5. hét / 2. nap – Megtörve és megváltva

“Mindnyájan, akik hiszünk Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltónkban, szabadok vagyunk a bűn büntetése alól és a bűn hatalmától életünk felett. Bár ezen a földön soha nem fogjuk elérni a tökéletességet, és továbbra is küzdeni fogunk a bűnnel, meg vagyunk győződve arról, hogy Jézus keresztáldozata által megigazultunk és bűnbocsánatot nyertünk.

 

Milyen múltbeli tévedéseket és bűnöket ítélsz el magadban? Hívőkként bátran mehetünk Isten kegyelmi trónja elé, keresve az Ő Atyai szerető és megbocsájtó szívét. Mivel Krisztusban új teremtmények vagyunk, fontos, hogy ne akadjunk le a múltbeli dolgainknál, hanem haladjunk előre az úton, amelyet Isten elénk helyezett.

 

Mennyei Atyám, köszönöm Neked, hogy vállaltad a legnagyobb áldozatot értem. Segíts, hogy megnyugodjak a megváltásomban, és járjak bizonyossággal abban. Segíts úgy látnom magam, ahogyan Te látsz engem. Segíts Krisztus tökéletes igazságában járnom. Segíts olyan jóindulatúan megbocsájtanom másoknak, ahogyan Te megbocsájtottál nekem. Jézus nevében kérlek. Ámen.” ( You version)

Fordította: Vasadi Dubován Judith

 

5. heti memoriter – Megtörve és megváltva

A héten szánj időt arra, hogy megvizsgáld a szíved és határozd meg, hogy a házasságtörő asszonnyal vagy a farizeusokkal tudsz-e leginkább azonosulni. Bánj meg mindennemű rossz gondolkodást, amely megakadályoz abban, hogy elérj másokat vagy Te magad elfogadd Isten kegyelmét, megbocsátását és szabadságát.

4. hét / 5. nap – Megtörve és megváltva: Isten megváltó munkája

„… aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól…”

Titusz 2:14

Újszülött kislányom kinyitotta szemeit, és csak nézett felfelé, rám. Pislogott miközben megpróbált hozzászokni a szobában levő fényhez. Én is pislogtam, és megpróbáltam visszafolytani könnyeimet, melyek egyre gyűltek a szememben.

Gyönyörű volt.

Picinyke.

Az enyém.

Anya lettem – egy fiatal anyuka. Hogy pontos legyek – 19 éves.

Másodéves főiskolás voltam akkor ősszel, és egyedülálló tinédzser anyaként aközött vívódtam, hogy elképzelhető-e hogy Isten szeret engem, és tulajdonképpen elhiszem-e, hogy Ő szeret engem.

A néhány hónappal azelőtti pozitív terhességi teszt egy sorozatnyi új dolgot váltott ki az életemben, ezek közül az egyik legerőteljesebb érzés a méltatlanságom volt. Nagyon elszúrtam. Csalódást okoztam azoknak az embereknek, akiket szeretek. Anya lesz belőlem az életem egy olyan szakaszában, amikor igazából fel kellett volna göngyölítenem a gyerekkoromat.

Többé nem lehetett azt mondani rólam, hogy „jó lány” vagyok.

És azon tűnődtem, néha hangosan is, hogy Isten szeret-e még engem.

A félelem egy kis sokkos állapottal, majd mázsás bűntudattal és temérdek bizonytalansággal keveredve meggyőzött arról, hogy nem vagyok szeretetre méltó, a megváltás elérhetetlen számomra, és teljesen kiestem Isten kegyelméből. Úgy éreztem magam, mintha eljutottam volna a világ végére, és ott lennék egyedül, a sötétben és a hidegben. Bár anyaságom első napjai alatt végig hittem, hogy Isten szeret engem, ám nem éreztem így.

De nyilván azokban a magányos, sötét és hideg pillanatokban nyúltam a Bibliámért és megerősítést kerestem arra, hogy Isten szeret engem. Egész életemben arra tanítottak, hogy higgyem, Ő szeret engem bármi történjen is. De szükségem volt valamiféle bizonyítékra. Szükségem volt egy emlékeztetőre, amibe belekapaszkodhatom, és elismételhetem újra és újra, hogy el ne felejtsem, vagy ne kételkedjem abban, hogy az Ő szeretete valóságos az életemben.

Találtam egy bíztató igeverset, és lejegyeztem magamnak egy papírlapra. Az egy igeversből aztán kettő, majd öt lett, és végül két oldalnyi Ige volt lejegyezve, amely emlékeztetett arra, hogy Isten szeret engem. Azokat a papírlapokat folyton magamnál hordtam – összehajtogatva akár a zsebemben, akár a kézitáskámban, vagy a hátizsákomban, miközben órákra mentem.

Nemrég eszembe jutottak azok a lapok, és előkotortam őket egy irattartó dobozból. Még mindig sértetlen állapotban voltak, bár a lapok megsárgultak az évek alatt. Emlékszem mennyire nehéz volt elfogadnom, hogy Isten szeret engem, amikor úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg.

De miközben engedtem, hogy Isten Igéje emlékeztessen az igazságra, eszembe juttatta azt,  hogy Isten Önmagát adta értem, hogy megváltson minden gonosz cselekedetemtől.

A kisebbektől.

A nagyoktól.

Minden egyes rossztettől.

Ma már tudom, hogy függetlenül attól, hogy kezdő vagy haladó keresztények vagyunk, szükségünk van az Ő megváltó szetetetére minden egyes nap. De el kell fogadnunk a szeretetet és Krisztus áldozatának fényében kell járnunk. Néha ez azt jelentheti, hogy naponként apró dolgokban engedelmeskedve járunk Vele. Máskor jelentheti azt, hogy elfogadjuk az Ő szeretetét és bocsánatát, miközben keressük a helyreállás útját bűneink következményeiből.

Minden esetben Isten munkája a megszentelődést munkálja bennünk. Ő tanít minket miközben Vele járunk, és az Ő Igéjében az igazságot tanulmányozzuk (János 17:17), hogy mit jelent szentnek, az Ő céljaira elkülönítettnek, különválasztottnak lenni.

El kell döntenünk, hogy hisszük, az Ő megváltó munkája folyamatban van életünkben –  bármilyen mélyre süllyedtünk volna is. És miközben elhisszük, és ráállunk erre hittel, Ő megváltoztat bennünket.

A hit viszont kulcsfontosságú.

Hidd el, hogy Isten szeret – mert Isten szeret. (Jeremiás 31:3)

Hidd el, hogy Isten megvált – mert Ő megteszi. (Galata 3:13)

Hidd el, hogy Isten véghezviszi a jó munkát benned – mert Ő meg tudja tenni. (Filippi 1:6)

Függetlenül attól, hogy mi történt a múltadban, vagy jelenleg éppen mivel kell szembenézned, hidd, hogy Isten kegyelme és könyörületessége soha nem szűnik meg. A kereszt megváltó munkája elérhető számodra és számomra minden egyes nap.

Évek teltek el, és az újszülött kislányból felnőtt nő lett, akinek saját családja van. Bár jól emlékszem tinédzserkorom küszködéseire, azok nem határozzák meg életemet – Isten megváltó munkája határozza meg. Az Ő jósága, jóindulata, kegyelme és el nem múló szeretete megpecsételték életemet. És kétség nélkül tudom, hogy Ő a megtörtséget szépséggé változtatja, mert láttam amikor ezt megtette értem.

Kutasd az igazságot Isten Igéjében! Dönts úgy, hogy elhiszed azt az érzéseid ellenére! Aztán menj, és élj úgy, mint aki valóban hiszi, hogy az Ő Igéje igaz!

Mindent Őérte:

Chrystal

Chrystal Hurst egy energikus, életkedvvel teli, nyitottlelkű nő, aki arra bátorítja a nőket, hogy teljes lehetőségükkel töltsék be hivatásukat Krisztusban. Chrystal határozottan hisz Isten igéretében a Jeremiás 29:11 szerint: „Mert én tudom mi a tervem veletek…”, és az a célja, hogy segítsen a keresztény nőknek elhinni ezt, és életükre vonatkoztatni ezt az igazságot.

Chrystal tehetséges író, előadó, és dicsőítő csoport vezető. Dr. Tony és Lois Evans legidősebb gyermekeként Isten Igéjének közelségében volt egész élete során. Az Oak Cliff Biblia Társulat tagjaként Chrystal édesanyjával együtt a női kör misszióját vezeti, és a nőket az Úrral való mélyebb kapcsolatra bátorítja. Chrystal édesapjával közösen írt könyve nemrég jelent meg, ugyanakkor blogot ír – Chrystal krónikái címmel – ahol a hittel kapcsolatos szívbemarkoló gondolatait és mindennapi tapasztalatait osztja meg.

Legfontosabb elfoglaltságai: odaadó feleség, öt gyermek otthonoktató édesanyja, ezenkívül a Hurst háztartás „vezérigazgatója”. Férjével és családjával egy kisvárosban élnek Dallas, Texas közelében.

Fordította: Vasadi Dubován Judith

Forrás: http://lovegodgreatly.com/his-redeeming-work/

 

Save

4. hét / 4. nap – Megtörve és megváltva

„Jakab figyelmezteti Isten népét a büszkeség bűnére. A büszkeség az egyik legjobban elítélt bűn a Bibliában. A büszkeség volt az ok, amiért a Sátánt letaszították a Mennyből és ő továbbra is, ma is kísérti az embereket a büszkeség bűnével. A helyes hozzáállás, mikor Isten felé közelítünk, mindig az alázat.

Életed mely területein van szükséged arra, hogy alázatos legyél? Gyakoroljuk az alázatot, mikor elmondjuk a szükségeinket Istennek, mikor megbánjuk a bűneinket, mikor megbocsájtást kérünk és amikor Istent és az Ő népét tesszük életünkben az első helyre.

Mennyei Atyám, kérlek, teremts bennem szolgáló szívet, ami csak azt keresi, hogy mi kedves Neked. Kérlek, távolítsd el a szívemből a büszkeséget bármely olyan területről, amit érint. Uram, tégy engem alázatossá és hajlandóvá arra, hogy Téged és a Te népedet önzetlenül szolgáljam. Jézus Nevében, Ámen.” (Youversion)

Fordította: Megáll Nikolett

4. hét / 3. nap – Megtörve és megváltva: Dicsekedj az Úrban

„…hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az az Úrban dicsekedjék.” (1 Korinthus 1:31)

 

Testvéreim, gondoljatok arra, hogy mik voltatok akkor, amikor Isten elhívott titeket. Közületek nem sokan minősültek bölcsnek emberi mérce szerint – sem befolyásosnak, vagy nemesnek. De Isten a világ szemében bolondokat választotta ahhoz, hogy megszégyenítse a bölcseket. Isten az alacsony rangú, és kevéssé méltányolt dolgokat választotta ki; azokat, amik semmik, hogy semmivé tegye a valamiket, és hogy senki se dicsekedjen előtte. Őáltala lehetünk Jézus Krisztusban, akit Isten bölcsességgé, igazsággá, szentséggé, és váltsággá tett értünk. Azért, hogy, ahogyan az meg van írva: Aki dicsekszik, az az Úrban dicsekedjék. – 1 Korinthus 1:26-31

Egy olyan vasárnap reggel történt.

Mindannyian ismerjük ezeket a bizonyos reggeleket.

Túl későn keltünk föl, így mind a hatunknak rekordidő alatt kellett megfürdeni (ha szerencséd van, akkor sikerül az elsők között a fürdőszobába kerülnöd, és még jut melegvíz), majd az utolsó pillanatban kellett visszaküldenem az egyik fiamat, hogy cseréljen nadrágot; ki kellett békítenem a veszekedő testvéreket, és el kellett döntenem, hogy melyik szegény gyerek ül a kisbusz gyűlölt leghátsó ülésére – végül pedig pontosan akkor slisszantunk be az utolsó sorba, amikor a zene megszólalt. Az előttünk elterülő tömött sorokra néztem.

Hogy képesek ezek az emberek hétről hétre úgy kinézni, mint akiknek minden rendben megy?

A barátnőm a templom túloldaláról rámmosolygott, és integetett, úgyhogy elővettem a legjobb „imaházi mosolyomat”, amit csak képes voltam kipréselni magamból miközben izzadtságcseppek gyöngyöztek a hátamon. Elkeseredetten próbáltam felkészíteni a szívemet a dicsőítésre miközben a zongora hangjai felcsendültek. Annyira szerettem volna mindent összeszedni, és a legjobbat adni Jézusnak! De csak a türelmetlenségre, a haragra, és a durva szavakra tudtam gondolni, amelyek elrabolták a reggelünket.

Az imaházba vezető tizenötperces út alázatra késztetett minket. Bocsánatot kértünk egymástól, és megbocsátottunk. De ahogy ott ültünk a sorban, legszebb vasárnapi öltözetünkben, úgy téve, mintha mi sem történt volna, úgy éreztem magam, mint egy csaló.

Ember, mi aztán töröttek vagyunk!

Az 1 Korinthus 11-nél felütve a Bibliát a diakónusok elindultak, hogy körbeadják a kenyeret és a bort. Uram, úrvacsora… pont ma?! Azonnal annyira méltatlannak éreztem magam!

Bolondnak.

Gyengének.

Alávalónak.

Töröttnek.

Büszke voltam, és azt szerettem volna, ha úgy vonulunk végig a családommal a sorok között, mintha összeszedett emberek lennénk. Erős akartam lenni, nem pedig gyenge. Letisztult akartam lenni, nem pedig szétesett. Úgy akartam arra a vasárnap délelőttre tekinteni – és igazából minden egyes napra –, hogy elégedett vagyok magammal, és azzal, amit elértem. De az imaház nem egy tökéletes hely tökéletes emberek számára.

Sőt, pont az ellenkezője.

Ez egy hely a betegeknek, ahová eljöhetnek, és reményt találhatnak – nem a saját bölcsességük, pozíciójuk vagy teljesítményük miatt, hanem Jézus személyében és munkájában.

Ez az a hely, ahol az Ő lényének igazsága győz a hibáink és gyengeségeink felett; ahol  imádhatjuk Őt megbocsátásának mélységéért, és kegyelmének megújulásáért.

Ez az a hely, ahol szeretettel fogadják az összetört embereket, és ahol a megfáradtak megpihenhetnek; ahol az Ő bölcsessége felülkerekedik a szívünk keménységén és a világ zaján.

Ez az a hely, ahol erőnk végéhez érve leborulhatunk a kereszt lábához, megalázva Jézus áldozata, és lenyűgözve az Ő átformáló hatalma által.

Ez az a hely, ahol feltöltekezhetünk, hogy utána kimenjünk ebbe az elveszett világba, és kijelenthetjük, hogy nem mi, hanem Ő volt az, aki átformált minket.

Bölccsé.

Erőssé.

Méltóvá.

Teljessé.

Ez a Krisztus. Halleluja, mert ezt teszi velünk a Krisztus!

De általa a Krisztus Jézusban vagytok, ezért ha valaki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék…

Az Ő lábainál,

Whitney

Beszéljük meg!:

Mely területen kísértés a számodra, hogy magaddal büszkélkedj, ne pedig az Úrral? Hol hív téged arra Isten, hogy Pálhoz hasonlóan állj ki, és dicsérd Őt?

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/boast-in-the-lord/

4. hét / 2. nap – Megtörve és megváltva

“Pál kijelenti, hogy az egyetlen dolog amivel dicsekedhetne, az a gyengesége. Felismerte, hogy gyengeségei által Krisztus hatalma és ereje nyilvánult meg életében. Amikor nehézségek érik Isten népét, az lehetõséget teremt arra, hogy bensőséges módon felismerjék Isten erejét, amely mérhetetlenül nagyobb és hatalmasabb saját erejüknél.

Milyen dologgal kapcsolatosan szoktál dicsekedni? Mivel minden áldás, amivel rendelkezünk, Istentõl kapott ajándék – nem érdemeltük meg, sem nem dolgoztunk meg érte – az egyetlen elfogadható válaszunk mindarra amit Istentől kaptunk, a hálaadás.

Mennyei Atyám, köszönöm Neked az életemben lévő kegyelmi áldásokat. Segíts leszoknom arról, hogy saját erőmmel, képességeimmel és teljesítményeimmel dicsekedjem, vagy ezekre támaszkodjam. Segíts, hogy kizárólag Veled dicsekedjem és Benned bízzak. Jézus nevében kérlek. Ámen.” (Youversion)

Fordította: Vasadi Dubován Judith

Save