Minden jó ajándék

Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye.” Jakab 1:17

A karácsonyi időszak elmúltával a mai Igeszakaszt különösen is aktuálisnak látom. Leszedtük a karácsonyi díszeket, eltettük az ajándékokat, beköszöntött az új év, és vele együtt az újévi fogadalmak ideje is.

Sok újévi tervünk évről évre ugyanaz. Szeretnénk egészségesebbek, fegyelmezettebbek, eredményesebbek lenni, így terveket készítünk, listákat írunk, könyveket olvasunk el, és még korábbra állítjuk be az ébresztőórát.

“Ne hagyjátok magatokat becsapni!” – Jakab ezzel azt tanítja, hogy hajlamosak vagyunk hazugságokat hinni az életünkben levő jó dolgokról. Azt hisszük, hogy jogosultak vagyunk rájuk, vagy hogy megdolgoztunk értük, kiérdemeltük őket. De ezek a szavak arra figyelmeztetnek, mintha Isten a körmünkre csapna egyet, hogy az életünkben MINDEN jó dolgot ajándékba kapunk Istentől.

Jakab valójában Isten jóságára és túláradó bőkezűségére emlékeztet.

Isten bőkezűsége talán nehezen érthető sokunk számára. Ha megajándékozunk valakit vagy jót teszünk valakivel, emberi természetünk viszonzást vár. Lehet, hogy nem így gondoljuk, de ha nem kapunk legalább egy köszönömöt, egy mosolyt, némi hálálkodást a megajándékozottól, máris megsértődünk, csalódunk, vagy elgondolkozunk, hogy egyáltalán megmozdítsuk-e még valaha a kisujjunkat ezért a személyért. Elvárunk valamiféle elismerést, vagy legalábbis egy biccentést.

A jó és bőkezű Isten viszont nem olyan, mint mi. Az ő bőkezűsége állandó, és túlmutat azon, mint amit érdemelnénk. Nem úgy ül a trónján, hogy hálát várva tartja a kezét. Nem változtatja naponta a véleményét. Nem is a reakciónktól teszi függővé a bőkezűségét. Jakab így ír erről: “akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (újford).

“Isten nem tud jó irányba változni, mert ő eleve tökéletes, és mivel tökéletes, rossz irányba sem változik.”   A.W. Pink

Mik is tehát ezek a jó dolgok, amelyekkel Isten eláraszt bennünket? Kedvesem, bármid is van, azt ajándékba kaptad Istentől.

Minden éjszakai pihenés, minden finom étel, az, hogy biztonságban megérkezünk valahová, a friss levegő, minden egyes életadó szívverés, egy jó könyv, az otthonod, a társad, maga a lehetőség, hogy kifestheted a körmödet, vagy alkothatsz, hogy nevelheted a gyermekedet, a bűnbánat lehetősége, Isten Igéje – fel sem tudnánk sorolni, mennyi jó dolog van az életünkben.

Ezek valóban jó ajándékok. Isten legnagyobb és legdrágább ajándéka mégis Jézus Krisztus. Ő az a meg nem érdemelt jó, amit Isten nekünk, bűnösöknek nyújt. Jézus az az ajándék, aki megtisztítja a lelkiismeretünket, megújítja az értelmünket, átformálja a szívünket, és megvidámítja a lelkünket.

Isten bőkezű jósága mélységes és folyamatos hálára kellene, hogy indítsa a keresztyén embert.

Sajnálatos módon azonban néha szemforgatással, közönnyel, gúnyolódva, vagy akár elégedetlenséggel reagálunk Isten jó ajándékaira. Ha lekicsinyeljük az ajándékot, azzal magát az Ajándékozót kicsinyeljük le. Ha olyan dolgot szerzünk meg, amit Isten nem nekünk szánt, vagy panaszkodunk, hogy miért nem másmilyen ajándékot kaptunk Istentől, ezzel azt az üzenetet közvetítjük felé, hogy ő nem jó és nem bőkezű. Az örvendező hálaadás viszont dicsőíti a bőkezű Istent.

Ha hálásak vagyunk, akkor könnyebben felismerhetjük mindazt a jót, ami az életünkben van, és könnyebben figyelünk fel a minden jó adományozójára is. A hála indít arra is, hogy értékeljük ezeket a dolgokat, és ne vegyük őket készpénznek.

Váljon idén gyakorlatunkká, hogy észrevesszük mindazt a jó ajándékot, amit Isten az adott napon nekünk szán, és legyünk érte hálásak.

 

Jézusra figyelve:

Jen

 

Beszélgessünk!: Jó volt hozzád Isten? Fel tudod sorolni, miben vetted ezt észre? Hogyan tudod ma kimutatni Isten felé, hogy hálás vagy minden egyes ajándékáért?

 

Fordította: Greizer Zsófia

Forrás: https://lovegodgreatly.com/james-week-1-friday-every-good-gift/

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 5. nap

 

Hálaadás mindenben

Pál apostol arra ösztönöz bennünket, Krisztus követőit, hogy örömmel és hálaadással éljük mindennapjainkat, mert Isten a mi oldalunkon áll. Szívünk forrjon össze Istennel, hogy folyamatosan kapcsolatban legyünk vele imádságban.

Az életben nem tudunk mindennek örülni – néha NAGYON nehéz az élet. De boldogok lehetünk, mert Isten velünk van a nehéz időkben és ő mindenható, bármit meg tud tenni. Isten szuverén módon uralkodik életünk minden egyes körülménye felett. Ő mindent jóvá tesz, végül minden nehézségen felülkerekedünk, és megláthatjuk őt szemtől szemben.

Atyám, köszönöm, hogy örömmel töltöd meg a szívünket. Annyira csodálatos, hogy közvetlenül hozzád szólhatunk. Te ott vagy velünk a sötét napokon – átsegítesz rajtuk, megmutatva, hogy mindent a mi javunkra és a te dicsőségedre munkálsz. Köszönöm a Menny reménységét. Add, hogy hálás szívvel kitartóan rád tekintsünk. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

 

 

 

 

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 4. nap

Hit és hálaadás

Hitünk Krisztusban gyökerezik. Egy világban, ahol semmi sem tűnik biztosnak, töretlen reményünk van és biztos alapon állunk. A csapások szele nem tépheti ki gyökerestül mit Isten elültetett a szívünkben, mindaddig, míg erőnket Istenből merítjük. Életünk Krisztusban van és ez hatalmas ok az örömre.

Mikor panaszkodni szeretnél és szíved megtelik aggodalommal, fontos, hogy megfékezd ezeket a gondolatokat és tudatosan emlékeztesd magadat arra, hogy ki is vagy te Krisztusban. Az Istennel való fejlődő és virágzó kapcsolatunk bizonyítéka a hálás élet.

Uram, köszönöm, hogy építed a hitünket és természetfeletti erőt adsz, hogy szembe tudjunk nézni a mai nappal. Hálás szívvel kapaszkodunk beléd. Segíts, hogy igazságod szilárd alapja legyen az életünknek. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

 

 

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 3. nap

Kegyelem és hálaadás

Isten a legnehezebb időkben természetfeletti kegyelmével ajándékoz meg bennünket. Nagy dicsőséget szerez Istennek, mikor a nyomorúság és a megpróbáltatás idején hálaadással tudjuk felemelni szívünket hozzá – ez a mi bizonyságtételünk a sérült világ felé, mely figyeli az életünket.

Istennel naponta ápolnunk kell a kapcsolatunkat Igeolvasás és imádság által, mert a csapások NEM FOGNAK ELKERÜLNI bennünket. Amint belesimulunk az ő kegyelmébe, és bizalommal, töretlen hittel álljuk a próbákat, ez mások figyelmét is felhívja Istenre.

Fájdalmunkban megnyilvánul Isten életeket átformáló munkája.

Uram, köszönöm végtelen kegyelmedet. Köszönöm, hogy megerősíted lelkünket a nehéz idők által. Köszönöm, hogy napról-napra, egyre jobban megismerhetünk téged, mikor a legnehezebb napokon is azt választjuk, hogy bízni fogunk benned. Segíts továbbra is szilárdan állni a te kegyelmedben. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

 

 

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 2. nap

Hálaadás és ének

Amint Isten elkezdi megvalósítani az életünkben az ő Igéjének igazságait, szívünk megtelik békességgel és hálával. Az élő Isten Lelke uralkodik szívünkben és megtanít egy másik dallamra. Az “Én utam” helyett az “Istené a dicsőség” című dalt zengjük már, ez hatja át az életünket.

Hogyan dicséri Istent a szíved ma? Mikor átengedjük magunkat teljesen a Szentlélek munkájának, engedelmes életünk minden szent dobbanása hangosan és tisztán visszhangzik a körülöttünk lévő világban. A dicsőítés minden tekintetben áthatja jellemünket. Igéje hálaadással járja át gondolatainkat, szavainkat és tetteinket.

Uram, hangold át a szívünket, hogy a Te kegyelmedről daloljon. Add, hogy dicséreteket zengjünk egész áldott nap, és a Te dicsőséged nyilvánvalóvá legyen mindenki előtt, aki meghallja. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

Nem evilági hála

„Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának minden egyes alkalommal, amikor értetek imádkozunk. Hálát adunk, mert hallottuk, hogy hisztek a Krisztus Jézusban, és igazán szeretitek Isten minden gyermekét. Ez a hit és szeretet pedig abból a reménységetekből fakad, amely a Mennyben elkészítve vár reátok, s amelyről akkor hallottatok először, amikor az igazság üzenetét, az örömhírt megismertétek“ – Kolossé1:3-5

Itt ülök egy flanelingben és egy sálban, sütőtök ízesítésű kávét szürcsölgetve, miközben azokat a csodálatos színes őszi leveleket nézegetem, amelyeket négy izgága gyermek hordott az ajtónk elé.  Aaahhh… a Hálaadás a nyakunkon van, és úgy érzem, szerelmes vagyok.

Azonban nálunk, az Egyesült Államok középnyugati részén ezeket a langyos, napos napokat és a lélegzetelállító őszi színeket nemsokára felváltja majd a fagyos idő és a sivár táj, amely jobban emlékeztet a halálra, mint az életre – és ez eszembe juttattja, hogy az évszakok váltakozása mennyire hasonlít az életünk váltakozó időszakaira.

De ma akár bővölködő, akár szűkölködő „esztendőre” ébredtél is fel, mindig találhatunk hálát a szívünkben egy olyan Isten miatt, aki sohasem változik.

Ezen a héten olyan Igeverseket fogunk tanulmányozni, melyek esetében alkalmunk lesz gyakorolni ezt az igazságot. Nem anyagi bőségről, tökéletes kapcsolatokról, vagy olyan földi kormányokról fogunk olvasni, akik mindent a kezükben tartanak. De az Igeversek emlékeztetnek majd minket arra, hogy Jézus miatt folyamatosan hálásak lehetünk Istennek; függetlenül attól, hogy milyen időszakban találjuk magunkat. Ahogy ezen a héten Isten Igéjén kezdesz elmélkedni, gondolkodj el ezen a bátorításon a Kolossé 1-ből.

  1. Annak adj hálát, akinek jár!

„Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik – nem úgy, mint az égitestek fénye.“ – Jakab 1:17

Mielőtt Istenhez jövök imában a napi kérések listájával a kezemben – vagy büszkeségemben teljesen elfelejtek Hozzá fordulni –, vajon tényleg szánok rá időt, hogy őszintén megköszönjem azt, hogy Ő az egyedüli forrása minden jónak? Legyünk ezen a héten minden utunkon hálás gyermekek – de nem magunkkal dicsekedve, vagy a hiányunk miatt panaszkodva. Inkább ismerjük fel Isten kegyelmét és gondoskodását az életünk minden területén, aztán pedig szánjunk időt arra, hogy minden tiszteletet és dicséretet a mi jóságos Atyánknak adjunk meg.

  1. Adj hálát azért, amid most van Krisztusban!

„Hiszen megismertétek Urunk, Jézus Krisztus irántatok való bőkezűségét és nagylelkűségét! Bár Ő gazdag volt, szegénnyé lett értetek, hogy az Ő szegénysége által ti meggazdagodjatok.“ – 2 Korinthus 8:9

A gondoskodásról alkotott földi elképzelésünk teljesen új színben tűnik majd fel, amint mindent az Isteni kegyelem szemüvegén keresztül kezdünk el szemlélni. Habár valaha szellemi szegénységben éltünk, Isten gyermekeiként ma már gazdagok vagyunk az Ő szeretetében és irgalmában. Ennek pedig nem egy hidegen ismételgetett keresztény frázisnak kellene lennie! Szó szerint máshogy kellene járnunk, beszélnünk, látnunk és élnünk, mint a világ többi részének amiatt az átformáló hit, szeretet és remény miatt, amit Krisztusban kaptunk. Emiatt a kolosséi gyülekezet tagjainak híre messzire szállt, és az aktuális kultúrával szembemenő életük olyan fényesen világított, hogy ezt Pál és mások sem tudták nem észrevenni, és nem hálát adni érte Istennek. Bárcsak a mi életünk is ilyesfajta katalizátorként működne mások számára, és arra ösztönözné őket, hogy hálát adjanak a Nagy Adakozónak!

  1. Adj hálát a várakozásért, és az abban való reményért, ami még jönni fog!

„Így várjuk azt a napot, amikor beteljesedik reménységünk, és nagy Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus dicsősége láthatóan megjelenik.“ – Titusz 2:13

Ó, bárcsak sose felejtenénk el, hogy az Isten kegyelméből kapott kóstoló az egyetlen olyan ízelítő, amelyet mindabból a teljességből ezen a földön észlelhetünk, amit Isten elkészített nekünk! Krisztus követőiként a hálaadás folyamatos állapotában élhetünk ha levesszük szemünket erről a világról –  ahol a rozsda és a moly pusztítanak, és ahol a tolvajok lopnak –, és a kincseinket a mennyben kezdjük el tárolni, ahol nincs több bűn, és az örökkévalóságot a Királyok királyának és az Uraknak urának a jelenlétében töltjük majd.

Ahhoz, hogy egy hálás szívünk legyen, amely nem evilági – amelyet azonban észrevesz ez a világ! –,  közeli és személyes kapcsolatba kell lépnünk Istennel, és éreznünk és látnunk kell, hogy jó az Úr, úgy dédelgetve Őt, mint a legdrágább kincsünket…

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/gratitude-not-of-this-world/

Mindenért adjatok hálát – 2. hét / 1. nap

Hálaadás és imádság

Imáinkat át kell, hogy szője a hálaadás. Amikor másokért közbenjárunk, dicsérhetjük Istent a megváltás azon bizonyítékaiért, melyeket egymás életében tapasztalunk. Mint Krisztus testének tagjai, közös feladatunk Isten dicsőségét felmutatni ebben a sérült világban. Reménységgel tekinthetünk előre a Menny felé, szívünk repesve vár, mert tudjuk, hogy egy dicső napon majd megláthatjuk Jézust szemtől szemben. Bár nem láthatjuk egyelőre Jézust testben, egyre mélyebb és bensőségesebb kapcsolatra törekszünk Megváltónkkal, miközben az Ige mélyére ásunk és csiszolódik hitünk az ő példájának követése által.

Gondolkodj el azon, hogyan munkálkodik Isten a te életedben és a családtagjaid, barátaid szívében. Miként növekszel Isten megismerésében? Hogyan változtat meg téged gyökeresen a Szentlélek? Emeld az égre a szemed, és adj hálát Istennek, aki a szerzője és a bevégzője a te hitednek.

Uram, köszönöm, hogy szeretsz minket és tanítasz élni. Szívünk csendesen azért könyörög, hogy téged mélyebben megismerhessünk. Segíts, hogy bátorítani tudjuk testvéreinket Krisztusban, hogy kitartsanak végig. Segíts növekedni hitben és az egymással való közösségben. Ámen

(YouVersion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Szenvedélyes hálaadás

„Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult , visszajött Jézushoz, és hangosan dicsérte Istent. Azután arcra borult Jézus lábai előtt, és megköszönte, hogy meggyógyította. Ez az egy éppen samáriai volt.” – Lukács 17:15-16

Tíz olyan ember, akiket mások elkerültek a leprájuk miatt, akik saját városukban voltak számkivetettek, Jézushoz kiáltanak gyógyításért. Így kezdődik a történetünk, és Jézus mindössze annyit mond nekik: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! A leprások pontosan tudták, hogy Jézus mire gondolt, és biztosan magukon kívül voltak az izgalomtól. Abban az időben szokás volt, hogy ha valaki meggyógyult valamilyen fertőző betegségből, akkor megmutatta magát egy papnak, aki megerősíthette, hogy a beteg többé már nem jelent veszélyt a többiek számára.

Mindannyian tudjuk, mi következik ezután: a tíz közül csak egy jön vissza, hogy köszönetet mondjon Jézusnak. Amikor a történetnek ezt a részét olvassuk könnyen ítélkezünk a másik kilenc felett. Jézus meggyógyította őket egy betegségből, ami lehetetlenné tette számunkra, hogy más emberekkel érintkezzenek. Elveszítették a családjukat és a barátaikat, most pedig meggyógyultak és normális életet élhettek. Hogy lehet az, hogy mégsem tértek vissza Jézushoz köszönetet mondani?

Ezt elég kényelmetlen dolog számomra leírni, mert magamra ismerek abban a másik kilencben, akik boldogan továbbálltak.  Ha őszinték szeretnénk lenni, legtöbbünk inkább arra a kilencre hasonlít, nem pedig az egyre, aki visszajött dicsőíteni Jézust.

Mikor köszöntem meg Istennek utoljára a megváltást, mindazokat a szellemi áldásokat, amelyekkel Jézusban elhalmoz, mindazokat a fizikális dolgokat, amelyeket birtoklok, a tetőt a fejem felett, a barátaim szeretetét, vagy akár a gyógyulást a fejfájásból, amely tegnap egész nap kínzott?

És itt nem egy gyors „Kösz, Uram”-ra gondolok, hanem olyan hálára, amely, a lepráshoz hasonlóan, arra késztet minket, hogy a dicséretben a térdünkre essünk.

Néha félünk a grandiózus gesztusoktól és az erős szenvedélytől, de úgy gondolom vissza kellene hoznunk ezt a fajta lelkesedést az imával és dicsérettel töltött időnkbe.

1). Szenvedélyre és lelkesedésre van szükségünk

Eszedbe jut olyan, amikor Isten olyan módon válaszolta meg az imáidat, hogy egyszerűen csak ugrálni szerettél volna az örömtől? Miért olyan ritkák az izgalomnak ezek a pillanatai? Ennek talán az az oka, hogy nem tudunk rendesen elámulni Istenen. Nem értjük meg igazán, hogy milyen hatalmas és erős is Ő; milyen jó és szent. És azt sem értjük meg igazán, hogy milyen gyengék és csekélyek vagyunk mi egy ilyen hatalmas Istenhez képest. Ha megértjük azt, hogy kicsoda Isten hozzánk képest, akkor még szenvedélyesebbek leszünk a hálaadásban.

Ezt nagyon könnyű elfelejteni, ezért segítséget jelenthet, ha jobban számon tartjuk egyrészt a jó dolgokat az életünkben, másrészt pedig mindazokat az áldásokat, amelyek a nehéz időszakokból származnak.

2). Alázatra van szükségünk

Az a leprás, aki visszatért tudta, hogy kicsoda volt Jézus, és megalázta a tény, hogy Jézus megkönyörült rajta és meggyógyította. Növekednünk kell az alázatban, és ahogy ezt tesszük, a hálaadásunk Isten felé egyre szívből jövőbb lesz majd. De az alázat nem egy olyan dolog, ami csak úgy ragad ránk. És nem is olyan, amit csak úgy begyakorolhatunk. Az alázat abból fakad, hogy egyre többet tanulmányozzuk Isten Igéjét, egyre jobban látjuk a bűneinket, egyre jobban megértjük Krisztus áldozatát, és egyre többet imádkozunk Istenhez azért, hogy alázatossá tegyen bennünket.

Bennünk és velük kapcsolatban semmi sem szeretnivaló; a bűn mindent tönkretett. De Jézus még így is szeretett minket, és szerethetővé tett minket az Ő átformáló ereje által. És bár nem érdemlünk semmit, Isten mégis áldásokban füröszt minket nap mint nap. Ezeknek a tényeknek arra kellene ösztönözniük minket, hogy örömünkben felkiáltunk és zokogunk a hálától. Alázatossá és szenvedélyessé kellene tegyenek minket, dicsőítővé és engedelmessé.

Pontosan úgy, mint az a leprás, aki visszatért Jézushoz, mi is essünk az Ő lábai elé túlcsorduló hálával mindazért, akik vagyunk, és amink van a mi Istenünknek köszönhetően.

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/thanksgiving-with-passion/

Mindenért adjatok hálát – 1. hét / 5. nap

Dicsőítés és gyógyulás

 

Ehhez a lepráshoz hasonlóan mi is megtapasztaltuk már a gyógyulást. A bűnnek már nincs többé hatalma felettünk, mert Krisztus megérintette a szívünket és helyreállított bennünket. A mi válaszunk erre vajon elsöprő hála? Vajon folyamatosan visszatérünk-e Jézus ölelésébe, és megköszönjük Neki azt, hogy meggyógyított? A dicséret kifejezi a hitünket és megmutatja Istennek, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egyedül Ő érdemes a szeretetünkre és tiszteletünkre. A többi leprás csak fizikai gyógyulásban részesült, szellemiben nem. Az ő szívük érintetlen maradt és kemény, míg ez az egy leprás teljesen megmenekült, mert hitben járt.

Sosem szabad elfelejtenünk, hogy egykor mi is kitaszítottak és szellemi értelemben vett leprások voltunk – a bűneink távol tartottak Istentől. Minden egyes nap tudatosan időt kell szánnunk arra, hogy emlékezzünk: Isten megbocsátott nekünk. Az egész életünket hálában kell élnünk azért, mert Ő meggyógyított bennünket.

Fuss ma Jézushoz, ess a lábaihoz, és dicsérd Őt hálás szívvel! Ne engedd, hogy a teli naptár vagy az önző dicsőségvágy visszatartson attól, hogy dicsőítsd a Gyógyítódat. Még ha a tömeg más irányba szalad is, a mi szívünknek mindig Jézus felé kell fordulnia.

Atyánk, köszönjük Neked a Te gyógyításodat, a tökéletes megbocsátásodat, és a Te véget nem érő szeretetedet. Add, hogy sose feledjük el, milyen csodálatos módon gyógyítottad meg a szívünket! Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna