Ennek a levélnek a kezdetén Pál megdicséri a thesszalonikai gyülekezet hitét, és arra is felhívja a figyelmüket, hogy bátor példájuk sokakat motivál.
„Jól tudjuk, testvéreim, hogy Isten szeret és kiválasztott benneteket. Hiszen amikor az örömhírt elvittük hozzátok, az nem csak üres beszéd volt. Bizony, az örömhír nagy erővel és a Szent Szellem által érkezett meg hozzátok, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság! Emlékeztek rá, hogyan éltünk közöttetek, és hogy mindent értetek tettünk. Ti pedig követtétek a példánkat és az Úr példáját. Nagy örömmel befogadtátok a tanításunkat, pedig sok szenvedést kellett elviselnetek. Azt az örömet pedig a Szent Szellem keltette bennetek.” – 1 Thesszalonika 1:4-6
Isten szeret. Isten kiválasztott. Erő által. Közöttük élni. Követni az Úr példáját. Befogadni a tanítást. Örülni a szenvedések közepette. Ezt jelenti kereszténynek lenni.
Pál azonban azzal is tisztában volt, hogy a thesszalonikaiak ellustultak, ezért felhívja a figyelmüket arra, hogy felelősek hittel teli életet élni. Nem szerethetik az embereket úgy, ahogy Isten parancsolja, hogyha másoktól függnek és nem tudják ellátni önmagukat. És ez ránk is igaz.
„Nem igyekeztünk az emberek elismerését megszerezni, sem a tiéteket, sem másokét. Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogyan egy édesanya dajkálja gyermekét. Annyira megszerettünk titeket, hogy nemcsak az örömhírt adtuk át nektek, hanem még saját lelkünket is odaadtuk volna értetek. Bizony, valóban nagyon kedvesek vagytok nekünk! Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt.” – 1 Thesszalonika 2:6-9
Ahogy ennek a tanulmánynak a végére érünk, úgy engedjük, hogy a thesszalonikiakhoz írt levél hosszantartó hatása áradjon belőlünk – pont úgy, ahogy Pál apostol írja –önmagunkról való gondoskodás, kemény munka, odaszántság, kitartás, és felelősségtudat formájában.
Ha nem gondoskodunk magunkról, akkor arra sem leszünk igazán képesek, hogy másokról gondoskodjunk, és nem leszünk képesek aratni, mivel terméketlen földet akarunk megművelni.
Isten azért helyezte el ezen a földön az embert, hogy az kertet neveljen, megművelje a földet, gondoskodjon a növényekről és gyümölcsökről, és hogy megdolgozzon a betevő falatért: „Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját.” – 1 Mózes 2:15
A gazdag termőföld, a termékeny magok, a csodálatos napsütés, és a pont elegendő víz termést és ételt fog eredményezni. A keserű föld, a fáradt magok, a kevés fény, és a kiszáradt kút már kevésbé.
Hogy növekszik a te életed kertje? Dolgozol rajta és gondot viselsz róla?
Pál felvilágosít bennünket arról, hogy mi történik akkor, ha nem: „Ezért is parancsoltuk nektek, amikor nálatok voltunk: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyen!” (2 Thesszalonika 3:10)
Ne felejtsük el, hogy nem azt mondja, hogy aki nem tud dolgozni, az ne is egyék. Azt mondja, hogy aki nem akar dolgozni, az ne egyen.
Isten megáldott minket az Ő Igéjében található gazdag tudással, amely megtanít minket arra, hogy miért dolgozzunk, hogyan dolgozzunk, kinek dolgozzunk, kivel dolgozzunk, mikor dolgozzunk, mikor pihenjünk, és kit kell elérnünk. Csodálatos munkát végeztek akkor, ha Isten szívébe zárva maradtok, kijegyzetelve az Igeverseket, leírva a megfigyeléseket, kitervelve azt, hogy hogyan fogjátok alakalmazni a tanultakat, és imában kérve Istent! Már csak két nap van hátra ebből a tanulmányból, utána pihenhettek.
Az én imám a mai napra az, hogy remélem, azok a szavak, melyeket az Ő Igéjéből tanultatok, most kilépnek a lapok közül a kerteteken végzett munka által, hogy táplálni tudjunk másokat Isten igazságának gyümölcsével!
Isten szeret. Isten kiválasztott. Erő által. Közöttük élni. Követni az Úr példáját. Befogadni a tanítást. Örülni a szenvedések közepette. Ezt szeretné Isten megvalósítani az életünkben.
Tehát, kedveseim, őrizzétek a szíveteket, gondozzátok a kerteteket, és segítsetek másoknak jóllakni. És tegyétek mindezt Őérte, mert Ő kiválasztott titeket arra, hogy így tegyetek!
„Aki gondosan műveli a földjét, jóllakik a termésével, aki viszont elpocsékolja idejét, az ostoba.” – Példabeszédek 12:11
„Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk, s kezünk munkáját tedd állandóvá! Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!” – Zsoltárok 90:17
Mindent az Ő dicsőségére,
Amanda
Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.
Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszere nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.
Fordította: Szabó Anna
