Bűnös

Sosem felejtem el mikor először éreztem igazán bűntudatot. Általános iskolás voltam és egyik barátommal piszkáltuk az egyik osztálytársunkat, elvettük a kulacsát és elrejtettük az osztályteremben. Egy idő után a kisfiú megunta buta játékunkat és elmondta a tanárnak, hogy valaki ellopta a kulacsát. A barátom és én szenvedélyesen esküdöztünk, hogy semmi közünk a kulacs eltűnésének rejtélyes esetéhez. Tanárunk hitt nekünk és mi úgy gondoltuk, sikeresen megúsztuk a büntetést. Aznap éjjel az ágyamban fekve elöntött a bűntudat. A gyötrődésem olyan terhessé vált, hogy nem volt mit tenni, be kellett vallani az igazat. Könnyek között mentem le a lépcsőn és elmondtam a szüleimnek, hogy bűnös vagyok.

Gyakran mesélem el ezt a történet, mint vicces példáját annak, hogy a gyerekek milyen mély bűntudatot érezhetnek „kis” bűnök miatt. De akkor valami nagyon komoly történt a szívemben: mélyen belül rájöttem, hogy van bennem valami, ami hajlik a rosszra.

Valami velünk született dolog sugallja, hogy a világ nem olyan, amilyennek lennie kéne: benne van a sötétség, a gonosz, a bántalmazás és az igazságtalanság. Érezzük azt is, hogy mi sem olyanok vagyunk, amilyennek lennünk kéne: gonosz dolgokra vágyunk, szándékosan hozunk rossz döntéseket és olyan dolgokat teszünk, amivel megbántunk másokat. Bár eltérő körülmények között nőttünk fel, mindannyian tudjuk, milyen bűnösnek érezni magunkat.

Az evangélium Jézus Krisztusról szóló ígérete nélkül a Jelenések könyve 20:12-13 rettentő prófécia lenne a bűnös embereknek. Azonban, ha a Jelenések könyvének 20 és 21 fejezetében lezajlódó eseményeket azon az igazságon keresztül szemléljük, miszerint Isten megítéli és legyőzi a gonoszt a világban – ezek a versek azt mondják, hogy a hitetlenek fognak tetteik alapján ítélet alá esni. Még a „legjobbak” is joggal félnek Isten ítéletétől, hiszen az Írás egyértelműen kijelentette, hogy egyikünk sem tett annyi jót, hogy pozitív ítéletben reménykedhessen.

Azonban ez a félelmetes ígéret teljesen másképp hangzik azok számára, akik bizalmukat Krisztusba helyezik: Ő önmagát helyezte ítélet alá és adta át magát a mi bűneinkért.

Jézus a valaha élt egyetlen ember, aki valóban igaz volt a tettei alapján és mégis átvállalta a büntetést, amit mi érdemeltünk ki. Mivel Jézus olyasmiért esett ítélet alá, amit nem követett el, mi megmenekültünk tetteink ítélete elől.

Ahogy azt Máté evangéliumában olvastuk, nagy hangsúly van Barabbás emberi természetén és bűnein. Azt olvashatjuk, hogy „hírhedt bűnöző” (27:16) volt. Átlagos ember volt, neve azt jelenti, hogy az „apa fia”, általános leírás, bárkire alkalmazható. Jézust helyette büntették: azt, aki olyan ártatlan volt, hogy azt Pilátus felesége is felismerte (27:19), azt, aki nem csak egy valamilyen „apa fia” volt, hanem a Mennyei Atya Fia. Barabbás egy történelmi alak, aki megúszta a büntetést, mert a tömeg Jézust akarta. Emellett azt is kiábrázolja, amilyen helyzetben vagyunk mi is mind: büntetésünk átvállalva, mert Jézus átvette a helyünket.  

Sokan érzünk letaglózó bűntudatot vétkeink miatt, melyek sokban különbözhetnek az elcsent kulacs esetétől. Éjszaka ébren forgolódunk, mert megbántottunk másokat vagy magunknak ártottunk olyan módon, hogy nem is tudjuk elképzelni, milyen lehet megbocsátást nyerni.

Vannak köztünk olyanok, akik a mások által nekik okozott fájdalom miatt gyötrődnek: hogy tud Jézus annak is megbocsátani, aki őket bántotta? Az evangélium nem tűnik annyira jó hírnek, ha feloldozza az ellenünk elkövetett borzalmas bűnöket is.

Az ezen nézőpontok közötti feszültség teszi a Jelenések könyve 20:12-13-t olyan meglepően jó hírré: megszabadultunk tetteink méltó ítéletétől, mert Jézus átvette a büntetést. Istenünk nem veszi félvállról a gonoszt. Nem úgy érte el a megváltásunkat, hogy nem vesz tudomást a vétkeinkről, hanem, hogy magára vette fájdalmunkat és büntetésünket.

A mai olvasmányunk Máté evangéliumából ezekkel a szavakkal zárul: „elvezették, hogy keresztre feszítsék” (27:31). Nem olyan Istent imádunk, aki figyelmen kívül hagyja a gonoszt és a szenvedést; olyan Istent imádunk, aki olyannyira meg akart bennünket váltani, hogy bűneink következményét magára vette.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/guilty/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Többé nem elidegenedett

Legalább egyszer egy héten, egy szomorú arcú kis totyogó a szemembe néz és kijelenti: „Nem vagy a legjobb barátom.” A fiatalember nem szereti, ha a dolgok nem az ő elképzelései szerint alakulnak, és nemtetszésének hangot is ad. Én mindig lehajolok hozzá, egy nagy, cuppanós puszit adok a homlokára és tudatom vele, hogy „Te mindig a legjobb barátom leszel.” Nagyi Morcos Fickó iránti szeretete nem inog meg. Akár szófogadó, akár makacs lázadó, én kitartóan védelmezem és biztosítom róla, hogy minden téren gondját viselik.

Ahogy az evangéliumokat olvasom és látom Jézust Pilátus előtt állva, tudom, hogy egész lényével az előtte álló örömre fókuszált (Zsidók 12:2). Az én Megváltóm nem törődött a szégyennel és nem válaszolt a vádlóinak azért, hogy egy magamfajta bűnöst megmentsen.

Jézus szeretett engem, amikor makacsul a bűnben vesztegeltem.

Szenvedő szolgaként korbácsütéseket tűrt, hogy engem szabaddá tegyen.

Alázattal viselte a keresztet, hogy engem a pokolból visszavásároljon.

Jézus állhatatosan jött utánam, hogy én az Ő sajátja legyek.

Egykor elidegenedett voltam, Isten pokol felé tartó ellensége, de Jézus vére a bűn és szégyen minden akadályát ledöntötte, és újra összehangba hozott magával. A legjobb barátom helyettem halt meg egy könyörtelen kereszten.

Ó, micsoda szeretet!

A megváltás teljes és szabadon elérhető mindenki számára, aki szeretné befogadni Jézust és megbékélni vele. Sajnálatos módon Júdás sosem tartott bűnbánatot. Igen, a végeredményt bánta, de a saját akaratát sosem rendelte alá teljességgel a Megváltónak.

Amikor továbbra is a saját fejünk után megyünk, végül mindig úgy járunk, hogy a semmit tartjuk kapzsi kezeinkben. Krisztus arra vágyik, hogy lehántsa rólunk a szégyent és kegyelmével burkoljon be minket. Irgalmával akar megkoronázni és az Ő igazságosságával betakarni. (Zsolt 103:4, 2 Kor 5:21)

Testvérem, többé nem vagy elidegenedett. Egy olyan Barát és Megváltó feltétel nélküli szeretete ölel át, amely soha nem hagy el.

Emlékezz ma erre az igazságra: „Jézus miatt közel vont magához és mint szentet, feddhetetlent és szeplőtelent állított maga elé.”

Állj meg és olvasd újra az utolsó mondatot, lassan és hangosan. Többé nem az a nő vagy, aki egykor voltál. Megváltód teljesen megbékéltetett magával és helyreállított téged.

Miként kellene az Ő túláradó szeretetére felelnünk? A Kolossé 1 útmutatást ad erre:

  • Egész szívünket készséggel Neki szentelhetjük. Pál arra bátorít bennünket, hogy „maradjunk meg a hitben, szilárdan és erősen.”
  • Megnyugodhatunk az Ő akaratában és engedelmeskedhetünk Szavának. Ahelyett, hogy a test kívánságait igyekeznénk kielégíteni, el kell határoznunk, hogy nem „váltunk” az evangéliumnak ama reménységéről, melyet hallottunk.
  • Önzetlenül szolgálhatunk, mint az Ő helyreállításának nagykövetei ebben a bűntől telített világban. Minden nap érintkezünk emberekkel, akik szomorú módon még mindig Istentől elidegenedve élnek, és a mi feladatunk, hogy Isten alázatos szolgáiként megosszuk az evangélium reménységét velük.

Jézus a legjobb barátod. Légy állhatatos továbbadni az Örömhírt, hogy Ő a Megmentő, aki azért jött, hogy behívjon bennünket és kimentsen a bűnből. Egyedül Ő adja meg azt, amire szükségünk van és véd meg bennünket az ellenségtől, amely pusztulásunkra tör. Ő mindig körbeveszi azokat, akik elfordulnak a bűntől és azt mondják: „Jézus, én hiszek.”

Kinek van szüksége rád ezen a héten, hogy odahajolj és azt mondd: „Jézus szeret téged”? Nézz a szemükbe, mosolyogj és add tudtul számukra, hogy az Ő feltétlen szeretete soha nem hagyja őket elidegenedve és üres kézzel.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/no-longer-estranged/
Fordította: Barabás Mónika
Kép: Gergely Csilla

Íme, a te Istened

A zsidók történelme tele volt elnyomással és nehézséggel. Jeruzsálem pusztulása és az 500 évvel korábbi babiloni fogság óta a zsidók rengeteg zűrzavart éltek meg a sok különböző uralkodók és kormányok alatt. Nem csoda hát, hogy a zsidók úgy hitték, hogy az eljövendő Messiás valódi király lesz, aki megdönti az elnyomó római uralmat. Jézus születésekor a jeruzsálemi és izráeli zsidók felett Nagy Heródes volt a király.

Heródes gonosz ember volt, aki a hatalom és hírnév megszállottja volt. Palotája romjai ma is láthatók Izráelben. Olyan erődítményt épített, ami egy hegyhez volt hasonló. Egy hatalmas építmény tetején állt a palotája, onnan tekinthetett le a környékre és az alattvalóira. Kiirtotta saját családját, mert attól rettegett, hogy a trónjára törnek, amit a felette álló római hatóságoktól kapott.

A karácsonyi történetben is szóba kerül Nagy Heródes egyik leggonoszabb tette: a Máté 2. fejezetében olvasunk arról, hogy minden 2 évesnél fiatalabb kisfiút megöletett Betlehemben. Élete vége felé még mindig nem volt hajlandó elfogadni a tényt, hogy valaki más fog a trónjára kerülni utána. A betlehemi gyerekmészárlás Heródes egyik őrült és erőszakos tette volt, amelyet azért követett el, hogy fenntartsa azt az átmeneti uralmat, amit kapott.

Ilyen volt az élet az első évszázadban: az uralkodók kényük-kedvük szerint tehettek bármit, valódi következmények nélkül. A jeruzsálemiek rettegésben éltek, mert nem tudták, milyen szörnyűség következhet. Amikor elolvasták az Ézsaiás 35. fejezetének próféciáit, olyan Messiásra számítottak, aki erővel és hatalommal jön, és megdönti az elnyomó hatalmat.

Ehhez képest a Messiás kisbabaként jött el.

Nem azért jött, hogy az aktuális politikai helyzetből mentse ki népét, hanem a lelki helyzetükből. Pontosan azt tette, amit a próféta megmondott: bosszúval jött, és azzal a céllal, hogy megmentse az Ő népét. De a megváltás mégis más volt, mint amire a nép számított.

A bosszú azt jelentette, hogy a bűnnel szemben volt könyörtelen, és úgy győzte le, hogy saját magát áldozta fel a kereszten, a halálon pedig úgy aratott győzelmet, hogy feltámadt a harmadik napon. Népének megmentése azt jelentette, hogy mindazokat megmenti a bűn hatalmából, akik hisznek Benne. Úgy szabadítja meg őket a szellemi sötétségből, hogy olyan áldozatot mutat be, amely örökérvényű engesztelés a bűnükért. Ezen felül lehetővé tette, hogy a bűntől és a szégyentől szabadon éljenek, és örökséget nyerjenek a Mennyben. Lehet, hogy nem úgy munkálkodott, mint ahogy azt a környezete elvárta volna, de elvégezte, amit megígért.

Egyik kedvenc dalom átvezető szövege így szól: „Egy pillanat alatt megmenthettél volna, ehelyett egy gyermeket küldtél.” Isten egy szempillantás alatt megmenthette volna a világot, Jézus mégis csecsemőként jött el ebbe a világba. Megvárta, míg eljön az Ő ideje, és a megfelelő időben jött el.

A boldogmondásokról szóló tanulmány végén emeljük a tekintetünket arra, hogy Isten ígérete igaz és megbízható. Megígérte, hogy megvált és be is tartotta. Milyen egyéb ígéreteket adott, amikbe bele tudsz kapaszkodni?

Drága barátnőm, a mi Istenünk hűséges. Ne felejtsük el ígéreteit, sőt várjuk a beteljesedésüket. Ő soha nem pihen és mindig hűséges. Miközben igyekszünk, hogy minél jobban szeressük Istent, igyekezzünk bízni is az ígéreteiben és könyörülő szívében, mégha a körülményeink nem is adnak okot a reményre.

Fordította: Greizer Zsófia
Forrás: https://lovegodgreatly.com/behold-your-god/

Tökéletesség helyett Megváltás

Kintsugi. Csak nemrég hallottam erről a japán hagyományról, mely az összetörött edényeket folyékony arany, ezüst vagy platina felhasználásával varázsolja újjá. Az értékes fémek mindörökre bizonyítják a korábbi repedéseket, töréseket, de jelenlétük újra teljessé teszi és új értéket ad annak, ami egyébként törmelék lenne.

Eszembe jut újra meg újra ez a jelkép, és egyszerűen gyönyörű!

Az Ézsaiás 64:8-ban ezt olvassuk: „Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te! Olyanok vagyunk a kezedben, mint fazekas korongján az agyag. Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!”

Isten alkotott minket, az Ő képmására. De emberek vagyunk, természetünkből fakadóan hibásak és megtörtek. Összetört edényként gyászoljuk elveszett darabkáinkat, szenvedünk éles sarkainktól, hiúak vagyunk folyamatosan változó megjelenésünk miatt, és büszkék állítólagos önértékelésünkre.

A dolog szépsége az, hogy Isten találkozik velünk összetörtségünkben. Összetörtségünk és a hegeink részei emberi mivoltunknak; nem tesznek minket Isten előtt haszontalanná vagy csúnyává.

Isten kegyelme az arany, ami ingyen ömlik ránk Jézus áldozatán keresztül. Ő tesz minket értékessé. Meggyógyított, rendbehozott életünk tesz bizonyságot a világnak, ha fel merjük vállalni sebeinket vagy megosztjuk történetünket.

———————————————————————————–

Amint megnézzük ma az Ézsaiás 66:2-t, jegyezzünk meg néhány dolgot: „Hiszen mindent az én kezem alkotott, minden az enyém! – mondja az Örökkévaló. – Hanem ez az, akit megbecsülök: ha valaki szelíd, megtört szívű, alázatos, szavaimat féli, és szívből tiszteli.” Nem vagyunk képesek elnyerni, megnyerni, megvásárolni vagy megérdemelni Isten figyelmét – nem beszélve szeretetéről és elkötelezettségéről. És mégis, azt mondja, hogy elég a létezésünk. Összeszedi darabkáinkat és újjáépít minket egy új életre.

Nincs okunk vagy mentségünk arra, hogy büszkék legyünk. Hadd tükrözzék szavaink, imáink és az életünk az Ő jóságát és kegyelmétől való függésünket. Méltó a szánk tiszteletére és a szívünk hódolatára.

A kereszténység története sosem a tökéletességről szól, hanem a megváltásról. Istené a dicsőség.


Fordította: Pfaff Mária

Forrás: https://lovegodgreatly.com/redemption-not-perfection/

Minden bűnnek van következménye

„…Isten kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet — Urunkban, Krisztus Jézusban.” – Róma 6:23

Akár kis, akár nagy döntéseket kell meghoznunk, mindnek van következménye. Egyetlen apró, átgondolatlan döntés is tönkretehet egy családot, vagy épp menthet életet. Bár maga a döntés lehet, hogy apró, de a következmények óriásiak lehetnek. Ugyanez a helyzet a bűnnel is. A kis bűnnek éppúgy, mint a nagynak, olyan következményei lehetnek, amelyek sokáig éreztetik hatásukat, néha élethosszig, de akár az örökkévalóságba nyúlóan is.

A bűn következménye

Előszeretettel szoktuk a bűnt osztályozni kis és nagy bűnök szerint. Felejthető bűnöcskék, amelyek miatt mégcsak nem is szégyelljük magunkat, vagy kényes és veszélyes bűnök, amikről reméljük, hogy soha senki nem szerez tudomást.

Úgy gondoljuk, a kis bűnöknek a következményei is kisebbek. Ilyenek a féligazságok, a gonosz gondolatok, a cinikus megjegyzések. Lehet, hogy kis bűnnek tartjuk a dühös vezetést, a mások kritizálását, vagy ha mérgesek vagyunk egy gyerekre, mert nem is törődünk az ilyesmivel, azzal meg pláne, hogy minket vagy másokat hogyan fognak ezek érinteni. De ezek az „apró” kihágások is ugyanolyan bűnök, mint a nagyok, csak jóval kifinomultabbak.

Izráel népe számára nem volt olyan nagy ügy, ha megtartanak néhány holmit a hadizsákmányból. Milyen baj lehetne belőle? Az Istennel szembeni engedetlenség azonban igenis nagy ügy.

Minden bűn árt. Árt az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunknak. Minden bűn rombolja az örömünket, és veszélybe sodorja a lelki békénket.

De mégha nem is érezzük ezeket a hatásokat, az tény, hogy minden bűn, kicsik-nagyok egyaránt, lázadás Isten ellen, és annak a harcnak a jele, hogy ki legyen az életünk Ura.

Isten szent életre hívott el minket, hogy kövessük az Ő törvényét, gyönyörködjünk Igéjében, és mindent az Ő dicsőségére tegyünk. Emiatt viszont a bűn a szentséget, a tökéletességet, és magát Istent támadja. És mivel Isten szent és igazságos, egyszerűen nem tudja nem észrevenni a bűnt, mert ez nem lenne igazságos. A bűnért büntetés jár. (Róma 6:23). Két lehetőségünk van tehát. Vagy kifizetjük a bűneinkért járó büntetést, vagy valaki másnak kell elszenvednie helyettünk a büntetést.

A bűn feletti győztes

Bár a bűnnek vannak következményei, és Istennek mindenképpen büntetéssel kell sújtania a bűnt, hogy szent és igazságos maradjon, mégis utat készített ebből a zűrzavarból. Jézus Krisztus, Isten Fia eljött, hogy legyőzze a bűnt és a halált. Kereszthalálával önként magára vette annak a bűnnek a büntetését, amit mi követtünk el. Feltámadásával pedig legyőzte a halált, és örök életet hozott azoknak, akik hisznek Benne.

Ha Jézusra tekintünk, nemcsak megmenekülünk a lázadásunkért járó büntetéstől, hanem Ő magára veszi a bűnünket annak minden következményével együtt, és a javunkra fordítja.

És ha mindez nem lenne elég, a Jézusban való hit által mi is erőt kapunk, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, és hátat fordítsunk a bűnnek.

Isten valóban mindent odaadott, amire a megváltáshoz és a szentséghez szükségünk van, nekünk mindössze bíznunk kell Benne, harcolnunk kell a bűnnel, és biztosak lehetünk benne, hogy idővel győzelem vár ránk.

Jézusra nézve,

Jen

Forrás: http://lovegodgreatly.com/all-sin-has-consequences/

Fordította: Greizer Zsófia

Széder – nem csak egy vacsora

Kedves Hölgyek!

Beléptünk a nagyhétbe, és amikor közeleg a húsvét megannyi érzelem kavarog bennem. Sokkal intenzívebben, mint pl. karácsonykor. Ott az „öröm” vastagbetűvel emelkedik ki az eseményekből. Húsvétkor aztán megszakad a szívem… aztán újra összeragasztódik. De úgy érzem hatékonyabban kell felkészülnöm tettekben is, vagy – akár – új hagyományokkal is az ünnepre.

Valahogyan hiányoltam személyes életünkben a megfelelő ráhangolódást. A családjainkból hozott szokások nem tükrözik a bibliai lényeget. És a nyúl a tojásaival sem – amit már gyerekként sem értettem teljesen, hogy hogyan is függ össze a kettő. Nagymamám kialakított egyfajta étkezési menetet, ezt gyakoroltuk még kisgyermekként. De hívő fejjel és szívvel élve nem vágyom ezekre, mert rájöttem, hogy semmi közük az ünnephez. Több kell…

Idén a férjem egy lelkész barátja elmondta, hogy ők már évek óta megtartják – zsidó hagyományok szerint – a páskavacsorát. Igaz, nem az Egyiptomból való kimenekülést ünneplik, hanem Jézus Urunk a tanítványaival elköltött utolsó vacsorájára emlékeznek. És a Megváltásra, az úrvacsorára – amit megkaptunk drága ajándékként Krisztustól.

Most arra készülünk, hogy mi is megpróbálunk ilyen formában is közelebb kerülni a húsvéthoz. Egy lerövidített és leegyszerűsített Széderre készülünk, ami alatt felolvassuk – nem a 10 csapást, hanem – Jézus Újszövetséget megalapító első napjait! Az „Ő vacsoráját” amit érted és értem is Tett, és ránk hagyott!

Ismerjük meg közelebbről a hagyományos „Széder-vacsorát”- ahogyan a zsidó hagyományok előírják, a Pészah ünnep részeként :

zsidó naptár szerint Niszán 14. és Niszán 21. között tartják a Pészah ünnepet, az Izráelen kívüli zsidóság számára azonban Niszán 22-ig. Izráelben hét napig tart, máshol nyolc napig.

A Pészahot úgy is nevezik:

~ a szabadság ünnepe ~  A zsidók számára az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékeztet. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek.

~ a kovásztalan kenyerek ünnepe ~  A kovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés szintén a szabadságra, szabadulásra emlékezteti a zsidóságot. A kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz, laska) volt a szegények és a rabszolgák kenyere. Nevezik nyomorúság kenyerének (lehem óni) is, hiszen a rabszolgasorban tengődő zsidóság ezt fogyasztotta napi eledelül. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak sem volt idejük és módjuk a tésztát megkeleszteni.

~ a tavasz ünnepe ~  Akárcsak a keresztény húsvét, mindig tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe (hág hááviv) névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben.

~ zarándokünnep ~  A három zsidó zarándokünnep egyike a pészah. Amikor még állt a szentély, Izráel népe Jeruzsálembe vonult és áldozatot mutatott be Istennek. Minden család egy bárányt áldozott, majd sütve el is fogyasztották.

A héber széder szó (סדר) rendet jelent, pészah estéjét a rend éjszakájának nevezik (ליל הסדרlél hászéder). Őrködés vagy megőrzés éjszakájának is nevezik (lél simurim). (Érdekesség: kedvelt olvasmányként gyakorolják az Énekek énekét.)

Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.” – 2 Mózes 12:42

Pészah estéjén egy különös rend szerint zajló vacsorát tartanak, melyben a Hagada (kb. 2 órán át tartó útmutatás a vacsorához) elmondásával emlékeznek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra. A zsidók ilyenkor átélik a szabadítást, és ezt szavakkal is kifejezik (engem mentett ki Isten…)

Az erev pészah során előkészítik a vacsorához szükséges tárgyakat, élelmiszereket. A Hagada minden személy részére szükséges kellék a széderestén, ugyanis ebben van leírva a részletes rend. Szokás egy karosszéket (kispárnával) készíteni az asztal mellé a széder vezetője számára, ezzel is jelezve, van idő a beszélgetésre. Egyes helyeken egy második karosszéket is készítenek az asztalhoz, várván „azt a zsidót”, aki valamiért nincs ott (nem érdekli, beteg, nem lehet jelen). A széder vezetője és a nős férfiak fehér köntösben (kitli) vesznek részt az alkalmon. Az asztalnál a családfő, vagy a széder vezetőjének helye a főhely, jobbjára a legfiatalabb gyermeknek terítenek, baljára kerül Illés, vagy a vendég széke.

Az ünnepi asztalon a következő kellékek szerepelnek:

  • szédertál, rajta ételek:
    • zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el (a zsidók); a tál jobb felső részén)
    • bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén)
    • máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és fejes saláta az előző kettő alatt)
    • chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon)
    • kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon)
    • koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyanaz, mint a máror)
  • bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is)
  • pohár (mindenkinek)
  • egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege)
  • egy tálka sós víz (majd bizonyos ételeket kell belemártani)
  • három darab pászka (macá, macesz)
  • ünnepi gyertyák (legalább kettő)

Szokás az asztalra kitenni széderkor a család aranyát, ékszereit, emlékül az Egyiptomból kihozott kincsekre.

zroá jelképezi azt az egészben sült bárányt, amelyet a templom fennállásakor a szentélynél áldoztak. A templom a zsidó hit szerint még nem áll, ezért nem fogyasztják el az áldozatot. (A kereszténység Jézusban látja a Messiást, aki a templomot a hívők közösségében építette fel. Az új templomban Jézus a bárány, vagyis az áldozat.)

Keresztényként:

A pészah a megváltásról szól – a páskabárányt a Messiással azonosítják, aki feláldoztatott, hogy magára vegye az emberiség bűneit („Isten Báránya”, A jelenések könyve is Bárányként említi Jézust) (ld. még: 1Kor 5,7). A keresztény értelmezésben a középső, kettétört macesz Jézus halálára utal (a Szentháromság második személye a Fiú), majd a megtalálása a feltámadására.

Egy másik analógia: ami a zsidóknak az Egyiptomból való szabadulás, az egy kereszténynek a bűnös, Isten nélküli élet elhagyása.

Amit még kiemelnék:

~ az asztalon lévő borból is rituálisan szabad inni, és mindannyiszor ahányszor isznak belőle jelentéssel bír, mégpedig:

~ megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – A fizikai szabadulás (Egyiptomból)

~ megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból

~ megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás

~ népemmé fogadlak (lákáhti) – isteni kiválasztás (lásd sávuot)

…és az ötödik (Illés próféta kelyhe):

~ beviszlek titeket az országba – ez a Szentföldre vonatkozik, amelyen a szentély újra áll a Messiás eljövetelekor… (Az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást. – Megjegyzem, mi megihatjuk, hiszen a Messiás eljött!!)

A zsidók tulajdonképpen Istennek szeretnének megfelelni azzal, hogy betartják a vacsora minden szegletét. Annak a vacsorának szabályait, amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére tartanak. Ha olvasunk a sorok közt, micsoda kegyelem rejtőzik bennük… megváltalak, megmentelek, népemmé fogadlak, beviszlek az országba, megszabadítalak…

Hitünk szerint, Jézus Krisztus mindezt BETELJESÍTETTE és valóságossá tette!

Hiszem, hogy nemcsak az úrvacsorát, hanem azzal együtt az  egész asztalközösséget ránk hagyta Urunk ebben az ünnep előtti, csütörtöki üzenetben. És mivel Ő Megtette, mi is megtehetjük. Közelebb hozhatja az ünnepet, segít ráhangolódni a szívünket, a gondolatainkat. És mialatt olvashatjuk eredeti Szavait, ehetjük amit akkor Ő evett…

Milyen csodálatos, hogy hihetjük és vallhatjuk, hogy a Megváltó Eljött és itt van! Nem tévedés, beteljesedett Írás Ő! Minden Messiásról szóló próféciát és jövendölést valóra váltott!

MEGVÁLTOTT!

Áldott ünnepet kívánok a szívekben:

Rodák Kinga

Hazugság helyett igazság – 2. hét / 1. nap

Ki kell érdemelned Isten szeretetét

Olvasd el!: Efézus 2:8; 1 János 4:19

IMÁK: Efézus 2:8

Számos vallásban az a hit él, hogy ki kell érdemelni egy magasabb hatalom szeretetét. Ez a hazugság beszivárgott egyes keresztények életébe is. Az emberek aggódva töprengenek, hogy vajon elég jók-e ahhoz, hogy Isten elfogadja őket? Úgy gondolják, hogy a megváltás egy cél, amit el kell érni, nem egy ajándék, amit el lehet fogadni.

A Biblia egyértelműen kimondja, hogy a megváltás, Isten irántunk való csodálatos szeretetének az eredménye. Kegyelmének megnyilvánulására hittel válaszolhatunk, és ez az egyetlen dolog, amivel ki lehet érdemelni az Istennel való kapcsolatot. Isten már akkor szeretett minket, mielőtt bármit is tehettünk volna érte, mielőtt bármilyen érzelmet is táplálhattunk volna feléje. Semmit sem tehetünk, ami elválaszthatna minket az Ő szeretetétől.

Ezért az Igazságért, biztonságban és szabadon közeledhetünk Istenhez. Nem kell tartanunk Tőle, mikor nem teljesítjük az Ő szent elvárásait – gondoskodott rólunk az Ő kegyelme által. Inkább örüljünk az Ő jóságának és éljünk hálás életet. Kegyelem által lettél megváltva!

Amint ma a hitedre gondolsz, milyen formában próbáltad kiérdemelni Isten szeretetét ahelyett, hogy teljes szívből elfogadtad volna az Ő kegyelmének ingyen ajándékát?

Mennyei Atyám, köszönöm kegyelmed csodálatos ajándékát. Nem tudtam volna kiérdemelni. Ami nekem nem került semmibe, az a Te Fiad életébe került. Imádkozom, hogy mindig emlékezzek Jézus értem hozott áldozatára és azt megbecsülve éljem az életem. Jézus nevében, Ámen

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

1. és 2. Thesszalonika – 1. hét / 3. nap

Olvasd el!: 1 Thesszalonika 2:1-8

IMÁK: 1 Thesszalonika 2:8

Pál őszintén osztotta meg a megváltás üzenetét, nem pedig önzően önmagának szolgálva. Életét egészen az evangéliumnak szentelve önfeláldozóan szolgált másokat és elfogadta a szenvedést, mert megértette, hogy Isten Igéjét sosem hirdetjük hiába. Az ő szolgálatát sokkal jobban foglalkoztatta a thesszalonikai nép lelke, mint az, hogy nevet szerezzen magának.

Pál nem engedte, hogy a konfliktusok vagy a kritika visszarettentsék attól, hogy beteljesítse küldetését mint Isten szócsöve. A szívét egyetlen égő szenvedély lobbantotta lángra, és ez megváltoztatta azt, ahogyan az embereket látta: minden embert úgy látott, mint egy elveszett lelket, akinek szüksége van az Atyja szeretetére. Ahogyan egy édesanyának nincs hőbb vágya, minthogy kezében tarthassa és táplálhassa apró csecsemőjét, úgy Pál is gyengéden mutatja meg minden egyes éhes hívőnek, hogy a fennmaradás egyedüli valódi forrása az egyetlen igaz Isten.

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy milyen kiváltság az, hogy Isten rád bízta az evangélium drága üzenetét? Kérd Istent, hogy nyissa meg szíved az elveszettek irányába, és töltsön be szenvedéllyel, hogy együttérzéssel oszthasd meg az örömhírt. Nem te felelsz a végeredményért, azért azonban igen, hogy kiállj, és beszélj róla!

Uram, kérlek te add nekem ugyanazt a tüzet és bátorságot ami Pálban is munkálkodott, azért, hogy a megváltás reményét a körülöttem élőkkel megoszthassam. Terhelj meg, kérlek, gyengéd szeretettel az emberek lelke iránt, és mutasd meg, miként beszéljek az elveszetteknek arról, hogy egyedül Te tudod csak megelégíteni őket. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

1. és 2. Thesszalonika – 1. hét / 2. nap

Olvasd el!: 1 Thesszalonika 1:4-10

IMÁK: 1 Thesszalonika 1:4-5

Pál ezen a helyen arról beszél, hogy milyen örömmel fogadták a thesszalonikaiak az evangéliumot a nyomorúság idején. Pál hatékonyan adta át nekik az örömhírt, a Szent Szellem pedig meggyőzve őket meghódította az emberek szívét és örökre megváltoztatta az életüket. Ma mi is arra vagyunk elhívva, hogy megnyissuk szívünket ezelőtt a változtató erejű igazság előtt: Isten szeret minket és kiválasztott minket arra, hogy mindent a Megmentőnk kezébe tegyünk le.

Ezen a héten hogyan fogod megosztani Krisztust másokkal az életeden keresztül? Vajon az Úr szava buzgón „zeng” az ajkadon? Tényleg elhatároztad magadban azt, hogy elfordulsz az önző bálványimádástól, és teljes mértékben az igaz Istent szolgálod? Arra vagyunk elhívva, hogy miután meghallottuk az Igét, reagáljunk annak üzenetére, majd meséljünk a megváltásnak annak a reménységéről, amely Krisztusban van elrejtve mindenkinek, aki csak hajlandó meghallgatni. Ha egészen Krisztusnak adjuk az életünket, akkor a Szent Szellem veszi át az uralmat felette, és az Ő szavai törnek majd elő a szívünkből, hogy hatással legyenek a világra.

Atyám, köszönöm, hogy engem választottál, mint szeretett gyermekedet, és hogy a Szent Szellemen keresztül erőt adtál arra, hogy megosszam az evangéliumot. Segíts, hogy legyen elég bátorságom kinyitni a számat és örömmel beszélni másoknak arról, hogy egyedül Krisztus ment meg minket a pusztulástól és egyedül Ő élesztheti fel a reményt a szívünkben! Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna

Félelem és aggodalom – 4. hét / 5. nap

Isten a Megváltód

Történt már olyan, hogy egy zsúfolt helyen voltál és láttál egy anyát, amint gyermeke kezét fogva irányítja az úton? Ha mentél már keresztül egy forgalmas repülőtér váróján, akkor valószínűleg láttad már ezt a jelenetet. A gyermek az anyukájára bízza magát, hogy ő irányítsa keresztül a káoszon.

Van, hogy mély víz vesz körül bennünket és nekünk át kell gázolni rajta. De Teremtő Istenünk megígérte, hogy mellettünk lesz a vízben is. Nem kell arra gondoljunk, hogy kétségbeesésünkben elmerülünk, hiszen Mennyei Atyánk fenntart minket. Ő fogja a kezünket.

Amikor a Biblia a megváltásról beszél, akkor abba mindig beleérti a szabadságot is. Krisztuson keresztül Isten feloldozott a halálból, a bűnből, a félelemből. Jézus miatt életünk, reménységünk, örömünk van. Emiatt élhetünk és lélegezhetünk függetlenül attól, milyen körülmények jönnek. Jézus kifizette a teljes árat. Istenhez tartozunk.

Az, hogy tudod, Istenhez tartozol, hogyan segít legyőzni a félelem idejét? Isten melletted jár a megpróbáltatásokban és a káoszban is. Ő mutatja az utat. Szükségünk van arra, hogy a Megváltónkba kapaszkodjunk.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elküldted Fiadat, hogy kifizesse bűneim árát. Köszönöm, hogy hívsz a Veled való kapcsolatra. Segíts, hogy olyan időkben is bízzak benned, amiket nem értek. Segíts, hogy meglássam, hogyan munkálkodsz a káoszban. Szavaidon keresztül mutasd meg nekem az igazságodat. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Virág Eszter