Isten mindent a javunkra munkál

„Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott.” Róma 8:28

Szereted Istent? Elfogadtad már a meghívását a Vele való mentő kapcsolatba, kegyelemből hit által?

Akkor, keresztyén testvérem, tudnod kell valamit.

Igazán tudnod kell.

NEKED tudnod KELL, hogy ebben a pillanatban is Isten mindent a javadra tesz.

Jól hallottad.

Mindent.

Azt a munkahelyet.

Azokat az embereket.

Azt a helyet.

Azokat a körülményeket.

Mindent a te javadra és az Ő dicsőségére tesz az életedben, ebben a pillanatban is.

Ez egy olyan ígéret, amit valószínűleg már unásig hallottál. Talán te magad is hivatkoztál rá, amikor valakit bátorítani kellett. Van, akinek ott van bekeretezve a szobájában, és talán most is épp azt nézi.

Mégis valamilyen okból nehezen hisszük el magunkra értelmezve.

Mindent. A te javadra.

Kérlek, ne értsd félre. Pál, a római levél írója nem azt mondja ezzel, hogy a rossz dolgok jók lennének. És ez az Igevers sem ígéri azt, hogy az a munkahely, azok az emberek, az a hely, vagy akár azok a körülmények jobbra fordulnának (szövegkörnyezetért olvassuk el a Római levél teljes 8. fejezetét: Pál a jelen szenvedéseiről, gyengeségről, hiábavalóságról ír, és csak ezután szól majd a megpróbáltatásról, a nyomorúságról, az üldöztetésről, az éhségről, a mezítelenségről, a veszélyről és a kardról.)

Amiről viszont beszél Pál, az az, hogy Isten új életet ígér, megdicsőített életet, amelyet az evangélium reménységében kaphatunk meg Őbenne.

A Jézussal való találkozás mindent megváltoztat.

Megváltoztatja a nézőpontunkat, a fontossági sorrendünket, a jelen céljait…

Egykor oly kedves dolgok, menjetek,
E világ tisztel és vív értetek,
Amik nyereség voltatok nekem,
Krisztusért kárnak ítélem.
Élni Benned, Jézus, olyan jó,
Ennél nincs nagyobb áldás…
- Robin Mark

…ez pedig biztosítja azt a dicsőséget, ami majd láthatóvá lesz (Róma 8:18).

Azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak, ez azt jelenti, hogy semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől. Azt jelenti, hogy mi vagyunk a győztesek, sőt még annál is többek Az által, Aki szeretett minket (Róma 8:37-39). És ez sokkal több, mint amit bármi „jó” világi körülmény tudna biztosítani számunkra.

Ha a jelenlegi körülményeid között még nem látnád az Ő jóságának jeleit, gondolj arra, hogy Isten hatalmas tervei túlmutatnak mindazon, amit a szemünkkel látunk.

Ne hagyjuk ki ennek az Igeversnek a folytatását sem: „Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott. Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak.”

Kiválasztott minket, biztonságba helyezett örök időkre, hogy az Övéi legyünk. Megvált minket, hamuból életet támaszt, és folyamatosan azon munkálkodik, hogy a saját hasonlatosságára formáljon, mert sokkal jobban tudja, mi a legjobb számunkra, mint amit mi valaha képzelni is tudnánk.

Nem tudsz kimozdulni a holtpontról, és még mindig azt keresed, mi a jó?

„Végül minden jóra fordul. Ha még nem fordult jóra, akkor ez még nem a vége.” – Max Lucado

Tarts ki, Isten még munkálkodik, és semmi nem kerülheti el a figyelmét. Biztos, hogy győzni fog, és a dicsősége láthatóvá fog válni. Egy napon pedig, amikor Krisztus megjelenik, mi is olyanok leszünk, mint Ő.

 

Az Ő lábainál:

Whitney

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-works-everything-out-for-good/

A versenystratégia

Elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre. Azért küzdök, hogy elérjem a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat, hiszen Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.” – Filippi 3:13-14

El tudjátok képzelni micsoda bűntudatot érezhetett Pál, amikor szembesült a bűneinek súlyával? Ő tartotta azoknak a köntösét, akik kezükben köveket fogva megölték Istvánt – miközben Pál csak állt és nézte őket. Szíves örömest megfogta a köntöseiket. Elfogadta ezt a rettenetes bűntényt. Sőt, nem csupán elfogadta, hanem úgy gondolta, hogy ezek az emberek helyesen cselekszenek: megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy megállítsák a kereszténység terjedését.

És mégis, az Apostolok cselekedetei 9. fejezetében, a magányos, poros úton történő találkozása Jézussal 180 fokban fordítota meg Pál életét. Most azokért dolgozott, akik ellen munkálkodott korábban. Akik egykor az ellenségei voltak, most, miután találkozott Jézussal, a családjává lettek.

Azon tűnödök, vajon kínozták-e az emlékei, melyeket arról a bizonyos napról őrzött? Vajon bizonyos szagok, vagy a szélfútta, zizegő levelek hangja eszébe juttatták-e a napot, amikor Istvánt halálra kövezték?

És azon is eltűnödtem, vajon ezek az emlékek tüzelhették-e az ő a lézer intenzitásához hasonló összpontosítását arra, ami igazán számít az életben: megfutni a versenyt, és győztesként végezni.

Biztos vagyok benne, hogy Pál rengeteg emléknek szeretett volna hátat fordítani. Nagyon is jól tudta, hogy mit jelent tudatosan úgy dönteni, hogy elfelejt mindent maga mögött és afelé IGYEKSZIK, ami előtte van. Ő már megkapta Isten megbocsátását és kegyelmét, de ugyanezt a megbocsátást és kegyelmet magára is ki kellett terjesztenie. Magához kellett ölelje, el kellett hinnie, és nem szabadott tovább engednie, hogy a bűntudat bármi hatással legyen az életére. Önként kellett döntenie arról, hogy elfelejtse és maga mögött hagyja múltja megbánását, fájdalmát, és bűntudatát, mert enélkül nem tudott volna előre haladni.

És Pálhoz hasonlóan nekünk is ezt kell tennünk.

Erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy előrefelé haladjunk. De ha Isten megbocsátására vágyunk, akkor el kell azt fogadnunk, hinnünk kell benne, és engednünk kell, hogy a múlt a hátunk mögött maradjon. Tudom, hogy nagy a kísértés, de ne vidd magaddal a jövőbe.

„Elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre…”

Teljes erővel kell előre igyekeznünk; előre az elengedésben, előre a Jézusban megtalált megbocsátás magunkévá tételében, előre a Krisztusban elrejtett új életben.

Pál azon a poros úton elveszítette a vallását és a hírnevét: mindazt, ami valaha becsesnek tartott az életében, azonban cserébe sokkal többet nyert.

Megnyerte Krisztust.

És Pálhoz hasonlóan Jézus minket is meglátogat a mi ”poros” útjainkon, és megzavarja az útitervünket, hogy egy olyan életre vezessen minket, ami tele van megbocsátással, céllal, és megmagyarázhatatlan örömmel. Ez egy elhívás; nem a vallásos tökéletességre, sokkal inkább egy kegyelemmel teljes versenyre, miközben Jézussal járjuk az utunkat.

„Nem gondolom, hogy mindezt elértem volna, vagy hogy már tökéletes lennék.” – Filippi 3:12

Drága barátom, engedd el a múltadnak azt a poggyászát, amely annyira lenyom! Engedd el a teljesítménykényszert, amelyet magadra erőltetsz. Egyikünk sem éri el a tökéletességet addig a napig, amíg nem látjuk Jézust színről színre. Addig pedig futunk, nekifeszülünk, és igyekszünk a menny felé.

A saját versenyeinkben győzünk, és másokat bátorítanak az övéikben. Megértjük, hogy az élet nem sprint, hanem maraton. A célunkat észben tartjuk, miközben arra koncentrálunk, ami előttünk van. Megértjük, hogy a verseny egyes részei nehezebbek, mint a többi. Egyes szakaszoknál lelassítunk, máshol pedig magasabb fokozatra kapcsolunk… és ez teljesen rendben van. Nem az a lényeg, hogy milyen sebességgel futjuk le a versenyt, hanem a tény, hogy nem adjuk fel, és a nehéz napokon is nekifeszülünk, hogy megnyerhessük a jutalmat.

A versenystratégia tehát a következő:

  1. Felejtsd el, ami mögötted van!
  2. Nekifeszülve igyekezz afelé, ami előtted áll!
  3. Ragaszkodj Jézushoz!

Ez az, kislány! Szurkolunk neked, ahogy az Isten dicsőségére futod a versenyt!

 

Szeressétek nagyon Istent!

Angela

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-race-strategy/

Filippi – Válaszd az örömöt – 2. hét / 5. nap

Mindannyian elfoglalt életet élünk, tele tennivalók listáival, emlékeztetőkkel és találkozókkal. Azonban a sok tennivaló közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a mi igazi feladatunk az, hogy ezen a Földön megdicsőítsük Istent minden egyes nap, amelyet Ő adott nekünk. Timóteus óriási bátorítás volt Pál számára, mert ahelyett, hogy a saját javát kereste volna, Timóteus az Úr dolgaival törődött. Micsoda hatalmas erejű kijelentés ez, amit Pál Timóteusról ír! Bárcsak mi is olyan életet élnénk, mint Timóteus: olyan életet, amelyet teljesen az Úrnak adunk át az Ő dicsőségére!

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna

Bevezetés a Filippi tanulmányba

Isten hozott a Filippi tanulmányunkban! Ezt a levelet Pál a Filippiben élő keresztényeknek írta, akiket második missziós útján látogatott meg. Érdekes módon, a helyet Nagy Sándor édesapja, a makedón Philipposz király után nevezték el.

A levél bensőséges hangvétele arra enged következtetni, hogy Pál közel állt azokhoz, akiknek írt. Egyértelmű, hogy ezek a hívők különleges helyet foglaltak el szívében.

A Filippiekhez írt levél sokak kedvence lett, mert központi témája az öröm, és hangulata felemelő, bátorító. Ez azért is csodálatos, mert Pál egy börtönben írta ezt a levelet. Ez a négy fejezet bemutatja, hogy az Úr hatalma képes arra, hogy körülményeink fölé emeljen, és segítsen örömöt, elégedettséget és mások felé való szeretetet megtapasztalni. Ha már az örömről beszélünk, énekelted már valaha azt a dalt, hogy „Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben…” Ez egy vasárnapi iskolás gyermekdal, de bármikor olvasom a Filippi levelet, mindig eszembe jut.

Az öröm a levél egyik fő témája. Mivel Pál 17-szer említi, megérdemli a figyelmünket. Hogyan lehet mély örömünk, túláradó fájdalom és szenvedés közepette? Pál nemcsak nagyszerű példa ebben, hanem a válaszra is felhívja figyelmünket. A Filippi levél 104 versből áll, és közvetlen vagy közvetetten, 51-szer említi Jézust. Ez jól mutatja, hogy mi a könyv leghangsúlyosabb témája. A végére megértjük mit akart Pál tanítani nekünk: az örömnél még nagyobb Jézus – az örömünk Szerzője.

Jézus nélkül nincs megváltás, ezért maradandó öröm sem. Jézus nélkül nem tudunk felülkerekedni körülményeinken, képtelenek vagyunk szeretni azokat, akiket nehéz, nem tudunk megbékélni, megbocsátani vagy Isten szerinti életet élni.

Szent Ágoston azt mondta: „Ahol az örömöd, ott lesz a kincsed; ahol a kincsed, ott lesz a szíved; ahol a szíved, ott lesz a boldogságod.”

Nyissuk meg Bibliánkat és ismerjük meg jobban Megváltónkat, és az örömöt, amit követőinek kínál.

 

„Mindezt azért mondom nektek, hogy ugyanaz az öröm töltsön be titeket is, mint engem, és örömötöknek ne legyen semmi híja.”

János 15:11

 

 

 

 

 

Záró szavak

Az elmúlt év során, sok csendes reggelt töltöttünk el egy óriás mellett ülve. Nem volt 10 láb magas, de nagy volt a szíve. Az én kubai Abuelom 70 éve volt házas ugyanazzal a nővel, keményen dolgozott, és jól szeretett. Ő volt a patriarchája és központi eleme a klánunknak, és az ő elvesztése hihetetlen nagy veszteség volt a családunknak.

Amikor tudod, hogy az időd korlátozott, egy bölcs emberrel minden pillanat megszentelt. Rátámaszkodnál és hallgatnál. Minden szó fontos. Minden beszélgetés jelentőségteljes.

A 2 Timóteus 4 Pál hattyúdala – az utolsó levelét annak a tudatával írta, hogy az élete nemsokára véget ér. Pál írta a fél Újszövetséget a Szentlélek ihletésével, és ezek a záró szavai hozzánk, Krisztus testéhez. Ahogy olvastam ezt a fejezetet, látom Pál szenvedélyét, hogy tiszta üzenetet közöljön számunkra, amivel tovább tudunk haladni a hitben.

Nővéreim, az élet nehéz. Pál megértette, hogy ez több, mint amit el tudunk képzelni. Szembenézett üldözéssel, nyilvános megaláztatással és váddal, veréssel, és extrém ellenállással élete minden napján Krisztus miatt. De minden támadás és nehézség között, egy dolgot folyamatos marad Pál életében: a Krisztus ereje nagyobb volt minden problémánál, amivel szembenézett.

Itt van az, amit Pál szeretne, ha tudnál: Isten meg fogja adni az erőt, hogy szembenézz bármivel, amit ez az őrült világ feléd dob. Talán te ellenszegülés nélkül nézel szembe, de Isten bátorságot és buzgalmat fog beléd adni. Isten mindig erősnek jelenik meg neked. A leggyengébb pillanataidban, a te Abba Atyád gondoskodni fog arról, amire szükséged van.

Pál szenvedélye arra, hogy terjessze az evangélium Jó Hírét, nem csökkent. Még a börtönben is folytatta a Jézusról való beszélést és ráirányította az embereket a megváltás reményére. Ez a mi díjunk. Igen, talán az életünk örvényben lesz, de a fájdalom gondoskodik egy platformról számunkra, hogy beszéljünk másoknak a Megváltóról, aki erőt adott a legyőzéséhez. Amint az emberek nézik az életünket, mi bemutatjuk, hogy Isten igazi és munkálkodik.

Igen, van egy ellenségünk. Pál ezt jól megértette, de azt is megértette, hogy Isten grandiózusabb célja az ő életére az volt, hogy hitben erősen fejezze be. Ahogy börtönben ülve megírta ezt a levelet, bizalmát teljesen a Megmentőjébe helyezte. Egy oroszlán tud üvölteni, de nem tudja elnyelni a lelkedet. Teljesen védve vagy Istennel, aki veled jár utazásod minden lépésénél, addig, amíg haza nem visz a Mennybe.

Mint gyermek, egy kis spanyol templomot látogattam az Abuelosommal. Az én óriásom minden vasárnap felvett, és én csendben ülve hallgattam a ceremóniát, ahogy mellette ültem. Minden szolgálat egy doxológiával ért véget – egy Isten dícsérő szóval. Mi magasra emelhettük az Isten nevét a mi szánkon és utána kiléphettünk a templom ajtóin az Ő örömével a szívünkben. Azt a megbízást kaptuk, hogy Isten dicsőségére éljünk az otthununkban, a munkahelyen, és a közösségünkben.

Pál végső kihívása nekünk imádsággal:

“De az Úr meg fog védeni engem minden más gonosztól is, és biztos kézzel elvezet mennyei Királyságába. Dicsőség neki örökkön-örökké! Ámen.”

Pál győzelmi pozicióból nézett szembe az ellenállással, mivel tökéletesen bízott az Ő Szabadítójában. Nővéreim, az elhívásunk az, hogy imádjuk az Egyetlent, aki megszabadított minket és továbbra is megvéd minket és gondoskodik rólunk minden szükségünkben. Isten erőteljes jelenléte soha nem fog elhagyni, és Neki sokkal hatalmasabb céljai vannak, mint bármilyen nehézség, amivel ma szembe kell nézned.

Mint Pál, az életünket Isten dicsőségére kéne élnünk az utolsó leheletünkig. Végső szavainknak Isten hűségéről kéne beszélniük.

 

Megtartva a hitet,

Lyli

 

Fordította: Gönczy Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/week-6-friday-final-words/

Bevezetés az 1. és 2. Timóteus tanulmányba

A keresztényeket gyűlölő Saul nagyon megrökönyödött volna, ha valaki azt mondja neki: egy nap majd számos embert fog ahhoz a Krisztushoz vezetni, akit előtte üldözött. Miután szemtől szemben találkozott Jézussal a damaszkuszi úton, Pál gyökeresen és örökre megváltozott.  Ez a változás vezette őt arra, hogy gyülekezeteket alapítson, missziós utakra menjen és az Újszövetség nagy részét megírja.  Pál könyvei közül kettő, egy Timóteus nevű fiatalembernek, szellemi fiának írt levelek voltak.

Pál, nagy valószínűséggel első missziós útján, Lisztrában találkozott Timóteussal. Leveleiben Pál többször nevezi Timóteust „szeretett gyermekem”-nek, ami arra utalhat, hogy Pál vezette őt Krisztushoz, vagy legalábbis fontos szerepet játszott szellemi növekedésében. Bárhogyan is történt, Pál igazi atyai szeretettel fordult az ifjú Timóteus felé.

Tény az is, hogy Timóteus számos útjára elkísérte Pált, és együtt szolgált vele olyan helyeken, mint például Bérea, Athén, vagy Korinthus, csak hogy néhányat említsünk.

Miután Pál kiszabadult a börtönből (ApCsel 28:30), elkezdte újra látogatni a városokat, ahol korábban prédikált. Ekkor Timóteust újra Pál oldalán látjuk, de mikor megérkeznek Efézusba, Pál egyedül megy tovább és Timóteusra bízza, hogy elbánjon néhány problémával, ami abban a gyülekezetben támadt. Lényegében Timóteus lesz az efézusi gyülekezet lelkipásztora.

Az első levelében Pál megbízza Timóteust, hogy segítsen megoldani olyan problémákat a gyülekezetben, mint a hamis tanítás (1:3–7; 4:1–3; 6:3–5), az anyagiasság (6:6-19), az Isten szerint való vezető (3:1–14), és az istentiszteleti rend (2:1–15). Pál második levelét ismét a római börtönből írja Timóteusnak (1:16; 2:9), ez mégsem riasztja el küldetése teljesítésétől. Ahogy Pál mártírhalála egyre közeleg, Timóteusnak adja tovább szolgálatát és inti, hogy folytassa a munkát és őrizze meg az egészséges tanítás drága kincsét (1:14), maradjon hű a nehézségekben (2:3,4; 3:10–12), és bátran álljon ki és prédikálja az Igét a végső időkben is (3:15–4:5).

Az 1. és 2. Timóteushoz írt levelet azzal a céllal írta Pál, hogy segítsen Timóteusnak gyakorlati és teológiai szempontból helyes módon elbánni a problémákkal.

De ezek a levelek nekünk, Krisztus mai követőinek is íródtak. Szól szakembereknek és diákoknak, nőknek és férfiaknak, anyáknak és apáknak, azoknak, akik küszködnek és azoknak is, akik most könnyebb időszakon mennek át. Az 1. és 2. Timóteushoz írt levélről szóló tanulmányunk az egészséges gyülekezet fontosságáról szól, aminek ismérvei az Isten mércéje szerinti működés és az evangélium központú tanítás. Ez azért fontos, mert az egészséges gyülekezetek egészséges hívőket nevelnek fel, míg azok a gyülekezetek, amik gyengék az egészséges tanításban és az egymással való törődésben, olyan tagokat fognak létrehozni, akik teológiában éretlenek és nem törődnek mások szükségeivel. Ezek a szavak, melyeket Pál Timóteusnak írt gyülekezet vezetésről és a szolgálatban való állhatatosságról, ma is erőteljes emlékeztetők számunkra, ahogy rendületlen hűséggel igyekszünk szilárd hittel megállni a bűnös világban.

 

Az 1. és 2. Timóteushoz írt levelek egyik pásztor írásai egy másiknak, mégis emlékeztetnek minket arra, hogy a teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a kijavításra, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre. Ezért tehát ezek a levelek mindannyiunk számára tartogatnak üzenetet.

 

 

Szenvedélyes igazságszeretet

Nagyon örülök, hogy a Galatákhoz írt levelet együtt tanulmányozhatom olyan sok nővel a világ minden részéről, és alig hiszem el, hogy máris az első hét végéhez közeledünk. Biztos vagyok abban, hogy a Galatákhoz írt levél tanulmányozása tartalmas lesz, és azt is tudom, hogy növelni fogja az igazsághoz való ragaszkodásunkat. Hadd osszam meg veletek, hogy mit tanultam az első hét folyamán…

Galáciában nem volt gyülekezet míg Pál, valószínűleg az első missziós útja során, nem kezdett el prédikálni és tanítványokat képezni (ApCsel 13:1-14:28) Röviddel azután, hogy Pál megalapította a gyülekezetet és továbbment, a gyülekezet hamis tanítók áldozatául esett. Ezek a hamis tanítók, akiket „judaizálóknak” is neveztek, azzal traktálták a gyülekezetet, hogy ahhoz, hogy „igazi” keresztények legyenek, alapvetően zsidókká kell válniuk. Ez egy hamis evangélium volt, mert azt tanították, hogy az üdvösség a mi cselekedeteink által + Jézus munkája által kapható meg.

Amikor Pál értesül minderről, teljesen ledöbben. Hogyan lehetséges, hogy a galaták olyan hamar ráharaptak erre a „másféle evangéliumra” (Gal 1:6)? Hogyan lehetséges, hogy elfordultak mindattól, amit Pál tanított nekik a Szent Szellem vezetése által?

Pál képtelen volt csendben maradni. Mélységesen törődött ezekkel a testvérekkel, és még náluk is fontosabb volt számára az igazság, ezért szeretetteljesen, de határozottan helyre kellett igazítania őket.

Pál szerette az emberek lelkét, viszont a szellemi mérget tolerálni annyi, mint elősegíteni és részt vállalni a lelkek meggyilkolásában. Charles Spurgeon

Úgy tűnik, hogy ezen a ponton egyesek megkérdőjelezték Pál tekintélyét, ezért ő azonnal emlékezteti őket arra, hogy az igazság, amelyet ő hirdetett nem emberektől származik, hanem magától Krisztustól (1:12).

Nagyjából ezt mondja a galatáknak: „Bizonyosak akartok lenni abban, hogy az igazat mondom; hogy egy apostol vagyok?Akkor nézzétek meg, hogy mi voltam egykor és ki vagyok most. Egykor egy szívós zsidó voltam – egy farizeus! Könyörtelenül betartottam a zsidó szokásokat és hitelveket, akár gyilkolni is kész voltam ezekért. Aztán Krisztus kijelentette magát előttem, és egyedül Isten munkája az, hogy egy olyan ember, mint én, aki régen élvezetet talált abban, hogy üldözte a gyülekezetet, most kész vagyok arra, hogy életet és kényelmet feláldozva hirdessem ugyanazt az örömüzenetet amivel régen szembeszálltam”.

Pál azt akarta, hogy értsék meg: ő nemcsak egy másik ember tanításait ismételgeti, hanem az ő tanítása egy természetfeletti módon jutott el hozzá egyenesen Istentől. Ő volt az utolsó valóságos apostol.

Van itt három vonatkozás amelyet szükséges megfontolnunk:

  1. Az evangéliumot amelyet hirdetünk óvnunk kell a tévtanítóktól. Nagyon fontos, hogy figyelmesek és pontosak legyünk, amikor Krisztus értünk végzett munkájáról beszélünk, és az üdvösségről, amelyet ezáltal nyertünk. Nem azért váltatunk meg, mert elmondunk egy imát, vagy felszólításkor előrevonulunk a padsorok között. Nem annak függvényében kapjuk a megváltást, hogy mennyi vendégszeretetet tanúsítunk, vagy milyen nagylelkűek vagyunk, vagy mennyire tiszta a beszédünk. Isten nem attól fogad el minket, hogy milyen gyakran olvassuk a Bibliánkat, milyen politikai nézeketet vallunk, vagy milyen gyakran látogatjuk a gyülekezetet.

A megváltás egyedül a Krisztusba vetett hit által nyerhető meg, és ez Isten ajándéka, hogy senki ne dicsekedhessen vele.

  1. Nem lehet annyira mélyre sülyednie egy embernek, hogy Isten ne tudja megmenteni. Nézd meg Pál életét megtérése előtt. Egy teljesen elrontott életű, ijesztő ember volt. Tele volt gyűlölködéssel, önigazultsággal, és gyilkolt – mindezt a vallás nevében. És annak ellenére, hogy ilyen elvakult bűnben volt, Isten lehajolt hozzá, hitet adott neki, megváltoztatta a szívét, és nemcsak egy bámulatos misszionáriusként és gyülekezetplántálóként használta fel, hanem arra is, hogy lejegyezze az Újszövetség túlnyomó részét. Ez csodálatos kegyelem, és ugyanez a kegyelem képes a mi életünkben is munkálkodni.
  2. Akármelyikünk áldozatául eshet a téves tanításoknak. Bármennyire is úgy gondolod, hogy erős vagy, és szilárd a hited, bárki összezavarodhat és eltévelyedhet az igazságtól. Óvakodjunk attól, hogy annyira büszkék legyünk, hogy azt gondoljuk ez a fajta bűn távol áll tőlünk. Meg kell vizsgálnunk nem csak azt amit mások tanítanak, de azt is, hogy mi az, amiben szívből hiszünk.

Az evangélium drága, mert Istennek mindenbe került, nekünk pedig semmibe. Azért is roppantul értékes, mert hatalma van. Olyan megbocsájtást nyújt, amelyet nem tudunk kiérdemelni, olyan változást tud végbevinni, amire mi soha nem volnánk magunktól képesek, és Isten elfogadását kínálja, amelyre oly nagy szükségünk van. Nem csoda, hogy Pál annyira vigyázott az evangélium sértetlenségére és igazságára. Imádkozzunk, hogy a mi életünkben is hasonló elkötelezettség legyen.

Jézusra figyelve,

Jen

 

Fordította: Vasadi Dubován Judith

Forrás: https://lovegodgreatly.com/passion-for-truth/

4. hét / 2. nap – Megtörve és megváltva

“Pál kijelenti, hogy az egyetlen dolog amivel dicsekedhetne, az a gyengesége. Felismerte, hogy gyengeségei által Krisztus hatalma és ereje nyilvánult meg életében. Amikor nehézségek érik Isten népét, az lehetõséget teremt arra, hogy bensőséges módon felismerjék Isten erejét, amely mérhetetlenül nagyobb és hatalmasabb saját erejüknél.

Milyen dologgal kapcsolatosan szoktál dicsekedni? Mivel minden áldás, amivel rendelkezünk, Istentõl kapott ajándék – nem érdemeltük meg, sem nem dolgoztunk meg érte – az egyetlen elfogadható válaszunk mindarra amit Istentől kaptunk, a hálaadás.

Mennyei Atyám, köszönöm Neked az életemben lévő kegyelmi áldásokat. Segíts leszoknom arról, hogy saját erőmmel, képességeimmel és teljesítményeimmel dicsekedjem, vagy ezekre támaszkodjam. Segíts, hogy kizárólag Veled dicsekedjem és Benned bízzak. Jézus nevében kérlek. Ámen.” (Youversion)

Fordította: Vasadi Dubován Judith

Save