Hinni Benne

Ahogy Nigériában a statisztikák számai egyre csak felfelé kúsznak, úgy harapózik el egyre jobban a rémület és az aggodalom. A termékek és a szolgáltatások árai az égbe szöktek, az emberek pedig egyre reménytelenebbek. Szó szerint szemmel látható, hogy az emberek úgy viselik a félelmet, mint egy ruhát.

Én pedig azon morfondírozok: Ez minden? Ez az, amivel a Sátán próbálkozik? Hogy megtölt minket félelemmel és eltereli a figyelmünket Istenről és az Ő erejéről? Hirtelen a koronavírus-járvány hatalmasabbá vált, mint a Menny és a Föld Teremtője? Emiatt ér véget sokak hite? Ez az, ami végleg megtör bennünket?

Mózes 4. könyvében az Úr a következő kérdést szegezi Mózesnek: „Azt hiszed, ez már túl nehéz nekem? Majd meglátod, beteljesedik-e vagy nem, amit ígértem!”

Úgy vélem, Isten ma is ugyanezt kérdezi a gyermekeitől: Azt hiszed, megmenteni téged és a szeretteidet már túl nehéz nekem? Vajon a statisztika hirtelen hatalmasabbá és erősebbé vált, mint az én Szavam?

Mit mond Isten a TE életedre vonatkozóan? Most van itt az ideje a Benne való hitnek. Most van itt az ideje annak, hogy időt töltsünk az Igéjét olvasva és az ígéretein töprengve. Most van itt az ideje annak, hogy Isten szeretetét és hűségét hirdessük, ne pedig a végzetről és a félelemről prédikáljunk. Most van itt az ideje annak, hogy Isten gyermekei megmutassák a világnak, hogy Kihez tartoznak és Kiben bíznak.

Soha ne hagyjon el bennünket a hitünk. Jézus nevében. Ámen.

Ebos Aifuobhokhan,
A Szeresd Nagyon Istent hausza nyelvű csapatának vezetője és a SZNI írói csapatának tagja – Nigéria

Forrás: https://lovegodgreatly.com/believe-him/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Isten velem van

Ez a tavasz egy hosszú verseny végét kellett volna jelentse. Győzelmesnek, izgatottnak és reménytelinek kellene éreznem magam. Ennek a tavasznak az ünneplésről, a bátorításról és a jövőre tekintésről kellene szólnia.

Ehelyett azonban zűrzavar, félelem, stressz és szorongás jellemzi. Ahelyett, hogy a jövőre koncentrálnék, csak lefelé nézek és mindig csak azzal foglalkozok, ami éppen előttem van.

Ugyanis ebben a májusban fejezem be a mesterképzést a dallasi teológiai szemináriumon [Dallas Theological Seminary]. Ezen a diplomán dolgozok hét éve. Ez egy hosszú képzés, ráadásul én a legnagyobb részét részidőben végeztem a munkám miatt. Már hónapok óta alig várom, hogy célhoz érjek. Nem azért, mintha túl akarnék esni rajta, hanem mert iskolába járni és dolgozni egyszerre igencsak stresszes dolog. Januárban elkezdtem a visszaszámlálást, és készen álltam arra, hogy a stressz és az elvégzendő feladatok özönével kell majd megbirkóznom.

Pár hete, amikor bejelentették, hogy a félév hátralévő részében online formában tartják meg az órákat, könnyekre fakadtam. Tényleg szerettem volna túlesni az egészen, de mégiscsak más! Borzalmasan érzem magam amiatt, mert nem is olyan régen alig vártam, hogy ez az időszak véget érjen. Habár még mindig rengeteg dolgom van, megfosztottak mindattól az időtől, amit a barátaimmal, a tanáraimra figyelve, vagy a könyvtárban a kedvenc helyemen tanulva töltöttem volna. Pontosan így éreztem magam az elmúlt hetekben: mintha valaki elrabolta volna tőlem a szemináriumi életem utolsó időszakát, az utolsó napokat, amelyeket ebben az iskolában tölthetek.

Tudom, hogy most mindannyian másfajta nehézségekkel küzdünk. Ahogy a közösségi média oldalain nézelődök, azt látom, hogy az emberek egymást bátorítják arra, hogy több időt töltsenek az Úrral, hogy kreatívkodjanak a gyermekeikkel vagy fogadjanak örökbe egy kisállatot. De lányok, az utóbbi időben az én életem nagyon nem így nézett ki! A tennivalók teljesen elhavaznak, nem tudok aludni az idegességtől, hogy vajon mindent meg tudok-e csinálni, miközben a diplomámat és életem egy reményteljes időszakát gyászolom. Ráadásul itt ülök, és azon jár az eszem, hogy miként is fogok férjhez menni, ha a randizás egy jó ideig ki van zárva. (És ha ez még nem lenne elég, nemsokára lejár a lakásszerződésem! Egyáltalán lehetséges költözni a kijárási tilalom idején?!)

Ha hasonló cipőben jársz, mint én, és úgy érzed, hogy most minden sokkal nehezebb, akkor igazad van. Még akkor is, ha a mindennapi életünk nem változott meg olyan sok mindenben, mégiscsak egy olyan világban élünk, ahol nem lehet WC-papírt venni vagy kockázatvállalás nélkül leugrani a boltba. Tudom, hogy úgy tűnik, mintha mindenki sokkal jobban viselné, mint te. De hadd nyugtassalak meg: ez nem így van. Mindannyiunknak szüksége van bátorításra. Mindannyiunknak szüksége van békességre. Mindannyiunknak szüksége van egy kis nyugalomra. Mindannyiunknak szüksége van több pihenésre. Mindannyiunknak szüksége van egy ölelésre.

Van néhány igevers, amelyekbe az elmúlt hetekben kapaszkodtam. Habár határozottan bűntudatot érzek azért, mert nem töltök elegendő időt a Szentírás tanulmányozásával, ebben az igazságban megnyugszom:

„Velem vagy, Istenem!” Zsoltárok 56:9

Amikor úgy érzem, képtelen vagyok megírni azt a három huszonkét oldalas beadandót, amit a hó végéig be kell fejeznem, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Amikor magányosnak és elszigetelve érzem magam az aprócska lakásomban, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Amikor pánikrohamot kapok a helyi közért szépségápolással foglalkozó sorában, hiszen honnan tudom, hogy nem épp most kapom el a vírust, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Amikor eszembe jut, hogy a lakásszerződésem 60 napon belül lejár és egy új otthont kell találnom a kijárási tilalom közepette, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Amikor úgy érzem, az amúgy sem létező szerelmi életem csúfos kudarcba fulladt a társas távolságtartás miatt, arra gondolok: Velem vagy, Istenem!

Persze ez nem egyszerű. A szomorúság, a magány, a stressz és a várakozás közepette arra gondolok, hogy még mindig Egyvalaki uralkodik, és az életem az Ő kezében van. Ő még mindig velem van, és az én javamra munkálkodik. És ugyanezt teszi veled is. Nem számít, hogy éppen mivel küzdesz, Isten veled van.

„Add át az Örökkévalónak, ami túl nehéz, majd ő gondodat viseli! Nem engedi, hogy az igaz vereséget szenvedjen.” Zsoltárok 55:22

Melissa Fuller,
A Szeresd Nagyon Istent tartalmakért felelős igazgatója – Texas, Amerikai Egyesült Államok

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-is-for-me/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

Reménnyel telve / Mini sorozat – Szent életet akarok

Amit tudok: Isten jó még akkor is, amikor az élet nehéz.

Ha meg kellene írnom az elmúlt pár hét történetét, akkor azt mondanám, hogy az életem a komédia, a dráma és a szívfájdalom sajátos egyvelegét alkotja. Azonban még a zűrzavar közepette is tudom, hogy Isten velem van, segít, és ez elég. Az elmúlt pár hétben megtanultam, hogyan érezzek együtt azokkal, akiknek a jövője az életkörülményeik miatt bizonytalanná válik. Megtanultam, hogyan imádkozzak teljes szívvel és aztán hogyan mozduljak abba az irányba, amerre Isten vezet. Megtanultam még mélyebben bízni, elengedni dolgokat és nem megadni magam a félelemnek. Nem tudom, hogy mi vár rám és a szeretteimre ezen a földön, de tudom, hogy mi a sorsunk. Tudom, hogy a Mennyország valóságos és Isten szeretet. Az, hogy mostanában erre a két igazságra koncentrálok rengeteget segített abban, hogy ne adjam meg magam a félelemnek, és hogy megerősödjek a hitemben. Jézusnak köszönhetően tudom, hogy meg vagyok váltva.

Az elkövetkező néhány hét rendkívül nehéz lesz a családom számára, főként a férjem számára, aki orvos a sürgősségin, így imában hordozzuk mindazokat, akik a járvány frontvonalában harcolnak. Tudjuk, hogy Isten velünk van. Tudom, hogy szeret minket. Az 5 Mózes 31:6-ban azt ígéri, hogy soha nem hagy el bennünket. Arra hív minket, hogy legyünk erősek és bátrak, bármivel is nézünk szembe.

Nem könnyű, hanem szent életet akarok. Ha az összetört szívem, a fájdalom és a nehézségek méginkább az Ő képmására formálnak, hát legyen. Többet akarok Jézusból és kevesebbet ebből a világból.

Az elmúlt pár hét nem csupán nehéz volt, hanem jó is. Láttam, ahogy Isten rendkívüli módon munkálkodik az életemben. Kevesebb figyelemelterelésben, tevékenységben és nyüzsgésben volt ugyan részem, de többet sétáltam a parkban a lányaimmal, több ráérős percet tölthettem a szüleimmel és több jelentőségteljes beszélgetésben volt részem a barátaimmal.

Alig várom, hogy a koronavírus-járványnak vége legyen, de nem akarom, hogy ugyanabba a kerékvágásba térjen vissza az életünk, mint amilyen azelőtt volt. Hiszen megengedtem a rohanásnak, hogy annyi mindentől fosszon meg az elmúlt évek során! Tudom, hogy a napjaim meg vannak számlálva, és bölcsen akarom eltölteni őket. A járvány segített meglátnom, hogy mi az igazán fontos az életben, és ezért hálás vagyok.

Angela Perritt,
A Szeresd Nagyon Istent mozgalom alapítója és igazgatója – Texas, Amerikai Egyesült Államok

Forrás: https://lovegodgreatly.com/i-want-a-holy-life/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Vasadi Dubován Judith

Reménység akkor is, ha fáj

„Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz.”Róma 8:18

Épp ahogyan leültem megírni ezt a blogbejegyzést üzenetet kaptam édesanyámtól. Az üzenetben elmondta, hogy családunk egyik barátja a következő pár órában valószínűleg végleg megadja majd magát a rák elleni küzdelemben. A torkom azonnal összeszorult ahogy a gyermekeire, unokáira és férjére gondoltam, és arra veszteségre, amellyel nemsokára szembe kell nézniük.

Miközben elborított a szomorúság, a mára kijelölt igeversekhez lapoztam (Róma 8:18–25), és békességre leltem abban a tudatban, hogy a jelen szenvedései össze sem hasonlíthatóak azzal a dicsőséggel, amellyel Jézus felfedi majd magát a barátom előtt akkor, amikor először találkoznak szemtől szemben. Eszembe jutott, a barátunk mennyire szeretett énekelni, és hogy én gyermekként mennyire szerettem a gyülekezetben az előtte lévő sorban ülni és hallgatni a tisztán, üdén zengő hangját. Elképzeltem, ahogy teljesen gyógyultan és megváltva, személyesen dicsőíti az Urat és hogy azt a csodát, amit gyermekként hallottam tőle, mennyire nem lehet majd összehasonlítani azzal, ami abban az örömteli percben történik majd!

Most azonban tudom, hogy barátom családjának gyásza, fájdalma és vesztesége kézzel fogható, nehéz és mindent elsöprő.

Az igazság az, hogy a szenvedés olyasvalami, ami elől egyetlen ember sem menekülhet. A szenvedés része bűnös és megtört világunknak, azonban a Szentírás egészén átívelő történet szerint a világmindenség Istene úgy döntött, hogy mindannyiunknak utat nyit a megváltáshoz. A Római levél 8. fejezete elmondja, hogy az egész teremtett világgal együtt mi is nyögünk és sóhajtozunk, miközben a megváltást várjuk.

És miközben a szabadságra vágyunk ebben az összetört világban, mit teszünk?

A Róma 8:24–25 szerint: „A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!” [kiemelés utólag]

Ugye te is látod, amit én? A Biblia szerint nyögünk és sóhajtozunk ugyan várakozás közben, de remélünk is.

Ma, miközben ezeket a sorokat írom, buzgón imádkozok a családért, akiknek nemsokára búcsút kell venniük egy szerettüktől, és nem tudok nem a reménységre gondolni. A következő napok és hetek ugyan nyögéssel és sóhajtozással fognak telni számukra, azonban – bár a hívők is gyászolnak – mi nem reménység nélkül gyászolunk (1 Thesszalonika 4:13–18).

Ez a rész abban erősít meg bennünket, hogy azok, akik Isten családjához tartoznak, abba a reménységbe kapaszkodnak, hogy jelenlegi szenvedésünk, bármilyen valóságos és fájdalmas is, elhomályosul majd azon a napon, amikor Isten minden rosszat helyrehoz, és minden könnyet letöröl (Jelenések 21:3–5). Krisztus eljövetelének dicsőséges napja lesz az, és ez a reménységünk a legsötétebb órában is kitart. Egy olyan napban reménykedünk, amelyet még nem láthatunk, de amelynek az eljövetelében biztosak lehetünk, mert a mi Istenünk egy megbízható Isten: Ő betartja az adott szavát és sosem késik.

Mikor a világunk darabjaira hullik egy sokkoló diagnózis hallatán, egy családtag által okozott fájdalmas seb, esetleg egy szerettünktől vett búcsú miatt, tudhatjuk, hogy jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a nappal, amikor Krisztus majd minden rosszat helyrehoz; azzal a nappal, amikor minden könnyet letöröl a szemünkről; amikor szemtől szemben láthatjuk a mi hatalmas Megváltónkat, és örökre dicsérhetjük Őt.

Habár ez egy olyan reménység, melyet nem láthatunk, tudhatjuk, hogy „ezek a beszédek megbízhatók és igazak” (Jelenések 21:5). Barátaim, bármivel is kell ma szembenéznetek, találjatok békességet Istenben, aki megvált bennünket, és aki visszatér. Lelj rá a reménységre az örökkévaló megváltásban, miközben olyan dolgokra várunk, amelyeket még nem látunk.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/hope-for-when-it-hurts/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Állhatatos és bővelkedő

Nemrég egy barátnőmmel találkoztam, aki épp egy temetésről érkezett. Beszélgettünk és nevettünk egy kicsit, mielőtt feltettem a rettegett kérdést: „Hogy érzed magad?” Sóhajtott egyet, majd az alábbi – számomra furcsa és elgondolkodtató – választ adta: „Nagyon szomorú, de mégis hálás vagyok a gyászért, mert emlékeztetőül szolgál arra, hogy ez a világ nem az otthonunk. ” Ahogy a könnyek lassan végigfolytak az arcán, elmondta az ismert szavakat, melyeket ma az 1 Korinthus 15-ben olvasunk: „Halál, hová lett a győzelmed? Hol a fegyvered? Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja. De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!” Az együtt töltött percekben elgondolkodtunk a hatalmas örökségen, amit kaptunk és azon, hogy a királyságért teljesen odaszánt élet egy beteljesedett élet.

Ez a rész az 1 Korinthus 15-ben azért megerősítő, mert emlékeztet bennünket arra, hogy ez a világ nem az otthonunk, és hogy testünk, amelyet kaptunk, mégha meg is hal, újjá lesz egy napon! Az 50-57. versek azt mondják nekünk, hogy még ha a legpusztítóbb dolog – a halál – be is következik itt a földön, azok, akik Krisztusban vannak legyőzik azt.

Barátaim, ez jó hír! A betegséggel küzdő ember számára ez az, amit alig vár. Az özvegyek, a kisemmizettek és az elkeseredettek számára a Krisztusban megnyert győzelem a gyászt örömre fordítja, mert a Krisztusba vetett szilárd reménységünkre mutat. Azt a napot várjuk, amikor mindenünk (testünk, kapcsolataink, fájdalmaink) Krisztusban tökéletesen helyreáll. Addig Isten Igéjének ígéretében gyökerezve, reménnyel telve élünk.

Hogyan is lesz ez? Mit tegyünk, amíg el nem érkezik a dicsőséges nap?

Nézzük meg az 1 Kor 15:58-at: „Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.”

Barátaim, függetlenül a folyamatosan változó körülményektől, állhatatosaknak és szilárdaknak kell lennünk, mindig bővelkedve az Úr munkájában. Ez a hűség iránti szent elhívás. Bizodalmunk lehet, hogy amit az Úr megígért, azt biztosan meg fogja tenni. Ez azt jelenti, hogy bár betegség és halál vesz körül, bár gyászolunk, fájdalmak érnek és sírunk, reménységünk van az örök életre, amely legyőzte a halált. Ez azt jelenti, hogy bátran kijelentjük: amikor a Krisztusban hívő halottak feltámadnak, Isten minden könnycseppünket felszárítja. Azt jelenti, hogy a reménység népeként az Úr és az Ő királysága érdekében dolgozunk – nem a saját királyságunkra törekszünk itt a földön, hanem az örökkévalóra. Ezt úgy tesszük, hogy beosztjuk az időnket, erőforrásainkat és kapcsolatainkat az örök dicsőség érdekében, tudva, hogy munkánk (nagy és kicsi, látható és láthatatlan) nem hiábavalók, ha Krisztusban vannak.

Ez nem azt jelenti, hogy amíg várunk, nem ér fájdalom vagy bántás, vagy hogy figyelmen kívül hagyjuk a szenvedést. A hívők sem hagyhatják figyelmen kívül a gyászt és fájdalmat. Ehelyett megbirkóznak vele, tudván, hogy mindenben győzhetnek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Krisztusban hívőkként tudjuk, hogy az élet fájdalmasan nehéz tud lenni, de azt is tudjuk, hogy Istenünk ígérete, mely szerint egy nap minden jóra fordul, jó és igaz. Amíg Rá várunk, elkötelezzük magunkat az Úr munkájára, tudva, hogy földi életünk fájdalommal jár és végül véget ér. Reménységünk nem a földi jólétben rejlik, hanem egyedül Krisztusban.

Ezen a héten gondolkozzunk el azon, hogy miben is nyilvánul meg életünkben az Úr állhatatos és bővelkedő munkája. Imádkozz és kérd Istent bölcsességért, hogyan tudná ez az igazság átalakítani napi gondolataidat és tetteidet. Emlékezz a Krisztusban elért győzelemre, mely lehetővé teszi számunkra, hogy szeretett testvérekként éljünk, és hűségesen dolgozzunk az Úrért.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/steadfast-and-abounding/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Gergely Csilla

Fontold meg szavaid

Olyan időket élünk, amikor a gondolatainkat és a véleményünket egy pillanat alatt megoszthatjuk az egész világgal, úgy, hogy nem, vagy csak egy kicsit vagyunk miatta felelősségre vonhatók. Könnyű elfelejteni, hogy el kell számolnunk minden üres szavunkkal, amit valaha is kimondtunk.

„Figyelmeztetlek benneteket, hogy az ítélet napján minden meggondolatlanul kimondott kártékony szavatokról számot kell majd adnotok! A saját szavaitok alapján fognak felmenteni vagy elítélni benneteket” – Máté 12:36-37

Ha arra gondolok, amit a János 1:1 állít, miszerint Jézus az Ige, akkor elítélem magam minden alkalomért, amikor ítélkező, elhamarkodott és felelőtlen szavakat használtam.

Sok időt töltünk azzal, hogy vívódunk, mit kellene mondani, milyen hangsúllyal és mikor. Isten Szava azt tanítja, hogy nem csak az fontos, hogy mit mondunk és hogyan. Az is legalább akkora jelentőséggel bír, hogy miről döntünk úgy, nem mondjuk ki.

„Ne tégy elhamarkodottan ígéretet Istennek! Ne tégy meggondolatlanul fogadalmat! Gondold meg jól, kihez beszélsz, mert ő az égben lakik, te pedig a földön, hát ne fogadj meg olyat, amit nem tudsz teljesíteni!” – Prédikátor 5:2

Bűnös vagyok abban, hogy „problémamegoldó” akarok lenni. Gyakran megkísért, hogy mint egy szép masnival átkötött csomagot, kínáljam fel az egyszerű megoldást bonyolult problémákra. Sajnos, ez többször vezetett már ahhoz, hogy a nagy sietségben nemtörődöm kijelentéseket tettem, anélkül, hogy átgondoltam volna, milyen fogadtatásra számíthatok.

Önmagukban ezek a kijelentések ártatlannak és jószándékúnak tűnhetnek:

  • ‘Isten nem tesz rád többet annál, mint amit el tudnál hordozni.’
  • ‘Isten mindig okkal cselekszik.’
  • ‘Isten mindent urama alatt tart.’

De egy asszonynak, akinél éppen most diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot…

  • egy asszonynak, aki férje vagy gyermeke temetésének részleteit intézi…
  • egy asszonynak, aki harmadszorra is elvetélt…
  • egy asszonynak, akit szexuális bántalmazás ért…

…ezek a jószándékú szavak összetörhetik és megtörhetik a szívét.

„Aki meggondolatlanul fecseg, mintha tőrével döfködne, a bölcs beszéde pedig meggyógyít.” – Példabeszédek 12:18

Isten céllal szól az életünkbe. Nem vesztegeti a szavakat, nem beszél ok nélkül. Az Írás minden szavának jelentősége és ereje van. Sose becsüljük alá szavaink erejét, mert akkor nem életadók, hanem pusztítók lehetnek.

Isten a Vigasztalónk, bennünket pedig a képére teremtett, így természettől adódóan erős kényszerünk van megvigasztalni másokat. Sokunknak a vigasztaláshoz hozzátartoznak a bátorító szavak is.

Azonban egy tragédia vagy elviselhetetlen fájdalom közepette a Szent Szellem által indított cselekedeteink beszédesebbek lehetnek a szavainknál.

Jézus a szavait arra használta, hogy az embereknek életet és reményt adjon. Ha nem lehetett mit mondani, Jézus hallgatott. Együtt sírt a gyászolókkal, ételt adott az éhezőknek, egy asztalhoz ült azokkal, akiket lenéztek és üldöztek és meggyógyította a megtörteket.

Követnünk kell Jézus példáját! Életet adhatunk a csönddel, egy öleléssel, egy halló füllel, egy segítő kézzel vagy egyszerűen a jelenlétünkkel.

„Az igazságos megválogatja szavait, de az istentelenek szájából árad a gonoszság.” – Példabeszédek 15:28

Gyakran kérjük a Szent Szellemtől, hogy irányítsa a szavainkat, de azt is kérnünk kell, hogy irányítsa a hallgatásunkat. Az elmúlt néhány hónapban elkezdtem a Zsoltárok 141:3 szavaival imádkozni: „Örökkévaló, segíts, hogy ura legyek szavaimnak, és meg tudjam fékezni nyelvemet!” És a Szent Szellem válaszolt, érettebbé tett, hogy jobban tudjak aktívan hallgatni. És ennek jelentős hatása lett a kapcsolataimra nézve. Csendességem Istentől kapott ajándék. Áldjon meg Isten mindnyájunkat, akik keressük, miként dicsőíthetjük Őt a szavainkkal és a hallgatásunkkal.

Hogyan imádkozhatunk érted, amint kéred a  Szent Szellemtől, hogy segítsen visszaszorítani az üres szavaid számát?

Béke és kegyelem veletek,

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek, és két egyetemista lány büszke szülei. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az ő életében. Ugyan néha elég összevisszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/let-your-words-be-few/

Az Úrra nézz

Érezted már úgy, hogy minden összeomlik körülötted? Akár beismerjük, akár nem, nem tudunk mindent és mindenkit irányítani az életünkben. Mit teszünk, ha a világ teljesen felfordul? Nézzük meg, hogyan reagált Mikeás, miután Izráel úgy döntött, nem hallgat az üzenetére.

Mikeás könyvének ezen részében sokkal bensőségesebben ismerhetjük meg a prófétát. Jövendöléseket mondott Izráel számára és most időt enged a személyes panaszra is. Ebből a hat versből láthatjuk a nemzet bűnét és hogy nem hajlandó afelé az igazság felé fordulni, amit Mikeás mutatott.

A próféta szívszaggatóan sír, kimutatva személyes gyászát, és a bűntudatát a kór miatt, ami a népre fog szabadulni. Helyzetét egy földműveséhez hasonlítja, aki szüretelni akar, de nincs egy gyümölcs sem. Miközben azon fáradozott, hogy a népet bűnbánatra vezesse, a munkája kárba ment. Mikeás ezután rámutat arra, hogy az országban nem maradt már olyan, aki hűségesen követné Istent.

A harmadik verstől kezdődően siratja a nép különböző vétkeit. A vezetők elfordultak mindenféle erkölcsi normától. A barátok közötti hűség elkopott. Még a családi kapcsolatok is megromlottak. Úgy tűnik, hogy a kötelék, ami egybetartotta a népet, Mikeás orra előtt szakadt darabokra.

És mégis, Mikeás reménnyel tekint előre. Látja és várja az Urat. Még akkor is, amikor körülötte minden széthullik, várja a Megmentő Istent. Vár, mert tudja, hogy Isten meghallgatja. 

Barátom, időnként úgy tűnik, hogy bár rengeteget dolgoztál, senki sem hall téged. Úgy érzed talán, hogy senki sem ért meg. De Isten hall téged és megérti a helyzetedet. Ő munkálkodik és véghezviszi, amit elkezdett. A próbák idején, mi, hívők, arra lettünk elhívva, hogy hűségesen álljunk és reménykedve nézzünk előre várakozva, hiszen tudjuk, hogy a Megmentő Istent meghallgat minket.

Milyen területen küzdesz jelenleg azért, hogy hűségesen tudj várakozni? Reményt ad az, ha a Megmentő Isten jellemére tekintesz? Hogyan?

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/look-to-the-lord/

Bátornak lenni és hitben járni

„Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk.” – Zsidók 11:1

Te mit remélsz ettől az új évtől?

A gyors, biztonságos válasz az lenne, hogy…

…egy kevésbé teli naptárat…

…egy kis lehetőséget a spórolásra…

…kevesebb evést…

…több testmozgást…

…jobb szervezettséget…

…egy rossz szokás elhagyását…

Ezek általános fogadalmak: jó célok, melyeknek szép reményekkel futunk neki, és amelyekbe, ha őszinték akarunk lenni, a leggyakrabban belebukunk.

Azonban ha ma együtt kávézhatnánk, és elegendő bátorságot gyűjtenénk össze ahhoz, hogy egy kicsit mélyebbre ássunk, akkor a kérdést egy kicsit másféleképpen tenném fel:

Mik azok a dolgok, amikben reménykedsz — amelyekre a szíved legmélyén vársz, vágysz?

Talán egy kapcsolat rendeződése.

Vagy egy családtag felépülése.

Egy új munkahely.

A depresszió vége.

Talán őszinte barátokért imádkozol. Reményért. Szabadulásért a múlt bűntudatától és szégyenétől. Hogy egy hosszú, nehéz időszak után végre újra megtapasztald az igazi örömöt.

Gyakran kemény dolgok lapulnak a mosoly mögött. Amíg a többiek energikus álmok és célok tömkelegében tobzódnak, addig te már annak is örülsz, ha túléled a napot.

Drága barátnőm, bárcsak látnád és éreznéd, hogy mennyire szeretve vagy! Annyira sajnálom, hogy ennyire nehéz. Habár soha nem vetemednék annak állítására, hogy bármivel is állsz szemben, én tudom rá a csodaszert – és meg is osztom veled, mondjuk egy blogbejegyzés három pontjában, mégis szeretnék veled megosztani egy olyan újévi fogadalmat, ami minden más idei fogadalmad felett állhat. 

Imádkozz azért, hogy bátor légy és hitben járj!

„Segíts a hitetlenségünkön!”, mondták a tanítványok… És Jézus csodálatos válasza? Ő tisztában van a korlátainkkal. Tudja, hogy milyen gyengék vagyunk és mennyit kételkedünk. Azt is tudja, hogy minden egyes év magával hozza a saját örömeit és bánatát. Ő mégsem fordít nekünk hátat. Ha csak egy kicsiny hited is van, testvérem, akkor hagyd abba, akármit is csinálsz most, és tedd Jézus lábai elé!

Ő majd erőt ad neked.

Megsokszorozza azt.

Megvált.

Türelmesen elhordoz majd téged, amíg a tekinteted lassanként máshova emeled, és a hited megerősödik.

„Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, örökké megmarad.” 2 Korinthus 4:18

Egy dolog biztos. Nem járhatunk úgy hitben, hogy közben a láthatókra figyelünk. Ebben a világban…

…egyik próba a másikat követi…

…a munka és a fáradozás mindig jobb és rosszabb időszakokat hoz magával…

…a gyógyulás gyakran másfajta formát ölt, mint amilyennek mi elképzeltük… 

…a kapcsolatok változnak és néha elhidegülnek…

Ahelyett, hogy magad köré néznél, nézz fel, és szegezd arra a tekinteted, Akire rábízhatod minden egyes holnapodat.

Tegyük 2019-et együtt egy olyan évvé, amikor úgy járunk a hitben, mint még soha. Ez pedig nem csupán a szerencse vagy a véletlen műve lesz. Ez napról napra történik, ahogy egyre jobban próbálunk hasonlítani Istenre, ahogy tanulunk abból, amit megéltünk, majd a hátunk mögött hagyjuk, és hitben indulunk tovább – nem számít milyen kis lépést tettél – tudva, hogy szeretnek minket és az Ő kegyelme teljes mértékben megtart.

  • Talán tétovázol, és nem mersz hitben lépni abba az irányba, amerre Isten vezet, mert még ragaszkodsz a múltbéli dolgokhoz?
  • Melyek azok a dolgok, amelyeket le kell tisztáznod Istennel/másokkal annak érdekében, hogy előremozdulhass, és ne „ragadj le”?
  • Hajlandó vagy elhatározni magad, hogy ebben az évben rendszeresen kéred Istent imában arra, hogy több hitet adjon neked? Isten bőségesen kiárasztja az erejét mindazokra, akik hisznek. „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!” – Márk 9:24

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-walk-forward-in-faith/

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 3. hét / 1. nap

Isten, aki második esélyt ad

Olvasd el: Jónás 3:1-3

IMÁK: Jeremiás siralmai 3:21-23

Isten ismét mondja Jónásnak: „Menj Ninivébe!”.  És ez alkalommal a próféta pontosan tudja, mit kell tennie. Nem akarta ugyanazt a hibát elkövetni még egyszer, így felkelt és egyenesen Ninivébe ment. Ha első alkalommal már ezt tette volna, nem kellett volna annyi mindent elszenvednie!

De sajnos vannak leckék, melyeket csak nehézségek, próbák vagy hibák árán tanulunk meg. Lehet, hogy nem ez az ideális tanulási folyamat, de mély nyomot hagy, mely segít minket növekedni és elkerülni a későbbiekben a hasonló hibákat.

A jó hír az, hogy Isten mindig kész arra, hogy egy második, harmadik, vagy tizedik lehetőséget adjon nekünk. Az Ő szeretete soha el nem múlik. Irgalma soha nem fogy el, mert minden reggel megújul. Ez azt jelenti, hogy minden reggel új esélyed van rá, hogy meghozd a helyes döntést. Függetlenül attól, hogy tegnap mennyire szúrtad el a dolgokat, Isten kegyelméből mindig kapsz egy újabb esélyt.

Van olyan dolog az életedben, amit meg kellene változtatni? Bármi, amiről tudod, hogy nem teszed helyesen? Ellenállsz, hogy Isten utasításainak engedelmeskedj? Döntsd el ma, hogy nem pazarolsz több időt arra, hogy a saját fejed szerint tedd a dolgokat, ehelyett inkább kérd Istentől a lehetőséget, melyet felkínál, hogy azt tedd, amit Ő kér tőled.

 

Drága Istenem, segíts, hogy helyesen cselekedjek. Belefáradtam, hogy újból és újból ugyanazokat a hibákat kövessem el, és belefáradtam, hogy mindegyre a saját kényelmemet tartsam szem előtt a Te akaratod helyett. Köszönöm, hogy Te mindig adsz újabb esélyt. Engedd, hogy értékelni tudjak minden egyes új lehetőséget, és soha ne tekintsem magától értetődőnek a Te megbocsátásodat. Ámen.

 /YouVersion/ 

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Szeretni, szolgálni, remélni

Pál a thesszalonikai gyülekezetnek szóló első levelét a remény imájával zárja. Ennek a fiatal, új keresztyénekből álló gyülekezetnek fennállásának első évében jelentős ellenállással és üldöztetéssel kellett szembenéznie. Azonban minden nehéz megpróbáltatás ellenére, amit elszenvedtek, a thesszalonikaiak megmaradtak teljesen Istennek alárendelve. Istenhez fordultak és továbbra is virágoztak, növekedtek benne.

Sok mindent tanulhatunk ezektől a fiatal Krisztus-hívőktől. A thesszalonikaiak belekapaszkodtak a Jézusról szóló örömhírbe, elfordultak bálványaiktól és rendíthetetlenül megmaradtak a hitben. Harcoltak azért, hogy szeressék a másikat, beleértve ellenségeiket is és a komoly ellenállás ellenére is elkötelezték magukat az Istennek való szolgálatra. Reményteljesek maradtak az üldöztetésekben is és türelmesen várták, hogy Krisztus visszajöjjön értük. Körülményeik ellenére Istenbe vetett hitük nem bukott el.

Milyen szituációban kételkedsz Isten hűségében a nem teljesülő elvárások miatt?

Látjuk a thesszalonikai gyülekezet példáján keresztül, hogy Isten a nehéz körülmények közepette is hűséges.

Azért imádkozunk, hogy Istenünk, a Békesség Istene, szenteljen meg titeket teljesen, és egész valótokat őrizze meg: szellemeteket, lelketeket és testeteket egyaránt, amíg Urunk, Jézus Krisztus vissza nem jön! Isten, aki hív benneteket, hűséges és megbízható, ezért mindezt meg is fogja tenni.” 1Thesszalonika 5:23-24

A záró imádságban Pál világossá teszi, hogy Isten hűségesen hordozza nehéz terheinket, ha átadjuk magunkat neki. A világmindenség Istene abszolút hatalmában, úgy tehet, ahogy akar, amikor akar és azzal, akivel akar. Mégis, Ő azt választotta, hogy minket szeret.

Isten mindig hűségesen munkálkodik tervei és céljai megvalósításán népe érdekében!

  • Isten tökéletes tervet dolgozott ki a megváltásunkra Jézus Krisztuson keresztül
  • Isten „utánunk jön” és közel von magához minket
  • A megváltásunk pillanatában bűneinket az Ő szentségére és igazságára cserélte
  • Isten a Szent Szellemen keresztül tanít és egyre inkább Krisztus képére változtat minket
  • Isten megtart minket a feddhetetlenségben és tökéletességben az örökkévalóságban.

A 24. vers arról beszél, hogy Isten mindezt véghezviszi. Ez biztos. Nincs kétség. Nincs hezitálás. Isten hűségesen megtesz mindent, amit megígért.

Ha Istenhez tartozunk, az Övéi vagyunk mindörökre! Attól függetlenül, hogy ebben az életben mi mindent kell átélnünk, Istennel való helyzetünk megváltoztathatatlan és végleges. Miénk Isten teljes szeretete és odaadása. Isten Jézus Krisztuson keresztül gyermekeit még a legrosszabb napjukon is igaznak látja. Előtte tökéletesen feddhetetlenek vagyunk.

Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.” János 16:33

A thesszalonikaiak Isten családjának részévé váltak és hitükért azonnal sanyargatták őket. Isten szerette őket, de a körülöttük lévők utálták és bántalmazták a gyülekezetet. Bár Isten választottjai voltak mégis fenyegették és meggyilkolták őket.

Ahelyett, hogy engedték volna, hogy az üldöztetés és a nehézségek legyűrjék őket, növekedtek és virultak Istenben. Rá figyeltek. Folyamatosan kimutatták szeretetüket a gyűlölködők iránt. Továbbra sem a társadalom által felállított normák szerint éltek. Hűségesen szolgálták az Istent. Megmaradtak reményteljesnek Krisztus visszajövetelét illetően.

Jézus Krisztus a mi egyetlen erősségünk és reménységünk a bűn, a fájdalom és világ romlottsága ellen vívott küzdelmünkben. Imádkozhatunk és kérhetjük Istentől ugyanazt a kegyelmet és erőt, ami Jézusban volt, hogy erősítsen minket, hogy szeressük a minket bántó embereket és reménységben szolgáljunk neki – a körülményeinktől függetlenül.

Ahogy a thesszalonikaiak, úgy mi is növekedhetünk és elmélyedhetünk az Úrban, akkor is, ha fájdalommal vagy üldöztetéssel kell szembenéznünk. A körülményektől függetlenül, az érzéseink ellenére, keményen kell igyekeznünk, hogy szeressük Istent és az embereket, hogy hűségesen szolgáljuk Őt és türelmesen várjuk Jézus visszajövetelét.

Az életedre tekintve, hol látsz fájdalmas és nehéz tapasztalásokat, amik elmélyítették az Istennel való kapcsolatodat, a Rá-hagyatkozásodat?

 

Béke és kegyelem neked,

Terria

 

Terria az SZNI bátorító és közösségi médiát kezelő csapataiban szolgál. Virginia államban él a férjével, és két gyönyörű egyetemista lány büszke édesanyja. Szenvedélyes célja, hogy lángra lobbantsa, és bátorítsa a századfordulón élő nők generációit, hogy azok megragadják Isten igazságát és ragaszkodjanak is hozzá. A hétköznapokban szorgalmasan dolgozik; többnyire kórházakban láthatjuk ilyenkor, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és megosztja a történeteit, és azt a szeretetet, mellyel Isten elárasztotta az életét. Bár Terria életének körülményei néha zűrzavarosak, Isten mindig megmutatja neki erejét és szeretetét.

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-serve-hope/