Sosem felejtem el mikor először éreztem igazán bűntudatot. Általános iskolás voltam és egyik barátommal piszkáltuk az egyik osztálytársunkat, elvettük a kulacsát és elrejtettük az osztályteremben. Egy idő után a kisfiú megunta buta játékunkat és elmondta a tanárnak, hogy valaki ellopta a kulacsát. A barátom és én szenvedélyesen esküdöztünk, hogy semmi közünk a kulacs eltűnésének rejtélyes esetéhez. Tanárunk hitt nekünk és mi úgy gondoltuk, sikeresen megúsztuk a büntetést. Aznap éjjel az ágyamban fekve elöntött a bűntudat. A gyötrődésem olyan terhessé vált, hogy nem volt mit tenni, be kellett vallani az igazat. Könnyek között mentem le a lépcsőn és elmondtam a szüleimnek, hogy bűnös vagyok.
Gyakran mesélem el ezt a történet, mint vicces példáját annak, hogy a gyerekek milyen mély bűntudatot érezhetnek „kis” bűnök miatt. De akkor valami nagyon komoly történt a szívemben: mélyen belül rájöttem, hogy van bennem valami, ami hajlik a rosszra.
Valami velünk született dolog sugallja, hogy a világ nem olyan, amilyennek lennie kéne: benne van a sötétség, a gonosz, a bántalmazás és az igazságtalanság. Érezzük azt is, hogy mi sem olyanok vagyunk, amilyennek lennünk kéne: gonosz dolgokra vágyunk, szándékosan hozunk rossz döntéseket és olyan dolgokat teszünk, amivel megbántunk másokat. Bár eltérő körülmények között nőttünk fel, mindannyian tudjuk, milyen bűnösnek érezni magunkat.
Az evangélium Jézus Krisztusról szóló ígérete nélkül a Jelenések könyve 20:12-13 rettentő prófécia lenne a bűnös embereknek. Azonban, ha a Jelenések könyvének 20 és 21 fejezetében lezajlódó eseményeket azon az igazságon keresztül szemléljük, miszerint Isten megítéli és legyőzi a gonoszt a világban – ezek a versek azt mondják, hogy a hitetlenek fognak tetteik alapján ítélet alá esni. Még a „legjobbak” is joggal félnek Isten ítéletétől, hiszen az Írás egyértelműen kijelentette, hogy egyikünk sem tett annyi jót, hogy pozitív ítéletben reménykedhessen.
Azonban ez a félelmetes ígéret teljesen másképp hangzik azok számára, akik bizalmukat Krisztusba helyezik: Ő önmagát helyezte ítélet alá és adta át magát a mi bűneinkért.
Jézus a valaha élt egyetlen ember, aki valóban igaz volt a tettei alapján és mégis átvállalta a büntetést, amit mi érdemeltünk ki. Mivel Jézus olyasmiért esett ítélet alá, amit nem követett el, mi megmenekültünk tetteink ítélete elől.
Ahogy azt Máté evangéliumában olvastuk, nagy hangsúly van Barabbás emberi természetén és bűnein. Azt olvashatjuk, hogy „hírhedt bűnöző” (27:16) volt. Átlagos ember volt, neve azt jelenti, hogy az „apa fia”, általános leírás, bárkire alkalmazható. Jézust helyette büntették: azt, aki olyan ártatlan volt, hogy azt Pilátus felesége is felismerte (27:19), azt, aki nem csak egy valamilyen „apa fia” volt, hanem a Mennyei Atya Fia. Barabbás egy történelmi alak, aki megúszta a büntetést, mert a tömeg Jézust akarta. Emellett azt is kiábrázolja, amilyen helyzetben vagyunk mi is mind: büntetésünk átvállalva, mert Jézus átvette a helyünket.
Sokan érzünk letaglózó bűntudatot vétkeink miatt, melyek sokban különbözhetnek az elcsent kulacs esetétől. Éjszaka ébren forgolódunk, mert megbántottunk másokat vagy magunknak ártottunk olyan módon, hogy nem is tudjuk elképzelni, milyen lehet megbocsátást nyerni.
Vannak köztünk olyanok, akik a mások által nekik okozott fájdalom miatt gyötrődnek: hogy tud Jézus annak is megbocsátani, aki őket bántotta? Az evangélium nem tűnik annyira jó hírnek, ha feloldozza az ellenünk elkövetett borzalmas bűnöket is.
Az ezen nézőpontok közötti feszültség teszi a Jelenések könyve 20:12-13-t olyan meglepően jó hírré: megszabadultunk tetteink méltó ítéletétől, mert Jézus átvette a büntetést. Istenünk nem veszi félvállról a gonoszt. Nem úgy érte el a megváltásunkat, hogy nem vesz tudomást a vétkeinkről, hanem, hogy magára vette fájdalmunkat és büntetésünket.
A mai olvasmányunk Máté evangéliumából ezekkel a szavakkal zárul: „elvezették, hogy keresztre feszítsék” (27:31). Nem olyan Istent imádunk, aki figyelmen kívül hagyja a gonoszt és a szenvedést; olyan Istent imádunk, aki olyannyira meg akart bennünket váltani, hogy bűneink következményét magára vette.
Forrás: https://lovegodgreatly.com/guilty/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla
