Segítség Istentől

„Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, egyszerű embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak: hogy a Messiásnak szenvednie kell, de ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, és hogy ő hozza majd el a világosságot a saját népének és a többi nemzetnek egyaránt.” – Apostolok cselekedetei 26:22–23

Pál rendkívül világosan beszél arról, hogy ki az ő védelmezője, és hogy honnan várja a segítséget. Az az Isten, akinek Pál a segítséget tulajdonította ugyanaz az Isten, aki megsegítette Jézust a szenvedései során. Isten mindig a javunkat akarja (Róma 8:28). Esetleg eszedbe jut olyan eset, amikor a segítség, amelyre szükséged volt, és amiért elkeseredetten imádkoztál egy nem várt formában érkezett meg?

Börtönben töltött ideje alatt Isten megsegítette Pál apostolt, még akkor is, ha ez akkor nem azt jelentette, hogy kiszabadította volna. Pálnak ehelyett lehetősége nyílt arra, hogy megossza a bizonyságtételét a környezetével Istenről és Isten elvégzett munkájáról a saját életében. Pál szeme láttára történtek csodák és törtek szét láncok.

Nem tudom, hogy van-e rosszabb annál, mint amikor elárul minket egy barátunk. Az árulás az egyik legfájdalmasabb dolog, amit egy ember átélhet, főleg akkor, ha már eleve megaláztak, elhagytak, vagy eltaszítottak bennünket. Ezt most a saját tapasztalataim alapján mondom, és szeretném megragadni a pillanatot annak kifejezésére, hogy mennyire sajnálom, ha ezt valaha át kellett élned. Tudom, hogy ez rendkívül fájdalmas.

Sajnálatos módon az árulás nem egy újkeletű dolog a barátságokban, hiszen már a Bibliában is találkozhatunk vele.

Jézus számára nem volt ismeretlen az árulás és a fájdalom. Amikor arra kérte legközelebbi barátait, hogy imádkozzanak érte, azok elaludtak. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor (Máté 26:36–46). El sem tudom képzelni, mennyire fájhatott a szíve, pedig akkor már eleve a vészesen közeledő keresztrefeszítése miatt gyötrődött, és a világ összes terhe a vállát nyomta.

Jézus a saját fájdalma ellenére is elkötelezte magát az Atya iránti engedelmességre és az Ő tervéhez való ragaszkodásra. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy mi elnyerhessük az örök életet.

Lehet, hogy Jézus nem pont azt teszi, amit szeretnénk, hogy tegyen, azonban ez nem jelenti azt, hogy elaludt volna a volán mögött. Ő él, éber, és tud minden körülményről, emberről és dologról. Az életünknek akadhatnak olyan területei, melyekre halottként tekintünk, amelyek azonban Jézusnak köszönhetően új életre kelnek.

Talán az élet nem úgy alakul, ahogyan azt mi terveztük, de Isten ettől függetlenül jó.

Az Ő szava igaz.

Ő az, aki a káoszt kinyilatkoztatássá tudja formálni.

Semmi sem vész kárba.

Amikor a legközelebbi barátaid újra és újra elárulnak és megbántanak, akkor emlékezz rá, hogy Jézus jelen van, és figyelemmel kíséri az életedet.

Mint olyan, akinek az elmúlt évtizede gyászról, halálról, csalódásról és árulásról szólt, szeretném, ha tudnád, hogy Isten mindig ott volt nekem. Azokon a napokon, amikor azt hittem, vége az életemnek, lejátszottam a kedvenc dicsőítődalaimat és kidicsőítettem magam a gödörből. Arra hívlak téged, hogy te is tégy hasonlóképpen, és lásd meg, ahogy Isten a próbatételt bizonyságtétellé változtatja, hogy bemutathasd másoknak Krisztust.

Isten nem csupán a helyreállításban utazik, hanem Ő a mi Megmentőnk és Feltámadt Királyunk!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/help-from-god/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Mikeás könyve – 4. hét / 4. nap

Olvasd el: Mikeás 7:8-13

IMÁK: Mikeás 7:8-9

Mikeás tudta, hogy ellenségeik nem fognak örökké uralkodni. Bízott Istenben és tudta, hogy a feléjük közelgő sötétség ellenére, a jövőben újra világosságot látnak majd. Isten lesz az ő világosságuk. Júda felveszi a harcot hatalmas ellenségével. De ki lenne hatalmasabb Istennél?

Ezek az Igék a Zsoltárok 27:1-3-ra emlékeztetnek: „Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló, ugyan kitől féljek? Erős váram az Örökkévaló, miért félnék bárkitől? Ha rám támadnak a gonoszok, hogy elevenen felfaljanak, ők fognak megbotlani és elesni. Ha ellenség tábora vesz körül, akkor sem félek, ha háborút indítanak ellenem, akkor is bízom én!”

Kitől kellene félnünk? Van egy hatalmas ellenségünk, aki folyamatosan azon gondolkozik, hogyan árthatna nekünk. Rengeteg terve van, amiket különböző módokon használ fel ellenünk. De a Sátán egy legyőzött ellenség. Fegyverei nem uralkodhatnak felettünk. Az Úr a mi világosságunk és Szabadítónk, nem kell félnünk!


Ó, Uram, legyőzted földi ellenségeimet, akik rosszat tettek ellenem és legyőzted  szellemi ellenségemet is. Köszönöm, hogy világosságot hoztál a sötétségbe. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/ Fordította: Szabó Eszter

Félelem és aggodalom – 3. hét / 5. nap

Isten a mi erőnk

A félelem ellentéte az erő. Amikor a félelem időszakain megyünk keresztül, akkor az utolsó érzés, amit érzünk az erő. Egy vidámparkban eltöltött hosszú nap után az egyik legdrágább dolog, amit láthatunk egy apa, aki a karjaiban cipeli a kocsihoz alvó gyermekét. A gyermek békésen pihen, míg édesapja elcsigázva hurcolja magával a világítós játékokat, a hűtőtáskát, és a 20 kg-os boldogságcsomagot, azonban biztosak lehetünk benne, hogy sosem cserélné el semmire ezt az élményt.

Gyakran elfeledkezünk róla, hogy mi vagyunk a vidámparkban látott gyermekek. Néha egyszerűen csak fel kell nyúlnunk, és engednünk kell, hogy Isten a karjaiban hordozzon bennünket. Földi apánk kezeitől eltérően Mennyei Atyánk sosem fárad el terheink súlya alatt. Ő akar a mi erőnk lenni. Jézus ezért mondja, hogy jöjjön Hozzá mindenki, aki megfáradt.

Nevezz meg egy esetet, amikor Istenhez fordultál, mert úgy érezted, hogy jottányi erőd sem maradt! Hogyan gondoskodott rólad? Isten ereje sosem fogy el.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te adsz erőt folytatni akkor is, amikor úgy érzem, hogy minden erőm elfogyott. Köszönöm, hogy tudtomra adtad, hogy mindig szabad bejárásom van Hozzád. Kérlek, bocsásd meg azt, amikor kételkedtem abban, hogy bátran jöhetek Hozzád a problémáimmal. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

Ó, de mennyire szeret

Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem!

 Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.” – Róma 8:35,37-39

—————-

A ház még csendes, a nap sem kukucskál át a fák fölött, hogy köszöntse a napot. És mégis, a sötétben, Te velem vagy.

Ahogy várok a Te Szavad világosságára, jelenléted eltölt, emlékeztet, hogy nem számít, mit hoz a mai nap, Te vagy az én szilárd alapom és én a Te megváltottad.

Várakozás közben eltölt szereteted.

Biztos, hogy a mai napnak is lesznek örömei és kihívásai – örömök, melyek által megízlelhetjük a Te teljességedet mindaddig, amíg nem találkozunk szemtől szemben, kihívások, melyek, kétség sem fér hozzá, félelmet akarnak suttogni a fülünkbe. Így csúszik be a sötétség.

De többé nem adom meg magam a félelemnek, amikor néven szólít, hiszen semmi sem választhat el Tőled.

Sem élet, sem halál.

Sem angyalok, sem földi uralkodók.

Sem az, ami ma jön, sem az, amit a holnap hoz.

Sem a hatalom, ami suttog, kísért és fenyeget.

Sem a legnagyobb magasság, sem a legnagyobb mélység.

Semmi.

[Ezt addig ismételgetem, amíg a szívem meg nem győződik róla.]

Nem, semmi. Sem a múltam, sem a mai napom vagy a jövő, melyet nem láthatok – semmi sem képes elválasztani engem szereteted mélységétől.

Uram, érzem. Ha rajtam múlna, kóborolnék.

Az elmém – túlságosan feledékeny; a figyelmem – túlságosan széteső.

De Te, Istenem. Nincs senki hozzád fogható.

Te megmaradsz.

Az értelmed túlságosan erős. A szereteted túlságosan mély. Kiterjesztett karjaid túlságosan szélesek. Az áldozatod túlságosan nagy. A győzelmed túságosan biztosított.

Te kitartasz és a gyávákat hódítókká teszed… nem azért, amit mi teszünk, hanem azért, aki vagy.

A Te hatalmas szereteted miatt…

———–

Jézus, azt, aki ma nem érzi magát szeretettnek – azt, aki úgy érzi, ma nem tud bízni a szeretetedben – emlékeztetnéd őt arra, hogy még mindig mellette vagy? Hogy érte vagy?

A szereteted sosem változik – még a sötétben sem.

———–

Isten Gyermeke, elfelejtetted volna, hogy nem kell a tetteiddel kiérdemelned Isten szeretetét? Semmi olyat nem tehetsz, amivel elérhetnéd, hogy Isten jobban szeressen annál, ahogy most szeret. Semmit olyat nem tehetsz, amivel elérhetnéd, hogy Isten kevésbé szeressen annál, ahogy most szeret. Szeretete feltétel nélküli, egész, teljes. Az ő szerette vagy, semmi sem képes elválasztani Krisztus szeretetétől!

Ő szeret téged!

Ó, de még mennyire szeret!

És ő soha, soha nem mond le rólad.

Ezért ma… végy egy nagy levegőt, mondd ki azt, ami a szívedet nyomja, és nézd ahogy a Fiú felülemelkedik a sötétségen.

Ő szeret, és a Fény győzedelmeskedik….

A sötétség nem lenne elég sötét neked.” – Zsoltárok 139:12

 

Isten lábainál,

Whitney

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/oh-how-he-loves-you/