Címke: kapcsolat

Tiszta lelkiismeret

Leave a comment

Semmi sem zökkent ki annyira, mint amikor a lelkiismeretem nem tiszta. Nem hagy aludni, vagy felébreszt az éjszaka közepén. A lelkiismeretem háborgása és émelygése. Gyakran arra utal, hogy megromlott a kapcsolatom valakivel. Időnként teljesen apró dolgok miatt kezdődik, például, ha azelőtt fecsegek, hogy átgondolnám, amit mondok. Van, hogy sokkal komolyabb az oka, például, amikor szándékosan olyat mondok, amivel megbántom a másikat vagy megtagadom Krisztust akár a szavaimmal, akár azok hiányával.

Szeretem a leírást, amit az 1 Sámuel 24:4-5-ben olvashatunk: „Akkor Dávid óvatosan odalopakodott Saul közelébe, és a köpenyének sarkát levágta. Saul azonban mindebből semmit sem vett észre. Emiatt azonban Dávidot később nagyon bántotta a lelkiismerete.” Én is ezt tapaszalom – bánt a lelkiismeretem. És ez jó dolog, mert általa Isten cselekvésre sarkall! Ha tudok imádkozni, cselekedni, ha meg tudom oldani a problémát, akkor az Úr ismért örömöt ad Őbenne. Ám időnként nem lehet megoldást találni. Ezekkel a dolgokkal sokat küzdök. Meg kellett tanulnom, hogy ha mindent megtettem már, ami lehetőségemben állt a békéért, akkor az Úr megbocsátását kell keresnem és ráhagyni a dolgok alakulását. A Róma 12:18 azt mondja: „Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek!”

Pál ebben a fejezetben a tiszta lelkiismeretről beszél és arról, hogy annak két fő területe van

  • tiszta lelkiismeret Istennel
  • tiszta lelkiismeret másokkal

Pál tudta, hogy az Istennel való kapcsolatának nem a saját jósága és cselekedetei adják az alapot, hanem maga Isten, aki Krisztus halálán keresztül közbelépett, megváltotta és megmentette őt. Pál azonban megértette azt is, hogy az, ahogyan él, és ahogyan cselekszik, szintén fontos. Erre figyelmeztette Timóteust is az 1 Timóteus 1:19-ben: „A hitben megállva és jó lelkiismerettel küzdj. Ugyanis vannak, akik nem tartották tisztán a lelkiismeretüket, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek.” Egyszerre bátorít és figyelmeztet is minket ez az igevers.

Mit jelent jó lelkiismerettel élni? Többet annál, hogy igyekszünk jól élni és segíteni másokat. Pálnak Istenben volt a reménysége – tudta, hogy a jövője nála van biztonságban – és lesz feltámadás. A halál nem a vég. Pál azt akarta, hogy az életén és a szavain keresztül az őt körülvevő embereknek lehetősége legyen megismerni Jézus Krisztust.

Erre példa az is, ahogy Pál Félixszel és feleségével Druszillával beszélt. Félixnek hatalmában állt elengednie Pált, akit igazságtalanul tartottak fogva, ahogy arra a parancsnok is utalt, aki Pált Félixhez küldte: „Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált vagy börtönt érdemelne.” Apostolok cselekedetei 23:29

Pálnak választania kellett: vagy elmondja az igazat Krisztusról, vagy kifizeti a váltságdíjat és szabadon távozhat. De ő nem félt a következményektől, hanem bátran beszélt Krisztusról. Szavai hatására még Félix is megrettent, hiszen a Druszillával való kapcsolatának bűnös voltáról is nyíltan beszélt neki Pál. Druszilla a harmadik felesége volt, akit arra bátorított, hogy váljon el férjétől és menjen hozzá feleségül.

Két éven keresztül Pál és Félix rendszeresen beszélgettek. Arra számítanál, hogy ennyi idő után végül Félix úgy dönt, hogy Pál jogtalan bebörtönzésének véget vet. De ehelyett a zsidóknak tett szívességet és a következő kormányzó kegyeire bízta Pált. Az élet igazságtalan. Pál helyesen cselekedett, nem vesztegetett meg senkit és tanúságot tett Félix előtt. Úgy tűnt, Félix nyitott, de végül nem változott meg.

A helyes tettek nem mindig vezetnek az elvárt kimenetelhez. Isten hűséget vár tőlünk, azt, hogy a végeredménytől függetlenül tiszta legyen a lelkiismeretünk Isten és embertársaink előtt is. A reménység – a biztos jövő Istenben – alakítja majd mindennapi életünket, ha kevesebbet aggódunk a világ számára fontos dolgok miatt és többet gondolunk arra, ami örökké tart majd. Jim Elliot misszionárius írta: „Nem bolond, aki feladja azt, amit nem tud megtartani, hogy olyat nyerjen, amit nem tud elveszíteni.”

  • Tiszta a lelkiismereted Isten előtt? Ha nem, beszélgess vele róla! Keresd és kérd a megbocsátását!
  • Tiszta a lelkiismereted másokkal kapcsolatban? Ha eszedbe jut valaki, akivel nem, mondd el Istennek. Gondold át, mit kéne cselekedni. Lehetőségeid keretén belül keresd a megoldást!
  • Életed és szavaid Krisztusra mutatnak? Úgy élsz, hogy hűséges vagy Istenhez és az Ő Szavához?

Imádkozz ma csodálatos Istenünkhöz, aki megtisztítja a lelkiismeretünket bűneink hatalmas tartozásaitól! Élj szabadságban! Oszd meg az örömhírt másokkal! Keresd először Isten országát! Akkor te is elmondhatod: „Ezért teljes erővel arra törekszem, hogy a lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.”

Forrás: https://lovegodgreatly.com/a-clear-conscience/

Fordította: Szabó Eszter

Ne félj

Leave a comment

Az Úr ezt mondta Pálnak egy éjszakai látomásban: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el, mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” – Apostolok cselekedetei 18:9–10

Az Úr Igéje hihetetlen erővel bír. A Szentírásnak ugyanazt a szakaszát különböző időszakokban olvashatom, és mindig valami újat tanulok. Az Úr más formában is beszél hozzánk, és kézbesítési módozatokban legtöbbször kreatív: más emberek segítségét veszi igénybe a feladat végrehajtásához.

Én jelenleg az újjápítés időszakában vagyok.

Azt mondták, hogy átlagosan két évig tart, míg egy válás után úgy érezzük, hogy a dolgok visszatértek a normális kerékvágásba. Habár többé nem igazán tudom, mit jelent a „normális”, de azt elmondhatom, hogy ennek a posztnak a megírásakor, azaz húsz hónappal a válás után, ismét kezdek szilárd talajt érezni a lábam alatt, és újra merek álmodni.

Bevallom, küszködtem, hogy az új helyzetem elfogadjam. Ez nem az a történet, amelyet valaha elképzeltem magamnak. Nem hiszem, hogy bárki, aki az esküvője napján az Úr elé áll, azon gondolkodna, hogy az örökre szóló házasságának egyszer csak vége szakad. Az enyém mégis véget ért. Azonban Isten számára ez nem volt meglepetés. Ez az én történetem most, de Isten benne van. Ő úgy munkálkodik, hogy mindenből valami jó származzon és az Ő dicsőségét szolgálja.

A félelem igazi bénító erő: félelem a változástól, félelem a jövőtől, félelem a kudarctól, félelem az emberektől.

Amikor a házasságom véget ért, azt gondoltam, az életemnek is vége. Kezdtem azt hinni, hogy már semmihez sem tudok érdemben hozzájárulni, és a kicsinyke hangom, ami még maradt, és amivel még bátoríthatnék másokat, többé már nem számít. Ki vagyok én? Mim van, amit adhatnék?

Az Úr azonban küldött segítséget, méghozzá olyan emberek formájában, akiket külön erre az időszakra választott ki.

Az elmúlt két év során az Úr különleges hölgyeket használt, hogy bátorítson és erőt adjon. Néhányukat csak nemrég ismertem meg, és egészen biztosan Isten alakította így a dolgokat. Egyszerűen hihetetlen: ezeket a kapcsolatokat magamtól sem megálmodni, sem létrehozni nem tudtam volna. Igazán észbontó! Az Isten iránti engedelmességükön keresztül abban, ahogy utánam nyúltak, bátorítottak, erősítettek, és hittek bennem, nagyban hozzájárultak, hogy ebben az időszakban ismét talpra tudjak álljak.

Isten folyamatosan használta az Ő Igéjét, hogy vezessen, különösen Pál apostol szavait az Apostolok cselekedetei 18:9–10-ben: „Ne félj; menj, és tedd, amire elhívtalak, mert sok emberem van ebben a városban.” Áldott vagyok, hogy személyesen megismerhettem néhány szuper különleges embert, akiket az Úr választott ki mellém pontosan erre az időszakra.

Nekem természetemnél fogva adottságom van arra, hogy összehozzam az embereket. Az egyedi tulajdonságok, amelyeket önmagunkban és másokban látunk a Teremtőnk visszatükröződései, mert az Ő képmására lettünk teremtve. Tudom, mennyire szeretek összehozni embereket, akiknek erre van szükségük, tehát mennyivel nagyobb örömét lelheti Isten abban, ha ugyanezt teheti? A szívem repes az Apostolok cselekedetei 18:10-ben olvasva, hogy „…én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” Ez az! Az Úr kiválóan össze tudja hozni az embereket, és ennek a világnak minden szegletében vannak hívei.

Amikor azon kaptam magam, hogy úgy érzem, az amerikai Montana államban élek a semmi közepén, és hogy itt soha senki sem fog rám találni, az Úr hűségesnek mutatkozott, és embereket küldött hozzám, hogy emlékeztessen: látnak, szeretnek és van célom.

Mitől kellene tehát félnem? Mitől kellene neked félned?

Megrémülhetünk ugyan, de mégis lehetünk bátrak. Amint elengedjük a félelmet és teljesen az Úrban bízunk, helyet készítünk az Ő számára, hogy a leghatékonyabban munkálkodjon bennünk. Ő fog mindenen keresztülvinni, amire elhívott bennünket.

Ő a mi védelmezőnk.

Amikor az előttünk álló út aggodalommal tölt el, Ő arra bátorít, hogy ne féljünk.

Van egy ellenségünk, aki el akar hallgattatni bennünket, hiszen a történeteink olyanok, mint a megszentelt föld. Lehet, hogy pont a te bizonyságtételed indítja majd el a megújulást azok életében, akik tanúi Isten kegyelmi munkájának az életedben.

Mindannyian egyedülálló lehetőséget kaptunk, hogy Krisztussal együttműködve erősítsünk és felemeljünk másokat. Én részese lettem ennek az ajándéknak, és szeretném, ha ezt mások is megtapasztalnák. Ezt azonban nem lehet csendben megvalósítani. Hallassuk a hangunkat! Legyünk olyan emberek, akikre számíthat Isten, akik nem félnek befogadni, szeretni és bátorítani másokat.

Lehet, hogy éppen te vagy az a személy, akiért valaki éppen imádkozik, hogy ma megjelenjen az életében.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/do-not-be-afraid/

Fordította: Barabás Mónika

Az internet hangjai

Leave a comment

Néhány havonta rámtör a kísértés, hogy mindenféle internetes profilomat töröljem. Túl sok negatív befolyás ér. A Facebook elszívja az életörömömet, fárasztó az Instagram felszínes képeit végigpörgetni, és még én érzem rosszul magam, amiért nem elég tökéletes az életem ahhoz, hogy érdemes lenne kitennem a Pinterestre. A közösségi média tökéletes táptalaj az elégedetlenséghez. Sokan még a legbensőségesebb pillanatokat is ország-világ szeme elé tárják, a barátságokat pedig politikai csatározások szakítják szét. Miért is nem tudunk kijönni egymással?

Legszívesebben a könyveim közé és a zenehallgatásba menekülnék.

De mielőtt rákattinthatnék a „törlés” gombra, Isten emlékeztet valamire. Ezt súgja a szívemnek: „Leányom, arra hívtalak el, hogy világíts a sötétben.”

A közösségi oldalak tagjai sebzettek, nekem viszont reménységem van Jézusban, amit megoszthatok velük is. Arra használhatom a hírfolyamomat, hogy az élet és a hit fontos kérdéseiben segíthessek másoknak. Megoszthatom a Szentírás alapvető igazságait, reményt adhatok, megmutathatom a gyógyulás útját egy elveszett léleknek.

Így tehát ahelyett, hogy csak elfecsérelném az időmet a közösségi médiában, azzal a céllal lépek be a profiljaimba, hogy az életről beszéljek.

Barátaim, Jézus a testet öltött Ige. Az Ő hatalmas neve még az Instagramon is élet és békesség. Egyetlen szavára engedelmeskednie kell a hírfolyamunk negatívszó-áradatának is. Az Úr a közösségi médián keresztül is használni akar minket abban, hogy szabadítást hozzon.

Álljunk meg egy pillanatra és imádkozzunk, mielőtt közzéteszünk valamit, hogy bölcsen válasszuk meg a szavainkat:

  • bátorítóan és Jézusra mutatóan beszéljünk.

„Többé ne káromkodjatok, és romlott beszéd ne hagyja el a szátokat! Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő!” – Efézus 4:29

  • kegyelemmel teli válaszokkal és alázatos szívvel segítsük elő a békét.

„Ezért legyetek mindenki iránt együtt érzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek! Hiszen Isten szeret titeket, és kiválasztott benneteket a maga számára, hogy szent népévé tegyen! Viseljétek hát el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valami panaszotok lenne a másikra! Ahogyan az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy bocsássatok meg egymásnak!” – Kolossé 3:12-14

  • dicsérjük a jót másokban, és adjuk tovább Isten szeretetét a gyűlölettel teli világban.

„Bölcsen viselkedjetek azok között, akik még nem hisznek Jézusban, és jól használjátok ki az időtöket! Amikor velük beszéltek, legyetek mindig bölcsek és kedvesek! Akkor majd mindig tudni fogjátok, hogy kinek mit válaszoljatok.” – Kolossé 4:5-6

  • hirdessük Krisztus megváltásának ellenállhatatlan üzenetét mindazoknak, aki hajlandóak meghallgatni.

„Szívetekben Krisztust tiszteljétek, mint Uratokat! Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek!” – 1 Péter 3:15

Arra hívattál el, hogy a közösségi médiában fény legyél. Lehet, hogy már a következő bejegyzésed is szabadulás lesz valakinek a kételkedésből és a félelemből, és szilárdan fog tudni megállni Krisztusban.


Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/online-voices/

Szívünk túlcsordulása

Leave a comment

Négy és fél évtized időtávlatából évszakok, helyek és emberek érkeznek és távoznak az életemből, gyönyörűen bővítve és változatossá téve közösségemet az elmúlt évek alatt. Gyermek vagyok, testvér, barát, feleség, édesanya, önkéntes, munkavállaló és még néhány ezek mellett. Különböző emberekhez különbözőképpen kapcsolódom, kapcsolatunktól függően. Néhány kapcsolat csak rövid ideig tart, mások pedig sokkal mélyebben meggyökereznek a menet közben rájuk fordított idő, tapasztalat és néhány különleges szívbéli kapcsolat miatt.

Megálltál-e valaha arra gondolva, hogy napi szinten milyen hihetetlenül sok emberrel vagy kapcsolatban?

Csupán a mai napomat végiggondolva, szemkontaktusban leszek és beszélni fogok a férjemmel, négy gyermekünkkel, a barátaikkal, munkatársaimmal a munkahelyemen és a szolgálatomban, közvetlen szomszédommal, egy tucat nemzetközi vezetővel, a kasszással, az iskolatitkárral és a szálloda recepciósaival. Lesznek még egyéb nem tervezett interakciók is – olyanok, amelyek tesztelni fogják a türelmemet, mások pedig áldássá válnak számomra olykor a legváratlanabb módon. Isten mindegyikről tud, merem mondani, hogy így vagy úgy, Ő maga helyezte őket az utamba.

Kit helyezett a te utadba és ők milyen szavakat fognak hallani?

„A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azokból hozza elő mindazt a jót, amit mond és tesz. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő mindazt a gonoszságot, amit mond és tesz. Mert a száj azt mondja ki, ami a szívet megtölti.” – Lukács 6:45

Mi van ma bőségesen a szívedben? AZ fog irányítani mindent, amit teszel és amit mondasz.

Néhányunknak ez félelmetesen hangzik.

Keserűség, harag, türelmetlenség, viszály, önzés – néhány nyilvánvaló dolog, ami túlcsordul belőlünk, amikor szívünk tele van gonoszsággal és hamissággal. De mi lenne, ha mélyebben néznénk a szívünkbe és felszínre jönne az egészségtelen énkép, bizonytalanság, aggodalom, mély sérelem vagy trauma?

Akármilyen keményen is próbáljuk felvenni a bátor és az „addig csinálom, amíg sikerül” arcot, szívünk gyakorlatilag mindent felszínre hoz. Előbb vagy utóbb, a rondaság túlcsordul – leggyakrabban azokra az emberekre ömlik, akiket legjobban szeretünk. Ahogy a gyerekeinknek sem mondhatjuk „ne mondd ezt” vagy „hagyd ezt abba” anélkül, hogy ne foglalkoznánk a szívükkel, nekünk magunknak is akarnunk kell mélyen magunkba nézni, megvizsgálni szívünket és felfedezni, hogy mi van valójában ott belül, és majd csak azután megtenni azt a bátor lépést, hogy meghívjuk Jézust azokra az összetört helyekre, hogy bocsásson meg, mondja meg nekünk az igazságot, gyógyítson meg, és formáljon át belülről kifelé.

Megalázó és kemény munka? Abszolút!

Megtörténik egyik napról a másikra? Aligha!

De ennek a kemény és szent munkának, a magunkba nézésünknek, mély és tartós hatása lesz a túlcsordulásunkra. Mi a legfőbb cél? Mások számára megmutatni, hogy nézzenek fel Istenre, az erő és a reménység forrására. Olvassuk tovább Lukács 6. részét: amikor elöntenek a hullámok, egy mélyen megásott, jól megépített, stabil alap Krisztusban rendíthetetlen. A sziklára épített ház állni fog… és az Ő ereje által szabadon túlcsordulhat bennünk a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önuralom (Galata 5:22-23).

Ha mások le tudnák hámozni a rétegeket és őszintén a szívünkbe nézhetnének, vajon mit látnának ott?

Ó, Jézus, szeretném, hogy életed, szereteted, békességed, a Te utad – a Te szavaid – uralkodnának a szívemben, megváltoztatnának és aztán túlcsordulnának belőlem.

Az Ő lábainál,

A képhez tartozó alt jellemző üres; image.png a fájlnév

Fordította: Pfaff Mária

Forrás: https://lovegodgreatly.com/from-the-overflow-of-our-heart/

Bizonyságtétel

Leave a comment

Áldás, békesség!

Még sosem vontam párhuzamot ezelőtt a tanulmány előtt egyetlen bibliai könyvvel sem ilyen tökéletesen lefedetten és világosan, mint ezzel a könyvvel. Döbbenetes, ahogyan már az elején világossá tette előttem Isten, és folyamatosan ahogy megyünk előre, újra meg újra rácsodálkozok a hasonlóságra.

Nálunk nekem jutott Hóseás szerepe, a férjemnek meg Gómeré. Igaz, nálunk a férjem nem nőkkel, hanem az alkohollal csalt meg folyamatosan, hosszú időn keresztül.

Már 10 éve iszákos volt amikor hozzámentem. Ahogyan Hóseás is küldetésként kapta, feladatul az ő házastársát, hasonlóképpen én is. Két héttel az esküvőnk előtt megkérdeztem az Úrtól, miért kell nekem ehhez a férfihoz hozzámennem? Éppen hatalmas undort éreztem a párom iránt akkor. A válasz meggyőződésként érkezett. Azért, mert ez a küldetésed! Indokolás: az eddigi udvarlóid is mind iszákosak voltak. Ez nem véletlen. Ez a mostani viszont jó családi háttérrel rendelkezik, akik melléd fognak állni, amikor szükséges!

Na, erre varrjál gombot! – mondtam magamnak. Úgy, hogy a hegyről lefelé már ezzel a ténnyel jöttem lefele. (A vőlegényem épp kórházban volt, mert le szeretett volna szokni az alkoholról, és én a látogatásról a hegyen keresztül mentem haza szüleimhez.)

Az alkoholizmus hasonlóan kemény próbája egy kapcsolatnak, mint egy olyan házastárs, akinek a szomszéd nője mindig vonzóbb, mint aki otthon van. Szinte minden fázisán átment a mi kapcsolatunk annak, amit itt Hóseás és Gómer kapcsolata produkál. Nekünk is született három gyermekünk, igaz a mienk mind a három fiú. Nekünk is voltak kísérleteink a szabadulásra. Kórházi kezelések, gyógyszer-beültetések, hitegetések, ígérgetések, másik oldalról fohászkodás, aggodalom, pénztelenség, sok-sok sírás és szenvedés.

Aztán amikor az Iszákosmentő Misszióban Krisztus gyermekeivé lettünk, utána volt 5 év alkoholmentes szabad élet, aztán egy baleset kiváltotta trauma megint az ital rabságába rántotta a férjemet. Akkor én is betege lettem ennek a változásnak és külön éltünk a férjemmel. De közben mint hitben járó, Krisztus leánya, imádságban az Úr kezébe tettem akkori válságunkat, a házastársi hűség és a gyermekek iránt érzett szülői felelősség összeegyeztethetetlen voltát, meg azt is, hogy én attól is rosszul voltam, ha csak eszembe jutott, hogy a párommal találkoznom kell. Ezért az Úrtól kértem, ha egyben tart bennünket, akkor adja vissza azt az első szeretetet, amivel el tudom fogadni, és szeretni tudom a férjemet.

Fél évig éltünk külön. Közben, a most már alkoholbeteg férjemet szülei bevitették egy pszichiátriára, ahol a kezelőorvosa elérte, hogy a párom újból Jézushoz forduljon kegyelemért! Az Úr most már végleg elvette tőle még a kívánását is az italnak. Mire jött a Karácsony, együtt volt a család.

Később, ahogy az apósom tüdőtágulata egyre romlott, rádöbbent a férjem, micsoda szenvedést kockáztat a gyermekkora óta meglévő láncdohányos szokásával, így ezzel is az Úrhoz fordult. Az Úr ezt is elvette tőle. Még a kívánását is. Rosszul érzi magát, ha csak a füstje is megcsapja a cigarettának.

Ami az eddig leírtakból kimaradt, pedig az is sorsfordító volt, az a férjem alkoholbeteg éveinek elején – amikor még nem tudtuk, hogy ez lesz belőle – történt meg velünk.

Közvetlenül a szemét ért baleset után nem sokkal.

Egy augusztusi napon elmentem a nőgyógyászhoz, nem tudván, hogy az öregedés következtében marad-e el a havi bajom, vagy kismama vagyok? A nagy örömhír egészen váratlanul ért. Vártam a harmadikat. Úgy gondoltam, ezt az örömet egyből meg kell osztanom az anyósomékkal, ők laktak ugyanis a legközelebb a rendelőintézethez. Nagy csalódásomra, csúnyán nekem estek, hogy micsoda felelőtlenség ez tőlünk, és hogy el kell vetetni ezt a gyermeket. Teljes váratlanul ért ez, mert úgy ismertem őket, mint Isten gyermekeit. Döbbenet volt számomra. Az ennél is nagyobb csalódás az volt, hogy a férjemet is meg tudták győzni a maguk igazáról, és most már ő is az abortusz mellett állt.

De az Úr csodálatosan rendezte el ezt is. Még mielőtt megfogant volna ez a gyermek, még tavaszon, jelentkeztünk egy hitmélyítőre, abba a misszióba, ahol újjászülettünk. Édesanyám mellettem állt, de én azt mondtam a páromnak, meg az Úr is úgy vezetett, hogy a férjemnek is akarni kell ezt a gyermeket, mert együtt kell őt felnevelnünk. És különben is, Isten előtt a férj szava a döntő, és az asszonynak engedelmeskednie kell férje akaratának.

Igen nehéz időnként Isten parancsának engedelmeskedni. De mindig megéri engedelmeskedni. Ezt saját életemben meg kellett tapasztalnom.

A lényeg, hogy a hitmélyítőn amint tehettem, a kiscsoportban elmondtam az én nagy próbatételemet. A testvérek és a lelki vezetők mind egyetértettek abban, hogy egy új élet Isten ajándéka, és kicsodák vagyunk mi emberek, hogy ezt az életet elvesszük még mielőtt megszületne? Az Úr adott nekem erőt, hogy a férjem felé befogjam a számat, és mások legyenek azok, akik meggyőzik őt az Úrnak igazáról.

Az egy hét alatt a férjem határozott, és megmásíthatatlan döntésévé vált, hogy a gyermeket meg kell tartanunk. Így aztán a következő hét első munkanapján esedékes abortuszra nem mentem el. Hallelujah, hála az én drága Megváltómnak!

Amikor már betöltötte a kicsi fiunk az egy esztendőt, csak akkor jött oda hozzám az apósom – de odajött és ez nagyon fontos – és azt mondta nekem: „Lányom, neked volt igazad! Bocsánatot kérünk, hogy el akartuk vetetni ezt a drága életet!”

Az Úr csodálatosan működik! Erre a bocsánatkérésre nem is számítottam! Én már réges-rég megvigasztalódtam! Eszemben sem volt haragot tartani. Erre a bocsánatkérésre nekik volt szükségük, az ő lelkiismeretüknek kellett meggyógyulni. Örülök neki, hogy meg tudták ezt tenni! Nagyon nehéz lehetett elismerni. Felismerni biztos, hogy már régen felismerték, de saját maguk büszkeségét legyőzni, és megalázniuk magukat az Úr előtt, és szót-fogadniuk annak az indíttatásnak, hogy ezt meg kell mondanotok a menyeteknek is, ezt már sokkal nehezebb megtenni. És győzött az isteni szeretet! Óriási dolog ez! Dicsőség Istennek!

Ezt a sok vallomást, mind-mind Hóseás könyve hozta ki belőlem. Ha bárkinek is épülésére lehet ez a történet, akkor vegyék hasznát!

Áldást kívánva,

egy SZNI tag

Bátornak lenni a vendéglátásban

Leave a comment

„Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!” — Róma 12:13

Vendéglátás. Ez az egyik olyan dolog, amiben növekedni szeretnék 2019-ben.

Az általam ismert embereket két csoportba szeretem osztani. Egyrészt ott vannak azon kevesek, akik bejelentés nélkül megjelenhetnek a házban, mert már bizonyították hűségüket, és a hibáim ellenére is szeretnek. Aztán ott vannak azok, akik kedvéért őrült takarításba kezdek (értsd, mindent elpakolok a szekrénybe), hogy minden tökéletes rendben legyen amikor megnyomják a csengőt. De mi van azokkal, akik egyik csoportba sem tartoznak?

A férjem érdekes módon született házigazda. Senki sem idegen a számára. Tartja a kapcsolatot az emberekkel és meghívja őket ebédre. Amikor én üzenetet küldenék, ő inkább telefonál. Régen azzal viccelődtem, hogy az innen-onnan összeszedett ismerősei beugranak karácsonykor… aztán tényleg megtették (és remélem újra megteszik.) Olyan embereket látogatunk meg nyaraláskor, akikkel az út szélén találkozott.

Rengeteget tanultam Russelltől. Akármennyire is szeretem a személyiségünkből fakadó különbségekre hárítani a felelősséget, a mai igeversekkel akkor is meggyűlt a bajom, hiszen arra világítottak rá, hogy miért is nem vagyok annyira jó/következetes/otthonos a bibliai értelemben vett vendéglátás gyakorlásában. A körülöttem lévő embereket tudatosan bátorítom, azonban teljesen megelégszem azzal, ha a megszokott kis csapatom vesz körül, és nem lépek ki a buborékomból olyan gyakran, amennyire kellene. A kifogások csak úgy cikáznak a fejemben: fáradt vagyok, vagy elfoglalt, dolgozok, inkább magamnak tartanám meg az időmet, hiú vagyok a házam kinézetére, félek, hogy elutasítanak, vagy nem érzem magam alkalmasnak arra, hogy elindítsam a beszélgetést.

Az Egyesült Államok déli részéről származva az én szemem előtt a „vendéglátás” szó hallatán azonnal Pinterestre illő tökéletes vacsorapartik, gyönyörű asztalok és elbűvölő, kiegyensúlyozott háziasszonyok képei villannak fel. Azonban az a fajta vendéglátás, melyről a Róma 12:13 beszél nekünk arra hív minket, hogy „segítsük Isten népét adományokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljuk a szíves vendéglátást!” És ez nem a papírtányérokról és a porcelánról szól. Sem pedig az asztaldíszekről. Sokkal inkább arról, hogy befogadjuk az embereket az otthonainkba és az életünkbe. Arról szól, hogy befogadóak vagyunk, nem pedig kirekesztők. Ez egy parancs, arra vonatkozóan, hogy segítsük a rászorulókat.

Isten kegyelme a vendéglátás legmagasabb szintű megnyilvánulása.

Hívőkként mi vagyunk az egyház. Mi vagyunk a kisebbség, akiknek életét a világ gyanakvással vegyes kíváncsisággal kíséri nyomon. Azt prédikáljuk, hogy a kegyelem mindenkié, zárt ajtókkal azonban az életünk torz képet fest az evangéliumról.

De ne keseredjetek el! Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes háziasszonyoknak kell lennünk. Nincsen séma, amire a vendéglátásnak hasonlítania kell.

Ha megnyitjuk az ajtónkat, akkor az szó szerint leküzdi azokat az akadályokat, melyek elválasztják az embereket. És természetesen elméleti síkon is lerombolja a korlátokat az emberek gondolataiban, hiszen az előítéletek és stigmák elhalványulnak, amikor lehetőséget biztosítunk a beszélgetésre és arra, hogy igazi kapcsolatok jöjjenek létre.

Ahogy 2019-be lépünk, legyünk bátrak és lépjünk ki a komfortzónánkból! Hívjunk meg embereket az otthonainkba és az életünkbe friss, új, szándékos módon! Hallgassuk meg idegenek történeteit és barátkozzunk össze velük! Legyünk spontánok! Építsük a közösséget és a szövetséget! Osszuk meg az életünket! És ezáltal reméljük, hogy vendégeink meglátják Isten vendégszeretetét és az életünkben tükröződő örömhírt.

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-in-showing-hospitality/

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 3. hét / 3. nap

Leave a comment

Isten örök kegyelmet kínál

Olvasd el: Jónás 3:7-8

IMÁK: Példabeszédek 28:13

Ninive népe megtette a megtéréshez szükséges lépéseket: beismerték, hogy rosszat tettek és felhagytak minden gonoszsággal, és nem követtek el többé semmilyen erőszakosságot (8. vers). Attól fogva, hogy tudjuk, helytelenül cselekszünk, el kell fordulnunk attól és meg kell térnünk.

A Példabeszédek 28:13 mondja: „Ha takargatod bűneidet, nem lesz jó dolgod, de ha bevallod, és elfordulsz tőlük, kegyelmet kapsz.” Ádám és Éva óta az ösztöneink arra indítanak, hogy takargassuk a bűneinket. A lelkiismeretünk miatt szégyelljük a bűneinket és nem akarjuk, hogy mások lássák azokat. Azt gondoljuk, Isten elől is elrejthetjük őket. A bűneink takargatására sarkalló hajlam nem válik javunkra. Akadályoz abban, hogy őszintén Isten elé álljunk valós állapotunkban. Isten kegyelmét úgy lehet elnyerni, ha megvalljuk és elhagyjuk bűneinket.

Bűneink megvallása konkrét kell legyen. Azt mondani: „Ha hibáztam valamiben, sajnálom” – nem számít bűnvallásnak.

Konkrét bűnt követtél el, ezért a megvallás is legyen konkrét. Továbbá legyen alapos. „Egyes bűnvallások, túl általánosak. Nem az adott személyre szabottak. Teljesen figyelmen kívül hagyják a helyreállítás szükségességét. Vagy nem adnak semmilyen iránymutatást arra, hogy hogyan lehet másképp eljárni, a bűnt elhagyni. Lelki megkönnyebbülés a céljuk.” (Orr)

A bűnvallás őszinte és tisztességes kell legyen. Ha nem azzal a céllal valljuk meg bűneinket, hogy le szeretnénk azokat győzni, akkor nem elég mély a bűnvallásunk, és csak egy gúnyolódás Istennel.

Hogyan vallod meg a bűneidet? Konkrét, alapos és őszinte vagy Istennel? Ne siess az imádságnak ezzel a részével. Meg kell vallanunk Istennek a bűneinket ha azt akarjuk, hogy erősödjön és virágzó legyen az Istennel való kapcsolatunk.

 

Ó, Uram, segíts őszintének lennem Veled és saját magammal is amikor bűnt követek el. Segíts megvallani Neked minden bűnömet és tisztítsd meg a szívemet. Ámen. 

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Hazugság helyett igazság – 2. hét / 1. nap

Leave a comment

Ki kell érdemelned Isten szeretetét

Olvasd el!: Efézus 2:8; 1 János 4:19

IMÁK: Efézus 2:8

Számos vallásban az a hit él, hogy ki kell érdemelni egy magasabb hatalom szeretetét. Ez a hazugság beszivárgott egyes keresztények életébe is. Az emberek aggódva töprengenek, hogy vajon elég jók-e ahhoz, hogy Isten elfogadja őket? Úgy gondolják, hogy a megváltás egy cél, amit el kell érni, nem egy ajándék, amit el lehet fogadni.

A Biblia egyértelműen kimondja, hogy a megváltás, Isten irántunk való csodálatos szeretetének az eredménye. Kegyelmének megnyilvánulására hittel válaszolhatunk, és ez az egyetlen dolog, amivel ki lehet érdemelni az Istennel való kapcsolatot. Isten már akkor szeretett minket, mielőtt bármit is tehettünk volna érte, mielőtt bármilyen érzelmet is táplálhattunk volna feléje. Semmit sem tehetünk, ami elválaszthatna minket az Ő szeretetétől.

Ezért az Igazságért, biztonságban és szabadon közeledhetünk Istenhez. Nem kell tartanunk Tőle, mikor nem teljesítjük az Ő szent elvárásait – gondoskodott rólunk az Ő kegyelme által. Inkább örüljünk az Ő jóságának és éljünk hálás életet. Kegyelem által lettél megváltva!

Amint ma a hitedre gondolsz, milyen formában próbáltad kiérdemelni Isten szeretetét ahelyett, hogy teljes szívből elfogadtad volna az Ő kegyelmének ingyen ajándékát?

Mennyei Atyám, köszönöm kegyelmed csodálatos ajándékát. Nem tudtam volna kiérdemelni. Ami nekem nem került semmibe, az a Te Fiad életébe került. Imádkozom, hogy mindig emlékezzek Jézus értem hozott áldozatára és azt megbecsülve éljem az életem. Jézus nevében, Ámen

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Teljes szívvel odaszánva

Leave a comment

„Jöjjetek közel Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok!” – Jakab 4:8

Mi tölti be a szívedet? A családod, a barátaid, a hobbid, a karriered, vagy akár a szolgálatod? Lehet, hogy a művészetek, az utazás, a zene, a szórakozás, vagy akár az evés a legfontosabb számodra. Könnyen eshetünk abba a csapdába, hogy csak fél szívvel szánjuk oda magunkat Istennek.

Jakab arra biztatja a hívőket, hogy alázatosan szánják oda magukat Istennek, hogy le tudják győzni a kísértést, és ellen tudjanak állni a sátánnak. Arra hív minket, hogy teljes szívvel keressük Istent, és ezzel együtt megígéri, hogy Isten velünk lesz. Isten az ő népét örökkévalóan szereti, feltétel nélkül, lankadatlanul és tökéletesen. A hívőknek szükségük van Isten természetfeletti szeretetére, mert naponta meg kell küzdeniük a természetfeletti gyűlölettel.

“Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” Zsoltár 145:18 (Újford)

Jézus Krisztuson keresztül Isten szenvedélyesen von magához közelebb. A szent elfedi a szentségtelent. A végtelen lenyúl a behatárolt létbe. A tökéletesség kitartóan keresi a tökéletlent.

Az Istennel való kapcsolatunk nem fejeződik be egy egyszeri hitvallással. Mint ahogy egy házasság is több mint pusztán az esküvő, a mi Krisztussal való életünk sem ér véget a megtérésünk napjával.

Amint alávetjük magunkat Istennek, új teremtés vagyunk, akikben Isten génjei vannak meg. A hitünkön keresztül azonnal egyek leszünk a Mindenható Istennel. Ezt a lelki kapcsolatot azonban táplálni és gondozni kell, hogy növekedhessen.

„Annyit bírhatunk Istenből, amennyit csak akarunk.” A. W. Tozer

Az Istennel való kapcsolatunk egyre erősebbé válik, ha naponta eltökéljük, hogy Őt tesszük az első helyre. Isten már megtette az első lépést afelé, hogy mi élvezzünk elsőséget, amikor a lehető legnagyobb és legtökéletesebb áldozatot meghozta helyettünk. Az Atya Isten befedez minket szeretetével. A Fiú Isten könyörög értünk naponta. A Szentlélek Isten bennünk él és segít gyengeségeinkben.

Teljesen megkaptuk Istent; mi is teljesen az Övéi vagyunk már?

„Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” Jeremiás 29:13. (Újford)

Fognak érni kísértések és olyan dolgok, amelyek elvonnak Istentől. A szívünket állandóan eltávolítják Isten jóságától az otthoni és munkahelyi feladataink. Az a kísértés is érhet, hogy megkérdőjelezzük Isten jóságát és szeretetét, különösen, amikor nehézség vagy próbatétel ér. Mégis küzdjünk azért, hogy közel maradjunk Istenhez.

Istent nem tudjuk meglepni. Minden bűnünkről tud, ismeri a gyengeségeinket és a hibáinkat, látja, amikor elbukunk. Mindent tud rólunk, és mégis szeret. Még ha el is hagyjuk, Ő nem fogja megszegni a nekünk tett ígéreteit. Hű marad hozzánk még akkor is, amikor mi elhagyjuk Őt. Utánunk jön, amikor elkóborolunk tőle. Még akkor is szeret, amikor keresztülnézünk rajta. Istent a szeretete sarkallja arra, hogy könyörületesen, kegyelemmel és irgalommal közeledjen felénk.

„Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” 2Krónika 16:9. (Újford)

Jakab ebben a fejezetben arra tanít, hogy az igazi hit megerősödik, ha elkötelezzük magunkat Isten mellett. Isten túláradó kegyelmében megnyugodva önként és szabadon megélhetjük a szeretetet és hozhatunk áldozatot. Nem leszünk tökéletesek, lesznek bukásaink. Minden hívő készülőfélben lévő műalkotás, és a szobrászműhely bizony elég rendetlen. Mégis kitartóan közeledjünk Istenhez.

Nem passzív kapcsolatra lettünk elhívva. A hívőknek tudatosan kell Isten mellett dönteniük minden egyes nap. Alá kell vetnünk magunkat neki minden egyes nap. Közelednünk kell hozzá minden egyes nap. Meg kell tisztítanunk magunkat minden egyes nap, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá váljunk. Kitartóan kell mindezeket tennünk, mert Jézus szeretete indít minket erre.

Isten az ő Fiának áldozatára való tekintettel megmenti a méltatlan hívőt a halálból és a bűn kötelékéből. Mivel ekkora árat fizetett értünk, mi is teljes bizalommal elkötelezhetjük magunkat mellette. Alázatosan odaadhatjuk neki teljes valónkat, mert Ő is teljesen odaadta magát értünk.

  1. Mennyire tudatosan szoktál Istenhez közeledni?
  2. Mi okoz nehézséget és harcot, ami miatt nem tudod magadat teljesen odaadni Istennek?
  3. Miért imádkozzunk veled kapcsolatban, amikor arra törekszel, hogy teljes szíveddel szánd oda magadat Istennek?

 

Kegyelem és béke veletek,

Terria

 

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek, és két egyetemista lány büszke szülei. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az ő életében. Ugyan néha elég összevisszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket.

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/wholehearted-devotion/

3. hét / 3. nap – Bölcsesség a kapcsolatokban: Rombolás helyett építeni

Leave a comment

„A bölcs asszony építi a házat, a bolond pedig önkezével rontja le azt.” Példabeszédek 14:1

Nincs olyan épeszű nő, aki saját kezével akarná lerombolni a saját otthonát, vagy aki azt szeretné, hogy szégyenletesnek és veszekedőnek titulálják.

Mégis minden egyes nap választanunk kell, hogy szavaink, tetteink és döntéseink által felépítjük, vagy leromboljuk a családunkat.

Emlékszem az egyik első vitámra Dirkkel, a férjemmel röviddel az egybekelésünk után. Egy dühös kis szőrgolyó voltam, aki nem értette, miért nem látja Dirk, hogy mennyire nincs igaza – ő pedig szintén egy dühös kis szőrgolyó volt, aki folyton azt hajtogatta, mennyire nem érti, hogy miért nem látom, mennyire nincs igazam! Ahelyett, hogy megtanultunk volna együtt dolgozni, zsenge házasságunk ezen korai pontján arra használtuk a különbségeinket, hogy egymástól eltávolítsanak minket.

Két éves házasok voltunk, amikor szeptember 11. megrázta a nemzetünket, és engem is örökre megváltoztatott.

Egyre több és több történetet hallottam férjekről, akik aznap elmentek munkába, és sosem tértek vissza. Végighallgattam egy csomó interjút olyan férjekkel és gyermekekkel, akik nem tudták, hogy soha többé nem látják majd a feleségüket, vagy az anyukájukat, és akiknek sosem adatott meg, hogy elbúcsúzzanak. És akkor megesküdtem magamnak, hogy sosem engedem el Dirköt úgy a munkába, hogy azt higgye, haragszom rá. Azt akartam, hogy amikor munkába indul, akkor tisztában legyen vele, hogy szeretem, és azt akartam, hogy mindig szeressen majd hazajönni.

Most, 16 évvel később vajon sikerült ezt tökéletesen végrehajtamon? Nem, a legkevésbé sem…

Néha még mindig olyan őrült módon búcsúzunk egymástól, mint például „Ang, hol van a kocsikulcs? Szívem, el fogok késni! Segíts megkeresni…” És igen, néha vagy csak a bajszom alatt, vagy pedig szemtől szembe dörrenek rá: „Tudod, ha képes lennél mindig ugyanoda tenni őket…”

De a jó hír az, hogy az évek során mindketten rájöttünk a hibáinkra, és egyre gyakrabban nevetünk azon, hogy milyen abszurd módon viselkedünk a vita hevében, ahelyett, hogy engednénk, hogy az indulatok elhatalmasodjanak rajtunk. Mindketten tudjuk, hogy szükségünk van Jézusra és egy nagy rakás kegyelemre.

És akkor most vissza az építkezésre és a rombolásra.

Nőkként Isten csodálatos ajándékot adott arra, hogy befolyással legyünk a családunkra.

Minden nap dönthetünk, hogy építünk, vagy rombolunk. Minden nap azon szőrözünk, hogy a férjünk és a gyerekink mit csinálnak rosszul, vagy helyette inkább arra kérjük Istent, hogy segítsen úgy látni őket, ahogyan Ő teszi, ahogyan Ő alkotta meg a személyiségüket? Hajlandóak vagyunk a kegyelem szemüvegén keresztül szemlélni őket, úgy, ahogyan mi szeretnénk, hogy Isten lásson minket?

Talán ma, miközben ezeket az igéket olvasod rettegve és megalázva gondolkodsz azon, hogy te vajon többet építesz, mint amennyit lerombolsz? Én azonban most arra vágyom, bárcsak itt lehetnél velem a konyhában, és személyesen beszélgethetnénk.

Van kegyelem, drága barátom. A kegyelem és az irgalom minden reggel megújul (Jeremiás siralmai 3:22-23). Ha úgy érzed, hogy a mai igék elolvasásánál az elmédet és a szívedet a félelem tölti be, akkor hadd emlékeztesselek arra, hogy Jézusban remény és kegyelem vár ránk.

Ha úgy látod, hogy az utóbbi időben többet pusztítottál, mint amennyit felépítettél, akkor rohanj Istenhez! Kérj Tőle segítséget! Valld meg Neki azt, hogy milyen módon romboltad a családodat, és kérd Istent az Ő erejéért, bölcsességéért, és vezetéséért miközben a változást választod. Menj oda azokhoz, akiket megbántottál, és kérd a bocsánatukat! Aztán pedig bocsáss meg saját magadnak, és fogadd el a kegyelmet, amelyet az Atya mint mennyei lányára terjesztett ki. Ne engedd a Sátánnak, hogy szégyenbe öltöztessen! Legyél egy kicsit előrelátó, és kezdj minden napot azzal az elhatározással, hogy először Istenhez fordulsz. Tanulmányozd az Ő szavát, alkalmazd az Ő bölcsességét az életedben, és rendeld alá az akaratodat az Övének! Hidd el, Ő segíteni és vezetni fog. És azokon a napokon, amikor dühös kis szőrgolyó vagy, emlékezz arra, hogy van kegyelem.

Ahhoz, hogy olyan nő lehess, aki építi az otthonát nem kell tökéletes anyukának vagy kiváló feleségnek lenned. Ez annyit jelent, hogy olyan anya és feleség vagy, aki alárendeli az életét otthona Építészének, aki megengedi Neki, hogy vezesse, irányítsa őt, hogy az Ő Szent Szelleme rajta keresztül dolgozzon, ahogyan szereti, szolgálja és gondoskodással látja el a sajátjait.

Drága barátom, ne feledd: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem!

Imádkozom értetek, ahogy elindultok, és építitek a családotokat ezen a héten!

Szeressétek nagyon Istent!

Angela

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/choosing-build-rather-tear/

Save

Save