Csodálatos ígéret

„…a szivárvány ívét helyezem a felhőkre. Ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az egész földdel kötöttem.”1 Mózes 9:13

Nóé és az özönvíz története sokunk számára annyira közismert, hogy már nem is érzékeljük, milyen csodálatos és lenyűgöző ez az esemény. Az egész földet víz öntötte el, és Nóé a családjával egy olyan szerkezetben élte át, amilyet azelőtt még soha senki nem látott. Mi lesz, ha kifogy az élelem? Mi lesz, ha a bárka felborul és ők megfulladnak? Mi lesz, ha a vizek soha nem apadnak le?

Isten azonban véget vetett ennek a rettenetes ítéletnek, és amikor Nóé megvetette a lábát a felszáradt földön, első dolga volt, hogy dicsőítse Istent. Minden oka megvolt rá, hogy így tegyen.

Isten biztonságban vitte át Nóét és a családját ezen a szörnyű megpróbáltatáson. Negyven napon és negyven éjszakán át esett az eső. Isten mindenfelé megárasztotta körülöttük a vizeket és olyan szintig elöntötte a földet, hogy senki sem maradhatott életben. Nóét és családját azonban megkímélte.

Az Úr ugyanazzal az áldással áldotta meg Nóét és családját, mint amit Ádámnak és Évának adott az Édenkertben. Ezt mondta nekik: „…szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” Isten szövetséget kötött Nóéval. A szövetség egy ígéret két fél között. Az Isten által kötött szövetség azonban különleges volt. Megígérte, hogy nem pusztítja el többé özönvízzel a földet és a rajta élőket. Nóé ígért vajon bármit is Istennek viszonzásul? Vagy akár a fiai? Megígérték-e, hogy többé nem követnek el bűnt és életük minden napján az Urat követik? Nem, nem ígértek semmit. Isten ígérete Nóé összes leszármazottjára vonatkozott, beleértve engem és téged – és mi vajon ígértünk valamit Istennek? Semmit. Isten olyan szövetséget kötött, amelyben Ő mindent megígért, a teremtményei pedig nem ígértek semmit. Olyan ígéret volt ez, amely egyedül Istent kötelezte. Csodálatos kegyelem ez és meg nem érdemelt könyörület.

A bűn miatti haragját Isten más módon fejezte ki. Elküldte Fiát, Jézust, hogy magára vegye helyettünk az ütlegelést, kifizesse helyettünk az adósságot, elszenvedje az átkot, hogy ne nekünk kelljen, helyrehozza, amit mi elrontottunk és visszaszerezze ami elveszett.

Emlékeztetőként a szövetségére Isten gyönyörű jelképet helyezett az égre, amit mindenki láthat és emlékezhet Isten jóságára. Mindnyájan örülünk a szivárványnak. Képeket készítünk róla és odahívjuk a gyermekeinket, hogy nézzék meg ezt a csodás színjelenséget az égen – de vajon eszünkbe jut, mi okból jelenik meg időről időre? Gondolunk-e arra, hogy milyen áron került az égre? Tudjuk-e még, hogy mit jelent a számunkra?

Bárcsak felszítaná bennünk a szivárvány a hála érzetét, a csodálatot és a megbánást Isten felé, amiért Ő annyira jó a teremtményeihez, akik végtelenül bűnösek.

Jézusra tekintve,

Jen Thorn Németországban nőtt fel, a tizenéves korát Afrikában töltötte misszionárius szüleivel. Amerikában járt egyetemre és a chicagoi Moody Biblia Intézetben tanult, ahol megismerte a férjét. Huszonkét éve házasok és négy gyermekük van. Jen Chicago külvárosában lakik, ahol a férje a Megváltó Közösség pásztora. Jent szenvedélyesen érdekli a teológia és annak a mindennapi élettel való kapcsolata.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/an-amazing-promise/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Kegyelemre találni

„Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön. Isten azonban kegyelemből teszi a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez Isten ajándéka, amelyet a Jézus Krisztus által elvégzett megváltásban kaphatunk meg.”Róma 3:23-24

„Nem akarok hallgatni rád és szót fogadni!” Egy kisszéken ülök egy apró bűnössel szemben. A kezei ökölbe szorítva, az arcát a makacsság tartja grimaszban. Úgy lökte el a tejet, mintha méreg lett volna. Mély levegőt vettem és a kegyelem szemüvegén keresztül néztem le rá.

„Adok némi időt, hogy ezt átgondold, fiatalember. Nagyi szeret téged, bár ezt most nem teszed éppen egyszerűvé. Idd meg a tejed!” Kinyitok egy könyvet és úgy teszek, mintha csendben olvasnék, várom, hogy lenyugodjon, de valójában, ahogy ott ülök azért imádkozom Istenhez, hogy adjon nekem extra adagot az Ő végtelen bölcsességéből és könyörületességéből.

Azon töprengek, hányszor nézett le rám mennyei Atyám úgy, hogy a kezeim ökölben voltak, a szívem kőkemény és elutasító volt az ő szeretetének és könyörületének ajándékaival szemben. Időnként én is pont olyan makacs vagyok, mint az a négyéves, aki nem akar tejet inni.

Hihetetlenül hálás vagyok az én Abba Atyámnak, amiért olyan szilárdan uralkodik Menny és Föld felett kegyelmének trónusán. Bűnös vagyok, akinek kétségbeesetten szüksége van Megmentőre.

Bennünket a Szent Isten alkotott, aki jóságából ránk árasztotta hatalmas türelmét. Mert Ő türelmes és nem akarja, hogy bárki is meghaljon. De a bűnért büntetés jár. Fizetni kell érte.

Isten lenézett a világra melyet teremtett,  és arra, hogy a bűn mennyire tönkretette mesterművét. Fájdalma tapintható volt, egészen egyszerűen nem tudott tétlenül ülni és semmit se tenni. Közbe kellett lépnie igazságával és helyreállítania mindent.

Puszta nagylelkűségéből Isten közbeavatkozott és tisztázott minket. Jézuson keresztül véghezvitte azt, ami számunkra lehetetlen volt, hiszen soha nem lennénk méltók arra, hogy Isten dicsőségében részesüljünk. Nekünk adta a kegyelem ajándékát. 

Ahogy Noé, mi is kegyelemre lelhetünk Mennyei Atyánknál, ha nem szorítjuk ökölbe a kezeinket és lemondunk az önelégültségről. Ha igaz megbánással fordulunk hozzá megbocsátásért, akkor megváltást nyerünk. Jézus eljött megfizetni értünk a váltságot és azért, hogy helyreállítson minket.

Isten kegyelme kiterjed mindazokra, akik hittel elfogadják azt, de nem követelhetjük azt úgy, ahogy szerintünk jó lenne, nem lelhetünk másmilyen megváltást.

Ma adjunk hálát azért, hogy a kárhozat helyett van egy Közbenjárónk, Jézus. Teljes bocsánatot nyertünk és megigazultunk.

A szabadulás énekét zenghetjük, hiszen többé nem vagyunk a bűn szolgái. Jézus vére árán megvásárolt minket és szabadságot adott.

Letehetjük az életünket a Megváltó áldozati oltárára, aki mindnyájunkat megmentett.

Jézus érdeméért, amikor Isten ránk tekint a mennyekből, olyanoknak lát minket, mintha sosem vétkeztünk volna. Hallelúja!

A mi nagylelkű Atyánk arra vágyik, hogy minket is kegyelmébe fogadhasson. Az Ő kegyelme nagyobb a mi vétkeinknél. Nekünk csak ki kell tárni a kezeinket és felemelni szívünket a menny felé. Ha az Ő lábaihoz borulunk és megvalljuk, hogy szükségünk van a bocsánatára, akkor igazi szabadságra lelhetünk!

Lyli Dunbar szívesen énekel vidám karaoke dalokat a férjével autókázás közben, szeret elmélyülni a lányokkal a Biblia tanulmányozásában és egyszerre tizenkét könyvet olvasni. Íróként, tanítóként és bibliai életvezetési tanácsadóként feladata, hogy a futótűzszerű hit üzemanyagával bátorítsa a megtört szívűeket. Nézz be te is egy kis napi üzemanyagért a lylidunbar.com-ra vagy vedd fel vele a kapcsolatot Facebookon, Instagramon vagy Pinteresten.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/finding-favor/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Jézus valóságossága

„Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.”Róma 5:21

Elismerem, hogy néha belezavarodok abba, hogy lehet valami, amit olyan régen írtak, érvényes ma az én életemre nézve. Szeretnélek azonban figyelmeztetni téged (és magamat is), hogy időtlen Istent imádunk, akinek Szava sosem tér vissza üresen (Ézsaiás 55:11).

Mózes 1. könyvének 3. fejezetét olvasva olyan elkeserítő arról beszélni, hogy az első emberpár milyen kevés fejezeten át bírta vétkezés nélkül. Már-már megkérdőjeleződik bennem, miért is teremtette egyáltalán Isten az embert. (Teljesen rendben van, ha ilyen kérdéseket teszünk fel Istennek, hiszen Ő minket a maga képére mélyen gondolkodó lényekké teremtett és arra vágyik, hogy felfedje nekünk a jellemét. Nem fél a kérdéseinktől, hiszen Igéjében már választ adott rájuk.)

Igazság szerint, Isten azért teremtett minket, mert bensőséges kapcsolatra vágyik velünk. Meg akar minket ismerni közelről és azt szeretné, ha mi is igazán ismernénk Őt és megtapasztalnánk mekkora örömet jelent az Ő szeretete. Isten egy nagyon fontos céllal tartotta meg a bűnös emberiséget.

A bűnbeesés után, az 1 Mózes 3:8-19-ben, elolvashatjuk milyen párbeszéd folytatódott le Isten, Ádám és Éva között. Mivel bűnt követtek el, ráébredtek, hogy meztelenek és megértették milyen érzés a szégyen. Természetes reakció volt, hogy elbújtak Isten elől. Aztán Isten megkérdezte: „De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” (1 Mózes 3:11).

Röviden, Ádám Évát hibáztatta, Éva pedig a kígyót, aki rászedte őt. Isten ezután megátkozta a kígyót és az egész emberiséget; legtöbbünknek nem ezek a kedvenc igeversei a Bibliából. Számos kérdés merül fel ezzel a szakasszal kapcsolatban: „Hogyan kéne reagálnom erre a kígyót és emberiséget érintő átokra?” „Miként segít ez az igerész abban, hogy jobban megértsem Isten jellemét?” „Hogyan örvendezhetek egyáltalán, miután ezt elolvastam?”

Miközben azt gondolhatnánk, hogy az örvendezésünk itt kell, hogy véget érjen (még akkor is, ha csak a 3. fejezetnél tartunk), ez a valóságunk. De ami a sorok között el van rejtve erről a valóságról, az csodálatos. Ha alaposan megnézzük, akkor a 15. vers azt, ami reménytelennek és lehangolónak látszik, a világ legnagyszerűbb történetévé fordítja. Ez az első olyan bibliai vers, ami az evangéliumra utal. Itt ígéri meg Isten először, hogy egy nap kimenti az emberiséget a bűn átka alól.

„Ellenségeddé teszem az asszonyt, téged pedig az ő ellenségévé teszlek. Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai folytonosan harcolni fognak egymással. Az asszony leszármazottja a fejedre tapos, te pedig a sarkába harapsz.”1 Mózes 3:15

Isten megígérte, hogy az asszony utódja legyőzi a kígyót, Isten és ember ellenségét. A későbbiekből tudjuk, hogy ez az utód Jézus Krisztus!

A Galata 4:4-5-ben ez áll: „Amikor pedig eljött a megfelelő idő, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.”

Jézust egy feladatra küldte Isten ebbe a világba, hogy meghaljon az emberiségért és beteljesítse az 1 Mózes 3-ban olvasható első ígéretet. Annyira hálás vagyok, hogy láthatjuk, ahogy az ígéret valóra vált Krisztusban! Ez olyan élénken mutat rá Isten jellemére: hogy Ő az ígéretek hűséges megtartója!

Ha továbbolvassuk az 1 Mózes 3-t, láthatjuk, hogy milyen komoly következményei voltak a bűnnek, de azt is észrevehetjük, hogy Isten biztosítja, hogy ne ez legyen a történet vége azoknak, akik hisznek Jézusban. A Megváltó megjövendölése az 1 Mózes 3:15-ben az első reménysugár.

Igazság szerint Isten mindenható. Tudja, hogy mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének, és mindig volt terve arra, hogyan menti meg az emberiséget a bűn következményeitől (ami örök kárhozat és elválasztódás Tőle).

A bűn valóságos, de Jézus is az. És ez az oka annak, hogy Isten megtartotta az emberiséget: hogy tanúi lehessünk, milyen szenvedélyesen és elkötelezetten szeret minket (ezt látjuk abban a munkában, amit Jézus véghez vitt) és hogy azért éljünk, hogy Őt dicsőítsük! A Róma 5:8 azt mondja: „Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk.”

Végezetül, barátom, szánj egy percet arra, hogy elolvasd a Róma 5:18-21-t, hogy minden összeálljon! Ahogy a bűn kárhozathoz vezetett, egészen Ádám óta (az emberiség kezdetétől), úgy életet nyer minden ember Jézus Krisztus, Isten bűntelen Fiának élete, halála és feltámadása által. A törvény azért van, hogy rávilágítson a bűneinkre és megmutassa, milyen nagy szükségünk van Isten kegyelmére és emellett a törvényen keresztül Isten is megmutathatja jellemét.

Halottak voltunk bűneinkben, de „Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket!” (Efézus 2:4-5). Dicsőítsük Istent kegyelméért és jóságáért!

Miközben továbbolvasod a tanulmányt, bátorítson a tudat, hogy az egész Biblia egy nagy történet, ami Jézusról szól. A kezdetekben Isten úgy teremtette a világot, hogy Jézus már öröktől fogva vele volt, és terve is volt arra nézve, hogyan mentse meg azt Jézus által. Jézus az Út, az Igazság és az Élet (János 14:6), aki ma a tiéd is lehet (nézd meg, hogyan hív téged a János 11:25-26-ban!)

Isteni szeretettel,

Grace Ann Hopkins szereti Jézust. Jelenleg a Liberty Egyetemen tanul, főbb szakirányai a közgazdaságtan, a vallás és a keresztyén tanácsadás. Mélyen szereti Isten Szavát és keresi a lehetőségeket, hogy megoszthassa azt azokkal, akiknek útja keresztezi az övét. Szereti családját és barátait, küldetésének érzi, hogy a mellette élő emberek szeretve érezzék magukat. Azt szeretné, hogy tudd, hogy igenis számítasz, mert Isten saját kezével teremtett téged különlegessé és adott egyedi célt az életednek. Ő úgy szeret téged, ahogy vagy! (Zsolt. 139:13-14, Ef. 2:10, János 3:16). Grace Ann-nel kapcsolatba léphetsz a blogján.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-reality-of-jesus/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Bűnösök barátja

„A farizeusok közül néhány törvénytanító látta, hogy Jézus együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel. Megkérdezték hát a tanítványait: „Hogy lehet az, hogy ő vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel együtt vacsorázik?!” Jézus meghallotta, és ő válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”Márk 2:16-17

Márk evangéliumának második fejezetében Jézus elhívja Lévit, a vámszedőt (görög nevén Mátét), hogy legyen a tanítványai egyike. Lévi (Máté) meghívta Jézust az otthonába, hogy együtt egyenek és legyenek közösségben. Erre a vacsorára pedig eljöttek Lévi barátai is, akik maguk is vámszedők és bűnösök voltak.

Azok, akiknek „jó” hírneve volt, akiket tisztelt a közösség, nem helyeselték Jézus tettét. Azért, hogy foltot ejtsenek Jézus jóhírén, úgy emlegették Őt, mint aki „vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!” (Máté 11:19).

Jézus bárkit tanítványául választhatott volna, Ő mégis átlagos, tapasztalatlan bűnösök színes csoportját választotta ki azért, hogy terjesszék az evangéliumot a világ minden szegletébe. Voltak köztük szegény, tanulatlan emberek. Mások, mint Lévi (Máté), társadalmi számkivetettek voltak, akiket megvetettek és gyűlöltek.

Jézus hihetetlen stratégiát követett azalatt a három év alatt, míg a Földön szolgált.

Tudta, hogy csak korlátozott időt tölt a földön.

Tudta, hogy milyen küldetést bízott rá Isten, ezért szolgálatában elhagyta a zsinagógákat és kiment a bűnösök közé, akiket Isten meg akart menteni.

Jézus stratégiája földi szemmel nézve talán őrültség volt. Az Evangéliumokban azt látjuk, hogy olyanokkal létesített kapcsolatot, akiket a társadalom elutasított: leprásokkal, házasságtörőkkel, prostituáltakkal, nyomorékokkal, betegekkel és szegényekkel. Senki sem esett kívül az Ő látóterén.

Jézus látta a láthatatlanokat és az elfeledetteket. Tudta, hogy valójában megváltásra van szükségük.

A bűnösnek igazából Isten megbocsátására van szüksége, tehát Jézusra, Isten Fiára, aki megkeresi a bűnösöket.

Sokan, akik Jézust keresték és követték, arra az életet átformáló változásra vágytak, melyet csak Ő adhat meg. Jézus könyörületességével ott találkozott ezekkel az emberekkel, ahol valójában voltak az életükben – a bűn rabszolgaságában, ahol képtelenek voltak segíteni önmagukon. Jézus Isten ellenségeivel evett és ivott, hogy megossza velük a megbékélés üzenetét – az üdvösség evangéliumát.

Ha halljuk az evangéliumot, megvalljuk bűneinket, valamint hitünket és bizalmunkat Jézus Krisztusba, mint a mi Urunkba és Megváltónkba helyezzük, akkor újjászületünk Isten Királyságába, mint az Ő gyermekei, hogy örökké vele éljünk (Róma 8:14-17, Róma 9:8, 1 János 3:1-2). Az örömhír átformál, és hatására a bűnösök nemcsak ismerősei vagy társai lesznek Istennek, hanem a családja.

Jézus azért tért be a bűnösök és számkivetettek életébe, mert a könyörület és a szeretet vezérelte.

Hívőként mi is erre kaptunk elhívást. Arra, hogy túllássunk a másik ember vétkein és felismerjük, hogy orvosságra van szüksége, hogy felajánljuk neki Jézust, a bűnből való gyógyulás egyedüli útját.  

Jézus arra hív, hogy szeressük jobban az embereket, mint amennyire utáljuk azt, ahol az életükben vannak.

Márk 2. fejezetének iróniája, hogy az Istennel való megbékéltetés a vallásos vezetők és a törvénytudók feladata lett volna. De ők sokkal inkább arra figyeltek, ki a bűnös, semmint arra, mire van szüksége.

Kiről döntöttél úgy, hogy nem méltó Jézus Krisztus szeretetére, kegyelmére és megbocsátására?

Isten Királyságában mindenkinek lehetősége van békét kötni vele. Hívőként az a feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló rövid földi életet arra használjuk, hogy megosszuk másokkal Isten megváltásának történetét és az Ő megbocsátását!

Ez nem jelenti azt, hogy a hívők megbocsátják a bűnöket vagy maguk is belekeverednek a hitetlenek életét uraló vétkekbe. Jézust utánozva érezzünk könyörületet az elveszettek iránt, lépjünk kapcsolatba a hitetlenekkel azért, hogy az Ő stratégiáját követve ezeket az embereket bűnbánatra és így Istennel való megbékélésre vezessük.

Lehet, hogy az Istentől kapott küldetésed miatt ki kell lépned gyülekezeted falai közül. Lehet, hogy olyanokkal kell kapcsolatot teremtened, akik nem a te bibliatanulmányozó csoportodba járnak, akikkel nem együtt szolgálsz, akik nem a te köreidhez tartoznak.

Lehet, hogy ki kell lépned a komfortzónádból azért, hogy elérj olyanokat is, akik nem hasonlítanak rád, nem úgy gondolkoznak vagy viselkednek, mint te.

Ez azt jelenti, hogy olyanná kell válnunk, mint Jézus: készen kell állnunk megosztani az Ő szeretetének és kegyelmének üzenetét az ellenséges világgal, amely nem akarja hallani azt.

Gondold át, milyen radikális hatást érhetnének el a hívők a világban, ha úgy döntenének, félreteszik a saját kényelmüket, büszkeségüket és félelmüket és minden nap beszélnének valakivel Jézusról.

Kinek van szüksége megváltásra az ismerőseid közül?

Mit vagy hajlandó kockára tenni azért, hogy elérd őt?

Kegyelem és békesség neked,


/Terria Moore/

Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csapatában szolgál. Georgiaban született, de jelenleg férjével Virginiában él. Szeret szunyókálni, Oreót enni és különösen szereti Jézust. Szenvedélye, hogy lángra lobbantsa az ezredforduló nemzedékében született nők szívét, hogy ők is Isten igazságába kapaszkodjanak. Napközben fáradhatatlanul szolgál a helyi katonai kórház betegei mellett. Éjszakánként szeret olvasni és írni azokról a leckékről, amiket Isten tanított neki élete során. Terria életének sokszor túlzsúfolt körülményei ellenére, Isten mindig erősen és szeretetteljesen jelent meg a számára.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/friend-of-sinners/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Istennek kedves áldozat

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.”Zsidókhoz 13:20-21

Beszélgettél már olyan keresztyén barátoddal, aki éppen küszködött? Kértek már fel imádságra? Néha nem könnyű kitalálni, hogyan is imádkozhatnánk, pláne, ha nem tudjuk a részleteket. Lehet, hogy te magad is nehéz időt élsz és gondjaid vannak az imádsággal. Ilyen időkben különösen hasznosnak találom a Bibliában található imádságokat, mint amilyen a Zsidók 13-ban is olvasható. Imádkozhatunk mi is ezekkel a szavakkal, lehet ez saját imádságunk vezérfonala.

A fenti imádság eleje Istent a békesség Isteneként írja le. Ez a béke sokkal többet jelent a konfliktusok hiányánál, Isten békéjében teljesség van. Erről eszembe jut Pál imádsága a Filippi 4:7-ből: „Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ha az élet nehéz, emlékezzünk Isten jellemére – Ő a békesség Istene, Jézus pedig a Béke Fejedelme, akit az Ézsaiás 9:6 ígért nekünk. Erről eszünkbe juthatnak Isten egyéb tulajdonságai, amikért szintén hálásak lehetünk.

Isten igaz békét hozott a bűnnel való örök problémánkra, ami háborúban állt azzal, akinek a képére formálódtunk, halálunkat megváltotta Krisztus halála. Az Ószövetség ideje alatt hibátlan állatokat áldoztak. „A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására” (Zsidók 9:22). De az a sok áldozat csak árnyéka volt az eljövendőnek, előre mutattak arra az áldozatra, ami a kereszten végeztetett el mindannyiunkért. Az örök szövetség árát megfizette Istennek Krisztus értünk áldozott vére. Egy népszerű Észak-Ír himnuszban ezt a kérdést teszi fel a kórus:

„Meg vagy-e tisztulva
Jézus megmentő vére által?
Hát ruhád már fényes fehér mint a hó
Tiszta vagy Jézus vére által?”
/Hoffman E.A./

A Zsidókhoz írt levél írója elénk hozza a képet, melyben a Pásztor biztos helyre tereli a nyáját! Emlékezz Jézus szavaira: „Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:11). Ezért megvallhatjuk vétkeinket könyörületes Istenünknek. Jézus vére miatt bátran  járulhatunk jelenlétébe és hálatelt szívvel imádkozhatunk, hiszen „Jézusnak, Isten Fiának a vére — vagyis áldozati halála — megtisztít, és tisztán tart bennünket minden bűntől.” (1 János 1:7).

Tudjuk, hogy Isten feltámasztotta Jézust. Ez pedig jele Isten hatalmának és annak, hogy le tudja győzni a bűn következményét – a halált. Jézus halála és feltámadása áll a hitünk középpontjában. Jézus feltámadása nélkül a hitünk haszontalan, üres és jelentéktelen lenne, hiszen még mindig a bűneinkben élnénk és mindenkinél szánalomra méltóbbak lennénk – erről ír Pál az 1 Korinthus 15-ben. Egy könnyebb élet reményében csábítónak tűnhet a gondolat, hogy több út is vezet Istenhez. A Zsidókhoz írt levél azonban kíméletlenül kijelenti, hogy Jézus az egyetlen út, hiszen Ő az, aki fájdalmak árán kifizette adósságunkat, amivel tartoztunk. Hálából dicsőíthetjük az Istent, amiért Jézus megváltotta vétkeinket és átformálta életünket, hogy gyümölcsöket teremjünk és általunk a körülöttünk lévő világ is megismerje Őt.

Szeretem ahogy ez a szakasz elmondja, mi mindennel fegyverez fel minket Isten arra szerepre, amit tervezett nekünk, amire teremtett minket. Micsoda bizonyság! Sokszor túlterheltnek érzem magam és bizonytalan vagyok abban, hogy meg tudom-e tenni, amire elhívást kaptam, de olyankor eszembe jut az Ő hűsége! Ha Istenre figyelünk és emlékezünk arra, hogy Ő tudja, mi mindenre van szükségünk és ezekkel el is lát bennünket, akkor hittel előre léphetünk. Imádkozunk azért, hogy növekedjen a hajlandóságunk és ezt Isten használni is tudja a tervei és céljai beteljesítéséhez, hogy azok a mi terveink és céljaink is legyenek.

Ezek a versek arról is beszélnek, hogy Isten a maga számára kedvessé formál minket. Az Ószövetség áldozatait jó illatúnak írják le (lásd 3 Mózes 15). A mi életünk is lehet Istennek kedves áldozat – „Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad” (Róma 12:1).

Biztosak lehetünk abban, hogy Isten ellát minket mindennel, amire szükségünk van az előttünk álló lehetőségekben és tapasztalatokban, hogy dicsőséget hozzunk rá. A nehézségeink nem akadályozzák Isten terveit – legyen ezért Övé a dicsőség mindörökké. 

/Julie McIlhatton/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/pleasing-sacrifices/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Ő megmarad mindörökké

Hunyd le a szemed és vegyél egy mély lélegzetet! Idézd fel életed legszebb napját. Amikor rossz úton jártál és bűn már megtört téged, de Jézus eljött érted. Próbáltad megmenteni magadat, de aztán ő közbelépett, befogadott és magáénak mondott téged.

Hol lennénk Jézus nélkül? Olyan hálás vagyok, hogy erre a kérdésre sosem kell válaszolnunk! Mielőtt még megszülettél volna, az Alfa és az Omega már anyád méhében látott téged és létezésed kezdete előtt elrendelte napjaidat (Zsoltárok 139:16). Hallelúja, micsoda Megváltónk van!

Messiásunk örökre megváltoztatta az életünket. Egykor elveszettek voltunk, de Krisztus és az Ő kegyelme megtalált és megmentett minket. A halálból az életre jöttünk, mert Jézus mindent feláldozott azért, hogy megszabadíthasson. Megmentőnk most és mindörökké az Atyával együtt uralkodik a Mennyben. Napjaink minden pillanatában Közvetítőnk közbenjár értünk az Atyánál. Ő a Szent, a mi Főpapunk, a Királyok Királya. Nincs Jézushoz, Isten Fiához hasonló.

Krisztus miatt a megváltás fonala végigvonul minden bibliai történeten. A történelem pillanatait, mint egy mesterművet, Isten úgy formálta, hogy azok Jézusra mutassanak. Melkisédek élete homályba burkolódzik, de ha összekötöd a pontokat, akkor a Messiás képe egyértelműen kirajzolódik. Az ószövetségi pap többszörösen is párhuzamba állítható a Messiásunkal, így ráébredhetünk arra, milyen áldottak vagyunk, amiért örökkévaló Főpapunk van. Jézus ezen tisztsége örökké áll és folyamatosan hatással van ránk is:

  • Jézus örökkévaló főpapunk. Ő uralja életünk körülményeit és könyörög értünk. (Zsidók 4:14)
  • Jézus az igaz Királyunk. Krisztus saját életével fizette ki vétkeink árát, ezért igazságát az Isten nekünk tulajdonítja. (2 Korinthus 5:21)
  • Jézus a békénk. Krisztus kereszten elvégzett munkájáért az adósságunk kifizetésre került, most már békességünk lehet Istennel. (Efézus 2:14-16)
  • Jézus áldásokkal tölti ki az életünket. Hitünk miatt igazságot nyertünk, bűneinket eltakarja és nem említi őket többé. (Róma 4:6-8)
  • Jézus méltó az imádatunkra. Ő Isten dicsőségének kisugárzása, aki hatalmas Szavával fenntart mindeneket. (Zsidók 1:3)
  • Jézusnak korlátlan hatalma van és mindig jelen van az életünkben. Ő az, aki jelen volt a teremtéskor is. Jézus mindenek előtt volt, és minden Őbenne van. (Kolossé 1:17)

Barátom, Megváltód mindörökké megmarad. Jézus volt a Főpapunk és a Királyunk tegnap, ma és holnap is az lesz. Nem kell félned vagy kételkedned, mert a Megmentőd mindörökké biztonságban tart téged!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-remains-for-all-time/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

„Nyájától én eltévedtem…”

Emlékszem mennyire összezavart gyerekként, mikor valamelyik barátunk otthagyta a gyülekezetet, vagy a hittől is eltávolodott. Az életem és a családom biztonságos közege segített növekedni és virágozni, így nem tudtam elképzelni, hogyan teheti próbára az élet valakinek a hitét. Gyermeki hitem még nem állt ki egyetlen komoly nehézséget vagy szenvedést sem, így könnyű volt ragaszkodnom a hithez, hiszen még semmi nem vitt rá, hogy körömszakadtáig kapaszkodjak Jézusba. Felnőttként azonban egyértelműen ráébredtem arra, hogy az élet képes egy ember hitét megfakítani, megpróbálni, összetörni, vagy akár teljességgel lerombolni is.

Mózes első könyvétől kezdve látjuk, hogy az emberiség egészére mennyire jellemző a tévelygés, az eltávolodás. Jellemző ránk a bálványimádás és az engedetlenség is. Mivel tökéletlen világban élünk, sebzetten és fájdalommal telve, átélünk kimondhatatlan szenvedéseket és hatalmas örömöket is. Az élet bonyolult és a Zsidókhoz írt levél szerzője tudta, hogy hitünk majd próba alá kerül, tudta, hogy a világ által nyújtott számos dolog akar majd rávenni, hogy térjünk le a hit ösvényéről.   

Amikor minden jól megy, könnyű magunkban és javainkban bízni ahelyett, hogy a jó és szent Istenbe vetett hitünkhöz ragaszkodnánk. A nehéz időkben könnyű körülnézni és azon tűnődni, hol lehet Isten a romok között. A Zsidókhoz írt levél újra és újra azt tanítja, hogy Jézus jobb mindennél és mindent irányítása alatt tart, teljesen mindegy milyen időszakon megyünk éppen át.

A Zsidókhoz írt levél 1. fejezetében arról olvasunk, hogy Jézus jobb az angyaloknál és Szavának erejével tart fenn mindent. A fejezet első néhány verse szerint egyedül Ő képes megtisztítani bűneinktől (Zsidók 1:3)! Ennek fényében a Zsidók 2:1-4-ig arra bátorít, hogy „vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!” Ha kérdéseket teszel fel Biblia olvasás közben, (ami egyébként a Bibliatanulmányozás egyik nagyszerű gyakorlata), egyik kérdés, ami itt felmerülhet: „Mire is kell vigyáznunk pontosan?”

Ebben az igeszakaszban az ószövetségi törvényre utal az „amit Isten az angyalokon keresztül mondott”. A levél írója ellentétbe állítja azt, amikor Isten népe a törvény alatt élt és engedetlenségük a törvény alapján kiszabott büntetést kapta, azzal az idővel, amiben ma élünk és miénk Jézus, aki az igazi és jobb törvény. Az Ő megváltása, nagyszerűbb megváltása alapján mérjük az életünket. Mivel Krisztus kifizette a bűneink árát, az engedetlenségünkért járó büntetés a keresztfán került kiegyenlítésre.

Amikor arra bátorít minket az ige, hogy „még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket”, akkor ezekről az igazságokról beszél: nagyszerű megváltásunk Jézusban, aki jobb, mint az angyalok (Zsidók 1:4), jobb, mint Mózes (Zsidók 3:3-4), jobb, mint a törvény (Zsidók 8:6), és jobb, mint bármi, amit a világ kínál. Függesszük szemünket Jézusra, hogy semmi ne tudjon lassanként (vagy gyorsan) eltávolítani Tőle!

A régi, híres himnusz nagy igazságot fogalmaz meg: „Nyájától én eltévedtem, de Jézus megkeresett.” (Robert Robinson: „Jöjj el, élő víz forrása https://media.ldscdn.org/pdf/music/hymns-hungarian/1998-01-0430-come-thou-fount-of-every-blessing-hun.pdf) Amikor gyengének érezzük hitünk, és egyértelműen kísértést érzünk arra, hogy elforduljunk tőle, akár a bőség, akár a szűkölködés miatt, akár földi örömöknek, akár mély fájdalomnak köszönhetően, emlékeznünk kell arra, amit hallottunk, hogy ne engedjünk annak, ami tévelygésre ösztönöz.

A Zsidók 10:23 ezt mondja:

„Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért.”

Drága testvérem, bármivel is nézel ma szembe, hadd bátorítsalak, hogy nézz Jézusra. Figyeld meg, hogy ki Ő, és mit tett érted. Megingathatatlanul ragaszkodj a megvallott reménységhez, mert Megváltónk jó, megbízható és végtelenül jobb, mint bármi más, amit ez a világ nyújtani tud.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/prone-to-wander/
Fordította: Bolbás Viola
Kép: Vasadi Dubován Judith

Engedelmes szeretet

Egyszer régen lázadó voltam.

Keményfejű.

Engedetlen.

Miután Isten megajándékozott a megváltással, az első dolog, amit elkezdett átalakítani bennem a lázadó természetem volt. Ez volt aztán az Istennek való feladat! Többévnyi szándékos engedetlenség után Isten kegyelméből elköteleztem magam arra, hogy engedelmes leszek Neki, és Őt fogom szolgálni.

A megváltás után a hívő ember élete új irányt vesz és Isten felé tart. Az Istennek való engedelmesség a megújult, szent élet ismertetőjele.

Az engedelmességünk megmutatja az embereknek, hogy kihez ragaszkodunk. Amikor Istent választjuk saját, önző kívánságaink helyett, megmutatjuk, hogy Őt mindennél – még önmagunknál is – jobban szeretjük.

„Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt. Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében.” (1 János 2:3–4)

Új hívőként komolyan elköteleztem magam, hogy engedelmeskedni fogok Istennek; szenvedélyemmé, sőt, küldetésemmé vált. Ugyanakkor lassan kezdtem úgy kezelni az engedelmességet, mint olyasvalamit, amivel elnyerhetem Isten jóváhagyását és tetszését.

Ha rosszul bántam egy munkatársammal vagy rosszallóan beszéltem valakiről, rettenetes bűntudat kezdett gyötörni. Azonnal arra gondoltam, hogy el fogom veszíteni Isten szeretetét. A szeretetből történő engedelmesség átadta helyét a félelemből és a törvényeskedő kötelességtudatból fakadó szolgálatnak.

Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki – ez pedig egyáltalán nem nehéz!” (1 János 5:3)

Fontos, hogy odafigyeljünk a szavak sorrendjére az 5. részben. Először Isten szeretete jelenik meg, a mi engedelmességünk csak utána következik. 

A hit és a szeretet nem a mi engedelmességünk eredménye. Az Efézus 2:8–9 szerint a hitünk ajándék Istentől, az 1 János 4:19 szerint pedig az egyetlen oka annak, hogy mi szeretjük Istent az, hogy Ő előbb szeretett minket.

Éppen ezért a mi engedelmességünk elvileg minden esetben a következménye Isten irántunk való szeretetének, nem pedig egy ügylet, melynek során elnyerhetjük azt.

Ne értsetek félre. Az Isten Igéje és parancsai iránti engedelmesség elképesztően fontos. Hívőkkénk arra kaptunk elhívást, hogy az életünknek Isten Igéje legyen a biztos alapja. Bölcsességért, tudásért és békességért a Bibliára támaszkodunk. Az Ige a mi biztonságunk forrása és identitásunk záloga.

Ha igazán szeretjük Istent, keressük a lehetőséget, hogy megismerjük Őt és az Ő Igéjét, és hogy megtartsuk parancsait. Ha a hitünk őszinte, akkor engedelmesség lesz a gyümölcse.

De mi történik, ha csalódást okozunk Istennek?

Szerencsére Isten az első perctől kezdve tudja, hogy lesznek mulasztásaink, ezért küldte el nekünk a fiát, Jézust. Jézus megtette azt, amire mi képtelenek voltunk: tökéletesen és teljesen engedelmeskedett Istennek, még a kereszten is.

Mivel Jézus a hívőkben él, ezért Isten úgy lát minket, ahogy Jézust: tökéletesen igaznak, szentnek, szeretett gyermekének. Emiatt szabadon szolgálhatjuk Őt, és teljes szívünkből önfeledten engedelmeskedhetünk Istennek, tudva, hogy Ő mindig szeret minket, bármi történjen is.

„Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” (1 János 2:5-6)

Amikor engedetlenek vagyunk Istennel és az Ő Igéjével szemben, vakmerően, szégyenérzet nélkül futhatunk Istenhez, és kegyelmi trónja elé vethetjük magunkat őszintén megvallva, hogy mennyit küzdünk az engedetlenséggel. Őszintén és alázattal kiönthetjük neki a szívünket, majd megbánásunk és bűnvallásunk után bízhatunk Benne. Ezután ismét elkezdhetjük Őt követni, tudva, hogy szeret minket, tudva, hogy már elárasztott bennünket kegyelmével és bocsánatával, és tudva, hogy megbocsátott, megújított és helyreállított.

Ahogy egyre érettebb kereszténnyé váltam és felismertem, hogy Isten szeretete felmérhetetlen és kimeríthetetlen, hogy ugyanúgy szeret még akkor is, ha nem engedelmeskedek Neki, az egész gondolkodásom megváltozott. Ez a könyörületes szeretet arra késztet, hogy újra úgy döntsek, Őt követem, Őt szolgálom és Neki engedelmeskedem, akkor is, ha tudom, nem muszáj így tennem. Az Isten iránti engedelmességem az, amivel dicsőítem Őt az Ő hatalmas szeretetéért.

Amikor elbukunk, ne felejtsük el, hogy a megváltásunknak sosem a viselkedésünk vagy az engedelmességünk az alapja, hogy kivételes pozíciónk Istennél stabil és változhatatlan, és hogy Isten szeretetének teljessége a miénk, és Ő gyönyörködik bennünk.

Nem szabad megfeledkeznünk az Ő szeretetéről. Kövessük Őt engedelmesen újra, meg újra, meg újra!

Életed melyik területén kellene együttműködnöd a Szent Szellemmel, hogy fegyelmezettebb és engedelmesebb legyél Istennek? Hogyan imádkozhatunk érted?

Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/obedient-love/

Fordította: Pfaff Mária

Az evangéliumban nincs kivételezés

Az elmúlt időszakban a világ minden szegletében szembe kellett néznünk a koronavírus járvánnyal. Milliókat fertőzött meg, de hatása mindannyiunkon észrevehető. Az új vírus nem ismer határokat.

Van egy másik „betegség” is, ami világszerte fertőz, nem tartja tiszteletben a határokat és mindnyájunkat érint: az előítélet. Ez azonban nem újkeletű jelenség.

Az Apostolok cselekedeteinek 10. fejezete tele van színes látomásokkal, de alapjaiban véve az előítéletről és félreértésekről szól.

Péter volt az apostolok vezetője, de ez a fejezet rámutat arra, hogy Péter még mindig azt hitte, Jézus áldozata csak és kizárólag a zsidó emberekre vonatkozik. Látomásán és Kornéliusszal való kapcsolatán keresztül Péter végül ki tudta mondani: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is” (Apostolok cselekedetei 10:34-35). Ezek az események évekkel Krisztus halála és feltámadása után történtek, és Péter végül megértette, hogy mit hibázott és miben volt elfogult. Ráébredt arra, hogy Jézus azért jött, hogy megváltsa a zsidókat és a ’pogányokat’ is.

Az előítéletek mélyen gyökereznek és mi emberek olyan könnyen tudjuk diszkriminálni egymást szinte bármilyen tulajdonság alapján: bőrszín, földrajz, kultúra, vallás, nem, társadalmi-gazdasági jellemzők, kor stb.

Van, hogy az előítélet mértéke égbekiáltó – gyűlöletből fakadó bűncselekmény. Könnyebb így észrevenni, de ne váljunk bűnrészessé a hallgatásunkkal! Van, hogy az előítélet szinte észrevehetetlen. Becsordogál és a kultúránk részévé válik.

Az előítélet lehet tudatos vagy tudatalatti, de a hatása minden esetben valós.

Isten szeretete azonban átlépi az általunk felállított határokat. Jézus azért jött, hogy megmentsen minket. MINDENKIT.

Imádkozzunk azért, hogy olyannak lássuk az embereket, amilyennek Isten látja őket: az Ő képmására teremtetteknek!

Kérjük Istent, hogy távolítsa el a szemellenzőinket!

Kérjük Istent, hogy tisztítson meg minket a kivételezéstől és az előítéletektől, melyekhez ragaszkodunk!

Isten minden életet az Ő képmására teremtett és arra vágyik, hogy minden egyes lelket megmenthessen. Az evangélium jó hírét nem tárolnunk kell, hanem meg kell osztanunk másokkal! Kegyelemből nyertük el a megváltást, nem az elvégzett munkánk érdeméért, de amíg előítéletek léteznek, munkálkodnunk kell. Jobban kell igyekeznünk. Muszáj jobbá válnunk. Szó szerint életek múlhatnak rajta.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/no-favoritism-in-the-gospel/

Fordította: Szabó Eszter

Az evangélium elhívása és ajándékai

Az Apostolok cselekedeteinek egyik célja, hogy a keresztény hit terjedésének védelmére keljen, miközben bizonyságként szolgál Isten munkájáról. Ez a könyv, a Biblia többi könyvéhez hasonlóan arra hívja olvasóit, hogy térjenek meg és higgyenek Jézusban.

A 3. fejezetben arról a csodálatos történetről olvashatunk, amikor Péter és János meggyógyítja a sántát. Az emberek, akik tanúi voltak, elámultak, hogy Péter és János mire volt képes.

Miért kapott Péter és János hatalmat a gyógyításra? Azért, hogy megmutathassák, hogy az embereknek szükségük van egy sokkal mélyebb, lelki gyógyulásra, amelyhez elengedhetetlen a hit és a megbánás. Vizsgáljuk csak meg az evangélium elhívását és ajándékát, amikor Péter így szól: „Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket, eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra…” (Ap. Csel. 3:19–20a)

A hitre hívás

A hit megelőzi és életre kelti a megbánást, de ennek a hitnek a megfelelő ember felé kell irányulnia. Az önmagunkba vetett hit nem fogja megváltoztatni a szívünket. A másokba vetett hit nem fogja meggyógyítani mélyen gyökerező összetörtségünket. Az egy rendszerbe, filozófiába, világnézetbe vagy a munkába vetett hit nem fogja megoldani a bűn problémáját, ami elválaszt minket Istentől.

A hitünknek Jézusban, és csakis Jézusban, Isten Fiában kell gyökereznie. Ő az Egyetlen, aki helyre tud állítani, meg tud javítani, meg tud változtatni és meg tud gyógyítani minket a lehető legmélyebb és legjelentősebb módon.

A sántának volt hite. Amikor Péter és János meggyógyította őt az azonnali szükségéből, Jézus meggyógyította őt egy sokkal mélyebb szükségből.

„Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.” (Ap. Csel. 3:16)

Megtérésre hívás

Péter kihasználta a körülötte lévők figyelmét, és megtérésre, Jézusba vetett hitre hívta őket (19. vers). Nagyon hasznosnak tartom James P. Boyce (1886) egyszerű meghatározását. Szerinte „a megbánás a bűn felett érzett szomorúság, mely együtt jár azzal az elhatározással, hogy Isten segítségével többé nem vétkezünk.” A megbánás annak az elismerése, hogy vétkeztünk, és szükségünk van Isten segítségére, hogy az Ő útján járjunk, fokozva elhatározásunkat, hogy az Ő dicsőségére éljünk. A megtérésre hívás összekapcsolódik az evangélium ajándékaival.

A megbocsátás ajándéka

A megbánás egy gyönyörű ajándékhoz vezet, ez pedig a megbocsátásé. A Pétert körülvevő embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy bűnük milyen mélyen gyökerező probléma volt. Még most, kétezer évvel később sem értjük egyértelműen a bűneinket. Mindenkinek szüksége van a megbocsátás ajándékára, és a megbocsátás szépsége az, hogy ez egy folyamatosan megújuló ajándék. Isten nem csak egyszer bocsát meg, majd elvárja, hogy tökéletesek legyünk. Nap mint nap, akár óráról órára megbocsát nekünk.

Ez a megbocsátás a megbánáson keresztül kapjuk, amely a hitből fakad.

A felüdülés ajándéka

Ahogy Péter arra hívja az embereket, hogy térjenek meg és higgyenek, elmondja nekik, hogy a hit és megváltozott szív felüdüléshez vezet (20. vers). Mindannyiunknak erre van szüksége és erre vágyunk, nem?

Mi a felüdülés ajándéka? Jézus áldozata egyre több és több ajándékkal halmoz el minket, és az egyik ezek közül a felüdülés ajándéka, amely örömmel, vigasztalással és békességgel jár. Ezért van az, hogy a keresztények képesek átvészelni nehéz időszakokat könnyes szemmel és mégis örvendező szívvel. Elszigeteltek, mégis nyugodtak. Az életük egyszerre viharos, és mégis békés a megváltás ajándékának köszönhetően.

Ne tartsd természetesnek a megváltást! Tanúsíts megbánást minden nap, és dicsőítsd az Urat azokért az ajándékokért, amelyekkel ellátott.

Jézusra nézve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-calling-and-gifts-of-the-gospel/

Fordította: Pfaff Mária