Az igazi szabadság

„Az Örökkévaló rendelkezései helyesek,
    megörvendeztetik szívünket.
Az Örökkévaló parancsai világosak,
    megvidámítanak bennünket.”
Zsoltárok 19:8

Sokféle munkám volt már, volt amelyik fizetett és olyan is, ami nem. A legfurcsább, de valószinűleg a legélvezetesebb fizetett munkám az volt, hogy kiállított voltam egy „élő történelem” múzeumban. Erre a munkára úgy kellett öltöznöm és beszélnem, mint egy Georgiában lakó hölgynek 1776-ban!

Amikor szembesülünk a munkakörnyezetünk által állított kihívásokkal, eszünkbe juthat, hogy az, hogy dolgoznunk kell (akár bérért, akár a ház körül) annak a következménye, hogy a bűn belépett a világunkba. Mózes első könyvének második fejezete azonban rámutat arra, hogy ez nem igaz! A 7. versben azt olvassuk, hogy Isten életet lehelt Ádámba, majd a 8.-ban, hogy nagylelkűen egy gyümölcsöző helyet teremtett neki, az Édent. Oda helyezte Ádámot, azért, hogy „ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját” (15. vers).

A munka önmagában nem rossz dolog. Ezt érezzük, amikor jól sikerülnek a dolgaink, amikor úgy érezzük, hasznosak vagyunk, hogy az erőfeszítéseinket értékelik. De igaz, ami igaz, a munka sokszor nehéz. A bukás után ez is bonyolultabbá vált és a kapcsolatok is feszültebbek lettek (erről még szó lesz a tanulmány egy későbbi részében). Az 1 Mózes 2 arra emlékeztet, hogy álljunk pozitívan a munkához. Erre bátorít a Kolossé 3:23 is: „Minden munkátokat szívvel-lélekkel végezzétek, mint akik nem embereknek, hanem az Úrnak dolgoztok.”

Azzal egyidőben, hogy munkát adott Ádámnak, Isten egy parancsot is adott neki: szabadon ehetett a kert minden fájáról, egyet kivéve – a Jó és a Rossz Megismerésének Fájáról. Elmondta Ádámnak azt is, hogy ha mégis eszik erről a fáról, akkor meg kell halnia.

Gyakran mi is arra az egy fára fókuszálunk, amiről Ádámnak nem szabadott volna ennie, hiszen ez hordozott olyan következményeket, amivel nekünk is számolnunk kell, és helyes is, hogy figyelünk rá. De vegyük észre az a sok-sok más fát, amiről viszont Ádám teljesen szabadon ehetett. „Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett” (1 Mózes 2:9). Sok esetben figyelünk csak arra, hogy mi az, amit nem tehetünk, ahelyett, hogy észrevennénk, milyen rengeteg jó lehetőséggel élhetünk.

Isten Ádám saját érdekében adta ezt a parancsot, mert azt akarta, hogy éljen. Így van ez a nekünk adott parancsolataival is. Ahogyan azt a 19. zsoltárban olvassuk, ezek a mi javunkra vannak, hogy bölccsé tegyenek, világosak és helyesek, megvidámítják a szívünket!

Szerinted is ilyenek az Úr parancsai? Úgy érezhetjük, hogy akkor vagyunk igazán szabadok, ha a saját szabályainkat állíthatjuk fel, de igazából a szabadság abból jön, ha az Úr rendelései szerint élünk.

Képzeld el, hogy bejelentik, hogy az utakon eddig érvényben lévő szabályok holnaptól nem érvényesek. Többé nem állsz a sok törvény és szabály hatálya alatt, amik szabályozták, hogy mit tehetsz és mit nem a járműveddel, amíg A pontból B-be utazol. Szabadon megválaszthatod az utazási sebességet és azt is, melyik oldalon szeretnél vezetni. Eldöntheted, hogy a közlekedési lámpa melyik színe jelzi, hogy állj meg és melyik, hogy mehetsz. Oda parkolsz, ahová kedved tartja. Jól hangzik, nem? Nincsenek jegyek, nincsenek bírságok, az egyirányú utcák ezentúl mindig felőled nyílnak.

A probléma az, hogy mindenki más is kitalálhatja a saját szabályait. Hamar ráébrednél, hogy nem is olyan könnyű eljutni valahová, hiszen valahogy el kell igazodnod a többi sofőr és azok „szabályai” között. A vezetés így sokkal veszélyesebbé válna, csakúgy, mint az úthoz közeli gyalogos közlekedés. Kitörne a káosz!

A szabadság a vezetésben abból származik, hogy mind ismerjük és követjük országunk KRESZ szabályait. Így van ez az életünkkel is. Szabaddá válunk, ha hallgatunk és engedelmeskedünk Mennyei Atyánknak, aki tökéletes, szeret bennünket és jobban ismer minket, mint mi magunkat. Arra vágyik, ami használ nekünk és olyan parancsokat ad, amikből javunk származik, amik igazságosak, melyekben örömünket leljük, bölcsebbé tesznek és morálisan is irányt mutatnak nekünk.

Miközben ma azt kutatjuk, hogy élhetnénk Isten rendelései szerint, emlékezzünk Isten mérhetetlen gondviselésére! Csodálatos, hogy azért is áldást kapunk, ha úgy döntünk, bizalomteli engedelmességgel válaszolunk az Ő szeretetére. 

„Aki viszont megnézte magát a szabadság tökéletes törvényében, és kitart a megismert igazság mellett — vagyis nem felejti el, hanem tettekre váltja amit látott, hallott és tanult — az mindenben áldott és boldog lesz!” – Jakab 1:25

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/true-freedom/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Üldöznek, de Isten nem hagy el

Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.” – Márk 13:10-11

Márk evangéliuma 13. fejezetében Jézus egy sor próféciát mondott. Megjövendölte, hogy le fogják rombolni a templomot, hamis tanítók és próféták tévesztik meg az embereket, világszerte katasztrófák történnek és a hívőkre szenvedés vár.

Elmondta a tanítványainak, hogy a Benne hívőkre a történelem során szüntelen nehézségek várnak. Egyre szaporodni fognak és agresszívabbak lesznek a hívőket érő zaklatások, mindaddig, míg Jézus visszatér népéért a Második Eljövetelekor.

A hívőket üldözni fogják, és esetleg mártírok is lesznek. Jézus nem kertelt, nem fedte el a valóságot. Az üldözés ellenére a hívők elhivatása mégis az, hogy szeretettel hirdessék az örömhírt az elveszetteknek.

Jézus menyasszonya, a gyülekezet arra hívatott, hogy hirdesse az evangéliumot minden népnek, és Krisztus visszatérését felkészülten várva éljen.

Szolgálata során Jézus mindig kihangsúlyozta, hogy a bűnösöknek szüksége van az Ő önként vállalt keresztáldozatára. Ez volt a betetőzése az Ő Atyja iránti végtelen engedelmességének – megbékéltetni Istennel a bűnösöket. Jézus sosem engedett egy jottányit sem ebből az üzenetből, vagy a vállalt szolgálatából.

Nem volt könnyű Jézusnak feláldoznia magát a kereszten. Habár minden téren tökéletes volt, gyötrődve könyörgött a Getsemáné kertben, hogy szabadítsa meg Isten a kínzástól, a haláltusától, a bekövetkező keresztre feszítés terhétől. (Mt 26:36-46; Mk 14:32-42; Lk 22:39-46). Mégis önként ment a halálba.

Azért tudott győzni Jézus a kereszten, mert nem a rettenetes kínzásra és fájdalomra tekintett, hanem szemét a rá váró örömre függesztette (Zsid 12:2).

„Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket! Ha közéjük tartoznátok, akkor ez a világ kedvelne titeket, mint a saját embereit. De ti nem tartoztok ehhez a világhoz, hiszen én kiválasztottalak titeket — ezért gyűlölnek benneteket. Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött.” (Jn 15:18-21)

Isten dicsőségébe egyedül azon az úton juthatnak el a hívők, amelyen Jézus járt.

Hívőkként akkor járunk Jézus nyomdokán, ha megtagadjuk önmagunkat, naponta felvesszük az Ő keresztjét és engedelmeskedünk Neki (Lk 9:23-24; Mt 16:24-25).

A Jézussal való azonosulás azt jelenti, hogy szenvedés, gyűlölet, nevetség tárgyai leszünk, elutasítanak, kiközösítenek, kigúnyolnak, sőt esetleg meg is ölnek.

Nem. Ez nem könnyű.

Azonban Jézushoz hasonlóan a jelenlegi üldözésen túlra tekintünk, arra az örömre, hogy az örökkévalóságot az Atya Istennel, a Fiú Istennel és a Szentlélek Istennel tölthetjük a mennyben.

Isten ígéretei és örökkévalóságra szóló jutalmai igazak, akár világosan értjük őket, akár nem.

Jézus akkor is Király, ha világosan látjuk a munkáját az életünkben, és akkor is, ha rejtetten és titokzatosan működik.

Ha engedelmeskedünk Istennek, nehézségekkel szembesülünk.

Ha Istent szolgáljuk, ellenállásba ütközünk.

Isten iránti hűségünk miatt üldözni fognak.

A hívők élete folytonos küzdelem az ellenségeskedés, gyűlölet és üldözés miatt.

Azonban biztosak lehetnek abban, hogy bármi is történik velük itt a földön, ez lehet a legrosszabb, ami valaha is érheti azokat, akik Jézust követik.

„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.” 2Kor 4:8-10

Ahogyan Jézus a kereszten túlra tekintett az örök dicsőségre, nekünk is így kell tennünk.

A hívő ember életének középpontjában az Istentől kapott küldetésnek kell állnia: megosztani az örömhírt az elveszettekkel, tekintet nélkül az ezzel járó szenvedésre és áldozatra.

Bárcsak olyan istenfélő emberek lennénk mi, hívők, akik nem engednek a meggyőződésükből, nem ingadoznak, és állhatatosan teljesítve küldetésüket szeretetteljesen megismertetik a világgal Jézust.

Amikor üldöznek, leterítenek, elnyomnak és minden oldalról szorongatnak, bárcsak ne áradna ki a szívünkből, ne jönne ki a szánkon, ne látszana a cselekedeteinkből más, mint Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának jó híre!

Békesség és kegyelem nektek,

Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csoportjában szolgál. Georgiában született, de jelenleg Virginiában él a férjével. Szeret szundikálni, kedvence az Oreo – de mindenek fölött Jézust szereti. Szenvedélyesen törekszik arra, hogy a millenniumi női generációhoz eljuttassa Isten igazságát, és szorosan ragaszkodjanak Hozzá. Napközben fáradhatatlanul szolgálja a betegeket a helyi katonai kórházakban. Esténként olvasni szeret, és leírni mindazt, amit Isten szeretetének kiáradása nyomán megtanul. Terria életének viharos körülményei között Isten mindig megmutatja erejét és szeretetét.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/persecuted-but-not-abandoned/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Igazságban járni

Nem tagadhatjuk, hogy az igazságban erő lakozik.

János második levelének első négy versében összesen ötször szerepel az igazság szó.

 Hitünk alapja az igazság, erre mutat rá a János 8:32, ami így szól: „megismertétek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”

Anyaként én is tanúsíthatom, hogy mekkora öröm tölti el a szívem, hogy a gyermekeim az igazság szerint élnek. Mindig öröm látni, amikor gyerekek felnőnek és igazságban járnak, de van abban valami plusz boldogság, ha azokat látod Isten Szava szerint élni, akiket te magad tanítottál. Úgy gondolom, hogy ez tükröződik vissza a 2 János 4-ben, amikor János azt írja, hogy „nagyon megörült”,  a hívők Isten parancsolatai szerint járnak.

Egy szó különösen kiugrik nekem ebből az igerészből: „olyanokat”. János azt mondja: „Nagyon megörültem, amikor gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazság útján járnak, ahogy az Atya-Isten parancsolta.” (2 János 4) Ez azt jelenti, hogy voltak olyanok is, akik nem az igazság szerint éltek. Ez egy megszívlelendő figyelmeztetés! Milyen rémisztő ez a valóság. Olyasmi, ami miatt minden nap térdre kell ereszkednünk.

Egy valamit biztosan tudok: a hűtlenség, a válás, az egyedülálló anyaság ellenére, ma sokkal szenvedélyesebb és odafigyelőbb anya vagyok, mint voltam a családom szétbomlása előtt. A pusztulás, ami a családomat érte, lehetőséget adott arra, hogy felálljak és komolyan vegyem gyermekeim megtérését. Nem gondolhattam többé, hogy biztonságban, az ellenség hatókörén kívül élünk. Nem mintha előtte nem vettem volna komolyan a hitüket, de teljesen más, ha egy olyan támadást tapasztalsz, mint amilyet mi átéltünk a családommal. A Sátán nem csak rossz anyával kezdett ki, de ma már gyermekeim is szenvedélyes imaharcosok, akik saját szemükkel látják Isten jóságát és gondviselését az életükben, miközben újraépítettük az életünket a hamvainkból. Azt, ami a pusztulásunkat célozta, az Úr jóra fordította, az Ő dicsőségére. Ez az igazság!

Ebbe az igazságba kellett kapaszkodnom a sötét napokban is, és ebbe kapaszkodok ma is, miközben az új életemet élem. (Az is segít, ha a gondolataimnál hangosabb dicsőítő énekeket hallgatok!) Valóban harc folyik a gondolatainkért! Minden hazugságtól, ami befészkelte magát a gondolatainkba és minden helyesnek tűnő kísértéstől az igazság szabadított meg. A csalódottság olyan játszótér, ahol az ellenségünk élvezettel játszik és gáncsol ki minket.  De a veszteség, a gyász és a csalódottság idején még erősebben kell kapaszkodnunk Isten igazságába, és megélni azt, amit hiszünk. Nem engedhetjük meg, hogy csak nyugtázzuk az igazságot, vagy gyermekkori emlékeink közé soroljuk, hinnünk kell benne és a szerint kell élnünk ma is.

Amikor árultuk a házunkat, a gyerekekkel minden este imádkoztunk és elmondtuk, hogy bár nem tudjuk a ház eladása után hová fogunk költözni, hisszük, hogy az Úrnak jó terve van velünk. Olvastuk a Bibliát (Róma 8:28, Galata 6:9, Jeremiás 29:11), elmondtuk az ígéreteit és hittünk a Szavának. Könnyen elmerülhettünk volna a félelemben és a kételyben, de ehelyett az Úrban bíztunk. Sátán legnagyobb vágya az volt, hogy félrevezessen minket, és rávegyen arra, hogy megkérdőjelezzük a számunkra kedves értékeket és igazságokat.

A házunkat pont jókor adtuk el és gyermekeimmel megláttuk, hogy mit tervezett számunka Isten. A hét éves fiam mondta ki először: Anyu, miközben mi arra vártunk, hogy eladjuk a házat, Isten építette az otthonunkat.

És akkor próbálj meg  ne sírni!

Úgy gondolom, hogy nem volt nagyszerűbb pillanat, mint amikor saját fiam ismerte fel, mit tett értünk Isten.  

Ha János örvendezett azon, hogy a hívők megtartották az igazságot, el tudod képzelni, mennyire örülnek a mennyben, ha igazságban, szeretetben, kegyelemben és könyörületben élünk?

Ima: Uram, köszönöm az igazságodat. Köszönöm, hogy Te közel vagy a megtört szívűekhez. Köszönöm a tervedet, hogy távol tarts az ártalmaktól. A Te Szavad az igazság és ez az igazság csengjen mindenki fülébe, akinek szüksége van Rád, vagy az emlékeztetőre, hogy ki vagy Te ma is.

A képhez tartozó alt jellemző üres; kelli.png a fájlnév

Forrás: https://lovegodgreatly.com/walking-in-truth/

Fordította: Szabó Eszter

Öröm és bánat

Éppen az egyik kedvenc sorozatunk következő epizódját kapcsoltuk volna be, amikor megérkezett az üzenet: „Helló. Lehet, hogy már egy ideje nem kaptál hírt a feleségemtől…”

A koronavírus-járvány a mindennapi életünk minden területét megváltoztatta. Az elmúlt pár hétben az étkezőnk osztályteremmé alakult át. Az egyik oldalát én foglalom el, és minden délelőtt itt tartom a gimnáziumi óráimat. A tízéves lányom mellettem ül, és szorgalmasan készíti a háziját. Az asztal másik felén a nyolcéves fiam próbálkozik leküzdeni a házi feladata által kiváltott undort. Néha szünetet tart két feladat között és kiszalad a kertbe, hogy szaltózzon egyet a trambulinon, azonban a tanára iránt érzett szeretet és tisztelet mindig győzedelmeskedik, és nap végére a fiam minden aznapi feladatát befejezi.

Annyira szeretem, hogy a gyermekeim ennyire közel vannak hozzám!

Habár a koronavírus-járvány befolyásolta a mindennapjainkat, és ennél jóval nagyobb mértékben hatással volt az országunkra, tegnap óta a személyes életembe is befurakodott, méghozzá rendkívüli módon. „A feleségem bekerült a kórházba, és ma délután átkerült az intenzív osztályra. Most várjuk az eredményeket. Jelenleg mesterséges kómában tartják, és lélegeztetőgépen van…”

Olyan volt, mintha valaki gyomorszájon vágott volna. A barátnőm, a drága barátnőm, aki még csak a harmincas éveiben jár… Tudom, hogy Isten kezében biztonságban van, bármi is legyen a betegség kimenetele, a szívem mégis belesajdul a gondolatba, hogy egyes egyedül fekszik most egy kórházi ágyon.

Kedveseim, Isten jó. Életben és halálban. Egészségben és betegségben. Örömben és bánatban. Ő végig fog vezetni bennünket szenvedéseink és nyomorúságunk éjszakáján. Ezekben a sötét és néma napokban Isten Szavait használva imádkozok a barátnőmért.

„Aki a Felséges rejtekhelyén lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik az,
teljes biztonságban .”

„...szárnyával betakar, mint fiókáit a madár,
és tollai alatt védelmet találsz. 

Hűsége lesz pajzsod és páncélod.”
Zsoltárok 91:1, 4

Willemien van der Weyde,
Az SZNI holland csapatának tagja – Hollandia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/joy-sadness/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Szép remények

Mikor történt meg veled utoljára, hogy összetörtek a reményeid?

Mindannyiunknak vannak elképzelései arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene a dolgoknak történnie az életünkben. Készülünk. Áldozatot hozunk. Újra meg újra tervezünk. De legjobb akaratunk ellenére megtörténhet, hogy a világunk a feje tetejére áll.

„Jézus tudta, hogy meg akarják kérdezni, ezért ő kérdezte meg tőlük: „Arról tanakodtok, hogy mit jelent, amit mondtam: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, azután hamarosan ismét megláttok?« Igazán mondom nektek: akkor majd sírtok és jajgattok, a hitetlenek ellenben örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok hamarosan örömre fordul.”– János 16:19-20

A János 16:19-20-ban Jézus elmagyarázza a tanítványoknak, hogy mi fog történni vele. Elfogják, brutálisan megverik, kigúnyolják és megalázzák, majd meg fog halni a kereszten. De 3 nap múlva fel fog támadni a világ Megváltójaként.

Jézus felkészíti az apostolokat az előttük lévő dolgokra. Minden eseményt elmond nekik. Pontos időrendről beszél nekik. Megígéri, hogy újra fogják Őt látni.

Mégis, az apostolok egyszerűen nem értik. Hallják Jézust, de nem tudják felfogni és megérteni hátborzongató halálának és dicsőséges feltámadásának teljességét.

Amikor minden amit Jézus előre megjósol a valóságban megtörténik, összeomlottak. Azt hitték, hogy Jézus halála a kereszten mindennek véget vetett. Pedig ez csak a kezdet volt.

A hívők most ugyanolyan kihívásokkal találkoznak, mint amivel az apostolok. Bízunk-e teljes szívvel Isten ígéreteiben, amiről hallottunk, olvastunk és amiről tanultunk, amikor elkeserítő körülményekkel találkozunk?

Amikor feje tetejére áll a világunk és az reményeink összeomlanak, lehet, hogy azzal küzdünk, hogy visszaállítsuk a korábbi életünket – hogy összerakjuk a törött darabkákat. Csak Jézus tudja összeszedni életünk összetört darabkáit és csak Ő tud létrehozni belőle valami újat és gyönyörűt. A gyász soha nem a vég. Olyan sok rész a Bibliából arra tanít, hogy a gyász és fájdalom együtt járhat és együtt is jár gyakran a reménységgel és a hittel. A fájdalom a világunk része, de a reménység is. Mindkettőnek helyet adhatunk az életünkben.

„…ez meg fog felelni annak a határozott várakozásomnak és kívánságomnak is, hogy nem fogok szégyent vallani semmiben. Sőt, bátran meg fog mutatkozni bennem — akár életben maradok, akár meg kell halnom —, hogy Krisztus mindenkinél hatalmasabb. Igen, azt várom, hogy ez a mostani helyzetemben is így lesz, mint ahogy eddig is mindig így volt.” – Filippi 1:20

Reményeink saját életünkre nézve eléggé behatároltak és rövidlátóak, ha Istenéhez hasonlítjuk. Földi életünk csak egy apró lépés az örök élethez képest, amit az Úrral fogunk tölteni. A Földön töltött megszámlált napjainkat még csak nem is hasonlíthatjuk a többszázezer évhez, amit az Úrral fogunk tölteni.

A hívők élete nem korlátozódik erre a világra. Az Örökkévalósághoz vagyunk hozzákötve. Amikor várakozásaink hozzákapcsolódnak Isten ígéreteihez, a fájdalmunk, gyászunk és csalódottságunk sosem tart sokáig.

„Láttam, hogy a Szent Város, az Új Jeruzsálem leszállt a Mennyből, Istentől. Olyan volt, mint egy menyasszony, akit a férje számára öltöztettek és ékesítettek fel. Majd erős hangot hallottam a Mennyből, amely ezt kiáltotta: „Isten otthona most már az emberek között van, s ő ezentúl együtt lakozik velük. Népévé lesznek, ő pedig Istenükké lesz. Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” – Jelenések 21:2-4

Lesznek nagy fájdalmaink, de van egy még nagyobb ígéretünk Isten jelenlétéről, vigasztalásáról és együttérzéséről.

Lesz részünk nagy szomorúságban, de van egy még nagyobb ígéretünk Isten határtalan öröméről.

Meg fogjuk tapasztalni a csalódást és a csüggedést a körülöttünk lévő világtól, de törésbiztos ígéretünk van Isten győzelméről, Jézustól, Aki legyőzte a világot.

Isten felkészíti gyermekeit arra, hogy mi vár rájuk. Mindent megmondott nekünk erről a világról. Kijelentette a legfontosabb ígéretet, azt hogy örökre Vele leszünk.

Gyászunk, szívfájdalmunk és csalódásaink közepette türelmesen számíthatunk arra, hogy Isten elhordozza terheinket, magára veszi fájdalmainkat és bekötözi sebeinket. De bizton és bátran számíthatunk az Általa megígért örömre is. Isten nem tud és nem is fog magunkra hagyni.

Hogyan imádkozhatunk ma érted, amint szembesülsz összetört reményeiddel?

Békesség és kegyelem nektek,

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az ő életében. Ugyan néha elég összevisszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket.

Fordította: Pfaff Mária

Forrás: https://lovegodgreatly.com/great-expectations/

A megelégedettséghez vezető út

Isten akaratából ez a mi drága barátunk, Edurne Mencia utolsóként megírt blogja. Edurne váratlanul meghalt ez év augusztus 1-én. Miközben örülünk annak, hogy ő már megérkezett mennyei otthonába Jézushoz, barátaiként ebben a hónapban a mi drága barátunk elvesztését gyászoltuk. Edurne 3 kisgyermeket hagyott itt, egy szerető férjet és számtalan barátot világszerte. Nagyon ideillőnek érzem azt, hogy egy olyan tanulmányt, ahol a szavaink fontosságára koncentrálunk, Edurne utolsó leírt szavaival fejezzünk be.

Azért imádkozom, hogy Edurne szavai emlékeztessenek minket kimondott, leírt és magunk után hagyott szavainkra – mindegyiknek jelentősége van!

Angela

_____________________________________________________

Köszönöm.

Ez egy egyszerű szó. Sok embernek azonban nagyon nehéz kimondani.

Amikor megköszönünk valamit, elismerjük azt a pillanatot, amikor szükségünk volt valakire. Lehet, hogy kis dologra volt szükségünk, például egy kiskanálra a fagyihoz, vagy nagyobb dologra, egy ölelésre a váróteremben, mielőtt bemegyünk az orvoshoz, hogy elmondja, mi van velünk.

Nem szeretjük, amikor szükségünk van másokra. Inkább élnénk függetlenül, modern, erővel bíró nőként. Mégis, Isten arra hív el újra meg újra, hogy közösségben éljünk, hogy tudjuk azt, hogy mi van másokkal, és engedjük, hogy mások is betekintést nyerjenek a mi életünkbe.

A köszönömöt akkor is nehéz kimondani, amikor nem örülünk annak, amit kapunk.

Emlékeztek azokra a csúnya kardigánokra, amiket a nagynénitől kaptatok minden áldott karácsonykor? Nagy várakozással kibontottátok a csomagolást és a mosolyotok az arcotokra fagyott, amikor megláttátok a szvettert. Aztán kierőltettetek egy köszönömöt a fogaitok között.

Ugyanezt csináljuk Istennel.

Amikor megválaszolja az imánkat pont úgy, és akkor, amikor elvárjuk tőle, amikor minden várakozásunkat felülmúlva gondoskodik rólunk, amikor meggyógyít, vagy amikor beavatkozik egy reménytelen helyzetbe, a szánk megtelik hálával és dicsérettel.

De mi van azokkal a dolgokkal, amikért évek óta imádkozunk? Azokkal a válaszokkal, amelyeket még nem adott meg neked? Azokkal a tervekkel, amelyek drámai módon megváltoztatták az életedet? Akkor is hálát mond a szánk, amikor összeomlik a világ? Áldjuk az Urat és örvendezünk Vele?

Amíg meg nem értjük, hogy a hála nem a különböző dolgokra és eseményekre való reagálás, hanem sokkal inkább szívünkbe csöpögtetett magabiztosság azokért a dolgokért, amit Isten már elvégzett értünk, amíg ezt meg nem értjük, addig hálátlan és elégedetlen életre vagyunk ítélve.

Mindennap áldalak,
    dicsérem neved örökké!
Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük,
    nagysága felmérhetetlen, végtelen!
Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid,
    hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
Zsoltárok 145:2-4

Ha a Mindenható gyermekei vagyunk, ilyennek kell lennie a szívünk hozzáállásának:

  • Áldalak, Uram
  • Dicsérem neved örökké és örökké, Uram
  • Nagy vagy, Uram
  • Köszönöm, Uram

Körülményeinktől és életeseményeinktől függetlenül, szánknak tele kell lennie dicsérettel és hálával. Ez azt jelenti, hogy nem panaszkodhatunk, nem tarthatunk szünetet, nem lehetünk szomorúak? Egyáltalán nem jelenti ezt, barátaim. Sok hálás pillanatom így néz ki:

  • Istenem, nem értem, miért csinálod ezt. De bízok benne, hogy van rá okod. Köszönöm, hogy terved van mindezzel.
  • Ó, Uram, még nem válaszoltál az imámra. Kérlek, segíts, hogy áldhassam Neved. Adj erőt, hogy dicsérjelek téged a viharban.
  • Atyám, nem bírom tovább. Köszönöm, hogy velem vagy.

Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy robotokká válunk. Sírunk, panaszkodunk, reménytelennek érezzük a helyzetünket. Amikor a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretnénk, vagy amikor szomorúság kopogtat az ajtónkon és a magány a kísérőnk, a hála és a dicséret eltűnik a szánkból.

De nagyon remélem, hogy ez után a négyhetes tanulmány után, amikor versről versre megvizsgáltuk, mint mond a Biblia a nyelvről, és arról, hogy milyen módon hív Isten minket arra, hogy a szánkkal szolgáljunk, bízom benne, hogy megéljük azt, amit tanultunk.

Függetlenül a körülményeinktől, tegyük szokásunkká azt, hogy mindent köszönjünk meg Istennek és mindenért dicsérjük Őt. A jóért, a rosszért, a csúnya dolgokért. A hála és a dicséret vezet csak megelégedettséghez.

Megelégedve az Ő szolgálatában,

___________________________________________

Barátaim, ha még nem tettétek meg, és megtehetitek, kérlek adományozzatok  a Go Fund Me oldalon és segítsetek nekünk adományt gyűjteni Edurne családja számára. Köszönöm előre is nagylelkűségeteket! Köszönöm, hogy megáldjátok egy olyan embernek a gyermekeit, aki életéből sok évet odaszánt erre a szolgálatra, segített mindannyiunknak, hogy Szeressük Nagyon Istent.

Itt olvashattok Edurne-ről és családjáról:

Drága barátom, Edurne Mencia augusztus 1-én váratlanul meghalt. Három kisgyermeket és egy szerető férjet hagyott hátra.

Edurne több volt egy csodálatos barátnál, modernkori hős volt nemcsak számomra, hanem sok nő számára világszerte, akik abban a kiváltságban voltak, hogy Edurne a barátjuk, mentorjuk, vezetőjük volt. Edurne egy kritikus küldetésre fókuszáló nő volt, elvégezte a munka ráeső részét, segítve Isten Igéjének terjedését világszerte. Olyan misszióban dolgozott, ami gyakran csónakban vitte őt férjével Venezuela dzsungelébe, hogy megosszák az ott élő nőkkel, férfiakkal, gyermekekkel a lefordított Bibliatanulmányokat. Edurne szerette amit ő és a családja tett Venezuelában és szerette az embereket, akiken segítettek.

Edurne-nek nem kellett volna a dzsungelben mennie. Nem kellett volna sokat feláldoznia. Venezuela nem az ő szülőföldje volt, hanem a férjéé. Ő Spanyolországban nőtt fel. Követve Isten elhívását, férjével együtt a főiskola után Venezuelába költöztek, amit aztán Edurne otthonukká varázsolt. Vasárnapi iskolában tanított a gyülekezetükben, segített az iskolában, ahová gyermekei jártak és nagylelkűen szolgált mindenki felé, amivel csak tudott, hogy segítségére legyen közösségének, hogy az emberek abban a közösségben enni tudjanak adni gyermekeiknek.

Edurne nemcsak azok életére volt hatással, akik abban a közösségben éltek, hanem a Szeresd Nagyon Istent (Love God Greatly) szolgálaton keresztül hatással volt világszerte nők életére. Az online szolgálatban a nemzetközi ágazat igazgatója és az LGG Spanyol ágazatának vezetője volt. Edurne élete még sok nemzedék életére hatással lesz. Több százezer nőt inspirált világszerte, segítve őket abban, hogy saját nyelvükön szeressék nagyon Istent. 

Akár szűk környezetében, akár online szolgált, Edurne életén láttuk Isten szeretetének jelét.

Kérlek, imádkozzatok Edurne családjáért és ha tudjátok, támogassátok családját ebben a nehéz időszakban. Emeljük fel őket úgy, ahogy ők tették ezt sok más családdal világszerte!

Róma 8:38-39
Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.

Zsoltárok 34:18
Közel van a megtört szívűekhez, és megmenti a reményvesztett lelkűeket.

(2019. aug. 30.)

Fordította: Pfaff Mária

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-way-to-contentment/

Kimondott szavaink: Egy, az Efézus 4:29-32 által inspirált ima

„Többé ne káromkodjatok, és romlott beszéd ne hagyja el a szátokat! Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő!” – Efézus 4:29

Uram, Te azt mondtad, hogy „aki sokat beszél, sokat is vétkezik” (Példabeszédek 10:19). Sokat beszéltem ma – szavaim között akadtak harsányak és rombolóak is – és ezeket már nem tudom visszaszívni. Túlcsordult a szívem és azelőtt kimondtam őket, hogy mérlegeltem volna a súlyukat vagy azt, milyen hatással lehetnek másokra. Kimondtam őket és ezzel egy szempillantás alatt leromboltam a bizalmat, ami olyan sok jóság, idő és odafigyelés által épült. Ó, Atyám, bocsáss meg, hogy gyors vagyok a beszédre, de lassú a hallgatásra (Jakab 1:19). Könyörgök, segíts a Te erőddel visszafogni a nyelvemet mindaddig, amíg kedvesen nem tudok válaszolni. Amikor jönnek a szavak, segíts, hogy ne törjék össze a hallgató lelkét, hanem hadd szóljanak életet és szelídséget, mely Benned található. (Példabeszédek 15:4).

„Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja!” Legyen a beszédetek kedves és építő! Ne szomorítsátok meg Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok jelölve arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást!”

Jézus, eljöttél és odaadtad önmagadat, ezáltal olyan kegyelemmel ajándékoztál meg, amit nem érdemlek meg. Megvédhetted volna magad, de mégis csendben maradtál (Máté 26:63); volt, hogy bántalmaztak és megsebesítettek, de Te szó nélkül tűrted (Ézsaiás 53:7). Segíts, hogy ne késlekedjek követni a te szolgáló-vezető, kegyelemmel teljes utadat akkor is, ha beszélek, mert Te ellenállsz a büszkének, de kegyelmet adsz az alázatosnak (Jakab 4:6). Ó Istenem, annyira sajnálom, összeszorul a szívem, ha arra gondolok, szavaim elszomorítják Szent Szellemedet. „Teremts bennem tiszta szívet, Istenem! Újítsd meg, erősítsd meg szellememet! (Zsoltárok 51:10).

„Tisztítsátok ki magatokból a keserűséget, haragot, indulatosságot és mindenféle egyéb gonoszságot. Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, ne átkozódjatok! Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együttérzők!”

Istenem, túl régóta kapaszkodok a keserűségembe. Nem akarom, hogy a harag vagy a neheztelés gyökeret eresszen a szívemben és kiszorítsák a bennem termő lelki gyümölcsöket. „Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem! Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat! Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék! Vezess engem az örök élet ösvényén!” (Zsoltárok 139:23-24). Harag helyett hadd töltsön el a szeretet. A kétségbeesést váltsa fel az öröm. Konfliktus helyett legyen béke. Frusztráció helyett türelem. Gyűlölködés helyett kedvesség. Gonosz helyett legyen jóság. Csalás helyett hűség. Kíméletlenség helyett szelídség. A káosz helyett önuralom (Galata 5:22-23).  Önnön magam helyett legyen több Belőled.

„Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együtt érzők! Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”

Atyám, köszönöm, hogy megbocsátasz nekem és a magad képére formálsz! Ebben a hideg, megbocsátásra képtelen világban, tartsd a szívem nyitottan a Te dolgaid iránt. A Szent Szellem ereje által engedd, hogy a szám bölcsen szóljon, hogy kedvességre és szeretetre tanítson (Példabeszédek 31:26). Irántunk tanúsított türelmed és  szereteted megdöbbentő, Jézus. A Te jóságod vezet a bűnbánathoz (Róma 2:4). Hadd hozzák el szavaim a Te szeretetedet, reményedet, gyógyításodat és békédet azoknak, akikkel ma beszélek.

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-words-we-speak-a-prayer-inspired-by-ephesians-429-32/

Beszélgessünk: Fontos, milyenek a szavaink. Ha ma elimádkoztad a fenti imát, írj egy „áment” hozzászólásként. Vigyük ezt az imát együtt az Úrhoz.

Megkapni az erőt, amire szükséged van

De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” – Ézsaiás 40:31

Emlékszel Popeye-re? Ő egy mese hőse volt, aki egy Oliva Oyl nevű lányba volt szerelmes. Természetesen akadt a történetben egy rosszfiú is, Bluto. Bluto nagy volt, erős, gonosz, és mindig kereste az alkalmat, hogy elrabolja a lányt. Mivel Popeye kisebb volt és gyengébb, ezért egészen tehetetlen volt addig, amíg spenótot nem evett. A spenót erőt adott neki, hatalmas izmokat növesztett, illetve segített neki legyőzni ellenségeit és megmenteni szíve hölgyét.

Nem lenne jó, ha egyszerűen csak ennénk valamit, és azonnal megkapnánk mindazt az erőt, amire szükségünk van ahhoz, hogy minden feladatunkat elvégezzük?! Jó lenne, de nem reális. Van azonban egy sokkal jobb módszerünk arra, hogy erőt nyerjünk; ehhez pedig még spenót sem kell.

Az erő, amire szükséged van

Mindannyiunknak szüksége van erőre. Fizikálisan elengedhetetlen ahhoz, hogy éljünk. Szükségünk van az izmainkra ahhoz, hogy sétáljunk, felemeljük a gyerekeinket, hogy el tudjuk végezni a fizikai munkánkat. Emellett mentális erőre is szükségünk van, hogy át tudjuk rágni magunkat a problémákon, hogy értelmes beszélgetéseket folytassunk, és hogy képesek legyünk másoknak is segíteni a problémáik megoldásában. Végül pedig szükségünk van szellemi erőre azért, mert a kétség folyton a szívünkbe férkőzik és Sátán folyamatos támadás alatt tartja Isten népét.

Az erő, ami hiányzik

Mindannyian elfáradunk, elcsüggedünk és időről-időre kimerülünk. Néha hamarabb, mint vártuk, máskor pedig tovább tart a fáradtság, mint azt gondoltuk volna. Az ok, ami miatt gyengeséget tapasztalunk, hogy megvannak a korlátaink. Akár fizikális, akár mentális, akár szellemi teherbírásról van szó, korlátokba ütközünk. És nem csak mi vagyunk gyengék, hanem a környezetünk is. Olyan erőre van szükségünk, ami sokkal erősebb, mint bármelyik ember.

Az erő, amit kaphatsz

Annyira aranyos, amikor a kisgyerekek megpróbálnak segíteni a szüleiknek cipelni a nehéz tárgyakat. Megfeszítik erejüket, miközben azt gondolják, hogy ők cipelik a súlyt, holott a szülő az, aki valójában a munkát végzi. A gyerek részt vesz, még kínlódik is, mindent latba vet, de igazából rengeteg segítség áll rendelkezésére.

A mai igevers arra mutat rá, hogy ha Istenre figyelünk, akkor erőnk megújul, de ez hogy működik a gyakorlatban?

Ahhoz, hogy megújulhasson az erőnk, meg kell tanulnunk várni az Úrra, hogy betöltse szükségeinket. Ez egy aktív várakozás, melynek során tovább tesszük azokat a dolgokat, melyekre el vagyunk hívva. Amikor tovább tesszük egyik lábunkat a másik elé, közben mégis várunk arra, hogy Isten cselekedjen, gyógyítson, megváltson, bölcsességet adjon és gondoskodjon rólunk. Ez az aktív várakozás hiten alapszik.

És akkor az erőnk megújul. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindent megad, amiről azt hisszük, hogy szükségünk van rá, hanem azt, hogy megadja majd mindazt a kegyelmet, mely ahhoz kell, hogy megmaradjunk a reménységben.

Ismerd meg azt az Istent, akiről azt vallod, hogy szereted! És tanulj meg megnyugodni ebben a tudatban Istenre várva, hogy munkálkodjon az életedben és az életeden keresztül. És akkor majd képes leszel felülemelkedni a viharokon és békére lelni. Miért? Mert Isten benned való munkája az, ami a nyugalom és az öröm helyére juttat el téged.

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/receiving-the-strength-you-need/

Örvendj! A halál legyőzetett!

Bárhová nézünk, halált látunk. Hiszen része minden életnek: a növényekétől kezdve, az állatokén át egészen az emberekéig. A szekrényeden lévő meseszép virág, a kertedben virágzó fák, az akváriumban úszkáló halak, a Szavannán szinte keresztülrepülő gepárd mind-mind elpusztul. A leginkább elkeserítő, amikor egy szerettünk halálán keresztül kerülünk szembe vele.

A thesszalonikai keresztyének aggódtak, féltek attól, hogy azok a hívők, akik Jézus Krisztus visszajövetele előtt halnak meg, kimaradnak Jézus visszatértének dicsőséges eseményéből.

De Pál kétféleképpen is bátorította őket (és minket is):

 

A halott gyászolása

A halál nehéz. Széttépheti a világodat, mindent a feje tetejére állíthat. Része annak az átoknak, amit a bűn eredményezett. A halál mindenhogyan borzalmas, így helyén való a gyász. Normális, ha összetört szívűnek, elkeseredettnek, szomorúnak érezzük magunkat. De Pál azt mondja, hogy bár gyászoljuk az elhunytakat, de az eltávozott keresztyéneket ne úgy gyászoljuk, mint akiknek nincs reménységük (13. vers).

Bár a halál elragadja tőlünk a szeretteinket, nem vesznek el számunkra örökre. A halál egy időleges állapot, átjáró Isten jelenlétébe és a bővelkedő örök életre.

Tehát, ha egy Krisztust követő testvérünk halálával kell szembenéznünk, ne engedjük, hogy a gyász depresszióba vezessen minket. Ez csak egy időszakos szünete a kapcsolatunknak, nem pedig a vége.

Gyászolj, de ne engedd, hogy gyász visszatartson attól, hogy tedd, amire Isten elhívott. Mindnyájunknak küldetése van és mint Isten küldöttjeinek szorgalmasan kell dolgoznunk, hogy véghezvigyük azt, amire Ő elhívott. Ne engedd, hogy a halál bolondot csináljon belőled és elhitesse, minden elveszett, amikor valójában a halál az, aki mindent elveszített.

 

Örvendj a Halál elmúlásán

A halál csúfságának közepette örvendezhetünk. Örvendezhetünk a biztos reményben, hogy Krisztus a feltámadásán keresztül legyőzte a halált, hogy az ne győzhesse le az Ő gyermekeit.

„A halál nem más, mint egy félelmetes lépés át az időn és a bűnön keresztül az édes Jézusig, aki megismerte és átérezte a legrosszabb halált, amikor a halál fogai belé martak. Mi tudjuk, hogy a halálnak már nincsenek fogai, sem tátongó állkapcsa, hiszen azokat már letörték.”   Samuel Rutherford

Krisztus érezte a halál fullánkját, állkapcsa teljes harapását. Ahelyett, hogy ez reményvesztettségre adna okot, valójában a remény hídja számunkra, ami elvezet mindahhoz, ami jó és szent.

A halál tehát már nem a vég, hanem a kezdete a bűn, a gonosz, a könnyek nélküli életnek. Kezdete az Isten jelenlétében Jézussal töltött életnek, ami szent és tökéletes. A teljes öröm kezdete.

A thesszalonikaiak attól féltek, hogy azok, akik már meghaltak, kimaradnak Krisztus visszatéréséből, de a jó hír, hogy a halál még ott sem tudja gátolni a hívőket. Pál elmagyarázza, hogy amikor Krisztus visszatér, a halottak feltámadnak, így ők is tanúi lesznek Krisztus második eljövetelének.

A halál csúnya és sötét. Sivár és reménytelen azok számára, akik nem szeretik Krisztust. De Isten gyermekeinek a halál sötétségét elűzi Krisztus erejének fénye.

Igen, a halál fájdalmat okoz azoknak, akik hátra maradtak, de reménységünk van, hiszen Krisztus legyőzte a halált, amit visszajövetelekor örökre száműzni fog.

 

Jézusra tekintve,

Jen

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/rejoice-death-conquered/