A szeretet tettekre sarkall

Éppen a közös bibliatanulmányozáshoz készülődtem – kényelmesen elrendeztem a székeket, illatos gyertyát gyújtottam, kitettem az ütemtervet – amikor elárasztott a szeretet csoportbéli nőtestvéreim iránt. Kicsi csoportunkat húszas, harmincas éveikben járó nők alkotják. Vannak, akik már dolgoznak közülünk, mások még tanulnak. Vannak egyedülállók, és vannak, akik házasságban élnek. Vannak, születésük óta keresztények, mások csak mostanában találkoztak Jézussal. Számomra nagyon kedves az együtt töltött idő, mert ezek a nők tanították meg nekem, hogyan szerethetem Istent az egész életemmel.

Aznap este később az egyikük megosztotta velünk, hogy hamarosan költözik, és nem tudja, hogyan lesz képes összepakolni a házát, elszállítani a nehéz bútorokat és berendezkedni az új lakásban. Szégyellem, de az első gondolatom az volt: „Majd valaki más segít neki.”. Lefoglalt a munka és az iskola, a napirendembe pedig az is alig fért bele, hogy a saját idegesítő házimunkáimat elvégezzem. Ahogy a körülöttem lévők igaz szívvel segítséget ajánlottak ennek a nőnek, felismertem, hogy milyen sekélyes és hamis volt az a szeretet, amit korábban éreztem.  

A szeretet tettekre sarkall. Nem mondhatjuk, hogy szeretjük a másikat, ha utána nem szolgáljuk őt, nem hozunk érte áldozatot, nem keressük a hasznát. A mai igerészben János egy átfogó és radikális képet fest arról, hogy milyen is az igaz szeretet. Amikor azt mondja, hogy mindenki, aki szeret, az Atya gyermeke és ismeri az Atyát, akkor azt állítja, hogy csak Isten teheti képessé gyermekeit arra, hogy önfeláldozó szeretettel szeressék egymást. Megtörtségből és bűnös mivoltunkból fakadóan nem tudjuk így szeretni egymást. Kapcsolatainkban önzők vagyunk, a saját hasznunkat keressük és nem vagyunk tekintettel a másik szükségeire. De Isten megajándékozott minket a Szent Szellemmel azért, hogy betöltsön bennünket és vezessen abban, hogy egymást ilyen radikálisan önzetlen szeretettel tudjuk szeretni.

János első levele arra emlékeztet, hogy magunktól nem tudnánk így szeretni egymást. Az igazi szeretet nem az, ahogy mi szeretjük egymást vagy akár az, ahogy mi szeretjük Istent; az igazi szeretet az, ahogy Isten szeret minket. Isten szeretete szintén tettekre sarkall: Ő elküldte a fiát, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért. Ez az igaz szeretet kifejezésének legteljesebb módja. Isten csupán elméleti szeretetet is érezhetett volna irántunk: melegséggel tölthette volna el az, ahogy romlott teremtményeit szemléli a Mennyből. Távolságot tarthatott volna, és prófétákat küldhetett volna, hogy elmondja, szeret minket, de megoldást kínál kétségbeejtő helyzetünkre. Azonban ez nem az az igazi szeret, amit Isten irántunk érez. Ő képtelen volt magunkra hagyni minket szenvedésünkben, megtörtségünkben, gonoszságunkban és bűneink tengerében. Szeretete tettekben nyilvánult meg, és bemutatta a tökéletes áldozatot értünk.

Arra kaptunk elhívást, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan Isten szeret minket. A körülöttünk lévő világ sokszor csak az önző, irigy szeretetet ismeri: az emberek csak akkor töltenek egymással időt, ha az számukra kényelmes, csak annyit adnak, amennyit vissza is várnak, együtt mulatnak, de nehézségek esetén szétszélednek. Egymás iránti – önzetlen, nagylelkű, tettekben megnyilvánuló – szeretetünk tanúbizonyság a világ számára. A valódi szeretetre éhes emberek általunk bepillantást nyerhetnek Isten szeretetébe, és így megismertethetjük velük a mindenek felett álló, legnagyobb szeretetet. 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-requires-action/

Fordította: Szabó Eszter

Segítség Istentől

„Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, egyszerű embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak: hogy a Messiásnak szenvednie kell, de ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, és hogy ő hozza majd el a világosságot a saját népének és a többi nemzetnek egyaránt.” – Apostolok cselekedetei 26:22–23

Pál rendkívül világosan beszél arról, hogy ki az ő védelmezője, és hogy honnan várja a segítséget. Az az Isten, akinek Pál a segítséget tulajdonította ugyanaz az Isten, aki megsegítette Jézust a szenvedései során. Isten mindig a javunkat akarja (Róma 8:28). Esetleg eszedbe jut olyan eset, amikor a segítség, amelyre szükséged volt, és amiért elkeseredetten imádkoztál egy nem várt formában érkezett meg?

Börtönben töltött ideje alatt Isten megsegítette Pál apostolt, még akkor is, ha ez akkor nem azt jelentette, hogy kiszabadította volna. Pálnak ehelyett lehetősége nyílt arra, hogy megossza a bizonyságtételét a környezetével Istenről és Isten elvégzett munkájáról a saját életében. Pál szeme láttára történtek csodák és törtek szét láncok.

Nem tudom, hogy van-e rosszabb annál, mint amikor elárul minket egy barátunk. Az árulás az egyik legfájdalmasabb dolog, amit egy ember átélhet, főleg akkor, ha már eleve megaláztak, elhagytak, vagy eltaszítottak bennünket. Ezt most a saját tapasztalataim alapján mondom, és szeretném megragadni a pillanatot annak kifejezésére, hogy mennyire sajnálom, ha ezt valaha át kellett élned. Tudom, hogy ez rendkívül fájdalmas.

Sajnálatos módon az árulás nem egy újkeletű dolog a barátságokban, hiszen már a Bibliában is találkozhatunk vele.

Jézus számára nem volt ismeretlen az árulás és a fájdalom. Amikor arra kérte legközelebbi barátait, hogy imádkozzanak érte, azok elaludtak. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor (Máté 26:36–46). El sem tudom képzelni, mennyire fájhatott a szíve, pedig akkor már eleve a vészesen közeledő keresztrefeszítése miatt gyötrődött, és a világ összes terhe a vállát nyomta.

Jézus a saját fájdalma ellenére is elkötelezte magát az Atya iránti engedelmességre és az Ő tervéhez való ragaszkodásra. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy mi elnyerhessük az örök életet.

Lehet, hogy Jézus nem pont azt teszi, amit szeretnénk, hogy tegyen, azonban ez nem jelenti azt, hogy elaludt volna a volán mögött. Ő él, éber, és tud minden körülményről, emberről és dologról. Az életünknek akadhatnak olyan területei, melyekre halottként tekintünk, amelyek azonban Jézusnak köszönhetően új életre kelnek.

Talán az élet nem úgy alakul, ahogyan azt mi terveztük, de Isten ettől függetlenül jó.

Az Ő szava igaz.

Ő az, aki a káoszt kinyilatkoztatássá tudja formálni.

Semmi sem vész kárba.

Amikor a legközelebbi barátaid újra és újra elárulnak és megbántanak, akkor emlékezz rá, hogy Jézus jelen van, és figyelemmel kíséri az életedet.

Mint olyan, akinek az elmúlt évtizede gyászról, halálról, csalódásról és árulásról szólt, szeretném, ha tudnád, hogy Isten mindig ott volt nekem. Azokon a napokon, amikor azt hittem, vége az életemnek, lejátszottam a kedvenc dicsőítődalaimat és kidicsőítettem magam a gödörből. Arra hívlak téged, hogy te is tégy hasonlóképpen, és lásd meg, ahogy Isten a próbatételt bizonyságtétellé változtatja, hogy bemutathasd másoknak Krisztust.

Isten nem csupán a helyreállításban utazik, hanem Ő a mi Megmentőnk és Feltámadt Királyunk!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/help-from-god/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Járj győztesen! – Józsué könyve – 1. hét / 2. nap

Váratlan segítség

Olvasd el:  Józsué 2:1-7; Zsidók 11:31

IMÁK:  Zsidók 11:31

További olvasmány – Józsué 2:8-14

Úgy szeretem Ráháb történetét! Prostituált volt, egy nő, akivel nem sokan akartak barátkozni. És mégis, nemcsak a hite miatt dicsérendő, hanem azért is, mert szerepel Jézus, a Messiás vérvonalában is (Máté 1:5).

Amikor a két kém megérkezett Jerikóba, biztosan nem várták, hogy egy Ráhábhoz hasonló embertől – egy nőtől, egy pogánytól, egy prostituálttól – kapjanak segítséget. De a mai Ige rámutat arra, hogy a hit mindenkié. A jó hír, hogy a kegyelem és a megváltás minden emberé, még azoké is, akik a mi szemünkben „nagy” bűnöket követtek el. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy „ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik” (Róma 5:20). Ráháb története erre az igazságra emlékeztet minket.

Ráháb beszámol a kémeknek arról, hogy hallott már az Istenükről. Az igaz Istenbe veti a hitét és ez a hit megmentette az életét. A kérdésem ma ez: hallanak tőled mások Istenről? Az életed bizonysága annak, hogy a Jézus által felajánlott kegyelem és megváltás mindenkié?

Drága Istenem, segíts megélnem az Evangéliumot. Segíts, hogy élő bizonyítéka lehessek a Te szeretetednek, kegyelmednek és könyörületednek. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Hűséges szeretet / 3. hét / 5. nap – Hóseás könyve

Olvasd el: Hóseás 7:3-12, Zsoltárok 106:40-45

IMÁK: Zsoltárok 106:44-45

A 11. vers Efraimot (Izráelt) egy galambhoz hasonlítja: egy buta, ostoba galambhoz. Úgy fest, az ókorban ugyanúgy gondolkodtak ezekről az állatokról, mint most. Ennek az összehasonlításnak az okát a 10 versben találjuk: az izráeliek túl büszkék voltak, hogy visszatérjenek Istenhez és Őt keressék.

A büszkeség az egyik fő oka annak, hogy elhagyjuk az embereket. Tesznek valamit, ami nem tetszik, vagy nem tesznek meg valamit, amit elvárunk tőlük, és a büszkeség máris útját állja a barátságunknak, az ismeretségünknek, a házasságunknak… vagy éppen az Istennel való kapcsolatunknak.

Talán épp a büszkeség az oka annak, hogy nem érezzük többé közel magunkat Istenhez. Néha nem tudjuk, hogy pontosan miért, de arra leszünk figyelmesek, hogy a kapcsolatunk Istennel már nem olyan, mint amilyen azelőtt volt. Talán nem úgy válaszolta meg az imáidat, ahogy szeretted volna. Talán az időzítése miatt nem mered rábízni az életedet.

Hadd emlékeztesselek ma arra, hogy Ő nem feledkezik meg a szövetségéről. Ő minden egyes neked tett ígéretét számon tartja. Mindet. Az Ő irántad érzett rendíthetetlen szeretetének bősége miatt megkegyelmez neked. Nem Ő az, aki kisétál ebből a kapcsolatból. Ő még mindig itt van, ahogy itt volt tegnap is, és itt lesz holnap is, várva, hogy keresd az Ő tekintetét.

Abbá, köszönöm Neked a Te rendíthetetlen szereteted. Köszönöm a kegyelmet. Köszönöm, hogy egyetlen nekem tett ígéreted sem marad beteljesítetlen. Teljes szívemmel Benned akarok bízni. Kérlek, ne engedd, hogy a büszkeség az utamba álljon! Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

Hazugság helyett igazság – 3. hét / 4. nap

Saját erődre kell támaszkodnod

Olvasd el!: 1 Korinthus 1:26-31; Példabeszédek 3:5-6; Ézsaiás 40:28-31; Jeremiás 17:5-8

IMÁK: Példabeszédek 3:5-6

Olyan világban élünk, mely értékeli az individualizmust. Gyengeségre utal, ha segítséget kérünk. A Szentírás szerint – ennek ellenére, – nem kell a saját erőnkre támaszkodnunk.

Az 1 Korinthus 1:26-31 arról szól, hogy Isten a világ szerint gyengéket, a bolondokat és a szegényeket választotta ki magának, hogy bebizonyítsa milyen keveset ér az emberi teljesítmény a megváltáshoz képest. Isten hatalmas dolgokat visz véghez hétköznapi emberek által. A megfáradtaknak erőt ad. És mert Isten az, aki minket magasba emel, nem dicsekedhetünk. Akik a teljesítményt saját maguknak tulajdonítják, semmibe veszik Isten szerepét az életükben, de amikor elismerjük Istent, olyan helyekre visz majd bennünket, amit soha nem tartottunk volna lehetségesnek.

Mikor próbáltál a saját erődre támaszkodni ahelyett, hogy Istent hívtad volna segítségül? Az Úr segíteni akar neked. Megengeded neki?

Mennyei Atyám, vannak időszakok az életemben, amikor el akarlak Téged lökni magamtól. Megáldasz emberekkel az életben, akik biztatnak, de gyakran figyelmen kívül hagyom őket. Segíts nyitottnak lennem feléd, és a környezetemben élők felé. Segíts, hogy Rád támaszkodjak. Beismerem, hogy nem tudok a magam erejéből megélni. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/ 

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Félelem és aggodalom – 4. hét / 4. nap

Isten a segítséged

Volt egy jelenet az egyik televíziós műsorban, amikor egy fiú egyedül próbált felépíteni egy falat. Sokan készen álltak, hogy segítséget nyújtsanak neki, de a vezető nem engedte őket segíteni mindaddig, amíg a fiú nem kérte őket. Amikor a fiú már elfáradt és kimerült, végre kimondta a szót: “segítség”. És a vezető rögtön válaszolt: “Most már mehetünk”.

Gyakran próbáljuk helyrehozni az életünket Isten előtt, azt gondolva, hogy ő inkább figyel minket, minthogy segítsen nekünk. Helytelen elképzelésünk van arról, ki is az Isten. Ő nem egy ítélkező vezető, aki azt várja, hogy elbukjunk egy feladatban. Ehelyett ő a mi szerető Atyánk, aki a mi pártunkon áll. Segíteni akar rajtunk, amikor bajba kerülünk.

Jézus az utolsó óráinkban értünk imádkozott. Imádkozott az egységünkért és a védelmünkért. Kérte az Atyát, hogy ismerjük meg az igazságot és örömteliek lehessünk. Ez az imádság nekünk hívőknek nagy reménységet ad.

Az, hogy tudod, Isten a te segítséged, reménységgel tölt el a félelem idején? Az Úr itt van, hogy válaszoljon nekünk, amikor hívjuk Őt. Emlékeznünk kell arra, hogy hittel az Úrhoz fordulhatunk. Azt akarja, hogy kérjük Őt. Mi tart vissza attól, hogy segítséget kérj az Úrtól?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy annyira szeretsz engem, hogy nem számít milyen bajba kerültem, te segíteni akarsz nekem. Imádkozom, hogy sose légy túl távol ahhoz, hogy meghalld a kiáltásomat. Köszönöm, hogy Jézus még akkor is értem imádkozott, amikor szembekerült a kereszttel. Segíts nekem hozzád fordulni segítségért akkor is, amikor félek. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Virág Eszter