5. heti kihívás:
A Zsidók 10:24-25 arra szólít fel minket, hogy bátorítsuk egymást, találkozzunk egymással és ösztönözzük egymást jócselekedetekre. Ezen a héten minden nap tedd meg ezek egyikét egy testvéreddel Krisztusban. Jegyezd fel ezeket, hogy lásd meg, Isten miként munkálkodik a saját szívedben és mások életében, hogy bátorságot nyerj és építeni tudj másokat is!
Az egyik legkedvesebb barátom igazi szabálykövető. Szereti a szabályokat, a korlátokat és a listákat, mert ezek segítségével tudja, hogy pontosan mit kell tennie. Én ellenben, nos, mondjuk azt, hogy sosem voltam igazán jóban a szabályokkal. A személyiségem inkább azt diktálja, hogy a szívemet kövessem a törvények helyett és általában kicsavarom a törvény betűit. Miközben cseperedtem, bármilyen keményen próbálkoztam is, mindig azt éreztem, hogy sosem érhetek fel a szabályokig, azok csak azért vannak, hogy elkapjanak engem minden alkalommal, amikor akár csak egy kicsit is áthágom őket.
Szánj rá egy pillanatot és képzeld el, hogy érezhették magukat a szabálykövetők és a szabályszegők, amikor az Ószövetségben Isten népe megkapta a törvényt. Vajon hányan azonosultak volna velem, és hányan a szabálykövető barátommal? Vajon kik ugrottak volna rá a lehetőségre, hogy mérlegre tegyék az életüket és kik reszkettek volna a félelemtől, tudva, hogy sosem ütik meg az elvárt szintet?
Igazság szerint, mindkettőnknek igaza van a törvénnyel kapcsolatban. A szabálykövető barátom helyesen gondolja, hogy a törvény, különösen Isten törvénye szent és a mi javunkat, örök boldogulásunkat szolgálja. És mégis, nekem is igazam van, amikor letaglóz a valóság, hogy sosem fogom tudni betartani a törvény minden betűjét – akármilyen keményen próbáljam is. A Zsidókhoz írt levél 10. fejezete elmondja, hogy a törvénynek, habár erős és jó, nincs ereje megmenteni minket. Szükségünk van valamire vagy valakire, aki hatalmasabb, mint a törvény.
Ez idáig a Zsidókhoz írt levélből megtudtuk, hogy Jézus, a mi Főpapunk az, aki hatalmasabb, mint a törvény. Hatalmasabb az angyaloknál (Zsidók 1), hatalmasabb Mózesnél (Zsidók 3) és hatalmasabb Józsuénál és Áronnál is (Zsidók 4). A levél eredeti olvasói számára az író rámutat, hogy Jézus hatalmasabb mindennél, amit tiszteltek, ami kedves volt a számukra. A 10. fejezetben az író a tudomásukra akarja hozni, hogy a törvény – amihez mérték az életüket – nem tudja megmenteni őket!
De Jézus igen!
Jézus hatalmasabb, mint a törvény.
A törvény erős, de a Zsidókhoz írt levél 10. fejezete elárulja, hogy az csak halvány árnyéka mindannak a jónak, ami ránk vár. Ereje van rámutatni arra, milyen lenne a világ, ha jósággal, renddel lenne tele. Védi az özvegyeket, az árvákat és a jövevényeket. Azért alkották, hogy igazságot és boldogulást biztosítson mindenki számára. Mégis, nézz körül! Ezt látod abban a világban, amiben élsz? Egyáltalán nem! A törvény csak bepillantást nyújt, de egyedül Krisztusban van megváltás és üdvösség az emberiség számára.
A Róma 5-ben ez áll: „Isten pedig behozta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik. Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.”
Szeretem azt, ahogy a Róma 5 azt mondja „a kegyelem uralomra jusson”. Jézus igazságáért és a kereszten bemutatott áldozatáért, egy nap olyan világban élünk majd, ahol a törvény csak halvány árnyéka lesz a valóságnak. Mert Jézus hatalmasabb mindeneknél, egy nap majd a kegyelem fog uralkodni.
A Jelenések 21 azt mondja, hogy ez a kegyelem olyan lesz, mint egy könnyek és bánat nélküli világ. Nem lesz benne rombolás, sem a halál üressége. Igazság, jóság és kedvesség – ezek lesznek a megszokott dolgok, nem lesz több bűn vagy szenvedés.
A mai igerész végén ez áll:
„Ugyanezt mondja nekünk a Szent Szellem is: „Ilyen Szövetséget fogok kötni velük azok után a napok után, — mondja az Örökkévaló —: törvényeimet a szívükbe vésem, és beírom az értelmükbe.” Azután pedig ezt mondja: „Többé nem fogok visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.” Ha pedig Isten végérvényesen megbocsátotta a bűnöket, akkor többé nincs szükség újabb bűnért való áldozatra!” – Zsidók 10:15-18
Ezért ma, drága testvérem, akár bátorítónak, akár lelombozónak találod is a törvényt, emlékezz, hogy nem ez a mi megváltó kegyelmünk. Csak Jézus Krisztus kegyelme tud megmenteni minket a vétkeinkből. Egyedül Ő tud szentté tenni minket. Nézz rá, hitünk szerzőjére és beteljesítőjére, Ő megmutatja, hogyan élj addig, amíg visszatér és kegyelemmel uralkodik mindenek felett.
/Brittany Salmon/
Forrás: https://lovegodgreatly.com/grace-will-reign/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
„Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való. Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk. A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.” – Zsidókhoz 9:11-14
Annyira szeretem, hogy Istennek mindig van egy jobb terve. A Biblián keresztül számtalanszor találkozunk olyan esettel, hogy akkor, amikor a helyzet kilátástalannak tűnt, Isten átragyogott rajta. Valahogy, valamiképp.
A régi dolgok nem feltétlenül elhanyagolhatóak. Ebben az esetben azonban a régi áldozati rendszer csak ideiglenes dolog volt, egy tökéletlen árnyék, ami Jézusra mutatott előre. Fontos, hogy emlékezzünk arra, hogyan volt régen. Még a mai életünkben is az új megközelítések legtöbbször lehetőséget rejtenek magukban arra, hogy jobban csináljuk a dolgokat – ha nem felejtjük el a régi módszert. A régi és az új együtt dolgozik.
Az Ószövetség nem törölte el a bűnt, csak elfedte azt.
Jézus Krisztus önkéntes „leteszem az életem” véráldozata volt az, mely mindent megváltoztatott.
Jézus nemcsak külsőleg volt tiszta, de belsőleg is hibátlan volt, ez tette Őt a tökéletes Pappá és a végső, teljes, és befejezett áldozattá, ami elhozta az Újszövetséget. Ez volt Isten terve a kezdetektől fogva.
Az Újszövetség jobb, mint a régi volt, mert ebben már nincs korlátozva a kapcsolatunk Istennel. Bármikor elérhetjük Őt. Már nem csak ideiglenes megoldás van, hanem megvan a végső megoldás is a bűnre.
De van itt még más is…
Jézus vére nemcsak a lelkiismeretünket tisztítja meg, de lehetőséget ad arra is, hogy az élő Istent szolgáljuk!
Gondolkozz el ezen a két dolgon egy pillanatra!
Jézus vére az, ami el tudja érni és meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket. Másik emberé vagy állaté erre képtelen lenne.
Ha kicsit is hasonlítasz hozzám, akkor megérted, hogy a bűntudat milyen bénító tud lenni. Megakaszt minket. A bűntudat valahogy mindig bekúszik és folyamatosan kopogtat az ajtómon, különösen ebben a világjárványban, aminek most a részesei vagyunk.
Egyedülálló anyaként két gyerek mellett az otthonról történő munkavégzés és az, hogy a gyermekeket itthon tanítom, így a dolgaim sokszor az éjszakába nyúlnak, nagyon leterhelő. Finoman fogalmazva megerőltető. Olyan, mintha úgy mennék ágyba, hogy olyan tükörbe nézek, ami csak a hibáimat mutatja és a napi a teljesítményemet boncolgatja. Elbukok. Mindannyian elbukunk. Egyikünk sem tudja szeretni Istent lénye minden porcikájával, vagy akár azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, pedig erre kaptunk utasítást.
Bűntudatom van, amiért elhiszem azt a hazugságot, hogy ha eleget teszek Istenért, akkor Ő majd megbocsát nekem és elégedettebb lesz velem. Gondolatainkat minden nap meg kell vizsgálnunk és meg kell újítanunk, hogy ne essünk az egónk által felállított csapdába. Az egyedüli válasz Krisztus vére. Ha utolér téged az ítélet, hova fordulsz? A Zsidók 9:14 megadja erre a választ: Krisztus véréhez kell folyamodni.
A megváltásunk és a megbocsátás Jézus vérében van. Isten kegyelme és Jézus Krisztus vére által nyertünk megbocsátást! Ezért vagyunk szabadok arra, hogy Őt szolgáljuk!
Ha kedvességgel, szeretettel, könyörülettel, nagylelkűséggel, megbocsátással és bátorítással fordulunk mások felé, az naponkénti kézzel fogható jele annak, hogy minden időben az Urat szolgáljuk. Krisztus vére nem csupán azért folyt ki, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket, hanem lehetőséget adott arra, hogy Neki szolgáljunk. A terhelt lelkiismerettel való szolgálat azonban csak kárba veszett munka.
Imádkozom azért, hogy te és én is pontosan abban higgyünk, amint Isten mond magáról. Hogy pontosan abban higgyünk, amit Isten mond a Fiáról. Hogy pontosan abban higgyünk, amit Isten mond a bűn problémájának megoldásáról. Bízzunk és szolgáljunk Jézusnak tiszta lelkiismerettel, teljes szívünkből!
Milyen megtiszteltetés az, hogy Krisztus társai lehetünk és részesei vagyunk egy annál is nagyobb történetnek, amit el tudnánk képzelni. Az élet és szabadság ezen formáját éri meg követni, ezért harcolni is érdemes!
Forrás: https://lovegodgreatly.com/letting-go-of-guilt/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
4. heti kihívás:
Izráel népének minden évben áldozatot kellett bemutatnia a templomban, hogy megbékéljenek Istennel. Ezek az áldozatok nem voltak elégségesek ahhoz, hogy örökre megtisztítsák őket a bűneiktől, ezért kellett évente ismételni őket. Most, Krisztus egyetlen áldozata miatt már megbékéltünk Istennel mindörökre. Semmit sem kell tennünk, hogy magunkat igazoljuk előtte. Mégis gyakran vágyunk arra, hogy Isten kedvében járjunk mindennapi életünk során. Ezen a héten vezess listát arról, hogy miképp igyekszel Isten előtt igaznak tűnni, vagy hogyan próbálsz neki jobb képet mutatni magadról! Valld meg hiábavaló küszködésed és kérd, hogy mutassa meg, hogy az irántad érzett szeretete nem függ a tetteidtől!
Mi a legnagyobb áldozat, amit valaha meghoztál?
Általában, ha áldozatot hozunk, törekszünk valamire, akkor a saját többletünkből adunk, abból használunk fel.
Áldozunk a szabadidőnkből.
Áldozunk a megtakarításainkból.
Lehet, hogy egy ideig feláldozzuk a kapcsolataink egy részét vagy akár a békénket is.
Az áldozathozatal után pedig valami viszonzást várunk, valamit nyerni szeretnénk. Az áldozatunk nagysága kifejezi az elkötelezettségünk mértékét. Minél többet áldozunk fel, annál többet jelent számunkra az, aki felé áldozunk.
Isten a számára legértékesebb dolgot áldozta fel azokért, akiket a legjobban szeret, elvárások és a viszonzás garanciája nélkül.
Jézus Krisztus az örök kifejezése annak, hogy Isten mennyire elkötelezte magát a velünk való szeretetkapcsolatra.
Annak ellenére, hogy az emberiség folyamatosan elárulta és elutasította Istent, Ő mégis szeret minket. Annak ellenére, hogy az emberiség elbukott, nem engedelmeskedett Isten törvényének, Ő szeret minket. Annak ellenére, hogy mi nem tudjuk teljesen elkötelezni magunkat Isten felé és hűségesnek lenni hozzá, Ő szeret minket. Szeretett akkor és még mindig szeret.
Teljesen biztosak és bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten elkötelezte magát népe felé, hisz hatalmas áldozatot hozott értünk: Jézus Krisztust.
Jézus a végső és tökéletes áldozat.
Jézus előtt az ószövetségi papok egy ártatlan, hibátlan állat vérét fogadták el az emberi bűnök fizetségeként (3 Mózes 22:17-25). Isten számára véráldozatot kellett bemutatni, azért is, hogy a nép emlékezzen arra, hogy a bűn büntetése a halál (Róma 6:23). Az állat ideiglenesen átvette a bűnös helyét, meghalt helyette. A véresáldozat szimbolikusan elmosta a bűnt, Isten megbocsátott a bűnösnek azért az egy, bizonyos bűnért (Zsidók 9:22).
Képzeld el ezt a saját életedben!
Minden hazugsággal, minden tisztátalan gondolattal, minden haragos tettel, büszkeséggel vagy irigységgel, mindennel le kell állnod. Ki kell választanod egy ártatlan, hibátlan, tökéletes állatot a tieid közül. Oda kell menned az oltárhoz, a paphoz és le kell vágni az állatot azért, hogy megbocsátást nyerj.
Minden egyes alkalommal.
Képzeld el, mennyi vért kellett volna kioltani érted egy nap, egy hét és egész életed alatt. Mennyi ártatlan vért!
Az irántunk érzett hatalmas szeretete miatt Isten elküldte a tökéletes áldozatot. Jézus Krisztust, a mi ártatlan, tökéletes Bárányunkat, a végső áldozatot. Az egyetlenegy áldozatot, melyre szükség volt bűneink eltörléséhez. Nincs több bika, kecske vagy bárány áldozat (Zsidók 10:14).
Azok, akik hisznek Jézusban, áldozatán keresztül megszentelődnek. Most már közvetlenül járulhatunk Isten színe elé imádatunkkal, dicséretünkkel és kéréseinkkel. Mindezt azért, mert Jézus vére által elfogadhatóak lettünk. Jézus az, aki összeköt minket Istennel.
Jézus az örök, tökéletes Főpapunk.
Jézus előtt az ószövetségi főpapok lévita férfiak voltak, akiket Isten jelölt ki Áron vérvonalából, az ő leszármazottjai közül (2 Mózes 28:1). A papok közvetítettek az izraeli nép és Isten között. Feladataik közé tartozott az áldozatbemutatás a nép és az egyén bűneiért (2 Mózes 29:38-42), a nép tanítása (3 Mózes 10:8-11), megáldása és az értük való imádkozás (4 Mózes 6:22-27).
Jézus Krisztus a mi legkiválóbb példánk arra, milyen egy Főpap. A régi, kinevezett főpapokkal ellentétben, most Jézus az egy és egyetlen közvetítő Isten és ember között (1 Timóteus 2:5). Jézus nélkül nem kereshetnénk Istent (János 6:44; 14:6)). Ő hajlandó volt feláldozni értünk az életét és most azért él, hogy imádkozzon értünk és közbenjárjon Istennél (Zsidók 7:25) mennyei örökkévaló trónjáról.
Mit jelent a hívőkre nézve Jézus halála, temetése és feltámadása?
Mivel Krisztus nagyon szeret minket és hajlandó volt áldozatot hozni értünk, a hívők részeseivé váltak a szent papságnak (1 Péter 2:5;9). Korlátozás nélkül járulhatunk Istenhez bármikor, bármilyen okból.
Mint Isten papjai, mit áldoznak a hívők?
Miután megmentett minket, mint Isten szent papságának részesei, arra kaptunk elhívást, hogy szívünkkel, elménkkel és lelkünkkel Istennek szolgáljunk. Hívőként életünket ajánlhatjuk élő áldozatul Istennek (Róma 12:1-2).
Jézus Krisztussal való egységünknek köszönhetően Őhozzá hasonlóan egyszerre vagyunk papok és áldozatok.
Olvassuk, tanulmányozzuk és megosztjuk Isten Szavát. Áldást osztunk és imádkozunk. Imádás és dicsőítés áldozatát kínáljuk. Áldozatkészen szolgáljuk az Egyházat lelki ajándékainkkal. És ami a legfontosabb, Jézus Krisztushoz vezetünk másokat, hogy ők is örökké megbékéljenek Istennel.
Mit gondolsz, hogyan hív Isten téged arra, hogy pap légy az otthonodban, a környezetedben, a gyülekezetedben, a világban? Hogyan imádkozhatunk érted, miközben élő áldozatként ajánlod fel magad?
Béke és kegyelem nektek,
Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-perfect-sacrifice-and-high-priest/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
Hunyd le a szemed és vegyél egy mély lélegzetet! Idézd fel életed legszebb napját. Amikor rossz úton jártál és bűn már megtört téged, de Jézus eljött érted. Próbáltad megmenteni magadat, de aztán ő közbelépett, befogadott és magáénak mondott téged.
Hol lennénk Jézus nélkül? Olyan hálás vagyok, hogy erre a kérdésre sosem kell válaszolnunk! Mielőtt még megszülettél volna, az Alfa és az Omega már anyád méhében látott téged és létezésed kezdete előtt elrendelte napjaidat (Zsoltárok 139:16). Hallelúja, micsoda Megváltónk van!
Messiásunk örökre megváltoztatta az életünket. Egykor elveszettek voltunk, de Krisztus és az Ő kegyelme megtalált és megmentett minket. A halálból az életre jöttünk, mert Jézus mindent feláldozott azért, hogy megszabadíthasson. Megmentőnk most és mindörökké az Atyával együtt uralkodik a Mennyben. Napjaink minden pillanatában Közvetítőnk közbenjár értünk az Atyánál. Ő a Szent, a mi Főpapunk, a Királyok Királya. Nincs Jézushoz, Isten Fiához hasonló.
Krisztus miatt a megváltás fonala végigvonul minden bibliai történeten. A történelem pillanatait, mint egy mesterművet, Isten úgy formálta, hogy azok Jézusra mutassanak. Melkisédek élete homályba burkolódzik, de ha összekötöd a pontokat, akkor a Messiás képe egyértelműen kirajzolódik. Az ószövetségi pap többszörösen is párhuzamba állítható a Messiásunkal, így ráébredhetünk arra, milyen áldottak vagyunk, amiért örökkévaló Főpapunk van. Jézus ezen tisztsége örökké áll és folyamatosan hatással van ránk is:
Barátom, Megváltód mindörökké megmarad. Jézus volt a Főpapunk és a Királyunk tegnap, ma és holnap is az lesz. Nem kell félned vagy kételkedned, mert a Megmentőd mindörökké biztonságban tart téged!
Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-remains-for-all-time/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith
3. heti kihívás:
Ezen a héten a napi olvasmányodon kívül olvasd el az 1 Mózes 14:18-24-t, amiből megismerhetjük Melkisédeket. Milyen főpap volt Melkisédek? Mit jelent az, hogy Jézus Melkisédek rendjének főpapja, nem pedig a lévitáké vagy Izráel más főpapjaié? Jézus főpapságának miért kellett másmilyennek lennie?
