Szeretet: a tanítványság útja

Néhány évvel ezelőtt az egyik főiskolai mentorom felvette velem a kapcsolatot, miután hosszú ideig nem is hallottunk egymásról. Egyetemistaként nagyon közel álltunk egymáshoz, de aztán az élet közbeszólt. Elköltöztem, férjhez mentem, családot alapítottam, majd mivel közel egy évtizedig másik államban éltem – a karácsonyi üdvözlőlapokon és alkalmankénti email váltáson kívül – nem tartottuk egymással a kapcsolatot. Néhány évenként megbeszéltük életünk nagy történéseit és ilyenkor mindig úgy éreztem, elmerülök a bölcsességében.

Egy nap, az egyik ilyen beszélgetésünk után, emailt kaptam tőle, amiben ezek az életet adó szavak álltak: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.” A szememet elöntötték a könnyek, majd végigcsorogtak az arcomon, mert ezek a szavak magukban hordozták mentorom szeretetét és életet leheltek belém.

Iránymutatására, tanítására és mind időbeli, mint anyagi áldozatára úgy tekintett egykori tanárom, mint a szeretetteljes befektetésre az életembe. Az Úr iránt és irántam érzett szeretete miatt ennyi év elteltével is az Úrral járok (bár tökéletlenül) és arra vágyom, hogy az életemet az igazság szerint éljem.

Szeretem, Jézus szavait a Nagy Parancsolatban, hogy menjünk el az egész világra és tegyünk tanítványokká másokat: „Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:19-20).

János harmadik levelének negyedik verse rámutat a szépségre, ami a nagy parancsolatnak való engedelmesség következtében vár minket: „Semmi sem szerezhet nagyobb örömöt nekem, mint ha azt hallom, hogy gyermekeim az igazság útját követik.” Micsoda boldogság tudni, hogy a királyságért folytatott munkád jó gyümölcsöt terem! Mély megelégedést ad, ha a ma elvégzett munka és a szeretet, amit megosztunk másokkal, egy nap gyökeret ereszt és hűséggé, igazsággá növekszik.

Hát nem ez a tanítványság útja?

Megismerni Isten szeretetének gazdagságát, tanulni róla és látni „akcióban”, már életünk hajnalán, majd engedni, hogy az életünket valami csodálatossá formálja – aztán egy nap azzá válni, aki megfogja egy hitben fiatalabb társának a kezét és segíti őt eligazodni az élet örömeinek és nehézségeinek tengerében?

Jézus tanítványaiként nekünk is tanítókká kell válnunk – ez egy áldott, életadó elhívás, érdemes arra, hogy teljesen neki szenteljük a figyelmünket.

Évekkel később újra gyakorlom a kapcsolatot, amit egykor a mentorommal folytattam. Egy csésze kávé és nyitott Biblia felett találkozom gyülekezetünk főiskolás lányaival. Beszélgetünk az életről, a bűnről, kapcsolatokról, karrierdöntésekről – mindenféléről! Időnként specifikusan az Írásról elmélkedünk, máskor pedig megosztjuk egymással életünk történéseit. Gyakran úgy jövök el ezekről az alkalmakról, hogy így imádkozom: „Atyám, tartsd őt közel magadhoz! Add, hogy ez az együtt töltött idő ne vesszen kárba! Segítsd őt, hogy meglássa irántad érzett szereteted nagyságát és engedd, hogy örökre megváltoztassa az életét!”

Még nem tekinthetek megelégedéssel Isten gyümölcseinek növekedésére az életükben, de azt tudom, hogy Isten arra hív, hogy ne tartsam meg szeretetét magamnak. „Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.” (Filippi 1:6). Már nagyon várom, hogy egy nap majd elküldhessem az emailt, amiben ez áll: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.”

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/love-the-way-of-the-disciple/

Fordította: Szabó Eszter

Bevezetés a János 1, 2, 3 levele – Ismerd meg a szeretetet tanulmányba

„Szeressétek egymást!”

János apostol leveleiben tizenháromszor szólítja fel olvasóit arra, hogy szeressék egymást. Kifejti, hogy ez miért is olyan fontos: ez jelzi a világ számára Jézusba vetett hitünket, így tudunk engedelmeskedni Istennek és ez hoz örömet másoknak és nekünk is.

Ezt a három levelet csaknem kétezer évvel ezelőtt írta valaki, aki együtt járt, beszélt, nevetett és sírt Jézussal. János üzenete ma is időszerű, mert arra tanít, hogy úgy éljünk, ahogyan Jézus élt, úgy szeressünk, ahogyan Jézus szeretett és arra, hogyan válhat teljessé az örömünk Őbenne.

Széles körben elfogadott a nézet, miszerint János 1., 2. és 3. levelét János apostol, a szeretett tanítvány írta, aki egyben János evangéliumának és a Jelenések könyvének is a szerzője. Pál és Péter mártírhalála után, körülbelül Kr.u. 67-ben, János Efézusba költözött, és ott írta meg a leveleit. A tudósok az evangélium és a levelek születését Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történő lerombolása utánra és Kr.u. 95. előttre datálják, amikor is János száműzetésbe vonult Pátmosz szigetére.

Bár más szándékkal, más közönségnek íródtak, János három rövid levele ugyanazt a témát dolgozza fel: egymás szeretetét. János először Jézus Krisztus egyszerre teljesen isteni és teljesen emberi mivoltát elemzi, valamint azt az egységet, amelyet a hívők élvezhetnek, ha osztoznak Krisztus szeretetében. Másodszor arra bátorít, hogy maradjunk hűségesek a Krisztus személyéről szóló igazsághoz és ahhoz, amit értünk tett. Harmadszor arra emlékeztet, hogy Krisztust tartsuk a szívünk, az elménk és a küldetésünk középpontjában.

Ez a három levél arra bátorít minket, hogy kövessük Isten parancsolatait és maradjunk meg Benne. János beavat minket abba, hogy milyen mély kapcsolat van a szeretet és az engedelmesség között, hiszen a mi Isten iránt érzett szeretetünk semmit sem ér az Ő irántunk érzett szeretete nélkül. „Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni” (1 János 4:19). Miközben azt kutatjuk, hogy életünkkel hogyan szerethetnénk nagyon Istent, tanulmányozzuk János szavait, melyek éppen ebben nyújtanak iránymutatást és bátorítást.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/know-love-introduction/

A tanítványi lét fontossága

A szüleim szeretik elmesélni első evangelizációs törekvésem történetét, amikor is az iskolabuszon megtanítottam a többi gyereknek a „Jézus szeret minden kicsi gyermeket” című dalt. Rájöttem ugyanis, hogy az egyik barátom még nem hallott Jézusról, ezért elénekeltem neki a dalt, és megkértem, hogy tanítsa meg az éneket a szüleinek is. Ezt követően úgy mentem haza, hogy biztos voltam benne, a következő hétre már ők is keresztények lesznek.

Bár remélhetőleg azóta az iskolás eset óta némileg felnőttem, néha aggaszt, hogy az evangélium megosztásához való hozzáállásom nem változott túl sokat. Elmondom a legfontosabbak, remélem a legjobbakat, aztán a saját megállómban leszállok a buszról. Sok gyülekezet cselekszik így, nem is feltétlenül tudatosan. Sokszor csak a számokra összpontosítunk: a megtérések számára, arra, hogy hányszor osztottuk meg az evangéliumot, illetve hogy hányan merítkeztek be. A feladatunkat az evangélium megosztásának felelősségére korlátozzuk, aztán hagyjuk, hogy az emberek a többit egyedül oldják meg.

Pál és Barnabás szokatlan visszaútja Antiókhiába az Apostolok cselekedetei 14. fejezetében rámutat arra, hogy máshogy is lehet gondolkozni az evangelizációról. Derbéi sikeres szolgálatuk után (14:21) visszaindultak Antiókhiókiába, azonban nem a szokásos délkeleti úton haladtak a szíriai Antiókhiába, hanem visszamentek arra, amerről jöttek: Lisztrába, majd Ikóniumba és csak utána Antiókhiába. Ezeket a városokat nemcsak azért látogatták meg korábban, hogy megosszák az evangéliumot, kipipálják őket a listán, majd hazatérjenek. Pál és Barnabás visszatértek az általuk megalapított gyülekezetekbe, „mindenhol megerősítették a tanítványokat” emlékeztetve őket arra, sok szenvedésen kell még keresztülmenniük, amíg el nem jutnak Isten királyságába (14:22). Nem hagyták az újonnan megtérteket vezetés és helyes tanítás nélkül: visszatértek, és olyan vezetőket jelöltek ki, akiket, hitük szerint, Isten használni tudott az Ő nyájának legeltetésére (14:23).

Pál és Barnabás viselkedése valami nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet, még akkor is, ha közülünk sokan nem utaznak többszáz kilométert azért, hogy terjesszék az örömhírt. Bemutatták a tanítványi lét fontosságát. Bíztak abban, hogy ezek az újonnan megtért keresztényeket a bennük lakó Szent Szellem által Isten védelmezi és szenteli meg. Felismerték az elhívásukat arra, hogy ennek a folyamatnak ők is részeseivé váljanak, mégsem gondolták úgy, hogy az egész munkát nekik kellene elvégezni, hanem imával és böjttel keresték Isten iránymutatását. Tudták, hogy ezeknek a fiatal hívőknek milyen fontos a bátortás, a tanítás és az irányítás, és az Istentől kapott feladathoz végig hűségesek maradtak, nem csupán az elején.

Kit bízott rád Isten, hogy tanítsd? Pál és Barnabás munkássága lenyűgözőnek és izgalmasnak tűnhet, de valójában sokkal hétköznapibb lehetett, mint ahogy mi azt képzeljük. Napokon keresztül csak utaztak egyik városból a másikba. Amikor bátorították a fiatal gyülekezeteket, azt nem mindig nagy horderejű beszédeken vagy sorsfordító pillanatokon keresztül tették. Néha talán mindennapi beszélgetéseken, apró szolgálatokon, kis lehetőségek megragadásán keresztül fordították az emberek figyelmét Isten királysága felé. Talán észre sem vesszük azt a lehetőséget, ami az orrunk előtt hever, hogy gyarapítsuk Isten királyságát, terjesszük az evangéliumot és megváltoztassuk emberek életét. Ahelyett, hogy máris egy következő dologba kezdenénk – a következő város, a következő misszió, a következő ember –, sokan közülünk talán épp arra kapunk elhívást, hogy visszatérjünk.

Visszatérni az emberekhez, akiknek szükségük van a te iránymutatásodra és szeretetedre. Visszatérni gyülekezetekhez, melyeknek szükségük van a te jelenlétedre. Visszatérni közösségekbe, ahol szükség van a te szolgálatodra. A visszafelé vezető út se nem könnyű, se nem gyors – erről Pál és Barnabás is mesélhetne, miután ismét végigjárták ugyanazokat a városokat – de kifizetődő.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-importance-of-discipleship/

Fordította: Szabó Eszter

Mindvégig hűséges

A boldogmondások az üldöztetésből származó áldás ígéretével zárulnak. Miután tanulmányoztuk, hogy a hívőket milyen sokféle módon áldja meg Isten, talán valami reményteljesebbet, pozitívabbat vártunk volna a végére. Azonban, úgy gondolom, hogy ez így nagyon találó, hiszen az üldözés olyan lehetséges következmény, amivel számolniuk kell azoknak, akik Jézust követik. Végtére is, Jézus a kereszten fejezte be a földi életét, és mi arra kaptunk elhívást, hogy kövessük őt.

„Milyen boldogok és áldottak, akiket azért üldöznek, mert igazságosak! Övék Isten Királysága!” „Boldogok és áldottak vagytok, amikor miattam üldöznek, bántanak titeket, vagy mindenféle rosszat mondanak rólatok ok nélkül. Örüljetek és ujjongjatok, mert igen nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Így üldözték azokat a prófétákat is, akik előttetek éltek.” – Máté 5:10-12

Az istenfélő élet, amire elhívást kaptunk, nem a gyenge szívűeknek való. Tudnunk kell, hogy keskeny és nehéz út áll előttünk. Jézus követői sosem menekülnek meg az üldöztetésektől és a próbatételektől, ha valóban az evangéliumot hirdetik. Nemcsak az áldásaiban osztozunk, hanem a szenvedéseiben is.

„Bizony, akik Isten akarata szerint akarnak élni a Krisztus Jézusban, azokat is mind üldözni fogják!”2 Timóteus 3:12

Miután tanulmányoztuk az első hét boldogmondást, láthatjuk, miért érzik magukat leleplezve és fenyegetve az emberek egy igazságban élt élettől:

  • Az áldottak, akik alázatosak és lélekben szegények, megvilágítják azokat, akik körülöttük arrogánsak és büszkék. Az életük támadás az önigazolásra és az önelégültségre nézve.
  • Az áldottak, akik gyászolják és megbánják a bűneiket, rávilágítanak azokra, akik ünneplik és hirdetik azokat.
  • Az áldottak, akik szelídek és alázatosak, éles kontrasztban állnak azokkal, akik agresszívak és hatalmaskodók.
  • Az áldottak, akik éheznek és szomjúhoznak az igazságra, leleplezik azokat, akik az élvezetek, a tekintély vagy a világi tulajdon rabjai.
  • Az áldottak, akik irgalmasok, tüskék azok szemében, akik ítélkezők, kritikusak és negatívak.
  • A tiszta szívű áldottak erkölcsössége támadás azokra nézve, akik szexuálisan szabadosan élnek. Becsületességük ítélet az erkölcstelenek felett. Szorgalmuk szégyen a lustákra és fásultakra nézve.
  • Az áldottak, akik békét teremtenek, leleplezik azokat, akik megosztanak, akik előítéletesek, akik vitatkoznak és akik megkeseredettek.

„Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt.” Jakab 1:12

Függetlenül attól, mennyire vagy szeretetteljes, kedves vagy nagylelkű, ha Jézust hirdeted, utálni fognak. Ha az emberek utálnak téged, Jézust utálják benned.

Az üldöztetésnek számtalan formája él a világban. Vannak, akiket bebörtönöznek, kínoznak vagy megölnek Jézusért. Másokat rágalmaznak, inzultálnak, megcímkéznek, kizárnak társasági eseményekből, kitagadnak a családjukból vagy fizikailag bántalmaznak. Függetlenül attól, hogy az üldöztetés milyen formát ölt az életedben, a szenvedés nem hiábavaló.

„Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják.”János 15:20

Kísért minket, hogy bármi áron elkerüljük az üldöztetést. Lehet, hogy becsukjuk a szánkat és nem beszélünk Jézusról vagy elvágjuk magunkat és csak hozzánk hasonló gondolkozású keresztyénekkel érintkezünk. De nem szabad ezt tennünk! Bátornak kell lennünk és kiállni!

„Isten megadta nektek, hogy Krisztusban higgyetek, de ez még nem minden! Azzal is megajándékozott benneteket, hogy szenvedjetek Krisztusért.”Filippi 1:29

Nincs rövidebb út a megszentelődés felé. Isten útja mindig a szenvedés útja. Isten útja önmagunk megtagadása, Krisztus keresztjének naponkénti felvétele és Jézus követése… bármi áron.

Ha üldöztetéssel nézünk szembe, emlékezzünk mi a legfontosabb küldetésünk itt, a Földön, elérni azokat, akik nem ismerik Istent és megosztani velük a Jó Hírt, hogy bűneik igaz megbocsátást nyerhetnek a Jézusba vetett hit által.

Amikor üldöztetést szenvedünk, emlékezzünk, hogy kiváltság, hogy ezt eltűrhetjük Jézusért. Megmutatjuk a világnak, hogy Jézusért érdemes meghalni is. Az életünk célja, hogy Isten kegyelmének és szeretetének megtestesítői legyünk.

Béke és kegyelem nektek,

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az életében. Ugyan néha elég kesze-kuszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket.

Fordította: Szabó Eszter
Forrás: https://lovegodgreatly.com/faithful-to-the-end/

A szavak hatalma – 3. hét / 2. nap

Hazugság

Olvasd el: Példabeszédek 12:19, Példabeszédek 12:22, Efézus 4:25

IMÁK: Példabeszédek 12:22

A hazugságot általában nem tartjuk nagy bűnnek. Talán úgy is gondoljuk, hogy a hazugság nem is olyan rossz dolog. Úgy gondoljuk, a hazugság mértékétől függ, mennyire rossz. Számunkra egy gyilkosság takargatása nem ugyanaz, mintha néhány évvel fiatalabbnak tüntetjük fel magunkat. Nem így van. A hazugság mindig rossz. A „nagy” és a „kis” hazugság egyaránt bűn.

A Példabeszédek 12:22 azt mondja, hogy a hazugság utálatos az Úr előtt. Mit is jelent ez a szó? Az utálatosság olyan dolgot jelent, ami aljas, gonosz, vagy irtózatos, undorító. Utalhat még olyan személyre, akit teljességgel hitványnak, taszítónak találunk. Ha utálattal nézünk valakire, azt jelenti, hogy iszonyodunk tőle.

Nem akarom, hogy Isten utálatosnak találjon, amikor rámnéz.

Legyünk olyan nők, akik minden körülmények között igazságot szólnak. Ha arra érzel késztetést, hogy hazudj, kérd az Úr segítségét, és kérj bocsánatot, valahányszor engedsz a kísértésnek és mégis hazudsz.

Drága Atyám, kérlek, bocsásd meg a hazugságaimat. Segíts, hogy mindig az igazságot szóljam, bármi is legyen az ára. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Greizer Zsófia

Járj győztesen! – Józsué könyve – 6. hét / 3. nap

Légy erős és tartsd meg Isten Igéjét!

Olvasd el: Józsué 23:6-12

IMÁK:  Józsué 23:8

További olvasmány – Józsué 23:1-5; 13-16

Józsué könyvének utolsó fejezeteiben látunk egy vezetőt, aki aggódik népéért és az Úrral való kapcsolatukért. Isten szövetséget kötött Izráellel a Sínai hegyen. Mózes ratifikálta ezt a szövetséget Moáb mezején. Amikor Józsué és Izráel népe átkelt a Jordán folyón, megerősítették ezt a szövetséget megint Ébál- és Gerizim-hegyénél.

Izráel népe megérkezett Kánaánba, övék lett a föld, amit Isten nekik adott. De még mindig voltak ellenségek, amelyeket le kellett győzni. Józsué tudta, hogy nem a katonai küzdelem az ő problémájuk. Tudta, hogy ennél sokkal nehezebb háború van a szívükben, mert pogányok között kell élniük. A legnagyobb kockázat abban volt, hogy Izráel elhagyja Istenét és úgy él, mint a körülötte lévő népek – ami gyakorlatilag meg is történt!

Erősnek kellett lenniük Isten Igéjének megőrzésében, az Ő parancsainak való engedelmességben és az istenfélő élet megélésében. Ismerős? Nekünk nem ugyanez a legnagyobb küzdelmünk manapság? Józsué és a nép óriási győzelmeket élt át Kánaánban, mert Ákán Jerikói esete után hűségesek maradtak az Úrhoz és engedelmeskedtek minden szónak, ami Tőle jött.

Mindennel rendelkezünk, ami ahhoz szükséges, hogy győzelemben éljünk! Pontosan ugyanazt kell tennünk, amit Józsué tett – Istennel lenni, engedelmeskedni parancsainak, elmélkedni Igéjén és elrejteni azt a szívünkbe!

Drága Édesatyám, segíts, hogy hűséges és igaz maradjak Hozzád. Szeretni akarlak és egész életemmel neked akarok kedveskedni. Engedelmeskedni akarok neked és követni akarom vezetésedet! Segíts, hogy minden nap időt töltsek az Igéddel és elrejtsem azt a szívemben! Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

Itt vagyunk

„Nos, itt vagyunk…”

Dave Garroway, az NBC Today show-jának eredeti házigazdája ezekkel a szavakkal nyitotta meg a műsort 1952. január 14-én, a hírműsor első adása során.

Akkoriban izgalommal vegyes várakozással beszéltek mindazokról a jó dolgokról, amelyek be fognak következni, ma azonban, ha a híreket olvasom vagy hallgatom, ugyanezek a szavak teljesen máshogy csengenek számomra.

Itt vagyunk. Polarizált, megosztott, erőszakos, tisztességtelen emberek. Istent félretettük az útból. Vezetőink gyakran híjával vannak a keresztény önfegyelemnek és érettségnek, a Biblia pedig nem más, csupán egy könyv a polcon, amit jogszabályok és kulturális normák alapjaként használunk néhanapján.

Itt vagyunk. A világ egy merő zűrzavar – ezt pontosan tudjuk. Ugyan más időket élünk, mint Mikeás, azonban a helyzet mégsem különbözik annyira attól, amit Mikeás ír le. Mikeás egész könyvét végigkíséri a feszültség, amely Isten közelgő, szent haragja és az azt ellensúlyozó, mindent megbocsátó kegyelem között feszül.

A mai Igeversek, melyek a Mikeás 7:18-19-ből származnak, Isten irgalmát ünneplik.

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátod néped bűneit, s elengeded örökséged maradékának vétkeit! Nem örökre haragszol ránk, mert az irgalmasságban gyönyörködsz. Ismét hozzánk fordulsz, és könyörülsz rajtunk. Bűneinket eltaposod, a tenger mélyére hajítod összes vétkünket.”

Mikeás szavait olyan dolgok fényében fogalmazta meg, mint a bizonytalanság, a nehézségek és a sok kérdőjel azt illetően, hogy mindez hogyan fog elsülni. Mikeás Istenről alkotott képe azonban helyes volt. Isten megtartotta az ősatyáknak tett ígéretét és (ismét) irgalmat tanúsított Izráellel szemben.

Igen, a világ egy merő zűrzavar, mi pedig makacs, bűnös emberek vagyunk. Azonban amiatt, aki Isten, tudhatjuk, hogy ő mindig hűséges marad, és végleg kigyógyít minket megtörtségünkből és engedetlenségünkből. A keresztnek ezen az oldalán a hívőket Jézus Krisztus vére fedezi be, bűneink pedig eltöröltettek.

A fent említett NBC hírolvasó mindig jellegzetes módon köszönt el a nézőktől. Nyitott tenyérrel feltartotta egyik kezét, és azt mondta: „Béke”.

Itt vagyunk, de a békesség vár ránk. Isten ebben a percben is értünk harcol, és végül az Ő békessége fog uralkodni.

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/here-we-are/

Mikeás könyve – 4. hét / 5. nap

Olvasd el: Mikeás 7:14-20

IMÁK: Mikeás 7:18-20

Milyen csodálatos módja ez a Mikeás tanulmány befejezésének! Ezek csodálatos ígéretek, melyek bátorítják a szívünket!

Kicsoda olyan, mint Isten? Nincs más Isten. Ki más bocsáthatná meg a bűneinket és vethetné őket a tenger mélyébe? Ki más lelheti örömét – hosszantartó szeretettel – azokban, akik folyamatosan ellenszegülnek neki? Ki más lehet oly könyörületes velünk, és mutat kegyelmet és irgalmat – újra és újra? Csakis Isten!

Isten hűségesen megtartja ígéreteit. Még akkor is, ha elfordulsz tőle, Ő hűséges marad. Milyen csodálatos Istenünk van! Imádkozom, hogy ez a Mikeás tanulmány segítsen felfedezni minden bűnt az életedben és hogy meglásd, milyen gyönyörű, szerető és megbocsátó Istenünk van.

Drága Atyám, dicsérlek hűségedért. Még akkor is szeretsz engem, amikor nem érdemlem meg. Megbocsátasz nekem és könyörületet mutatsz, ha elbukok. Köszönöm Atyám. Segíts, hogy megéljem a Mikeás könyvéből tanult igazságaidat. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Az Úrra nézz

Érezted már úgy, hogy minden összeomlik körülötted? Akár beismerjük, akár nem, nem tudunk mindent és mindenkit irányítani az életünkben. Mit teszünk, ha a világ teljesen felfordul? Nézzük meg, hogyan reagált Mikeás, miután Izráel úgy döntött, nem hallgat az üzenetére.

Mikeás könyvének ezen részében sokkal bensőségesebben ismerhetjük meg a prófétát. Jövendöléseket mondott Izráel számára és most időt enged a személyes panaszra is. Ebből a hat versből láthatjuk a nemzet bűnét és hogy nem hajlandó afelé az igazság felé fordulni, amit Mikeás mutatott.

A próféta szívszaggatóan sír, kimutatva személyes gyászát, és a bűntudatát a kór miatt, ami a népre fog szabadulni. Helyzetét egy földműveséhez hasonlítja, aki szüretelni akar, de nincs egy gyümölcs sem. Miközben azon fáradozott, hogy a népet bűnbánatra vezesse, a munkája kárba ment. Mikeás ezután rámutat arra, hogy az országban nem maradt már olyan, aki hűségesen követné Istent.

A harmadik verstől kezdődően siratja a nép különböző vétkeit. A vezetők elfordultak mindenféle erkölcsi normától. A barátok közötti hűség elkopott. Még a családi kapcsolatok is megromlottak. Úgy tűnik, hogy a kötelék, ami egybetartotta a népet, Mikeás orra előtt szakadt darabokra.

És mégis, Mikeás reménnyel tekint előre. Látja és várja az Urat. Még akkor is, amikor körülötte minden széthullik, várja a Megmentő Istent. Vár, mert tudja, hogy Isten meghallgatja. 

Barátom, időnként úgy tűnik, hogy bár rengeteget dolgoztál, senki sem hall téged. Úgy érzed talán, hogy senki sem ért meg. De Isten hall téged és megérti a helyzetedet. Ő munkálkodik és véghezviszi, amit elkezdett. A próbák idején, mi, hívők, arra lettünk elhívva, hogy hűségesen álljunk és reménykedve nézzünk előre várakozva, hiszen tudjuk, hogy a Megmentő Istent meghallgat minket.

Milyen területen küzdesz jelenleg azért, hogy hűségesen tudj várakozni? Reményt ad az, ha a Megmentő Isten jellemére tekintesz? Hogyan?

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/look-to-the-lord/

Örök szövetség

Hóseás könyvének végéhez értünk a tanulmányozásban. Tömör, és helyenként nehezen emészthetőek voltak e sorok. De összefoglalásként mondhatjuk, hogy ez a könyv Isten örök szövetségéről szól, melyet az emberrel kötött.

Hóseás élete által emberközelivé, érthetőbbé válik számunkra, hogy hogyan is viszonyul Isten az emberhez. A könyv egésze alatt visszatérő motívum az emberek bűne, de végül mindet a feloldozás esélye, a megtérésre való felhívás követi. És a 14. rész is így ér véget, „Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket, mert így akarom, s elfordult tőlük haragom.” (Hós 14:4)

Érthetetlen számomra, hogy Isten miért szeret így minket, miért nyúl az ember után minden bukás, minden ocsmány bűn elkövetése után. Újabb és újabb esélyeket adott nekünk a megtérésre évezredeken keresztül. Sosem fáradt bele, sosem mondott le rólunk. Miért?

És nemcsak, hogy nem mondott le rólunk, hanem végül saját Fiát áldozta fel, hogy életünk legyen, az Új Szövetség által

„Véges nézi a végtelent, találgatja, hogy mit jelent” (Ákos)

Ha néha Isten Szent Szelleme által kissé be is tekinthetünk Isten szívébe, összességében azt mondhatjuk akkor is, hogy érthetetlen ez a hatalmas ajándék. A Mindenható Istennek semmibe nem kerülne, hogy elpusztítsa ezt a világot, az összes szörnyűséggel együtt, amit az ember véghezvitt és véghezvisz naponta. Mégis…

„Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.” (Zsolt 9:10)

Mégis a kezét nyújtja, hogy elkaphassuk azt a lejtőn csúszva, vagy a szakadék szélén egyensúlyozva, mikor már sejtjük, hogy egyetlen esélyünk az élő Istenbe vetett hit, az Ő megmentő szeretete, melyet ésszel fel nem foghatunk, csak hit által hálás szívvel elfogadhatunk.

A Vele járt úton még számos csapda, támadás, kísértés ér majd, és sokszor elbukunk, ellankadunk. De mindig van visszaút, a kegyelem ideje tart, Isten ígéretei megállnak.

Ne keseredjünk el, mikor meghidegült a szívünk, ha kihagyunk napokat az igeolvasásban, vagy nehezünkre esik imádkozni. „Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!” (Zsolt 22:24) Ha keressük Őt, válaszol, az Ő szeretete nem változik soha.

Ne adjuk fel, akkor sem, ha már évek óta visszaesünk ugyanabba a bűnbe, amit gyűlölünk, és szabadulnánk tőle. „Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.  De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” (Ézs 40:29-31)

Tartsunk ki akkor is, ha úgy tűnik, Isten hosszú ideje nem válaszol egy adott kérésünkre. „Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja.” (János 9:31)

Isten hall és meghallgat minket, tenyerén hordoz és gondunkat viseli.
Nem a hibáink, a bűneink, az erőtlenségünk, a hűtlenségünk – tehát a rossz tulajdonságaink, – ugyanakkor nem is a szorgalmunk, odaadásunk, együtt érző képességünk, fáradhatatlan jót cselekvésünk határozza meg a mi identitásunkat legfőképp.

Az identitásunk magja, hogy Isten örök szövetsége és feltétel nélküli szeretete, hűsége által megváltottai és szeretettei vagyunk.

Akit az Ő szuverén döntése szerint kiemel, felemel, megerősít, „ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.” (Jób 5:18)

De soha el nem hagy.

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.” (Zsidók 13:20-21)

Andrea