Új élet mostantól

„Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt.” János 11:25

Mai olvasmányunk két asszonyt jellemez két különböző sírnál: Mária Magdolnát Jézus üres sírhelyénél és Mártát, Lázár gyászoló testvérét a bátyja sírjánál.

E két sír mellett ott van a feltámadás. Emellett bizonyítják azt is, hogy az emberek nem értik meg a feltámadás valódi erejét.

Simon Péter és János megvizsgálták Jézus üres sírját, de nem értették meg azt, amit az Írás világosan kijelentett: Jézus fel fog támadni a halottak közül. Márta azt mondta Jézusnak, hogy tudja, a bátyja az utolsó napon feltámad majd, de nem vette észre, hogy Jézus annál a napnál sokkal korábban akarja feltámasztani.

Mi is félreértjük a feltámadást. Sokat beszélgetünk arról, hogy „halálunk után a mennybe kerülünk”, de teljesen szem elől tévesztjük a feltámadás ígéretét. Van élet a menny után is abban a feltámasztott és megváltott testben, amit Jézus ígért nekünk. Nem vesztegetjük az időnket itt a Földön, nem haszontalan dolgokkal foglaljuk el magunkat addig, amíg végre elmenekülhetünk a Mennybe. Arra várunk, amibe Jézus bepillantást engedett – a feltámadott testre, megváltott teremtményként Isten korlátlan jelenlétének megtapasztalására.

A János 11:25-26 előtti versekben Márta visszautasítja Jézus vigasztalását azzal, hogy ragaszkodik saját elméletéhez. Tudja, hogy egy napon, a távoli jövőben, testvére visszatér az élők közé és minden rendbe jön. Amikor Jézus azt mondja, „Fel fog támadni a testvéred” (11:23), Márta arra gondol, hogy majd valamikor a jövőben. Jézus azonban kijelenti, hogy Ő a feltámadás és az élet, az élő és lélegző ember, aki kitört a halálból és a romlásból és életet hozott!

Márta az absztrakt teológiai igazságra gondolt és nem vette észre, hogy Jézus ezt a messzi reménységet aznapi realitássá változtatja. Mintha azt mondta volna: „Nem, mostantól van ígéreted az új életre!”

Nem kaptunk ígéretet arra, hogy most azonnal feltámadnánk, de mégis vágyakozunk a napra, amikor minden helyreáll. Nem szűnünk meg várni. Mégis Jézus életének, halálának és feltámadásának ígérete még mindig ez: itt egy gazdag élet, amit meg kell élnünk.

Jézus bepillantást engedett Isten eljövendő királyságába: ételt adott az éhezőknek, meggyógyította a betegeket, vigasztalta a gyászolókat, együtt játszott a gyermekekkel, figyelt arra, hogy az esküvőt annak rendje és módja szerint ünnepeljék. A feltámadás ígéretének egy része erről szól: arról, hogy megtapasztalhatjuk és részesei lehetünk Isten Királyságának hasonló pillanatainak. A Szent Szellem által erőt kapunk arra, hogy szolgáljuk közösségünket, vigasztaljuk egymást és együtt ünnepeljük győzelmeinket.

Abban a kiváltságban van részem, hogy az elmúlt években a gyülekezetemből egy csoportnyi nőtestvéremmel együtt tanulmányozhatom a Bibliát és ebben a csoportban megpillanthatom Isten eljövendő Királyságát. Megtartjuk egymást, amikor szüleink meghalnak, segítünk egymásnak dobozolni költözéskor, együtt főzőcskézünk, hogy ünnepeljünk egy-egy diplomát vagy könyv megírását. Együtt tapasztaljuk meg az élet gazdagságát – az életet, ami bizonyságot tesz a feltámadás igazságáról azáltal, hogy igazán megéljük. 

Úgy is megoszthatjuk az evangéliumot a nem hívő emberekkel, ha bővelkedő életet élünk. Ez alatt nem pénzügyi jólétet, karriert és anyagi javakat értek, hanem, hogy annak a fényében élünk, hogy a feltámadás tényleg igaz és Jézus ígéreteiben bízhatunk, hisz Ő képes megcselekedni azokat. Ha igazán elhisszük, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül, és hogy Ő örök életet ígért a követőinek, akkor másmilyen életet élünk. Közösségben, másokért munkálkodva, örvendezve feltámadásunk ígéretében. Reménységünk örökkévaló: egy bővekedő élet most és egy megváltott, feltámasztott élet a jövőben.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/new-life-now/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Emlékezz Krisztus szavaira

„Nincs itt, mert feltámadt!”Lukács 24:6

Mária Magdolna volt az első, aki meglátta Jézust a feltámadása után. Annyira szeretem, hogy az Úr nőket választott ki arra, hogy elsőként fedezzék fel az üres sírt. Amikor kiderült, hogy kislányunk lesz, úgy határoztunk, hogy Mária Magdolna után Madeline-nek neveztük, ami a Magdolna egy alakja.

Jézus idejében különösen nagy dolognak számított, hogy egy nő találkozhatott vele először. Akkoriban nem tisztelték úgy a nőket, mint a férfiakat, kevés joggal rendelkeztek. De Isten, az Ő kifürkészhetetlen útjaival megmutatta, hogy mindenkit egyenlőnek teremtett, egyenlő értékkel és fontossággal.

Amikor az angyal elmondta az asszonyoknak, hogy a sír üres, felhívta a figyelmüket azokra a dolgokra, amiket Jézus mondott nekik a halálával kapcsolatban. Jézus nemcsak azt mondta el, hogy meg fog halni, hanem reményt is mutatott nekik arra nézve, hogy feltámad, hogy nem a halálé lesz az utolsó szó.

Bár halála szükséges bűnhődés volt a vétkeinkért, legyőzte a bűn átkát is azzal, hogy győzedelmeskedett a halál felett. A harmadik napon feltámadt, mint győztes, aki diadalt aratott a bűn, a halál és Sátán felett.

Jézus halála és feltámadása kéz a kézben jár. Egy halott megváltó nem használt volna nekünk. Olyan megmentőre volt szükségünk, aki mindent legyőz, beleértve a halált is. Ez a megmentő Jézus, a mi Urunk!

Mint a sírnál lévő asszonyoknak, nekünk is emlékeznünk kell arra, mit mondott Jézus. Az Írás szavait azért írták le, hogy ne csak Jézus korának embereihez, hanem hozzánk is eljussanak. Ezek a szavak reményt és békét adnak. Ha úgy tűnik, hogy az életünk kisiklik, emlékezzünk Jézus tanításaira, melyek reményt és békét hoznak az életünkbe.

A bibliai asszonyoknak emlékezniük kellett mindenre, amit Jézus mondott, mert akkor szavai nem voltak leírva. Nekünk könnyebb: Isten azt szeretné, ha el tudnánk olvasni, ki is Ő és mit tett, valamint, hogy kik vagyunk mi és hogyan lelhetünk életre a Bibliában. Legyen ez az az év, amikor elkötelezzük magunkat Isten Szavának tanulmányozása mellett, hogy növekedni tudjunk megértésben, szeretetben és szentségben. Azért, hogy így hozzunk dicsőséget és így magasztaljuk Megváltónkat, aki értünk áldozta magát.

Jézusra tekintve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/remember-christs-words/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Amikor ismerjük a történet végét

„Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek.” 1 Péter 1:20

Nemrég újranéztem egy olyan tévés showműsort, amit évekkel ezelőtt kezdtem el nézni. Az első két és fél évadot láttam, valahol a harmadik közepén hagytam abba, mert meguntam (tulajdonképpen pont akkor hagytam abba, mikor kezdett érdekessé válni). Láttam egy, vagy két részt az 5. évadból, tehát tudtam, hogy a történet folytatódott és a főszereplők még életben voltak (a sorozat tömeggyilkosságok és FBI titokzatosságokról szólt, tehát a haláltól való félelem minden epizódban érezhető volt).

Amikor újranéztem a sorozatot, a harmadik évad közepén meghalt a főszereplő!

Meghalt!

Teljesen összezavarodtam, mert láttam őt élve a későbbi epizódokban (eljátszotta a halálát, hogy megmeneküljön a rosszfiúk elől, tudod hogy van ez). Ha nem láttam volna a későbbi epizódokat, elhittem volna, hogy halott. Akkor sokkal nagyobb beleéléssel néztem volna, sokkal jobban féltem volna, összezavarodott és bizonytalan lettem volna, hogyan fognak a dolgok jobbra fordulni. De mivel tudtam, hogy a csaj rendbe fog jönni, meg tudtam nézni a fordulatokat, tudtam a megoldást és előre láttam a helyzet kimenetelét.

Drámaian más a helyzet, amikor tudjuk, mi lesz a sztori vége, még mielőtt elkezdődne, vagy a közepén. A konfliktusok nem tűnnek olyan komolynak, a tragédiák nem érintenek olyan mélyen és a félelem együtt jár az észszerűséggel: „Nos, mivel életben lesz a következő évadban, ez nem fogja őt elpusztítani.” Még akkor is, ha vannak csavarok és fordulatok, ha összezavarodom és félek, hogy miként fog alakulni, végsősoron tudom, hogy a kedvenc szereplőmet a következő nap újra látni fogom.

A hitünk pont ilyen. Lehet, hogy nem látjuk annak a résznek a végét, amiben szereplünk, de tudjuk a legvégét. Tudjuk, hogy van egy Megváltónk, aki legyőzte a halált, feltámadt az életre és mi is örök életet fogunk kapni Tőle.  

A világ teremtésétől kezdődően ez a hit története. Isten megmutatta a végét: azt, hogy Ő egy napon elküldi a Messiást, a Szabadítót, aki megszabadítja a világot a bűntől és a haláltól, és örök életet ad nekünk. Izráel népe ragaszkodott ehhez a reménységhez, várta a Megváltót és a Messiást, aki azért jön, hogy megszabadítsa őket. Ismerték az elejét és a végét, de keveset tudtak a közepéről. Meghaltak, miközben hitték, hogy Isten egy napon elküldi a Megváltót a világra, hogy megváltsa és megtisztítsa a bűneiktől. Hitük által megváltotta őket Isten, hittek abban, ami még nem történt meg. Azzal töltötték az életüket, hogy áldozatokat mutattak be Istennek, de ezek az áldozatok bizonyos időre szóltak csupán, bűnbánati áldozatként. Évről évre be kellett mutatniuk, folyamatosan emlékeztetve a népet arra, hogy szabadításuk eljövendő.

Jézus mindezt megváltoztatta. Kereszthalála volt az örök áldozat, mely szükséges volt, hogy megmentse az emberiséget a bűntől. Jézus örökkévaló természeténél fogva az Ő áldozata örökre elfedi a bűnt mindazok számára, akik hisznek Őbenne.

Míg azok az emberek, akik Krisztus előtt éltek, hit által menekültek meg (Zsidók 11), nekünk abban a kiváltságban van részünk, hogy Jézus feltámadása után élhetünk. Van lehetőségünk hitünket az élet, halál és feltámadás Krisztusába vetni. Ígéretének dicsőségét és megváltását az Igéből ismerhetjük, azoknak a tanúknak köszönhetően, akik előttünk éltek.

Ismerjük a történet végét! Sőt, a közepe sokkal világosabb számunkra, mint azok számára, akik előttünk éltek. Ismerjük hitünk tárgyát: Jézus Krisztust. Milyen csodás igazság, hogy bár Krisztus munkája ismert volt a világ teremtése előtt, nekünk abban a kiváltságban van részünk, hogy erről az oldalról is ismerhetjük. Hitünket Istenbe vethetjük, tudva, hogy a megváltás munkája teljes.

Bár a megváltás munkája befejeződött, a „már, de még nem” feszültségében élünk. Krisztus szabadító munkája és megváltása teljes, de a világ még mindig megtört állapotban van. Még mindig fájdalommal, üldöztetéssel, próbákkal, nehézségekkel és halállal kell szembenéznünk. Krisztus utolsó feladata még hátravan. A történet végében biztosak lehetünk, Krisztus vissza fog térni, le fogja győzni a Sátánt, és létrehozza Királyságát, az Új Mennyet és Földet, de életünk részleteivel és körülményeivel most továbbra is nekünk kell foglalkozni. Tudjuk, mi lesz a vége, örökkévalóságunk biztonságban van Krisztusban, de nem tudhatjuk, hogy életünknek ez a szakasza mit fog tartalmazni.

Gyakran úgy érzem, hogy könnyebb Istenben bízni az örök életemet illetően, mint a pillanatnyi körülményeimmel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy Isten, akinek van hatalma megteremteni a Mennyet és a Földet, feltámasztani a halottakat és életet adni, nem elég hatalmas ahhoz, hogy gondoskodjon anyagi szükségleteimről, vagy hogy mellettem legyen a magány időszakában. Annyira megzavarnak életem pillanatnyi helyzetei, hogy elfelejtem a győzelmet, ami már az enyém!

Ebben a böjti időszakban összpontosítsunk továbbra is Krisztus feltámadásának erejére és arra, hogy mit jelent mindez számunkra a hétköznapokban. Feltámadott! Semmi sem lehetetlen Számára! Ahogy bízunk Benne az örök életünket illetően, úgy bízzunk Benne a mai napunkon is!

Forrás: https://lovegodgreatly.com/when-we-know-the-ending/
Fordította: Pfaff Mária
Kép: Gergely Csilla

A mindenekfelett álló áldozat

„Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk..” Róma 4:25

Mindeddig az egész emberiség a sötétben tapogatózott és kárhozatra volt ítélve bűnei miatt. A világ minden kultúrájának és a nemzetek primitív vallásainak tömeges áldozatai sem voltak képesek kellő vezeklést biztosítani vagy szabadulást nyújtani az emberiség bűneiért. Minél több lett az áldozat, annál inkább reményvesztetté váltak az emberek és egyre mélyebb gyötrődésbe, fájdalomba és bánatba süllyedtek.

Az Ő mennyei bölcsességében és tervében Isten készített egy megoldást, mely minden kultúra határát átlépte; a primitív Afrikától a legcivilizáltabb Amerikán át, a Közép-Kelet fényűző királyi otthonaiig Isten megoldást nyújtott. Ez a megoldás a Mennyben született és a Földön teljesedett ki. Soha nem bontakozott ki egyetlen ember szívében sem. A megoldás Jézus volt; a mindenekfelett álló áldozat, minden áldozatok áldozata.

Az ötlet Istentől származott, nem az embertől. Nem vallási vagy politikai tanács szülte. Egyedüli volt természetében és megtestesülésében. Ez volt az egyedüli megoldás bűneink ellenében, mely megbékíthette Istent. Ez volt a legmagasabb ár, minden áldozatok áldozata. Egyszer s mindenkorra ki lett fizetve üdvösségünkért. Jézus halálának célja a mi üdvösségünk.

A végső eredmény az, hogy nem kell tovább fuldokolnunk bűneink béklyójában és kilátástalanul küzdenünk velük többé. Mostmár örök üdvösség vár reánk. Egyetlen kormányrendelet vagy ENSZ program sem képes elérni ezt: csak Isten volt képes Jézus Krisztusban megfizetni azt a mindenekfelett álló árat az emberiség örök érvényű megszabadításáért, mely az eredendő bűn bilincsét letörte egyszer s mindenkorra.

Nem maradt halott, hogy nekünk ne kelljen a bűnben megmaradnunk. Feltámadt. Ugyanez az erő áll rendelkezésre a leghitványabb bűnös feltámasztására is. Van remény a feltámadásra. Az erő, mely feltámasztotta Jézust még mindig él és munkálkodik bennünk, hogy életre keltsen minden bűnöst. Meg kell említenünk, hogy férfiak és nők már Jézust megelőzően is próbálkoztak Isten előtt kedvesnek tetszeni. Sokan ma is ezt teszik, de ez mind hiábavaló. Reményünk nem emberi erőfeszítésekben, hanem Isten áldozatában, Jézus Krisztusban van. Ezért hozzátok fordulok most, hogy ha még nem tettétek volna meg, fogadjátok be Jézust életetekbe.

Ezért ma bátran mondhatjuk, hogy ez az erő, melyet Isten Jézus halálból való feltámasztásában kinyilvánított, mindannyiunk számára elérhető, akik ezeket a szavakat mondván Hozzá fordulunk: Istenem, Hozzád járulok, bocsásd meg bűneimet, költözz be a szívembe és légy az én Uram és Szabadítóm.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-supreme-sacrifice/
Fordította: Deézsi Kata
Kép: Gergely Csilla