„Mert az Isten nem haragra rendelt minket…” – 1 Thesszalonika 5:9
Mind ismerjük azokat a szavakat, melyek letörnek bennünket és sebeket hagynak maguk után. Akár mások mondták neked, akár te illetted velük saját magadat, pontosan tudod, hogy mely szavakat a legnehezebb hallani. De vajon azokat a szavakat hallottad-e, amelyek felépítenek? Azokat, melyeknek célja az, hogy emlékeztessenek arra, hogy az Ő képmására lettél teremtve (1 Mózes 1:27)?
Vajon hogyan festene a világ, ha azzal töltenénk a napjainkat, hogy átlépnénk a sötét árkokat és a szerető szavak életet adó vízesését öntenénk egymásra?
A történelem során először lehetőségünk nyílik arra, hogy minden egyes gondolatunkat emberek százaival, ezreivel, sőt, akár millióival osszuk meg bármelyik pillanatban. A lehetőségek bőséges tárháza és azoknak könnyű elérhetősége édes szabadsággal kecsegtet. Szabadok vagyunk arra, hogy akármikor akármit megosszunk Twitteren, Instagramon vagy Facebookon, de ettől tényleg szabadok leszünk?
Ha a Twitteren politikáról vitatkozol este 10 órakor, akkor nem fenyeget az a veszély, hogy 11-kor letartóztatnak (legalábbis az Egyesült Államokban nem). Ha nyíltan bírálod valaki szülői magatartását a Facebookon délben senki nem fogja elvenni a telefonodat fél egykor. Szabadnak érzed magad.
De talán az a személy, akivel Twitteren összevesztél soha nem tapasztalt meg semmiféle reménysugarat az életében, és azért ragaszkodik egy adott párt jelöltjéhez, mert azt a megváltást reméli tőle, amit csak Jézus hozhat el. Talán az az anyuka, akit nyilvánosan megaláztál már eddig is bőven elégszer megszégyenült a múltban. Talán a saját felháborodásodat követően némi kegyelemre számítasz, de arra már nem vagy hajlandó, hogy ezt másokra is kiterjeszd miután ők vétkeztek.
Átlépni a sötét árkok felett – melyekben ott rejtőzik a vágyakozás, hogy igazunk legyen, hogy észrevegyenek, hogy előrejussunk –, és kiterjeszteni másokra a szerető szavak életet adó vízesését, mely megváltoztathatja a világot emberről emberre haladva.
A méhkaptárban található viasz védi a szívet azzal, hogy a rossz koleszterinszintet csökkenti, a jó koleszterin szintjét pedig növeli. Emellett antioxidánsokat is tartalmaz, melyek óvják a májunkat és megakadályozzák a cukorbetegség kialakulását. A nyers méz jó a fertőzések ellen, élesíti a memóriát, allergia esetén megnyugtat, és az egész immunrendszert megerősíti, ezáltal számos betegség ellen védelmet nyújt. Ezenkívül könnyen felszívódó energiaforrásként is szolgál, segíti a pihentető alvást, védi a látásunkat, és antibakteriális hatással bír, mely segít az ekcéma, az égési sérülések, a fekélyek és a köhögés gyógyításában. Mindemellett a méz elősegíti a kálcium felszívódását a csontokba, meggátolva ezzel a csontritkulást.
Ugyanúgy felelősek vagyunk a gépelt szavainkért, mint azokért, melyeket kimondunk. Az a vágyam, hogy a szavaim mézként, ne pedig tűzként hassanak másokra.
„A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek akaratunknak, s így a ló egész testét irányítani tudjuk. Vagy gondoljatok a hajókra! Lehetnek bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, az irányításukhoz elég egy kis kormány: arra fordulnak, amerre a kormányos akarja. Ugyanígy van a nyelv is: bár csak kis része a testnek, mégis azzal dicsekedhet, hogy igen nagy hatása van! Gondoljatok arra, milyen nagy erdőt tűzbe boríthat egyetlen lángnyelvecske! Bizony, a nyelv is veszélyes, mint a tűz! A gonoszság egész világa! Testrészeink közül a nyelvünk az, amely az egész testünket meg tudja fertőzni. Olyan tüzet gyújthatunk vele, amely elpusztíthat bennünket. Miért? Mert a nyelv tüzét a pokol lángjai gyújtják meg.” – Jakab 3:3-6
Amikor megengedjük a véleményünkenek, hogy szabadon szárnyaljon, akkor igazából egyáltalán nem vagyunk szabadok, sőt, igazából mind magunkat, mind pedig másokat fogva tartunk. Ha a gondolatainkat önfegyelemmel párosítjuk, akkor az úgy hangzik, mintha korlátok közé szorítanánk magunkat, de ha mi nem uraljuk magunkat, akkor valami másnál van a kormány. Ha megengedjük Istennek, hogy ő uralja a hangunkat – akár gépelt formában, akár szóban –, akkor megszabadulunk a sötétségtől. Ha Istennel dicsekszünk, nem pedig önmagunkkal, akkor méltón élünk, és az Ő világosságában járunk. Ha átlépjük az árkokat és kiterjesztjük másokra a kedves szavak vízesését, akkor a saját és mások lelkét és csontjait is meggyógyítjuk.
Miközben Pál ezt a levelet a thesszalonikiaknak írta több mint 1900 évvel ezelőtt, Isten pontosan tudta, hogy ma is szükségünk lesz rá.
„…hiszen Istennek nem az a terve velünk, hogy haragja elpusztítson, hanem hogy üdvösséget nyerjünk Urunk, Jézus Krisztus által! Jézus azért halt meg értünk, hogy mi vele élhessünk! Nem számít, hogy életben leszünk-e még, amikor visszajön, vagy addigra már meghalunk, mindenképpen vele együtt fogunk élni! Ezzel bátorítsátok és erősítsétek egymást, ahogy azt teszitek is!” – 1 Thesszalonika 5:9-11
Gyógyítsuk hát ennek az egyedülálló kornak a gyermekeit az Egyedülálló segítségével! Ő meghalt azért, hogy vele élhessünk. Uram, kérlek, segíts, hogy szívünk Hozzád igazodjon, minden jó dolog forrásához, hogy a szavaink Veled legyenek összhangban, mert az a vágyunk, hogy téged mutassanak be a világnak! Köszönöm, hogy van lehetőségünk másoknak is beszélni arról a megváltásról, melyet Jézusban kaptunk, mert az gyógyulás és megmenekülés. Kérlek, mutasd meg nekünk, hogy a mai napon kit kell felépítenünk, hogy megélhessük a nagy parancsolatot, miszerint először Téged kell szeretnünk ahhoz, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan magunkat szeretjük. Ezek ugyan nagyratörő célok, de mivel a Tieid, tudhatjuk azt, hogy segíteni fogsz nekünk abban, hogy ezek felé haladjunk.
Mindent az Ő dicsőségére,
Amanda
Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.
Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszere nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.
Fordította: Szabó Anna
