Szeretet: a tanítványság útja

Néhány évvel ezelőtt az egyik főiskolai mentorom felvette velem a kapcsolatot, miután hosszú ideig nem is hallottunk egymásról. Egyetemistaként nagyon közel álltunk egymáshoz, de aztán az élet közbeszólt. Elköltöztem, férjhez mentem, családot alapítottam, majd mivel közel egy évtizedig másik államban éltem – a karácsonyi üdvözlőlapokon és alkalmankénti email váltáson kívül – nem tartottuk egymással a kapcsolatot. Néhány évenként megbeszéltük életünk nagy történéseit és ilyenkor mindig úgy éreztem, elmerülök a bölcsességében.

Egy nap, az egyik ilyen beszélgetésünk után, emailt kaptam tőle, amiben ezek az életet adó szavak álltak: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.” A szememet elöntötték a könnyek, majd végigcsorogtak az arcomon, mert ezek a szavak magukban hordozták mentorom szeretetét és életet leheltek belém.

Iránymutatására, tanítására és mind időbeli, mint anyagi áldozatára úgy tekintett egykori tanárom, mint a szeretetteljes befektetésre az életembe. Az Úr iránt és irántam érzett szeretete miatt ennyi év elteltével is az Úrral járok (bár tökéletlenül) és arra vágyom, hogy az életemet az igazság szerint éljem.

Szeretem, Jézus szavait a Nagy Parancsolatban, hogy menjünk el az egész világra és tegyünk tanítványokká másokat: „Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:19-20).

János harmadik levelének negyedik verse rámutat a szépségre, ami a nagy parancsolatnak való engedelmesség következtében vár minket: „Semmi sem szerezhet nagyobb örömöt nekem, mint ha azt hallom, hogy gyermekeim az igazság útját követik.” Micsoda boldogság tudni, hogy a királyságért folytatott munkád jó gyümölcsöt terem! Mély megelégedést ad, ha a ma elvégzett munka és a szeretet, amit megosztunk másokkal, egy nap gyökeret ereszt és hűséggé, igazsággá növekszik.

Hát nem ez a tanítványság útja?

Megismerni Isten szeretetének gazdagságát, tanulni róla és látni „akcióban”, már életünk hajnalán, majd engedni, hogy az életünket valami csodálatossá formálja – aztán egy nap azzá válni, aki megfogja egy hitben fiatalabb társának a kezét és segíti őt eligazodni az élet örömeinek és nehézségeinek tengerében?

Jézus tanítványaiként nekünk is tanítókká kell válnunk – ez egy áldott, életadó elhívás, érdemes arra, hogy teljesen neki szenteljük a figyelmünket.

Évekkel később újra gyakorlom a kapcsolatot, amit egykor a mentorommal folytattam. Egy csésze kávé és nyitott Biblia felett találkozom gyülekezetünk főiskolás lányaival. Beszélgetünk az életről, a bűnről, kapcsolatokról, karrierdöntésekről – mindenféléről! Időnként specifikusan az Írásról elmélkedünk, máskor pedig megosztjuk egymással életünk történéseit. Gyakran úgy jövök el ezekről az alkalmakról, hogy így imádkozom: „Atyám, tartsd őt közel magadhoz! Add, hogy ez az együtt töltött idő ne vesszen kárba! Segítsd őt, hogy meglássa irántad érzett szereteted nagyságát és engedd, hogy örökre megváltoztassa az életét!”

Még nem tekinthetek megelégedéssel Isten gyümölcseinek növekedésére az életükben, de azt tudom, hogy Isten arra hív, hogy ne tartsam meg szeretetét magamnak. „Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.” (Filippi 1:6). Már nagyon várom, hogy egy nap majd elküldhessem az emailt, amiben ez áll: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.”

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/love-the-way-of-the-disciple/

Fordította: Szabó Eszter

A bizonyságtétel

Amikor Izraelbe látogattam, számomra az út egyik legjelentőségteljesebb pontja a Jordán folyó meglátogatása volt, amely azonban egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Amikor a Jordánra gondoltam, egy buja folyópartot láttam magam előtt tele zöldellő fákkal és dús fűvel. Úgy gondoltam, egy hatalmas folyót látok majd, tisztát és hömpölygőt, tele élettel és szépséggel.

Mégsem ez a látvány fogadott.

A Jordán – legalábbis ott, ahol jártunk – keskeny volt, a partról pedig egy nagy amfiteátrum nyúlt a zavaros és piszkos vízbe. Még a bokáig érő vízben állva sem láttuk a lábujjainkat! Az amfiteátrumot azért építették fel, hogy befogadja a sok turistacsoportot, amelyek ellátogatnak arra a helyre, ahol János feltételezhetően megkeresztelte Jézust.

Annak ellenére, hogy az elképzelt kép teljesen különbözött attól, amit láttam, mégis könnyekig hatódtam. Jézust, Isten Fiát, a világ Megváltóját egy egyszerű, hétköznapi helyen merítették be. Szolgálatát egy átlagos, mindennapi helyszínen kezdte. Amint ez tudatosult bennem, megdöbbentem alázatán. Isten Fiaként megkövetelhetett volna bármilyen szertartást és pompát, hogy tudassa a világgal, megérkezett. Ehelyett egy szerény helyet választott a folyóparton.

Így kezdődött Jézus szolgálata. Miután Jézust megkeresztelték a Jordán vizében, a Szent Szellem galambként szállt le rá (Lukács 3:21), aztán az égből egy hang hallatszott: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és benned gyönyörködöm”(Lukács 3:22). Ezzel a mennyei kenettel tudatta Isten azokkal, akik Jézust körülvették, hogy ki is áll előttük. Keresztelő János azt vallotta Jézusról: „Mivel pedig szemtanúja voltam annak, hogy ez beteljesedett, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.” (János 1:34). Ez az esemény jelentette Jézus földi szolgálatának kezdetét. Keresztsége után Jézus hirdette Isten eljövendő országát, meggyógyította a betegeket és elhívta tanítványait.

Jézus szolgálatának másik szerény állomása az, ahol megfeszítették. Jézust vélhetően a város mai területén belül feszítették keresztre, de annak idején ez csupán egy kis kőfejtő volt, közvetlenül a város kapuján kívül. Semmi díszes vagy különleges nem volt benne. Ez volt az a hely, ahol a római tisztviselők kíméletlenül kivégezték azokat a bűnözőket, akiket meg akartak alázni; a legkevésbé sem alkalmas hely egy királyi temetéshez.

Jézus keresztre feszítésének színhelye semmivel sem csökkentette az esemény jelentőségét. Vére ugyan Jeruzsálemben egy szerény, említésre sem méltó helyen ömlött, de áldozatának mértéke mindent megváltoztatott. Jézus egy bűntelen életet követően meghalt, hogy megfizessen mindenki bűneiért.

Jézus isteni mivolta által áldozata örökkévaló. Mivel Jézus örök, áldozata fedezi azt az örök adósságot, amellyel bűnünk miatt vagyunk adósok. Jézus emberré válásával elfoglalta helyünket. Isten nem halhat meg, de, mivel emberré lett, Jézus vállalta a mindannyiunk által megérdemelt halált.

Az 1 János 5:5–12-ben János megerősítette ezt a bizonyságot Jézusról: Jézus az Isten Fia, és az egyetlen út az örök élethez rajta keresztül vezet. János ebben a levélben foglalkozik a hamis tanításokkal, melyek felütötték fejüket az egyházban. Néhányan azt állították, hogy Jézus nem teljesen Isten: mindössze egy olyan ember, akit Isten a hírnökének választott. Néhányan ezzel szemben azt vallották, hogy Jézus nem teljesen ember: hogy Jézus Isten és nem vált teljesen emberré.

Jézus isteni és emberi mivolta nem választható el egymástól. Ő Isten Fia. Ő teljes mértékben isten: nem csak része Istennek és nem csak egy parancsnokhelyettes. Jézus Isten. Jézus teljes mértékben ember. Egy zsidó ember volt, akinek meg kellett tanulnia járni, beszélni és enni. Volt gyermek, kamasz és férfi. Isteni mivoltának teljessége nélkül önmagáról való tanúságtétele hazugság lenne. Emberi mivoltának teljessége nélkül nem halhatott volna meg helyettünk.

És ezt üzeni nekünk az apostol az 1 János 5:5–12-ben, ahol megmagyarázza, hogy Jézus pontosan az volt, aminek vallotta magát: Isten Fia. Jézus teljesen ember és teljesen isten. János kifejtette, hogyan erősítik meg a Jézusról szóló bizonyságtételt a keresztsége (víz), a halála (vér) és a Szent Szellem. Ez a három dolog rendíthetetlen bizonyosságot ad arról, hogy kicsoda Jézus: Isten Fia, akinek örök élete van.

„Ez a tanúságtétel pedig így szól: Isten örök életet adott nekünk – és ez az élet Isten Fiában van. Ebből következik, hogy akiben él a Fiú, annak örök élete van. Akiben viszont nem él az Isten Fia, annak nincs örök élete.” – 1 János 5: 11–12

Ez a bizonyságtétel: Jézus Isten Fia. Jézus nélkül nincs örök életünk. Noha a hiposztatikus egység (Krisztus egyszerre isteni és emberi mivolta) fogalma nem mindig könnyen érthető, békességük lehet az igazságban, hogy Jézussal örök életünk van. Bizonyságtételére alapozhatjuk életünket, mely mindig igaz marad.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-testimony/
Fordította: Szaniszló Tünde

A szeretet tettekre sarkall

Éppen a közös bibliatanulmányozáshoz készülődtem – kényelmesen elrendeztem a székeket, illatos gyertyát gyújtottam, kitettem az ütemtervet – amikor elárasztott a szeretet csoportbéli nőtestvéreim iránt. Kicsi csoportunkat húszas, harmincas éveikben járó nők alkotják. Vannak, akik már dolgoznak közülünk, mások még tanulnak. Vannak egyedülállók, és vannak, akik házasságban élnek. Vannak, születésük óta keresztények, mások csak mostanában találkoztak Jézussal. Számomra nagyon kedves az együtt töltött idő, mert ezek a nők tanították meg nekem, hogyan szerethetem Istent az egész életemmel.

Aznap este később az egyikük megosztotta velünk, hogy hamarosan költözik, és nem tudja, hogyan lesz képes összepakolni a házát, elszállítani a nehéz bútorokat és berendezkedni az új lakásban. Szégyellem, de az első gondolatom az volt: „Majd valaki más segít neki.”. Lefoglalt a munka és az iskola, a napirendembe pedig az is alig fért bele, hogy a saját idegesítő házimunkáimat elvégezzem. Ahogy a körülöttem lévők igaz szívvel segítséget ajánlottak ennek a nőnek, felismertem, hogy milyen sekélyes és hamis volt az a szeretet, amit korábban éreztem.  

A szeretet tettekre sarkall. Nem mondhatjuk, hogy szeretjük a másikat, ha utána nem szolgáljuk őt, nem hozunk érte áldozatot, nem keressük a hasznát. A mai igerészben János egy átfogó és radikális képet fest arról, hogy milyen is az igaz szeretet. Amikor azt mondja, hogy mindenki, aki szeret, az Atya gyermeke és ismeri az Atyát, akkor azt állítja, hogy csak Isten teheti képessé gyermekeit arra, hogy önfeláldozó szeretettel szeressék egymást. Megtörtségből és bűnös mivoltunkból fakadóan nem tudjuk így szeretni egymást. Kapcsolatainkban önzők vagyunk, a saját hasznunkat keressük és nem vagyunk tekintettel a másik szükségeire. De Isten megajándékozott minket a Szent Szellemmel azért, hogy betöltsön bennünket és vezessen abban, hogy egymást ilyen radikálisan önzetlen szeretettel tudjuk szeretni.

János első levele arra emlékeztet, hogy magunktól nem tudnánk így szeretni egymást. Az igazi szeretet nem az, ahogy mi szeretjük egymást vagy akár az, ahogy mi szeretjük Istent; az igazi szeretet az, ahogy Isten szeret minket. Isten szeretete szintén tettekre sarkall: Ő elküldte a fiát, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért. Ez az igaz szeretet kifejezésének legteljesebb módja. Isten csupán elméleti szeretetet is érezhetett volna irántunk: melegséggel tölthette volna el az, ahogy romlott teremtményeit szemléli a Mennyből. Távolságot tarthatott volna, és prófétákat küldhetett volna, hogy elmondja, szeret minket, de megoldást kínál kétségbeejtő helyzetünkre. Azonban ez nem az az igazi szeret, amit Isten irántunk érez. Ő képtelen volt magunkra hagyni minket szenvedésünkben, megtörtségünkben, gonoszságunkban és bűneink tengerében. Szeretete tettekben nyilvánult meg, és bemutatta a tökéletes áldozatot értünk.

Arra kaptunk elhívást, hogy úgy szeressünk másokat, ahogyan Isten szeret minket. A körülöttünk lévő világ sokszor csak az önző, irigy szeretetet ismeri: az emberek csak akkor töltenek egymással időt, ha az számukra kényelmes, csak annyit adnak, amennyit vissza is várnak, együtt mulatnak, de nehézségek esetén szétszélednek. Egymás iránti – önzetlen, nagylelkű, tettekben megnyilvánuló – szeretetünk tanúbizonyság a világ számára. A valódi szeretetre éhes emberek általunk bepillantást nyerhetnek Isten szeretetébe, és így megismertethetjük velük a mindenek felett álló, legnagyobb szeretetet. 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-requires-action/

Fordította: Szabó Eszter

Korlátlan szeretet

Olvastál már bármit a szeretetnyelvekről vagy próbáltad már kitalálni, milyen módon szeretsz szeretetet kapni? Amikor a férjemmel jegyesoktatáson vettünk részt, tesztet töltöttünk ki, hogy megtudjuk, mi a szeretetnyelvünk. A házasság elmúlt tizennégy éve alapján biztosíthatlak titeket arról, hogy az eredmények nagyon helytállóak voltak, még ha szöges ellentétben álltak is egymással.

Az én szeretetnyelveim az ajándékozás és a dicsérő szavak, míg neki a testi érintés és szívességek. Ő csodálattal figyeli, ahogy életet lehelek a születésnapokba és az ajándékozós ünnepekbe, én pedig álmélkodva dőlök hátra, miközben ő és lányunk állandóan egymást ölelgetik. Számomra egy olyan teendő, mint a mosogatógép kiürítése, egyszerűen egy elvégzendő feladat. A szemét kidobása vagy a konyha kitakarítása munka után számára a szeretet megnyilvánulása.

Úgy tűnik, nyolcéves lányunk fő szeretetnyelve a minőségi idő: folyton elismétli, mennyire szuper, amikor hárman csinálunk valami újat vagy szórakoztatót. Más embereket jól szeretni azt jelenti, hogy nemcsak a szavainkat vetjük latba, hanem a tetteinket is, és csodálatos Istenünk szeretetét utánozzuk, aki tudja, hogyan kell tökéletesen szeretni minket.

Mai verseink János első levelében arra emlékeztetnek, hogy nemcsak a kimondott szavakkal szeretünk, hanem cselekedeteinkkel és az általunk elhitt igazsággal is. János levelének célja, hogy visszavezesse a hívőket a hit alapjaihoz. Számára a középpontban az igazság áll, nem pedig a vélemény, és olvasói figyelmét visszairányítja Jézus legfontosabb parancsolatára: szeressétek Istent és szeressetek másokat.

János „kedves gyermekeiként” szólítja meg hallgatóságát és ezt a kifejezést hét alkalommal használja levelében. Az apostol ezáltal nem lekicsinyelni szeretné őket, hanem szeretetteljesen eleveníti fel Isten országát, ahol az utolsókból lesznek az elsők. A Lukács 10:21-ben Jézus magasztalja a Szent Szellemet, aki elrejti a dolgokat a bölcsek elől és kinyilatkoztatja azokat a kisgyermekek számára. A Márk 10:14-ben Jézus arra ösztönzi tanítványait, hogy engedjék Hozzá a kisgyermekeket, mert övék az Isten országa. János olyan gyengédséggel és igazan ír, akárcsak egy apa a gyermekeinek vagy egy lelkész a gyülekezetének.

Ha átadtuk életünket Krisztusnak, és hisszük, hogy egyedül Ő a világ Megváltója, képesek vagyunk engedelmeskedni Neki. Ahogy hitünkben megerősödünk, az iránta való szeretetünkből fakad a vágyunk, hogy kedvére tegyünk és kövessük parancsait. Amikor felismerjük az irántunk érzett szeretetét, képesek vagyunk törődni hívőtársainkkal és a minket körülvevő világgal és szeretettel viszonyulni feléjük. A Krisztusba vetett hit, a parancsolatai iránti engedelmesség és a mások iránti szeretet mind központi elemei a Krisztussal járásunknak. Ebben akkor nyerünk majd bizonyosságot, ha egyre közelebb kerülünk Hozzá, és folyamatosan átadjuk Neki életünket és szívünket.

Abból tudják, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretünk. Olyan szeretettel szeretünk, amelyet nem korlátoznak a szeretetnyelvek vagy a személyiségtesztek, hanem a Jézussal szorosan kapcsolatban álló szív túlcsordulásából fakad. Amikor hitünket Isten iránti engedelmességünk révén gyakoroljuk, az eredmény a szeretet. Szeretünk, mert Ő szeretett minket először, és amikor Isten példáját követjük, akkor másokat is jól tudunk szeretni, ezáltal mélyebb kapcsolatra hívva őket azzal, Aki már akkor szeretett minket, amikor még nem voltunk mások, mint szeretetlen roncsok.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/unlimited-love/

Fordította: Szaniszló Tünde

Engedelmes szeretet

Egyszer régen lázadó voltam.

Keményfejű.

Engedetlen.

Miután Isten megajándékozott a megváltással, az első dolog, amit elkezdett átalakítani bennem a lázadó természetem volt. Ez volt aztán az Istennek való feladat! Többévnyi szándékos engedetlenség után Isten kegyelméből elköteleztem magam arra, hogy engedelmes leszek Neki, és Őt fogom szolgálni.

A megváltás után a hívő ember élete új irányt vesz és Isten felé tart. Az Istennek való engedelmesség a megújult, szent élet ismertetőjele.

Az engedelmességünk megmutatja az embereknek, hogy kihez ragaszkodunk. Amikor Istent választjuk saját, önző kívánságaink helyett, megmutatjuk, hogy Őt mindennél – még önmagunknál is – jobban szeretjük.

„Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt. Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében.” (1 János 2:3–4)

Új hívőként komolyan elköteleztem magam, hogy engedelmeskedni fogok Istennek; szenvedélyemmé, sőt, küldetésemmé vált. Ugyanakkor lassan kezdtem úgy kezelni az engedelmességet, mint olyasvalamit, amivel elnyerhetem Isten jóváhagyását és tetszését.

Ha rosszul bántam egy munkatársammal vagy rosszallóan beszéltem valakiről, rettenetes bűntudat kezdett gyötörni. Azonnal arra gondoltam, hogy el fogom veszíteni Isten szeretetét. A szeretetből történő engedelmesség átadta helyét a félelemből és a törvényeskedő kötelességtudatból fakadó szolgálatnak.

Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki – ez pedig egyáltalán nem nehéz!” (1 János 5:3)

Fontos, hogy odafigyeljünk a szavak sorrendjére az 5. részben. Először Isten szeretete jelenik meg, a mi engedelmességünk csak utána következik. 

A hit és a szeretet nem a mi engedelmességünk eredménye. Az Efézus 2:8–9 szerint a hitünk ajándék Istentől, az 1 János 4:19 szerint pedig az egyetlen oka annak, hogy mi szeretjük Istent az, hogy Ő előbb szeretett minket.

Éppen ezért a mi engedelmességünk elvileg minden esetben a következménye Isten irántunk való szeretetének, nem pedig egy ügylet, melynek során elnyerhetjük azt.

Ne értsetek félre. Az Isten Igéje és parancsai iránti engedelmesség elképesztően fontos. Hívőkkénk arra kaptunk elhívást, hogy az életünknek Isten Igéje legyen a biztos alapja. Bölcsességért, tudásért és békességért a Bibliára támaszkodunk. Az Ige a mi biztonságunk forrása és identitásunk záloga.

Ha igazán szeretjük Istent, keressük a lehetőséget, hogy megismerjük Őt és az Ő Igéjét, és hogy megtartsuk parancsait. Ha a hitünk őszinte, akkor engedelmesség lesz a gyümölcse.

De mi történik, ha csalódást okozunk Istennek?

Szerencsére Isten az első perctől kezdve tudja, hogy lesznek mulasztásaink, ezért küldte el nekünk a fiát, Jézust. Jézus megtette azt, amire mi képtelenek voltunk: tökéletesen és teljesen engedelmeskedett Istennek, még a kereszten is.

Mivel Jézus a hívőkben él, ezért Isten úgy lát minket, ahogy Jézust: tökéletesen igaznak, szentnek, szeretett gyermekének. Emiatt szabadon szolgálhatjuk Őt, és teljes szívünkből önfeledten engedelmeskedhetünk Istennek, tudva, hogy Ő mindig szeret minket, bármi történjen is.

„Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” (1 János 2:5-6)

Amikor engedetlenek vagyunk Istennel és az Ő Igéjével szemben, vakmerően, szégyenérzet nélkül futhatunk Istenhez, és kegyelmi trónja elé vethetjük magunkat őszintén megvallva, hogy mennyit küzdünk az engedetlenséggel. Őszintén és alázattal kiönthetjük neki a szívünket, majd megbánásunk és bűnvallásunk után bízhatunk Benne. Ezután ismét elkezdhetjük Őt követni, tudva, hogy szeret minket, tudva, hogy már elárasztott bennünket kegyelmével és bocsánatával, és tudva, hogy megbocsátott, megújított és helyreállított.

Ahogy egyre érettebb kereszténnyé váltam és felismertem, hogy Isten szeretete felmérhetetlen és kimeríthetetlen, hogy ugyanúgy szeret még akkor is, ha nem engedelmeskedek Neki, az egész gondolkodásom megváltozott. Ez a könyörületes szeretet arra késztet, hogy újra úgy döntsek, Őt követem, Őt szolgálom és Neki engedelmeskedem, akkor is, ha tudom, nem muszáj így tennem. Az Isten iránti engedelmességem az, amivel dicsőítem Őt az Ő hatalmas szeretetéért.

Amikor elbukunk, ne felejtsük el, hogy a megváltásunknak sosem a viselkedésünk vagy az engedelmességünk az alapja, hogy kivételes pozíciónk Istennél stabil és változhatatlan, és hogy Isten szeretetének teljessége a miénk, és Ő gyönyörködik bennünk.

Nem szabad megfeledkeznünk az Ő szeretetéről. Kövessük Őt engedelmesen újra, meg újra, meg újra!

Életed melyik területén kellene együttműködnöd a Szent Szellemmel, hogy fegyelmezettebb és engedelmesebb legyél Istennek? Hogyan imádkozhatunk érted?

Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/obedient-love/

Fordította: Pfaff Mária

Bevezetés a János 1, 2, 3 levele – Ismerd meg a szeretetet tanulmányba

„Szeressétek egymást!”

János apostol leveleiben tizenháromszor szólítja fel olvasóit arra, hogy szeressék egymást. Kifejti, hogy ez miért is olyan fontos: ez jelzi a világ számára Jézusba vetett hitünket, így tudunk engedelmeskedni Istennek és ez hoz örömet másoknak és nekünk is.

Ezt a három levelet csaknem kétezer évvel ezelőtt írta valaki, aki együtt járt, beszélt, nevetett és sírt Jézussal. János üzenete ma is időszerű, mert arra tanít, hogy úgy éljünk, ahogyan Jézus élt, úgy szeressünk, ahogyan Jézus szeretett és arra, hogyan válhat teljessé az örömünk Őbenne.

Széles körben elfogadott a nézet, miszerint János 1., 2. és 3. levelét János apostol, a szeretett tanítvány írta, aki egyben János evangéliumának és a Jelenések könyvének is a szerzője. Pál és Péter mártírhalála után, körülbelül Kr.u. 67-ben, János Efézusba költözött, és ott írta meg a leveleit. A tudósok az evangélium és a levelek születését Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történő lerombolása utánra és Kr.u. 95. előttre datálják, amikor is János száműzetésbe vonult Pátmosz szigetére.

Bár más szándékkal, más közönségnek íródtak, János három rövid levele ugyanazt a témát dolgozza fel: egymás szeretetét. János először Jézus Krisztus egyszerre teljesen isteni és teljesen emberi mivoltát elemzi, valamint azt az egységet, amelyet a hívők élvezhetnek, ha osztoznak Krisztus szeretetében. Másodszor arra bátorít, hogy maradjunk hűségesek a Krisztus személyéről szóló igazsághoz és ahhoz, amit értünk tett. Harmadszor arra emlékeztet, hogy Krisztust tartsuk a szívünk, az elménk és a küldetésünk középpontjában.

Ez a három levél arra bátorít minket, hogy kövessük Isten parancsolatait és maradjunk meg Benne. János beavat minket abba, hogy milyen mély kapcsolat van a szeretet és az engedelmesség között, hiszen a mi Isten iránt érzett szeretetünk semmit sem ér az Ő irántunk érzett szeretete nélkül. „Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni” (1 János 4:19). Miközben azt kutatjuk, hogy életünkkel hogyan szerethetnénk nagyon Istent, tanulmányozzuk János szavait, melyek éppen ebben nyújtanak iránymutatást és bátorítást.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/know-love-introduction/

A minden reggel megújuló irgalom ígérete

A lányomnak csak egy kis bátorításra volt szüksége…

Az utóbbi időben elég nehéz volt az iskola. Túl sok dolgozat, tetézve a felső tagozat minden nehézségével, úgyhogy a lányomnak elege volt a hétből. Ahogy beszállt az autóba, a vállát vagy az iskolatáska, vagy a nap terhe nyomta, de a maga módján mindkettő nagyon kimerítette. „Hú, anya, annyira vártam már, hogy vége legyen a napnak”, mondta, ahogy elhajtottunk az iskolától. Jól jött már neki, hogy végre másnap legyen, és nagy szüksége volt arra, hogy eszébe jusson Isten ígérete, mely szerint másnap reggel Isten szeretete és megújuló irgalma várja majd.

Nem tudom, milyen élethelyzetben vagy éppen most, de szeretném, hogy tudd: Isten irgalma irántad is minden reggel megújul. Lehet, hogy hozzám hasonlóan úgy érzed, hogy újra és újra a földbe döngöl az élet. Elöntenek a múltbéli emlékek, és szinte megfojtják az örömödet. Néhányotokat a számlák sokasága borít el, és a fizetés mintha sosem lenne elég mindenre. Másoknak az élete meg egyszerűen nem úgy alakul, mint amire számítottak. Sokunknak az élete nehéz az örökléten innen, amin az sem segít, hogy olyan zűrzavaros és énközpontú világban élünk, amely ki van éhezve Jézusra…

De azok számára, akik az Ő nevét viseljük, abba a nagyszerű ígéretbe kapaszkodhatunk a sötét reggeleken és magányos estéken, hogy Isten irgalmas irántunk, és irgalmát bőkezűen adja minden egyes napfelkeltével.

Isten el nem múló szeretetének köszönhetően azt olvassuk a Jeremiás siralmai 3:22-23-ban, hogy bosszú helyett könyörülettel válaszol. Minden reggel meghosszabbítja az irántunk való szeretetét és kegyelmét, mert az Ő szeretete nagyobb, mint a bűnünk. Mit is jelent ez? Azt, hogy Isten irgalma folyamatos. Annak ellenére folyamatos, hogy úgy érzed, ki kell érdemelned. Isten irgalmassága egyedül Rajta múlik, nem pedig rajtad. Hogy miért? Mert Ő jó Atya.

Hogyan kell tehát erre a pazarló szeretetre és kegyelemre válaszolnunk?

Úgy, hogy megragadjuk azt, hogy kik vagyunk Krisztusban. A Kolossé 3:12-13-ban azt olvassuk, hogy választottak vagyunk, szentek és szeretettek. Tehát bármit is kapjunk a világtól, tudnunk kell mindenekelőtt azt, hogy Isten őrülten szeret minket.

Az szeret téged pazarló szeretettel, Aki alkotott. A szeretet szemével néz rád, és nagyon megbecsül. Ahogy belekapaszkodsz Isten irántad való szeretetébe, Isten belülről kezd megváltoztatni, te pedig erre válaszul irgalmasabb leszel, mert Isten is irgalmas volt veled szemben. Elkezdesz kedvesen viszonyulni mások felé, alázattal tekintesz magadra, szelíd és türelmes leszel, mert Isten is ugyanígy bánt veled.

Légy hát bátor, drága barátnőm, mert mindannyiunknak vannak rossz napjaink. Minden új nap ajándék Istentől. Fogadd el Isten irgalmát, és engedd, hogy szeretetével újjátegyen.

Sose feledd el, hogy mennyire szeret Az, Aki felhozza a napot minden reggel. Minden nap új áldás támad reád, drága barátnőm!

Beszélgessünk: hogyan változtatta meg az életedet az, hogy elfogadjuk Isten irgalmát?

Szeresd nagyon Istent!

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-promise-of-new-mercies-every-morning/

Szent és nagyon szeretett

Megosztott nép vagyunk, igaz? Ha csak bekapcsoljuk a tévét, megnyitjuk a közösségi média-oldalunkat, rögtön szembetaláljuk magunkat a különböző vélemények lármájával. Amit pedig a tévében vagy az interneten látunk, nem sokban különbözik attól, ami a kisebb közösségeinkben történik. Isten választott népe mégis arra lett elhívva, hogy más legyen.

Nézzük csak meg a Kolossé 3:12-et:

„Ezért legyetek mindenki iránt együttérzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek! Hiszen Isten szeret titeket, és kiválasztott benneteket a maga számára, hogy szent népévé tegyen!”

Nem tudom, te hogy vagy vele, de amikor végigolvasom ezeket a jellemzőket, néhány szó mintha megszúrna, jobban, mint a többi. Nem vagyok benne biztos, hogy a családom vagy a barátaim türelmes nőként írnának le, Isten Igéje azonban kifejezetten világosan azt mondja ki, hogy Isten ezt a tulajdonságot várja tőlünk. Tehát ha beléd is beléd csapott a felismerés, ahogy ezt a listát végigolvastad, ne csüggedj! Istennek hála ugyanis, nem a magunk erejéből kell ezt elérnünk.

Észrevetted, miről volt szó a tulajdonságok listája előtt? Olvassuk el ismét ezt a verset.

„Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.”

Látod? Választott nép, szentek és szeretettek vagyunk.

Kedveseim, ez mindent új megvilágításba helyez! Azok számára, akiknek kimondottan nehéz együttérzőnek vagy türelmesnek lenniük, nemcsak annyi a válasz, hogy próbálják még keményebben, vagy csak legyenek jobbak, hanem az, hogy nézzetek Jézusra!

Nézd csak, hogyan választott ki minket, és hogyan különített el, hogy jót tegyünk (Efézus 2:10)! Ízlelgesd ennek az igazságát, hogy Krisztusnak a kereszten elvégzett áldozatának köszönhetően mi is szentek és szeretettek vagyunk. És mivel nem tudunk olyat tenni vagy mondani, ami miatt jobban vagy kevésbé szeretne, más emberek vagyunk. És miközben bátran megéljük az elhívásunkat, hogy szentül és szeretve éljünk, mi magunk is együttérzőbbek, kedvesebbek, alázatosabbak, gyengédebbek és türelmesebbek leszünk.

Krisztus áldozata változtat meg minket. Megváltoztatja a velünk született természetünket, és ahogy a boldogmondásokat tanulmányozzuk, és egyre jobban elmélyedünk Isten Igéjében, át is engedjük magunkat Neki, hogy olyanná formálja a szívünket, amilyenné mi magunk nem lennénk képesek.

A Zsidók 4:12 ezt mondja:

„Mert amit Isten kimond, az a szó élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait.”

A Róma 12:2 ezt mondja:

„Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!”

Mi is ezt tesszük a Szeresd Nagyon Istent csapatával. Összegyűlünk Isten Igéje körül, mert hisszük, hogy van hatalma megváltoztatni a szívünket és a gondolkodásunkat. Ha tehát úgy érzed, hogy „szúr” ez a szakasz, vagy hogy nem ütöd meg a mércét, ne csüggedj! Szent és nagyon szeretett vagy, és Isten arra hív, hogy minden nap egyre inkább Hozzá hasonlóvá válj.

Brittany Salmon

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/holy-and-dearly-loved/

Amit Isten mond nekünk

Egy átlagembernek napi 12.000-17.000 gondolat fordul meg a fejében, és a pszichológusok becslései alapján ezeknek nagyjából a 70%-a negatív gondolat.

A sötét gondolatok rossz vágányra terelhetnek. Néha úgy érzem, mintha egy gazdátlan vonaton ülnék, amelyet negatív szavak terhe szippant a mélybe. Teljesen kimerülök, mert mindig mindent ezerszer átrágok.

  Semmit sem tudok jól csinálni. 

            Nem vagyok sem csinos, de még csak rokonszenves sem.

            Ha tudnák, milyen is vagyok valójában, senki sem szeretne.

            Soha nem leszek elég jó.

És a legrosszabb az egészben az, hogy Isten elől nem tudom elrejteni ezeket a borzalmas gondolatokat. Az összes gondolatot hallja, ami a fejemben cikázik. Tetőtől talpig ismer, és néha elgondolkozom azon, miért visel el mégis. Sebzett lelkem mélyéről csak úgy ömlenek a szégyen szavai, és legszívesebben bedugaszolnám a számat.

Nagyon hálás vagyok, amiért Isten gondolatai annyival magasabbak az én gondolataimnál, és az Ő útjai az én utaimnál. (Ézsaiás 55:8-9). Ő a hatalmas Isten, aki csak egy szót szól, és összehívja a világot a napkeltétől napnyugtáig. (Zsoltár 50:1) Az Ő hangja minden másénál erősebb, és békességet ad az Ő gyermekeinek.

A béke Istene békére és csendre int.

Az Úr Igéje hatalmasabb, mint az ellenség hazugságai. Az Ő szava hangosabb, mint a bizonytalanságom. Az Ő szava mindig igaz, és megóvja azokat, akik Istenben keresnek menedéket. (Zsoltár 18:30)

Szükségem van arra, hogy Isten Igéje megújítsa a gondolkodásomat, és Lélekkel átitatott szókinccsel ajándékozzon meg. Ahogy engedem, hogy az Úr Igéje átmosson, minden aggodalmam és kétségem imádattá válik.

Elszabadultak a szavaid? Ugorj le az őrült vonatról, drága barátnőm. Igazítsd a szabálytalan szavaidat és gondolataidat az Igazsághoz.

Csendesítsd le a szívedet, és fogadd el Isten kegyelmét. Drága Atyád izzó szeretettel szeret, és állandóan életet akar adni. Hallgasd csak, mit súg:

Feltétlen, állandó és hűséges szeretettel szeretlek. Rejtőzz el szárnyam alá mások szavai elől. (Zsoltár 36:7-10)

Csodás módon teremtettelek. Egyetlen szavammal mesterművé alkottalak. (Zsoltár 139:14Efézus 2:10) 

Drágának tartalak. Mindig szeretni foglak, és harcolok érted. (Ézsaiás 43:4)

Nagy terveim vannak veled. Nagyszerű, reményteli jövő elé nézel. (Jeremiás 29:11)

Értékes vagy. Minden apró porcikádat meg tudom nevezni. (Lukács 12:6-7)

Az enyém vagy, gyermekem. Az én nevemet viseled. (Róma 8:16)

Fontos vagy, drága barátnőm. Fontos vagy, mert a Megváltó hangja erősebb, mint a halálé, és megmentett. Jézus ma is meg tud szabadítani egy Szavával abból a helyzetből, amelyben éppen benne vagy. A megváltás szava, amely nem inog meg soha, örökké megtart.

A hitet megtartva,

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/what-god-says-to-us/

Örök szövetség

Hóseás könyvének végéhez értünk a tanulmányozásban. Tömör, és helyenként nehezen emészthetőek voltak e sorok. De összefoglalásként mondhatjuk, hogy ez a könyv Isten örök szövetségéről szól, melyet az emberrel kötött.

Hóseás élete által emberközelivé, érthetőbbé válik számunkra, hogy hogyan is viszonyul Isten az emberhez. A könyv egésze alatt visszatérő motívum az emberek bűne, de végül mindet a feloldozás esélye, a megtérésre való felhívás követi. És a 14. rész is így ér véget, „Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket, mert így akarom, s elfordult tőlük haragom.” (Hós 14:4)

Érthetetlen számomra, hogy Isten miért szeret így minket, miért nyúl az ember után minden bukás, minden ocsmány bűn elkövetése után. Újabb és újabb esélyeket adott nekünk a megtérésre évezredeken keresztül. Sosem fáradt bele, sosem mondott le rólunk. Miért?

És nemcsak, hogy nem mondott le rólunk, hanem végül saját Fiát áldozta fel, hogy életünk legyen, az Új Szövetség által

„Véges nézi a végtelent, találgatja, hogy mit jelent” (Ákos)

Ha néha Isten Szent Szelleme által kissé be is tekinthetünk Isten szívébe, összességében azt mondhatjuk akkor is, hogy érthetetlen ez a hatalmas ajándék. A Mindenható Istennek semmibe nem kerülne, hogy elpusztítsa ezt a világot, az összes szörnyűséggel együtt, amit az ember véghezvitt és véghezvisz naponta. Mégis…

„Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.” (Zsolt 9:10)

Mégis a kezét nyújtja, hogy elkaphassuk azt a lejtőn csúszva, vagy a szakadék szélén egyensúlyozva, mikor már sejtjük, hogy egyetlen esélyünk az élő Istenbe vetett hit, az Ő megmentő szeretete, melyet ésszel fel nem foghatunk, csak hit által hálás szívvel elfogadhatunk.

A Vele járt úton még számos csapda, támadás, kísértés ér majd, és sokszor elbukunk, ellankadunk. De mindig van visszaút, a kegyelem ideje tart, Isten ígéretei megállnak.

Ne keseredjünk el, mikor meghidegült a szívünk, ha kihagyunk napokat az igeolvasásban, vagy nehezünkre esik imádkozni. „Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!” (Zsolt 22:24) Ha keressük Őt, válaszol, az Ő szeretete nem változik soha.

Ne adjuk fel, akkor sem, ha már évek óta visszaesünk ugyanabba a bűnbe, amit gyűlölünk, és szabadulnánk tőle. „Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.  De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” (Ézs 40:29-31)

Tartsunk ki akkor is, ha úgy tűnik, Isten hosszú ideje nem válaszol egy adott kérésünkre. „Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja.” (János 9:31)

Isten hall és meghallgat minket, tenyerén hordoz és gondunkat viseli.
Nem a hibáink, a bűneink, az erőtlenségünk, a hűtlenségünk – tehát a rossz tulajdonságaink, – ugyanakkor nem is a szorgalmunk, odaadásunk, együtt érző képességünk, fáradhatatlan jót cselekvésünk határozza meg a mi identitásunkat legfőképp.

Az identitásunk magja, hogy Isten örök szövetsége és feltétel nélküli szeretete, hűsége által megváltottai és szeretettei vagyunk.

Akit az Ő szuverén döntése szerint kiemel, felemel, megerősít, „ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.” (Jób 5:18)

De soha el nem hagy.

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.” (Zsidók 13:20-21)

Andrea