kegyelem – Szeresd Nagyon Istent

Bátornak lenni a vendéglátásban

február 1, 2019január 31, 2019Leave a comment

„Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!” — Róma 12:13

Vendéglátás. Ez az egyik olyan dolog, amiben növekedni szeretnék 2019-ben.

Az általam ismert embereket két csoportba szeretem osztani. Egyrészt ott vannak azon kevesek, akik bejelentés nélkül megjelenhetnek a házban, mert már bizonyították hűségüket, és a hibáim ellenére is szeretnek. Aztán ott vannak azok, akik kedvéért őrült takarításba kezdek (értsd, mindent elpakolok a szekrénybe), hogy minden tökéletes rendben legyen amikor megnyomják a csengőt. De mi van azokkal, akik egyik csoportba sem tartoznak?

A férjem érdekes módon született házigazda. Senki sem idegen a számára. Tartja a kapcsolatot az emberekkel és meghívja őket ebédre. Amikor én üzenetet küldenék, ő inkább telefonál. Régen azzal viccelődtem, hogy az innen-onnan összeszedett ismerősei beugranak karácsonykor… aztán tényleg megtették (és remélem újra megteszik.) Olyan embereket látogatunk meg nyaraláskor, akikkel az út szélén találkozott.

Rengeteget tanultam Russelltől. Akármennyire is szeretem a személyiségünkből fakadó különbségekre hárítani a felelősséget, a mai igeversekkel akkor is meggyűlt a bajom, hiszen arra világítottak rá, hogy miért is nem vagyok annyira jó/következetes/otthonos a bibliai értelemben vett vendéglátás gyakorlásában. A körülöttem lévő embereket tudatosan bátorítom, azonban teljesen megelégszem azzal, ha a megszokott kis csapatom vesz körül, és nem lépek ki a buborékomból olyan gyakran, amennyire kellene. A kifogások csak úgy cikáznak a fejemben: fáradt vagyok, vagy elfoglalt, dolgozok, inkább magamnak tartanám meg az időmet, hiú vagyok a házam kinézetére, félek, hogy elutasítanak, vagy nem érzem magam alkalmasnak arra, hogy elindítsam a beszélgetést.

Az Egyesült Államok déli részéről származva az én szemem előtt a „vendéglátás” szó hallatán azonnal Pinterestre illő tökéletes vacsorapartik, gyönyörű asztalok és elbűvölő, kiegyensúlyozott háziasszonyok képei villannak fel. Azonban az a fajta vendéglátás, melyről a Róma 12:13 beszél nekünk arra hív minket, hogy „segítsük Isten népét adományokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljuk a szíves vendéglátást!” És ez nem a papírtányérokról és a porcelánról szól. Sem pedig az asztaldíszekről. Sokkal inkább arról, hogy befogadjuk az embereket az otthonainkba és az életünkbe. Arról szól, hogy befogadóak vagyunk, nem pedig kirekesztők. Ez egy parancs, arra vonatkozóan, hogy segítsük a rászorulókat.

Isten kegyelme a vendéglátás legmagasabb szintű megnyilvánulása.

Hívőkként mi vagyunk az egyház. Mi vagyunk a kisebbség, akiknek életét a világ gyanakvással vegyes kíváncsisággal kíséri nyomon. Azt prédikáljuk, hogy a kegyelem mindenkié, zárt ajtókkal azonban az életünk torz képet fest az evangéliumról.

De ne keseredjetek el! Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes háziasszonyoknak kell lennünk. Nincsen séma, amire a vendéglátásnak hasonlítania kell.

Ha megnyitjuk az ajtónkat, akkor az szó szerint leküzdi azokat az akadályokat, melyek elválasztják az embereket. És természetesen elméleti síkon is lerombolja a korlátokat az emberek gondolataiban, hiszen az előítéletek és stigmák elhalványulnak, amikor lehetőséget biztosítunk a beszélgetésre és arra, hogy igazi kapcsolatok jöjjenek létre.

Ahogy 2019-be lépünk, legyünk bátrak és lépjünk ki a komfortzónánkból! Hívjunk meg embereket az otthonainkba és az életünkbe friss, új, szándékos módon! Hallgassuk meg idegenek történeteit és barátkozzunk össze velük! Legyünk spontánok! Építsük a közösséget és a szövetséget! Osszuk meg az életünket! És ezáltal reméljük, hogy vendégeink meglátják Isten vendégszeretetét és az életünkben tükröződő örömhírt.

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-in-showing-hospitality/

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 4. hét / 4. nap

október 4, 2018szeptember 30, 2018Leave a comment

Isten számára fontosabb a kegyelem, mint a harag

Olvasd el: Jónás 4:10-11

IMÁK: Róma 5:6-9

Jónás történetének végéhez értünk a mai versekkel. Az első fejezetben a próféta megtanulta, hogy nem lehet Isten elől elszaladni. A második fejezetben megtanulta, hogy Isten megbocsát azoknak, akik hozzá fordulnak. A harmadik fejezetben látta, ahogyan egy egész város megalázta magát Isten előtt, megtért és kegyelmet nyert. Most megtanulja, hogy Isten együttérez az olyan elveszett bűnösökkel, mint a niniveiek, és mint amilyen ő maga.

Jónás sajnálta az Istentől kapott növényt, amikor az elpusztult, de nem szánta az embereket, akik elpusztultak volna örökre elszakítva Istentől. Jónás könyve emlékeztet minket arra, hogy Isten az egész emberiség Istene, hogy Jézus minden nemzet minden polgáráért meghalt.

Bárcsak lenne még néhány vers Jónás könyvében, hogy lássuk, hogyan reagált Jónás erre az utolsó leckére. Megbánta? Megértette, hogy Isten mindenkire szeretettel kiterjeszti kegyelmét és irgalmát? Spurgeon mondta: „Reménykedjünk, hogy hátralévő élete során úgy élt, hogy örvendezett Isten megtartó kegyelmében.”

Ez az én imádságom is értetek, hogy amíg csak éltek, örvendezzetek Isten megtartó kegyelmében. Hogy Isten könyörületessége szerint tudjatok élni, megbocsátást és szeretetet tanúsítva – még azok felé is, akik megbántottak vagy rosszul bántak veled. Mit tanított neked Jónás könyve? Milyen értékes leckéket tanultál ezekben a hetekben?

Édes Istenem, köszönöm hogy szerettél, amikor még gyönge voltam. Köszönöm, hogy a szereteted megmutattad, miközben még bűnös voltam. Csak a szereteted miatt vagyok szabad a kárhoztatástól. Csakis a Te kegyelmed miatt van örök életem. Köszönöm szívem mélyéből. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Bíró Ibolya

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 4. hét / 1. nap

október 1, 2018szeptember 30, 2018Leave a comment

Isten kegyelmes hozzánk

Olvasd el: Jónás 4:1-3

IMÁK: Jónás 4:2

Egy prédikátor általában örül, amikor az emberek, akiknek prédikál, megtérnek; de Jónás nem örült. Bosszús volt, amiért Ninive lakói megbánták bűneiket és haragudott Isten irántuk megnyilvánuló kegyelme miatt is. Gondolkodjunk csak el ezen. Nemcsak hogy nem örült, de haragudott!

Azután elkezd Istennel vitatkozni és igazolni korábbi cselekedeteit – „Látod? Ezért nem akartam engedelmeskedni Neked, mert tudtam, hogy nagy a szereteted és könyörületes vagy!”

Ninive lakóinak bűnbánata és megmentésük olyan fájdalmas volt Jónásnak, hogy inkább meghalt volna, minthogy elgondolkodjon rajta; ezért menekült Isten elhívása elől is – nem az eredménytelenségtől, hanem az eredményességtől való félelmében!

De Jónás igényelte Isten kegyelmét és élvezte mikor Isten kiárasztotta rá. Most viszont, amikor másokra is kiárad, kikéri magának. Mi lett volna, ha Isten úgy bánik Jónással, ahogy Jónás akarta, hogy Isten bánjon a Niniveiekkel?

Veled is megtörtént már? Kegyelemért kiáltasz, de megtagadod másoktól? Mérges leszel, amikor jó dolgok történnek olyan emberekkel, akikről azt gondolod, hogy nem érdemlik meg? Gyakoroljuk Isten kegyelmét és szeretetét minden adódó alkalommal és valljuk meg az ítélkezés bűnét, ha ezzel küzdünk.

Édes Istenem, köszönöm a szereteted és kegyelmed. Köszönöm, hogy lehetőségem van megbánni a bűneimet. Emlékeztess, hogy Te vagy az egyetlen bíró és nem az én feladatom, hogy megítéljek másokat. Segíts szeretni és irgalmat gyakorolni, ahogyan Te. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Bíró Ibolya

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 4. heti memoriter és kihívás

szeptember 30, 2018szeptember 30, 2018Leave a comment

4. heti kihívás:

Jónás nagyon küszködött Isten tervével, mely frusztrálta, dühítette és engedetlenségbe taszította, mert nem hagyatkozott igazán Isten kegyelmére. Gondolkodj el vagy írd le, hogy neked milyen küzdelmeid vannak Isten tervével. Gondolj arra, hogy Isten milyen jó és kegyelmes, esetleg keress néhány Igeverset, mely Istennek ezen tulajdonságait emeli ki, és írd le, hogy ezek az igazságok milyen módon segítenek neked elfogadni Isten tervét.

Isten szíve

szeptember 28, 2018szeptember 30, 2018Leave a comment

„Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek.” János 3:17

Egy hideg, téli reggelen kaptam meg a levelet. Ez még akkor volt, amikor az emberek írtak levelet. Nem volt feladó – semmi utalás arra, hogy ki írta. Addig fürkésztem a levelet, amíg a következő szavak leugrottak a lapról: „Isten megbocsátott nekem és azért imádkozom, hogy majd te is bocsáss meg nekem.” Megállt a szívem. Azonnal. Pontosan tudtam kitől érkezett és miről szólt.

Elöntött a méreg. Nem hittem el. Hogy meri! Hogy gondolta, hogy egy vacak levél jóváteszi évek sérüléseit, fájdalmát és rombolását? Hamarosan rájöttem, hogy a haragom nem csak ellene irányult.

Vadul tomboltam Isten ellen. Hogy tehetted, Uram? Hogy tudtál megbocsátani annak az embernek, aki megsértett engem? Hogy tudtad ezt az embert a ’testvéremmé’ tenni Krisztusban? Utálom őt Uram, ezért Neked is utálni kéne!

Rosszul voltam. Mérgemben napokig csak sírtam. Nyafogtam. Duzzogtam. Messze futottam a gyülekezettől. A Biblia szavai üresen csengtek.

Én voltam Jónás.

Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek. – János 3:17

Ironikus, hogy miközben bűneim bocsánatára úgy tekintettem, mint Isten irgalmas szeretetének bizonyságára, közben úgy néztem ennek az embernek a bűnére, mint Isten haragjának igazolására. A saját képemre formált Istent akartam – Olyat, aki ingyen megbocsát nekem bármit, de keményen megbünteti az ellenségeimet mindenért. Azonban ez nem a Biblia Istene.

Ez Isten szíve az emberek felé – az összes bűnös felé – hogy senki ne töltse az örökkévalóságot Tőle elválasztva a pokolban. Isten szeret és arra vágyik, hogy mély kapcsolatba lépjen mindegyikőnkkel az Ő Fia, Jézus Krisztus megváltása által. Kitölti korlátlan kegyelmét és könyörületességét, mert nem akarja, hogy bárki elpusztuljon. Abban a pillanatban, amikor valaki elfogadja Jézust, nemcsak a bocsánatát kapja meg, hanem az Ő tökéletes igazságát. Jézus Istenben igazzá tesz, teljesen, azonnal és örökre. Ez az evangélium.

Bizony irgalmas, kegyelmes és türelmes az Örökkévaló hozzánk és szeretete nem fogy el. Nem hibáztat szüntelen, nem haragszik örökké. – Zsoltárok 103:8-10

Nem úgy bánik velünk, ahogy bűneink megérdemlik és nem gonoszságaink szerint fizet nekünk.

Szégyellem bevallani, hogy büszke haragomban és keserűségemben úgy döntöttem, hogy egy ember nem méltó Isten bocsánatára és kegyelmére. Haragom eltakarta Isten Szavának az igazságát. Küzdöttem azért, hogy lássam Jézus evangéliumának fényét.

Amikor Jézus, a mi Jó Pásztorunk otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy kövesse az egy elveszettet, bolondnak és meggondolatlannak látszik…hacsak nem te vagy az az egy elveszett. Jézus szenvedélyes tevékenysége a bűnösök felé definiálja, hogy kicsoda Ő. Ugyanez a szenvedély kell, hogy definiálja Isten gyermekeit is.

… mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket és megmentse őket. – Lukács 19:10

Még az én fájdalommal teli engedetlenségemben is, a Szent Szellem folyton követett engem. Ellenállhatatlan szeretete visszahúzott Hozzá. Az igaz megbocsátás kulcsa az én életemben az, hogy alázatosan elgondolkodom arról, mennyi mindent bocsátott meg nekem Isten. Hogy megmaradjak abban, hogy ne az ellenségeimre nézzek le, inkább Krisztusra nézek fel.

Amikor jobbnak látom magam másoknál, emlékezem arra, hogy az én igazságom Istennél kizárólag Jézuson alapszik és azon, amit Ő tett, nem azon, amit én tettem.

Amikor a keresztről, Jézus kínzó áldozatáról elmélkedem, emlékezem arra, hogy áldozata nemcsak értem volt, hanem mindenkiért, beleértve azokat is, akik vétettek ellenem.

Amikor az evangéliumra gondolok, emlékezem arra, hogy az alap a Kereszt lábánál van. Egyikőnk sem érdemes kifogyhatatlan szeretetére, Ő mégis ingyen ajánlja mindnyájunknak.

Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan magasan elborít bennünket hűséges szeretetével. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messze dobta el bűneinket tőlünk. – Zsoltárok 103:11-12

Eljön a nap, amikor Jézus visszajön és megítéli azokat, akik elutasították Őt. De az a nap még nem jött el. Úgyhogy addig meg kell erősödnünk a szeretetben…és erősen szeretni!

Az igazi keresztény szeretet nem jön könnyen. Ez egy áldozat, amit a világ sosem fog megérteni. Ha a szeretet és a megbocsátás nekünk nem kerül semmibe, soha nem fogjuk értékelni az áldozatos szeretetet, amit Jézus irántunk tanúsít. Minél jobban befogadjuk Jézust, annál jobban tudunk úgy szeretni, mint Jézus.

A szeretet nem pusztán az, amit Isten tesz. A szeretet az, aki Isten. A szeretet önmagát kínálja áldozatosan és vidáman, megkülönböztetés, habozás és megítélés nélkül.

Jézus a halálig szerette Atyját és Népét. Semmi nincs, amit Jézus ne áldozna fel a szeretet nevében.

Nincs olyan hely, ahová Jézus nem menne el.

Senki sincs, akivel Jézus ne volna hajlandó kapcsolatba kerülni.

Nincs határa annak, ameddig Jézus elmenne, hogy megmentse az elveszettet.

Jézus azért jött, hogy megmentsen!

Beszéljük meg:

Milyen szituációban vagy körülményben van szükséged egy olyan szívre, amelyik úgy szeret, ahogy Isten szeret?
Hogyan imádkozhatunk érted, miközben arra törekszel, hogy megéld a kegyelem evangéliumát?

Kegyelem és békesség nektek,

Terria

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-heart-of-god/

Fordította: Bíró Ibolya

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 3. hét / 5. nap

szeptember 28, 2018szeptember 23, 2018Leave a comment

Isten azért jött a világba, hogy megmentse azt, nem pedig azért, hogy elítélje

Olvasd el: János 3:17, Lukács 19:10

IMÁK: János 3:17

Semmi sem rosszabb annál, mintha valaki el van veszve és nem is tud róla. Életem 26 évében elveszett voltam és sejtelmem sem volt róla. Azt a tökéletes életet éltem, amiről a világ azt mondja, hogy tökéletes, de egy bőrönddel a kezemben éltem. Amikor letelepedtem egy új helyen, kipakoltam, találtam egy új munkahelyet, új házat, új barátokat… az űr a szívemben még mindig olyan nagy volt, hogy ismét költöznöm kellett, keresve azt a valamit, ami majd betölti az űrt. Amint Isten betöltötte azt az űrt, minden kezdett értelmet nyerni.

Az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Az Ember Fia azért jött, hogy megkeressen és megmentsen engem, hogy megkeressen és megmentsen téged. És továbbra is keresi az elveszetteket, a betegeket, minden embert aki úgy él, hogy nem ismeri fel mire van szüksége.

Kiről tudod, hogy még elveszett? Kiről tudod, hogy még mindig beteg? Jónást Isten Ninivébe küldte prédikálni, hogy megadja az embereknek a lehetőséget, hogy megmeneküljenek. Azt a parancsot kaptuk, hogy menjünk el az egész világba és hirdessük Jézus Krisztus Evangéliumát. A keresztények nagy többségének azt jelenti, hogy menj oda a szomszédodhoz, a gyermeked tanárához, a lányhoz az edzőteremben, a hölgyhöz a boltban. El vannak veszve, és nálad van a térkép. Betegek és nálad van az orvosság.

Drága Uram, köszönöm, hogy eljöttél a világba, hogy megments engem. Olyan sok embert látok a környezetemben, akik nem ismernek Téged, és nem is tudják, hogy Nélküled elveszettek! Adj nekem szavakat, hogy megosszam a jó hírt Rólad. Add, hogy a Te Szent Szellemed munkálkodjon a szívükben, hogy Veled kapcsolatba kerüljenek. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 3. hét / 4. nap

szeptember 27, 2018szeptember 23, 2018Leave a comment

Isten a könyörület Istene

Olvasd el: Jónás 3:9-10

IMÁK: Jónás 3:10

Tudod honnan származik az „együttérzés” szó? Lehet, hogy nem találod annyira érdekesnek, mint én (nyelvész vagyok), de mert a kegyelemről és együttérzésről beszélünk, kérlek légy kegyelmes, és olvasd végig.

Az együttérzés (angolul: compassion) szó latin eredetű, két szóból áll össze, a „con-” előtagból, ami azt jelenti, hogy „együtt-” és a „passion”, szóból, amely a „pateo” igéből ered, ami „szenvedést” jelent. Összetéve lényegében annyit jelent, hogy „együtt szenvedni valakivel”. Egy másik szó, melynek ugyanaz az értelme a „szimpátia”. Az egyetlen különbség, hogy itt a „syn” görög előtagot használjuk, a latin „con” helyett, mely szintén azt jelenti, hogy „együtt”. Itt vagy még?

Tehát, csak a szavak jelentését nézve, az egyedüli módja, hogy együttérzők legyünk, vagy valaki felé szimpatiával forduljunk, hogy közösen szenvedjünk vele – akár szó szerint, akár átvitt értelemben.

Azáltal, hogy megismertem a szó eredetét, könnyebb megértenem, hogy Isten együttérzése miért végtelen, miért terjed ki minden alkalomra és helyzetre. Azért, mert Ő tudja – Ő érti pontosan, hogy min megyünk keresztül.

A Zsidókhoz írt levél 4:15 versében ez áll: „ Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett.” A görögöknél az Isten egyik legfontosabb tulajdonsága az „apatheia” volt, ami azt jelenti, hogy minden érzelemre képtelen. Jézus nem ilyen. Ő tudja és érzi, hogy min megyünk keresztül.

Nem ejt ámulatba ez a gondolat? Megérted, hogy Isten nemcsak veled van a szenvedésben, de pontosan tudja mit érzel – a kételyeket, a küszködésedet, a fájdalmadat?

Ó, Abba, köszönöm, hogy az együttérzés Istene vagy, az Isten, aki megérti a fájdalmamat és velem van a legmélyebb völgyekben is. Dicsérlek és áldom Nevedet! Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 3. hét / 3. nap

szeptember 26, 2018szeptember 23, 2018Leave a comment

Isten örök kegyelmet kínál

Olvasd el: Jónás 3:7-8

IMÁK: Példabeszédek 28:13

Ninive népe megtette a megtéréshez szükséges lépéseket: beismerték, hogy rosszat tettek és felhagytak minden gonoszsággal, és nem követtek el többé semmilyen erőszakosságot (8. vers). Attól fogva, hogy tudjuk, helytelenül cselekszünk, el kell fordulnunk attól és meg kell térnünk.

A Példabeszédek 28:13 mondja: „Ha takargatod bűneidet, nem lesz jó dolgod, de ha bevallod, és elfordulsz tőlük, kegyelmet kapsz.” Ádám és Éva óta az ösztöneink arra indítanak, hogy takargassuk a bűneinket. A lelkiismeretünk miatt szégyelljük a bűneinket és nem akarjuk, hogy mások lássák azokat. Azt gondoljuk, Isten elől is elrejthetjük őket. A bűneink takargatására sarkalló hajlam nem válik javunkra. Akadályoz abban, hogy őszintén Isten elé álljunk valós állapotunkban. Isten kegyelmét úgy lehet elnyerni, ha megvalljuk és elhagyjuk bűneinket.

Bűneink megvallása konkrét kell legyen. Azt mondani: „Ha hibáztam valamiben, sajnálom” – nem számít bűnvallásnak.

Konkrét bűnt követtél el, ezért a megvallás is legyen konkrét. Továbbá legyen alapos. „Egyes bűnvallások, túl általánosak. Nem az adott személyre szabottak. Teljesen figyelmen kívül hagyják a helyreállítás szükségességét. Vagy nem adnak semmilyen iránymutatást arra, hogy hogyan lehet másképp eljárni, a bűnt elhagyni. Lelki megkönnyebbülés a céljuk.” (Orr)

A bűnvallás őszinte és tisztességes kell legyen. Ha nem azzal a céllal valljuk meg bűneinket, hogy le szeretnénk azokat győzni, akkor nem elég mély a bűnvallásunk, és csak egy gúnyolódás Istennel.

Hogyan vallod meg a bűneidet? Konkrét, alapos és őszinte vagy Istennel? Ne siess az imádságnak ezzel a részével. Meg kell vallanunk Istennek a bűneinket ha azt akarjuk, hogy erősödjön és virágzó legyen az Istennel való kapcsolatunk.

Ó, Uram, segíts őszintének lennem Veled és saját magammal is amikor bűnt követek el. Segíts megvallani Neked minden bűnömet és tisztítsd meg a szívemet. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Isten örökké tartó kegyelme

szeptember 26, 2018szeptember 25, 2018Leave a comment

„Ha takargatod bűneidet, nem lesz jó dolgod, de ha bevallod, és elfordulsz tőlük, kegyelmet kapsz.” – Példabeszédek 28:13

Vége az első iskolahétnek. Mindenki fáradt. Mindenki morog. Ezen a délutánon nagyon kevés türelmem volt a gyerekeimhez és mindenből elegem lett. Elegem volt abból, hogy fegyelmezem őket, ne verekedjenek, hogy szedjék össze a játékaikat, hogy pakolják el a cipőiket. Elegem volt az okoskodó szájukból, a süket füleikből és az engedetlenségükből. Aztán, amikor azon a napon már sokadjára mondtam félig kiabálva/félig könyörögve, hogy „Hányszor mondtam már nektek…?”, hirtelen megszégyenülve éreztem magam.

Megszégyenülve, mert eszembe jutottak a saját fogyatkozásaim a gyerekeim hibái helyett. Isten szemében én is ilyen nehezen kezelhető gyermek lehetek. Időnként makacs vagyok és szándékosan nem figyelek rá. Időnként túlzottan lefoglalnak saját kis világom dolgai. Időnként sokat nyafogok, még az imádságaimban is. Ő úgy tekint rám, mint egy gyermekre – nem csak azért, mert a gyermeke vagyok, hanem azért is, mert lelki éretlenségem miatt gyakran úgy is viselkedek.

Mi a különbség? Én elveszítem a türelmemet, kijövök a sodromból, de Isten könyörülete és kegyelme örökké tart. Mivel Jézus Krisztus által szeretett gyermekei vagyunk, irántunk való türelme sosem fogy el. Ő sosem adja fel. Nem mond le rólunk.

Mindig lehetőségünk van arra, hogy bűnbánatot tartsunk. A megbánás sokban hasonlít a szeretetre. Nem csak egy szó, hanem cselekedet is. Megbánhatsz valamit anélkül, hogy akár egy szót is szólnál – ha kész szívvel őszintén keresed Isten akaratát miközben tudatában vagy földi korlátjaidnak. Azonban, a szó kimondása hasztalan, ha nincs mögötte szívbéli változás. A mai Igeversek (Jónás 3:7-8) Jónás könyvébe kalauzolnak, ahol láthatjuk azt, milyen ellenszegülni Isten akaratának, majd a bűnbánást és Isten kegyelmét – Jónás személyes és Ninive lakóinak életében is.

A Mennyország ezen oldalán folyamatosan harcolnunk kell a testünkkel, az emberi mivoltunkkal. Gyakorta próbálunk úgy tenni, mintha felette lennénk az ilyen bukásoknak. A nagy keresztyén prédikátor és író, Charles Spurgeon számos módját felsorolta annak, hogyan próbáljuk takargatni a bűneinket – ceremóniákkal, kifogásokkal, igazolásokkal, titkolózással, hazugságokkal, könnyekkel, idővel, a felelősség hárításával. Ezek a kísérletek természetesen hiábavalók, hiszen nem tudunk elrejtőzni Isten elől.

Charles Bridges szintén sokatmondóan írta le, hogyan takargatjuk a vétkeinket. „Az Isten és az emberek egyaránt elrejtik a bűnöket – Isten ingyen, végtelen kegyelemből, az emberek a szégyen és a képmutatás miatt.” Azt szeretném, ha a bűneim el lennének fedezve (megbánva és begyógyulva) kegyelemmel, nem pedig szégyennel eltakarva (elrejtve, gyötrődve). Becsukhatjuk a szemünket akár egy gyerek és tettethetjük, hogy a bűneink nem valósak. Vagy elismerhetjük őket és tanulhatunk belőlük, engedve, hogy Isten formáljon minket. Ahogyan az a Példabeszédek 28:13-ban áll: „Ha takargatod bűneidet, nem lesz jó dolgod, de ha bevallod, és elfordulsz tőlük, kegyelmet kapsz.”

Mint keresztyének, kiválasztottak vagyunk. Sosem leszünk tökéletesek, de Isten nem mond le rólunk. Isten könyörületessége és kegyelme örökké tart, éljünk ezért bűnbánó szívvel a minket figyelő világban.

Sara

Forrás: https://lovegodgreatly.com/gods-everlasting-mercy/

Fordította: Virág Eszter

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 3. hét / 1. nap

szeptember 24, 2018szeptember 23, 2018Leave a comment

Isten, aki második esélyt ad

Olvasd el: Jónás 3:1-3

IMÁK: Jeremiás siralmai 3:21-23

Isten ismét mondja Jónásnak: „Menj Ninivébe!”. És ez alkalommal a próféta pontosan tudja, mit kell tennie. Nem akarta ugyanazt a hibát elkövetni még egyszer, így felkelt és egyenesen Ninivébe ment. Ha első alkalommal már ezt tette volna, nem kellett volna annyi mindent elszenvednie!

De sajnos vannak leckék, melyeket csak nehézségek, próbák vagy hibák árán tanulunk meg. Lehet, hogy nem ez az ideális tanulási folyamat, de mély nyomot hagy, mely segít minket növekedni és elkerülni a későbbiekben a hasonló hibákat.

A jó hír az, hogy Isten mindig kész arra, hogy egy második, harmadik, vagy tizedik lehetőséget adjon nekünk. Az Ő szeretete soha el nem múlik. Irgalma soha nem fogy el, mert minden reggel megújul. Ez azt jelenti, hogy minden reggel új esélyed van rá, hogy meghozd a helyes döntést. Függetlenül attól, hogy tegnap mennyire szúrtad el a dolgokat, Isten kegyelméből mindig kapsz egy újabb esélyt.

Van olyan dolog az életedben, amit meg kellene változtatni? Bármi, amiről tudod, hogy nem teszed helyesen? Ellenállsz, hogy Isten utasításainak engedelmeskedj? Döntsd el ma, hogy nem pazarolsz több időt arra, hogy a saját fejed szerint tedd a dolgokat, ehelyett inkább kérd Istentől a lehetőséget, melyet felkínál, hogy azt tedd, amit Ő kér tőled.

Drága Istenem, segíts, hogy helyesen cselekedjek. Belefáradtam, hogy újból és újból ugyanazokat a hibákat kövessem el, és belefáradtam, hogy mindegyre a saját kényelmemet tartsam szem előtt a Te akaratod helyett. Köszönöm, hogy Te mindig adsz újabb esélyt. Engedd, hogy értékelni tudjak minden egyes új lehetőséget, és soha ne tekintsem magától értetődőnek a Te megbocsátásodat. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea