Kölcsön vett bátorság

Volt már valaha olyan alkalom, vagy időszak az életedben, amikor úgy érezted, kölcsönvett bátorságból vagy hitből élsz? Kaptad már azon magad, hogy kevés hittel indulsz neki egy baráti beszélgetésnek és aztán megújult lélekkel mész tovább? Vagy talán, az erőd végére értél, amikor egy barát segítő kezet nyújtva megjelent.

Egy kedves barátommal üldögéltem, kezemben egy bögre kávéval és bevallottam: „Én nem látom, hogy az ÚR hogyan tudna ebből bármiféle jót kihozni.” Tudtam, hogy Isten minden körülmények között jó, és hogy Ő helyre tud állítani bármilyen megtört szívet, és mégis, az én emberi szememmel, nem voltam képes látni, hogyan fogja ezt megtenni.

A barátom átnyúlt az asztal fölött, kezét a karomra tette és így szólt: „Nekem elég hitem van mindkettőnk számára.” 

Az Apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetét olvasva ez a pillanat jutott eszembe. Pál hajótörést szenvedett, bebörtönözték, és még meg is verték mire Rómába érkezett, és mit mond a Szentírás?

„A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.” – Apostolok 28:15

Amint meglátta a fivéreit és nővéreit, Pál felbátorodott és hálát adott Istennek. Pál „felbátorodott”. Szeretem ezt. A közösség puszta jelenléte – a fivéreié és nővéreié – bátorságot adott Pálnak, hogy folytassa. Ez késztette őt, hogy hálát adjon az Alkotójának. Ezután láthatjuk ennek a bátorításnak a gyümölcsét: Pál rögtön visszatért a Jézusról szóló Örömhír terjesztésének ügyéhez.

Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták. Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról..” – Apostolok 28:30-31

Pálnak az Isten Királyságáról szóló merész kinyilatkoztatását a drága keresztény közösség táplálta.

Nővéreim, ne tévelyegjetek! Az istenfélő közösség ajándéka nagyon erőteljes ajándék, amivel számolnunk kell. Amikor a legrosszabb állapotodban vagy, nehézségektől kimerülve, akkor kell a társainkhoz szaladni, akik testvéreink Krisztusban. Amikor nem látod, hogyan fogja Isten elegyengetni azt a rögös utat, amelyen éppen jársz, ne szigetelődj el – kölcsönözz bátorságot és hitet a testvéreidtől Krisztusban. Lehet, hogy nem látod vagy érzed azonnal a különbséget, de az igaz keresztény közösség nem csak hordozni fog téged, de felszabadít arra is, hogy Isten jóságát hirdesd még a vihar kellős közepén is.

Nem a magas lóról írom ezt, hanem a legnagyobb mélységből. Az igazság az, hogy én nem tudtam megérteni, hogy Isten hogyan munkálkodhatna az életem törmelékein. De a barátomnak igaza volt. Ő átnyúlt az asztal fölött, megragadta a karom és hagyta, hogy bátorságot és hitet kölcsönözzek tőle. A remény egy magját ültette el aznap, ami egy csodálatos megváltási történetté cseperedett. Isten nem úgy munkálkodott, ahogy én gondoltam, de valami csodálatosat szerkesztett egybe, amely az Ő jóságát és örömhírének történetét tükrözte vissza. Az életem egy tanúságtétel arról a jóságról, amit a keresztény közösség tud az élet viharai között hozni. Mikor az én hitem megtépázott volt, egy kedves testvér hite tartott engem.

Ahogy az Apostolok cselekedeteinek végére érünk, láthatjuk, hogy Isten nem csak Pált, hanem Isten embereit használta, hogy az Örömhírét megossza. Láthatjuk, mit cselekedett az Úr emberei által és késztetést érezhetünk, hogy mi is tartozzunk egy keresztény közösséghez. Lehetünk hűséges testvérek, akik az asztal fölött átnyúlva kijelentik: „Vegyél az én hitemből, nekem van elég hitem mindkettőnk számára”, amikor ránk kerül a sor, hogy bátorítsunk.

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/borrowed-courage/

Fordította: Barabás Mónika

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 4. hét / 5. nap

Isten mindenkihez jó

Olvasd el: Zsoltárok 145:8-9; Titusz 2:11

IMÁK: Zsoltárok  145:8-9

Micsoda utazás! Élvezted ezt a négy hetet Jónás könyvével? Miután mélységében tanulmányoztuk, lefogadom, hogy már tudod, ez a könyv nem egy nagy halról szól, egy megtért városról, vagy egy engedetlen prófétáról. Ez a könyv Istenről szól, az Ő akaratáról, és arról, ahogyan mi válaszolunk neki.

Azzal zárjuk a tanulmányt, amit Isten jelleméről megtanultunk ezekben a csodás leckékben:

Késedelmes a haragra.

Szeretete örökké megmarad.

Ő csupa kegyelem és irgalom.

Nem akarja, hogy bárki elvesszen.

Türelmes.

Mindenkit szeret.

És még mennyi minden!

A 145. Zsoltárban Dávid megemlékezik Isten leírásáról a 2 Mózes 34. fejezetéből: “Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! (2 Mózes 34:6 újford).” Ő jó mindenkihez, nemcsak Izráelhez, de az egész emberiséghez, akiknek megtölti a szívét örömmel.

Az Isten, aki minket teremtett, kegyelmet tanúsít teremtményei iránt, azok iránt akik azt hiszik, hogy megérdemlik, és azok iránt is, akik úgy gondolják, nem. És az Ő kegyelméből megváltást hozott minden embernek. Nem úgy van, hogy elmész és megváltást szerzel; hozzád jön és választasz, hogy elfogadod-e. Mindenki csakis Isten kegyelme által talál megváltást.

Hogyan tudsz kapcsolódni Jónáshoz és Isten vele való bánásmódjához? Hogyan tudsz egy olyan életet élni, amely kétség nélkül Isten irántad való kegyelmét és irgalmát mutatja be? Hogyan tudsz változást előidézni azáltal, hogy másokat Jézushoz vezetsz és a megváltáshoz, amit Benne találhatnak csak meg?

 

Édes Istenem, a szívem megtelt azzal, amit Tőled tanultam és a Te szeretetedről irántam. Segíts úgy élni, hogy tiszeljelek Téged és mindig engedelmeskedjem parancsaidnak. Ámen.

 /YouVersion/

 Fordította: Bíró Ibolya

Félelem és aggodalom – 4. hét / 2. nap

Összpontosítsunk a jóra

Amikor a szorongás időszakát éljük, gyakran azon kaphatjuk magunkat, hogy életünk negatív területeire fókuszálunk. Az elménk zsúfolásig van nem kívánt gondolatokkal. De nem kell a kétségbeesés spiráljában maradnunk. Isten képessé tesz minket arra, hogy legyőzzük azt.

A Biblia arra tanít minket, hogy Isten az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk (2 Timóteus 1:7). Ezt az erőt belül felhasználva arra irányíthatjuk a gondolatainkat, hogy kik is vagyunk mi, mint Isten gyermekei.

Látjuk a különbséget, amit Jézus Jairus életében okozott. Az elöljáró hittel cserélte fel a félelmet és Jézus örökre megváltoztatta az életét: feltámasztotta lányát a halottak közül. Hasonlóan, amikor a gondolatainkat elfordítjuk a félelemről és lecseréljük őket arra az igazságra, hogy kicsoda Jézus, a hitünk hegyeket mozdíthat meg.

Hívőként az a kötelességünk, hogy folytassuk Isten dolgainak a kutatását még akkor is, ha félelemmel teli időszakon megyünk keresztül. Ez megkívánja az imádsággal és az Isten szavával töltött időt, valamint más hívőkkel való kapcsolatot.

Milyen igazságra van szükséged ahhoz, hogy ma még jobban bízni tudj? Emlékezz, mint a Magasságos Úr gyermekei, mi a szellem, nem pedig a test szerint élünk.  A Szent Szellem életet és békességet hoz.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Fiadon keresztül elhívtál a békés életre. Uram, segíts, hogy békére leljek Benned. Kérlek, adj nekem olyan elmét, ami Rád összpontosít. Segíts megtisztítani a gondolataimat olyan napokon is, amikor félni akarok. Adj nekem olyan szívet, ami mindenek felett Téged keres. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Virág Eszter

Minden jó ajándék

Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye.” Jakab 1:17

A karácsonyi időszak elmúltával a mai Igeszakaszt különösen is aktuálisnak látom. Leszedtük a karácsonyi díszeket, eltettük az ajándékokat, beköszöntött az új év, és vele együtt az újévi fogadalmak ideje is.

Sok újévi tervünk évről évre ugyanaz. Szeretnénk egészségesebbek, fegyelmezettebbek, eredményesebbek lenni, így terveket készítünk, listákat írunk, könyveket olvasunk el, és még korábbra állítjuk be az ébresztőórát.

“Ne hagyjátok magatokat becsapni!” – Jakab ezzel azt tanítja, hogy hajlamosak vagyunk hazugságokat hinni az életünkben levő jó dolgokról. Azt hisszük, hogy jogosultak vagyunk rájuk, vagy hogy megdolgoztunk értük, kiérdemeltük őket. De ezek a szavak arra figyelmeztetnek, mintha Isten a körmünkre csapna egyet, hogy az életünkben MINDEN jó dolgot ajándékba kapunk Istentől.

Jakab valójában Isten jóságára és túláradó bőkezűségére emlékeztet.

Isten bőkezűsége talán nehezen érthető sokunk számára. Ha megajándékozunk valakit vagy jót teszünk valakivel, emberi természetünk viszonzást vár. Lehet, hogy nem így gondoljuk, de ha nem kapunk legalább egy köszönömöt, egy mosolyt, némi hálálkodást a megajándékozottól, máris megsértődünk, csalódunk, vagy elgondolkozunk, hogy egyáltalán megmozdítsuk-e még valaha a kisujjunkat ezért a személyért. Elvárunk valamiféle elismerést, vagy legalábbis egy biccentést.

A jó és bőkezű Isten viszont nem olyan, mint mi. Az ő bőkezűsége állandó, és túlmutat azon, mint amit érdemelnénk. Nem úgy ül a trónján, hogy hálát várva tartja a kezét. Nem változtatja naponta a véleményét. Nem is a reakciónktól teszi függővé a bőkezűségét. Jakab így ír erről: “akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (újford).

“Isten nem tud jó irányba változni, mert ő eleve tökéletes, és mivel tökéletes, rossz irányba sem változik.”   A.W. Pink

Mik is tehát ezek a jó dolgok, amelyekkel Isten eláraszt bennünket? Kedvesem, bármid is van, azt ajándékba kaptad Istentől.

Minden éjszakai pihenés, minden finom étel, az, hogy biztonságban megérkezünk valahová, a friss levegő, minden egyes életadó szívverés, egy jó könyv, az otthonod, a társad, maga a lehetőség, hogy kifestheted a körmödet, vagy alkothatsz, hogy nevelheted a gyermekedet, a bűnbánat lehetősége, Isten Igéje – fel sem tudnánk sorolni, mennyi jó dolog van az életünkben.

Ezek valóban jó ajándékok. Isten legnagyobb és legdrágább ajándéka mégis Jézus Krisztus. Ő az a meg nem érdemelt jó, amit Isten nekünk, bűnösöknek nyújt. Jézus az az ajándék, aki megtisztítja a lelkiismeretünket, megújítja az értelmünket, átformálja a szívünket, és megvidámítja a lelkünket.

Isten bőkezű jósága mélységes és folyamatos hálára kellene, hogy indítsa a keresztyén embert.

Sajnálatos módon azonban néha szemforgatással, közönnyel, gúnyolódva, vagy akár elégedetlenséggel reagálunk Isten jó ajándékaira. Ha lekicsinyeljük az ajándékot, azzal magát az Ajándékozót kicsinyeljük le. Ha olyan dolgot szerzünk meg, amit Isten nem nekünk szánt, vagy panaszkodunk, hogy miért nem másmilyen ajándékot kaptunk Istentől, ezzel azt az üzenetet közvetítjük felé, hogy ő nem jó és nem bőkezű. Az örvendező hálaadás viszont dicsőíti a bőkezű Istent.

Ha hálásak vagyunk, akkor könnyebben felismerhetjük mindazt a jót, ami az életünkben van, és könnyebben figyelünk fel a minden jó adományozójára is. A hála indít arra is, hogy értékeljük ezeket a dolgokat, és ne vegyük őket készpénznek.

Váljon idén gyakorlatunkká, hogy észrevesszük mindazt a jó ajándékot, amit Isten az adott napon nekünk szán, és legyünk érte hálásak.

 

Jézusra figyelve:

Jen

 

Beszélgessünk!: Jó volt hozzád Isten? Fel tudod sorolni, miben vetted ezt észre? Hogyan tudod ma kimutatni Isten felé, hogy hálás vagy minden egyes ajándékáért?

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/james-week-1-friday-every-good-gift/