A kegyelem fog uralkodni

Az egyik legkedvesebb barátom igazi szabálykövető. Szereti a szabályokat, a korlátokat és a listákat, mert ezek segítségével tudja, hogy pontosan mit kell tennie. Én ellenben, nos, mondjuk azt, hogy sosem voltam igazán jóban a szabályokkal. A személyiségem inkább azt diktálja, hogy a szívemet kövessem a törvények helyett és általában kicsavarom a törvény betűit. Miközben cseperedtem, bármilyen keményen próbálkoztam is, mindig azt éreztem, hogy sosem érhetek fel a szabályokig, azok csak azért vannak, hogy elkapjanak engem minden alkalommal, amikor akár csak egy kicsit is áthágom őket. 

Szánj rá egy pillanatot és képzeld el, hogy érezhették magukat a szabálykövetők és a szabályszegők, amikor az Ószövetségben Isten népe megkapta a törvényt. Vajon hányan azonosultak volna velem, és hányan a szabálykövető barátommal? Vajon kik ugrottak volna rá a lehetőségre, hogy mérlegre tegyék az életüket és kik reszkettek volna a félelemtől, tudva, hogy sosem ütik meg az elvárt szintet?

Igazság szerint, mindkettőnknek igaza van a törvénnyel kapcsolatban. A szabálykövető barátom helyesen gondolja, hogy a törvény, különösen Isten törvénye szent és a mi javunkat, örök boldogulásunkat szolgálja. És mégis, nekem is igazam van, amikor letaglóz a valóság, hogy sosem fogom tudni betartani a törvény minden betűjét – akármilyen keményen próbáljam is. A Zsidókhoz írt levél 10. fejezete elmondja, hogy a törvénynek, habár erős és jó, nincs ereje megmenteni minket. Szükségünk van valamire vagy valakire, aki hatalmasabb, mint a törvény.

Ez idáig a Zsidókhoz írt levélből megtudtuk, hogy Jézus, a mi Főpapunk az, aki hatalmasabb, mint a törvény. Hatalmasabb az angyaloknál (Zsidók 1), hatalmasabb Mózesnél (Zsidók 3) és hatalmasabb Józsuénál és Áronnál is (Zsidók 4). A levél eredeti olvasói számára az író rámutat, hogy Jézus hatalmasabb mindennél, amit tiszteltek, ami kedves volt a számukra. A 10. fejezetben az író a tudomásukra akarja hozni, hogy a törvény – amihez mérték az életüket – nem tudja megmenteni őket!

De Jézus igen!

Jézus hatalmasabb, mint a törvény.  

A törvény erős, de a Zsidókhoz írt levél 10. fejezete elárulja, hogy az csak halvány árnyéka mindannak a jónak, ami ránk vár. Ereje van rámutatni arra, milyen lenne a világ, ha jósággal, renddel lenne tele. Védi az özvegyeket, az árvákat és a jövevényeket. Azért alkották, hogy igazságot és boldogulást biztosítson mindenki számára. Mégis, nézz körül! Ezt látod abban a világban, amiben élsz? Egyáltalán nem! A törvény csak bepillantást nyújt, de egyedül Krisztusban van megváltás és üdvösség az emberiség számára.

A Róma 5-ben ez áll: „Isten pedig behozta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik. Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.

Szeretem azt, ahogy a Róma 5 azt mondja „a kegyelem uralomra jusson”. Jézus igazságáért és a kereszten bemutatott áldozatáért, egy nap olyan világban élünk majd, ahol a törvény csak halvány árnyéka lesz a valóságnak. Mert Jézus hatalmasabb mindeneknél, egy nap majd a kegyelem fog uralkodni.

A Jelenések 21 azt mondja, hogy ez a kegyelem olyan lesz, mint egy könnyek és bánat nélküli világ. Nem lesz benne rombolás, sem a halál üressége. Igazság, jóság és kedvesség – ezek lesznek a megszokott dolgok, nem lesz több bűn vagy szenvedés.

A mai igerész végén ez áll:

„Ugyanezt mondja nekünk a Szent Szellem is: „Ilyen Szövetséget fogok kötni velük azok után a napok után, — mondja az Örökkévaló —: törvényeimet a szívükbe vésem, és beírom az értelmükbe.” Azután pedig ezt mondja: „Többé nem fogok visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.” Ha pedig Isten végérvényesen megbocsátotta a bűnöket, akkor többé nincs szükség újabb bűnért való áldozatra!”Zsidók 10:15-18

Ezért ma, drága testvérem, akár bátorítónak, akár lelombozónak találod is a törvényt, emlékezz, hogy nem ez a mi megváltó kegyelmünk. Csak Jézus Krisztus kegyelme tud megmenteni minket a vétkeinkből. Egyedül Ő tud szentté tenni minket. Nézz rá, hitünk szerzőjére és beteljesítőjére, Ő megmutatja, hogyan élj addig, amíg visszatér és kegyelemmel uralkodik mindenek felett.

/Brittany Salmon/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/grace-will-reign/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A bűntudat elengedése

„Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való. Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk. A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.” – Zsidókhoz 9:11-14

Annyira szeretem, hogy Istennek mindig van egy jobb terve. A Biblián keresztül számtalanszor találkozunk olyan esettel, hogy akkor, amikor a helyzet kilátástalannak tűnt, Isten átragyogott rajta. Valahogy, valamiképp.

A régi dolgok nem feltétlenül elhanyagolhatóak. Ebben az esetben azonban a régi áldozati rendszer csak ideiglenes dolog volt, egy tökéletlen árnyék, ami Jézusra mutatott előre. Fontos, hogy emlékezzünk arra, hogyan volt régen. Még a mai életünkben is az új megközelítések legtöbbször lehetőséget rejtenek magukban arra, hogy jobban csináljuk a dolgokat – ha nem felejtjük el a régi módszert. A régi és az új együtt dolgozik.

Az Ószövetség nem törölte el a bűnt, csak elfedte azt.

Jézus Krisztus önkéntes „leteszem az életem” véráldozata volt az, mely mindent megváltoztatott.

Jézus nemcsak külsőleg volt tiszta, de belsőleg is hibátlan volt, ez tette Őt a tökéletes Pappá és a végső, teljes, és befejezett áldozattá, ami elhozta az Újszövetséget. Ez volt Isten terve a kezdetektől fogva.

Az Újszövetség jobb, mint a régi volt, mert ebben már nincs korlátozva a kapcsolatunk Istennel. Bármikor elérhetjük Őt. Már nem csak ideiglenes megoldás van, hanem megvan a végső megoldás is a bűnre.

De van itt még más is…

Jézus vére nemcsak a lelkiismeretünket tisztítja meg, de lehetőséget ad arra is, hogy az élő Istent szolgáljuk!

Gondolkozz el ezen a két dolgon egy pillanatra!

Jézus vére az, ami el tudja érni és meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket. Másik emberé vagy állaté erre képtelen lenne.

Ha kicsit is hasonlítasz hozzám, akkor megérted, hogy a bűntudat milyen bénító tud lenni. Megakaszt minket. A bűntudat valahogy mindig bekúszik és folyamatosan kopogtat az ajtómon, különösen ebben a világjárványban, aminek most a részesei vagyunk.

Egyedülálló anyaként két gyerek mellett az otthonról történő munkavégzés és az, hogy a gyermekeket itthon tanítom, így a dolgaim sokszor az éjszakába nyúlnak, nagyon leterhelő. Finoman fogalmazva megerőltető. Olyan, mintha úgy mennék ágyba, hogy olyan tükörbe nézek, ami csak a hibáimat mutatja és a napi a teljesítményemet boncolgatja. Elbukok. Mindannyian elbukunk. Egyikünk sem tudja szeretni Istent lénye minden porcikájával, vagy akár azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, pedig erre kaptunk utasítást.

Bűntudatom van, amiért elhiszem azt a hazugságot, hogy ha eleget teszek Istenért, akkor Ő majd megbocsát nekem és elégedettebb lesz velem. Gondolatainkat minden nap meg kell vizsgálnunk és meg kell újítanunk, hogy ne essünk az egónk által felállított csapdába. Az egyedüli válasz Krisztus vére. Ha utolér téged az ítélet, hova fordulsz? A Zsidók 9:14 megadja erre a választ: Krisztus véréhez kell folyamodni.

A megváltásunk és a megbocsátás Jézus vérében van. Isten kegyelme és Jézus Krisztus vére által nyertünk megbocsátást! Ezért vagyunk szabadok arra, hogy Őt szolgáljuk!

Ha kedvességgel, szeretettel, könyörülettel, nagylelkűséggel, megbocsátással és bátorítással fordulunk mások felé, az naponkénti kézzel fogható jele annak, hogy minden időben az Urat szolgáljuk. Krisztus vére nem csupán azért folyt ki, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket, hanem lehetőséget adott arra, hogy Neki szolgáljunk. A terhelt lelkiismerettel való szolgálat azonban csak kárba veszett munka.

Imádkozom azért, hogy te és én is pontosan abban higgyünk, amint Isten mond magáról. Hogy pontosan abban higgyünk, amit Isten mond a Fiáról. Hogy pontosan abban higgyünk, amit Isten mond a bűn problémájának megoldásáról. Bízzunk és szolgáljunk Jézusnak tiszta lelkiismerettel, teljes szívünkből!

Milyen megtiszteltetés az, hogy Krisztus társai lehetünk és részesei vagyunk egy annál is nagyobb történetnek, amit el tudnánk képzelni. Az élet és szabadság ezen formáját éri meg követni, ezért harcolni is érdemes! 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/letting-go-of-guilt/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Tökéletes áldozatunk és főpapunk

Mi a legnagyobb áldozat, amit valaha meghoztál?

Általában, ha áldozatot hozunk, törekszünk valamire, akkor a saját többletünkből adunk, abból használunk fel.

Áldozunk a szabadidőnkből.

Áldozunk a megtakarításainkból.

Lehet, hogy egy ideig feláldozzuk a kapcsolataink egy részét vagy akár a békénket is.

Az áldozathozatal után pedig valami viszonzást várunk, valamit nyerni szeretnénk. Az áldozatunk nagysága kifejezi az elkötelezettségünk mértékét. Minél többet áldozunk fel, annál többet jelent számunkra az, aki felé áldozunk.

Isten a számára legértékesebb dolgot áldozta fel azokért, akiket a legjobban szeret, elvárások és a viszonzás garanciája nélkül.

Jézus Krisztus az örök kifejezése annak, hogy Isten mennyire elkötelezte magát a velünk való szeretetkapcsolatra.

Annak ellenére, hogy az emberiség folyamatosan elárulta és elutasította Istent, Ő mégis szeret minket. Annak ellenére, hogy az emberiség elbukott, nem engedelmeskedett Isten törvényének, Ő szeret minket. Annak ellenére, hogy mi nem tudjuk teljesen elkötelezni magunkat Isten felé és hűségesnek lenni hozzá, Ő szeret minket. Szeretett akkor és még mindig szeret.

Teljesen biztosak és bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten elkötelezte magát népe felé, hisz hatalmas áldozatot hozott értünk: Jézus Krisztust.

Jézus a végső és tökéletes áldozat.

Jézus előtt az ószövetségi papok egy ártatlan, hibátlan állat vérét fogadták el az emberi bűnök fizetségeként (3 Mózes 22:17-25). Isten számára véráldozatot kellett bemutatni, azért is, hogy a nép emlékezzen arra, hogy a bűn büntetése a halál (Róma 6:23). Az állat ideiglenesen átvette a bűnös helyét, meghalt helyette. A véresáldozat szimbolikusan elmosta a bűnt, Isten megbocsátott a bűnösnek azért az egy, bizonyos bűnért (Zsidók 9:22).

Képzeld el ezt a saját életedben! 

Minden hazugsággal, minden tisztátalan gondolattal, minden haragos tettel, büszkeséggel vagy irigységgel, mindennel le kell állnod. Ki kell választanod egy ártatlan, hibátlan, tökéletes állatot a tieid közül. Oda kell menned az oltárhoz, a paphoz és le kell vágni az állatot azért, hogy megbocsátást nyerj.

Minden egyes alkalommal.

Képzeld el, mennyi vért kellett volna kioltani érted egy nap, egy hét és egész életed alatt. Mennyi ártatlan vért!

Az irántunk érzett hatalmas szeretete miatt Isten elküldte a tökéletes áldozatot. Jézus Krisztust, a mi ártatlan, tökéletes Bárányunkat, a végső áldozatot. Az egyetlenegy áldozatot, melyre szükség volt bűneink eltörléséhez. Nincs több bika, kecske vagy bárány áldozat (Zsidók 10:14).

Azok, akik hisznek Jézusban, áldozatán keresztül megszentelődnek. Most már közvetlenül járulhatunk Isten színe elé imádatunkkal, dicséretünkkel és kéréseinkkel. Mindezt azért, mert Jézus vére által elfogadhatóak lettünk. Jézus az, aki összeköt minket Istennel.

Jézus az örök, tökéletes Főpapunk.

Jézus előtt az ószövetségi főpapok lévita férfiak voltak, akiket Isten jelölt ki Áron vérvonalából, az ő leszármazottjai közül (2 Mózes 28:1). A papok közvetítettek az izraeli nép és Isten között. Feladataik közé tartozott az áldozatbemutatás a nép és az egyén bűneiért (2 Mózes 29:38-42), a nép tanítása (3 Mózes 10:8-11), megáldása és az értük való imádkozás (4 Mózes 6:22-27).

Jézus Krisztus a mi legkiválóbb példánk arra, milyen egy Főpap. A régi, kinevezett főpapokkal ellentétben, most Jézus az egy és egyetlen közvetítő Isten és ember között (1 Timóteus 2:5). Jézus nélkül nem kereshetnénk Istent (János 6:44; 14:6)). Ő hajlandó volt feláldozni értünk az életét és most azért él, hogy imádkozzon értünk és közbenjárjon Istennél (Zsidók 7:25) mennyei örökkévaló trónjáról.

Mit jelent a hívőkre nézve Jézus halála, temetése és feltámadása?

Mivel Krisztus nagyon szeret minket és hajlandó volt áldozatot hozni értünk, a hívők részeseivé váltak a szent papságnak (1 Péter 2:5;9). Korlátozás nélkül járulhatunk Istenhez bármikor, bármilyen okból.

Mint Isten papjai, mit áldoznak a hívők?

Miután megmentett minket, mint Isten szent papságának részesei, arra kaptunk elhívást, hogy szívünkkel, elménkkel és lelkünkkel Istennek szolgáljunk. Hívőként életünket ajánlhatjuk élő áldozatul Istennek (Róma 12:1-2).  

Jézus Krisztussal való egységünknek köszönhetően Őhozzá hasonlóan egyszerre vagyunk papok és áldozatok.

Olvassuk, tanulmányozzuk és megosztjuk Isten Szavát. Áldást osztunk és imádkozunk. Imádás és dicsőítés áldozatát kínáljuk. Áldozatkészen szolgáljuk az Egyházat lelki ajándékainkkal. És ami a legfontosabb, Jézus Krisztushoz vezetünk másokat, hogy ők is örökké megbékéljenek Istennel.

Mit gondolsz, hogyan hív Isten téged arra, hogy pap légy az otthonodban, a környezetedben, a gyülekezetedben, a világban? Hogyan imádkozhatunk érted, miközben élő áldozatként ajánlod fel magad?

Béke és kegyelem nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-perfect-sacrifice-and-high-priest/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Élet az Ő nevében

„Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” – János 20:31

Nagyon szeretem azzal tölteni az időmet, hogy megnézek egy jó filmet. Szeretek elveszni a történetben, szeretek azon gondolkodni, hogy mi történik, és hogy végül mi fog történni. Amit azonban nem szeretek, azok az olyan filmek, amelyek kétségek közt hagynak a történettel kapcsolatban. Csak várok és várok, hogy megoldódjon minden, és semmi! A férjem mindig kinevet, amikor megjelenik a stáblista és én felkiáltok: De hát ezt nem hagyhatják annyiban! Ennek meg mi értelme?!

A mára kijelölt részben, a János 20:19–31-ben János közeledik az általa írt evangélium végéhez és ezen a ponton igazán nem szeretné, ha bárki félreértené, hogy miért is adta a történet megírására a fejét. Nem akarta, hogy bárki is úgy végezzen a könyv olvasásával, hogy Jézust egy jó embernek, esetleg egy kiváló tanítónak vagy prófétának tartja. János azt akarta, hogy olvasói tisztában legyenek azzal, kicsoda Jézus: a Krisztus, az Isten által régen megígért Király. Azt akarta, hogy az olvasói ezt megértsék, így életünk lehessen Jézus nevében.

Nem véletlen, hogy a könyv megírásának célja a könyv végére került, hiszen János akár kezdhette volna ezzel: „Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” (János 20:31)

Ehelyett azonban ezt azután veti papírra, hogy Jézus feltámadt, miután a tanítványok felismerik, és miután a szemük megnyílt. János azt akarta, hogy az olvasói pontosan ugyanúgy döbbenjenek rá az igazságra, mint Tamás, aki a 28. versben így kiált: „Uram, Istenem!”

János nem szerette volna, ha az olvasói előre tudják, hogy Jézus a Krisztus; azt akarta, hogy megváltozzanak és életük legyen Jézus nevében. Éppen ezért nagyjából 42-szer használja evangéliumában az „élet” szót, és a történet mesélése közben pontosan erről fest képet. De vizsgáljuk csak meg ezt közelebbről [kiemelések utólag]!

  • „Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.” (János 3:16)
  • „Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.” (János 6:40)
  • „A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad.” (János 6:63)
  • „Simon Péter felelt: Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!” (János 6:68–69)
  • „Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.” (János 8:12)
  • „A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet! Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:10–11)
  • „Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből.” (János 10:28)
  • „Jézus akkor ezt mondta: Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?” (János 11:25–26)
  • „Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni.” (János 14:6)
  • „Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél.” (János 17:1–3)

János folyamatosan tárja fel az olvasók előtt azt az életet, amelyet Jézusnak köszönhetünk. Mint egy jó filmben, a mindent megváltoztató titokra a végén derül fény, azonban ha újranézed az egészet, akkor hirtelen feltűnnek az apró utalások és jelek.

Ne tévesszük szem elől János tanítását, hanem emlékezzünk rá, hogy Jézus a Krisztus, a megígért Messiás, a mi Királyunk, a Szabadító. Jézus az életét adta azért, hogy nekünk az Ő nevében életünk lehessen – bővölködő és az örökkévalóságra szóló életünk. A kegyelemnek és a kitartó szeretetnek egy meg nem érdemelt életével ajándékoz meg bennünket, akik a királyok Királyának gyermekei vagyunk. Ez egy olyan élet, amely ismeri az egyetlen igaz Istent, és amely nem szűnik tanulni róla. Ez az az élet, amelyre teremtettünk: közösség a Teremtőnkkel. Köszönjük, Jézus.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/life-in-his-name/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Semmi sem választhat el bennünket

Keresztény életem egyik legnagyobb küzdelme, hogy elfogadjam annak igazságát, hogy Isten irántam való szeretete feltétel nélküli.

Annyira nehéz számomra felfogni annak mélységeit, hogy Isten bensőséges kapcsolatra lépne velem.

Jézus, az én Megváltóm, szándékosan és önzetlenül viselte a meg nem érdemelt, kínzó szenvedést, hogy én megigazulhassak. A lelkem tusakodik a ténnyel, hogy minden egyes alkalommal, amikor elbukom, Isten irántam való szerelme sosem változik. Micsoda zavarba ejtő, őrült, csodálatos szeretet!

A Biblia egyik legdicsőségesebb ígérete részletesen körülírja Istennek az Övéi iránt való véghetetlen szeretetét:

„Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, sem semmi, ami a magasságban, vagy a mélységben van, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.” – Róma 8:38-39

A Római levél 8. fejezetében Pál apostol konkrét okokat nevezett meg, melyek miatt a hívők teljesen biztosak lehetnek Isten szeretetében és az Ő ígéreteiben. Pál egy nagyon fontos szellemi igazsággal zárta a fejezetet: Semminek nincs hatalma arra, hogy egy hívőt elválasszon Isten szeretetétől.

Nem számít, mit tűr vagy szenved el a hívő, nem számít, hogy a hívő megbotlik vagy elbukik, Isten szeretete az Övéi iránt soha nem változik. 

A Megváltás Isten terve, hogy az Övéit helyreállítsa és bensőséges kapcsolata legyen velük. Jézus halála, temetése és feltámadása maga után vonja Isten felséges munkáját. Isten megváltási terve sohasem mond csődöt, mert Isten nem tud kudarcot vallani.

Jézus, aki értünk halt meg, most értünk él! Jézus ebben a percben is szeret bennünket, imádkozik értünk és rólunk beszélget Istennel. Az Atya jobbján helyet foglaló Jézus biztosítja, hogy minden pillanatunk, minden egyes hibánk, minden egyes bukásunk továbbra is az Ő vérével van betakarva.

„Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk.” (Róma 5:8).

Isten szeretete az Ő lényének teljes visszatükröződése. Isten szeretete tökéletes, határtalan, végtelen, túláradó, és feltétel nélküli. Az Ő szeretete félelem nélküli, állandó, szavahihető, megbízható, megmásíthatatlan, megingathatatlan. Isten szeretete a legerősebb, leghatalmasabb erő az örökkévalóságon át. Isten szerelme dacol minden logikával, minden ismerettel, minden fizikai és szellemi akadállyal. Isten szeretetét egyedül az motiválja, Ő kicsoda, nem pedig az, mi kik vagyunk.

Azonosságunk és bizonyosságunk Isten folytonos és örökkétartó szeretetén alapszik, ami Jézus Krisztus halálában és feltámadásában nyilvánult meg. Bizodalmunk Isten irántunk való abszolút szeretetében horgonyzik.

Amikor küszködöm, arra emlékezem, hogy Isten szorosan belém kapaszkodik és soha nem enged el. Amikor biztos vagyok Isten irántam való szeretetében, nem kell félnem a jövőtől. Isten szeretete egy totális ígéret. Semmi sincs, amit én tehetnék azért, hogy Isten engem jobban vagy kevésbé szeressen.

Semmi sem választhatja el a hívőket Istennek az elképesztő szeretetétől Jézusban! Hogyan hoz Isten feltétel nélküli szeretetének ígérete megnyugvást és békességet számodra?

Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/nothing-can-separate-us/
Fordította: Barabás Mónika
Kép: Gergely Csilla

A mindenekfelett álló áldozat

„Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk..” Róma 4:25

Mindeddig az egész emberiség a sötétben tapogatózott és kárhozatra volt ítélve bűnei miatt. A világ minden kultúrájának és a nemzetek primitív vallásainak tömeges áldozatai sem voltak képesek kellő vezeklést biztosítani vagy szabadulást nyújtani az emberiség bűneiért. Minél több lett az áldozat, annál inkább reményvesztetté váltak az emberek és egyre mélyebb gyötrődésbe, fájdalomba és bánatba süllyedtek.

Az Ő mennyei bölcsességében és tervében Isten készített egy megoldást, mely minden kultúra határát átlépte; a primitív Afrikától a legcivilizáltabb Amerikán át, a Közép-Kelet fényűző királyi otthonaiig Isten megoldást nyújtott. Ez a megoldás a Mennyben született és a Földön teljesedett ki. Soha nem bontakozott ki egyetlen ember szívében sem. A megoldás Jézus volt; a mindenekfelett álló áldozat, minden áldozatok áldozata.

Az ötlet Istentől származott, nem az embertől. Nem vallási vagy politikai tanács szülte. Egyedüli volt természetében és megtestesülésében. Ez volt az egyedüli megoldás bűneink ellenében, mely megbékíthette Istent. Ez volt a legmagasabb ár, minden áldozatok áldozata. Egyszer s mindenkorra ki lett fizetve üdvösségünkért. Jézus halálának célja a mi üdvösségünk.

A végső eredmény az, hogy nem kell tovább fuldokolnunk bűneink béklyójában és kilátástalanul küzdenünk velük többé. Mostmár örök üdvösség vár reánk. Egyetlen kormányrendelet vagy ENSZ program sem képes elérni ezt: csak Isten volt képes Jézus Krisztusban megfizetni azt a mindenekfelett álló árat az emberiség örök érvényű megszabadításáért, mely az eredendő bűn bilincsét letörte egyszer s mindenkorra.

Nem maradt halott, hogy nekünk ne kelljen a bűnben megmaradnunk. Feltámadt. Ugyanez az erő áll rendelkezésre a leghitványabb bűnös feltámasztására is. Van remény a feltámadásra. Az erő, mely feltámasztotta Jézust még mindig él és munkálkodik bennünk, hogy életre keltsen minden bűnöst. Meg kell említenünk, hogy férfiak és nők már Jézust megelőzően is próbálkoztak Isten előtt kedvesnek tetszeni. Sokan ma is ezt teszik, de ez mind hiábavaló. Reményünk nem emberi erőfeszítésekben, hanem Isten áldozatában, Jézus Krisztusban van. Ezért hozzátok fordulok most, hogy ha még nem tettétek volna meg, fogadjátok be Jézust életetekbe.

Ezért ma bátran mondhatjuk, hogy ez az erő, melyet Isten Jézus halálból való feltámasztásában kinyilvánított, mindannyiunk számára elérhető, akik ezeket a szavakat mondván Hozzá fordulunk: Istenem, Hozzád járulok, bocsásd meg bűneimet, költözz be a szívembe és légy az én Uram és Szabadítóm.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-supreme-sacrifice/
Fordította: Deézsi Kata
Kép: Gergely Csilla

A feltámadás mindent megváltoztatott …

A feltámadás mindent megváltoztatott…

Minden, amit keresztyénként hiszünk, egy igazságon alapszik: azon, hogy Jézus feltámadt a halottak közül.

Engedd, hogy egy pillanatra eltöltsön téged is ez az igazság! A mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül! Mohamed még mindig a sírjában nyugszik, ahogy Buddha és Joseph Smith is, csakúgy, mint annyian mások, akik tévtanokat hirdettek. Egyikük sem volt hatalmasabb a halálnál.

Jézus az egyetlen, aki nemcsak meghalt azért, hogy kifizesse népe bűneit, hanem fel is támadt értük a halálból.

A feltámadás biztosítja a végső győzelmet egyszer s mindenkorra. Krisztus csodálatos diadala örökre megváltoztatta az életünket és a jövőnket. A sír többé már nem tart fogva minket. Mivel Krisztus feltámadt, mi is feltámadhatunk a bűn sírboltjából egy életre, mely tele van ígérettel, reménnyel és csodálatos jövővel. A holnap sosem tűnt szebbnek. A feltámadás miatt már nem kell félelemmel tekintenünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy ki vár ránk. A feltámadás lencséjén keresztül tisztábban láthatjuk az életünket. A földi halálunk nem a végállomás, csupán a kezdet.

Mit jelent számunkra a feltámadás? Pál három sorsfordító pontot emel ki az 1 Korinthus 15:3-4-ben.

Krisztus meghalt a bűneinkért.

Nincs olyan bűn, amiről Isten ne tudna, sem olyan, amit ne bocsátana meg. Krisztus letette az életét érted és értem is. Ő maga lett az örökkévaló áldozat. Miatta lehet örök életünk. Mivel Jézus kifizette bűneink árát, bűntudattól, bűntől, félelemtől és szégyentől szabad életet élhetünk.

Krisztust eltemették.

Megváltónkat eltemették (Máté 12:40), de a halál nem tarthatta őt fogva. Minket sem tud. A bűn megpróbál eltemetni. A szégyen megpróbál szögeket verni a megbánásunk koporsójába. A félelem megpróbálja megakadályozni, hogy valóban éljünk, élve eltemetne minket. De Krisztus feltámadása miatt mi is feltámadhatunk!

Krisztus harmadnapon feltámadt.

Nem a halálé, hanem Jézusé az utolsó szó. Keresztyénként a halál számunkra nem végállomás: a Menny az, és ezt a mennyei reményt hordozzuk a szívünkben. Ugyanaz az erő él bennünk, ami feltámasztotta Jézust a halálból. A feltámadt Megváltót szolgáljuk.

Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.” – 2 Korinthus 5:15 

A feltámadás belülről változtat meg minket. Krisztus mindnyájunkért ontotta vérét. Meghalt az út mellett álló nő bűneiért és az otthonod bűneiért is. Meghalt a drogfüggőkért és az önfejű fiúkért. Meghalt a büszkékért és a börtönviseltekért. Meghalt e csodálatos bolygó minden országának lakóiért. Mindnyájunknak szüksége van egy Megváltóra, akit nem tart magában a halál. Krisztus feltámadása miatt nem kell többé félnünk a haláltól, mert többé nem magunkért élünk. Nem a magunk dicsőségéért, kívánságaiért, nem a saját nevünkért.

Érte élünk.

A feltámadás a lehető legcsodálatosabb módon változtatott meg minket, hiszen szeretettel tesszük le az életünket, hogy feltámadt Megváltónkat kövessük.

Szeresd Nagyon Istent!

https://lovegodgreatly.com/wp-content/uploads/2018/05/Angela-signature2.jpg

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-resurrection-changed-everything/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

A szavak hatalma – 2. hét / 4. nap

Önmagad legnagyobb bírálója

Olvasd el: Róma 8:1, Róma 8:28, 1 Korinthus 13:4-7, Zsidók 10:22

IMÁK: Róma 8:1

A Merriam-Webster szótárban a „kárhoztatás” meghatározása: „erőteljesen, határozottan kimondani valakinek vagy valamiről, hogy rossz vagy helytelen.” Minden nap hallunk kárhoztató szavakat, ugye?

„Nem kellett volna ezt tedd/mondd/ gondold.”

„Ez annyira rossz.”

„Semmit sem tudsz rendesen megcsinálni.”

Időnként ezek a hangok sosem hagyják abba.

A kárhoztatás nem Istentől van, hanem az ördögtől. A Róma 8:1 így szól: „Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek.” Mint Isten gyermeke, nincs már ítélet számodra. Erről szól a kereszténység. Szabad vagy a bűntudattól, szabad a szégyentől, szabad a félelemtől, szabad a fájdalomtól, szabad a kudarcoktól.

Az ördög megpróbálja elmondani neked, mennyi mindent teszel rosszul. És ha nem vigyázol, még elhiszed megtévesztő szavait. Ma emlékezz arra, hogy szabad vagy. Hogy nem esel bűntető ítélet alá Isten gyermekeként. Ne ismételgesd magadnak a kárhoztató szavakat, melyeket lelked ellensége suttog. Ne engedd az ördögnek, hogy olyan gondolatokat ültessen az elmédbe, melyek elbátortalanítanának. Nem teheti meg, hacsak te meg nem engeded neki.

Mennyei Atyám, köszönöm a szabadságot, melyet Benned megkaphattam. Köszönöm, hogy gyermekeid nem esnek bűntető ítélet alá. Segíts kedvesen beszélni magamhoz. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea