Isten Ígéretei – Bevezetés a tanulmányba

Nehéz hinni egy olyan Istenben, aki, a körülöttünk élőkkel ellentétben, betartja az ígéreteit. Ezért is fontos Isten ígéreteivel behatóan foglalkoznunk. Mindannyian ismerjük a mondást, miszerint az ígéretek arra vannak, hogy megszegjék őket. Sajnos mindannyiunknak vannak olyan barátai, családtagjai, szerettei, akik olyan ígéreteket tettek, amiket aztán nem tudtak megtartani. Sokunknak az élete fordult fel fenekestül valaki miatt, aki nem tartotta be, amit ígért. A sok csalódás miatt úgy érezzük, manapság már senki nem törődik az ígéretekkel.

Ez azonban nem igaz.

Bár az emberek megszegik az adott szót, Isten soha. Amit megígér, azt be is tartja.

Isten soha nem szegi meg a nekünk tett ígéreteit. A történelem folyamán Isten megmutatta, hogy teljességgel szavahihető. – R.C. Sproul

A most kezdődő tanulmányban azért imádkozunk, hogy amint ismerkedünk Isten számunkra adott ígéreteivel, megtanuljunk egyre jobban bízni Benne. És a bizalom növekedésével együtt a hitünk is erősödjön, amint elkezdünk hitben járni, nem látásban (2 Korinthus 5:7).

Nem könnyű úgy bízni Istenben, hogy nem látjuk. Reményünk és imádságunk, hogy amint belekezdünk ebbe a tanulmányba, kicsit tisztábban láthassuk Isten hűségét és nekünk adott ígéreteit.

A tanulmány középpontjában az fog állni, hogy Isten megígéri: velünk lesz, vezet, segít, és megtart.

Sose felejtsd el, drága barátnőm, hogy Isten szent; és mivel szent, megtartja az ígéreteit. Ő az ígéretmegtartás nagymestere.

Isten ígéretei kifogyhatatlanok, változatlanok és igazak.

De akik az Örökkévalóra várnak,
akik benne bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, magasra szállnak,
mint a sasok!
Futnak, de nem fáradnak el,
járnak, de nem merülnek ki. (Ézsaiás 40:31)

Tudjuk, hogy az élet nagyon kemény tud lenni. Mindannyian megtapasztalunk óriási viharokat, és szilárd alapra van szükségünk, amelyre állhatunk, amikor a bátortalanság, a megszegett ígéretek, és a fájdalom hullámai csapdosnak. Ezért van szükségünk a győzhetetlen kőszálra, hogy Benne erősek lehessünk. Ezért kell az Ő ígéreteire támaszkodnunk, hogy azokba kapaszkodhassunk és szilárdan megálljunk. Bár jöhetnek viharok, nem kell, hogy legyőzzenek. Reménységünk Jézusban és az Ő ígéreteiben van. Bármi is jöjjön, tudhatjuk, hogy Isten Igéje mellettünk áll. Isten velünk van.

Angela

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/introduction-to-promises-of-god/

Fordította: Greizer Zsófia

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 1. hét / 5. nap

Nem bújhatsz el Isten elől

Olvasd el: Zsidók 4:12-13

IMÁK: Zsidók 4:13

Isten Igéjének az a szépsége, hogy amikor egy ismerős verset olvasunk, Isten a helyzetünkhöz mérten gazdagabban, mélyebben feltárja előttünk azt. Velünk is megtörtént már? Egy rengetegszer olvasott Ige hirtelen életre kel, és új értelmet nyer. Amikor Isten Igéje fölött időzünk, kezd értelemmel megtelni az életünk.

Isten Igéje élő és ható. Új távlatokat nyit előttünk. Segít meglátni, mi a jó és a rossz. A bűnünket is teljesen felfedi.

Isten Igéje élesebb a kétélű kardnál, a szívünk mélyére hatol és felfedi, mi lakik benne. Isten látja a szívünket, és az Ige fényében mi is meglátjuk. „Romlott az ember szíve, minden másnál csalárdabb, javíthatatlan! Ki tudná az ember szívét kiismerni?” (Jer 17:9)

Drága barátnőm, Isten Igéje fényénél mindannyian meztelenül állunk Isten előtt. Megpróbálhatjuk letagadni a bűnünket és becsapni magunkat, de a Szent Szellem segítségével az Ige alaposan átformálhatja a szívünket. Tanulmányozod Isten Igéjét minden nap?

 

Drága Atyám, köszönöm a Te élő és ható Igédet, ami bevilágít a szívem legsötétebb zugaiba is. Segíts, hogy ne felejtsem el, hogy előled semmit nem rejthetek el, sem a szívemben, sem a lelkemben, sem az elmémben. Ámen.

 /YouVersion/ 

Fordította: Greizer Zsófia

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 1. hét / 3. nap

Ne menekülj Isten elől és engedelmeskedj!

Olvasd el: Jónás 1:7-12

IMÁK: 1 János 2:4-6

Jónásnak kétsége sem volt afelől, hogy engedetlensége miatt keltette Isten a vihart, ezért megoldási javaslattal állt elő: „Hajítsatok be a tengerbe.” Végre rájött, hogy nincs hová menekülnie. Meg kell állnia, és végre engedelmeskednie Istennek.

Nemsokára megtanulta azt is, hogy az engedetlenségnek következménye van. Isten ugyan maradéktalanul megbocsátja a vétkünket, nekünk mégis viselnünk kell a következményeket.

Közel kell lennünk Istenhez, naponta kutatnunk kell Igéjét, hogy tudjuk, mit kér tőlünk. És amint megértettük, engedelmeskednünk kell. Néha ezek a parancsok nehezek vagy nem is értjük, mit akar Isten. De a Szentírás azt mondja, hogy „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!” (1 Sámuel 15:22 újford).

Amikor nem értjük Isten akaratát, vagy egyszerűen csak nincs ínyünkre, fennáll a kísértés veszélye, hogy a saját fejünk után menjünk. Ugye láttunk már olyan gyerekeket, akik elbújnak a szüleik elől, amikor valami csínytevésre készülnek? Mi is pont ilyenek vagyunk, megpróbálunk elrejtőzni Isten elől, amikor nem fogadjuk el az Ő akaratát az életünkre.

 

Uram, segíts, hogy tudjak Neked engedelmeskedni, akármilyen nehéz is legyen. Segíts, hogy ne felejtsem el, hogy mindig van terved és célod. Tisztelni akarlak és dicsőséget hozni a Te nevedre. Ámen.

/YouVersion/ 

Fordította: Greizer Zsófia

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 1. hét / 2. nap

Isten mindig ura az időjárásnak

Olvasd el: Jónás 1:4-6

IMÁK: Zsoltárok 135:5-6

Amikor a matrózok látták, mennyire tajtékzik a tenger, és mekkora veszélyben van a hajójuk, mindannyian a saját isteneikhez kiáltottak. A gond csak annyi volt, hogy egyik isten sem tudott rajtuk segíteni. Az egyetlen, aki belenyúlhatott a helyzetbe, Isten volt, a világmindenség Teremtője, a Biblia Istene, akinek puszta szavára kitört a vihar és feltámadt a szél – és Ő volt az egyetlen, aki képes volt meg is állítani azt.

Isten az időjárás ura. Ura a szélnek és a viharnak. „Akkor esőt adok földetekre alkalmas időben. Bizony, korai és késői esőt bocsátok rátok, és bőven terem majd gabonátok, szőlőtök és olajfátok.” (5 Mózes 11:14). Az életünkben sincsen olyan vihar, aminek Isten ne lenne ura.

Legtöbben megtapasztaltuk már, milyen viharban lenni, vihar felé tartani vagy épp kijönni belőle. Mit teszünk, amikor vihar tépázza az életünket? Mit teszünk, amikor életünk egén csak nagy fekete felhők látszanak? Kiáltunk Istenhez? Isten nemcsak az időjárás, hanem életünk minden apró részlete fölött is Úr.

 

Uram, segíts arra emlékeznem, hogy Te vagy az életem Ura. Hadd legyél Te az első, akihez fordulok, ha jön a vihar. Hadd legyek fény azok számára, akik épp hánykolódnak, és reményük sincs, hogy valaha is biztos kikötőbe érkeznek Hozzád. Ámen.

 /YouVersion/

 Fordította: Greizer Zsófia

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 1. hét / 1. nap

Isten akarata az én akaratom ellen

Olvasd el: Jónás 1:1-3

IMÁK: Zsoltárok 139:7-10

Isten egy roppant egyszerű dolgot parancsolt Jónásnak: menjen el Ninivébe, és prédikáljon az ott élőknek… Jónás pedig ennek pont az ellenkezőjét tette. Jáfóba menekült, és gyorsan kinézett magának egy hajót, ami Tarsisba indult. Számára nem volt egyszerű ez a parancs. Egy asszír városba kellett volna utaznia, hogy ott Isten szeretetét hirdesse. Az asszírok Izráel ellenségei voltak, és Jónás nem akarta, hogy megtérjenek. Szívesebben végignézte volna a város és annak lakóinak a pusztulását.

Jónás nem értette meg Isten parancsát, és megpróbálta keresztülvinni a saját akaratát. Úgy vélte, jobban tudja Istennél. Micsoda beképzelt alak! Amikor úgy döntött, Tarsisba menekül, Isten elől akart menekülni. Csak épp azt felejtette el, hogy nincs olyan hely a világon, ahová ne érne el Isten akarata, szeretete és irgalma.

Mi vajon hányszor gondoljuk úgy, hogy kiválogathatjuk, Isten mely parancsának van kedvünk engedelmeskedni? Milyen gyakran menekülnénk el legszívesebben Isten jelenlétéből, és hisszük azt, hogy létezik olyan hely a világon, ahol elbújhatunk akarata elől?

Amikor Isten megparancsol valamit, engedelmeskednünk kell, még akkor is, ha nem értjük, vagy ha nem tartjuk igazságosnak vagy helyénvalónak. És, mint ahogy Jónás is megtapasztalta, valóban nincs olyan hely, ahol ne érne el minket is Isten akarata, szeretete vagy irgalma.

 

Mennyei Atyám, segíts bíznom Benned. Annyira szeretném megélni a Te tökéletes akaratodat minden egyes nap. Segíts tisztán látnom, hogy felismerjem akaratodat, és teljesíthessem parancsaidat. Segíts, hogy mindig emlékezzem arra, hogy nincs olyan hely, ahová elbújhatnék Előled. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia

6. hét / 3. nap – Teljesen odaszánva – Jézus Isten

„Aki engem látott, az Atyát látta.” – János 14:9

Jézus Isten fia. De Jézus egyben Isten is.

A Szentháromság egyike azoknak az isteni titkoknak, melyeket nem hiszem, hogy valaha teljesen meg fogunk érteni a menny ezen oldalán.

Ennek a jelenségnek a számomra legkedvesebb magyarázatát Joanne Marxhausen adja az A Pictue of God 3 in 1 [A három az egyben Isten képe] című gyermekkönyvében. Ebben a könyvben az írónő az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet egy alma három részéhez hasonlítja: a héjhoz, a húshoz és a magokhoz. Az alma három része különböző célt szolgálnak és mind egyedi, mégis mind része az almának. Ha akárcsak egy rész is hiányzik, az alma nem teljes. Ugyanígy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem egyszerre különböző, mégis összefonódó része az egy igaz Istennek.

De honnan tudjuk, hogy Jézus Isten?

  • Jézus számos alkalommal maga jelenti ki, hogy Ő Isten.
    • „Az Atya és én egyek vagyunk.” – János 10:30
    • „Aki engem látott, az Atyát látta… Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van!” – János 14:9 és 11
    • „Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok.” – János 13:13
  • És Isten is Istennek nevezi: „De a Fiúról így beszél: Trónod, ó Isten, örökre megmarad.” – Zsidók 1:8
  • Isten azt mondja, hogy az angyaloknak dicsőíteniük kell Jézust (Zsidók 1:6), az Írás pedig arról beszél, hogy csakis Istent lehet dicsőíteni (2Mózes 34:14, 5Mózes 8:19).

Most csak szemezgettem azon Igeversek közül, melyek rámutatnak Krisztus isteni mibenlétére. Néhány hitetlen elfogadja ugyan, hogy Jézus élt, azonban azt állítják, hogy csupán egy próféta, vagy egy nagyhatású erkölcsi tanító volt. C. S. Lewis ezt az érvet a következőképpen foglalta össze Mere Christianity [Puszta kereszténység] című könyvében:

„Szeretném megelőzni, hogy bárki olyan bolond dolgokat mondjon Jézusról, amilyeneket egyesek mondanak; hogy hajlandóak elfogadni Jézust, mint nagyhatású erkölcsi tanítót, de nem fogadják el azt, hogy Isten lenne. Azonban nem szabad ezt mondanunk. Ha valaki csupán egy ember, és mégis olyan dolgokat mond, mint amilyeneket Jézus mondott, akkor nem nagyhatású erkölcsi tanító, hanem vagy félnótás – de olyan szinten, mintha azt állítaná magáról, hogy ő egy adag tükörtojás –, vagy pedig maga az ördög. Muszáj döntenünk. Ez az ember vagy az Isten Fia volt, vagy pedig egy őrült, esetleg annál is rosszabb. Elhallgattathatjuk azzal, hogy bolondnak tartjuk, leköphetjük és megölhetjük, mondván, hogy démon, vagy leborulhatunk a lábai elé, és hívhatjuk Úrnak és Istennek, de ne hívjük Őt lesajnálóan nagyhatású emberi tanítónak. Ez az opció nem létezik. Ő szándékosan nem engedte, hogy létezzen.”

Isten valóban közöttünk járt. Habár a ma élő emberek nem fogják Jézust testben látni addig, amíg a mennybe nem jutunk, vagy Ő vissza nem tér, azonban az Isten által választott modell még mindig érvényes. Egy olyan világban élünk, ahol a figyelmetlenség szintjéig elfoglaltak vagyunk, ahol állandóan elérhetőek vagyunk, mégis elszigetelődünk. De Isten, akinek kezében van az univerzum minden részlete, nem figyelmetlen és nem szigetelődik el a teremtményeitől. Nem egy üzenetet, egy küldöttet vagy egy megbízottat küldött, hanem teljes valójában megjelent, és együtt élt az övéivel. A keresztnek ezen az oldalán rendelkezésünkre áll Isten Igéje, hogy vezessen bennünket. És ha hiszünk, akkor a Szent Szellem is bennünk lakozik, hogy pásztoroljon minket (Róma 8:26).

Jézus teljesen ember volt, és teljesen Isten. Erre a tényre csodálattal, ámulattal, alázattal és bátorítással kellene reagálnunk. Isten annyira törődött az emberiséggel, hogy saját magából küldött egy darabot azért, hogy tanítsa az embereket, végül pedig igazságtalan halált haljon bűneink váltságaként. Jézus minden olyan kísértést és érzést mélyen megtapasztalt, amelyet mi emberként ismerünk.

Azt hiszem túl gyakran képzeljük el úgy Istent, mint egy távoli bírót, aki egy messzi trónon ül. Azonban sokkal közelebb áll a valósághoz az, ha egy jelenlévő, kedves, kegyelmes Atyához hasonlítjuk. Ő Jézus szemüvegén keresztül lát minket, mint megváltottakat és megtisztítottakat.

A mi Istenünk lát minket. Ismer minket. Tökéletesen tisztában van mind azzal a potenciállal, mely az Ő királyságával kapcsol össze minket, mind pedig emberi korlátainkkal, és a kettő határán találkozik velünk.

Kegyelem és békesség nektek,

Sara

Sara egy dél-texasi lány, aki jelenleg Dallas környékén lakik. Rajong a férjéért, akivel több, mint 14 éve élnek együtt, és örömét leli abban a mindennapos káoszban, amely három kislány nevelésével jár. Orvosként dolgozik, aki az MRI segítségével történő képalkotásra specializálódott. Sara egy bátorító barát, akinek célja őszinte kapcsolatok kialakítása. Szeret nőket és családokat segíteni, és szenvedélyesen szívén hordozza a Bibliafordításokat ügyét is.

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/jesus-is-god/

Az elfogadhatatlan elfogadása

„Mária ezt kérdezte: Hogyan lehetséges ez? Hiszen én még szűz vagyok! […]

Látod, Isten számára semmi sem lehetetlen!

maria-jozsef

Mária így válaszolt: Az Örökkévaló szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!” – Lukács 1:34, 37-38

Sosem fogom elfelejteni az ébren töltött éjszakákat abban a zsúfolt szekrényben, nyűgös újszülöttemet ringatva, elkeseredetten énekelve a dicsőítődalokat, amíg a könnyektől már megszólalni se tudtam többé. Izgatottan vártuk az első babánk érkezését, de az út nehezebbnek bizonyult, mint ahogyan azt előre gondoltuk.

Egy hirtelen munkanélkülivé válás, és gyors költözés két héttel a baba várható érkezése előtt.

Váratlan egészségügyi problémák, melyek a mi drága kisfiunk életét már születésének első napjától kezdve megnehezítették.

A meglepő nehézségek és szomorú érzések, melyeket a szülés után néhány héttel éreztem.

Előre nem látott anyagi nyomás egy másik városban álló ház miatt, amelyet képtelen voltunk eladni.

És éppen akkor, amikor az életemnek szinte minden egyes területén megkérdőjeleztem a rátermettségemet, egy reggel arra ébredtem, hogy egyik kezemben egy síró hat hónapos csecsemőt tartok, a másikban pedig egy pozitív terhességi tesztet.

„Istenem, én ezt nem tudom megcsinálni.”

Nem az keserített el, hogy ajándékba kaptunk egy második babát. Az élet Isten olyan hatalmas csodája, hogy képtelenek vagyunk teljes mértékben felfogni. Ami súlyosan ránehezedett a szívemre, az a saját magamban való kétség volt, hogy képes vagyok-e ezt a váratlan utat jól végigjárni – mert nézzünk szembe a tényekkel, anyaságomnak addig a pontjáig meglehetősen gyengének és alkalmatlannak éreztem magam.

De Isten nem az alkalmasokat hívja el.

Ezt már régóta tudom, akkor meg miért kell állandóan újabb emlékeztető? Frusztrált vagyok, mert nem tudom elhinni, hogy a váratlan helyzetekben Isten jobban tudja, mint én. Figyelj csak, Ő mindig jobban tudja, mint mi.

Mária nem kulcsolta össze elutasítón fiatal, bizalommal teljes kezeit. Nem bénította meg a félelem, amikor Gábriel közölte vele, hogy ő ad majd életet a Messiásnak. Pedig emberi mércével mérve ez aztán hirtelen volt, váratlan, meglepő, és előre nem látott.

Ő mégsem habozott.

Nem zuhant össze, hogy a földön zokogjon és kételkedjen.

Nem kérdezett milliónyi kérdést, nem emelte fel dühösen a hangját, és bizonyosan nem vágott vissza azzal, hogy Uram, én ezt nem tudom megcsinálni.

Nem, ő elfogadta az elhívását, és azért nyitotta ki a száját, hogy alázatos hangon dicsérje az Urat – nem azért, mert bízott a saját képességeiben, hanem mert TUDTA, hogy ki az, Aki őt elhívta.

Amikor eljön a váratlan, két lehetőségünk van: vagy megbénulunk, vagy pedig dicsérjük az Urat.

2002 karácsonya.

Ez volt az a karácsony, amely fenekestül felforgatta az életemet… egy több, mint 3,6 kg-os, nem várt kisfiú képében.

De nézzétek csak, Isten mindig, mindig jobban tudja, mint mi.

Isten tudta, hogy a nehéz napokon szükségem van a tisztaságra, ezért adott nekem egy fiút, aki mindig azonnal ugrik, hogy feltörölje a kiömlött tejet, még akkor is, ha nem ő öntötte ki. Ő tudta, hogy szükségem van a nevetésre, hogy kiengedjem a fáradt gőzt, ezért adott nekem EGY fiút – ezt a kisfiút –, aki állandóan nevet a rossz vicceimen. Ő tudta, hogy több együttérzésre van szükségem, ezért adott nekem egy fiút, aki kihívás elé állít, hogy fenntartások nélkül szeressem az embereket. Ő tudta, hogy folyton emlékeztetnie kell a megváltásra, ezért adott nekem egy fiút, aki nem csupán elfogadta Isten kegyelmi ajándékát, de nem is tudott rajta továbblépni. De Ő azt is tudta, hogy el kell engednem az önteltségemet. A büszkeségemet. Az életem feletti uralmat. Ezért adta nekem egy a fiút, aki miatt olyan mértékben függök Jézustól, mint azelőtt soha.

A váratlan utazások vagy megbénítanak, vagy pedig dicséretre ösztökélnek minket.

És mi ebben a legjobb? Nincs szükséged arra, hogy a képességeidben bízz ahhoz, hogy a te váratlan utadat jól járd végig. Csak azt kell tudnod, hogy ki az, Aki elhívott – aztán pedig nyitott kezekkel Belé vetni minden bizalmadat.

Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem alkalmassá teszi az elhívottakat.

alkalmas-no

Az elfogadhatatlan elfogadása a karácsonyhoz vezető úton leginkább így hangzik:

„Az Örökkévaló szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!” – Lukács 1:38

Ki tudod ezt mondani?

Atyám, dicsérem Neved, mert mindig a váratlan utazás az, amely a meg nem érdemelt kegyelemhez vezet. Méltó vagy… legyen meg a Te akaratod az életemben!

 

Az Ő lábainál,

Whitney

Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet! Teljes szívvel dicsérlek! – Zsoltárok 63:3

 

BESZÉLJÜK MEG!

Készen állsz arra, hogy átadd a te váratlan utazásodat Jézusnak? Az első lépés az, hogy a kommentek közé egyszerűen leírod Mária alázatos, szolgálatkész kérését: „Az Örökkévaló szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!”

8. heti memoriter

megbocsat-8-memo

Kedves Lányok!

Tanulmányunk utolsó hetében egy gyönyörű ige megtanulására bátorítunk titeket.

Egy jóhírt, örömöt, békességet, szabadulást hirdető hirnök közeledése mindig várakozással teli.
Ma ez az igevers egy képként jelent meg előttem. Egy nehéz helyzetben ha már feltűnik előttünk a megoldás, már megkönnyebbülést érzünk. Elképzeltem, hogy a jóhírt szállító hirnök egy hegyről jön lefele, de alakja már kivehető a völgyben rá várakozónak. Bár még nem ért oda hozzá a hirnök, de már reményt ad az is, hogy feltűnik az alakja előttük. Ez mindig azt jelzi, hogy már hamarosan, belátható időn belül véget ér az a nehézség, ami bánatot, békétlenséget adott.
Ézsaiás itt Jézus földi szolgálatát jelzi előre.
Ma már tudjuk, hogy Ő valóban örömöt, békét, igazi megelégülést hoz. Őrá már nem várunk, mivel örökre velünk van. Micsoda kiváltság ez!
Van olyan helyzetünk, aminek ma meg nem látjuk végét?
Jézus megoldása erre a helyzetre is el fog jönni, az a tökéletes megoldás, ami örömöt, békét ad.
Amikor nehéz várakozni erre a megoldásra, milyen jó visszagondolni erre az igére és várni Jézus megoldását a nehézségre. Megnyugtató tudni azt, hogy Benne mindenre ott a megoldás. Jó mindig visszagondolni arra, hogy örömöt, békét, megnyugvást ad nekünk.

Én nagyon hálás vagyok a tanulmányunkban megtanult igékért és a közösségünkért.
Bátorítalak titeket, hogy osszuk meg egymással a heti memoriterekkel kapcsolatos élményeinket.

Áldott hetet kívánok mindenkinek!