Utánozd Istent

Olyan helyen és időben nőttem fel, ahol a WWJD? (Mit tenne Jézus? angolul What would Jesus do?) karkötők népszerűek voltak. Olyan sok volt belőlük, hogy szinte klisévé, tömeges paródiává váltak.

De valójában ez egy remek kérdés, amit minden helyzetben feltehetünk magunknak. Mit tenne Jézus?

Vajon áthidalná a politikai konfliktusokat azért, hogy azt az embert is szeresse, aki vele ellentétes véleményen van? Bizonyára.

Vajon szeretettel és kegyelemmel fordulna a megtört emberekhez, ahelyett, hogy lekicsinyelné az igazságot, amit Isten a Biblián keresztül közölt velünk? Biztosan.

De hogyan élhetnénk úgy, mint Jézus?

János harmadik levelének 11. versében ez áll: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.”

A felszínt kapargatva ez viszonylag könnyűnek tűnhet, de a világ különösen cseles a határok feszegetésében. Az, ami látszólag jó, nem biztos, hogy kedves is. Ami eleinte helyénvalónak tűnik, lehet valójában álruhás képmutatása csupán a népszerűségnek vagy a politikai korrektségnek.

Hálásak lehetünk azért, hogy (ahogy mindig) a Biblia most is segít nekünk.

A Filippi 4:8-ban ez áll: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”

A Galata 5:22-23 szintén iránymutatást ad arra, hová irányítsuk az energiánkat és milyen tulajdonságokat alakít ki a Szentlélek az életünkben. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Nem utánozhatjuk Isten hatalmát, mindenhatóságát vagy örökkévalóságát, de tökéletes példát kaptunk a jóságra – és az Isten szerint valóságra – Jézusban.  

C.S Lewis olyan szépen írt erről a Szeretet négy arca című művében: „Életünk során, Isten utánzása – azaz a szándékos másolás, amely független az Ő képmására alkotott mivoltunktól és természetünktől – alatt a megtestesült Isten utánzását kell értenünk. Példaképünk nem csupán a kereszten függő Jézus, hanem az ácsműhely, az út, a tömeg, a zajos követelések, a goromba ellenállás, a békétlenség, a  félbeszakítások és a magánéletet nélkülözésének Jézusa. És habár, érdekes módon, ez annyira más, mint amit mi isteni létnek tekintünk, mégis, ez nem csak olyan, mint, de maga az isteni élet emberi körülmények közötti működése.” (nem hivatalos fordítás)

Sosem leszünk tökéletesek, de harcolnunk, imádkoznunk és gyakorolnunk kell azért, hogy az Ő igaz gyermekei lehessünk.

Hadd nyerjen a világ az életünkön keresztül bepillantást élő Istenünk jóságába és a mennyei reménységünkbe!

Fordította: Szabó Eszter

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/imitate-what-is-good/

Légy bátor az elhívásodban

Amikor az elhívásunkról beszélünk, akkor gyakran a hivatásunkra gondolunk. Megpróbáljuk kiokoskodni, hogy tanárként, ápolóként vagy éppen építőmunkásként kell-e elhelyezkednünk. Azonban az elhívásod jóval messzebbre mutat, mint egy szakma. Isten elhívása az életedre sokoldalú. Beletartozik a munkád, a szellemi életed és mindaz, ami az otthonodban történik. Az elhívásod már jóval azelőtt elkészült, hogy akár eszedbe jutott volna, hogy mi akarsz lenni.

„Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.” – Efézus 2:10

Isten a saját kezével alkotott…

Ő maga teremtett és teremtett újjá. A törött edényt megjavította. A halottnak életet adott. Az elveszettet megkereste és megmentette. Az Ő alkotásai és szeretett gyermekei vagyunk.

Krisztus Jézusban nemes tettekre vagy teremtve…

Krisztus munkáján és áldozatán keresztül lettünk Isten műalkotásai. Mindig Jézusra lyukadunk ki, nem? Neki mindene megvolt, mégis odaadta értünk. Nekünk pedig nem volt semmink és mindent megkaptunk: új életet, új szívet, új jövőt és előre elkészített jó tetteket, hogy azokon keresztül mutassuk meg Isten dicsőségét.

Amelyeket Isten már előre elkészített…

Ezek a „nemes cselekedetek” nem tegnap pattantak ki Isten fejéből. Előre elkészítette őket. Mielőtt a szüleid a kezükbe foghattak volna, Isten már előkészítette azokat a nemes tetteket, amelyeket a te személyiségedhez és temperamentumodhoz igazított.  Tehát mindegyik fontos és értékes.  

…hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk…

Most jön a nehéz rész, mert amikor gyakorlatra kell váltani az elméletet, nem szeretjük azt tenni, amire elhívott. Isten minden egyes nap arra hív minket, hogy hozzuk ki a legtöbbet a napunkból, hogy türelmesen és szeretettel neveljük a gyerekeinket. Arra hív, hogy főzzünk vacsorát a családunknak, hogy vásároljunk be, cseréljünk pelenkát, találkozzunk a barátainkkal, takarítsuk ki a lakást, hajtogassuk össze a ruhákat, süssünk sütit, és mindezt zsörtölődés nélkül tegyük. 

Arra hív minket, hogy közeledjünk hozzá az imádságon keresztül, hogy rendszeresen találkozzunk vele az Ő Igéjének segítségével, és hogy az életünk minden területén bízzunk Benne.

Könnyen megijedhetünk attól, hogy valamiből kimaradunk. Biztos, hogy van valami nagyobb és jobb a számunkra!

Ezek a tettek azonban, sok más hasonló cselekedettel egyetemben, nemesek és méltóak arra, hogy végzésük közben mindent beleadjunk, hiszen már azelőtt elő lettek készítve a számunkra, hogy Isten megvetette volna a Föld alapját. Ő az, aki a legjobban tudja, tehát legyünk merészek és haladjunk ezeken! Lásd meg az értéküket, és lelj örömet abban, amit mások hétköznapinak neveznek.

Isten újra és újra elhív minket arra, hogy nagy dolgokat tegyünk, például hogy munkahelyet váltsunk, visszaüljünk az iskolapadba, vagy éppen otthon maradjunk a gyerekekkel. Néha úgy érezzük, hogy Isten arra kér minket, hagyjuk magunk mögött azt, amit a legjobban ismerünk és a szolgálat kedvéért vágjunk bele az ismeretlenbe. Ne ijedj meg, ha Isten valami szélsőséges dologra kér! Ha Isten hívott el rá, akár kicsi, akár nagy, akkor Ő minden egyes percben veled lesz, és mindent megad neked, ami ahhoz szükséges, hogy megéld az elhívásodat. 

Akár kicsi, akár nagy dologról van szó, kérd Istent, hogy segítsen meglátni a jó és szép oldalát mindazoknak az elhívásoknak és nemes tetteknek, amelyeket az életedbe helyezett, és figyeld meg, hogy örömtelibb lesz-e az életed!

Jézusra nézve,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/be-brave-in-your-calling/

Bátran jót tenni

Szeretet. Egy egyszerű szó, ami megváltoztatta a világot. Tudod, hogy mi a nagyszerű ebben a szóban? Az, hogy nem csak egy szó: cselekvés is. A szeretet nem olyasmi, amit érzel, hanem, amit teszel. A keresztyén szeretetnek pedig különösen tükröződnie kell a tetteinkben.

A Galata 6:9 ezt mondja: „Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!” Miért? Mert belefáradunk. Belefáradunk abba, hogy jót cselekedjünk.

Abba, ha teszel valami jót valakiért és senki sem értékeli.

Abba, ha kedvesen szólsz valakihez és csupán hallgatással válaszol.

Abba, hogy azon gondolkodsz, hogyan lehetnél áldássá mások számára, miközben úgy érzed, senki sem törődik veled.

Belefáradunk. És már nem teszünk jót. Nem visszük át tettekbe a szeretetünket.

Most magamhoz is szólok.

Szeretek segíteni, szeretek szolgálni, szeretem kreatívan kitalálni, hogy lehetnék áldás. Izgatott leszek, ha tudom, hogy valami jót, különlegeset tervezek, amivel beragyogom a másik ember napját.

És elszorul a szívem, amikor rájövök, hogy ez csak engem hoz lázba. Az a sok tervezés? Az izgatott várakozás? A meghatódottság a másik arcán, amit újra és újra magam elé képzeltem? És amit visszakapok, azt össze sem lehet ezzel hasonlítani. Nincsenek elismerő szavak, nincs hála. Semmi. Egyáltalán semmi. Így legközelebb már nincs is kedvem jót tenni valakiért.

Helytelenül.

Isten, aki végtelen türelemmel és megértéssel van az emberi szív iránt, tudja, hogy elbátortalanodunk, hogy belefáradunk abba, hogy jót tegyünk. Talán, mert nem kapjuk meg a viszonzást, amit akartunk és megbántódunk. Talán mert az, hogy éppen azzal az emberrel tegyünk jót, már kívül esik a komfortzónánkon. Vagy talán csak túl sok energiát venne igénybe az extra mérföld megtétele, úgyis van más, aki megcsinálja.

Bármilyen okból döntöttél is úgy, hogy a másik nem érdemli meg, hogy jót cselekedj vele, Isten így szól: „Hé, leányom, ne fáradj bele.”

Jóságos, jó Atyánk van, aki szeret jót tenni értünk. És mi az Ő gyermekei vagyunk. Arra teremtettünk, hogy jó munkát végezzünk. Gondolkozzunk el ezen egy pillanatra!

Amikor Isten eldöntötte, hogy megteremt téged, még a születésed előtt, megteremtette azokat dolgokat is, amik által te jót tehetsz. Ez a cél. Istennek tervei vannak számodra, amiket csak neked szán.

Ha bármikor úgy döntenél, hogy nem teszel jót valakivel, gondolj arra az alkalomra egy elszalasztott lehetőségként.

Miért kell bátornak lenni ahhoz, hogy jót tegyünk? Mert az elvárásaink ledöntéséhez, a büszkeségünk lerombolásához, ahhoz, hogy engedelmeskedjünk Istennek, akár abban, hogy rutinszerűen újra és újra elvégezzük ugyanazt a jót, bátorság szükséges.

Ne fáradj bele abba, hogy jót cselekedj. Keresd az alkalmakat, hogy áldássá lehess. Ne aggódj a viszonzás miatt. A feladatodat végzed. Azt teszed, amit Isten akar, hogy tegyél. És ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy jót tegyél másokkal. Nem gondolod?

Az Ő szolgálatában megelégedve,
Edurne

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-do-good/

Működő hit

Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.”  – Jakab 2:17

Amit teszünk, sokat elárul arról, hogy mit hiszünk. Ahogy az ismert mondás is tartja: „Minden szónál szebben beszél a tett”. Nagyon könnyű azt mondani, hogy hiszünk, de ha ez a hit nem sarkall tettekre, nem terem gyümölcsöt, akkor vajon valódi-e a hitünk?

Amit a szívünk mélyén hiszünk, annak nyilvánvalónak kellene lennie az életünkben is. Bár lehet, hogy hiszünk Istenben, és szeretnénk neki tetsző dolgokat tenni, mégis abból fog meglátszani, hogy mennyire valódi a hitünk, hogy az életünknek, tetteinknek és szavainknak milyen gyümölcse van.

Szerintem ezért is mutat rá Jakab a levelében a 2. fejezet 14-26. verseiben arra, hogy nem sokra megyünk azzal, ha azt hangoztatjuk, hogy milyen nagy hívők vagyunk, ha meg sem mozdítjuk a kezünket és a lábunkat, hogy azt tegyük, amire Isten elhívott az ő Igéjében.

Így olvassuk a 17. versben: „Ugyanígy van a hit is: ha nem követik tettek (cselekedetek és engedelmesség, amelyek alátámasztják a hitet), akkor halott (erőtlen, működőképtelen). Nem ér semmit, mert nincs benne élet.” (kiegészítések az angol Amplified version alapján)

Isten arra tanít, hogy akkor lép életbe a hitünk, és akkor fog a Szentlélek által növekedésnek indulni, ha meg is éljük. Leginkább úgy lehetne leírni, hogy engedelmes szívet nevelgetünk és munkálunk ki, amely észreveszi mások szükségleteit, szeretetből cselekszik, és még akkor is a helyes utat választja, amikor az akár kellemetlenséggel vagy nehézséggel jár. Az engedelmes szív Jézus szeretetét, kegyelmét és irgalmát tükrözi vissza.

Életünk során sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, ahol gyakorlatban is próbára tehetjük a hitünket. Isten pedig ezekben a helyzetekben is azt szeretné, ha növekednénk és érettebbé válnánk, hogy hitünkkel ne csak kipipáljuk az örök életet, hanem ezáltal lehetőségünk nyílik mások számára is látható módon megélni Isten hűségét, kegyelmét, szeretetét és erejét.

Amikor engedelmeskedünk a hívásának, és szeretettel, kegyelemmel és segítő kézzel fordulunk mások felé, amikor Istennek tetsző dolgot teszünk, azzal a gyakorlatban valósítjuk meg, amit Isten parancsolt. Ezáltal pedig a hitünk lángját szítjuk fel egyre jobban, mivel megtapasztaljuk, hogy hogyan munkálkodik Isten az egyszerű engedelmességen keresztül. Ez az a pont, amikor a hit már nem pusztán elmélet vagy jónak tűnő ötlet, hanem elkezd gyümölcsöt teremni az életünkben, és erősíti és építi a hitünket.

Ne aggódjunk, hogy hogyan igazoljuk magunkat Jézus előtt. Látja a szívünket, és hűségesen jár előttünk a növekedésünk és tanulásunk útján. Nem azt kéri tőlünk, hogy elkezdjük ontani magunkból a jócselekedeteket, és így akarjuk kiérdemelni az üdvösségünket, vagy Isten jobb oldalára kerülni. Olyan fajta jócselekedetekre hívott minket, amelyekkel kívülről is látható módon teszünk bizonyságot arról, ami a szívünkben van.

Legtöbbször egyszerű a dolgunk, de ezzel együtt is meg kell tennünk, ami a mi részünk. Lehet, hogy Isten épp arra indít, hogy vegyünk észre valakit a környezetünkben, akinek segítségre van szüksége, és ahelyett, hogy csak futó pillantást vetnénk rá, álljunk meg segíteni neki, ha módunkban áll. (Jó példa erre az irgalmas samaritánus példázata a Lukács 10:25-37 szakaszban.)

Ha megtanulunk az elénk kerülő lehetőségekre úgy tekinteni, mint amik a hitünk erősítését szolgálják, ahelyett, hogy pusztán jócselekedetek megtételére szóló lehetőségek lennének, akkor olyan különleges csodáknak lehetünk tanúi, amikről sosem gondoltuk volna, hogy Isten bennünk és rajtunk keresztül fogja megtenni. Erősödni és gazdagodni fog a hitünk; nem mintha a tetteink ennyit számítanának, hanem mert Isten ereje lesz nyilvánvaló a hitünkön keresztül, és hatalmas dolgokat végez el rajtunk keresztül a mi javunkra és mások hasznára, Isten dicsőségére.

Nagy kedvencem a Zsidók 11. részében a hithősökről szóló szakasz. Olyan nagyszerű emberekről olvashatunk itt, akik hitben éltek és jártak, azt tették, amit Isten mondott nekik, ennek eredményeképpen pedig csodák történtek.

Növekedés közben mi is Isten szavát, ahogy a Zsidók 11:33-ban olvashatjuk: „Hitük által országokat hódítottak meg, hit által igazságosan uralkodtak, hit által megkapták Isten ígéreteit…”

Hiszem, hogy mindannyian szeretnénk megtapasztalni ezt a fajta hitet. Isten Lelkének bennünk és rajtunk keresztül működő ereje által növekedhetünk, Jézus nevében.

 

Szeretettel:

Andrea

 

Andrea Howey Texas állam egyik legnépesebb városában, Dallasban él, és kalligráfusművészként (betűrajzoló) dolgozik. Betűrajzolásban önti ki a szívét, így szeretné közvetíteni az Isten Igéjéből megismerhető reményt, igazságot, és hitet. Célja, hogy bátorítsa az embereket, hogy megerősödhessen a hitük, de mindenekelőtt Jézushoz vezesse őket, hogy személyesen és bensőségesen megismerhessék őt.

Andrea gyönyörűen rajzolt, bátorító szóképei az instagramon is megtalálhatók: @andrearhowey

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-works/

 

Filippi – Válaszd az örömöt – 3. hét / 1. nap

A megváltásunkba vetett bizonyosság nem „jó cselekedeteinken” alapszik, hanem sokkal inkább Isten kegyelmén. A megváltás ingyenes ajándék, amit nem tudunk elnyerni; nem azon alapszik, hogy milyen jók vagyunk, hanem sokkal inkább azon, hogy Isten milyen jó. Ne engedd az életedben lévő embereknek, hogy „dolgoztassanak” az üdvösségedért. Mint keresztények, mi az Úrnak dolgozunk hálából és Isten iránti szeretetből, nem azért, hogy elnyerjük a szeretetét vagy a megváltásunkat. Jó tetteink Krisztusba vetett hitünk eredménye, nem megváltásunk előfeltétele.

(YouVersion)

Fordította: Gönczy Anna