Örök szövetség

Hóseás könyvének végéhez értünk a tanulmányozásban. Tömör, és helyenként nehezen emészthetőek voltak e sorok. De összefoglalásként mondhatjuk, hogy ez a könyv Isten örök szövetségéről szól, melyet az emberrel kötött.

Hóseás élete által emberközelivé, érthetőbbé válik számunkra, hogy hogyan is viszonyul Isten az emberhez. A könyv egésze alatt visszatérő motívum az emberek bűne, de végül mindet a feloldozás esélye, a megtérésre való felhívás követi. És a 14. rész is így ér véget, „Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket, mert így akarom, s elfordult tőlük haragom.” (Hós 14:4)

Érthetetlen számomra, hogy Isten miért szeret így minket, miért nyúl az ember után minden bukás, minden ocsmány bűn elkövetése után. Újabb és újabb esélyeket adott nekünk a megtérésre évezredeken keresztül. Sosem fáradt bele, sosem mondott le rólunk. Miért?

És nemcsak, hogy nem mondott le rólunk, hanem végül saját Fiát áldozta fel, hogy életünk legyen, az Új Szövetség által

„Véges nézi a végtelent, találgatja, hogy mit jelent” (Ákos)

Ha néha Isten Szent Szelleme által kissé be is tekinthetünk Isten szívébe, összességében azt mondhatjuk akkor is, hogy érthetetlen ez a hatalmas ajándék. A Mindenható Istennek semmibe nem kerülne, hogy elpusztítsa ezt a világot, az összes szörnyűséggel együtt, amit az ember véghezvitt és véghezvisz naponta. Mégis…

„Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.” (Zsolt 9:10)

Mégis a kezét nyújtja, hogy elkaphassuk azt a lejtőn csúszva, vagy a szakadék szélén egyensúlyozva, mikor már sejtjük, hogy egyetlen esélyünk az élő Istenbe vetett hit, az Ő megmentő szeretete, melyet ésszel fel nem foghatunk, csak hit által hálás szívvel elfogadhatunk.

A Vele járt úton még számos csapda, támadás, kísértés ér majd, és sokszor elbukunk, ellankadunk. De mindig van visszaút, a kegyelem ideje tart, Isten ígéretei megállnak.

Ne keseredjünk el, mikor meghidegült a szívünk, ha kihagyunk napokat az igeolvasásban, vagy nehezünkre esik imádkozni. „Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!” (Zsolt 22:24) Ha keressük Őt, válaszol, az Ő szeretete nem változik soha.

Ne adjuk fel, akkor sem, ha már évek óta visszaesünk ugyanabba a bűnbe, amit gyűlölünk, és szabadulnánk tőle. „Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.  De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” (Ézs 40:29-31)

Tartsunk ki akkor is, ha úgy tűnik, Isten hosszú ideje nem válaszol egy adott kérésünkre. „Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja.” (János 9:31)

Isten hall és meghallgat minket, tenyerén hordoz és gondunkat viseli.
Nem a hibáink, a bűneink, az erőtlenségünk, a hűtlenségünk – tehát a rossz tulajdonságaink, – ugyanakkor nem is a szorgalmunk, odaadásunk, együtt érző képességünk, fáradhatatlan jót cselekvésünk határozza meg a mi identitásunkat legfőképp.

Az identitásunk magja, hogy Isten örök szövetsége és feltétel nélküli szeretete, hűsége által megváltottai és szeretettei vagyunk.

Akit az Ő szuverén döntése szerint kiemel, felemel, megerősít, „ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.” (Jób 5:18)

De soha el nem hagy.

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.” (Zsidók 13:20-21)

Andrea

Cantus firmus

Mai életünkre különösen jellemző a túlzsúfoltság. Árad az információ, zsong a fejünk, nem is vagyunk tudatában a felénk áradó információ halmaznak. Aztán sok irányba meg is kell felelnünk. Egyre többet tudunk az élet folyamatairól, ezt a tudást felhasználva igyekszünk a lehető legjobban megfelelni szerepeinknek (igyekszünk jó anya, jó feleség, jó barátnő, jó munkaerő, jó szomszéd, jó gyülekezeti tag, stb. lenni). Időnként úgy vagyunk, mint a cirkuszi zsonglőrök, pörgetjük a tányérokat, egyszerre többet is, szerepeinknek megfelelően. Amelyik lassul, ahhoz odarohanunk, pörgetünk egyet rajta, közben figyeljük a többit és mindig arra figyelünk kicsit jobban, amelyik nagyon lelassul. Egyfajta tűzoltásban éljük az életünket. És közben jó keresztényként igyekszünk „megfelelni” Istenünknek, bár tudjuk valahol, hogy Neki nem kell megfelelnünk, de mégiscsak attól mennek előre a dolgok, ha elvégezzük a feladatokat, ugye? Gyülekezeten belül is pörgünk, szervezünk, figyelünk, tesszük a dolgunkat. Néha ki sem látunk a fejünkből. Időnként elgondolkozunk, vajon magunkat szórakoztatjuk, vagy így kell mennie a dolgoknak? Nincs időnk megélni az eseményeket, inkább futunk utána, hisz annyi területen kell teljesítenünk, lehetetlen, hogy meg tudjunk állni. Ha mégis van egy kis időnk két feladat között, akkor is pörög az agyunk, már a következő feladaton gondolkodunk, vagy pörög a FB az okos telefonunkon, 5 perc várakozás közben is. Mikor tudok tényleg megállni? Hova vezet ez? Mikor tudok tényleg csendben lenni Isten előtt, ahogy a heti kihívásunkban olvashattuk? Nem tudom elviselni, hogy csak úgy üljek és nézzek a semmibe. Biztos elkalandoznak a gondolataim (a következő feladatra, ugye), vagy csak eszembe jut valami, egyszerűen nem tudok csöndben lenni, semmit sem csinálni és csak várni. Isten mindenekelőtt a szeretetemre vágyik. Nem a szolgálatomra, nem a fontosságomra. Nem a tenni akarásomra. Nem a zsúfolt, zsongó, szertelen, kapkodó hétköznapomra. Elsősorban nem erre, hanem mindenekelőtt a szívemre, a szeretetemre.

“Hadd mondjam el az élet polifóniáját. Isten azt akarja, hogy teljes szívünkből szeressük őt, mintegy cantus firmus-ként, melyhez képest az élet többi szeretet-szerelem szólamai kontrapunkt gyanánt zengenek. E kontrapunktikus témák teljesen önállóak, mégis valamennyien a cantus firmus-hoz igazodnak…Ha a cantus firmus tisztán szól és jól kivehető, zengve kibontakozhat a kontrapunkt is. Szilárd támasza lesz, nem csúszhat el, nem válhat zabolátlanná, mégis teljes, mégis egész, önmagában zárt egység marad.” – Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek

A cantus firmus – a fő dallam egy énekben. Az élet sokszólamú, megnyugtató ezt látni és tapasztalni. De ha a fő szólam nem az őt megillető helyen van, hanem összevissza, itt-ott felbukkan, miközben a többi szólamok fel-feltörnek, és mennek a saját fejük után, abból nem lesz egy fülnek kellemes muzsika. Ha viszont hagyjuk a fő szólamot és elősegítjük, hogy „uralja” az éneket, akkor megtapasztalhatjuk, hogy a többi dallam hozzá igazodik.

Hóseás könyvének egyik fő mondanivalója számomra ez. Hagyni és elősegíteni azt, hogy a fő szólam valóban szilárd dallam legyen (cantus firmus), és minden más illeszkedjen hozzá. Nem mindig tudom csökkenteni a felém irányuló elvárásokat, de alá tudom őket rendelni egy nagyobb hatalomnak. Csak legyek néha csöndben, és csak figyeljek Rá, hegyezzem füleimet, mit akar mondani ebben a csöndben.

Áldott húsvétot!

Pfaff Mária

Hűség

Mit is jelent a hűség szó? Felelősségteljes kitartást és ragaszkodást egy személyhez, közösséghez vagy eszméhez, az adott szó állhatatos betartását.

Amikor meghívást kapunk egy esküvőre, számíthatunk rá, hogy halljuk majd, amint az ifjú pár örök hűséget fogad egymásnak. Őszintén megvallják a másiknak, hogy betegségben, szegénységben és bajok között is együtt maradnak életük végéig. Talán nincs is ennél szebb dolog két ember életében: teljes szívükből hűséges szeretetet ígérnek egymásnak.

Aztán jönnek a mindennapok, a csalódások, a nehézségek, emberi gyengeségek és sátán romboló munkája. Kevés utálatosabb dolog van számára, mint a keresztény házasság. Igazi értéket tud lerombolni, mikor egy ilyen házasságnak vet véget és reménytelenné teheti az egykor oly boldog párokat is.

Emberekként nem tudjuk megtartani ígéreteinket (itt nem a bántalmazott házastársakra utalok), és amint valamilyen probléma merül fel, ami megoldhatatlannak tűnik, nem dolgozunk rajta, hanem egyből ki akarunk menekülni a kapcsolatból. Nagyon sok történetet hallok megcsalt házastársaktól is, akik egyszerűen nem tudják feldolgozni a hűtlenséget, magukat okolják a történtekért. Nem csak a társunkhoz nehéz hűségesnek maradni, gyakran a barátainkat is cserben hagyjuk, a szüleinktől vágjuk el magunkat vagy a gyermekeinket hagyjuk egyedül. Összetört emberek vagyunk! Vágyunk arra, hogy valaki feltétel nélkül szeressen és ragaszkodjon hozzánk, de képtelenek vagyunk ezt megtalálni vagy megadni, űr tátong a szívünkben.

Be kell látnunk, az a hűség, amiről mi beszélünk, csupán árnyéka a hűség igazi értékének, amit egyedül Isten mutat be nekünk tökéletesen. Egyedül Istenben van igazi, elfogadással teljes szeretet.

„Teljes bizonyossággal tudd meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló, az egyetlen igaz Isten! Hűséges Isten ő, aki megtartja a szövetséget, és hűséges szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és engedelmeskednek parancsainak — sőt még ezeknek az utódaival is, ezer nemzetségen keresztül.” – 5 Mózes 7:9

Isten egyedül hűséges! Hű az ígéreteihez, és hű hozzánk, még akkor is, ha mi elfordulunk tőle.

„Ha hűtlenek vagyunk, ő még akkor is hű marad, mert magát meg nem tagadhatja.” – 2 Timóteus 2:13

Az elmúlt hetekben láttuk, hogy Hóseás próféta nem mindennapi elhívása Isten szeretetteljes módja arra, hogy megértsük Őt és megismerjük jellemét. Ahogy Hóseásnak azt parancsolta, hogy vegyen el, majd újra szeressen egy hűtlen nőt, nagyon jelentőségteljesen mutatja be Isten és Izrael kapcsolatát és Atyánk el nem múló hűségét és tökéletes elköteleződését irányunkba.

Jézusban Isten újabb esélyt adott szeretett népének megérteni, hogy Ő készen áll a kapcsolat helyreállítására. Jézus végig hű maradt ahhoz a kapcsolathoz, ami öröktől fogva közte és az Atya között volt és hű maradt hozzánk, egészen a kereszthalálig, nem adta fel, nem választotta a könnyebb utat, hogy utunk lehessen az Atyához. Krisztus most is mindig velünk van, azt ígérte soha el nem hagy, sem el nem távozik tőlünk.

Mi pedig cserébe próbáljuk Őt szolgálni, Neki élni. És elbukunk. Rossz a sorrend. Isten a szeretetünkre vágyik először:

 „Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük,
    hanem hűséges szeretetet,
inkább Istenük megismerését,
    mint égőáldozatot!” – Hóseás 6:6

Ha elfogadjuk az Ő szeretetét felénk, akkor képesek leszünk mi is isteni szeretettel szeretni és ennek gyümölcse, kiáradása a szolgálat és az Úrral való mindennapi járás. Amint napról napra vele járunk, egyre inkább meglátjuk, hogy másként élni nem érdemes!

Sérültségünkből adódóan, ha megbántanak, visszahúzódunk, és önerőnkből nem tudunk hűségesek lenni sem Istenhez, sem emberhez. Isten nem azért használ közeli, számunkra is érthető példákat jelleme bemutatására, hogy még távolabb érezzük magunkat tőle, hanem, hogy végre elhiggyük, hogy Ő TÉNYLEG hűségesen vár és készen áll megbocsátani nekünk, mint ahogy Izráellel is tette. Bűneinket olyan mélyre veti, mint napkelet a napnyugattól, és soha többé nem emlékezik meg róluk! Ne higgy a hazugságnak, hogy van amit már biztosan nem bocsát meg neked, vagy te már soha nem fogsz tudni győzedelmet aratni valami felett, mert Ő ebben is hűségesnek fog mutatkozni és képére formál!

Térj vissza hozzá, ne késlekedj! Ő tárt karokkal vár, mert hűségesen szeret!

Bolbás Viola

Gómer – A prostituált, házasságtörő asszony

Hóseás és Gómer története a megbocsátás története. Az Úr egy parázna és hűtlen asszony által jelképezi saját népe hűtlenségét és elpártolását más Istenekhez. Ezt a történetet szeretném nektek ma újra elmesélni, egy másfajta szemszögből, azaz magát az üzenetet kívánom átültetni ide, a mi korunk hétköznapjaiba. Mert Isten ma is megbocsát, mert Isten ma is hűséges és Isten ma is szereti népét.

Gómer Isten népét jelképezi Hóseás könyvében. Diblajim leányaként született. És így is emlegették. Ő nem Ábrahám leánya volt, hanem az apjáé. Gómert a Szentírás erkölcstelen, züllött nőnek jellemzi. Neve vagy születésének és neveltetésének körülményeire, vagy jövőbeni bukására utal, de jelöli a “tökéletességet” és a “beteljesülést” is.

Hogy parázna volt-e mielőtt férjhez ment, vagy utána vált azzá? Erről a teológusok közt is megoszlik a vélemény. De egy biztos, ő egy valóságos személy. Valóságos nő, aki köztudottan szajha volt. Kirekesztett, a társadalom peremén, pénzért árulta a saját testét. És Baált imádta, bálványimádó volt.

Mivel mindenki tudta róla, hogy ki is ő, miféle nőszemély, ezért volt, aki megvetette és elítélte, és volt olyan is, aki kihasználta a Gómerben rejlő lehetőségeket. Néha azt gondolta magáról ez a nő, hogy mégis csak értékes valaki kell legyen, mert az igazság az, hogy sok férfi kapva-kapott a lehetőségen, akiket aztán egytől-egyig boldoggá is tett. Gómerrel tulajdonképpen nem volt semmi gond. Talán egy kicsit erőteljes volt rajta a smink, nem vetette meg az italt sem, legtöbbször egy harsány jelenség volt, de nagyszerűen tudott mulatni, jó humorérzékkel rendelkezett, remek közösségi embernek számított. Szakmáját is elégedettséggel űzte, azzal mentegetve magát, hogy ilyen ez a világ és ezt is meg kell tennie valakinek.

Aztán egy nap jött egy ember: Hóseás. Elég fura alak volt. Amolyan komoly ember. Mindenféle komoly dologról szokott beszélni az emberek közt. Izráel Istenéről.

Egyik reggel megjelent Gómer házánál. Gómernek feltűnt, hogy Hóseás egész nap ott köröz az ő törzshelyénél. Amikor egyszer kinézett az ablakon, Hóseás kérő pillantása a lelkébe égett. Érezte, hogy akar valamit tőle ez a fura férfi. És nem tévedett. Sőt, nem is akármit. Megkérte a kezét. Először Gómer egyszerűen csak kiröhögte Hóseást és otthagyta. Amikor másnap is eljött Hóseás és újra elmondta, hogy feleségül kívánja venni őt, Gómer kezdte realizálni, hogy itt nem valami ostoba játékról van szó, így egyszerűen csak őrültnek tekintette a férfit. Majd amikor legközelebb újra megjelent és a legmélyebb tisztelettel és szeretettel újra megkérte Gómer kezét, akkor a nő igent mondott. Igen! Talán mégis lehet újat kezdeni! – gondolta magában.

Egy rövid ideig szeretetkapcsolatuk működött közöttük. Három gyermekük született gyors egymásutánban. Neveik mély megdöbbenést váltottak ki a környezetükből. Az egyiket úgy nevezte el Hóseás, hogy „Megbüntetem a bűnt!”, a másiknak a „Nincs irgalom” nevet adta, míg a harmadiknak „Nem vagytok a népem”.

Ám a legtöbb ember szíve mélyén mégsem bízott ebben a házasságban. Azt is találgatták, hogy nem is mindegyik gyerek Hóseásé. És egy kis idő múlva nekik lett igazuk. Míg Hóseás a megtérést hirdette és a megigazulás lehetőségét igyekezett kortársainak érthetően elmondani, addig Gómer egyre több időt töltött otthonukon kívül. Hóseás tudta jól mit csinál asszonya és mély fájdalmakat élt át emiatt. Majdnem beleőrült a tudatba, hogy feleségének kevés az ő szeretete, újra más férfiak közelségére vágyik. Elhagyni mégsem tudta. Valahányszor kezet emelt Gómerre, nem volt képes megütni. Valahányszor Gómer emelt kezet férjére, a végén még Hóseás kért bocsánatot. Volt, hogy kizárta a nőt az otthonukból, de végül reggel kinyitotta az ajtót. A karjaiba vette és a szobájába vitte. Sokszor történt ez így.

De az egyik hajnalon Gómer késett. Sőt egész nap nem érkezett haza. Hóseás félt, mert Gómer nem került többé elő. Fogadkozott ugyan, hogy végzett egyszer s mindenkorra ezzel a hűtlen asszonnyal, de mégsem ez történt. Jobban emésztette a fájdalom Gómer hiányában, mint korábban jelenlétében. Elindult, hogy megkeresse. Aztán egyszer csak egy bordélyház alagsorában, egy koszos, büdös – szobának alig nevezhető – kis cellácskában talált rá. Időközben Gómer szerződést kötött e kétes hírű ház tulajdonosával, amiből Hóseásnak kellett kivásárolnia. Csaknem egész vagyona ráment, hogy Gómert kiszabadítsa ebből az embertelen körülményből, inkább mindenéről lemondott, csakhogy Gómert újra a magáénak tudja.

Beszélgessünk:

  1. Gómer – Izráel jelképe – eltékozolta életét Baált imádó szeretőivel. Ahogyan Izrael is ezt tette: a Baált imádta többszörösen a történelmük során. Figyeld meg, hogyan viszonyult Isten házasságtörő kapcsolataihoz. “Azért íme csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek” (Hós 2:14). A megváltás szavai a szeretet szavai. Minket hogyan “csalogat” Isten? Mi módon késztet visszatérnünk Hozzá?
  2. Csak az képes igazán szeretni, aki megtapasztalta már Isten szeretetét és megbocsátását. Az ilyen ember nem teheti meg, hogy a maga során ne szeressen és ne bocsásson meg másoknak. Hóseás kiválóan szemlélteti ezt a fajta szeretetet. Mit gondolsz erről? Igazi kegyelmet, igazi szeretetet és igazi, megvalósított irgalmat talált Gómer Hóseás oldalán! Olyat amire mindig is vágyott, ami hiányzott neki, amit hajszolt az éjszakában. Isten az, Aki megmentette Gómert, Hóseásban! És téged is megment!

Rodák Kinga

Bátornak lenni és felkarolni másokat

Éppen a gyülekezetben ültem, és mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy figyeljek az éppen kezdődő vasárnapi istentiszteletre. Azonban ahogy a dicsőítés első akkordjai betöltötték a termet, nem tudtam nem észrevenni az alig pár sorral előttem álló hölgy csodálatos göndör hajzuhatagát.

Vajon ő az?

Egy kicsit előrehajoltam, hogy megnézzem az arcát – amitől a férjem persze meglepődött, hiszen nem az istentiszteletre figyeltem –, és a szeme elégedett csillogása elárulta. Ennyi év után a teste láthatóan megöregedett. A kezei, mintha saját történetük lenne, ráncosak és megviseltek voltak. A tartása és kiállása azonban ugyanolyan eltökélt volt, mint valaha, és az, ahogy dicsőített, könnyekre fakasztott.

Alig vártam, hogy megszólítsam, de hogyan? Ő még akkorról ismert, amikor kislány voltam egy kis város kis gyülekezetében; akkorról, amikor a családom nem kicsit szorult segítségre. Egyáltalán megismerne ennyi év után?

Hangosan köszönetet mondtam Istennek, amikor a dicsőítésvezető arra hívta a gyülekezetet, hogy szánjanak egy percet egymás köszöntésére. Jézus biztos tudta, hogy nem bírtam volna várni az istentisztelet végéig. Mielőtt a vezető befejezte volna a beszédet, oldalra léptem, és végigverekedtem magam a Bibliák, cipők, táskák és emberek sokaságán, olyan gyorsan suhanva mellé, amilyen gyorsan csak tudtam. A kezemet finoman a vállára helyeztem, közel hajoltam, és elsuttogtam a nevét.

Nem vagyok benne biztos, hogy emlékszel rám…” — kezdtem, majd bemutatkoztam a lánykori nevemen és elmeséltem, hogy kinek a gyermeke vagyok. Ő szemrebbenés nélkül felállt, gyenge kezeibe vette az enyémeket, és közel hajolt hozzám. A testével ellentétben a hangja erős maradt…

„Jól tudom, ki vagy.  Mindig is szerettelek.” 

És igen, valóban szeretett.


33 évvel azelőtt úgy döntött, hogy felkarol és szeret egy négy gyermekes családot, akik közül mind 8 éves vagy fiatalabb volt. Ő és a férje hűségesen jártak egy kisváros kis gyülekezetébe, ahol mi hétről-hétre menedékre leltünk.

Az ő útjai pedig diszkrétek voltak, de nagylelkűek.

„A kertben a bab éppen megérett a szedésre, ha szeretnétek, gyertek át érte a héten.”

Együtt tapasztaltuk meg Isten erejét az ima által, együtt nyertünk bátorítást Isten Igéjéből, aztán ott voltak a szó nélkül a Bibliába csúsztatott pénzes borítékok, a női konferenciák és gyermektáborok, amelyeket egy titokzatos „valaki kifizetett”, és a teli bevásárolószatyrok, amiket az istentisztelet után találtunk a kocsink hátsó ülésén.

Ő nem ítélkezett. Nem pártoskodott. Ő nem ment el a szükség mellett, hátha majd valaki más megoldja. Egyszerűen és alázatosan úgy szeretett, mint Jézus. Abból adott, amije volt, és nem várt viszonzást.

Ez évekig így ment, és volt egy kislány, aki mindezt magába szívta és jó mélyen elrejtette a szívébe. És egyetlen ember nagylelkűségének hála az a kislány megtanulta, hogy Jézus nem feledkezett meg a családjáról és az Ő népén keresztül gondoskodott róluk. Hogy Jézus tudja, mire van szükségük. Hogy Jézus sosem késik. És a kislány Jézusba vetett hite növekedett.

Ez a kislány én voltam.

Isten egyszerűen csak emlékeztetni akart az Ő jóságára azáltal, hogy néhány évvel ezelőtt keresztezte az utamat ezzel a drága szenttel. Milyen kevéssé sejtette az én öreg barátnőm aznap reggel, amikor besétált az imaházba, hogy az a kislány a kisváros kicsi gyülekezetéből fel fog nőni és sok-sok évvel később megpuszilja az arcát és azt suttogja a fülébe:

„A te szereteted mutatta be nekem Krisztus szeretetét.”

Egy ember. Egy céltudatos élet. Egy döntés a szeretet mellett. És ma Jézus ugyanúgy azt suttogja:

„Jól tudom, ki vagy. Mindig is szerettelek.”

Akkor nem tudtam visszafizetni neki a nagylelkűségét. Ma azonban — hála a bennem élő Krisztusnak — cserébe szerethetek másokat… egyszerre egy imádság, egy mosoly, egy kis gondoskodás, egy igazság, egy élet.

Itt az ideje, hogy Jézus nevében bátrak legyünk. Mire hív Jézus? Kit kell ma felkarolnod?

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-reach-others/

Válaszd a bátorságot! – 5. hét / 2. nap

Bátran szeress

Olvasd el: János 13:34-35; 1 János 4:19-21

IMÁK: János 13:34-35

A szeretet bátorrá tesz. Szeretve lenni és tudni, hogy szeretnek, az egyik leghatalmasabb megerősítő érzés. Ettől úgy érezzük, hogy be tudnánk venni a világot! De másokat úgy szeretni, ahogyan Jézus minket szeret, ahogy megparancsolta nekünk, bátorságot igényel. Mások szeretete nehéz tud lenni. Önzetlenséget, áldozatot, alázatot és sebezhetőséget igényel. De pontosan ez az a hely, ahova Jézus állítani akar minket: teljesen az Ő szeretetébe és teljességgel egymás szeretetébe. Ezen keresztül veszi észre a világ, hogy mi az Ő gyermekei vagyunk, mert csakis Krisztussal ismerhetjük a szeretetnek ezt a szintjét. Csakis Krisztussal lehetünk elég bátrak, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeret minket. Az Ő szeretete bátorrá tesz minket.

Édes Istenem, Köszönöm áldozatos szeretetedet. Köszönöm Jézus, hogy szeretsz engem és példaképem vagy mások szeretetében. Segíts nekem úgy szeretni másokat, ahogy Te szeretsz engem. Atyám, mutasd meg azokat az embereket az életemben, akiknek szüksége van rám, hogy jól szeressem őket. Uram, szeretném ha bátor szeretetem által látnák, hogy a Tied vagyok. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Bíró Ibolya

Bátran jót tenni

Szeretet. Egy egyszerű szó, ami megváltoztatta a világot. Tudod, hogy mi a nagyszerű ebben a szóban? Az, hogy nem csak egy szó: cselekvés is. A szeretet nem olyasmi, amit érzel, hanem, amit teszel. A keresztyén szeretetnek pedig különösen tükröződnie kell a tetteinkben.

A Galata 6:9 ezt mondja: „Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!” Miért? Mert belefáradunk. Belefáradunk abba, hogy jót cselekedjünk.

Abba, ha teszel valami jót valakiért és senki sem értékeli.

Abba, ha kedvesen szólsz valakihez és csupán hallgatással válaszol.

Abba, hogy azon gondolkodsz, hogyan lehetnél áldássá mások számára, miközben úgy érzed, senki sem törődik veled.

Belefáradunk. És már nem teszünk jót. Nem visszük át tettekbe a szeretetünket.

Most magamhoz is szólok.

Szeretek segíteni, szeretek szolgálni, szeretem kreatívan kitalálni, hogy lehetnék áldás. Izgatott leszek, ha tudom, hogy valami jót, különlegeset tervezek, amivel beragyogom a másik ember napját.

És elszorul a szívem, amikor rájövök, hogy ez csak engem hoz lázba. Az a sok tervezés? Az izgatott várakozás? A meghatódottság a másik arcán, amit újra és újra magam elé képzeltem? És amit visszakapok, azt össze sem lehet ezzel hasonlítani. Nincsenek elismerő szavak, nincs hála. Semmi. Egyáltalán semmi. Így legközelebb már nincs is kedvem jót tenni valakiért.

Helytelenül.

Isten, aki végtelen türelemmel és megértéssel van az emberi szív iránt, tudja, hogy elbátortalanodunk, hogy belefáradunk abba, hogy jót tegyünk. Talán, mert nem kapjuk meg a viszonzást, amit akartunk és megbántódunk. Talán mert az, hogy éppen azzal az emberrel tegyünk jót, már kívül esik a komfortzónánkon. Vagy talán csak túl sok energiát venne igénybe az extra mérföld megtétele, úgyis van más, aki megcsinálja.

Bármilyen okból döntöttél is úgy, hogy a másik nem érdemli meg, hogy jót cselekedj vele, Isten így szól: „Hé, leányom, ne fáradj bele.”

Jóságos, jó Atyánk van, aki szeret jót tenni értünk. És mi az Ő gyermekei vagyunk. Arra teremtettünk, hogy jó munkát végezzünk. Gondolkozzunk el ezen egy pillanatra!

Amikor Isten eldöntötte, hogy megteremt téged, még a születésed előtt, megteremtette azokat dolgokat is, amik által te jót tehetsz. Ez a cél. Istennek tervei vannak számodra, amiket csak neked szán.

Ha bármikor úgy döntenél, hogy nem teszel jót valakivel, gondolj arra az alkalomra egy elszalasztott lehetőségként.

Miért kell bátornak lenni ahhoz, hogy jót tegyünk? Mert az elvárásaink ledöntéséhez, a büszkeségünk lerombolásához, ahhoz, hogy engedelmeskedjünk Istennek, akár abban, hogy rutinszerűen újra és újra elvégezzük ugyanazt a jót, bátorság szükséges.

Ne fáradj bele abba, hogy jót cselekedj. Keresd az alkalmakat, hogy áldássá lehess. Ne aggódj a viszonzás miatt. A feladatodat végzed. Azt teszed, amit Isten akar, hogy tegyél. És ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy jót tegyél másokkal. Nem gondolod?

Az Ő szolgálatában megelégedve,
Edurne

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-do-good/

Válaszd a bátorságot! – 1. hét / 1. nap

Bátran harcold meg a nemes harcot

Olvasd el:  1 Timóteus 6:6-16, Efézus 6:10-17

IMÁK: 1 Timóteus 6:11-12

Isten szerint való nőkként Timóteushoz hasonlóan arra lettünk elhívva, hogy azt az életet éljük, amit Isten eltervezett a számunkra. Ez a nagyszerű elhívás azonban nagy felelősséggel is jár, ami azt jelenti, hogy igenis oda kell tennünk magunkat. El kell futnunk a rossz dolgoktól – szó szerint el kell fordulnunk és távolodnunk mindattól, ami nem Istentől származik. Arra vagyunk elhívva, hogy teljes erővel harcoljunk a tisztességért, a hitért, a szeretetért, a kitartásért és a szelídségért. Azt a parancsot kaptuk, hogy harcoljunk az igaz hitért, hogy megvédjük azt, ami jog szerint minket illet, és hogy dédelgessük Isten ígéreteit. A küzdelem nehéz, azonban Isten jól tudja, hogy mennyire megéri.

Nőnek lenni nem egy passzív elhívás. El kell határoznunk a szívünkben, hogy futunk, igyekszünk, harcolunk és kitartunk. Az örök élet a tét, és sokan figyelnek minket.

Atyám, köszönöm neked azt a csodálatos terhet, hogy a tiédnek neveznek. Köszönöm, hogy adsz látást felismerni a gonoszt, erőt, hogy megálljak a hitben, és kitartást abban, hogy megtisztuljak. Atyám, én komolyan veszem ezt az elhívást és ezt a felelősséget. Köszönöm, hogy bátorrá teszel, hogy megharcoljam a nemes harcot. Ámen. 

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

Szeresd a szeretetre nem méltókat… hívás cselekvésre

Üres tekintete abban a pillanatban megragadta a figyelmemet, ahogy felléptem az iskolabuszra.

Ahogy utaztunk az osztálykirándulás helyszínére, úgy tűnhetett, hogy nem illek a nevetgélő, energiával teli harmadikosok közé. De valójában ez a kilencéves fiú lógott ki kortársai közül 19 évesnek is beillő bölcsességével, életkörülményeinek köszönhetően.

Egyetlen épelméjű kísérő sem jelentkezne önként, hogy elvállalja ezt az egyet.

Izgő-mozgó volt és akadékoskodó és lázadó. Lankadatlanul kereste a figyelmet. Ez volt az egyetlen módja, amit ismert, hogy szeretet kérjen.

Amikor a csoport az egyik irányba ment, ő a másikba.

Amikor a tanár csendet kért, ő fokozta az indulatokat.

Amikor az osztály próbált továbbmenni, az ő ellenszegülése késleltette a folyamatot minden alkalommal.

De valamiért nem tudtam levenni róla a szemem. Amikor senki sem figyelt, épp annyi ideig hagyta abba a védekezést ahhoz, hogy megpillantsam a csendes vágyakozást a szemében.

A vágyakozást, hogy valaki mentse meg. Valaki lássa őt, ismerje, és szeresse és fogadja el legalábbis.

Ne kezdeményezz szemkontaktust. Ha megteszed, egyre bonyolultabb lesz.

De Isten Szelleme – ahogy oly gyakran gyengéden megteszi – nem engedné, hogy másfelé nézzek. Jézus nem nézne másfelé.

Lehajoltam hozzá, belenéztem azokba az elveszett szemekbe, és gyengéden a fülébe súgtam: „Hé, nagyon örülnék, ha ma veled lóghatnék.”

Bizonytalan volt.

Hajlandó volt valaha valaki, hogy azt kérje tőle, hogy a világába engedje?

De lépésről lépésre a kedvesség megmutatkozott.

Jött a nevetés.

Sikerült elnyerni a bizalmát.

És a keménység és sértettség szavai végül kezdtek kicsordulni egy olyan fiúból, aki életének 9 évében többet megtapasztalt, mint én a 44 évem alatt.

Nem volt kényelmes.

Nem volt könnyű.

Nem volt népszerű.

De éppen ott voltam, ahol Isten akarta, hogy legyek…

„Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes, türelme hosszan tart, szeretete hatalmas! Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez!” – Zsoltárok 145:8-9

Mire a busszal hazaérkeztünk, személyes zónája összehúzódott és nem tétovázott, hogy bepréselje magát a szűk ülésbe a lányom és közém.

Amikor megkérdezte, hogy mit szándékozunk a hétvégén csinálni, mondtam neki, hogy a családunk megy a templomba.

„A nagymamám néha elvisz a templomba.” hozta fel a témát, s a szemei jobban ragyogtak, mint azelőtt.

És éppen akkor és ott, Isten azt tette, amihez a legjobban ért – megnyitja az ajtókat azokkal az emberekkel és azokon a helyeken, ahol a legkevésbé számítunk rá.

Jézusról beszélgettünk és az emberek iránt tanúsított szeretetéről…

Ő, aki megmenti a fuldoklókat.

Ő, aki látja és megszánja a lázadókat.

Ő, aki kiterjeszti kegyelmét még a legaljasabb vétkezőre is.

Ő, aki ismer minket, megbocsát nekünk, és az Ő hatalmas kegyelme miatt szeret és elfogad minket akárhogy.

És hirtelen ott a harmadik osztályosok eme kuncogó és energikus világának kellős közepén lehajtotta a fejét és alázatosan suttogta: „hiszek…


Három nap egy hal gyomrában nem alakította át teljesen Jónás szívét, de volt másik három nap, ami megváltoztatott mindent…

Jónás elfutott az ellenségei elől, de Jézus az övéi elé futott.

Jónás saját magát próbálta megtartani, de Jézus feláldozta magát.

Jézus halálán, temetésén és feltámadásán keresztül megjelent az Ő kegyelme, és elhozta a megváltást. (Titus 2:11) Halleluja, micsoda Megváltó!

Most rajtunk a sor. Isten erejével a hátunk mögött, menjünk és szeressük a szeretetre nem méltókat…

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-the-loveless-a-call-to-action/

Fordította: Herczeg Nóra

Irgalomba takarva

Barátaim, meg kell vallanom, sokszor megítéltettem  a Jónás-tanulmány elmúlt négy hete során. Jónás tõrténetének olvasása tükröt tartott a szívemben élő elkényeztetett kölyöknek.

  • Nyafogok amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném.
  • Azon töprengek, Isten miért nem teszi azt, amit én akarok.
  • Azt kívánom, bárcsak a dolgok másképp lennének.
  • Túl sok időt töltök azzal, hogy a csalódásaim miatt duzzogok.
  • Gyakran eltorzult a látásmódom és szükségem van rá, hogy felébresszenek.

Isten mindig annyira türelmes az Ő gyermekeivel. Folyamatosan utánanyúlt tékozló prófétájának, hogy önző szívének tükröt tartva segítse őt. Isten soha nem mondott le Jónásról.

 Isten annyira szeret minket, hogy újra meg újra kiterjeszti ránk kegyelmét. Betakar irgalmával és arra hív, hogy önmagunkat átadva és bűneinket megvallva békére leljünk.

Ahogy Jónással, Isten velünk is azt akarja megláttatni, hogy Számára sokkal fontosabb a jellemünk csiszolása, minthogy a kényelmünket kiszolgálja.

Isten megmutatja irántunk való kegyelmét – nem az érdemeink alapján – hanem azért, mert Ő hűséges, hogy az Ő ígéreteit megtartsa. Késedelmes a haragra és a mi hűtlen szíveinknek sosem válaszol másként, mint az Ő állhatatos szeretetének megerősítésével. Lehet, hogy megengedi a kényelmetlenséget, de mindig azért, hogy visszavonjon bennünket az Ő védelmének a hatósugarába.

Mielőtt búcsút intenénk Jónásnak, komolyan bele kell tekintsünk Isten Szavának tükrébe, hogy meglássuk, hol hiányzik belőlünk Isten könyörületes szíve.

  • Könnyen megsértődünk?
  • Feladjuk azokat, akiket nehéz szeretni?
  • Elszigetelődtünk a közösségtől, mert csalódtunk emberekben?
  • Abbahagytuk a bántó barátok látogatását, hogy inkább csak a partvonalon ücsörögjünk?
  • Nyafogós vagy dicsőítő ma a szívünk?

Isten azt akarta, hogy Jónás megszánja a Niniveieket – mert Ő az egész világot szereti. Minden egyes embert szeret, aki csak ezen a földön jár és lélegzik.

Ne értsük félre Jónás üzenetét. Isten nem aképpen bánik velünk, amit a bűneink szerint érdemelnénk. Minden reggel Isten megújult kegyelmében részesülünk, ahogy a Nap felkel az üdvözlésünkre.

Mint olyan embereknek, akik Isten kegyelmének megajándékozottjai, az a dolgunk, hogy az Ő ügyét támogassuk azáltal, hogy megjelenünk egy felmosóronggyal, hogy feltakarítsuk a rumlit és ételt vigyünk az összetört helyekre. Azért vagyunk, hogy a szeretetlenek felé forduljunk és változást hozzunk.

Álljunk ellene a kísértésnek, hogy ne tétlenül és duzzogva üljünk a partvonalon.

Kérd Istent, hogy adjon új nézőpontot arra, hogyan takarhatnál be egy nehéz embert az Ő irgalmával.

Ma újra kezdhetjük. Megjelenhetünk még akkor is, ha nem kényelmes. Szolgálhatunk kemény helyeken. Szólhatjuk az élet szavát azoknak, akiknek kétségbeesetten szükségük van Istenre.

Az irgalom küldetésében járunk.

 

A hitet megtartva,

Lyli

 

Lyli Dunbar szeret az autóban karaokezni a férjével, elményülni a Biblia tanulmányozásában a lányokkal és egyszerre 12 könyvet olvasni. Író, előadó és mentor, legfőbb szenvedélye megismerni és megismertetni Jézust. Ha tűzveszélyes hithez keresel üzemanyagot, csatlakozz hozzá a lylidunbar.com oldalon. Kapcsolatba léphetsz még Lylivel a Facebookon, Instagramon, Twitteren, YouTube és Pinterest csatornákon is.

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/compassion-covers/

Fordította: Barabás Mónika