A szégyent legyőző hit

Szeretem Bartimeus történetét a Márk 10:46-52-ben.

Bartimeus egy vak ember, egy út mellett üldögélő koldus volt, amikor Jézus és tanítványai arra mentek. Olyan ember volt, akinek életét a szégyen jellemezte. Abban az időszakban a fogyatékosság miatt az embereket inkább elűzték, mintsem gondozták őket. Emellett ételért és pénzért könyörögni sem volt megbecsült dolog. Mégis, a Messiás – a világ királya – meglátta Bartimeust, és úgy döntött, hogy a nagy tömegből Bartimeus hangját hallgatja meg. Sokan megpróbálták elhallgattatni Bartimeust a tömegből, mert nem hitték, hogy a hangja méltó, de Jézus megállt, és azt mondta tanítványainak, hogy engedjék hozzá.

Jézus, akitől segítségünk származik, meglátta Bartimeust, akit szégyen és vakság határozott meg, meggyógyította és új életre hívta el. Egy szégyenteljes élet után egy Krisztusban bízó életet kapott.

Amit Jézus Bartimeusért tett, azt értünk is megteszi.

Mindannyiunknak egyedi történeteink vannak, egyéni szívfájdalmakkal és szégyennel. Valamennyiünknek vannak bűneink és pillanataink, amelyeket szeretnénk elfelejteni. Amikor megengedjük, hogy a szégyen mellénk szegődjön, amikor hagyjuk, hogy övé legyen a legerősebb hang a fejünkben, és erőt vegyen a szívünkön, akkor megengedjük, hogy a Sátán megakadályozza bennünk a Bartimeus által példázott hit növekedését.

Mit tegyünk, hogy leküzdjük a minket sújtó szégyent?

A Zsidókhoz 12:2 azt mondja: „közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.”

Szegezzük Jézusra a tekintetünket, és emlékezzünk rá, hogy Ő is elszenvedte a szégyent. A szégyen, amelyet átélt, azért volt, hogy hitet és örök életet szerezzen nekünk. Kereszten végzett áldozatával megfizetett minden rosszért, amit tettünk és amit velünk tettek. Kifizette szégyenünk árát, és a hit ajándékát adta helyette, így Bartimeushoz hasonlóan lecserélhetjük szégyenünket egy Krisztusban hívő élettel.

Az egyik kedvenc versem a Zsoltárok könyvében így szól: „Felnézek a hegyekre: vajon honnan jön számomra segítség? Az Örökkévaló küld nekem segítséget, a Menny és Föld Teremtője!” (Zsoltárok 121:1).

Amikor a szégyen teret nyer, amikor a világ vagy a tömeg mást mond, tegyük azt, amit Bartimeus tett: tekintsünk Jézusra. Kiáltsunk Hozzá. Tegyük pontosan azt, amit a 121. zsoltár zsoltárosa tett. Nézzünk a Golgota dombjára, és tudjuk pontosan, honnan származik segítségünk: az Úr Istentől, a Menny és Föld Teremtőjétől. Emlékezzünk arra, hogy a világ Megváltója irgalmazott nekünk és szégyenteljes halált halt, hogy megszabaduljunk a szégyentől és a Magasságos Isten fiai és leányai lehessünk. Ez a mi himnuszunk. Ez a mi énekünk. Ez a hitének szabadítson meg a szégyentől és szabadítson fel egy mélyen Krisztusban gyökerező életre.

Kedves nővéreim, legyen ma nagyobb a hitetek, mint a szégyenetek. Ha nem az, nyugodjatok meg annak a tudatában, hogy Jézushoz tartozni hatalmasabb dolog, mint bármi más, ami megpróbál meghatározni minket – különösen a szégyenünk.

/Brittany Salmon/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-that-overcomes-shame/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Brittany Salmon szabadúszó író, a Global Studies (globális tanulmányok) adjunktusa és teljes idejű szolgáló a helyi gyülekezetben. Emellett árvagondozási és prevenciós tanácsadó, valamint doktorandusz a Southeastern Baptist Theological Seminary-n (Dél-Keleti Baptista Teológiai Szeminárium). Szabadidejében szívesen fogyaszt Chick-fil-A-t ([keresztény alapítású] gyorsétterem hálózat, a szerk.) és új hazáját, Texast fedezi fel férjével, négy gyermekével és kutyájukkal, Tom Hanks Úrral. Kapcsolatba léphetsz vele a Twitteren vagy Instagramon.

Istennek kedves áldozat

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.”Zsidókhoz 13:20-21

Beszélgettél már olyan keresztyén barátoddal, aki éppen küszködött? Kértek már fel imádságra? Néha nem könnyű kitalálni, hogyan is imádkozhatnánk, pláne, ha nem tudjuk a részleteket. Lehet, hogy te magad is nehéz időt élsz és gondjaid vannak az imádsággal. Ilyen időkben különösen hasznosnak találom a Bibliában található imádságokat, mint amilyen a Zsidók 13-ban is olvasható. Imádkozhatunk mi is ezekkel a szavakkal, lehet ez saját imádságunk vezérfonala.

A fenti imádság eleje Istent a békesség Isteneként írja le. Ez a béke sokkal többet jelent a konfliktusok hiányánál, Isten békéjében teljesség van. Erről eszembe jut Pál imádsága a Filippi 4:7-ből: „Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ha az élet nehéz, emlékezzünk Isten jellemére – Ő a békesség Istene, Jézus pedig a Béke Fejedelme, akit az Ézsaiás 9:6 ígért nekünk. Erről eszünkbe juthatnak Isten egyéb tulajdonságai, amikért szintén hálásak lehetünk.

Isten igaz békét hozott a bűnnel való örök problémánkra, ami háborúban állt azzal, akinek a képére formálódtunk, halálunkat megváltotta Krisztus halála. Az Ószövetség ideje alatt hibátlan állatokat áldoztak. „A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására” (Zsidók 9:22). De az a sok áldozat csak árnyéka volt az eljövendőnek, előre mutattak arra az áldozatra, ami a kereszten végeztetett el mindannyiunkért. Az örök szövetség árát megfizette Istennek Krisztus értünk áldozott vére. Egy népszerű Észak-Ír himnuszban ezt a kérdést teszi fel a kórus:

„Meg vagy-e tisztulva
Jézus megmentő vére által?
Hát ruhád már fényes fehér mint a hó
Tiszta vagy Jézus vére által?”
/Hoffman E.A./

A Zsidókhoz írt levél írója elénk hozza a képet, melyben a Pásztor biztos helyre tereli a nyáját! Emlékezz Jézus szavaira: „Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:11). Ezért megvallhatjuk vétkeinket könyörületes Istenünknek. Jézus vére miatt bátran  járulhatunk jelenlétébe és hálatelt szívvel imádkozhatunk, hiszen „Jézusnak, Isten Fiának a vére — vagyis áldozati halála — megtisztít, és tisztán tart bennünket minden bűntől.” (1 János 1:7).

Tudjuk, hogy Isten feltámasztotta Jézust. Ez pedig jele Isten hatalmának és annak, hogy le tudja győzni a bűn következményét – a halált. Jézus halála és feltámadása áll a hitünk középpontjában. Jézus feltámadása nélkül a hitünk haszontalan, üres és jelentéktelen lenne, hiszen még mindig a bűneinkben élnénk és mindenkinél szánalomra méltóbbak lennénk – erről ír Pál az 1 Korinthus 15-ben. Egy könnyebb élet reményében csábítónak tűnhet a gondolat, hogy több út is vezet Istenhez. A Zsidókhoz írt levél azonban kíméletlenül kijelenti, hogy Jézus az egyetlen út, hiszen Ő az, aki fájdalmak árán kifizette adósságunkat, amivel tartoztunk. Hálából dicsőíthetjük az Istent, amiért Jézus megváltotta vétkeinket és átformálta életünket, hogy gyümölcsöket teremjünk és általunk a körülöttünk lévő világ is megismerje Őt.

Szeretem ahogy ez a szakasz elmondja, mi mindennel fegyverez fel minket Isten arra szerepre, amit tervezett nekünk, amire teremtett minket. Micsoda bizonyság! Sokszor túlterheltnek érzem magam és bizonytalan vagyok abban, hogy meg tudom-e tenni, amire elhívást kaptam, de olyankor eszembe jut az Ő hűsége! Ha Istenre figyelünk és emlékezünk arra, hogy Ő tudja, mi mindenre van szükségünk és ezekkel el is lát bennünket, akkor hittel előre léphetünk. Imádkozunk azért, hogy növekedjen a hajlandóságunk és ezt Isten használni is tudja a tervei és céljai beteljesítéséhez, hogy azok a mi terveink és céljaink is legyenek.

Ezek a versek arról is beszélnek, hogy Isten a maga számára kedvessé formál minket. Az Ószövetség áldozatait jó illatúnak írják le (lásd 3 Mózes 15). A mi életünk is lehet Istennek kedves áldozat – „Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad” (Róma 12:1).

Biztosak lehetünk abban, hogy Isten ellát minket mindennel, amire szükségünk van az előttünk álló lehetőségekben és tapasztalatokban, hogy dicsőséget hozzunk rá. A nehézségeink nem akadályozzák Isten terveit – legyen ezért Övé a dicsőség mindörökké. 

/Julie McIlhatton/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/pleasing-sacrifices/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A szeretet győzedelmeskedik

A konyhaasztalomnál ülök, miközben beszélgetés forgataga vesz körül. Üres pizzadobozok, ragadós jégkrémpálcikák, játékok, amik arra várnak, hogy játsszunk velük, de a figyelmemet a nappaliban lévő három unokatestvér lágy hangja ragadja meg. Rögtön meg tudtam mondani, hogy nem értenek egyet valamiben, amikor az arcukra nézek – például, hogy ki ugráljon következőnek a mini trambulinon vagy melyik videójátékkal játsszanak. Hátradőlök, miközben várom, hogy az egyik hozzám fusson és kérje, döntsem el, melyiküknek van igaza, de végül nem kezdtek el kiabálni vagy sírni.

A frusztrációjuk és az egyet nem értésük helyett engedték, hogy a szeretet és a kompomisszum győzedelmeskedjen.

Az, hogy egy öt-, egy nyolc- és egy tízéves el tudott navigálni a nehéz döntések között és el tudták kerülni a megosztottságot, reményt ad egy világban, ami úgy tűnik, mintha darabokra hullana. Arra emlékeztetnek, hogy amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elterveztük, akkor is szerethetjük a másikat. Lehet, hogy nem értünk egyet, de attól fordulhatunk könyörülettel a másikhoz. Elengedhetjük egy kissé azt, amit mi jónak tartunk azért, hogy másoknak is helye legyen mellettünk.

A lányom és az unokatestvérei tudták, hogy csak korlátozott ideig játszhatnak együtt, ezért a békét választották. Ez a világ nem az otthonunk és senki nem tudja megmondani, mennyi időt töltünk itt – miért veszekedjünk hát ahelyett, hogy egységben, békében és közösségben élnénk?

A mai olvasmányban a Zsidókhoz írt levél szerzője a 11. fejezetben felsorolja a hit csodálatos hőseit. Most, hogy követendő példákat is kaptunk, miközben egyre mélyebbre ássuk magunkat a hitünkben, a következő lépés az, hogy teljesen Istenhez forduljunk. Az Írás ezen könyvének hallgatósága lassan elfordult a hitétől és csak felületesen élte meg azt. Ez a fejezet arra bátorítja a hívőket, hogy legyenek fegyelmezettek, keressék a szentséget és éljenek békében keresztyén közösségükben.

Ahogy a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete példákat sorol fel hittel élő férfiakra és nőkre, a levél írója példaként állítja elénk Ézsaut is a mai részben, hogy megmutassa, milyen következményekkel jár, ha elutasítjuk az Istent és valódi megbánás nélkül élünk. Layman Újszövetségi Kommentárja azt írja: „Ézsau bolond módon elcserélte a jövőbeli örökségét éhségének azonnali kielégítésére. Hasonlóan az első században élő hívők készek voltak elcserélni azt, amire ígéretet kaptak, a világ által nyújtott élvezetekre.”

A Zsidók 11-ben felsorolt hithősök – férfiak és nők – hittek Isten ígéreteiben és az Ő hűségében, még akkor is, ha nem látták beteljesülni ezeket az ígéreteket. Ézsau úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat és földi örökséget akart, ami megfosztotta őt azoktól az áldásoktól, amiket Isten tartogat a gyermekeinek. Harcolhatunk ebben a világban ideiglenes dolgokért, vagy kereshetjük a szentséget, a békét és Isten örök királyságát.

A hangzavar és a káosz közepén imádkozzunk! Imádkozzunk azért, hogy tudjunk más embereket a saját kívánságaink elé sorolni. Imádkozzunk azért, hogy az életünk olyan példája legyen a szeretetnek, ami egységre, hálára, imádatra és Isten iránti odaadásra buzdít. És azért, hogy nagyon szeressük Istent!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-wins/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Útelágazásnál

„A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt. Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan.”
– Zsidókhoz 11:26-27

Úgy látom, hogy az egyik legnagyobb veszély, ami napjainkban a keresztyén kultúrát fenyegeti, az a Jóléti Evangélium befolyása. Annak a tanítása és az abban való hit, hogy ha az Úrért élsz, akkor Ő gazdagsággal, egészséggel és kényelemmel áld meg. Mégis, amikor a Bibliát olvassuk és megvizsgáljuk azok életét, akik hűségesek voltak az Úrhoz, azt látjuk, hogy ők is teljesen átlagos férfiak és asszonyok voltak, akiknek üldözéssel kellett szembenézniük, minden napjukat az Úrra bízták és az Ő ígéreteibe kapaszkodtak. Ellenálltak a világ kísértésének, nem akartak másmilyennek tűnni, mint amilyenek valójában voltak: olyan emberek, akik teljesen Istentől függnek.

Mózes egy remek példa erre. Az egyiptomi uralkodói családban nevelkedett, minden a lábai előtt hevert. Mint az egyiptomi hercegnő fogadott fia, Mózes könnyű életet élhetett volna, kényelemben, hatalomban és jólétben. És mégis, miután látta, hogy mi mindent kínál számára a világ, visszafordult igaz örökségéhez, elhagyta a palotát és vele együtt a könnyű életet.

Miért? A választ megtaláljuk a Zsidók 11:26-ban: „A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse.”

Mivel olyan ember volt, aki tudta mi mindent tud adni a világ, Mózes azt is értette, hogy a világ kincsei milyen sekélyesek és igaz, örökkévaló kincsekre vágyott az ideig-óráig valók helyett. Ezért döntött és Istenre szegezte a tekintetét, nem pedig a világra, és ez a döntés megváltoztatta az életét.

Mózes hátrahagyta a világi kiváltságokkal teli életét és nem nézett vissza. Valódi szabadságot akart, olyat, amilyet csak Istenben lehet találni.

Mózes a hűséget választotta az anyagi stabilitás helyett. Időnként eltöprengek azon, hogy kisgyermekként milyen befolyások érhették a biológiai szüleitől még mielőtt hittel a Nílusra helyezték volna, Istenre bízva az életét.

A 27. versben azt látjuk, hogy Mózes olyan férfivá érett, aki hittel élt, úgy, mint izraelita szülei. Hit által hagyta el Egyiptomot és Istenben bízva lépett előre az ismeretlenbe.

Úgy hiszem, közülünk sokan állnak most is útelágazásnál. Előre lépünk hittel, bízva Istenben és az Ő ígéreteibe kapaszkodunk vagy megmaradunk „Egyiptom” földjén és az ideiglenes kincset választjuk az örökkévaló helyett?

Ahogy Mózes tette, úgy nekünk is az örök jutalomra kell figyelni, nem pedig arra, hogy mi az ára. Ez a világ nem az otthonunk. Különbözzünk attól az izraelita generációtól, amelyik, miután Mózes segítségével kiszabadult Egyiptomból, kétségei miatt visszavágyott oda és nem bízott Istenben. Annak ellenére, hogy látták Isten lenyűgöző csodáit, tragikus módon továbbra is kételkedtek abban, hogy vajon Ő képes-e megvédeni őket, amikor eljött az ideje, hogy belépjenek a várva várt Ígéret Földjére. Tanuljunk a hibáikból és válasszuk a hittel teli életet! Legyünk olyanok, mint Mózes, tekintetünket szegezzük arra, ami igazán lényeges és bátran lépjünk előre Istennel, tudva, hogy Istenünk az út minden lépésénél velünk van. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell majd szembenéznünk óriásokkal, amikor új földre lépünk, de azt igen, hogy nem leszünk egyedül velük szemben.

„Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész!”Józsué 1:9

Szeresd Nagyon Istent!

/Angela Perritt/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/at-the-crossroads/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A hit meghatározása

Mióta a négyéves unokánk velünk él, a napjaim jó részét azzal töltöm, hogy próbálom kitalálni, mik azok a szavak, amiket ő is megért. Időnként csak akkor jövök rá, hogy a kisember nem is tudja, mit jelent a „tisztelni” szó, amikor már a felénél járok a magyarázatban, hogy miért is fontos, hogy tiszteljük az időseinket. Ilyenkor hátrébblépek és megpróbálom lebontani a témát olyan apróbb részekre, amiket ő is megért.

Azok számára, akiknek közülünk nehézséget okoz a terminológia, a Zsidókhoz írt levél szerzője segítséget nyújt. A 11. fejezet első verseiben jól érthetően elmagyaráz egy fogalmat, ami mindenki számára fontos, aki Istent követi. Mivel Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy közel kerüljünk hozzá, ezért pontosan elmondja, mivel lehetünk a tetszésére. Isten megjutalmazza azokat, akik hisznek a létezésében és buzgón keresik őt.

Barátom, a hit kulcsfontosságú ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez. Az eredeti görög szó, amit a Zsidók 11:1 használ a pistis, ami azt jelenti: hinni, bízni, rá támaszkodni, bizalmat helyezni belé, biztosnak lenni benne. Ahhoz, hogy hittel éljünk, teljes meggyőződés kell és az, hogy kitartsunk amellett, amit igaznak vélünk.

A hit definíciója egyszerű, de hitben élni már korántsem. Amikor úgy tűnik, hogy körülöttem minden darabjaira hullik, bevallom, sokszor adom át magam aggodalmas gondolatoknak és ilyenkor az alvás is nehezen megy. Csak fekszem az ágyban éjszaka és próbálom emlékeztetni magam, hogy a „VAGYOK” az egyetlen, akire szükségem van. Ő teremtette Szavával a világot szép rendben és Ő az, aki uralja azokat a dolgokat is, amik aggasztanak engem.

Megkerestem a „hit” szót a konkordanciában, és azonnal meggyőzött amikor ezt olvastam: „szilárd és örömteli meggyőződés vagy hitvallás abban, hogy Jézus a Messiás, akin keresztül örök megváltást nyerünk Isten országában. Mint hívő nő, erősen kapaszkodom abba, hogy Megváltóm képes csodákat tenni, betegeket gyógyítani és lelkeket megmenteni. Nemcsak a Bibliám lapjain tesz természetfeletti dolgokat, hanem az otthonomban is.

Ahelyett, hogy a problémáimat ismételgetném, meg akarok nyugodni az Ő gondoskodásában és Őt tisztelve szeretnék élni. Olyan hitet akarok Krisztusban, amely szilárd és örömteljes.

Az egyik kedvenc Biblia tanítóm, Dr. Tony Evans, egyszer ezzel a csodálatos meghatározással segített újragondolni azt, ahogy a Zsidók 11. fejezetét olvasom.

„A hit úgy cselekszik, mintha minden egyszerű lenne, akkor is, ha nem az,
csak azért, mert Isten egyszerűen így mondta.”

Ahhoz, hogy hitben éljünk félre kell tennünk a már megszokott látásunkat annak érdekében, hogy megmaradjunk a reménységben. Nagy dolgok várnak ránk, amiket halandó szemeink még nem is látnak. Mondjuk ki, hogy hűséges az Isten és tekintetünk szegezzük egyenesen Őrá!

/Lyli Dunbar/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-defined/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

„Nyájától én eltévedtem…”

Emlékszem mennyire összezavart gyerekként, mikor valamelyik barátunk otthagyta a gyülekezetet, vagy a hittől is eltávolodott. Az életem és a családom biztonságos közege segített növekedni és virágozni, így nem tudtam elképzelni, hogyan teheti próbára az élet valakinek a hitét. Gyermeki hitem még nem állt ki egyetlen komoly nehézséget vagy szenvedést sem, így könnyű volt ragaszkodnom a hithez, hiszen még semmi nem vitt rá, hogy körömszakadtáig kapaszkodjak Jézusba. Felnőttként azonban egyértelműen ráébredtem arra, hogy az élet képes egy ember hitét megfakítani, megpróbálni, összetörni, vagy akár teljességgel lerombolni is.

Mózes első könyvétől kezdve látjuk, hogy az emberiség egészére mennyire jellemző a tévelygés, az eltávolodás. Jellemző ránk a bálványimádás és az engedetlenség is. Mivel tökéletlen világban élünk, sebzetten és fájdalommal telve, átélünk kimondhatatlan szenvedéseket és hatalmas örömöket is. Az élet bonyolult és a Zsidókhoz írt levél szerzője tudta, hogy hitünk majd próba alá kerül, tudta, hogy a világ által nyújtott számos dolog akar majd rávenni, hogy térjünk le a hit ösvényéről.   

Amikor minden jól megy, könnyű magunkban és javainkban bízni ahelyett, hogy a jó és szent Istenbe vetett hitünkhöz ragaszkodnánk. A nehéz időkben könnyű körülnézni és azon tűnődni, hol lehet Isten a romok között. A Zsidókhoz írt levél újra és újra azt tanítja, hogy Jézus jobb mindennél és mindent irányítása alatt tart, teljesen mindegy milyen időszakon megyünk éppen át.

A Zsidókhoz írt levél 1. fejezetében arról olvasunk, hogy Jézus jobb az angyaloknál és Szavának erejével tart fenn mindent. A fejezet első néhány verse szerint egyedül Ő képes megtisztítani bűneinktől (Zsidók 1:3)! Ennek fényében a Zsidók 2:1-4-ig arra bátorít, hogy „vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!” Ha kérdéseket teszel fel Biblia olvasás közben, (ami egyébként a Bibliatanulmányozás egyik nagyszerű gyakorlata), egyik kérdés, ami itt felmerülhet: „Mire is kell vigyáznunk pontosan?”

Ebben az igeszakaszban az ószövetségi törvényre utal az „amit Isten az angyalokon keresztül mondott”. A levél írója ellentétbe állítja azt, amikor Isten népe a törvény alatt élt és engedetlenségük a törvény alapján kiszabott büntetést kapta, azzal az idővel, amiben ma élünk és miénk Jézus, aki az igazi és jobb törvény. Az Ő megváltása, nagyszerűbb megváltása alapján mérjük az életünket. Mivel Krisztus kifizette a bűneink árát, az engedetlenségünkért járó büntetés a keresztfán került kiegyenlítésre.

Amikor arra bátorít minket az ige, hogy „még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket”, akkor ezekről az igazságokról beszél: nagyszerű megváltásunk Jézusban, aki jobb, mint az angyalok (Zsidók 1:4), jobb, mint Mózes (Zsidók 3:3-4), jobb, mint a törvény (Zsidók 8:6), és jobb, mint bármi, amit a világ kínál. Függesszük szemünket Jézusra, hogy semmi ne tudjon lassanként (vagy gyorsan) eltávolítani Tőle!

A régi, híres himnusz nagy igazságot fogalmaz meg: „Nyájától én eltévedtem, de Jézus megkeresett.” (Robert Robinson: „Jöjj el, élő víz forrása https://media.ldscdn.org/pdf/music/hymns-hungarian/1998-01-0430-come-thou-fount-of-every-blessing-hun.pdf) Amikor gyengének érezzük hitünk, és egyértelműen kísértést érzünk arra, hogy elforduljunk tőle, akár a bőség, akár a szűkölködés miatt, akár földi örömöknek, akár mély fájdalomnak köszönhetően, emlékeznünk kell arra, amit hallottunk, hogy ne engedjünk annak, ami tévelygésre ösztönöz.

A Zsidók 10:23 ezt mondja:

„Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért.”

Drága testvérem, bármivel is nézel ma szembe, hadd bátorítsalak, hogy nézz Jézusra. Figyeld meg, hogy ki Ő, és mit tett érted. Megingathatatlanul ragaszkodj a megvallott reménységhez, mert Megváltónk jó, megbízható és végtelenül jobb, mint bármi más, amit ez a világ nyújtani tud.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/prone-to-wander/
Fordította: Bolbás Viola
Kép: Vasadi Dubován Judith

Igazságban járni

Nem tagadhatjuk, hogy az igazságban erő lakozik.

János második levelének első négy versében összesen ötször szerepel az igazság szó.

 Hitünk alapja az igazság, erre mutat rá a János 8:32, ami így szól: „megismertétek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”

Anyaként én is tanúsíthatom, hogy mekkora öröm tölti el a szívem, hogy a gyermekeim az igazság szerint élnek. Mindig öröm látni, amikor gyerekek felnőnek és igazságban járnak, de van abban valami plusz boldogság, ha azokat látod Isten Szava szerint élni, akiket te magad tanítottál. Úgy gondolom, hogy ez tükröződik vissza a 2 János 4-ben, amikor János azt írja, hogy „nagyon megörült”,  a hívők Isten parancsolatai szerint járnak.

Egy szó különösen kiugrik nekem ebből az igerészből: „olyanokat”. János azt mondja: „Nagyon megörültem, amikor gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazság útján járnak, ahogy az Atya-Isten parancsolta.” (2 János 4) Ez azt jelenti, hogy voltak olyanok is, akik nem az igazság szerint éltek. Ez egy megszívlelendő figyelmeztetés! Milyen rémisztő ez a valóság. Olyasmi, ami miatt minden nap térdre kell ereszkednünk.

Egy valamit biztosan tudok: a hűtlenség, a válás, az egyedülálló anyaság ellenére, ma sokkal szenvedélyesebb és odafigyelőbb anya vagyok, mint voltam a családom szétbomlása előtt. A pusztulás, ami a családomat érte, lehetőséget adott arra, hogy felálljak és komolyan vegyem gyermekeim megtérését. Nem gondolhattam többé, hogy biztonságban, az ellenség hatókörén kívül élünk. Nem mintha előtte nem vettem volna komolyan a hitüket, de teljesen más, ha egy olyan támadást tapasztalsz, mint amilyet mi átéltünk a családommal. A Sátán nem csak rossz anyával kezdett ki, de ma már gyermekeim is szenvedélyes imaharcosok, akik saját szemükkel látják Isten jóságát és gondviselését az életükben, miközben újraépítettük az életünket a hamvainkból. Azt, ami a pusztulásunkat célozta, az Úr jóra fordította, az Ő dicsőségére. Ez az igazság!

Ebbe az igazságba kellett kapaszkodnom a sötét napokban is, és ebbe kapaszkodok ma is, miközben az új életemet élem. (Az is segít, ha a gondolataimnál hangosabb dicsőítő énekeket hallgatok!) Valóban harc folyik a gondolatainkért! Minden hazugságtól, ami befészkelte magát a gondolatainkba és minden helyesnek tűnő kísértéstől az igazság szabadított meg. A csalódottság olyan játszótér, ahol az ellenségünk élvezettel játszik és gáncsol ki minket.  De a veszteség, a gyász és a csalódottság idején még erősebben kell kapaszkodnunk Isten igazságába, és megélni azt, amit hiszünk. Nem engedhetjük meg, hogy csak nyugtázzuk az igazságot, vagy gyermekkori emlékeink közé soroljuk, hinnünk kell benne és a szerint kell élnünk ma is.

Amikor árultuk a házunkat, a gyerekekkel minden este imádkoztunk és elmondtuk, hogy bár nem tudjuk a ház eladása után hová fogunk költözni, hisszük, hogy az Úrnak jó terve van velünk. Olvastuk a Bibliát (Róma 8:28, Galata 6:9, Jeremiás 29:11), elmondtuk az ígéreteit és hittünk a Szavának. Könnyen elmerülhettünk volna a félelemben és a kételyben, de ehelyett az Úrban bíztunk. Sátán legnagyobb vágya az volt, hogy félrevezessen minket, és rávegyen arra, hogy megkérdőjelezzük a számunkra kedves értékeket és igazságokat.

A házunkat pont jókor adtuk el és gyermekeimmel megláttuk, hogy mit tervezett számunka Isten. A hét éves fiam mondta ki először: Anyu, miközben mi arra vártunk, hogy eladjuk a házat, Isten építette az otthonunkat.

És akkor próbálj meg  ne sírni!

Úgy gondolom, hogy nem volt nagyszerűbb pillanat, mint amikor saját fiam ismerte fel, mit tett értünk Isten.  

Ha János örvendezett azon, hogy a hívők megtartották az igazságot, el tudod képzelni, mennyire örülnek a mennyben, ha igazságban, szeretetben, kegyelemben és könyörületben élünk?

Ima: Uram, köszönöm az igazságodat. Köszönöm, hogy Te közel vagy a megtört szívűekhez. Köszönöm a tervedet, hogy távol tarts az ártalmaktól. A Te Szavad az igazság és ez az igazság csengjen mindenki fülébe, akinek szüksége van Rád, vagy az emlékeztetőre, hogy ki vagy Te ma is.

A képhez tartozó alt jellemző üres; kelli.png a fájlnév

Forrás: https://lovegodgreatly.com/walking-in-truth/

Fordította: Szabó Eszter

Korlátlan szeretet

Olvastál már bármit a szeretetnyelvekről vagy próbáltad már kitalálni, milyen módon szeretsz szeretetet kapni? Amikor a férjemmel jegyesoktatáson vettünk részt, tesztet töltöttünk ki, hogy megtudjuk, mi a szeretetnyelvünk. A házasság elmúlt tizennégy éve alapján biztosíthatlak titeket arról, hogy az eredmények nagyon helytállóak voltak, még ha szöges ellentétben álltak is egymással.

Az én szeretetnyelveim az ajándékozás és a dicsérő szavak, míg neki a testi érintés és szívességek. Ő csodálattal figyeli, ahogy életet lehelek a születésnapokba és az ajándékozós ünnepekbe, én pedig álmélkodva dőlök hátra, miközben ő és lányunk állandóan egymást ölelgetik. Számomra egy olyan teendő, mint a mosogatógép kiürítése, egyszerűen egy elvégzendő feladat. A szemét kidobása vagy a konyha kitakarítása munka után számára a szeretet megnyilvánulása.

Úgy tűnik, nyolcéves lányunk fő szeretetnyelve a minőségi idő: folyton elismétli, mennyire szuper, amikor hárman csinálunk valami újat vagy szórakoztatót. Más embereket jól szeretni azt jelenti, hogy nemcsak a szavainkat vetjük latba, hanem a tetteinket is, és csodálatos Istenünk szeretetét utánozzuk, aki tudja, hogyan kell tökéletesen szeretni minket.

Mai verseink János első levelében arra emlékeztetnek, hogy nemcsak a kimondott szavakkal szeretünk, hanem cselekedeteinkkel és az általunk elhitt igazsággal is. János levelének célja, hogy visszavezesse a hívőket a hit alapjaihoz. Számára a középpontban az igazság áll, nem pedig a vélemény, és olvasói figyelmét visszairányítja Jézus legfontosabb parancsolatára: szeressétek Istent és szeressetek másokat.

János „kedves gyermekeiként” szólítja meg hallgatóságát és ezt a kifejezést hét alkalommal használja levelében. Az apostol ezáltal nem lekicsinyelni szeretné őket, hanem szeretetteljesen eleveníti fel Isten országát, ahol az utolsókból lesznek az elsők. A Lukács 10:21-ben Jézus magasztalja a Szent Szellemet, aki elrejti a dolgokat a bölcsek elől és kinyilatkoztatja azokat a kisgyermekek számára. A Márk 10:14-ben Jézus arra ösztönzi tanítványait, hogy engedjék Hozzá a kisgyermekeket, mert övék az Isten országa. János olyan gyengédséggel és igazan ír, akárcsak egy apa a gyermekeinek vagy egy lelkész a gyülekezetének.

Ha átadtuk életünket Krisztusnak, és hisszük, hogy egyedül Ő a világ Megváltója, képesek vagyunk engedelmeskedni Neki. Ahogy hitünkben megerősödünk, az iránta való szeretetünkből fakad a vágyunk, hogy kedvére tegyünk és kövessük parancsait. Amikor felismerjük az irántunk érzett szeretetét, képesek vagyunk törődni hívőtársainkkal és a minket körülvevő világgal és szeretettel viszonyulni feléjük. A Krisztusba vetett hit, a parancsolatai iránti engedelmesség és a mások iránti szeretet mind központi elemei a Krisztussal járásunknak. Ebben akkor nyerünk majd bizonyosságot, ha egyre közelebb kerülünk Hozzá, és folyamatosan átadjuk Neki életünket és szívünket.

Abból tudják, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretünk. Olyan szeretettel szeretünk, amelyet nem korlátoznak a szeretetnyelvek vagy a személyiségtesztek, hanem a Jézussal szorosan kapcsolatban álló szív túlcsordulásából fakad. Amikor hitünket Isten iránti engedelmességünk révén gyakoroljuk, az eredmény a szeretet. Szeretünk, mert Ő szeretett minket először, és amikor Isten példáját követjük, akkor másokat is jól tudunk szeretni, ezáltal mélyebb kapcsolatra hívva őket azzal, Aki már akkor szeretett minket, amikor még nem voltunk mások, mint szeretetlen roncsok.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/unlimited-love/

Fordította: Szaniszló Tünde

Engedelmes szeretet

Egyszer régen lázadó voltam.

Keményfejű.

Engedetlen.

Miután Isten megajándékozott a megváltással, az első dolog, amit elkezdett átalakítani bennem a lázadó természetem volt. Ez volt aztán az Istennek való feladat! Többévnyi szándékos engedetlenség után Isten kegyelméből elköteleztem magam arra, hogy engedelmes leszek Neki, és Őt fogom szolgálni.

A megváltás után a hívő ember élete új irányt vesz és Isten felé tart. Az Istennek való engedelmesség a megújult, szent élet ismertetőjele.

Az engedelmességünk megmutatja az embereknek, hogy kihez ragaszkodunk. Amikor Istent választjuk saját, önző kívánságaink helyett, megmutatjuk, hogy Őt mindennél – még önmagunknál is – jobban szeretjük.

„Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt. Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében.” (1 János 2:3–4)

Új hívőként komolyan elköteleztem magam, hogy engedelmeskedni fogok Istennek; szenvedélyemmé, sőt, küldetésemmé vált. Ugyanakkor lassan kezdtem úgy kezelni az engedelmességet, mint olyasvalamit, amivel elnyerhetem Isten jóváhagyását és tetszését.

Ha rosszul bántam egy munkatársammal vagy rosszallóan beszéltem valakiről, rettenetes bűntudat kezdett gyötörni. Azonnal arra gondoltam, hogy el fogom veszíteni Isten szeretetét. A szeretetből történő engedelmesség átadta helyét a félelemből és a törvényeskedő kötelességtudatból fakadó szolgálatnak.

Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki – ez pedig egyáltalán nem nehéz!” (1 János 5:3)

Fontos, hogy odafigyeljünk a szavak sorrendjére az 5. részben. Először Isten szeretete jelenik meg, a mi engedelmességünk csak utána következik. 

A hit és a szeretet nem a mi engedelmességünk eredménye. Az Efézus 2:8–9 szerint a hitünk ajándék Istentől, az 1 János 4:19 szerint pedig az egyetlen oka annak, hogy mi szeretjük Istent az, hogy Ő előbb szeretett minket.

Éppen ezért a mi engedelmességünk elvileg minden esetben a következménye Isten irántunk való szeretetének, nem pedig egy ügylet, melynek során elnyerhetjük azt.

Ne értsetek félre. Az Isten Igéje és parancsai iránti engedelmesség elképesztően fontos. Hívőkkénk arra kaptunk elhívást, hogy az életünknek Isten Igéje legyen a biztos alapja. Bölcsességért, tudásért és békességért a Bibliára támaszkodunk. Az Ige a mi biztonságunk forrása és identitásunk záloga.

Ha igazán szeretjük Istent, keressük a lehetőséget, hogy megismerjük Őt és az Ő Igéjét, és hogy megtartsuk parancsait. Ha a hitünk őszinte, akkor engedelmesség lesz a gyümölcse.

De mi történik, ha csalódást okozunk Istennek?

Szerencsére Isten az első perctől kezdve tudja, hogy lesznek mulasztásaink, ezért küldte el nekünk a fiát, Jézust. Jézus megtette azt, amire mi képtelenek voltunk: tökéletesen és teljesen engedelmeskedett Istennek, még a kereszten is.

Mivel Jézus a hívőkben él, ezért Isten úgy lát minket, ahogy Jézust: tökéletesen igaznak, szentnek, szeretett gyermekének. Emiatt szabadon szolgálhatjuk Őt, és teljes szívünkből önfeledten engedelmeskedhetünk Istennek, tudva, hogy Ő mindig szeret minket, bármi történjen is.

„Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” (1 János 2:5-6)

Amikor engedetlenek vagyunk Istennel és az Ő Igéjével szemben, vakmerően, szégyenérzet nélkül futhatunk Istenhez, és kegyelmi trónja elé vethetjük magunkat őszintén megvallva, hogy mennyit küzdünk az engedetlenséggel. Őszintén és alázattal kiönthetjük neki a szívünket, majd megbánásunk és bűnvallásunk után bízhatunk Benne. Ezután ismét elkezdhetjük Őt követni, tudva, hogy szeret minket, tudva, hogy már elárasztott bennünket kegyelmével és bocsánatával, és tudva, hogy megbocsátott, megújított és helyreállított.

Ahogy egyre érettebb kereszténnyé váltam és felismertem, hogy Isten szeretete felmérhetetlen és kimeríthetetlen, hogy ugyanúgy szeret még akkor is, ha nem engedelmeskedek Neki, az egész gondolkodásom megváltozott. Ez a könyörületes szeretet arra késztet, hogy újra úgy döntsek, Őt követem, Őt szolgálom és Neki engedelmeskedem, akkor is, ha tudom, nem muszáj így tennem. Az Isten iránti engedelmességem az, amivel dicsőítem Őt az Ő hatalmas szeretetéért.

Amikor elbukunk, ne felejtsük el, hogy a megváltásunknak sosem a viselkedésünk vagy az engedelmességünk az alapja, hogy kivételes pozíciónk Istennél stabil és változhatatlan, és hogy Isten szeretetének teljessége a miénk, és Ő gyönyörködik bennünk.

Nem szabad megfeledkeznünk az Ő szeretetéről. Kövessük Őt engedelmesen újra, meg újra, meg újra!

Életed melyik területén kellene együttműködnöd a Szent Szellemmel, hogy fegyelmezettebb és engedelmesebb legyél Istennek? Hogyan imádkozhatunk érted?

Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/obedient-love/

Fordította: Pfaff Mária

Kölcsön vett bátorság

Volt már valaha olyan alkalom, vagy időszak az életedben, amikor úgy érezted, kölcsönvett bátorságból vagy hitből élsz? Kaptad már azon magad, hogy kevés hittel indulsz neki egy baráti beszélgetésnek és aztán megújult lélekkel mész tovább? Vagy talán, az erőd végére értél, amikor egy barát segítő kezet nyújtva megjelent.

Egy kedves barátommal üldögéltem, kezemben egy bögre kávéval és bevallottam: „Én nem látom, hogy az ÚR hogyan tudna ebből bármiféle jót kihozni.” Tudtam, hogy Isten minden körülmények között jó, és hogy Ő helyre tud állítani bármilyen megtört szívet, és mégis, az én emberi szememmel, nem voltam képes látni, hogyan fogja ezt megtenni.

A barátom átnyúlt az asztal fölött, kezét a karomra tette és így szólt: „Nekem elég hitem van mindkettőnk számára.” 

Az Apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetét olvasva ez a pillanat jutott eszembe. Pál hajótörést szenvedett, bebörtönözték, és még meg is verték mire Rómába érkezett, és mit mond a Szentírás?

„A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.” – Apostolok 28:15

Amint meglátta a fivéreit és nővéreit, Pál felbátorodott és hálát adott Istennek. Pál „felbátorodott”. Szeretem ezt. A közösség puszta jelenléte – a fivéreié és nővéreié – bátorságot adott Pálnak, hogy folytassa. Ez késztette őt, hogy hálát adjon az Alkotójának. Ezután láthatjuk ennek a bátorításnak a gyümölcsét: Pál rögtön visszatért a Jézusról szóló Örömhír terjesztésének ügyéhez.

Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták. Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról..” – Apostolok 28:30-31

Pálnak az Isten Királyságáról szóló merész kinyilatkoztatását a drága keresztény közösség táplálta.

Nővéreim, ne tévelyegjetek! Az istenfélő közösség ajándéka nagyon erőteljes ajándék, amivel számolnunk kell. Amikor a legrosszabb állapotodban vagy, nehézségektől kimerülve, akkor kell a társainkhoz szaladni, akik testvéreink Krisztusban. Amikor nem látod, hogyan fogja Isten elegyengetni azt a rögös utat, amelyen éppen jársz, ne szigetelődj el – kölcsönözz bátorságot és hitet a testvéreidtől Krisztusban. Lehet, hogy nem látod vagy érzed azonnal a különbséget, de az igaz keresztény közösség nem csak hordozni fog téged, de felszabadít arra is, hogy Isten jóságát hirdesd még a vihar kellős közepén is.

Nem a magas lóról írom ezt, hanem a legnagyobb mélységből. Az igazság az, hogy én nem tudtam megérteni, hogy Isten hogyan munkálkodhatna az életem törmelékein. De a barátomnak igaza volt. Ő átnyúlt az asztal fölött, megragadta a karom és hagyta, hogy bátorságot és hitet kölcsönözzek tőle. A remény egy magját ültette el aznap, ami egy csodálatos megváltási történetté cseperedett. Isten nem úgy munkálkodott, ahogy én gondoltam, de valami csodálatosat szerkesztett egybe, amely az Ő jóságát és örömhírének történetét tükrözte vissza. Az életem egy tanúságtétel arról a jóságról, amit a keresztény közösség tud az élet viharai között hozni. Mikor az én hitem megtépázott volt, egy kedves testvér hite tartott engem.

Ahogy az Apostolok cselekedeteinek végére érünk, láthatjuk, hogy Isten nem csak Pált, hanem Isten embereit használta, hogy az Örömhírét megossza. Láthatjuk, mit cselekedett az Úr emberei által és késztetést érezhetünk, hogy mi is tartozzunk egy keresztény közösséghez. Lehetünk hűséges testvérek, akik az asztal fölött átnyúlva kijelentik: „Vegyél az én hitemből, nekem van elég hitem mindkettőnk számára”, amikor ránk kerül a sor, hogy bátorítsunk.

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/borrowed-courage/

Fordította: Barabás Mónika