Filippi – Válaszd az örömöt – 3. hét / 5. nap

Néha csak emlékeztetni kell magunkat, hogy ez a világ nem az otthonunk. Amikor bajok jönnek, katasztrófák történnek, és érezzük a fájdalmát ennek a megtört, bűnnel teli világnak, emlékeznünk kell, hogy ez a világ nem a mi otthonunk. Amikor úgy érezzük, hogy kilógunk a sorból, vagy nem vagyunk idevalók, az teljesen rendben van. Ott van a menny reménysége a szívünkben, hogy egy jobb holnap jön. Most a várakozás időszakában vagyunk, de ez nem tart örökké. A legjobb még hátra van.

(YouVersion)

Fordította: Gönczy Anna

Filippi – Válaszd az örömöt – 3. hét / 4. nap

Keresztényként folyamatosan érettebbekké kell válnunk hitünkben. Egyikünk sem „ért célhoz” míg Jézust szemtől szembe meg nem látjuk. Addig pedig aktívan alkalmaznunk kell életünkben, amit Istenről tudunk és megélni az Ő igazságát a mindennapokban. Arra kaptunk elhívást, hogy növekedjünk Krisztusban és megmaradjunk Benne. Amint ezt tesszük, Isten napról napra munkálkodik az életünkben, hogy minél inkább olyanok legyünk, mint Ő. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten türelmes hozzánk, míg hitünkben növekszünk, ezért nekünk is ugyanilyen türelemmel kéne lenni magunk és mások felé, akik a hitbeli növekedés útját járják.

(YouVersion)

Fordította: Gönczy Anna

A versenystratégia

Elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre. Azért küzdök, hogy elérjem a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat, hiszen Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.” – Filippi 3:13-14

El tudjátok képzelni micsoda bűntudatot érezhetett Pál, amikor szembesült a bűneinek súlyával? Ő tartotta azoknak a köntösét, akik kezükben köveket fogva megölték Istvánt – miközben Pál csak állt és nézte őket. Szíves örömest megfogta a köntöseiket. Elfogadta ezt a rettenetes bűntényt. Sőt, nem csupán elfogadta, hanem úgy gondolta, hogy ezek az emberek helyesen cselekszenek: megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy megállítsák a kereszténység terjedését.

És mégis, az Apostolok cselekedetei 9. fejezetében, a magányos, poros úton történő találkozása Jézussal 180 fokban fordítota meg Pál életét. Most azokért dolgozott, akik ellen munkálkodott korábban. Akik egykor az ellenségei voltak, most, miután találkozott Jézussal, a családjává lettek.

Azon tűnödök, vajon kínozták-e az emlékei, melyeket arról a bizonyos napról őrzött? Vajon bizonyos szagok, vagy a szélfútta, zizegő levelek hangja eszébe juttatták-e a napot, amikor Istvánt halálra kövezték?

És azon is eltűnödtem, vajon ezek az emlékek tüzelhették-e az ő a lézer intenzitásához hasonló összpontosítását arra, ami igazán számít az életben: megfutni a versenyt, és győztesként végezni.

Biztos vagyok benne, hogy Pál rengeteg emléknek szeretett volna hátat fordítani. Nagyon is jól tudta, hogy mit jelent tudatosan úgy dönteni, hogy elfelejt mindent maga mögött és afelé IGYEKSZIK, ami előtte van. Ő már megkapta Isten megbocsátását és kegyelmét, de ugyanezt a megbocsátást és kegyelmet magára is ki kellett terjesztenie. Magához kellett ölelje, el kellett hinnie, és nem szabadott tovább engednie, hogy a bűntudat bármi hatással legyen az életére. Önként kellett döntenie arról, hogy elfelejtse és maga mögött hagyja múltja megbánását, fájdalmát, és bűntudatát, mert enélkül nem tudott volna előre haladni.

És Pálhoz hasonlóan nekünk is ezt kell tennünk.

Erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy előrefelé haladjunk. De ha Isten megbocsátására vágyunk, akkor el kell azt fogadnunk, hinnünk kell benne, és engednünk kell, hogy a múlt a hátunk mögött maradjon. Tudom, hogy nagy a kísértés, de ne vidd magaddal a jövőbe.

„Elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre…”

Teljes erővel kell előre igyekeznünk; előre az elengedésben, előre a Jézusban megtalált megbocsátás magunkévá tételében, előre a Krisztusban elrejtett új életben.

Pál azon a poros úton elveszítette a vallását és a hírnevét: mindazt, ami valaha becsesnek tartott az életében, azonban cserébe sokkal többet nyert.

Megnyerte Krisztust.

És Pálhoz hasonlóan Jézus minket is meglátogat a mi ”poros” útjainkon, és megzavarja az útitervünket, hogy egy olyan életre vezessen minket, ami tele van megbocsátással, céllal, és megmagyarázhatatlan örömmel. Ez egy elhívás; nem a vallásos tökéletességre, sokkal inkább egy kegyelemmel teljes versenyre, miközben Jézussal járjuk az utunkat.

„Nem gondolom, hogy mindezt elértem volna, vagy hogy már tökéletes lennék.” – Filippi 3:12

Drága barátom, engedd el a múltadnak azt a poggyászát, amely annyira lenyom! Engedd el a teljesítménykényszert, amelyet magadra erőltetsz. Egyikünk sem éri el a tökéletességet addig a napig, amíg nem látjuk Jézust színről színre. Addig pedig futunk, nekifeszülünk, és igyekszünk a menny felé.

A saját versenyeinkben győzünk, és másokat bátorítanak az övéikben. Megértjük, hogy az élet nem sprint, hanem maraton. A célunkat észben tartjuk, miközben arra koncentrálunk, ami előttünk van. Megértjük, hogy a verseny egyes részei nehezebbek, mint a többi. Egyes szakaszoknál lelassítunk, máshol pedig magasabb fokozatra kapcsolunk… és ez teljesen rendben van. Nem az a lényeg, hogy milyen sebességgel futjuk le a versenyt, hanem a tény, hogy nem adjuk fel, és a nehéz napokon is nekifeszülünk, hogy megnyerhessük a jutalmat.

A versenystratégia tehát a következő:

  1. Felejtsd el, ami mögötted van!
  2. Nekifeszülve igyekezz afelé, ami előtted áll!
  3. Ragaszkodj Jézushoz!

Ez az, kislány! Szurkolunk neked, ahogy az Isten dicsőségére futod a versenyt!

 

Szeressétek nagyon Istent!

Angela

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-race-strategy/

Filippi – Válaszd az örömöt – 3. hét / 3. nap

Kitartóan fussunk előre! Ez a szívünk csatakiáltása, ahogy napról napra éljük az életünket, nem a saját, hanem az Ő dicsőségére. Elengedjük a múltat, a fájdalmat, az összetörést, és a csalódásokat. Elengedjük a súlyt, ami lehúz minket – a depresszióba és a kétségbeesésbe – és ehelyett azt választjuk, hogy hit által élünk. Szaván fogjuk Istent. Krisztusban új teremtés vagyunk. Tiszta lappal indulunk és a futás mellett döntünk. Isten dicsőségére futjuk versenyünket! A nehéz napokon rá támaszkodunk, mert nem kell egyedül futnunk a versenyt, Jézuséi vagyunk. Bárcsak örvendeznénk ebben az igazságban és Isten dicsőségére futnánk meg életpályánkat!

(YouVersion)

Fordította: Gönczy Anna

Filippi – Válaszd az örömöt – 3. hét / 2. nap

Semmi nem hasonlítható ahhoz, amit Krisztusban nyertünk. Ebben a világban semmi nincs még a közelében sem annak az áldásnak, hogy személyes kapcsolatunk lehet Jézussal…SEMMI. Bárcsak a szívünk többre vágyna Jézusból és kevesebbre ebből a világból. Bárcsak olyan nők lennénk, akik Isten igazságát keresik – nem büszkeségből, hanem szeretetből. Bárcsak azért akarnék még többet Jézusból, mert Ő előbb szeretett minket.

(YouVersion)

Fordította: Gönczy Anna

Filippi – Válaszd az örömöt – 3. hét / 1. nap

A megváltásunkba vetett bizonyosság nem „jó cselekedeteinken” alapszik, hanem sokkal inkább Isten kegyelmén. A megváltás ingyenes ajándék, amit nem tudunk elnyerni; nem azon alapszik, hogy milyen jók vagyunk, hanem sokkal inkább azon, hogy Isten milyen jó. Ne engedd az életedben lévő embereknek, hogy „dolgoztassanak” az üdvösségedért. Mint keresztények, mi az Úrnak dolgozunk hálából és Isten iránti szeretetből, nem azért, hogy elnyerjük a szeretetét vagy a megváltásunkat. Jó tetteink Krisztusba vetett hitünk eredménye, nem megváltásunk előfeltétele.

(YouVersion)

Fordította: Gönczy Anna

Filippi – Válaszd az örömöt – 2. hét / 5. nap

Mindannyian elfoglalt életet élünk, tele tennivalók listáival, emlékeztetőkkel és találkozókkal. Azonban a sok tennivaló közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a mi igazi feladatunk az, hogy ezen a Földön megdicsőítsük Istent minden egyes nap, amelyet Ő adott nekünk. Timóteus óriási bátorítás volt Pál számára, mert ahelyett, hogy a saját javát kereste volna, Timóteus az Úr dolgaival törődött. Micsoda hatalmas erejű kijelentés ez, amit Pál Timóteusról ír! Bárcsak mi is olyan életet élnénk, mint Timóteus: olyan életet, amelyet teljesen az Úrnak adunk át az Ő dicsőségére!

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna

Filippi – Válaszd az örömöt – 2. hét / 4. nap

A szavaink a szívünket tükrözik. A panaszkodó hozzáállás leküzdéséhez vezető első lépésként figyelnünk kell arra, hogy mire engedjük összpontosítani az elménket. Ez azt jelenti, hogy minden gondolatot foglyul ejtünk. A világ árgus szemekkel figyeli, hogy vajon azt éljük-e meg a mindennapjainkban, amit a szánkkal a hitünknek vallunk. Itt és most az a feladatunk, hogy egy olyan világnak mutassuk be Krisztust, amelyik elkeseredetten keresi a Megváltóját. Miközben az élet elképesztő versenypályáján futunk Isten dicsőségéért, lehetőségünk nyílik arra, hogy a szeretetünkön, tetteinken, döntéseinken és szavainkon keresztül megmutassuk a világnak, hogy Krisztus mennyire megváltoztatott bennünket. Ez a világ csalódást fog okozni nekünk, megpróbál a padlóra küldeni, és vég nélkül elbátortalanítani. De minket nem erre a világra teremtettek, így az örömünk forrását sem itt fogjuk megtalálni. Ha úgy látjuk földi házunkat, amilyen – vagyis átmeneti –, akkor nem ragaszkodunk majd annyira ehhez a világhoz, tudva, hogy közeleg a Mennyek Országa. Ahelyett, hogy engedjük a vitatkozásnak és panaszkodásnak, hogy elpocsékolják az időnket, inkább döntsük el, hogy arra koncentrálunk, miképpen lehetnénk fények egy olyan nemzedék számára, amelynek kétségbeesett szüksége van Jézusra.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna