1. és 2. Timóteus – 4. hét / 2. nap

Amikor jobban szeretjük a pénzt, mint Istent, akkor magunknak és másoknak is fájdalmat okozunk. A pénz szerelme sosem szűnik meg, sőt, inkább csak nő, ezzel lehetetlenné téve azt, hogy valaha megelégedjünk. Kimerítjük magunkat, egyre keményebben és keményebben dolgozunk, hogy többet és többet kaparintsunk meg, végül mégsem elégszünk meg soha. Nem, az elégedettség valahogy mindig elkerül bennünket. Az istenfélelem, a megelégedés az, amiben megnyugvást találunk a lelkünknek, és hálát a szívünkben azért, amivel már rendelkezünk.

Drága Jézus!

Segíts, hogy szeresselek téged jobban, mint a dolgokat az életemben. Óvj meg attól, hogy előrébb helyezzem a pénzt, mint az Irántad, és a családom, a barátaim iránt való szeretetet. Emlékeztess újra és újra, hogy ennek a világnak a dolgai nem tartanak örökké: csakis a Veled és a körülöttem élő emberekkel való kapcsolatomba történő befektetés. Segíts, hogy szeresselek Téged és másokat – jobban, mint bármi mást, amit ez a világ kínálhat. Ámen.  (YouVersion)

 

Fordította: Szabó Anna

4. hét / 5. nap – Bölcsesség a munkában és a pénzügyekben: A jó hírnév értéke

„Kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagságnál; jobb a kedvesség az ezüstnél és aranynál.” Példabeszédek 22:1

Ha megkérnénk az utcán embereket, hogy sorolják fel, mi a három legfontosabb dolog a számukra, akkor olyasmiket mondanának, mint család, Isten, karrier, gazdagság, és még milliónyi általánosan elfogadott érték. Nem hiszem azonban, hogy sok ember jelentené ki, hogy számára az életben elengedhetetlen fontossággal bír a „jó hírnév”. A jó hírnév az, amit az emberek gondolnak rólunk – remélhetőleg tisztességes dolgokat.

A Példabeszédek 22:1 szerint a jó hírnév kívánatosabb a nagy gazdagságnál, és jobb, mint az ezüst, vagy az arany. De mégis hányszor feledkezünk meg erről az igazságról? Hányszor terelik el a figyelmünket az anyagi dolgok és a pénz? Hány alkalommal vakít el minket az arany és ezüst csillogása, így nem látjuk azt, ami tényleg értékes?

Az én gyengém az, amikor végig kell sétálnom egy nagy áruházon, ahol látom az új konyhákat és konyhafelszereléseket. Hirtelen elégedetlenné válok azzal, amim van. A szívem mélyén morogni kezdek, és azután sóvárgok, ami nem lehet az enyém. Ilyenkor egyáltalán nem vagyok hálás azért, amit Isten eddig adott nekem, és elkezdek kételkedni a jóságában.

A gazdagság önmagában nem jó vagy rossz. Akkor gyűlik meg igazán vele a bajunk, ha engedjük, hogy elcsaljon minket a megelégedett élettől, és arra vesz rá bennünket, hogy Istennek nem tetsző módon viselkedjünk. Az igenis rossz, amikor annyira elkezdünk vágyni a gazdagságra és a földi javakra, hogy félretesszük a tisztességet és az őszinteséget azért, hogy megszerezzük azt, amit akarunk.

A világ állandóan azt szajkózza, hogy különféle „dolgokra” van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, és elfogadjanak bennünket. De ez pontosan az ellentéte annak, amit Isten mond, nem igaz? Sokkal jobban kellene vágynunk a jó hírnévre, mint az aranyra vagy az ezüstre. Arra kellene sóvárognunk, hogy az emberek azért tiszteljenek és becsüljenek meg, akik vagyunk, nem pedig azért, amink van.

Ki vagy te? Keresztény vagy; egy bűnös, akit megváltott a kegyelem. Valaha egy szellemi értelemben halott zombi voltál, akinek örökké tartó szellemi életet adtak; egy ember, aki valaha vak volt, most mégis láthatja Isten jóságát és irgalmát. Jézus Krisztus vére megváltott téged, és új életet adott neked – egy olyan életet, amelyet feddhetetlenül, becsületesen, tisztességesen és jól élhetünk, nem azért, mert mi jók vagyunk, hanem azért, mert Isten az, és Ő munkálkodik bennünk, hogy ezeket a dolgokat áhítsuk.

Olyan örökség vár rád, mely túlszárnyal bármit, amit ez a világ valaha látott. Mit tud ez a világ kínálni ahhoz képest, amit Isten már régen neked adott? Ez vagy te. Ez a te bizonyságtételed. És a viselkedésednek a bizonyságtételedet kellene tükröznie. Ezt jelenti a jó hírnév.

Az anyagi javak Isten csodálatos és jó ajándékai, de a jámbor hírnév ennél felmérhetetlenül többet ér. Dicsőítsd az Urat azért, amivel már eddig megajándékozott, de kérd Őt, hogy adjon vágyat a szívedbe, hogy jobban szeresd az istenfélelmet, és hogy abban élj.

A Biblia szerint a hírnevünknek olyannak kell lennie, amely alátámasztja a Krisztusról szóló bizonyságtételünket. Ez jóval értékesebb a gazdagságnál, mert ez dicsőíti Istent.

Jézusra nézve,

Jen

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/value-good-name/

Save

4. hét / 4. nap – Bölcsesség a munkában és a pénzügyekben

Olvasd el:
“Az igazak csak jót kívánnak, az istentelenek viszont haragra számíthatnak.
Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és van olyan, aki visszatartja a
járandóságot, mégis nagyon szűkölködik.
A mással jót tevő ember bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.
Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, annak fején viszont áldás van, aki áruba bocsátja.
Aki jóra igyekszik, jóakaratot szerez, de aki gonoszt forral, magára vonja azt.
Aki gazdagságában bízik, elbukik, de az igazak kivirágoznak, mint a fa ága.” (Példabeszédek 11:23-28)
IMÁK: “A mással jót tevő ember bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek 11:25)
“Hívőkként bátorítást kaptunk arra, hogy nagylelkűen és jókedvűen adakozzunk, mert Isten bőségesen meg fog áldani érte. Nem kell attól tartanunk, hogy adakozásunk elkerüli Isten figyelmét, vagy hogy Ő megfeledkezne róla, még akkor sem, ha a megajándékozott elfeledkezne arról. Soha nem veszítünk, ha áldásként szolgálunk a szükségben levők felé.
Ki az a környezetedben levő személy, aki felé Isten indít, hogy áldásként szolgálj? A jókedvű adakozás Isten benned levő kegyelmét tükrözi, és közelebb vonz téged Hozzá. Amikor Isten áldásait mérlegeljük, válaszképpen mi is áldásban kell részesítsünk másokat.
Mennyei Atyám, köszönöm neked azokat a személyeket, akik által megáldottál engem és családomat. Uram, kérlek segíts, hogy én is áldás legyek mások számára. Hozz életembe olyan személyeket, akiknek szükségük van a lelki ajándékaimra, időmre, tehetségemre és kincseimre. Segíts kevésbé gyanakvóvá, és egyre nagylelkűbbé válnom a szükségben levőkkel szemben. Jézus nevében kérlek. Ámen.” (You version)

4. hét / 3. nap – Bölcsesség a pénzügyekben, avagy hogyan fektessünk az örökkévalóságba

Tiszteld az Urat a vagyonodból, egész jövedelmed zsengéjéből!” Példabeszédek 3:9

“Isten a szívedet akarja. Ő olyan követőket keres, akiket annyira betölt az örökkévalóság látása, hogy leghőbb vágyuk a pénzüket, az idejüket és az imáikat oda fektetni, ahol azok a legtöbbet számítanak. „Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafentvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve”. – Randy Alcorn

Az egész egy forgalmas kedd délután történt. Olyan dolgokkal kellett foglalkoznom, mint megválaszolatlan emailek, a vacsora előkészítése, és egy rakás program a gyerekeknek estére. A nagy rohanás közepette egyszer csak a nyolc éves kislányom ragadta meg a karomat, és elrángatott ebből a káoszból a hálószobaszekrénybe, gyorsan bezárva az ajtót magunk mögött.

Kicsi ujjai között egy csomó pénzt tartott: pontosabban négy ropogós tízdollárost – melyeket a nagyszüleitől kapott karácsonyra – és egy egydollárost, amit én dugtam a párnája alá amikor legutóbb kiesett egy foga. A pénzköteg tetejére egy cetlit tett, amire az én szenvedélyes kis másodikosom a következőt írta:

„Hogy az emberek tudják.”

Követelte, hogy tegyem el a pénzét (az összeset, amit birtokolt), majd ahogy a dollárok az ő kezéből az enyémbe vándoroltak, azonnal könnyekben tört ki. Semmit sem kellett mondania, pontosan tudtam, hogy honnan jönnek ezek a drága könnyek, és milyen ki nem mondott szavakat rejtenek. Most már én is sírtam. Kezembe vettem a kislányomat, és kényelmesen elhelyezkedtünk a földön.

  • Az embereknek Szíriában? – kérdeztem suttogva, miközben az ölembe bújt.
  • Igen, anyu. – válaszolta megszakítva a zokogást – Hogy tudják.

Kislányomat láthatóan megérintette, amikor korábban a családdal beszélgettünk az ebben letarolt és háború sújtotta országban élő emberek fizikai és szellemi szükségleteiről. Most pedig, a szekrényben ülve talán úgy tűnhetett, hogy azért sír, mert fáj neki a pénze elvesztése, de én tudom, hogy a könnyek azért szöktek a szemébe, mert a szíve mélyén annyira akarta, hogy Szíria népe tudja, Isten szereti őket.

Ő a pénzével Isten dicsőítette.

Mindenét odaadta, semmit sem tartott vissza.

Az örökkévalóságba fektetett, nem pedig földi javakba, mert az ő legdrágább kincse Jézus.


Egész életemben takarékos voltam.

Anyukám mesélte, hogy kislánykoromban minden egyes centet dédelgettem, és ragaszkodtam hozzájuk. Emlékszem, hogy általános iskolában lelkesen és aprólékosan foglalkoztam az első megtakarítási számlámmal. Középiskolában szinte minden gyerekfelvigyázási munkára igent mondtam, csak hogy keressek pár dollárt. Később iskola után az egyik helyi étteremben pincérkedtem, és alig költöttem a fizetésemből. Egyetem alatt végig dolgoztam, hogy ne kelljen diákhitelt felvennem, és az esküvői ruhámat is egy szerény kis bolt hátsó részében találtam egy végkiárusítás alkalmával, 75%-kal olcsóbban.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy a takarékossági mániám az egészséges irányelvek és az örökkévalóságra történő koncentrálásom eredménye, de a legtöbb esetben azért dolgozom, és azért vágyom az anyagi függetlenségre, mert több önállóságra, nagyobb világi biztonságra és bűnösebb büszkeségre ácsingózok, mint azt be szeretném vallani magamnak. Mivel túl kicsi a hitem, és túlságosan ragaszkodom ahhoz, amit az enyémnek gondolok, ezért ami a világ szemében anyagi biztonságnak tűnhet, az bálvánnyá vált, és megakadályozza, hogy jól reagáljak az evangéliumra.

Isten a szívünket akarja

De talán nem is az számít igazán, hogy alapvetően takarékosak vagyunk-e, vagy nem (nyilvánvalóan mindkét végletre találunk elrettentő példát). A bölcsesség a pénzügyekben és a munkában a szív kérdése. Tényleg elhisszük, hogy minden, amit birtoklunk, Istené (Zsoltárok 24:1)? Ha szemügyre vesszük, hogy hol tartjuk a kincseinket, akkor a vizsgálat vajon egy mennyei, vagy egy földi kincstárat tár föl (Máté 6:19-21)? Ha egy kicsit kiszakítjuk magunkat a káoszból, és tényleg őszintén megvizsgáljuk a szívünket, akkor mit látunk: Istent szolgáljuk, vagy a pénz a mi urunk (Máté 6:24)? Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.

Isten megérdemli a legjobbat

Ha az ember valaha meghívja egy barátját az imaházba, akkor tuti, hogy a lelkipásztor a tizedről fog prédikálni (nevetséges, de most komolyan…?!) Viccet félretéve, nagyon is hajlamosak vagyunk rá, hogy mindenáron kikerüljük ezt a témát, pedig micsoda megtiszteltetés Istennek adni bevételeink legjavát! Ha alázattal visszagondolunk a keresztre, és arról, hogy Krisztus a miénk (Filippi 3:8), és ha teljes bizalmunk van abban, hogy Isten gondost visel rólunk (Filippi 4:19), akkor világi vágyaink gyorsan elhalványulnak az Ő dicsőségének és kegyelmének fényében.

“Környezetünk egy kevert üzenetet közvetít felénk. Arra buzdít, hogy keress rengeteg pénzt, és költsd mindet magadra, a személyiségedet pedig az határozza meg, hogy milyen ruhákat viselsz, hogy hol élsz és hová utazol. De emellett ne feledkezz meg az önkéntes munkáról sem, foglalkozz a szociális kérdésekkel, mert ugye nem akarsz egy önző disznónak tűnni?! Azonban keresztényként a mi hozzáállásunkat a pénzhez és az időhöz nem a társadalomnak kell meghatároznia, hanem a Krisztus evangéliumának, aki szegénnyé lett azért, hogy mi meggazdagodjunk (2 Korinthus 8:9).” – Tim Keller

Még mindig nem tudod, hogyan kövesd a bölcsességet a munkában és a pénzügyekben? Kezdd azzal, hogy Jézust követed! Jézus élete és példája a megtestesült bölcsesség, és ha a szívedet az első szeretet gyújtja lángra, akkor nem fogsz eltévedni. Atyám, kérlek add, hogy ránk is igaz legyen, hogy:

… ő a pénzével Isten dicsőítette.

… mindenét odaadta, semmit sem tartott vissza.

… az örökkévalóságba fektetett, nem pedig földi javakba, mert az ő legdrágább kincse Jézus.

 

Beszéljük meg!

Hogyan szól hozzád Isten ezen a héten az Ő igéjén keresztül a munka és a pénzügyek tekintetében? Bátorítsuk ma egymást!

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/investing-in-eternity/