Megkapni az erőt, amire szükséged van

De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” – Ézsaiás 40:31

Emlékszel Popeye-re? Ő egy mese hőse volt, aki egy Oliva Oyl nevű lányba volt szerelmes. Természetesen akadt a történetben egy rosszfiú is, Bluto. Bluto nagy volt, erős, gonosz, és mindig kereste az alkalmat, hogy elrabolja a lányt. Mivel Popeye kisebb volt és gyengébb, ezért egészen tehetetlen volt addig, amíg spenótot nem evett. A spenót erőt adott neki, hatalmas izmokat növesztett, illetve segített neki legyőzni ellenségeit és megmenteni szíve hölgyét.

Nem lenne jó, ha egyszerűen csak ennénk valamit, és azonnal megkapnánk mindazt az erőt, amire szükségünk van ahhoz, hogy minden feladatunkat elvégezzük?! Jó lenne, de nem reális. Van azonban egy sokkal jobb módszerünk arra, hogy erőt nyerjünk; ehhez pedig még spenót sem kell.

Az erő, amire szükséged van

Mindannyiunknak szüksége van erőre. Fizikálisan elengedhetetlen ahhoz, hogy éljünk. Szükségünk van az izmainkra ahhoz, hogy sétáljunk, felemeljük a gyerekeinket, hogy el tudjuk végezni a fizikai munkánkat. Emellett mentális erőre is szükségünk van, hogy át tudjuk rágni magunkat a problémákon, hogy értelmes beszélgetéseket folytassunk, és hogy képesek legyünk másoknak is segíteni a problémáik megoldásában. Végül pedig szükségünk van szellemi erőre azért, mert a kétség folyton a szívünkbe férkőzik és Sátán folyamatos támadás alatt tartja Isten népét.

Az erő, ami hiányzik

Mindannyian elfáradunk, elcsüggedünk és időről-időre kimerülünk. Néha hamarabb, mint vártuk, máskor pedig tovább tart a fáradtság, mint azt gondoltuk volna. Az ok, ami miatt gyengeséget tapasztalunk, hogy megvannak a korlátaink. Akár fizikális, akár mentális, akár szellemi teherbírásról van szó, korlátokba ütközünk. És nem csak mi vagyunk gyengék, hanem a környezetünk is. Olyan erőre van szükségünk, ami sokkal erősebb, mint bármelyik ember.

Az erő, amit kaphatsz

Annyira aranyos, amikor a kisgyerekek megpróbálnak segíteni a szüleiknek cipelni a nehéz tárgyakat. Megfeszítik erejüket, miközben azt gondolják, hogy ők cipelik a súlyt, holott a szülő az, aki valójában a munkát végzi. A gyerek részt vesz, még kínlódik is, mindent latba vet, de igazából rengeteg segítség áll rendelkezésére.

A mai igevers arra mutat rá, hogy ha Istenre figyelünk, akkor erőnk megújul, de ez hogy működik a gyakorlatban?

Ahhoz, hogy megújulhasson az erőnk, meg kell tanulnunk várni az Úrra, hogy betöltse szükségeinket. Ez egy aktív várakozás, melynek során tovább tesszük azokat a dolgokat, melyekre el vagyunk hívva. Amikor tovább tesszük egyik lábunkat a másik elé, közben mégis várunk arra, hogy Isten cselekedjen, gyógyítson, megváltson, bölcsességet adjon és gondoskodjon rólunk. Ez az aktív várakozás hiten alapszik.

És akkor az erőnk megújul. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindent megad, amiről azt hisszük, hogy szükségünk van rá, hanem azt, hogy megadja majd mindazt a kegyelmet, mely ahhoz kell, hogy megmaradjunk a reménységben.

Ismerd meg azt az Istent, akiről azt vallod, hogy szereted! És tanulj meg megnyugodni ebben a tudatban Istenre várva, hogy munkálkodjon az életedben és az életeden keresztül. És akkor majd képes leszel felülemelkedni a viharokon és békére lelni. Miért? Mert Isten benned való munkája az, ami a nyugalom és az öröm helyére juttat el téged.

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/receiving-the-strength-you-need/

Ő megnyugvást ad

Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok.” – Máté 11:28

Nem is olyan régen még ha valaki megkérdezte, hogy vagyok, általában azt válaszoltam, hogy rohanósan, de jól. Valamiért az volt bennem, hogy egyfajta erény, ha el vagyok havazva a teendőkkel. Ha bármi miatt volt egy szabad félórám a naptáramban, máris kész csődtömegnek éreztem magamat. Mégis egyre boldogtalanabb lettem, ahogy gyűltek a tennivalók. Megemelkedett a stressz-szintem, ami kihatott a lelki, fizikai és érzelmi életemre is.

A 21. század Amerikájában nem menő pihenni, mert sokszor összetévesztik a lustasággal. Viszont míg a lustaság a munka ellentéte, a pihenés által felfrissülünk, hogy aztán újult erővel folytathassuk a munkát. Isten is megpihent a teremtés hetedik napján, hogy megünnepelje a jól végzett munkát, és nekünk is ugyanezt parancsolja. Ha nem szánunk időt a pihenésre, könnyen kifáradunk, még ha jó és Isten szerint való dolgokkal foglalkozunk is.

Végtelen bölcsességében Jézus arra hívta hallgatóit, hogy menjenek Hozzá megnyugvásért. A legtöbben azért mentek oda Hozzá, hogy gyógyulást vagy bátorítást kapjanak. Nagy tanítóként, csodatevőként, talán még Messiásként is tekintettek Rá, és kapni akartak valamit Tőle. Csupa elvárás volt az életük, aminek a megelégítését Jézustól várták. Jézus mégis azokat szólította meg, akik nehéz terheket cipeltek, mert az aggódó embereket a tanítványaivá szerette volna tenni.

Kedves Barátnőm, a mi Urunk és Megváltónk felfrissülést és megtartást ígér. Egyszerűen csak arra hív, hogy kövessük. Azt akarja, hogy nem mint szorgos hangyaként, hanem bizalmas barátként lépjünk oda Hozzá. A legszebb az egészben az, hogy nem a legelőnyösebb arcunkat akarja látni.

A parancs egyszerű: jöjjetek.

Az ígéret hatalmas: Isten nyugalma.

Ha hagyjuk, hogy az elfoglaltságaink határozzák meg az életünket vagy eltávolítsanak Istentől, akkor soha nem fogjuk igazán megtapasztalni azt a békét és megnyugvást, amit csak Ő adhat. Elszalasztjuk azt az egyszerű közösséget, amit a Vele való nyugalom és a jelenlétében való tartózkodás jelenthetne.

Azért imádkozom, és azt a feladatot szeretném ma magunk elé tűzni, hogy gondolkozzunk el a Máté 11:28 Igeversen. És miközben Jézus szavain elmélkedünk, képzeljük el, milyen lenne az életünk, ha hagynánk magunkat Krisztus karjában megnyugodni, és hagynánk, hogy Ő vezessen.

Gondolkozzunk el:

  • Hogyan engedtük, hogy a tennivalóink meghatározzák az Istennel való kapcsolatunkat, vagy eltávolítsanak Tőle?
  • Az életünk mely területén van szükségünk megpihenésre?

 

Cortney

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-will-give-us-rest/

Az Úr a te pajzsod

„…tollai alatt védelmet találsz.” – Zsoltárok 91:4

Manapság már nem sok hasznát vesszük a pajzsoknak. Kivéve, ha esni kezd. Történt már meg veled, hogy elkapott az eső, és nem volt nálad esernyő? Ki voltál szolgáltatva az eső kényének-kedvének, nem igaz? Átitatott minden egyes ruhadarabot, amit viseltél, és víz csöpögött le a hajadról, végigfolyva az arcodon. Szükséged volt egy eső-pajzsra.

Amilyen kiszolgáltatottak vagyunk akkor, amikor felkészületlenül ér minket a vihar, ugyanolyan gyámoltalanok és védtelenek vagyunk a Sátánnal és a bűnnel szemben, ha nem találjuk meg a megfelelő védelmet. És még akkor is, amikor tudjuk, hogy oltalomra szorulunk, rossz helyen keressük azt.

Embereket keresünk, hogy végigvezessenek az életen.

Szabályokat keresünk, hogy megtartsanak minket és ne essünk el.

Akaraterőt keresünk, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek.

Bölcsességet keresünk, hogy meghiúsíthassuk a Sátán terveit.

Habár ezek egyáltalán nem rossz dolgok, mégsem tehetik ki az egyetlen vagy a fő védelmi vonalunkat. Ha ilyen módon számítunk rájuk, akkor csalódást fognak okozni, mi pedig valóban védtelenek leszünk.

A világ erősebb, mint a mi elhatározásaink, az ördög erősebb, mint az önuralmunk, a kísértések erősebbek, mint az akaratunk, a bűn pedig erősebb, mint a vallásos szabályaink.

Kiszolgáltatottak és védtelenek vagyunk hacsak nem találunk egy olyan pajzsot, mely elég nagy és hatalmas ahhoz, hogy ellenálljon mindennek, amivel szembe kell szállnunk.

Keresztényekként van egy ilyen pajzsunk. Az Ő neve Jehova-Roi, az Oltalmazó Isten. Ő egy olyan pajzs a számunkra, mely egész testünket lefedi, és minden oldalról megvéd bennünket.

Istenen nem lehet váratlanul rajtaütni, semmi sem lepi meg, semmi sem jár túl az eszén, és semmi sem tereli el a figyelmét arról, hogy őrizzen téged. Ő sosem fárad el és sosem kalandozik el a figyelme, ráadásul sosem megy szabadságra. Ő a Mindenható Isten, aki teremtette a mennyet és a földet, aki magára vette a büntetést a bűneid miatt, aki legyőzte a halált és aki minden nép fölött uralkodik. Ez a te pajzsod. Ő a te pajzsod. Azonban ahhoz, hogy a pajzs hatásos legyen, mindenképpen közel kell állnunk hozzá.

Tehát maradj a közelében, lásd meg, hogy mennyi mindenre képes és hidd el, hogy Ő érted van és meg fog óvni minden támadástól, vihartól és kétségtől, melyet életed során tapasztalsz.

 

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-lord-your-shield/

Isten hordoz

Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,
 akkor majd ő egyengeti utadat,
 és vezeti lépteidet!

Példabeszédek 3:6

Amikor legutóbb Európába utaztam, olyan mértékű kultúrsokkot és honvágyat éltem át, amire soha nem is számítottam, és olyan icipicinek és elveszettnek éreztem magamat, hogy megígértem magamnak, hogy soha többé nem megyek vissza oda dolgozni. (Azért nem zártam ki egy luxusnyaralás lehetőségét, barátságos idegenvezetővel és drága szállodával. Hátha, majd egy szép napon.) Ez nagyjából 20 éve történt. Két hete megszegtem a fogadalmamat.

Amikor meghallottam, hogy a Szeresd Nagyon Istent (amerikai) csapata a német nők közé készül szolgálati útra, az volt a legnagyobb aggodalmam, hogy a férjem és a lányaim hogy fognak boldogulni nélkülem. De ahogy közeledett az utazás időpontja, eszembe jutott a múltbeli rettenetes élményem, és már inkább amiatt aggódtam, hogy én mit fogok kezdeni a családom nélkül.

2000 januárjában, amikor még csak 18 éves voltam, Milánóban éltem, ahová anyukámmal költöztünk, hogy hátha sikerül fellendíteni a modellkarrieremet. Addig Amerikában, Dallasban (Texas államban) dolgoztam, és az volt az álmom, hogy ezentúl Milánó, Párizs és New York kifutóin fogok megjelenni. Kívülről nagyon izgalmasnak tűnt, valójában azonban életem egyik legnyomasztóbb időszakát éltem meg.  A zord észak-olasz téli hideg könnyedén bekúszott a kabátnak nevezett kis lenge ruhadarabom alá. Ugyan az ügynökségemtől kaptam egy mobiltelefont, de senki nem tudta átállítani angol nyelvre. Akárhány üzenetet is hagytam, egyikre sem érkezett válasz. Minden pincér azt kérdezgette, hogy buborékos vagy mentes vizet kérek, nekem viszont minden vágyam egy repülőjegy lett volna haza.

Napjaim nagy része azzal telt, hogy néztem a végeláthatatlan nevű utcatáblákat, számtalanszor álltam az albérletünk udvarán a hajnali órákban, frissen mosott, törölközőbe csavart hajjal, hogy néhány mondatot válthassak a barátommal, aki Texasban volt. Soha nem volt képes megérteni az időeltolódást. A Dolce Gabbana cégnél a főnökeim pedig csak azt hajtogatták a foguk között sziszegve, hogy „Mosolyogj, Amanda!” Nem tágított mellőlem a szenvedés, miután sikerült azt egyszer vidámságnak feltüntetnem.

Aztán egy újabb hosszú nap után, melynek végén nagy tányér gőzölgő tésztával próbáltam vigasztalódni, ahogy hazaértem az albérletünkbe, anya épp telefonált. Valami történt otthon a testvéremmel, és súlyos volt a helyzet. Meg sem tudtuk várni a divathetet, ami már csak néhány héttel később lett volna, azonnal haza kellett utaznunk Texasba. A milánói kínjaim nem is voltak hasonlíthatók ahhoz a szomorúsághoz, ami otthon várt.

Ahogy a testvérem lábadozott, vele együtt gyógyultam én is. Túl sok volt mindez. Eldöntöttem, hogy soha többé nem akarok ilyen messzire menni az álmaim hajszolása érdekében. Csődtömegnek éreztem magam. Persze miután férjhez mentem és anya lettem, és megismertem Krisztust sok-sok évvel később, rájöttem, hogy nem is azt az utat szánta nekem Isten.

Amikor még csak ismerkedtem Istennel, a Példabeszédek 3:5-6 versei óriási változást jelentettek.

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Amikor a magam útját jártam, csak szomorúságot találtam. Ebben már volt tapasztalatom. Viszont amikor elkezdtem Istenben bízni és teljes szívből Őt szeretni, ezerszer is megmutatta, hogy az Ő útjai a lehető legjobbak.

Már hét éve bíztam magamat az Úrra, amikor történetírói munkát ajánlottak a Szeresd Nagyon Istent csapatában. Könnyű szívvel fogadtam el. Isten hihetetlen módon munkálkodik ezen a szolgálaton keresztül, és ideje volt, hogy valaki írásba is foglalja mindazt, amit Ő végzett, hogy minél többekhez eljuthassanak ezek a történetek, nehogy elszalasszuk azokat az alkalmakat, amikor Isten dicsőíthetnénk együtt. Még csak alig egy éve dolgoztam az SZNI-nek, megtudtam, hogy Németországba kell utaznom történeteket írni. Meglepő módon újra könnyen rábólintottunk a családommal együtt.

Ahogy közeledett az utazás időpontja, megrémültem. Mi van, ha odaérek, és nem tudom elolvasni a kiírásokat, ha egész nap csak enni akarok és magamba roskadok, mialatt ezek a drága nők az én munkámra lennének utalva? Mi van, ha a milánói élményemhez hasonlóan újra leblokkolok, és minden csodás eseményről lecsúszom? Mi van, ha cserbenhagyok mindenkit? Mi van, ha megint csődöt mondok? De a férjem és a családom napról napra bátorítottak, Isten pedig utat készített. Így tehát nem tehettem mást, átengedtem az irányítást Istennek, és elindultam. Isten pedig végig hordozott.

Első sorból élvezhettem, milyen drága pillanatokat élnek át együtt ezek az Istennek szolgáló nők. Hogyan ölelik át egymást, hogyan tanulnak egyre többet és többet az Úrról, és ahogy csak kapkodtam a fejem sokféle nyelv között, Isten dicsőségére, megváltoztam. Már nem kellett bogarásznom az utcaneveket, mert ott voltak a barátaim, akik eligazítottak. Nem blokkoltam le és nem görnyedtem össze a félelemtől, mert végig elborított a szeretet. Hasznos voltam, még élveztem is, és kiteljesedtem. Úgy éreztem, újra a helyemen vagyok.

A nélkülem töltött öt nap a férjem és a lányok számára is diadalmas volt. Nagyszerűen boldogultak. Az pedig, hogy óceánokon át utaztam Krisztusért, és mégsem omlottam össze, az pedig az én diadalmam volt.

Amikor az enyém volt a döntés lehetősége, az örvény lefelé húzó erejével haladtam a mélybe és végül gödörbe estem. Mégis, Isten várt rám. Most viszont Rá hagyom a döntést, Ő pedig egyenes ösvényen vezet az ígéreteivel. Hordoz engem. Nagyon örülök, hogy megszegtem a magamnak tett fogadalmamat, és helyette Isten ígéreteit követtem egészen Németországig. Imádkozom azért, hogy te is engedd, hogy Isten vezessen, mert az Alkotó útja sokkal jobb, mint amit ki tudnánk erőszakolni magunknak.

Legyen Övé a dicsőség!

Amanda

 

Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.

Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszerre nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-carries-me/

Veletek vagyok a világ végezetéig

„Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!” – Máté 28:20

Érezted már úgy, hogy Isten egy lehetetlen helyzetbe helyezett? Vagy talán úgy érzed, hogy olyasmit kér tőled, ami bőven meghaladja a képességeidet? Valószínűleg pont így éreztek a tanítványok is, amikor Jézus ezt a parancsot adta nekik: „Menjetek a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon!”

Minden embert az egész világon. Mégis hogyan?

El tudom képzelni, mennyi félelem, kétség és hitetlenség töltötte el őket. Ismerték Jézust. Tudták, hogy ő Isten, és hogy az akarata tökéletes. De… minden embert? Az egész világon?

Emlékszek az első alkalomra, amikor Caracasból az Amazonas vidékére utaztam. Több mint 15 órán keresztül buszoztunk. 6-7 óra elteltével nem láttam mást, csak a tájat. És még több tájat. Aztán átkeltünk egy folyón. Aztán megint táj jött. És átkeltünk még egy folyón. Aztán még több táj, majd az Orinoco-folyó. Aztán átkeltünk az Orinoco-folyón is, végül másfél órányi tájnézegetést követően megérkeztünk Puerto Ayacuchóba.

Forgott velem a világ. Uram, mégis hová hoztál engem?! Ifjú házasok voltunk, és a férjem izgatottam vitt el a szülőfalujába. Akkor már tudtam, hogy Isten arra hív, szolgáljam őt az esőerdőben, így készültem ugyan az útra, mégis annyira fáradt és túlterhelt voltam, hogy nem akartam mást, csak elszaladni. Az Apostolok cselekedetei 1:8-ban arra olvasunk felhívást, hogy tanúk legyünk – egészen a föld végső határáig.

Nahát, én aztán a föld végső határán éreztem magam!

Jézus pontosan tudta, hogy mire gondolnak a tanítványok. Tudta, hogy össze vannak zavarodva, és hogy rémültek. Tisztában volt azzal is, hogy a feladat hatalmas volt és nehéz; sokkal nagyobb, mint a tanítványok.

Jézus mégis ezt parancsolta nekik:

Menjetek a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon,

Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében!

Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!

Majd ezt az ígéretet tette:

Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!”

„Nem a saját erőnk visz minket. Annak a felhatalmazásával megyünk, aki megteremtette és megváltotta a világot.” – John Piper

Talán Isten arra kér most téged, hogy tedd meg a lehetetlent. Arra kér, hogy tégy valamit az Ő dicsőségére, hogy kiterjeszd a kegyelmet és megbocsáss valakinek, aki megbántott. Talán arra kér, hogy mondj le valamiről, amit szeretsz; hogy engedd el azt a barátságot, hogy tárcsázd azt a bizonyos számot. Talán arra kér, hogy többet adj. Többet az idődből. A pénzedből. A kényelmedből.

Bármire is kér Isten, ugyanaz az ígéret vonatkozik rád, mint amit akkor adott a tanítványoknak, amikor megparancsolta nekik a világba való kimenetelt:

Veled leszek. Mindig.

Az Ő hatalma az, amely küld bennünket, vezet bennünket és erőt ad nekünk.

Az erő Krisztusban van.

Amikor a feladat lehetetlennek tűnik, ne arra gondolj, amit te nem tudsz megtenni! Nézz fel Jézusra! Vedd el az erőt, ami Benne van elrejtve a számodra! Ne feledd, hogy Ő mindig veled van, és nincs olyan dolog a világon, amit az Ő segítségével ne tudnál megtenni!

Jézus egy teljesítendő küldetéssel látta el a tanítványokat, de nem egyedül küldte el őket. Az Ő folyamatos jelenlétének ígérete több, mint elégnek bizonyult abban, hogy megerősítse és vezesse a tanítványokat, akik engedelmeskedtek Jézusnak és elindultak minden embert tanítvánnyá tenni.

Veletek vagyok. Mindig. Amíg ez a korszak véget nem ér.

Engedd, hogy Jézus drága hangja a füledbe súgja ezt a gyönyörű ígéretet a mai napon! Engedd, hogy az Ő jelenléte adjon neked erőt elvégezni azt a feladatot, melynek elvégzésére Ő kért meg.

Megelégedve az Ő szolgálatában,

Edurne

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/i-am-with-you-to-the-very-end/

Ő vigyáz rád

Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” – Zsoltárok 1:6

Számomra az első zsoltár az evangélium lényegének egyszerű, tömör összefoglalása. Arra ösztönöz, hogy kövessük Krisztust, és hogy igazságban járjunk. Mivel vizuális típus vagyok, ez az Igevers több képet is felvillant bennem.

  • Néha úgy képzelem, hogy egy ösvényen járva útelágazáshoz érek, és választanom kell, merre haladjak tovább.
  • Néha van turistajelzés, ami viszont nem biztos, hogy könnyen olvasható.
  • Néha távolra ellátunk, máskor viszont akadályozottak a látási viszonyok.
  • Vannak gyönyörű, békés útszakaszok, de benőtt, veszélyes ösvények is.
  • Ismerős utak, és ismeretlenek.

Ilyen az élet, nem igaz? Isten látja és ismeri utunk minden apró részletét, azt is, amit itt töltünk, és azt is, amit majd Vele, még ha ezek a részletek nem is egyértelműek számunkra.

Figyel bennünket, és velünk van. “Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága.” Zsoltárok 119:105.

Nem fogunk tudni tökéletesen járni az igazság ösvényén. Képtelenek vagyunk igazak lenni, de Jézuson keresztül bőséges a kegyelem. A kérdés pedig az, hogy Isten tetszésére tesszük, amit teszünk, vagy a világ dicséretére vágyunk? Ha Istenére, annak örök értéke van, de a világ és annak gonoszsága végül el fognak pusztulni.

A jó hír az, hogy bár menthetetlenül el fogunk tévelyedni, soha nincs késő visszafordulni, másik utat választani, vagy tanácsot kérni. Isten szereti a bűnbánó szívet, és kész visszafogadni a tévelygő lelket.

Minden azon múlik, mit válaszolunk Krisztusnak. Első lépésként kérjük meg Őt, hogy legyen személyes Megváltónk, a következő lépés pedig, hogy igyekezzünk Isten akaratában járni, és a lelki érettségben növekedni.

Robert Frost amerikai költő így írt erről:

“Két út vitt át a fák sűrüjén,
S a ritkábban járt lett az enyém,
A különbség ebben áll csupán.”
(Hárs Ernő fordítása)

Kegyelem és békesség veletek!

Sara

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/he-watches-over-you/

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 3. hét / 2. nap

Isten nem akarja, hogy bárki elvesszen

Olvasd el: Jónás 3:4-6

IMÁK: 2 Péter 3:9

Elképzelem Jónást, mennyire csodálkozott, mikor látta, hogy Ninive népe hogyan reagált Isten üzenetére. Ninive emberei böjtöltek, úgy gyászoltak, mintha valaki meghalt volna. Nagy bizalommal tértek meg Istenhez, komolyan vették bűneiket és tudták, hogy az Ő kegyelmére és megbocsátására van szükségük.

Bevallom, voltak gondjaim Isten időzítésével. 16 évig imádkoztam a családom megtéréséért, de egyikük sem fogadta el Krisztust megváltójaként. Édesapám másfél éve halt meg, és bár tudom, hogy hallotta az evangéliumot, fogalmam sincs, hogy megtért-e. A világ legkedvesebb embere volt, és mikor láttam, hogy nála kevésbé kedves emberek átadják az életüket Jézusnak, elszorult a szívem.

Ez történt Jónással is. Nem gondolta, hogy a niniveiek megérdemlik, hogy megtérjenek. De arra vagyunk elhívva, hogy megosszuk Jézust mindenkivel. Elfelejtjük, hogy a mi feladatunk megosztani a jó hírt (Máté 28:19), de a Szent Szellem munkája meggyőzni a világot a bűnről (János 16:8). Elfelejtettem – Jónáshoz hasonlóan -, hogy édesapámnak és a világ legkegyetlenebb gyilkosának egyformán szüksége van Jézusra, és Isten megváltásra szoruló bűnösökként tekint az emberekre, függetlenül attól, hogy emberi mérték szerint mennyire jók vagy rosszak.

Nehezedre esik megosztani az evangéliumot bizonyos emberekkel? Úgy gondolod, hogy egyes emberek inkább „megérdemlik” a megváltást, mint mások? Kedves barátnőm, mindannyian bűnösök vagyunk és mindannyiunknak Jézusra van szükségünk. Dicsérjük Istent azért, mert az Ő akarata az, hogy senki se vesszen el!

 

Uram, segíts emlékeznem, hogy a megváltás Tőled van, az én felelősségem az, hogy beszéljek Rólad másoknak, megosszam az örök élet ajándékának hírét mindenkivel. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

1. és 2. Thesszalonika – 3. hét / 1. nap

Olvasd el!: 1 Thesszalonika 5:1-3

IMÁK: 1 Thesszalonika 5:2

Pál elmagyarázza, hogy az Úr visszajövetelének napja az ítélet ideje lesz a földön és úgy jön majd el, mint a tolvaj az éjszaka közepén, teljesen váratlanul. Akik hitüket Krisztusba vetették, azoknak nem kell aggódniuk ettől a naptól vagy időszaktól, mert Isten addigra, mire a történelemnek ez a megjövendölt időszaka eljön, már elvitte a földről az övéit. Sajnos azonban, akik nem Krisztusban vannak, azok nem találnak védelmet az egyre erősödő és gyakrabbá váló szenvedésektől.

Békéd és biztonságod Isten hűséges kezében van. Nem kell félned a jövőtől, mert Isten igazságossága védelmezni fog az eljövendő ítélettől. Isten hűségesen megtartja ígéretét és megvédi gyermekeit.

 

Atyám, köszönöm a Menny ígéretét. Segíts, hogy várjam a visszajöveteled, és bízzak abban, hogy Te teljes mértékben ura vagy életem minden egyes napjának.

 /YouVersion/

 Fordította: Bolbás Viola

Félelem és aggodalom – 6. hét / 4. nap

Légy az Ige cselekvője!

Ahogy tanulmányunk végéhez közeledünk, sok kulcsfontosságú Igét megnéztünk a Szentírásból, melyek arról szólnak, hogy milyen segítséget kapunk a félelem és aggodalom idején. Heteket töltöttünk el Isten Igéjén elmélkedve és megvallva az Ő ígéreteit. Ugyanakkor, ha nem szívleljük meg az Ő Szavát, fáradozásaink hiábavalóak voltak.

A Biblia arról is beszél, milyen fontos, hogy a hitünk cselekedetekben is megnyilvánuljon. Amennyiben csak hallgatói vagyunk Isten Igéjének, de cselekvői nem, az életünk semmiben sem fog megváltozni. Ha viszont gyakoroljuk is a tanultakat, meg fogjuk tapasztalni Isten áldását. Növekedni fogunk Krisztussal való kapcsolatunkban és változni fog a felfogásunk. Elkezdjük megtapasztalni a békességet.

Az Isten Igéje szerinti cselekvéshez hitre van szükség, de Isten felruházott minket, hogy meg tudjuk tenni az első lépést. Velünk van egész idő alatt. Vezet az úton.

Milyen lépést kell tenned hitben? Talán félsz attól, hogy hitben mozdulj, de Isten békessége veled lesz ahogy megteszed a következő lépést, hitben.

Mennyei Atyám, adj bátorságot hitben járni és Benned bízni. Ajándékozz meg a Te békességeddel, amint a bizalmamat Beléd és a Te terveidbe vetem. Óvd a szívemet. Segíts, hogy több legyek mint csak az Igéd hallgatója. Add meg a szükséges erőt a következő lépéshez. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Félelem és aggodalom – 5. hét / 2. nap

Szavak, melyek kijelentik Isten ígéreteit

A Teremtés óta Isten hűségesen megtartotta az embereknek tett ígéreteit. Amikor levertek vagyunk, gyakran elfelejtkezünk azokról az alkalmakról, amikor Isten betartotta a szavát. Igéjén keresztül az Úr arra kéri népét, hogy térjenek vissza és emlékezzenek az Ő szavaira, munkájára. A mi szerető Atyánk tisztában van azzal, hogy gyengeségünkben felejtünk. Ezért Ő gyengéden emlékeztet minket az ígéreteire.

Isten Krisztusban elkötelezte magát, hogy minden szükségünket kielégíti. Jézuson keresztül bizonyosságunk van arra, hogy a legsebezhetőbb állapotunkban is fordulhatunk Mennyei Atyánkhoz. Nem kell félnünk az elutasítás következményeitől vagy attól, hogy visszautasítást hallunk.

Ez jó hír! Mivel feledékenyek vagyunk, gyakorta emlékeztetnünk kell magunkat ezekre az ígéretekre. A kulcs-Igék memorizálása segít, hogy fejből tudjuk Isten felénk való kötelezettségvállalásait. Így fel tudjuk idézni őket akkor is, amikor leginkább szükségünk van a megnyugvásra.

Milyen gyakran használod fel Isten kinyilatkoztatott ígéreteit szíved védőpajzsaként a világ fenyegetéseivel szemben? Próbálj meg mindennap időt szánni arra, hogy elgondolkodj egy ígéreten, amit Mennyei Atyád adott neked. Ő szeret téged, és azt akarja, hogy tudd, mi mindent vállalt fel, hogy megtesz érted.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy annyira szeretsz engem, hogy elkötelezted magad felém. Köszönöm, hogy Krisztuson keresztül bizonyságot adsz nekem a Veled való szövetségi kapcsolatról. Segíts, hogy emlékezzek mindennap az ígéretekre, amiket nekem tettél és segíts, hogy ígéreteid miatt bizonyosságban járjak. Dicsérlek Téged hűségedért. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Virág Eszter