Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 5. nap

 

Hálaadás mindenben

Pál apostol arra ösztönöz bennünket, Krisztus követőit, hogy örömmel és hálaadással éljük mindennapjainkat, mert Isten a mi oldalunkon áll. Szívünk forrjon össze Istennel, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk vele imádságban.

Az életben nem tudunk mindennek örülni – néha NAGYON nehéz az élet. De boldogok lehetünk, mert Isten velünk van a nehéz időkben és ő mindenható, bármit meg tud tenni. Isten szuverén módon uralkodik életünk minden egyes körülménye felett. Ő mindent jóvá tesz, végül minden nehézségen felülkerekedünk, és megláthatjuk őt szemtől szemben.

Atyám, köszönöm, hogy örömmel töltöd meg a szívünket. Annyira csodálatos, hogy közvetlenül hozzád szólhatunk. Te ott vagy velünk a sötét napokon – átsegítesz rajtuk, megmutatva, hogy mindent a mi javunkra és a te dicsőségedre munkálsz. Köszönöm a Menny reménységét. Add, hogy hálás szívvel kitartóan rád tekintsünk. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

 

 

 

 

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 4. nap

Hit és hálaadás

Hitünk Krisztusban gyökerezik. Egy világban, ahol semmi sem tűnik biztosnak, töretlen reményünk van és biztos alapon állunk. A csapások szele nem tépheti ki gyökerestül mit Isten elültetett a szívünkben, mindaddig, míg erőnket Istenből merítjük. Életünk Krisztusban van és ez hatalmas ok az örömre.

Mikor panaszkodni szeretnél és szíved megtelik aggodalommal, fontos, hogy megfékezd ezeket a gondolatokat és tudatosan emlékeztesd magadat arra, hogy ki is vagy te Krisztusban. Az Istennel való fejlődő és virágzó kapcsolatunk bizonyítéka a hálás élet.

Uram, köszönöm, hogy építed a hitünket és természetfeletti erőt adsz, hogy szembe tudjunk nézni a mai nappal. Hálás szívvel kapaszkodunk beléd. Segíts, hogy igazságod szilárd alapja legyen az életünknek. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

 

 

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 3. nap

Kegyelem és hálaadás

Isten a legnehezebb időkben természetfeletti kegyelmével ajándékoz meg bennünket. Nagy dicsőséget szerez Istennek, mikor a nyomorúság és a megpróbáltatás idején hálaadással tudjuk felemelni szívünket hozzá – ez a mi bizonyságtételünk a sérült világ felé, mely figyeli az életünket.

Istennel naponta ápolnunk kell a kapcsolatunkat Igeolvasás és imádság által, mert a csapások NEM FOGNAK ELKERÜLNI bennünket. Amint belesimulunk az ő kegyelmébe, és bizalommal, töretlen hittel álljuk a próbákat, ez mások figyelmét is felhívja Istenre.

Fájdalmunkban megnyilvánul Isten életeket átformáló munkája.

Uram, köszönöm végtelen kegyelmedet. Köszönöm, hogy megerősíted lelkünket a nehéz idők által. Köszönöm, hogy napról-napra, egyre jobban megismerhetünk téged, mikor a legnehezebb napokon is azt választjuk, hogy bízni fogunk benned. Segíts továbbra is szilárdan állni a te kegyelmedben. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

 

 

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 2. nap

Hálaadás és ének

Amint Isten elkezdi megvalósítani az életünkben az ő Igéjének igazságait, szívünk megtelik békességgel és hálával. Az élő Isten Lelke uralkodik szívünkben és megtanít egy másik dallamra. Az “Én utam” helyett az “Istené a dicsőség” című dalt zengjük már, ez hatja át az életünket.

Hogyan dicséri Istent a szíved ma? Mikor átengedjük magunkat teljesen a Szentlélek munkájának, engedelmes életünk minden szent dobbanása hangosan és tisztán visszhangzik a körülöttünk lévő világban. A dicsőítés minden tekintetben áthatja jellemünket. Igéje hálaadással járja át gondolatainkat, szavainkat és tetteinket.

Uram, hangold át a szívünket, hogy a Te kegyelmedről daloljon. Add, hogy dicséreteket zengjünk egész áldott nap, és a Te dicsőséged nyilvánvalóvá legyen mindenki előtt, aki meghallja. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

Szenvedélyes hálaadás

„Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult , visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent. Azután arcra borult Jézus lábai előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt.” – Lukács 17:15-16

Tíz olyan ember, akiket mások elkerültek a leprájuk miatt, akik saját városukban voltak számkivetettek, Jézushoz kiáltanak gyógyításért. Így kezdődik a történetünk, és Jézus mindössze annyit mond nekik: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! A leprások pontosan tudták, hogy Jézus mire gondolt, és biztosan magukon kívül voltak az izgalomtól. Abban az időben szokás volt, hogy ha valaki meggyógyult valamilyen fertőző betegségből, akkor megmutatta magát egy papnak, aki megerősíthette, hogy a beteg többé már nem jelent veszélyt a többiek számára.

Mindannyian tudjuk, mi következik ezután: a tíz közül csak egy jön vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. Amikor a történetnek ezt a részét olvassuk könnyen ítélkezünk a másik kilenc felett. Jézus meggyógyította őket egy betegségből, ami lehetetlenné tette számunkra, hogy más emberekkel érintkezzenek. Elveszítették a családjukat és a barátaikat, most pedig meggyógyultak és normális életet élhettek. Hogy lehet az, hogy mégsem tértek vissza Jézushoz köszönetet mondani?

Ezt elég kényelmetlen dolog számomra leírni, mert magamra ismerek abban a másik kilencben, akik boldogan továbbálltak.  Ha őszinték szeretnénk lenni, legtöbbünk inkább arra a kilencre hasonlít, nem pedig az egyre, aki visszajött dicsőíteni Jézust.

Mikor köszöntem meg Istennek utoljára a megváltást, mindazokat a szellemi áldásokat, amelyekkel Jézusban elhalmoz, mindazokat a fizikális dolgokat, amelyeket birtoklok, a tetőt a fejem felett, a barátaim szeretetét, vagy akár a gyógyulást a fejfájásból, amely tegnap egész nap kínzott?

És itt nem egy gyors „Kösz, Uram”-ra gondolok, hanem olyan hálára, amely, a lepráshoz hasonlóan, arra késztet minket, hogy a dicséretben a térdünkre essünk.

Néha félünk a grandiózus gesztusoktól és az erős szenvedélytől, de úgy gondolom vissza kellene hoznunk ezt a fajta lelkesedést az imával és dicsérettel töltött időnkbe.

1). Szenvedélyre és lelkesedésre van szükségünk

Eszedbe jut olyan, amikor Isten olyan módon válaszolta meg az imáidat, hogy egyszerűen csak ugrálni szerettél volna az örömtől? Miért olyan ritkák az izgalomnak ezek a pillanatai? Ennek talán az az oka, hogy nem tudunk rendesen elámulni Istenen. Nem értjük meg igazán, hogy milyen hatalmas és erős is Ő; milyen jó és szent. És azt sem értjük meg igazán, hogy milyen gyengék és csekélyek vagyunk mi egy ilyen hatalmas Istenhez képest. Ha megértjük azt, hogy kicsoda Isten hozzánk képest, akkor még szenvedélyesebbek leszünk a hálaadásban.

Ezt nagyon könnyű elfelejteni, ezért segítséget jelenthet, ha jobban számon tartjuk egyrészt a jó dolgokat az életünkben, másrészt pedig mindazokat az áldásokat, amelyek a nehéz időszakokból származnak.

2). Alázatra van szükségünk

Az a leprás, aki visszatért tudta, hogy kicsoda volt Jézus, és megalázta a tény, hogy Jézus megkönyörült rajta és meggyógyította. Növekednünk kell az alázatban, és ahogy ezt tesszük, a hálaadásunk Isten felé egyre szívből jövőbb lesz majd. De az alázat nem egy olyan dolog, ami csak úgy ragad ránk. És nem is olyan, amit csak úgy begyakorolhatunk. Az alázat abból fakad, hogy egyre többet tanulmányozzuk Isten Igéjét, egyre jobban látjuk a bűneinket, egyre jobban megértjük Krisztus áldozatát, és egyre többet imádkozunk Istenhez azért, hogy alázatossá tegyen bennünket.

Bennünk és velük kapcsolatban semmi sem szeretnivaló; a bűn mindent tönkretett. De Jézus még így is szeretett minket, és szerethetővé tett minket az Ő átformáló ereje által. És bár nem érdemlünk semmit, Isten mégis áldásokban füröszt minket nap mint nap. Ezeknek a tényeknek arra kellene ösztönözniük minket, hogy örömünkben felkiáltunk és zokogunk a hálától. Alázatossá és szenvedélyessé kellene tegyenek minket, dicsőítővé és engedelmessé.

Pontosan úgy, mint az a leprás, aki visszatért Jézushoz, mi is essünk az Ő lábai elé túlcsorduló hálával mindazért, akik vagyunk, és amink van a mi Istenünknek köszönhetően.

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/thanksgiving-with-passion/

Mindenért adjatok hálát – 1. hét / 5. nap

Dicsőítés és gyógyulás

 

Ehhez a lepráshoz hasonlóan mi is megtapasztaltuk már a gyógyulást. A bűnnek már nincs többé hatalma felettünk, mert Krisztus megérintette a szívünket és helyreállított bennünket. A mi válaszunk erre vajon elsöprő hála? Vajon folyamatosan visszatérünk-e Jézus ölelésébe, és megköszönjük Neki azt, hogy meggyógyított? A dicséret kifejezi a hitünket és megmutatja Istennek, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egyedül Ő érdemes a szeretetünkre és tiszteletünkre. A többi leprás csak fizikai gyógyulásban részesült, szellemiben nem. Az ő szívük érintetlen maradt és kemény, míg ez az egy leprás teljesen megmenekült, mert hitben járt.

Sosem szabad elfelejtenünk, hogy egykor mi is kitaszítottak és szellemi értelemben vett leprások voltunk – a bűneink távol tartottak Istentől. Minden egyes nap tudatosan időt kell szánnunk arra, hogy emlékezzünk: Isten megbocsátott nekünk. Az egész életünket hálában kell élnünk azért, mert Ő meggyógyított bennünket.

Fuss ma Jézushoz, ess a lábaihoz, és dicsérd Őt hálás szívvel! Ne engedd, hogy a teli naptár vagy az önző dicsőségvágy visszatartson attól, hogy dicsőítsd a Gyógyítódat. Még ha a tömeg más irányba szalad is, a mi szívünknek mindig Jézus felé kell fordulnia.

Atyánk, köszönjük Neked a Te gyógyításodat, a tökéletes megbocsátásodat, és a Te véget nem érő szeretetedet. Add, hogy sose feledjük el, milyen csodálatos módon gyógyítottad meg a szívünket! Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna

 

 

 

 

Mindenért adjatok hálát – 1. hét / 4. nap

Hálaadás és nagylelkűség

 

Isten azért áld meg minket, hogy áldássá lehessünk mások számára. Azzal, hogy másoknak adunk, egy módja annak, hogy kifejezzük az Isten iránt érzett hálánkat. Amikor mások látják, hogy betöltjük a szükségeiket, akkor Istenre mutathatunk, és arra bátoríthatjuk őket, hogy ők is hálásak legyenek.

Ha szükséget látunk, akkor meg kellene próbálnunk betölteni azt. Ez az evangélium lényege. Úgy szerette Isten a világot, hogy odaadta nekünk Krisztust. A te életed hogyan mutatja be Isten szeretetét és nagylelkűségét azoknak, akikre hatással lehetsz? A kedvességnek még az apró, véletlenszerű tettei is meg tudják lágyítani az Isten szeretetével szemben kemény szíveket, és örökkévaló változást hozhatnak valaki életébe.

Uram, köszönöm Neked a Te bővölködő áldásaidat. Segíts, hogy ne féljünk és ne legyünk fösvények amikor adunk, hanem inkább nagylelkűen osztozzunk másokkal – bátor szívvel, amely telve van kegyelemmel és hálaadással! Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna

Mindenért adjatok hálát – 1. hét / 3. nap

Megköszönni és megvallani

 

Mivel Isten megerősített minket és megtöltötte az életünket örömmel és békével, az Ő dicséretének túl kellene áradnia a szívünkben. Mi vagyunk az élő és lélegző bizonyítékai annak, hogy Isten csodálatos és jó.

A mai napon vajon túlárad benned a hála? Hogyan vallod meg a nyilvánosság előtt, hogy Ő az Isten, és hogyan ismerteted meg másokkal a nevét? A te örömteli segítséged és kegyelemmel teli válaszaid bizonyítják be ennek az állandóan minket figyelő világnak, hogy a te Istened él, és minden egyes átlagos napon természetfeletti módon munkálkodik.

Istenünk, köszönjük, hogy megtöltöd a szívünket a Te békéddel és örömöddel. Segíts, hogy olyan módon tudjuk megosztani a Te történetedet, hogy az felgerjessze azok étvágyát, akik még nem ízlelték és nem látták meg, hogy Te hűséges és igaz vagy! Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna