Vannak közöttünk, akik félnek a jövőtől. „Mi lesz, ha” kérdések között élünk, és nem figyelünk arra, hogy mi mindent ajándékozott már nekünk Isten. Olyan örökségünk van Krisztusban, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Bővölködő életet ígért nekünk, mégis beérjük a morzsákkal. Miért? Mert nem vesszük észre, hogy az „életnek” nevezett csatát eleve győztesként vívjuk.
Józsué könyve arra tanít, hogy emlékezzünk Isten ígéreteire és bízzunk Istenben minden olyan dolgot illetően, amit ő bízott ránk. Józsué példát mutat abban, hogyan kell győzelemben járni.
Amikor Mózes meghalt, épp mielőtt Izráel népe átkelt volna a Jordánon, Józsué kapta a feladatot, hogy a népet az Ígéret Földjére vezesse. Nem volt ideje mérlegelni, hogy elfogadja-e az állást, vagy hogy készen áll-e a feladatra. Istentől kapta a parancsot és engedelmeskedett.
Isten úgy küldte el Józsuét, hogy ígéretet tett neki arra, hogy Kánaán földjét Izráelnek adja (Józsué 1:2). Ő pedig ebbe az ígéretbe kapaszkodva átkelt a Jordánon, abban bízva, hogy Isten vele lesz útja minden lépésénél, és nem hagyja el őt.
Kánaán földjének ígérete visszavezethető Isten Ábrahámnak tett ígéretére (1 Mózes 12:1-3). Isten kihívta Ábrahámot az őt körülvevő népek közül és számos dolgot ígért neki: földet, nemzetet, és áldást, amit rajta keresztül fog megkapni a világ összes többi népe. Józsué történetében ezek közül minden ígéret helyet kap, a fókusz és a hangsúly azonban egyértelműen Istennek a földre tett ígéretén van.
„Így teljesítette be az Örökkévaló, amit megígért: Izráel népének birtokába adta azt a földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy az övék lesz. Izráel pedig birtokba vette a megígért földet és ott letelepedett.” (Józsué 21:43).
Negyvenévnyi pusztában való bolyongás után Izráel elfoglalta örökségét és élvezte az áldásait annak a földnek, amelyet Isten előkészített számára.
A föld már addig is az övék volt. Azonban Józsuénak még meg kellett tennie néhány dolgot:
Bátornak és merésznek kellett lennie.
Ügyelnie kellett arra, hogy Isten Szava szerint éljen.
Éjjel és nappal egyaránt Isten Szaván kellett elmélkednie.
Bíznia kellett Isten ígéreteiben.
Győzelemben járni azt jelenti, hogy ráhagyatkozunk Isten ígéretére, de nem passzív módon. Szükség van cselekvéshez ahhoz, hogy magunkévá tegyük az ígéreteket és minden nap azok szerint éljünk. Izráel népe az Ábrahámmal kötött kegyes szövetség értelmében birtokba vehette a földet (1 Mózes 12:1-5), azonban az, hogy mennyire élvezhették annak áldásait attól függött, hogy mennyire tudtak hűségesen engedelmeskedni Istennek.
Ugyanaz az Isten van ma velünk, aki egykor Józsuéval és Izráellel volt. Ugyanazokkal az ígéretekkel bátorít minket, és azt akarja, hogy fogadjuk el azt az örökséget, amely már régóta a miénk. Azért imádkozunk, hogy ez a tanulmány segítsen neked győzelemben járni.
Nehéz hinni egy olyan Istenben, aki, a körülöttünk élőkkel ellentétben, betartja az ígéreteit. Ezért is fontos Isten ígéreteivel behatóan foglalkoznunk. Mindannyian ismerjük a mondást, miszerint az ígéretek arra vannak, hogy megszegjék őket. Sajnos mindannyiunknak vannak olyan barátai, családtagjai, szerettei, akik olyan ígéreteket tettek, amiket aztán nem tudtak megtartani. Sokunknak az élete fordult fel fenekestül valaki miatt, aki nem tartotta be, amit ígért. A sok csalódás miatt úgy érezzük, manapság már senki nem törődik az ígéretekkel.
