Címke: reménység

A mi erőteljes bizonyságunk

Leave a comment

Legutóbb, amikor megkíséreltem megosztani valakivel az evangéliumot, a dolog nem ment túl fényesen. Sőt, mondhatnánk úgy, hogy kész katasztrófa volt.

Miközben épp egy könyvesboltban kerestem magamnak olyan Bibliát, amelybe jegyzetelni is lehet, két fiatal hölgy szólított meg. Talán azért érezték úgy, hogy egyszerűbb lesz velem beszélgetni, mert pont abban a szekcióban keresgéltem.

Megkérdezték, hogy hallottam-e már „Istenről, az anyáról”, majd elkezdték megosztani velem hitük alapelveit. Én türelmetlenül közbevágtam, hogy rácáfoljak az érveikre, és hogy megosszam velük Jézus Krisztus evangéliumát, innentől kezdve pedig elfajultak a dolgok. A végén egy könyvesbolt kellős közepén próbáltuk túlkiabálni egymást.

Rendkívül kínos és megalázó volt. Az eset után bűntudatot éreztem.

Miért támadtam rögtön vissza és miért viselkedtem ennyire idegesen?  Miért nem éreztettem velük Krisztus szeretetét? Miért nem hallgattam meg őket készségesen, és miért nem gondoltam meg, mit beszélek? Miért nem tettem bizonyságot? Egyáltalán eszembe jutott, hogy megkérdezzem, vágynak-e igazi megváltásra Jézuson keresztül?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ennek az élménynek a hatására jóval félénkebbé váltam a „jóhír” megosztásával kapcsolatban. Az élmény hatására, csak az lebegett a szemem előtt, hogy mi lesz, ha valaki úgy viselkedik velem, amikor megosztom az evangéliumot, ahogy én viselkedtem ezekkel a lányokkal.

Isten arra hív minket, hívőket, hogy megosszuk az örömhírt. Egy hívő életének célja és küldetése, hogy menjen, és beszéljen a megváltás üzenetértől, Isten azonban sosem küld ki minket egyedül. A Szent Szellem jár előttünk, hogy egyengesse előttünk az utat, és bennünk él, hogy felbátorítson bennünket a bátor, hatékony és alázatos beszédre (Apostolok cselekedetei 4:29,31; Apostolok cselekedetei 14:1, Máté 10:20).

Isten, a maga mindenhatóságában pont a megfelelő helyen és időben helyezett el bennünket, hogy beszéljünk róla azoknak, akiknek szükségük van rá (5 Mózes 31:8, Zsoltárok 139:5). Nekem csak annyi a dolgom, hogy alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt felkészült legyek arra, hogy beszéljek a bennünk élő reménység forrásáról.

Amikor az örömhírt osztjuk meg, követhetjük Pál apostol példáját az Apostolok cselekedetei 26-ban. Pál bátor volt, mégis alázatos maradt, amikor az evangéliumról beszélt. Elmondta Jézus Krisztus evangéliumát, azonban megosztotta a saját történetét is. Ha engedjük a Szent Szellemnek, hogy irányítsa a beszélgetéseinket, akkor ő meg fogja teremteni a lehetőséget nekünk arra, hogy megosszuk a hitünket (Jelenések könyve 3:8).

Az Apostolok cselekedetei 26-ban az Úr mennyei módon olyan helyzetbe hozza Pált, hogy az beszélhessen a hitéről, és megoszthassa a bizonyságtételét Agrippa királlyal. Ahelyett, hogy a félelmet engedte volna eluralkodni, Pál szerencsésnek tartotta magát, hogy védekezhet és azért is, mert így lehetősége nyílt az evangéliumról beszélni a kor legmagasabb rangú hivatalnokainak.

Gyakran nem látjuk meg, hogy Isten mennyei módon helyezett minket pont oda, ahol vagyunk, hogy gyümölcsöt teremjünk a minket körülvevő embereknek (János 15:4–5, 16).

Te és én tápláljuk a családtagjainkat, szomszédainkat, munkatársainkat, és még azokat is, akik a közösségi média oldalain követnek bennünket. Így muszáj feltennünk magunknak a kérdést: mivel tápláljuk őket?

A 1–23. versekben Pál kijelenti, hogy Jézus Krisztus evangéliumának igazsága az egyetlen út a megváltáshoz és az Istennel való megbékéléshez. Emellett láthatjuk, hogy Pál elmesélte a saját megtérésének történetét is.

A személyes bizonyságtételünk nagyon fontos, mert ez annak az egyedülálló története, hogy Isten miként formálta a mi életünket. A személyes bizonyságtételünk egyszerűen az, hogy milyen volt az életünk Krisztus előtt, és mennyit változott a megváltásunk óta. Az emberek ugyan beleköthetnek a Biblia egyes részeibe, az Isten életünkben elvégzett csodálatos munkáját senki sem vitathatja.

A 24–29. versekben azt látjuk, hogy Pált kicsúfolták és kigúnyolták. Nem a mi feladatunk bárkit meggyőzni, belekényszeríteni vagy érzelmileg zsarolni azért, hogy elfogadja Jézust megváltójaként. A mi feladatunk csupán annyi, hogy bátran és alázatosan beszéljünk róla, a munka többi részét pedig a Szent Szellemre bízzuk.

Gyakran imádkozom azért, hogy Isten adjon nekem újabb alkalmat találkozni azokkal a lányokkal. Ha megtenné, bocsánatot kérnék tőlük az arrogáns és feszült viselkedésemért, majd alázatosan és szeretettel beszélnék velük.

Isten annyira szeretett engem, hogy a fiát, Jézus Krisztust adta halálra, hogy megfizesse az árat a bűneimért. Kamaszkoromban elszöktem otthonról, majd az alkohol és a drogok segítségével a szexuális bűnök, a prostitúció és a pornográfia csapdájába estem. Meggondolatlanul éltem a reménytelen, dühös és elkeseredett életemet. Amikor a dolgok a legrosszabbra fordultak, és már a halállal néztem szembe, öntudatra ébredtem és felismertem, hogy minden, amit teszek, rossz. Könyörögtem Istennek, hogy segítsen, javítson meg, mentsen meg. Teljes szívemből hittem, hogy képes rá. Habár ezt akkor még nem értettem, Jézus Isten jobb oldalán ült, és értem imádkozott.  Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának hála Isten kinyújtotta hatalmas karját, belenyúlt az életembe, és megmentett. Újjá tett. Bár a körülményeim nem változtak meg azonnal, egyvalami mégis rögvest más lett: volt reménységem. Annyira szeretve éreztem magam, mint még soha. Alávetettem magam Istennek, aki módszeresen megtisztított, helyreállította az összetört szívemet, meggyógyította a régi sebeket, eltávolított embereket az életemből és megmutatta, hogyan éljek Érte és szeressek úgy, mint Ő.

Megosztani az evangéliumot néha ijesztő. Lehet, hogy kinevetnek, kicsúfolnak, elküldenek vagy elhagynak. De mi azért vállaljuk a kockázatot, mert szeretjük Istent. Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretnünk kell az embereket, még akkor is, ha szerethetetlen, kellemetlen, udvariatlan emberekről van szó (Máté 22:37–39). Isten megígérte, hogy megadja nekünk az erőt, szánkba adja a szavakat és kegyelemmel tesz teljessé, hogy mindezt Érte vigyük véghez, méghozzá kiválóan (Máté 7:7–8).

Hogyan imádkozhatunk érted, amikor elindulsz a világba, hogy megoszd az örömhírt és a bizonyságtételedet?

  Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-powerful-witness/

Fordította: Szabó Anna

Egyetlen éjszaka alatt

Leave a comment

Édesapám néhány évvel ezelőtt mondott valamit, amit azóta is fontosnak tartok. Így szólt:

„A dolgok akár egyetlen éjszaka alatt is megváltozhatnak. Ne veszítsd el a reményt, hosszú még az élet.”

Bármilyen egyszerűen is hangzik ez, tudom, hogy nem üres közhelynek vagy klisének szánta. Onnan tudom, hogy éveken át figyeltem őt és édesanyámat, ahogy mindenért imádkoznak: a családi étkezésekért, értem és a bátyáimért, az anyagi szükségeinkért, gondviselésért az utazásaink során, barátokért és családtagokért, akik nehéz időszakokon mentek keresztül, egészségügyi problémákért stb. Tudtam, hogy amikor azt mondja, hogy a dolgok akár egyetlen éjszaka alatt is jóra fordulhatnak, az nem azt jelenti, hogy sosem lesz részünk nehézségekben. Sokkal inkább így emlékeztetett arra, hogy Isten folyamatosan munkálkodik az életünkben; a jó és a rossz időszakokban egyaránt, és bízhatunk Benne, hogy a sötét éjszakákon is átvisz, mellettünk lesz.

És pontosan emiatt szeretem annyira az Apostolok cselekedetei 12. részét. Péter éppen a börtönben ült, és egy koholt vádakon alapuló pernek nézett elébe. Volt azonban valami, ami az ő javára dolgozott, mégpedig barátainak és hívő testvéreinek imádsága; azoknak a hívő testvéreknek, akik tudták, hogy Péter biztonságáért és szabadon engedéséért imádkozni nem hiábavaló.

A sötét elszigeteltség és magány pillanatában Péternek minden oka megvolt rá, hogy feladja a reményt és elhiggye, hogy története képtelen és reménytelen fordulatot vett. Isten azonban fényt gyújtott azon a sötét helyen. Az éjszaka kellős közepén Isten angyala felébresztette Pétert, és megkérte, hogy keljen fel, öltözzön fel, és egész egyszerűen sétáljon ki a megerősített börtönből. Péter azt hitte, hogy ez csak egy álom. Ez túl egyszerű. Ilyesmi nem történik csak úgy.

De ahogy Péter idejében, úgy ma is igaz, hogy semmi sem lehetetlen Isten számára. Az Ő életünkre vonatkozó szavát, tervét és célját nem állíthatja meg semmi: sem ember, sem járvány, sem késedelem; semmi sem szabhat gátat Neki, hogy megvalósítsa akaratát bennünk és általunk.

Ha azzal a reménnyel és bizonyossággal élünk, hogy Isten hatalmasabb, mint a körülményeink, és hogy nem hiábavaló dolog imádkozni, akkor a szívünkben helyet adtunk a hit növekedésének és lehetőséget biztosítunk Isten Igéjének, hogy valóságos és termékeny legyen az életünkben. A reménységünk pedig nemcsak minket szolgál, hanem azokat is, akik a történetünket kívülről figyelik, és akiknek hallaniuk kell, hogy Isten nem vall szégyent.

Lehet, hogy csupán párat kell aludnunk, hogy az imáink csodálatos meghallgatásra leljenek, és nem csupán a mi javunkra, hanem mások épülésére és Isten dicsőségére. Nem mindig tudjuk, hogy mit kell tennünk, de mindig imádkozhatunk, hiszen a Jakab 5:16 is arra emlékeztet bennünket, hogy „az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes.” Ne hagyd abba az imádkozást a családodért és a szeretteidért. A történetnek, amelyet Isten az életedben, a családodban és a jövődben ír, még nincs vége. Lehet, hogy pont az éjszaka folyamán dolgozik a válaszon.

Azt, ami átok lett volna az életünkben, Isten meg tudja ragadni és át tud vinni minket rajta oly módon, hogy mások nem tudják nem meglátni az Ő erejét, jóságát és hűségét még a legsötétebb órán is.

Az Apostolok cselekedetei 12:24 szerint „Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.” A bizonyságtételünk, az, amikor megosztjuk másokkal, hogy Isten miként mentett meg bennünket, hogyan válaszolta meg az imáinkat és hogyan nem hagyott bennünket cserben a nehéz időkben, sőt, az egész életünk Isten csodálatos munkájának és erejének tanúja lesz, mely mások szívében is feléleszti majd a reményt és a felizzítja a hitet. Olyan ez, mintha a hit lángját táplálnánk: minél többet hallunk Isten hűségéről, annál jobban megerősödik a hit a mi szívünkben is, illetve annál élőbbé és személyesebbé válik az Ő Igéje az életünkben.

Azért imádkozom, hogy akármilyen nehézséggel is nézünk ma szembe: legyen az késedelem, csalódás vagy megpróbáltatás, engedjük Isten Igéjének és ígéreteinek, hogy növekedjenek és gyarapodjanak a szívünkben, és hogy oly módon váljanak valósággá az életünkben, hogy minden időben Isten erejét, jóságát és hűségét hirdessék.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/overnight/

Fordította: Szabó Anna

Hinni a hűséges Istenben

Leave a comment

Hálás vagyok Istennek a technológiáért. A lengyelországi Krakkóban székelő csoportunk ugyanis online folytatja a Bibliatanulmányozást. Nemrég fejeztük be Habakuk próféta könyvének tanulmányozását.

Habakuk megkérdőjelezte Isten munkáját, siránkozott, és nem értette, hogy Isten miért nem avatkozik be a sok igazságtalanság közepette. A válasz, amit Habakuk próféta kapott Istentől nem oldott meg minden fájdalmas kérdést, ugyanakkor megtanította őt (és vele együtt Isten népét is) arra, hogy Istenben reménykedjen és bizalommal várja az Úr csalhatatlan ígéretének beteljesedését. Habár Isten útjai kifürkészhetetlenek (Róma 11:33), a céljai következetesek.

Egyikünk sem tudja, hogy mit hoz a holnap, azt azonban tudjuk, hogy kicsoda Isten, és Őbenne reménységre és erőre lelhetünk. Tudjuk, hogy Isten jó, szent, igazságos és hűséges, és hogy az Ő kezében van a menny és a föld. Csak tűnődj el egy pillanatra a mindenhatóságán: semmi sem lepheti meg. Bármit is tesz Isten, az a népe javát szolgálja, még akkor is, ha szenvedéssel jár (Róma 8:28).

Ebben a kihívást jelentő időszakban hálás vagyok azért, mert van időnk közeledni Istenhez és elmélkedni az Ő jellemén. Ha valamit megtanultam Habakuk próféta könyvéből az az, hogy a reménységünk nem abban rejlik, hogy mi történik velünk, vagy hogy kik vagyunk: a reménységünk a mi Urunk és Megváltónk. Mert tudjuk, hogy kicsoda Isten és mit tett értünk Jézus Krisztusban. A mi hitünk alapja nem ezen a világon alapszik; a mi hitünk alapja a hűséges Istenünk.

A történelem során Isten mindenhatósága Habakuk panaszát öröménekké formálta: Habakuk örvendezett az Úrban, megváltásának és erejének Istenében. Legyen ez ma emlékeztető mindannyiunk számára, hogy a reménységünk nem belülről, önmagunkból táplálkozik, hanem Jézus Krisztus az alapja. Töltsön el minket öröm, mivel tudhatjuk, hogy Isten hűséges az Ő ígéreteinek megtartásában.

Örvendjünk és vigadjunk, mert ez az a nap, amit az Úr szerzett! Maradj kapcsolatban a barátaiddal és a családoddal, hívd fel a munkatársadat egy kávészünet erejéig, folytassátok a Bibliatanulmányt a csoportotokkal. Maradjatok az Igében és imádkozzátok az Igét. Nézzetek Jézusra, mert egyedül Ő a mi reménységünk és életünk.

Karina Ospanova,
Az orosz nyelvű Szeresd Nagyon Istent csoport vezetője – Krakkó, Lengyelország

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-faithful-god/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Új élet mostantól

Leave a comment

„Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt.” – János 11:25

Mai olvasmányunk két asszonyt jellemez két különböző sírnál: Mária Magdolnát Jézus üres sírhelyénél és Mártát, Lázár gyászoló testvérét a bátyja sírjánál.

E két sír mellett ott van a feltámadás. Emellett bizonyítják azt is, hogy az emberek nem értik meg a feltámadás valódi erejét.

Simon Péter és János megvizsgálták Jézus üres sírját, de nem értették meg azt, amit az Írás világosan kijelentett: Jézus fel fog támadni a halottak közül. Márta azt mondta Jézusnak, hogy tudja, a bátyja az utolsó napon feltámad majd, de nem vette észre, hogy Jézus annál a napnál sokkal korábban akarja feltámasztani.

Mi is félreértjük a feltámadást. Sokat beszélgetünk arról, hogy „halálunk után a mennybe kerülünk”, de teljesen szem elől tévesztjük a feltámadás ígéretét. Van élet a menny után is abban a feltámasztott és megváltott testben, amit Jézus ígért nekünk. Nem vesztegetjük az időnket itt a Földön, nem haszontalan dolgokkal foglaljuk el magunkat addig, amíg végre elmenekülhetünk a Mennybe. Arra várunk, amibe Jézus bepillantást engedett – a feltámadott testre, megváltott teremtményként Isten korlátlan jelenlétének megtapasztalására.

A János 11:25-26 előtti versekben Márta visszautasítja Jézus vigasztalását azzal, hogy ragaszkodik saját elméletéhez. Tudja, hogy egy napon, a távoli jövőben, testvére visszatér az élők közé és minden rendbe jön. Amikor Jézus azt mondja, „Fel fog támadni a testvéred” (11:23), Márta arra gondol, hogy majd valamikor a jövőben. Jézus azonban kijelenti, hogy Ő a feltámadás és az élet, az élő és lélegző ember, aki kitört a halálból és a romlásból és életet hozott!

Márta az absztrakt teológiai igazságra gondolt és nem vette észre, hogy Jézus ezt a messzi reménységet aznapi realitássá változtatja. Mintha azt mondta volna: „Nem, mostantól van ígéreted az új életre!”

Nem kaptunk ígéretet arra, hogy most azonnal feltámadnánk, de mégis vágyakozunk a napra, amikor minden helyreáll. Nem szűnünk meg várni. Mégis Jézus életének, halálának és feltámadásának ígérete még mindig ez: itt egy gazdag élet, amit meg kell élnünk.

Jézus bepillantást engedett Isten eljövendő királyságába: ételt adott az éhezőknek, meggyógyította a betegeket, vigasztalta a gyászolókat, együtt játszott a gyermekekkel, figyelt arra, hogy az esküvőt annak rendje és módja szerint ünnepeljék. A feltámadás ígéretének egy része erről szól: arról, hogy megtapasztalhatjuk és részesei lehetünk Isten Királyságának hasonló pillanatainak. A Szent Szellem által erőt kapunk arra, hogy szolgáljuk közösségünket, vigasztaljuk egymást és együtt ünnepeljük győzelmeinket.

Abban a kiváltságban van részem, hogy az elmúlt években a gyülekezetemből egy csoportnyi nőtestvéremmel együtt tanulmányozhatom a Bibliát és ebben a csoportban megpillanthatom Isten eljövendő Királyságát. Megtartjuk egymást, amikor szüleink meghalnak, segítünk egymásnak dobozolni költözéskor, együtt főzőcskézünk, hogy ünnepeljünk egy-egy diplomát vagy könyv megírását. Együtt tapasztaljuk meg az élet gazdagságát – az életet, ami bizonyságot tesz a feltámadás igazságáról azáltal, hogy igazán megéljük. 

Úgy is megoszthatjuk az evangéliumot a nem hívő emberekkel, ha bővelkedő életet élünk. Ez alatt nem pénzügyi jólétet, karriert és anyagi javakat értek, hanem, hogy annak a fényében élünk, hogy a feltámadás tényleg igaz és Jézus ígéreteiben bízhatunk, hisz Ő képes megcselekedni azokat. Ha igazán elhisszük, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül, és hogy Ő örök életet ígért a követőinek, akkor másmilyen életet élünk. Közösségben, másokért munkálkodva, örvendezve feltámadásunk ígéretében. Reménységünk örökkévaló: egy bővekedő élet most és egy megváltott, feltámasztott élet a jövőben.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/new-life-now/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Reménység akkor is, ha fáj

Leave a comment

„Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz.” – Róma 8:18

Épp ahogyan leültem megírni ezt a blogbejegyzést üzenetet kaptam édesanyámtól. Az üzenetben elmondta, hogy családunk egyik barátja a következő pár órában valószínűleg végleg megadja majd magát a rák elleni küzdelemben. A torkom azonnal összeszorult ahogy a gyermekeire, unokáira és férjére gondoltam, és arra veszteségre, amellyel nemsokára szembe kell nézniük.

Miközben elborított a szomorúság, a mára kijelölt igeversekhez lapoztam (Róma 8:18–25), és békességre leltem abban a tudatban, hogy a jelen szenvedései össze sem hasonlíthatóak azzal a dicsőséggel, amellyel Jézus felfedi majd magát a barátom előtt akkor, amikor először találkoznak szemtől szemben. Eszembe jutott, a barátunk mennyire szeretett énekelni, és hogy én gyermekként mennyire szerettem a gyülekezetben az előtte lévő sorban ülni és hallgatni a tisztán, üdén zengő hangját. Elképzeltem, ahogy teljesen gyógyultan és megváltva, személyesen dicsőíti az Urat és hogy azt a csodát, amit gyermekként hallottam tőle, mennyire nem lehet majd összehasonlítani azzal, ami abban az örömteli percben történik majd!

Most azonban tudom, hogy barátom családjának gyásza, fájdalma és vesztesége kézzel fogható, nehéz és mindent elsöprő.

Az igazság az, hogy a szenvedés olyasvalami, ami elől egyetlen ember sem menekülhet. A szenvedés része bűnös és megtört világunknak, azonban a Szentírás egészén átívelő történet szerint a világmindenség Istene úgy döntött, hogy mindannyiunknak utat nyit a megváltáshoz. A Római levél 8. fejezete elmondja, hogy az egész teremtett világgal együtt mi is nyögünk és sóhajtozunk, miközben a megváltást várjuk.

És miközben a szabadságra vágyunk ebben az összetört világban, mit teszünk?

A Róma 8:24–25 szerint: „A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!” [kiemelés utólag]

Ugye te is látod, amit én? A Biblia szerint nyögünk és sóhajtozunk ugyan várakozás közben, de remélünk is.

Ma, miközben ezeket a sorokat írom, buzgón imádkozok a családért, akiknek nemsokára búcsút kell venniük egy szerettüktől, és nem tudok nem a reménységre gondolni. A következő napok és hetek ugyan nyögéssel és sóhajtozással fognak telni számukra, azonban – bár a hívők is gyászolnak – mi nem reménység nélkül gyászolunk (1 Thesszalonika 4:13–18).

Ez a rész abban erősít meg bennünket, hogy azok, akik Isten családjához tartoznak, abba a reménységbe kapaszkodnak, hogy jelenlegi szenvedésünk, bármilyen valóságos és fájdalmas is, elhomályosul majd azon a napon, amikor Isten minden rosszat helyrehoz, és minden könnyet letöröl (Jelenések 21:3–5). Krisztus eljövetelének dicsőséges napja lesz az, és ez a reménységünk a legsötétebb órában is kitart. Egy olyan napban reménykedünk, amelyet még nem láthatunk, de amelynek az eljövetelében biztosak lehetünk, mert a mi Istenünk egy megbízható Isten: Ő betartja az adott szavát és sosem késik.

Mikor a világunk darabjaira hullik egy sokkoló diagnózis hallatán, egy családtag által okozott fájdalmas seb, esetleg egy szerettünktől vett búcsú miatt, tudhatjuk, hogy jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a nappal, amikor Krisztus majd minden rosszat helyrehoz; azzal a nappal, amikor minden könnyet letöröl a szemünkről; amikor szemtől szemben láthatjuk a mi hatalmas Megváltónkat, és örökre dicsérhetjük Őt.

Habár ez egy olyan reménység, melyet nem láthatunk, tudhatjuk, hogy „ezek a beszédek megbízhatók és igazak” (Jelenések 21:5). Barátaim, bármivel is kell ma szembenéznetek, találjatok békességet Istenben, aki megvált bennünket, és aki visszatér. Lelj rá a reménységre az örökkévaló megváltásban, miközben olyan dolgokra várunk, amelyeket még nem látunk.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/hope-for-when-it-hurts/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Szép remények

Leave a comment

Mikor történt meg veled utoljára, hogy összetörtek a reményeid?

Mindannyiunknak vannak elképzelései arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene a dolgoknak történnie az életünkben. Készülünk. Áldozatot hozunk. Újra meg újra tervezünk. De legjobb akaratunk ellenére megtörténhet, hogy a világunk a feje tetejére áll.

„Jézus tudta, hogy meg akarják kérdezni, ezért ő kérdezte meg tőlük: „Arról tanakodtok, hogy mit jelent, amit mondtam: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, azután hamarosan ismét megláttok?« Igazán mondom nektek: akkor majd sírtok és jajgattok, a hitetlenek ellenben örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok hamarosan örömre fordul.”– János 16:19-20

A János 16:19-20-ban Jézus elmagyarázza a tanítványoknak, hogy mi fog történni vele. Elfogják, brutálisan megverik, kigúnyolják és megalázzák, majd meg fog halni a kereszten. De 3 nap múlva fel fog támadni a világ Megváltójaként.

Jézus felkészíti az apostolokat az előttük lévő dolgokra. Minden eseményt elmond nekik. Pontos időrendről beszél nekik. Megígéri, hogy újra fogják Őt látni.

Mégis, az apostolok egyszerűen nem értik. Hallják Jézust, de nem tudják felfogni és megérteni hátborzongató halálának és dicsőséges feltámadásának teljességét.

Amikor minden amit Jézus előre megjósol a valóságban megtörténik, összeomlottak. Azt hitték, hogy Jézus halála a kereszten mindennek véget vetett. Pedig ez csak a kezdet volt.

A hívők most ugyanolyan kihívásokkal találkoznak, mint amivel az apostolok. Bízunk-e teljes szívvel Isten ígéreteiben, amiről hallottunk, olvastunk és amiről tanultunk, amikor elkeserítő körülményekkel találkozunk?

Amikor feje tetejére áll a világunk és az reményeink összeomlanak, lehet, hogy azzal küzdünk, hogy visszaállítsuk a korábbi életünket – hogy összerakjuk a törött darabkákat. Csak Jézus tudja összeszedni életünk összetört darabkáit és csak Ő tud létrehozni belőle valami újat és gyönyörűt. A gyász soha nem a vég. Olyan sok rész a Bibliából arra tanít, hogy a gyász és fájdalom együtt járhat és együtt is jár gyakran a reménységgel és a hittel. A fájdalom a világunk része, de a reménység is. Mindkettőnek helyet adhatunk az életünkben.

„…ez meg fog felelni annak a határozott várakozásomnak és kívánságomnak is, hogy nem fogok szégyent vallani semmiben. Sőt, bátran meg fog mutatkozni bennem — akár életben maradok, akár meg kell halnom —, hogy Krisztus mindenkinél hatalmasabb. Igen, azt várom, hogy ez a mostani helyzetemben is így lesz, mint ahogy eddig is mindig így volt.” – Filippi 1:20

Reményeink saját életünkre nézve eléggé behatároltak és rövidlátóak, ha Istenéhez hasonlítjuk. Földi életünk csak egy apró lépés az örök élethez képest, amit az Úrral fogunk tölteni. A Földön töltött megszámlált napjainkat még csak nem is hasonlíthatjuk a többszázezer évhez, amit az Úrral fogunk tölteni.

A hívők élete nem korlátozódik erre a világra. Az Örökkévalósághoz vagyunk hozzákötve. Amikor várakozásaink hozzákapcsolódnak Isten ígéreteihez, a fájdalmunk, gyászunk és csalódottságunk sosem tart sokáig.

„Láttam, hogy a Szent Város, az Új Jeruzsálem leszállt a Mennyből, Istentől. Olyan volt, mint egy menyasszony, akit a férje számára öltöztettek és ékesítettek fel. Majd erős hangot hallottam a Mennyből, amely ezt kiáltotta: „Isten otthona most már az emberek között van, s ő ezentúl együtt lakozik velük. Népévé lesznek, ő pedig Istenükké lesz. Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” – Jelenések 21:2-4

Lesznek nagy fájdalmaink, de van egy még nagyobb ígéretünk Isten jelenlétéről, vigasztalásáról és együttérzéséről.

Lesz részünk nagy szomorúságban, de van egy még nagyobb ígéretünk Isten határtalan öröméről.

Meg fogjuk tapasztalni a csalódást és a csüggedést a körülöttünk lévő világtól, de törésbiztos ígéretünk van Isten győzelméről, Jézustól, Aki legyőzte a világot.

Isten felkészíti gyermekeit arra, hogy mi vár rájuk. Mindent megmondott nekünk erről a világról. Kijelentette a legfontosabb ígéretet, azt hogy örökre Vele leszünk.

Gyászunk, szívfájdalmunk és csalódásaink közepette türelmesen számíthatunk arra, hogy Isten elhordozza terheinket, magára veszi fájdalmainkat és bekötözi sebeinket. De bizton és bátran számíthatunk az Általa megígért örömre is. Isten nem tud és nem is fog magunkra hagyni.

Hogyan imádkozhatunk ma érted, amint szembesülsz összetört reményeiddel?

Békesség és kegyelem nektek,

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az ő életében. Ugyan néha elég összevisszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket.

Fordította: Pfaff Mária

Forrás: https://lovegodgreatly.com/great-expectations/

Mikeás könyve – 4. hét / 3. nap

Leave a comment

Olvasd el: Mikeás 7:1-7

IMÁK: Mikeás 7:7

Mindazok után, amivel Mikeás könyvében találkoztunk, minden ítélet, bűn és betekintés után, a szívünk vigaszt találhat a mai Igében. Lehet, hogy minden összeomlik körülöttem, de én az Úrra, az én Szabadítómra várok. Ő meghallgat engem. Ő lát engem. Ő az én kősziklám, váram és menedékem. Ő olyan hatalmas, hogy megmenthet engem és örökké tartó szeretettel szeret.

A Zsoltárok 62:1-2 azt írja: „Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle jön szabadulásom.

Csak ő az én kősziklám és szabadítóm; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg teljesen.” (Rev. Károli) Dávid tudta, hogy egyetlen dologra van szüksége a túléléshez és a növekedéshez: Istenre, az Ő hatalmas szeretetére és gondviselésére. Lehet, hogy ez a világ megpróbál legyőzni, mégsem rendíthet meg felettébb.

Félelem nélkül nézhetek szembe az élettel, mert Isten velem van. Mint keresztyén, tudom, hogy próbák várnak rám. Tudjuk, hogy sok különböző dolgot kell átélnünk, amik megpróbálnak legyűrni bennünket. De tudjuk azt is, hogy hatalmas Istenünk van, aki velünk harcol és meghallja segélykiáltásainkat.  

Uram, dicsérlek Téged, mert megelégítesz – elég vagy a szívemnek, az életemnek, az örömömnek. Köszönöm, hogy meghallgatsz, valahányszor Hozzád kiáltok. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/ Fordította: Szabó Eszter

Mikeás könyve – 3. hét / 4. nap

Leave a comment

Olvasd el: Mikeás 5:7-9, Apostolok cselekedetei 17:1-4; 18:1-4, 24

IMÁK: Mikeás 5:7

További olvasmány: Apostolok cselekedetei 17, 18, 19

Mikeás ígéretet tesz Júda népének, hogy Isten nem fogja örökre elpusztítani őket. Jákób maradéka elvegyül a népek között amikorra a Messiás eljön, hogy uralkodjon Jeruzsálemben. Ez egy olyan ígéret, ami bizonyosan bátorította őket.

Láthatjuk, hogy ez az ígéret hogyan vált valóra a történelemben. Az Apostolok cselekedetei beszámol zsidókról, akik Jézus lábaihoz járultak, olyanokról, akik idegen nemzetek között laktak. Olvashatunk zsinagógákról, amik Thesszalonikában és Korinthusban, görög városokban álltak. Olvasunk Aquiláról és Priscilláról, zsidókról, akik Rómában éltek és Apollósról, egy egyiptomi, Alexandriából származó zsidóról is.

A zsidókat borzalmas módon üldözték a történelem folyamán. Mégis, ott vannak a világ számos országában, különböző helyeken és kultúrákban élve még mindig tartják zsidó szokásaikat, életmódjukat. Isten gondot visel rájuk.

Idegen vagyok abban az országban, ahol élek, de nem vagyunk-e mind idegenek ebben a világban a 2 Péter 2:11 szerint? Isten gondot visel rád, mint egy ebben a világban élő idegenre. Nem hagy magadra!

Drága Atyám, századokon keresztül viselted gondját a népednek, óvtad őket a gonosz minden formájától. Hűséges voltál az Izráelnek tett ígéreteidhez és a nekem tett ígéreteidhez is az vagy. Köszönöm, Uram, hogy gondot viselsz rám, mint idegenre ebben a világban. Segíts, hogy emlékezzek, a Menny polgára vagyok. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

De mi az Örökkévalót, Istenünket követjük…

Leave a comment

Mai olvasmányunk hihetetlen reménységgel szolgál azoknak, akik az ÖRÖKKÉVALÓ nevében járnak. Látjuk, ahogy Isten bemutatja a megígért jövőt az Ő népének. Ez az új királyság békés és bővölködő lesz – nem lesz több könny, fájdalom és halál. Nem lesz több háború, veszteség, vagy emberek és nemzetek közötti konfliktus. Isten uralkodik majd minden felett, népe pedig élvezi majd az Ő tökéletes terve és igazsága, az Ő kisugárzása és hatalmas nevének természete által nyújtott áldásokat.

Sokan úgy hiszik, hogy ez az időszak az utolsó időkben jön el; abban az ezer éven át tartó időszakban, amikor Isten uralkodik majd a földön és az emberek között lakik. Micsoda csodálatos gondolat! Az Ő népe közt majd számos kultúra, rassz és nemzet képviseli magát, gyönyörűséges és hatalmas bizonyságául annak az engedelmességnek, melyet a missziós parancs iránt tanúsítunk.

Ez a világbéke ideje lesz. Az ÖRÖKKÉVALÓ tanít majd minket az Ő útjaira és mi azokon fogunk járni.

Azonban ahhoz, hogy Isten nevében járjunk, ismernünk kell a nevét. Ahhoz pedig, hogy ismerjük a nevét nem elég tudnunk Istenről, hanem ismernünk kell Őt személyesen is közelről. Ne becsüld alá Isten nevének hatalmát! És akkor értjük meg az Ő lényének esszenciáját és az Ő személyét, ha az Ő Igéjén keresztül bensőséges kapcsolatot alakítunk ki Vele, azon a csatornán keresztül, amelyen keresztül Ő isteni hatalmával kijelentette magát.
Ha az egyetlen igaz Istenben hiszünk, akkor magabiztosan járhatunk az Ő útjain és bízhatunk Nevében.

Ennek az új világnak a békés ígérete egy olyan nagyszerű reménység, amelynek cselekvésre kell sarkallnia minket, bátorrá téve bennünket – még akkor is, ha ez áldozatokkal jár. A végén Isten mindent megújít, megvált és a helyére tesz. Ez a tudat minden átmeneti szenvedésünket az örökkévalóság fényében tünteti fel. Hajlandó vagy belevetni magad Isten Igéjébe, hogy minél bizalmasabban ismerd meg Őt? Te vajon mélyebbre ásol, még akkor is, ha más szolgálók, gyülekezetek és a testvérek csak a szentség felszínét kapargatják? Minden más „isten”, amelyet a szívünk trónjára helyezünk csalódást okoz majd – a kapcsolataink, a családunk, a biztonságunk, vagy annak érzete, a sikerünk… De az az Isten, aki feltámasztotta Jézust a halálból sosem hagy el minket, nem hagy cserben, és nem okoz csalódást.

Nővéreim, ahogyan azt Mikeás olyan szépen megfogalmazta, az Úr, a mi Istenünk örökkévaló Isten. Ezt jól tudjátok. Ezt az igazságot a szívetek mélyére rejtettétek. És most mit fogtok ezzel cselekedni?

Drága Istenem,

Több vagy, mint egyszerűen hűséges. Köszönöm, hogy mindent helyrehozol, és hogy szeretettel lehetővé teszed gyermekeid számára, hogy békében és gazdagságban éljenek. Nem érdemeljük meg, mégis hálásak vagyunk azért, hogy Jézus Krisztus szent Szelleme által bennünk élsz. Jóságos és szerető Atya vagy. Segíts, hogy bízni tudjunk az ígéreteidben, tudva azt, hogy igazságban uralkodsz majd. Tarts távol minket a haszontalan bálványoktól, melyek csak pillanatnyi elégedettséget és örömöt okoznak. És emlékeztess minket minden egyes nap a Te örökkévaló nevedre. Szeretünk. Ámen.

Alisha

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/we-will-walk/

Hűséges szeretet / 2. hét / 2. nap – Hóseás könyve

Leave a comment

Olvasd el: Hóseás 2:14-23; Zsoltárok 71:20-21

IMÁK: Zsoltárok 71:20-21

További olvasmány: 5 Mózes 30:1-10

Remény. Amikor a mai Igerészt olvastam, a szívemet remény töltötte el. Isten elmondja, hogy ha egyszer Izráel megtapasztalja az ínség kellemetlenségeit, akkor ismét hallgatni fog Isten hangjára és Ő magához csábítja népét.

Istennel mindig van remény.

Életem megmentetted, kihúztál minden bajból, még a föld mélyéből is! Visszanézve, milliónyi bajt és csapást látok, melyekbe a saját bűneim vezettek. Életem legmélyebb pontjain, a bűnben és a kétségbeesésben, Isten sosem hagyott el engem. Mindig mellettem volt és türelmesen várta, hogy bűnbánatot tartsak és visszatérjek az Ő szerető karjaiba.

Lehet, hogy jön olyan idő, amikor egyedül érzed magad, elveszettnek, mintha senki sem törődne veled. De még ha saját bűneink a föld mélyére vezetnek is minket, Isten újra és újra kihoz minket onnan. Isten minden alkalommal megvigasztalja a szívünket, ha Hozzá fordulunk.

Drága Atyám, köszönöm a reményt, ami Benned a miénk lehet. Köszönöm, hogy sosem mondasz le rólam és bűneim mélyéről is kimentesz. Jó Atyám vagy nekem. Ámen.

/YouVersion/ Fordította: Szabó Eszter