A szégyent legyőző hit

Szeretem Bartimeus történetét a Márk 10:46-52-ben.

Bartimeus egy vak ember, egy út mellett üldögélő koldus volt, amikor Jézus és tanítványai arra mentek. Olyan ember volt, akinek életét a szégyen jellemezte. Abban az időszakban a fogyatékosság miatt az embereket inkább elűzték, mintsem gondozták őket. Emellett ételért és pénzért könyörögni sem volt megbecsült dolog. Mégis, a Messiás – a világ királya – meglátta Bartimeust, és úgy döntött, hogy a nagy tömegből Bartimeus hangját hallgatja meg. Sokan megpróbálták elhallgattatni Bartimeust a tömegből, mert nem hitték, hogy a hangja méltó, de Jézus megállt, és azt mondta tanítványainak, hogy engedjék hozzá.

Jézus, akitől segítségünk származik, meglátta Bartimeust, akit szégyen és vakság határozott meg, meggyógyította és új életre hívta el. Egy szégyenteljes élet után egy Krisztusban bízó életet kapott.

Amit Jézus Bartimeusért tett, azt értünk is megteszi.

Mindannyiunknak egyedi történeteink vannak, egyéni szívfájdalmakkal és szégyennel. Valamennyiünknek vannak bűneink és pillanataink, amelyeket szeretnénk elfelejteni. Amikor megengedjük, hogy a szégyen mellénk szegődjön, amikor hagyjuk, hogy övé legyen a legerősebb hang a fejünkben, és erőt vegyen a szívünkön, akkor megengedjük, hogy a Sátán megakadályozza bennünk a Bartimeus által példázott hit növekedését.

Mit tegyünk, hogy leküzdjük a minket sújtó szégyent?

A Zsidókhoz 12:2 azt mondja: „közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.”

Szegezzük Jézusra a tekintetünket, és emlékezzünk rá, hogy Ő is elszenvedte a szégyent. A szégyen, amelyet átélt, azért volt, hogy hitet és örök életet szerezzen nekünk. Kereszten végzett áldozatával megfizetett minden rosszért, amit tettünk és amit velünk tettek. Kifizette szégyenünk árát, és a hit ajándékát adta helyette, így Bartimeushoz hasonlóan lecserélhetjük szégyenünket egy Krisztusban hívő élettel.

Az egyik kedvenc versem a Zsoltárok könyvében így szól: „Felnézek a hegyekre: vajon honnan jön számomra segítség? Az Örökkévaló küld nekem segítséget, a Menny és Föld Teremtője!” (Zsoltárok 121:1).

Amikor a szégyen teret nyer, amikor a világ vagy a tömeg mást mond, tegyük azt, amit Bartimeus tett: tekintsünk Jézusra. Kiáltsunk Hozzá. Tegyük pontosan azt, amit a 121. zsoltár zsoltárosa tett. Nézzünk a Golgota dombjára, és tudjuk pontosan, honnan származik segítségünk: az Úr Istentől, a Menny és Föld Teremtőjétől. Emlékezzünk arra, hogy a világ Megváltója irgalmazott nekünk és szégyenteljes halált halt, hogy megszabaduljunk a szégyentől és a Magasságos Isten fiai és leányai lehessünk. Ez a mi himnuszunk. Ez a mi énekünk. Ez a hitének szabadítson meg a szégyentől és szabadítson fel egy mélyen Krisztusban gyökerező életre.

Kedves nővéreim, legyen ma nagyobb a hitetek, mint a szégyenetek. Ha nem az, nyugodjatok meg annak a tudatában, hogy Jézushoz tartozni hatalmasabb dolog, mint bármi más, ami megpróbál meghatározni minket – különösen a szégyenünk.

/Brittany Salmon/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-that-overcomes-shame/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Brittany Salmon szabadúszó író, a Global Studies (globális tanulmányok) adjunktusa és teljes idejű szolgáló a helyi gyülekezetben. Emellett árvagondozási és prevenciós tanácsadó, valamint doktorandusz a Southeastern Baptist Theological Seminary-n (Dél-Keleti Baptista Teológiai Szeminárium). Szabadidejében szívesen fogyaszt Chick-fil-A-t ([keresztény alapítású] gyorsétterem hálózat, a szerk.) és új hazáját, Texast fedezi fel férjével, négy gyermekével és kutyájukkal, Tom Hanks Úrral. Kapcsolatba léphetsz vele a Twitteren vagy Instagramon.

Igazságban járni

Nem tagadhatjuk, hogy az igazságban erő lakozik.

János második levelének első négy versében összesen ötször szerepel az igazság szó.

 Hitünk alapja az igazság, erre mutat rá a János 8:32, ami így szól: „megismertétek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”

Anyaként én is tanúsíthatom, hogy mekkora öröm tölti el a szívem, hogy a gyermekeim az igazság szerint élnek. Mindig öröm látni, amikor gyerekek felnőnek és igazságban járnak, de van abban valami plusz boldogság, ha azokat látod Isten Szava szerint élni, akiket te magad tanítottál. Úgy gondolom, hogy ez tükröződik vissza a 2 János 4-ben, amikor János azt írja, hogy „nagyon megörült”,  a hívők Isten parancsolatai szerint járnak.

Egy szó különösen kiugrik nekem ebből az igerészből: „olyanokat”. János azt mondja: „Nagyon megörültem, amikor gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazság útján járnak, ahogy az Atya-Isten parancsolta.” (2 János 4) Ez azt jelenti, hogy voltak olyanok is, akik nem az igazság szerint éltek. Ez egy megszívlelendő figyelmeztetés! Milyen rémisztő ez a valóság. Olyasmi, ami miatt minden nap térdre kell ereszkednünk.

Egy valamit biztosan tudok: a hűtlenség, a válás, az egyedülálló anyaság ellenére, ma sokkal szenvedélyesebb és odafigyelőbb anya vagyok, mint voltam a családom szétbomlása előtt. A pusztulás, ami a családomat érte, lehetőséget adott arra, hogy felálljak és komolyan vegyem gyermekeim megtérését. Nem gondolhattam többé, hogy biztonságban, az ellenség hatókörén kívül élünk. Nem mintha előtte nem vettem volna komolyan a hitüket, de teljesen más, ha egy olyan támadást tapasztalsz, mint amilyet mi átéltünk a családommal. A Sátán nem csak rossz anyával kezdett ki, de ma már gyermekeim is szenvedélyes imaharcosok, akik saját szemükkel látják Isten jóságát és gondviselését az életükben, miközben újraépítettük az életünket a hamvainkból. Azt, ami a pusztulásunkat célozta, az Úr jóra fordította, az Ő dicsőségére. Ez az igazság!

Ebbe az igazságba kellett kapaszkodnom a sötét napokban is, és ebbe kapaszkodok ma is, miközben az új életemet élem. (Az is segít, ha a gondolataimnál hangosabb dicsőítő énekeket hallgatok!) Valóban harc folyik a gondolatainkért! Minden hazugságtól, ami befészkelte magát a gondolatainkba és minden helyesnek tűnő kísértéstől az igazság szabadított meg. A csalódottság olyan játszótér, ahol az ellenségünk élvezettel játszik és gáncsol ki minket.  De a veszteség, a gyász és a csalódottság idején még erősebben kell kapaszkodnunk Isten igazságába, és megélni azt, amit hiszünk. Nem engedhetjük meg, hogy csak nyugtázzuk az igazságot, vagy gyermekkori emlékeink közé soroljuk, hinnünk kell benne és a szerint kell élnünk ma is.

Amikor árultuk a házunkat, a gyerekekkel minden este imádkoztunk és elmondtuk, hogy bár nem tudjuk a ház eladása után hová fogunk költözni, hisszük, hogy az Úrnak jó terve van velünk. Olvastuk a Bibliát (Róma 8:28, Galata 6:9, Jeremiás 29:11), elmondtuk az ígéreteit és hittünk a Szavának. Könnyen elmerülhettünk volna a félelemben és a kételyben, de ehelyett az Úrban bíztunk. Sátán legnagyobb vágya az volt, hogy félrevezessen minket, és rávegyen arra, hogy megkérdőjelezzük a számunkra kedves értékeket és igazságokat.

A házunkat pont jókor adtuk el és gyermekeimmel megláttuk, hogy mit tervezett számunka Isten. A hét éves fiam mondta ki először: Anyu, miközben mi arra vártunk, hogy eladjuk a házat, Isten építette az otthonunkat.

És akkor próbálj meg  ne sírni!

Úgy gondolom, hogy nem volt nagyszerűbb pillanat, mint amikor saját fiam ismerte fel, mit tett értünk Isten.  

Ha János örvendezett azon, hogy a hívők megtartották az igazságot, el tudod képzelni, mennyire örülnek a mennyben, ha igazságban, szeretetben, kegyelemben és könyörületben élünk?

Ima: Uram, köszönöm az igazságodat. Köszönöm, hogy Te közel vagy a megtört szívűekhez. Köszönöm a tervedet, hogy távol tarts az ártalmaktól. A Te Szavad az igazság és ez az igazság csengjen mindenki fülébe, akinek szüksége van Rád, vagy az emlékeztetőre, hogy ki vagy Te ma is.

A képhez tartozó alt jellemző üres; kelli.png a fájlnév

Forrás: https://lovegodgreatly.com/walking-in-truth/

Fordította: Szabó Eszter

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 2. hét / 5. nap

Isten megbocsátást és kegyelmet nyújt 

Olvasd el: Zsoltárok 130:1-6

IMÁK: Zsoltárok  130:4-5

Képzeld el, ha Istennek lenne egy jegyzetfüzete mindenkiről, és feljegyezné az összes bűnünket, gonoszságunkat és mulasztásunkat. Szégyellem magam, hogy milyen sokat tudott volna írni rólam!

A jó hír az, hogy Ő nem készít ilyen listákat. Istennél van megbocsátás. Istennél van megváltás. Istennél a bűneink újra és újra megbocsáttatnak.

Viszont legyünk óvatosak. Isten megbocsátó természete nem azt jelenti, hogy szabadon élhetünk, ahogy akarunk, eltérve Istentől. Azt jelenti, hogy van esélyünk újrakezdeni, ha bűnt követtünk el és megbántuk. Péter figyelmeztet erre az 1 Péter 2:16-ban „Éljetek szabadságban, és legyetek Isten rabszolgái! De a szabadságotokkal ne éljetek vissza! Ne használjátok arra, hogy valami gonoszságot leplezzetek vele!” Krisztusban nyert szabadságunk arra kell sarkalljon, hogy szent életet éljünk és teljes szívvel szolgáljuk Istent.

Hogyan élsz a Krisztusban kapott szabadságoddal? Hogyan viszonyulsz Isten megbocsátásához? Mint egy „ingyen belépőhöz”, vagy mint egy lehetőséghez, mely által megváltozhatsz és azt teheted ami helyes? Gondolkozz el ezen egy pillanatra, mikor a mai Igeverseket olvasod.

 

Mennyei Atyám, köszönöm a Te megbocsátásodat. Köszönöm, hogy Te mindig megbocsátást és kegyelmet nyújtasz nekem, bűnösnek. Segíts, hogy mindig eszembe jusson az ár, melyet Jézus fizetett ki, hogy a bűneimért bocsánatot nyerhessek. Ámen.

 /YouVersion/

 Fordította: dr. Ferenczi Andrea

1. és 2. Timóteus – 1. hét / 2. nap

„Tudjuk, hogy a Törvény jó, ha megfelelő módon élnek vele.” – 1 Timóteus 1:8

AZ Ószövetség törvényének célja az volt, hogy rámutasson arra, milyen nagy szükségünk van egy Megváltóra, egyesek azonban szívesebben fordulnak a törvényhez szabadulásért. Megnyugtatja őket, ha követik a szabályokat és előírásokat, mert úgy érzik, hogy így letudják a saját részüket az üdvösség „kiérdemlésében”. Megnyugszanak a vallásos célú törvényközpontúságban, mert jók ebben a játékban. Tudják, hogy hogyan tűnjenek szentnek anélkül, hogy belülről valóban megváltoznának. Mégis, Isten Igéjéből tudjuk, hogy Jézust a szívünk érdekli. A szív teljességéből szól a száj. Sosem leszünk képesek kiérdemelni az üdvösséget. A törvény jó, mert rámutat, hogy milyen égető szükségünk van a Megváltóra, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a szabályok követése nem fog minket megmenteni… erre csak Jézus képes.

Drága Istenem!

Köszönöm neked azt, amit a kereszten tettél értem annyi évvel ezelőtt. Köszönöm, hogy nem kell úgy élnem az életemet, hogy állandóan azon aggódom, vajon „elég jó” vagyok-e a mennybejutáshoz. Köszönöm, hogy biztosítottad nekem az utat, és számomra is elérhetővé tetted a megváltás ajándékát. Ámen  (YouVersion)

 

Fordította: Szabó Anna

Arról, hogy hogyan is néz ki a szabadság igazi megélése (segítek: nem rólunk szól…)

„Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: Szeresd embertársadat, mint saját magadat!” – Galata 5:14

„Testvéreim! Isten benneteket szabadságra hívott el! Csakhogy ezt a szabadságot ne a régi emberi természet kívánságainak kielégítésére használjátok, hanem inkább szeretettel szolgáljatok egymásnak! Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: Szeresd embertársadat, mint saját magadat! De ha továbbra is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást!” ~ Galata 5:13-15

Gyakran eszembe jut, hogy ha a világ figyel minket, Krisztus követőit, akkor vágynak-e arra, amit bennünk látnak?

Nem kelt bennetek bűntudatot ez a gondolat?

Isten szeretete Jézus áldozatán keresztül utat készített a szabadságunknak. Micsoda alázatra késztető gondolat, hogy tudjuk, mennyire drága volt ez a szabadság!

A keresztény élet alapja a szabadság hívása. De vajon tényleg szeretnénk szabadon élni?

Harc az emberi természet ellen

Isten Igéje rengeteg alkalommal emlékeztet minket a Krisztusban nyert szabadságunkra. Miért? Mert a mi Atyánk túlságosan is jól ismer minket. Kikiáltjuk ugyan, hogy szabadok vagyunk, azonban nem telik el sok idő, és a világ dolgai máris újból felkeltik a figyelmünket, elérve ezzel azt, hogy otthagyjuk a kereszt lábát, elfelejtsük a szabadságunk drága árát, és visszacsússzunk emberi természetünk cselekedeteihez.

Emberi természetünk vagy arra csábít minket, hogy megint a törvény rabszolgái legyünk (Galata 5:1), vagy pedig arra, hogy szabadságunkat úgy értelmezzük, mint egy zöld közlekedési lámpát, ami szabad utat ad minden bűnnek, hiszen már úgyis meg vagyunk váltva (Galata 5:13).

Mindkét szélsőség rendkívül veszélyes, és eltorzítja az evangéliumról alkotott képet, amelyet ennek a bukott világnak közvetítünk.

Hogyan is néz ki a szabadság megélése…

„Ha Isten a mi osztályrészünk, és tényleg szabadok vagyunk, akkor szeretettel szolgálunk egymásnak. A szabadság olyan biztosan árad a szereteten keresztül, mint ahogy egy hegyi forrás vize a patakban. A Galatákhoz írt levél azért íródott, hogy megmutassa, hogyan válhatunk olyan hegyi forrássá, mely a szeretet vizével szolgálja a völgyet.” ~ John Piper

Láthatjátok, hogy a szabadság megélése nem velünk végződik, és nem is azokkal az áldásokkal, melyeket azáltal kapunk, hogy már nem vagyunk többé rabszolgák (Galata 4:7). Ha valóban megéljük a szabadságot, akkor az mások életébe is át fog áradni Krisztusra mutatva mindazok számára, akik gyönyörködnek benne.

Honnan tudhatjuk, hogy valaki ténylegesen megéli a keresztény szabadságot? Úgy, hogy olyanok és úgy SZERETNEK, mint Jézus…

„Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben! Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse! Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő. Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett. Szolgai formában élve a földön, még jobban megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig! Isten ezért mindenek fölé emelte, s olyan nevet adott neki, amely minden névnél hatalmasabb. Térdet hajt minden teremtmény Jézus nevére Mennyen és Földön, és föld alatt, s minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére.” ~ Filippi 2:3-11

Gyakran eszembe jut, hogy ha a világ figyel minket, Krisztus követőit, akkor vágynak-e arra, amit bennünk látnak?

Adjunk nekik egy kis ízelítőt azáltal, hogy jól szeretjük és szolgáljuk egymást!

Ez a szabadság igazi megélése az Atya Isten dicsőségére.

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/what-freedom-living-looks-like/

5. hét / 3. nap – Megtörve és megváltva: Légy szabad…

„Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” (Zsoltárok 103:13)

„Mert amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy az Ő kegyelme az Őt félők iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk vétkeinket. Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” – Zsoltárok 103:11-13

Az a bizonyos decemberi séta a tanácsadóm irodájába örökre az emlékeimbe vésődött. Azon a szerda délutánon az autómtól az irodáig megtett út rettenetesen hosszúnak tűnt, és úgy éreztem, hogy a lábaim ólomból vannak. A szoba túlsó felében volt egy kis barna asztal, rajta lámpával; ehhez szoktunk leülni teázni és beszélgetni arról, hogy Isten mit végez éppen az életemben. Ebben a szobában mély lelki munka, és sok gyógyulás ment már végbe – úgy tűnt, mintha lelkem talaja az idő múlásával változott volna; sokkal szabadabb és lágyabb lett, ahogyan Isten minden szegletét bejárta velem.

Ő olyan türelmes és szerető.

Hatalmas imákat mondtunk el, Igéket olvastunk, és Isten az Ő csodálatos munkájának a kellős közepén volt: éppen megváltott egy összetört életet. Azonban ez az alkalom nagyobb kihívást jelentett a számomra, ugyanis Isten tőlem kért valamit. A szívem fájt, és ennek az ügynek elkeseredetten a végére akartam járni. Habár ismertem Krisztust, és életem java részében vele jártam, olyasvalakivel akartam beszélni a szégyennel vívott csatámról, akiben megbíztam. Egy semmit vissza nem tartó, nyitott, őszinte, mindent kiteregető beszélgetést akartam. Egy gyógyulófélben lévő maximalista számára ez meglehetősen nehéz.

A szégyen egy szörnyeteg, aki gyakran együtt jár unokatestvéreivel: a félelemmel, a szorongással, a depresszióval, és a reménytelenséggel.

Már beszéltünk arról, hogy a bűntudat ülteti el a szívükben a szégyent, az emlékek táplálják, és a titkolózás öntözi.

A szívemnek egész egyszerűen teljes gyógyulásra volt szüksége. Több gyökeret kellett kiásni, és egyedül a Főkertész volt képes arra, hogy valóban gondoskodjon arról, ami eltörött. Habár számos győzelmet és áttörést megtapasztaltam már, néhány dologgal mégsem boldogultam, és a szégyen újra és újra megpróbálta felütni ronda fejét az életemben.

Ahogy leültem, a szívem zakatolt, a kezeim pedig izzadtak. Tanácsadóm történetem nagyrészét ismerte: tudta, hogy lelkészgyerek vagyok, tudott a fájdalmas válásról, amelyen a szüleim a szemeim láttára mentek keresztül, és tisztában volt azzal, hogy milyen mély sebeket kaptam gyermekként.

Az ellenség célba vette az életemet, és a szívemen ott éktelenkedett minden egyes lövés nyoma, amellyel megpróbált leszerelni. Egészen fiatalon kezdtem Krisztust követni, de aztán az élet… az élet csak zajlott. A húszas éveimben arra lettem figyelmes, hogy habár szerettem Istent, és szolgáltam Őt, mégis fáradtnak éreztem magam, és nehéznek… Teljesen kimerültem. Az Úr irgalma azonban akkor is előttem járt, és jó Atyához híven meg akarta gyógyítani életemnek azt a területét.

Egy nehéz terhet cipeltem, és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy azt a győzelmes futást végezném, amire Ő elhívott. Ez a „poggyász” rendkívüli módon lehúzott, mert tele volt múltbéli megbánásokkal, emlékekkel, és a jövőmtől való félelemmel. Szinte már szokásommá vált az egészet magammal cipelni, és már nem is emlékszem arra a pontra, amikor a vállaimra vettem. Mozogtam ugyan, de megakadályozott abban, hogy fussak.

Találkozónk előtt úgy éreztem, hogy az Úr azt kéri, tegyem le a maximalizmusomat és annak a fontosságát, hogy én mit gondolok magamról, és mások hogyan vélekednek rólam, mert enélkül nem lehetek igazán szabad.

A megvallás elengedhetetlen része a szégyen elpusztításának és semmissé tételének.

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van.” (Jakab 5:16)

Minden gyümölcsfának az életünkben, akár jó, akár rossz az, van egy gyökere; és tudtam, hogy most egy olyan mélyre nyúló gyökérről van szó, amelyről Istennek kell gondoskodnia. Eljött az ideje, hogy eldobjam a poggyászt, és fussak. Ott ültem az irodában, és zokogtam. Azt mondtam a tanácsadómnak, hogy le akarom tenni a szégyent, annak minden egyes darabkáját, és abban az életmentő szabadságban szeretnék járni, amit Jézus a halála árán szerzett meg nekem. Tudtam, hogy Isten elküldte az Ő Egyszülött Fiát, a legdrágább kincsét és ajándékát, és Ő elég volt. Amit Ő tett, az elég volt számomra, és ezentúl védve vagyok a megtörtség és a szégyen támadásaival szemben.

Ezt a harcot, amelyet az elme harcterén kellett megvívnom, csak úgy nyerhettem meg, ha a Támadó minden egyes hazugságára az Atya Igéjével válaszolok.

„Mert noha testben élünk, de nem test szerint viaskodunk. Mert hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem Isten szerint erősek, erősségek lerombolására. Leromboljuk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak, és készen állunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.” – 2 Korinthus 10:3-6

János 8:10-11 HOL VANNAK A TE VÁDLÓID?

„Amikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt kérdezte tőle: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged? Ő így válaszolt: Senki, Uram! Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél!” (János 8:10-11)

A János 8 az egyik kedvencem az Újszövetség történetei közül. Kreatív és vizuális mesélő típus vagyok, ezért azokkal a történetekkel tudok azonosulni, amelyekben el tudom képzelni magamat. Ha őszinték vagyunk, akkor mindannyian tudunk azonosulni ezzel a nővel valamilyen szinten. Habár vádlóink nem feltétlenül jelennek meg fizikai alakban, sok ember küzd a szellemi vádlással. Ebben a részben azt olvassuk, hogy a nőt elkapták, a bűn elkövetése közben leplezték le, és előre citálták, hogy megkapja a törvény által előírt büntetést. Biztosan rettenetesen reménytelennek, megszégyenültnek, és magányosnak érezte magát!

De valójában pont ez a törvény elé citálás volt az, ami által utat nyert az Irgalomhoz annak a lábainál, Aki nem csupán az életét, de a lelkét is meg tudta menteni.

Ahogy az emberek összegyűltek, hogy megkövezzék, Jézus az együttérzés testtartását veszi fel azáltal, hogy leereszkedik az ő szintjére, és a homokba ír. Lecsendesíti a vádlókat, és azt mondja az asszonynak, hogy mindent megbocsát neki, menjen, de ne vétkezzen többé. Amikor a vádlóid elítélő szavai gúnyolják az elmédet, kövesd Jézus példáját! Felelj nekik az Igével, tudd, hogy minden bűnöd meg van bocsátva, és lépj előre az életedben Krisztussal!

A szégyen ellenszere az IGAZSÁG.

A szégyen megtörésének receptjét a 103. zsoltárban találjuk. Dávid nem húzza az időt, és a zsoltárt az igazság megvallásával és kihirdetésével kezdi: „ÁLDJAD, én lelkem, AZ URAT, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről! Ő MEGBOCSÁTJA minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Megváltja életedet a sírtól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” (Zsoltárok 103: 1-4)

Mert amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. (Zsoltárok 103:11)

Az Ige Isten HATÁRTALAN szeretetéről beszél irántunk. Egyszer hallottam, ahogy egy lelkipásztor ezt mondta: „Hogy mutatnád be a rózsát egy vak embernek? Hogyan magyaráznád el milyen Händle Hallelujah-ja egy siketnek? Hogyan írnád le, hogy milyen érzés lesiklani egy sípályán valakinek, aki sohasem járt? Hogyan magyarázod meg a hibátlan, végtelen Istent a tökéletlen, véges emberi lényeknek?” A 103. zsoltár erről a Szeretetről beszél. Dávid megpróbálja szemléltetni azt állítva, hogy magasabb, mint a Menny. Azt mondja, hogy Isten a bűneidet olyan messze vetette el, amilyen távol van napkelet napnyugattól, ami azt jelenti, hogy örökre megbocsátattak, eltűntek, és nem lehet őket megtalálni. Az életed megváltozik amikor ahelyett, hogy elmenekülnél a megbocsátástól inkább afelé rohansz. Az Ő szeretete hűséges, és életed minden napján kísérni fog. Annyira hálás vagyok ezért a szeretetért, amely sosem adja fel! Fogadjuk el ezt az ingyenes ajándékot a mai napon, és élvezzük az áldásait!

„Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” (Zsoltárok 103:13)

Ahhoz, hogy Istennel járhassunk elengedhetetlen ismernünk az Ő természetét, hiszen annak az áradatában élünk majd, aminek Istent hisszük. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy az Igében járjunk, és higgyünk az igazságban.

Matthew Henry bibliakommentárja így szól:

„Az Ige rengeteget beszél Isten kegyelméről, melyet mind megtapasztaltunk már. Az Atya megszánja gyermekeit, akik még tudatlanok, és tanítja őket; megszánja és elviseli azokat, akik csökönyösek; megszánja azokat, akik betegek, és megnyugtatja őket; megszánja azokat, akik elestek, és segít nekik felkelni; megszánja azokat, akik vétkeztek, és ha megadják magukat Neki, akkor megbocsát; megszánja azokat, akik rosszban sántikálnak, és kijavítja őket; mert az Úr megszánja azokat, akik félik az Ő nevét. És miért? Mert látja testünk törékenységét, lelkünk bolondságát, és azt, hogy milyen keveset tudunk tenni, milyen keveset tudunk elviselni, és együttérez.”

Az Ő kegyelme és irgalma óriási felénk, mint egy apa és a fia esetében. Szeretném elmondani, hogy sokkal jobb a „poggyászom” nélkül élni. Egy csodálatos változás vette kezdetét, mivel nem csupán letettem a „poggyászt”, de sokkal jobb dolgokra váltottam be; például örömre, reményre, békességre, és megbocsátásra. Azért imádkozom, hogy ti is részesei legyetek ennek a szeretetnek a mai napon, megélhessétek azokat a gyümölcsöket, amelyek ebből fakadnak… a valódi énképet, a békét, és az elfogadást Krisztusban. Ő nem hagy magadra, Ő szeret téged, méghozzá olyan szeretettel, melyet nem lehet megmérni, és neked is ezt mondja ma: LÉGY SZABAD, MENJ, SZALADJ, és ne vétkezz többet! Ő érted él!

Az Ő csalhatatlan szeretetében,

Meshali

Meshali Mitchell egy jelenleg a texasi Dallasban élő fényképész, aki bármikor kapható egy kis világkörüli utazásra. Legjobban a Krisztusért égő szíve, és az emberek iránti szenvedélye az, ami jellemzi. Úgy hiszi, hogy az életet az olyan apró dolgok teszik csodálatossá, mint egy jó könyv, egy hinta, esetleg egy kis rágcsálnivaló. Meshali képeit, és a képek mögött rejlő szívet megtalálhatjátok az Instagramon (@meshali) és az oldalán (www.meshalimitchellphoto.com)

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/run-free/

5. hét / 2. nap – Megtörve és megváltva

“Mindnyájan, akik hiszünk Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltónkban, szabadok vagyunk a bűn büntetése alól és a bűn hatalmától életünk felett. Bár ezen a földön soha nem fogjuk elérni a tökéletességet, és továbbra is küzdeni fogunk a bűnnel, meg vagyunk győződve arról, hogy Jézus keresztáldozata által megigazultunk és bűnbocsánatot nyertünk.

 

Milyen múltbeli tévedéseket és bűnöket ítélsz el magadban? Hívőkként bátran mehetünk Isten kegyelmi trónja elé, keresve az Ő Atyai szerető és megbocsájtó szívét. Mivel Krisztusban új teremtmények vagyunk, fontos, hogy ne akadjunk le a múltbeli dolgainknál, hanem haladjunk előre az úton, amelyet Isten elénk helyezett.

 

Mennyei Atyám, köszönöm Neked, hogy vállaltad a legnagyobb áldozatot értem. Segíts, hogy megnyugodjak a megváltásomban, és járjak bizonyossággal abban. Segíts úgy látnom magam, ahogyan Te látsz engem. Segíts Krisztus tökéletes igazságában járnom. Segíts olyan jóindulatúan megbocsájtanom másoknak, ahogyan Te megbocsájtottál nekem. Jézus nevében kérlek. Ámen.” ( You version)

Fordította: Vasadi Dubován Judith