Válaszd a bátorságot! – 5. hét / 2. nap

Bátran szeress

Olvasd el: János 13:34-35; 1 János 4:19-21

IMÁK: János 13:34-35

A szeretet bátorrá tesz. Szeretve lenni és tudni, hogy szeretnek, az egyik leghatalmasabb megerősítő érzés. Ettől úgy érezzük, hogy be tudnánk venni a világot! De másokat úgy szeretni, ahogyan Jézus minket szeret, ahogy megparancsolta nekünk, bátorságot igényel. Mások szeretete nehéz tud lenni. Önzetlenséget, áldozatot, alázatot és sebezhetőséget igényel. De pontosan ez az a hely, ahova Jézus állítani akar minket: teljesen az Ő szeretetébe és teljességgel egymás szeretetébe. Ezen keresztül veszi észre a világ, hogy mi az Ő gyermekei vagyunk, mert csakis Krisztussal ismerhetjük a szeretetnek ezt a szintjét. Csakis Krisztussal lehetünk elég bátrak, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeret minket. Az Ő szeretete bátorrá tesz minket.

Édes Istenem, Köszönöm áldozatos szeretetedet. Köszönöm Jézus, hogy szeretsz engem és példaképem vagy mások szeretetében. Segíts nekem úgy szeretni másokat, ahogy Te szeretsz engem. Atyám, mutasd meg azokat az embereket az életemben, akiknek szüksége van rám, hogy jól szeressem őket. Uram, szeretném ha bátor szeretetem által látnák, hogy a Tied vagyok. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Bíró Ibolya

Bátran jót tenni

Szeretet. Egy egyszerű szó, ami megváltoztatta a világot. Tudod, hogy mi a nagyszerű ebben a szóban? Az, hogy nem csak egy szó: cselekvés is. A szeretet nem olyasmi, amit érzel, hanem, amit teszel. A keresztyén szeretetnek pedig különösen tükröződnie kell a tetteinkben.

A Galata 6:9 ezt mondja: „Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!” Miért? Mert belefáradunk. Belefáradunk abba, hogy jót cselekedjünk.

Abba, ha teszel valami jót valakiért és senki sem értékeli.

Abba, ha kedvesen szólsz valakihez és csupán hallgatással válaszol.

Abba, hogy azon gondolkodsz, hogyan lehetnél áldássá mások számára, miközben úgy érzed, senki sem törődik veled.

Belefáradunk. És már nem teszünk jót. Nem visszük át tettekbe a szeretetünket.

Most magamhoz is szólok.

Szeretek segíteni, szeretek szolgálni, szeretem kreatívan kitalálni, hogy lehetnék áldás. Izgatott leszek, ha tudom, hogy valami jót, különlegeset tervezek, amivel beragyogom a másik ember napját.

És elszorul a szívem, amikor rájövök, hogy ez csak engem hoz lázba. Az a sok tervezés? Az izgatott várakozás? A meghatódottság a másik arcán, amit újra és újra magam elé képzeltem? És amit visszakapok, azt össze sem lehet ezzel hasonlítani. Nincsenek elismerő szavak, nincs hála. Semmi. Egyáltalán semmi. Így legközelebb már nincs is kedvem jót tenni valakiért.

Helytelenül.

Isten, aki végtelen türelemmel és megértéssel van az emberi szív iránt, tudja, hogy elbátortalanodunk, hogy belefáradunk abba, hogy jót tegyünk. Talán, mert nem kapjuk meg a viszonzást, amit akartunk és megbántódunk. Talán mert az, hogy éppen azzal az emberrel tegyünk jót, már kívül esik a komfortzónánkon. Vagy talán csak túl sok energiát venne igénybe az extra mérföld megtétele, úgyis van más, aki megcsinálja.

Bármilyen okból döntöttél is úgy, hogy a másik nem érdemli meg, hogy jót cselekedj vele, Isten így szól: „Hé, leányom, ne fáradj bele.”

Jóságos, jó Atyánk van, aki szeret jót tenni értünk. És mi az Ő gyermekei vagyunk. Arra teremtettünk, hogy jó munkát végezzünk. Gondolkozzunk el ezen egy pillanatra!

Amikor Isten eldöntötte, hogy megteremt téged, még a születésed előtt, megteremtette azokat dolgokat is, amik által te jót tehetsz. Ez a cél. Istennek tervei vannak számodra, amiket csak neked szán.

Ha bármikor úgy döntenél, hogy nem teszel jót valakivel, gondolj arra az alkalomra egy elszalasztott lehetőségként.

Miért kell bátornak lenni ahhoz, hogy jót tegyünk? Mert az elvárásaink ledöntéséhez, a büszkeségünk lerombolásához, ahhoz, hogy engedelmeskedjünk Istennek, akár abban, hogy rutinszerűen újra és újra elvégezzük ugyanazt a jót, bátorság szükséges.

Ne fáradj bele abba, hogy jót cselekedj. Keresd az alkalmakat, hogy áldássá lehess. Ne aggódj a viszonzás miatt. A feladatodat végzed. Azt teszed, amit Isten akar, hogy tegyél. És ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy jót tegyél másokkal. Nem gondolod?

Az Ő szolgálatában megelégedve,
Edurne

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-do-good/

Válaszd a bátorságot! – 1. hét / 1. nap

Bátran harcold meg a nemes harcot

Olvasd el:  1 Timóteus 6:6-16, Efézus 6:10-17

IMÁK: 1 Timóteus 6:11-12

Isten szerint való nőkként Timóteushoz hasonlóan arra lettünk elhívva, hogy azt az életet éljük, amit Isten eltervezett a számunkra. Ez a nagyszerű elhívás azonban nagy felelősséggel is jár, ami azt jelenti, hogy igenis oda kell tennünk magunkat. El kell futnunk a rossz dolgoktól – szó szerint el kell fordulnunk és távolodnunk mindattól, ami nem Istentől származik. Arra vagyunk elhívva, hogy teljes erővel harcoljunk a tisztességért, a hitért, a szeretetért, a kitartásért és a szelídségért. Azt a parancsot kaptuk, hogy harcoljunk az igaz hitért, hogy megvédjük azt, ami jog szerint minket illet, és hogy dédelgessük Isten ígéreteit. A küzdelem nehéz, azonban Isten jól tudja, hogy mennyire megéri.

Nőnek lenni nem egy passzív elhívás. El kell határoznunk a szívünkben, hogy futunk, igyekszünk, harcolunk és kitartunk. Az örök élet a tét, és sokan figyelnek minket.

Atyám, köszönöm neked azt a csodálatos terhet, hogy a tiédnek neveznek. Köszönöm, hogy adsz látást felismerni a gonoszt, erőt, hogy megálljak a hitben, és kitartást abban, hogy megtisztuljak. Atyám, én komolyan veszem ezt az elhívást és ezt a felelősséget. Köszönöm, hogy bátorrá teszel, hogy megharcoljam a nemes harcot. Ámen. 

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

Szeresd a szeretetre nem méltókat… hívás cselekvésre

Üres tekintete abban a pillanatban megragadta a figyelmemet, ahogy felléptem az iskolabuszra.

Ahogy utaztunk az osztálykirándulás helyszínére, úgy tűnhetett, hogy nem illek a nevetgélő, energiával teli harmadikosok közé. De valójában ez a kilencéves fiú lógott ki kortársai közül 19 évesnek is beillő bölcsességével, életkörülményeinek köszönhetően.

Egyetlen épelméjű kísérő sem jelentkezne önként, hogy elvállalja ezt az egyet.

Izgő-mozgó volt és akadékoskodó és lázadó. Lankadatlanul kereste a figyelmet. Ez volt az egyetlen módja, amit ismert, hogy szeretet kérjen.

Amikor a csoport az egyik irányba ment, ő a másikba.

Amikor a tanár csendet kért, ő fokozta az indulatokat.

Amikor az osztály próbált továbbmenni, az ő ellenszegülése késleltette a folyamatot minden alkalommal.

De valamiért nem tudtam levenni róla a szemem. Amikor senki sem figyelt, épp annyi ideig hagyta abba a védekezést ahhoz, hogy megpillantsam a csendes vágyakozást a szemében.

A vágyakozást, hogy valaki mentse meg. Valaki lássa őt, ismerje, és szeresse és fogadja el legalábbis.

Ne kezdeményezz szemkontaktust. Ha megteszed, egyre bonyolultabb lesz.

De Isten Szelleme – ahogy oly gyakran gyengéden megteszi – nem engedné, hogy másfelé nézzek. Jézus nem nézne másfelé.

Lehajoltam hozzá, belenéztem azokba az elveszett szemekbe, és gyengéden a fülébe súgtam: „Hé, nagyon örülnék, ha ma veled lóghatnék.”

Bizonytalan volt.

Hajlandó volt valaha valaki, hogy azt kérje tőle, hogy a világába engedje?

De lépésről lépésre a kedvesség megmutatkozott.

Jött a nevetés.

Sikerült elnyerni a bizalmát.

És a keménység és sértettség szavai végül kezdtek kicsordulni egy olyan fiúból, aki életének 9 évében többet megtapasztalt, mint én a 44 évem alatt.

Nem volt kényelmes.

Nem volt könnyű.

Nem volt népszerű.

De éppen ott voltam, ahol Isten akarta, hogy legyek…

„Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes, türelme hosszan tart, szeretete hatalmas! Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez!” – Zsoltárok 145:8-9

Mire a busszal hazaérkeztünk, személyes zónája összehúzódott és nem tétovázott, hogy bepréselje magát a szűk ülésbe a lányom és közém.

Amikor megkérdezte, hogy mit szándékozunk a hétvégén csinálni, mondtam neki, hogy a családunk megy a templomba.

„A nagymamám néha elvisz a templomba.” hozta fel a témát, s a szemei jobban ragyogtak, mint azelőtt.

És éppen akkor és ott, Isten azt tette, amihez a legjobban ért – megnyitja az ajtókat azokkal az emberekkel és azokon a helyeken, ahol a legkevésbé számítunk rá.

Jézusról beszélgettünk és az emberek iránt tanúsított szeretetéről…

Ő, aki megmenti a fuldoklókat.

Ő, aki látja és megszánja a lázadókat.

Ő, aki kiterjeszti kegyelmét még a legaljasabb vétkezőre is.

Ő, aki ismer minket, megbocsát nekünk, és az Ő hatalmas kegyelme miatt szeret és elfogad minket akárhogy.

És hirtelen ott a harmadik osztályosok eme kuncogó és energikus világának kellős közepén lehajtotta a fejét és alázatosan suttogta: „hiszek…


Három nap egy hal gyomrában nem alakította át teljesen Jónás szívét, de volt másik három nap, ami megváltoztatott mindent…

Jónás elfutott az ellenségei elől, de Jézus az övéi elé futott.

Jónás saját magát próbálta megtartani, de Jézus feláldozta magát.

Jézus halálán, temetésén és feltámadásán keresztül megjelent az Ő kegyelme, és elhozta a megváltást. (Titus 2:11) Halleluja, micsoda Megváltó!

Most rajtunk a sor. Isten erejével a hátunk mögött, menjünk és szeressük a szeretetre nem méltókat…

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-the-loveless-a-call-to-action/

Fordította: Herczeg Nóra

Irgalomba takarva

Barátaim, meg kell vallanom, sokszor megítéltettem  a Jónás-tanulmány elmúlt négy hete során. Jónás tõrténetének olvasása tükröt tartott a szívemben élő elkényeztetett kölyöknek.

  • Nyafogok amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném.
  • Azon töprengek, Isten miért nem teszi azt, amit én akarok.
  • Azt kívánom, bárcsak a dolgok másképp lennének.
  • Túl sok időt töltök azzal, hogy a csalódásaim miatt duzzogok.
  • Gyakran eltorzult a látásmódom és szükségem van rá, hogy felébresszenek.

Isten mindig annyira türelmes az Ő gyermekeivel. Folyamatosan utánanyúlt tékozló prófétájának, hogy önző szívének tükröt tartva segítse őt. Isten soha nem mondott le Jónásról.

 Isten annyira szeret minket, hogy újra meg újra kiterjeszti ránk kegyelmét. Betakar irgalmával és arra hív, hogy önmagunkat átadva és bűneinket megvallva békére leljünk.

Ahogy Jónással, Isten velünk is azt akarja megláttatni, hogy Számára sokkal fontosabb a jellemünk csiszolása, minthogy a kényelmünket kiszolgálja.

Isten megmutatja irántunk való kegyelmét – nem az érdemeink alapján – hanem azért, mert Ő hűséges, hogy az Ő ígéreteit megtartsa. Késedelmes a haragra és a mi hűtlen szíveinknek sosem válaszol másként, mint az Ő állhatatos szeretetének megerősítésével. Lehet, hogy megengedi a kényelmetlenséget, de mindig azért, hogy visszavonjon bennünket az Ő védelmének a hatósugarába.

Mielőtt búcsút intenénk Jónásnak, komolyan bele kell tekintsünk Isten Szavának tükrébe, hogy meglássuk, hol hiányzik belőlünk Isten könyörületes szíve.

  • Könnyen megsértődünk?
  • Feladjuk azokat, akiket nehéz szeretni?
  • Elszigetelődtünk a közösségtől, mert csalódtunk emberekben?
  • Abbahagytuk a bántó barátok látogatását, hogy inkább csak a partvonalon ücsörögjünk?
  • Nyafogós vagy dicsőítő ma a szívünk?

Isten azt akarta, hogy Jónás megszánja a Niniveieket – mert Ő az egész világot szereti. Minden egyes embert szeret, aki csak ezen a földön jár és lélegzik.

Ne értsük félre Jónás üzenetét. Isten nem aképpen bánik velünk, amit a bűneink szerint érdemelnénk. Minden reggel Isten megújult kegyelmében részesülünk, ahogy a Nap felkel az üdvözlésünkre.

Mint olyan embereknek, akik Isten kegyelmének megajándékozottjai, az a dolgunk, hogy az Ő ügyét támogassuk azáltal, hogy megjelenünk egy felmosóronggyal, hogy feltakarítsuk a rumlit és ételt vigyünk az összetört helyekre. Azért vagyunk, hogy a szeretetlenek felé forduljunk és változást hozzunk.

Álljunk ellene a kísértésnek, hogy ne tétlenül és duzzogva üljünk a partvonalon.

Kérd Istent, hogy adjon új nézőpontot arra, hogyan takarhatnál be egy nehéz embert az Ő irgalmával.

Ma újra kezdhetjük. Megjelenhetünk még akkor is, ha nem kényelmes. Szolgálhatunk kemény helyeken. Szólhatjuk az élet szavát azoknak, akiknek kétségbeesetten szükségük van Istenre.

Az irgalom küldetésében járunk.

 

A hitet megtartva,

Lyli

 

Lyli Dunbar szeret az autóban karaokezni a férjével, elményülni a Biblia tanulmányozásában a lányokkal és egyszerre 12 könyvet olvasni. Író, előadó és mentor, legfőbb szenvedélye megismerni és megismertetni Jézust. Ha tűzveszélyes hithez keresel üzemanyagot, csatlakozz hozzá a lylidunbar.com oldalon. Kapcsolatba léphetsz még Lylivel a Facebookon, Instagramon, Twitteren, YouTube és Pinterest csatornákon is.

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/compassion-covers/

Fordította: Barabás Mónika

Isten szíve

„Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek.” János 3:17

Egy hideg, téli reggelen kaptam meg a levelet. Ez még akkor volt, amikor az emberek írtak levelet. Nem volt feladó – semmi utalás arra, hogy ki írta. Addig fürkésztem a levelet, amíg a következő szavak leugrottak a lapról: „Isten megbocsátott nekem és azért imádkozom, hogy majd te is bocsáss meg nekem.” Megállt a szívem. Azonnal. Pontosan tudtam kitől érkezett és miről szólt.

Elöntött a méreg. Nem hittem el. Hogy meri! Hogy gondolta, hogy egy vacak levél jóváteszi évek sérüléseit, fájdalmát és rombolását? Hamarosan rájöttem, hogy a haragom nem csak ellene irányult.

Vadul tomboltam Isten ellen. Hogy tehetted, Uram? Hogy tudtál megbocsátani annak az embernek, aki megsértett engem? Hogy tudtad ezt az embert a ’testvéremmé’ tenni Krisztusban? Utálom őt Uram, ezért Neked is utálni kéne!

Rosszul voltam. Mérgemben napokig csak sírtam. Nyafogtam. Duzzogtam. Messze futottam a gyülekezettől. A Biblia szavai üresen csengtek.

Én voltam Jónás.

Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek. – János 3:17  

Ironikus, hogy miközben bűneim bocsánatára úgy tekintettem, mint Isten irgalmas szeretetének bizonyságára, közben úgy néztem ennek az embernek a bűnére, mint Isten haragjának igazolására. A saját képemre formált Istent akartam – Olyat, aki ingyen megbocsát nekem bármit, de keményen megbünteti az ellenségeimet mindenért. Azonban ez nem a Biblia Istene.

Ez Isten szíve az emberek felé – az összes bűnös felé – hogy senki ne töltse az örökkévalóságot Tőle elválasztva a pokolban. Isten szeret és arra vágyik, hogy mély kapcsolatba lépjen mindegyikőnkkel az Ő Fia, Jézus Krisztus megváltása által. Kitölti korlátlan kegyelmét és könyörületességét, mert nem akarja, hogy bárki elpusztuljon. Abban a pillanatban, amikor valaki elfogadja Jézust, nemcsak a bocsánatát kapja meg, hanem az Ő tökéletes igazságát. Jézus Istenben igazzá tesz, teljesen, azonnal és örökre. Ez az evangélium.

Bizony irgalmas, kegyelmes és türelmes az Örökkévaló hozzánk és szeretete nem fogy el. Nem hibáztat szüntelen, nem haragszik örökké.  – Zsoltárok 103:8-10  

Nem úgy bánik velünk, ahogy bűneink megérdemlik és nem gonoszságaink szerint fizet nekünk.

Szégyellem bevallani, hogy büszke haragomban és keserűségemben úgy döntöttem, hogy egy ember nem méltó Isten bocsánatára és kegyelmére. Haragom eltakarta Isten Szavának az igazságát. Küzdöttem azért, hogy lássam Jézus evangéliumának fényét.

Amikor Jézus, a mi Jó Pásztorunk otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy kövesse az egy elveszettet, bolondnak és meggondolatlannak látszik…hacsak nem te vagy az az egy elveszett. Jézus szenvedélyes tevékenysége a bűnösök felé definiálja, hogy kicsoda Ő. Ugyanez a szenvedély kell, hogy definiálja Isten gyermekeit is.

… mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket és megmentse őket. – Lukács 19:10

Még az én fájdalommal teli engedetlenségemben is, a Szent Szellem folyton követett engem. Ellenállhatatlan szeretete visszahúzott Hozzá. Az igaz megbocsátás kulcsa az én életemben az, hogy alázatosan elgondolkodom arról, mennyi mindent bocsátott meg nekem Isten. Hogy megmaradjak abban, hogy ne az ellenségeimre nézzek le, inkább Krisztusra nézek fel.

Amikor jobbnak látom magam másoknál, emlékezem arra, hogy az én igazságom Istennél kizárólag Jézuson alapszik és azon, amit Ő tett, nem azon, amit én tettem.

Amikor a keresztről, Jézus kínzó áldozatáról elmélkedem, emlékezem arra, hogy áldozata nemcsak értem volt, hanem mindenkiért, beleértve azokat is, akik vétettek ellenem.

Amikor az evangéliumra gondolok, emlékezem arra, hogy az alap a Kereszt lábánál van. Egyikőnk sem érdemes kifogyhatatlan szeretetére, Ő mégis ingyen ajánlja mindnyájunknak.

Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan magasan elborít bennünket hűséges szeretetével. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messze dobta el bűneinket tőlünk. – Zsoltárok 103:11-12  

Eljön a nap, amikor Jézus visszajön és megítéli azokat, akik elutasították Őt. De az a nap még nem jött el. Úgyhogy addig meg kell erősödnünk a szeretetben…és erősen szeretni!

Az igazi keresztény szeretet nem jön könnyen. Ez egy áldozat, amit a világ sosem fog megérteni. Ha a szeretet és a megbocsátás nekünk nem kerül semmibe, soha nem fogjuk értékelni az áldozatos szeretetet, amit Jézus irántunk tanúsít. Minél jobban befogadjuk Jézust, annál jobban tudunk úgy szeretni, mint Jézus.

A szeretet nem pusztán az, amit Isten tesz. A szeretet az, aki Isten. A szeretet önmagát kínálja áldozatosan és vidáman, megkülönböztetés, habozás és megítélés nélkül.

Jézus a halálig szerette Atyját és Népét. Semmi nincs, amit Jézus ne áldozna fel a szeretet nevében.

Nincs olyan hely, ahová Jézus nem menne el.

Senki sincs, akivel Jézus ne volna hajlandó kapcsolatba kerülni.

Nincs határa annak, ameddig Jézus elmenne, hogy megmentse az elveszettet.

Jézus azért jött, hogy megmentsen!

 

Beszéljük meg:

  • Milyen szituációban vagy körülményben van szükséged egy olyan szívre, amelyik úgy szeret, ahogy Isten szeret?
  • Hogyan imádkozhatunk érted, miközben arra törekszel, hogy megéld a kegyelem evangéliumát?

 

Kegyelem és békesség nektek,

Terria

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-heart-of-god/

Fordította: Bíró Ibolya

 

Bevezetés a Jónás könyve tanulmányba – Szeresd a szeretetre nem méltókat

Szükségünk van ma is arra, hogy felidézzük Jónás könyvének nagyszerű üzenetét.

Jusson eszünkbe, hogy Isten szabadítása minden ember számára nyitva áll, nem számít, honnan jöttünk és milyen bűnöket követtünk el.

Halljuk meg újra Isten hívását, hogy menjünk el azokhoz, akik távol vannak Istentől, és beszéljünk nekik Róla. Nem kell aggódnunk, hogy válaszolnak-e. Jónás könyve emlékeztet arra, hogy nem az üzenet vivője, hanem maga az üzenet az, ami segíti az embereket megbánásra és a megváltásra eljutni. Nekünk mindössze abban kell engedelmesnek lennünk, hogy elmegyünk, nem pedig az ellenkező irányba szaladunk.

Jónás története nemcsak az engedetlen szökevény prófétáról és egy éhes halról szól.

Sokkal inkább szól a könyörületes Istenről, aki nem akarja, hogy bárki is meghaljon, pláne nem egy egész nép, amely Isten szemében gonosz dolgot követett el. Bűneiktől függetlenül meg akarja menteni őket. Könyörületét nem korlátozza a bűn súlyossága. Arra vágyik, hogy ahelyett, hogy folytatnák gonosz életmódjukat, mellyel ítéletet vívnak ki maguknak, fordítsanak hátat a gonoszságnak, és térjenek meg.

Isten tehát a saját emberei közül küld valakit, egy vonakodó prófétát, hogy figyelmeztesse őket a közelgő ítéletre.

Jónás története arról szól, hogy Isten szeretettel fordul nemcsak a lázadó nép felé, hanem az Ő engedetlen gyermeke felé is. Jónáshoz hasonlóan minket is olyan dolgokra hív el, amikhez talán semmi kedvünk. Némelyek számára ez azt jelenti, hogy megbocsátunk olyasvalakinek, aki megbántott minket. Másoknak olyanok felé kell szeretettel fordulniuk, akik teljesen mások, mint ők. Vagy éppen olyan szokásokat, szenvedélyeket kell feladniuk, amelyek túlontúl lekötik a figyelmünket és a szívünket.

Akár Isten országán kívül állunk még, mint a niniveiek, akár már belül, mint Jónás, ez a történet arra emlékeztet, hogy Isten mennyi mindent megtesz azért, hogy felismerjük kegyelmét és irgalmát mindenki iránt.

Történelmi elbeszélésnek íródott, éppen ezért nem Jónás próféciái állnak a középpontban, hanem Isten elől való menekülése, majd Hozzá való kelletlen visszatérése és engedelmessége. Olyan történetet olvashatunk, amelyben Jónásnak semmi kedve nem volt részt vállalni, mégis Isten mindenhatóságáról zeng minden fejezet.

Talán Jónáshoz hasonlóan Isten téged is arra hív, hogy olyasvalakit szólíts meg, aki messze van Tőle, akit talán nehezedre esik szeretni, de akinek hallania kell Isten feltétel nélküli szeretetéről és a megváltásról. Lehet, hogy szíved mélyén te sem akarsz belevágni. Mégis indulj, és a szíved majd utolér.

Törekedjünk mindannyian szeretni a szeretetre nem méltóakat.

Biztos vagyok benne, hogy ennek hatására életek fognak megváltozni, talán a miénk is.

Senki nem lehetetlen eset.

Ez a történet arról szól, hogy mit tehet Isten, ha az ember bűnbánatra jut. Emlékeztessen ez is arra, hogy Isten Mindenható.

Hajthatatlan szeretet

„Ha azt várod, azt mondjam, hogy szeretlek, örökké várni fogsz.”

Emlékszem, amikor először szembesültem ezekkel a szavakkal, hallhatóan megakadt a lélegzetem. Fiatal szervezetem nem tudta teljesen kivédeni ennek a csapásnak az erejét és hatását. A szavak keresztüldöfték a lelkemet, és egy pillanat alatt megszűntem az a lány lenni, akinek addig gondoltam magamat, és elragadtak attól az anyai szeretettől, amelyről azt hittem, hogy az enyém. Darabokra hullott a szívem, összetört a lelkem. Kicsúszott a lábam alól az az alap, amelyre önmagamat felépítettem. A szavak belevésődtek az emlékezetembe. Attól a pillanattól kezdve szerethetetlennek voltam bélyegezve.

Még évtizedekkel később is fel tudom idézni ugyanazokat a szavakat, és minden egyes mozzanatra másodpercre pontosan emlékszem. Még ma is elképesztő ereje van a szavaknak, egy szempillantás alatt visszaváltozom azzá a kislánnyá, akit olyannyira megrendített az elutasítás fájdalma.

Még amikor nem is gondolok rá tudatosan, a régi ismerős dallam finoman beleolvad az életem háttérzajába. „Szerethetetlen vagy és méltatlan a szeretetre.” Mintha csak valami ritmusos háttérzene lenne, úgy ringatnak ezek a szavak. Csak úgy zeng ez a hazugság, pontosan kivehetően és hangosan.

Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk.” – Róma 5:8

Amikor Isten összegyűjtötte az összetört darabkáimat és újjáteremtett, azon tűnődtem, mihez is fog kezdeni ennyi fájdalommal, elutasítottsággal, értéktelenséggel, amelyek mind úgy hozzám voltak ragadva, mint amikor benne marad egy papírzsebkendő a kimosott ruhában.

Hogyan tudna Isten kiszeretgetni ebből az elveszett állapotomból? Tudjátok, eszembe jutott, hogy úgy szerette Isten „a világot”, hogy ebbe még én is beletartoztam. Azt hittem, hogy Isten engem is szeret, mert szeretnie kell. Kényszerítve van, hogy szeressen, mert Őt is köti az ígérete. Elvisel, mert mindössze egy kis jelentéktelen pont vagyok abban a világban, amit meg akart váltani. A hazugság hólabdaként dagadt egyre nagyobbra és vált egyre fülsüketítőbbé, olyannyira, hogy megfertőzte a megváltásról alkotott képemet.

A hazugságok azonban nem állhatnak meg Isten Igazsága előtt. Rengeteg imádságon és rengeteg Istentől küldött segítőn keresztül Isten óriási éhséget és szomjúságot keltett bennem az Ő szeretetére és Igéjére. Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy megértsem: amikor bömböl a hazugság, Isten Igazságának túl kell harsognia.

Számomra a szeretet egy elvont fogalom volt csak, ami attól függött, hogy éppen hogy érzem magamat és min megyek keresztül. Azt hittem, hogy Isten irántam való szeretete napról napra, sőt percről percre váltakozik.

Az Igazság viszont az, hogy Isten szeretete egyáltalán nem elvont. Isten szeretete egy emberben jelent meg: Jézusban. Jézus szeretet. Jézus szeretete pont olyan, mint Ő maga: meghitt, személyes, mindenható, változatlan, állandó, és teljesen kiszámítható. Jézus nemcsak meghalt ezért a világért, hanem személyesen értem halt meg. Meghalt a rendetlen, megtört, kitaszított énemért is. Szenvedélyesen szeret úgy, ahogy vagyok, és erről nem én tehetek.

Ha Isten ennyire elszántan, hajthatatlanul és hűségesen szeret engem, akkor én mennyire törekszem elhinni, hogy valóban szeret?

Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.” – Róma 8:37-39.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy már alig szoktam az elutasítás ismerős hangját hallani, vagy hogy ne kéne az értéktelenség érzésével küszködnöm. Küszködöm, de tudom, mit kell tennem. Teljes torokból kiáltom Isten Igéjét a megtört szívemnek, amíg csak el nem némul a hazugság, és felül nem kerekedik az Igazság.

Az Igazság pedig a következő: Jézust az ÉN bűneim törték össze. ÉRTEM tört meg a teste. Mindent ÉRTEM áldozott fel, mert Számára értékes vagyok. Jézus törhetetlen, meginoghatatlan, hajlíthatatlan, végtelen szeretettel szeret! Soha nem kötelességből szeretett. Ő jött UTÁNAM, ő dönt MELLETTEM minden nap, egészen az örökkévalóságig. Nem tudok olyat tenni, amivel még jobban kiérdemelném a szeretetét, és olyat sem, ami miatt kevésbé szeretne.

Minden nap azért küzdök, hogy bátran, magabiztosan és erősen éljem meg Isten szeretetét és bocsánatát. Azért küzdök, mert amikor igazán tudom, hogy Isten szeret, akkor már nem vágyakozom elkeseredetten mások szeretetére. Isten irántam való hajthatatlan szeretete szabja meg, hogy hogyan élek és hogyan szeretek.

Ha vannak is olyan napok, amikor elfeledkezem arról, hogy van, aki szeret, odamenekülök az Ő Élő Igéjéhez, ahol bizonyságot lelek. Ott biztonságban vagyok. Ott újra és újra rájövök, hogy van, aki mindent tud rólam, teljesen elfogad, és mélyen szeret.

Milyen körülmények jelentik a legnagyobb kísértést, hogy kételkedj abban, hogy Isten rendíthetetlenül szeret?

Hogyan imádkozhatunk érted, miközben a kétség, az értéktelenség és az elutasítás hazugságaival küszködsz?

Béke és kegyelem veletek,

Terria

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek, és két egyetemista lány büszke szülei. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az ő életében. Ugyan néha elég összevisszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket.

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/relentless-love/

1. és 2. Thesszalonika – 4. hét / 2. nap

Olvasd el!: 2 Thesszalonika 1:3-4

IMÁK: 2 Thesszalonika 1:3-4

Pál megdicséri a thesszalonikai híveket a lelki fejlődésükért. A lelke megtelt Isten iránti hálával, hiszen a fiatal gyülekezetért elmondott imái választ kaptak. Erős bizonyítékát látja egy virágzó gyülekezetnek – ami a szenvedéseik közepette is Istenbe vetett rendíthetetlen hitük eredménye – valamint az egymás iránti szeretetteljes szolgálatnak.

Te is ünnepled nővéreid Krisztusban való lelki fejlődését? Ahelyett, hogy azokra a negatív példákra és emberekre összpontosítanál, akikben csalódtál, meg kell erősítenünk azokat az embereket, akik egészséges döntéseket hoznak az Isten követésében. Emellett meg kell vizsgálnunk a saját szívünket is, vajon növekszik-e benne a hit és a szeretet?

 

Uram, azt szeretném, ha a beléd vetett hitem növekedne. Segíts, hogy önzetlenül tudjak másokat szeretni és állhatatosan kövesselek Téged! Ámen. 

 /YouVersion/

 Fordította: Virág Eszter

Szeretni, szolgálni, remélni

Pál a thesszalonikai gyülekezetnek szóló első levelét a remény imájával zárja. Ennek a fiatal, új keresztyénekből álló gyülekezetnek fennállásának első évében jelentős ellenállással és üldöztetéssel kellett szembenéznie. Azonban minden nehéz megpróbáltatás ellenére, amit elszenvedtek, a thesszalonikaiak megmaradtak teljesen Istennek alárendelve. Istenhez fordultak és továbbra is virágoztak, növekedtek benne.

Sok mindent tanulhatunk ezektől a fiatal Krisztus-hívőktől. A thesszalonikaiak belekapaszkodtak a Jézusról szóló örömhírbe, elfordultak bálványaiktól és rendíthetetlenül megmaradtak a hitben. Harcoltak azért, hogy szeressék a másikat, beleértve ellenségeiket is és a komoly ellenállás ellenére is elkötelezték magukat az Istennek való szolgálatra. Reményteljesek maradtak az üldöztetésekben is és türelmesen várták, hogy Krisztus visszajöjjön értük. Körülményeik ellenére Istenbe vetett hitük nem bukott el.

Milyen szituációban kételkedsz Isten hűségében a nem teljesülő elvárások miatt?

Látjuk a thesszalonikai gyülekezet példáján keresztül, hogy Isten a nehéz körülmények közepette is hűséges.

Azért imádkozunk, hogy Istenünk, a Békesség Istene, szenteljen meg titeket teljesen, és egész valótokat őrizze meg: szellemeteket, lelketeket és testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön! Isten, aki hív benneteket, hűséges és megbízható, ezért mindezt meg is fogja tenni.” 1Thesszalonika 5:23-24

A záró imádságban Pál világossá teszi, hogy Isten hűségesen hordozza nehéz terheinket, ha átadjuk magunkat neki. A világmindenség Istene abszolút hatalmában, úgy tehet, ahogy akar, amikor akar és azzal, akivel akar. Mégis, Ő azt választotta, hogy minket szeret.

Isten mindig hűségesen munkálkodik tervei és céljai megvalósításán népe érdekében!

  • Isten tökéletes tervet dolgozott ki a megváltásunkra Jézus Krisztuson keresztül
  • Isten „utánunk jön” és közel von magához minket
  • A megváltásunk pillanatában bűneinket az Ő szentségére és igazságára cserélte
  • Isten a Szent Szellemen keresztül tanít és egyre inkább Krisztus képére változtat minket
  • Isten megtart minket a feddhetetlenségben és tökéletességben az örökkévalóságban.

A 24. vers arról beszél, hogy Isten mindezt véghezviszi. Ez biztos. Nincs kétség. Nincs hezitálás. Isten hűségesen megtesz mindent, amit megígért.

Ha Istenhez tartozunk, az Övéi vagyunk mindörökre! Attól függetlenül, hogy ebben az életben mi mindent kell átélnünk, Istennel való helyzetünk megváltoztathatatlan és végleges. Miénk Isten teljes szeretete és odaadása. Isten Jézus Krisztuson keresztül gyermekeit még a legrosszabb napjukon is igaznak látja. Előtte tökéletesen feddhetetlenek vagyunk.

Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.” János 16:33

A thesszalonikaiak Isten családjának részévé váltak és hitükért azonnal sanyargatták őket. Isten szerette őket, de a körülöttük lévők utálták és bántalmazták a gyülekezetet. Bár Isten választottjai voltak mégis fenyegették és meggyilkolták őket.

Ahelyett, hogy engedték volna, hogy az üldöztetés és a nehézségek legyűrjék őket, növekedtek és virultak Istenben. Rá figyeltek. Folyamatosan kimutatták szeretetüket a gyűlölködők iránt. Továbbra sem a társadalom által felállított normák szerint éltek. Hűségesen szolgálták az Istent. Megmaradtak reményteljesnek Krisztus visszajövetelét illetően.

Jézus Krisztus a mi egyetlen erősségünk és reménységünk a bűn, a fájdalom és világ romlottsága ellen vívott küzdelmünkben. Imádkozhatunk és kérhetjük Istentől ugyanazt a kegyelmet és erőt, ami Jézusban volt, hogy erősítsen minket, hogy szeressük a minket bántó embereket és reménységben szolgáljunk neki – a körülményeinktől függetlenül.

Ahogy a thesszalonikaiak, úgy mi is növekedhetünk és elmélyedhetünk az Úrban, akkor is, ha fájdalommal vagy üldöztetéssel kell szembenéznünk. A körülményektől függetlenül, az érzéseink ellenére, keményen kell igyekeznünk, hogy szeressük Istent és az embereket, hogy hűségesen szolgáljuk Őt és türelmesen várjuk Jézus visszajövetelét.

Az életedre tekintve, hol látsz fájdalmas és nehéz tapasztalásokat, amik elmélyítették az Istennel való kapcsolatodat, a Rá-hagyatkozásodat?

 

Béke és kegyelem neked,

Terria

 

Terria az SZNI bátorító és közösségi médiát kezelő csapataiban szolgál. Virginia államban él a férjével, és két gyönyörű egyetemista lány büszke édesanyja. Szenvedélyes célja, hogy lángra lobbantsa, és bátorítsa a századfordulón élő nők generációit, hogy azok megragadják Isten igazságát és ragaszkodjanak is hozzá. A hétköznapokban szorgalmasan dolgozik; többnyire kórházakban láthatjuk ilyenkor, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és megosztja a történeteit, és azt a szeretetet, mellyel Isten elárasztotta az életét. Bár Terria életének körülményei néha zűrzavarosak, Isten mindig megmutatja neki erejét és szeretetét.

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-serve-hope/