A hit érintése

„Amikor az asszony meghallotta, hogy Jézus ott van, átfurakodott a tömegen, Jézus háta mögé került, és megérintette a ruháját. Ugyanis ezt gondolta: „Elég, ha csak a ruhájához érek, már attól is meggyógyulok.” Amikor Jézus ruháját megérintette, az asszony azonnal megérezte, hogy a vérzése megszűnt, és hogy egészen meggyógyult.”Márk 5:27-29

Ez az egyik kedvenc történetem a Bibliában. A megváltás és a gyógyítás történetei mindig feltöltenek, főleg, hogy a saját nehéz és kiábrándító időszakaimon is túl vagyok. Annyira biztató, hogy tudom, nem vagyok egyedül szenvedésemben, hogy Jézus lát és törődik velünk, és hajlandó csodát tenni.

Voltál már olyan időszakban, amikor úgy érezted, hogy mindent elvesztettél? A házasságodat? Egy életen át tartó barátságot? Jól fizető munkát? Álmaid házát? Talán azt érezted, hogy egy cérnaszálnyi hit maradt számodra: hinni, hogy valamilyen úton-módon az Úr megjelenik a helyzetedben, és talán, esetleg, azt a gyógyulást, helyreállítást vagy megkönnyebbülést kapod, amiért imádkoztál. Nos, én is voltam így. A hit, bármilyen nagy vagy kicsi is, megváltoztatja a dolgokat.

A Márk 5:25-34-ben szereplő történet valódi csodája az, ami egészséges maradt a nő beteg testében: a hite. Minden lehetőséget kimerített, beleértve az orvosokat és a pénzügyeket is. De volt reménye és hite. Nem csak azt hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani, hanem e hit szerint is cselekedett, csupán egyetlen érintésre vágyott, amikor Ő elhaladt mellette.

Mivel a törvény szerint „tisztátalannak” tekintették az asszonyt, érintése tisztátalanná tette volna Jézust. De mivel Jézusnak hatalma volt tisztává tenni, az ellenkezője történt. „A vérzés egyszerre megszűnt” (Márk 5:29). Szóbeli kérés, szemkontaktus vagy Jézus érintése nélkül. Csupán a ruházatának a távoli érintésével. Jézus tudta, hogy megérintette Őt, és hogy azonnal meggyógyult. Azonban megállt, és mégis feltette a kérdést a tömegnek: „Ki nyúlt a ruhámhoz?”

Amit Jézus tett abban a pillanatban, még a gyógyulás csodája után is, érdemes megjegyezni.

Az aggodalom, a kétség, a zavartság, a depresszió, a harag, a keserűség és a kárhoztató érzések mind példája annak a taktikának, amelyet az ellenség használ az elménk és a hitünk támadására. Jézus lehetőséget adott ennek az asszonynak, hogy kilépjen szégyenéből, és nyilvánosan „leányának” nevezve visszaállította a közösségbe, ahol kitaszított volt. Ezt nem kellett volna tennie, de azt akarta, hogy az asszony minden kétséget kizáróan tudja, hogy a hite miatt gyógyította meg.

Hol van ma a te hited, barátom?

Harci szellemmel kell rendelkeznünk ebben az életben, melyet a Menny ezen oldalán élünk. A háború valóságos, de Jézus nagyobb.

Hajlandó vagy-e a szaván fogni Istent? Hajlandó vagy könyörögni Istennek azért, ami fontos a számodra? Soha nem sértjük meg Istent azzal, hogy túl sokat kérünk, azonban megsértjük Őt, ha nem kérünk annyit, amennyit hajlandó tenni értünk. Újra és újra látjuk, hogyan gyönyörködik az Úr a megtört és elfeledett helyreállításában, megváltásában és gyógyításában.

Annyira szeretett és méltó vagy mennyei Atyánk újabb érintésére. Engedd, hogy hited növekedjen! Légy merész és bátor. Ott találkozik veled. Ezt ígérem neked.

/ Kelli Trontel/

Vállalkozóként, fényképészként, íróként, dicsőítésvezetőként és két gyermek egyedülálló édesanyjaként Kelli Trontel bebizonyította, hogy habár az életben gyakran gyász gyászt követ, a nehéz napok nem terítik le. Szenvedélye, hogy megossza másokkal, mennyire hűséges Isten akkor, amikor az élet vagy mások nem azok, hogy a dicsőítés lehet fegyver a kezünkben, és hogy Isten valóban segít megvívni a csatáinkat.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/a-touch-of-faith/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Legyen hited!

„Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és azt mondta víznek: „Csend legyen! Hallgass el!” Ekkor elállt a szél, és kisimult a tó vize. Majd azt mondta nekik: „Miért rémültetek meg? Még mindig nem hisztek?” A tanítványokat nagy félelem fogta el, és ezt kérdezgették egymástól: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”Márk 4:39-41

Kicsoda ez?

Számtalan módon mar bele a szívembe ez a kérdés. Először is, ez a tanítványok kérdése volt. Pedig ők biztosan tudták, kicsoda Jézus. Ugyan már! Már egy ideje vele voltak és látták, ahogy csodákat tesz. Miért kérdezték akkor meg, hogy kicsoda Ő?

Aztán elképzeltem ezt a szituációt: az életünk körülményei közepette, a puszta élethelyzetünkben, amikor mélyponton vagyunk, egyszer csak megjelenik Isten és hatalmas csodát tesz. Nem azért, mert imádkoztunk, talán hitünk sem volt egyáltalán, mint a tanítványoknak, lehet, hogy csak sírunk és panaszkodunk, elsüllyedve az önsajnálatban. De amiatt AKI Ő, jön és mindent megfordít, mintha nem is történtek volna borzalmak.

Engedd meg nekem kérlek, hogy válaszoljak a kérdésre és ismét bemutassam Őt neked!

Ő a Királyok Királya.

Ő a Teremtő, a Gazda, a Fenntartó, a menny és a föld Ura, aki minden felett hatalommal bír.

Ő az, aki létrehozott mindent és akinek minden és mindenki számot fog adni.

Ő az, akinek semmi sem túl nehéz.

Ő az, aki sohasem hibázik, mert nem tud hibázni.

Ő kegyelmes, kedves, nem gerjed haragra és bőven árasztja szeretetét.

Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Ő az, aki kezében tartja a világmindenséget.

Ő az, akit semmi nem zavar össze vagy ér váratlanul.

Ő az, aki még a hajszálaidat is számon tartja.

Ő Jézus, a királyok Királya, az urak Ura. Az, akit a halál sem tudott fogva tartani.

Ő az, aki annyira szeretett és szeret téged, hogy az életét adta érted, hogy senki, semmilyen hatalom, még a Sátán se tarthasson igényt rád.

Ő az, aki le tudja csitítani életed viharait, aki megtart és megőriz téged míg vissza nem tér.

Az, hogy kicsoda Jézus, túlmutat megértésünk határain.

Drága Barátom, mit feleljünk tehát?

LEGYEN HITED!

Igen, legyen hited! Bízz benne! Az Ő hűsége soha meg nem inog. Isten nem olyan, aki meggondolná magát. Ha megmondott valamit, akkor bizonyosan meg is cselekszi azt. Túl állhatatos ahhoz, hogy félúton elhagyjon. Túlságosan elkötelezett ahhoz, hogy magadra hagyjon életed viharaiban.

Legyen hited! Szeretett testvérem, bízz benne! Én itt vagyok, hogy szurkoljak neked!

Hiszek URAM, segíts hitetlenségemen.

/Ebosereme Aifuobhokhan/

Ebosereme Aifuobhokhan Nigériában él. Szenvedélyesen olvassa és szereti Isten szavát. Ő vezeti a Hausa fordítócsapatot a Szeresd Nagyon Istent családban és minden anyagot lefordítanak Hausa nyelvre, amit világszerte több, mint 40 millió ember beszél. Emellett a Szeresd Nagyon Istent Bátorító és Imaharcos csoportjaiban is szolgál. Ha megkérdezzük, mi az életcélja, mindig azt mondja: „Jézusra mutatni fel.” Egyedülálló, Istent szereti a legjobban. Mammográfus és radiológus a Nigériai Edo állam Egyetemi Kórházában.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/have-faith/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A szégyent legyőző hit

Szeretem Bartimeus történetét a Márk 10:46-52-ben.

Bartimeus egy vak ember, egy út mellett üldögélő koldus volt, amikor Jézus és tanítványai arra mentek. Olyan ember volt, akinek életét a szégyen jellemezte. Abban az időszakban a fogyatékosság miatt az embereket inkább elűzték, mintsem gondozták őket. Emellett ételért és pénzért könyörögni sem volt megbecsült dolog. Mégis, a Messiás – a világ királya – meglátta Bartimeust, és úgy döntött, hogy a nagy tömegből Bartimeus hangját hallgatja meg. Sokan megpróbálták elhallgattatni Bartimeust a tömegből, mert nem hitték, hogy a hangja méltó, de Jézus megállt, és azt mondta tanítványainak, hogy engedjék hozzá.

Jézus, akitől segítségünk származik, meglátta Bartimeust, akit szégyen és vakság határozott meg, meggyógyította és új életre hívta el. Egy szégyenteljes élet után egy Krisztusban bízó életet kapott.

Amit Jézus Bartimeusért tett, azt értünk is megteszi.

Mindannyiunknak egyedi történeteink vannak, egyéni szívfájdalmakkal és szégyennel. Valamennyiünknek vannak bűneink és pillanataink, amelyeket szeretnénk elfelejteni. Amikor megengedjük, hogy a szégyen mellénk szegődjön, amikor hagyjuk, hogy övé legyen a legerősebb hang a fejünkben, és erőt vegyen a szívünkön, akkor megengedjük, hogy a Sátán megakadályozza bennünk a Bartimeus által példázott hit növekedését.

Mit tegyünk, hogy leküzdjük a minket sújtó szégyent?

A Zsidókhoz 12:2 azt mondja: „közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán.”

Szegezzük Jézusra a tekintetünket, és emlékezzünk rá, hogy Ő is elszenvedte a szégyent. A szégyen, amelyet átélt, azért volt, hogy hitet és örök életet szerezzen nekünk. Kereszten végzett áldozatával megfizetett minden rosszért, amit tettünk és amit velünk tettek. Kifizette szégyenünk árát, és a hit ajándékát adta helyette, így Bartimeushoz hasonlóan lecserélhetjük szégyenünket egy Krisztusban hívő élettel.

Az egyik kedvenc versem a Zsoltárok könyvében így szól: „Felnézek a hegyekre: vajon honnan jön számomra segítség? Az Örökkévaló küld nekem segítséget, a Menny és Föld Teremtője!” (Zsoltárok 121:1).

Amikor a szégyen teret nyer, amikor a világ vagy a tömeg mást mond, tegyük azt, amit Bartimeus tett: tekintsünk Jézusra. Kiáltsunk Hozzá. Tegyük pontosan azt, amit a 121. zsoltár zsoltárosa tett. Nézzünk a Golgota dombjára, és tudjuk pontosan, honnan származik segítségünk: az Úr Istentől, a Menny és Föld Teremtőjétől. Emlékezzünk arra, hogy a világ Megváltója irgalmazott nekünk és szégyenteljes halált halt, hogy megszabaduljunk a szégyentől és a Magasságos Isten fiai és leányai lehessünk. Ez a mi himnuszunk. Ez a mi énekünk. Ez a hitének szabadítson meg a szégyentől és szabadítson fel egy mélyen Krisztusban gyökerező életre.

Kedves nővéreim, legyen ma nagyobb a hitetek, mint a szégyenetek. Ha nem az, nyugodjatok meg annak a tudatában, hogy Jézushoz tartozni hatalmasabb dolog, mint bármi más, ami megpróbál meghatározni minket – különösen a szégyenünk.

/Brittany Salmon/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-that-overcomes-shame/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Vasadi Dubován Judith

Brittany Salmon szabadúszó író, a Global Studies (globális tanulmányok) adjunktusa és teljes idejű szolgáló a helyi gyülekezetben. Emellett árvagondozási és prevenciós tanácsadó, valamint doktorandusz a Southeastern Baptist Theological Seminary-n (Dél-Keleti Baptista Teológiai Szeminárium). Szabadidejében szívesen fogyaszt Chick-fil-A-t ([keresztény alapítású] gyorsétterem hálózat, a szerk.) és új hazáját, Texast fedezi fel férjével, négy gyermekével és kutyájukkal, Tom Hanks Úrral. Kapcsolatba léphetsz vele a Twitteren vagy Instagramon.

Istennek kedves áldozat

„A Békesség Istene feltámasztotta a halálból nyája — vagyis népe — nagy Pásztorát, Urunkat, Jézust, aki a saját vére által megkötötte az Örökkévaló Szövetséget. Most pedig a Békesség Istene adja meg nektek mindazt a jót, amire szükségetek van ahhoz, hogy akaratát véghezvigyétek. Azért imádkozom, hogy Jézus Krisztus segítségével Isten változtasson benneteket olyanná, hogy örömét lelje bennetek. Jézusnak legyen dicsőség örökké! Ámen.”Zsidókhoz 13:20-21

Beszélgettél már olyan keresztyén barátoddal, aki éppen küszködött? Kértek már fel imádságra? Néha nem könnyű kitalálni, hogyan is imádkozhatnánk, pláne, ha nem tudjuk a részleteket. Lehet, hogy te magad is nehéz időt élsz és gondjaid vannak az imádsággal. Ilyen időkben különösen hasznosnak találom a Bibliában található imádságokat, mint amilyen a Zsidók 13-ban is olvasható. Imádkozhatunk mi is ezekkel a szavakkal, lehet ez saját imádságunk vezérfonala.

A fenti imádság eleje Istent a békesség Isteneként írja le. Ez a béke sokkal többet jelent a konfliktusok hiányánál, Isten békéjében teljesség van. Erről eszembe jut Pál imádsága a Filippi 4:7-ből: „Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ha az élet nehéz, emlékezzünk Isten jellemére – Ő a békesség Istene, Jézus pedig a Béke Fejedelme, akit az Ézsaiás 9:6 ígért nekünk. Erről eszünkbe juthatnak Isten egyéb tulajdonságai, amikért szintén hálásak lehetünk.

Isten igaz békét hozott a bűnnel való örök problémánkra, ami háborúban állt azzal, akinek a képére formálódtunk, halálunkat megváltotta Krisztus halála. Az Ószövetség ideje alatt hibátlan állatokat áldoztak. „A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására” (Zsidók 9:22). De az a sok áldozat csak árnyéka volt az eljövendőnek, előre mutattak arra az áldozatra, ami a kereszten végeztetett el mindannyiunkért. Az örök szövetség árát megfizette Istennek Krisztus értünk áldozott vére. Egy népszerű Észak-Ír himnuszban ezt a kérdést teszi fel a kórus:

„Meg vagy-e tisztulva
Jézus megmentő vére által?
Hát ruhád már fényes fehér mint a hó
Tiszta vagy Jézus vére által?”
/Hoffman E.A./

A Zsidókhoz írt levél írója elénk hozza a képet, melyben a Pásztor biztos helyre tereli a nyáját! Emlékezz Jézus szavaira: „Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:11). Ezért megvallhatjuk vétkeinket könyörületes Istenünknek. Jézus vére miatt bátran  járulhatunk jelenlétébe és hálatelt szívvel imádkozhatunk, hiszen „Jézusnak, Isten Fiának a vére — vagyis áldozati halála — megtisztít, és tisztán tart bennünket minden bűntől.” (1 János 1:7).

Tudjuk, hogy Isten feltámasztotta Jézust. Ez pedig jele Isten hatalmának és annak, hogy le tudja győzni a bűn következményét – a halált. Jézus halála és feltámadása áll a hitünk középpontjában. Jézus feltámadása nélkül a hitünk haszontalan, üres és jelentéktelen lenne, hiszen még mindig a bűneinkben élnénk és mindenkinél szánalomra méltóbbak lennénk – erről ír Pál az 1 Korinthus 15-ben. Egy könnyebb élet reményében csábítónak tűnhet a gondolat, hogy több út is vezet Istenhez. A Zsidókhoz írt levél azonban kíméletlenül kijelenti, hogy Jézus az egyetlen út, hiszen Ő az, aki fájdalmak árán kifizette adósságunkat, amivel tartoztunk. Hálából dicsőíthetjük az Istent, amiért Jézus megváltotta vétkeinket és átformálta életünket, hogy gyümölcsöket teremjünk és általunk a körülöttünk lévő világ is megismerje Őt.

Szeretem ahogy ez a szakasz elmondja, mi mindennel fegyverez fel minket Isten arra szerepre, amit tervezett nekünk, amire teremtett minket. Micsoda bizonyság! Sokszor túlterheltnek érzem magam és bizonytalan vagyok abban, hogy meg tudom-e tenni, amire elhívást kaptam, de olyankor eszembe jut az Ő hűsége! Ha Istenre figyelünk és emlékezünk arra, hogy Ő tudja, mi mindenre van szükségünk és ezekkel el is lát bennünket, akkor hittel előre léphetünk. Imádkozunk azért, hogy növekedjen a hajlandóságunk és ezt Isten használni is tudja a tervei és céljai beteljesítéséhez, hogy azok a mi terveink és céljaink is legyenek.

Ezek a versek arról is beszélnek, hogy Isten a maga számára kedvessé formál minket. Az Ószövetség áldozatait jó illatúnak írják le (lásd 3 Mózes 15). A mi életünk is lehet Istennek kedves áldozat – „Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad” (Róma 12:1).

Biztosak lehetünk abban, hogy Isten ellát minket mindennel, amire szükségünk van az előttünk álló lehetőségekben és tapasztalatokban, hogy dicsőséget hozzunk rá. A nehézségeink nem akadályozzák Isten terveit – legyen ezért Övé a dicsőség mindörökké. 

/Julie McIlhatton/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/pleasing-sacrifices/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A szeretet győzedelmeskedik

A konyhaasztalomnál ülök, miközben beszélgetés forgataga vesz körül. Üres pizzadobozok, ragadós jégkrémpálcikák, játékok, amik arra várnak, hogy játsszunk velük, de a figyelmemet a nappaliban lévő három unokatestvér lágy hangja ragadja meg. Rögtön meg tudtam mondani, hogy nem értenek egyet valamiben, amikor az arcukra nézek – például, hogy ki ugráljon következőnek a mini trambulinon vagy melyik videójátékkal játsszanak. Hátradőlök, miközben várom, hogy az egyik hozzám fusson és kérje, döntsem el, melyiküknek van igaza, de végül nem kezdtek el kiabálni vagy sírni.

A frusztrációjuk és az egyet nem értésük helyett engedték, hogy a szeretet és a kompomisszum győzedelmeskedjen.

Az, hogy egy öt-, egy nyolc- és egy tízéves el tudott navigálni a nehéz döntések között és el tudták kerülni a megosztottságot, reményt ad egy világban, ami úgy tűnik, mintha darabokra hullana. Arra emlékeztetnek, hogy amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elterveztük, akkor is szerethetjük a másikat. Lehet, hogy nem értünk egyet, de attól fordulhatunk könyörülettel a másikhoz. Elengedhetjük egy kissé azt, amit mi jónak tartunk azért, hogy másoknak is helye legyen mellettünk.

A lányom és az unokatestvérei tudták, hogy csak korlátozott ideig játszhatnak együtt, ezért a békét választották. Ez a világ nem az otthonunk és senki nem tudja megmondani, mennyi időt töltünk itt – miért veszekedjünk hát ahelyett, hogy egységben, békében és közösségben élnénk?

A mai olvasmányban a Zsidókhoz írt levél szerzője a 11. fejezetben felsorolja a hit csodálatos hőseit. Most, hogy követendő példákat is kaptunk, miközben egyre mélyebbre ássuk magunkat a hitünkben, a következő lépés az, hogy teljesen Istenhez forduljunk. Az Írás ezen könyvének hallgatósága lassan elfordult a hitétől és csak felületesen élte meg azt. Ez a fejezet arra bátorítja a hívőket, hogy legyenek fegyelmezettek, keressék a szentséget és éljenek békében keresztyén közösségükben.

Ahogy a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete példákat sorol fel hittel élő férfiakra és nőkre, a levél írója példaként állítja elénk Ézsaut is a mai részben, hogy megmutassa, milyen következményekkel jár, ha elutasítjuk az Istent és valódi megbánás nélkül élünk. Layman Újszövetségi Kommentárja azt írja: „Ézsau bolond módon elcserélte a jövőbeli örökségét éhségének azonnali kielégítésére. Hasonlóan az első században élő hívők készek voltak elcserélni azt, amire ígéretet kaptak, a világ által nyújtott élvezetekre.”

A Zsidók 11-ben felsorolt hithősök – férfiak és nők – hittek Isten ígéreteiben és az Ő hűségében, még akkor is, ha nem látták beteljesülni ezeket az ígéreteket. Ézsau úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat és földi örökséget akart, ami megfosztotta őt azoktól az áldásoktól, amiket Isten tartogat a gyermekeinek. Harcolhatunk ebben a világban ideiglenes dolgokért, vagy kereshetjük a szentséget, a békét és Isten örök királyságát.

A hangzavar és a káosz közepén imádkozzunk! Imádkozzunk azért, hogy tudjunk más embereket a saját kívánságaink elé sorolni. Imádkozzunk azért, hogy az életünk olyan példája legyen a szeretetnek, ami egységre, hálára, imádatra és Isten iránti odaadásra buzdít. És azért, hogy nagyon szeressük Istent!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/love-wins/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Útelágazásnál

„A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt. Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan.”
– Zsidókhoz 11:26-27

Úgy látom, hogy az egyik legnagyobb veszély, ami napjainkban a keresztyén kultúrát fenyegeti, az a Jóléti Evangélium befolyása. Annak a tanítása és az abban való hit, hogy ha az Úrért élsz, akkor Ő gazdagsággal, egészséggel és kényelemmel áld meg. Mégis, amikor a Bibliát olvassuk és megvizsgáljuk azok életét, akik hűségesek voltak az Úrhoz, azt látjuk, hogy ők is teljesen átlagos férfiak és asszonyok voltak, akiknek üldözéssel kellett szembenézniük, minden napjukat az Úrra bízták és az Ő ígéreteibe kapaszkodtak. Ellenálltak a világ kísértésének, nem akartak másmilyennek tűnni, mint amilyenek valójában voltak: olyan emberek, akik teljesen Istentől függnek.

Mózes egy remek példa erre. Az egyiptomi uralkodói családban nevelkedett, minden a lábai előtt hevert. Mint az egyiptomi hercegnő fogadott fia, Mózes könnyű életet élhetett volna, kényelemben, hatalomban és jólétben. És mégis, miután látta, hogy mi mindent kínál számára a világ, visszafordult igaz örökségéhez, elhagyta a palotát és vele együtt a könnyű életet.

Miért? A választ megtaláljuk a Zsidók 11:26-ban: „A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse.”

Mivel olyan ember volt, aki tudta mi mindent tud adni a világ, Mózes azt is értette, hogy a világ kincsei milyen sekélyesek és igaz, örökkévaló kincsekre vágyott az ideig-óráig valók helyett. Ezért döntött és Istenre szegezte a tekintetét, nem pedig a világra, és ez a döntés megváltoztatta az életét.

Mózes hátrahagyta a világi kiváltságokkal teli életét és nem nézett vissza. Valódi szabadságot akart, olyat, amilyet csak Istenben lehet találni.

Mózes a hűséget választotta az anyagi stabilitás helyett. Időnként eltöprengek azon, hogy kisgyermekként milyen befolyások érhették a biológiai szüleitől még mielőtt hittel a Nílusra helyezték volna, Istenre bízva az életét.

A 27. versben azt látjuk, hogy Mózes olyan férfivá érett, aki hittel élt, úgy, mint izraelita szülei. Hit által hagyta el Egyiptomot és Istenben bízva lépett előre az ismeretlenbe.

Úgy hiszem, közülünk sokan állnak most is útelágazásnál. Előre lépünk hittel, bízva Istenben és az Ő ígéreteibe kapaszkodunk vagy megmaradunk „Egyiptom” földjén és az ideiglenes kincset választjuk az örökkévaló helyett?

Ahogy Mózes tette, úgy nekünk is az örök jutalomra kell figyelni, nem pedig arra, hogy mi az ára. Ez a világ nem az otthonunk. Különbözzünk attól az izraelita generációtól, amelyik, miután Mózes segítségével kiszabadult Egyiptomból, kétségei miatt visszavágyott oda és nem bízott Istenben. Annak ellenére, hogy látták Isten lenyűgöző csodáit, tragikus módon továbbra is kételkedtek abban, hogy vajon Ő képes-e megvédeni őket, amikor eljött az ideje, hogy belépjenek a várva várt Ígéret Földjére. Tanuljunk a hibáikból és válasszuk a hittel teli életet! Legyünk olyanok, mint Mózes, tekintetünket szegezzük arra, ami igazán lényeges és bátran lépjünk előre Istennel, tudva, hogy Istenünk az út minden lépésénél velünk van. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell majd szembenéznünk óriásokkal, amikor új földre lépünk, de azt igen, hogy nem leszünk egyedül velük szemben.

„Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész!”Józsué 1:9

Szeresd Nagyon Istent!

/Angela Perritt/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/at-the-crossroads/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A hit meghatározása

Mióta a négyéves unokánk velünk él, a napjaim jó részét azzal töltöm, hogy próbálom kitalálni, mik azok a szavak, amiket ő is megért. Időnként csak akkor jövök rá, hogy a kisember nem is tudja, mit jelent a „tisztelni” szó, amikor már a felénél járok a magyarázatban, hogy miért is fontos, hogy tiszteljük az időseinket. Ilyenkor hátrébblépek és megpróbálom lebontani a témát olyan apróbb részekre, amiket ő is megért.

Azok számára, akiknek közülünk nehézséget okoz a terminológia, a Zsidókhoz írt levél szerzője segítséget nyújt. A 11. fejezet első verseiben jól érthetően elmagyaráz egy fogalmat, ami mindenki számára fontos, aki Istent követi. Mivel Mennyei Atyánk arra vágyik, hogy közel kerüljünk hozzá, ezért pontosan elmondja, mivel lehetünk a tetszésére. Isten megjutalmazza azokat, akik hisznek a létezésében és buzgón keresik őt.

Barátom, a hit kulcsfontosságú ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez. Az eredeti görög szó, amit a Zsidók 11:1 használ a pistis, ami azt jelenti: hinni, bízni, rá támaszkodni, bizalmat helyezni belé, biztosnak lenni benne. Ahhoz, hogy hittel éljünk, teljes meggyőződés kell és az, hogy kitartsunk amellett, amit igaznak vélünk.

A hit definíciója egyszerű, de hitben élni már korántsem. Amikor úgy tűnik, hogy körülöttem minden darabjaira hullik, bevallom, sokszor adom át magam aggodalmas gondolatoknak és ilyenkor az alvás is nehezen megy. Csak fekszem az ágyban éjszaka és próbálom emlékeztetni magam, hogy a „VAGYOK” az egyetlen, akire szükségem van. Ő teremtette Szavával a világot szép rendben és Ő az, aki uralja azokat a dolgokat is, amik aggasztanak engem.

Megkerestem a „hit” szót a konkordanciában, és azonnal meggyőzött amikor ezt olvastam: „szilárd és örömteli meggyőződés vagy hitvallás abban, hogy Jézus a Messiás, akin keresztül örök megváltást nyerünk Isten országában. Mint hívő nő, erősen kapaszkodom abba, hogy Megváltóm képes csodákat tenni, betegeket gyógyítani és lelkeket megmenteni. Nemcsak a Bibliám lapjain tesz természetfeletti dolgokat, hanem az otthonomban is.

Ahelyett, hogy a problémáimat ismételgetném, meg akarok nyugodni az Ő gondoskodásában és Őt tisztelve szeretnék élni. Olyan hitet akarok Krisztusban, amely szilárd és örömteljes.

Az egyik kedvenc Biblia tanítóm, Dr. Tony Evans, egyszer ezzel a csodálatos meghatározással segített újragondolni azt, ahogy a Zsidók 11. fejezetét olvasom.

„A hit úgy cselekszik, mintha minden egyszerű lenne, akkor is, ha nem az,
csak azért, mert Isten egyszerűen így mondta.”

Ahhoz, hogy hitben éljünk félre kell tennünk a már megszokott látásunkat annak érdekében, hogy megmaradjunk a reménységben. Nagy dolgok várnak ránk, amiket halandó szemeink még nem is látnak. Mondjuk ki, hogy hűséges az Isten és tekintetünk szegezzük egyenesen Őrá!

/Lyli Dunbar/

Forrás: https://lovegodgreatly.com/faith-defined/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

„Nyájától én eltévedtem…”

Emlékszem mennyire összezavart gyerekként, mikor valamelyik barátunk otthagyta a gyülekezetet, vagy a hittől is eltávolodott. Az életem és a családom biztonságos közege segített növekedni és virágozni, így nem tudtam elképzelni, hogyan teheti próbára az élet valakinek a hitét. Gyermeki hitem még nem állt ki egyetlen komoly nehézséget vagy szenvedést sem, így könnyű volt ragaszkodnom a hithez, hiszen még semmi nem vitt rá, hogy körömszakadtáig kapaszkodjak Jézusba. Felnőttként azonban egyértelműen ráébredtem arra, hogy az élet képes egy ember hitét megfakítani, megpróbálni, összetörni, vagy akár teljességgel lerombolni is.

Mózes első könyvétől kezdve látjuk, hogy az emberiség egészére mennyire jellemző a tévelygés, az eltávolodás. Jellemző ránk a bálványimádás és az engedetlenség is. Mivel tökéletlen világban élünk, sebzetten és fájdalommal telve, átélünk kimondhatatlan szenvedéseket és hatalmas örömöket is. Az élet bonyolult és a Zsidókhoz írt levél szerzője tudta, hogy hitünk majd próba alá kerül, tudta, hogy a világ által nyújtott számos dolog akar majd rávenni, hogy térjünk le a hit ösvényéről.   

Amikor minden jól megy, könnyű magunkban és javainkban bízni ahelyett, hogy a jó és szent Istenbe vetett hitünkhöz ragaszkodnánk. A nehéz időkben könnyű körülnézni és azon tűnődni, hol lehet Isten a romok között. A Zsidókhoz írt levél újra és újra azt tanítja, hogy Jézus jobb mindennél és mindent irányítása alatt tart, teljesen mindegy milyen időszakon megyünk éppen át.

A Zsidókhoz írt levél 1. fejezetében arról olvasunk, hogy Jézus jobb az angyaloknál és Szavának erejével tart fenn mindent. A fejezet első néhány verse szerint egyedül Ő képes megtisztítani bűneinktől (Zsidók 1:3)! Ennek fényében a Zsidók 2:1-4-ig arra bátorít, hogy „vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!” Ha kérdéseket teszel fel Biblia olvasás közben, (ami egyébként a Bibliatanulmányozás egyik nagyszerű gyakorlata), egyik kérdés, ami itt felmerülhet: „Mire is kell vigyáznunk pontosan?”

Ebben az igeszakaszban az ószövetségi törvényre utal az „amit Isten az angyalokon keresztül mondott”. A levél írója ellentétbe állítja azt, amikor Isten népe a törvény alatt élt és engedetlenségük a törvény alapján kiszabott büntetést kapta, azzal az idővel, amiben ma élünk és miénk Jézus, aki az igazi és jobb törvény. Az Ő megváltása, nagyszerűbb megváltása alapján mérjük az életünket. Mivel Krisztus kifizette a bűneink árát, az engedetlenségünkért járó büntetés a keresztfán került kiegyenlítésre.

Amikor arra bátorít minket az ige, hogy „még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket”, akkor ezekről az igazságokról beszél: nagyszerű megváltásunk Jézusban, aki jobb, mint az angyalok (Zsidók 1:4), jobb, mint Mózes (Zsidók 3:3-4), jobb, mint a törvény (Zsidók 8:6), és jobb, mint bármi, amit a világ kínál. Függesszük szemünket Jézusra, hogy semmi ne tudjon lassanként (vagy gyorsan) eltávolítani Tőle!

A régi, híres himnusz nagy igazságot fogalmaz meg: „Nyájától én eltévedtem, de Jézus megkeresett.” (Robert Robinson: „Jöjj el, élő víz forrása https://media.ldscdn.org/pdf/music/hymns-hungarian/1998-01-0430-come-thou-fount-of-every-blessing-hun.pdf) Amikor gyengének érezzük hitünk, és egyértelműen kísértést érzünk arra, hogy elforduljunk tőle, akár a bőség, akár a szűkölködés miatt, akár földi örömöknek, akár mély fájdalomnak köszönhetően, emlékeznünk kell arra, amit hallottunk, hogy ne engedjünk annak, ami tévelygésre ösztönöz.

A Zsidók 10:23 ezt mondja:

„Kapaszkodjunk bele erősen ebbe a reménységbe, ne engedjük ki a kezünkből, és bátran valljuk is meg! Hiszen Isten, akitől az ígéreteket kaptuk, teljesen megbízható, és meg is fogja adni, amit ígért.”

Drága testvérem, bármivel is nézel ma szembe, hadd bátorítsalak, hogy nézz Jézusra. Figyeld meg, hogy ki Ő, és mit tett érted. Megingathatatlanul ragaszkodj a megvallott reménységhez, mert Megváltónk jó, megbízható és végtelenül jobb, mint bármi más, amit ez a világ nyújtani tud.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/prone-to-wander/
Fordította: Bolbás Viola
Kép: Vasadi Dubován Judith

Igazságban járni

Nem tagadhatjuk, hogy az igazságban erő lakozik.

János második levelének első négy versében összesen ötször szerepel az igazság szó.

 Hitünk alapja az igazság, erre mutat rá a János 8:32, ami így szól: „megismertétek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”

Anyaként én is tanúsíthatom, hogy mekkora öröm tölti el a szívem, hogy a gyermekeim az igazság szerint élnek. Mindig öröm látni, amikor gyerekek felnőnek és igazságban járnak, de van abban valami plusz boldogság, ha azokat látod Isten Szava szerint élni, akiket te magad tanítottál. Úgy gondolom, hogy ez tükröződik vissza a 2 János 4-ben, amikor János azt írja, hogy „nagyon megörült”,  a hívők Isten parancsolatai szerint járnak.

Egy szó különösen kiugrik nekem ebből az igerészből: „olyanokat”. János azt mondja: „Nagyon megörültem, amikor gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazság útján járnak, ahogy az Atya-Isten parancsolta.” (2 János 4) Ez azt jelenti, hogy voltak olyanok is, akik nem az igazság szerint éltek. Ez egy megszívlelendő figyelmeztetés! Milyen rémisztő ez a valóság. Olyasmi, ami miatt minden nap térdre kell ereszkednünk.

Egy valamit biztosan tudok: a hűtlenség, a válás, az egyedülálló anyaság ellenére, ma sokkal szenvedélyesebb és odafigyelőbb anya vagyok, mint voltam a családom szétbomlása előtt. A pusztulás, ami a családomat érte, lehetőséget adott arra, hogy felálljak és komolyan vegyem gyermekeim megtérését. Nem gondolhattam többé, hogy biztonságban, az ellenség hatókörén kívül élünk. Nem mintha előtte nem vettem volna komolyan a hitüket, de teljesen más, ha egy olyan támadást tapasztalsz, mint amilyet mi átéltünk a családommal. A Sátán nem csak rossz anyával kezdett ki, de ma már gyermekeim is szenvedélyes imaharcosok, akik saját szemükkel látják Isten jóságát és gondviselését az életükben, miközben újraépítettük az életünket a hamvainkból. Azt, ami a pusztulásunkat célozta, az Úr jóra fordította, az Ő dicsőségére. Ez az igazság!

Ebbe az igazságba kellett kapaszkodnom a sötét napokban is, és ebbe kapaszkodok ma is, miközben az új életemet élem. (Az is segít, ha a gondolataimnál hangosabb dicsőítő énekeket hallgatok!) Valóban harc folyik a gondolatainkért! Minden hazugságtól, ami befészkelte magát a gondolatainkba és minden helyesnek tűnő kísértéstől az igazság szabadított meg. A csalódottság olyan játszótér, ahol az ellenségünk élvezettel játszik és gáncsol ki minket.  De a veszteség, a gyász és a csalódottság idején még erősebben kell kapaszkodnunk Isten igazságába, és megélni azt, amit hiszünk. Nem engedhetjük meg, hogy csak nyugtázzuk az igazságot, vagy gyermekkori emlékeink közé soroljuk, hinnünk kell benne és a szerint kell élnünk ma is.

Amikor árultuk a házunkat, a gyerekekkel minden este imádkoztunk és elmondtuk, hogy bár nem tudjuk a ház eladása után hová fogunk költözni, hisszük, hogy az Úrnak jó terve van velünk. Olvastuk a Bibliát (Róma 8:28, Galata 6:9, Jeremiás 29:11), elmondtuk az ígéreteit és hittünk a Szavának. Könnyen elmerülhettünk volna a félelemben és a kételyben, de ehelyett az Úrban bíztunk. Sátán legnagyobb vágya az volt, hogy félrevezessen minket, és rávegyen arra, hogy megkérdőjelezzük a számunkra kedves értékeket és igazságokat.

A házunkat pont jókor adtuk el és gyermekeimmel megláttuk, hogy mit tervezett számunka Isten. A hét éves fiam mondta ki először: Anyu, miközben mi arra vártunk, hogy eladjuk a házat, Isten építette az otthonunkat.

És akkor próbálj meg  ne sírni!

Úgy gondolom, hogy nem volt nagyszerűbb pillanat, mint amikor saját fiam ismerte fel, mit tett értünk Isten.  

Ha János örvendezett azon, hogy a hívők megtartották az igazságot, el tudod képzelni, mennyire örülnek a mennyben, ha igazságban, szeretetben, kegyelemben és könyörületben élünk?

Ima: Uram, köszönöm az igazságodat. Köszönöm, hogy Te közel vagy a megtört szívűekhez. Köszönöm a tervedet, hogy távol tarts az ártalmaktól. A Te Szavad az igazság és ez az igazság csengjen mindenki fülébe, akinek szüksége van Rád, vagy az emlékeztetőre, hogy ki vagy Te ma is.

A képhez tartozó alt jellemző üres; kelli.png a fájlnév

Forrás: https://lovegodgreatly.com/walking-in-truth/

Fordította: Szabó Eszter

Korlátlan szeretet

Olvastál már bármit a szeretetnyelvekről vagy próbáltad már kitalálni, milyen módon szeretsz szeretetet kapni? Amikor a férjemmel jegyesoktatáson vettünk részt, tesztet töltöttünk ki, hogy megtudjuk, mi a szeretetnyelvünk. A házasság elmúlt tizennégy éve alapján biztosíthatlak titeket arról, hogy az eredmények nagyon helytállóak voltak, még ha szöges ellentétben álltak is egymással.

Az én szeretetnyelveim az ajándékozás és a dicsérő szavak, míg neki a testi érintés és szívességek. Ő csodálattal figyeli, ahogy életet lehelek a születésnapokba és az ajándékozós ünnepekbe, én pedig álmélkodva dőlök hátra, miközben ő és lányunk állandóan egymást ölelgetik. Számomra egy olyan teendő, mint a mosogatógép kiürítése, egyszerűen egy elvégzendő feladat. A szemét kidobása vagy a konyha kitakarítása munka után számára a szeretet megnyilvánulása.

Úgy tűnik, nyolcéves lányunk fő szeretetnyelve a minőségi idő: folyton elismétli, mennyire szuper, amikor hárman csinálunk valami újat vagy szórakoztatót. Más embereket jól szeretni azt jelenti, hogy nemcsak a szavainkat vetjük latba, hanem a tetteinket is, és csodálatos Istenünk szeretetét utánozzuk, aki tudja, hogyan kell tökéletesen szeretni minket.

Mai verseink János első levelében arra emlékeztetnek, hogy nemcsak a kimondott szavakkal szeretünk, hanem cselekedeteinkkel és az általunk elhitt igazsággal is. János levelének célja, hogy visszavezesse a hívőket a hit alapjaihoz. Számára a középpontban az igazság áll, nem pedig a vélemény, és olvasói figyelmét visszairányítja Jézus legfontosabb parancsolatára: szeressétek Istent és szeressetek másokat.

János „kedves gyermekeiként” szólítja meg hallgatóságát és ezt a kifejezést hét alkalommal használja levelében. Az apostol ezáltal nem lekicsinyelni szeretné őket, hanem szeretetteljesen eleveníti fel Isten országát, ahol az utolsókból lesznek az elsők. A Lukács 10:21-ben Jézus magasztalja a Szent Szellemet, aki elrejti a dolgokat a bölcsek elől és kinyilatkoztatja azokat a kisgyermekek számára. A Márk 10:14-ben Jézus arra ösztönzi tanítványait, hogy engedjék Hozzá a kisgyermekeket, mert övék az Isten országa. János olyan gyengédséggel és igazan ír, akárcsak egy apa a gyermekeinek vagy egy lelkész a gyülekezetének.

Ha átadtuk életünket Krisztusnak, és hisszük, hogy egyedül Ő a világ Megváltója, képesek vagyunk engedelmeskedni Neki. Ahogy hitünkben megerősödünk, az iránta való szeretetünkből fakad a vágyunk, hogy kedvére tegyünk és kövessük parancsait. Amikor felismerjük az irántunk érzett szeretetét, képesek vagyunk törődni hívőtársainkkal és a minket körülvevő világgal és szeretettel viszonyulni feléjük. A Krisztusba vetett hit, a parancsolatai iránti engedelmesség és a mások iránti szeretet mind központi elemei a Krisztussal járásunknak. Ebben akkor nyerünk majd bizonyosságot, ha egyre közelebb kerülünk Hozzá, és folyamatosan átadjuk Neki életünket és szívünket.

Abból tudják, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretünk. Olyan szeretettel szeretünk, amelyet nem korlátoznak a szeretetnyelvek vagy a személyiségtesztek, hanem a Jézussal szorosan kapcsolatban álló szív túlcsordulásából fakad. Amikor hitünket Isten iránti engedelmességünk révén gyakoroljuk, az eredmény a szeretet. Szeretünk, mert Ő szeretett minket először, és amikor Isten példáját követjük, akkor másokat is jól tudunk szeretni, ezáltal mélyebb kapcsolatra hívva őket azzal, Aki már akkor szeretett minket, amikor még nem voltunk mások, mint szeretetlen roncsok.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/unlimited-love/

Fordította: Szaniszló Tünde