Címke: megbocsátás

Hóseás és Gómer története a megbocsátás története. Az Úr egy parázna és hűtlen asszony által jelképezi saját népe hűtlenségét és elpártolását más Istenekhez. Ezt a történetet szeretném nektek ma újra elmesélni, egy másfajta szemszögből, azaz magát az üzenetet kívánom átültetni ide, a mi korunk hétköznapjaiba. Mert Isten ma is megbocsát, mert Isten ma is hűséges és Isten ma is szereti népét.

Gómer Isten népét jelképezi Hóseás könyvében. Diblajim leányaként született. És így is emlegették. Ő nem Ábrahám leánya volt, hanem az apjáé. Gómert a Szentírás erkölcstelen, züllött nőnek jellemzi. Neve vagy születésének és neveltetésének körülményeire, vagy jövőbeni bukására utal, de jelöli a “tökéletességet” és a “beteljesülést” is.

Hogy parázna volt-e mielőtt férjhez ment, vagy utána vált azzá? Erről a teológusok közt is megoszlik a vélemény. De egy biztos, ő egy valóságos személy. Valóságos nő, aki köztudottan szajha volt. Kirekesztett, a társadalom peremén, pénzért árulta a saját testét. És Baált imádta, bálványimádó volt.

Mivel mindenki tudta róla, hogy ki is ő, miféle nőszemély, ezért volt, aki megvetette és elítélte, és volt olyan is, aki kihasználta a Gómerben rejlő lehetőségeket. Néha azt gondolta magáról ez a nő, hogy mégis csak értékes valaki kell legyen, mert az igazság az, hogy sok férfi kapva-kapott a lehetőségen, akiket aztán egytől-egyig boldoggá is tett. Gómerrel tulajdonképpen nem volt semmi gond. Talán egy kicsit erőteljes volt rajta a smink, nem vetette meg az italt sem, legtöbbször egy harsány jelenség volt, de nagyszerűen tudott mulatni, jó humorérzékkel rendelkezett, remek közösségi embernek számított. Szakmáját is elégedettséggel űzte, azzal mentegetve magát, hogy ilyen ez a világ és ezt is meg kell tennie valakinek.

Aztán egy nap jött egy ember: Hóseás. Elég fura alak volt. Amolyan komoly ember. Mindenféle komoly dologról szokott beszélni az emberek közt. Izráel Istenéről.

Egyik reggel megjelent Gómer házánál. Gómernek feltűnt, hogy Hóseás egész nap ott köröz az ő törzshelyénél. Amikor egyszer kinézett az ablakon, Hóseás kérő pillantása a lelkébe égett. Érezte, hogy akar valamit tőle ez a fura férfi. És nem tévedett. Sőt, nem is akármit. Megkérte a kezét. Először Gómer egyszerűen csak kiröhögte Hóseást és otthagyta. Amikor másnap is eljött Hóseás és újra elmondta, hogy feleségül kívánja venni őt, Gómer kezdte realizálni, hogy itt nem valami ostoba játékról van szó, így egyszerűen csak őrültnek tekintette a férfit. Majd amikor legközelebb újra megjelent és a legmélyebb tisztelettel és szeretettel újra megkérte Gómer kezét, akkor a nő igent mondott. Igen! Talán mégis lehet újat kezdeni! – gondolta magában.

Egy rövid ideig szeretetkapcsolatuk működött közöttük. Három gyermekük született gyors egymásutánban. Neveik mély megdöbbenést váltottak ki a környezetükből. Az egyiket úgy nevezte el Hóseás, hogy „Megbüntetem a bűnt!”, a másiknak a „Nincs irgalom” nevet adta, míg a harmadiknak „Nem vagytok a népem”.

Ám a legtöbb ember szíve mélyén mégsem bízott ebben a házasságban. Azt is találgatták, hogy nem is mindegyik gyerek Hóseásé. És egy kis idő múlva nekik lett igazuk. Míg Hóseás a megtérést hirdette és a megigazulás lehetőségét igyekezett kortársainak érthetően elmondani, addig Gómer egyre több időt töltött otthonukon kívül. Hóseás tudta jól mit csinál asszonya és mély fájdalmakat élt át emiatt. Majdnem beleőrült a tudatba, hogy feleségének kevés az ő szeretete, újra más férfiak közelségére vágyik. Elhagyni mégsem tudta. Valahányszor kezet emelt Gómerre, nem volt képes megütni. Valahányszor Gómer emelt kezet férjére, a végén még Hóseás kért bocsánatot. Volt, hogy kizárta a nőt az otthonukból, de végül reggel kinyitotta az ajtót. A karjaiba vette és a szobájába vitte. Sokszor történt ez így.

De az egyik hajnalon Gómer késett. Sőt egész nap nem érkezett haza. Hóseás félt, mert Gómer nem került többé elő. Fogadkozott ugyan, hogy végzett egyszer s mindenkorra ezzel a hűtlen asszonnyal, de mégsem ez történt. Jobban emésztette a fájdalom Gómer hiányában, mint korábban jelenlétében. Elindult, hogy megkeresse. Aztán egyszer csak egy bordélyház alagsorában, egy koszos, büdös – szobának alig nevezhető – kis cellácskában talált rá. Időközben Gómer szerződést kötött e kétes hírű ház tulajdonosával, amiből Hóseásnak kellett kivásárolnia. Csaknem egész vagyona ráment, hogy Gómert kiszabadítsa ebből az embertelen körülményből, inkább mindenéről lemondott, csakhogy Gómert újra a magáénak tudja.

Beszélgessünk:

1. Gómer – Izráel jelképe – eltékozolta életét Baált imádó szeretőivel. Ahogyan Izrael is ezt tette: a Baált imádta többszörösen a történelmük során. Figyeld meg, hogyan viszonyult Isten házasságtörő kapcsolataihoz. “Azért íme csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek” (Hós 2:14). A megváltás szavai a szeretet szavai. Minket hogyan “csalogat” Isten? Mi módon késztet visszatérnünk Hozzá?
2. Csak az képes igazán szeretni, aki megtapasztalta már Isten szeretetét és megbocsátását. Az ilyen ember nem teheti meg, hogy a maga során ne szeressen és ne bocsásson meg másoknak. Hóseás kiválóan szemlélteti ezt a fajta szeretetet. Mit gondolsz erről? Igazi kegyelmet, igazi szeretetet és igazi, megvalósított irgalmat talált Gómer Hóseás oldalán! Olyat amire mindig is vágyott, ami hiányzott neki, amit hajszolt az éjszakában. Isten az, Aki megmentette Gómert, Hóseásban! És téged is megment!

Rodák Kinga