Kedves Hölgyek!
Beléptünk a nagyhétbe, és amikor közeleg a húsvét megannyi érzelem kavarog bennem. Sokkal intenzívebben, mint pl. karácsonykor. Ott az „öröm” vastagbetűvel emelkedik ki az eseményekből. Húsvétkor aztán megszakad a szívem… aztán újra összeragasztódik. De úgy érzem hatékonyabban kell felkészülnöm tettekben is, vagy – akár – új hagyományokkal is az ünnepre.
Valahogyan hiányoltam személyes életünkben a megfelelő ráhangolódást. A családjainkból hozott szokások nem tükrözik a bibliai lényeget. És a nyúl a tojásaival sem – amit már gyerekként sem értettem teljesen, hogy hogyan is függ össze a kettő. Nagymamám kialakított egyfajta étkezési menetet, ezt gyakoroltuk még kisgyermekként. De hívő fejjel és szívvel élve nem vágyom ezekre, mert rájöttem, hogy semmi közük az ünnephez. Több kell…
Idén a férjem egy lelkész barátja elmondta, hogy ők már évek óta megtartják – zsidó hagyományok szerint – a páskavacsorát. Igaz, nem az Egyiptomból való kimenekülést ünneplik, hanem Jézus Urunk a tanítványaival elköltött utolsó vacsorájára emlékeznek. És a Megváltásra, az úrvacsorára – amit megkaptunk drága ajándékként Krisztustól.
Most arra készülünk, hogy mi is megpróbálunk ilyen formában is közelebb kerülni a húsvéthoz. Egy lerövidített és leegyszerűsített Széderre készülünk, ami alatt felolvassuk – nem a 10 csapást, hanem – Jézus Újszövetséget megalapító első napjait! Az „Ő vacsoráját” amit érted és értem is Tett, és ránk hagyott!
Ismerjük meg közelebbről a hagyományos „Széder-vacsorát”- ahogyan a zsidó hagyományok előírják, a Pészah ünnep részeként :
A zsidó naptár szerint Niszán 14. és Niszán 21. között tartják a Pészah ünnepet, az Izráelen kívüli zsidóság számára azonban Niszán 22-ig. Izráelben hét napig tart, máshol nyolc napig.
A Pészahot úgy is nevezik:
~ a szabadság ünnepe ~ A zsidók számára az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékeztet. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek.
~ a kovásztalan kenyerek ünnepe ~ A kovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés szintén a szabadságra, szabadulásra emlékezteti a zsidóságot. A kovásztalan kenyér, vagyis a pászka (mácá, macesz, laska) volt a szegények és a rabszolgák kenyere. Nevezik nyomorúság kenyerének (lehem óni) is, hiszen a rabszolgasorban tengődő zsidóság ezt fogyasztotta napi eledelül. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak sem volt idejük és módjuk a tésztát megkeleszteni.
~ a tavasz ünnepe ~ Akárcsak a keresztény húsvét, mindig tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe (hág hááviv) névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben.
~ zarándokünnep ~ A három zsidó zarándokünnep egyike a pészah. Amikor még állt a szentély, Izráel népe Jeruzsálembe vonult és áldozatot mutatott be Istennek. Minden család egy bárányt áldozott, majd sütve el is fogyasztották.
A héber széder szó (סדר) rendet jelent, pészah estéjét a rend éjszakájának nevezik (ליל הסדר – lél hászéder). Őrködés vagy megőrzés éjszakájának is nevezik (lél simurim). (Érdekesség: kedvelt olvasmányként gyakorolják az Énekek énekét.)
„Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta őket Égyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.” – 2 Mózes 12:42
Pészah estéjén egy különös rend szerint zajló vacsorát tartanak, melyben a Hagada (kb. 2 órán át tartó útmutatás a vacsorához) elmondásával emlékeznek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra. A zsidók ilyenkor átélik a szabadítást, és ezt szavakkal is kifejezik (engem mentett ki Isten…)
Az erev pészah során előkészítik a vacsorához szükséges tárgyakat, élelmiszereket. A Hagada minden személy részére szükséges kellék a széderestén, ugyanis ebben van leírva a részletes rend. Szokás egy karosszéket (kispárnával) készíteni az asztal mellé a széder vezetője számára, ezzel is jelezve, van idő a beszélgetésre. Egyes helyeken egy második karosszéket is készítenek az asztalhoz, várván „azt a zsidót”, aki valamiért nincs ott (nem érdekli, beteg, nem lehet jelen). A széder vezetője és a nős férfiak fehér köntösben (kitli) vesznek részt az alkalmon. Az asztalnál a családfő, vagy a széder vezetőjének helye a főhely, jobbjára a legfiatalabb gyermeknek terítenek, baljára kerül Illés, vagy a vendég széke.
Az ünnepi asztalon a következő kellékek szerepelnek:
- szédertál, rajta ételek:
- zroá (זרוע) – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztanak el (a zsidók); a tál jobb felső részén)
- bécá (ביצה) – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén)
- máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és fejes saláta az előző kettő alatt)
- chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon)
- kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon)
- koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyanaz, mint a máror)
- bor (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is)
- pohár (mindenkinek)
- egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege)
- egy tálka sós víz (majd bizonyos ételeket kell belemártani)
- három darab pászka (macá, macesz)
- ünnepi gyertyák (legalább kettő)
Szokás az asztalra kitenni széderkor a család aranyát, ékszereit, emlékül az Egyiptomból kihozott kincsekre.
A zroá jelképezi azt az egészben sült bárányt, amelyet a templom fennállásakor a szentélynél áldoztak. A templom a zsidó hit szerint még nem áll, ezért nem fogyasztják el az áldozatot. (A kereszténység Jézusban látja a Messiást, aki a templomot a hívők közösségében építette fel. Az új templomban Jézus a bárány, vagyis az áldozat.)
Keresztényként:
A pészah a megváltásról szól – a páskabárányt a Messiással azonosítják, aki feláldoztatott, hogy magára vegye az emberiség bűneit („Isten Báránya”, A jelenések könyve is Bárányként említi Jézust) (ld. még: 1Kor 5,7). A keresztény értelmezésben a középső, kettétört macesz Jézus halálára utal (a Szentháromság második személye a Fiú), majd a megtalálása a feltámadására.
Egy másik analógia: ami a zsidóknak az Egyiptomból való szabadulás, az egy kereszténynek a bűnös, Isten nélküli élet elhagyása.
Amit még kiemelnék:
~ az asztalon lévő borból is rituálisan szabad inni, és mindannyiszor ahányszor isznak belőle jelentéssel bír, mégpedig:
~ megszabadítalak, kivezetlek (hocéti) – A fizikai szabadulás (Egyiptomból)
~ megmentelek (hicálti) – megváltás a szolgaságból
~ megváltalak (gáálti) – szabad néppé formálódás
~ népemmé fogadlak (lákáhti) – isteni kiválasztás (lásd sávuot)
…és az ötödik (Illés próféta kelyhe):
~ beviszlek titeket az országba – ez a Szentföldre vonatkozik, amelyen a szentély újra áll a Messiás eljövetelekor… (Az ötödik pohár bort nem isszák meg, mert még várják a Messiást. – Megjegyzem, mi megihatjuk, hiszen a Messiás eljött!!)
A zsidók tulajdonképpen Istennek szeretnének megfelelni azzal, hogy betartják a vacsora minden szegletét. Annak a vacsorának szabályait, amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére tartanak. Ha olvasunk a sorok közt, micsoda kegyelem rejtőzik bennük… megváltalak, megmentelek, népemmé fogadlak, beviszlek az országba, megszabadítalak…
Hitünk szerint, Jézus Krisztus mindezt BETELJESÍTETTE és valóságossá tette!
Hiszem, hogy nemcsak az úrvacsorát, hanem azzal együtt az egész asztalközösséget ránk hagyta Urunk ebben az ünnep előtti, csütörtöki üzenetben. És mivel Ő Megtette, mi is megtehetjük. Közelebb hozhatja az ünnepet, segít ráhangolódni a szívünket, a gondolatainkat. És mialatt olvashatjuk eredeti Szavait, ehetjük amit akkor Ő evett…
Milyen csodálatos, hogy hihetjük és vallhatjuk, hogy a Megváltó Eljött és itt van! Nem tévedés, beteljesedett Írás Ő! Minden Messiásról szóló próféciát és jövendölést valóra váltott!
MEGVÁLTOTT!
Áldott ünnepet kívánok a szívekben:
Rodák Kinga
