Isten szabadít meg a szégyentől

„Mert a mostani, könnyen elviselhető szenvedéseink csak rövid ideig tartanak, mégis örök dicsőséget szereznek számunkra! Ez a dicsőség pedig olyan csodálatos, hogy össze sem lehet hasonlítani a szenvedéseinkkel.” – 2 Korinthus 4:17

Néha, amikor a lelkem egy sötét zugába süllyedek, elborít az érzés, hogy nem vagyok elég jó. Csak forgolódok éjszaka, miközben ezekkel a sötét gondolatokkal küzdök. Egy baljós hang azt suttogja: „Nem szeretnek téged. Sosem leszel elég jó. Inkább add fel a harcot.”

Ó, a pokol mélyének hazugságai! A lelkemnek van egy ellensége, aki el akar kedvetleníteni és azt akarja, hogy reménytelenségbe essek. Abba a kétségbe akar sodorni, hogy Isten örökre megtagadott engem. Az ellenségemet semmi nem állítja meg abban, hogy a pusztulásomra törjön és elragadja a békémet.

Igazság szerint nem érdemlem meg Isten szeretetét, de az én Istenem a kegyelem trónusán ül. Túláradó szeretetét nagyvonalúan kitölti és ez a feltétel nélküli szeretet minden bűnömet elfedi. Az én szégyenem miatt vállalta a kereszten a húsába maró szögeket és ezért minden vétkemet olyan messzire vetette, amilyen messze van napkelet napnyugattól. Teljes megbocsátást nyertem, megszabadultam minden kárhoztatástól.

Nem kell elégnek lennem, mert a Pártfogó, aki bennem van, nagyobb, mint a vádló, aki a világban van. Az Ő családjába tartozom és így lettem új teremtmény.

Amikor a szégyen miatt gyötrelem borítja el az elménket, emlékeznünk kell a csodákra és a kegyelemre, melyet Isten hozott az életünkbe:

  • A mi Megmentők meghallotta a kiáltásunkat, felemelt minket a bűn gödréből és szilárd talajra állította a lábainkat (Zsoltárok 40:1-2).
  • Isten megváltott minket a halál büntetésétől és gondoskodik rólunk (2 Korinthus 1:9-10).
  • Megigazultunk azért, mert Krisztusba helyeztük a hitünket és így megbékéltünk Istennel. Szeretete kiárad a szívünkre a Szentlélek ajándékain keresztül (Róma 5:1-5).
  • Azok, akik az Úr segítségét keresik, nem szégyenülnek meg és nem kell félniük. Ha rá tekintünk, akkor felderülünk és minden okunk meglesz a dicsőítésre (Zsoltárok 34:1-5).
  • A mi ideiglenes szenvedésünk jutalma örök dicsőség Krisztussal, aki napról napra megújít minket (2 Korinthus 4:16-18).

Barátom, talán most éppen vereséget szenvedtél, de Szégyenünk Megtörője nem engedi, hogy teljesen elcsüggedj.  Lehet, hogy megrémít a bukott világ romlottsága, de a benne való reménység megőriz attól, hogy reménytelenségbe zuhanj. Lehet, hogy a világ gondjai ideiglenesen ledöntenek a lábadról, és sebesen, megviselten kell talpra állnod, de Isten mindig védelmez téged. Egy pillanatra sem hagy magadra.

Isten kimondta a váltságot az életed felett, nem a szégyené az utolsó szó. Legközelebb, ha hallod, ahogy a szégyen hangja neveden szólít, állj bele Isten ígéretébe és mondd: „Megbocsátást nyertem. Isten gyermeke vagyok.”

Szégyenünk Megtörője pedig rád árasztja kegyelmét és szeretett gyermekének nevez.  

/Lyli Dunbar/

Lyli Dunbar szeret az autóban karaokezni a férjével, elményülni a Biblia tanulmányozásában a lányokkal és egyszerre 12 könyvet olvasni. Író, előadó és mentor, legfőbb szenvedélye megismerni és megismertetni Jézust. Ha tűzveszélyes hithez keresel üzemanyagot, csatlakozz hozzá a lylidunbar.com oldalon. Kapcsolatba léphetsz még Lylivel a Facebookon, Instagramon, és a Pinteresten is.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-is-the-shame-breaker/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Múltunk megbocsáttatott

„Bizony, igaz tanítás ez: Ha Jézussal együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha hűségesen kitartunk mellette, vele együtt fogunk uralkodni is, de ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő még akkor is hű marad, mert magát meg nem tagadhatja.”2 Timóteus 2:11-13

Előfordult már veled, hogy nem engedted meg egy barátodnak, hogy meghívjon ebédre?

Én már többször gyorsan elutasítottam az ilyesmit: „Nem, dehogyis! Komolyan, nem muszáj! Teljesen jó így.” És el is érkeztünk a hírhedt bankkártyás jelenethez, melynek szereplői te, a barátod és a pénztáros vagytok.

Emlékszem egy konkrét esetre, ami akkor történt, amikor egy barátnőm felajánlotta, hogy meghív ebédelni. Amint elkezdtem lebeszélni róla, hogy mindkettőnk ebédjét kifizesse, azt felelte: „Ne fossz meg a lehetőségtől, hogy megáldjalak.”

A válasza teljesen meglepett. Ezzel a gyönyörűen megfogalmazott érvvel nem lehetett vitatkozni.

Miért fogadunk el olyan nehezen bármit?

Miközben a világtörténelem legnagyobb adósságáról elmélkedünk, amelyet valaha a bűneink bocsánatáért kifizettek (és itt a múltbéli és a még el nem követett bűneinkről egyaránt beszélek), ugyanezt a nehézséget látom kirajzolódni.

Elrontottuk. Továbbra is vétkezünk. Hibázunk. Isten kifizette az árat értünk, és amikor ránk tekint, bűntelennek ítél bennünket. 

Abban a pillanatban, amikor életünket átadjuk az Úrnak, a Király lányaivá válunk. Az Övéi vagyunk. Ha megvalljuk bűneinket és elfogadjuk, megbocsátása a miénk. 

Bármit is érzünk, ha elutasítjuk Krisztus bocsánatát, akkor azzal azt állítjuk, hogy az Ő kereszten hozott áldozata nem elég fizetség a bűneinkért. Az érzelmek gyakran hasznunkra válnak – főként, amikor a lelkünk mélyén érezzük, hogy rossz úton járunk, azonban engedni az érzéseinknek, hogy meghatározzák, kik vagyunk, igazán veszélyes lehet.

Ez arra enged következtetni, hogy visszautasítani egy ajándékot nem feltétlenül alázatos dolog. A barátnőmnek igaza volt, amikor kijelentette, tiltakozásom az áldása ellen valójában megfosztotta őt attól a valamitől, amit engedelmességből fakadóan szeretett volna megtenni. Isten irgalmának visszautasítása azonban jobban az érzelmeinkben gyökerezhet, mint gondolnánk. Elutasításunk talán a szerethetetlenség és értéktelenség gondolatában vagy érzésében gyökerezik, esetleg abban a hitben, hogy amit tettünk, megbocsáthatatlan 

Éppen ezért fontos annyira, hogy az igazsággal töltsük meg az elménket. Elutasító szívünket lágyabbá nevelhetjük azáltal, hogy megvalljuk bűneinket, bocsánatot kérünk és elhisszük, hogy van számunkra bocsánat. Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy szükségtelen csomagot hurcoljunk magunkkal. Néha mi magunk vagyunk saját magunk legádázabb ellenségei, mert nem engedjük el, amit az Úr már régen kifizetett.

Még Péter is bocsánatot nyert, pedig ő akkor tagadta meg az Urat, amikor Őt éppen vallatták. Sőt, Pétert Jézus szeretettel fogadta és helyreállította. Jézus nem engedte, hogy Péter a saját szégyenében és kétségbeesésében dagonyázzon. Tudta, hogy Péter előtt még nagy út áll: sokat kell megtennie és szenvednie az Ő nevéért. Csak képzeljük el: ha Péter túl sok időt töltött volna a szégyenérzetében fetrengve, ki tudja, hányan maradtak volna le az evangéliumról?!

Nem számít, mit teszünk, Isten sosem tagad meg minket. Ő megszabadított minket és arra vágyik, hogy az Ő nevéért helyreállíthasson bennünket, attól függetlenül, hogy mit követtünk el. Azért imádkozom, hogy mindannyian bánjuk meg bűneinket, és valóban fogadjuk el azt a megbocsátást és kegyelmet, amelyet ajándékba kaptunk. Ez lesz az a pont, ahol szabadságra lelünk, és ez örökre megváltoztatja az életünket. Isten nem akarja, hogy szégyenkezzünk; azt akarja, hogy Hozzá térjünk és bocsánatot kérjünk. Ez sosem arról szólt, hogy mi meg tudunk-e bocsátani magunknak, hanem a megbocsátás ajándékáról, amely Istentől származik. Az árat kifizették. Szabadok vagyunk.

/Kelli Trontel/

Vállalkozóként, fényképészként, íróként, dicsőítésvezetőként és két gyermek egyedülálló anyukájaként Kelli Trontel bebizonyította, hogy habár az életben gyakran gyász gyászt követ, a nehéz napok nem terítik le. Szenvedélye, hogy megossza másokkal, mennyire hűséges Isten akkor, amikor az élet vagy mások nem azok, hogy a dicsőítés lehet fegyver a kezünkben, és hogy Isten valóban segít megvívni a csatáinkat. Kellit megtaláljátok az Instagramon.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-pasts-are-forgiven/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

A betegség szégyene

„Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek, és gyalázatot tűrtetek, ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön, s örömötök nem múlik el soha.”Ézsaiás 61:7

Az idő furcsa dolog. Bár teljesen folytonos, minden perc hatvan másodpercből áll és minden óra hatvan percből, mégis van, hogy szinte elrepül, máskor alig vánszorog. A gyermekeim közösen osztoznak egy tableton, és mindegyikük fél órát játszhat rajta. Annak, aki éppen vár, a fél óra szinte örökkévalóságnak tűnik. Aki viszont játszik, annak nagyon hamar eltelik.

Ezt láthatjuk Márk evangéliumának 5. fejezetében is. Miközben Jézus Jairus háza felé tart, meggyógyít egy asszonyt, aki már tizenkét éve beteg volt. Mindeközben Jairus tizenkét éves lánya haldoklott. Nem sokkal azután kapta a hírt, miszerint lánya halott, hogy Jézus beszélt az asszonnyal. Jairus számára a tizenkét év, amit a lányával tölthetett, hihetetlenül gyorsan véget ért. Az asszony számára, aki vérzett és mindenét arra költötte, hogy jobban legyen, ez a tizenkét év nagyon hosszú idő volt. Mindketten kétségbeesetten vágytak Jézus segítségére. És mind a ketten meg is kapták.

Az asszony tizenkét éve hurcolta magával vérzésének hatalmas terhét. Tisztátalannak számított – így nem mehetett be például a templomba sem. A többi ember elkerülte őt, és bárki, aki megérintette őt vagy amire leült, lefeküdt, meg kellett mosakodnia, ki kellett tisztítania a ruháit vagy le kellett mosni. És még ezek után is estig tisztátalannak számított (lásd 3 Mózes 15:19-27)! El tudsz képzelni ilyen szintű kirekesztést, magányt, az emberi érintés ilyen hiányát? 

Miután hallott Jézusról, sokat kockáztatott azért, hogy közel kerülhessen hozzá. Bement a tömegbe, ha bárki felismerte volna, akkor kiabáltak volna vele és távozásra kényszerítik. Azonban a gyógyulás lehetősége megérte a kockázatot. Hitte, hogy ha meg tudja érinteni Jézus ruháját, akkor meggyógyul. De úgy gondolta, hogy ha megérinti őt, akkor ő is tisztátalanná válik. Talán ezért gondolta, hogy rendben lesz, ha a tudta nélkül érinti meg. Keresztülnyomakodott a nagy tömegen. Elég közel férkőzött ahhoz, hogy elérje őt, ezért kinyúlt, hozzáért a köpenyéhez és azonnal meg is gyógyult! Visszahúzódott a tömegbe: megkapta, amiért jött.  

De Jézus megállt. Tudta. Kereste őt. Az asszony, akit eddig észre sem vettek, most előrelépett. Félt, ezért Jézus lábaihoz borult és elmondott neki mindent. Jézus válasza gyengéd és szeretetteljes volt és helyreállította az asszony hírnevét, amikor így szólt: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békével, és légy egészséges!” Mindenki tudta, hogy meggyógyult. Szégyenét elvették tőle és maradandó örömöt kapott helyette. Többet kapott Jézustól, mint amennyit remélni mert. Ilyen Isten túláradó szeretete!

Talán azt gondolod, „Ez már régen történt, már nem számítanak a beteg emberek tisztátalannak. Nincs semmi szégyellnivaló abban, ha valaki nincs jól.” De igaz ez? Lehet olyan betegségünk, amit nehezen ismerünk el? Például, könnyebb azt mondani, hogy „eltört a lábam”, mint azt, hogy „mentális problémával küzdök”. Azok a keresztyén testvéreink, akik depresszióval vagy más mentális betegséggel küzdenek, tévesen úgy érezhetik, hogy szégyenkezniük kell amiatt, mert betegségük nem fizikai.   

Lehetünk úgy rosszul, hogy nem akarjuk elismerni, hogy gyengék vagyunk és segítségre szorulunk. A büszkeségünk nem engedi. Mindig mi vagyunk azok, akik segítséget nyújtanak és frusztrál, ha ez a felállás változik.  

Ha rejtett betegséggel küzdünk, mely nem látható mások előtt, akkor nagyon egyedül érezhetjük magunkat. Még az is felmerülhet bennünk: „Istent érdekli egyáltalán?” Igen, érdekli. Számítasz neki. Ezt láthatjuk abból is, ahogyan Jézus meggyógyította a vérfolyásos asszonyt. Jézus magához hívta őt. Látta és ismerte őt. Mikor az asszony úgy gondolta, az érintése tisztátalanná tenné Jézust, Ő erejével inkább meggyógyította őt. Ahelyett, hogy Jézus lett volna tisztátalan, az asszony tisztult meg.

Ez a csoda előfutárja az új mennynek és földnek: „Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” Ekkor az, aki a trónon ült, megszólalt: „Lásd, én mindent megújítok!” (Jelenések 21:4-5).

A betegség és a halál a bukásunk következménye; mindenki életében megjelennek. Bár nem választhatjuk ki, milyen próbákat kell kiállnunk, de választhatunk, hogy hogyan reagálunk rájuk, miben vagy kiben bízunk, kire szegezzük a tekintetünket.

„Szeretném megtartani azt a jó szokást, hogy a problémáimra csak futó pillantást vetek, míg Istent csodálom.” (Idézet Joni Eareckson Tadától, aki vízi baleset következtében 17 évesen válltól lefelé megbénult.)

/Julie McIlhatton/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-shame-of-sickness/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen. Juliet megtalálod az Instagramon.

A szégyent legyőző hit

Szeretem Bartimeus történetét a Márk 10:46-52-ben.

Bartimeus egy vak ember, egy út mellett üldögélő koldus volt, amikor Jézus és tanítványai arra mentek. Olyan ember volt, akinek életét a szégyen jellemezte. Abban az időszakban a fogyatékosság miatt az embereket inkább elűzték, mintsem gondozták őket. Emellett ételért és pénzért könyörögni sem volt megbecsült dolog. Mégis, a Messiás – a világ királya – meglátta Bartimeust, és úgy döntött, hogy a nagy tömegből Bartimeus hangját hallgatja meg. Sokan megpróbálták elhallgattatni Bartimeust a tömegből, mert nem hitték, hogy a hangja méltó, de Jézus megállt, és azt mondta tanítványainak, hogy engedjék hozzá.

Jézus, akitől segítségünk származik, meglátta Bartimeust, akit szégyen és vakság határozott meg, meggyógyította és új életre hívta el. Egy szégyenteljes élet után egy Krisztusban bízó életet kapott.

Amit Jézus Bartimeusért tett, azt értünk is megteszi.

Mindannyiunknak egyedi történeteink vannak, egyéni szívfájdalmakkal és szégyennel. Valamennyiünknek vannak bűneink és pillanataink, amelyeket szeretnénk elfelejteni. Amikor megengedjük, hogy a szégyen mellénk szegődjön, amikor hagyjuk, hogy övé legyen a legerősebb hang a fejünkben, és erőt vegyen a szívünkön, akkor megengedjük, hogy a Sátán megakadályozza bennünk a Bartimeus által példázott hit növekedését.

Mit tegyünk, hogy leküzdjük a minket sújtó szégyent?

A Zsidókhoz 12:2 azt mondja: „közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.”

Szegezzük Jézusra a tekintetünket, és emlékezzünk rá, hogy Ő is elszenvedte a szégyent. A szégyen, amelyet átélt, azért volt, hogy hitet és örök életet szerezzen nekünk. Kereszten végzett áldozatával megfizetett minden rosszért, amit tettünk és amit velünk tettek. Kifizette szégyenünk árát, és a hit ajándékát adta helyette, így Bartimeushoz hasonlóan lecserélhetjük szégyenünket egy Krisztusban hívő élettel.

Az egyik kedvenc versem a Zsoltárok könyvében így szól: „Felnézek a hegyekre: vajon honnan jön számomra segítség? Az Örökkévaló küld nekem segítséget, a Menny és Föld Teremtője!” (Zsoltárok 121:1).

Amikor a szégyen teret nyer, amikor a világ vagy a tömeg mást mond, tegyük azt, amit Bartimeus tett: tekintsünk Jézusra. Kiáltsunk Hozzá. Tegyük pontosan azt, amit a 121. zsoltár zsoltárosa tett. Nézzünk a Golgota dombjára, és tudjuk pontosan, honnan származik segítségünk: az Úr Istentől, a Menny és Föld Teremtőjétől. Emlékezzünk arra, hogy a világ Megváltója irgalmazott nekünk és szégyenteljes halált halt, hogy megszabaduljunk a szégyentől és a Magasságos Isten fiai és leányai lehessünk. Ez a mi himnuszunk. Ez a mi énekünk. Ez a hitének szabadítson meg a szégyentől és szabadítson fel egy mélyen Krisztusban gyökerező életre.

Kedves nővéreim, legyen ma nagyobb a hitetek, mint a szégyenetek. Ha nem az, nyugodjatok meg annak a tudatában, hogy Jézushoz tartozni hatalmasabb dolog, mint bármi más, ami megpróbál meghatározni minket – különösen a szégyenünk.

/Brittany Salmon/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-that-overcomes-shame/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Brittany Salmon szabadúszó író, a Global Studies (globális tanulmányok) adjunktusa és teljes idejű szolgáló a helyi gyülekezetben. Emellett árvagondozási és prevenciós tanácsadó, valamint doktorandusz a Southeastern Baptist Theological Seminary-n (Dél-Keleti Baptista Teológiai Szeminárium). Szabadidejében szívesen fogyaszt Chick-fil-A-t ([keresztény alapítású] gyorsétterem hálózat, a szerk.) és új hazáját, Texast fedezi fel férjével, négy gyermekével és kutyájukkal, Tom Hanks Úrral. Kapcsolatba léphetsz vele a Twitteren vagy Instagramon.

Törött darabok

„Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.”Zsidók 4:16

Az esküvőnk előtt nászajándékként ajándékba kaptunk egy kínai teáscsészét. Sajnos a szállítás során sérült a termék. A bolt nem engedte, hogy visszaküldjem, így végül a csésze darabjaiból mozaik keretet csináltam az esküvői meghívónknak. Az eltelt évek során, amikor ránéztem, mindig rácsodálkoztam arra, hogy Isten hogyan alkotott családot két megtört emberből. Lenyűgöz az, hogy hosszú évek alatt, milyen kacskaringósan alakította a körülményeinket, a minket körülvevő embereket és a tapasztalatainkat úgy, hogy ezek segítsék hitünk növekedését. Bár a darabkák a széleken még mindig érdesek – ahogy időnként mi magunk is –, de a kötelék kitart. A törött darabok hasznosnak, sőt, szépnek bizonyultak.

Próbáljuk belegondolni magunkat a mai igeszakaszból Meribbaal nézőpontjába. Nehéz múltja volt. Ennek jól látható jelei is voltak (például, hogy egy kiskori baleset miatt lesántult), de voltak olyan homályba vesző részletek is, amiket a külső szemlélő nem tudhatott (például, hogy az apja halála után dajkája félelemmel telve menekült el vele). Bár a királyi család tagjaként kezdte az életét, később azonban „döglött kutyaként” hivatkozott magára (2 Sámuel 9:8), ami egy undok zsidó gúny volt akkoriban.

Amikor Dávid király váratlanul látni akarta, Meribbaalt biztosan vegyes érzések töltötték el. Egy legyőzött dinasztia sarja volt és mint ilyen, halálra számíthatott. Emellett sánta számkivetett is volt, aki úgy gondolhatta, meg fogják szégyeníteni.

Mégis, Dávidnál kedvességgel találkozott. Ez bővebb kifejtést igényel: a 2 Sámuel 9:7-ban a „jóindulat” szót, a héber hesed szóból fordították. A hesed többet jelent egy szép gesztusnál vagy jóleső, meleg érzésnél. Rendíthetetlen szeretetet fejeznek ki vele, ami tetteket von maga után, ezt a szót használták arra is, ahogyan két fél közötti követtel bántak. Dávid király szokatlan kegyelemmel és méltósággal bánt Meribbaallal.

Barátom, mi is olyanok vagyunk, mint Meribbaal. Hívőként ez a mi történetünk is.

A magunk módján mi is sérültek, sánták vagyunk. Hordozzuk a múltunkat, a sebeinket, a szégyenünket.

Isten azért küldte el Jézust, hogy megváltsa ezt a megtört világot. Ha megtalálod a kereszthez vezető utat és Jézushoz kiáltasz, akkor téged is szeretettel, kedvesen, hesed fogad. Jézuson keresztül kegyelmet, meg nem érdemelt jóindulatot és szeretetteljes fogadtatást nyerünk, mint a Király örökösei. Örök helyet ígért nekünk Isten asztalánál.

„Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek.” (Róma 8:1)

Tedd le a szégyenedet. Megtört vagy, hiszen ember vagy, de a megtörtséged nem tesz szerethetetlenné, érinthetetlenné, használhatatlanná Isten számára. Mind méltatlanok vagyunk és szükségünk van a Szabadítóra.

Sara

Forrás: https://lovegodgreatly.com/broken-pieces/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Sarah Lindsey egy nyugat-texasi lány. Több, mint 16 éve szereti férjét és nagy örömét leli abban a mindennapi káoszban, amit négy kicsi gyermekük nevelése és tanítgatása jelent. Hivatását tekintve orvos és az MRI képalkotó diagnosztikára szakosodott. Támogató barát, aki nemzetközi szinten is építi a kapcsolatait. Szíve nyitott más asszonyok és családok bátorítására és szenvedélyes küldetése a Biblia fordítás. Instragramon keresztül te is kapcsolatba léphetsz vele.

A ‘nem vagyok elég jó’ szégyene

Bizony, irgalmas, kegyelmes és türelmes az Örökkévaló hozzánk, szeretete nem fogy el.” – Zsoltárok 103:8

Szinte egész életemben küszködtem a szégyenérzettel. Néhány a legelső iskolás emlékeim közül is egy nyomasztó szégyenérzést idéz fel bennem. Élénken él bennem az emlék mikor az óvodában az egyik csoporttársamról megtudtam, hogy már tud olvasni. Azon nyomban, hogy megtanultuk azt a betűt ami az adott hétre volt kijelölve, kezdődött a csoportfoglalkozás. Az óvónő a saját hintaszékébe ültette az egyik lányt és megbízta, hogy olvasson fel nekünk egy rövid könyvet. Ámulva, de ugyanakkor lesújtva hallgattam. Éreztem, hogy én erre soha nem lennék képes. Azon a napon mikor az óvónő megmondta, hogy meg fogunk tanulni számolni 100-ig, ott akartam hagyni az óvodát. Aztán megtudtam, hogy ahhoz, hogy lediplomázzak, ki kell járjak még 12 évet az iskolában. Haza akartam menni, és soha többet visszatérni.

Az iskolás éveim nem voltak könnyűek, főleg nem az első évek.

Első osztályban a következő minősítést kaptam: “Diszlexiás és tanulási nehézségei vannak”. Ez a címke nagyon sok szégyent vont maga után az elkövetkező években.

Mózes is megtapasztalt valami keveset a szégyen fullánkjából. A 2 Mózes 4-ben, arra kérte Istent, válasszon valaki mást a feladatra. Mózes gyengének és alkalmatlannak érezte magát arra, hogy emberek előtt beszéljen. A szégyen eluralkodott az életében, és arra késztette, hogy ellenálljon Isten hívásának. Talán számunkra elképzelhetetlennek tűnik, hogy arra kérjük Istent, válasszon más embert egy munkára, de Mózes pontosan ezt tette.

A szégyen miatt Mózes úgy érezte, hogy képtelen bármit is nyújtani. Nem bízott Istenben, nem hitte el,  hogy Ő még az ő erőtlensége által is hegyeket tud megmozgatni. A szégyen, amit Mózes érzett, azt hitette el vele, hogy rosszabb mint egy használhatatlan, alkalmatlan és megtört ember.

Ugyanezt éreztem én is az évek során, sőt, még most is küzdök vele.

A mi erőtlenségünkben Isten erős marad (2 Korintus 12: 9-11). Ezt az igazságot látjuk megvalósulni Mózes életében, mert később elhatározta, hogy nem engedi, hogy a szégyen megállítsa abban, hogy engedelmeskedjen Isten hívásának. Egyik napról a másikra történt? Nem, de minden nap hitben élt, és így haladt előre apró lépésekkel, napról-napra. Isten egy csodálatos vezetővé formálta, vezetővé akit felhasznált arra, hogy kivezesse népét a szolgaságból és bevigye az ígéret földjére.

Hogyha megfigyeled olyan férfiak és nők életét, akiket az idők folyamán Isten használt, olyan vezetőket fogsz látni, akik valamikor csatákat vívtak a szégyen csataterein.

A szégyennek megvannak a maga útjai, melyektől kevésnek, nem elég jónak és védtelennek érzed magad.

A szégyen azt akarja elérni benned, hogy el akarj rejtőzni, és ne légy Isten szóvivője.

Mégis a Szentírásban, különösen Mózes életében, láthatjuk, hogy Isten szándékosan azokat választotta ki, akik a szégyenbe voltak burkolózva, azért, hogy újra láthatóvá tegye szívét a szenvedők előtt és megmutassa erejét, mely megmenti az életüket.

Amit Isten Mózes életében és élete által végzett, azt megteheti a te életedben is.

A 103. Zsoltárban olvashatunk Isten könyörületes, irgalmas, türelmes és hűséges szeretetéről az Ő gyermekei iránt, amit felfedett Mózes élete által. Isten választhatott volna egy kevésbé összetört vezetőt is, de nem tette. Ez sokat elárul az Ő szívéről a fájdalomban levők iránt.

Nem ismerem a szégyent kiváltó okokat az életedben, de szeretném, ha tudnád, hogy a hazugságok ellenére amiket a Sátán a füledbe súg, Isten tud és akar is erőteljesen használni téged. Legközelebb mikor a szégyen ereje lesújt, jusson eszedbe Mózes, és az, hogy Isten hogyan munkálkodott az életében. Bízz Istenben, hogy a te életed által is tudjon munkálkodni. Soha ne felejtsd, nem lehetsz túl összetört ahhoz, hogy Isten megmentsen és használni tudjon.

/Angela Perritt/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-shame-of-not-being-enough/
Fordította: Gál Tamara
Kép: Vasadi Dubován Judith

Angela Perritt a Love God Greatly szolgálat (Szeresd Nagyon Istent) alapítója és igazgatója, mely egy nonprofit, online bibliatanulmányozó szolgálat. A lefordított tanulmányok nők ezreihez jutnak el, több mint 200 országba szerte a világon. Férjével és három lányukkal Dallas-ban, Texas államban élnek. Angela szenvedélyesen tanulmányozza Isten Igéjét és hiszi, hogy egy Isten szerinti nő családokat, közösségeket, akár nemzeteket tud megváltoztatni. Legnagyobb öröme az, ha arra biztathatja gyermekeit és másokat, hogy minden nap megújult élettel szeressék Istent. Kapcsolatba léphetsz vele Instagramon.

A meddőség szégyene

„Az emberek számára ez valóban lehetetlen, Istennek viszont minden lehetséges.”Máté 19:26

Ma Ábrahám és Sára történetét ismerhetjük meg a Szentírásból. Isten megígérte Ábrahámnak (a történet kezdetén még Abrám volt a neve), hogy örököse születik és több leszármazottja lesz, mint égen a csillag (1Mózes 15:1-6). Hihetetlen ígéret volt ez egy olyan pár számára, akiknél már lejáróban volt a gyermekvállalás hagyományosan megszokott ideje. A hiány időszakában Isten bőséget ígért.

Sára (a Szentírásban ekkor még Száraj néven) feltehetően hallott Isten látogatásáról és a jövőbeli csodálatos történésekről – kezdve azon, hogy fia fog születni. A szíve vágya volt, hogy fia szülessen, és ez volt az elvárás is abban a kultúrában. Meddősége idején Száraj nem érzett mást, csak ürességet. Az ígéret nem teljesült abban az időben, amit ő elgondolt, ezért saját kezébe vette a dolgot.

Ezt teszi velünk a szégyen. Arra indít, hogy saját terveket készítsünk, saját megoldásokat gyártsunk, a magunk cselekvési tervét erőltessük, felhasználjunk bárkit és bármit annak érdekében, hogy elérjük a célunkat és siettessük Istent. Sára is úgy döntött, hogy majd ő maga megoldja a problémáját, de ez nem Isten ígérete szerinti megoldás volt. Ezért Sára lépésének nem örömünnep lett az eredménye, hanem viszálykodás, féltékenység és harag. Száraj jobban bízott a saját tervében, mint Istenében. Ha várunk Istenre, bízunk az Ő időzítésében, hiszünk ígéreteiben, akkor pontosan Annak a kezébe tesszük a dolgaink irányítását, akire tartozik – a saját kezünkből Isten kezébe.

Ábrahám és Sára esetében ténylegesen meddőségről volt szó, azonban sokunknak van ma is olyan álma, vágya, vagy Istentől kapott ígérete, amelynek a megvalósulására várunk. Ez az első, amire ébredéskor gondolunk, és ez van utoljára a szívünkben, mielőtt elalszunk. Talán beszéltünk róla pár közeli barátunknak, és kényelmetlenül érezzük magunkat, zavarban vagyunk, amikor megkérdezik, hogy áll a dolog. Valahányszor úgy látszik, hogy eljött számunkra a lehetőség, aztán el is múlik, elfog a kétség. Vagy – ha olyanok vagytok, mint én – elkezdünk tervezni. Nem mindegy, hogyan várakozunk.

Amikor nem teljesül valami, amit várok vagy remélek, az imádkozás sem vezet az elvárt eredményre, vagy nem történik semmi az általam az elgondolt időben, egyszer csak elkezdem visszavenni az irányítást. Elküldök egy e-mailt, egy okosan megfogalmazott bejegyzést teszek fel a közösségi hálóra, alkalomadtán megemlítem egy barátomnak, hogy mit tehetne az érdekemben – és mielőtt észrevenném, máris a saját akaratomat érvényesítem Istené helyett. Azokban az időszakokban, amikor valóban vártam Istenre, csodálatosan megtapasztaltam, milyen az, amikor Isten ígéretei a legtökéletesebb időzítés szerint valósulnak meg, vagy megtörténik a látszólag lehetetlen, mert Istennél minden lehetséges. Viszont amikor a saját időzítésem szerint előresiettem, akkor elbuktam, csalódott lettem, ésszerűtlen elvárásaim lettek és kételkedtem.

Ábrahám és Sára története nekünk is reményt adhat. Meddőségüket Isten annak a leszármazási vonalnak a csodálatos kiindulópontjaként használta fel, amelyből egy napon egy jászolban fekvő fiú csecsemő látta meg a napvilágot, aki azért született, hogy a világot megmentse. Ha Isten azt mondja: „még nem”, az nem jelenti azt, hogy soha, hanem csupán azt, hogy még nem jött el az alkalmas idő. Ha soha nem is látjuk meg Isten ígéretének megvalósulását, még akkor is, a szégyenkezés helyett örökül hagyhatjuk utódainknak az Isten ígéretébe vetett hitet. Isten az Ígéretek Megtartója, és ha ebben hiszünk, akkor Szégyentől Szabadítóként is ünnepelhetjük Őt és hódolhatunk Neki.

/Crystal Stine/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-shame-of-barrenness/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Crystal Stine a szerzője a Szent sürgölődés (Holy Hustle) és A kiáltó „kell” lecsendesítése (Quieting the Shout of Should) c. könyveknek, országszerte tart csoportoknak előadásokat, és ő a gyülekezet kommunikációs igazgatója. Kapcsolatba léphettek vele online itt, a Youversion alkalmazásban pedig belekukkanthattok első könyvébe, a Szent sürgölődésbe egy ingyenes 10 napos olvasóterv keretében, és megtalálhatjátok őt az Instagramon is. Crystal Pennsylvaniában él a férjével, Mattel és a lányukkal, Madisonnal.

Bevezetés a Szégyentől szabadon – Szabadságot nyerni Jézusban c. tanulmányba

A szégyen alattomos. Szeret rejtőzködni, és arra késztet bennünket, hogy rejtőzzünk el, hogy váljunk láthatatlanná miatta. Gátol minket, és elhiteti velünk, hogy nem vagyunk elegek. Rombolja az önbizalmunkat, és szeret emlékeztetni minden hiányosságunkra.

Akár beismerjük, akár nem, a szégyen hatalma mindnyájunkat érint. Arra törekszik, hogy ne azt a hittel teli életet éljük, amelyet Isten tervezett mindnyájunk számára. Ahelyett, hogy élnénk a lehetőségeinkkel, szeretne beburkolni a sajnálkozás, a bizonytalanság és a kétségek köntösébe. A szégyen nem személyválogató. Mindnyájunkat megtámad, függetlenül a hátterünktől, életkorunktól és attól, hogy honnan származunk.

Ami sok az sok! Itt az ideje, hogy életünkben a szégyen találkozzon azzal, aki a szégyenünktől megszabadít!

A következő négy hétben tizenegy különböző történetet tanulmányozunk a Bibliából, és megértjük a Szentírásból, hogyan küzd Isten a szégyen ellen, mind a történetek szereplőinek életében, mind a mi életünkben.

Meglátjuk, hogy Ádám és Éva – Isten segítségével – hogyan tanult meg küzdeni a bűn szégyene ellen, és hogyan fogadta el Isten szerető kegyelmét. Ábrahám és Sára megtanult küzdeni a meddőség szégyene ellen és bízni abban, hogy Isten jóváteszi a hibáikat. Mózes szembesült annak a szégyenével, hogy nem elég, és – kételyei és bizonytalansága ellenére – bízott abban, hogy Isten dolgozik az életében. Naomi megtanulta elengedni a korábbi döntések szégyenét és bízni abban, hogy Isten jobb dolgokat ígér. Gedeon elengedte a gyengeség szégyenét és bízott abban, hogy valóban ő a feladatra kiválasztott férfi, mert akit Isten elhív, azt fel is készíti.

E történetek mindegyike megmutatja nekünk, hogy Isten mindörökké a szégyentől szabadító. Így tett a múltban, és így tesz ma is az életünkben. Ne essünk rabul a szégyen erejének. Isten, hatalma révén, megtörheti a szégyen spirálját az életünkben. Ebben a tanulmányban megmutatjuk, hogyan.

A Szégyentől Szabadító segítségével imádkozunk, hogy Isten felkészítsen, bátorítson Igéjével, hogy harcolj a szégyenkezés kísértése ellen, és hogy befogadd Isten szeretetét, megbocsátását és megváltását.

Imádkozunk, hogy tanulmányunk végére a nők megerősödjenek, bízzanak a hitben való bátor előrehaladásban és megértsék, milyen sokat jelent számukra Isten. Harcoljunk együtt a szégyen ereje ellen, és ragadjuk meg a Krisztusban és Krisztus által kapott szabadságot – aki hatalmas, és minden szégyentől megszabadít. Nagyon izgatottan várjuk, hogy veletek kezdhessük ezt az erőt adó tanulmányt!

Többé nem elidegenedett

Legalább egyszer egy héten, egy szomorú arcú kis totyogó a szemembe néz és kijelenti: „Nem vagy a legjobb barátom.” A fiatalember nem szereti, ha a dolgok nem az ő elképzelései szerint alakulnak, és nemtetszésének hangot is ad. Én mindig lehajolok hozzá, egy nagy, cuppanós puszit adok a homlokára és tudatom vele, hogy „Te mindig a legjobb barátom leszel.” Nagyi Morcos Fickó iránti szeretete nem inog meg. Akár szófogadó, akár makacs lázadó, én kitartóan védelmezem és biztosítom róla, hogy minden téren gondját viselik.

Ahogy az evangéliumokat olvasom és látom Jézust Pilátus előtt állva, tudom, hogy egész lényével az előtte álló örömre fókuszált (Zsidók 12:2). Az én Megváltóm nem törődött a szégyennel és nem válaszolt a vádlóinak azért, hogy egy magamfajta bűnöst megmentsen.

Jézus szeretett engem, amikor makacsul a bűnben vesztegeltem.

Szenvedő szolgaként korbácsütéseket tűrt, hogy engem szabaddá tegyen.

Alázattal viselte a keresztet, hogy engem a pokolból visszavásároljon.

Jézus állhatatosan jött utánam, hogy én az Ő sajátja legyek.

Egykor elidegenedett voltam, Isten pokol felé tartó ellensége, de Jézus vére a bűn és szégyen minden akadályát ledöntötte, és újra összehangba hozott magával. A legjobb barátom helyettem halt meg egy könyörtelen kereszten.

Ó, micsoda szeretet!

A megváltás teljes és szabadon elérhető mindenki számára, aki szeretné befogadni Jézust és megbékélni vele. Sajnálatos módon Júdás sosem tartott bűnbánatot. Igen, a végeredményt bánta, de a saját akaratát sosem rendelte alá teljességgel a Megváltónak.

Amikor továbbra is a saját fejünk után megyünk, végül mindig úgy járunk, hogy a semmit tartjuk kapzsi kezeinkben. Krisztus arra vágyik, hogy lehántsa rólunk a szégyent és kegyelmével burkoljon be minket. Irgalmával akar megkoronázni és az Ő igazságosságával betakarni. (Zsolt 103:4, 2 Kor 5:21)

Testvérem, többé nem vagy elidegenedett. Egy olyan Barát és Megváltó feltétel nélküli szeretete ölel át, amely soha nem hagy el.

Emlékezz ma erre az igazságra: „Jézus miatt közel vont magához és mint szentet, feddhetetlent és szeplőtelent állított maga elé.”

Állj meg és olvasd újra az utolsó mondatot, lassan és hangosan. Többé nem az a nő vagy, aki egykor voltál. Megváltód teljesen megbékéltetett magával és helyreállított téged.

Miként kellene az Ő túláradó szeretetére felelnünk? A Kolossé 1 útmutatást ad erre:

  • Egész szívünket készséggel Neki szentelhetjük. Pál arra bátorít bennünket, hogy „maradjunk meg a hitben, szilárdan és erősen.”
  • Megnyugodhatunk az Ő akaratában és engedelmeskedhetünk Szavának. Ahelyett, hogy a test kívánságait igyekeznénk kielégíteni, el kell határoznunk, hogy nem „váltunk” az evangéliumnak ama reménységéről, melyet hallottunk.
  • Önzetlenül szolgálhatunk, mint az Ő helyreállításának nagykövetei ebben a bűntől telített világban. Minden nap érintkezünk emberekkel, akik szomorú módon még mindig Istentől elidegenedve élnek, és a mi feladatunk, hogy Isten alázatos szolgáiként megosszuk az evangélium reménységét velük.

Jézus a legjobb barátod. Légy állhatatos továbbadni az Örömhírt, hogy Ő a Megmentő, aki azért jött, hogy behívjon bennünket és kimentsen a bűnből. Egyedül Ő adja meg azt, amire szükségünk van és véd meg bennünket az ellenségtől, amely pusztulásunkra tör. Ő mindig körbeveszi azokat, akik elfordulnak a bűntől és azt mondják: „Jézus, én hiszek.”

Kinek van szüksége rád ezen a héten, hogy odahajolj és azt mondd: „Jézus szeret téged”? Nézz a szemükbe, mosolyogj és add tudtul számukra, hogy az Ő feltétlen szeretete soha nem hagyja őket elidegenedve és üres kézzel.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/no-longer-estranged/
Fordította: Barabás Mónika
Kép: Gergely Csilla

A bűntudat és szégyen hazugsága

Az egyik legnehezebb teher, amit a nők cipelni szoktak, a bűntudat. A legtöbbünknek ismerős a bűntudat és a szégyenérzet súlya. Néha ez amiatt van, amit tettünk, máskor pedig amiatt, amit velünk tettek. Hányszor tettél már olyat, ami miatt szégyenkeztél, és ami miatt gyötört a bűntudat? És hányszor cipelted magaddal ennek terhét napokon, heteken, sőt akár éveken át?

Gyakran elhisszük azt a hazugságot, hogy ez a szégyenérzet és bűntudat Isten büntetése, hogy ő terheli ránk a bűnhődés terhét, mert rosszak voltunk, De ez nagyon messze áll az igazságtól.

A teológusok kétféle bűntudatról szoktak beszélni, amelyekkel mindannyian megküzdünk:

1. A bűntudat érzése

Ez bizony a kellemetlen igazság. Ha valami rosszat teszünk, bűntudatot kell éreznünk miatta. Éreznem kell a bűntudat kínzó gyötrelmét, ha a szavaimmal és a beszédemmel megbántom a családomat. Mardosnia kell a lelkiismeretemnek, mert nem helyénvaló ez a viselkedés. Amikor gonoszak, barátságtalanok, megbocsátásra képtelenek, kemények, ridegek, önzőek, lusták, büszkék, erkölcstelenek vagyunk (és még folytathatnám, de mindannyian értjük, mire gondolok), akkor nem dicsőítjük Istent, és nem úgy viselkedünk, hogy azzal segítenénk bárkinek megmenekülni Isten ítélete és haragja elől. A hívő életében a bűn természetes következménye a tudat, hogy rosszat tettünk.

A nem Isten szerint való viselkedés és a bűn bűntudatot eredményez, de ennek az érzésnek további célja van.

A bűntudat érzésének az a célja, hogy bánkódjunk a bűnünk miatt, keressük Isten bocsánatát és gyógyító kegyelmét, és törekedjünk arra, hogy a szentség útján járjunk. Ez a fajta bűntudat ajándék, nem pedig büntetés. Segítség annak a hívőnek, aki helyesen viszonyul hozzá.

2. Valódi bűntudat

A bűntudat érzése a belső meggyőződésen alapul. A valódi bűntudat egy olyan lelkiállapot, ahol az elkövetett bűntetteink ítélnek meg minket.

David Platt rámutat, hogy az Ószövetség elejétől kezdve azon munkálkodik Isten, hogy megszabadítsa az ő népét a szégyentől, és visszaállítsa a becsületüket. A Biblia első ígérete is a szabadítás ígérete volt azután, hogy Ádám és Éva bűnt követtek el (1 Móz 3:15).

Ez az ígéret teljesedett be a Golgotán, ahol Isten elvette a bűntudatunkat és szégyenünket, és Jézusra helyezte.

Nagyon szeretem a következő éneket:

Ó, Krisztus, mily terhek alatt hajlott a fejed!

A mi terhünk nehezedett rád.

Te álltál a bűnös helyébe,

Te hordoztál minden betegséget helyettem.

Áldozatként vezettek el, kiontották véredet,

Nincs már rajtam teher.

Írta Anne Cousin (1864-1906), Amanda Greene előadásában 

(több forrás szerint is 1824-ben született, nem 64-ben. A szerk.)

Isten előtti valódi vétkünk az, amit Jézus magára vett a kereszten. Ez valójában azt jelenti, hogy nem vagyunk bűnösek Isten előtt. Lehet, hogy amikor vétkezünk, belénk nyilall a bűnünk miatt érzett fájdalom aznap vagy akár életünk végéig is, de végső soron nem ítélhet el a bűntudat és a szégyenérzet. Kifizette a váltságdíjat, megbocsátotta a bűnödet, elvette a bűnösségedet, és helyreállítja az életedet.

Ne higgy annak a hazugságnak, hogy a bűntudat és a szégyen, amit érzel, Istentől jövő büntetés lenne. Jézus kapta helyetted a büntetést.

Viszont a szégyen és a bűntudat annak az elkövetett bűnnek a természetes következménye, amit el sem kellett volna követnünk. Arra kell hogy emlékeztessen, hogy nem vagyunk tökéletesek, a Megváltónk viszont tökéletes, aki nemcsak hogy elhordozta ennek a bűnnek a büntetését, hanem erőt is ad ahhoz, hogy legyőzzük a bűnt, növekedjünk és megváltozzunk.

Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek.” – Róma 8,1

Ezt a nagyszerű és erőteljes Igeverset betéve kéne tudnunk, hogy fel tudjuk venni a harcot az ellen a hazugság ellen, ami azt állítja, hogy a szégyen és a bűntudat Isten büntetése lenne. Nemcsak hogy tiszta lappal indulhatunk, de folytathatjuk is azzal Jézus gyönyörű és meg nem érdemelt váltságának köszönhetően.

Jézusra tekintve,

Jen

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/lie-guilt-shame/