Kölcsön vett bátorság

Volt már valaha olyan alkalom, vagy időszak az életedben, amikor úgy érezted, kölcsönvett bátorságból vagy hitből élsz? Kaptad már azon magad, hogy kevés hittel indulsz neki egy baráti beszélgetésnek és aztán megújult lélekkel mész tovább? Vagy talán, az erőd végére értél, amikor egy barát segítő kezet nyújtva megjelent.

Egy kedves barátommal üldögéltem, kezemben egy bögre kávéval és bevallottam: „Én nem látom, hogy az ÚR hogyan tudna ebből bármiféle jót kihozni.” Tudtam, hogy Isten minden körülmények között jó, és hogy Ő helyre tud állítani bármilyen megtört szívet, és mégis, az én emberi szememmel, nem voltam képes látni, hogyan fogja ezt megtenni.

A barátom átnyúlt az asztal fölött, kezét a karomra tette és így szólt: „Nekem elég hitem van mindkettőnk számára.” 

Az Apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetét olvasva ez a pillanat jutott eszembe. Pál hajótörést szenvedett, bebörtönözték, és még meg is verték mire Rómába érkezett, és mit mond a Szentírás?

„A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.” – Apostolok 28:15

Amint meglátta a fivéreit és nővéreit, Pál felbátorodott és hálát adott Istennek. Pál „felbátorodott”. Szeretem ezt. A közösség puszta jelenléte – a fivéreié és nővéreié – bátorságot adott Pálnak, hogy folytassa. Ez késztette őt, hogy hálát adjon az Alkotójának. Ezután láthatjuk ennek a bátorításnak a gyümölcsét: Pál rögtön visszatért a Jézusról szóló Örömhír terjesztésének ügyéhez.

Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták. Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról..” – Apostolok 28:30-31

Pálnak az Isten Királyságáról szóló merész kinyilatkoztatását a drága keresztény közösség táplálta.

Nővéreim, ne tévelyegjetek! Az istenfélő közösség ajándéka nagyon erőteljes ajándék, amivel számolnunk kell. Amikor a legrosszabb állapotodban vagy, nehézségektől kimerülve, akkor kell a társainkhoz szaladni, akik testvéreink Krisztusban. Amikor nem látod, hogyan fogja Isten elegyengetni azt a rögös utat, amelyen éppen jársz, ne szigetelődj el – kölcsönözz bátorságot és hitet a testvéreidtől Krisztusban. Lehet, hogy nem látod vagy érzed azonnal a különbséget, de az igaz keresztény közösség nem csak hordozni fog téged, de felszabadít arra is, hogy Isten jóságát hirdesd még a vihar kellős közepén is.

Nem a magas lóról írom ezt, hanem a legnagyobb mélységből. Az igazság az, hogy én nem tudtam megérteni, hogy Isten hogyan munkálkodhatna az életem törmelékein. De a barátomnak igaza volt. Ő átnyúlt az asztal fölött, megragadta a karom és hagyta, hogy bátorságot és hitet kölcsönözzek tőle. A remény egy magját ültette el aznap, ami egy csodálatos megváltási történetté cseperedett. Isten nem úgy munkálkodott, ahogy én gondoltam, de valami csodálatosat szerkesztett egybe, amely az Ő jóságát és örömhírének történetét tükrözte vissza. Az életem egy tanúságtétel arról a jóságról, amit a keresztény közösség tud az élet viharai között hozni. Mikor az én hitem megtépázott volt, egy kedves testvér hite tartott engem.

Ahogy az Apostolok cselekedeteinek végére érünk, láthatjuk, hogy Isten nem csak Pált, hanem Isten embereit használta, hogy az Örömhírét megossza. Láthatjuk, mit cselekedett az Úr emberei által és késztetést érezhetünk, hogy mi is tartozzunk egy keresztény közösséghez. Lehetünk hűséges testvérek, akik az asztal fölött átnyúlva kijelentik: „Vegyél az én hitemből, nekem van elég hitem mindkettőnk számára”, amikor ránk kerül a sor, hogy bátorítsunk.

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/borrowed-courage/

Fordította: Barabás Mónika

Egyetlen éjszaka alatt

Édesapám néhány évvel ezelőtt mondott valamit, amit azóta is fontosnak tartok. Így szólt:

„A dolgok akár egyetlen éjszaka alatt is megváltozhatnak. Ne veszítsd el a reményt, hosszú még az élet.”

Bármilyen egyszerűen is hangzik ez, tudom, hogy nem üres közhelynek vagy klisének szánta. Onnan tudom, hogy éveken át figyeltem őt és édesanyámat, ahogy mindenért imádkoznak: a családi étkezésekért, értem és a bátyáimért, az anyagi szükségeinkért, gondviselésért az utazásaink során, barátokért és családtagokért, akik nehéz időszakokon mentek keresztül, egészségügyi problémákért stb. Tudtam, hogy amikor azt mondja, hogy a dolgok akár egyetlen éjszaka alatt is jóra fordulhatnak, az nem azt jelenti, hogy sosem lesz részünk nehézségekben. Sokkal inkább így emlékeztetett arra, hogy Isten folyamatosan munkálkodik az életünkben; a jó és a rossz időszakokban egyaránt, és bízhatunk Benne, hogy a sötét éjszakákon is átvisz, mellettünk lesz.

És pontosan emiatt szeretem annyira az Apostolok cselekedetei 12. részét. Péter éppen a börtönben ült, és egy koholt vádakon alapuló pernek nézett elébe. Volt azonban valami, ami az ő javára dolgozott, mégpedig barátainak és hívő testvéreinek imádsága; azoknak a hívő testvéreknek, akik tudták, hogy Péter biztonságáért és szabadon engedéséért imádkozni nem hiábavaló.

A sötét elszigeteltség és magány pillanatában Péternek minden oka megvolt rá, hogy feladja a reményt és elhiggye, hogy története képtelen és reménytelen fordulatot vett. Isten azonban fényt gyújtott azon a sötét helyen. Az éjszaka kellős közepén Isten angyala felébresztette Pétert, és megkérte, hogy keljen fel, öltözzön fel, és egész egyszerűen sétáljon ki a megerősített börtönből. Péter azt hitte, hogy ez csak egy álom. Ez túl egyszerű. Ilyesmi nem történik csak úgy.

De ahogy Péter idejében, úgy ma is igaz, hogy semmi sem lehetetlen Isten számára. Az Ő életünkre vonatkozó szavát, tervét és célját nem állíthatja meg semmi: sem ember, sem járvány, sem késedelem; semmi sem szabhat gátat Neki, hogy megvalósítsa akaratát bennünk és általunk.

Ha azzal a reménnyel és bizonyossággal élünk, hogy Isten hatalmasabb, mint a körülményeink, és hogy nem hiábavaló dolog imádkozni, akkor a szívünkben helyet adtunk a hit növekedésének és lehetőséget biztosítunk Isten Igéjének, hogy valóságos és termékeny legyen az életünkben. A reménységünk pedig nemcsak minket szolgál, hanem azokat is, akik a történetünket kívülről figyelik, és akiknek hallaniuk kell, hogy Isten nem vall szégyent.

Lehet, hogy csupán párat kell aludnunk, hogy az imáink csodálatos meghallgatásra leljenek, és nem csupán a mi javunkra, hanem mások épülésére és Isten dicsőségére. Nem mindig tudjuk, hogy mit kell tennünk, de mindig imádkozhatunk, hiszen a Jakab 5:16 is arra emlékeztet bennünket, hogy „az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes.” Ne hagyd abba az imádkozást a családodért és a szeretteidért. A történetnek, amelyet Isten az életedben, a családodban és a jövődben ír, még nincs vége. Lehet, hogy pont az éjszaka folyamán dolgozik a válaszon.

Azt, ami átok lett volna az életünkben, Isten meg tudja ragadni és át tud vinni minket rajta oly módon, hogy mások nem tudják nem meglátni az Ő erejét, jóságát és hűségét még a legsötétebb órán is.

Az Apostolok cselekedetei 12:24 szerint „Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.” A bizonyságtételünk, az, amikor megosztjuk másokkal, hogy Isten miként mentett meg bennünket, hogyan válaszolta meg az imáinkat és hogyan nem hagyott bennünket cserben a nehéz időkben, sőt, az egész életünk Isten csodálatos munkájának és erejének tanúja lesz, mely mások szívében is feléleszti majd a reményt és a felizzítja a hitet. Olyan ez, mintha a hit lángját táplálnánk: minél többet hallunk Isten hűségéről, annál jobban megerősödik a hit a mi szívünkben is, illetve annál élőbbé és személyesebbé válik az Ő Igéje az életünkben.

Azért imádkozom, hogy akármilyen nehézséggel is nézünk ma szembe: legyen az késedelem, csalódás vagy megpróbáltatás, engedjük Isten Igéjének és ígéreteinek, hogy növekedjenek és gyarapodjanak a szívünkben, és hogy oly módon váljanak valósággá az életünkben, hogy minden időben Isten erejét, jóságát és hűségét hirdessék.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/overnight/

Fordította: Szabó Anna

Nem e világból való békesség

Alig csuktam be az autó ajtaját, megállíthatatlanul zokogni kezdtem. Ha nekem ennyire nehezemre esett eljutnom a templomajtóig, vajon mit érezhet ez a gyászoló édesanya?

Kilenc éves volt a kisfia.

Mindössze kilenc éves, mint az én harmadik kisfiam. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a gyülekezeti babaszobában hétről hétre végigsugdolóztuk a vasárnapi istentiszteleteket, nehogy megzavarjuk az egykorú babáink álmát, együtt szoptattunk, ringattuk és látogattuk egymás babáit.

Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy így fogunk legközelebb találkozni.

A baleset. Az intenzív osztály. A kétségbeesett kiáltások az életéért. A kisfiú váratlan halála.

Mégis a gyász közepette békessége volt, nem e világ szerint való békessége.

És a világ számára is nyilvánvaló volt, hogy valami más ebben az édesanyában…

Megőrzöd őket teljes békességben,
    mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló! –
Ézsaiás 26:3

Akkor is ott ültem mellette, amikor az orvos közölte vele a lehető legrosszabb hírt. Visszatért a rák, és olyan jövőt vázolt fel előtte, amit még hallgatni is nehéz volt. Hosszan végigbeszéltük a lehetőségeket, az ütemezést, és még milliónyi ismeretlen részletet, én pedig arra emlékszem, mennyire meg voltam döbbenve.

Megdöbbentett az a békesség, amely minden értelmet meghalad.

Az emberi felfogóképességet túlszárnyaló békesség megtöltötte az orvosi szobát, mert a barátnőmet is betöltötte. Mert az Úrral volt tele a szíve.

Az igazságra figyelt oda a megpróbáltatás helyett.

Hálát ad ahelyett, hogy helyt adna a félelemnek.

Isten erejében bízott, nem pedig a saját tervében.

Az Ő Nevét magasztalta saját maga helyett.

És a világnak feltűnt, hogy más benne valami…

Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd. Nem hagylak titeket árván, hanem visszajövök hozzátok. ” – János 14:17-18

Sem a családjában, sem az otthonában, a gyülekezetében, az utcán vagy a munkahelyén, sem pedig sehol máshol nem a körülményeitől függ, hanem egyedül Istentől. Az Ő hatalmas ereje által képes arra, hogy az élet megpróbáltatásaira szokatlan reménységgel és tartással reagáljon.

Nem mintha csak elszenvedné a történéseket, hanem mert békessége van. Nem mintha ő maga tökéletes lenne, hanem mert Isten, aki őt is formálja, tökéletes.

Tudja, hogy Isten mellette áll.

Tudja, hogy Ő soha nem hagyja el.

Tudja, hogy a nehézségekben Ő ad erőt.

Tudja, hogy mindent a maga idejében tesz gyönyörűvé.

Mivel eljött a Békesség Fejedelme, mi is békét hozók lehetünk ebben a tönkrement világban.

Béketeremtők.

Jóhírmondók.

Reményadók.

A világ pedig döbbenten figyelte, és kinyitotta előtte az ajtót, hogy a barátnőm Istenről beszélhessen nekik.

Az Ő lábánál,

Fordította: Greizer Zsófia
Forrás: https://lovegodgreatly.com/peace-not-of-this-world/

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 2. hét / 2. nap

Isten meghallja a segélykiáltásunkat

Olvasd el: Jónás 2:3-4

IMÁK: Zsoltárok 31:22

Jónás a mély tenger szívében volt, víz és hatalmas hullámok vették körül. Kétségbeesetten a sötétben azon gondolkozott, hogy vajon Isten vele van-e még. Segítségre volt szüksége és nem fordulhatott máshoz, csak Istenhez.

Az volt az első gondolata a tenger közepén, hogy kiesett Isten látóteréből. Néha mi is így érezzük magunkat, ugye? Vannak helyzetek és nehézségek, mikor azt gondoljuk Isten elhagyott minket. Elfelejtjük, hogy Isten mindig meg fog hallgatni minket, mikor hozzá kiáltunk segítségért. Mindig. És ezt tette Jónás is. Az Úrhoz kiáltott, felismerte, hogy szüksége van Rá.

A Zsidókhoz írt levél 4:16 ezt mondja: “Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.” Az ördög azt akarja, hogy Jézust megközelíthetetlennek gondoljuk, de mivel nekünk egy mindenható és együttérző Főpapunk van, ezért bátran jöhetünk az Ő trónusához.

Kihez fordulsz, mikor segítségre van szükséged? A házastársadhoz, egy baráthoz, tanácsadóhoz? Kit választasz először? Isten megsegít a szükségben. Neki nincs olyan, hogy túl nagy vagy túl kis kérés. Ő mindig hallja a te segélykiáltásodat.

 

Mennyei Atyám, a szívem megnyugszik, mert Benned bízom. Dicsőítelek, mert szemedet az igazakon tartod és füled hallja az ő kiáltásukat. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Krisztus visszatérésének reménysége

A thesszalonikai gyülekezet folyamatosan nőtt hitben és az egymás iránt tanúsított szeretetben (2 Thesszalonika 1:3). Ha bármelyikőtöket megkérdezném erről, akkor biztos azt felelnétek, hogy a hit és a szeretet két olyan dolog, amelyekben növekedni szeretnétek.

Azonban a növekedésnek olyan ára van, melyet nem sokan hajlandóak megfizetni.

A thesszalonikai hívők kitartottak az üldöztetések és a nyomorúságok során, és itt a „kitartani” a kulcsszó. Amikor próbák, nehéz helyzetek és küzdelmek keresztezik az utunkat, akkor el kell döntenünk, hogy mihez kezdünk velük. Kitartunk és növekszünk? Vagy inkább panaszkodunk és eltávolodunk Istentől?

Ugyanis – gondolom már tisztában vagytok vele –, hogy nem az a kérdés, hogy jönnek-e szenvedések, hanem az, hogy mikor jönnek.

Azt mondani, hogy Venezuelában manapság nehéz időket élünk meg, enyhe kifejezés lenne. Ezt elsőkézből tudom, hiszen itt élek.

Az emberek éhesek. Nincsenek gyógyszerek. A nők belehalnak a szülésbe. A boltokban nincs élelem, és ha az ember mégis talál valamit, akkor az annyira drága, hogy alig tudja megengedni magának. A hétnek azon a két napján, amikor lehet gázolajat venni az ember hosszú sorokban vár, hogy megtankolhassa az autóját. Caracas a világ legveszélyesebb városa és még itt is, a semmi közepén, ahol én élek, haza kell érned este 7 óra előtt, ha biztonságban szeretnéd tudni magad.

És akkor elolvasom a mai napra kijelölt Igéket…

„Ez is azt bizonyítja, hogy Isten igazságos, és ítéletei helyesek. Hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába, ezért kell most elviselnetek ezeket a szenvedéseket.” – 2 Thesszalonika 1:5

Isten igazságos és helyes ítélete.

Amikor körbenézek, és azt látom, hogy az emberek szenvednek és a barátaim üres hassal fekszenek le esténként; amikor látom a korrupciót és a mindennapos igazságtalanságokat; amikor a legidősebb gyermekem egy nehéz nap után felteszi nekem a kérdést, hogy „Miért nem megyünk el?”, akkor egyáltalán nem tűnik igazságosnak és helyesnek.

De Pál azt mondja, hogy Isten ítélete igazságos… tehát akkor valószínűleg velem van a probléma; azzal, hogy emberi módon látom a dolgokat, nem pedig Isten szemein keresztül.

Amikor a szenvedéshez kitartás társul, akkor Isten dolgozik. Az üldöztetés és a szomorúság tüze hasonlóak a kohó tisztító tüzéhez, amely elválasztja az üledéket az aranytól, előhozva a tiszta, drága nemesfémet.

Azonban az égetés, a tisztítás, a nyújtás – ezek fájdalmas dolgok.

És mi nem szeretjük a fájdalmas dolgokat. Nem szeretjük a szenvedést. A könnyű és kényelmes dolgokat szeretjük, ezért megkérdőjelezzük Istent. Megkérdőjelezzük azt, ahogyan dolgozik és ahogyan időzít. Panaszkodunk, vitatkozunk, és mindenféle megoldással rukkolunk elő.

És közben megfeledkezünk róla, hogy az evangélium a nehézségek közepette születik meg. A szenvedés közben válnak Isten ígéretei elevenné és valóságossá.

Jézus szenvedéssel fog fizetni azoknak, akik nektek szenvedést okoznak.

Jézus megpihenést és nyugalmat ad azoknak, akik most szenvednek.

És Jézus meg fog jelenni nekünk.

Ezt megígérte, és meg is fogja cselekedni. Talán nem ebben az életben látjuk meg, de az örökkévalóságban mindenképpen. A mennyben. Örökkön-örökké.

Láss tisztán, barátom! A föld nem a mennyország, és Isten fel fogja használni a nyomorúság időszakait az életedben arra, hogy lehetőséget adjon neked Őhozzá és az Ő Szavához még jobban ragaszkodni, és látni Őt, amint melletted áll, fogja a kezed, és azt mondja: „Ne félj, én veled vagyok!”

Mert akármin is mégy keresztül most az életedben, akármilyen nehéz is az utad, és akármennyi ideig tart is, ez Isten igazságos és helyes ítéletének része, mely méltóvá tesz téged az ő országára.

Őt nem éri meglepetésként az, ahogyan most élsz, és megnyugvást ad majd neked. Minden egyes könnycseppedet a saját dicsőségére fogja fordítani és mindent a megfelelő rendbe tesz majd, mert szeret. Jaj, barátom, mennyire szeret téged! Azért imádkozom, hogy érezd az ő bőséges szeretetét a fájdalmaid közepette!

„Úgy gondolom, jelenlegi szenvedésünk szóra sem érdemes ahhoz a dicsőséghez képest, amelyben részünk lesz.” – Róma 8:18

 

Szeretettel Venezuelából,

Edurne

 

Edurne férjével és három gyermekével Puerto Ayacuchoban, Venezuelában él, ahol az Amazonas őserdeiben élő törzsek felé szolgálnak misszionáriusként. Szenvedélyesen vágyik arra, hogy segítsen megérteni a nőknek és a gyermekeknek Isten szavát, és segítsen nekik növekedni és bővölködni a hitben. A nemzetközi Szeresd Nagyon Istent csoportban is szolgál, valamint ő vezeti az SZNI spanyol ágát. Az alábbi címen megtalálhatjátok őt és a csapatát:

https://amaadiosgrandemente.com/

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-hope-of-christs-return/

1. és 2. Thesszalonika – 4. hét / 2. nap

Olvasd el!: 2 Thesszalonika 1:3-4

IMÁK: 2 Thesszalonika 1:3-4

Pál megdicséri a thesszalonikai híveket a lelki fejlődésükért. A lelke megtelt Isten iránti hálával, hiszen a fiatal gyülekezetért elmondott imái választ kaptak. Erős bizonyítékát látja egy virágzó gyülekezetnek – ami a szenvedéseik közepette is Istenbe vetett rendíthetetlen hitük eredménye – valamint az egymás iránti szeretetteljes szolgálatnak.

Te is ünnepled nővéreid Krisztusban való lelki fejlődését? Ahelyett, hogy azokra a negatív példákra és emberekre összpontosítanál, akikben csalódtál, meg kell erősítenünk azokat az embereket, akik egészséges döntéseket hoznak az Isten követésében. Emellett meg kell vizsgálnunk a saját szívünket is, vajon növekszik-e benne a hit és a szeretet?

 

Uram, azt szeretném, ha a beléd vetett hitem növekedne. Segíts, hogy önzetlenül tudjak másokat szeretni és állhatatosan kövesselek Téged! Ámen. 

 /YouVersion/

 Fordította: Virág Eszter

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 5. nap

 

Hálaadás mindenben

Pál apostol arra ösztönöz bennünket, Krisztus követőit, hogy örömmel és hálaadással éljük mindennapjainkat, mert Isten a mi oldalunkon áll. Szívünk forrjon össze Istennel, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk vele imádságban.

Az életben nem tudunk mindennek örülni – néha NAGYON nehéz az élet. De boldogok lehetünk, mert Isten velünk van a nehéz időkben és ő mindenható, bármit meg tud tenni. Isten szuverén módon uralkodik életünk minden egyes körülménye felett. Ő mindent jóvá tesz, végül minden nehézségen felülkerekedünk, és megláthatjuk őt szemtől szemben.

Atyám, köszönöm, hogy örömmel töltöd meg a szívünket. Annyira csodálatos, hogy közvetlenül hozzád szólhatunk. Te ott vagy velünk a sötét napokon – átsegítesz rajtuk, megmutatva, hogy mindent a mi javunkra és a te dicsőségedre munkálsz. Köszönöm a Menny reménységét. Add, hogy hálás szívvel kitartóan rád tekintsünk. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

 

 

 

 

Adjatok hálát!

Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó, mert hűséges szeretete örökké tart! – Zsoltárok 107:1

Az elmúlt hetet egy kedves barátnőmmel, Edurne-vel töltöttem, aki a venezuelai Curripaco törzseknél szolgál misszionáriusként, és aki az SZNI nemzetközi ágának igazgatója.

Az, hogy az elmúlt héten vele éltem, felnyitotta a szememet, és olyan dolgokért tett hálássá, amelyekért nem is tudtam, hogy hálásnak kellene lennem. Például:

  • visszazárható zacskókért
  • meleg vízért a reggeli zuhanyzásokhoz
  • élelmiszerboltokért
  • légkondícionálásért
  • maradékokért és gyorséttermekért a sűrűbb napokon

Csak hogy párat említsünk…

A sok dolog közül, amit ebben a nőben szeretek, az egyik az, ahogy azt választja, hogy minden körülmények között Isten jóságát látja meg…  a hűsége pedig engem is inspirál és tettekre sarkall.

És abban a kiváltságban volt részem, hogy láthattam őt, ahogy rendkívül nehéz körülmények között választja a hálát és az örömöt.

Mint például akkor, amikor a múlt évben háromszor törtek be az otthonába, és olyan dolgokat vittek onnan el, mint gyógyszerek, étel, és a gyerekei hátizsákjai.

És mégis minden egyes alkalommal úgy döntött, hogy az életét a hála szemüvegén keresztül nézi majd… az élete magáért beszél.

Van valami erőteljes abban, ha a nehézségek közepette dicsérjük az Urat; így a dolgok más megvilágításba kerülnek, Jézus pedig a jogos trónjára az életünkben és a szívünkben.

Edurne arra emlékeztet, hogy mindig akad valami, amiért hálásak lehetünk!

Döntsünk úgy, hogy hálát adunk Istennek a jóságáért, az örökkévaló, csalhatatlan, mindig és mindörökké tartó szerelméért… a szerelemért, aminek nincs határa. Egyáltalán, hogyan lehetünk hálátlanok?

Emlékszem, ahogy anyukám már kicsit koromtól fogva arra tanított, hogy ha az élet nehézre fordul, akkor elkezdjük Jézust dicsérni, és keresni a lehetőséget arra, hogy hálásak legyünk.

Ma hálás vagyok Istennek azért, mert jó, és mert az irántam való szeretete sosem ér véget. Nem számít, hogy mit tartogat számomra a jövő, az irántam való szeretete állandó… semmi és senki nem változtathatja meg.

A ma olvasott zsoltár azért íródott, hogy megünnepelje a zsidók visszatérését a babiloni fogságból.

Ezek az emberek rengeteg mindenért lehettek hálásak, és biztos vagyok benne, hogy ha írtak volna listát a hálaokaikról, akkor az hasonló lett volna Edurne listájához.

A nehéz időknek, a szűk esztendőknek és az üres kamráknak megvan az a tulajdonságuk, hogy elképesztően hálássá tudnak tenni minket a legkisebb áldásokért is.

Ezek a drága emberek, akiket Isten megváltott… ők valaha bolyongtak, rabok és bolondok voltak, akiket földre kényszerítettek az életükben dúló viharok.

És mégis, ezekben a nehéz időkben Isten velük volt.

A küzdelem megélesítette a látásukat, így még tisztábban tudták látni Jézust.

De amikor éhesen és szomjasan kiáltottak az Úrhoz a bolyongás közepette, (6. vers) Ő megelégítette őket. (9. vers)

Amikor a sötétben szenvedtek, mint vasláncra vert rabok (10. vers), Ő ledöntötte a bronzkapukat és széttörte a vasláncokat. (16. vers)

Amikor bolondok voltak, és fellázadtak Ellene (17. vers), akkor meghallgatta könyörgésüket, és kimentette őket szorult helyzetükből. (19. vers)

Amikor az életük telve volt viharokkal, és a bátorságuk semmivé lett (26. vers), akkor Ő volt az, aki suttogássá csendesítette a vihart. (29. vers)

Barátom, nem számít, hogy az életünk nehéz időszakai saját döntéseink következményei, vagy rajtunk kívülálló dolgok eredményezték őket, de nem felejtjük el, hogy mindig Isten kezében van a kormány, és mindig annyi minden van, amiért hálásak lehetünk.

A Mi Istenünk megszabadít, Ő jó, és irántunk való szeretete örökké tart, tehát bármit hoz is a holnap, úgy döntök, hogy dicsőíteni fogom Őt az életemmel.

Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért, és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett! Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek, dicsérjék őt a nép vezetői előtt!

 

Szeressétek nagyon Istent!

Angela

Beszéljük meg! A világ milyen tájairól csatlakoztok hozzánk ma?

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/week-1-give-thanks/