Állhatatos és bővelkedő

Nemrég egy barátnőmmel találkoztam, aki épp egy temetésről érkezett. Beszélgettünk és nevettünk egy kicsit, mielőtt feltettem a rettegett kérdést: „Hogy érzed magad?” Sóhajtott egyet, majd az alábbi – számomra furcsa és elgondolkodtató – választ adta: „Nagyon szomorú, de mégis hálás vagyok a gyászért, mert emlékeztetőül szolgál arra, hogy ez a világ nem az otthonunk. ” Ahogy a könnyek lassan végigfolytak az arcán, elmondta az ismert szavakat, melyeket ma az 1 Korinthus 15-ben olvasunk: „Halál, hová lett a győzelmed? Hol a fegyvered? Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja. De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!” Az együtt töltött percekben elgondolkodtunk a hatalmas örökségen, amit kaptunk és azon, hogy a királyságért teljesen odaszánt élet egy beteljesedett élet.

Ez a rész az 1 Korinthus 15-ben azért megerősítő, mert emlékeztet bennünket arra, hogy ez a világ nem az otthonunk, és hogy testünk, amelyet kaptunk, mégha meg is hal, újjá lesz egy napon! Az 50-57. versek azt mondják nekünk, hogy még ha a legpusztítóbb dolog – a halál – be is következik itt a földön, azok, akik Krisztusban vannak legyőzik azt.

Barátaim, ez jó hír! A betegséggel küzdő ember számára ez az, amit alig vár. Az özvegyek, a kisemmizettek és az elkeseredettek számára a Krisztusban megnyert győzelem a gyászt örömre fordítja, mert a Krisztusba vetett szilárd reménységünkre mutat. Azt a napot várjuk, amikor mindenünk (testünk, kapcsolataink, fájdalmaink) Krisztusban tökéletesen helyreáll. Addig Isten Igéjének ígéretében gyökerezve, reménnyel telve élünk.

Hogyan is lesz ez? Mit tegyünk, amíg el nem érkezik a dicsőséges nap?

Nézzük meg az 1 Kor 15:58-at: „Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.”

Barátaim, függetlenül a folyamatosan változó körülményektől, állhatatosaknak és szilárdaknak kell lennünk, mindig bővelkedve az Úr munkájában. Ez a hűség iránti szent elhívás. Bizodalmunk lehet, hogy amit az Úr megígért, azt biztosan meg fogja tenni. Ez azt jelenti, hogy bár betegség és halál vesz körül, bár gyászolunk, fájdalmak érnek és sírunk, reménységünk van az örök életre, amely legyőzte a halált. Ez azt jelenti, hogy bátran kijelentjük: amikor a Krisztusban hívő halottak feltámadnak, Isten minden könnycseppünket felszárítja. Azt jelenti, hogy a reménység népeként az Úr és az Ő királysága érdekében dolgozunk – nem a saját királyságunkra törekszünk itt a földön, hanem az örökkévalóra. Ezt úgy tesszük, hogy beosztjuk az időnket, erőforrásainkat és kapcsolatainkat az örök dicsőség érdekében, tudva, hogy munkánk (nagy és kicsi, látható és láthatatlan) nem hiábavalók, ha Krisztusban vannak.

Ez nem azt jelenti, hogy amíg várunk, nem ér fájdalom vagy bántás, vagy hogy figyelmen kívül hagyjuk a szenvedést. A hívők sem hagyhatják figyelmen kívül a gyászt és fájdalmat. Ehelyett megbirkóznak vele, tudván, hogy mindenben győzhetnek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Krisztusban hívőkként tudjuk, hogy az élet fájdalmasan nehéz tud lenni, de azt is tudjuk, hogy Istenünk ígérete, mely szerint egy nap minden jóra fordul, jó és igaz. Amíg Rá várunk, elkötelezzük magunkat az Úr munkájára, tudva, hogy földi életünk fájdalommal jár és végül véget ér. Reménységünk nem a földi jólétben rejlik, hanem egyedül Krisztusban.

Ezen a héten gondolkozzunk el azon, hogy miben is nyilvánul meg életünkben az Úr állhatatos és bővelkedő munkája. Imádkozz és kérd Istent bölcsességért, hogyan tudná ez az igazság átalakítani napi gondolataidat és tetteidet. Emlékezz a Krisztusban elért győzelemre, mely lehetővé teszi számunkra, hogy szeretett testvérekként éljünk, és hűségesen dolgozzunk az Úrért.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/steadfast-and-abounding/
Fordította: Szaniszló Tünde
Kép: Gergely Csilla

A halálnak leáldozott

Kislányként szerettem csinos húsvéti ruhát, szalagos kalapot és fehér cipőcskét hordani, melynek magas sarkai kopogtak, mikor sétáltam bennük. Sokkal inkább izgatottá tettek a csinos ruhák és a húsvéti csokik, mint Jézus feltámadásának ünneplése. Elhittem, hogy Jézus feltámadt a halálból, de ennek az igazi jelentősége elkerült engem.

Még most felnőttként is nehéznek találom, hogy mély izgatottságot és ámulatot érezzek a húsvéti időszakban. Talán ti is ugyanígy éreztek. Sokan közülünk olyan jól ismerik a húsvét történetét, hogy az már nem hoz minket lázba többet. Az ebben való jártasság talán még nem szült semmibe vevést bennünk, de meglehet, hogy unalmat már igen.

Meg kell bánnunk nemtörődömségünket, amit hagytunk belopakodni szíveinkbe és kérnünk kell az Urat, hogy lobbantsa lángra áhítatunkat az Ő megváltó munkája iránt, különösen, hogy szítsa fel ámulatunkat az Ő feltámadásával kapcsolatban.

A halál egy embertől indult

Amikor Ádám vétkezett, a bűn megjelent a világban. Mivel Ádám volt az első ember, mi mind örököljük a bűnre hajló természetet emberi mivoltunkon keresztül. A bűn természetünkből adódóan fakad. Nem kell megtanítani minket, hogyan legyünk önzőek. Az igazságosságot ezzel szemben szükséges, hogy megtanítsák nekünk és megtanuljuk. Ezért kiáltjuk Pál szavaival a Rómaiakhoz írt levélben: „Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.” (Róma 7:15)

Meg tudom érteni a reményvesztettségét, ti nem? Annyiszor fordul elő, hogy tudom, melyik lenne a helyes út, de mégsem azt választom. Mondjuk türelmesnek kéne lennem, vagy kedvesen kéne beszélnem, esetleg önzetlenül kéne viselkednem, de aztán megyek és pontosan azt a dolgot teszem, amit tudom, hogy nem kéne. Ez a bűn következménye. „És a bűn szolgálatáért a jogos fizetség a halál.” (Róma 6:23)

Egy ember győzte le a halált

A kereszten Jézus elszenvedte a büntetést a mi bűneinkért, de feltámadásán keresztül legyőzte a halál átkát. Feltámadása egy ígéret azoknak, akik a hit által egyesülnek Őbenne. Egy ígéret arra, hogy mi is fel fogunk támadni a halálból:

„Halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?”
(1 Kor 15:55)

Krisztus feltámadásával eltávolította a halál fullánkját minden keresztény számára.

Lesz-e testi halálban részünk? Minden bizonnyal igen, hacsak az Úr vissza nem tér az előtt, de ennek ellenére Ő megígérte nekünk, hogy a halál nem tarthat meg minket. Új testet kapunk majd és örökké fogunk élni Istenünkkel és Szabadítónkkal. Ez egyedül azért lehetséges, mert Jézus feltámadása által legyőzte a halál hatalmát.

Jézus feltámadásának további jó híre, hogy nemcsak a jövőben, hanem most a jelen napokban is hasznunkra válik. Le tudjuk győzni a bűnt, mert egy hatalmas Isten van velünk, aki miértünk munkálkodik. Jézus hatalmasabb, mint a halál és egyedül Ő képes segíteni nekünk legyőzni bármit az evilági életben és az eljövendőben. Áldjuk Istent, hogy üres a sír!

Jézusra tekintve,

Jen

Forrás: https://lovegodgreatly.com/death-has-died/

Fordítás: Deézsi Kata

Kép: Gergely Csilla

Isten érted harcol

„Bár harcolnak majd ellened, de nem tudnak legyőzni, mert én vagyok veled, és megmentelek.” – Jeremiás 1:19

Józsué könyve legalább annyira szól a szellemi küzdelmekről, mint amennyire a fizikaiakról.

Talán nekünk nem kell öt királysággal farkasszemet néznünk, de biztos vagyok benne, hogy számos csatát vívtunk már a depresszió, a veszteség, a harag, a neheztelés és a csalódás ellen.

Sokan közülünk gyakrabban küzdöttünk meg ezekkel a démonokkal, mint azt be szeretnénk vallani. Én legalábbis így vagyok vele.

Amit nagyon szívesen figyelek ebben a könyvben, az Józsué kapcsolata Istennel. Józsué nem csupán a hitét élte meg merészen, hanem az imaéletét is. Vegyünk csak például azt a vakmerő imát, amelyet a Józsué 10:12-14-ben mond el:

„Azon a napon, amelyen az Örökkévaló kiszolgáltatta az emóriak seregét Izráelnek, Józsué beszélt az Örökkévalóval. Egész Izráel szeme láttára ezt mondta Józsué: >>Állj meg, Nap, Gibeon fölött! Hold, maradj veszteg az Ajjálón-völgy fölött!<< Megállt erre a Nap, vesztegelt a Hold is, míg Izráel egészen leverte ellenségeit. Meg van írva a Jásár könyvében is, hogy ekkor a Nap megállt az égen, és majdnem egy teljes napig nem haladt tovább az útján. Ilyen nap nem volt azelőtt soha, és azóta sem fordult elő többé, hogy az Örökkévaló így meghallgatta volna egy ember szavát. Bizony, azon a napon maga az Örökkévaló harcolt Izráelért!” – Józsué 10:12-14

Látjátok, amit én? Isten meghosszabbította a napot csak azért, hogy Józsué megnyerhesse a csatát.

De vessünk csak még egy pillantást a csatára. PONTOSAN hogyan is nyert Józsué?

Isten közbeavatkozása által, melyet az ima hívott életre.

Amit Isten elvégzett Józsué mellett a csatamezőn, azt a te életedben is el tudja végezni.  Manapság hol vívsz csatákat? A hitéletedben? A családodban? A munkahelyeden? A gondolataid között?

Józsué életéből megtanulhatjuk, hogy minden egyes csatát, amelyben magunkat találjuk, imával kell megharcolnunk.

  • Amikor Józsué Isten tanácsát kérte és engedelmeskedett a parancsainak, akkor győzött.
  • Amikor Józsué nem kereste Istent, akkor veszített és ennek emberek látták kárát. Ez a mi életünkre is igaz.

Drága barátom, tudom, hogy egy bukott világban élünk. Az élet néha nehéz. Minden egyes nap látható és láthatatlan harcokba bocsátkozunk mind fizikai, mind pedig szellemi értelemben. És hogyan küzdünk? Az igazsággal.

Ez az az igazság, amibe kapaszkodunk:

  1. Isten mindig, minden csatában az oldalunkon áll. (2 Krónikák 32:7)
  2. Sosem vagyunk egyedül. (Józsué 1:9)
  3. Isten értünk harcol. (2 Mózes 14:14)
  4. Isten a rosszat is jóra tudja fordítani. (1 Mózes 50:20)

Az öt király egyesítette erejét, hogy legyőzzék Józsuét és vitéz harcosait. Nem tudhatták, hogy így csak Józsué és katonái dolgát könnyítették meg. Ahelyett, hogy öt különböző királyságba kellett volna elutazniuk harcolni, ami kifárasztotta volna őket, Józsué és serege egy füst alatt, egy hatalmas csatában győzhették le ellenségeiket!

Józsué könyvében újra és újra ezt olvassuk: „Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek, ne csüggedjetek…” (Józsué 10:25)

Ezek a szavak nemcsak Józsué vitézeinek szóltak, hanem neked és a te harcaidnak is! Akármilyen ellenséggel is nézel ma szembe, te is lehetsz erős és bátor.

Józsuéhoz hasonlóan Isten veled is veled van. Ő fogja megharcolni a harcaidat. Nem vagy velük egyedül.

Légy tehát erős és bátor! Mondj merész imákat és gyönyörködjünk együtt abban, ahogy Isten megválaszolja őket – az Ő dicsőségére.

Szeressétek nagyon Istent,

Angela

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-fights-for-you/

Fordította: Szabó Anna

Járj győztesen! – Józsué könyve – 4. hét / 2. nap

Győzelem az imádságban

Olvasd el:  Józsué 10:12-14, 20-21

IMÁK:  Józsué 10:14

További olvasmány – Józsué 10:1-11, 15-19

Úgy tűnt, hogy a gibeoniták nem kerülhetik el a háborút. Ugyan békét kötöttek Izráel népével, most azonban korábbi szövetségeseik el akarták pusztítani őket. Királyok szövetsége újraegyesült, hogy csatába vonuljon Gibeon ellen, így a gibeonitáknak Józsuéhoz kellett fordulniuk védelemért.

Izráel népe megtámadta az amorita királyokat, akik vereséget szenvedtek velük szemben. Isten győzelmet ígért Józsuénak, így a nép hittel, bátran harcolt tovább. Emlékezz erre az ígéretre! Emlékezz arra, hogy Isten megparancsolta Józsuénak, hogy ne féljen, mert a Seregek Ura harcol mellettük és Ő már nekik adta a győzelmet. Józsué pedig nem maradt tétlen, amíg az amoriták legyőzésére várt. Terveket szőtt, egész éjszaka menetelt és folytatta a harcot. Még azért is képes volt imádkozni, hogy a Nap tovább süssön, így hosszabb idő állt rendelkezésükre, hogy befejezhessék a csatát.

Józsué csodáért imádkozott Istenhez, hogy Ő valami szenzációsat tegyen – és így is lett. Azok a földtől elrugaszkodott álmok, amelyeket magadban dédelgetsz?  Azok az őrültségek, melyekről azt hiszed, hogy Isten nem tudja megtenni őket?  Isten számára minden lehetséges. Ő megállította a Napot, amikor Józsué arra kérte. Bármit megtehet. Imádkozol azokért a dolgokért, amelyekről azt hiszed, hogy túlságosan nehéz lenne megkapni őket? Józsué várt Istenre és hittel harcolt. Amikor a lehetetlenért imádkozol, ne feledd el a te részedet sem! Ne hagyd abba a küzdelmet! Járj hitben addig, amíg Isten meg nem válaszolja az imádságodat.

Drága Uram, imádkozom a „lehetetlen” dolgokért az életemben. Imádkozom azokért a dolgokért, amelyek az én szememben túl nehéznek tűnnek, és csak Te segíthetsz velük kapcsolatban. Segíts, hogy hittel várjak és folytassam a küzdelmet, miközben Te munkálkodsz. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította:Szabó Anna

Isten győzelmet ad nekünk

„De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!” – 1 Korinthus 15:57

Én nem azok közé az emberek közé tartozom, akik a könyv utolsó oldalát olvassák el először, és nem akarom, hogy elmondd nekem, hogyan fog végződni a történet. Ez a megközelítés jól beválik mesék és fikciók esetén, de keresztényként nagyon hálás vagyok, hogy Isten már előre elmondta a befejezést.

Vigyázat! Most lelövöm a poént: Isten győz.

Mire gondolsz, amikor azt a szót hallod, hogy GYŐZELEM?

Én rögtön az atlétikai versenyek győzteseire és katonai hódításokra gondolok. Néha Isten elrendelt győzelme ilyennek tűnik – lásd a mai Igeverseket a Józsué 8:12-22-ből, ahol az izráeliek a győzelem ígéretét kapták, amikor megpróbálják bevenni Aj városát és sikeresek voltak hódításukban.

Isten győzelme azonban más módokon is megmutatkozik életünkben – csöndesebben, kevésbé feltűnően és potenciálisan észrevétlenül.

  • A hívőben, aki gyűlölet helyett irgalmat mutat.
  • Az anyában, aki az életet választja meg nem született gyermekének.
  • A házasságban, mely harcol, hogy fenntartsa a fogadalmaikat.
  • Az akaratos ember személyében, aki visszatér Isten akaratához.

Jézusban győzelmünk van.

Ez nem jelenti, hogy minden versenyt meg fogunk nyerni, vagy hogy mindig sikeresek leszünk. És néha, ebben a testben, ez elkeserítő. Győzelem lett ígérve nekünk, nem igaz? Akkor mi a helyzet a munkával, ami nem jön össze vagy az egészségi állapottal, ami nem javul? Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Miért tűnik úgy, hogy az életünk elvilágiasodott része átveszi az uralmat, és megpróbálja az oldalvonalra küldeni és elnémítani Jézust?

Ne felejtsük, hogy a mi nézőpontunk szűk. Isten az egyetlen, aki ismeri vagy látja az emberiségnek szánt tervet. Ne veszítsd el a hitet, hogy Isten a háttérben munkálkodik és ez végül a mi javunkra fog válni.

Van egy népszerű dicsőítő dal, ami bátorít, amikor úgy érzem, hogy a győzelem lassan érkezik. (Tökéletes itt megemlíteni, mialatt Józsué könyvét tanulmányozzuk, mert a Józsué 6-ra utal, ahol Isten arra utasítja Izráel népét, hogy kerüljék meg Jerikó falait mielőtt a falak leomlanak, hogy lehetővé tegye győzelmüket a város elfoglalásában).

„Vannak még itt falak,
Reméltem, leomlanak,
de Te sosem hagytál cserben!
 
Várva a változást,
tudva, hogy győztél már,
Uram, te sosem hagytál el!
 
Hisz megígérted,
nagy a Te hűséged, hűséged,
kezedben éltem, Te vagy erősségem,
Te sosem hagytál el!”
(Elevation Worship, 2017)

Az 1 Korinthus 15:57 azt mondja, “De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!”

Istené lesz a végső győzelem. A bűn felett. A halál felett. Sátán felett.

És várakozással tekintünk arra a dicsőséges napra.

Sara

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-give-us-victory/

Fordította: Gilicze Margit

A bejegyzésben említett dal magyarul meghallgatható itt.

Minden bűnnek van következménye

„…Isten kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet — Urunkban, Krisztus Jézusban.” – Róma 6:23

Akár kis, akár nagy döntéseket kell meghoznunk, mindnek van következménye. Egyetlen apró, átgondolatlan döntés is tönkretehet egy családot, vagy épp menthet életet. Bár maga a döntés lehet, hogy apró, de a következmények óriásiak lehetnek. Ugyanez a helyzet a bűnnel is. A kis bűnnek éppúgy, mint a nagynak, olyan következményei lehetnek, amelyek sokáig éreztetik hatásukat, néha élethosszig, de akár az örökkévalóságba nyúlóan is.

A bűn következménye

Előszeretettel szoktuk a bűnt osztályozni kis és nagy bűnök szerint. Felejthető bűnöcskék, amelyek miatt mégcsak nem is szégyelljük magunkat, vagy kényes és veszélyes bűnök, amikről reméljük, hogy soha senki nem szerez tudomást.

Úgy gondoljuk, a kis bűnöknek a következményei is kisebbek. Ilyenek a féligazságok, a gonosz gondolatok, a cinikus megjegyzések. Lehet, hogy kis bűnnek tartjuk a dühös vezetést, a mások kritizálását, vagy ha mérgesek vagyunk egy gyerekre, mert nem is törődünk az ilyesmivel, azzal meg pláne, hogy minket vagy másokat hogyan fognak ezek érinteni. De ezek az „apró” kihágások is ugyanolyan bűnök, mint a nagyok, csak jóval kifinomultabbak.

Izráel népe számára nem volt olyan nagy ügy, ha megtartanak néhány holmit a hadizsákmányból. Milyen baj lehetne belőle? Az Istennel szembeni engedetlenség azonban igenis nagy ügy.

Minden bűn árt. Árt az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunknak. Minden bűn rombolja az örömünket, és veszélybe sodorja a lelki békénket.

De mégha nem is érezzük ezeket a hatásokat, az tény, hogy minden bűn, kicsik-nagyok egyaránt, lázadás Isten ellen, és annak a harcnak a jele, hogy ki legyen az életünk Ura.

Isten szent életre hívott el minket, hogy kövessük az Ő törvényét, gyönyörködjünk Igéjében, és mindent az Ő dicsőségére tegyünk. Emiatt viszont a bűn a szentséget, a tökéletességet, és magát Istent támadja. És mivel Isten szent és igazságos, egyszerűen nem tudja nem észrevenni a bűnt, mert ez nem lenne igazságos. A bűnért büntetés jár. (Róma 6:23). Két lehetőségünk van tehát. Vagy kifizetjük a bűneinkért járó büntetést, vagy valaki másnak kell elszenvednie helyettünk a büntetést.

A bűn feletti győztes

Bár a bűnnek vannak következményei, és Istennek mindenképpen büntetéssel kell sújtania a bűnt, hogy szent és igazságos maradjon, mégis utat készített ebből a zűrzavarból. Jézus Krisztus, Isten Fia eljött, hogy legyőzze a bűnt és a halált. Kereszthalálával önként magára vette annak a bűnnek a büntetését, amit mi követtünk el. Feltámadásával pedig legyőzte a halált, és örök életet hozott azoknak, akik hisznek Benne.

Ha Jézusra tekintünk, nemcsak megmenekülünk a lázadásunkért járó büntetéstől, hanem Ő magára veszi a bűnünket annak minden következményével együtt, és a javunkra fordítja.

És ha mindez nem lenne elég, a Jézusban való hit által mi is erőt kapunk, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, és hátat fordítsunk a bűnnek.

Isten valóban mindent odaadott, amire a megváltáshoz és a szentséghez szükségünk van, nekünk mindössze bíznunk kell Benne, harcolnunk kell a bűnnel, és biztosak lehetünk benne, hogy idővel győzelem vár ránk.

Jézusra nézve,

Jen

Forrás: http://lovegodgreatly.com/all-sin-has-consequences/

Fordította: Greizer Zsófia

Járj győztesen! – Józsué könyve – 2. hét / 4. nap

Győzelem Jerikóban

Olvasd el: Józsué 6:14-17; 20; 27

IMÁK: Józsué 6:27

További olvasmány – Józsué 6:18-27

Józsué pontosan úgy vezette a népét, ahogyan Isten parancsolta. Hat napon át naponta egyszer körbejárták a várost, a hetedik napon pedig hétszer kerülték meg azt. A hetedik körben, a papok megfújták a kürtöket, az emberek kiáltottak, és Jerikó falai leomlottak, pont úgy, ahogy Isten azt megmondta. Amint a falak leomlottak, az izraeliek elfoglalták Jerikó városát.

Ez egy fontos győzelem volt. Nem csak azért, mert az izraeliek elfoglaltak egy erődítménnyel védett várost, mint Jerikó, de azért is, mert Józsuét (és az ő Istenét) híressé tette az egész vidéken. Képzeld el, hogy érezték magukat a kánaániták, mikor meghallották, hogy Jerikó falai leomlottak és a város elesett.

Isten Józsuéval volt és ismertté tette a nevét az egész vidéken. A Jerikón vett győzelem úgy történt meg, hogy minden érdem és dicsőség Istené volt. Isten csodálatos dolgokat fog véghezvinni az életünkben. És amikor megteszi, tulajdoníts Neki minden dicsőséget.

Drága Istenem, tudom, hogy amint ott voltál Józsuéval is, úgy itt vagy velem is ma. Segíts, hogy Téged lássalak mindenben, amit elérek és Neked adjam a dicsőséget. Imádkozom, hogy mindenki megtudja, hogy minden csodálatos dolog az életemben Tőled van. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Győzelemből harcolva, nem pedig győzelemért

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” – Róma 8:31

Mielőtt a csata egyáltalán elkezdődött volna, Isten azt mondta Józsuénak, hogy kezébe adta Jerikót.

Tudom, hogy már nem igazán szeretünk csatákról és háborúkról beszélni. A gondolat, hogy mindenki együtt él békében, jól hangzik. A városon vagy az országútjainkon keresztülhaladva többen is ki fogunk szúrni egy-két lökhárítómatricát az „együtt-élés” szóval,  több vallás és kultusz szimbólumainak felhasználásával leírva.

Ez azonban sosem fog megtörténni.

Amíg Jézus visszatér és elhozza ítéletét a Földre, csaták és háborúk mindig  lesznek. Tehát, nem számít, hogy milyen békésnek szeretnénk látni az életünket, az igazság az, hogy az életünk – a Menny ezen oldalán – konfliktusokkal terhelt lesz.

Sokunk számára, már egy láthatatlan háború zajlik ellenünk. Küzd ellenünk és próbál minket távol tartani attól, hogy felismerjük kik vagyunk Krisztusban.

Az Efézus 6:12 emlékeztet minket:

„Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természetű uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak.”

Bár ez igaz, nem szabad elbátortalanodnunk vagy legyőzöttnek érezni magunkat. Jézus már megharcolta a végső csatát a kereszten és GYŐZÖTT! Krisztusnak köszönhetően ezeket a harcokat győztesként harcoljuk, nem pedig vesztesként.

Bárcsak több keresztény ismerné meg ezt az igazságot országunkban és az egész világon.

A Józsué 6:2-6 Igeversekben látjuk, hogy Isten néhány nagyon részletes parancsot ad Józsuénak.

Az első dolog ami feltűnik, hogy Isten harci taktikája nem olyan, mint a miénk. Isten lényegében azt mondja Józsuénak, hogy támadja meg Jerikót néhány menetelő férfival, trombitahordozó pappal, az Úr Szövetségládájával és végül, az utolsó napon, az összes ember kiabálásával.

És tudod mit? Józsué engedelmeskedik, mindegy milyen őrülten hangzik Isten háborús stratégiája.

Miért? Mert bízik Istenben. Tudja, hogy Isten meg fogja tenni azt, amit mond.

Amit Isten megígér, azt teljesíti.

Azokon az őrült katonai taktikákon keresztül Isten csodálatos ereje mutatkozik meg egy gonosz nemzet …és SAJÁT figyelő gyermekei számára.

Ha Józsué az akkoriban hagyományos harci bölcsességet használva jár sikerrel, Isten keze nem mutatkozott volna meg olyan egyértelműen a harci győzelemben, és nem ragyogott volna ugyanúgy.

A szokatlan harci taktikák ugyanannyira szóltak a gonosz nemzetnek, mint Isten népének.

Isten ma is ugyanezt teszi értünk Igéje által.

„Mit is lehetne még hozzátenni ezekhez? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!” Róma 8:31

Barátom, Isten veled van!

Talán a te „Jerikód” azért van az életedben, hogy megmutassa neked és a hitetlen világnak körülötted, hogy milyen hatalmas is Isten.

Légy „Józsué” és engedelmeskedj Isten szavának. Tedd azt, amit Ő mond és figyeld, hogyan rombolja le Isten „Jerikó” falait a saját szemeid előtt. Nincs olyan helyzet, nincs olyan fájdalom, nincs olyan nagy bűn, mellyel Isten ne tudna megbírkózni és nincs olyan probléma, mely túl nagy lenne számára.

„A város falai leomlanak” (Józsué 6:5) Isten ígérete volt és az Ő ígéretei sosem maradnak el (Józsué 21:45; 23:14). Isten emberei nem egyszerűen győzelemért, hanem győzelemből harcolnak, mert az Úr már megnyerte a harcot. Gondolkodj Isten ígéretein és engedelmeskedj annak, amit mond neked, s tiéd lesz a győzelem.” – Warren Wiersbe

Szeresd Nagyon Istent!

Angela

Forrás: http://lovegodgreatly.com/fighting-from-victory-not-for-victory/

Fordította: Gilicze Margit

Járj győztesen! – Józsué könyve – 2. hét / 3. nap

Győzelemből harcolunk, nem a győzelemért

Olvasd el: Józsué 6:2-6; Róma 8:31

IMÁK: Róma 8:31

További olvasmány – Józsué 6:1; 7-13

Minden alkalommal, amikor elolvasom ezeket a verseket, előttem van az összezavarodott Józsué, amint azon gondolkodik, mit is mondott neki Isten. A város körül menetelni és közben fújni a kürtöket, enyhén szólva, furcsa tervnek tűnt.

De van itt valami, ami megváltoztat mindent, és más – jobb – nézőpontba helyezi a dolgokat. Mikor Isten elkezd Józsuéhoz beszélni, az első dolog amit mond neki – mielőtt megosztaná vele a haditervet – az, hogy már nekik adta Jerikót. Nem kellett, hogy harcoljanak a városért, már az övék volt. Nem a győzelemért harcoltak, hanem győzelemből. Nem kellett a hadseregüket bevessék, a fegyvereiket használják, vagy taktikázzanak ahhoz, hogy meghódítsák Jerikót. Egyedül arra volt szükség, hogy engedelmeskedjenek Isten parancsának. Függetlenül attól, hogy milyen furcsának tűnt.

Néha nem értjük Isten tervét. Különösnek vagy összezavarónak tűnhetnek az útjai. Máskor nem értjük az Ő időzítését és feladjuk a reményt. De az egyetlen dolog, amit tennünk kell, hogy bízunk Istenben és engedelmeskedünk parancsainak, függetlenül attól, hogy megértjük-e azokat vagy sem.

Mennyei Atyám, kérlek, segíts bízni a Te terveidben és időzítésedben. Még akkor is, amikor nem értem miért teszel dolgokat, adj békességet és türelmet hogy várjak, amíg meglátom, miként adtad kezembe a győzelmet. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Bevezetés a Józsué könyve tanulmányba – Járj győztesen!

Vannak közöttünk, akik félnek a jövőtől. „Mi lesz, ha” kérdések között élünk, és nem figyelünk arra, hogy mi mindent ajándékozott már nekünk Isten. Olyan örökségünk van Krisztusban, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Bővölködő életet ígért nekünk, mégis beérjük a morzsákkal. Miért? Mert nem vesszük észre, hogy az „életnek” nevezett csatát eleve győztesként vívjuk.

Józsué könyve arra tanít, hogy emlékezzünk Isten ígéreteire és bízzunk Istenben minden olyan dolgot illetően, amit ő bízott ránk. Józsué példát mutat abban, hogyan kell győzelemben járni.

Amikor Mózes meghalt, épp mielőtt Izráel népe átkelt volna a Jordánon, Józsué kapta a feladatot, hogy a népet az Ígéret Földjére vezesse. Nem volt ideje mérlegelni, hogy elfogadja-e az állást, vagy hogy készen áll-e a feladatra. Istentől kapta a parancsot és engedelmeskedett.

Isten úgy küldte el Józsuét, hogy ígéretet tett neki arra, hogy Kánaán földjét Izráelnek adja (Józsué 1:2). Ő pedig ebbe az ígéretbe kapaszkodva átkelt a Jordánon, abban bízva, hogy Isten vele lesz útja minden lépésénél, és nem hagyja el őt.

Kánaán földjének ígérete visszavezethető Isten Ábrahámnak tett ígéretére (1 Mózes 12:1-3). Isten kihívta Ábrahámot az őt körülvevő népek közül és számos dolgot ígért neki: földet, nemzetet, és áldást, amit rajta keresztül fog megkapni a világ összes többi népe. Józsué történetében ezek közül minden ígéret helyet kap, a fókusz és a hangsúly azonban egyértelműen Istennek a földre tett ígéretén van.

 „Így teljesítette be az Örökkévaló, amit megígért: Izráel népének birtokába adta azt a földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy az övék lesz. Izráel pedig birtokba vette a megígért földet és ott letelepedett.” (Józsué 21:43).

Negyvenévnyi pusztában való bolyongás után Izráel elfoglalta örökségét és élvezte az áldásait annak a földnek, amelyet Isten előkészített számára.

A föld már addig is az övék volt. Azonban Józsuénak még meg kellett tennie néhány dolgot:

Bátornak és merésznek kellett lennie.

Ügyelnie kellett arra, hogy Isten Szava szerint éljen.

Éjjel és nappal egyaránt Isten Szaván kellett elmélkednie.

Bíznia kellett Isten ígéreteiben.

Győzelemben járni azt jelenti, hogy ráhagyatkozunk Isten ígéretére, de nem passzív módon. Szükség van cselekvéshez ahhoz, hogy magunkévá tegyük az ígéreteket és minden nap azok szerint éljünk. Izráel népe az Ábrahámmal kötött kegyes szövetség értelmében birtokba vehette a földet (1 Mózes 12:1-5), azonban az, hogy mennyire élvezhették annak áldásait attól függött, hogy mennyire tudtak hűségesen engedelmeskedni Istennek.

Ugyanaz az Isten van ma velünk, aki egykor Józsuéval és Izráellel volt. Ugyanazokkal az ígéretekkel bátorít minket, és azt akarja, hogy fogadjuk el azt az örökséget, amely már régóta a miénk. Azért imádkozunk, hogy ez a tanulmány segítsen neked győzelemben járni.