Jézus a mindenünk Archives - Szeresd Nagyon Istent

Istennek kedves áldozat

december 4, 2020december 2, 2020Leave a comment

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.” – Zsidókhoz 13:20-21

Beszélgettél már olyan keresztyén barátoddal, aki éppen küszködött? Kértek már fel imádságra? Néha nem könnyű kitalálni, hogyan is imádkozhatnánk, pláne, ha nem tudjuk a részleteket. Lehet, hogy te magad is nehéz időt élsz és gondjaid vannak az imádsággal. Ilyen időkben különösen hasznosnak találom a Bibliában található imádságokat, mint amilyen a Zsidók 13-ban is olvasható. Imádkozhatunk mi is ezekkel a szavakkal, lehet ez saját imádságunk vezérfonala.

A fenti imádság eleje Istent a békesség Isteneként írja le. Ez a béke sokkal többet jelent a konfliktusok hiányánál, Isten békéjében teljesség van. Erről eszembe jut Pál imádsága a Filippi 4:7-ből: „Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ha az élet nehéz, emlékezzünk Isten jellemére – Ő a békesség Istene, Jézus pedig a Béke Fejedelme, akit az Ézsaiás 9:6 ígért nekünk. Erről eszünkbe juthatnak Isten egyéb tulajdonságai, amikért szintén hálásak lehetünk.

Isten igaz békét hozott a bűnnel való örök problémánkra, ami háborúban állt azzal, akinek a képére formálódtunk, halálunkat megváltotta Krisztus halála. Az Ószövetség ideje alatt hibátlan állatokat áldoztak. „A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására” (Zsidók 9:22). De az a sok áldozat csak árnyéka volt az eljövendőnek, előre mutattak arra az áldozatra, ami a kereszten végeztetett el mindannyiunkért. Az örök szövetség árát megfizette Istennek Krisztus értünk áldozott vére. Egy népszerű Észak-Ír himnuszban ezt a kérdést teszi fel a kórus:

„Meg vagy-e tisztulva
Jézus megmentő vére által?
Hát ruhád már fényes fehér mint a hó
Tiszta vagy Jézus vére által?”
/Hoffman E.A./

A Zsidókhoz írt levél írója elénk hozza a képet, melyben a Pásztor biztos helyre tereli a nyáját! Emlékezz Jézus szavaira: „Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:11). Ezért megvallhatjuk vétkeinket könyörületes Istenünknek. Jézus vére miatt bátran járulhatunk jelenlétébe és hálatelt szívvel imádkozhatunk, hiszen „Jézusnak, Isten Fiának a vére — vagyis áldozati halála — megtisztít, és tisztán tart bennünket minden bűntől.” (1 János 1:7).

Tudjuk, hogy Isten feltámasztotta Jézust. Ez pedig jele Isten hatalmának és annak, hogy le tudja győzni a bűn következményét – a halált. Jézus halála és feltámadása áll a hitünk középpontjában. Jézus feltámadása nélkül a hitünk haszontalan, üres és jelentéktelen lenne, hiszen még mindig a bűneinkben élnénk és mindenkinél szánalomra méltóbbak lennénk – erről ír Pál az 1 Korinthus 15-ben. Egy könnyebb élet reményében csábítónak tűnhet a gondolat, hogy több út is vezet Istenhez. A Zsidókhoz írt levél azonban kíméletlenül kijelenti, hogy Jézus az egyetlen út, hiszen Ő az, aki fájdalmak árán kifizette adósságunkat, amivel tartoztunk. Hálából dicsőíthetjük az Istent, amiért Jézus megváltotta vétkeinket és átformálta életünket, hogy gyümölcsöket teremjünk és általunk a körülöttünk lévő világ is megismerje Őt.

Szeretem ahogy ez a szakasz elmondja, mi mindennel fegyverez fel minket Isten arra szerepre, amit tervezett nekünk, amire teremtett minket. Micsoda bizonyság! Sokszor túlterheltnek érzem magam és bizonytalan vagyok abban, hogy meg tudom-e tenni, amire elhívást kaptam, de olyankor eszembe jut az Ő hűsége! Ha Istenre figyelünk és emlékezünk arra, hogy Ő tudja, mi mindenre van szükségünk és ezekkel el is lát bennünket, akkor hittel előre léphetünk. Imádkozunk azért, hogy növekedjen a hajlandóságunk és ezt Isten használni is tudja a tervei és céljai beteljesítéséhez, hogy azok a mi terveink és céljaink is legyenek.

Ezek a versek arról is beszélnek, hogy Isten a maga számára kedvessé formál minket. Az Ószövetség áldozatait jó illatúnak írják le (lásd 3 Mózes 15). A mi életünk is lehet Istennek kedves áldozat – „Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad” (Róma 12:1).

Biztosak lehetünk abban, hogy Isten ellát minket mindennel, amire szükségünk van az előttünk álló lehetőségekben és tapasztalatokban, hogy dicsőséget hozzunk rá. A nehézségeink nem akadályozzák Isten terveit – legyen ezért Övé a dicsőség mindörökké.

/Julie McIlhatton/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/pleasing-sacrifices/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A szeretet győzedelmeskedik

december 2, 2020december 2, 2020Leave a comment

A konyhaasztalomnál ülök, miközben beszélgetés forgataga vesz körül. Üres pizzadobozok, ragadós jégkrémpálcikák, játékok, amik arra várnak, hogy játsszunk velük, de a figyelmemet a nappaliban lévő három unokatestvér lágy hangja ragadja meg. Rögtön meg tudtam mondani, hogy nem értenek egyet valamiben, amikor az arcukra nézek – például, hogy ki ugráljon következőnek a mini trambulinon vagy melyik videójátékkal játsszanak. Hátradőlök, miközben várom, hogy az egyik hozzám fusson és kérje, döntsem el, melyiküknek van igaza, de végül nem kezdtek el kiabálni vagy sírni.

A frusztrációjuk és az egyet nem értésük helyett engedték, hogy a szeretet és a kompomisszum győzedelmeskedjen.

Az, hogy egy öt-, egy nyolc- és egy tízéves el tudott navigálni a nehéz döntések között és el tudták kerülni a megosztottságot, reményt ad egy világban, ami úgy tűnik, mintha darabokra hullana. Arra emlékeztetnek, hogy amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elterveztük, akkor is szerethetjük a másikat. Lehet, hogy nem értünk egyet, de attól fordulhatunk könyörülettel a másikhoz. Elengedhetjük egy kissé azt, amit mi jónak tartunk azért, hogy másoknak is helye legyen mellettünk.

A lányom és az unokatestvérei tudták, hogy csak korlátozott ideig játszhatnak együtt, ezért a békét választották. Ez a világ nem az otthonunk és senki nem tudja megmondani, mennyi időt töltünk itt – miért veszekedjünk hát ahelyett, hogy egységben, békében és közösségben élnénk?

A mai olvasmányban a Zsidókhoz írt levél szerzője a 11. fejezetben felsorolja a hit csodálatos hőseit. Most, hogy követendő példákat is kaptunk, miközben egyre mélyebbre ássuk magunkat a hitünkben, a következő lépés az, hogy teljesen Istenhez forduljunk. Az Írás ezen könyvének hallgatósága lassan elfordult a hitétől és csak felületesen élte meg azt. Ez a fejezet arra bátorítja a hívőket, hogy legyenek fegyelmezettek, keressék a szentséget és éljenek békében keresztyén közösségükben.

Ahogy a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete példákat sorol fel hittel élő férfiakra és nőkre, a levél írója példaként állítja elénk Ézsaut is a mai részben, hogy megmutassa, milyen következményekkel jár, ha elutasítjuk az Istent és valódi megbánás nélkül élünk. Layman Újszövetségi Kommentárja azt írja: „Ézsau bolond módon elcserélte a jövőbeli örökségét éhségének azonnali kielégítésére. Hasonlóan az első században élő hívők készek voltak elcserélni azt, amire ígéretet kaptak, a világ által nyújtott élvezetekre.”

A Zsidók 11-ben felsorolt hithősök – férfiak és nők – hittek Isten ígéreteiben és az Ő hűségében, még akkor is, ha nem látták beteljesülni ezeket az ígéreteket. Ézsau úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat és földi örökséget akart, ami megfosztotta őt azoktól az áldásoktól, amiket Isten tartogat a gyermekeinek. Harcolhatunk ebben a világban ideiglenes dolgokért, vagy kereshetjük a szentséget, a békét és Isten örök királyságát.

A hangzavar és a káosz közepén imádkozzunk! Imádkozzunk azért, hogy tudjunk más embereket a saját kívánságaink elé sorolni. Imádkozzunk azért, hogy az életünk olyan példája legyen a szeretetnek, ami egységre, hálára, imádatra és Isten iránti odaadásra buzdít. És azért, hogy nagyon szeressük Istent!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-wins/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Jézus a mindenünk – Zsidókhoz írt levél – 6. heti memoriter és kihívás

november 29, 2020október 21, 2020Leave a comment

6. heti kihívás:

Miközben végére érünk a Zsidókhoz írt levél tanulmányozásának, parancsot kapunk, hogy tartsuk szemünket továbbra is Jézuson (Zsidók 12:2). Ez mit jelent? Hogyan tarthatnánk rajta a szemünket? Ezen a héten írj le két gyakorlati dolgot, amit mindennap megtehetsz azért, hogy Jézusra tekints! Oszd meg egy barátoddal és kérd, hogy kérje őket számon rajtad!

Jézus a mindenünk – Zsidókhoz írt levél – 6. heti összefoglaló

november 29, 2020október 21, 2020Leave a comment

Útelágazásnál

november 27, 2020november 26, 2020Leave a comment

„A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt. Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan.”
– Zsidókhoz 11:26-27

Úgy látom, hogy az egyik legnagyobb veszély, ami napjainkban a keresztyén kultúrát fenyegeti, az a Jóléti Evangélium befolyása. Annak a tanítása és az abban való hit, hogy ha az Úrért élsz, akkor Ő gazdagsággal, egészséggel és kényelemmel áld meg. Mégis, amikor a Bibliát olvassuk és megvizsgáljuk azok életét, akik hűségesek voltak az Úrhoz, azt látjuk, hogy ők is teljesen átlagos férfiak és asszonyok voltak, akiknek üldözéssel kellett szembenézniük, minden napjukat az Úrra bízták és az Ő ígéreteibe kapaszkodtak. Ellenálltak a világ kísértésének, nem akartak másmilyennek tűnni, mint amilyenek valójában voltak: olyan emberek, akik teljesen Istentől függnek.

Mózes egy remek példa erre. Az egyiptomi uralkodói családban nevelkedett, minden a lábai előtt hevert. Mint az egyiptomi hercegnő fogadott fia, Mózes könnyű életet élhetett volna, kényelemben, hatalomban és jólétben. És mégis, miután látta, hogy mi mindent kínál számára a világ, visszafordult igaz örökségéhez, elhagyta a palotát és vele együtt a könnyű életet.

Miért? A választ megtaláljuk a Zsidók 11:26-ban: „A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse.”

Mivel olyan ember volt, aki tudta mi mindent tud adni a világ, Mózes azt is értette, hogy a világ kincsei milyen sekélyesek és igaz, örökkévaló kincsekre vágyott az ideig-óráig valók helyett. Ezért döntött és Istenre szegezte a tekintetét, nem pedig a világra, és ez a döntés megváltoztatta az életét.

Mózes hátrahagyta a világi kiváltságokkal teli életét és nem nézett vissza. Valódi szabadságot akart, olyat, amilyet csak Istenben lehet találni.

Mózes a hűséget választotta az anyagi stabilitás helyett. Időnként eltöprengek azon, hogy kisgyermekként milyen befolyások érhették a biológiai szüleitől még mielőtt hittel a Nílusra helyezték volna, Istenre bízva az életét.

A 27. versben azt látjuk, hogy Mózes olyan férfivá érett, aki hittel élt, úgy, mint izraelita szülei. Hit által hagyta el Egyiptomot és Istenben bízva lépett előre az ismeretlenbe.

Úgy hiszem, közülünk sokan állnak most is útelágazásnál. Előre lépünk hittel, bízva Istenben és az Ő ígéreteibe kapaszkodunk vagy megmaradunk „Egyiptom” földjén és az ideiglenes kincset választjuk az örökkévaló helyett?

Ahogy Mózes tette, úgy nekünk is az örök jutalomra kell figyelni, nem pedig arra, hogy mi az ára. Ez a világ nem az otthonunk. Különbözzünk attól az izraelita generációtól, amelyik, miután Mózes segítségével kiszabadult Egyiptomból, kétségei miatt visszavágyott oda és nem bízott Istenben. Annak ellenére, hogy látták Isten lenyűgöző csodáit, tragikus módon továbbra is kételkedtek abban, hogy vajon Ő képes-e megvédeni őket, amikor eljött az ideje, hogy belépjenek a várva várt Ígéret Földjére. Tanuljunk a hibáikból és válasszuk a hittel teli életet! Legyünk olyanok, mint Mózes, tekintetünket szegezzük arra, ami igazán lényeges és bátran lépjünk előre Istennel, tudva, hogy Istenünk az út minden lépésénél velünk van. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell majd szembenéznünk óriásokkal, amikor új földre lépünk, de azt igen, hogy nem leszünk egyedül velük szemben.

„Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész!” – Józsué 1:9

Szeresd Nagyon Istent!

/Angela Perritt/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/at-the-crossroads/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A hit meghatározása

november 25, 2020november 25, 2020Leave a comment

Mióta a négyéves unokánk velünk él, a napjaim jó részét azzal töltöm, hogy próbálom kitalálni, mik azok a szavak, amiket ő is megért. Időnként csak akkor jövök rá, hogy a kisember nem is tudja, mit jelent a „tisztelni” szó, amikor már a felénél járok a magyarázatban, hogy miért is fontos, hogy tiszteljük az időseinket. Ilyenkor hátrébblépek és megpróbálom lebontani a témát olyan apróbb részekre, amiket ő is megért.

Azok számára, akiknek közülünk nehézséget okoz a terminológia, a Zsidókhoz írt levél szerzője segítséget nyújt. A 11. fejezet első verseiben jól érthetően elmagyaráz egy fogalmat, ami mindenki számára fontos, aki Istent követi. Mivel Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy közel kerüljünk hozzá, ezért pontosan elmondja, mivel lehetünk a tetszésére. Isten megjutalmazza azokat, akik hisznek a létezésében és buzgón keresik őt.

Barátom, a hit kulcsfontosságú ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez. Az eredeti görög szó, amit a Zsidók 11:1 használ a pistis, ami azt jelenti: hinni, bízni, rá támaszkodni, bizalmat helyezni belé, biztosnak lenni benne. Ahhoz, hogy hittel éljünk, teljes meggyőződés kell és az, hogy kitartsunk amellett, amit igaznak vélünk.

A hit definíciója egyszerű, de hitben élni már korántsem. Amikor úgy tűnik, hogy körülöttem minden darabjaira hullik, bevallom, sokszor adom át magam aggodalmas gondolatoknak és ilyenkor az alvás is nehezen megy. Csak fekszem az ágyban éjszaka és próbálom emlékeztetni magam, hogy a „VAGYOK” az egyetlen, akire szükségem van. Ő teremtette Szavával a világot szép rendben és Ő az, aki uralja azokat a dolgokat is, amik aggasztanak engem.

Megkerestem a „hit” szót a konkordanciában, és azonnal meggyőzött amikor ezt olvastam: „szilárd és örömteli meggyőződés vagy hitvallás abban, hogy Jézus a Messiás, akin keresztül örök megváltást nyerünk Isten országában. Mint hívő nő, erősen kapaszkodom abba, hogy Megváltóm képes csodákat tenni, betegeket gyógyítani és lelkeket megmenteni. Nemcsak a Bibliám lapjain tesz természetfeletti dolgokat, hanem az otthonomban is.

Ahelyett, hogy a problémáimat ismételgetném, meg akarok nyugodni az Ő gondoskodásában és Őt tisztelve szeretnék élni. Olyan hitet akarok Krisztusban, amely szilárd és örömteljes.

Az egyik kedvenc Biblia tanítóm, Dr. Tony Evans, egyszer ezzel a csodálatos meghatározással segített újragondolni azt, ahogy a Zsidók 11. fejezetét olvasom.

„A hit úgy cselekszik, mintha minden egyszerű lenne, akkor is, ha nem az,
csak azért, mert Isten egyszerűen így mondta.”

Ahhoz, hogy hitben éljünk félre kell tennünk a már megszokott látásunkat annak érdekében, hogy megmaradjunk a reménységben. Nagy dolgok várnak ránk, amiket halandó szemeink még nem is látnak. Mondjuk ki, hogy hűséges az Isten és tekintetünk szegezzük egyenesen Őrá!

/Lyli Dunbar/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-defined/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Jézus a mindenünk – Zsidókhoz írt levél – 5. heti memoriter és kihívás

november 22, 2020október 21, 2020Leave a comment

5. heti kihívás:

A Zsidók 10:24-25 arra szólít fel minket, hogy bátorítsuk egymást, találkozzunk egymással és ösztönözzük egymást jócselekedetekre. Ezen a héten minden nap tedd meg ezek egyikét egy testvéreddel Krisztusban. Jegyezd fel ezeket, hogy lásd meg, Isten miként munkálkodik a saját szívedben és mások életében, hogy bátorságot nyerj és építeni tudj másokat is!

Jézus a mindenünk – Zsidókhoz írt levél – 5. heti összefoglaló

november 22, 2020október 21, 2020Leave a comment

A kegyelem fog uralkodni

november 20, 2020november 20, 2020Leave a comment

Az egyik legkedvesebb barátom igazi szabálykövető. Szereti a szabályokat, a korlátokat és a listákat, mert ezek segítségével tudja, hogy pontosan mit kell tennie. Én ellenben, nos, mondjuk azt, hogy sosem voltam igazán jóban a szabályokkal. A személyiségem inkább azt diktálja, hogy a szívemet kövessem a törvények helyett és általában kicsavarom a törvény betűit. Miközben cseperedtem, bármilyen keményen próbálkoztam is, mindig azt éreztem, hogy sosem érhetek fel a szabályokig, azok csak azért vannak, hogy elkapjanak engem minden alkalommal, amikor akár csak egy kicsit is áthágom őket.

Szánj rá egy pillanatot és képzeld el, hogy érezhették magukat a szabálykövetők és a szabályszegők, amikor az Ószövetségben Isten népe megkapta a törvényt. Vajon hányan azonosultak volna velem, és hányan a szabálykövető barátommal? Vajon kik ugrottak volna rá a lehetőségre, hogy mérlegre tegyék az életüket és kik reszkettek volna a félelemtől, tudva, hogy sosem ütik meg az elvárt szintet?

Igazság szerint, mindkettőnknek igaza van a törvénnyel kapcsolatban. A szabálykövető barátom helyesen gondolja, hogy a törvény, különösen Isten törvénye szent és a mi javunkat, örök boldogulásunkat szolgálja. És mégis, nekem is igazam van, amikor letaglóz a valóság, hogy sosem fogom tudni betartani a törvény minden betűjét – akármilyen keményen próbáljam is. A Zsidókhoz írt levél 10. fejezete elmondja, hogy a törvénynek, habár erős és jó, nincs ereje megmenteni minket. Szükségünk van valamire vagy valakire, aki hatalmasabb, mint a törvény.

Ez idáig a Zsidókhoz írt levélből megtudtuk, hogy Jézus, a mi Főpapunk az, aki hatalmasabb, mint a törvény. Hatalmasabb az angyaloknál (Zsidók 1), hatalmasabb Mózesnél (Zsidók 3) és hatalmasabb Józsuénál és Áronnál is (Zsidók 4). A levél eredeti olvasói számára az író rámutat, hogy Jézus hatalmasabb mindennél, amit tiszteltek, ami kedves volt a számukra. A 10. fejezetben az író a tudomásukra akarja hozni, hogy a törvény – amihez mérték az életüket – nem tudja megmenteni őket!

De Jézus igen!

Jézus hatalmasabb, mint a törvény.

A törvény erős, de a Zsidókhoz írt levél 10. fejezete elárulja, hogy az csak halvány árnyéka mindannak a jónak, ami ránk vár. Ereje van rámutatni arra, milyen lenne a világ, ha jósággal, renddel lenne tele. Védi az özvegyeket, az árvákat és a jövevényeket. Azért alkották, hogy igazságot és boldogulást biztosítson mindenki számára. Mégis, nézz körül! Ezt látod abban a világban, amiben élsz? Egyáltalán nem! A törvény csak bepillantást nyújt, de egyedül Krisztusban van megváltás és üdvösség az emberiség számára.

A Róma 5-ben ez áll: „Isten pedig behozta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik. Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.”

Szeretem azt, ahogy a Róma 5 azt mondja „a kegyelem uralomra jusson”. Jézus igazságáért és a kereszten bemutatott áldozatáért, egy nap olyan világban élünk majd, ahol a törvény csak halvány árnyéka lesz a valóságnak. Mert Jézus hatalmasabb mindeneknél, egy nap majd a kegyelem fog uralkodni.

A Jelenések 21 azt mondja, hogy ez a kegyelem olyan lesz, mint egy könnyek és bánat nélküli világ. Nem lesz benne rombolás, sem a halál üressége. Igazság, jóság és kedvesség – ezek lesznek a megszokott dolgok, nem lesz több bűn vagy szenvedés.

A mai igerész végén ez áll:

„Ugyanezt mondja nekünk a Szent Szellem is: „Ilyen Szövetséget fogok kötni velük azok után a napok után, — mondja az Örökkévaló —: törvényeimet a szívükbe vésem, és beírom az értelmükbe.” Azután pedig ezt mondja: „Többé nem fogok visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.” Ha pedig Isten végérvényesen megbocsátotta a bűnöket, akkor többé nincs szükség újabb bűnért való áldozatra!” – Zsidók 10:15-18

Ezért ma, drága testvérem, akár bátorítónak, akár lelombozónak találod is a törvényt, emlékezz, hogy nem ez a mi megváltó kegyelmünk. Csak Jézus Krisztus kegyelme tud megmenteni minket a vétkeinkből. Egyedül Ő tud szentté tenni minket. Nézz rá, hitünk szerzőjére és beteljesítőjére, Ő megmutatja, hogyan élj addig, amíg visszatér és kegyelemmel uralkodik mindenek felett.

/Brittany Salmon/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/grace-will-reign/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A bűntudat elengedése

november 18, 2020november 16, 2020Leave a comment

„Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való. Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk. A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.” – Zsidókhoz 9:11-14

Annyira szeretem, hogy Istennek mindig van egy jobb terve. A Biblián keresztül számtalanszor találkozunk olyan esettel, hogy akkor, amikor a helyzet kilátástalannak tűnt, Isten átragyogott rajta. Valahogy, valamiképp.

A régi dolgok nem feltétlenül elhanyagolhatóak. Ebben az esetben azonban a régi áldozati rendszer csak ideiglenes dolog volt, egy tökéletlen árnyék, ami Jézusra mutatott előre. Fontos, hogy emlékezzünk arra, hogyan volt régen. Még a mai életünkben is az új megközelítések legtöbbször lehetőséget rejtenek magukban arra, hogy jobban csináljuk a dolgokat – ha nem felejtjük el a régi módszert. A régi és az új együtt dolgozik.

Az Ószövetség nem törölte el a bűnt, csak elfedte azt.

Jézus Krisztus önkéntes „leteszem az életem” véráldozata volt az, mely mindent megváltoztatott.

Jézus nemcsak külsőleg volt tiszta, de belsőleg is hibátlan volt, ez tette Őt a tökéletes Pappá és a végső, teljes, és befejezett áldozattá, ami elhozta az Újszövetséget. Ez volt Isten terve a kezdetektől fogva.

Az Újszövetség jobb, mint a régi volt, mert ebben már nincs korlátozva a kapcsolatunk Istennel. Bármikor elérhetjük Őt. Már nem csak ideiglenes megoldás van, hanem megvan a végső megoldás is a bűnre.

De van itt még más is…

Jézus vére nemcsak a lelkiismeretünket tisztítja meg, de lehetőséget ad arra is, hogy az élő Istent szolgáljuk!

Gondolkozz el ezen a két dolgon egy pillanatra!

Jézus vére az, ami el tudja érni és meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket. Másik emberé vagy állaté erre képtelen lenne.

Ha kicsit is hasonlítasz hozzám, akkor megérted, hogy a bűntudat milyen bénító tud lenni. Megakaszt minket. A bűntudat valahogy mindig bekúszik és folyamatosan kopogtat az ajtómon, különösen ebben a világjárványban, aminek most a részesei vagyunk.

Egyedülálló anyaként két gyerek mellett az otthonról történő munkavégzés és az, hogy a gyermekeket itthon tanítom, így a dolgaim sokszor az éjszakába nyúlnak, nagyon leterhelő. Finoman fogalmazva megerőltető. Olyan, mintha úgy mennék ágyba, hogy olyan tükörbe nézek, ami csak a hibáimat mutatja és a napi a teljesítményemet boncolgatja. Elbukok. Mindannyian elbukunk. Egyikünk sem tudja szeretni Istent lénye minden porcikájával, vagy akár azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, pedig erre kaptunk utasítást.

Bűntudatom van, amiért elhiszem azt a hazugságot, hogy ha eleget teszek Istenért, akkor Ő majd megbocsát nekem és elégedettebb lesz velem. Gondolatainkat minden nap meg kell vizsgálnunk és meg kell újítanunk, hogy ne essünk az egónk által felállított csapdába. Az egyedüli válasz Krisztus vére. Ha utolér téged az ítélet, hova fordulsz? A Zsidók 9:14 megadja erre a választ: Krisztus véréhez kell folyamodni.

A megváltásunk és a megbocsátás Jézus vérében van. Isten kegyelme és Jézus Krisztus vére által nyertünk megbocsátást! Ezért vagyunk szabadok arra, hogy Őt szolgáljuk!

Ha kedvességgel, szeretettel, könyörülettel, nagylelkűséggel, megbocsátással és bátorítással fordulunk mások felé, az naponkénti kézzel fogható jele annak, hogy minden időben az Urat szolgáljuk. Krisztus vére nem csupán azért folyt ki, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket, hanem lehetőséget adott arra, hogy Neki szolgáljunk. A terhelt lelkiismerettel való szolgálat azonban csak kárba veszett munka.

Imádkozom azért, hogy te és én is pontosan abban higgyünk, amint Isten mond magáról. Hogy pontosan abban higgyünk, amit Isten mond a Fiáról. Hogy pontosan abban higgyünk, amit Isten mond a bűn problémájának megoldásáról. Bízzunk és szolgáljunk Jézusnak tiszta lelkiismerettel, teljes szívünkből!

Milyen megtiszteltetés az, hogy Krisztus társai lehetünk és részesei vagyunk egy annál is nagyobb történetnek, amit el tudnánk képzelni. Az élet és szabadság ezen formáját éri meg követni, ezért harcolni is érdemes!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/letting-go-of-guilt/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith