Elfogadni a fájó igazságot

Amikor arra gondolunk, hogy igazat mondunk egymásnak, sokszor olyan szavak jutnak az eszünkbe, amelyektől jól érezzük magunkat, amelyek megmosolyogtatnak és amelyek feldobják a napunkat. Arra gondolunk, hogy hogyan emlékeztethetjük egymást bátorításképpen Isten Igéjének igazságaira, és ez valóban fontos.

Van azonban egy másfajta igazság, amelyet szintén ilyen lelkesen kell megosztanunk, ez pedig olyasvalami, ami az adott pillanatban nem esik jól; valami, amit nehéz meghallani és még nehezebb elmondani: ezek pedig a helyreigazítás szavai.

A barátban akkor is bízhatsz, ha fáj, amit mond…” – Példabeszédek 27:6

Hát, ez nem hangzik túl kellemesnek. De mégis mit mondhat egy barát, ami fájhat?

Amiről a Példabeszédek könyve beszél, az a feddés és a helyreigazítás.

Az a fájó igazság, amelyről néha beszélnünk kell egymásnak, a bűn. Előfordul, hogy letérünk a jó útról; amikor rossz a hozzáállásunk, amikor önzőn viselkedünk, vagy felfuvalkodottak vagyunk. Néha rosszul mutatjuk be Istent és olyan dolgokat hiszünk el, amelyek nem állnak összhangban az Igével. Ezekben az esetekben szükségünk van valakire, aki odalép hozzánk és megosztja velünk azokat a fájó szavakat, amelyek megváltoztathatják az életünket és segíthetnek fejlődni.

Olyan nőknek kell lennünk, akik hajlandóak megbántani a barátaikat az ő érdekükben, és olyan nőknek kell lennünk, akik elfogadják egy barát sebző szavait.

„Az igazi barát nem egy huligán, aki szavaival a földbe döngöl minket, hogy bebizonyítsa az igazát vagy kiegyenlítse a számlát. A mennyei barát sokkal inkább egy szakképzett mentőápoló, aki letépi rólunk a kifogások nagy műgonddal szőtt álcáját, és visszasokkol bennünket az életbe. A mi érdekünkben sebez meg.” – Greg Morse

Szükségünk van olyanokra, akik hajlandóak azt mondani: mindez a panaszkodás méltatlan ahhoz, aki egy királyságot örököl majd.

Szükségünk van olyanokra, akik azt mondják: a szellemi lustaság nem elfogadható.

A Példabeszédek 27:17 szerint „az acélpengét acéllal élesítik, csakúgy, mint a barátok egymást csiszolják.”

Ahhoz, hogy az acélpenge éles legyen, egy másik acélpengével való kölcsönhatásra van szükség. Vassal élesítik a vasat. Valamiféle súrlódásnak kell létrejönnie. Kell, hogy legyen olyan barátod, aki hajlandó összecsapni veled – ez az összecsapás azonban épít, nem pedig rombol. Ez a fajta súrlódás élesebbé és használhatóbbá teszi az embereket. Akárhogy is, az összecsapás mélyíti a barátságot, mivel a fájó igazság kimondása őszintén szerető szívről árulkodik.

De hogyan fogjunk egy ilyesfajta igazság megosztásához?

  1. Mindig szeretetben. Mindig kedves szavakkal.
  2. A meztelen igazság mindig építő, sosem kegyetlen.

Jézus ennek a tökéletes példája. Ő volt maga a megtestesült kedvesség, a testet öltött szeretet, mégsem félt a bűnt bűnnek nevezni. Nem ódzkodott attól, hogy kimondja az igazságot, de ezt mindig szeretetben és gondosan tette, és sosem a pillanatnyi frusztrációját levezetve vagy kegyetlenül.

  • Mindig alázattal, és sohasem a magas lóról beszélve, egyfajta én-szentebb-vagyok-mint-te hangnemben.
  • Ne keressünk a kákán is csomót! Egyáltalán nem fontos barátunk minden egyes apró hibáját szóvá tennünk, mert nem erre lettünk elhívva.

Legyen ebben az 1 Thesszalonika 5:14 a vezérfonalunk: „nagyon kérünk benneteket, testvéreim, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem akarnak dolgozni és rendesen élni! Viszont biztassátok azokat, akik bátortalanok, és segítsétek a gyengéket! Mindenkivel szemben legyetek türelmesek!”

És mi történik akkor, ha egy barát lép oda hozzánk, hogy kemény szavakat osszon meg velünk? Mi a helyes reakció?

  1. Először is le kell nyelnünk a büszkeségünket és nem szabad védelmi állásba helyezkednünk.
  2. Meg kell hallgatnunk – kifogások nélkül!
  3. Imádkoznunk kell az elhangzottak felett, és arra kell kérnünk Istent, hogy mutassa meg nekünk, hogy mi az igazság.
  4. Meg kell vallanunk a bűneinket és arra kell kérnünk Istent, hogy segítsen felülkerekedni rajtuk.

Ritka az olyan barát, aki nem fél kimondani a fájó igazságot, azonban ha ilyen emberre leltél, akkor légy érte hálás, mert olyasvalaki áll melletted, aki nagyon szeret és arra vágyik, hogy keresztény életutad gyümölcsöző legyen.

„Ti viszont tartsátok magatokat a következőkhöz: Mondjatok igazat egymásnak!” – Zakariás 8:16

Jézusra nézve,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/accepting-hard-truth/

A szavak hatalma – 3. hét / 3. nap

Igazságban, mégis szeretetben (szembesítés, összetűzés, kiigazítás)

Olvasd el: 2 Sámuel 12:1-10, 13-14, Példabeszédek 10:12, Példabeszédek 15:1, Zakariás 8:16-17,  Máté 18:15

IMÁK: Zakariás 8:16

A mai Igeversek életbevágóan fontosak a másokkal való kapcsolatainkban. Ma a konfrontációról, a konfliktusról és a kiigazításról lesz szó.  Mivel keresztyének vagyunk, arra hívattunk el, hogy intsük egymást. De mit is jelent ez pontosan? Hadd kezdjem azzal, hogy mit nem jelent az intés: nem az, hogy azt mondjuk a másiknak, hogy mindent rosszul csinál, amivel bűntudatot keltünk benne és megszégyenítjük.

Az intés szó jelentése a görög paraklésis szóból ered, ami azt jelenti, hogy „segítőül hív valaki mellé, összehív, bátorít, (meg)int, buzdít, esedezik”. Ugyanaz a szó gyökere, mint a paraklétos, vagyis Szent Szellem szónak (ld. János 14:16-17). Az intés által más hívőkkel alakítunk ki kapcsolatot azért, hogy bátorítsuk őket a lelki növekedésükben.

Az intés végső célja a bátorítás, ami pedig a másokkal való összetűzésnek, a konfliktusok megoldásának, és a kiigazításnak a kiindulópontja. Amikor látjuk, hogy valaki valamit rosszul csinál, ki kell mondanunk az igazságot, igen, tényleg, de szeretetben kell építenünk egymást az igazsághoz ragaszkodva. Ez az, ami az egészet mássá teszi.  

Drága Uram, segíts szeretetben szólnom az igazságot. Nem ítélkezni akarok más hívők fölött, hanem inkább segíteni nekik, hogy növekedhessenek a hívő életben. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia

A szavak hatalma – 2. hét / 5. nap

És Isten mit mond?

Olvasd el: Zsoltárok 36:7-10, Zsoltárok 139:14, Ézsaiás 43:4, Jeremiás 29:11, Lukács 12:6-7, Róma 8:16

IMÁK: Ézsaiás 43:4

Gyertek, fejezzük be a hetet néhány csodálatos gondolattal, amit Isten mond rólad! Amikor elolvasod a mai Igeverseket, rájössz (ha még nem tetted volna), hogy nagyon értékes vagy Atyád szemében. Drága. Szeret és megbecsül. Csodálatosan alkotott meg. Értékes vagy.

Isten rászánta az időt, és mindannyiunkat különlegesnek alkotott meg, egyedi tehetségeket adott nekünk és egyéni terveket készített az életünkre nézve. Látod már, hogy mennyire értékes vagy Istennek? Örökkévaló szeretettel szeret téged!

Bármikor, ha úgy érzed, hogy értéktelen vagy, mikor azt gondolod, hogy nem érsz fel az elvárásokhoz, vagy amikor azt mondod magadnak, hogy más emberek jobbak nálad, térj vissza ezekhez az Igékhez és olvasd elejétől végéig, újra és újra, hogy mit gondol rólad Isten, és milyen csodálatos szavakat mond neked.

Ó, Atyám, szeretlek. Ámulattal szemlélem, mennyire szeretsz engem. Segíts emlékeznem rá, hogy nagyon becses vagyok a Te szemedben. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Minden szavad számít

A szavaid számítanak. A szavak – akár mások, akár magad felé irányulnak – mind számítanak.

Ha egy kicsit is hasonlítasz rám, akkor te is saját magad számára tartogatod a legkeményebb szavakat. Nagyon is jól ismered azokat a méreggel teli szavakat, amelyeket senki sem hallhat, egyedül te. A gondolataid titkos, mindenkitől elzárt kamrájában újra és újra előbukkannak. Úgy véled, senki sem hallja őket, és hogy nem számítanak. Ezek csak a te „gondolataid”, milyen kárt is okozhatnának? Mégis, ahogy az idő múlik, megtörténik a baj, és az egykor láthatatlan seb felszínre kerül: az önbizalmunk roncsolódik. A szorongásod egyre erősödik és a legjobb helyett megalkuszol valami sokkal rosszabbal.

Figyelj csak rám! Abba kell hagynunk önmagunk szidását. Légy kedves magaddal. Kezdd azzal, hogy foglyul ejted a gondolataidat (2 Korinthus 10:5), és ha valamit nem mondanál a legjobb barátodnak, akkor, könyörgöm, ne mondd magadnak se!

A Máté 22:39-ben Jézus azt parancsolja, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint magunkat. Idézd csak fel azokat a szavakat, amelyekkel magadat illetted az elmúlt hét során? Milyenek voltak? Szeretőek? Kegyelemmel teljesek és bátorítóak? Vagy sokkal inkább vádlást, gúnyt és szégyent közvetítettek? Ha úgy kell szeretnünk az embertársainkat, mint magunkat, akkor először magunkat kell szeretnünk. Megtanulni bátorító szavakat szólni és megállítani önmagunk becsmérlését egy jó kezdet.

Ha Jézus nem beszélne hozzád így, akkor te miért teszed? Légy kedves magaddal! Ne csak arra figyelj, hogy életetadó módon beszélj a barátaiddal, munkatársaiddal, családoddal és szomszédaiddal, hanem arra is, hogy magadhoz így szólj.

Egyezzünk meg, rendben? Nekem fejlődnöm kéne az életem ezen területén, és úgy érzem, talán nem vagyok egyedül. Akarsz csatlakozni? Abbéli igyekezetemben, hogy barátként beszélek magamhoz, a következőket teszem:

  1. Minden napot egy hálaimával kezdek azért, amilyennek Isten teremtett.
  2. Megtanulom a 2 Korinthus 10:5-öt és átültetem a gyakorlatba. Szándékosan gátat szabok a negatív gondolatoknak és pozitívakkal helyettesítem őket.
  3. Megkeresem az egyik megbízható barátomat és megkérem, hogy imádkozzon az életem ezen területéért. Úgy vélem, ha megnyílunk és megosztjuk egymással a küzdelmeinket az talán csillapítja a kritikus szavak ütéseinek erejét.
  4. Arra az igazságra koncentrálok, hogy Isten szeret engem, mindig velem van és terve van az életemre. Nem követhetek el olyan dolgot, ami miatt Isten jobban vagy kevésbé szeretne, mint ahogyan most szeret.

És te, kedves barátom? Akarsz csatlakozni?

Beszéljük meg! Esetleg még mit tudnál hozzáadni a listához?

Szeressétek Nagyon Istent,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/your-words-all-matter/ 

A szavak hatalma – 2. hét / 3. nap

Beszélj magaddal jó barátként!

Olvasd el: Példabeszédek 11:17, Példabeszédek 12:25, Máté 22:39

IMÁK: Máté 22:39

Szeresd felebarátodat, mint magadat. Az aranymondás, amit megtanulunk és tanítunk a vasárnapi iskolában. Ez az egyik alapelve a keresztény hitünknek: úgy szeressük felebarátunkat, mint saját magunkat.

Sokan vagyunk, akiknek ez gondot okoz. Akarjuk Istent és másokat szeretni… de nem találtuk meg a módját, hogy magunkat szeressük. Lehet, hogy a tükör olyan képet mutat rólad, mely nem tetszik. Lehet, hogy valami van az életedben, amiről tudod, hogy nem helyes, ami miatt úgy érzed, senki nem szerethet téged (még te saját magadat sem). Lehet, hogy nem szereted ahogy beszélsz, mikor a harag átveszi az uralmat a nyelved fölött.

Bármi is legyen az oka, ahhoz, hogy másokat jól tudj szeretni, előbb meg kell tanulnod szeretni saját magadat. És bizony, sokszor ez a legnehezebb. Kedves barátom, kezdd el végre elhinni, hogy szeretve vagy, hogy gondodat viselik és értékelnek. Mondd ki ezeket az igazságokat magadnak, szeresd magadat helyesen, majd kezdj el szeretni másokat is hasonlóan.

Mennyei Atyám, nehéz szívvel jövök eléd. Bevallom, hogy számos alkalom volt, amikor nem szerettem magamat, és kételkedtem abban is, hogy Te szeretsz engem. Kérlek, segíts helyesen szeretni. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Örök szövetség

Hóseás könyvének végéhez értünk a tanulmányozásban. Tömör, és helyenként nehezen emészthetőek voltak e sorok. De összefoglalásként mondhatjuk, hogy ez a könyv Isten örök szövetségéről szól, melyet az emberrel kötött.

Hóseás élete által emberközelivé, érthetőbbé válik számunkra, hogy hogyan is viszonyul Isten az emberhez. A könyv egésze alatt visszatérő motívum az emberek bűne, de végül mindet a feloldozás esélye, a megtérésre való felhívás követi. És a 14. rész is így ér véget, „Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket, mert így akarom, s elfordult tőlük haragom.” (Hós 14:4)

Érthetetlen számomra, hogy Isten miért szeret így minket, miért nyúl az ember után minden bukás, minden ocsmány bűn elkövetése után. Újabb és újabb esélyeket adott nekünk a megtérésre évezredeken keresztül. Sosem fáradt bele, sosem mondott le rólunk. Miért?

És nemcsak, hogy nem mondott le rólunk, hanem végül saját Fiát áldozta fel, hogy életünk legyen, az Új Szövetség által

„Véges nézi a végtelent, találgatja, hogy mit jelent” (Ákos)

Ha néha Isten Szent Szelleme által kissé be is tekinthetünk Isten szívébe, összességében azt mondhatjuk akkor is, hogy érthetetlen ez a hatalmas ajándék. A Mindenható Istennek semmibe nem kerülne, hogy elpusztítsa ezt a világot, az összes szörnyűséggel együtt, amit az ember véghezvitt és véghezvisz naponta. Mégis…

„Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.” (Zsolt 9:10)

Mégis a kezét nyújtja, hogy elkaphassuk azt a lejtőn csúszva, vagy a szakadék szélén egyensúlyozva, mikor már sejtjük, hogy egyetlen esélyünk az élő Istenbe vetett hit, az Ő megmentő szeretete, melyet ésszel fel nem foghatunk, csak hit által hálás szívvel elfogadhatunk.

A Vele járt úton még számos csapda, támadás, kísértés ér majd, és sokszor elbukunk, ellankadunk. De mindig van visszaút, a kegyelem ideje tart, Isten ígéretei megállnak.

Ne keseredjünk el, mikor meghidegült a szívünk, ha kihagyunk napokat az igeolvasásban, vagy nehezünkre esik imádkozni. „Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!” (Zsolt 22:24) Ha keressük Őt, válaszol, az Ő szeretete nem változik soha.

Ne adjuk fel, akkor sem, ha már évek óta visszaesünk ugyanabba a bűnbe, amit gyűlölünk, és szabadulnánk tőle. „Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.  De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” (Ézs 40:29-31)

Tartsunk ki akkor is, ha úgy tűnik, Isten hosszú ideje nem válaszol egy adott kérésünkre. „Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja.” (János 9:31)

Isten hall és meghallgat minket, tenyerén hordoz és gondunkat viseli.
Nem a hibáink, a bűneink, az erőtlenségünk, a hűtlenségünk – tehát a rossz tulajdonságaink, – ugyanakkor nem is a szorgalmunk, odaadásunk, együtt érző képességünk, fáradhatatlan jót cselekvésünk határozza meg a mi identitásunkat legfőképp.

Az identitásunk magja, hogy Isten örök szövetsége és feltétel nélküli szeretete, hűsége által megváltottai és szeretettei vagyunk.

Akit az Ő szuverén döntése szerint kiemel, felemel, megerősít, „ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.” (Jób 5:18)

De soha el nem hagy.

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.” (Zsidók 13:20-21)

Andrea

Cantus firmus

Mai életünkre különösen jellemző a túlzsúfoltság. Árad az információ, zsong a fejünk, nem is vagyunk tudatában a felénk áradó információ halmaznak. Aztán sok irányba meg is kell felelnünk. Egyre többet tudunk az élet folyamatairól, ezt a tudást felhasználva igyekszünk a lehető legjobban megfelelni szerepeinknek (igyekszünk jó anya, jó feleség, jó barátnő, jó munkaerő, jó szomszéd, jó gyülekezeti tag, stb. lenni). Időnként úgy vagyunk, mint a cirkuszi zsonglőrök, pörgetjük a tányérokat, egyszerre többet is, szerepeinknek megfelelően. Amelyik lassul, ahhoz odarohanunk, pörgetünk egyet rajta, közben figyeljük a többit és mindig arra figyelünk kicsit jobban, amelyik nagyon lelassul. Egyfajta tűzoltásban éljük az életünket. És közben jó keresztényként igyekszünk „megfelelni” Istenünknek, bár tudjuk valahol, hogy Neki nem kell megfelelnünk, de mégiscsak attól mennek előre a dolgok, ha elvégezzük a feladatokat, ugye? Gyülekezeten belül is pörgünk, szervezünk, figyelünk, tesszük a dolgunkat. Néha ki sem látunk a fejünkből. Időnként elgondolkozunk, vajon magunkat szórakoztatjuk, vagy így kell mennie a dolgoknak? Nincs időnk megélni az eseményeket, inkább futunk utána, hisz annyi területen kell teljesítenünk, lehetetlen, hogy meg tudjunk állni. Ha mégis van egy kis időnk két feladat között, akkor is pörög az agyunk, már a következő feladaton gondolkodunk, vagy pörög a FB az okos telefonunkon, 5 perc várakozás közben is. Mikor tudok tényleg megállni? Hova vezet ez? Mikor tudok tényleg csendben lenni Isten előtt, ahogy a heti kihívásunkban olvashattuk? Nem tudom elviselni, hogy csak úgy üljek és nézzek a semmibe. Biztos elkalandoznak a gondolataim (a következő feladatra, ugye), vagy csak eszembe jut valami, egyszerűen nem tudok csöndben lenni, semmit sem csinálni és csak várni. Isten mindenekelőtt a szeretetemre vágyik. Nem a szolgálatomra, nem a fontosságomra. Nem a tenni akarásomra. Nem a zsúfolt, zsongó, szertelen, kapkodó hétköznapomra. Elsősorban nem erre, hanem mindenekelőtt a szívemre, a szeretetemre.

“Hadd mondjam el az élet polifóniáját. Isten azt akarja, hogy teljes szívünkből szeressük őt, mintegy cantus firmus-ként, melyhez képest az élet többi szeretet-szerelem szólamai kontrapunkt gyanánt zengenek. E kontrapunktikus témák teljesen önállóak, mégis valamennyien a cantus firmus-hoz igazodnak…Ha a cantus firmus tisztán szól és jól kivehető, zengve kibontakozhat a kontrapunkt is. Szilárd támasza lesz, nem csúszhat el, nem válhat zabolátlanná, mégis teljes, mégis egész, önmagában zárt egység marad.” – Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek

A cantus firmus – a fő dallam egy énekben. Az élet sokszólamú, megnyugtató ezt látni és tapasztalni. De ha a fő szólam nem az őt megillető helyen van, hanem összevissza, itt-ott felbukkan, miközben a többi szólamok fel-feltörnek, és mennek a saját fejük után, abból nem lesz egy fülnek kellemes muzsika. Ha viszont hagyjuk a fő szólamot és elősegítjük, hogy „uralja” az éneket, akkor megtapasztalhatjuk, hogy a többi dallam hozzá igazodik.

Hóseás könyvének egyik fő mondanivalója számomra ez. Hagyni és elősegíteni azt, hogy a fő szólam valóban szilárd dallam legyen (cantus firmus), és minden más illeszkedjen hozzá. Nem mindig tudom csökkenteni a felém irányuló elvárásokat, de alá tudom őket rendelni egy nagyobb hatalomnak. Csak legyek néha csöndben, és csak figyeljek Rá, hegyezzem füleimet, mit akar mondani ebben a csöndben.

Áldott húsvétot!

Pfaff Mária

Hűség

Mit is jelent a hűség szó? Felelősségteljes kitartást és ragaszkodást egy személyhez, közösséghez vagy eszméhez, az adott szó állhatatos betartását.

Amikor meghívást kapunk egy esküvőre, számíthatunk rá, hogy halljuk majd, amint az ifjú pár örök hűséget fogad egymásnak. Őszintén megvallják a másiknak, hogy betegségben, szegénységben és bajok között is együtt maradnak életük végéig. Talán nincs is ennél szebb dolog két ember életében: teljes szívükből hűséges szeretetet ígérnek egymásnak.

Aztán jönnek a mindennapok, a csalódások, a nehézségek, emberi gyengeségek és sátán romboló munkája. Kevés utálatosabb dolog van számára, mint a keresztény házasság. Igazi értéket tud lerombolni, mikor egy ilyen házasságnak vet véget és reménytelenné teheti az egykor oly boldog párokat is.

Emberekként nem tudjuk megtartani ígéreteinket (itt nem a bántalmazott házastársakra utalok), és amint valamilyen probléma merül fel, ami megoldhatatlannak tűnik, nem dolgozunk rajta, hanem egyből ki akarunk menekülni a kapcsolatból. Nagyon sok történetet hallok megcsalt házastársaktól is, akik egyszerűen nem tudják feldolgozni a hűtlenséget, magukat okolják a történtekért. Nem csak a társunkhoz nehéz hűségesnek maradni, gyakran a barátainkat is cserben hagyjuk, a szüleinktől vágjuk el magunkat vagy a gyermekeinket hagyjuk egyedül. Összetört emberek vagyunk! Vágyunk arra, hogy valaki feltétel nélkül szeressen és ragaszkodjon hozzánk, de képtelenek vagyunk ezt megtalálni vagy megadni, űr tátong a szívünkben.

Be kell látnunk, az a hűség, amiről mi beszélünk, csupán árnyéka a hűség igazi értékének, amit egyedül Isten mutat be nekünk tökéletesen. Egyedül Istenben van igazi, elfogadással teljes szeretet.

„Teljes bizonyossággal tudd meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló, az egyetlen igaz Isten! Hűséges Isten ő, aki megtartja a szövetséget, és hűséges szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és engedelmeskednek parancsainak — sőt még ezeknek az utódaival is, ezer nemzetségen keresztül.” – 5 Mózes 7:9

Isten egyedül hűséges! Hű az ígéreteihez, és hű hozzánk, még akkor is, ha mi elfordulunk tőle.

„Ha hűtlenek vagyunk, ő még akkor is hű marad, mert magát meg nem tagadhatja.” – 2 Timóteus 2:13

Az elmúlt hetekben láttuk, hogy Hóseás próféta nem mindennapi elhívása Isten szeretetteljes módja arra, hogy megértsük Őt és megismerjük jellemét. Ahogy Hóseásnak azt parancsolta, hogy vegyen el, majd újra szeressen egy hűtlen nőt, nagyon jelentőségteljesen mutatja be Isten és Izrael kapcsolatát és Atyánk el nem múló hűségét és tökéletes elköteleződését irányunkba.

Jézusban Isten újabb esélyt adott szeretett népének megérteni, hogy Ő készen áll a kapcsolat helyreállítására. Jézus végig hű maradt ahhoz a kapcsolathoz, ami öröktől fogva közte és az Atya között volt és hű maradt hozzánk, egészen a kereszthalálig, nem adta fel, nem választotta a könnyebb utat, hogy utunk lehessen az Atyához. Krisztus most is mindig velünk van, azt ígérte soha el nem hagy, sem el nem távozik tőlünk.

Mi pedig cserébe próbáljuk Őt szolgálni, Neki élni. És elbukunk. Rossz a sorrend. Isten a szeretetünkre vágyik először:

 „Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük,
    hanem hűséges szeretetet,
inkább Istenük megismerését,
    mint égőáldozatot!” – Hóseás 6:6

Ha elfogadjuk az Ő szeretetét felénk, akkor képesek leszünk mi is isteni szeretettel szeretni és ennek gyümölcse, kiáradása a szolgálat és az Úrral való mindennapi járás. Amint napról napra vele járunk, egyre inkább meglátjuk, hogy másként élni nem érdemes!

Sérültségünkből adódóan, ha megbántanak, visszahúzódunk, és önerőnkből nem tudunk hűségesek lenni sem Istenhez, sem emberhez. Isten nem azért használ közeli, számunkra is érthető példákat jelleme bemutatására, hogy még távolabb érezzük magunkat tőle, hanem, hogy végre elhiggyük, hogy Ő TÉNYLEG hűségesen vár és készen áll megbocsátani nekünk, mint ahogy Izráellel is tette. Bűneinket olyan mélyre veti, mint napkelet a napnyugattól, és soha többé nem emlékezik meg róluk! Ne higgy a hazugságnak, hogy van amit már biztosan nem bocsát meg neked, vagy te már soha nem fogsz tudni győzedelmet aratni valami felett, mert Ő ebben is hűségesnek fog mutatkozni és képére formál!

Térj vissza hozzá, ne késlekedj! Ő tárt karokkal vár, mert hűségesen szeret!

Bolbás Viola

Gómer – A prostituált, házasságtörő asszony

Hóseás és Gómer története a megbocsátás története. Az Úr egy parázna és hűtlen asszony által jelképezi saját népe hűtlenségét és elpártolását más Istenekhez. Ezt a történetet szeretném nektek ma újra elmesélni, egy másfajta szemszögből, azaz magát az üzenetet kívánom átültetni ide, a mi korunk hétköznapjaiba. Mert Isten ma is megbocsát, mert Isten ma is hűséges és Isten ma is szereti népét.

Gómer Isten népét jelképezi Hóseás könyvében. Diblajim leányaként született. És így is emlegették. Ő nem Ábrahám leánya volt, hanem az apjáé. Gómert a Szentírás erkölcstelen, züllött nőnek jellemzi. Neve vagy születésének és neveltetésének körülményeire, vagy jövőbeni bukására utal, de jelöli a “tökéletességet” és a “beteljesülést” is.

Hogy parázna volt-e mielőtt férjhez ment, vagy utána vált azzá? Erről a teológusok közt is megoszlik a vélemény. De egy biztos, ő egy valóságos személy. Valóságos nő, aki köztudottan szajha volt. Kirekesztett, a társadalom peremén, pénzért árulta a saját testét. És Baált imádta, bálványimádó volt.

Mivel mindenki tudta róla, hogy ki is ő, miféle nőszemély, ezért volt, aki megvetette és elítélte, és volt olyan is, aki kihasználta a Gómerben rejlő lehetőségeket. Néha azt gondolta magáról ez a nő, hogy mégis csak értékes valaki kell legyen, mert az igazság az, hogy sok férfi kapva-kapott a lehetőségen, akiket aztán egytől-egyig boldoggá is tett. Gómerrel tulajdonképpen nem volt semmi gond. Talán egy kicsit erőteljes volt rajta a smink, nem vetette meg az italt sem, legtöbbször egy harsány jelenség volt, de nagyszerűen tudott mulatni, jó humorérzékkel rendelkezett, remek közösségi embernek számított. Szakmáját is elégedettséggel űzte, azzal mentegetve magát, hogy ilyen ez a világ és ezt is meg kell tennie valakinek.

Aztán egy nap jött egy ember: Hóseás. Elég fura alak volt. Amolyan komoly ember. Mindenféle komoly dologról szokott beszélni az emberek közt. Izráel Istenéről.

Egyik reggel megjelent Gómer házánál. Gómernek feltűnt, hogy Hóseás egész nap ott köröz az ő törzshelyénél. Amikor egyszer kinézett az ablakon, Hóseás kérő pillantása a lelkébe égett. Érezte, hogy akar valamit tőle ez a fura férfi. És nem tévedett. Sőt, nem is akármit. Megkérte a kezét. Először Gómer egyszerűen csak kiröhögte Hóseást és otthagyta. Amikor másnap is eljött Hóseás és újra elmondta, hogy feleségül kívánja venni őt, Gómer kezdte realizálni, hogy itt nem valami ostoba játékról van szó, így egyszerűen csak őrültnek tekintette a férfit. Majd amikor legközelebb újra megjelent és a legmélyebb tisztelettel és szeretettel újra megkérte Gómer kezét, akkor a nő igent mondott. Igen! Talán mégis lehet újat kezdeni! – gondolta magában.

Egy rövid ideig szeretetkapcsolatuk működött közöttük. Három gyermekük született gyors egymásutánban. Neveik mély megdöbbenést váltottak ki a környezetükből. Az egyiket úgy nevezte el Hóseás, hogy „Megbüntetem a bűnt!”, a másiknak a „Nincs irgalom” nevet adta, míg a harmadiknak „Nem vagytok a népem”.

Ám a legtöbb ember szíve mélyén mégsem bízott ebben a házasságban. Azt is találgatták, hogy nem is mindegyik gyerek Hóseásé. És egy kis idő múlva nekik lett igazuk. Míg Hóseás a megtérést hirdette és a megigazulás lehetőségét igyekezett kortársainak érthetően elmondani, addig Gómer egyre több időt töltött otthonukon kívül. Hóseás tudta jól mit csinál asszonya és mély fájdalmakat élt át emiatt. Majdnem beleőrült a tudatba, hogy feleségének kevés az ő szeretete, újra más férfiak közelségére vágyik. Elhagyni mégsem tudta. Valahányszor kezet emelt Gómerre, nem volt képes megütni. Valahányszor Gómer emelt kezet férjére, a végén még Hóseás kért bocsánatot. Volt, hogy kizárta a nőt az otthonukból, de végül reggel kinyitotta az ajtót. A karjaiba vette és a szobájába vitte. Sokszor történt ez így.

De az egyik hajnalon Gómer késett. Sőt egész nap nem érkezett haza. Hóseás félt, mert Gómer nem került többé elő. Fogadkozott ugyan, hogy végzett egyszer s mindenkorra ezzel a hűtlen asszonnyal, de mégsem ez történt. Jobban emésztette a fájdalom Gómer hiányában, mint korábban jelenlétében. Elindult, hogy megkeresse. Aztán egyszer csak egy bordélyház alagsorában, egy koszos, büdös – szobának alig nevezhető – kis cellácskában talált rá. Időközben Gómer szerződést kötött e kétes hírű ház tulajdonosával, amiből Hóseásnak kellett kivásárolnia. Csaknem egész vagyona ráment, hogy Gómert kiszabadítsa ebből az embertelen körülményből, inkább mindenéről lemondott, csakhogy Gómert újra a magáénak tudja.

Beszélgessünk:

  1. Gómer – Izráel jelképe – eltékozolta életét Baált imádó szeretőivel. Ahogyan Izrael is ezt tette: a Baált imádta többszörösen a történelmük során. Figyeld meg, hogyan viszonyult Isten házasságtörő kapcsolataihoz. “Azért íme csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek” (Hós 2:14). A megváltás szavai a szeretet szavai. Minket hogyan “csalogat” Isten? Mi módon késztet visszatérnünk Hozzá?
  2. Csak az képes igazán szeretni, aki megtapasztalta már Isten szeretetét és megbocsátását. Az ilyen ember nem teheti meg, hogy a maga során ne szeressen és ne bocsásson meg másoknak. Hóseás kiválóan szemlélteti ezt a fajta szeretetet. Mit gondolsz erről? Igazi kegyelmet, igazi szeretetet és igazi, megvalósított irgalmat talált Gómer Hóseás oldalán! Olyat amire mindig is vágyott, ami hiányzott neki, amit hajszolt az éjszakában. Isten az, Aki megmentette Gómert, Hóseásban! És téged is megment!

Rodák Kinga

Bátornak lenni és felkarolni másokat

Éppen a gyülekezetben ültem, és mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy figyeljek az éppen kezdődő vasárnapi istentiszteletre. Azonban ahogy a dicsőítés első akkordjai betöltötték a termet, nem tudtam nem észrevenni az alig pár sorral előttem álló hölgy csodálatos göndör hajzuhatagát.

Vajon ő az?

Egy kicsit előrehajoltam, hogy megnézzem az arcát – amitől a férjem persze meglepődött, hiszen nem az istentiszteletre figyeltem –, és a szeme elégedett csillogása elárulta. Ennyi év után a teste láthatóan megöregedett. A kezei, mintha saját történetük lenne, ráncosak és megviseltek voltak. A tartása és kiállása azonban ugyanolyan eltökélt volt, mint valaha, és az, ahogy dicsőített, könnyekre fakasztott.

Alig vártam, hogy megszólítsam, de hogyan? Ő még akkorról ismert, amikor kislány voltam egy kis város kis gyülekezetében; akkorról, amikor a családom nem kicsit szorult segítségre. Egyáltalán megismerne ennyi év után?

Hangosan köszönetet mondtam Istennek, amikor a dicsőítésvezető arra hívta a gyülekezetet, hogy szánjanak egy percet egymás köszöntésére. Jézus biztos tudta, hogy nem bírtam volna várni az istentisztelet végéig. Mielőtt a vezető befejezte volna a beszédet, oldalra léptem, és végigverekedtem magam a Bibliák, cipők, táskák és emberek sokaságán, olyan gyorsan suhanva mellé, amilyen gyorsan csak tudtam. A kezemet finoman a vállára helyeztem, közel hajoltam, és elsuttogtam a nevét.

Nem vagyok benne biztos, hogy emlékszel rám…” — kezdtem, majd bemutatkoztam a lánykori nevemen és elmeséltem, hogy kinek a gyermeke vagyok. Ő szemrebbenés nélkül felállt, gyenge kezeibe vette az enyémeket, és közel hajolt hozzám. A testével ellentétben a hangja erős maradt…

„Jól tudom, ki vagy.  Mindig is szerettelek.” 

És igen, valóban szeretett.


33 évvel azelőtt úgy döntött, hogy felkarol és szeret egy négy gyermekes családot, akik közül mind 8 éves vagy fiatalabb volt. Ő és a férje hűségesen jártak egy kisváros kis gyülekezetébe, ahol mi hétről-hétre menedékre leltünk.

Az ő útjai pedig diszkrétek voltak, de nagylelkűek.

„A kertben a bab éppen megérett a szedésre, ha szeretnétek, gyertek át érte a héten.”

Együtt tapasztaltuk meg Isten erejét az ima által, együtt nyertünk bátorítást Isten Igéjéből, aztán ott voltak a szó nélkül a Bibliába csúsztatott pénzes borítékok, a női konferenciák és gyermektáborok, amelyeket egy titokzatos „valaki kifizetett”, és a teli bevásárolószatyrok, amiket az istentisztelet után találtunk a kocsink hátsó ülésén.

Ő nem ítélkezett. Nem pártoskodott. Ő nem ment el a szükség mellett, hátha majd valaki más megoldja. Egyszerűen és alázatosan úgy szeretett, mint Jézus. Abból adott, amije volt, és nem várt viszonzást.

Ez évekig így ment, és volt egy kislány, aki mindezt magába szívta és jó mélyen elrejtette a szívébe. És egyetlen ember nagylelkűségének hála az a kislány megtanulta, hogy Jézus nem feledkezett meg a családjáról és az Ő népén keresztül gondoskodott róluk. Hogy Jézus tudja, mire van szükségük. Hogy Jézus sosem késik. És a kislány Jézusba vetett hite növekedett.

Ez a kislány én voltam.

Isten egyszerűen csak emlékeztetni akart az Ő jóságára azáltal, hogy néhány évvel ezelőtt keresztezte az utamat ezzel a drága szenttel. Milyen kevéssé sejtette az én öreg barátnőm aznap reggel, amikor besétált az imaházba, hogy az a kislány a kisváros kicsi gyülekezetéből fel fog nőni és sok-sok évvel később megpuszilja az arcát és azt suttogja a fülébe:

„A te szereteted mutatta be nekem Krisztus szeretetét.”

Egy ember. Egy céltudatos élet. Egy döntés a szeretet mellett. És ma Jézus ugyanúgy azt suttogja:

„Jól tudom, ki vagy. Mindig is szerettelek.”

Akkor nem tudtam visszafizetni neki a nagylelkűségét. Ma azonban — hála a bennem élő Krisztusnak — cserébe szerethetek másokat… egyszerre egy imádság, egy mosoly, egy kis gondoskodás, egy igazság, egy élet.

Itt az ideje, hogy Jézus nevében bátrak legyünk. Mire hív Jézus? Kit kell ma felkarolnod?

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-reach-others/