Támaszra lelni egy bukott világban

Miért olyan nehéz barátságokat kialakítani?

Nem a Facebook ismerőseidről vagy az Instagram követőidről beszélek.

Nőkkel való mély, tudatos és hosszútávú kapcsolatokról beszélek.

Mikor óvodások voltunk, az volt a barátunk, akivel együtt játszottunk.

Mikor egyetemre kerültünk, azokat tartottuk barátainknak, akikkel egész éjjel tanultunk és akikkel együtt sírhattunk egy szívet tépő fájdalom felett.

Ahogy a felnőttkorba értünk, a dolgok kissé bonyolódtak.

Van egy – a legközelebbi barátaimból álló – nagyon-nagyon kis csoport, akik évtizedek óta a bizalmasaim. Ismernek engem kívülről-belülről. Tudják rólam a jót, a rosszat és a csúnyát. Eltűrik minden őrültségemet, de kimondják az igazságot, akkor is, ha nem akarom elfogadni. A barátságunk gyökerei mélyre hatolnak.

Mikor őszintén próbáltam kapcsolatokat teremteni új barátokkal, sok akadály ütötte fel a fejét.

Időhiány.

Energiahiány.

Családi kötelezettségek.

Missziós kötelezettségek.

Munkahelyi kötelezettségek.

Érted miről beszélek? Bonyolult.

Figyeljünk oda egymásra is! Biztassuk egymást az isteni szeretetre és a helyes tettekre! Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap!”Zsidók 10:24-25

Hívőkként, mikor Jézus Krisztusnak adtuk az életünket, egy testté lettünk, a gyülekezet, melynek feje Krisztus. Minden hívővel egy családot alkotunk. Mint Isten családjának tagjai, azt parancsolja nekünk, hogy Jézus Krisztus szeretetét mutassuk ki hívőknek és nem hívőknek egyaránt, amíg Ő vissza nem jön.

Talán a bukott világ miatt, amelyben élünk, az igazi barátságok gyakran félelmet és tétovázást keltenek bennünk. Mindannyian tapasztaltuk már az árulás okozta fájdalmat, szívfájdalmat és csalódást, melyeket mások okoztak nekünk. Könnyű lett felszínes kapcsolatokat teremteni más nőkkel interneten vagy az életünkben. Néha kevés az időnk és energiánk, hogy kitartsunk és elviseljük az embereket problémáikkal együtt. Ez elbátortalaníthat minket.

Viszont Jézus Krisztus a mi reménységünk. Ő táplálja és tartja életben a hitünket, hogy munkálkodásunk során a szeretetünket tudjuk másokra is kiárasztani.

Hit. Remény. Szeretet. Ezek együtt működnek.

A hitet és a reményt egyedül is tudod gyakorolni, de nem tudsz másokat bátorítani, vigasztalni, szolgálni egymagadban.

Az 1 Korintus 13:13 azt mondja, hogy a hit, a remény és a szeretet mindig megmarad, ezek közül azonban az isteni szeretet a legnagyobb. Szerintem ez azért van, mert ahhoz, hogy úgy szeress, ahogy azt Isten elvárja, kapcsolatban kell lenned valakivel.

Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról. Nem felejti el azt a szeretetet sem, amellyel iránta vagytok, és amellyel segítettétek, és ma is segítitek népét.”Zsidók 6:10

Azért hívattál a közösségre, hogy szeress. Nem csak magadért, hanem azokért az emberekért, akiknek arra van szükségük, amit Isten különösen beléd helyezett.

Isten nagy dolgokat szeretne véghezvinni az életedben, és sokszor a gyermekei szeretetét használja fel ahhoz, hogy véghezvigye tervét. Ne maradj le Isten tervéröl azért, mert esetleg elszalasztod Isten eszközét.

Ez különösen nehéz lehet a gyülekezeti családodban.

Közösséggyakorlás közben ellenállásokba ütközhetünk a többi hívővel a gyülekezetben, de ilyenkor emlékeztetnünk kell magunkat az Istenbe vetett hitünkre és az Ő hűségére, ami képessé tesz minket mindarra, amire Ő elhívott.

Az introvertáltaknak ez azt jelentheti, hogy hitbeli lépésként részt vesznek egy közösségi eseményen, tudatosan kapcsolatot teremtenek egy másik személlyel, hogy fokozatosan és kitartóan alakítsanak ki egy mélyebb kapcsolatot.

Az extrovertáltaknak ez azt jelentheti, hogy ahelyett, hogy egyszerűen csak találkoznának és kapcsolatokat építenének ki különböző emberekkel, inkább tudatosan törekedjenek mélyebb, őszintébb kapcsolatokra, melyek tovább tartanak, mint a Bibliatanulmány.

Mikor belefáradunk a frusztrációba és a drámába, amit az a próbálkozásunk okoz, hogy próbáljunk segíteni és támogatni embereket, emlékeztetnünk kell magunkat az Istenben való reménységünkre.

Emlékeztetjük magunkat arra, hogy Isten lát minden rejtett áldozatot, amit meghozunk és Ő megígérte, hogy megjutalmaz mindent, amit az Ő nevében teszünk. Át kell szűrnünk minden szeretetben tett cselekedetünket Jézus önzetlen szeretetén és áldozatán, melyet Isten gazdagon áraszott ránk. Általa minden dolog, még a legnehezebbek is, lehetővé lesznek.

Békesség és kegyelem nektek,

Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csapatában szolgál. Georgiában született, de jelenleg férjével Virginiában él. Szeret szunyókálni, Oreót enni és különösen szereti Jézust. Szenvedélye, hogy lángra lobbantsa az ezredforduló nemzedékében született nők szívét, hogy ők is Isten igazságába kapaszkodjanak. Napközben fáradhatatlanul szolgál a helyi katonai kórház betegei mellett. Éjszakánként szeret olvasni és írni azokról a leckékről, amiket Isten tanított neki élete során. Terria életének sokszor túlzsúfolt körülményei ellenére, Isten mindig erősen és szeretetteljesen jelent meg a számára.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/support-in-a-broken-world/
Fordította: Gál Ruth
Kép: Vasadi Dubován Judith

Leküzdeni az akadályokat

Márk evangéliumának második fejezete az egyik kedvenc történetemet meséli el Jézus földi szolgálatának idejéből. Annyira szeretem ezeknek a névtelen barátoknak a merészségét! Hitbeli barátok voltak, és a hitüket Jézusba vetették.

Jézus épp Kapernaumban járt, amely az otthonának számított, mivel szolgálata során rendszeresen visszatért ide, illetve mert Kapernaum mindössze nagyjából 32 kilométerre feküdt Názárettől, tehát mindkettő Galileához tartozott.

Márk első fejezetében arról olvasunk, hogy Jézus a zsinagógában tanít, és miközben beszél, meggyógyít egy embert, akiben gonosz szellem lakott. „Mi lehet ez? Micsoda új tanítás! Hatalommal parancsol még a gonosz szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki!” (Márk 1:27)

A zsinagógai tanítást követően Jézus meglátogatta Andrást és Pétert, és meggyógyította Péter anyósát. A 32. és 34. versekben ezt olvassuk: „Naplemente után, amikor már beesteledett, Jézushoz vitték a betegeket, és azokat is, akikben gonosz szellemek laktak. Az egész város összegyűlt a ház ajtaja előtt. Jézus sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek. Kiűzte a gonosz szellemeket is.” 

Amikor az emberek meghallották, hogy Jézus visszatért a városba, hatalmas tömeg gyűlt össze. Lukács evangéliuma beszámol arról, ahogy Galilea, Júdea és Jeruzsálem összes farizeusa és törvénytudója tiszteletét tette (lásd. Lukács 5:17). A házban egy tűt sem lehetett leejteni, az ajtóhoz pedig lehetetlen volt hozzáférni. Mindenki Jézus prédikációját hallgatta.

És ebbe a már eleve túlzsúfolt helyzetbe érkeztek a barátok: négy ember, akik egy járásképtelen, fogyatékos ötödiket cipeltek. Azonban nem tudtak Jézus közelébe férkőzni. Annyira szeretem a megoldásukat, miszerint felmásztak a ház lapos tetejére (akkoriban általában még lépcső is vezetett oda), kibontották (lásd. Lukács 5:19), így le tudták ereszteni a barátjukat Jézus elé. 

Nem tudták, hogyan reagál majd Jézus, abban viszont hittek, hogy a barátjukat el kellett hozzá juttatniuk. És igazuk volt: Jézus látta a hitüket, és válaszolt rá: betöltötte a beteg legnagyobb szükségét, megbocsátotta bűneit. 

Ha én is a barátok egyike lettem volna, akkor biztos csalódtam volna, hogy a barátom nem gyógyult meg testileg. De Jézus földre jöttének ez volt a lényege: a hozzánk hasonló bűnösöknek utat mutatni a megbocsátáshoz. Jézus aztán meggyógyította a beteget, hogy megmutassa, neki hatalma van megbocsátani a bűnöket, ez a történet azonban emlékeztetőül szolgál arra, hogy néha annyira lefoglalnak minket a múlandó dolgok, hogy teljesen szem elől tévesztjük mindazt, ami örökkévaló. 

Arra kérlek, hogy gondolj olyan családtagjaidra és barátaidra, akik nem ismerik Jézust. Gyakran arra gondolunk, milyen jó lenne, ha valaki elérné őket Krisztus üzenetével, azonban az ő életükbe Isten téged helyezett, hogy a Hozzá vezető úton útitársuk légy.

Először is imádkoznunk kell értük, aztán számtalan lehetőség nyílik arra, hogy a mindennapjaink során beszéljünk Istenről. Lehet, hogy tudsz mesélni arról, hogyan változtatta meg Isten az életedet, vagy arról, hogy mit tanít neked éppen. Megoszthatod a bukásaidat, és beszélhetsz Isten kegyelméről. Megkérdezheted, hogy ők miben hisznek, vagy válaszolhatsz a kereszténységről feltett kérdéseikre. Nem kell minden egyes beszélgetést Istenre terelned, de az sem jó, ha egyetlen beszélgetésed sem szól Róla!

A barátokhoz hasonlóan lehetőséged van továbbá gyakorlatban bemutatni a szeretetet, így az a szeretet, amellyel Isten a te életedet árasztja el, kiáradhat másokra is. A Kolossé 4:5–6 szerint: „Bölcsen viselkedjetek azok között, akik még nem hisznek Jézusban, és jól használjátok ki az időtöket! Amikor velük beszéltek, legyetek mindig bölcsek és kedvesek! Akkor majd mindig tudni fogjátok, hogy kinek mit válaszoljatok.”

És milyen a kapcsolatod a többi kereszténnyel? Hajlandó vagy őket Isten elé hozni? Vannak olyan keresztény barátok és családtagok, akikkel bármiről örömmel beszélünk, kivéve azt, ami igazán számít. Rendkívül hálás vagyok azokért a barátaimért, akik nem csupán imádkoznak értem, hanem akikkel Istenről is beszélhetünk. Ez hatalmas bátorítás számomra, mivel a velük töltött idő a Példabeszédek 27:17-re emlékeztet: „Az acélpengét acéllal élesítik, csakúgy, mint a barátok egymást csiszolják.” És mivel továbbra is bűnös vagyok, áldottnak érzem magam, mert vannak olyan barátaim, akik törődnek velem annyira, hogy szeretettel segítenek meglátni a bűneimet és elhagyni őket úgy, hogy közben visszaterelnek Jézushoz. 

Nagyon szeretek más keresztényekkel Istenről beszélni a kegyelem miatt, amelyet kiárasztott rám. Szeretek egy kávé mellett, egy bibliatanulmányozó csoportban, kettesben vagy a vasárnapi istentisztelet után arról diskurálni, hogy mit tanultunk, bár a helyi lelkész feleségeként az utolsó pont valódi kihívás számomra. Arra szól az elhívásunk, hogy „ezzel bátorítsátok és erősítsétek egymást, ahogy azt teszitek is” (1 Thesszalonika 5:11). A Kolossé 3:16 pedig arra kér bennünket, hogy „Krisztus beszéde és tanítása teljes gazdagságában éljen bennetek és közöttetek! Tanítsátok és tanácsoljátok egymást mindenféle bölcsességgel! Isten iránti őszinte hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat és a Szent Szellemtől származó énekeket!”

Arra bátorítalak téged (és magamat is), hogy gondold át: Istennek olyan leánya vagy, aki minden helyzetben azt keresi, miként vihetné barátait és családtagjait Jézushoz tudva, hogy ez az egyetlen hely, ahol megtalálhatják azt, amire tényleg szükségük van? 

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/overcoming-obstacles/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

A szeretet győzedelmeskedik

A konyhaasztalomnál ülök, miközben beszélgetés forgataga vesz körül. Üres pizzadobozok, ragadós jégkrémpálcikák, játékok, amik arra várnak, hogy játsszunk velük, de a figyelmemet a nappaliban lévő három unokatestvér lágy hangja ragadja meg. Rögtön meg tudtam mondani, hogy nem értenek egyet valamiben, amikor az arcukra nézek – például, hogy ki ugráljon következőnek a mini trambulinon vagy melyik videójátékkal játsszanak. Hátradőlök, miközben várom, hogy az egyik hozzám fusson és kérje, döntsem el, melyiküknek van igaza, de végül nem kezdtek el kiabálni vagy sírni.

A frusztrációjuk és az egyet nem értésük helyett engedték, hogy a szeretet és a kompomisszum győzedelmeskedjen.

Az, hogy egy öt-, egy nyolc- és egy tízéves el tudott navigálni a nehéz döntések között és el tudták kerülni a megosztottságot, reményt ad egy világban, ami úgy tűnik, mintha darabokra hullana. Arra emlékeztetnek, hogy amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elterveztük, akkor is szerethetjük a másikat. Lehet, hogy nem értünk egyet, de attól fordulhatunk könyörülettel a másikhoz. Elengedhetjük egy kissé azt, amit mi jónak tartunk azért, hogy másoknak is helye legyen mellettünk.

A lányom és az unokatestvérei tudták, hogy csak korlátozott ideig játszhatnak együtt, ezért a békét választották. Ez a világ nem az otthonunk és senki nem tudja megmondani, mennyi időt töltünk itt – miért veszekedjünk hát ahelyett, hogy egységben, békében és közösségben élnénk?

A mai olvasmányban a Zsidókhoz írt levél szerzője a 11. fejezetben felsorolja a hit csodálatos hőseit. Most, hogy követendő példákat is kaptunk, miközben egyre mélyebbre ássuk magunkat a hitünkben, a következő lépés az, hogy teljesen Istenhez forduljunk. Az Írás ezen könyvének hallgatósága lassan elfordult a hitétől és csak felületesen élte meg azt. Ez a fejezet arra bátorítja a hívőket, hogy legyenek fegyelmezettek, keressék a szentséget és éljenek békében keresztyén közösségükben.

Ahogy a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete példákat sorol fel hittel élő férfiakra és nőkre, a levél írója példaként állítja elénk Ézsaut is a mai részben, hogy megmutassa, milyen következményekkel jár, ha elutasítjuk az Istent és valódi megbánás nélkül élünk. Layman Újszövetségi Kommentárja azt írja: „Ézsau bolond módon elcserélte a jövőbeli örökségét éhségének azonnali kielégítésére. Hasonlóan az első században élő hívők készek voltak elcserélni azt, amire ígéretet kaptak, a világ által nyújtott élvezetekre.”

A Zsidók 11-ben felsorolt hithősök – férfiak és nők – hittek Isten ígéreteiben és az Ő hűségében, még akkor is, ha nem látták beteljesülni ezeket az ígéreteket. Ézsau úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat és földi örökséget akart, ami megfosztotta őt azoktól az áldásoktól, amiket Isten tartogat a gyermekeinek. Harcolhatunk ebben a világban ideiglenes dolgokért, vagy kereshetjük a szentséget, a békét és Isten örök királyságát.

A hangzavar és a káosz közepén imádkozzunk! Imádkozzunk azért, hogy tudjunk más embereket a saját kívánságaink elé sorolni. Imádkozzunk azért, hogy az életünk olyan példája legyen a szeretetnek, ami egységre, hálára, imádatra és Isten iránti odaadásra buzdít. És azért, hogy nagyon szeressük Istent!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-wins/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Utánozd Istent

Olyan helyen és időben nőttem fel, ahol a WWJD? (Mit tenne Jézus? angolul What would Jesus do?) karkötők népszerűek voltak. Olyan sok volt belőlük, hogy szinte klisévé, tömeges paródiává váltak.

De valójában ez egy remek kérdés, amit minden helyzetben feltehetünk magunknak. Mit tenne Jézus?

Vajon áthidalná a politikai konfliktusokat azért, hogy azt az embert is szeresse, aki vele ellentétes véleményen van? Bizonyára.

Vajon szeretettel és kegyelemmel fordulna a megtört emberekhez, ahelyett, hogy lekicsinyelné az igazságot, amit Isten a Biblián keresztül közölt velünk? Biztosan.

De hogyan élhetnénk úgy, mint Jézus?

János harmadik levelének 11. versében ez áll: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.”

A felszínt kapargatva ez viszonylag könnyűnek tűnhet, de a világ különösen cseles a határok feszegetésében. Az, ami látszólag jó, nem biztos, hogy kedves is. Ami eleinte helyénvalónak tűnik, lehet valójában álruhás képmutatása csupán a népszerűségnek vagy a politikai korrektségnek.

Hálásak lehetünk azért, hogy (ahogy mindig) a Biblia most is segít nekünk.

A Filippi 4:8-ban ez áll: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”

A Galata 5:22-23 szintén iránymutatást ad arra, hová irányítsuk az energiánkat és milyen tulajdonságokat alakít ki a Szentlélek az életünkben. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Nem utánozhatjuk Isten hatalmát, mindenhatóságát vagy örökkévalóságát, de tökéletes példát kaptunk a jóságra – és az Isten szerint valóságra – Jézusban.  

C.S Lewis olyan szépen írt erről a Szeretet négy arca című művében: „Életünk során, Isten utánzása – azaz a szándékos másolás, amely független az Ő képmására alkotott mivoltunktól és természetünktől – alatt a megtestesült Isten utánzását kell értenünk. Példaképünk nem csupán a kereszten függő Jézus, hanem az ácsműhely, az út, a tömeg, a zajos követelések, a goromba ellenállás, a békétlenség, a  félbeszakítások és a magánéletet nélkülözésének Jézusa. És habár, érdekes módon, ez annyira más, mint amit mi isteni létnek tekintünk, mégis, ez nem csak olyan, mint, de maga az isteni élet emberi körülmények közötti működése.” (nem hivatalos fordítás)

Sosem leszünk tökéletesek, de harcolnunk, imádkoznunk és gyakorolnunk kell azért, hogy az Ő igaz gyermekei lehessünk.

Hadd nyerjen a világ az életünkön keresztül bepillantást élő Istenünk jóságába és a mennyei reménységünkbe!

Fordította: Szabó Eszter

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/imitate-what-is-good/

Szeretet: a tanítványság útja

Néhány évvel ezelőtt az egyik főiskolai mentorom felvette velem a kapcsolatot, miután hosszú ideig nem is hallottunk egymásról. Egyetemistaként nagyon közel álltunk egymáshoz, de aztán az élet közbeszólt. Elköltöztem, férjhez mentem, családot alapítottam, majd mivel közel egy évtizedig másik államban éltem – a karácsonyi üdvözlőlapokon és alkalmankénti email váltáson kívül – nem tartottuk egymással a kapcsolatot. Néhány évenként megbeszéltük életünk nagy történéseit és ilyenkor mindig úgy éreztem, elmerülök a bölcsességében.

Egy nap, az egyik ilyen beszélgetésünk után, emailt kaptam tőle, amiben ezek az életet adó szavak álltak: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.” A szememet elöntötték a könnyek, majd végigcsorogtak az arcomon, mert ezek a szavak magukban hordozták mentorom szeretetét és életet leheltek belém.

Iránymutatására, tanítására és mind időbeli, mint anyagi áldozatára úgy tekintett egykori tanárom, mint a szeretetteljes befektetésre az életembe. Az Úr iránt és irántam érzett szeretete miatt ennyi év elteltével is az Úrral járok (bár tökéletlenül) és arra vágyom, hogy az életemet az igazság szerint éljem.

Szeretem, Jézus szavait a Nagy Parancsolatban, hogy menjünk el az egész világra és tegyünk tanítványokká másokat: „Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:19-20).

János harmadik levelének negyedik verse rámutat a szépségre, ami a nagy parancsolatnak való engedelmesség következtében vár minket: „Semmi sem szerezhet nagyobb örömöt nekem, mint ha azt hallom, hogy gyermekeim az igazság útját követik.” Micsoda boldogság tudni, hogy a királyságért folytatott munkád jó gyümölcsöt terem! Mély megelégedést ad, ha a ma elvégzett munka és a szeretet, amit megosztunk másokkal, egy nap gyökeret ereszt és hűséggé, igazsággá növekszik.

Hát nem ez a tanítványság útja?

Megismerni Isten szeretetének gazdagságát, tanulni róla és látni „akcióban”, már életünk hajnalán, majd engedni, hogy az életünket valami csodálatossá formálja – aztán egy nap azzá válni, aki megfogja egy hitben fiatalabb társának a kezét és segíti őt eligazodni az élet örömeinek és nehézségeinek tengerében?

Jézus tanítványaiként nekünk is tanítókká kell válnunk – ez egy áldott, életadó elhívás, érdemes arra, hogy teljesen neki szenteljük a figyelmünket.

Évekkel később újra gyakorlom a kapcsolatot, amit egykor a mentorommal folytattam. Egy csésze kávé és nyitott Biblia felett találkozom gyülekezetünk főiskolás lányaival. Beszélgetünk az életről, a bűnről, kapcsolatokról, karrierdöntésekről – mindenféléről! Időnként specifikusan az Írásról elmélkedünk, máskor pedig megosztjuk egymással életünk történéseit. Gyakran úgy jövök el ezekről az alkalmakról, hogy így imádkozom: „Atyám, tartsd őt közel magadhoz! Add, hogy ez az együtt töltött idő ne vesszen kárba! Segítsd őt, hogy meglássa irántad érzett szereteted nagyságát és engedd, hogy örökre megváltoztassa az életét!”

Még nem tekinthetek megelégedéssel Isten gyümölcseinek növekedésére az életükben, de azt tudom, hogy Isten arra hív, hogy ne tartsam meg szeretetét magamnak. „Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.” (Filippi 1:6). Már nagyon várom, hogy egy nap majd elküldhessem az emailt, amiben ez áll: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.”

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/love-the-way-of-the-disciple/

Fordította: Szabó Eszter

Igazságban járni

Nem tagadhatjuk, hogy az igazságban erő lakozik.

János második levelének első négy versében összesen ötször szerepel az igazság szó.

 Hitünk alapja az igazság, erre mutat rá a János 8:32, ami így szól: „megismertétek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”

Anyaként én is tanúsíthatom, hogy mekkora öröm tölti el a szívem, hogy a gyermekeim az igazság szerint élnek. Mindig öröm látni, amikor gyerekek felnőnek és igazságban járnak, de van abban valami plusz boldogság, ha azokat látod Isten Szava szerint élni, akiket te magad tanítottál. Úgy gondolom, hogy ez tükröződik vissza a 2 János 4-ben, amikor János azt írja, hogy „nagyon megörült”,  a hívők Isten parancsolatai szerint járnak.

Egy szó különösen kiugrik nekem ebből az igerészből: „olyanokat”. János azt mondja: „Nagyon megörültem, amikor gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazság útján járnak, ahogy az Atya-Isten parancsolta.” (2 János 4) Ez azt jelenti, hogy voltak olyanok is, akik nem az igazság szerint éltek. Ez egy megszívlelendő figyelmeztetés! Milyen rémisztő ez a valóság. Olyasmi, ami miatt minden nap térdre kell ereszkednünk.

Egy valamit biztosan tudok: a hűtlenség, a válás, az egyedülálló anyaság ellenére, ma sokkal szenvedélyesebb és odafigyelőbb anya vagyok, mint voltam a családom szétbomlása előtt. A pusztulás, ami a családomat érte, lehetőséget adott arra, hogy felálljak és komolyan vegyem gyermekeim megtérését. Nem gondolhattam többé, hogy biztonságban, az ellenség hatókörén kívül élünk. Nem mintha előtte nem vettem volna komolyan a hitüket, de teljesen más, ha egy olyan támadást tapasztalsz, mint amilyet mi átéltünk a családommal. A Sátán nem csak rossz anyával kezdett ki, de ma már gyermekeim is szenvedélyes imaharcosok, akik saját szemükkel látják Isten jóságát és gondviselését az életükben, miközben újraépítettük az életünket a hamvainkból. Azt, ami a pusztulásunkat célozta, az Úr jóra fordította, az Ő dicsőségére. Ez az igazság!

Ebbe az igazságba kellett kapaszkodnom a sötét napokban is, és ebbe kapaszkodok ma is, miközben az új életemet élem. (Az is segít, ha a gondolataimnál hangosabb dicsőítő énekeket hallgatok!) Valóban harc folyik a gondolatainkért! Minden hazugságtól, ami befészkelte magát a gondolatainkba és minden helyesnek tűnő kísértéstől az igazság szabadított meg. A csalódottság olyan játszótér, ahol az ellenségünk élvezettel játszik és gáncsol ki minket.  De a veszteség, a gyász és a csalódottság idején még erősebben kell kapaszkodnunk Isten igazságába, és megélni azt, amit hiszünk. Nem engedhetjük meg, hogy csak nyugtázzuk az igazságot, vagy gyermekkori emlékeink közé soroljuk, hinnünk kell benne és a szerint kell élnünk ma is.

Amikor árultuk a házunkat, a gyerekekkel minden este imádkoztunk és elmondtuk, hogy bár nem tudjuk a ház eladása után hová fogunk költözni, hisszük, hogy az Úrnak jó terve van velünk. Olvastuk a Bibliát (Róma 8:28, Galata 6:9, Jeremiás 29:11), elmondtuk az ígéreteit és hittünk a Szavának. Könnyen elmerülhettünk volna a félelemben és a kételyben, de ehelyett az Úrban bíztunk. Sátán legnagyobb vágya az volt, hogy félrevezessen minket, és rávegyen arra, hogy megkérdőjelezzük a számunkra kedves értékeket és igazságokat.

A házunkat pont jókor adtuk el és gyermekeimmel megláttuk, hogy mit tervezett számunka Isten. A hét éves fiam mondta ki először: Anyu, miközben mi arra vártunk, hogy eladjuk a házat, Isten építette az otthonunkat.

És akkor próbálj meg  ne sírni!

Úgy gondolom, hogy nem volt nagyszerűbb pillanat, mint amikor saját fiam ismerte fel, mit tett értünk Isten.  

Ha János örvendezett azon, hogy a hívők megtartották az igazságot, el tudod képzelni, mennyire örülnek a mennyben, ha igazságban, szeretetben, kegyelemben és könyörületben élünk?

Ima: Uram, köszönöm az igazságodat. Köszönöm, hogy Te közel vagy a megtört szívűekhez. Köszönöm a tervedet, hogy távol tarts az ártalmaktól. A Te Szavad az igazság és ez az igazság csengjen mindenki fülébe, akinek szüksége van Rád, vagy az emlékeztetőre, hogy ki vagy Te ma is.

A képhez tartozó alt jellemző üres; kelli.png a fájlnév

Forrás: https://lovegodgreatly.com/walking-in-truth/

Fordította: Szabó Eszter

A bizonyságtétel

Amikor Izraelbe látogattam, számomra az út egyik legjelentőségteljesebb pontja a Jordán folyó meglátogatása volt, amely azonban egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Amikor a Jordánra gondoltam, egy buja folyópartot láttam magam előtt tele zöldellő fákkal és dús fűvel. Úgy gondoltam, egy hatalmas folyót látok majd, tisztát és hömpölygőt, tele élettel és szépséggel.

Mégsem ez a látvány fogadott.

A Jordán – legalábbis ott, ahol jártunk – keskeny volt, a partról pedig egy nagy amfiteátrum nyúlt a zavaros és piszkos vízbe. Még a bokáig érő vízben állva sem láttuk a lábujjainkat! Az amfiteátrumot azért építették fel, hogy befogadja a sok turistacsoportot, amelyek ellátogatnak arra a helyre, ahol János feltételezhetően megkeresztelte Jézust.

Annak ellenére, hogy az elképzelt kép teljesen különbözött attól, amit láttam, mégis könnyekig hatódtam. Jézust, Isten Fiát, a világ Megváltóját egy egyszerű, hétköznapi helyen merítették be. Szolgálatát egy átlagos, mindennapi helyszínen kezdte. Amint ez tudatosult bennem, megdöbbentem alázatán. Isten Fiaként megkövetelhetett volna bármilyen szertartást és pompát, hogy tudassa a világgal, megérkezett. Ehelyett egy szerény helyet választott a folyóparton.

Így kezdődött Jézus szolgálata. Miután Jézust megkeresztelték a Jordán vizében, a Szent Szellem galambként szállt le rá (Lukács 3:21), aztán az égből egy hang hallatszott: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és benned gyönyörködöm”(Lukács 3:22). Ezzel a mennyei kenettel tudatta Isten azokkal, akik Jézust körülvették, hogy ki is áll előttük. Keresztelő János azt vallotta Jézusról: „Mivel pedig szemtanúja voltam annak, hogy ez beteljesedett, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.” (János 1:34). Ez az esemény jelentette Jézus földi szolgálatának kezdetét. Keresztsége után Jézus hirdette Isten eljövendő országát, meggyógyította a betegeket és elhívta tanítványait.

Jézus szolgálatának másik szerény állomása az, ahol megfeszítették. Jézust vélhetően a város mai területén belül feszítették keresztre, de annak idején ez csupán egy kis kőfejtő volt, közvetlenül a város kapuján kívül. Semmi díszes vagy különleges nem volt benne. Ez volt az a hely, ahol a római tisztviselők kíméletlenül kivégezték azokat a bűnözőket, akiket meg akartak alázni; a legkevésbé sem alkalmas hely egy királyi temetéshez.

Jézus keresztre feszítésének színhelye semmivel sem csökkentette az esemény jelentőségét. Vére ugyan Jeruzsálemben egy szerény, említésre sem méltó helyen ömlött, de áldozatának mértéke mindent megváltoztatott. Jézus egy bűntelen életet követően meghalt, hogy megfizessen mindenki bűneiért.

Jézus isteni mivolta által áldozata örökkévaló. Mivel Jézus örök, áldozata fedezi azt az örök adósságot, amellyel bűnünk miatt vagyunk adósok. Jézus emberré válásával elfoglalta helyünket. Isten nem halhat meg, de, mivel emberré lett, Jézus vállalta a mindannyiunk által megérdemelt halált.

Az 1 János 5:5–12-ben János megerősítette ezt a bizonyságot Jézusról: Jézus az Isten Fia, és az egyetlen út az örök élethez rajta keresztül vezet. János ebben a levélben foglalkozik a hamis tanításokkal, melyek felütötték fejüket az egyházban. Néhányan azt állították, hogy Jézus nem teljesen Isten: mindössze egy olyan ember, akit Isten a hírnökének választott. Néhányan ezzel szemben azt vallották, hogy Jézus nem teljesen ember: hogy Jézus Isten és nem vált teljesen emberré.

Jézus isteni és emberi mivolta nem választható el egymástól. Ő Isten Fia. Ő teljes mértékben isten: nem csak része Istennek és nem csak egy parancsnokhelyettes. Jézus Isten. Jézus teljes mértékben ember. Egy zsidó ember volt, akinek meg kellett tanulnia járni, beszélni és enni. Volt gyermek, kamasz és férfi. Isteni mivoltának teljessége nélkül önmagáról való tanúságtétele hazugság lenne. Emberi mivoltának teljessége nélkül nem halhatott volna meg helyettünk.

És ezt üzeni nekünk az apostol az 1 János 5:5–12-ben, ahol megmagyarázza, hogy Jézus pontosan az volt, aminek vallotta magát: Isten Fia. Jézus teljesen ember és teljesen isten. János kifejtette, hogyan erősítik meg a Jézusról szóló bizonyságtételt a keresztsége (víz), a halála (vér) és a Szent Szellem. Ez a három dolog rendíthetetlen bizonyosságot ad arról, hogy kicsoda Jézus: Isten Fia, akinek örök élete van.

„Ez a tanúságtétel pedig így szól: Isten örök életet adott nekünk – és ez az élet Isten Fiában van. Ebből következik, hogy akiben él a Fiú, annak örök élete van. Akiben viszont nem él az Isten Fia, annak nincs örök élete.” – 1 János 5: 11–12

Ez a bizonyságtétel: Jézus Isten Fia. Jézus nélkül nincs örök életünk. Noha a hiposztatikus egység (Krisztus egyszerre isteni és emberi mivolta) fogalma nem mindig könnyen érthető, békességük lehet az igazságban, hogy Jézussal örök életünk van. Bizonyságtételére alapozhatjuk életünket, mely mindig igaz marad.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-testimony/
Fordította: Szaniszló Tünde

A szeretet tettekre sarkall

Éppen a közös bibliatanulmányozáshoz készülődtem – kényelmesen elrendeztem a székeket, illatos gyertyát gyújtottam, kitettem az ütemtervet – amikor elárasztott a szeretet csoportbéli nőtestvéreim iránt. Kicsi csoportunkat húszas, harmincas éveikben járó nők alkotják. Vannak, akik már dolgoznak közülünk, mások még tanulnak. Vannak egyedülállók, és vannak, akik házasságban élnek. Vannak, születésük óta keresztények, mások csak mostanában találkoztak Jézussal. Számomra nagyon kedves az együtt töltött idő, mert ezek a nők tanították meg nekem, hogyan szerethetem Istent az egész életemmel.

Aznap este később az egyikük megosztotta velünk, hogy hamarosan költözik, és nem tudja, hogyan lesz képes összepakolni a házát, elszállítani a nehéz bútorokat és berendezkedni az új lakásban. Szégyellem, de az első gondolatom az volt: „Majd valaki más segít neki.”. Lefoglalt a munka és az iskola, a napirendembe pedig az is alig fért bele, hogy a saját idegesítő házimunkáimat elvégezzem. Ahogy a körülöttem lévők igaz szívvel segítséget ajánlottak ennek a nőnek, felismertem, hogy milyen sekélyes és hamis volt az a szeretet, amit korábban éreztem.  

A szeretet tettekre sarkall. Nem mondhatjuk, hogy szeretjük a másikat, ha utána nem szolgáljuk őt, nem hozunk érte áldozatot, nem keressük a hasznát. A mai igerészben János egy átfogó és radikális képet fest arról, hogy milyen is az igaz szeretet. Amikor azt mondja, hogy mindenki, aki szeret, az Atya gyermeke és ismeri az Atyát, akkor azt állítja, hogy csak Isten teheti képessé gyermekeit arra, hogy önfeláldozó szeretettel szeressék egymást. Megtörtségből és bűnös mivoltunkból fakadóan nem tudjuk így szeretni egymást. Kapcsolatainkban önzők vagyunk, a saját hasznunkat keressük és nem vagyunk tekintettel a másik szükségeire. De Isten megajándékozott minket a Szent Szellemmel azért, hogy betöltsön bennünket és vezessen abban, hogy egymást ilyen radikálisan önzetlen szeretettel tudjuk szeretni.

János első levele arra emlékeztet, hogy magunktól nem tudnánk így szeretni egymást. Az igazi szeretet nem az, ahogy mi szeretjük egymást vagy akár az, ahogy mi szeretjük Istent; az igazi szeretet az, ahogy Isten szeret minket. Isten szeretete szintén tettekre sarkall: Ő elküldte a fiát, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért. Ez az igaz szeretet kifejezésének legteljesebb módja. Isten csupán elméleti szeretetet is érezhetett volna irántunk: melegséggel tölthette volna el az, ahogy romlott teremtményeit szemléli a Mennyből. Távolságot tarthatott volna, és prófétákat küldhetett volna, hogy elmondja, szeret minket, de megoldást kínál kétségbeejtő helyzetünkre. Azonban ez nem az az igazi szeret, amit Isten irántunk érez. Ő képtelen volt magunkra hagyni minket szenvedésünkben, megtörtségünkben, gonoszságunkban és bűneink tengerében. Szeretete tettekben nyilvánult meg, és bemutatta a tökéletes áldozatot értünk.

Arra kaptunk elhívást, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan Isten szeret minket. A körülöttünk lévő világ sokszor csak az önző, irigy szeretetet ismeri: az emberek csak akkor töltenek egymással időt, ha az számukra kényelmes, csak annyit adnak, amennyit vissza is várnak, együtt mulatnak, de nehézségek esetén szétszélednek. Egymás iránti – önzetlen, nagylelkű, tettekben megnyilvánuló – szeretetünk tanúbizonyság a világ számára. A valódi szeretetre éhes emberek általunk bepillantást nyerhetnek Isten szeretetébe, és így megismertethetjük velük a mindenek felett álló, legnagyobb szeretetet. 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-requires-action/

Fordította: Szabó Eszter

Korlátlan szeretet

Olvastál már bármit a szeretetnyelvekről vagy próbáltad már kitalálni, milyen módon szeretsz szeretetet kapni? Amikor a férjemmel jegyesoktatáson vettünk részt, tesztet töltöttünk ki, hogy megtudjuk, mi a szeretetnyelvünk. A házasság elmúlt tizennégy éve alapján biztosíthatlak titeket arról, hogy az eredmények nagyon helytállóak voltak, még ha szöges ellentétben álltak is egymással.

Az én szeretetnyelveim az ajándékozás és a dicsérő szavak, míg neki a testi érintés és szívességek. Ő csodálattal figyeli, ahogy életet lehelek a születésnapokba és az ajándékozós ünnepekbe, én pedig álmélkodva dőlök hátra, miközben ő és lányunk állandóan egymást ölelgetik. Számomra egy olyan teendő, mint a mosogatógép kiürítése, egyszerűen egy elvégzendő feladat. A szemét kidobása vagy a konyha kitakarítása munka után számára a szeretet megnyilvánulása.

Úgy tűnik, nyolcéves lányunk fő szeretetnyelve a minőségi idő: folyton elismétli, mennyire szuper, amikor hárman csinálunk valami újat vagy szórakoztatót. Más embereket jól szeretni azt jelenti, hogy nemcsak a szavainkat vetjük latba, hanem a tetteinket is, és csodálatos Istenünk szeretetét utánozzuk, aki tudja, hogyan kell tökéletesen szeretni minket.

Mai verseink János első levelében arra emlékeztetnek, hogy nemcsak a kimondott szavakkal szeretünk, hanem cselekedeteinkkel és az általunk elhitt igazsággal is. János levelének célja, hogy visszavezesse a hívőket a hit alapjaihoz. Számára a középpontban az igazság áll, nem pedig a vélemény, és olvasói figyelmét visszairányítja Jézus legfontosabb parancsolatára: szeressétek Istent és szeressetek másokat.

János „kedves gyermekeiként” szólítja meg hallgatóságát és ezt a kifejezést hét alkalommal használja levelében. Az apostol ezáltal nem lekicsinyelni szeretné őket, hanem szeretetteljesen eleveníti fel Isten országát, ahol az utolsókból lesznek az elsők. A Lukács 10:21-ben Jézus magasztalja a Szent Szellemet, aki elrejti a dolgokat a bölcsek elől és kinyilatkoztatja azokat a kisgyermekek számára. A Márk 10:14-ben Jézus arra ösztönzi tanítványait, hogy engedjék Hozzá a kisgyermekeket, mert övék az Isten országa. János olyan gyengédséggel és igazan ír, akárcsak egy apa a gyermekeinek vagy egy lelkész a gyülekezetének.

Ha átadtuk életünket Krisztusnak, és hisszük, hogy egyedül Ő a világ Megváltója, képesek vagyunk engedelmeskedni Neki. Ahogy hitünkben megerősödünk, az iránta való szeretetünkből fakad a vágyunk, hogy kedvére tegyünk és kövessük parancsait. Amikor felismerjük az irántunk érzett szeretetét, képesek vagyunk törődni hívőtársainkkal és a minket körülvevő világgal és szeretettel viszonyulni feléjük. A Krisztusba vetett hit, a parancsolatai iránti engedelmesség és a mások iránti szeretet mind központi elemei a Krisztussal járásunknak. Ebben akkor nyerünk majd bizonyosságot, ha egyre közelebb kerülünk Hozzá, és folyamatosan átadjuk Neki életünket és szívünket.

Abból tudják, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretünk. Olyan szeretettel szeretünk, amelyet nem korlátoznak a szeretetnyelvek vagy a személyiségtesztek, hanem a Jézussal szorosan kapcsolatban álló szív túlcsordulásából fakad. Amikor hitünket Isten iránti engedelmességünk révén gyakoroljuk, az eredmény a szeretet. Szeretünk, mert Ő szeretett minket először, és amikor Isten példáját követjük, akkor másokat is jól tudunk szeretni, ezáltal mélyebb kapcsolatra hívva őket azzal, Aki már akkor szeretett minket, amikor még nem voltunk mások, mint szeretetlen roncsok.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/unlimited-love/

Fordította: Szaniszló Tünde

Ne tévesszenek meg a hazugságok

János levelei nehéz levelek, tele mély tanításokkal, figyelmeztetéssel, intéssel és bátorítással. Ennek egyik oka az, hogy addigra János kivételével már minden apostol meghalt. Ő maradt utoljára, ezért több tudós is úgy gondolja, hogy az „utolsó óra” kifejezés az apostoli kor végét jelzi. Mások úgy gondolják, hogy a kifejezés a Jézus feltámadása és második eljövetele között eltelt időre vonatkozik. Mi most éppen ezekben „az utolsó órákban” élünk.

Az egyik probléma, amivel akkoriban az egyháznak meg kellett küzdenie, a hamis tanítók, vagyis „antikrisztusok” megjelenése volt. Ez a kifejezés itt most nem egyetlen személyre vonatkozik, aki nagy hatalommal bír és sokakat megtéveszt. Itt azokat illeti a szerző ezzel a névvel, akik hazugságokat terjesztettek Jézusról, méghozzá szenvedélyesen és meggyőződéssel. Az „antikrisztus” szó jelentése Krisztus- vagy Messiásellenes, és ilyenből János korában több is akadt. Ezt a kifejezést nem azokra az emberekre használták, akik apróbb dolgokban tévedtek a tanításaik során; ezek az „antikrisztusok” az Írással teljesen ellentétes dolgokat tanítottak arról, hogy kicsoda Jézus és mit tett.

És hogy milyen tanításokkal álltak elő?

A hamis tanítók vagy „antikrisztusok” sok mindent tagadtak, köztük Jézus isteni mivoltát is. Nem hitték el, hogy Ő a világ Megmentője és Megváltója. Azt is tagadták, hogy Jézus az Atyától származott volna, szerintük Ő is csupán egy teremtmény volt. Némelyek közülük úgy gondolták, hogy nem az Atya Isten, hanem az angyalok teremtették a világot.

„Mi a legnagyobb hazugság? Az, ha valaki azt állítja, hogy Jézus nem a Messiás. Aki ezt mondja, az Krisztus ellensége, mert nem akarja elismerni az Atya-Isten és a Fiú hatalmát.” – 1 János 2:22

„Ha viszont ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.” – 1 János 4:3

„Mert sokan vannak szerte a világon, akik becsapják az embereket: letagadják, hogy Jézus Krisztus emberi testben jött el a világra. Aki ezt mondja, az hamis tanító, Krisztus ellensége.” – 2 János 1:7 

Sok időt tölthetnénk azzal, hogy azokat a veszélyes tanokat taglaljuk, amelyeket ezek az emberek vallottak, azonban napjainkban is sok hasonló esettel találkozunk. Vallásos emberekről beszélek, akik tudják, hogyan használják a megfelelő szavakat, mégis veszélyes dolgokat tanítanak, hiszen a Biblia állításaival teljesen ellentétes dolgokat állítanak. Úgy tűnik, mintha tudnák, miről beszélnek, de hamis evangéliumot hirdetnek, olyat, ami kockázatos, hiszen távol megakadályozza az embereket abban, hogy Jézusra, mint megváltásuk reménységére tekintsenek.

Ezektől a magával ragadó, frappáns, ám veszélyes tanításoktól úgy tudjuk megvédeni magunkat, ha ismerjük a Bibliát. Vértezd tehát fel magad az igazsággal!

Ne higgy vakon abban, amit mások mondanak, vess össze mindent Isten szavával, hogy lásd, mi az igazság. Ne engedd, hogy szórakoztató vagy új tanítások magukkal ragadjanak, bármennyire is jól éreznéd magadat tőlük. Az érzéseink nem mindig megbízhatóak, a szívünk pedig olykor csalfa.

„Romlott az ember szíve, minden másnál csalárdabb, javíthatatlan!” – Jeremiás 17:9

Ismerd a Bibliádat! Olvasd, tanulmányozd, imádkozz felette, beszéld meg másokkal és olvasd újra!

Minél jobban ismered az igazságot, annál könnyebben éred tetten a hazugságokat és maradsz meg szilárdan a tudásodban és Istenbe vetett hitedben.

Jézusre tekintve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/dont-be-deceived-by-lies/

Fordította: Szabó Eszter