Évekkel ezelőtt, egy általam jól ismert úton vezettem a városomban, de a közlekedési lámpa azelőtt sárgára váltott, hogy gondoltam volna. A gondolataim száguldoztak – le kéne lassítanom és megállni vagy inkább hajtsak tovább- mindezt néhány pillanat alatt. Úgy gondoltam, hogy elég időm van arra, hogy az első kerekeimmel már bent leszek a kereszteződésben, mire a lámpa pirosra vált. Emlékeztem, hogy mit tanultam az oktatómtól 15 évesen – ha az első kerekeid beérnek a vonalon belülre mielőtt a lámpra pirosra váltana, akkor nem a piroson mész át.
Láttam, hogy a szembejövő sávban megálltak az autók. De hiába volt közel, nem akartam kockáztatni egy balesetet. Nem számított, hogy egy rendőr is állt a lámpánál. Volt elég időm. Nem számított az sem, hogy a rendőr a balra kanyarodó sávban állt. Ha keresztülhajtok a lámpán neki csak egyszerűen be kell volna fordítania a kerekeit és már meg is állíthatott volna. De azt gondoltam, van elég időm.
Hogy biztosra menjek, átpillantottam a barátomra, aki az anyósülésben ült. Egyet értett, „Ne állj meg. Minden rendben lesz.” Az első kerekeim elérték a lámpa vonalát, sőt a kereszteződést is, mielőtt a lámpa piros lett volna. PFHÚ. Szabálykövető emberként megkönnyebbültem, hogy nem szegtem meg az utak egyik nagy szabályát.
A gondolataim alig néhány másodpercig cikáztak. Két másodperccel azután, hogy a lámpa váltott, rendőrségi fényeket vettem észre a visszapillantómban. A rendőr megállított és bűntető cédulát írt, amiért áthajtottam a piros lámpán.
„De biztos úr” ellenkeztem „a lámpa még nem volt piros.”
Rám bámult.
„Az első kerekeim már túlhaladtak a vonalon, mire a lámpa váltott.”
Nem pislogott, nem is mozgott.
“A barátom is látta.”
“Szép napot, asszonyom!”
Hat hónappal később a bíróságon (úgy döntöttem, küzdök a cédula ellen), rátapintottam néhány érzékeny pontra a rendőr ellenem szóló vádjában és úgy éreztem, jól alakultnak a dolgok. Kiálltam, előadtam az álláspontomat és magamban mosolyogtam, „Na végre, a rendőr majd most ráébred, hogy nem úszhatja meg, ha elferdíti az igazságot.”
Mielőtt a kikérdezésem véget ért a volna, a bíró hozzám fordult: „Szeretnék kérdezni Öntől valamit, mielőtt leülne.”
“Igen, uram?”
„Korábban” mondta affektálva, „azt mondta, hogy azt hiszi, a kerekei már túljutottak a vonalon.”
Nyeltem egyet, „Igen.”
„Mennyire biztos benne?”
“Eléggé. Vagyis majdnem teljesen.”
Ráncos arcát csontos ujjaira hajtotta.
A gondolataim ismét száguldani kezdtek – jól emlékszem vagy sem? „Van egy tanúm is, aki velem volt az autóban. Kérelmet adtam be, hogy nézzék meg a kereszteződés kamerájának felvételeit. Megtették? Mit láttak rajta?”
„Kisasszony, nem járhatok el így olyasvalaki kedvéért, aki csak majdnem teljesen biztos.”
És ezzel véget ért. Bűnösnek találtak, amiért áthajtottam a piroson, ki kellett fizetnem a bírságot, vezetési leckéket kellett vennem és a rendőr elsétálhatott. Megvádolt engem és nyert.
Kedveseim, a világ olyan sok mindennel vádol minket. A főnököd talán azt mondja, tévedsz, a barátod azt sugallja, hogy nem számítasz eléggé, a párod, hogy nem vagy elég jó, és a saját gondolataid meggyőznek, hogy nem teszel meg elég mindent.
De Isten azt mondja, hogy neki több, mint elég vagy.
Isten szerint Te
MEGIGAZÍTOTT Róma 3:24
ÚJONNAN TEREMTETT 2 Korinthus 5:17
DRÁGA 1 Korinthus 6:20
SZERETETT Efézus 1:4
FELSZABADÍTOTT Róma 8:1-2
SZENT Zsidók 10:10
ÉRTÉKES Efézus 2:10
GYŐZEDELMES János 16:33
vagy.
Ha azt szeretnénk, hogy betöltsön bennünket az igazság, helyet kell készítenünk neki az elménkben. Hölgyek, ki a szeméttel, be az igazsággal!
„Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.” Filippi 4:8
Ha a gondolataid meginognak és bizonytalannak érzed magad, ki a szeméttel. Nem igaz, nem nemes, nem helyes, nem tiszta, nem szeretetre méltó, nem csodálatos vagy kitűnő vagy dicséretre méltó, ki vele! Ne gondolj ilyenekre. Távolítsd el. Be az Igazsággal, gondolj arra ezek helyett!
Ha a gondolataid össze-vissza cikáznak is, egy dologban mindig biztos lehetsz, hogy igaz – Isten Szava rólad. Higgyük el az Igazságot a hazugságok helyett életünk minden területén.
Az Ő dicsőségére
Amanda
Amanda odavan mindenért, ami Texasszal vagy Jézussal kapcsolatos. Amellett, hogy két csodálatos lányát neveli, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobban szeresse és tisztelje tűzoltó férjét, próbál minél több időt olvasással és írással tölteni. Pontosan tudja, hogy milyen üres volt az élete Isten nélkül, és örökké hálás azokért az emberekért, akik Istenhez vezették.
Amanda azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszere nyitottak és zárkózottak. Még tanulnia kell, hogy hogyan tudja Isten páncélját a szíve felett viselni. Az a vágya, hogy a világon minden nő tudja meg, hogy Isten mennyire szereti őket; így azok visszatérhetnek ahhoz és megmaradhatnak abban az identitásban, amelyet Ő tervezett a számukra.
Fordította: Virág Eszter
