1. és 2. Thesszalonika – 4. hét / 3. nap

Olvasd el!: 2 Thesszalonika 1:5-8

IMÁK: 2 Thesszalonika 1:6-8

Isten igazságos, és a nyomorúság, amivel ma szembe kell néznünk, véget fog érni. A Krisztus követése miatt tapasztalt szenvedés ideiglenes. Hamarosan, egy dicsőséges napon, Jézus vissza fog térni angyalai seregével, hogy megmentse követőit és ítéletet hozzon azokra, akik úgy döntöttek, elutasítják Őt és továbbra is a bűnt dicsőítették.

Jézus visszatér, hogy minden rosszat helyesre, jóra változtasson. A gonoszság nem fog örökké uralkodni. Ha elbátortalanodsz amiatt a szenvedés miatt, mellyel ma szembesülsz, emlékeztesd magad, hogy Isten igazságos uralma hamarosan helyreállítja a földet és mindent megújít.

 

Igazságos Isten, segíts, hogy megnyugodjak a Te végtelen erődben, mikor elszomorít az időleges szenvedés. Köszönöm a megváltás ajándékát. Várom azt a napot, amikor majd tűz lángjával megjelensz, hogy egyszer s mindenkorra kiments minket. Ámen.

 /YouVersion/

 Fordította: Virág Eszter

Jakab – 4. hét / 3. nap

Mivel az istentelenek ítélete meg van ígérve, ezért Jakab arra bátorítja a hívőket, hogy legyenek türelmesek addig, amíg el nem jön. Jézus a szenvedés legjobb példája előttünk. Az Ő válasza a hamis vádakra és a halálos fenyegetésekre az volt, hogy türelmes maradt és Isten neki szánt akaratára összpontosított. Jézus nem védte meg magát az ellenségeivel szemben, hanem engedte az Ő Mennyei Atyjának, hogy Ő siessen a segítségére. Jézus odaszánta magát a szenvedésre azért, hogy beteljesítse Isten tervét és bemutassa az Ő végtelen szeretetét.

Amikor igazságtalanul szenvedsz, akkor Jézus szenvedésének melyik részét követheted és alkalmazhatod a saját életedben? Isten képes arra, hogy az emberek igazságtalanságát a saját dicsőségére és a mi javunkra fordítsa. A szenvedések közepette szentebbek leszünk, és hasonlóbbak Jézushoz. Amikor olyan körülmények között találod magad, amelyek aggodalomra adnak okot, akkor hozz döntést, és higgy abban, hogy ahogyan Jézus a saját sorsát is irányította, úgy a tiédet is kézben tartja.

 

Mennyei Atyám, Te vagy az én kegyelmes és irgalmas Istenem, aki képes kézben tartani és irányítani az élet legbonyolultabb problémáit is. Uram, kérlek, segíts, hogy türelmesen viseljem el a nehézségeket. Segíts, hogy ne befolyásoljon az, hogy hogyan érzem magam, vagy hogy milyennek tűnnek a körülmények. Emlékeztess a Te el nem múló szeretetedre akkor, amikor kísért a kétség a Te jóságodban. Jézus nevében kérlek, Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna

Jakab – 4. hét / 1. nap

Jakab arra neveli a hívőket, hogy alázattal beszéljenek a jövőbeli terveikről és álmaikról. Gonosz dicsekvésnek tartja azt, amikor elhisszük, hogy van elég hatalmunk és tekintélyünk arra, hogy befolyással bírjunk a saját életünkre és sorsunkra. Isten Önmagáért teremtett minket. A hívőket Jézus drága vére váltotta meg, így hát okkal formál jogot az életünkre.

Mi a Te válaszod Jézus igényére az életed felett? Isten nem azért küldte el a Fiát, hogy az életünk tökéletes legyen, hogy megszabadítson minket minden szenvedéstől és fájdalomtól, vagy hogy megadjon mindent, amire vágyunk. Az életünk Istenről szól. Isten munkáját Isten emberei végzik az Ő módján és az Ő akarata szerint. Mikor érzel kísértést arra, hogy meggyőzd, megkerüld, vagy manipuláld Istent, hogy egy könnyű, kényelmes, és stresszmentes életet adjon?

 

Mennyei Atyám, segíts elengedni a vágyat, hogy irányítsam az életem. Segíts emlékezni arra, hogy az életem többé már nem az enyém, hanem a Tiéd. Uram, kérlek, erősíts meg abban, hogy alázatosan keressem a Te akaratodat és a Te iránymutatásodat mielőtt bármit elterveznék, vagy bármibe belekezdenék. Jézus nevében kérlek, Ámen. 

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna

Kegyelem, Hála és Dicsőség

„Mindez értetek történik. A célja pedig az, hogy egyre több és több ember fogadja el és adja tovább Isten kegyelmét, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségéért.” – 2 Korinthus 4:15

A minap a mai blogbejegyzésre készültem, amikor észrevettem, hogy Pál a 2 Korinthus 4. fejezetében két különböző helyen használja a „ne adjátok fel” kifejezést.

Micsoda hatalmas emlékeztető ez a számunkra, amelyre a mai napon mindannyiunknak szükségünk van: ne adjátok fel!

Vajon azok az idők, amelyeket most élünk meg zavarosak, lehangolóak és aggodalomra adnak okot? Az egyszer biztos!

De pont ilyenek voltak azok az idők, amelyekben Pál is élt.

Vessünk csak egy pillantást arra a kultúrára és légkörre, amelyben Pál élt, mindössze ennek az egy fejezetnek az alapján:

2. vers: Nem ravaszkodunk, nem is hamisítjuk meg Isten üzenetét, és elutasítunk mindenféle tisztességtelen manipulációt, amelyekkel egyesek titokban félrevezetik a többieket. Mi nyíltan hirdetjük az igazságot…

4. vers: Ezek a hitetlenek azért nem képesek az örömhírt megérteni, mert ennek a világnak az „istene”, a Sátán elsötétítette a gondolkodásukat. Azt akarta, hogy ne láthassák az örömhír világosságát, amely Krisztus dicsőségéről szól, aki minden tekintetben olyan, mint maga Isten.

8-9. vers: Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani.

17. vers: Mert a mostani, könnyen elviselhető szenvedéseink…

Ismerősen hangzik?

Tudom, hogy sokan szorongatva érzitek magatokat mostanában. De nem vagytok egyedül. Néha Pál is hasonlóan érzett.

Mégis, minden szenvedése és próbája közepette Pál arra bátorít minket, hogy ne adjuk fel!

Mindig ehhez az igazsághoz kell ragaszkodnunk: Isten ÁLLANDÓAN munkálkodik.

Úgyhogy vizsgáljuk meg közelebbről a mai Igeverseket, és lássuk, hogy milyen fontos szerepet játszik a hála, és mennyit segít abban, hogy ne adjuk fel még akkor sem, amikor úgy érezzük, hogy a körülöttünk lévő világ összeomlik.

Isten folyamatosan a mi javunkra munkálkodik az életünkben. Ez persze nem jelenti azt, hogy az életünk könnyű lesz, vagy azt, hogy minden egyes imánk meghallgatásra lel. De amit tudunk, az az, hogy egy jóságos és szerető Atyát szolgálunk, aki egyre jobban és jobban kiterjeszti a kegyelmét a mi javunkra.

És ahogy a kegyelem egyre több embert ér el, úgy a hála is növekedni fog.

Mert hogyan is ne lennénk hálásak amikor az Ő csodálatos kegyelmével szembesülünk?!

Ahogy egyre jobban látjuk a kegyelmét, úgy leszünk egyre hálásabbak, és ahogy egyre hálásabbak leszünk azért, amit Jézus tett értünk, úgy gyarapszik majd a vágyunk, hogy olyan életet éljünk, amely az Ő nevének ad dicsőséget – a miénk helyett.

Amikor elkezdjük megérteni Isten csodálatos kegyelmét… valóban magunkhoz ölelni a kegyelmét, szeretetét és megbocsátását, az belülről fog minket átformálni.

Ettől fog összpontosulni a látásunk.

Ahogy az életünket másképpen látjuk, úgy válik a lényeg egyre tisztábbá.

Innentől kezdve nem saját magunkra összpontosítunk; nem a saját sikereinkre, a saját hibáinkra, a fájdalmunkra vagy éppen a boldogságunkra…

Ha életünkben magunkévá tesszük a hálát, akkor életünk Jézus-központú lesz.

Több kegyelem, több hála.

Több hála, több dicsőség Istennek.

Istennek csodálatos terve van az életünkre, azonban az életünk nem arra szolgál, hogy saját magunknak szerezzünk dicsőséget, hanem arra, hogy Istent dicsőítsük vele, aki bennünket készített; aki a Teremtőnk, Megváltónk, és a mi jóságos Atyánk.

Tehát ne keseredj el, drága barátom! A mai változó világban elérkezett az idő arra, hogy Jézusnak ragyogj!

Ő szándékosan ebben a történelmi korban teremtett meg téged. Ne félj! Öleld magadhoz az ő kegyelmét és a minket körülvevő világgal ellentétben dönts úgy, hogy hálás életet fogsz élni! Dicsérjük EGYÜTT a mi Urunkat azáltal, hogy olyan életet élünk, amelynek Ő a középpontja!

Ne legyen kétségetek afelől, hogy Isten hatalmasan munkálkodik. Ne keseredjetek el!

Éppen abban a próbában, amelyen most mész keresztül csodálatos lehetőséged nyílik arra, hogy a körülötted lévőknek megmutasd ahogy Isten munkálkodik az életedben!

Amikor valaki megrágalmaz, elárul, vagy szembeszáll veled, emlékezz erre az igazságra: senki sem pusztíthatja el azt, amit Isten elért általad.

Csak rövid ideig vagyunk itt, drága barátaim, ezért összpontosítsuk az életünket olyasvalamire, ami tényleg fontos.

Ahogy Isten kegyelme terjed az életünkben, úgy leszünk egyre hálásabbak. És ahogy egyre hálásabbak leszünk, úgy lesz egyre több lehetőségünk arra, hogy Istent dicsőítsük az életünkkel.

Legyen több belőled, Jézus, és kevesebb belőlem!

 

Szeressétek nagyon Istent!

Angela

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/grace-gratitude-glory/

Nem evilági hála

„Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának minden egyes alkalommal, amikor értetek imádkozunk. Hálát adunk, mert hallottuk, hogy hisztek a Krisztus Jézusban, és igazán szeretitek Isten minden gyermekét. Ez a hit és szeretet pedig abból a reménységetekből fakad, amely a Mennyben elkészítve vár reátok, s amelyről akkor hallottatok először, amikor az igazság üzenetét, az örömhírt megismertétek“ – Kolossé1:3-5

Itt ülök egy flanelingben és egy sálban, sütőtök ízesítésű kávét szürcsölgetve, miközben azokat a csodálatos színes őszi leveleket nézegetem, amelyeket négy izgága gyermek hordott az ajtónk elé.  Aaahhh… a Hálaadás a nyakunkon van, és úgy érzem, szerelmes vagyok.

Azonban nálunk, az Egyesült Államok középnyugati részén ezeket a langyos, napos napokat és a lélegzetelállító őszi színeket nemsokára felváltja majd a fagyos idő és a sivár táj, amely jobban emlékeztet a halálra, mint az életre – és ez eszembe juttattja, hogy az évszakok váltakozása mennyire hasonlít az életünk váltakozó időszakaira.

De ma akár bővölködő, akár szűkölködő „esztendőre” ébredtél is fel, mindig találhatunk hálát a szívünkben egy olyan Isten miatt, aki sohasem változik.

Ezen a héten olyan Igeverseket fogunk tanulmányozni, melyek esetében alkalmunk lesz gyakorolni ezt az igazságot. Nem anyagi bőségről, tökéletes kapcsolatokról, vagy olyan földi kormányokról fogunk olvasni, akik mindent a kezükben tartanak. De az Igeversek emlékeztetnek majd minket arra, hogy Jézus miatt folyamatosan hálásak lehetünk Istennek; függetlenül attól, hogy milyen időszakban találjuk magunkat. Ahogy ezen a héten Isten Igéjén kezdesz elmélkedni, gondolkodj el ezen a bátorításon a Kolossé 1-ből.

  1. Annak adj hálát, akinek jár!

„Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik – nem úgy, mint az égitestek fénye.“ – Jakab 1:17

Mielőtt Istenhez jövök imában a napi kérések listájával a kezemben – vagy büszkeségemben teljesen elfelejtek Hozzá fordulni –, vajon tényleg szánok rá időt, hogy őszintén megköszönjem azt, hogy Ő az egyedüli forrása minden jónak? Legyünk ezen a héten minden utunkon hálás gyermekek – de nem magunkkal dicsekedve, vagy a hiányunk miatt panaszkodva. Inkább ismerjük fel Isten kegyelmét és gondoskodását az életünk minden területén, aztán pedig szánjunk időt arra, hogy minden tiszteletet és dicséretet a mi jóságos Atyánknak adjunk meg.

  1. Adj hálát azért, amid most van Krisztusban!

„Hiszen megismertétek Urunk, Jézus Krisztus irántatok való bőkezűségét és nagylelkűségét! Bár Ő gazdag volt, szegénnyé lett értetek, hogy az Ő szegénysége által ti meggazdagodjatok.“ – 2 Korinthus 8:9

A gondoskodásról alkotott földi elképzelésünk teljesen új színben tűnik majd fel, amint mindent az Isteni kegyelem szemüvegén keresztül kezdünk el szemlélni. Habár valaha szellemi szegénységben éltünk, Isten gyermekeiként ma már gazdagok vagyunk az Ő szeretetében és irgalmában. Ennek pedig nem egy hidegen ismételgetett keresztény frázisnak kellene lennie! Szó szerint máshogy kellene járnunk, beszélnünk, látnunk és élnünk, mint a világ többi részének amiatt az átformáló hit, szeretet és remény miatt, amit Krisztusban kaptunk. Emiatt a kolosséi gyülekezet tagjainak híre messzire szállt, és az aktuális kultúrával szembemenő életük olyan fényesen világított, hogy ezt Pál és mások sem tudták nem észrevenni, és nem hálát adni érte Istennek. Bárcsak a mi életünk is ilyesfajta katalizátorként működne mások számára, és arra ösztönözné őket, hogy hálát adjanak a Nagy Adakozónak!

  1. Adj hálát a várakozásért, és az abban való reményért, ami még jönni fog!

„Így várjuk azt a napot, amikor beteljesedik reménységünk, és nagy Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus dicsősége láthatóan megjelenik.“ – Titusz 2:13

Ó, bárcsak sose felejtenénk el, hogy az Isten kegyelméből kapott kóstoló az egyetlen olyan ízelítő, amelyet mindabból a teljességből ezen a földön észlelhetünk, amit Isten elkészített nekünk! Krisztus követőiként a hálaadás folyamatos állapotában élhetünk ha levesszük szemünket erről a világról –  ahol a rozsda és a moly pusztítanak, és ahol a tolvajok lopnak –, és a kincseinket a mennyben kezdjük el tárolni, ahol nincs több bűn, és az örökkévalóságot a Királyok királyának és az Uraknak urának a jelenlétében töltjük majd.

Ahhoz, hogy egy hálás szívünk legyen, amely nem evilági – amelyet azonban észrevesz ez a világ! –,  közeli és személyes kapcsolatba kell lépnünk Istennel, és éreznünk és látnunk kell, hogy jó az Úr, úgy dédelgetve Őt, mint a legdrágább kincsünket…

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/gratitude-not-of-this-world/

Amire TÉNYLEG szükséged van…

„Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van.” –Filippi 4:19

A nő a hideg járdán feküdt összekucorodva, hogy jobban védje testét a kemény hideg széltől. Az időjárás-előrejelzés hirtelen zuhanást ígért a hőmérsékletben, és úgy tűnt, hogy éppen lefeküdni készült összetákolt ágyába az időjárás kényének-kedvének kitett, belvárosi utcán elhelyezkedő szokásos helyén.

Nem terveztem megközelíteni.

Épp a városban jártunk egy szoros napirenddel, és arra gondoltam, hogy majd imádkozom érte miközben sietősen elhaladunk mellette. Azonban mielőtt ráeszmélhettem, volna, hogy mi történik, a fiatal lányom megfogta a kezemet, és visszahúzott — egészen addig, amíg mi is mellette guggoltunk, jóval nagyobb mértékben és közelebbről behatolva a nő utcai otthonába, mint ahogy azt én terveztem.

Az arcunk közelebb került. Egymás szemébe néztünk. A kezünk felé nyúlt.

A fizikai szükségletein kívül mást nem kért. Ehelyett, ahogy közelebb hajoltam, egy édes éneket hallottam az ajkairól felszállni. Háláról beszélt, és Isten hűségéről; én pedig amíg élek, soha nem fogom elfelejteni azt a tiszta ÖRÖMÖT, amit az arcán láttam.

Onnantól kezdve jól tudtuk, hogy mivel találkoztunk.

Maradtunk, mert a szívünk képtelen volt elszakadni.

A végére kiderült, hogy mindene megvolt aznap estére, és már kész tervvel is rendelkezett arról, hogy hogyan fog ismét talpra állni. Isten addigra már használta az Ő embereit. A tűz elpusztította az otthonát, de nem tudta kioltani a hitét.

Jézus.

Az Ő neve szállt fel az ajkairől, és Ő volt a szilárd alapja. Az igazat megvallva elsőként jelentette ki magáról, hogy egy nagyon nagyon gazdag nő volt.

Gazdag a Jézus Krisztusban…

_______________________________________

Annyira szöges ellentétben állnak a mai kultúrával, hogy megakasztanak minket az utunkon. Egy olyan társadalomban, amely állandóan azért harcol, ami helyes, igazságos és könnyű, van valami radikálisan különböző ezekben az emberekben. Nem fogod eltéveszeni, ha összefutsz velük. És ha egyszer összefutottál velük, nem tudsz nem gondolni arra, hogy mennyire lenyűgöző a viselkedésük. Amit tesznek, annak egyszerűen nincs értelme a világ többi része számára, és azt az égbekiáltó kérdést provokálják ki mindenkiből, hogy Vajon mi teszi őket annyira mássá?

Az ok nyilvánvaló és egyszerű: az Isten ÖRÖME.

Leszámítva persze, hogy nem nyilvánvaló, és a körülmények pedig távol állnak az egyszerűtől.

Hiszen itt mindig olyan ÖRÖMRŐL van szó, amely meglehetősen nehéz körülmények között létezik, és pontosan ez az, ami még jobban kiemeli őket. Mint azok a csillagok, melyek áthatolnak a legsötétebb éjszakán, ezek az emberek olyan fényesen és szépen csillognak, hogy egyszerűen nem tudod levenni róluk a szemedet.

Nagy nyomás alatt állnak, mégis ÖRÖM van bennük.

Fizikailag szükséget szenvednek, mégis ÖRÖM van bennük.

Igazságtalanul bánnak velük, mégis ÖRÖM van bennük.

Óriási veszteségeket szenvednek, mégis ÖRÖM van bennük.

Kényelem.

Anyagi javak.

Státusz.

Bőség.

Világi elvárásokkal harcolunk ezekért a dolgokért, a megelégedést mégsem tudhatjuk magunkénak sokáig. Sőt, a küzdelem során gyakran még nyomorultabbnak érezzük magunkat.

Azonban ha a gondolatainkat és a szívünket a Megváltó hatalmára és jóságára szegezzük, akkor minden más színben tűnik majd fel.

A reményünk kitartó lesz.

A béke árvízként áraszt el minket.

Az őszinte öröm túlcsordul bennünk.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én így szeretnék élni.

 

“Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van.” – Filippi 4:19

 

Bízz, barátom! Isten gondoskodni fog rólad az általa kiszabott időben és módon.

A legégetőbb szükségünk?

Az Ő neve Jézus.

Amikor Istentől kérünk valamit, először kérjünk többet Belőle…

 

AZ Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg! Írd le nekünk kommentben! Mit tanított NEKED személyesen Isten ahogy együtt tanulmányoztuk a Filippiekhez írt levelet?

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/what-you-and-i-really-need/

6. hét / 3. nap – Teljesen odaszánva – Jézus Isten

„Aki engem látott, az Atyát látta.” – János 14:9

Jézus Isten fia. De Jézus egyben Isten is.

A Szentháromság egyike azoknak az isteni titkoknak, melyeket nem hiszem, hogy valaha teljesen meg fogunk érteni a menny ezen oldalán.

Ennek a jelenségnek a számomra legkedvesebb magyarázatát Joanne Marxhausen adja az A Pictue of God 3 in 1 [A három az egyben Isten képe] című gyermekkönyvében. Ebben a könyvben az írónő az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet egy alma három részéhez hasonlítja: a héjhoz, a húshoz és a magokhoz. Az alma három része különböző célt szolgálnak és mind egyedi, mégis mind része az almának. Ha akárcsak egy rész is hiányzik, az alma nem teljes. Ugyanígy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyszerre különböző, mégis összefonódó része az egy igaz Istennek.

De honnan tudjuk, hogy Jézus Isten?

  • Jézus számos alkalommal maga jelenti ki, hogy Ő Isten.
    • „Az Atya és én egyek vagyunk.” – János 10:30
    • „Aki engem látott, az Atyát látta… Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van!” – János 14:9 és 11
    • „Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok.” – János 13:13
  • És Isten is Istennek nevezi: „De a Fiúról így beszél: Trónod, ó Isten, örökre megmarad.” – Zsidók 1:8
  • Isten azt mondja, hogy az angyaloknak dicsőíteniük kell Jézust (Zsidók 1:6), az Írás pedig arról beszél, hogy csakis Istent lehet dicsőíteni (2Mózes 34:14, 5Mózes 8:19).

Most csak szemezgettem azon Igeversek közül, melyek rámutatnak Krisztus isteni mibenlétére. Néhány hitetlen elfogadja ugyan, hogy Jézus élt, azonban azt állítják, hogy csupán egy próféta, vagy egy nagyhatású erkölcsi tanító volt. C. S. Lewis ezt az érvet a következőképpen foglalta össze Mere Christianity [Puszta kereszténység] című könyvében:

„Szeretném megelőzni, hogy bárki olyan bolond dolgokat mondjon Jézusról, amilyeneket egyesek mondanak; hogy hajlandóak elfogadni Jézust, mint nagyhatású erkölcsi tanítót, de nem fogadják el azt, hogy Isten lenne. Azonban nem szabad ezt mondanunk. Ha valaki csupán egy ember, és mégis olyan dolgokat mond, mint amilyeneket Jézus mondott, akkor nem nagyhatású erkölcsi tanító, hanem vagy félnótás – de olyan szinten, mintha azt állítaná magáról, hogy ő egy adag tükörtojás –, vagy pedig maga az ördög. Muszáj döntenünk. Ez az ember vagy az Isten Fia volt, vagy pedig egy őrült, esetleg annál is rosszabb. Elhallgattathatjuk azzal, hogy bolondnak tartjuk, leköphetjük és megölhetjük, mondván, hogy démon, vagy leborulhatunk a lábai elé, és hívhatjuk Úrnak és Istennek, de ne hívjük Őt lesajnálóan nagyhatású emberi tanítónak. Ez az opció nem létezik. Ő szándékosan nem engedte, hogy létezzen.”

Isten valóban közöttünk járt. Habár a ma élő emberek nem fogják Jézust testben látni addig, amíg a mennybe nem jutunk, vagy Ő vissza nem tér, azonban az Isten által választott modell még mindig érvényes. Egy olyan világban élünk, ahol a figyelmetlenség szintjéig elfoglaltak vagyunk, ahol állandóan elérhetőek vagyunk, mégis elszigetelődünk. De Isten, akinek kezében van az univerzum minden részlete, nem figyelmetlen és nem szigetelődik el a teremtményeitől. Nem egy üzenetet, egy küldöttet vagy egy megbízottat küldött, hanem teljes valójában megjelent, és együtt élt az övéivel. A keresztnek ezen az oldalán rendelkezésünkre áll Isten Igéje, hogy vezessen bennünket. És ha hiszünk, akkor a Szent Szellem is bennünk lakozik, hogy pásztoroljon minket (Róma 8:26).

Jézus teljesen ember volt, és teljesen Isten. Erre a tényre csodálattal, ámulattal, alázattal és bátorítással kellene reagálnunk. Isten annyira törődött az emberiséggel, hogy saját magából küldött egy darabot azért, hogy tanítsa az embereket, végül pedig igazságtalan halált haljon bűneink váltságaként. Jézus minden olyan kísértést és érzést mélyen megtapasztalt, amelyet mi emberként ismerünk.

Azt hiszem túl gyakran képzeljük el úgy Istent, mint egy távoli bírót, aki egy messzi trónon ül. Azonban sokkal közelebb áll a valósághoz az, ha egy jelenlévő, kedves, kegyelmes Atyához hasonlítjuk. Ő Jézus szemüvegén keresztül lát minket, mint megváltottakat és megtisztítottakat.

A mi Istenünk lát minket. Ismer minket. Tökéletesen tisztában van mind azzal a potenciállal, mely az Ő királyságával kapcsol össze minket, mind pedig emberi korlátainkkal, és a kettő határán találkozik velünk.

Kegyelem és békesség nektek,

Sara

Sara egy dél-texasi lány, aki jelenleg Dallas környékén lakik. Rajong a férjéért, akivel több, mint 14 éve élnek együtt, és örömét leli abban a mindennapos káoszban, amely három kislány nevelésével jár. Orvosként dolgozik, aki az MRI segítségével történő képalkotásra specializálódott. Sara egy bátorító barát, akinek célja őszinte kapcsolatok kialakítása. Szeret nőket és családokat segíteni, és szenvedélyesen szívén hordozza a Bibliafordításokat ügyét is.

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/jesus-is-god/

És az Ige testté lett…

Kezdetben volt az Ige… — János 1:1

Habár a legtöbb keresztény ünnepnek egyszer csak vége szakad, sosem szabad elfelejtenünk, mennyire csodálatos az, hogy az Ige testté lett. Csodálatunk, hálánk, és dicséretünk azért, mert Krisztus megszületett egyre intenzívebbé kellene, hogy váljon.

János szinte misztikusan, rébuszokban beszél. Az „Igéről” beszél, amely kezdettől fogva az Istennel volt, és mindig is létezni fog az örökkévalóságban. Nem csak Istennel van, hanem Ő maga Isten. Minden általa jött létre, és nélküle egyetlen teremtmény sem keletkezett (3. vers).

És ezután következik az egyik kedvenc igeversem János evangéliumából.

Az Ige hús-vér emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét. Igen, a Mennyei Atyától származó egyszülött Fiú dicsőségét, akiben az isteni kegyelem és a valóság teljessége lakik. – János 1:14

Isten hatalmas megváltási tervének ez az igevers a végszava. Az Atya évszázadokon keresztül tervezte és szervezte azt, hogy a Messiás a földre érkezzen. Néha egy kicsit elhúzta a függönyt, hogy mögé kukkantva egy pillanatra láthassuk a Szabadítót. Gondosan építgette Krisztus családfáját, így a Megváltó Mária és József gyermekeként születhetett meg; pedig ők nem voltak mások, csak egy jelentéktelen pár egy jelentéktelen kis faluból. És amikor elérkezett az idő, az „Ige” testté lett, meghalt a bűneinkért, és kiengesztelte az Atya haragját.

Krisztus, aki a világot teremtette, olyanná vált, mint a saját teremtményei. Ez egyszerűen őrület! Minél jobban próbáljuk megérteni, annál hihetetlenebbé válik. Hogyan zárhatja be magát egy végtelen lény egy emberi testbe? Hogyan léphet be valaki, aki az időn kívül áll, az idő korlátai közé, hogy a teremtményeivel legyen?

Elhagyta a tökéletest egy bukott világért. Nem hiszem, hogy ennek az áldozatnak a jelentőségét teljes mélységében meg tudnánk érteni, hiszen mi sosem tapasztaltuk meg a tökéletességet. Jézus félrerakta a koronáját, hogy szolgáljon, és bűnös emberek kényének-kedvének szolgáltassa ki magát; mindezt azért, hogy igazságtalanul szenvedjen, hogy megöljék, és hogy megmenthesse az Ő népét.

Micsoda önfeláldozás! Micsoda alázat! Micsoda önmegtagadás! Ő, akit nem bír el a végtelenség, gyermekként, gyermeki testbe születik.

„Lehetséges az, hogy a fenséges VAGYOK, AKI VAGYOK lealacsonyodik a mi szintünkre?” – Henry Law

Egyszerűen lehetetlen, hogy a karácsonyi ünneplés elmúljon anélkül, hogy megérintett vagy megváltoztatott volna minket. Tudom, hogy mind ezer és egy alkalommal hallottuk a karácsony történetét. Könnyű arról beszélni, hogy Jézus születése milyen csodálatos esemény volt – legalábbis nyilvánosan. Titokban azonban ásítozunk az unalomtól, ha hallanunk kell. De küzdjünk a közöny ellen, mely eltompítja a szívünket! A tény, hogy Krisztus testté lett értünk, csak egy része a megváltás történetének. Gondolkozzunk csak el azon a tökéletes életen, amelyet értünk élt, és a halálon, amellyel szembenézett azért, hogy számunkra Isten szeretetét és megbocsátását biztosítsa!

Jézusra nézve,

Jen