Üldöznek, de Isten nem hagy el

Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.” – Márk 13:10-11

Márk evangéliuma 13. fejezetében Jézus egy sor próféciát mondott. Megjövendölte, hogy le fogják rombolni a templomot, hamis tanítók és próféták tévesztik meg az embereket, világszerte katasztrófák történnek és a hívőkre szenvedés vár.

Elmondta a tanítványainak, hogy a Benne hívőkre a történelem során szüntelen nehézségek várnak. Egyre szaporodni fognak és agresszívabbak lesznek a hívőket érő zaklatások, mindaddig, míg Jézus visszatér népéért a Második Eljövetelekor.

A hívőket üldözni fogják, és esetleg mártírok is lesznek. Jézus nem kertelt, nem fedte el a valóságot. Az üldözés ellenére a hívők elhivatása mégis az, hogy szeretettel hirdessék az örömhírt az elveszetteknek.

Jézus menyasszonya, a gyülekezet arra hívatott, hogy hirdesse az evangéliumot minden népnek, és Krisztus visszatérését felkészülten várva éljen.

Szolgálata során Jézus mindig kihangsúlyozta, hogy a bűnösöknek szüksége van az Ő önként vállalt keresztáldozatára. Ez volt a betetőzése az Ő Atyja iránti végtelen engedelmességének – megbékéltetni Istennel a bűnösöket. Jézus sosem engedett egy jottányit sem ebből az üzenetből, vagy a vállalt szolgálatából.

Nem volt könnyű Jézusnak feláldoznia magát a kereszten. Habár minden téren tökéletes volt, gyötrődve könyörgött a Getsemáné kertben, hogy szabadítsa meg Isten a kínzástól, a haláltusától, a bekövetkező keresztre feszítés terhétől. (Mt 26:36-46; Mk 14:32-42; Lk 22:39-46). Mégis önként ment a halálba.

Azért tudott győzni Jézus a kereszten, mert nem a rettenetes kínzásra és fájdalomra tekintett, hanem szemét a rá váró örömre függesztette (Zsid 12:2).

„Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket! Ha közéjük tartoznátok, akkor ez a világ kedvelne titeket, mint a saját embereit. De ti nem tartoztok ehhez a világhoz, hiszen én kiválasztottalak titeket — ezért gyűlölnek benneteket. Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött.” (Jn 15:18-21)

Isten dicsőségébe egyedül azon az úton juthatnak el a hívők, amelyen Jézus járt.

Hívőkként akkor járunk Jézus nyomdokán, ha megtagadjuk önmagunkat, naponta felvesszük az Ő keresztjét és engedelmeskedünk Neki (Lk 9:23-24; Mt 16:24-25).

A Jézussal való azonosulás azt jelenti, hogy szenvedés, gyűlölet, nevetség tárgyai leszünk, elutasítanak, kiközösítenek, kigúnyolnak, sőt esetleg meg is ölnek.

Nem. Ez nem könnyű.

Azonban Jézushoz hasonlóan a jelenlegi üldözésen túlra tekintünk, arra az örömre, hogy az örökkévalóságot az Atya Istennel, a Fiú Istennel és a Szentlélek Istennel tölthetjük a mennyben.

Isten ígéretei és örökkévalóságra szóló jutalmai igazak, akár világosan értjük őket, akár nem.

Jézus akkor is Király, ha világosan látjuk a munkáját az életünkben, és akkor is, ha rejtetten és titokzatosan működik.

Ha engedelmeskedünk Istennek, nehézségekkel szembesülünk.

Ha Istent szolgáljuk, ellenállásba ütközünk.

Isten iránti hűségünk miatt üldözni fognak.

A hívők élete folytonos küzdelem az ellenségeskedés, gyűlölet és üldözés miatt.

Azonban biztosak lehetnek abban, hogy bármi is történik velük itt a földön, ez lehet a legrosszabb, ami valaha is érheti azokat, akik Jézust követik.

„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.” 2Kor 4:8-10

Ahogyan Jézus a kereszten túlra tekintett az örök dicsőségre, nekünk is így kell tennünk.

A hívő ember életének középpontjában az Istentől kapott küldetésnek kell állnia: megosztani az örömhírt az elveszettekkel, tekintet nélkül az ezzel járó szenvedésre és áldozatra.

Bárcsak olyan istenfélő emberek lennénk mi, hívők, akik nem engednek a meggyőződésükből, nem ingadoznak, és állhatatosan teljesítve küldetésüket szeretetteljesen megismertetik a világgal Jézust.

Amikor üldöznek, leterítenek, elnyomnak és minden oldalról szorongatnak, bárcsak ne áradna ki a szívünkből, ne jönne ki a szánkon, ne látszana a cselekedeteinkből más, mint Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának jó híre!

Békesség és kegyelem nektek,

Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csoportjában szolgál. Georgiában született, de jelenleg Virginiában él a férjével. Szeret szundikálni, kedvence az Oreo – de mindenek fölött Jézust szereti. Szenvedélyesen törekszik arra, hogy a millenniumi női generációhoz eljuttassa Isten igazságát, és szorosan ragaszkodjanak Hozzá. Napközben fáradhatatlanul szolgálja a betegeket a helyi katonai kórházakban. Esténként olvasni szeret, és leírni mindazt, amit Isten szeretetének kiáradása nyomán megtanul. Terria életének viharos körülményei között Isten mindig megmutatja erejét és szeretetét.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/persecuted-but-not-abandoned/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szolgálni

„Mit akarsz, hogy tegyek érted?”

Bármit tett is, Jézus mindenben, minden cselekedetében, minden emberben, akivel találkozott, minden beszélgetésében megmutatta, hogy ránk gondolt. Bár követelhette volna, hogy mások hajoljanak le, hogy szolgálják Őt és minden igényét kielégítsék, Ő volt az, aki lehajolt az egyszerű emberekhez, közeledett a kitaszítottakhoz, bűnösökkel vacsorázott és megmosta mások lábát.

Szeretem a kérdést, amelyet Jézus feltett a Márk 10-ben. Ez a kérdés ugyanabban a szakaszban, pár verssel később ismét megjelenik: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” (Márk 10:36, 51) Mindkét esetben valaki kért valamit Jézustól, de ahogy a két indíték különbözött, úgy Jézus válaszai is eltértek.

Amikor Jézus először tette fel ezt a kérdést, két tanítványa kérte Őt, hogy megbecsüléssel, tekintéllyel, elismeréssel és hatalommal járó tisztséget adjon nekik. De Jézus tudta, hogy szívbeli indítékuk öncélú, haszonleső motiváció. Azt keresték, hogy az élet Jézus királyságában milyen haszonnal járhat számukra, de Jézus hamar felhívta erre figyelmüket és helyreigazította őket. Emlékeztette őket, hogy a hatalom nagy felelősséggel jár – ez nem felemelkedés, sokkal inkább teljes odaadás.

A második alkalommal, amikor Jézus erre a kérdésre válaszolt, egy vak emberhez szólt, aki kegyelemért és gyógyulásért kiáltott. Ezúttal Jézus ahelyett, hogy elutasította volna a férfi segélykérését, megállt, együttérzéssel válaszolt, és meggyógyította az embert, szó szerint megszabadítva őt a sötétségben való léttől. Ebben a történetben Jézus felfedi, hogy az Ő szíve mindig a segélykiáltásainkra felel, hogy helyreállást és gyógyulást hozzon. Ha kiáltunk Hozzá, Jézus közeledni fog hozzánk.

Kíváncsi vagyok, meghalljuk-e Jézust, ahogy felteszi nekünk ezt a kérdést, mert azt akarja, hogy tudjuk, mindig bizalommal fordulhatunk hozzá kéréseinkkel, szükségleteinkkel, gondjainkkal. Úgy viszonyul hozzánk, mint egy szolga, aki közel hajol, hogy meghallgasson, nem pedig úgy, mint egy uralkodó, aki azért harcol, hogy uralkodjon felettünk, mit sem törődve azzal, hogy kapcsolatba kerüljön velünk. Valóban a mi érdekeinket tartja szem előtt, amikor azt kérdezi: „Mennyire bízol bennem?”

Néha Isten elé terjesztjük kéréseinket, és ez összhangban áll az Ő akaratával, szívével és Igéjével, és tudjuk, hogy örömmel kíséri figyelemmel a tettekre váltott merész hitet. De amikor olyan kéréseink vannak, amelyek önmagunkra irányulnak, esetleg ha nem is vagyunk tisztában a kérés következményeivel, emlékeztet arra, hogy létezik egy másik, számunkra jobb élet. Isten azt akarja, hogy úgy jöjjünk, ahogy vagyunk, függetlenül attól, hogy valamit jól csináltunk vagy segítségre, helyreigazításra, megmentésre, gyógyulásra van szükségünk. Elénk jön, járjunk bárhol is a hit útján, de túlságosan szeret minket ahhoz, hogy ott hagyjon minket úgy, ahogy vagyunk.

A Márk 10:45 szerint: „Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és ezáltal sokakat megmentsen.” Bár megtehette volna, Jézus nem azért jött, hogy követeljen és irányítson. Megalázta magát, és minden tettében szolgaként viselkedett. Minden, amit Jézus tesz értünk, szeretetből és kegyelemből fakad, hogy felemeljen minket az igazi életre. Ezt szolgálta a kereszten való halála is, az, hogy váltságul adta életét a megmentésünkért. Jézus mindig önmagát adja nekünk, és arra akar megtanítani, hogy kövessük a példáját.

A csodálatos igazság az, hogy mielőtt még egyáltalán gondolnánk vagy tudnánk mit felelnénk Jézus kérdésére: „Mit akarsz, hogy tegyek érted”, Ő már odaadta az életét, hogy elnyerjük az örök életet, szabadságot, gyógyulást, megigazítást, reményt, megbocsátást és szeretetének kinyilatkoztatását. Mielőtt még tudtuk volna, hogy szükségünk van rá, Jézus meghalt értünk. Mind közül a legnagyobb, mindenki legnagyobb szolgája… Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus.

/Andrea Howey/

Andrea Howey kézírással foglalkozó művész a Texas állambeli Dallasban. Egy veszteség idején elkezdte kalligrafikus formában leírni a Szentírást és egyéb bátorító szövegeket, és Isten elkezdte ezt eszközként használni arra, hogy a közösségi médián keresztül bátorítsa az embereket szerte a világon. Ma továbbra is kézzel írott szavakat és árukat készít vállalkozásának, valamint szabadúszó munkát végez minisztériumok, szerzők és más projektek számára. Mindezt azzal a céllal teszi, hogy szívükben bátorítsa az embereket, megerősítse a hívőket és mindenekelőtt, hogy bemutassa Jézust az embereknek. Gyönyörű mintáit megtekinthetitek az andreahowey.com oldalon és kapcsolatba léphettek vele az Instagramon.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/to-serve/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Legyen hited!

„Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és azt mondta víznek: „Csend legyen! Hallgass el!” Ekkor elállt a szél, és kisimult a tó vize. Majd azt mondta nekik: „Miért rémültetek meg? Még mindig nem hisztek?” A tanítványokat nagy félelem fogta el, és ezt kérdezgették egymástól: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”Márk 4:39-41

Kicsoda ez?

Számtalan módon mar bele a szívembe ez a kérdés. Először is, ez a tanítványok kérdése volt. Pedig ők biztosan tudták, kicsoda Jézus. Ugyan már! Már egy ideje vele voltak és látták, ahogy csodákat tesz. Miért kérdezték akkor meg, hogy kicsoda Ő?

Aztán elképzeltem ezt a szituációt: az életünk körülményei közepette, a puszta élethelyzetünkben, amikor mélyponton vagyunk, egyszer csak megjelenik Isten és hatalmas csodát tesz. Nem azért, mert imádkoztunk, talán hitünk sem volt egyáltalán, mint a tanítványoknak, lehet, hogy csak sírunk és panaszkodunk, elsüllyedve az önsajnálatban. De amiatt AKI Ő, jön és mindent megfordít, mintha nem is történtek volna borzalmak.

Engedd meg nekem kérlek, hogy válaszoljak a kérdésre és ismét bemutassam Őt neked!

Ő a Királyok Királya.

Ő a Teremtő, a Gazda, a Fenntartó, a menny és a föld Ura, aki minden felett hatalommal bír.

Ő az, aki létrehozott mindent és akinek minden és mindenki számot fog adni.

Ő az, akinek semmi sem túl nehéz.

Ő az, aki sohasem hibázik, mert nem tud hibázni.

Ő kegyelmes, kedves, nem gerjed haragra és bőven árasztja szeretetét.

Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Ő az, aki kezében tartja a világmindenséget.

Ő az, akit semmi nem zavar össze vagy ér váratlanul.

Ő az, aki még a hajszálaidat is számon tartja.

Ő Jézus, a királyok Királya, az urak Ura. Az, akit a halál sem tudott fogva tartani.

Ő az, aki annyira szeretett és szeret téged, hogy az életét adta érted, hogy senki, semmilyen hatalom, még a Sátán se tarthasson igényt rád.

Ő az, aki le tudja csitítani életed viharait, aki megtart és megőriz téged míg vissza nem tér.

Az, hogy kicsoda Jézus, túlmutat megértésünk határain.

Drága Barátom, mit feleljünk tehát?

LEGYEN HITED!

Igen, legyen hited! Bízz benne! Az Ő hűsége soha meg nem inog. Isten nem olyan, aki meggondolná magát. Ha megmondott valamit, akkor bizonyosan meg is cselekszi azt. Túl állhatatos ahhoz, hogy félúton elhagyjon. Túlságosan elkötelezett ahhoz, hogy magadra hagyjon életed viharaiban.

Legyen hited! Szeretett testvérem, bízz benne! Én itt vagyok, hogy szurkoljak neked!

Hiszek URAM, segíts hitetlenségemen.

/Ebosereme Aifuobhokhan/

Ebosereme Aifuobhokhan Nigériában él. Szenvedélyesen olvassa és szereti Isten szavát. Ő vezeti a Hausa fordítócsapatot a Szeresd Nagyon Istent családban és minden anyagot lefordítanak Hausa nyelvre, amit világszerte több, mint 40 millió ember beszél. Emellett a Szeresd Nagyon Istent Bátorító és Imaharcos csoportjaiban is szolgál. Ha megkérdezzük, mi az életcélja, mindig azt mondja: „Jézusra mutatni fel.” Egyedülálló, Istent szereti a legjobban. Mammográfus és radiológus a Nigériai Edo állam Egyetemi Kórházában.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/have-faith/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Bűnösök barátja

„A farizeusok közül néhány törvénytanító látta, hogy Jézus együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel. Megkérdezték hát a tanítványait: „Hogy lehet az, hogy ő vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel együtt vacsorázik?!” Jézus meghallotta, és ő válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”Márk 2:16-17

Márk evangéliumának második fejezetében Jézus elhívja Lévit, a vámszedőt (görög nevén Mátét), hogy legyen a tanítványai egyike. Lévi (Máté) meghívta Jézust az otthonába, hogy együtt egyenek és legyenek közösségben. Erre a vacsorára pedig eljöttek Lévi barátai is, akik maguk is vámszedők és bűnösök voltak.

Azok, akiknek „jó” hírneve volt, akiket tisztelt a közösség, nem helyeselték Jézus tettét. Azért, hogy foltot ejtsenek Jézus jóhírén, úgy emlegették Őt, mint aki „vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!” (Máté 11:19).

Jézus bárkit tanítványául választhatott volna, Ő mégis átlagos, tapasztalatlan bűnösök színes csoportját választotta ki azért, hogy terjesszék az evangéliumot a világ minden szegletébe. Voltak köztük szegény, tanulatlan emberek. Mások, mint Lévi (Máté), társadalmi számkivetettek voltak, akiket megvetettek és gyűlöltek.

Jézus hihetetlen stratégiát követett azalatt a három év alatt, míg a Földön szolgált.

Tudta, hogy csak korlátozott időt tölt a földön.

Tudta, hogy milyen küldetést bízott rá Isten, ezért szolgálatában elhagyta a zsinagógákat és kiment a bűnösök közé, akiket Isten meg akart menteni.

Jézus stratégiája földi szemmel nézve talán őrültség volt. Az Evangéliumokban azt látjuk, hogy olyanokkal létesített kapcsolatot, akiket a társadalom elutasított: leprásokkal, házasságtörőkkel, prostituáltakkal, nyomorékokkal, betegekkel és szegényekkel. Senki sem esett kívül az Ő látóterén.

Jézus látta a láthatatlanokat és az elfeledetteket. Tudta, hogy valójában megváltásra van szükségük.

A bűnösnek igazából Isten megbocsátására van szüksége, tehát Jézusra, Isten Fiára, aki megkeresi a bűnösöket.

Sokan, akik Jézust keresték és követték, arra az életet átformáló változásra vágytak, melyet csak Ő adhat meg. Jézus könyörületességével ott találkozott ezekkel az emberekkel, ahol valójában voltak az életükben – a bűn rabszolgaságában, ahol képtelenek voltak segíteni önmagukon. Jézus Isten ellenségeivel evett és ivott, hogy megossza velük a megbékélés üzenetét – az üdvösség evangéliumát.

Ha halljuk az evangéliumot, megvalljuk bűneinket, valamint hitünket és bizalmunkat Jézus Krisztusba, mint a mi Urunkba és Megváltónkba helyezzük, akkor újjászületünk Isten Királyságába, mint az Ő gyermekei, hogy örökké vele éljünk (Róma 8:14-17, Róma 9:8, 1 János 3:1-2). Az örömhír átformál, és hatására a bűnösök nemcsak ismerősei vagy társai lesznek Istennek, hanem a családja.

Jézus azért tért be a bűnösök és számkivetettek életébe, mert a könyörület és a szeretet vezérelte.

Hívőként mi is erre kaptunk elhívást. Arra, hogy túllássunk a másik ember vétkein és felismerjük, hogy orvosságra van szüksége, hogy felajánljuk neki Jézust, a bűnből való gyógyulás egyedüli útját.  

Jézus arra hív, hogy szeressük jobban az embereket, mint amennyire utáljuk azt, ahol az életükben vannak.

Márk 2. fejezetének iróniája, hogy az Istennel való megbékéltetés a vallásos vezetők és a törvénytudók feladata lett volna. De ők sokkal inkább arra figyeltek, ki a bűnös, semmint arra, mire van szüksége.

Kiről döntöttél úgy, hogy nem méltó Jézus Krisztus szeretetére, kegyelmére és megbocsátására?

Isten Királyságában mindenkinek lehetősége van békét kötni vele. Hívőként az a feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló rövid földi életet arra használjuk, hogy megosszuk másokkal Isten megváltásának történetét és az Ő megbocsátását!

Ez nem jelenti azt, hogy a hívők megbocsátják a bűnöket vagy maguk is belekeverednek a hitetlenek életét uraló vétkekbe. Jézust utánozva érezzünk könyörületet az elveszettek iránt, lépjünk kapcsolatba a hitetlenekkel azért, hogy az Ő stratégiáját követve ezeket az embereket bűnbánatra és így Istennel való megbékélésre vezessük.

Lehet, hogy az Istentől kapott küldetésed miatt ki kell lépned gyülekezeted falai közül. Lehet, hogy olyanokkal kell kapcsolatot teremtened, akik nem a te bibliatanulmányozó csoportodba járnak, akikkel nem együtt szolgálsz, akik nem a te köreidhez tartoznak.

Lehet, hogy ki kell lépned a komfortzónádból azért, hogy elérj olyanokat is, akik nem hasonlítanak rád, nem úgy gondolkoznak vagy viselkednek, mint te.

Ez azt jelenti, hogy olyanná kell válnunk, mint Jézus: készen kell állnunk megosztani az Ő szeretetének és kegyelmének üzenetét az ellenséges világgal, amely nem akarja hallani azt.

Gondold át, milyen radikális hatást érhetnének el a hívők a világban, ha úgy döntenének, félreteszik a saját kényelmüket, büszkeségüket és félelmüket és minden nap beszélnének valakivel Jézusról.

Kinek van szüksége megváltásra az ismerőseid közül?

Mit vagy hajlandó kockára tenni azért, hogy elérd őt?

Kegyelem és békesség neked,


/Terria Moore/

Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csapatában szolgál. Georgiaban született, de jelenleg férjével Virginiában él. Szeret szunyókálni, Oreót enni és különösen szereti Jézust. Szenvedélye, hogy lángra lobbantsa az ezredforduló nemzedékében született nők szívét, hogy ők is Isten igazságába kapaszkodjanak. Napközben fáradhatatlanul szolgál a helyi katonai kórház betegei mellett. Éjszakánként szeret olvasni és írni azokról a leckékről, amiket Isten tanított neki élete során. Terria életének sokszor túlzsúfolt körülményei ellenére, Isten mindig erősen és szeretetteljesen jelent meg a számára.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/friend-of-sinners/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Bevezetés a Márk evangéliuma c. tanulmányba

Jézus, a szolga

Márk evangéliuma Jézus jellemének egy olyan aspektusát világítja meg, amely jelentősen különbözött a zsidók Messiás felé támasztott elvárásaitól. Márk ahelyett, hogy a lenyűgöző származására összpontosítana, Jézus szolgálatából olyan eseményeket emelt ki, amelyek megmutatják, hogy Ő egyszerre Isten Fia és a hűséges, Szenvedő Szolga, aki meghalt a világ bűneiért.

Márk evangéliuma három fő részt tartalmaz, amelyek mindegyike Jézus szolgálatkészségének más-más oldalát írja le. Az 1–7. fejezet bemutatja, hogy Jézus a sokaság szolgája volt, és ezek a fejezetek az Ő istenségét és erejét példázzák. A 8–10. fejezet szemlélteti, hogyan volt a tanítványok szolgája, a tanítványság és a szolgai vezetés alapelveire összpontosítva. Végül a 11–16. fejezetek rávilágítanak arra, hogy Jézus a világ szolgája volt, részletesen leírva halálát és feltámadását. Márk evangéliumában két jelentős tanúvallomás hívja fel a figyelmünket Jézus istenségére: Péteré a 8:29-ben, és a századosé a 15:39-ben.

Sokan azt állítják, hogy Márk Rómában írta a nevét viselő evangéliumot, Péter felügyelete alatt. Márk részt vett néhány, az evangéliumában rögzített eseményen, köztük talán Jézus letartóztatásán is (ahol ő lehetett az az ember, aki meztelenül menekült a katonák elől a kertben). Márk valószínűleg Péter halála táján írta ezt az evangéliumot, Kr. u. 65-67 körül.

Márk evangéliuma Jézust Isten Fiaként mutatja be, aki hajlandó meghalni az emberiség bűneiért. Ez az evangélium Jézus elsöprő erejű szeretetére emlékeztet bennünket. Nem csupán feladta a tekintélyét és helyét a Mennyben, de meg is alázta magát, és nemcsak Isten, hanem a bűnös emberek szolgája is lett. Páratlan szeretete érezhető ennek az evangéliumnak minden oldalán, és arra ösztönöz minket, hogy válaszként szeressük nagyon Őt, és adjuk át Neki az életünket.

A betegség szégyene

„Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek, és gyalázatot tűrtetek, ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön, s örömötök nem múlik el soha.”Ézsaiás 61:7

Az idő furcsa dolog. Bár teljesen folytonos, minden perc hatvan másodpercből áll és minden óra hatvan percből, mégis van, hogy szinte elrepül, máskor alig vánszorog. A gyermekeim közösen osztoznak egy tableton, és mindegyikük fél órát játszhat rajta. Annak, aki éppen vár, a fél óra szinte örökkévalóságnak tűnik. Aki viszont játszik, annak nagyon hamar eltelik.

Ezt láthatjuk Márk evangéliumának 5. fejezetében is. Miközben Jézus Jairus háza felé tart, meggyógyít egy asszonyt, aki már tizenkét éve beteg volt. Mindeközben Jairus tizenkét éves lánya haldoklott. Nem sokkal azután kapta a hírt, miszerint lánya halott, hogy Jézus beszélt az asszonnyal. Jairus számára a tizenkét év, amit a lányával tölthetett, hihetetlenül gyorsan véget ért. Az asszony számára, aki vérzett és mindenét arra költötte, hogy jobban legyen, ez a tizenkét év nagyon hosszú idő volt. Mindketten kétségbeesetten vágytak Jézus segítségére. És mind a ketten meg is kapták.

Az asszony tizenkét éve hurcolta magával vérzésének hatalmas terhét. Tisztátalannak számított – így nem mehetett be például a templomba sem. A többi ember elkerülte őt, és bárki, aki megérintette őt vagy amire leült, lefeküdt, meg kellett mosakodnia, ki kellett tisztítania a ruháit vagy le kellett mosni. És még ezek után is estig tisztátalannak számított (lásd 3 Mózes 15:19-27)! El tudsz képzelni ilyen szintű kirekesztést, magányt, az emberi érintés ilyen hiányát? 

Miután hallott Jézusról, sokat kockáztatott azért, hogy közel kerülhessen hozzá. Bement a tömegbe, ha bárki felismerte volna, akkor kiabáltak volna vele és távozásra kényszerítik. Azonban a gyógyulás lehetősége megérte a kockázatot. Hitte, hogy ha meg tudja érinteni Jézus ruháját, akkor meggyógyul. De úgy gondolta, hogy ha megérinti őt, akkor ő is tisztátalanná válik. Talán ezért gondolta, hogy rendben lesz, ha a tudta nélkül érinti meg. Keresztülnyomakodott a nagy tömegen. Elég közel férkőzött ahhoz, hogy elérje őt, ezért kinyúlt, hozzáért a köpenyéhez és azonnal meg is gyógyult! Visszahúzódott a tömegbe: megkapta, amiért jött.  

De Jézus megállt. Tudta. Kereste őt. Az asszony, akit eddig észre sem vettek, most előrelépett. Félt, ezért Jézus lábaihoz borult és elmondott neki mindent. Jézus válasza gyengéd és szeretetteljes volt és helyreállította az asszony hírnevét, amikor így szólt: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békével, és légy egészséges!” Mindenki tudta, hogy meggyógyult. Szégyenét elvették tőle és maradandó örömöt kapott helyette. Többet kapott Jézustól, mint amennyit remélni mert. Ilyen Isten túláradó szeretete!

Talán azt gondolod, „Ez már régen történt, már nem számítanak a beteg emberek tisztátalannak. Nincs semmi szégyellnivaló abban, ha valaki nincs jól.” De igaz ez? Lehet olyan betegségünk, amit nehezen ismerünk el? Például, könnyebb azt mondani, hogy „eltört a lábam”, mint azt, hogy „mentális problémával küzdök”. Azok a keresztyén testvéreink, akik depresszióval vagy más mentális betegséggel küzdenek, tévesen úgy érezhetik, hogy szégyenkezniük kell amiatt, mert betegségük nem fizikai.   

Lehetünk úgy rosszul, hogy nem akarjuk elismerni, hogy gyengék vagyunk és segítségre szorulunk. A büszkeségünk nem engedi. Mindig mi vagyunk azok, akik segítséget nyújtanak és frusztrál, ha ez a felállás változik.  

Ha rejtett betegséggel küzdünk, mely nem látható mások előtt, akkor nagyon egyedül érezhetjük magunkat. Még az is felmerülhet bennünk: „Istent érdekli egyáltalán?” Igen, érdekli. Számítasz neki. Ezt láthatjuk abból is, ahogyan Jézus meggyógyította a vérfolyásos asszonyt. Jézus magához hívta őt. Látta és ismerte őt. Mikor az asszony úgy gondolta, az érintése tisztátalanná tenné Jézust, Ő erejével inkább meggyógyította őt. Ahelyett, hogy Jézus lett volna tisztátalan, az asszony tisztult meg.

Ez a csoda előfutárja az új mennynek és földnek: „Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.” Ekkor az, aki a trónon ült, megszólalt: „Lásd, én mindent megújítok!” (Jelenések 21:4-5).

A betegség és a halál a bukásunk következménye; mindenki életében megjelennek. Bár nem választhatjuk ki, milyen próbákat kell kiállnunk, de választhatunk, hogy hogyan reagálunk rájuk, miben vagy kiben bízunk, kire szegezzük a tekintetünket.

„Szeretném megtartani azt a jó szokást, hogy a problémáimra csak futó pillantást vetek, míg Istent csodálom.” (Idézet Joni Eareckson Tadától, aki vízi baleset következtében 17 évesen válltól lefelé megbénult.)

/Julie McIlhatton/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-shame-of-sickness/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen. Juliet megtalálod az Instagramon.

„Nyájától én eltévedtem…”

Emlékszem mennyire összezavart gyerekként, mikor valamelyik barátunk otthagyta a gyülekezetet, vagy a hittől is eltávolodott. Az életem és a családom biztonságos közege segített növekedni és virágozni, így nem tudtam elképzelni, hogyan teheti próbára az élet valakinek a hitét. Gyermeki hitem még nem állt ki egyetlen komoly nehézséget vagy szenvedést sem, így könnyű volt ragaszkodnom a hithez, hiszen még semmi nem vitt rá, hogy körömszakadtáig kapaszkodjak Jézusba. Felnőttként azonban egyértelműen ráébredtem arra, hogy az élet képes egy ember hitét megfakítani, megpróbálni, összetörni, vagy akár teljességgel lerombolni is.

Mózes első könyvétől kezdve látjuk, hogy az emberiség egészére mennyire jellemző a tévelygés, az eltávolodás. Jellemző ránk a bálványimádás és az engedetlenség is. Mivel tökéletlen világban élünk, sebzetten és fájdalommal telve, átélünk kimondhatatlan szenvedéseket és hatalmas örömöket is. Az élet bonyolult és a Zsidókhoz írt levél szerzője tudta, hogy hitünk majd próba alá kerül, tudta, hogy a világ által nyújtott számos dolog akar majd rávenni, hogy térjünk le a hit ösvényéről.   

Amikor minden jól megy, könnyű magunkban és javainkban bízni ahelyett, hogy a jó és szent Istenbe vetett hitünkhöz ragaszkodnánk. A nehéz időkben könnyű körülnézni és azon tűnődni, hol lehet Isten a romok között. A Zsidókhoz írt levél újra és újra azt tanítja, hogy Jézus jobb mindennél és mindent irányítása alatt tart, teljesen mindegy milyen időszakon megyünk éppen át.

A Zsidókhoz írt levél 1. fejezetében arról olvasunk, hogy Jézus jobb az angyaloknál és Szavának erejével tart fenn mindent. A fejezet első néhány verse szerint egyedül Ő képes megtisztítani bűneinktől (Zsidók 1:3)! Ennek fényében a Zsidók 2:1-4-ig arra bátorít, hogy „vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!” Ha kérdéseket teszel fel Biblia olvasás közben, (ami egyébként a Bibliatanulmányozás egyik nagyszerű gyakorlata), egyik kérdés, ami itt felmerülhet: „Mire is kell vigyáznunk pontosan?”

Ebben az igeszakaszban az ószövetségi törvényre utal az „amit Isten az angyalokon keresztül mondott”. A levél írója ellentétbe állítja azt, amikor Isten népe a törvény alatt élt és engedetlenségük a törvény alapján kiszabott büntetést kapta, azzal az idővel, amiben ma élünk és miénk Jézus, aki az igazi és jobb törvény. Az Ő megváltása, nagyszerűbb megváltása alapján mérjük az életünket. Mivel Krisztus kifizette a bűneink árát, az engedetlenségünkért járó büntetés a keresztfán került kiegyenlítésre.

Amikor arra bátorít minket az ige, hogy „még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket”, akkor ezekről az igazságokról beszél: nagyszerű megváltásunk Jézusban, aki jobb, mint az angyalok (Zsidók 1:4), jobb, mint Mózes (Zsidók 3:3-4), jobb, mint a törvény (Zsidók 8:6), és jobb, mint bármi, amit a világ kínál. Függesszük szemünket Jézusra, hogy semmi ne tudjon lassanként (vagy gyorsan) eltávolítani Tőle!

A régi, híres himnusz nagy igazságot fogalmaz meg: „Nyájától én eltévedtem, de Jézus megkeresett.” (Robert Robinson: „Jöjj el, élő víz forrása https://media.ldscdn.org/pdf/music/hymns-hungarian/1998-01-0430-come-thou-fount-of-every-blessing-hun.pdf) Amikor gyengének érezzük hitünk, és egyértelműen kísértést érzünk arra, hogy elforduljunk tőle, akár a bőség, akár a szűkölködés miatt, akár földi örömöknek, akár mély fájdalomnak köszönhetően, emlékeznünk kell arra, amit hallottunk, hogy ne engedjünk annak, ami tévelygésre ösztönöz.

A Zsidók 10:23 ezt mondja:

„Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért.”

Drága testvérem, bármivel is nézel ma szembe, hadd bátorítsalak, hogy nézz Jézusra. Figyeld meg, hogy ki Ő, és mit tett érted. Megingathatatlanul ragaszkodj a megvallott reménységhez, mert Megváltónk jó, megbízható és végtelenül jobb, mint bármi más, amit ez a világ nyújtani tud.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/prone-to-wander/
Fordította: Bolbás Viola
Kép: Vasadi Dubován Judith

1. és 2. Thesszalonika – 4. hét / 3. nap

Olvasd el!: 2 Thesszalonika 1:5-8

IMÁK: 2 Thesszalonika 1:6-8

Isten igazságos, és a nyomorúság, amivel ma szembe kell néznünk, véget fog érni. A Krisztus követése miatt tapasztalt szenvedés ideiglenes. Hamarosan, egy dicsőséges napon, Jézus vissza fog térni angyalai seregével, hogy megmentse követőit és ítéletet hozzon azokra, akik úgy döntöttek, elutasítják Őt és továbbra is a bűnt dicsőítették.

Jézus visszatér, hogy minden rosszat helyesre, jóra változtasson. A gonoszság nem fog örökké uralkodni. Ha elbátortalanodsz amiatt a szenvedés miatt, mellyel ma szembesülsz, emlékeztesd magad, hogy Isten igazságos uralma hamarosan helyreállítja a földet és mindent megújít.

 

Igazságos Isten, segíts, hogy megnyugodjak a Te végtelen erődben, mikor elszomorít az időleges szenvedés. Köszönöm a megváltás ajándékát. Várom azt a napot, amikor majd tűz lángjával megjelensz, hogy egyszer s mindenkorra kiments minket. Ámen.

 /YouVersion/

 Fordította: Virág Eszter