Szeretet: a tanítványság útja

Néhány évvel ezelőtt az egyik főiskolai mentorom felvette velem a kapcsolatot, miután hosszú ideig nem is hallottunk egymásról. Egyetemistaként nagyon közel álltunk egymáshoz, de aztán az élet közbeszólt. Elköltöztem, férjhez mentem, családot alapítottam, majd mivel közel egy évtizedig másik államban éltem – a karácsonyi üdvözlőlapokon és alkalmankénti email váltáson kívül – nem tartottuk egymással a kapcsolatot. Néhány évenként megbeszéltük életünk nagy történéseit és ilyenkor mindig úgy éreztem, elmerülök a bölcsességében.

Egy nap, az egyik ilyen beszélgetésünk után, emailt kaptam tőle, amiben ezek az életet adó szavak álltak: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.” A szememet elöntötték a könnyek, majd végigcsorogtak az arcomon, mert ezek a szavak magukban hordozták mentorom szeretetét és életet leheltek belém.

Iránymutatására, tanítására és mind időbeli, mint anyagi áldozatára úgy tekintett egykori tanárom, mint a szeretetteljes befektetésre az életembe. Az Úr iránt és irántam érzett szeretete miatt ennyi év elteltével is az Úrral járok (bár tökéletlenül) és arra vágyom, hogy az életemet az igazság szerint éljem.

Szeretem, Jézus szavait a Nagy Parancsolatban, hogy menjünk el az egész világra és tegyünk tanítványokká másokat: „Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:19-20).

János harmadik levelének negyedik verse rámutat a szépségre, ami a nagy parancsolatnak való engedelmesség következtében vár minket: „Semmi sem szerezhet nagyobb örömöt nekem, mint ha azt hallom, hogy gyermekeim az igazság útját követik.” Micsoda boldogság tudni, hogy a királyságért folytatott munkád jó gyümölcsöt terem! Mély megelégedést ad, ha a ma elvégzett munka és a szeretet, amit megosztunk másokkal, egy nap gyökeret ereszt és hűséggé, igazsággá növekszik.

Hát nem ez a tanítványság útja?

Megismerni Isten szeretetének gazdagságát, tanulni róla és látni „akcióban”, már életünk hajnalán, majd engedni, hogy az életünket valami csodálatossá formálja – aztán egy nap azzá válni, aki megfogja egy hitben fiatalabb társának a kezét és segíti őt eligazodni az élet örömeinek és nehézségeinek tengerében?

Jézus tanítványaiként nekünk is tanítókká kell válnunk – ez egy áldott, életadó elhívás, érdemes arra, hogy teljesen neki szenteljük a figyelmünket.

Évekkel később újra gyakorlom a kapcsolatot, amit egykor a mentorommal folytattam. Egy csésze kávé és nyitott Biblia felett találkozom gyülekezetünk főiskolás lányaival. Beszélgetünk az életről, a bűnről, kapcsolatokról, karrierdöntésekről – mindenféléről! Időnként specifikusan az Írásról elmélkedünk, máskor pedig megosztjuk egymással életünk történéseit. Gyakran úgy jövök el ezekről az alkalmakról, hogy így imádkozom: „Atyám, tartsd őt közel magadhoz! Add, hogy ez az együtt töltött idő ne vesszen kárba! Segítsd őt, hogy meglássa irántad érzett szereteted nagyságát és engedd, hogy örökre megváltoztassa az életét!”

Még nem tekinthetek megelégedéssel Isten gyümölcseinek növekedésére az életükben, de azt tudom, hogy Isten arra hív, hogy ne tartsam meg szeretetét magamnak. „Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.” (Filippi 1:6). Már nagyon várom, hogy egy nap majd elküldhessem az emailt, amiben ez áll: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.”

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/love-the-way-of-the-disciple/

Fordította: Szabó Eszter

A mi erőteljes bizonyságunk

Legutóbb, amikor megkíséreltem megosztani valakivel az evangéliumot, a dolog nem ment túl fényesen. Sőt, mondhatnánk úgy, hogy kész katasztrófa volt.

Miközben épp egy könyvesboltban kerestem magamnak olyan Bibliát, amelybe jegyzetelni is lehet, két fiatal hölgy szólított meg. Talán azért érezték úgy, hogy egyszerűbb lesz velem beszélgetni, mert pont abban a szekcióban keresgéltem.

Megkérdezték, hogy hallottam-e már „Istenről, az anyáról”, majd elkezdték megosztani velem hitük alapelveit. Én türelmetlenül közbevágtam, hogy rácáfoljak az érveikre, és hogy megosszam velük Jézus Krisztus evangéliumát, innentől kezdve pedig elfajultak a dolgok. A végén egy könyvesbolt kellős közepén próbáltuk túlkiabálni egymást.

Rendkívül kínos és megalázó volt. Az eset után bűntudatot éreztem.

Miért támadtam rögtön vissza és miért viselkedtem ennyire idegesen?  Miért nem éreztettem velük Krisztus szeretetét? Miért nem hallgattam meg őket készségesen, és miért nem gondoltam meg, mit beszélek? Miért nem tettem bizonyságot? Egyáltalán eszembe jutott, hogy megkérdezzem, vágynak-e igazi megváltásra Jézuson keresztül?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ennek az élménynek a hatására jóval félénkebbé váltam a „jóhír” megosztásával kapcsolatban. Az élmény hatására, csak az lebegett a szemem előtt, hogy mi lesz, ha valaki úgy viselkedik velem, amikor megosztom az evangéliumot, ahogy én viselkedtem ezekkel a lányokkal.

Isten arra hív minket, hívőket, hogy megosszuk az örömhírt. Egy hívő életének célja és küldetése, hogy menjen, és beszéljen a megváltás üzenetértől, Isten azonban sosem küld ki minket egyedül. A Szent Szellem jár előttünk, hogy egyengesse előttünk az utat, és bennünk él, hogy felbátorítson bennünket a bátor, hatékony és alázatos beszédre (Apostolok cselekedetei 4:29,31; Apostolok cselekedetei 14:1Máté 10:20).

Isten, a maga mindenhatóságában pont a megfelelő helyen és időben helyezett el bennünket, hogy beszéljünk róla azoknak, akiknek szükségük van rá (5 Mózes 31:8Zsoltárok 139:5). Nekem csak annyi a dolgom, hogy alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt felkészült legyek arra, hogy beszéljek a bennünk élő reménység forrásáról.

Amikor az örömhírt osztjuk meg, követhetjük Pál apostol példáját az Apostolok cselekedetei 26-ban. Pál bátor volt, mégis alázatos maradt, amikor az evangéliumról beszélt. Elmondta Jézus Krisztus evangéliumát, azonban megosztotta a saját történetét is. Ha engedjük a Szent Szellemnek, hogy irányítsa a beszélgetéseinket, akkor ő meg fogja teremteni a lehetőséget nekünk arra, hogy megosszuk a hitünket (Jelenések könyve 3:8).

Az Apostolok cselekedetei 26-ban az Úr mennyei módon olyan helyzetbe hozza Pált, hogy az beszélhessen a hitéről, és megoszthassa a bizonyságtételét Agrippa királlyal. Ahelyett, hogy a félelmet engedte volna eluralkodni, Pál szerencsésnek tartotta magát, hogy védekezhet és azért is, mert így lehetősége nyílt az evangéliumról beszélni a kor legmagasabb rangú hivatalnokainak.

Gyakran nem látjuk meg, hogy Isten mennyei módon helyezett minket pont oda, ahol vagyunk, hogy gyümölcsöt teremjünk a minket körülvevő embereknek (János 15:4–5, 16).

Te és én tápláljuk a családtagjainkat, szomszédainkat, munkatársainkat, és még azokat is, akik a közösségi média oldalain követnek bennünket. Így muszáj feltennünk magunknak a kérdést: mivel tápláljuk őket?

A 1–23. versekben Pál kijelenti, hogy Jézus Krisztus evangéliumának igazsága az egyetlen út a megváltáshoz és az Istennel való megbékéléshez. Emellett láthatjuk, hogy Pál elmesélte a saját megtérésének történetét is.

A személyes bizonyságtételünk nagyon fontos, mert ez annak az egyedülálló története, hogy Isten miként formálta a mi életünket. A személyes bizonyságtételünk egyszerűen az, hogy milyen volt az életünk Krisztus előtt, és mennyit változott a megváltásunk óta. Az emberek ugyan beleköthetnek a Biblia egyes részeibe, az Isten életünkben elvégzett csodálatos munkáját senki sem vitathatja.

A 24–29. versekben azt látjuk, hogy Pált kicsúfolták és kigúnyolták. Nem a mi feladatunk bárkit meggyőzni, belekényszeríteni vagy érzelmileg zsarolni azért, hogy elfogadja Jézust megváltójaként. A mi feladatunk csupán annyi, hogy bátran és alázatosan beszéljünk róla, a munka többi részét pedig a Szent Szellemre bízzuk.

Gyakran imádkozom azért, hogy Isten adjon nekem újabb alkalmat találkozni azokkal a lányokkal. Ha megtenné, bocsánatot kérnék tőlük az arrogáns és feszült viselkedésemért, majd alázatosan és szeretettel beszélnék velük.

Isten annyira szeretett engem, hogy a fiát, Jézus Krisztust adta halálra, hogy megfizesse az árat a bűneimért. Kamaszkoromban elszöktem otthonról, majd az alkohol és a drogok segítségével a szexuális bűnök, a prostitúció és a pornográfia csapdájába estem. Meggondolatlanul éltem a reménytelen, dühös és elkeseredett életemet. Amikor a dolgok a legrosszabbra fordultak, és már a halállal néztem szembe, öntudatra ébredtem és felismertem, hogy minden, amit teszek, rossz. Könyörögtem Istennek, hogy segítsen, javítson meg, mentsen meg. Teljes szívemből hittem, hogy képes rá. Habár ezt akkor még nem értettem, Jézus Isten jobb oldalán ült, és értem imádkozott.  Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának hála Isten kinyújtotta hatalmas karját, belenyúlt az életembe, és megmentett. Újjá tett. Bár a körülményeim nem változtak meg azonnal, egyvalami mégis rögvest más lett: volt reménységem. Annyira szeretve éreztem magam, mint még soha. Alávetettem magam Istennek, aki módszeresen megtisztított, helyreállította az összetört szívemet, meggyógyította a régi sebeket, eltávolított embereket az életemből és megmutatta, hogyan éljek Érte és szeressek úgy, mint Ő.

Megosztani az evangéliumot néha ijesztő. Lehet, hogy kinevetnek, kicsúfolnak, elküldenek vagy elhagynak. De mi azért vállaljuk a kockázatot, mert szeretjük Istent. Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretnünk kell az embereket, még akkor is, ha szerethetetlen, kellemetlen, udvariatlan emberekről van szó (Máté 22:37–39). Isten megígérte, hogy megadja nekünk az erőt, szánkba adja a szavakat és kegyelemmel tesz teljessé, hogy mindezt Érte vigyük véghez, méghozzá kiválóan (Máté 7:7–8).

Hogyan imádkozhatunk érted, amikor elindulsz a világba, hogy megoszd az örömhírt és a bizonyságtételedet?

  Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-powerful-witness/

Fordította: Szabó Anna

Sosem túl idős. Sosem túl fiatal.

Néhány hete részt vettem egy temetésen, ami nagyon megindított.

Egy 93 éves hölgy távozott a Mennybe és elkísértük a családját a búcsúra, hiszen közeli barátaink.

Az egész szertartás alatt az emberek erről az asszonyról beszéltek, aki hithű keresztyén volt és arról a sok-sok évről, amit Istennek szeretettel szolgálva töltött. Még az utolsó napjaiban is Jézusról beszélt a nővéreknek és az orvosainak. Amikor meglátogattuk őt a kórházban, ő vígasztalt bennünket és utolsó szavaival kért, hogy teljes szívünkből szolgáljunk Istennek.

Az ördög újra és újra mondogatja, hogy túl öregek vagy túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy Istennek szolgáljunk. Miatta elkezdünk kételkedni a képességeinkben, teherbírásunkban és készségeinkben.

Azonban, hadd mondjak valamit: amíg csak lélegzel, képes vagy Istennek szolgálni.

Akik szeretik az igazságot, virágzanak, mint a pálmafa, magasra növekednek, mint a libanoni cédrusok, mert az Örökkévaló házában növekednek, Istenünk udvaraiban virágzanak. Még idős korukban is szüntelen teremnek, mint a dúslombú fák.” – Zsoltárok 92:12-14

Még idős korukban is szüntelen teremnek, mint a dúslombú fák.

Ha elhiszed, hogy a korod miatt Isten nem fog felhasználni téged, akkor haszontalannak fogod érezni magad és azt gondolod, nem vagy értékes az Ő Királyságában. Ez az a hazugság, amit Sátán arra használ, hogy lerombolja az önképedet, elhitetve, hogy az életed értéktelen.

Nem is lehetne messzebb az igazságtól!

Józsué 14:6-12 elmeséli Káleb történetét. 40 éves volt, amikor Mózes másik 11 kémmel elküldte őt Kánaán földjére. A 12 kémből, csak ő és Józsué tért vissza kedvező jelentéssel, hittel, hogy Isten Izráelnek adja azt a földet és képesek lesznek elfoglalni.

Negyvenöt évvel később, amikor 85 éves volt, a hite még mindig elég erős, vágyta szolgálni Istent és lobogott a szívében a szenvedély.

Add nekem örökségül azt a földet” – ezt kérte. Add nekem a legnehezebb küzdelmet. Add nekem a legnagyobb akadályt.

Teljes szívvel követte Izráel Istenét és tudta, hogy az Úrba vetett hite segít legyőzni neki mindent.

„Sosem vagyunk túl idősek ahhoz, hogy Isten erejével a hit újabb diadalát ne arathassuk. Mint Káleb, elfoglalhatjuk a földet, legyőzhetjük az óriásokat, ha igazán az Urat követjük. Lényegtelen milyen idősek vagyunk, nem szabad elfáradnunk abban, hogy bízzunk és szolgáljunk az Úrnak.”  Warren Wiersbe: Légy erős

A dolog másik végén láthatjuk Pált, amint azt mondja az ifjú Timóteusnak, hogy ne engedje, hogy fiatal kora miatt lenézzék. Bátorítja Timóteust, hogy legyen példává a hívők számára és kora ellenére teljes szívvel szolgálja Istent.

Ha a fiatalok úgy érzik, hogy nem elég idősek szolgálni, akkor nem fogják magukat a gyülekezet fontos részének érezni. Igen, hibáznak majd. Igen, még sokat kell tanulniuk. Azonban, mint a következő generáció, mint azok, akik továbbviszik hitünk örökségét, nem engedhetjük, hogy úgy érezzék, gyülekezeti részvételükre nincs szükség. Hány fiatalt veszített el a gyülekezetünk emiatt a hazugság miatt?

Ha Isten lehetőséget ad a szolgálatra, akkor a szívet nézi, nem a születési dátumot.

Ne engedd, hogy Sátán azt mondja, hogy öreg vagy ahhoz, hogy Isten használni tudjon. Ne engedd, hogy azt mondja, túl fiatal vagy tapasztalatlan vagy ahhoz, hogy az Úrnak szolgálj. Istennél mindenki számára van hely,

Megelégedve az Ő szolgálatában,

Edurne

 

Edurne férjével és három gyermekével Puerto Ayacuchoban, Venezuelában él, ahol az Amazonas őserdeiben élő törzsek felé szolgálnak misszionáriusként. Szenvedélyesen vágyik arra, hogy segítsen megérteni a nőknek és a gyermekeknek Isten szavát, és segítsen nekik növekedni és bővölködni a hitben. A nemzetközi Szeresd Nagyon Istent csoportban is szolgál, valamint ő vezeti az SZNI spanyol ágát. Megtalálhatod Edurne-t és csapatát az Ama A Dios Grandemente oldalon.

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/never-too-old-never-too-young/

6. nap / 5. nap – A bölcsesség gyümölcse: Olyan házat építeni, ami megáll…

„Bölcsesség által épül a ház, és az értelem erősíti meg azt. Tudás által telnek meg a kamrák mindenféle drága és értékes javakkal.” – Példabeszédek 24:3-4

Ma visszalapoztam a 2017-es naplóm legelső oldalára – arra az oldalra, ahová őszintén kiöntöttem az én összetört szívemet azon a napon, amikor elkezdtem az idei napló írását az Úrral. Frusztrált voltam.

Frusztrált a túl sok zaj, és a kevés nyugalom.

Frusztrált a túl sok dolog, és a kevés tartalom.

Frusztrált a túl sok csalás, és a kevés igazság.

Frusztrált a túl sok elterelés, és a kevés összpontosítás.

Frusztrált a túl sok átmeneti, és a kevés örökkévaló.

Frusztrált a túl sok belőlem, és a kevés Jézusból.

Persze, hogy olvastam Bibliát. De azt akartam, hogy ez az év más legyen. Tusakodásaim közben Isten valami többre hívott el.

Azt szerettem volna, hogy azok a vékony papírra írt szavak többet jelentsenek, mint kötelezettség. Többet akartam, mint a már jól ismert Igeversek sietős elismétlése. Szabályok helyett kapcsolatra vágytam, elfoglaltság helyett édes szövetségre. Átváltozást akartam, nem pedig csak plusz információkat. Készen álltam az új mélységekre, a változásra, a célokra. Mindennél jobban vágytam olyan bölcsességre, amely nem evilági.

Tudtam, hogy ehhez komoly vágyakozásra és elköteleződésre van szükség; hogy muszáj lesz átrendeznem a naptáramat, megváltoztatnom a látásomat, és kizárnom mindenféle zajt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, s hogy a magam erejéből sohasem sikerülne. Így hát a konyhámban, azon a kora januári reggelen a naplómba írva ezt kértem:

„Atyám, arra kérlek Téged, hogy a Te hatalmas erőd által fedd fel nekem a Te írott szavadat érthetően és igazán, hogy világosítsd meg előttem a Te természetfeletti útjaidat, amíg ezen a földön járok. A Te útjaid sokkal magasabbak az enyémeknél, és mégis arra vágyom, hogy ismerjelek, és hogy a Te teljességedben járjak itt és most. Az anyagi dolgok, az elismerés, vagy a világi célok helyett – amelyek mindig csalódást fognak okozni –, a Te bölcsességedre vágyom, Uram. Ahogyan ehhez a könyvhöz nyúlok, kérlek, Te adj nekem friss szemeket, és egy alázatos, nyitott szívet, hogy mindazt be tudjam fogadni, amit Te elkészítettél nekem. Uram, ISMERNI akarlak. Arra vágyom, hogy soha ne fáradjak meg a Te megismerésedben. Jézusom, kérlek, Te tüntess el előlem minden akadályt és zavaró elemet, és kérlek, Te nyisd fel a szemeimet, hogy észrevegyem mindazt, amit Te tartogatsz nekem a Te Igéden és bennem élő Szent Szellemeden keresztül. Teljes szívemmel arra vágyom, hogy meghitten, engedelmesen, és hűségesen járjak a Te utadon. Adj még többet! Adj még többet Jézusból!

„Bölcsesség által épül a ház, és az értelem erősíti meg azt. Tudás által telnek meg a kamrák mindenféle drága és értékes javakkal.”

Példabeszédek 24:3-4

Épülni: egy kidolgozott terv szerint fejlődni.

Megerősödni: megszilárdulni, növekedni és gyarapodni, kedvező helyzetbe kerülni.

Megtelni: annyit magunkba szívni, amennyit csak lehet.

Atyám, halld szavam, ne hagyj ellankadni, és teljesen tölts tele a Te bölcsességeddel, hogy Rólad beszéljek, Neked tündököljek, és Érted álljak ki…

Beszéljük meg: Mi az az EGY dolog, ami megragadott/bátorított/kihívásra ösztönzött/megváltoztatott TÉGED miközben együtt időztünk a Példabeszédek könyvénél? Alig várjuk, hogy a kommentekben veletek ünnepeljünk!

Az Ő lábainál,

Whitney

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/building-house-stands/

6. hét / 4. nap – A bölcsesség gyümölcse

Olvasd el: “Inkább az én tanításomat válasszátok, ne pedig az ezüstöt! A tudományt válasszátok inkább, mint a színaranyat!  Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél, és semmiféle gyönyörűség sem lehet ezzel egyenlő. Én, a bölcsesség együtt lakom az eszességgel, és megszereztem a megfontolás tudományát. Az ÚR félelme a gonosz gyűlölése.  A kevélységet és fölfuvalkodottságot, a gonoszság útját és az álnok szájat gyűlölöm. Enyém a tanács és az igazi bölcsesség, én vagyok az értelem, enyém az erő. Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot az uralkodók. Általam uralkodnak a fejedelmek és a nemesek meg a föld összes bírája. Szeretem az engem szeretőket, és akik szorgalmasan keresnek engem, azok megtalálnak. Gazdagság és tisztesség van nálam, tartós vagyon és igazság. Gyümölcsöm jobb, mint az arany, drágább a színaranynál, és a jövedelmem többet ér a színezüstnél. Az igazság útján járok, az igazság ösvényének közepén,hogy az engem szeretőknek értékes örökséget adjak, és erszényeiket megtöltsem.” Példabeszédek 8:10-21

IMÁK: “Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél, és semmiféle gyönyörűség sem lehet ezzel egyenlő.”(Példabeszédek 8:11)

Óriási érték birtokába juthatunk bölcsesség által. A bölcsesség többet ér minden gazdagságnál és mindennél, amit bárki kívánhatna magának, mert a bölcsesség tanulmányozása során megismerhetjük Isten perspektíváját az életről. Értelmet, ismeretet, Isten örökkévaló gazdagságát, tiszteletet és jóindulatot eredményez az, amikor Istent minden más fölé helyezzük.
Mennyire értékeled Isten bölcsességét? Az Isten bölcsességéről alkotott véleményünk abban mutatkozik meg igazán, hogy mennyire vagyunk hajlandóak engedelmességben járva követni azt.
Mennyei Atyám, köszönöm Neked a Te bölcsességedet. Segíts engem, hogy a Te Ígéd szerinti bölcsességet sokkal többre értékeljem a világi bölcsességnél. Alakíts ki bennem egy lelki világnézetet, hogy bölcsen éljem ezt az életet. Jézus nevében kérlek, Ámen. (You version)

Fordította: Vasadi Dubován Judith

6. hét / 2. nap – A Bölcsesség gyümölcse

Olvasd el: “Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsolataimat őrizze meg szíved. Mert hosszú napokat, hosszú életet és békességet hoznak azok neked. Az irgalmasság és hűség ne hagyjon el téged! Kösd azokat a nyakadba, írd azokat szíved táblájára, így nyersz kedvességet és jóindulatot Isten és az emberek szemében.” (Példabeszédek 3:1-4)

IMÁK: így nyersz kedvességet és jóindulatot Isten és az emberek szemében.”  ((Példabeszédek 3:4)

„Az Isten bölcsességének való engedelmesség és Isten szeretetének visszatükrözésének a jutalma a békés élet, a jóindulat és a siker. Isten akarata az, hogy elvezesse az Ő népét minden igazságra, miközben engedelmeskedünk Neki és követjük az Ő Igéjét. Hívőként nyugodt bizonyossággal élhetünk, tudva azt, hogy Isten jóindulata és áldása rajtunk van, miközben követjük az utat, amit Ő már előttünk elkészített nekünk.

Jobban keresed Isten tetszését, mint egy másik ember tetszését? Valahányszor jobban küzdünk azért, hogy Isten számára kedvesek legyünk, annál, minthogy arra vágyjunk, hogy másoknak tetsszünk, jóindulatot és jó sikert találunk Istennél és az Ő népénél.

Drága Mennyei Atyám köszönöm Neked a te jóindulatodat az életemben. Kérlek, segíts nekem Uram megtapasztalni, hogy a te jutalmaid több, mint elegek nekem. Gátolj meg engem abban, hogy a te áldásaidat biztosnak vegyem. Őrizz meg engem attól, hogy más javára írjam azt, amit Te végeztél el az életemben. Jézus Nevében, Ámen.” (You version)

Fordította: Megáll Nikolett