Járj győztesen! – Józsué könyve – 5. hét / 5. nap

A léviták szellemi befolyása

Olvasd el: Józsué 21:1-3; 2 Krónikák 17:7-9; Nehémiás 8:7-8; Zsoltárok 119:27

IMÁK:  Zsoltárok 119:27

További olvasmány – Józsué 21:4-12

A 21. részben olvashatjuk a más törzsek területéről leválasztott városok felsorolását, amiket a léviták kaptak. A léviták szétszóródtak más törzsek területére, hogy tanítsák a népet a Törvényre és jó befolyással legyenek minden törzsre.

A lévitai papság Áronnal kezdődött, Mózes idősebb testvérével (2 Mózes 28:1-3). Áron leszármazottjai szolgáltak papként Izráelben, ők szolgáltak a templomban elsődleges közvetítőként a nép és Isten között. A lévita papok viselték az áldozatok bemutatásának felelősségét a mózesi törvények szerint.

A léviták tanítási felelőssége a többi törzs számára a lévitákról átkerült a Jézus Krisztusban hívőkre. Elhívást kaptunk arra, hogy befolyással legyünk a körülöttünk lévő világra. 1 Péter 2:9-ben azt olvassuk, hogy királyi papság vagyunk, és arra vagyunk elhívva, hogy nyilvánvalóvá tegyük Jézus kiválóságát. Ma a keresztényeké az a felelősség, ami a lévitáké volt, arra kaptunk elhívást, hogy betöltsük ezt a feladatot.

Ez azonban csak akkor lehetséges, ha megértjük Isten Igéjét, gondolkozunk rajta naponta és megtaláljuk a módját annak, hogy alkalmazzuk és megéljük minden nap. Így fog Jézus világossága átragyogni rajtunk keresztül. 

Mennyei Atyám, arra hívtál el, hogy különbözzek a környezetemtől. Arra hívtál el, hogy hirdessem az Igét és legyek hatással másokra. Segíts, hogy minden nap elmélyüljek a Te Szavadban és azon gondolkodjak. De mindenekelőtt, Uram, segíts, hogy úgy éljek, hogy mások lássák a Te fényed átragyogni az életemen. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Járj győztesen! – Józsué könyve – 5. hét / 4. nap

Isten a menedékünk

Olvasd el: Józsué 20:1-6; Zsidók 6:18; Zsoltárok 94:21-22

IMÁK:  Zsoltárok 94:22

További olvasmány – Józsué 20:7-9

A Lévitáké volt az egyetlen törzs, akik nem örököltek földet. Ők szétszóródtak a nép között a különböző városokban, hogy szolgáljanak, tanítsák Isten Törvényét a népnek. Ezekből a városokból 6 város menedékváros volt. A mózesi törvényekben azt olvassuk, hogy bárki, aki gyilkosságot követett el, meg kell halnia. De abban az esetben, ha a gyilkosság véletlen baleset volt, Isten megnevezte ezeket a városokat, ahol a gyilkos menedékért folyamodhatott (2 Mózes 21:13). Biztonságban lehetett a bosszúálló elől – a családtag felelőssége volt az áldozat halálának megbosszulása (5 Mózes 35:19) – az ítélet meghozataláig.

Ezek a városok már nem léteznek, de nekünk, hívőknek, van saját menedékünk: Isten. Amikor a bűneink miatt az örök halál lenne az ítélet, odafuthatunk Jézushoz, menedéket keresve és megtisztulva gonosz tetteinkből. Most, hogy már az Ő családjának tagjai közé tartozunk, futhatunk Hozzá vigasztalásért, békességért, erőért és örömért.

Isten a mi kősziklánk és menedékünk. Amikor más emberek, vagy a körülményeink, vagy lelkünk ellensége támad és megpróbál leteperni, mehetünk Istenhez és menedékhelyet találhatunk Nála. Amikor Hozzá közel vagyunk, akkor biztonságban vagyunk.

Ó, Istenem, Te vagy kősziklám, szabadítóm, menedékem. Te vagy oltalmam, erősségem és magas kőváram. Vonj közelebb és egyre közelebb magadhoz, hogy meg ne inogjak. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Szellemi lustaság

„A lusta ember elszegényedik, a szorgalmas pedig meggazdagodik.” – Példabeszédek 10:4

Történetünk szerint Józsué és Izráel népe azon a földön van, amelyet Isten ígért meg nekik. Isten minden ígérete és parancsolata leszűkíthető egyetlen üzenetre: légy bátor és szorgalmas annak a földnek az elfoglalásában, amit már eleve neked adtam.

Ez volt az egyetlen dolguk. Birtokba kellett venniük az örökségüket. A föld már az övék volt. A győzelem már a kezükben volt.

Azonban mégis akadt hét olyan törzs, akiknek nehezére esett a hódítás. Nem volt meg a kellő hitük és lelkesedésük ahhoz, hogy Isten akaratát cselekedjék – nem úgy, mint a többieknek.

Lelki lustaságban szenvedtek.

„Meddig akarjátok még halogatni, hogy birtokba vegyétek örökségeteket, melyet az Örökkévaló, őseitek Istene nektek adott?” – Józsué 18:3

Ezek a törzsek annyira hozzászoktak a nomád életformához, hogy nem látták értelmét egy állandó otthon kiépítésének. A föld birtokba vételéhez erőfeszítést kellett tenniük. Küzdeniük kellett érte, és ki kellett űzniük a kánaánitákat onnan. Ők azonban nem tűntek hajlandónak megfizetni az árat.

Vannak olyan dolgok az életedben, amelyeknek megtétele „túl sokba kerülne”?

  • Vajon már le is mondtál a boldog házasság reményéről, mert túl sok energiát emésztene fel helyrehozni a kapcsolatodat a férjeddel?
  • Talán éppen azért mondasz le a szolgálatodról, mert nem olyan gyümölcsöző, mint ahogyan azt elképzelted?
  • Vagy esetleg az Istennel való kapcsolatod hideg és rideg, mert nem úgy válaszolta meg az imáidat, ahogyan azt szeretted volna?

Biztos vagyok benne, hogy észrevetted már, az életben pont azokért a dolgokért kell keményen megdolgozni, amelyek a legtöbbet érnek. Egy szerető házasság, egy bővölködő szolgálat, mély kapcsolat Istennel – ezek mind idő- és energiaigényes dolgok.

Ma, ha belefáradtál az életed egy területébe, amely nem úgy halad, ahogyan elképzelted, vagy amely arra kényszerít, hogy kilépj a komfortzónádból; esetleg úgy érzed, hogy az, amire Isten elhívott, nem éri meg a rááldozott időt, pénzt és odaszánást, akkor talán ugyanazt a hibát követed el, mint az izráeliták. Ők belefáradtak a háborúba és nem szerettek volna újabb kockázatot vállalni.

Ne halogasd azokat a dolgokat, melyekre Isten elhívott! Ne engedd elhidegülni a kapcsolatokat, melyekkel megajándékozott! Ne térj ki a felelősségvállalás elől!

A Példabeszédek 10:4 így szól: A lusta ember elszegényedik, a szorgalmas pedig meggazdagodik.

A léha kéz szegénységet okoz – mind anyagilag, mint pedig szellemi értelemben. Arra lettünk elhívva, hogy szorgalmas nők legyük, hogy keményen dolgozzunk, és hogy Isten Igéje iránti engedelmességben járjunk.

Itt az idő, hogy teljes felelősséget vállaljunk azokért a dolgokért és emberekért, amelyeket és akiket Isten az életünkbe helyezett! Ne legyünk restek, és keressük az alkalmat arra, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, amire Isten kér bennünket.

Megelégedve az Ő szolgálatában,

Edurne

Forrás: https://lovegodgreatly.com/spiritual-slack/

Fordította: Szabó Anna

Járj győztesen! – Józsué könyve – 5. hét / 3. nap

Szellemi lustaság

Olvasd el:  Józsué 18:1-10; Példabeszédek 10:4

IMÁK:  Példabeszédek 10:4

További olvasmány – Józsué 18:11-28; 19

Amikor Józsué elköltöztette a sátort Gilgálból Silóba, csak 5 törzs követelte az örökségét. 7 törzs továbbra is arra várt, hogy felosszák az örökséget. Úgy tűnt, nem akarják megtenni az első lépést.

„Kálebtől és Célofhád leányaitól eltérően ezeknek a törzseknek nem volt hitük és lelkesedésük. Ezek a törzsek segítettek a csatában legyőzni az ellenséget, most azonban tétováztak elkérni az örökségüket és élvezni a földet, amit Isten adott nekik.” /Warren Wiersbe: Be Strong /

A Péld 10:4 arra emlékeztet minket, hogy a lusta kéz szegénységet okoz. Ezt az Igeverset általában az anyagi dolgokra vonatkoztatjuk. Ha nem dolgozol, nem rendelkezel majd olyan dolgokkal, amelyek az élethez szükségesek. Alkalmazhatjuk ugyanezt a lelki életünkre is.

Néha lelkileg vagyunk lusták. Elutasítjuk azokat a dolgokat, amelyekre szellemi jólétünk miatt van szükségünk. 5 területen kell szellemileg fegyelmezettnek lennünk: imádság, Bibliaolvasás és elmélkedés, memorizálás, részvétel a gyülekezeti alkalmakon és a szolgálatban. Ez az 5 alapvető törvényszerűség, ami szükséges ahhoz, hogy a lelki életünkben növekedhessünk. Időt kell szakítanunk ezekre és el kell kerülnünk a szellemi semmittevést.

Drága Atyám, bocsásd meg amikor elutasítottam a Veled töltött időt. Azt szeretném, ha első lennél az életemben. Töltsd meg szívemet irántad való lelkesedéssel. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Járj győztesen! – Józsué könyve – 5. hét / 2. nap

Az önzés problémája

Olvasd el:  Józsué 17:12-18; 1 Korinthus 5:6-8; Jakab 4:16

IMÁK:  1 Korinthus 5:6-8

További olvasmány – Józsué 16; 17:1-11

József népe, Efraim és Manassé törzsek panaszkodtak Józsuénak az örökségük miatt. Azt mondták, csupán egyetlen részt kaptak és azzal érveltek, hogy ők sokan vannak, és Istentől gazdagon megáldottak! Amivel nem voltak ők megáldva, az az alázat!

Jakab arra figyelmeztet minket, hogy a büszke magabiztosság gonosz dolog. Amikor az arrogáns viselkedés és a büszkeség megtölti szívünket, túl sokat gondolunk magunkról. A büszkeség arra késztet, hogy abban bízzunk, akik vagyunk, amit teszünk, vagy amit birtoklunk, ahelyett, hogy Istenben bíznánk. A dicsekvés elhiteti velünk, hogy nincs szükségünk Istenre és élhetünk Tőle elkülönített módon. Elkezdjük elhinni, hogy megérdemlünk bizonyos dolgokat. Úgy látjuk, hogy amit birtoklunk, amit elérünk és elnyerünk, azt saját magunknak köszönhetjük. Elfelejtjük, hogy minden Istentől van.

Efraim és Manassé törzsei azt gondolták, hogy ők túl fontosak ahhoz, hogy egy kis földön meghúzzák magukat, ami szűkös. Amikor Józsué azt mondta nekik, hogy menjenek be az erdőbe és tisztítsák azt meg maguknak, akkor kifogást kerestek. Tele voltak büszkeséggel.

A büszkeség nem kis dolog. A büszkeség bűn. Meg kell szabadulnunk tőle és Jézus példáját kell követnünk, aki „megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig!” (Filippi 2:8)

Mennyei Atyám, segíts meglátnom, hogy a büszkeségem eltávolít Tőled. Ne engedd, hogy szívem megteljen gőggel és önteltséggel azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok én, vagy mivel rendelkezem. Az életemben mindenem Tőled függ. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Járj győztesen! – Józsué könyve – 5. hét / 1. nap

Add nekem azt a hegyvidéket!

Olvasd el: Józsué 14:6-13

IMÁK: Józsué 14:12

További olvasmány – Józsué 14:1-5; 14-15; 15

Ez az egyik kedvenc történetem Józsué könyvéből. Emlékszel Kálebre? Ő volt az egyik kém a 12 közül, akiket Mózes kiküldött. A 12-ből csak ő és Józsué hozott pozitív választ, ezért abból a generációból egyedül ők ketten kaptak engedélyt arra, hogy beléphessenek az ígéret földjére.

Ez az esemény akkor történt, amikor Káleb 40 éves volt. Attól a naptól kezdve 45 év telt el, így Káleb 85 éves lett, amikor a mai Igerészben lévő szavakat mondja. Már nem fiatal ember! Amikor ezt mondja: „Add nekem… azt a hegyvidéki területet…” Káleb jelzi, hogy kora nem lehet akadály az Úr iránti szolgálatban.

Hegyeket kért, amiket megmászhat és óriásokat, akiket legyőzhet. Bízott az Úrban, tudta, hogy Ő vele van. Azt szeretem legjobban Kálebben, hogy nem keres kifogást ahhoz, hogy ő is elvégezze a ráeső részt Isten királyságából. Nem mondta, hogy túl öreg, vagy túl fáradt. Nem mondta, hogy az anákok gonosz óriások. Nem mondta, hogy túl nagyok a hegyek. Folytatni akarta a munkát, az éppen előtte lévő feladattal.

Neked vannak kifogásaid, amikor Isten szolgálatáról van szó? Elbújsz a családi feladatok, a munkahely, a sűrű órarend, a korod vagy valami más mögé? Imádkozom azért, hogy Káleb példája bátorítson ma téged, hogy teljes szívvel szolgálhasd Istent.

Ó, Atyám, bocsásd meg a kifogásaimat. Bocsáss meg azokért az időkért, amikor nem akartalak szolgálni Téged és erősítsd meg a szívemet, hogy elkérhessem a hegyeimet. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Késélen táncoló hívők

„Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem hallgattak rám…” – Ézsaiás 66:4

Ahhoz, hogy megértsük, miért hozott Rúben, Gád, és Manassé törzsének fele rossz döntést, amikor úgy döntöttek, hogy a Jordán folyó keleti partján maradnak, el kell olvasnunk a 4 Mózes 32. fejezetét.

Ebben a fejezetben az áll, hogy sok jószáguk volt. Amikor meglátták Jazér és Gileád földjét, úgy gondolták, nagyszerű legelő lesz majd az állataiknak, és úgy döntöttek, ezt a területet kérik örökségül.

Mózes úgy látta, hogy ez nem jó döntés, mert attól tartott, hogy akkor mind a 12 törzs a Jordánon innen akar majd maradni ahelyett, hogy átkelnének és meghódítanák az ígéret földjét, ahogy Isten parancsolta nekik. És bár megadta, amit kértek, megállapodott velük, hogy a többi törzzsel együtt kell harcolniuk a Jordánon túl, majd visszatérhetnek a folyó keleti partjára, az örökségükbe.

Józsué könyvében látni fogjuk, hogy bár a jószágok szempontjából jó lehetett volna a terv, a következő generációk számára viszont nagyon rossz döntés volt. Elhelyezkedésük miatt nagyon sebezhetőek voltak, és nagyon hamar istentelen befolyás alá kerültek, aminek az lett a vége, hogy az asszírok száműzték őket (1 Krónikák 5:25-26).

„… mert a saját útjaikon járnak, és undorító bálványaikban gyönyörködnek. Hát én is megszégyenítem őket, és rájuk hozom, amitől félnek, mert mikor hívtam őket, nem feleltek, mikor szóltam hozzájuk, rám sem figyeltek, azt tették, amit gonosznak tartok, s azt választották, amit nem szeretek.” – Ézsaiás 66:3-4

Amikor Isten akaratán kívül élünk, a lelkünk folyamatosan ki van téve annak a veszélynek, hogy az Isten szerint való élet helyett a világ szerint valót hajszoljuk.

Ezek a törzsek úgy döntöttek, hogy a maguk módján fognak engedelmeskedni Istennek, a saját feltételeik szerint. A kényelmüket tartották szem előtt, és ennek megfelelően hoztak döntést.

Istennek jó terve van az életünkkel (Jeremiás 29:11). Csodás cselekedetekre teremtett minket (Efézus 2:10). És mi mégis úgy gondoljuk, mindent jobban tudunk Nála. Ahelyett, hogy készségesen elfogadnánk, amit nekünk szán, szövögetjük a saját terveinket.

Amikor megtértem, az egyik első lecke, amit megtanultam az volt, hogy nincs annál rosszabb hely, mint Isten akaratán kívül lenni. Lehet, hogy kényelmesnek, könnyűnek, vagy „jó legelőnek” tűnik, de ha ilyen hely mellett döntünk, elszalasztjuk mindazt, amit Isten nekünk készített.

Azt akarom, hogy Isten gyönyörködjön az életemben. Emiatt olyan helyekre is vezetett, ahová magamtól biztosan nem mentem volna. Ha csak a saját kényelmem, jóllétem lett volna a fontos, akkor sosem költöztem volna Venezuelába. Szűkös a megélhetés, állandó a létbizonytalanság, és magamtól biztosan nem akartam volna itt családot alapítani és gyerekeket nevelni.

De akármilyen veszélyes és kényelmetlen legyen is emberi szemmel nézve, ez az, ahol Isten látni akar minket, hogy itt éljünk, boldoguljunk, és Őt szolgáljuk. Ha az Ő vezetése nélkül hagynánk el az országot, az rossz döntés lenne.

Teljesen alávetnünk magunkat Isten parancsának nem mindig könnyű. Azt azonban tudnunk kell, hogy amikor az Ő akaratát követjük, olyan módon gondoskodik rólunk, ami még csak eszünkbe sem jutott volna soha.

Gondolkozzunk el ma azon, hogy hol vagyunk. Ott, ahol Isten látni akar? Vagy az akaratának a határán állunk?

Az Ő szolgálatában megelégedve,

Edurne

Forrás:  https://lovegodgreatly.com/borderline-believers/

Fordította: Greizer Zsófia

Járj győztesen! – Józsué könyve – 4. hét / 5. nap

Rossz döntések

Olvasd el:  Józsué 13:1-8, Ézsaiás 66:3-4

IMÁK:  Ézsaiás 66:3-4

További olvasmány – Józsué 12; 13:9-33

Most, hogy Józsué számos várost meghódított, eljött az idő, hogy felossza a területet a törzsek között, hogy mindannyian megkaphassák örökségüket és élvezhessék azt, amivel Isten ajándékozta meg őket.

Rúben, Gád és Manassé törzsének fele rossz döntést hoztak a jövőjüket illetően. Úgy döntöttek, hogy nem azon a földön élnek, amelyet Isten nekik ígért, hanem a Jordán túlsó, keleti partján.

És miért volt ez rossz döntés? Legfőképpen azért, mert így Isten akaratán kívül telepedtek le. És nincs még egy ennél veszélyesebb hely. Mivel Isten népe és ellenségei – például Moáb – között helyezkedtek el, így kiszolgáltatottak voltak különféle támadásokkal szemben. Ezenkívül ki voltak téve az istentelen hatásnak.

Úgy döntöttek, hogy mindent az oldalvonalról kísérnek figyelemmel. Amikor keresztényekké válunk, meg kell választanunk, hogy hol helyezkedünk el. Ezek a törzsek nem voltak hajlandóak megfizetni annak az árát, hogy közeli és bensőséges kapcsolatba kerüljenek azzal, amire Isten készült, ez pedig távol tartotta őket a nekik megígért örökségtől is.

Mennyei Atyám, segíts, hogy jó döntéseket tudjak hozni. Szeretném azokat a dolgokat választani, amiket Te adsz nekem; mindazt, amit az életemre tervezel. A Hozzád legközelebb eső helyet akarom választani. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Anna