igazság Archives - Szeresd Nagyon Istent

Utánozd Istent

október 9, 2020október 9, 2020Leave a comment

Olyan helyen és időben nőttem fel, ahol a WWJD? (Mit tenne Jézus? angolul What would Jesus do?) karkötők népszerűek voltak. Olyan sok volt belőlük, hogy szinte klisévé, tömeges paródiává váltak.

De valójában ez egy remek kérdés, amit minden helyzetben feltehetünk magunknak. Mit tenne Jézus?

Vajon áthidalná a politikai konfliktusokat azért, hogy azt az embert is szeresse, aki vele ellentétes véleményen van? Bizonyára.

Vajon szeretettel és kegyelemmel fordulna a megtört emberekhez, ahelyett, hogy lekicsinyelné az igazságot, amit Isten a Biblián keresztül közölt velünk? Biztosan.

De hogyan élhetnénk úgy, mint Jézus?

János harmadik levelének 11. versében ez áll: „Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent.”

A felszínt kapargatva ez viszonylag könnyűnek tűnhet, de a világ különösen cseles a határok feszegetésében. Az, ami látszólag jó, nem biztos, hogy kedves is. Ami eleinte helyénvalónak tűnik, lehet valójában álruhás képmutatása csupán a népszerűségnek vagy a politikai korrektségnek.

Hálásak lehetünk azért, hogy (ahogy mindig) a Biblia most is segít nekünk.

A Filippi 4:8-ban ez áll: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”

A Galata 5:22-23 szintén iránymutatást ad arra, hová irányítsuk az energiánkat és milyen tulajdonságokat alakít ki a Szentlélek az életünkben. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Nem utánozhatjuk Isten hatalmát, mindenhatóságát vagy örökkévalóságát, de tökéletes példát kaptunk a jóságra – és az Isten szerint valóságra – Jézusban.

C.S Lewis olyan szépen írt erről a Szeretet négy arca című művében: „Életünk során, Isten utánzása – azaz a szándékos másolás, amely független az Ő képmására alkotott mivoltunktól és természetünktől – alatt a megtestesült Isten utánzását kell értenünk. Példaképünk nem csupán a kereszten függő Jézus, hanem az ácsműhely, az út, a tömeg, a zajos követelések, a goromba ellenállás, a békétlenség, a félbeszakítások és a magánéletet nélkülözésének Jézusa. És habár, érdekes módon, ez annyira más, mint amit mi isteni létnek tekintünk, mégis, ez nem csak olyan, mint, de maga az isteni élet emberi körülmények közötti működése.” (nem hivatalos fordítás)

Sosem leszünk tökéletesek, de harcolnunk, imádkoznunk és gyakorolnunk kell azért, hogy az Ő igaz gyermekei lehessünk.

Hadd nyerjen a világ az életünkön keresztül bepillantást élő Istenünk jóságába és a mennyei reménységünkbe!

Fordította: Szabó Eszter

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/imitate-what-is-good/

Szeretet: a tanítványság útja

október 7, 2020október 6, 2020Leave a comment

Néhány évvel ezelőtt az egyik főiskolai mentorom felvette velem a kapcsolatot, miután hosszú ideig nem is hallottunk egymásról. Egyetemistaként nagyon közel álltunk egymáshoz, de aztán az élet közbeszólt. Elköltöztem, férjhez mentem, családot alapítottam, majd mivel közel egy évtizedig másik államban éltem – a karácsonyi üdvözlőlapokon és alkalmankénti email váltáson kívül – nem tartottuk egymással a kapcsolatot. Néhány évenként megbeszéltük életünk nagy történéseit és ilyenkor mindig úgy éreztem, elmerülök a bölcsességében.

Egy nap, az egyik ilyen beszélgetésünk után, emailt kaptam tőle, amiben ezek az életet adó szavak álltak: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.” A szememet elöntötték a könnyek, majd végigcsorogtak az arcomon, mert ezek a szavak magukban hordozták mentorom szeretetét és életet leheltek belém.

Iránymutatására, tanítására és mind időbeli, mint anyagi áldozatára úgy tekintett egykori tanárom, mint a szeretetteljes befektetésre az életembe. Az Úr iránt és irántam érzett szeretete miatt ennyi év elteltével is az Úrral járok (bár tökéletlenül) és arra vágyom, hogy az életemet az igazság szerint éljem.

Szeretem, Jézus szavait a Nagy Parancsolatban, hogy menjünk el az egész világra és tegyünk tanítványokká másokat: „Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:19-20).

János harmadik levelének negyedik verse rámutat a szépségre, ami a nagy parancsolatnak való engedelmesség következtében vár minket: „Semmi sem szerezhet nagyobb örömöt nekem, mint ha azt hallom, hogy gyermekeim az igazság útját követik.” Micsoda boldogság tudni, hogy a királyságért folytatott munkád jó gyümölcsöt terem! Mély megelégedést ad, ha a ma elvégzett munka és a szeretet, amit megosztunk másokkal, egy nap gyökeret ereszt és hűséggé, igazsággá növekszik.

Hát nem ez a tanítványság útja?

Megismerni Isten szeretetének gazdagságát, tanulni róla és látni „akcióban”, már életünk hajnalán, majd engedni, hogy az életünket valami csodálatossá formálja – aztán egy nap azzá válni, aki megfogja egy hitben fiatalabb társának a kezét és segíti őt eligazodni az élet örömeinek és nehézségeinek tengerében?

Jézus tanítványaiként nekünk is tanítókká kell válnunk – ez egy áldott, életadó elhívás, érdemes arra, hogy teljesen neki szenteljük a figyelmünket.

Évekkel később újra gyakorlom a kapcsolatot, amit egykor a mentorommal folytattam. Egy csésze kávé és nyitott Biblia felett találkozom gyülekezetünk főiskolás lányaival. Beszélgetünk az életről, a bűnről, kapcsolatokról, karrierdöntésekről – mindenféléről! Időnként specifikusan az Írásról elmélkedünk, máskor pedig megosztjuk egymással életünk történéseit. Gyakran úgy jövök el ezekről az alkalmakról, hogy így imádkozom: „Atyám, tartsd őt közel magadhoz! Add, hogy ez az együtt töltött idő ne vesszen kárba! Segítsd őt, hogy meglássa irántad érzett szereteted nagyságát és engedd, hogy örökre megváltoztassa az életét!”

Még nem tekinthetek megelégedéssel Isten gyümölcseinek növekedésére az életükben, de azt tudom, hogy Isten arra hív, hogy ne tartsam meg szeretetét magamnak. „Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.” (Filippi 1:6). Már nagyon várom, hogy egy nap majd elküldhessem az emailt, amiben ez áll: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.”

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/love-the-way-of-the-disciple/

Fordította: Szabó Eszter

Igazságban járni

október 2, 2020október 2, 2020Leave a comment

Nem tagadhatjuk, hogy az igazságban erő lakozik.

János második levelének első négy versében összesen ötször szerepel az igazság szó.

Hitünk alapja az igazság, erre mutat rá a János 8:32, ami így szól: „megismertétek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”

Anyaként én is tanúsíthatom, hogy mekkora öröm tölti el a szívem, hogy a gyermekeim az igazság szerint élnek. Mindig öröm látni, amikor gyerekek felnőnek és igazságban járnak, de van abban valami plusz boldogság, ha azokat látod Isten Szava szerint élni, akiket te magad tanítottál. Úgy gondolom, hogy ez tükröződik vissza a 2 János 4-ben, amikor János azt írja, hogy „nagyon megörült”, a hívők Isten parancsolatai szerint járnak.

Egy szó különösen kiugrik nekem ebből az igerészből: „olyanokat”. János azt mondja: „Nagyon megörültem, amikor gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazság útján járnak, ahogy az Atya-Isten parancsolta.” (2 János 4) Ez azt jelenti, hogy voltak olyanok is, akik nem az igazság szerint éltek. Ez egy megszívlelendő figyelmeztetés! Milyen rémisztő ez a valóság. Olyasmi, ami miatt minden nap térdre kell ereszkednünk.

Egy valamit biztosan tudok: a hűtlenség, a válás, az egyedülálló anyaság ellenére, ma sokkal szenvedélyesebb és odafigyelőbb anya vagyok, mint voltam a családom szétbomlása előtt. A pusztulás, ami a családomat érte, lehetőséget adott arra, hogy felálljak és komolyan vegyem gyermekeim megtérését. Nem gondolhattam többé, hogy biztonságban, az ellenség hatókörén kívül élünk. Nem mintha előtte nem vettem volna komolyan a hitüket, de teljesen más, ha egy olyan támadást tapasztalsz, mint amilyet mi átéltünk a családommal. A Sátán nem csak rossz anyával kezdett ki, de ma már gyermekeim is szenvedélyes imaharcosok, akik saját szemükkel látják Isten jóságát és gondviselését az életükben, miközben újraépítettük az életünket a hamvainkból. Azt, ami a pusztulásunkat célozta, az Úr jóra fordította, az Ő dicsőségére. Ez az igazság!

Ebbe az igazságba kellett kapaszkodnom a sötét napokban is, és ebbe kapaszkodok ma is, miközben az új életemet élem. (Az is segít, ha a gondolataimnál hangosabb dicsőítő énekeket hallgatok!) Valóban harc folyik a gondolatainkért! Minden hazugságtól, ami befészkelte magát a gondolatainkba és minden helyesnek tűnő kísértéstől az igazság szabadított meg. A csalódottság olyan játszótér, ahol az ellenségünk élvezettel játszik és gáncsol ki minket. De a veszteség, a gyász és a csalódottság idején még erősebben kell kapaszkodnunk Isten igazságába, és megélni azt, amit hiszünk. Nem engedhetjük meg, hogy csak nyugtázzuk az igazságot, vagy gyermekkori emlékeink közé soroljuk, hinnünk kell benne és a szerint kell élnünk ma is.

Amikor árultuk a házunkat, a gyerekekkel minden este imádkoztunk és elmondtuk, hogy bár nem tudjuk a ház eladása után hová fogunk költözni, hisszük, hogy az Úrnak jó terve van velünk. Olvastuk a Bibliát (Róma 8:28, Galata 6:9, Jeremiás 29:11), elmondtuk az ígéreteit és hittünk a Szavának. Könnyen elmerülhettünk volna a félelemben és a kételyben, de ehelyett az Úrban bíztunk. Sátán legnagyobb vágya az volt, hogy félrevezessen minket, és rávegyen arra, hogy megkérdőjelezzük a számunkra kedves értékeket és igazságokat.

A házunkat pont jókor adtuk el és gyermekeimmel megláttuk, hogy mit tervezett számunka Isten. A hét éves fiam mondta ki először: Anyu, miközben mi arra vártunk, hogy eladjuk a házat, Isten építette az otthonunkat.

És akkor próbálj meg ne sírni!

Úgy gondolom, hogy nem volt nagyszerűbb pillanat, mint amikor saját fiam ismerte fel, mit tett értünk Isten.

Ha János örvendezett azon, hogy a hívők megtartották az igazságot, el tudod képzelni, mennyire örülnek a mennyben, ha igazságban, szeretetben, kegyelemben és könyörületben élünk?

Ima: Uram, köszönöm az igazságodat. Köszönöm, hogy Te közel vagy a megtört szívűekhez. Köszönöm a tervedet, hogy távol tarts az ártalmaktól. A Te Szavad az igazság és ez az igazság csengjen mindenki fülébe, akinek szüksége van Rád, vagy az emlékeztetőre, hogy ki vagy Te ma is.

A képhez tartozó alt jellemző üres; kelli.png a fájlnév

Forrás: https://lovegodgreatly.com/walking-in-truth/

Fordította: Szabó Eszter

Korlátlan szeretet

szeptember 23, 2020szeptember 22, 2020Leave a comment

Olvastál már bármit a szeretetnyelvekről vagy próbáltad már kitalálni, milyen módon szeretsz szeretetet kapni? Amikor a férjemmel jegyesoktatáson vettünk részt, tesztet töltöttünk ki, hogy megtudjuk, mi a szeretetnyelvünk. A házasság elmúlt tizennégy éve alapján biztosíthatlak titeket arról, hogy az eredmények nagyon helytállóak voltak, még ha szöges ellentétben álltak is egymással.

Az én szeretetnyelveim az ajándékozás és a dicsérő szavak, míg neki a testi érintés és szívességek. Ő csodálattal figyeli, ahogy életet lehelek a születésnapokba és az ajándékozós ünnepekbe, én pedig álmélkodva dőlök hátra, miközben ő és lányunk állandóan egymást ölelgetik. Számomra egy olyan teendő, mint a mosogatógép kiürítése, egyszerűen egy elvégzendő feladat. A szemét kidobása vagy a konyha kitakarítása munka után számára a szeretet megnyilvánulása.

Úgy tűnik, nyolcéves lányunk fő szeretetnyelve a minőségi idő: folyton elismétli, mennyire szuper, amikor hárman csinálunk valami újat vagy szórakoztatót. Más embereket jól szeretni azt jelenti, hogy nemcsak a szavainkat vetjük latba, hanem a tetteinket is, és csodálatos Istenünk szeretetét utánozzuk, aki tudja, hogyan kell tökéletesen szeretni minket.

Mai verseink János első levelében arra emlékeztetnek, hogy nemcsak a kimondott szavakkal szeretünk, hanem cselekedeteinkkel és az általunk elhitt igazsággal is. János levelének célja, hogy visszavezesse a hívőket a hit alapjaihoz. Számára a középpontban az igazság áll, nem pedig a vélemény, és olvasói figyelmét visszairányítja Jézus legfontosabb parancsolatára: szeressétek Istent és szeressetek másokat.

János „kedves gyermekeiként” szólítja meg hallgatóságát és ezt a kifejezést hét alkalommal használja levelében. Az apostol ezáltal nem lekicsinyelni szeretné őket, hanem szeretetteljesen eleveníti fel Isten országát, ahol az utolsókból lesznek az elsők. A Lukács 10:21-ben Jézus magasztalja a Szent Szellemet, aki elrejti a dolgokat a bölcsek elől és kinyilatkoztatja azokat a kisgyermekek számára. A Márk 10:14-ben Jézus arra ösztönzi tanítványait, hogy engedjék Hozzá a kisgyermekeket, mert övék az Isten országa. János olyan gyengédséggel és igazan ír, akárcsak egy apa a gyermekeinek vagy egy lelkész a gyülekezetének.

Ha átadtuk életünket Krisztusnak, és hisszük, hogy egyedül Ő a világ Megváltója, képesek vagyunk engedelmeskedni Neki. Ahogy hitünkben megerősödünk, az iránta való szeretetünkből fakad a vágyunk, hogy kedvére tegyünk és kövessük parancsait. Amikor felismerjük az irántunk érzett szeretetét, képesek vagyunk törődni hívőtársainkkal és a minket körülvevő világgal és szeretettel viszonyulni feléjük. A Krisztusba vetett hit, a parancsolatai iránti engedelmesség és a mások iránti szeretet mind központi elemei a Krisztussal járásunknak. Ebben akkor nyerünk majd bizonyosságot, ha egyre közelebb kerülünk Hozzá, és folyamatosan átadjuk Neki életünket és szívünket.

Abból tudják, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretünk. Olyan szeretettel szeretünk, amelyet nem korlátoznak a szeretetnyelvek vagy a személyiségtesztek, hanem a Jézussal szorosan kapcsolatban álló szív túlcsordulásából fakad. Amikor hitünket Isten iránti engedelmességünk révén gyakoroljuk, az eredmény a szeretet. Szeretünk, mert Ő szeretett minket először, és amikor Isten példáját követjük, akkor másokat is jól tudunk szeretni, ezáltal mélyebb kapcsolatra hívva őket azzal, Aki már akkor szeretett minket, amikor még nem voltunk mások, mint szeretetlen roncsok.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/unlimited-love/

Fordította: Szaniszló Tünde

Bevezetés a János 1, 2, 3 levele – Ismerd meg a szeretetet tanulmányba

szeptember 12, 2020szeptember 12, 2020Leave a comment

„Szeressétek egymást!”

János apostol leveleiben tizenháromszor szólítja fel olvasóit arra, hogy szeressék egymást. Kifejti, hogy ez miért is olyan fontos: ez jelzi a világ számára Jézusba vetett hitünket, így tudunk engedelmeskedni Istennek és ez hoz örömet másoknak és nekünk is.

Ezt a három levelet csaknem kétezer évvel ezelőtt írta valaki, aki együtt járt, beszélt, nevetett és sírt Jézussal. János üzenete ma is időszerű, mert arra tanít, hogy úgy éljünk, ahogyan Jézus élt, úgy szeressünk, ahogyan Jézus szeretett és arra, hogyan válhat teljessé az örömünk Őbenne.

Széles körben elfogadott a nézet, miszerint János 1., 2. és 3. levelét János apostol, a szeretett tanítvány írta, aki egyben János evangéliumának és a Jelenések könyvének is a szerzője. Pál és Péter mártírhalála után, körülbelül Kr.u. 67-ben, János Efézusba költözött, és ott írta meg a leveleit. A tudósok az evangélium és a levelek születését Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történő lerombolása utánra és Kr.u. 95. előttre datálják, amikor is János száműzetésbe vonult Pátmosz szigetére.

Bár más szándékkal, más közönségnek íródtak, János három rövid levele ugyanazt a témát dolgozza fel: egymás szeretetét. János először Jézus Krisztus egyszerre teljesen isteni és teljesen emberi mivoltát elemzi, valamint azt az egységet, amelyet a hívők élvezhetnek, ha osztoznak Krisztus szeretetében. Másodszor arra bátorít, hogy maradjunk hűségesek a Krisztus személyéről szóló igazsághoz és ahhoz, amit értünk tett. Harmadszor arra emlékeztet, hogy Krisztust tartsuk a szívünk, az elménk és a küldetésünk középpontjában.

Ez a három levél arra bátorít minket, hogy kövessük Isten parancsolatait és maradjunk meg Benne. János beavat minket abba, hogy milyen mély kapcsolat van a szeretet és az engedelmesség között, hiszen a mi Isten iránt érzett szeretetünk semmit sem ér az Ő irántunk érzett szeretete nélkül. „Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni” (1 János 4:19). Miközben azt kutatjuk, hogy életünkkel hogyan szerethetnénk nagyon Istent, tanulmányozzuk János szavait, melyek éppen ebben nyújtanak iránymutatást és bátorítást.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/know-love-introduction/

Alkalmazásra fel!

június 8, 2020június 9, 2020Leave a comment

„Ki veheti észre minden egyes tévedését?
Tisztíts meg engem a nem szándékos vétkektől is!” – Zsoltárok 19:12

Sokunk számára a csendes perceink legkedvesebb része, amikor a Bibliatanulmányozásunkat átültetjük a gyakorlatba. Olyan világban élünk, ahol mindenhez gyorsan hozzájutunk. Ez a felfogás pedig beszivároghat a Bibliatanulmányainkba is és arra sarkall, hogy a megfigyelés és az értelmezés kemény munkáját elhagyva hamar a „Hogyan tudnám ezt alkalmazni a mai napon, ezen a héten, az életemben vagy a helyzetemre nézve?” kérdésre ugorjunk. De, miként te is látod, már a tanulmányunk ötödik hetén járunk és csak most kezdünk az alkalmazásról beszélgetni.

Isten Szava Istenről szól, arról, hogy ki Ő, hogy milyen, és hogy hogyan lép kapcsolatba a népével. Nem rólad vagy rólam szól. Épp ezért az a lehető legfontosabb, hogy minél többet megtudjunk Istenről a Bibliából. Így lehet helyesen használni Isten szavát (2 Timóteus 2:15).

Ugyanakkor, Isten minket is bevon a történetbe azáltal, hogy alkalmazhatóvá teszi az Ő szavát mindannyiunk életében:

“Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, most a mi tanításunkat szolgálja. Azért írták le, hogy az Írások által felbátorodjunk, képesek legyünk a türelmes kitartásra, és erősen belekapaszkodjunk a reménységbe.” – Róma 15:4

Mielőtt azonban elkezdenénk alkalmazni Isten szavát az életünkben, biztosnak kell lennünk abban, hogy a lehető legpontosabban értjük a szöveget. Így fogjuk tudni jól alkalmazni azt. Emlékezz, hogy mit tanultunk az értelmezésről, a szövegnek csak egy jelentése van, de azt az egy jelentést többféle módon lehet alkalmazni.

Isten Szavában kétféle alkalmazásra találunk példát: az egyértelmű és a burkolt, vagy nem közvetlen parancsra.

Egyértelmű parancsok: az Írásban található egyértelmű parancsok gyakorlati dolgokra hívnak. Ilyen például a 2 Mózes 20:13, „Ne gyilkolj meg senkit!”. Az egyértelmű parancsok általában világosak, nem kell azon tűnődnünk velük kapcsolatban, hogy mit vár tőlünk Isten.

Burkolt, vagy nem közvetlen parancsok: olyan parancsok, amik egy igazságból következnek. Például a Zsoltárok 1:1-2: „Boldog és áldott, aki nem jár az istentelenek útjain, nem áll rá a bűnösök ösvényeire, és nem ül együtt a gúnyolódókkal, hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja, és éjjel-nappal azon gondolkodik.” Ezekben a versekben több burkolt parancsot is találhatunk, egyszer, hogy ne térjünk rá a bűnösök útjára és maradjunk távol az istentelenek tanácsaitól, mert azok ellentétesek Isten parancsolatjaival.

Amikor tanulmányozunk egy szöveget, kérdezzük meg magunktól, hogy milyen egyértelmű vagy burkolt parancsot kellene követnünk. Ha ráleltünk arra, akkor válaszoljunk arra, hogy hogyan reagálhatnánk megfelelően arra a parancsra.

De itt még nincs vége. Terjeszd ki az alkalmazást és válaszold meg a következő kérdéseket:

Milyen választ vár ez a szakasz a hívőktől?
Milyen választ vár azoktól, akik nem hisznek?
Milyen választ vár azoktól, akik megtörtek, akik elbátortalanodtak?
Milyen választ vár a büszkéktől, az arrogánsoktól?
Milyen választ vár a kétkedőktől?
Milyen választ vár a hűségesektől?

Adj hozzá kérdéseket te is ehhez a felsoroláshoz!

Az alkalmazás nagyon fontos része a Bibliatanulmányozásnak. Ez az, amikor fogjuk a tanultakat és átültetjük a gyakorlatba. De először meg kell bizonyosodnunk arról, hogy helyesen értjük azt, amit a szöveg tanítani akar nekünk, hogy jól tudjuk alkalmazni és ezáltal is tisztelni az Urat.

Amikor ma az Istennel töltött csendességed végére érsz, válaszolj a mai IMÁK versekre, a Zsoltárok 19:12-13-ra:

„Ki veheti észre
minden egyes tévedését?

    Tisztíts meg engem a nem szándékos
vétkektől is!

Óvdj meg, szolgádat, a szándékos bűnöktől,

    hogy ne uralkodjanak rajtam!

Akkor ártatlan leszek,

    és nem vétkezek ellened.”

Jézusra tekintve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/on-to-application/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Egy bűnös ember feljegyzései a méltóságban járásról

április 15, 2020április 15, 2020Leave a comment

Pál apostol arra kér minket, hogy az Istentől kapott elhívásunkhoz méltón éljünk (Efézus 4:1). Efézusiakhoz írt levelében az apostol arról beszél, hogy milyen elhívásunk van Krisztus követőiként; hogy miként döntött az Atya úgy, hogy örökbefogad minket, megbocsát nekünk és megvált bennünket.

Olyan életet élni, amely méltó effajta irgalomhoz és kegyelemhez, lehetetlen küldetésnek tűnik. Én például folyton elrontom. Nem szeretem bevallani, de túl gyakran cselekszek közömbösen és akaratlanul, amikor egy Krisztusközpontú napról van szó. A világ eltereli a figyelmemet, leterhel a sok tennivaló, és abban a tévhitben ringatom magamat, hogy nélkülem minden megállna.

A kegyelem nem a mi érdemünk, hanem Isten ajándéka (Efézus 2:8–9), hiszen sosem tudnánk megmenteni magunkat vagy kifizetni azt az árat, amelyet Jézus fizetett meg a kereszten.

Azonban hálából és engedelmességből törekedhetünk arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Tudatosan munkálkodhatunk azon, hogy a mai igeversekben említett alázat, szelídség, türelem, egység és békesség jelenjen meg az életünkben. Az olyan emberek élete, akik az alábbi tulajdonságokban bővölködnek, bizonyságtételül szolgál a figyelő, megváltásra váró világ számára, és egyben útjelző lehet a hívők közösségének is.

Beszéljünk csak az Efézus 4:3–6-ban említett egységről! Elárulása, letartóztatása és keresztre feszítése előtt a Gecsemáné-kert felé tartva Jézus kiemelten imádkozott a hívők egységéért (Lukács 17:20–21).

A megosztottság nem újdonság. Amikor Pál ezt a levelet írta, az efézusi gyülekezetnek meggyűlt a baja a zsidók és pogányok közti egység hiányával, ma pedig egy olyan világban élünk, amely végletes, kusza, előítéletes és osztályokra szakadt.

Én erre kétféleképpen tekintek:

1. Világ vs. Egyház (És itt „Egyház” alatt a keresztény hívők egész világra kiterjedő hálózatát értem.) A világ rengeteg területen olyan értékeket és eszméket tart fontosnak és hirdet, melyek szöges ellentétben állnak a szentséggel és Krisztus követésével. Csak hogy egy példát hozzak: az elterjedt nézet szerint határainkat az érzelmeinknek kell meghatározniuk, míg a Biblia nézőpontja szerint a határok felállításában a Szentírást, mint az igazság fokmérőjét kell alapul vennünk (büszkeség és alázat, erő és gyengeség, önzés és önzetlenség).

Nincs jogunk megváltoztatni vagy felhígítani a Szentírást azért, hogy kedvezzünk a világnak.

1. Az egyházon belüli és egyházak közötti megosztottság (És itt „egyház” alatt az emberek által vezetett, véges számú felekezetre és gyülekezetre gondolok, amelyek keretet adnak számunkra a dicsőítésre.) Nekünk, keresztényeknek közös hitünk és megváltásunk Jézus Krisztusban valami olyasmi, aminek minden perpatvart félre kellene söpörnie, legyen szó orgonáról vagy dicsőítésről, vagy arról, hogy a gyülekezetben ki kell-e öltözni vagy bármilyen ruhában megjelenhetünk; valamint el kellene törölnie mindenféle faji, műveltségi, társadalmi, politikai, vagy nemzeti korlátot. A sokszínűség nem feltétlenül eredményez megosztottságot (még a vélemények és elképzelések sokszínűsége sem), és nincsen jogunk ember alkotta kategóriák alapján elítélnünk egymást.

Jézus, Isten fia azért halt meg a kereszten, hogy megmentsen bennünket a bűneinktől. Egyedül Isten kegyelme ment meg bennünket, csakis hit által és csakis Krisztusban.

Ezek azok az alappillérei a keresztény hitnek, melyeket nem lehet megváltoztatni. A többi részletkérdés.

A feltámadás mindent megváltoztatott, beleértve azt is, ahogy egymáshoz viszonyulunk. Ebben a tekintetben nincs tehát különbség köztünk, mert világszerte minden hívő egy (Galata 3:28), és úgy mutathatjuk meg a világnak Krisztus szeretetét, hogy lebontjuk azokat a falakat, amelyek minden egyes nap közénk ékelődnek. Éljünk tehát alázatosan, de bátran, mindig arra törekedve, hogy Istent dicsőítsük, és hogy egyesítsük és megerősítsük a hívők világméretű családját. Tükrözzük életünkkel az evangélium reménységét!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/this-sinners-take-on-walking-worthy/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Reggeli emlékeztetők

április 6, 2020április 5, 2020Leave a comment

A Róma 8:1-11 versei nagyon különösen kedvesek nekem. Naponként szükségem van az emlékeztetőre, hogy „már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek”, illetve „annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik”.

Többször van szükségem ezekre az emlékeztetőkre, mint azt elismerném. Akkor, amikor gyengének, megtörtnek és erőtlennek érzem magam. Sokszor érzem úgy, hogy nem tudom elvégezni a feladatomat, mert folyamatosan eszembe jutnak múltbeli bukásaim és azon gondolkozom, ez alkalommal vajon miért is történne bármi másképp. Vannak olyan napok, amikor emlékeztetnem kell magam arra, hogy az az erő, ami segített Jézusnak felkelni a sírjából, segít nekem is felkelni az ágyból. Olykor az is kész csodának tűnik, ha a lábam már azelőtt a földre ér, hogy elöntené az agyamat a stressz és a napi teendők rohama. A múltbeli bukások és a kihagyott lehetőségek helyet követelnek maguknak a gondolataimban és a szívemben is. Ezeket a negatív gondolatokat a Róma 8:1 segítségével le tudom győzni, szavai enyhülést hoznak a szívembe, hálát adva Istennek Szavaiért amint lányaimmal kilépek az ajtón.

Ezek az Igék arra emlékeztetnek, hogy milyen kétségbeejtően szükségem van arra, hogy a Szent Szellem ereje munkálkodjon az életemben, ha arra vágyok, hogy életemet ne magamért, hanem az Ő Nevéért éljem. Szükségem van az életemben Jézus jelenlétére, mert sokszor kísért a világi vágy anélkül, hogy egyáltalán észrevenném. Könnyen kísértésbe hoz, hogy azt akarjam, amire nincs szükségem, hogy olyan dolog után sóvárogjak, amik nem az enyémek, hogy más akarjak lenni, mint a nő, akinek Isten teremtett. A szívem csapong és nekem naponként vissza kell vezetnem az igazsághoz, Jézushoz, az otthonába.

Jobb és rosszabb napjaimon is visszatérek ezekhez az Igékhez, mert meglátom bennük, hogy Isten mennyire szeret engem. Ahelyett, hogy azt az ítéletet hozná, amit érdemlek, Isten kegyelmet ad nekem. Nem kell félnem, amikor Mennyei Atyámhoz járulok, mert tudom, hogy szeretettel és nem kárhoztatással tekint rám. Jézus kereszten elvégzett csodálatos munkája miatt sosem kell szembenéznem a bűneim miatti ítélettel. A következményekkel igen, de nem az ítélettel. Jézus kifizette múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneim árát is. Emiatt az igazság miatt Istenhez futhatok segítségért és megbocsátásért, nem kell elbujdosnom tőle szégyenemben és bűntudatomban.

A Róma 8:10-11 arra emlékeztet, hogy nem kell a saját erőmre támaszkodnom. Krisztus ereje bennem él. Bennem és benned is. Milyen fantasztikus gondolat!

Ugyanaz az erő, amely feltámasztotta Krisztust a halálból, képessé tesz elvégezni az Ő akaratát. Megerősít, ha emlékeztetőt kapok ebből az igazságból. Jobb és rosszabb napjaimon sem vagyok egyedül, Jézus mindig velem van. Bármi álljon is az utamba, Ő előttem megy.

„Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült bennünket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Ez pedig élő reménységet jelent a számunkra.” – 1 Péter 1:3

Szeresd nagyon Istent,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/morning-reminders/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Megigazulásra vágyva

február 3, 2020február 3, 2020Leave a comment

Felzaklatnak a bűneid? Belefáradtál már abba, hogy újra és újra elbuksz? Néztél már magadra és kívántad, hogy bárcsak hasonlítanál jobban Istenre és lennél igazabb?

A Biblia az éhség és a szomjúság szinonimákat használja ezen lelki állapot leírására. Tudjuk, hogy milyen szomjasnak vagy éhesnek lenni. Tudjuk azt is, hogy étel vagy ital nélkül meghalnánk. Így van ez a lelki életünkkel is. Ha hosszú ideig lelki táplálék nélkül vagyunk, akkor az Istenről való tudásunk meggyengül és hitünk is kiszárad.

Jézus azt mondja, hogy az igazságra való éhség és szomjúhozás jó dolog. Jó, mert általában olyan dolgokra vágyunk, amiket szeretnénk, tehát, ha éhezünk az igazságra, az azt jelenti, hogy szeretnénk is. Egyben azt is jelenti, hogy megértettük a Róma 3:23-t:

„Hiszen minden ember vétkezett.”

Hol keressük, ha magunk nem érhetjük el a megigazulást? Önmagunk helyett az egyetlen Igazra kell néznünk. Jézusra kell tekintenünk.

„Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem. Egykor igyekeztem a Törvényt megtartani, és ilyen módon kiérdemelni, hogy Isten elfogadjon engem — ezzel azonban kudarcot vallottam.” – Filippi 3:9

Ha mélyen vágyunk arra, hogy Jézushoz hasonlóbbá váljunk, akkor ezért tovább fogjuk keresni Őt és alázatosak maradunk, megértve, hogy magunktól nem igazulhatunk meg és hálásak leszünk Jézusnak, amiért megigazít minket, annak ellenére, hogy nem érdemeljük meg azt.

De milyen egyszerű is telezsúfolni az életünket programokkal, tennivalókkal, munkával, barátokkal, a családdal való törődéssel, s amit a mindennapi élet megkíván. Nem így van ez mentálisan is? Teletömjük a gondolatainkat félelmekkel, aggodalmakkal, kétségekkel, keserűséggel és rögeszmékkel. Sajnos a zsúfolt élet eredménye, hogy az azonnalit keressük az örökkévaló helyett. A jó életet keressük az igazságosság helyett.

Emlékezzünk vissza a Máté 6:33-mal, ahol Jézus a lehető legjobb tanácsot adta:

„Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van.”

Most kezdődött csak az év, és mi szeretünk tiszta lappal kezdeni, ugye? A következő néhány hónapban szelektáljuk ki az életünkből a felesleget és váljon az igazság keresése a legfontosabbá számunkra.

Jézusra tekintve,

Jen

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/desiring-righteousness/

Elfogadni a fájó igazságot

november 20, 2019november 19, 2019Leave a comment

Amikor arra gondolunk, hogy igazat mondunk egymásnak, sokszor olyan szavak jutnak az eszünkbe, amelyektől jól érezzük magunkat, amelyek megmosolyogtatnak és amelyek feldobják a napunkat. Arra gondolunk, hogy hogyan emlékeztethetjük egymást bátorításképpen Isten Igéjének igazságaira, és ez valóban fontos.

Van azonban egy másfajta igazság, amelyet szintén ilyen lelkesen kell megosztanunk, ez pedig olyasvalami, ami az adott pillanatban nem esik jól; valami, amit nehéz meghallani és még nehezebb elmondani: ezek pedig a helyreigazítás szavai.

„A barátban akkor is bízhatsz, ha fáj, amit mond…” – Példabeszédek 27:6

Hát, ez nem hangzik túl kellemesnek. De mégis mit mondhat egy barát, ami fájhat?

Amiről a Példabeszédek könyve beszél, az a feddés és a helyreigazítás.

Az a fájó igazság, amelyről néha beszélnünk kell egymásnak, a bűn. Előfordul, hogy letérünk a jó útról; amikor rossz a hozzáállásunk, amikor önzőn viselkedünk, vagy felfuvalkodottak vagyunk. Néha rosszul mutatjuk be Istent és olyan dolgokat hiszünk el, amelyek nem állnak összhangban az Igével. Ezekben az esetekben szükségünk van valakire, aki odalép hozzánk és megosztja velünk azokat a fájó szavakat, amelyek megváltoztathatják az életünket és segíthetnek fejlődni.

Olyan nőknek kell lennünk, akik hajlandóak megbántani a barátaikat az ő érdekükben, és olyan nőknek kell lennünk, akik elfogadják egy barát sebző szavait.

„Az igazi barát nem egy huligán, aki szavaival a földbe döngöl minket, hogy bebizonyítsa az igazát vagy kiegyenlítse a számlát. A mennyei barát sokkal inkább egy szakképzett mentőápoló, aki letépi rólunk a kifogások nagy műgonddal szőtt álcáját, és visszasokkol bennünket az életbe. A mi érdekünkben sebez meg.” – Greg Morse

Szükségünk van olyanokra, akik hajlandóak azt mondani: mindez a panaszkodás méltatlan ahhoz, aki egy királyságot örököl majd.

Szükségünk van olyanokra, akik azt mondják: a szellemi lustaság nem elfogadható.

A Példabeszédek 27:17 szerint „az acélpengét acéllal élesítik, csakúgy, mint a barátok egymást csiszolják.”

Ahhoz, hogy az acélpenge éles legyen, egy másik acélpengével való kölcsönhatásra van szükség. Vassal élesítik a vasat. Valamiféle súrlódásnak kell létrejönnie. Kell, hogy legyen olyan barátod, aki hajlandó összecsapni veled – ez az összecsapás azonban épít, nem pedig rombol. Ez a fajta súrlódás élesebbé és használhatóbbá teszi az embereket. Akárhogy is, az összecsapás mélyíti a barátságot, mivel a fájó igazság kimondása őszintén szerető szívről árulkodik.

De hogyan fogjunk egy ilyesfajta igazság megosztásához?

Mindig szeretetben. Mindig kedves szavakkal.
A meztelen igazság mindig építő, sosem kegyetlen.

Jézus ennek a tökéletes példája. Ő volt maga a megtestesült kedvesség, a testet öltött szeretet, mégsem félt a bűnt bűnnek nevezni. Nem ódzkodott attól, hogy kimondja az igazságot, de ezt mindig szeretetben és gondosan tette, és sosem a pillanatnyi frusztrációját levezetve vagy kegyetlenül.

Mindig alázattal, és sohasem a magas lóról beszélve, egyfajta én-szentebb-vagyok-mint-te hangnemben.
Ne keressünk a kákán is csomót! Egyáltalán nem fontos barátunk minden egyes apró hibáját szóvá tennünk, mert nem erre lettünk elhívva.

Legyen ebben az 1 Thesszalonika 5:14 a vezérfonalunk: „nagyon kérünk benneteket, testvéreim, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem akarnak dolgozni és rendesen élni! Viszont biztassátok azokat, akik bátortalanok, és segítsétek a gyengéket! Mindenkivel szemben legyetek türelmesek!”

És mi történik akkor, ha egy barát lép oda hozzánk, hogy kemény szavakat osszon meg velünk? Mi a helyes reakció?

Először is le kell nyelnünk a büszkeségünket és nem szabad védelmi állásba helyezkednünk.
Meg kell hallgatnunk – kifogások nélkül!
Imádkoznunk kell az elhangzottak felett, és arra kell kérnünk Istent, hogy mutassa meg nekünk, hogy mi az igazság.
Meg kell vallanunk a bűneinket és arra kell kérnünk Istent, hogy segítsen felülkerekedni rajtuk.

Ritka az olyan barát, aki nem fél kimondani a fájó igazságot, azonban ha ilyen emberre leltél, akkor légy érte hálás, mert olyasvalaki áll melletted, aki nagyon szeret és arra vágyik, hogy keresztény életutad gyümölcsöző legyen.

„Ti viszont tartsátok magatokat a következőkhöz: Mondjatok igazat egymásnak!” – Zakariás 8:16

Jézusra nézve,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/accepting-hard-truth/