Miért fontos emlékezni Isten munkálkodására?

Miután Pál köszöntötte őket, részletesen elbeszélte mi mindent tett az Isten a pogányok között az ő szolgálata által. Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: „Látod, testvér, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan rajonganak a törvényért.” (Ap. Csel. 21:19-20)

Pál sokat utazott és egyik útja során eljutott Jeruzsálembe, ahol Jakabbal töltött el egy kis időt. Amíg Jakabbal és a vénekkel időzött, Pál tanúvallomást tett mindazokról a dolgokról, amiket Isten a cselekedett az ő pogányok felé történt szolgálata által. Biztos vagyok benne, hogy beszámolt a megváltásról, aminek szemtanúja volt, épp úgy, mint az Úrtól való védelemről és gondoskodásról, mialatt utazott és szolgálatokat tett az embereknek. Ne feledjétek, Pál útjai nem mindig voltak biztonságosak (2. Korintus 11:25-27).

Az ötlet, hogy megemlékezzünk mindarról, amit az Úr tett, olyasmi, aminek elvégzésére Isten gyermekei a kezdetektől elhívást kaptak.

Az emlékezésre való elhívás

Az Úr azt mondta az izraelitáknak, mikor az Egyiptomból való szabadulás után a sivatagban vándoroltak, hogy legyenek körültekintőek és emlékezzenek meg mindarról, amit értük tett az Úr. Az izraeliták az ígéret földjére készültek belépni, és Isten tudta, hogy könnyen el fogják felejteni az Istent, aki kimentette őket a rabszolgaságból, megóvta őket a vadonban, és aki elvezette őket az ígéret földjére.

Vigyázz és ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! (5. Mózes 6:12)

A Zsoltárok 77:11 versében Dávid az „Úr tetteiről” való megemlékezésről beszél, Lukács evangéliumának 22. fejezetében Jézus végrehajtja az úrvacsorát, mellyel megmutatta tanítványainak, miképpen emlékezzenek meg a haláláról. Jézus azt mondta: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19).

Miért fontos a megemlékezés?

Fontos, hogy rendszeresen megemlékezzünk arról, amit az Úr tett értünk és az ő gyermekeiért. Feledékenyek vagyunk. És amikor felejtünk, akkor elkezdünk panaszkodni. Elkezdjük vizsgálni az életünket és azt érezzük, hogy Isten nem igazságos velünk szemben, vagy éppen nem hallgatja meg az imáinkat. Ez pedig gyakran vezet önsajnálkozáshoz és Isten iránt dühhöz.

Isten életünkben végrehajtott csodálatos tetteinek elfelejtése egyfajta jogosultság érzethez vezethet, azt hisszük, hogy Isten kegyelme és megbocsátása jár nekünk, holott igazából nem is érdemeljük meg azt. Minden kegyelem.

A feledékenység azt is okozhatja, hogy féltékenyen tekintsünk Isten azon tetteire, melyeket más embertársaink életében fedezünk fel, míg inkább együtt kellene örvendeznünk velük.

Emlékezésünk Istennek a Szentírásban megőrzött vagy akár saját életünkben megtapasztalt tetteire megerősíti hitünket. Az erős hit könnyen fakadó dicsőítést szül és olyan imádságot, mely természetesen árad az ember ajkáról. Végső soron felkészültebbek leszünk arra, hogy mások hitét erősítsük, és magasztaljuk az Istent saját emlékezésünkön keresztül.

Egy napló vezetése jó módszer lehet arra, hogy megemlékezz mindazokról a tettekről, melyeket Isten a te életedben vitt végbe. Időről időre írd le az összes apró mozzanatot, mellyel az Úr munkálta és alakította szívedet, valamint saját és családod életét. Olykor-olykor olvasd újra ezeket a bejegyzéseket és emlékeztesd magad arra, hogy Isten sosem felejti el az Ő gyermekeit, hisz oly sok minden van, amiért dicsőítheted Őt.

Jézusra tekintve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-importance-of-remembering-gods-works/

Fordította: Deézsi Kata

A tanítványi lét fontossága

A szüleim szeretik elmesélni első evangelizációs törekvésem történetét, amikor is az iskolabuszon megtanítottam a többi gyereknek a „Jézus szeret minden kicsi gyermeket” című dalt. Rájöttem ugyanis, hogy az egyik barátom még nem hallott Jézusról, ezért elénekeltem neki a dalt, és megkértem, hogy tanítsa meg az éneket a szüleinek is. Ezt követően úgy mentem haza, hogy biztos voltam benne, a következő hétre már ők is keresztények lesznek.

Bár remélhetőleg azóta az iskolás eset óta némileg felnőttem, néha aggaszt, hogy az evangélium megosztásához való hozzáállásom nem változott túl sokat. Elmondom a legfontosabbak, remélem a legjobbakat, aztán a saját megállómban leszállok a buszról. Sok gyülekezet cselekszik így, nem is feltétlenül tudatosan. Sokszor csak a számokra összpontosítunk: a megtérések számára, arra, hogy hányszor osztottuk meg az evangéliumot, illetve hogy hányan merítkeztek be. A feladatunkat az evangélium megosztásának felelősségére korlátozzuk, aztán hagyjuk, hogy az emberek a többit egyedül oldják meg.

Pál és Barnabás szokatlan visszaútja Antiókhiába az Apostolok cselekedetei 14. fejezetében rámutat arra, hogy máshogy is lehet gondolkozni az evangelizációról. Derbéi sikeres szolgálatuk után (14:21) visszaindultak Antiókhiókiába, azonban nem a szokásos délkeleti úton haladtak a szíriai Antiókhiába, hanem visszamentek arra, amerről jöttek: Lisztrába, majd Ikóniumba és csak utána Antiókhiába. Ezeket a városokat nemcsak azért látogatták meg korábban, hogy megosszák az evangéliumot, kipipálják őket a listán, majd hazatérjenek. Pál és Barnabás visszatértek az általuk megalapított gyülekezetekbe, „mindenhol megerősítették a tanítványokat” emlékeztetve őket arra, sok szenvedésen kell még keresztülmenniük, amíg el nem jutnak Isten királyságába (14:22). Nem hagyták az újonnan megtérteket vezetés és helyes tanítás nélkül: visszatértek, és olyan vezetőket jelöltek ki, akiket, hitük szerint, Isten használni tudott az Ő nyájának legeltetésére (14:23).

Pál és Barnabás viselkedése valami nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet, még akkor is, ha közülünk sokan nem utaznak többszáz kilométert azért, hogy terjesszék az örömhírt. Bemutatták a tanítványi lét fontosságát. Bíztak abban, hogy ezek az újonnan megtért keresztényeket a bennük lakó Szent Szellem által Isten védelmezi és szenteli meg. Felismerték az elhívásukat arra, hogy ennek a folyamatnak ők is részeseivé váljanak, mégsem gondolták úgy, hogy az egész munkát nekik kellene elvégezni, hanem imával és böjttel keresték Isten iránymutatását. Tudták, hogy ezeknek a fiatal hívőknek milyen fontos a bátortás, a tanítás és az irányítás, és az Istentől kapott feladathoz végig hűségesek maradtak, nem csupán az elején.

Kit bízott rád Isten, hogy tanítsd? Pál és Barnabás munkássága lenyűgözőnek és izgalmasnak tűnhet, de valójában sokkal hétköznapibb lehetett, mint ahogy mi azt képzeljük. Napokon keresztül csak utaztak egyik városból a másikba. Amikor bátorították a fiatal gyülekezeteket, azt nem mindig nagy horderejű beszédeken vagy sorsfordító pillanatokon keresztül tették. Néha talán mindennapi beszélgetéseken, apró szolgálatokon, kis lehetőségek megragadásán keresztül fordították az emberek figyelmét Isten királysága felé. Talán észre sem vesszük azt a lehetőséget, ami az orrunk előtt hever, hogy gyarapítsuk Isten királyságát, terjesszük az evangéliumot és megváltoztassuk emberek életét. Ahelyett, hogy máris egy következő dologba kezdenénk – a következő város, a következő misszió, a következő ember –, sokan közülünk talán épp arra kapunk elhívást, hogy visszatérjünk.

Visszatérni az emberekhez, akiknek szükségük van a te iránymutatásodra és szeretetedre. Visszatérni gyülekezetekhez, melyeknek szükségük van a te jelenlétedre. Visszatérni közösségekbe, ahol szükség van a te szolgálatodra. A visszafelé vezető út se nem könnyű, se nem gyors – erről Pál és Barnabás is mesélhetne, miután ismét végigjárták ugyanazokat a városokat – de kifizetődő.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-importance-of-discipleship/

Fordította: Szabó Eszter

Egyetlen éjszaka alatt

Édesapám néhány évvel ezelőtt mondott valamit, amit azóta is fontosnak tartok. Így szólt:

„A dolgok akár egyetlen éjszaka alatt is megváltozhatnak. Ne veszítsd el a reményt, hosszú még az élet.”

Bármilyen egyszerűen is hangzik ez, tudom, hogy nem üres közhelynek vagy klisének szánta. Onnan tudom, hogy éveken át figyeltem őt és édesanyámat, ahogy mindenért imádkoznak: a családi étkezésekért, értem és a bátyáimért, az anyagi szükségeinkért, gondviselésért az utazásaink során, barátokért és családtagokért, akik nehéz időszakokon mentek keresztül, egészségügyi problémákért stb. Tudtam, hogy amikor azt mondja, hogy a dolgok akár egyetlen éjszaka alatt is jóra fordulhatnak, az nem azt jelenti, hogy sosem lesz részünk nehézségekben. Sokkal inkább így emlékeztetett arra, hogy Isten folyamatosan munkálkodik az életünkben; a jó és a rossz időszakokban egyaránt, és bízhatunk Benne, hogy a sötét éjszakákon is átvisz, mellettünk lesz.

És pontosan emiatt szeretem annyira az Apostolok cselekedetei 12. részét. Péter éppen a börtönben ült, és egy koholt vádakon alapuló pernek nézett elébe. Volt azonban valami, ami az ő javára dolgozott, mégpedig barátainak és hívő testvéreinek imádsága; azoknak a hívő testvéreknek, akik tudták, hogy Péter biztonságáért és szabadon engedéséért imádkozni nem hiábavaló.

A sötét elszigeteltség és magány pillanatában Péternek minden oka megvolt rá, hogy feladja a reményt és elhiggye, hogy története képtelen és reménytelen fordulatot vett. Isten azonban fényt gyújtott azon a sötét helyen. Az éjszaka kellős közepén Isten angyala felébresztette Pétert, és megkérte, hogy keljen fel, öltözzön fel, és egész egyszerűen sétáljon ki a megerősített börtönből. Péter azt hitte, hogy ez csak egy álom. Ez túl egyszerű. Ilyesmi nem történik csak úgy.

De ahogy Péter idejében, úgy ma is igaz, hogy semmi sem lehetetlen Isten számára. Az Ő életünkre vonatkozó szavát, tervét és célját nem állíthatja meg semmi: sem ember, sem járvány, sem késedelem; semmi sem szabhat gátat Neki, hogy megvalósítsa akaratát bennünk és általunk.

Ha azzal a reménnyel és bizonyossággal élünk, hogy Isten hatalmasabb, mint a körülményeink, és hogy nem hiábavaló dolog imádkozni, akkor a szívünkben helyet adtunk a hit növekedésének és lehetőséget biztosítunk Isten Igéjének, hogy valóságos és termékeny legyen az életünkben. A reménységünk pedig nemcsak minket szolgál, hanem azokat is, akik a történetünket kívülről figyelik, és akiknek hallaniuk kell, hogy Isten nem vall szégyent.

Lehet, hogy csupán párat kell aludnunk, hogy az imáink csodálatos meghallgatásra leljenek, és nem csupán a mi javunkra, hanem mások épülésére és Isten dicsőségére. Nem mindig tudjuk, hogy mit kell tennünk, de mindig imádkozhatunk, hiszen a Jakab 5:16 is arra emlékeztet bennünket, hogy „az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes.” Ne hagyd abba az imádkozást a családodért és a szeretteidért. A történetnek, amelyet Isten az életedben, a családodban és a jövődben ír, még nincs vége. Lehet, hogy pont az éjszaka folyamán dolgozik a válaszon.

Azt, ami átok lett volna az életünkben, Isten meg tudja ragadni és át tud vinni minket rajta oly módon, hogy mások nem tudják nem meglátni az Ő erejét, jóságát és hűségét még a legsötétebb órán is.

Az Apostolok cselekedetei 12:24 szerint „Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.” A bizonyságtételünk, az, amikor megosztjuk másokkal, hogy Isten miként mentett meg bennünket, hogyan válaszolta meg az imáinkat és hogyan nem hagyott bennünket cserben a nehéz időkben, sőt, az egész életünk Isten csodálatos munkájának és erejének tanúja lesz, mely mások szívében is feléleszti majd a reményt és a felizzítja a hitet. Olyan ez, mintha a hit lángját táplálnánk: minél többet hallunk Isten hűségéről, annál jobban megerősödik a hit a mi szívünkben is, illetve annál élőbbé és személyesebbé válik az Ő Igéje az életünkben.

Azért imádkozom, hogy akármilyen nehézséggel is nézünk ma szembe: legyen az késedelem, csalódás vagy megpróbáltatás, engedjük Isten Igéjének és ígéreteinek, hogy növekedjenek és gyarapodjanak a szívünkben, és hogy oly módon váljanak valósággá az életünkben, hogy minden időben Isten erejét, jóságát és hűségét hirdessék.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/overnight/

Fordította: Szabó Anna

A szavak hatalma – 4. hét / 1. nap

Az ima ereje

Olvasd el: 1 Mózes 25:21; Ézsaiás 38:1-8; Dániel 10:12; Máté 5:44; Apostolok cselekedetei 9:40; 1 János 5:14

IMÁK: Dániel 10:12

Dániel könyvének 10. fejezete beszámol Dániel és egy angyal közötti beszélgetésről. Ennek során az angyal elmondja Dánielnek, hogy imái abban a pillanatban meghallgattattak, hogy a szavak elhagyták az ajkait. Vedd észre, hogy az angyal Dániel szavai miatt volt ott. Ha tovább olvasod a fejezetet, láthatod amint azt is elmondja neki, hogy a válasz Dániel imádságára szellemi ellenállás miatt nem érkezett meg hamarabb.

A leghatalmasabb szavak, amiket kimondhatunk, az imádság szavai. Amikor imádkozunk, a kegyelem trónusához közeledünk. Amikor imádkozunk, Isten meghallgat és cselekszik. Az imának a szellemi életünk részévé kell válnia – így kommunikálunk Istennel.

Az ima Isten imádásának egy módja. Így valljuk be a bűneinket, így fejezzük ki a hálánkat, így tárjuk kéréseinket a Mindenható elé. De ahogyan azt a Dániel 10-ben is látjuk, ez a legerősebb fegyverünk is a Sátán mesterkedései ellen. Az imának ereje van, nem miattunk, hanem amiatt, Akinek az imát címezzük. Sose becsüljük le az ima erejét!

Vannak, akik csak akkor imádkoznak, ha személyes problémáik akadnak. Mások egyáltalán nem imádkoznak. És te? Te imádkozol? Csak akkor imádkozol, ha valamire szükséged van? Vagy azért imádkozol, hogy megtapasztald a Mennyei Atyáddal való kapcsolat áldásait?

Drága Atyám, dicsőítelek, amiért lehetőségünk van kommunikálni Veled az imádságon keresztül. Te már azelőtt ismered minden egyes szavamat, hogy egyáltalán kimondanám őket. Köszönöm, hogy akaratod szerint válaszolsz az imáimra. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Kimondott szavaink: Egy, az Efézus 4:29-32 által inspirált ima

„Többé ne káromkodjatok, és romlott beszéd ne hagyja el a szátokat! Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja! Legyen a beszédetek kedves és építő!” – Efézus 4:29

Uram, Te azt mondtad, hogy „aki sokat beszél, sokat is vétkezik” (Példabeszédek 10:19). Sokat beszéltem ma – szavaim között akadtak harsányak és rombolóak is – és ezeket már nem tudom visszaszívni. Túlcsordult a szívem és azelőtt kimondtam őket, hogy mérlegeltem volna a súlyukat vagy azt, milyen hatással lehetnek másokra. Kimondtam őket és ezzel egy szempillantás alatt leromboltam a bizalmat, ami olyan sok jóság, idő és odafigyelés által épült. Ó, Atyám, bocsáss meg, hogy gyors vagyok a beszédre, de lassú a hallgatásra (Jakab 1:19). Könyörgök, segíts a Te erőddel visszafogni a nyelvemet mindaddig, amíg kedvesen nem tudok válaszolni. Amikor jönnek a szavak, segíts, hogy ne törjék össze a hallgató lelkét, hanem hadd szóljanak életet és szelídséget, mely Benned található. (Példabeszédek 15:4).

„Csak olyat mondjatok, ami a javát szolgálja annak, aki hallja!” Legyen a beszédetek kedves és építő! Ne szomorítsátok meg Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok jelölve arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást!”

Jézus, eljöttél és odaadtad önmagadat, ezáltal olyan kegyelemmel ajándékoztál meg, amit nem érdemlek meg. Megvédhetted volna magad, de mégis csendben maradtál (Máté 26:63); volt, hogy bántalmaztak és megsebesítettek, de Te szó nélkül tűrted (Ézsaiás 53:7). Segíts, hogy ne késlekedjek követni a te szolgáló-vezető, kegyelemmel teljes utadat akkor is, ha beszélek, mert Te ellenállsz a büszkének, de kegyelmet adsz az alázatosnak (Jakab 4:6). Ó Istenem, annyira sajnálom, összeszorul a szívem, ha arra gondolok, szavaim elszomorítják Szent Szellemedet. „Teremts bennem tiszta szívet, Istenem! Újítsd meg, erősítsd meg szellememet! (Zsoltárok 51:10).

„Tisztítsátok ki magatokból a keserűséget, haragot, indulatosságot és mindenféle egyéb gonoszságot. Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, ne átkozódjatok! Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együttérzők!”

Istenem, túl régóta kapaszkodok a keserűségembe. Nem akarom, hogy a harag vagy a neheztelés gyökeret eresszen a szívemben és kiszorítsák a bennem termő lelki gyümölcsöket. „Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem! Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat! Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék! Vezess engem az örök élet ösvényén!” (Zsoltárok 139:23-24). Harag helyett hadd töltsön el a szeretet. A kétségbeesést váltsa fel az öröm. Konfliktus helyett legyen béke. Frusztráció helyett türelem. Gyűlölködés helyett kedvesség. Gonosz helyett legyen jóság. Csalás helyett hűség. Kíméletlenség helyett szelídség. A káosz helyett önuralom (Galata 5:22-23).  Önnön magam helyett legyen több Belőled.

„Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együtt érzők! Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”

Atyám, köszönöm, hogy megbocsátasz nekem és a magad képére formálsz! Ebben a hideg, megbocsátásra képtelen világban, tartsd a szívem nyitottan a Te dolgaid iránt. A Szent Szellem ereje által engedd, hogy a szám bölcsen szóljon, hogy kedvességre és szeretetre tanítson (Példabeszédek 31:26). Irántunk tanúsított türelmed és  szereteted megdöbbentő, Jézus. A Te jóságod vezet a bűnbánathoz (Róma 2:4). Hadd hozzák el szavaim a Te szeretetedet, reményedet, gyógyításodat és békédet azoknak, akikkel ma beszélek.

Az Ő lábainál,

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-words-we-speak-a-prayer-inspired-by-ephesians-429-32/

Beszélgessünk: Fontos, milyenek a szavaink. Ha ma elimádkoztad a fenti imát, írj egy „áment” hozzászólásként. Vigyük ezt az imát együtt az Úrhoz.

Járj győztesen! – Józsué könyve – 4. hét / 2. nap

Győzelem az imádságban

Olvasd el:  Józsué 10:12-14, 20-21

IMÁK:  Józsué 10:14

További olvasmány – Józsué 10:1-11, 15-19

Úgy tűnt, hogy a gibeoniták nem kerülhetik el a háborút. Ugyan békét kötöttek Izráel népével, most azonban korábbi szövetségeseik el akarták pusztítani őket. Királyok szövetsége újraegyesült, hogy csatába vonuljon Gibeon ellen, így a gibeonitáknak Józsuéhoz kellett fordulniuk védelemért.

Izráel népe megtámadta az amorita királyokat, akik vereséget szenvedtek velük szemben. Isten győzelmet ígért Józsuénak, így a nép hittel, bátran harcolt tovább. Emlékezz erre az ígéretre! Emlékezz arra, hogy Isten megparancsolta Józsuénak, hogy ne féljen, mert a Seregek Ura harcol mellettük és Ő már nekik adta a győzelmet. Józsué pedig nem maradt tétlen, amíg az amoriták legyőzésére várt. Terveket szőtt, egész éjszaka menetelt és folytatta a harcot. Még azért is képes volt imádkozni, hogy a Nap tovább süssön, így hosszabb idő állt rendelkezésükre, hogy befejezhessék a csatát.

Józsué csodáért imádkozott Istenhez, hogy Ő valami szenzációsat tegyen – és így is lett. Azok a földtől elrugaszkodott álmok, amelyeket magadban dédelgetsz?  Azok az őrültségek, melyekről azt hiszed, hogy Isten nem tudja megtenni őket?  Isten számára minden lehetséges. Ő megállította a Napot, amikor Józsué arra kérte. Bármit megtehet. Imádkozol azokért a dolgokért, amelyekről azt hiszed, hogy túlságosan nehéz lenne megkapni őket? Józsué várt Istenre és hittel harcolt. Amikor a lehetetlenért imádkozol, ne feledd el a te részedet sem! Ne hagyd abba a küzdelmet! Járj hitben addig, amíg Isten meg nem válaszolja az imádságodat.

Drága Uram, imádkozom a „lehetetlen” dolgokért az életemben. Imádkozom azokért a dolgokért, amelyek az én szememben túl nehéznek tűnnek, és csak Te segíthetsz velük kapcsolatban. Segíts, hogy hittel várjak és folytassam a küzdelmet, miközben Te munkálkodsz. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította:Szabó Anna

Úr mindenek felett

„Ezékiás király az Örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.” – 2 Krónikák 29:2

Elég idős vagyok, így több amerikai elnök elnökségét is megéltem már. Némelyik elnökről úgy tűnt az alapján, ahogy az országot vezette, hogy közelebb van Istenhez, mint a többiek.

Az első elnök, akire gyermekkoromból emlékszem Ronald Reagan… igen, a ’80-as évek gyermeke vagyok. Még ma is emlékszem, ahogy egyik este, amikor a nagyszüleimnél aludtam, bekapcsoltuk a tévét és néztem, ahogy beszédet intéz az amerikai nép felé. Aznap éjjel, amikor a nagymamám lefektetett, élénken él bennem, ahogy azt mondta, „Angela, mindig imádkozz az elnökünkért. Nagyon fontos, hogy imádkozzunk értük, a védelmükért, és hogy Isten adjon nekik bölcsességet ahhoz, hogy vezetni tudják az országunkat.” Nem tudom, miért volt rám ez a rövid beszélgetés ilyen nagy hatással, de mélyen belém ivódott.

Mikeás azzal kezd, hogy számos fontos információt oszt meg velünk. Először is kiemeli, hogy amit elmond, az Istentől származik, ő csak közvetítő. Majd beszámol arról, honnan származik és hogy ószövetségi prófétai szolgálatának évei alatt, a Krisztus előtti 8. században, melyik három király uralkodott. Megtudjuk azt is, hogy Mikeás egy mezőgazdasággal foglalkozó közösségből származott. Mikeás könyvének további olvasásához kapcsolódóan ez egy lényeges információ. Látni fogjuk, hogy Mikeás közösségének tehetősebb tagjai, mind Júdában, mind Izráelben hogyan bántották kevésbé tehetős társaikat.

A három király, akiket Mikeás említ, nagyon különbözött egymástól…

Jótám (750-735) többé-kevésbé közömbös volt Isten iránt. A látvány kedvéért elvégezte a vallási szertartásokat, de a szíve nem volt benne. Áház (735-715) ellenben NAGYON gonosz volt. Nem volt közömbös, mint Jótám, hanem agresszíven küzdött Isten ellen. Ezékiás (715-686) teljesen az ellentéte volt. Szerette Istent és azon munkálkodott, hogy népét visszavezesse Hozzá.

Amikor ezekről a királyokról olvasok, eszembe jut a bölcsesség, amit évekkel ezelőtt a nagymamám megosztott velem: imádkoznunk kell a vezetőinkért. Mindegy, hogy „Jótám”, „Áház” vagy „Ezékiás” vezetése alatt élünk, imádkoznunk kell értük és közben úgy élni az életünket, hogy az dicsőséget hozzon Istenre… ahogy Mikeás tette. Arra hívattunk el, hogy küzdjünk napjaink elnyomása ellen és – ahogyan erre Mikeás is kér minket – éljünk a kegyelmet kiterjesztve, az igazságot biztosítva és Istennel alázatban járva.

Ne feledd, hogy Isten a legfőbb hatalom és akkor is munkálkodik, ha az uralkodó király szereti őt, de akkor is, ha nem… Isten Úr MINDENEK felett!

1. heti kihívás: Add tovább a nagymamám bölcsességét. Szakíts időt a héten arra, hogy imádkozz a miniszterelnökünkért és azokért, akik az országunkat, a városunkat, a közösségünket vezetik. Meg kell tanítanunk a fiatalabb generációt az imádság jelentőségére.

Beszélgessünk: Imádkozol rendszeresen országod vezetőiért? Megtanítottak erre már gyermekként?

Szeresd nagyon Istent,


Forrás: https://lovegodgreatly.com/lord-over-all/

Fordította: Szabó Eszter

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 2. hét / 2. nap

Isten meghallja a segélykiáltásunkat

Olvasd el: Jónás 2:3-4

IMÁK: Zsoltárok 31:22

Jónás a mély tenger szívében volt, víz és hatalmas hullámok vették körül. Kétségbeesetten a sötétben azon gondolkozott, hogy vajon Isten vele van-e még. Segítségre volt szüksége és nem fordulhatott máshoz, csak Istenhez.

Az volt az első gondolata a tenger közepén, hogy kiesett Isten látóteréből. Néha mi is így érezzük magunkat, ugye? Vannak helyzetek és nehézségek, mikor azt gondoljuk Isten elhagyott minket. Elfelejtjük, hogy Isten mindig meg fog hallgatni minket, mikor hozzá kiáltunk segítségért. Mindig. És ezt tette Jónás is. Az Úrhoz kiáltott, felismerte, hogy szüksége van Rá.

A Zsidókhoz írt levél 4:16 ezt mondja: “Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.” Az ördög azt akarja, hogy Jézust megközelíthetetlennek gondoljuk, de mivel nekünk egy mindenható és együttérző Főpapunk van, ezért bátran jöhetünk az Ő trónusához.

Kihez fordulsz, mikor segítségre van szükséged? A házastársadhoz, egy baráthoz, tanácsadóhoz? Kit választasz először? Isten megsegít a szükségben. Neki nincs olyan, hogy túl nagy vagy túl kis kérés. Ő mindig hallja a te segélykiáltásodat.

 

Mennyei Atyám, a szívem megnyugszik, mert Benned bízom. Dicsőítelek, mert szemedet az igazakon tartod és füled hallja az ő kiáltásukat. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

1. és 2. Thesszalonika – 4. hét / 5. nap

Olvasd el!: 2 Thesszalonika 1:11-12

IMÁK: 2 Thesszalonika 1:11

Pál folyamatosan imádkozott Istenhez, hogy bátorítsa a thesszalonikai híveket arra, hogy Krisztushoz méltón járjanak az életben. A szíve azért kiáltott, hogy láthassa ahogyan Isten megdicsőül mindannyiuk életén keresztül és ezért közbenjárt értük, kérve Isten kegyelmét és erejét. Arra vágyott, hogy a thesszalonikaiak hite szilárddá fejlődjön és továbbra is erősen ellenálljanak a szenvedések közepette is.

Imádkozol azért, hogy a szeretteidben szilárd hit fejlődjön? Az egymásért való imádkozás alapvető része a győzedelmes keresztyén életnek. Ha bármikor csüggedést tapasztalsz, a legbölcsebb válasz rá az, ha megkérsz néhány istenfélő nőt, hogy imádkozzon azért, hogy szilárdan megállj a hitben.

 

Uram, szeretnék hozzád méltón, Téged megdicsőítve járni ezen a héten. Erősítsd meg a szívemben és szeretteim szívében a szilárd hitet. Ámen

 /YouVersion/

 Fordította: Virág Eszter

Félelem és aggodalom – 5. hét / 4. nap

Az ima szavai

Ha őszinték vagyunk, akkor valószínűleg bevallhatjuk, hogy voltak időszakok az életünkben, amikor nem akartunk, vagy úgy éreztük, nem lennénk képesek imádkozni. Gyászunk, érzelmeink, aggodalmaink vagy félelmeink annyira súlyosak voltak, hogy egyszerűen nem volt erőnk, vagy nem voltak meg a szavaink ahhoz, hogy Istenhez forduljunk imádságban.

Azokban az időkben, amikor úgy érezzük nem tudunk imádkozni, Isten segítséget nyújt. Ő adja nekünk a Szent Szellemet, hogy közbenjárjon az életünkben (Róma 8:20). Isten hallani akarja a dicséretünket és a panaszainkat is (Zsolt 55:16-17). Az ő vágya az, hogy ismerje a szívünket.

Az imádságban Istenhez fordulás az Ő jelenlétét és békességét eredményezi. Nem szabad attól félnünk, hogy nem állunk készen Istenhez menni. Ő mindig készen áll fogadni bennünket. Krisztus által “fogadhatókká” váltunk, legyünk bármennyire is megtörtek.

Mi tart vissza attól, hogy aggodalmaiddal Istenhez fordulj? Mennyei Atyád azt akarja, hogy mindennel kapcsolatban Hozzá menj. Arra vágyik, hogy hallja azt, ami a szíveden van. Mi kell ahhoz, hogy ma megtedd a kereszthez vezető utat?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Fiadon, Jézuson keresztül lehetővé tetted, hogy hozzád járuljak. Köszönöm, hogy megviselten, megtörten is Eléd jöhetek. Segíts Uram, hogy ma ki tudjam önteni Neked a szívemet. Ha nincsenek szavaim, add nekem a Te Szent Szellemedet, hogy megtaláljam a hangomat. Köszönöm, hogy mindenen keresztül szeretsz engem. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Virág Eszter