Címke: megtörve

„Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” (Zsoltárok 103:13)

„Mert amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy az Ő kegyelme az Őt félők iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk vétkeinket. Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” – Zsoltárok 103:11-13

Az a bizonyos decemberi séta a tanácsadóm irodájába örökre az emlékeimbe vésődött. Azon a szerda délutánon az autómtól az irodáig megtett út rettenetesen hosszúnak tűnt, és úgy éreztem, hogy a lábaim ólomból vannak. A szoba túlsó felében volt egy kis barna asztal, rajta lámpával; ehhez szoktunk leülni teázni és beszélgetni arról, hogy Isten mit végez éppen az életemben. Ebben a szobában mély lelki munka, és sok gyógyulás ment már végbe – úgy tűnt, mintha lelkem talaja az idő múlásával változott volna; sokkal szabadabb és lágyabb lett, ahogyan Isten minden szegletét bejárta velem.

Ő olyan türelmes és szerető.

Hatalmas imákat mondtunk el, Igéket olvastunk, és Isten az Ő csodálatos munkájának a kellős közepén volt: éppen megváltott egy összetört életet. Azonban ez az alkalom nagyobb kihívást jelentett a számomra, ugyanis Isten tőlem kért valamit. A szívem fájt, és ennek az ügynek elkeseredetten a végére akartam járni. Habár ismertem Krisztust, és életem java részében vele jártam, olyasvalakivel akartam beszélni a szégyennel vívott csatámról, akiben megbíztam. Egy semmit vissza nem tartó, nyitott, őszinte, mindent kiteregető beszélgetést akartam. Egy gyógyulófélben lévő maximalista számára ez meglehetősen nehéz.

A szégyen egy szörnyeteg, aki gyakran együtt jár unokatestvéreivel: a félelemmel, a szorongással, a depresszióval, és a reménytelenséggel.

Már beszéltünk arról, hogy a bűntudat ülteti el a szívükben a szégyent, az emlékek táplálják, és a titkolózás öntözi.

A szívemnek egész egyszerűen teljes gyógyulásra volt szüksége. Több gyökeret kellett kiásni, és egyedül a Főkertész volt képes arra, hogy valóban gondoskodjon arról, ami eltörött. Habár számos győzelmet és áttörést megtapasztaltam már, néhány dologgal mégsem boldogultam, és a szégyen újra és újra megpróbálta felütni ronda fejét az életemben.

Ahogy leültem, a szívem zakatolt, a kezeim pedig izzadtak. Tanácsadóm történetem nagyrészét ismerte: tudta, hogy lelkészgyerek vagyok, tudott a fájdalmas válásról, amelyen a szüleim a szemeim láttára mentek keresztül, és tisztában volt azzal, hogy milyen mély sebeket kaptam gyermekként.

Az ellenség célba vette az életemet, és a szívemen ott éktelenkedett minden egyes lövés nyoma, amellyel megpróbált leszerelni. Egészen fiatalon kezdtem Krisztust követni, de aztán az élet… az élet csak zajlott. A húszas éveimben arra lettem figyelmes, hogy habár szerettem Istent, és szolgáltam Őt, mégis fáradtnak éreztem magam, és nehéznek… Teljesen kimerültem. Az Úr irgalma azonban akkor is előttem járt, és jó Atyához híven meg akarta gyógyítani életemnek azt a területét.

Egy nehéz terhet cipeltem, és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy azt a győzelmes futást végezném, amire Ő elhívott. Ez a „poggyász” rendkívüli módon lehúzott, mert tele volt múltbéli megbánásokkal, emlékekkel, és a jövőmtől való félelemmel. Szinte már szokásommá vált az egészet magammal cipelni, és már nem is emlékszem arra a pontra, amikor a vállaimra vettem. Mozogtam ugyan, de megakadályozott abban, hogy fussak.

Találkozónk előtt úgy éreztem, hogy az Úr azt kéri, tegyem le a maximalizmusomat és annak a fontosságát, hogy én mit gondolok magamról, és mások hogyan vélekednek rólam, mert enélkül nem lehetek igazán szabad.

A megvallás elengedhetetlen része a szégyen elpusztításának és semmissé tételének.

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van.” (Jakab 5:16)

Minden gyümölcsfának az életünkben, akár jó, akár rossz az, van egy gyökere; és tudtam, hogy most egy olyan mélyre nyúló gyökérről van szó, amelyről Istennek kell gondoskodnia. Eljött az ideje, hogy eldobjam a poggyászt, és fussak. Ott ültem az irodában, és zokogtam. Azt mondtam a tanácsadómnak, hogy le akarom tenni a szégyent, annak minden egyes darabkáját, és abban az életmentő szabadságban szeretnék járni, amit Jézus a halála árán szerzett meg nekem. Tudtam, hogy Isten elküldte az Ő Egyszülött Fiát, a legdrágább kincsét és ajándékát, és Ő elég volt. Amit Ő tett, az elég volt számomra, és ezentúl védve vagyok a megtörtség és a szégyen támadásaival szemben.

Ezt a harcot, amelyet az elme harcterén kellett megvívnom, csak úgy nyerhettem meg, ha a Támadó minden egyes hazugságára az Atya Igéjével válaszolok.

„Mert noha testben élünk, de nem test szerint viaskodunk. Mert hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem Isten szerint erősek, erősségek lerombolására. Leromboljuk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak, és készen állunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.” – 2 Korinthus 10:3-6

János 8:10-11 HOL VANNAK A TE VÁDLÓID?

„Amikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt kérdezte tőle: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged? Ő így válaszolt: Senki, Uram! Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél!” (János 8:10-11)

A János 8 az egyik kedvencem az Újszövetség történetei közül. Kreatív és vizuális mesélő típus vagyok, ezért azokkal a történetekkel tudok azonosulni, amelyekben el tudom képzelni magamat. Ha őszinték vagyunk, akkor mindannyian tudunk azonosulni ezzel a nővel valamilyen szinten. Habár vádlóink nem feltétlenül jelennek meg fizikai alakban, sok ember küzd a szellemi vádlással. Ebben a részben azt olvassuk, hogy a nőt elkapták, a bűn elkövetése közben leplezték le, és előre citálták, hogy megkapja a törvény által előírt büntetést. Biztosan rettenetesen reménytelennek, megszégyenültnek, és magányosnak érezte magát!

De valójában pont ez a törvény elé citálás volt az, ami által utat nyert az Irgalomhoz annak a lábainál, Aki nem csupán az életét, de a lelkét is meg tudta menteni.

Ahogy az emberek összegyűltek, hogy megkövezzék, Jézus az együttérzés testtartását veszi fel azáltal, hogy leereszkedik az ő szintjére, és a homokba ír. Lecsendesíti a vádlókat, és azt mondja az asszonynak, hogy mindent megbocsát neki, menjen, de ne vétkezzen többé. Amikor a vádlóid elítélő szavai gúnyolják az elmédet, kövesd Jézus példáját! Felelj nekik az Igével, tudd, hogy minden bűnöd meg van bocsátva, és lépj előre az életedben Krisztussal!

A szégyen ellenszere az IGAZSÁG.

A szégyen megtörésének receptjét a 103. zsoltárban találjuk. Dávid nem húzza az időt, és a zsoltárt az igazság megvallásával és kihirdetésével kezdi: „ÁLDJAD, én lelkem, AZ URAT, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről! Ő MEGBOCSÁTJA minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Megváltja életedet a sírtól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” (Zsoltárok 103: 1-4)

Mert amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. (Zsoltárok 103:11)

Az Ige Isten HATÁRTALAN szeretetéről beszél irántunk. Egyszer hallottam, ahogy egy lelkipásztor ezt mondta: „Hogy mutatnád be a rózsát egy vak embernek? Hogyan magyaráznád el milyen Händle Hallelujah-ja egy siketnek? Hogyan írnád le, hogy milyen érzés lesiklani egy sípályán valakinek, aki sohasem járt? Hogyan magyarázod meg a hibátlan, végtelen Istent a tökéletlen, véges emberi lényeknek?” A 103. zsoltár erről a Szeretetről beszél. Dávid megpróbálja szemléltetni azt állítva, hogy magasabb, mint a Menny. Azt mondja, hogy Isten a bűneidet olyan messze vetette el, amilyen távol van napkelet napnyugattól, ami azt jelenti, hogy örökre megbocsátattak, eltűntek, és nem lehet őket megtalálni. Az életed megváltozik amikor ahelyett, hogy elmenekülnél a megbocsátástól inkább afelé rohansz. Az Ő szeretete hűséges, és életed minden napján kísérni fog. Annyira hálás vagyok ezért a szeretetért, amely sosem adja fel! Fogadjuk el ezt az ingyenes ajándékot a mai napon, és élvezzük az áldásait!

„Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” (Zsoltárok 103:13)

Ahhoz, hogy Istennel járhassunk elengedhetetlen ismernünk az Ő természetét, hiszen annak az áradatában élünk majd, aminek Istent hisszük. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy az Igében járjunk, és higgyünk az igazságban.

Matthew Henry bibliakommentárja így szól:

„Az Ige rengeteget beszél Isten kegyelméről, melyet mind megtapasztaltunk már. Az Atya megszánja gyermekeit, akik még tudatlanok, és tanítja őket; megszánja és elviseli azokat, akik csökönyösek; megszánja azokat, akik betegek, és megnyugtatja őket; megszánja azokat, akik elestek, és segít nekik felkelni; megszánja azokat, akik vétkeztek, és ha megadják magukat Neki, akkor megbocsát; megszánja azokat, akik rosszban sántikálnak, és kijavítja őket; mert az Úr megszánja azokat, akik félik az Ő nevét. És miért? Mert látja testünk törékenységét, lelkünk bolondságát, és azt, hogy milyen keveset tudunk tenni, milyen keveset tudunk elviselni, és együttérez.”

Az Ő kegyelme és irgalma óriási felénk, mint egy apa és a fia esetében. Szeretném elmondani, hogy sokkal jobb a „poggyászom” nélkül élni. Egy csodálatos változás vette kezdetét, mivel nem csupán letettem a „poggyászt”, de sokkal jobb dolgokra váltottam be; például örömre, reményre, békességre, és megbocsátásra. Azért imádkozom, hogy ti is részesei legyetek ennek a szeretetnek a mai napon, megélhessétek azokat a gyümölcsöket, amelyek ebből fakadnak… a valódi énképet, a békét, és az elfogadást Krisztusban. Ő nem hagy magadra, Ő szeret téged, méghozzá olyan szeretettel, melyet nem lehet megmérni, és neked is ezt mondja ma: LÉGY SZABAD, MENJ, SZALADJ, és ne vétkezz többet! Ő érted él!

Az Ő csalhatatlan szeretetében,

Meshali

Meshali Mitchell egy jelenleg a texasi Dallasban élő fényképész, aki bármikor kapható egy kis világkörüli utazásra. Legjobban a Krisztusért égő szíve, és az emberek iránti szenvedélye az, ami jellemzi. Úgy hiszi, hogy az életet az olyan apró dolgok teszik csodálatossá, mint egy jó könyv, egy hinta, esetleg egy kis rágcsálnivaló. Meshali képeit, és a képek mögött rejlő szívet megtalálhatjátok az Instagramon (@meshali) és az oldalán (www.meshalimitchellphoto.com)

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/run-free/