Maranatha

„Aki tanúsítja, hogy ezek a dolgok igazak, ezt mondja: „Igen, hamarosan eljövök!” „Ámen! Jöjj, Úr Jézus!” – Jelenések 22:20

Amikor a keresztények az első században az Úrvacsorát ünnepelték, elmondtak egy imát, mely a „Maranatha” szóval végződött, ami azt jelenti: „Urunk, jöjj”. Keresztényekként lelkesen várjuk Jézus második eljövetelét, amikor visszatér, hogy a bűnt egyszer s mindenkorra gyökerestől kiírtsa, leszámoljon Sátánnal, kitöltse az ítéletet azokra, akik visszautasították Őt, és új eget és földet adjon, melyet az Ő jelenléte és tökéletessége tölt be. 

Mint egyház, várjuk vőlegényünket, hogy eltöröljön minden könnyet, felmentse menyasszonyát minden vele esett gonoszság alól, és az Ő királyságába vigye, hogy valóban boldogan éljenek örökké. Egy nap megkapjuk a mesénk végét és az valódi lesz. 

Mindez azért lehetséges, mert Jézus feltámadt. Megváltónk feltámadása az, amely második eljövetelét valósággá teszi. Egy halott megváltó nem tud visszajönni értünk. Egy halott megmentő nem tud helyet készíteni számunkra. Egy szabadító nem tud végső győzelmet aratni a bűnünk és a halál felett, ha ő maga még mindig a sírban volna.

A Mi Megváltónk él! És mert él, a Szentírás minden ígéretére igényt tarthatunk, onnan kezdve, hogy Ő velünk van és mindent megad, amire szükségünk van, a Vele való eljövendő életünk ígéretével bezárólag.

Jézus visszajövetelének ténye nem csupán egy eseménynek kellene lennie, amit izgatottan várunk, de hatással kellene lennie arra, ahogyan ma élünk.

A Jelenések könyvének az eleje és a vége egyaránt arról beszél, mit kellene tennünk miközben várakozunk. A Jelenések 1:3 versében János ezt írta: „Boldog és áldott, aki felolvassa, boldogok és áldottak, akik meghallgatják ennek a próféciának az üzeneteit, és engedelmeskednek azoknak, mert már közeledik az idő.” Jézus ugyanezt a bölcsességet adta előnkbe a Jelenések 22:7 versében. Azt mondta: „Figyeljetek rám! Hamarosan visszajövök! Áldott és boldog, aki engedelmeskedik a próféciáknak, amelyek ebben a könyvben le vannak írva.”

Olvasnunk kell az Igét és megtartani. Azért, hogy „az Igéket megtarthassuk”, meg kell tanulnunk tanulmányozni, hogy megérthessük és aztán igaz életet éljünk azok alapján, amit Isten mond nekünk.

Íme néhány dolog, amire ennek érdekében szükség lesz részünkről:

  1. Elkötelezettség – Oda kell szánnunk magunkat Isten Szavának, és nem tudunk elkötelezettek lenni, ha nem adunk neki elsőbbséget. Lehet, hogy eljött az életünkben a lomtalanítás ideje, ami az időnket illeti.
  2. Idő – Az olvasás, tanulmányozás, megértés és a Szentírás tanításainak alkalmazása időt igényel. Olykor feledékenyek, zaklatottak, érdektelenek, lassú felfogásúak vagyunk vagy könnyen elterelődik a figyelmünk. Nem fogunk Isten ismeretében növekedni, ha nem szánunk rá időt, hogy Őt és az Ő Igéjét megismerjük.
  3. Alázat – A Szentírásban találkozol majd olyan dolgokkal, amelyek nem fognak tetszeni. Isten nem olyan, mint mi, és az Ő útjai nem a mi útjaink. Ahelyett, hogy engednénk, hogy a büszkeség megmondja nekünk, hogy mi jobban tudjuk, el kell fogadnunk azokat a kellemetlen és kemény igazságokat és bíznunk Istenben, hogy Ő tudja, mit csinál. 

Dicsérd az Urat, mert feltámadt és eljön újra. Tegyük azt, amit az első századi keresztények, és tegyünk egy „Maranatha”-t az imáinkhoz, mert én nagyon szeretném, ha Jézus visszajönne, amilyen hamar csak lehet. 

Jézusra tekintve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/maranatha/
Fordította: Barabás Mónika
Kép: Gergely Csilla

Élet az Ő nevében

„Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” – János 20:31

Nagyon szeretem azzal tölteni az időmet, hogy megnézek egy jó filmet. Szeretek elveszni a történetben, szeretek azon gondolkodni, hogy mi történik, és hogy végül mi fog történni. Amit azonban nem szeretek, azok az olyan filmek, amelyek kétségek közt hagynak a történettel kapcsolatban. Csak várok és várok, hogy megoldódjon minden, és semmi! A férjem mindig kinevet, amikor megjelenik a stáblista és én felkiáltok: De hát ezt nem hagyhatják annyiban! Ennek meg mi értelme?!

A mára kijelölt részben, a János 20:19–31-ben János közeledik az általa írt evangélium végéhez és ezen a ponton igazán nem szeretné, ha bárki félreértené, hogy miért is adta a történet megírására a fejét. Nem akarta, hogy bárki is úgy végezzen a könyv olvasásával, hogy Jézust egy jó embernek, esetleg egy kiváló tanítónak vagy prófétának tartja. János azt akarta, hogy olvasói tisztában legyenek azzal, kicsoda Jézus: a Krisztus, az Isten által régen megígért Király. Azt akarta, hogy az olvasói ezt megértsék, így életünk lehessen Jézus nevében.

Nem véletlen, hogy a könyv megírásának célja a könyv végére került, hiszen János akár kezdhette volna ezzel: „Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” (János 20:31)

Ehelyett azonban ezt azután veti papírra, hogy Jézus feltámadt, miután a tanítványok felismerik, és miután a szemük megnyílt. János azt akarta, hogy az olvasói pontosan ugyanúgy döbbenjenek rá az igazságra, mint Tamás, aki a 28. versben így kiált: „Uram, Istenem!”

János nem szerette volna, ha az olvasói előre tudják, hogy Jézus a Krisztus; azt akarta, hogy megváltozzanak és életük legyen Jézus nevében. Éppen ezért nagyjából 42-szer használja evangéliumában az „élet” szót, és a történet mesélése közben pontosan erről fest képet. De vizsgáljuk csak meg ezt közelebbről [kiemelések utólag]!

  • „Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.” (János 3:16)
  • „Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.” (János 6:40)
  • „A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad.” (János 6:63)
  • „Simon Péter felelt: Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!” (János 6:68–69)
  • „Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.” (János 8:12)
  • „A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet! Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.” (János 10:10–11)
  • „Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből.” (János 10:28)
  • „Jézus akkor ezt mondta: Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?” (János 11:25–26)
  • „Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni.” (János 14:6)
  • „Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél.” (János 17:1–3)

János folyamatosan tárja fel az olvasók előtt azt az életet, amelyet Jézusnak köszönhetünk. Mint egy jó filmben, a mindent megváltoztató titokra a végén derül fény, azonban ha újranézed az egészet, akkor hirtelen feltűnnek az apró utalások és jelek.

Ne tévesszük szem elől János tanítását, hanem emlékezzünk rá, hogy Jézus a Krisztus, a megígért Messiás, a mi Királyunk, a Szabadító. Jézus az életét adta azért, hogy nekünk az Ő nevében életünk lehessen – bővölködő és az örökkévalóságra szóló életünk. A kegyelemnek és a kitartó szeretetnek egy meg nem érdemelt életével ajándékoz meg bennünket, akik a királyok Királyának gyermekei vagyunk. Ez egy olyan élet, amely ismeri az egyetlen igaz Istent, és amely nem szűnik tanulni róla. Ez az az élet, amelyre teremtettünk: közösség a Teremtőnkkel. Köszönjük, Jézus.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/life-in-his-name/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Új élet mostantól

„Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt.” János 11:25

Mai olvasmányunk két asszonyt jellemez két különböző sírnál: Mária Magdolnát Jézus üres sírhelyénél és Mártát, Lázár gyászoló testvérét a bátyja sírjánál.

E két sír mellett ott van a feltámadás. Emellett bizonyítják azt is, hogy az emberek nem értik meg a feltámadás valódi erejét.

Simon Péter és János megvizsgálták Jézus üres sírját, de nem értették meg azt, amit az Írás világosan kijelentett: Jézus fel fog támadni a halottak közül. Márta azt mondta Jézusnak, hogy tudja, a bátyja az utolsó napon feltámad majd, de nem vette észre, hogy Jézus annál a napnál sokkal korábban akarja feltámasztani.

Mi is félreértjük a feltámadást. Sokat beszélgetünk arról, hogy „halálunk után a mennybe kerülünk”, de teljesen szem elől tévesztjük a feltámadás ígéretét. Van élet a menny után is abban a feltámasztott és megváltott testben, amit Jézus ígért nekünk. Nem vesztegetjük az időnket itt a Földön, nem haszontalan dolgokkal foglaljuk el magunkat addig, amíg végre elmenekülhetünk a Mennybe. Arra várunk, amibe Jézus bepillantást engedett – a feltámadott testre, megváltott teremtményként Isten korlátlan jelenlétének megtapasztalására.

A János 11:25-26 előtti versekben Márta visszautasítja Jézus vigasztalását azzal, hogy ragaszkodik saját elméletéhez. Tudja, hogy egy napon, a távoli jövőben, testvére visszatér az élők közé és minden rendbe jön. Amikor Jézus azt mondja, „Fel fog támadni a testvéred” (11:23), Márta arra gondol, hogy majd valamikor a jövőben. Jézus azonban kijelenti, hogy Ő a feltámadás és az élet, az élő és lélegző ember, aki kitört a halálból és a romlásból és életet hozott!

Márta az absztrakt teológiai igazságra gondolt és nem vette észre, hogy Jézus ezt a messzi reménységet aznapi realitássá változtatja. Mintha azt mondta volna: „Nem, mostantól van ígéreted az új életre!”

Nem kaptunk ígéretet arra, hogy most azonnal feltámadnánk, de mégis vágyakozunk a napra, amikor minden helyreáll. Nem szűnünk meg várni. Mégis Jézus életének, halálának és feltámadásának ígérete még mindig ez: itt egy gazdag élet, amit meg kell élnünk.

Jézus bepillantást engedett Isten eljövendő királyságába: ételt adott az éhezőknek, meggyógyította a betegeket, vigasztalta a gyászolókat, együtt játszott a gyermekekkel, figyelt arra, hogy az esküvőt annak rendje és módja szerint ünnepeljék. A feltámadás ígéretének egy része erről szól: arról, hogy megtapasztalhatjuk és részesei lehetünk Isten Királyságának hasonló pillanatainak. A Szent Szellem által erőt kapunk arra, hogy szolgáljuk közösségünket, vigasztaljuk egymást és együtt ünnepeljük győzelmeinket.

Abban a kiváltságban van részem, hogy az elmúlt években a gyülekezetemből egy csoportnyi nőtestvéremmel együtt tanulmányozhatom a Bibliát és ebben a csoportban megpillanthatom Isten eljövendő Királyságát. Megtartjuk egymást, amikor szüleink meghalnak, segítünk egymásnak dobozolni költözéskor, együtt főzőcskézünk, hogy ünnepeljünk egy-egy diplomát vagy könyv megírását. Együtt tapasztaljuk meg az élet gazdagságát – az életet, ami bizonyságot tesz a feltámadás igazságáról azáltal, hogy igazán megéljük. 

Úgy is megoszthatjuk az evangéliumot a nem hívő emberekkel, ha bővelkedő életet élünk. Ez alatt nem pénzügyi jólétet, karriert és anyagi javakat értek, hanem, hogy annak a fényében élünk, hogy a feltámadás tényleg igaz és Jézus ígéreteiben bízhatunk, hisz Ő képes megcselekedni azokat. Ha igazán elhisszük, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül, és hogy Ő örök életet ígért a követőinek, akkor másmilyen életet élünk. Közösségben, másokért munkálkodva, örvendezve feltámadásunk ígéretében. Reménységünk örökkévaló: egy bővekedő élet most és egy megváltott, feltámasztott élet a jövőben.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/new-life-now/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Megtudja a világ

Mai Igénk ahhoz az asztalhoz visz minket, ahol Jézus ült a tanítványaival azon az estén, amikor elfogták. Tudván tudva mi fog történni, tudva azt, hogy mi következik és az mit követel tőle: Jézus imádkozik. Imádkozott magáért, hogy befejezze azt a munkát, amiért a Földre jött, hogy Isten dicsőüljön meg és Ő visszatérhessen a Mennybe az örök dicsőségbe. Ezután imádkozott a tanítványokért, hogy maradjanak megszentelve, biztonságban és elkülönítve. Mai igeszakaszunkban Jézus értünk is imádkozott, a hívőkért szerte a világban, akik megosztják az evangéliumot másokkal a bizonyságtételeiken és az egységükön keresztül.

„Azt a dicsőséget, amelyet tőled kaptam, továbbadtam nekik, hogy ők is abban az egységben éljenek, ahogyan mi egységben élünk. Én bennük élek, és te, Atyám énbennem — hogy ők is eljussanak a tökéletes egységre. Ennek láttán majd az egész világ felismeri, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szereted, ahogyan engem.” –  János 17:22-23

Gyönyörű imádság, amit még különlegesebbé tesz az, amikor azokra a férfiakra gondolunk, akik Jézussal az asztalnál ültek. Jézus tudta, ki fogja őt elárulni, ki fogja őt megtagadni. Tudta, ki fogja kétségbevonni a feltámadás hitelességét, amíg saját szemével meg nem látja a bizonyítékokat. És azt is tudta, hogy hallaniuk kell azt, hogy mennyire szereti őket, és mennyire szeret minket.

Néhány héttel ezelőtt a kislányommal ültem a szobájában, ő pedig megosztott velem néhány kihívást, amivel most szembesül az egyik lánnyal kapcsolatban az osztályukban. Bántó szavak hangzottak el, mindketten kirekesztettnek érezték magukat, lavírozva a trükkös (és irreális) általános iskolai szabályok között, aminek következtében második osztályos lányok azt gondolják, hogy egyszerre csak 1 ember lehet a barátjuk. Miután meghallgattam és én is elmeséltem néhány saját történetet a barátságokkal való küzdelmeimből, megkérdeztem, mi lenne, ha imádkoznánk ezért a másik kislányért.   

Nem számítottam a kislányom reakciójára. Teljesen magába roskadt. Miközben folytak a könnyei, bevallotta, hogy nagyon szeretne velem imádkozni, de nem azért a kislányért, aki bántó volt vele. Azt hitte, hogy én a másik kislánynak hiszek és jobban fáj a szívem azért a kislányért, miközben ő nem tudott saját fájdalmán kívül másra figyelni.

A feltámadás mindent megváltoztat! Nem vagyunk többé Isten ellenségei, hanem olyan nők, akiket úgy szeretnek, ahogy az Atya szerette Jézust. Van hová tartozzunk, van elhívásunk és van, Aki folyamatosan fohászkodik értünk. Megtapasztalhatjuk azt az örömöt és szabadságot, ami abból származik, hogy az egységet választjuk a viszálykodás helyett, mert örökkévaló látásmódunk van. Tudjuk, hogy a Jézussal töltött örökkévalóság többet ér, mint az, hogy kedvencesdit játszunk, direkt veszekszünk és utat engedünk a büszkeségünknek. Imádkozhatunk azokért, akik csalódást okoznak nekünk vagy megbántanak minket, mert tudjuk, hogy Jézus milyen sokat áldozott fel értünk, és a szeretetünk az, ami a legjobb bizonyságtétel lesz.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-world-will-know/
Fordította: Pfaff Mária
Kép: Gergely Csilla

Egy bűnös ember feljegyzései a méltóságban járásról

Pál apostol arra kér minket, hogy az Istentől kapott elhívásunkhoz méltón éljünk (Efézus 4:1). Efézusiakhoz írt levelében az apostol arról beszél, hogy milyen elhívásunk van Krisztus követőiként; hogy miként döntött az Atya úgy, hogy örökbefogad minket, megbocsát nekünk és megvált bennünket.

Olyan életet élni, amely méltó effajta irgalomhoz és kegyelemhez, lehetetlen küldetésnek tűnik. Én például folyton elrontom. Nem szeretem bevallani, de túl gyakran cselekszek közömbösen és akaratlanul, amikor egy Krisztusközpontú napról van szó. A világ eltereli a figyelmemet, leterhel a sok tennivaló, és abban a tévhitben ringatom magamat, hogy nélkülem minden megállna.

A kegyelem nem a mi érdemünk, hanem Isten ajándéka (Efézus 2:8–9), hiszen sosem tudnánk megmenteni magunkat vagy kifizetni azt az árat, amelyet Jézus fizetett meg a kereszten.

Azonban hálából és engedelmességből törekedhetünk arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Tudatosan munkálkodhatunk azon, hogy a mai igeversekben említett alázat, szelídség, türelem, egység és békesség jelenjen meg az életünkben. Az olyan emberek élete, akik az alábbi tulajdonságokban bővölködnek, bizonyságtételül szolgál a figyelő, megváltásra váró világ számára, és egyben útjelző lehet a hívők közösségének is.

Beszéljünk csak az Efézus 4:3–6-ban említett egységről! Elárulása, letartóztatása és keresztre feszítése előtt a Gecsemáné-kert felé tartva Jézus kiemelten imádkozott a hívők egységéért (Lukács 17:20–21).

A megosztottság nem újdonság. Amikor Pál ezt a levelet írta, az efézusi gyülekezetnek meggyűlt a baja a zsidók és pogányok közti egység hiányával, ma pedig egy olyan világban élünk, amely végletes, kusza, előítéletes és osztályokra szakadt.

Én erre kétféleképpen tekintek:

1. Világ vs. Egyház (És itt „Egyház” alatt a keresztény hívők egész világra kiterjedő hálózatát értem.) A világ rengeteg területen olyan értékeket és eszméket tart fontosnak és hirdet, melyek szöges ellentétben állnak a szentséggel és Krisztus követésével. Csak hogy egy példát hozzak: az elterjedt nézet szerint határainkat az érzelmeinknek kell meghatározniuk, míg a Biblia nézőpontja szerint a határok felállításában a Szentírást, mint az igazság fokmérőjét kell alapul vennünk (büszkeség és alázat, erő és gyengeség, önzés és önzetlenség).

Nincs jogunk megváltoztatni vagy felhígítani a Szentírást azért, hogy kedvezzünk a világnak.

1. Az egyházon belüli és egyházak közötti megosztottság (És itt „egyház” alatt az emberek által vezetett, véges számú felekezetre és gyülekezetre gondolok, amelyek keretet adnak számunkra a dicsőítésre.) Nekünk, keresztényeknek közös hitünk és megváltásunk Jézus Krisztusban valami olyasmi, aminek minden perpatvart félre kellene söpörnie, legyen szó orgonáról vagy dicsőítésről, vagy arról, hogy a gyülekezetben ki kell-e öltözni vagy bármilyen ruhában megjelenhetünk; valamint el kellene törölnie mindenféle faji, műveltségi, társadalmi, politikai, vagy nemzeti korlátot. A sokszínűség nem feltétlenül eredményez megosztottságot (még a vélemények és elképzelések sokszínűsége sem), és nincsen jogunk ember alkotta kategóriák alapján elítélnünk egymást.

Jézus, Isten fia azért halt meg a kereszten, hogy megmentsen bennünket a bűneinktől. Egyedül Isten kegyelme ment meg bennünket, csakis hit által és csakis Krisztusban.

Ezek azok az alappillérei a keresztény hitnek, melyeket nem lehet megváltoztatni. A többi részletkérdés.

A feltámadás mindent megváltoztatott, beleértve azt is, ahogy egymáshoz viszonyulunk. Ebben a tekintetben nincs tehát különbség köztünk, mert világszerte minden hívő egy (Galata 3:28), és úgy mutathatjuk meg a világnak Krisztus szeretetét, hogy lebontjuk azokat a falakat, amelyek minden egyes nap közénk ékelődnek. Éljünk tehát alázatosan, de bátran, mindig arra törekedve, hogy Istent dicsőítsük, és hogy egyesítsük és megerősítsük a hívők világméretű családját. Tükrözzük életünkkel az evangélium reménységét!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/this-sinners-take-on-walking-worthy/
Fordította: Szabó Anna
Kép: Gergely Csilla

Emlékezz Krisztus szavaira

„Nincs itt, mert feltámadt!”Lukács 24:6

Mária Magdolna volt az első, aki meglátta Jézust a feltámadása után. Annyira szeretem, hogy az Úr nőket választott ki arra, hogy elsőként fedezzék fel az üres sírt. Amikor kiderült, hogy kislányunk lesz, úgy határoztunk, hogy Mária Magdolna után Madeline-nek neveztük, ami a Magdolna egy alakja.

Jézus idejében különösen nagy dolognak számított, hogy egy nő találkozhatott vele először. Akkoriban nem tisztelték úgy a nőket, mint a férfiakat, kevés joggal rendelkeztek. De Isten, az Ő kifürkészhetetlen útjaival megmutatta, hogy mindenkit egyenlőnek teremtett, egyenlő értékkel és fontossággal.

Amikor az angyal elmondta az asszonyoknak, hogy a sír üres, felhívta a figyelmüket azokra a dolgokra, amiket Jézus mondott nekik a halálával kapcsolatban. Jézus nemcsak azt mondta el, hogy meg fog halni, hanem reményt is mutatott nekik arra nézve, hogy feltámad, hogy nem a halálé lesz az utolsó szó.

Bár halála szükséges bűnhődés volt a vétkeinkért, legyőzte a bűn átkát is azzal, hogy győzedelmeskedett a halál felett. A harmadik napon feltámadt, mint győztes, aki diadalt aratott a bűn, a halál és Sátán felett.

Jézus halála és feltámadása kéz a kézben jár. Egy halott megváltó nem használt volna nekünk. Olyan megmentőre volt szükségünk, aki mindent legyőz, beleértve a halált is. Ez a megmentő Jézus, a mi Urunk!

Mint a sírnál lévő asszonyoknak, nekünk is emlékeznünk kell arra, mit mondott Jézus. Az Írás szavait azért írták le, hogy ne csak Jézus korának embereihez, hanem hozzánk is eljussanak. Ezek a szavak reményt és békét adnak. Ha úgy tűnik, hogy az életünk kisiklik, emlékezzünk Jézus tanításaira, melyek reményt és békét hoznak az életünkbe.

A bibliai asszonyoknak emlékezniük kellett mindenre, amit Jézus mondott, mert akkor szavai nem voltak leírva. Nekünk könnyebb: Isten azt szeretné, ha el tudnánk olvasni, ki is Ő és mit tett, valamint, hogy kik vagyunk mi és hogyan lelhetünk életre a Bibliában. Legyen ez az az év, amikor elkötelezzük magunkat Isten Szavának tanulmányozása mellett, hogy növekedni tudjunk megértésben, szeretetben és szentségben. Azért, hogy így hozzunk dicsőséget és így magasztaljuk Megváltónkat, aki értünk áldozta magát.

Jézusra tekintve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/remember-christs-words/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla