A 21. részben olvashatjuk a más törzsek területéről
leválasztott városok felsorolását, amiket a léviták kaptak. A léviták
szétszóródtak más törzsek területére, hogy tanítsák a népet a Törvényre és jó
befolyással legyenek minden törzsre.
A lévitai papság Áronnal kezdődött, Mózes idősebb
testvérével (2 Mózes 28:1-3). Áron leszármazottjai szolgáltak papként
Izráelben, ők szolgáltak a templomban elsődleges közvetítőként a nép és Isten
között. A lévita papok viselték az áldozatok bemutatásának felelősségét a
mózesi törvények szerint.
A léviták tanítási felelőssége a többi törzs számára a
lévitákról átkerült a Jézus Krisztusban hívőkre. Elhívást kaptunk arra, hogy
befolyással legyünk a körülöttünk lévő világra. 1 Péter 2:9-ben azt olvassuk,
hogy királyi papság vagyunk, és arra vagyunk elhívva, hogy nyilvánvalóvá tegyük
Jézus kiválóságát. Ma a keresztényeké az a felelősség, ami a lévitáké volt,
arra kaptunk elhívást, hogy betöltsük ezt a feladatot.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha megértjük Isten
Igéjét, gondolkozunk rajta naponta és megtaláljuk a módját annak, hogy
alkalmazzuk és megéljük minden nap. Így fog Jézus világossága átragyogni rajtunk
keresztül.
Mennyei Atyám, arra hívtál el, hogy
különbözzek a környezetemtől. Arra hívtál el, hogy hirdessem az Igét és legyek
hatással másokra. Segíts, hogy minden nap elmélyüljek a Te Szavadban és azon
gondolkodjak. De mindenekelőtt, Uram, segíts, hogy úgy éljek, hogy mások lássák
a Te fényed átragyogni az életemen. Jézus nevében, Ámen.
Olvasd
el: Józsué 20:1-6; Zsidók
6:18; Zsoltárok 94:21-22
IMÁK: Zsoltárok 94:22
További
olvasmány – Józsué 20:7-9
A Lévitáké volt az egyetlen törzs, akik nem örököltek
földet. Ők szétszóródtak a nép között a különböző városokban, hogy
szolgáljanak, tanítsák Isten Törvényét a népnek. Ezekből a városokból 6 város
menedékváros volt. A mózesi törvényekben azt olvassuk, hogy bárki, aki
gyilkosságot követett el, meg kell halnia. De abban az esetben, ha a gyilkosság
véletlen baleset volt, Isten megnevezte ezeket a városokat, ahol a gyilkos
menedékért folyamodhatott (2 Mózes 21:13). Biztonságban lehetett a bosszúálló
elől – a családtag felelőssége volt az áldozat halálának megbosszulása (5 Mózes
35:19) – az ítélet meghozataláig.
Ezek a városok már nem léteznek, de nekünk, hívőknek, van
saját menedékünk: Isten. Amikor a bűneink miatt az örök halál lenne az ítélet,
odafuthatunk Jézushoz, menedéket keresve és megtisztulva gonosz tetteinkből.
Most, hogy már az Ő családjának tagjai közé tartozunk, futhatunk Hozzá
vigasztalásért, békességért, erőért és örömért.
Isten a mi kősziklánk és menedékünk. Amikor más emberek,
vagy a körülményeink, vagy lelkünk ellensége támad és megpróbál leteperni,
mehetünk Istenhez és menedékhelyet találhatunk Nála. Amikor Hozzá közel
vagyunk, akkor biztonságban vagyunk.
Ó, Istenem, Te vagy kősziklám, szabadítóm,
menedékem. Te vagy oltalmam, erősségem és magas kőváram. Vonj közelebb és egyre
közelebb magadhoz, hogy meg ne inogjak. Jézus nevében, Ámen.
„A lusta ember elszegényedik, a szorgalmas pedig
meggazdagodik.” – Példabeszédek 10:4
Történetünk szerint Józsué és Izráel népe azon a földön van,
amelyet Isten ígért meg nekik. Isten minden ígérete és parancsolata
leszűkíthető egyetlen üzenetre: légy
bátor és szorgalmas annak a földnek az elfoglalásában, amit már eleve neked
adtam.
Ez volt az egyetlen
dolguk. Birtokba kellett venniük az örökségüket. A föld már az övék volt. A
győzelem már a kezükben volt.
Azonban mégis akadt hét olyan törzs, akiknek nehezére esett
a hódítás. Nem volt meg a kellő hitük és lelkesedésük ahhoz, hogy Isten
akaratát cselekedjék – nem úgy, mint a többieknek.
Lelki lustaságban szenvedtek.
„Meddig akarjátok még
halogatni, hogy birtokba vegyétek örökségeteket, melyet az Örökkévaló, őseitek
Istene nektek adott?” – Józsué 18:3
Ezek a törzsek annyira hozzászoktak a nomád életformához,
hogy nem látták értelmét egy állandó otthon kiépítésének. A föld birtokba
vételéhez erőfeszítést kellett tenniük. Küzdeniük kellett érte, és ki kellett
űzniük a kánaánitákat onnan. Ők azonban nem tűntek hajlandónak megfizetni az
árat.
Vannak olyan dolgok az életedben, amelyeknek megtétele „túl
sokba kerülne”?
Vajon már le is mondtál a boldog házasság
reményéről, mert túl sok energiát emésztene fel helyrehozni a kapcsolatodat a
férjeddel?
Talán éppen azért mondasz le a szolgálatodról,
mert nem olyan gyümölcsöző, mint ahogyan azt elképzelted?
Vagy esetleg az Istennel való kapcsolatod hideg
és rideg, mert nem úgy válaszolta meg az imáidat, ahogyan azt szeretted volna?
Biztos vagyok benne, hogy észrevetted már, az életben pont
azokért a dolgokért kell keményen megdolgozni, amelyek a legtöbbet érnek. Egy
szerető házasság, egy bővölködő szolgálat, mély kapcsolat Istennel – ezek mind
idő- és energiaigényes dolgok.
Ma, ha belefáradtál az életed egy területébe, amely nem úgy
halad, ahogyan elképzelted, vagy amely arra kényszerít, hogy kilépj a
komfortzónádból; esetleg úgy érzed, hogy az, amire Isten elhívott, nem éri meg
a rááldozott időt, pénzt és odaszánást, akkor talán ugyanazt a hibát követed
el, mint az izráeliták. Ők belefáradtak a háborúba és nem szerettek volna újabb
kockázatot vállalni.
Ne halogasd azokat a dolgokat, melyekre Isten elhívott! Ne
engedd elhidegülni a kapcsolatokat, melyekkel megajándékozott! Ne térj ki a
felelősségvállalás elől!
A Példabeszédek 10:4 így szól: A lusta ember elszegényedik, a szorgalmas pedig meggazdagodik.
A léha kéz szegénységet okoz – mind anyagilag, mint pedig szellemi
értelemben. Arra lettünk elhívva, hogy szorgalmas nők legyük, hogy keményen
dolgozzunk, és hogy Isten Igéje iránti engedelmességben járjunk.
Itt az idő, hogy
teljes felelősséget vállaljunk azokért a dolgokért és emberekért, amelyeket és
akiket Isten az életünkbe helyezett! Ne legyünk restek, és keressük az
alkalmat arra, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, amire Isten kér bennünket.
Amikor Józsué elköltöztette a sátort Gilgálból Silóba,
csak 5 törzs követelte az örökségét. 7 törzs továbbra is arra várt, hogy
felosszák az örökséget. Úgy tűnt, nem akarják megtenni az első lépést.
„Kálebtől
és Célofhád leányaitól eltérően ezeknek a törzseknek nem volt hitük és
lelkesedésük. Ezek a törzsek segítettek a csatában legyőzni az ellenséget, most
azonban tétováztak elkérni az örökségüket és élvezni a földet, amit Isten adott
nekik.” /Warren Wiersbe: Be Strong /
A Péld 10:4 arra emlékeztet minket, hogy a lusta kéz
szegénységet okoz. Ezt az Igeverset általában az anyagi dolgokra
vonatkoztatjuk. Ha nem dolgozol, nem rendelkezel majd olyan dolgokkal, amelyek
az élethez szükségesek. Alkalmazhatjuk ugyanezt a lelki életünkre is.
Néha lelkileg vagyunk lusták. Elutasítjuk azokat a
dolgokat, amelyekre szellemi jólétünk miatt van szükségünk. 5 területen kell
szellemileg fegyelmezettnek lennünk: imádság, Bibliaolvasás és elmélkedés,
memorizálás, részvétel a gyülekezeti alkalmakon és a szolgálatban. Ez az 5
alapvető törvényszerűség, ami szükséges ahhoz, hogy a lelki életünkben
növekedhessünk. Időt kell szakítanunk ezekre és el kell kerülnünk a szellemi
semmittevést.
Drága Atyám, bocsásd meg amikor elutasítottam
a Veled töltött időt. Azt szeretném, ha első lennél az életemben. Töltsd meg
szívemet irántad való lelkesedéssel. Jézus nevében, Ámen.
Olvasd
el: Józsué 17:12-18; 1 Korinthus 5:6-8; Jakab
4:16
IMÁK: 1 Korinthus 5:6-8
További
olvasmány – Józsué 16; 17:1-11
József népe, Efraim és Manassé törzsek panaszkodtak
Józsuénak az örökségük miatt. Azt mondták, csupán egyetlen részt kaptak és
azzal érveltek, hogy ők sokan vannak, és Istentől gazdagon megáldottak! Amivel
nem voltak ők megáldva, az az alázat!
Jakab arra figyelmeztet minket, hogy a büszke
magabiztosság gonosz dolog. Amikor az arrogáns viselkedés és a büszkeség
megtölti szívünket, túl sokat gondolunk magunkról. A büszkeség arra késztet,
hogy abban bízzunk, akik vagyunk, amit teszünk, vagy amit birtoklunk, ahelyett,
hogy Istenben bíznánk. A dicsekvés elhiteti velünk, hogy nincs szükségünk
Istenre és élhetünk Tőle elkülönített módon. Elkezdjük elhinni, hogy
megérdemlünk bizonyos dolgokat. Úgy látjuk, hogy amit birtoklunk, amit elérünk
és elnyerünk, azt saját magunknak köszönhetjük. Elfelejtjük, hogy minden
Istentől van.
Efraim és Manassé törzsei azt gondolták, hogy ők túl
fontosak ahhoz, hogy egy kis földön meghúzzák magukat, ami szűkös. Amikor
Józsué azt mondta nekik, hogy menjenek be az erdőbe és tisztítsák azt meg
maguknak, akkor kifogást kerestek. Tele voltak büszkeséggel.
A büszkeség nem kis dolog. A büszkeség bűn. Meg kell
szabadulnunk tőle és Jézus példáját kell követnünk, aki „megalázta magát, engedelmes volt egészen a
kereszthalálig!” (Filippi 2:8)
Mennyei
Atyám, segíts meglátnom, hogy a büszkeségem eltávolít Tőled. Ne engedd, hogy
szívem megteljen gőggel és önteltséggel azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok én,
vagy mivel rendelkezem. Az életemben mindenem Tőled függ. Jézus nevében, Ámen.
Ez az egyik kedvenc történetem Józsué könyvéből.
Emlékszel Kálebre? Ő volt az egyik kém a 12 közül, akiket Mózes kiküldött. A
12-ből csak ő és Józsué hozott pozitív választ, ezért abból a generációból
egyedül ők ketten kaptak engedélyt arra, hogy beléphessenek az ígéret földjére.
Ez az esemény akkor történt, amikor Káleb 40 éves volt.
Attól a naptól kezdve 45 év telt el, így Káleb 85 éves lett, amikor a mai Igerészben
lévő szavakat mondja. Már nem fiatal ember! Amikor ezt mondja: „Add nekem…
azt a hegyvidéki területet…” Káleb jelzi, hogy kora nem lehet akadály az Úr
iránti szolgálatban.
Hegyeket kért, amiket
megmászhat és óriásokat, akiket legyőzhet. Bízott az Úrban, tudta, hogy Ő vele
van. Azt szeretem legjobban Kálebben, hogy nem keres kifogást ahhoz, hogy ő is
elvégezze a ráeső részt Isten királyságából. Nem mondta, hogy túl öreg, vagy
túl fáradt. Nem mondta, hogy az anákok gonosz óriások. Nem mondta, hogy túl
nagyok a hegyek. Folytatni akarta a munkát, az éppen előtte lévő feladattal.
Neked vannak kifogásaid,
amikor Isten szolgálatáról van szó? Elbújsz a családi feladatok, a munkahely, a
sűrű órarend, a korod vagy valami más mögé? Imádkozom azért, hogy Káleb példája
bátorítson ma téged, hogy teljes szívvel szolgálhasd Istent.
Ó, Atyám,
bocsásd meg a kifogásaimat. Bocsáss meg azokért az időkért, amikor nem
akartalak szolgálni Téged és erősítsd meg a szívemet, hogy elkérhessem a hegyeimet.
Jézus nevében, Ámen.
„Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem hallgattak rám…” – Ézsaiás
66:4
Ahhoz, hogy megértsük, miért hozott Rúben, Gád, és
Manassé törzsének fele rossz döntést, amikor úgy döntöttek, hogy a Jordán folyó
keleti partján maradnak, el kell olvasnunk a 4
Mózes 32. fejezetét.
Ebben a fejezetben az áll, hogy sok jószáguk volt.
Amikor meglátták Jazér és Gileád földjét, úgy gondolták, nagyszerű legelő lesz
majd az állataiknak, és úgy döntöttek, ezt a területet kérik örökségül.
Mózes úgy látta, hogy ez nem jó döntés, mert attól
tartott, hogy akkor mind a 12 törzs a Jordánon innen akar majd maradni
ahelyett, hogy átkelnének és meghódítanák az ígéret földjét, ahogy Isten
parancsolta nekik. És bár megadta, amit kértek, megállapodott velük, hogy a
többi törzzsel együtt kell harcolniuk a Jordánon túl, majd visszatérhetnek a
folyó keleti partjára, az örökségükbe.
Józsué könyvében látni fogjuk, hogy bár a jószágok szempontjából jó lehetett volna a terv, a következő generációk számára viszont nagyon rossz döntés volt. Elhelyezkedésük miatt nagyon sebezhetőek voltak, és nagyon hamar istentelen befolyás alá kerültek, aminek az lett a vége, hogy az asszírok száműzték őket (1 Krónikák 5:25-26).
„… mert a saját
útjaikon járnak, és undorító bálványaikban gyönyörködnek. Hát én is
megszégyenítem őket, és rájuk hozom, amitől félnek, mert mikor hívtam őket, nem
feleltek, mikor szóltam hozzájuk, rám sem figyeltek, azt tették, amit gonosznak
tartok, s azt választották, amit nem szeretek.” – Ézsaiás 66:3-4
Amikor Isten akaratán kívül élünk, a lelkünk
folyamatosan ki van téve annak a veszélynek, hogy az Isten szerint való élet
helyett a világ szerint valót hajszoljuk.
Ezek a törzsek úgy döntöttek, hogy a maguk módján
fognak engedelmeskedni Istennek, a saját feltételeik szerint. A kényelmüket tartották
szem előtt, és ennek megfelelően hoztak döntést.
Istennek jó terve van az életünkkel (Jeremiás 29:11).
Csodás cselekedetekre teremtett minket (Efézus 2:10).
És mi mégis úgy gondoljuk, mindent jobban tudunk Nála. Ahelyett, hogy
készségesen elfogadnánk, amit nekünk szán, szövögetjük a saját terveinket.
Amikor megtértem, az egyik első lecke, amit
megtanultam az volt, hogy nincs annál rosszabb hely, mint Isten akaratán kívül
lenni. Lehet, hogy kényelmesnek, könnyűnek, vagy „jó legelőnek” tűnik, de ha
ilyen hely mellett döntünk, elszalasztjuk mindazt, amit Isten nekünk készített.
Azt akarom, hogy Isten gyönyörködjön az életemben.
Emiatt olyan helyekre is vezetett, ahová magamtól biztosan nem mentem volna. Ha
csak a saját kényelmem, jóllétem lett volna a fontos, akkor sosem költöztem
volna Venezuelába. Szűkös a megélhetés, állandó a létbizonytalanság, és
magamtól biztosan nem akartam volna itt családot alapítani és gyerekeket
nevelni.
De akármilyen veszélyes és kényelmetlen legyen is
emberi szemmel nézve, ez az, ahol Isten látni akar minket, hogy itt éljünk,
boldoguljunk, és Őt szolgáljuk. Ha az Ő vezetése nélkül hagynánk el az
országot, az rossz döntés lenne.
Teljesen alávetnünk magunkat Isten
parancsának nem mindig könnyű. Azt azonban
tudnunk kell, hogy amikor az Ő akaratát követjük, olyan módon gondoskodik
rólunk, ami még csak eszünkbe sem jutott volna soha.
Gondolkozzunk el ma azon, hogy hol vagyunk. Ott, ahol
Isten látni akar? Vagy az akaratának a határán állunk?
Most,
hogy Józsué számos várost meghódított, eljött az idő, hogy felossza a területet
a törzsek között, hogy mindannyian megkaphassák örökségüket és élvezhessék azt,
amivel Isten ajándékozta meg őket.
Rúben,
Gád és Manassé törzsének fele rossz döntést hoztak a jövőjüket illetően. Úgy
döntöttek, hogy nem azon a földön élnek, amelyet Isten nekik ígért, hanem a
Jordán túlsó, keleti partján.
És miért
volt ez rossz döntés? Legfőképpen azért, mert így Isten akaratán kívül
telepedtek le. És nincs még egy ennél veszélyesebb hely. Mivel Isten népe és
ellenségei – például Moáb – között helyezkedtek el, így kiszolgáltatottak
voltak különféle támadásokkal szemben. Ezenkívül ki voltak téve az istentelen
hatásnak.
Úgy
döntöttek, hogy mindent az oldalvonalról kísérnek figyelemmel. Amikor
keresztényekké válunk, meg kell választanunk, hogy hol helyezkedünk el. Ezek a
törzsek nem voltak hajlandóak megfizetni annak az árát, hogy közeli és
bensőséges kapcsolatba kerüljenek azzal, amire Isten készült, ez pedig távol
tartotta őket a nekik megígért örökségtől is.
Mennyei Atyám, segíts, hogy jó döntéseket tudjak hozni. Szeretném
azokat a dolgokat választani, amiket Te adsz nekem; mindazt, amit az életemre
tervezel. A Hozzád legközelebb eső helyet akarom választani. Jézus nevében,
Ámen.
/YouVersion/
Fordította:
Szabó Anna
A weboldal cookie-t használ, ami segít a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.Ok
