Alkalmazásra fel!

Ki veheti észre minden egyes tévedését?
    Tisztíts meg engem a nem szándékos vétkektől is! – Zsoltárok 19:12

Sokunk számára a csendes perceink legkedvesebb része, amikor a Bibliatanulmányozásunkat átültetjük a gyakorlatba. Olyan világban élünk, ahol mindenhez gyorsan hozzájutunk. Ez a felfogás pedig beszivároghat a Bibliatanulmányainkba is és arra sarkall, hogy a megfigyelés és az értelmezés kemény munkáját elhagyva hamar a „Hogyan tudnám ezt alkalmazni a mai napon, ezen a héten, az életemben vagy a helyzetemre nézve?” kérdésre ugorjunk. De, miként te is látod, már a tanulmányunk ötödik hetén járunk és csak most kezdünk az alkalmazásról beszélgetni.  

Isten Szava Istenről szól, arról, hogy ki Ő, hogy milyen, és hogy hogyan lép kapcsolatba a népével. Nem rólad vagy rólam szól. Épp ezért az a lehető legfontosabb, hogy minél többet megtudjunk Istenről a Bibliából. Így lehet helyesen használni Isten szavát (2 Timóteus 2:15).

Ugyanakkor, Isten minket is bevon a történetbe azáltal, hogy alkalmazhatóvá teszi az Ő szavát mindannyiunk életében:

“Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, most a mi tanításunkat szolgálja. Azért írták le, hogy az Írások által felbátorodjunk, képesek legyünk a türelmes kitartásra, és erősen belekapaszkodjunk a reménységbe.” Róma 15:4

Mielőtt azonban elkezdenénk alkalmazni Isten szavát az életünkben, biztosnak kell lennünk abban, hogy a lehető legpontosabban értjük a szöveget. Így fogjuk tudni jól alkalmazni azt. Emlékezz, hogy mit tanultunk az értelmezésről, a szövegnek csak egy jelentése van, de azt az egy jelentést többféle módon lehet alkalmazni.

Isten Szavában kétféle alkalmazásra találunk példát: az egyértelmű és a burkolt, vagy nem közvetlen parancsra.

Egyértelmű parancsok: az Írásban található egyértelmű parancsok gyakorlati dolgokra hívnak. Ilyen például a 2 Mózes 20:13, „Ne gyilkolj meg senkit!”. Az egyértelmű parancsok általában világosak, nem kell azon tűnődnünk velük kapcsolatban, hogy mit vár tőlünk Isten.

Burkolt, vagy nem közvetlen parancsok: olyan parancsok, amik egy igazságból következnek. Például a Zsoltárok 1:1-2: „Boldog és áldott, aki nem jár az istentelenek útjain, nem áll rá a bűnösök ösvényeire, és nem ül együtt a gúnyolódókkal, hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja, és éjjel-nappal azon gondolkodik.” Ezekben a versekben több burkolt parancsot is találhatunk, egyszer, hogy ne térjünk rá a bűnösök útjára és maradjunk távol az istentelenek tanácsaitól, mert azok ellentétesek Isten parancsolatjaival.

Amikor tanulmányozunk egy szöveget, kérdezzük meg magunktól, hogy milyen egyértelmű vagy burkolt parancsot kellene követnünk. Ha ráleltünk arra, akkor válaszoljunk arra, hogy hogyan reagálhatnánk megfelelően arra a parancsra.

De itt még nincs vége. Terjeszd ki az alkalmazást és válaszold meg a következő kérdéseket:

  • Milyen választ vár ez a szakasz a hívőktől?
  • Milyen választ vár azoktól, akik nem hisznek?
  • Milyen választ vár azoktól, akik megtörtek, akik elbátortalanodtak?
  • Milyen választ vár a büszkéktől, az arrogánsoktól?
  • Milyen választ vár a kétkedőktől?
  • Milyen választ vár a hűségesektől?

Adj hozzá kérdéseket te is ehhez a felsoroláshoz!

Az alkalmazás nagyon fontos része a Bibliatanulmányozásnak. Ez az, amikor fogjuk a tanultakat és átültetjük a gyakorlatba. De először meg kell bizonyosodnunk arról, hogy helyesen értjük azt, amit a szöveg tanítani akar nekünk, hogy jól tudjuk alkalmazni és ezáltal is tisztelni az Urat.

Amikor ma az Istennel töltött csendességed végére érsz, válaszolj a mai IMÁK versekre, a Zsoltárok 19:12-13-ra:

„Ki veheti észre
minden egyes tévedését?
    Tisztíts meg engem a nem szándékos vétkektől is!
Óvdj meg, szolgádat, a szándékos bűnöktől,
    hogy ne uralkodjanak rajtam!
Akkor ártatlan leszek,
    és nem vétkezek ellened.”

Jézusra tekintve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/on-to-application/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Egy bűnös ember feljegyzései a méltóságban járásról

Pál apostol arra kér minket, hogy az Istentől kapott elhívásunkhoz méltón éljünk (Efézus 4:1). Efézusiakhoz írt levelében az apostol arról beszél, hogy milyen elhívásunk van Krisztus követőiként; hogy miként döntött az Atya úgy, hogy örökbefogad minket, megbocsát nekünk és megvált bennünket.

Olyan életet élni, amely méltó effajta irgalomhoz és kegyelemhez, lehetetlen küldetésnek tűnik. Én például folyton elrontom. Nem szeretem bevallani, de túl gyakran cselekszek közömbösen és akaratlanul, amikor egy Krisztusközpontú napról van szó. A világ eltereli a figyelmemet, leterhel a sok tennivaló, és abban a tévhitben ringatom magamat, hogy nélkülem minden megállna.

A kegyelem nem a mi érdemünk, hanem Isten ajándéka (Efézus 2:8–9), hiszen sosem tudnánk megmenteni magunkat vagy kifizetni azt az árat, amelyet Jézus fizetett meg a kereszten.

Azonban hálából és engedelmességből törekedhetünk arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Tudatosan munkálkodhatunk azon, hogy a mai igeversekben említett alázat, szelídség, türelem, egység és békesség jelenjen meg az életünkben. Az olyan emberek élete, akik az alábbi tulajdonságokban bővölködnek, bizonyságtételül szolgál a figyelő, megváltásra váró világ számára, és egyben útjelző lehet a hívők közösségének is.

Beszéljünk csak az Efézus 4:3–6-ban említett egységről! Elárulása, letartóztatása és keresztre feszítése előtt a Gecsemáné-kert felé tartva Jézus kiemelten imádkozott a hívők egységéért (Lukács 17:20–21).

A megosztottság nem újdonság. Amikor Pál ezt a levelet írta, az efézusi gyülekezetnek meggyűlt a baja a zsidók és pogányok közti egység hiányával, ma pedig egy olyan világban élünk, amely végletes, kusza, előítéletes és osztályokra szakadt.

Én erre kétféleképpen tekintek:

1. Világ vs. Egyház (És itt „Egyház” alatt a keresztény hívők egész világra kiterjedő hálózatát értem.) A világ rengeteg területen olyan értékeket és eszméket tart fontosnak és hirdet, melyek szöges ellentétben állnak a szentséggel és Krisztus követésével. Csak hogy egy példát hozzak: az elterjedt nézet szerint határainkat az érzelmeinknek kell meghatározniuk, míg a Biblia nézőpontja szerint a határok felállításában a Szentírást, mint az igazság fokmérőjét kell alapul vennünk (büszkeség és alázat, erő és gyengeség, önzés és önzetlenség).

Nincs jogunk megváltoztatni vagy felhígítani a Szentírást azért, hogy kedvezzünk a világnak.

1. Az egyházon belüli és egyházak közötti megosztottság (És itt „egyház” alatt az emberek által vezetett, véges számú felekezetre és gyülekezetre gondolok, amelyek keretet adnak számunkra a dicsőítésre.) Nekünk, keresztényeknek közös hitünk és megváltásunk Jézus Krisztusban valami olyasmi, aminek minden perpatvart félre kellene söpörnie, legyen szó orgonáról vagy dicsőítésről, vagy arról, hogy a gyülekezetben ki kell-e öltözni vagy bármilyen ruhában megjelenhetünk; valamint el kellene törölnie mindenféle faji, műveltségi, társadalmi, politikai, vagy nemzeti korlátot. A sokszínűség nem feltétlenül eredményez megosztottságot (még a vélemények és elképzelések sokszínűsége sem), és nincsen jogunk ember alkotta kategóriák alapján elítélnünk egymást.

Jézus, Isten fia azért halt meg a kereszten, hogy megmentsen bennünket a bűneinktől. Egyedül Isten kegyelme ment meg bennünket, csakis hit által és csakis Krisztusban.

Ezek azok az alappillérei a keresztény hitnek, melyeket nem lehet megváltoztatni. A többi részletkérdés.

A feltámadás mindent megváltoztatott, beleértve azt is, ahogy egymáshoz viszonyulunk. Ebben a tekintetben nincs tehát különbség köztünk, mert világszerte minden hívő egy (Galata 3:28), és úgy mutathatjuk meg a világnak Krisztus szeretetét, hogy lebontjuk azokat a falakat, amelyek minden egyes nap közénk ékelődnek. Éljünk tehát alázatosan, de bátran, mindig arra törekedve, hogy Istent dicsőítsük, és hogy egyesítsük és megerősítsük a hívők világméretű családját. Tükrözzük életünkkel az evangélium reménységét!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/this-sinners-take-on-walking-worthy/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Reggeli emlékeztetők

A Róma 8:1-11 versei nagyon különösen kedvesek nekem. Naponként szükségem van az emlékeztetőre, hogy „már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek”, illetve „annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik”.

Többször van szükségem ezekre az emlékeztetőkre, mint azt elismerném. Akkor, amikor gyengének, megtörtnek és erőtlennek érzem magam. Sokszor érzem úgy, hogy nem tudom elvégezni a feladatomat, mert folyamatosan eszembe jutnak múltbeli bukásaim és azon gondolkozom, ez alkalommal vajon miért is történne bármi másképp. Vannak olyan napok, amikor emlékeztetnem kell magam arra, hogy az az erő, ami segített Jézusnak felkelni a sírjából, segít nekem is felkelni az ágyból. Olykor az is kész csodának tűnik, ha a lábam már azelőtt a földre ér, hogy elöntené az agyamat a stressz és a napi teendők rohama. A múltbeli bukások és a kihagyott lehetőségek helyet követelnek maguknak a gondolataimban és a szívemben is. Ezeket a negatív gondolatokat a Róma 8:1 segítségével le tudom győzni, szavai enyhülést hoznak a szívembe, hálát adva Istennek Szavaiért amint lányaimmal kilépek az ajtón.

Ezek az Igék arra emlékeztetnek, hogy milyen kétségbeejtően szükségem van arra, hogy a Szent Szellem ereje munkálkodjon az életemben, ha arra vágyok, hogy életemet ne magamért, hanem az Ő Nevéért éljem. Szükségem van az életemben Jézus jelenlétére, mert sokszor kísért a világi vágy anélkül, hogy egyáltalán észrevenném. Könnyen kísértésbe hoz, hogy azt akarjam, amire nincs szükségem, hogy olyan dolog után sóvárogjak, amik nem az enyémek, hogy más akarjak lenni, mint a nő, akinek Isten teremtett. A szívem csapong és nekem naponként vissza kell vezetnem az igazsághoz, Jézushoz, az otthonába.

Jobb és rosszabb napjaimon is visszatérek ezekhez az Igékhez, mert meglátom bennük, hogy Isten mennyire szeret engem. Ahelyett, hogy azt az ítéletet hozná, amit érdemlek, Isten kegyelmet ad nekem. Nem kell félnem, amikor Mennyei Atyámhoz járulok, mert tudom, hogy szeretettel és nem kárhoztatással tekint rám. Jézus kereszten elvégzett csodálatos munkája miatt sosem kell szembenéznem a bűneim miatti ítélettel. A következményekkel igen, de nem az ítélettel. Jézus kifizette múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneim árát is. Emiatt az igazság miatt Istenhez futhatok segítségért és megbocsátásért, nem kell elbujdosnom tőle szégyenemben és bűntudatomban.

A Róma 8:10-11 arra emlékeztet, hogy nem kell a saját erőmre támaszkodnom. Krisztus ereje bennem él. Bennem és benned is. Milyen fantasztikus gondolat!

Ugyanaz az erő, amely feltámasztotta Krisztust a halálból, képessé tesz elvégezni az Ő akaratát. Megerősít, ha emlékeztetőt kapok ebből az igazságból. Jobb és rosszabb napjaimon sem vagyok egyedül, Jézus mindig velem van. Bármi álljon is az utamba, Ő előttem megy.

„Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült bennünket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Ez pedig élő reménységet jelent a számunkra.”1 Péter 1:3

Szeresd nagyon Istent,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/morning-reminders/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Megigazulásra vágyva

Felzaklatnak a bűneid? Belefáradtál már abba, hogy újra és újra elbuksz? Néztél már magadra és kívántad, hogy bárcsak hasonlítanál jobban Istenre és lennél igazabb?

A Biblia az éhség és a szomjúság szinonimákat használja ezen lelki állapot leírására. Tudjuk, hogy milyen szomjasnak vagy éhesnek lenni. Tudjuk azt is, hogy étel vagy ital nélkül meghalnánk. Így van ez a lelki életünkkel is. Ha hosszú ideig lelki táplálék nélkül vagyunk, akkor az Istenről való tudásunk meggyengül és hitünk is kiszárad.

Jézus azt mondja, hogy az igazságra való éhség és szomjúhozás jó dolog. Jó, mert általában olyan dolgokra vágyunk, amiket szeretnénk, tehát, ha éhezünk az igazságra, az azt jelenti, hogy szeretnénk is. Egyben azt is jelenti, hogy megértettük a Róma 3:23-t:

„Hiszen minden ember vétkezett.”

Hol keressük, ha magunk nem érhetjük el a megigazulást? Önmagunk helyett az egyetlen Igazra kell néznünk. Jézusra kell tekintenünk.

„Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem. Egykor igyekeztem a Törvényt megtartani, és ilyen módon kiérdemelni, hogy Isten elfogadjon engem — ezzel azonban kudarcot vallottam.” Filippi 3:9

Ha mélyen vágyunk arra, hogy Jézushoz hasonlóbbá váljunk, akkor ezért tovább fogjuk keresni Őt és alázatosak maradunk, megértve, hogy magunktól nem igazulhatunk meg és hálásak leszünk Jézusnak, amiért megigazít minket, annak ellenére, hogy nem érdemeljük meg azt.  

De milyen egyszerű is telezsúfolni az életünket programokkal, tennivalókkal, munkával, barátokkal, a családdal való törődéssel, s amit a mindennapi élet megkíván. Nem így van ez mentálisan is? Teletömjük a gondolatainkat félelmekkel, aggodalmakkal, kétségekkel, keserűséggel és rögeszmékkel. Sajnos a zsúfolt élet eredménye, hogy az azonnalit keressük az örökkévaló helyett. A jó életet keressük az igazságosság helyett.

Emlékezzünk vissza a Máté 6:33-mal, ahol Jézus a lehető legjobb tanácsot adta:

„Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van.”

Most kezdődött csak az év, és mi szeretünk tiszta lappal kezdeni, ugye? A következő néhány hónapban szelektáljuk ki az életünkből a felesleget és váljon az igazság keresése a legfontosabbá számunkra.

Jézusra tekintve,

Jen

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/desiring-righteousness/

Elfogadni a fájó igazságot

Amikor arra gondolunk, hogy igazat mondunk egymásnak, sokszor olyan szavak jutnak az eszünkbe, amelyektől jól érezzük magunkat, amelyek megmosolyogtatnak és amelyek feldobják a napunkat. Arra gondolunk, hogy hogyan emlékeztethetjük egymást bátorításképpen Isten Igéjének igazságaira, és ez valóban fontos.

Van azonban egy másfajta igazság, amelyet szintén ilyen lelkesen kell megosztanunk, ez pedig olyasvalami, ami az adott pillanatban nem esik jól; valami, amit nehéz meghallani és még nehezebb elmondani: ezek pedig a helyreigazítás szavai.

A barátban akkor is bízhatsz, ha fáj, amit mond…” – Példabeszédek 27:6

Hát, ez nem hangzik túl kellemesnek. De mégis mit mondhat egy barát, ami fájhat?

Amiről a Példabeszédek könyve beszél, az a feddés és a helyreigazítás.

Az a fájó igazság, amelyről néha beszélnünk kell egymásnak, a bűn. Előfordul, hogy letérünk a jó útról; amikor rossz a hozzáállásunk, amikor önzőn viselkedünk, vagy felfuvalkodottak vagyunk. Néha rosszul mutatjuk be Istent és olyan dolgokat hiszünk el, amelyek nem állnak összhangban az Igével. Ezekben az esetekben szükségünk van valakire, aki odalép hozzánk és megosztja velünk azokat a fájó szavakat, amelyek megváltoztathatják az életünket és segíthetnek fejlődni.

Olyan nőknek kell lennünk, akik hajlandóak megbántani a barátaikat az ő érdekükben, és olyan nőknek kell lennünk, akik elfogadják egy barát sebző szavait.

„Az igazi barát nem egy huligán, aki szavaival a földbe döngöl minket, hogy bebizonyítsa az igazát vagy kiegyenlítse a számlát. A mennyei barát sokkal inkább egy szakképzett mentőápoló, aki letépi rólunk a kifogások nagy műgonddal szőtt álcáját, és visszasokkol bennünket az életbe. A mi érdekünkben sebez meg.” – Greg Morse

Szükségünk van olyanokra, akik hajlandóak azt mondani: mindez a panaszkodás méltatlan ahhoz, aki egy királyságot örököl majd.

Szükségünk van olyanokra, akik azt mondják: a szellemi lustaság nem elfogadható.

A Példabeszédek 27:17 szerint „az acélpengét acéllal élesítik, csakúgy, mint a barátok egymást csiszolják.”

Ahhoz, hogy az acélpenge éles legyen, egy másik acélpengével való kölcsönhatásra van szükség. Vassal élesítik a vasat. Valamiféle súrlódásnak kell létrejönnie. Kell, hogy legyen olyan barátod, aki hajlandó összecsapni veled – ez az összecsapás azonban épít, nem pedig rombol. Ez a fajta súrlódás élesebbé és használhatóbbá teszi az embereket. Akárhogy is, az összecsapás mélyíti a barátságot, mivel a fájó igazság kimondása őszintén szerető szívről árulkodik.

De hogyan fogjunk egy ilyesfajta igazság megosztásához?

  1. Mindig szeretetben. Mindig kedves szavakkal.
  2. A meztelen igazság mindig építő, sosem kegyetlen.

Jézus ennek a tökéletes példája. Ő volt maga a megtestesült kedvesség, a testet öltött szeretet, mégsem félt a bűnt bűnnek nevezni. Nem ódzkodott attól, hogy kimondja az igazságot, de ezt mindig szeretetben és gondosan tette, és sosem a pillanatnyi frusztrációját levezetve vagy kegyetlenül.

  • Mindig alázattal, és sohasem a magas lóról beszélve, egyfajta én-szentebb-vagyok-mint-te hangnemben.
  • Ne keressünk a kákán is csomót! Egyáltalán nem fontos barátunk minden egyes apró hibáját szóvá tennünk, mert nem erre lettünk elhívva.

Legyen ebben az 1 Thesszalonika 5:14 a vezérfonalunk: „nagyon kérünk benneteket, testvéreim, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem akarnak dolgozni és rendesen élni! Viszont biztassátok azokat, akik bátortalanok, és segítsétek a gyengéket! Mindenkivel szemben legyetek türelmesek!”

És mi történik akkor, ha egy barát lép oda hozzánk, hogy kemény szavakat osszon meg velünk? Mi a helyes reakció?

  1. Először is le kell nyelnünk a büszkeségünket és nem szabad védelmi állásba helyezkednünk.
  2. Meg kell hallgatnunk – kifogások nélkül!
  3. Imádkoznunk kell az elhangzottak felett, és arra kell kérnünk Istent, hogy mutassa meg nekünk, hogy mi az igazság.
  4. Meg kell vallanunk a bűneinket és arra kell kérnünk Istent, hogy segítsen felülkerekedni rajtuk.

Ritka az olyan barát, aki nem fél kimondani a fájó igazságot, azonban ha ilyen emberre leltél, akkor légy érte hálás, mert olyasvalaki áll melletted, aki nagyon szeret és arra vágyik, hogy keresztény életutad gyümölcsöző legyen.

„Ti viszont tartsátok magatokat a következőkhöz: Mondjatok igazat egymásnak!” – Zakariás 8:16

Jézusra nézve,

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/accepting-hard-truth/

A szavak hatalma – 3. hét / 3. nap

Igazságban, mégis szeretetben (szembesítés, összetűzés, kiigazítás)

Olvasd el: 2 Sámuel 12:1-10, 13-14, Példabeszédek 10:12, Példabeszédek 15:1, Zakariás 8:16-17,  Máté 18:15

IMÁK: Zakariás 8:16

A mai Igeversek életbevágóan fontosak a másokkal való kapcsolatainkban. Ma a konfrontációról, a konfliktusról és a kiigazításról lesz szó.  Mivel keresztyének vagyunk, arra hívattunk el, hogy intsük egymást. De mit is jelent ez pontosan? Hadd kezdjem azzal, hogy mit nem jelent az intés: nem az, hogy azt mondjuk a másiknak, hogy mindent rosszul csinál, amivel bűntudatot keltünk benne és megszégyenítjük.

Az intés szó jelentése a görög paraklésis szóból ered, ami azt jelenti, hogy „segítőül hív valaki mellé, összehív, bátorít, (meg)int, buzdít, esedezik”. Ugyanaz a szó gyökere, mint a paraklétos, vagyis Szent Szellem szónak (ld. János 14:16-17). Az intés által más hívőkkel alakítunk ki kapcsolatot azért, hogy bátorítsuk őket a lelki növekedésükben.

Az intés végső célja a bátorítás, ami pedig a másokkal való összetűzésnek, a konfliktusok megoldásának, és a kiigazításnak a kiindulópontja. Amikor látjuk, hogy valaki valamit rosszul csinál, ki kell mondanunk az igazságot, igen, tényleg, de szeretetben kell építenünk egymást az igazsághoz ragaszkodva. Ez az, ami az egészet mássá teszi.  

Drága Uram, segíts szeretetben szólnom az igazságot. Nem ítélkezni akarok más hívők fölött, hanem inkább segíteni nekik, hogy növekedhessenek a hívő életben. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia

Járj győztesen! – Józsué könyve – 5. hét / 2. nap

Az önzés problémája

Olvasd el:  Józsué 17:12-18; 1 Korinthus 5:6-8; Jakab 4:16

IMÁK:  1 Korinthus 5:6-8

További olvasmány – Józsué 16; 17:1-11

József népe, Efraim és Manassé törzsek panaszkodtak Józsuénak az örökségük miatt. Azt mondták, csupán egyetlen részt kaptak és azzal érveltek, hogy ők sokan vannak, és Istentől gazdagon megáldottak! Amivel nem voltak ők megáldva, az az alázat!

Jakab arra figyelmeztet minket, hogy a büszke magabiztosság gonosz dolog. Amikor az arrogáns viselkedés és a büszkeség megtölti szívünket, túl sokat gondolunk magunkról. A büszkeség arra késztet, hogy abban bízzunk, akik vagyunk, amit teszünk, vagy amit birtoklunk, ahelyett, hogy Istenben bíznánk. A dicsekvés elhiteti velünk, hogy nincs szükségünk Istenre és élhetünk Tőle elkülönített módon. Elkezdjük elhinni, hogy megérdemlünk bizonyos dolgokat. Úgy látjuk, hogy amit birtoklunk, amit elérünk és elnyerünk, azt saját magunknak köszönhetjük. Elfelejtjük, hogy minden Istentől van.

Efraim és Manassé törzsei azt gondolták, hogy ők túl fontosak ahhoz, hogy egy kis földön meghúzzák magukat, ami szűkös. Amikor Józsué azt mondta nekik, hogy menjenek be az erdőbe és tisztítsák azt meg maguknak, akkor kifogást kerestek. Tele voltak büszkeséggel.

A büszkeség nem kis dolog. A büszkeség bűn. Meg kell szabadulnunk tőle és Jézus példáját kell követnünk, aki „megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig!” (Filippi 2:8)

Mennyei Atyám, segíts meglátnom, hogy a büszkeségem eltávolít Tőled. Ne engedd, hogy szívem megteljen gőggel és önteltséggel azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok én, vagy mivel rendelkezem. Az életemben mindenem Tőled függ. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Mikeás könyve – 4. hét / 2. nap

Olvasd el: Mikeás 6:9-15, Jób 40:1-9

IMÁK: Jób 40:8-9    

Mikeás újra rámutat a nép bűneire. Ma arról számol be, hogy a kereskedők és az árusok hamis súlyokat és pontatlan mérlegeket használtak. Kirabolták a szegényeket és a szűkölködőket azért, hogy még nagyobb vagyonhoz jussanak. 

Talán mi nem vesszük észre az ilyen csalásokat, de Isten igen. Láttuk, hogyan visel gondot a szegényekre, így tudhatjuk, hogy nem hagyja figyelmen kívül ezt a bűnt sem. A kereskedők kihasználták a népet, amikor túlzó árakat szabtak, de azt aratják, amit vetettek. Ez egy alapvető igazság, amivel Isten Szavában (Galata 6:7-8) találkozhatunk. Istennel nem lehet a bolondját járatni.

Amit vetsz, azt aratod. Mit vetsz? Mi lesz a gyümölcsöd? A gazda, aki búzát vet, búzát és nem almát akar aratni. A cselekedeteik miatt ezek a gazdag emberek nem lesznek elégedettek, amikor aratnak. Nem lesz olajuk, sem boruk, hiába vannak olajfáik és szőlőik. Rosszat tettek másokkal, ezért velük is rossz dolgok fognak történni.

Drága Istenem, segíts, hogy óvatosabb legyek a dolgokkal, amiket vetek. Segíts, hogy mindennel, amim van a Szent Szellem dolgait mozdítsam előre, hogy bőségesen arathassak a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen. 

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Mikeás könyve – 4. hét / 1. nap

Olvasd el: Mikeás 6:1-8, Galata 4:12-16

IMÁK: Mikeás 6:8                           

Szerintem a Mikeás 6:8 összefoglalja Mikeás teljes könyvét. Újra és újra arról olvasunk, hogy Izráel mi mindent tett helytelenül. Most pedig arról, hogy mit kellene tenniük: igazságosan cselekedni, hűségesen szeretni és alázatosan élni Isten előtt. Három egyszerű, apró dolog, amit Isten az emberektől kért akkor és kér tőlünk ma is.

Isten belefáradt a vallási szertartásokba, az áldozatokba és a sekélyes lelki életbe. Az izráeliek nem vették észre milyen súlyosan vétkeztek az Úr ellen és úgy gondolták, hogy vallásos cselekedetekkel megszabadulhatnak a bűntudattól.

Ahhoz, hogy a kért három dolgot meg tudjuk tenni, szükségünk van arra, hogy Jézus Krisztus megmentsen minket. Ha anélkül próbálunk igazságosan cselekedni, hűségesen szeretni és alázatosan élni, hogy Isten előtt, mint bűnösök jelennénk meg, akiknek szüksége van a Megváltóra, akkor mi is csak „vallásos” emberek vagyunk.

Ne próbáljuk Istent a vallásosságunkkal lenyűgözni. Ő a szívünket akarja. Azt, hogy átadjuk az életünket. Azt, hogy úgy viselkedjünk, mint az Ő gyermekei, mint a Király leányai, akik az Ő Igéje szerint élnek.

Drága Uram, szeretnélek Téged bensőségesen megismerni. Nem akarok hazugságban élni. Nem akarom üres szívem felett a vallásosság álarcát viselni. Ó, Atyám, segíts, hogy igaz hitben éljek, olyanban, ami belülről formál engem és elér másokat is a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/ Fordította: Szabó Eszter

Nehéz szavak Istentől

Néha összezavarhatja az embert az, ha egy kisebb prófétát tanulmányoz, mert nem úgy beszélnek, ahogy azt mi megszoktuk.

Mikeás könyve három prédikációból áll és mindhárom a „halljátok meg” vagy az „ezt mondtam” kifejezésekkel kezdődik (1:2, 3:1, 6:1). Az első prédikáció mindazokról a bűnökről szól, melyeket Isten népe követett el. És hogy mik voltak ezek a bűnök? Egyik közülünk a bálványimádás. Az emberek elkezdték az alkotást – legfőképpen pedig a saját alkotásukat – imádni az Alkotó helyett. Ez arra vezette őket, hogy megkívánják azt, ami a másé (2:1-2), a helyzet pedig egészen odáig fajult, hogy ágyban fekve tervezgették azt, hogyan is tehetnének szert több mindenre, akár csalás és erőszak árán is.

Látva ezeket az embereket – akiket Isten különleges célra választott ki magának -, ahogy gond, megbánás és bűntudat nélkül ugranak fejest a bűnökbe, Mikeás szíve majd’ megszakadt (1:8-9). Látta, hogy micsoda pusztítást okoznak tetteik a saját életükben és másokéban, ezért felszólalt ellenük, figyelmeztetve a népet, hogy cselekedeteikkel az Örökkévaló ítéletét vonják magukra.

Tudod hogyan reagáltak az emberek? Arra kérték Mikeást, hogy ne prédikáljon tovább. Nem akarták hallani az igazságot, nem akarták elhinni, hogy tetteiknek valódi következménye lehet, és semmiképpen sem akartak változni (2:6).

Mindig fel kell tennünk magunkban a kérdést: mit tanulhatunk ma Istenről? És itt most egyértelműen látszik, hogy Isten féltékeny az Ő dicsőségére és nem engedi, hogy az Ő népe valaki vagy valami mást dicsőítsen.

Ő pontosan tudja, hogy a bálványimádás mindig más bűnökhöz vezet, és hogy megfosztja az embereket az örömüktől, a méltóságuktól és az elégedettségüktől.

Felismered magad?

A bálványimádás nem merül ki abban, hogy kőből vagy fából istent készítünk magunknak és előtte hajbókolunk. Ezt mi nem csináljuk. Ehelyett gondolatokból és elképzelésekből faragunk magunknak bálványt. Talán az időnket istenítjük, talán az eszünket, az erkölcseinket vagy éppenséggel az anyagi javainkat.

A bálványimádás során letaszítjuk Istent az Őt megillető trónról, és gyakran magunk ülünk a helyére. Minden egyes alkalommal, amikor bűnt követünk el, magunkat és vágyainkat Isten, az Ő szava és az Ő útja elé helyezzük. Ez bálványimádás és ítéletért kiált.

Azonban Mikeás kortársaihoz hasonlóan mi sem akarjuk meghallgatni ezt az üzenetet, nemdebár?

Mik a te bálványaid? A diplomák vagy titulusok gyűjtése, hogy megszerezd az emberek elismerését? Az, hogy megtöltsd a fejed tudással, így felsőbbrendűnek érezhesd magad másokkal szemben? Mi veszi át a dicséret helyét? Mi az, ami megakadályoz abban, hogy rendszeresen olvasd a Bibliát és imádkozz? Mire költöd a pénzed, és miért?

Ha brutálisan őszinte akarsz lenni magaddal, mi az, amit Istennél is jobban szeretsz? Nem sokban különbözünk Mikeás kortásaitól, azonban nekünk van egy Megváltónk, aki már kifizette az árat a bűneinkért, így nem kell megtapasztalnunk Isten ítéletét.

Igenis dolgoznunk kell azon, hogy kigyomláljuk azokat a bizonyos bálványokat. Kérd Istent, hogy mutassa meg, melyek a tieid. Némelyeket ezek közül utálsz, így amikor Isten kéri, akkor nem lesz nehéz összezúzni őket. Azonban akadnak majd köztük olyanok is, melyeket szeretsz. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire ocsmányak is valójában, és hogy segítsen megtanulni gyűlölni őket, mert sértik Istent, mert sokba kerültek Jézusnak és mert a te életedre is ártalmasak.

Jézusra nézve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/hard-words-from-god/

Fordította: Szabó Anna