A tanítványi lét fontossága

A szüleim szeretik elmesélni első evangelizációs törekvésem történetét, amikor is az iskolabuszon megtanítottam a többi gyereknek a „Jézus szeret minden kicsi gyermeket” című dalt. Rájöttem ugyanis, hogy az egyik barátom még nem hallott Jézusról, ezért elénekeltem neki a dalt, és megkértem, hogy tanítsa meg az éneket a szüleinek is. Ezt követően úgy mentem haza, hogy biztos voltam benne, a következő hétre már ők is keresztények lesznek.

Bár remélhetőleg azóta az iskolás eset óta némileg felnőttem, néha aggaszt, hogy az evangélium megosztásához való hozzáállásom nem változott túl sokat. Elmondom a legfontosabbak, remélem a legjobbakat, aztán a saját megállómban leszállok a buszról. Sok gyülekezet cselekszik így, nem is feltétlenül tudatosan. Sokszor csak a számokra összpontosítunk: a megtérések számára, arra, hogy hányszor osztottuk meg az evangéliumot, illetve hogy hányan merítkeztek be. A feladatunkat az evangélium megosztásának felelősségére korlátozzuk, aztán hagyjuk, hogy az emberek a többit egyedül oldják meg.

Pál és Barnabás szokatlan visszaútja Antiókhiába az Apostolok cselekedetei 14. fejezetében rámutat arra, hogy máshogy is lehet gondolkozni az evangelizációról. Derbéi sikeres szolgálatuk után (14:21) visszaindultak Antiókhiókiába, azonban nem a szokásos délkeleti úton haladtak a szíriai Antiókhiába, hanem visszamentek arra, amerről jöttek: Lisztrába, majd Ikóniumba és csak utána Antiókhiába. Ezeket a városokat nemcsak azért látogatták meg korábban, hogy megosszák az evangéliumot, kipipálják őket a listán, majd hazatérjenek. Pál és Barnabás visszatértek az általuk megalapított gyülekezetekbe, „mindenhol megerősítették a tanítványokat” emlékeztetve őket arra, sok szenvedésen kell még keresztülmenniük, amíg el nem jutnak Isten királyságába (14:22). Nem hagyták az újonnan megtérteket vezetés és helyes tanítás nélkül: visszatértek, és olyan vezetőket jelöltek ki, akiket, hitük szerint, Isten használni tudott az Ő nyájának legeltetésére (14:23).

Pál és Barnabás viselkedése valami nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet, még akkor is, ha közülünk sokan nem utaznak többszáz kilométert azért, hogy terjesszék az örömhírt. Bemutatták a tanítványi lét fontosságát. Bíztak abban, hogy ezek az újonnan megtért keresztényeket a bennük lakó Szent Szellem által Isten védelmezi és szenteli meg. Felismerték az elhívásukat arra, hogy ennek a folyamatnak ők is részeseivé váljanak, mégsem gondolták úgy, hogy az egész munkát nekik kellene elvégezni, hanem imával és böjttel keresték Isten iránymutatását. Tudták, hogy ezeknek a fiatal hívőknek milyen fontos a bátortás, a tanítás és az irányítás, és az Istentől kapott feladathoz végig hűségesek maradtak, nem csupán az elején.

Kit bízott rád Isten, hogy tanítsd? Pál és Barnabás munkássága lenyűgözőnek és izgalmasnak tűnhet, de valójában sokkal hétköznapibb lehetett, mint ahogy mi azt képzeljük. Napokon keresztül csak utaztak egyik városból a másikba. Amikor bátorították a fiatal gyülekezeteket, azt nem mindig nagy horderejű beszédeken vagy sorsfordító pillanatokon keresztül tették. Néha talán mindennapi beszélgetéseken, apró szolgálatokon, kis lehetőségek megragadásán keresztül fordították az emberek figyelmét Isten királysága felé. Talán észre sem vesszük azt a lehetőséget, ami az orrunk előtt hever, hogy gyarapítsuk Isten királyságát, terjesszük az evangéliumot és megváltoztassuk emberek életét. Ahelyett, hogy máris egy következő dologba kezdenénk – a következő város, a következő misszió, a következő ember –, sokan közülünk talán épp arra kapunk elhívást, hogy visszatérjünk.

Visszatérni az emberekhez, akiknek szükségük van a te iránymutatásodra és szeretetedre. Visszatérni gyülekezetekhez, melyeknek szükségük van a te jelenlétedre. Visszatérni közösségekbe, ahol szükség van a te szolgálatodra. A visszafelé vezető út se nem könnyű, se nem gyors – erről Pál és Barnabás is mesélhetne, miután ismét végigjárták ugyanazokat a városokat – de kifizetődő.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-importance-of-discipleship/

Fordította: Szabó Eszter

Vezetői képzés indul

Szeresd Nagyon Istent Vezetői képzés indul jelenlegi és leendő csoportvezetők és társvezetők számára.

Szeretettel várunk minden jelenlegi vagy korábbi SZNI tagot, akit érdekel a vezetés és szeretne velünk tartani egyhetes képzésünkön.

Cím: Öröm a szolgálatban
Kezdés: 2020. június 29. (hétfő)
Befejezés: 2020. július 5. (vasárnap)
Képzés időtartama: 1 hét

A képzés ideje alatt egy korábbi tanulmányunk – Filippi – egyik témáján keresztül megnézzük hogyan találhatunk örömöt a szolgálatban és hogyan tudjuk alkalmazni a leírtakat saját helyzeteinkben.

Egyhetes tanulmányunk során többek között a következőkről lesz szó:
• Szolgálatunk története, küldetése, értékei, arculata és felépítése
• Vezetés
• Csoportvezető feladatai és csoportok összeállítása
• Problémák és konfliktusok kezelése
• Kegyelmi ajándékok

Jelentkezés: https://www.facebook.com/groups/262385845027321/

Szeretettel várunk!

Új szemüveg

A koronavírus okozta világjárvány segített perspektívát váltani: rávett, hogy új szemüvegen keresztül lássam a dolgokat. Nem a ború és a depresszió, hanem a hála szemüvegén át.  

A COVID-19 miatt nagyon sok mindent el kellett gyászolnom egy időre, de hála Istennek, hogy ennyi minden hiányozhat és lehet majd újra az enyém! Még soha nem értékeltem ennyire a városi séták szabadságát, a gyülekezetbe járást, a játszóterezést gyermekeimmel, vagy a barátaimmal és családtagjaimmal eltöltött szabadidőt.

Sok értelemben megállt az élet Magyarországon. Az otthonunk mégis folytonos mozgásban van! Lehetetlen egy percet egyedül lenni, és a mosatlan edény és szennyesruha halmai elképesztő gyorsasággal termelődnek újra. Néha úgy érzem, hogy beléptem az otthonról dolgozás – főzés – otthonoktatás – gyermekgondozás és szórakoztatás soha véget nem érő körébe. Mégis, új szemüvegemmel észrevehetem, hogy a járványnak köszönhetően végre az otthonunkra, belső világunkra koncentrálhatok a külvilág helyett.

Végre megláthatok olyan dolgokat, amiket máskor túl elfoglalt voltam észrevenni: milyen kifejezően rajzolnak a gyerekeim, milyen jó együtt nevetni, hallani a lányomat olvasni és látni a fiam örömét, amikor megnyeri a társast! Szeretném itt megjegyezni, hogy új szemüvegem nem rózsaszín és azt is jól látom vele, hogy éppen milyen nehézségekkel küzdünk. Felnőtt és gyerek egyaránt szenved a barátok hiányától és a megszokott különórák és közös programok elmaradása miatt, így van, hogy ingerültek és feszültek leszünk. De MOST van lehetőségünk együtt lenni sokat és élvezni egymás társaságát, dédelgetni ezeket a különleges, soha vissza nem térő pillanatokat. Azt az ajándékot kaptuk, hogy értékelhetjük azt amink már van, ahelyett, hogy később sajnálkozva tekintenénk vissza és bánnánk, hogy túl elfoglaltak voltunk Isten ajándékait észrevenni az életünkben.

Néhány hónapja abban a kiváltáságban van részem, hogy a Szeresd Nagyon Istent nemzetközi vezetőivel dolgozhatok együtt. Micsoda fantasztikus nőkről beszélek! Ahogy hallgattam a különböző országokban élő nők történeteit, hirtelen felgyúlt a fény, rájöttem, hogy túlságosan is ismerős, amit megosztanak. Hiszen mind ugyanazon megyünk át! Mind gyászolunk valamit. Mind új terheket cipelünk a járvány miatt. Mindenki, akit felhívok, érti, hogy min megyek át, és bárkit bátoríthatok azzal, amivel engem bátorított az Úr. Milyen más esemény által élhetnénk ezt meg? Milyen más módon jöhetne létre mindannyiunkban mély együttérzés és megértés valaki iránt, aki a bolygó másik oldalán lakik?

Kegyelmet kaptunk erre az időszakra és együtt nézhetünk szembe a nehézségekkel és élhetünk most is az Úr dicsőségére. Ha az Úrra függesztjük a szemünk és leleményességet kérünk tőle, valami gyönyörűt fogunk megtapasztalni. Rájövünk, hogy még ebben az időben is van célunk!

Nehéz a szívem, amikor az egyedülálló emberekre gondolok, különösen azokra, akik gyermekeiket egyedül nevelik és most még kevesebb segítséghez, támogatáshoz jutnak.

A gyülekezetünk felhívja az egyedülállókat, online közösséget biztosít számukra Bibliatanulmányok és „házicsoportok” keretében, hogy ne érezzék magukat teljesen elszigetelve. A gyermekeim rajzolnak a barátaiknak, videón vicces arcokat vágnak nekik vagy megmutatják, hogy mit játszanak, miket készítettek. Ételt küldünk a szükségben lévőknek, ami segít a gyermekeimnek is megtanulni, hogy törődjenek másokkal és segítsék azokat, akik hiányt szenvednek. Ez az időszak rávesz, hogy a szemünket és a gondolatainkat a megfelelő helyen tartsuk: Istenen és az Ő dolgain, nem pedig saját magunkon.

Bátorítalak, hogy nézz te is az Úrra és találd meg új céljaidat ebben az időben is! Új helyen és módon akar veled találkozni és tud segíteni friss megvilágításban látni az életed. Gyerünk, bátran vedd fel azt az új szemüveget!

„Ez az oka, hogy nem adjuk fel, és nem fáradunk bele a szolgálatba. Igaz, a „külső emberünk”, vagyis a testünk egyre idősebb és gyengébb, de a „belső emberünk” mégis napról napra megújul. Mert a mostani, könnyen elviselhető szenvedéseink csak rövid ideig tartanak, mégis örök dicsőséget szereznek számunkra! Ez a dicsőség pedig olyan csodálatos, hogy össze sem lehet hasonlítani a szenvedéseinkkel. Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, örökké megmarad.”2 Korinthus 4:16-18

Bolbás Viola,
A Szeresd Nagyon Istent Nemzetközi Szolgálatának vezetője

Forrás: https://lovegodgreatly.com/new-glasses/
Kép: Vasadi Dubován Judith

A szavak hatalma – 2. hét / 1. nap

Magamhoz intézett szavak 

Olvasd el: Példabeszédek 15:4, Efézus 4:29-32, 1 János 3:19-20

IMÁK: Efézus 4:29

Észrevetted, hogy néha olyan dolgokat mondunk magunknak, amit másnak soha nem mernénk? Sokan saját magunknak vagyunk a legkeményebb kritikusai. Ahelyett, hogy bátorító és megerősítő szavakat mondanánk magunknak, romboló szavakat suttogunk egészen a szívünk mélyéig. Amikor így szólunk magunkhoz, a lelkünk összetörik és az erőnk elhagy.

Kezdjük el felépíteni magunkat. Ezt azonban nem tehetjük úgy, ha keserűséggel, haraggal és rágalmakkal fordulunk magunk felé. Alakítsuk ki azt a szokást, hogy kedvesek legyünk saját magunkhoz.

Szólj kedves, gyengéd szavakat magadhoz. Emlékezz arra, hogy kihez tartozol, és miket mond a mi jó Atyánk az Ő gyermekeiről. Használd azokat a szavakat, hogy építsd magad és növekedj, mint magabiztos és csodálatos Isten szerinti hölgy.

Drága Uram, különleges módon alkottál meg engem. Csodálatosan formáltál. Segíts emlékeznem erre és kedvesen bánnom magammal. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Szentségre törekedve

„Minden jó cselekedetre alkalmas…” – 2 Timótheus 2:21

Elérkeztünk a Józsué-tanulmány utolsó napjához. Ebben a szakaszban Józsuénak a néphez intézett utolsó beszédét olvashatjuk. Arra inti a népet, hogy hagyják el a bálványimádást, és kéri őket, hogy inkább Istent szolgálják. Emlékezteti őket, hogy ahhoz, hogy szolgálni tudják az Urat, szentnek kell lenniük.

Mit is jelent ez? Ha nem mondanak le a bálványokról, amelyeket korábban imádtak, nem szolgálhatnak. A népnek tehát döntenie kellett amellett, hogy Istent fogják szolgálni, nem azért, mert nem volt más választásuk, hanem mert ezt akarták tenni.

Az emberek titokban hamis isteneket imádtak, ráadásul néhányan még az egyiptomi isteneket is megtartották. Izráel történetéből láthatjuk, mennyire könnyen megígérték, hogy engedelmeskedni fognak Istennek, de amikor valóban engedelmeskedni kellett volna, újra és újra megszegték, amit ígértek.

Isten nekik ajándékozta azt a földet, amit még az előző generációnak ígért. Ő betartotta mindazt, amit ígért, most viszont az izráelitákon volt a sor, hogy döntsenek. Istent fogják szolgálni, vagy a bálványokat? Egyszerre mindkettő nem megy. Nem részesülhetnek Isten áldásából addig, amíg mást isteneket imádnak.

Velünk sincs ez másképp.

Nem várhatjuk, hogy megkapjuk Isten áldását, ha nem törekszünk szentségre. Isten használni akar. Minden gyermeke számára van terve, célja, helye. De ha hasznosak akarunk lenni Isten királysága számára, engedelmeskednünk kell Neki, és istenfélő életet kell élnünk.

Egy jól felszerelt háztartásban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és agyagból készültek is. Némelyeket tiszteletreméltó dolgokra használtak, másokat alantas célokra. Ezért ha valaki megtisztítja magát a közönséges dolgoktól, olyan edény lehet, amit tiszteletreméltó célokra használnak, szent lesz, hasznos, a ház ura számára elkülönített, minden jó cselekedetre alkalmas. – 2 Timótheus 2:20-21

Isten gyermekei vagyunk, kiválasztottak, szeretettek. Isten óriási árat fizetett az életünkért. És akiket Isten megváltott, azoknak késznek kell lenniük istenfélő, szent életet élni.

Az a kérdés, hogy készek vagyunk-e olyan edények lenni, amelyek dicsőséget és tiszteletet hoznak Istennek, vagy inkább közönségesek? Mit válaszolunk annak az Istennek, aki használni akar a királysága építésében, és hogy továbbadjuk másoknak a megváltásról szóló örömhírt?

„Egy tiszteletreméltó, hasznos edény-ember nem keveredik bele a népszerű világi dolgokba, de még a ’vallásos’ dolgokba sem. Szentnek kell maradnia, ami azt jelenti, hogy távol tartja magát mindattól, ami bemocskolná.” – Warren Wiersbe: Légy hűséges

Ahogy most Józsué könyve végéhez értünk, kötelezzük el magunkat amellett, hogy Istent, és egyedül csak Istent szolgáljuk. Vizsgáljuk meg, vannak-e bálványok az életünkben, amik elfoglalják Isten helyét. Ő az életünkben a legfontosabb? Vagy győz felettünk a bűn, és eltántorít a versenytől?

Isten akarata az életedre az, hogy egyre inkább Jézushoz váljunk hasonlóvá (Róma 8:29). A szent Isten ismerete meg kell, hogy határozza, hogyan éljük az életünket.

Megelégedve az Ő szolgálatában,

Edurne

Forrás: https://lovegodgreatly.com/pursuing-holiness/

Fordította: Greizer Zsófia

Járj győztesen! – Józsué könyve – 6. hét / 4. nap

Döntsd el, hogy kinek szolgálsz!

Olvasd el:  Józsué 24:11-15

IMÁK:  Józsué 24:15

További olvasmány – Józsué 24:1-10

A Józsué 24:15 valószínűleg egyike a legismertebb Igeverseknek: „…de én és a családom az Örökkévalót fogjuk szolgálni.” Nézzük meg ma ezt a szövegkörnyezetet, amikor ezek a szavak elhangzanak. 

Izráel népe, azok, akik látták még gyermekként, vagy szüleik elmesélték nekik, hogy Isten hogyan választotta ketté a Vörös-tengert; azok, akik életük egy részét a pusztában élték és látták, hogy Isten hogyan gondoskodott róluk és hogyan vezette őket; azok, akik ott voltak a Jordán folyónál, amikor Isten kettéválasztotta a folyót; azok, akik körülállták Jerikó falait és kiabáltak, hogy dőljenek le a falak; azok, akik a csatatéren voltak, amikor eltűnt a nap; azok, akik győzelemről győzelemre meneteltek Kánaánban – nekik kellett dönteni Isten és a környező Kánaániták istenei között.

„Józsué egyértelművé tette, hogy Izráel népének döntést kell hoznia, hogy Izráel Istenét, az Urat fogja szolgálni. Nincs semlegesség. Ha az Urat akarják szolgálni, akkor meg kell szabadulniuk a hamis istenektől, akiket némelyek titokban imádtak. Még a kivonulás óriási megtapasztalása után is néhányan közülük továbbra is Egyiptom isteneinek mutattak be áldozatot (4 Mózes 17:7; Ámósz 5:25-26; Ezékiel 20:6-8; ApCsel 7:42-43).” Warren Wiersbe: Be Strong

Döntést kell hoznunk minden egyes nap, hogy Istent akarjuk szolgálni. Ha nem tesszük, anélkül, hogy észrevennénk, belecsúszunk életünk bálványainak dicsőítésébe – emberek, karrier, tárgyak, pénz, közösségi média. Izráel népéhez hasonlóan nekünk is el kell kötelezni magunkat az Úrnak és az Ő szolgálatának. Milyen változtatásokat kell életbe léptetned családod és saját életstílusodban annak érdekében, hogy te is elmondhasd: „Én és a családom az Örökkévalót fogjuk szolgálni!“?

Atyám, ma elkötelezem magam Feléd! Átadom az életemet neked, a Te szolgálatodra. El akarom mondani: “Én és a családom az Örökkévalót fogjuk szolgálni!”. Segíts megváltoztatnom azokat a dolgokat, amelyek visszatartanak attól, hogy teljes mértékben elkötelezhessem magam a szolgálatodra. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Járj győztesen! – Józsué könyve – 6. memoriter és kihívás

6. heti kihívás:

Amint jelen – Járj győztesen! – tanulmányunk a végéhez közeledik, keresd meg az életedben azokat a lehetőségeket, melyekben napjaink Józsuéjává válhatsz. Hidd el Isten ígéreteit, légy erős és bátor azon a földön ahová helyezett az Ő terve szerint, és bízz Benne mikor a harcaiddal szembesülsz, mindig emlékezve arra, hogy sohasem harcolsz egyedül!

Bátornak lenni és felkarolni másokat

Éppen a gyülekezetben ültem, és mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy figyeljek az éppen kezdődő vasárnapi istentiszteletre. Azonban ahogy a dicsőítés első akkordjai betöltötték a termet, nem tudtam nem észrevenni az alig pár sorral előttem álló hölgy csodálatos göndör hajzuhatagát.

Vajon ő az?

Egy kicsit előrehajoltam, hogy megnézzem az arcát – amitől a férjem persze meglepődött, hiszen nem az istentiszteletre figyeltem –, és a szeme elégedett csillogása elárulta. Ennyi év után a teste láthatóan megöregedett. A kezei, mintha saját történetük lenne, ráncosak és megviseltek voltak. A tartása és kiállása azonban ugyanolyan eltökélt volt, mint valaha, és az, ahogy dicsőített, könnyekre fakasztott.

Alig vártam, hogy megszólítsam, de hogyan? Ő még akkorról ismert, amikor kislány voltam egy kis város kis gyülekezetében; akkorról, amikor a családom nem kicsit szorult segítségre. Egyáltalán megismerne ennyi év után?

Hangosan köszönetet mondtam Istennek, amikor a dicsőítésvezető arra hívta a gyülekezetet, hogy szánjanak egy percet egymás köszöntésére. Jézus biztos tudta, hogy nem bírtam volna várni az istentisztelet végéig. Mielőtt a vezető befejezte volna a beszédet, oldalra léptem, és végigverekedtem magam a Bibliák, cipők, táskák és emberek sokaságán, olyan gyorsan suhanva mellé, amilyen gyorsan csak tudtam. A kezemet finoman a vállára helyeztem, közel hajoltam, és elsuttogtam a nevét.

Nem vagyok benne biztos, hogy emlékszel rám…” — kezdtem, majd bemutatkoztam a lánykori nevemen és elmeséltem, hogy kinek a gyermeke vagyok. Ő szemrebbenés nélkül felállt, gyenge kezeibe vette az enyémeket, és közel hajolt hozzám. A testével ellentétben a hangja erős maradt…

„Jól tudom, ki vagy.  Mindig is szerettelek.” 

És igen, valóban szeretett.


33 évvel azelőtt úgy döntött, hogy felkarol és szeret egy négy gyermekes családot, akik közül mind 8 éves vagy fiatalabb volt. Ő és a férje hűségesen jártak egy kisváros kis gyülekezetébe, ahol mi hétről-hétre menedékre leltünk.

Az ő útjai pedig diszkrétek voltak, de nagylelkűek.

„A kertben a bab éppen megérett a szedésre, ha szeretnétek, gyertek át érte a héten.”

Együtt tapasztaltuk meg Isten erejét az ima által, együtt nyertünk bátorítást Isten Igéjéből, aztán ott voltak a szó nélkül a Bibliába csúsztatott pénzes borítékok, a női konferenciák és gyermektáborok, amelyeket egy titokzatos „valaki kifizetett”, és a teli bevásárolószatyrok, amiket az istentisztelet után találtunk a kocsink hátsó ülésén.

Ő nem ítélkezett. Nem pártoskodott. Ő nem ment el a szükség mellett, hátha majd valaki más megoldja. Egyszerűen és alázatosan úgy szeretett, mint Jézus. Abból adott, amije volt, és nem várt viszonzást.

Ez évekig így ment, és volt egy kislány, aki mindezt magába szívta és jó mélyen elrejtette a szívébe. És egyetlen ember nagylelkűségének hála az a kislány megtanulta, hogy Jézus nem feledkezett meg a családjáról és az Ő népén keresztül gondoskodott róluk. Hogy Jézus tudja, mire van szükségük. Hogy Jézus sosem késik. És a kislány Jézusba vetett hite növekedett.

Ez a kislány én voltam.

Isten egyszerűen csak emlékeztetni akart az Ő jóságára azáltal, hogy néhány évvel ezelőtt keresztezte az utamat ezzel a drága szenttel. Milyen kevéssé sejtette az én öreg barátnőm aznap reggel, amikor besétált az imaházba, hogy az a kislány a kisváros kicsi gyülekezetéből fel fog nőni és sok-sok évvel később megpuszilja az arcát és azt suttogja a fülébe:

„A te szereteted mutatta be nekem Krisztus szeretetét.”

Egy ember. Egy céltudatos élet. Egy döntés a szeretet mellett. És ma Jézus ugyanúgy azt suttogja:

„Jól tudom, ki vagy. Mindig is szerettelek.”

Akkor nem tudtam visszafizetni neki a nagylelkűségét. Ma azonban — hála a bennem élő Krisztusnak — cserébe szerethetek másokat… egyszerre egy imádság, egy mosoly, egy kis gondoskodás, egy igazság, egy élet.

Itt az ideje, hogy Jézus nevében bátrak legyünk. Mire hív Jézus? Kit kell ma felkarolnod?

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-reach-others/

Bátran másokat helyezni előre

Ma szeretnék egy kicsit jobban úgy élni, mint Teréz anya. Szeretném arra szánni az életem, hogy segítsem a betegeket a gyógyulásban, és anyja legyek az árváknak.

Vetekedni fogok Dr. Martin Luther King Jr.-ral abban, hogy kiálljak azokért, akiknek a hangját nem hallják. Értékes lesz számomra minden egyes emberi élet és harcolni fogok az emberi igazságosságért.

Arra vágyom, hogy életemet az Evangélium terjesztésének szenteljem. Lábaim Billy Graham nyomdokaiban járnak és eljutnak a világ végére is, hogy hűségesen vallást tegyek arról, hogy Jézus az Út, az Igazság és az Élet.

Választhatom most azt, hogy leteszem az életem és áldozatosan szeretek. Tisztelhetem a Megváltómat, aki megüresítette önmagát és mindent odaadott, hogy engem a bűntől megmentsen.

De először le kell számolnom az Én Szörnnyel.

Lesben áll bennem egy vészjósló ellenség, aki önközpontú kómába csábít. Amikor az Én Szörny hazugságaira hallgatok, a magam örömét keresem és nem másokat szeretek.

Az Én Szörny lázad és bizonygatja: „Jobbat érdemelsz.”

Az Én Szörny azt suttogja: „Felejtsd el a szükséget. Majd felbukkan valaki más, aki eltakarítja a szemetet. Nem kell bepiszkolnod a kezedet.”

Az Én Szörny minden reggel a saját szépségét bámulja a tükörben és nem veszi észre a büszkeség undok vonásait.

Keresztre kell feszítenem a bennem lévő önző lényt, aki a saját vágyait szeretné kielégíteni és nem másoknak szolgálni.

NEMET kell mondanom az Én Szörnynek.

Barátaim, szeretnélek figyelmeztetni titeket, hogy tartsátok a szemeteket az otthonotokban lévő Én Szörnyetegen. Minden reggel vegyük fel tudatosan a Lélek kardját és fegyverkezzünk fel az Igével, hogy leszámolhassunk ezzel a gonosz lénnyel.

Temessük el az Én Szörnyet és válasszunk bátran.

A bátor lealacsonyítja magát és felemeli a többieket.

„Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben!” Filippi 2:3

A bátor félretolja az önzést és elfogadja testvére egyedi különbözőségeit, hogy segíteni tudja őt a jeleskedésben.

„Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse!” Filippi 2:4

A bátor igent mond Istennek és mindent odaad azért, hogy egy elveszett lelket megmenthessen.

 „Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő. Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett.” (Filippi 2:5-7)

A bátor másokat helyez előre és Jézusra mutat.

A hitet megtartva,

Beszélgessünk: Milyen gyakorlati lépéssel kerülhetnél közelebb ezen a héten az Én Szörnnyel való leszámoláshoz és mások szolgálásához?

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-in-putting-others-first/

Használd bátran az ajándékaidat

Tudnod kell, hogy egyedinek alkottak és az univerzum Teremtője egyénre szabott ajándékokat adott neked.

Nem hiba vagy. Hanem mestermű.

Az az Isten, aki mozgásba lendítette a Földet, a csillagokat az éjszakai égen és a kidolgozta az összes kisvirág legapróbb részletét is, téged is csodálatosnak teremtett.

Egyedi ajándékokat adott neked annak megfelelően, hogy milyen célja volt az életeddel, nem pedig aszerint, hogy milyen célja volt valaki más életével. Nem aszerint az élet szerint, amire vágyakozol. Nem aszerint az elhívás szerint, amiről úgy gondolod, neked kellene megkapnod. Nem, Isten olyan ajándékokat adott neked, amikre szükséged van ahhoz, hogy véghez vidd a szerepedet az Ő csodálatos megváltó szerelmi történetében.

Nagyon fontos, hogy tudd ezt, hiszen nekünk, mint Krisztus Testének tagjainak, egyenként fontos, egyedi szerepünk van: hogy munkálkodjunk azokon a területeken, amikhez Istentől ajándékot kaptunk.

Ahogyan a testünk sem működne jól, ha csak kezekből vagy lábakból vagy szívekből állna… mi is csupa összevisszaság lennénk és nem tudnánk elérni semmit sem. Nem lennénk képesek a túlélésre, nemhogy elvégezni a munkát, amire Isten elhívott minket.

Nem, a testnek együtt kell működnie egy közös célért, mégis mindenki egyedi ajándékokat kapott a szakterületén. Csak két karra, szemre, kézre, két lábra, egy szívre, egy szájra van szükségünk… és folytathatnánk még a listát.

Nem kell, hogy versenyezzünk egymással. A versenyzés csak károsítja a testet és akadályoz minket a hatékonyságban.

Ahogy a testünknek is különböző részekre van szüksége ahhoz, hogy működni tudjon, a gyülekezetünknek is. Mindannyiunknak Jézusért kell élnünk, szolgálnunk és növekednünk.

A test változatossága Isten bölcsességének bizonyítéka.” – Warren Wiersbe

A változatosság széttagoltsághoz vezethet, ha a tagok versengenek egymással; de ha törődnek egymással, akkor egységhez.” – Warren Wiersbe

Pál a mai Igeversben arra emlékeztet minket, hogy egységként kell működjünk, egy test különböző tagjaiként.

Nem azért kaptuk az ajándékainkat, hogy felhalmozzuk azokat, vagy hogy másoknál előrébb jussunk… nem. Azért kaptuk őket, hogy megosszuk a körülöttünk élők javára, hogy segítsünk másokon… hogy szolgáljuk a testet, ne pedig függetlenedjünk attól.

A sportcsapatoknak is különböző játékosokra van szükségük egy-egy posztra. Ugyanígy Krisztus Testének is. Isten pontosan azt az ajándékot adta nekünk, amire az egész testnek szüksége van.

Akkor vagyunk a legjobbak, ha együtt egyként szolgálunk.

És ami összeköt minket, az „olaj”, ami a szerkezetet mozgásban tartja, a Krisztus Teste iránt érzett szeretet.

A szeretet sok bűnt elfedez.

A szeretet minden részletre kiárad és megvéd a súrlódástól.

Legyünk bátrak és használjuk az ajándékokat, amiket Isten oly nagylelkűen nekünk adott és ne vágyakozzunk másmilyenekre.

Egy csapat kell a focimeccs megnyeréséhez, egy játékos nem játszhat minden pozícióban. Így van ez Krisztus Testével is. Szükségünk van egymásra, hogy ugyanarra fókuszálva használjuk az ajándékainkat… hogy dicsőséget hozzunk Istenre.

Szeresd Nagyon Istent,

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-use-your-gifts/