szenvedés Archives - Szeresd Nagyon Istent

Helyesen szenvedni

augusztus 5, 2020augusztus 2, 2020Leave a comment

Milyen gyakran döbbensz meg, ha a megpróbáltatások és hányattatások közepette ismét pofon csapva találod magad?

A Biblia szerint minden hívőnek át kell vészelnie megpróbáltatásokat és szenvednie kell (1 Péter 4:12–13). Ám amikor ez velünk történik, gyakran megkérdőjelezzük az okát. Vergődünk és küzdünk, hogy megszabaduljunk, miközben az is nehézséget okoz, hogy egyáltalán meglássuk az egész középpontjában Istent.

Az Apostolok cselekedeteinek 16. fejezetében bepillantást nyerhetünk abba, miként vezeti Pált Isten a tűzbe, hogy embereket mentsen ki onnan általa. A 6–8. versek elmondása szerint a Szent Szellem akadályt állított, és bezárta az ajtót Pál azon törekvése előtt, hogy Efézusba menjen tanítani. Ehelyett inkább Filippibe vezette őt.

Isten szándékosan küldi az Ő gyermekeit olyan helyekre, ahol az evangélium még nem terjedt el. Ő isteni mivoltából fakadóan küld minket a megfelelő helyre a megfelelő időben azért, hogy megmentsük az elveszetteket.

Filippiben Pál nagy sikereket ért el. Isten a thiathira-i Lídiához vezette el őt, aki nem csupán az első feljegyzett európai keresztény, hanem ő az, aki házában otthont adott az első filippi gyülekezetnek (ApCsel 16:13–15, 40).

Milyen bámulatos teljesítmény a Szent Szellem részéről!

Ezután Pál egy ördögtől megszállott szolgálólány útjába került. A Szent Szellem által benne munkálkodó erő segítségével Pál azonnal megszabadította a lányt minden ördögi köteléktől és támadástól (ApCsel 16:16–18).

Ismét milyen bámulatos teljesítmény a Szent Szellem részéről!

Eddig jól látható, miért is vezette Isten Filippibe Pált: hogy elhintse az egyház magvait és megszabadítsa az ördögtől megszállottakat. Mindezek által jelentős tettekkel gyarapodott Isten országa.

Azonban épp amikor Isten dicsősége és munkája nyilvánvaló, akkor kell ébernek lennünk és felkészülnünk a közelgő ellentámadásra (1 Péter 5:8). Pált és Szilászt letartóztatták, súlyosan megverték és börtönbe vetették, mert engedelmesen követték Isten útmutatását és hallgattak hívó szavára.

Miért olyan nehéz számunkra, hogy Pál letartóztatását, megveretését és bebörtönözését bámulatos teljesítményként tartsuk számon?

Szerintem azért, mert amikor engedelmesek vagyunk, és Isten nevében jót cselekszünk, elvárjuk, hogy annak fejében Isten megjutalmazzon minket, és tettünkért cserébe Ő is tegyen majd értünk valami jót. Sajnos ez azonban nem biblikus.

Az igazság az, hogy Isten gyermekeinek Jézushoz hasonlóan szenvedéssel és meghurcoltatással kell szembenézniük (Filippi 1:29, Máté 16:24, 2 Timóteus 1:8–9). Azt nem tudjuk befolyásolni, hogy szenvedünk-e majd a jövőben, azt viszont megválaszthatjuk, hogy hogyan nézünk vele szembe.

Vizsgáljuk meg, hogyan is viselte Pál és Szilász az őket ért szenvedéseket.

A 25. vers szerint Pál és Szilász imádkoztak és himnuszokkal dicsőítették Istent, miközben a többi rab hallgatta őket. Milyen lenyűgöző! Még a szenvedéseik és meghurcoltatásaik közepette is annyira be voltak telve Istennel, hogy Ő volt az egyetlen, amivel túlcsordult a szívük.

Mivel Pál és Szilász szenvedésre adott válasza Istenre mutatott, ezért mindazok a szenvedők, akik figyelték őket, szintén Őrá néztek.

Mi, hívők, bízhatunk abban, hogy Isten mind a legjobb, mind pedig a legrosszabb körülményeink felett úr. Az irányítás még akkor is Isten kezében van, ha az események nem úgy alakulnak, ahogy mi elterveztük. Ő képes rá, hogy bármin és bárkin keresztül véghez vigye tervét (Jób 42:2, Példabeszédek 16:9, Példabeszédek 19:21, Máté 19:26).

Isten természetfeletti földrengést támasztott, mely megnyitotta a cellák ajtaját és letörte a rabok láncait.

Itt van hát a bámulatos és csodás szabadítás, melyre vártunk! Mi azt feltételezzük, hogy Isten azért támasztotta a földrengést, hogy megszabadítsa Pált és Szilászt, mintegy jutalomként minden addigi szenvedésükért.

De nem! Pál és Szilász nem menekült vagy futott el. Jézus Krisztus iránti szeretetük arra indította őket, hogy maradjanak, és áldozzák fel fizikai szabadságukat a börtönőr lelki szabadságáért.

Az emberek hatalmas és áldozatos szeretetünkről fognak felismerni minket, keresztényeket (János 13:34–35). Pál és Szilász annyira elteltek Istennel, hogy folytatták annak a hirdetését, amivel csordultig volt a szívük: ez pedig Jézus Krisztus evangéliuma, a földrengés után ugyanis Pál megosztotta az örömhírt a börtönőrrel és annak családjával is.

Az Istennel kötött béke egész egyszerűen csakis Krisztusban található meg kegyelem és hit által.

Isten céltudatosan vezette, valamint utasította Pált és a tanítványokat, hogy eltűrjék az igazságtalan bebörtönzést és súlyos ütlegelést, hogy ezáltal a börtönőr és családja részesülhessenek a megváltásban.

Ismét milyen bámulatos teljesítmény a Szent Szellem részéről!

Szenvedéseink idején könnyen válhatunk énközpontúvá és elmulaszthatjuk észrevenni azt, amit Isten tesz körülöttünk. Fogják-e hallani a „rabok” környezetünkben Istent dicsőítő és áldó énekeinket, vagy körülményeink miatti nyafogásunk és panaszkodásunk fog csupán eljutni hozzájuk?

Amikor Isten menekülést kínál szenvedéseinkből, fogjuk-e vállalni az áldozatot, hogy maradjunk és folytassuk Isten igéjének hirdetését azok számára, akik megragadtak szenvedéseikben és szükségük van Jézusra?

Igyekszünk-e majd eléggé, hogy szívünket annyira megtöltsük Istennel és szeretettel, hogy a megpróbáltatások idején semmi más, csak az Isten iránti szeretet törjön elő belőle?

Sokszor csúnyán alábecsüljük mások megszólításához való erőnket és képességeinket, de leginkább szenvedéseink közepette teszünk így. Ám amikor Istenért helyesen szenvedünk, abban a kiváltságban lehet részünk, hogy képesek legyünk megmutatni a többi embernek, mi egy olyan Istent szolgálunk, akiért megéri vállalni a szenvedéseket. Ha Istenért helyesen szenvedünk, felfedhetjük mások előtt Jézusba vetett reményünket, és ez talán arra késztet majd másokat is, hogy ők is ehhez a reménységhez forduljanak.

Te milyen körülmények közepette próbálsz meg helyesen küzdeni Istenért? Hogyan imádkozhatunk érted?

Béke és kegyelem legyen veletek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/suffering-well/

Fordította: Deézsi Kata

Egy élet, amely előtt Jézus tiszteleg

július 22, 2020július 21, 2020Leave a comment

„Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!” – Apostolok cselekedetei 7:56

István olyan prédikációt tartott a véneknek, amit nem felejtettek el egyhamar. A szanhedrin, a vallási vezetők tanácsa annyira feldühödött a tetteik leleplezését hallva, hogy befogták a fülüket és kiabálni kezdtek, nehogy tovább kelljen hallgatniuk az igazságot. Ezután megragadták Istvánt, és a városfalon kívülre rángatták, hogy ott megkövezzék.

Reakciójuk pedig éppen István állítását támasztotta alá: pont olyanok voltak, mint ősapáik, akik végeztek Isten küldötteivel.

És mégis, a gyűlölet közepette István felnézett, és Jézust látta. És nemcsak látta Jézust, hanem látta, ahogy Jézus feláll az ő tiszteletére! Ez annyira megható! Bár az őt körülvevő emberek gyűlölték, Jézus felállt István tiszteletére, ezzel adva tudtára, hogy még akkor is mellette volt, amikor mindenki más ellene.

Aznap Jézus nem lépett közbe csodálatos módon, hogy megállítsa a repülő köveket és megakadályozza, hogy célba érjenek, ehelyett felállt, hogy tisztelegjen egy méltóképpen leélt élet előtt.

István példája arra emlékeztet, hogy nem az élet hossza az, ami számít, hanem az, hogy mit kezdtünk a ránk bízott napokkal.

István fiatalon halt meg, azonban Isten arra használta ennek a fiatalembernek az életét, hogy megváltoztassa a történelem folyását, és hogy a lángra lobbantsa a világot az Ő nevében.

Óvatosnak kell lennünk, amikor valamit tragédiaként vagy sikerként könyvelünk el. Világi szemszögből nézve István élete egy tragikus élet, mely túl korán ért véget. Isten szemszögéből nézve azonban István élete volt az a szikra, mely kicsiben ugyan, de lángra lobbantotta a világot.

És mi volt István válasza a gyűlölői számára? Imádkozott értük.

„Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!” Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt. – Zsoltárok 7:59-60

Jézus végig felállva tisztelgett István élete előtt. Akárminek is tűnt kívülről, István nem vesztegette el az életét.

Aznap a tömegben ott állt egy Saul nevű fiatalember, aki vigyázott a tanúk köpenyére, amíg ők Istvánt kövezték. Saul nem csupán tanúja volt István megkövezésének, de helyeselte is. (Apostolok cselekedetei 7:56, 8:1).

A jeruzsálemi keresztények üldöztetése azon a napon kezdődött el. Remélve, hogy így elpusztíthatja az egyházat, Saul férfiakat és nőket küldött börtönbe a hitük miatt. Amit Saul nem tudott, az az volt, hogy ezzel pont az ellenkezőjét tette: segítette az örömhír terjedését, melyet a menekültek elvittek Júdeába, Samáriába és a világ más tájaira. Ezzel bebizonyította, hogy Isten a Sátán gonosz tervét is jóra tudja fordítani. Sose felejtsd el ezt az igazságot! Ez ugyanúgy igaz akkor és most.

Mindössze egy fejezettel később Saul Jézusba botlik, és ezzel örökre megváltozik az élete (Apostolok cselekedetei 9). Az ő története pedig arra emlékeztet bennünket, hogy senki sincs túl távol Isten kegyelme számára. Megtérése pillanatától kezdve Sault Pálként emlegetik; az Apostolok cselekedeteinek írója ezzel az egyszerű változtatással érezteti a Pál életében bekövetkezett drámai fordulatot és Krisztushoz történő megtérését.

Isten még mindig az életek megváltoztatásán munkálkodik. Amit megtett a múltban, azt meg tudja tenni a jelenben és a jövőben is. Egyetlen élet sincs túl távol számára. Jézus még mindig tesz útmenti látogatásokat.

Amikor ennek a két fiatalembernek, Istvánnak és Pálnak a történetén gondolkoztam, annyiszor eszembe jutott, hogy Pál vajon gondolt-e valaha arra, milyen szerepet játszott István halálában. Vajon hányszor jutottak eszébe István utolsó szavai és a megbocsátás, amelyet kiterjesztett a dühös tömegre? És vajon ezek az emlékek megnyugvással vagy inkább szomorúsággal töltötték el? Vagy talán mindkettővel?

Isten nem pocsékolta el István fájdalmát és szenvedését, és a tiédet sem fogja. Neki hatalmasabb terve van az életünkre nézve, amelybe sajnos a mennynek erről az oldaláról nem nyerhetünk betekintést. Talán, Istvánéhoz hasonlóan, Isten a mi fájdalmunkat és szenvedésünket is arra használja, hogy tanúság legyen a kíváncsi világ számára. Talán a mi életünket is arra használja, hogy továbbvigyük a lángot.

Szeressétek nagyon Istent,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/a-life-that-brings-jesus-to-his-feet/

Fordította: Szabó Anna

Ragyogni, amikor nincsenek rendben a dolgok

július 17, 2020július 15, 2020Leave a comment

Mostanában, amikor megnyitom az Instagramot, gyakran egy különleges pólóreklámot látok az alábbi felirattal: „Minden rendben”. A felsőn ez a felirat ismétlődik a szivárvány minden színében pompázva. Mintha ezeknek a szavaknak a szajkózása végül elhitetné velünk, hogy igazak. Az egyik dolog, amit az utóbbi időben észrevettem az az, hogy mennyire arra vágyik a világ, hogy fülbemászó szlogenekkel és agyafúrt termékekkel mindent helyrehozzon.

És éppen ebben az időszakban Isten a szívemre helyezte, hogy tartsak egy vásárlási böjtöt. A gyors online vásárlások és a boltokban való sétálgatás könnyű módszernek tűntek a súlyos érzelmek feldolgozására. Ahelyett, hogy Istent kerestem volna, és keményen dolgoztam volna azért, hogy egészséges és teljes életet éljek, a kevésbé fájdalmas és kevésbé hatékony megoldást választottam, amely lassan bálvánnyá vált. Ahogy Isten végigjárta velem ezt az utat, a Szent Szellem megnyitotta a szemem, hogy tisztábban lássam azokat az üzeneteket, amelyek annyira elkábítottak:

A világ folyamatosan azt kiabálta, hogy „ha EZT megszereznéd, minden rendben lenne.”

Isten csendesen hív, hogy hozzuk elé minden kimerültségünket, tökéletlenségünket, küzdelmünket és kétségünket, és bízzuk azokat az Ő gondjaira. Az igazság az, nincs minden rendben. De attól, hogy ezt felismertük, még nem kell megtorpannunk, vagy ezt kibúvóként használnunk és emiatt bármit is feladnunk. Az első gyülekezet férfijaihoz és nőihez hasonlóan nekünk is van döntési szabadságunk arra, hogy örömet találjunk annak a reménynek a megosztásában, amelyet Jézusban kaptunk.

Az Apostolok cselekedeteinek 5. fejezete összefoglalja, miért fontos az, hogy mindenünket Jézusnak adjuk (1-11. versek), és beszél továbbá a legnagyobb jelekről és csodákról, amelyeket az apostolok Jeruzsálemben tettek (12-16. versek), illetve ugyanezeknek az apostoloknak a bebörtönzéséről, szabadulásáról, vallatásáról, megveréséről és megmeneküléséről (17–42. versek). Egyértelműen nem volt könnyű és nem volt „minden rendben” az apostolok életében. Tudatában voltak annak, hogy mindenük odaadása könnyen jelentheti életük feláldozását, mégis felismerték, hogy a Jézusról szóló jó hír megosztásának lehetősége megéri a kockázatot.

Amikor hajlandó vagy mindent odaadni, akkor az akadályok és az áldozatok kiváló lehetőséget nyújtanak az örvendezésre.

A 34. versben találkozunk egy Gamáliél nevű farizeussal, aki múltbeli tapasztalatait használja arra, hogy meggyőzze a tanácsot, ezáltal megmentve az apostolok életét. Rámutat arra, hogy ha ezek a tettek csupán emberi forrásból származnak, akkor a végén minden kudarcba fullad és darabokra hullik. Ha viszont valóban Istentől származnak, akkor a tanács semmit sem tehet annak megakadályozására, amit Isten eltervezett. A tanács egyetértett, és bár az apostolokat megverték, az életük megmenekült, ők pedig „nagy örömmel mentek ki a Főtanács elől, mert nem szégyennek, hanem dicsőségnek tartották, hogy Jézusért szenvedtek.” (Ap. Csel. 5:41)

És nem hagyták abba a tanítást és a prédikálást.

„Azonban a tiltás ellenére sem hagyták abba a nép tanítását. Minden nap hirdették a Templomban és a családi otthonokban az örömüzenetet, hogy Jézus a Messiás.” (Ap. Csel. 5:42) Nincs minden rendben. De barátom, pont most kell a keresztényeknek a legfényesebben ragyogniuk! Örömteli szívvel, bölcsességgel és a Szent Szellem erejével szembe tudunk szállni a nehéz helyzetekkel, mert miénk a kegyelem és a Jézus Krisztusról szóló örömhír. Ne hagyjuk abba azt, amire Isten elhívott minket! A világnak nem egy újabb gyors megoldásra vagy aranyos pólóra van szüksége, hanem arra, hogy segítsünk egymásnak megtanulni nagyon szeretni Istent.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/shine-in-the-un-fine/

Fordította: Pfaff Mária

Reménység akkor is, ha fáj

április 8, 2020április 8, 2020Leave a comment

„Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz.” – Róma 8:18

Épp ahogyan leültem megírni ezt a blogbejegyzést üzenetet kaptam édesanyámtól. Az üzenetben elmondta, hogy családunk egyik barátja a következő pár órában valószínűleg végleg megadja majd magát a rák elleni küzdelemben. A torkom azonnal összeszorult ahogy a gyermekeire, unokáira és férjére gondoltam, és arra veszteségre, amellyel nemsokára szembe kell nézniük.

Miközben elborított a szomorúság, a mára kijelölt igeversekhez lapoztam (Róma 8:18–25), és békességre leltem abban a tudatban, hogy a jelen szenvedései össze sem hasonlíthatóak azzal a dicsőséggel, amellyel Jézus felfedi majd magát a barátom előtt akkor, amikor először találkoznak szemtől szemben. Eszembe jutott, a barátunk mennyire szeretett énekelni, és hogy én gyermekként mennyire szerettem a gyülekezetben az előtte lévő sorban ülni és hallgatni a tisztán, üdén zengő hangját. Elképzeltem, ahogy teljesen gyógyultan és megváltva, személyesen dicsőíti az Urat és hogy azt a csodát, amit gyermekként hallottam tőle, mennyire nem lehet majd összehasonlítani azzal, ami abban az örömteli percben történik majd!

Most azonban tudom, hogy barátom családjának gyásza, fájdalma és vesztesége kézzel fogható, nehéz és mindent elsöprő.

Az igazság az, hogy a szenvedés olyasvalami, ami elől egyetlen ember sem menekülhet. A szenvedés része bűnös és megtört világunknak, azonban a Szentírás egészén átívelő történet szerint a világmindenség Istene úgy döntött, hogy mindannyiunknak utat nyit a megváltáshoz. A Római levél 8. fejezete elmondja, hogy az egész teremtett világgal együtt mi is nyögünk és sóhajtozunk, miközben a megváltást várjuk.

És miközben a szabadságra vágyunk ebben az összetört világban, mit teszünk?

A Róma 8:24–25 szerint: „A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!” [kiemelés utólag]

Ugye te is látod, amit én? A Biblia szerint nyögünk és sóhajtozunk ugyan várakozás közben, de remélünk is.

Ma, miközben ezeket a sorokat írom, buzgón imádkozok a családért, akiknek nemsokára búcsút kell venniük egy szerettüktől, és nem tudok nem a reménységre gondolni. A következő napok és hetek ugyan nyögéssel és sóhajtozással fognak telni számukra, azonban – bár a hívők is gyászolnak – mi nem reménység nélkül gyászolunk (1 Thesszalonika 4:13–18).

Ez a rész abban erősít meg bennünket, hogy azok, akik Isten családjához tartoznak, abba a reménységbe kapaszkodnak, hogy jelenlegi szenvedésünk, bármilyen valóságos és fájdalmas is, elhomályosul majd azon a napon, amikor Isten minden rosszat helyrehoz, és minden könnyet letöröl (Jelenések 21:3–5). Krisztus eljövetelének dicsőséges napja lesz az, és ez a reménységünk a legsötétebb órában is kitart. Egy olyan napban reménykedünk, amelyet még nem láthatunk, de amelynek az eljövetelében biztosak lehetünk, mert a mi Istenünk egy megbízható Isten: Ő betartja az adott szavát és sosem késik.

Mikor a világunk darabjaira hullik egy sokkoló diagnózis hallatán, egy családtag által okozott fájdalmas seb, esetleg egy szerettünktől vett búcsú miatt, tudhatjuk, hogy jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a nappal, amikor Krisztus majd minden rosszat helyrehoz; azzal a nappal, amikor minden könnyet letöröl a szemünkről; amikor szemtől szemben láthatjuk a mi hatalmas Megváltónkat, és örökre dicsérhetjük Őt.

Habár ez egy olyan reménység, melyet nem láthatunk, tudhatjuk, hogy „ezek a beszédek megbízhatók és igazak” (Jelenések 21:5). Barátaim, bármivel is kell ma szembenéznetek, találjatok békességet Istenben, aki megvált bennünket, és aki visszatér. Lelj rá a reménységre az örökkévaló megváltásban, miközben olyan dolgokra várunk, amelyeket még nem látunk.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/hope-for-when-it-hurts/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Segítség Istentől

március 25, 2020március 24, 2020Leave a comment

„Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, egyszerű embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak: hogy a Messiásnak szenvednie kell, de ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, és hogy ő hozza majd el a világosságot a saját népének és a többi nemzetnek egyaránt.” – Apostolok cselekedetei 26:22–23

Pál rendkívül világosan beszél arról, hogy ki az ő védelmezője, és hogy honnan várja a segítséget. Az az Isten, akinek Pál a segítséget tulajdonította ugyanaz az Isten, aki megsegítette Jézust a szenvedései során. Isten mindig a javunkat akarja (Róma 8:28). Esetleg eszedbe jut olyan eset, amikor a segítség, amelyre szükséged volt, és amiért elkeseredetten imádkoztál egy nem várt formában érkezett meg?

Börtönben töltött ideje alatt Isten megsegítette Pál apostolt, még akkor is, ha ez akkor nem azt jelentette, hogy kiszabadította volna. Pálnak ehelyett lehetősége nyílt arra, hogy megossza a bizonyságtételét a környezetével Istenről és Isten elvégzett munkájáról a saját életében. Pál szeme láttára történtek csodák és törtek szét láncok.

Nem tudom, hogy van-e rosszabb annál, mint amikor elárul minket egy barátunk. Az árulás az egyik legfájdalmasabb dolog, amit egy ember átélhet, főleg akkor, ha már eleve megaláztak, elhagytak, vagy eltaszítottak bennünket. Ezt most a saját tapasztalataim alapján mondom, és szeretném megragadni a pillanatot annak kifejezésére, hogy mennyire sajnálom, ha ezt valaha át kellett élned. Tudom, hogy ez rendkívül fájdalmas.

Sajnálatos módon az árulás nem egy újkeletű dolog a barátságokban, hiszen már a Bibliában is találkozhatunk vele.

Jézus számára nem volt ismeretlen az árulás és a fájdalom. Amikor arra kérte legközelebbi barátait, hogy imádkozzanak érte, azok elaludtak. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor (Máté 26:36–46). El sem tudom képzelni, mennyire fájhatott a szíve, pedig akkor már eleve a vészesen közeledő keresztrefeszítése miatt gyötrődött, és a világ összes terhe a vállát nyomta.

Jézus a saját fájdalma ellenére is elkötelezte magát az Atya iránti engedelmességre és az Ő tervéhez való ragaszkodásra. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy mi elnyerhessük az örök életet.

Lehet, hogy Jézus nem pont azt teszi, amit szeretnénk, hogy tegyen, azonban ez nem jelenti azt, hogy elaludt volna a volán mögött. Ő él, éber, és tud minden körülményről, emberről és dologról. Az életünknek akadhatnak olyan területei, melyekre halottként tekintünk, amelyek azonban Jézusnak köszönhetően új életre kelnek.

Talán az élet nem úgy alakul, ahogyan azt mi terveztük, de Isten ettől függetlenül jó.

Az Ő szava igaz.

Ő az, aki a káoszt kinyilatkoztatássá tudja formálni.

Semmi sem vész kárba.

Amikor a legközelebbi barátaid újra és újra elárulnak és megbántanak, akkor emlékezz rá, hogy Jézus jelen van, és figyelemmel kíséri az életedet.

Mint olyan, akinek az elmúlt évtizede gyászról, halálról, csalódásról és árulásról szólt, szeretném, ha tudnád, hogy Isten mindig ott volt nekem. Azokon a napokon, amikor azt hittem, vége az életemnek, lejátszottam a kedvenc dicsőítődalaimat és kidicsőítettem magam a gödörből. Arra hívlak téged, hogy te is tégy hasonlóképpen, és lásd meg, ahogy Isten a próbatételt bizonyságtétellé változtatja, hogy bemutathasd másoknak Krisztust.

Isten nem csupán a helyreállításban utazik, hanem Ő a mi Megmentőnk és Feltámadt Királyunk!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/help-from-god/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Megismerni Őt

március 23, 2020március 22, 2020Leave a comment

Amikor beléptünk az új évtizedbe, a világ lakosságának több, mint hatvan százaléka tett újévi fogadalmat, tűzött ki maga elé valamilyen célt.

Ha egy kicsit is hasonlítasz hozzám, úgy tetted meg csendben a fogadalmadat, hogy mélyen magadba nézve már tudtad, nem fogod megtartani egész évben.

Ahogy visszatekintettem az ez évi fogadalmaimra, észrevettem, hogy tulajdonképpen minden évben ugyanazt fogadom meg és ugyanabban bukom meg: egészségesebben étkezni, több pénzt megtakarítani, kevesebbet költeni, elolvasni egy év alatt az egész Bibliát, mindennap kijegyzetelni azt, amit a Bibliából tanultam.

A Filippi 3:10-11-ben ez áll: „Most viszont arra törekszem, hogy egyre jobban megismerjem Krisztust, és hogy megtapasztaljam azt az erőt, amellyel Isten feltámasztotta őt a halálból. Azt kívánom, hogy egyre jobban átváltozzam, és hasonlítsak hozzá, közösséget vállalva Krisztussal a szenvedéseiben is, egészen a halálig. Mindezt pedig abban a reményben teszem, hogy én is részt fogok venni a halottak közül való feltámadásban.”

Annyire lenyűgöz az, ahogyan Pál apostol csak egy dologra fókuszált, csak egy célt tűzött ki maga elé: Jézus személyes megismerését. Pál célja nem csupán az volt, hogy megismerje Őt, hanem hogy Hozzá hasonlóvá váljon.

Elkötelezte magát, hogy:

Elvisel mindent, amit Jézus elviselt.
Osztozik vele a fájdalmában.
Hordozza a terhet, amit Jézus hordozott.
Örömmel vállalja a szenvedést Krisztusért.
Meghal magának, a jövőbeli áldásokra és a Jézussal együtt töltött örökkévalóságra figyel.

Micsoda szenvedély, micsoda elköteleződés!

Pál hajlandó volt szenvedni és meghalni azért, hogy azok, akikkel találkozott, megmeneküljenek, és én mégis azon panaszkodok, hogy nem iszok meg két liter vizet minden nap.

Ahogy a Filippiekhez írott levél ezen verseit olvasom és Pál életén gondolkozok, eszembe jut, hogy milyen sokszor találkozunk ezzel a mintával a Bibliában: halál az élet előtt.

Az 1 Péter 2:24 arról beszél, hogy Krisztus először magára vette a világ bűneit és elszenvedte a halált, amit mi érdemeltünk ki. Miután megfizette bűneink árát, feltámadásával demonstrálta hatalmát a halál felett és lefektette megváltásunk útját.

Halál az élet előtt.

A Róma 6:6 arra tanít, hogy a megváltás megtapasztalásához először meg kell halnunk a bűnnek és új életre éledni Krisztussal.

Halál az élet előtt.

A hívőknek meg kell halniuk önmaguk számára, mert ez is része annak az átalakulásnak, melynek folyamán egyre inkább Jézushoz leszünk hasonlóak. Jézus világossá tette, hogy ahhoz, hogy Hozzá hasonlóvá váljunk és Őt követhessük, meg kell tagadnunk magunkat. Át kell adnunk és meg kell üresítenünk magunkat az önközpontú vágyaktól, szokásoktól és napirendünktől, hogy megtölthessen Önmagával. Ellent kell állnunk a késztetésnek és a kísértésnek, hogy kielégítsük saját érzéseinket és én-központúan viselkedjünk. A legfontosabb azonban az, hogy Istenre kell támaszkodnunk.

Pál élenjárt ebben. Átadta magát a szenvedésre és a legnehezebb dolgokat is elhordozta Jézusért, mert tudta, hogy a legjobb még előtte áll. Pál feladta teste vágyait azért, hogy Krisztust kövesse, mert rá tudta bízni az örök életét és biztonságát.

Ezeket az elveket, melyeket Pál olyan szépen megélt, mi is alkalmazhatjuk kicsiben, szinte jelentéktelen ügyekben is. Az újévi fogadalmaim leginkább azért buknak el, a lelki élettel kapcsolatosak is, mert megkísérlem Istent beleszorítani az erőmbe. De ahhoz, hogy Istenből több jusson az életembe, kevesebb „én”-nek kell lennie. Ha én nem csökkenek, hogy tudna Isten növekedni?

Miközben azon gondolkoztam, milyen hatása van Jézus feltámadásának az életemre nézve, rájöttem, hogy csak egy fogadalmat kellene tennem. Többé nem január 1-jén. Hanem minden egyes nap.

Ez az egyetlen fogadalom pedig az, hogy olyan életet élek, mely meg akarja ismerni Jézust. Olyan életet, amelyben átadom magam és önközpontú szokásaimat Neki, legyen az akár a túlköltekezés vagy a nassolás. Olyan életet, amelyben körültekintően és tudatosan lecsökkentem azokat a dolgokat, amik elterelnék a figyelmemet Istenről, hogy növekedni tudjon az életemben, legyen szó akár a munkáról, a közösségi médiáról vagy a Netflixről. Olyan életet, amelyben elkötelezem magam arra, hogy annyira szeretem Jézust, hogy önkéntelenül is többet tanulok, gondolkozok és beszélek Róla, Őt helyezem az első helyre és egyre inkább vágyom Őt megismerni.

Meddig vagy hajlandó elmenni azért, hogy jobban megismerd Jézust?

Béke és kegyelem,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/to-know-him/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Szenvedni a hitünkért

február 26, 2020február 24, 2020Leave a comment

Egy nő egyszer azt mondta, hogy szereti a szenvedést, mert az Istentől jön. Képes vagy ezt te is kimondani? Szereted a szenvedésedet, mert Istentől jön? Én tudom magamról, hogy nekem nem megy. A szenvedés nehéz és fájdalmat okoz. És bár elszigetel másoktól és elbátortalanít, a szenvedés mégis olyasvalami, ami minden embert összeköt, mert mindannyian szenvedünk.

Mindenki szenved

A puritánok [a kálvinizmus szélsőséges és egyszerű életet hirdető hívei a 16–17. századi Angliában] rengeteget írtak a szenvedésről, mivel az mindennapi életük része volt. John Bunyannak példának okáért, meghalt a felesége, született egy vak lánya és 10 évre börtönbe dugták, mert nyilvánosan mert prédikálni.

Charles Spurgeon édesanyja 17 gyermeknek adott életet, akik közül 9 nem élte meg az első születésnapját. El tudod képzelni, hogy milyen lehetett eltemetni 9 kicsi kincset? A szenvedés minden kultúra és kor minden emberét érinti.

Az egyik dolog, ami a mai igeversből nagyon kitűnt a számomra, az a „ne érjen benneteket meglepetésként” kifejezés használata. Habár sokszor meglepődünk azon, amikor nehézségek érnek, mégsem kéne. A testünk, az eszünk, a szívünk, a világunk – ezek közül egyik sem úgy működik, ahogy kellene. Egy fájdalommal teli bukott világban igenis számíthatnánk a szenvedésre.

A szenvedésnek sok oka van

Szenvedünk, mert a gonosz jelen van a világon. Szenvedünk, mert a bűn az embereket figyelmetlenné és tapintatlanná teszi. Szenvedünk, mert a bűn miatt olyan dolgokat mondunk és teszünk, amelyek rosszak, fájdalmat okoznak és amelyek nem dicsőítik Istent. És szenvedünk a hitünk miatt.

Szenvedünk, mert jót tenni egy olyan világban, mely a bűnt isteníti, nevetségesnek számít. Szenvedünk, mert ha kiállunk Istenért, arra gyűlölet a válasz. Szenvedünk, mert a Bibliát, amelyet mi az életünk alapjának tekintünk a világ régimódinak, barbárnak és intoleránsnak tartja. Ez az a szenvedés, amiről a mai igeversek szólnak.

„Ha azért szidalmaznak benneteket, mert Krisztust követitek, akkor boldogok és áldottak vagytok, mert Isten Szelleme, a Dicsőség Szelleme megnyugszik rajtatok.” – 1 Péter 4:14

Ha kiállsz a jó ügyért, ha kijelented, hogy szereted Istent, ha megpróbálsz szentül élni, ha megállsz abban az igazságban, hogy igenis van jó és rossz, akkor amit cserébe kapni fogsz, az sértés, szemforgatás és sok-sok ennél rosszabb dolog. Lesznek olyanok, akik igaztalan dolgokat feltételeznek majd rólad. Lesznek olyanok, akik mindenfélét hazudnak majd rólad. Lesznek olyanok, akik gonosz dolgokat követnek majd el ellened azért, mert Jézusba, Isten Fiába, a Királyok Királyába, a megtörtek és az üldözöttek Megváltójába veted a hitedet.

Szolgálata kezdetén Jézusnak rengeteg követője volt. Azonban ahogy a dolgok egyre nehezebbre fordultak, sokan közülük úgy döntöttek, hogy ekkora nehézség nem éri meg Krisztus követését és elfordultak tőle (János 6:66). Ez annak a jele volt, hogy a szívük nem változott meg igazán.

Ha szilárdan megállunk az üldöztetés ellenére is, az a megváltozott szív jele. Bizonyítéka ez annak, hogy olyan erőnek vagyunk birtokában, amely túlmutat a mi emberi tűrőképességünkön, és hogy Istenadta elszántsággal bírunk, hogy megálljuk a helyünket a sértésekkel, a bántással, a hazugsággal, a veszteséggel és a fájdalommal szemben, mert a mi Megváltónk megéri mindezt.

Ne csüggedj, ha a hited miatt üldöznek. Ez csupán azt jelenti, hogy a fényed mások előtt ragyog, hogy a bizonyságtételedre figyelnek, és hogy az emberek megismerik Istent még akkor is, ha neked ezért szenvedned kell.

Egy nap majd Isten maga fog igazságot szolgáltatni az üldözötteknek (Zsoltárok 43:1). Akkor letöröl majd minden könnyet, begyógyít majd minden sebet és az öröm örökké fog tartani.

Addig a napig pedig tartsunk ki!

Jézusra nézve.

Jen

Fordította: Szabó Anna
Forrás: https://lovegodgreatly.com/suffering-for-our-faith/

Krisztus visszatérésének reménysége

május 23, 2018május 22, 2018Leave a comment

A thesszalonikai gyülekezet folyamatosan nőtt hitben és az egymás iránt tanúsított szeretetben (2 Thesszalonika 1:3). Ha bármelyikőtöket megkérdezném erről, akkor biztos azt felelnétek, hogy a hit és a szeretet két olyan dolog, amelyekben növekedni szeretnétek.

Azonban a növekedésnek olyan ára van, melyet nem sokan hajlandóak megfizetni.

A thesszalonikai hívők kitartottak az üldöztetések és a nyomorúságok során, és itt a „kitartani” a kulcsszó. Amikor próbák, nehéz helyzetek és küzdelmek keresztezik az utunkat, akkor el kell döntenünk, hogy mihez kezdünk velük. Kitartunk és növekszünk? Vagy inkább panaszkodunk és eltávolodunk Istentől?

Ugyanis – gondolom már tisztában vagytok vele –, hogy nem az a kérdés, hogy jönnek-e szenvedések, hanem az, hogy mikor jönnek.

Azt mondani, hogy Venezuelában manapság nehéz időket élünk meg, enyhe kifejezés lenne. Ezt elsőkézből tudom, hiszen itt élek.

Az emberek éhesek. Nincsenek gyógyszerek. A nők belehalnak a szülésbe. A boltokban nincs élelem, és ha az ember mégis talál valamit, akkor az annyira drága, hogy alig tudja megengedni magának. A hétnek azon a két napján, amikor lehet gázolajat venni az ember hosszú sorokban vár, hogy megtankolhassa az autóját. Caracas a világ legveszélyesebb városa és még itt is, a semmi közepén, ahol én élek, haza kell érned este 7 óra előtt, ha biztonságban szeretnéd tudni magad.

És akkor elolvasom a mai napra kijelölt Igéket…

„Ez is azt bizonyítja, hogy Isten igazságos, és ítéletei helyesek. Hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába, ezért kell most elviselnetek ezeket a szenvedéseket.” – 2 Thesszalonika 1:5

Isten igazságos és helyes ítélete.

Amikor körbenézek, és azt látom, hogy az emberek szenvednek és a barátaim üres hassal fekszenek le esténként; amikor látom a korrupciót és a mindennapos igazságtalanságokat; amikor a legidősebb gyermekem egy nehéz nap után felteszi nekem a kérdést, hogy „Miért nem megyünk el?”, akkor egyáltalán nem tűnik igazságosnak és helyesnek.

De Pál azt mondja, hogy Isten ítélete igazságos… tehát akkor valószínűleg velem van a probléma; azzal, hogy emberi módon látom a dolgokat, nem pedig Isten szemein keresztül.

Amikor a szenvedéshez kitartás társul, akkor Isten dolgozik. Az üldöztetés és a szomorúság tüze hasonlóak a kohó tisztító tüzéhez, amely elválasztja az üledéket az aranytól, előhozva a tiszta, drága nemesfémet.

Azonban az égetés, a tisztítás, a nyújtás – ezek fájdalmas dolgok.

És mi nem szeretjük a fájdalmas dolgokat. Nem szeretjük a szenvedést. A könnyű és kényelmes dolgokat szeretjük, ezért megkérdőjelezzük Istent. Megkérdőjelezzük azt, ahogyan dolgozik és ahogyan időzít. Panaszkodunk, vitatkozunk, és mindenféle megoldással rukkolunk elő.

És közben megfeledkezünk róla, hogy az evangélium a nehézségek közepette születik meg. A szenvedés közben válnak Isten ígéretei elevenné és valóságossá.

Jézus szenvedéssel fog fizetni azoknak, akik nektek szenvedést okoznak.

Jézus megpihenést és nyugalmat ad azoknak, akik most szenvednek.

És Jézus meg fog jelenni nekünk.

Ezt megígérte, és meg is fogja cselekedni. Talán nem ebben az életben látjuk meg, de az örökkévalóságban mindenképpen. A mennyben. Örökkön-örökké.

Láss tisztán, barátom! A föld nem a mennyország, és Isten fel fogja használni a nyomorúság időszakait az életedben arra, hogy lehetőséget adjon neked Őhozzá és az Ő Szavához még jobban ragaszkodni, és látni Őt, amint melletted áll, fogja a kezed, és azt mondja: „Ne félj, én veled vagyok!”

Mert akármin is mégy keresztül most az életedben, akármilyen nehéz is az utad, és akármennyi ideig tart is, ez Isten igazságos és helyes ítéletének része, mely méltóvá tesz téged az ő országára.

Őt nem éri meglepetésként az, ahogyan most élsz, és megnyugvást ad majd neked. Minden egyes könnycseppedet a saját dicsőségére fogja fordítani és mindent a megfelelő rendbe tesz majd, mert szeret. Jaj, barátom, mennyire szeret téged! Azért imádkozom, hogy érezd az ő bőséges szeretetét a fájdalmaid közepette!

„Úgy gondolom, jelenlegi szenvedésünk szóra sem érdemes ahhoz a dicsőséghez képest, amelyben részünk lesz.” – Róma 8:18

Szeretettel Venezuelából,

Edurne

Edurne férjével és három gyermekével Puerto Ayacuchoban, Venezuelában él, ahol az Amazonas őserdeiben élő törzsek felé szolgálnak misszionáriusként. Szenvedélyesen vágyik arra, hogy segítsen megérteni a nőknek és a gyermekeknek Isten szavát, és segítsen nekik növekedni és bővölködni a hitben. A nemzetközi Szeresd Nagyon Istent csoportban is szolgál, valamint ő vezeti az SZNI spanyol ágát. Az alábbi címen megtalálhatjátok őt és a csapatát:

https://amaadiosgrandemente.com/

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-hope-of-christs-return/

1. és 2. Thesszalonika – 4. hét / 3. nap

május 23, 2018május 21, 2018Leave a comment

Olvasd el!: 2 Thesszalonika 1:5-8

IMÁK: 2 Thesszalonika 1:6-8

Isten igazságos, és a nyomorúság, amivel ma szembe kell néznünk, véget fog érni. A Krisztus követése miatt tapasztalt szenvedés ideiglenes. Hamarosan, egy dicsőséges napon, Jézus vissza fog térni angyalai seregével, hogy megmentse követőit és ítéletet hozzon azokra, akik úgy döntöttek, elutasítják Őt és továbbra is a bűnt dicsőítették.

Jézus visszatér, hogy minden rosszat helyesre, jóra változtasson. A gonoszság nem fog örökké uralkodni. Ha elbátortalanodsz amiatt a szenvedés miatt, mellyel ma szembesülsz, emlékeztesd magad, hogy Isten igazságos uralma hamarosan helyreállítja a földet és mindent megújít.

Igazságos Isten, segíts, hogy megnyugodjak a Te végtelen erődben, mikor elszomorít az időleges szenvedés. Köszönöm a megváltás ajándékát. Várom azt a napot, amikor majd tűz lángjával megjelensz, hogy egyszer s mindenkorra kiments minket. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Virág Eszter

Jakab – 4. hét / 3. nap

február 14, 2018február 12, 2018Leave a comment

Mivel az istentelenek ítélete meg van ígérve, ezért Jakab arra bátorítja a hívőket, hogy legyenek türelmesek addig, amíg el nem jön. Jézus a szenvedés legjobb példája előttünk. Az Ő válasza a hamis vádakra és a halálos fenyegetésekre az volt, hogy türelmes maradt és Isten neki szánt akaratára összpontosított. Jézus nem védte meg magát az ellenségeivel szemben, hanem engedte az Ő Mennyei Atyjának, hogy Ő siessen a segítségére. Jézus odaszánta magát a szenvedésre azért, hogy beteljesítse Isten tervét és bemutassa az Ő végtelen szeretetét.

Amikor igazságtalanul szenvedsz, akkor Jézus szenvedésének melyik részét követheted és alkalmazhatod a saját életedben? Isten képes arra, hogy az emberek igazságtalanságát a saját dicsőségére és a mi javunkra fordítsa. A szenvedések közepette szentebbek leszünk, és hasonlóbbak Jézushoz. Amikor olyan körülmények között találod magad, amelyek aggodalomra adnak okot, akkor hozz döntést, és higgy abban, hogy ahogyan Jézus a saját sorsát is irányította, úgy a tiédet is kézben tartja.

Mennyei Atyám, Te vagy az én kegyelmes és irgalmas Istenem, aki képes kézben tartani és irányítani az élet legbonyolultabb problémáit is. Uram, kérlek, segíts, hogy türelmesen viseljem el a nehézségeket. Segíts, hogy ne befolyásoljon az, hogy hogyan érzem magam, vagy hogy milyennek tűnnek a körülmények. Emlékeztess a Te el nem múló szeretetedre akkor, amikor kísért a kétség a Te jóságodban. Jézus nevében kérlek, Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna