Élet az Ő nevében

„Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” – János 20:31

Nagyon szeretem azzal tölteni az időmet, hogy megnézek egy jó filmet. Szeretek elveszni a történetben, szeretek azon gondolkodni, hogy mi történik, és hogy végül mi fog történni. Amit azonban nem szeretek, azok az olyan filmek, amelyek kétségek közt hagynak a történettel kapcsolatban. Csak várok és várok, hogy megoldódjon minden, és semmi! A férjem mindig kinevet, amikor megjelenik a stáblista és én felkiáltok: De hát ezt nem hagyhatják annyiban! Ennek meg mi értelme?!

A mára kijelölt részben, a János 20:19–31-ben János közeledik az általa írt evangélium végéhez és ezen a ponton igazán nem szeretné, ha bárki félreértené, hogy miért is adta a történet megírására a fejét. Nem akarta, hogy bárki is úgy végezzen a könyv olvasásával, hogy Jézust egy jó embernek, esetleg egy kiváló tanítónak vagy prófétának tartja. János azt akarta, hogy olvasói tisztában legyenek azzal, kicsoda Jézus: a Krisztus, az Isten által régen megígért Király. Azt akarta, hogy az olvasói ezt megértsék, így életünk lehessen Jézus nevében.

Nem véletlen, hogy a könyv megírásának célja a könyv végére került, hiszen János akár kezdhette volna ezzel: „Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” (János 20:31)

Ehelyett azonban ezt azután veti papírra, hogy Jézus feltámadt, miután a tanítványok felismerik, és miután a szemük megnyílt. János azt akarta, hogy az olvasói pontosan ugyanúgy döbbenjenek rá az igazságra, mint Tamás, aki a 28. versben így kiált: „Uram, Istenem!”

János nem szerette volna, ha az olvasói előre tudják, hogy Jézus a Krisztus; azt akarta, hogy megváltozzanak és életük legyen Jézus nevében. Éppen ezért nagyjából 42-szer használja evangéliumában az „élet” szót, és a történet mesélése közben pontosan erről fest képet. De vizsgáljuk csak meg ezt közelebbről [kiemelések utólag]!

  • „Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.” (János 3:16)
  • „Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.” (János 6:40)
  • „A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad.” (János 6:63)
  • „Simon Péter felelt: Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!” (János 6:68–69)
  • „Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.” (János 8:12)
  • „A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet! Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:10–11)
  • „Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből.” (János 10:28)
  • „Jézus akkor ezt mondta: Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?” (János 11:25–26)
  • „Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni.” (János 14:6)
  • „Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél.” (János 17:1–3)

János folyamatosan tárja fel az olvasók előtt azt az életet, amelyet Jézusnak köszönhetünk. Mint egy jó filmben, a mindent megváltoztató titokra a végén derül fény, azonban ha újranézed az egészet, akkor hirtelen feltűnnek az apró utalások és jelek.

Ne tévesszük szem elől János tanítását, hanem emlékezzünk rá, hogy Jézus a Krisztus, a megígért Messiás, a mi Királyunk, a Szabadító. Jézus az életét adta azért, hogy nekünk az Ő nevében életünk lehessen – bővölködő és az örökkévalóságra szóló életünk. A kegyelemnek és a kitartó szeretetnek egy meg nem érdemelt életével ajándékoz meg bennünket, akik a királyok Királyának gyermekei vagyunk. Ez egy olyan élet, amely ismeri az egyetlen igaz Istent, és amely nem szűnik tanulni róla. Ez az az élet, amelyre teremtettünk: közösség a Teremtőnkkel. Köszönjük, Jézus.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/life-in-his-name/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Semmi sem választhat el bennünket

Keresztény életem egyik legnagyobb küzdelme, hogy elfogadjam annak igazságát, hogy Isten irántam való szeretete feltétel nélküli.

Annyira nehéz számomra felfogni annak mélységeit, hogy Isten bensőséges kapcsolatra lépne velem.

Jézus, az én Megváltóm, szándékosan és önzetlenül viselte a meg nem érdemelt, kínzó szenvedést, hogy én megigazulhassak. A lelkem tusakodik a ténnyel, hogy minden egyes alkalommal, amikor elbukom, Isten irántam való szerelme sosem változik. Micsoda zavarba ejtő, őrült, csodálatos szeretet!

A Biblia egyik legdicsőségesebb ígérete részletesen körülírja Istennek az Övéi iránt való véghetetlen szeretetét:

„Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, sem semmi, ami a magasságban, vagy a mélységben van, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.” – Róma 8:38-39

A Római levél 8. fejezetében Pál apostol konkrét okokat nevezett meg, melyek miatt a hívők teljesen biztosak lehetnek Isten szeretetében és az Ő ígéreteiben. Pál egy nagyon fontos szellemi igazsággal zárta a fejezetet: Semminek nincs hatalma arra, hogy egy hívőt elválasszon Isten szeretetétől.

Nem számít, mit tűr vagy szenved el a hívő, nem számít, hogy a hívő megbotlik vagy elbukik, Isten szeretete az Övéi iránt soha nem változik. 

A Megváltás Isten terve, hogy az Övéit helyreállítsa és bensőséges kapcsolata legyen velük. Jézus halála, temetése és feltámadása maga után vonja Isten felséges munkáját. Isten megváltási terve sohasem mond csődöt, mert Isten nem tud kudarcot vallani.

Jézus, aki értünk halt meg, most értünk él! Jézus ebben a percben is szeret bennünket, imádkozik értünk és rólunk beszélget Istennel. Az Atya jobbján helyet foglaló Jézus biztosítja, hogy minden pillanatunk, minden egyes hibánk, minden egyes bukásunk továbbra is az Ő vérével van betakarva.

„Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk.” (Róma 5:8).

Isten szeretete az Ő lényének teljes visszatükröződése. Isten szeretete tökéletes, határtalan, végtelen, túláradó, és feltétel nélküli. Az Ő szeretete félelem nélküli, állandó, szavahihető, megbízható, megmásíthatatlan, megingathatatlan. Isten szeretete a legerősebb, leghatalmasabb erő az örökkévalóságon át. Isten szerelme dacol minden logikával, minden ismerettel, minden fizikai és szellemi akadállyal. Isten szeretetét egyedül az motiválja, Ő kicsoda, nem pedig az, mi kik vagyunk.

Azonosságunk és bizonyosságunk Isten folytonos és örökkétartó szeretetén alapszik, ami Jézus Krisztus halálában és feltámadásában nyilvánult meg. Bizodalmunk Isten irántunk való abszolút szeretetében horgonyzik.

Amikor küszködöm, arra emlékezem, hogy Isten szorosan belém kapaszkodik és soha nem enged el. Amikor biztos vagyok Isten irántam való szeretetében, nem kell félnem a jövőtől. Isten szeretete egy totális ígéret. Semmi sincs, amit én tehetnék azért, hogy Isten engem jobban vagy kevésbé szeressen.

Semmi sem választhatja el a hívőket Istennek az elképesztő szeretetétől Jézusban! Hogyan hoz Isten feltétel nélküli szeretetének ígérete megnyugvást és békességet számodra?

Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/nothing-can-separate-us/
Fordította: Barabás Mónika
Kép: Gergely Csilla

A mindenekfelett álló áldozat

„Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk..” Róma 4:25

Mindeddig az egész emberiség a sötétben tapogatózott és kárhozatra volt ítélve bűnei miatt. A világ minden kultúrájának és a nemzetek primitív vallásainak tömeges áldozatai sem voltak képesek kellő vezeklést biztosítani vagy szabadulást nyújtani az emberiség bűneiért. Minél több lett az áldozat, annál inkább reményvesztetté váltak az emberek és egyre mélyebb gyötrődésbe, fájdalomba és bánatba süllyedtek.

Az Ő mennyei bölcsességében és tervében Isten készített egy megoldást, mely minden kultúra határát átlépte; a primitív Afrikától a legcivilizáltabb Amerikán át, a Közép-Kelet fényűző királyi otthonaiig Isten megoldást nyújtott. Ez a megoldás a Mennyben született és a Földön teljesedett ki. Soha nem bontakozott ki egyetlen ember szívében sem. A megoldás Jézus volt; a mindenekfelett álló áldozat, minden áldozatok áldozata.

Az ötlet Istentől származott, nem az embertől. Nem vallási vagy politikai tanács szülte. Egyedüli volt természetében és megtestesülésében. Ez volt az egyedüli megoldás bűneink ellenében, mely megbékíthette Istent. Ez volt a legmagasabb ár, minden áldozatok áldozata. Egyszer s mindenkorra ki lett fizetve üdvösségünkért. Jézus halálának célja a mi üdvösségünk.

A végső eredmény az, hogy nem kell tovább fuldokolnunk bűneink béklyójában és kilátástalanul küzdenünk velük többé. Mostmár örök üdvösség vár reánk. Egyetlen kormányrendelet vagy ENSZ program sem képes elérni ezt: csak Isten volt képes Jézus Krisztusban megfizetni azt a mindenekfelett álló árat az emberiség örök érvényű megszabadításáért, mely az eredendő bűn bilincsét letörte egyszer s mindenkorra.

Nem maradt halott, hogy nekünk ne kelljen a bűnben megmaradnunk. Feltámadt. Ugyanez az erő áll rendelkezésre a leghitványabb bűnös feltámasztására is. Van remény a feltámadásra. Az erő, mely feltámasztotta Jézust még mindig él és munkálkodik bennünk, hogy életre keltsen minden bűnöst. Meg kell említenünk, hogy férfiak és nők már Jézust megelőzően is próbálkoztak Isten előtt kedvesnek tetszeni. Sokan ma is ezt teszik, de ez mind hiábavaló. Reményünk nem emberi erőfeszítésekben, hanem Isten áldozatában, Jézus Krisztusban van. Ezért hozzátok fordulok most, hogy ha még nem tettétek volna meg, fogadjátok be Jézust életetekbe.

Ezért ma bátran mondhatjuk, hogy ez az erő, melyet Isten Jézus halálból való feltámasztásában kinyilvánított, mindannyiunk számára elérhető, akik ezeket a szavakat mondván Hozzá fordulunk: Istenem, Hozzád járulok, bocsásd meg bűneimet, költözz be a szívembe és légy az én Uram és Szabadítóm.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-supreme-sacrifice/
Fordította: Deézsi Kata
Kép: Gergely Csilla

A feltámadás mindent megváltoztatott …

A feltámadás mindent megváltoztatott…

Minden, amit keresztyénként hiszünk, egy igazságon alapszik: azon, hogy Jézus feltámadt a halottak közül.

Engedd, hogy egy pillanatra eltöltsön téged is ez az igazság! A mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül! Mohamed még mindig a sírjában nyugszik, ahogy Buddha és Joseph Smith is, csakúgy, mint annyian mások, akik tévtanokat hirdettek. Egyikük sem volt hatalmasabb a halálnál.

Jézus az egyetlen, aki nemcsak meghalt azért, hogy kifizesse népe bűneit, hanem fel is támadt értük a halálból.

A feltámadás biztosítja a végső győzelmet egyszer s mindenkorra. Krisztus csodálatos diadala örökre megváltoztatta az életünket és a jövőnket. A sír többé már nem tart fogva minket. Mivel Krisztus feltámadt, mi is feltámadhatunk a bűn sírboltjából egy életre, mely tele van ígérettel, reménnyel és csodálatos jövővel. A holnap sosem tűnt szebbnek. A feltámadás miatt már nem kell félelemmel tekintenünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy ki vár ránk. A feltámadás lencséjén keresztül tisztábban láthatjuk az életünket. A földi halálunk nem a végállomás, csupán a kezdet.

Mit jelent számunkra a feltámadás? Pál három sorsfordító pontot emel ki az 1 Korinthus 15:3-4-ben.

Krisztus meghalt a bűneinkért.

Nincs olyan bűn, amiről Isten ne tudna, sem olyan, amit ne bocsátana meg. Krisztus letette az életét érted és értem is. Ő maga lett az örökkévaló áldozat. Miatta lehet örök életünk. Mivel Jézus kifizette bűneink árát, bűntudattól, bűntől, félelemtől és szégyentől szabad életet élhetünk.

Krisztust eltemették.

Megváltónkat eltemették (Máté 12:40), de a halál nem tarthatta őt fogva. Minket sem tud. A bűn megpróbál eltemetni. A szégyen megpróbál szögeket verni a megbánásunk koporsójába. A félelem megpróbálja megakadályozni, hogy valóban éljünk, élve eltemetne minket. De Krisztus feltámadása miatt mi is feltámadhatunk!

Krisztus harmadnapon feltámadt.

Nem a halálé, hanem Jézusé az utolsó szó. Keresztyénként a halál számunkra nem végállomás: a Menny az, és ezt a mennyei reményt hordozzuk a szívünkben. Ugyanaz az erő él bennünk, ami feltámasztotta Jézust a halálból. A feltámadt Megváltót szolgáljuk.

Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.” – 2 Korinthus 5:15 

A feltámadás belülről változtat meg minket. Krisztus mindnyájunkért ontotta vérét. Meghalt az út mellett álló nő bűneiért és az otthonod bűneiért is. Meghalt a drogfüggőkért és az önfejű fiúkért. Meghalt a büszkékért és a börtönviseltekért. Meghalt e csodálatos bolygó minden országának lakóiért. Mindnyájunknak szüksége van egy Megváltóra, akit nem tart magában a halál. Krisztus feltámadása miatt nem kell többé félnünk a haláltól, mert többé nem magunkért élünk. Nem a magunk dicsőségéért, kívánságaiért, nem a saját nevünkért.

Érte élünk.

A feltámadás a lehető legcsodálatosabb módon változtatott meg minket, hiszen szeretettel tesszük le az életünket, hogy feltámadt Megváltónkat kövessük.

Szeresd Nagyon Istent!

https://lovegodgreatly.com/wp-content/uploads/2018/05/Angela-signature2.jpg

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-resurrection-changed-everything/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

A szavak hatalma – 2. hét / 4. nap

Önmagad legnagyobb bírálója

Olvasd el: Róma 8:1, Róma 8:28, 1 Korinthus 13:4-7, Zsidók 10:22

IMÁK: Róma 8:1

A Merriam-Webster szótárban a „kárhoztatás” meghatározása: „erőteljesen, határozottan kimondani valakinek vagy valamiről, hogy rossz vagy helytelen.” Minden nap hallunk kárhoztató szavakat, ugye?

„Nem kellett volna ezt tedd/mondd/ gondold.”

„Ez annyira rossz.”

„Semmit sem tudsz rendesen megcsinálni.”

Időnként ezek a hangok sosem hagyják abba.

A kárhoztatás nem Istentől van, hanem az ördögtől. A Róma 8:1 így szól: „Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek.” Mint Isten gyermeke, nincs már ítélet számodra. Erről szól a kereszténység. Szabad vagy a bűntudattól, szabad a szégyentől, szabad a félelemtől, szabad a fájdalomtól, szabad a kudarcoktól.

Az ördög megpróbálja elmondani neked, mennyi mindent teszel rosszul. És ha nem vigyázol, még elhiszed megtévesztő szavait. Ma emlékezz arra, hogy szabad vagy. Hogy nem esel bűntető ítélet alá Isten gyermekeként. Ne ismételgesd magadnak a kárhoztató szavakat, melyeket lelked ellensége suttog. Ne engedd az ördögnek, hogy olyan gondolatokat ültessen az elmédbe, melyek elbátortalanítanának. Nem teheti meg, hacsak te meg nem engeded neki.

Mennyei Atyám, köszönöm a szabadságot, melyet Benned megkaphattam. Köszönöm, hogy gyermekeid nem esnek bűntető ítélet alá. Segíts kedvesen beszélni magamhoz. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Járj győztesen! – Józsué könyve – 5. hét / 2. nap

Az önzés problémája

Olvasd el:  Józsué 17:12-18; 1 Korinthus 5:6-8; Jakab 4:16

IMÁK:  1 Korinthus 5:6-8

További olvasmány – Józsué 16; 17:1-11

József népe, Efraim és Manassé törzsek panaszkodtak Józsuénak az örökségük miatt. Azt mondták, csupán egyetlen részt kaptak és azzal érveltek, hogy ők sokan vannak, és Istentől gazdagon megáldottak! Amivel nem voltak ők megáldva, az az alázat!

Jakab arra figyelmeztet minket, hogy a büszke magabiztosság gonosz dolog. Amikor az arrogáns viselkedés és a büszkeség megtölti szívünket, túl sokat gondolunk magunkról. A büszkeség arra késztet, hogy abban bízzunk, akik vagyunk, amit teszünk, vagy amit birtoklunk, ahelyett, hogy Istenben bíznánk. A dicsekvés elhiteti velünk, hogy nincs szükségünk Istenre és élhetünk Tőle elkülönített módon. Elkezdjük elhinni, hogy megérdemlünk bizonyos dolgokat. Úgy látjuk, hogy amit birtoklunk, amit elérünk és elnyerünk, azt saját magunknak köszönhetjük. Elfelejtjük, hogy minden Istentől van.

Efraim és Manassé törzsei azt gondolták, hogy ők túl fontosak ahhoz, hogy egy kis földön meghúzzák magukat, ami szűkös. Amikor Józsué azt mondta nekik, hogy menjenek be az erdőbe és tisztítsák azt meg maguknak, akkor kifogást kerestek. Tele voltak büszkeséggel.

A büszkeség nem kis dolog. A büszkeség bűn. Meg kell szabadulnunk tőle és Jézus példáját kell követnünk, aki „megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig!” (Filippi 2:8)

Mennyei Atyám, segíts meglátnom, hogy a büszkeségem eltávolít Tőled. Ne engedd, hogy szívem megteljen gőggel és önteltséggel azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok én, vagy mivel rendelkezem. Az életemben mindenem Tőled függ. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Járj győztesen! – Józsué könyve – 3. hét / 3. nap

Isten adja a győzelmet                                         

Olvasd el:  Józsué 8:18-22; 1 Korinthus 15:57

IMÁK:  1 Korintus 15:57

További olvasmány – Józsué 8:23-29

Mielőtt Józsué és a férfiak megközelítik Aj városát, Isten azt mondja Józsuénak, hogy már nekik adta a várost. Látjuk, mennyit számít ez a kijelentés? Józsué úgy harcolt, hogy a győzelem lebegett a szeme előtt. Hiába is próbálták volna őket keményen visszaverni Aj harcosai, Józsué tudta, hogy ez az Úr harca (1 Sámuel 17:47).

D. L. Moody mondta egyszer: “Isten soha nem ígér olyat, ami túl szép, hogy igaz legyen.”

Nekünk is ilyen ígéretünk van a Szentírásban. Az 1 Korinthus 15:57-ben azt olvassuk, hogy Isten Jézus Krisztuson keresztül már győzelmet adott nekünk. Bármilyen nehézséggel is küszködnénk, mi is nézzünk a győzelemre.

Jézus Krisztus által győzedelmeskedünk a bűnön, a bűntudaton, és a halálon is. A bűneink már megbocsáttattak, és miénk az Istennel való örök élet ígérete. A halál, a bűn, a bűntudat mind legyőzött ellenségek, amelyek többé nem uralkodhatnak rajtunk. Józsuéhoz hasonlóan mi is győztesek vagyunk már a harc kezdete előtt.

Mennyei Atyám, dicsőítelek, mert annyira szerettél, hogy elküldted a Fiadat, Jézus Krisztust, hogy meghaljon a kereszten, és így örök életem lehessen. Köszönöm, hogy szeretsz és gondoskodsz rólam. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia

Járj győztesen! – Józsué könyve – 3. hét / 1. nap

Bűnvallás

Olvasd el:  Józsué 7:16-21; Példabeszédek 28:13

IMÁK:  Példabeszédek 28:13

További olvasmány – Józsué 7:15; 22-26

Az Ajnál elszenvedett vereség után Józsué összehívta a népet, először törzsenként, majd nemzetségenként, végül családonként állította őket, hogy visszaadják a Jerikóban szerzett zsákmányt. Amikor Ákánra került a sor, beismerte, hogy megkívánt egy köntöst, valamint aranyat és ezüstöt, és elvette őket.

A Példabeszédek 28:13-ban azt olvassuk, hogy ha megvalljuk bűneinket, irgalmat nyerünk. Ha végigolvassuk a Józsué egész 7. fejezetét, láthatjuk, hogy Ákánra ez nem volt igaz, mert megkövezték. Mi tehát a különbség Ákán és köztünk? Jézus Krisztus a különbség.

A Róma 3:21-26 arra figyelmeztet, hogy mindannyian vétkeztünk és híjával vagyunk Isten dicsőségének, de Jézus vére megigazít és megvált minket. Bűneink miatt mi is ugyanazt a sorsot érdemelnénk, mint Ákán. Isten viszont, aki szeret minket és meg akar kegyelmezni nekünk, elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy magára vegye a bűneinket és megszabadítson minket. Csak Krisztuson keresztül kaphatunk bocsánatot.

Amikor elfogadjuk Jézust Megváltónknak, biztosak lehetünk benne, hogy Isten megbocsát, ha megbánjuk bűneinket. Megigazít minket, amikor a hívő bűnöst Krisztusban igaznak ismeri el annak alapján, amit Krisztus a kereszten elvégzett. Amikor a bűnös bízik Krisztusban, Isten igaznak fogadja el. Gondoljuk végig Ákán történetét, és örüljünk annak, hogy Krisztusban bocsánatot kapunk.

Ó, Uram, köszönöm, hogy elküldted Jézus Krisztust, hogy meghaljon értem és magára vegye a bűnömet. Köszönöm, hogy bár rám is az várt volna, mint Ákánra, Jézusnak a kereszten elvégzett váltságába vetett hitemért megmentettél a bűntől és a haláltól. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia