Felülemelkedni a fájdalmon

Mostanában több asszonyt is láttam hihetetlen fájdalmakat megélni. Barátokat, akiket jól ismerhetek, online ismerősöket, és olyan nőket, akikkel sosem találkoztam, de megosztották fájdalmuk történetét. Mindegyikőjük helyzete más és más. Mindegyik történet szívszaggató. Nem hasonlítanak egymásra, egy dolog azonban mégis közös bennük: megtörtek.

És én is.

Néhány éve azzal küzdöttem, hogy felülemelkedjek a fájdalmon, a haragon és az összetört szívemen, amiatt amit velem tettek vagy nekem mondtak. Elcsodálkoznál, ha tudnád mi mindent mondanak az emberek, ha elbújhatnak a számítógép képernyője mögé.

Engedtem, hogy a megbocsátatlanság beássa magát a szívembe. Engedtem, hogy a lelkem megkeményedjen, „védőfalat” emeltem köré, hogy többé senki se tudjon így bántani engem. Néha azon kaptam magam, hogy elég tisztességesen imádkozom Dávid “pusztítsd el ellenségeimet” imáját.

És mégis, számomra ez nem volt egészséges. Ahelyett, hogy a gyógyulás útjára léptem volna, csak megragadtam a fájdalomban. Újra és újra lejátszva magamban a traumát.

Ahelyett, hogy úgy láttam volna magamat, mint aki áldozatul esett volna valaminek, áldozatként kezdtem tekinteni önmagamra.

Amikor ezt tettem, a Sátán elhelyezett egy bélyeget a gondolataimba és az vált a személyiségemmé.

Évekkel az eset után még mindig képtelen voltam továbblépni. Még mindig hatással volt a mindennapi életemre és az aktuális kapcsolataimra.

Szükségem volt Isten gyógyítására.

Talán te is hasonló cipőben jársz.

Hiszem, hogy Isten számtalan különböző  módon tud minket meggyógyítani. Néhányakat csodával. Másokat azáltal, hogy szükségünk van arra, hogy beszélgessünk valakivel, tanácsot kérjünk. Megint másokat gyógyszerek útján. A gyógyulás formái végtelenek.

A Sátán azon munkálkodik, hogy azt, ami velem történt, átalakítsa azzá, aki vagyok. 

De az én identitásom nem az engem ért károkon alapszik. Az én identitásom Krisztusban van és abban, amit értem tett.

Ez a különbség.

Ha áldozatként látom magam, akkor nincs meg bennem az erő, hogy felülemelkedjek rajta. Nincs esélyem a gyógyulásra.

Nagyon tetszik az, amit József válaszolt a testvéreinek, miután évekkel azelőtt eladták őt rabszolgának: „Igaz, hogy ti rossz szándékkal voltatok irántam, de Isten azt jóra fordította!” (1Mózes 50:20)

Ha engedem Istennek, hogy meggyógyítson és elmozdítson a múltbéli fájdalomról, az „áldozat-tudatról”, akkor már nem kell áldozatként látnom magamat, hanem tekinthetek úgy önmagamra, mint győztesre. Krisztuson keresztül MINDENRE képes vagyok.

  • Az, hogy valami történt velem, nem jelenti, hogy azzá is váltam.
  • Nem a károkban találok rá az identitásomra.
  • Isten meg tud gyógyítani, és szépséget alkotni a hamvakból…

Szeretem az Ézsaiás 43:18-19-t:

„Ne gondoljatok többé a régi dolgokra, ne az emlékeken tűnődjetek! Nézzétek! Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre? A pusztában utat készítek, a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.”

Habár közülünk többen jártak már vadonban, sivatagban, egyikünknek sem kell ott élnünk. Isten velünk van és a szabadságba vezet minket.

Ha elég hatalmas ahhoz, hogy megalkossa a világot, arra is van ereje, hogy az életünkből valami újat teremtsen. Szeretetén és gyógyításán keresztül utat csinál – nekünk csak rá kell lépnünk. A Sátán arra csábít, hogy maradjunk fájdalomban. Mindent megtesz, hogy ott tartson. Meg kell tanulnunk visszavágni neki Isten igazságával. Nem a múltunk határoz meg minket, hanem Isten.

Isten többet akar az életünkbe… és én is.

A történetünk talán fájdalommal kezdődik, de nem kell, hogy azzal is érjen véget.

  • Krisztus miatt erősek vagyunk.
  • Krisztus miatt felülkerekedhetünk.
  • Krisztus miatt meggyógyulhatunk.
  • Krisztus miatt megbocsáthatunk.
  • Krisztus miatt megmutathatjuk az utánunk jövőknek, hogy nem az határozza meg, hogy kik vagyunk, ami velünk történt, sokkal inkább, hogy kiéi vagyunk.

Az Övéi vagyunk.

Nem vagyok áldozat.

És drága nővérem, te sem vagy az! #Krisztusmiatt

 

Szeresd nagyon Istent:

Angela

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/rising-above-the-pain/

Krisztus visszatérésének reménysége

A thesszalonikai gyülekezet folyamatosan nőtt hitben és az egymás iránt tanúsított szeretetben (2 Thesszalonika 1:3). Ha bármelyikőtöket megkérdezném erről, akkor biztos azt felelnétek, hogy a hit és a szeretet két olyan dolog, amelyekben növekedni szeretnétek.

Azonban a növekedésnek olyan ára van, melyet nem sokan hajlandóak megfizetni.

A thesszalonikai hívők kitartottak az üldöztetések és a nyomorúságok során, és itt a „kitartani” a kulcsszó. Amikor próbák, nehéz helyzetek és küzdelmek keresztezik az utunkat, akkor el kell döntenünk, hogy mihez kezdünk velük. Kitartunk és növekszünk? Vagy inkább panaszkodunk és eltávolodunk Istentől?

Ugyanis – gondolom már tisztában vagytok vele –, hogy nem az a kérdés, hogy jönnek-e szenvedések, hanem az, hogy mikor jönnek.

Azt mondani, hogy Venezuelában manapság nehéz időket élünk meg, enyhe kifejezés lenne. Ezt elsőkézből tudom, hiszen itt élek.

Az emberek éhesek. Nincsenek gyógyszerek. A nők belehalnak a szülésbe. A boltokban nincs élelem, és ha az ember mégis talál valamit, akkor az annyira drága, hogy alig tudja megengedni magának. A hétnek azon a két napján, amikor lehet gázolajat venni az ember hosszú sorokban vár, hogy megtankolhassa az autóját. Caracas a világ legveszélyesebb városa és még itt is, a semmi közepén, ahol én élek, haza kell érned este 7 óra előtt, ha biztonságban szeretnéd tudni magad.

És akkor elolvasom a mai napra kijelölt Igéket…

„Ez is azt bizonyítja, hogy Isten igazságos, és ítéletei helyesek. Hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába, ezért kell most elviselnetek ezeket a szenvedéseket.” – 2 Thesszalonika 1:5

Isten igazságos és helyes ítélete.

Amikor körbenézek, és azt látom, hogy az emberek szenvednek és a barátaim üres hassal fekszenek le esténként; amikor látom a korrupciót és a mindennapos igazságtalanságokat; amikor a legidősebb gyermekem egy nehéz nap után felteszi nekem a kérdést, hogy „Miért nem megyünk el?”, akkor egyáltalán nem tűnik igazságosnak és helyesnek.

De Pál azt mondja, hogy Isten ítélete igazságos… tehát akkor valószínűleg velem van a probléma; azzal, hogy emberi módon látom a dolgokat, nem pedig Isten szemein keresztül.

Amikor a szenvedéshez kitartás társul, akkor Isten dolgozik. Az üldöztetés és a szomorúság tüze hasonlóak a kohó tisztító tüzéhez, amely elválasztja az üledéket az aranytól, előhozva a tiszta, drága nemesfémet.

Azonban az égetés, a tisztítás, a nyújtás – ezek fájdalmas dolgok.

És mi nem szeretjük a fájdalmas dolgokat. Nem szeretjük a szenvedést. A könnyű és kényelmes dolgokat szeretjük, ezért megkérdőjelezzük Istent. Megkérdőjelezzük azt, ahogyan dolgozik és ahogyan időzít. Panaszkodunk, vitatkozunk, és mindenféle megoldással rukkolunk elő.

És közben megfeledkezünk róla, hogy az evangélium a nehézségek közepette születik meg. A szenvedés közben válnak Isten ígéretei elevenné és valóságossá.

Jézus szenvedéssel fog fizetni azoknak, akik nektek szenvedést okoznak.

Jézus megpihenést és nyugalmat ad azoknak, akik most szenvednek.

És Jézus meg fog jelenni nekünk.

Ezt megígérte, és meg is fogja cselekedni. Talán nem ebben az életben látjuk meg, de az örökkévalóságban mindenképpen. A mennyben. Örökkön-örökké.

Láss tisztán, barátom! A föld nem a mennyország, és Isten fel fogja használni a nyomorúság időszakait az életedben arra, hogy lehetőséget adjon neked Őhozzá és az Ő Szavához még jobban ragaszkodni, és látni Őt, amint melletted áll, fogja a kezed, és azt mondja: „Ne félj, én veled vagyok!”

Mert akármin is mégy keresztül most az életedben, akármilyen nehéz is az utad, és akármennyi ideig tart is, ez Isten igazságos és helyes ítéletének része, mely méltóvá tesz téged az ő országára.

Őt nem éri meglepetésként az, ahogyan most élsz, és megnyugvást ad majd neked. Minden egyes könnycseppedet a saját dicsőségére fogja fordítani és mindent a megfelelő rendbe tesz majd, mert szeret. Jaj, barátom, mennyire szeret téged! Azért imádkozom, hogy érezd az ő bőséges szeretetét a fájdalmaid közepette!

„Úgy gondolom, jelenlegi szenvedésünk szóra sem érdemes ahhoz a dicsőséghez képest, amelyben részünk lesz.” – Róma 8:18

 

Szeretettel Venezuelából,

Edurne

 

Edurne férjével és három gyermekével Puerto Ayacuchoban, Venezuelában él, ahol az Amazonas őserdeiben élő törzsek felé szolgálnak misszionáriusként. Szenvedélyesen vágyik arra, hogy segítsen megérteni a nőknek és a gyermekeknek Isten szavát, és segítsen nekik növekedni és bővölködni a hitben. A nemzetközi Szeresd Nagyon Istent csoportban is szolgál, valamint ő vezeti az SZNI spanyol ágát. Az alábbi címen megtalálhatjátok őt és a csapatát:

https://amaadiosgrandemente.com/

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-hope-of-christs-return/

A megbocsátástól való félelem

Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!” – Róma 12:21

Csendes lány vagyok, aki mindig csendes életre vágyott. Szeretem a bizonyosságot, az állandóságot. Az életet, ami mentes a drámáktól, konfliktusoktól és a káosztól. A szabályok egyszerűek voltak. Ne piszkálj és én sem foglak piszkálni téged.

Azonban az, hogy újjászülettem Isten családjába, mindent megváltoztatott. Mivel a világ utálja mennyei Atyámat, így engem is utál. Most már én is részese vagyok a belső lelki háborúnak, ami a világ összes lelkéért hevesen folyik. Attól függetlenül, hogy akarok-e harcolni vagy sem, a csata végül engem is elér.

Ez a lelki háború, melynek mindnyájan a részesei vagyunk, van, hogy árulás, elutasítás, szívfájdalom vagy fizikai fájdalom formájában jelenik meg. Számos barátomat elveszítettem és sok ellenséget szereztem. De az Ő szeretete miatt kitartok.

Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!” – Róma 12:21

A Biblia egyik legkeményebb tanítása a Római levél 12. fejezetében van. Ez a fejezet egy mesterkurzus a kereszténység gyakorlatáról és bemutatja azokat az igazi jeleket, melyek a Jézust követőket jellemzik. A mai szakasz azt mondja: “győzd le a jóval a rosszat.” Mit jelent legyőzni a rosszat?

Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket!” – Róma 12:14

Ha valaki rosszul bánik veletek, ne álljatok bosszút rajta! Arra törekedjetek, amit mindenki jónak és nemesnek tart! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek! Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.” Sőt, ha éhezik ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert olyan ez, mintha izzó parazsat tennél a fejére.” – Róma 12:17-20

Még aközben is, hogy ezeket az Igéket olvasom, össze kell szorítanom a számat. Érzem, ahogy elnehezedik a szívem és a körülötte lévő falak elkezdenek növekedni. Azokra gondolok, akik bántották a testemet, akik manipulálták a gondolataimat, akik szándékosan összetörték a lelkemet. Megbocsátani az ellenségeimnek. Imádkozni értük. Áldani őket. Ez túl nehéznek tűnik. Bonyolultnak. Ijesztőnek.

Hogy teljesen őszinte legyek, ezekről a versekről csak a számat jártattam. Az én verziómban az ellenségek áldása azt jelentette, hogy teljesen kizárom őket a gondolataimból, közönyös vagyok arra, hogy léteznek és kerülöm őket, mint a pestist. De Istennel a közömbösség nem opció. Vagy úgy szereted, ahogy Isten szereti, vagy nem is szeretet az.

„Nektek mondom, akik hallgattok rám: szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket! Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket! Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is!” – Lukács 6:27-29

El kell, hogy áruljak nektek valamit hölgyek. Ezek az Igék megrémisztenek engem. A megbocsátás rémiszt meg. Tudom, hogy igaz. Tudom, hogy Isten rendelte el. Tudom, hogy a megbocsátás Isten áldását hordozza, az Ő békéjét, az Ő örömét. És nekem igazán szükségem van ezekre. Tényleg, komolyan meg akarok bocsátani. És mégis küszködök vele.

Valójában a megbocsátással való küzdelmem olyan félelmekben jelenik meg, melyekről eddig nem is tudtam:

  • Félek teljesen kitárni a szívemet az új fájdalom, a szívfájdalom és csalódás fenyegetése miatt.
  • Félek, hogy ha megbocsátok, akkor gyengének fogok tűnni és emiatt még kevésbé fognak tisztelni és becsülni.
  • Félek, hogy ha túl sokat adok önzetlenül, akkor kevés szeretet jut nekem.
  • Félek, hogy nem vagyok kész a megbocsátás feladatára… hogy nem vagyok elég “lelkileg”, nem vagyok elég fegyelmezett vagy elég jó ahhoz, hogy Isten használjon.

De Isten annyira hűséges. Beáll a félelmeim középpontjába és leleplezi ezeket a hazugságokat a fényével, és ennél a fénylő sugárnál csak az Ő igazsága állhat meg.

Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik.” – Lukács 6:32-33

Isten igazsága ez: téged és engem nem az határoz meg, ami velünk történt; nem a fájdalom, amit átéltünk, nem a nehézségek, melyeket kiálltunk, nem a félelmek, melyekkel szembenézünk. Minket egy dolog azonosít: hogy a világmindenség Királyának bocsánatot nyert leányai vagyunk!

És mivel az Ő leányai vagyunk, Isten akarata az az életünkre nézve, hogy szeressünk, még akkor is, ha fáj.

Azt szeretném, ha a testem “bűnmentes” terület lenne. Nem csak a saját bűneimtől mentes, hanem az ellenem elkövetett bűnöktől is. Nem vettem észre, hogy azzal, hogy elutasítom a megbocsátást, mások bűnét őrzöm a szívemben és az elmémben.

A bűneik (melyekhez a haragtartással makacsul ragaszkodtam) romlott gyümölcsöket teremtek az életembe, amik nem csak engem romboltak, de a férjemnek és a gyerekeimnek is ártottak. Az egyetlen választásom az volt, hogy Isten felfedje és kivágja ezeket, azonban minden műtét fájdalmas.

Amikor a megbocsátással küszködök, Isten arra tanít, hogy álljak bele abba a feladatkörbe, amibe Ő helyezett… álljak szilárdan, büszkén és merészen. Hogy szeressek kitartóan és ragyogjak, mint senki más. Istent sérteném meg azzal, ha meghátrálnék a bőséges szeretet elől, amit Ő ígér nekem és rajtam keresztül.

Nehéz, de Istenért megéri.

Isten arra vágyik, hogy leányait erőteljesen használhassa a világi gonosz ellen folytatott harcban a szeretete által. Mi vagyunk napjaink természetfeletti szuperhősei! És mivel a mi Istenünk minden gonosznál hatalmasabb, a szeretetünk hangosabban fog beszélni minden gonosznál.

Erre emlékszem, amikor olyan szeretetre vagyok elhívva, ami fáj. Erre emlékszem és Jézusba kapaszkodok. Bár csendes lány vagyok, hangosan szeretek!

Bezélgessünk: Vannak félelmeid vagy aggodalmaid az ellenségeid szeretetével, nekik való megbocsátással kapcsolatban? Hogyan tudunk imádkozni érted, hogy legyőzd jóval a rosszat?

 

Béke és kegyelem neked,

Terria

 

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek, és két egyetemista lány büszke szülei. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az ő életében. Ugyan néha elég összevisszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket.

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/fear-of-forgiveness/

Isten meg fog szabadítani

„…enyém vagy!” – Ézsaiás 43:1

1978-at írtunk, édesanyám nemrégiben házasodott újra, és új családunkra igencsak ráfért egy új kezdet. Azokhoz hasonlóan, akik évtizedekkel előttünk nyugat felé tartottak, nekünk is szükségünk volt arra a bizonyos tiszta lapra, így hát Indiana állam farmvidékéről Kalifornia északi dombjai felé vettük az irányt.

Az útra, melynek során a bátyámmal a hátsó ülésen zötykölődtünk, úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Nekem is szükségem volt egy új kezdetre, és most is fel tudom idézni, ahogy azon morfondíroztam, hogy mi állhat előttünk.

A múlt héten a férjemmel és három lányunkkal Kalifornia ugyanazon részébe utaztunk vissza. Akkor volt a lányok tavaszi szünete, és a legidősebbik azt kérte a szülinapjára, hogy láthassa azt a viktoriánus házat, amelyben éltem, és azt a gimnáziumot, ahová jártam, mivel most pontosan annyi idős, mint én akkor, amikor ott éltem.

Ahogy leszálltunk San Franciscóban és úton voltunk a hotelbe, megrohantak az emlékek. És akkor egy gondolat szinte megütött… Nézd, Angela, ahogy megszabadítottalak! Amikor a családoddal ideköltöztél, fogalmad sem volt róla, hogy miként munkálkodok az életedben. De én tudtam. Összetörve és elfelejtve érezted magad akkor, de én fogtam a fájdalmat, és valami jót hoztam ki belőle. Már zsenge korodban felkészítettelek.

„Ne félj, mert megváltottalak!

Neveden szólítottalak, enyém vagy!

Mikor vízen kelsz át, veled vagyok.

Ha folyókon, azok el nem borítanak.

Mikor tűzön mész keresztül, téged meg nem éget,

lángja nem emészt meg, mert én vagyok Istened, az Örökkévaló.”

Ézsaiás 43:1-3

Most végre képes voltam visszatekinteni arra, amit Isten 30 évvel ezelőtt kezdett elvégezni az életemben, és azt mondtam: Már látom, Uram. Látom a jóságodat. Látom a szerető gondoskodásodat és szabadításodat.

És ott, az autópályán, ahogy közeledtünk a városhoz, amelyben egykor éltem, megosztottam a lányaimmal Isten szabadításának gyönyörűségét miközben könnyek gyűltek a szemembe. Van egyfajta áldás abban, amikor ahogy egyre idősebbek leszünk látjuk, hogy Isten keze miként formálta életünket fiatalabb korunkban úgy, hogy nem is vettük észre. Viharok jönnek, és emelkedik a vízszint… de Isten jóságának köszönhetően nem sodródtam el.

Amivel a Sátán ártani akart nekem, azt Isten jóra fordította.

Akkoriban fogalmam sem volt arról, hogy mit fog Isten elvégezni az életemben. Hogy felhasznál egy összetört lányt és olyan álmokat plántál a szívébe, melyeket egy nap majd be is teljesít. Drága barátaim, Ő jó, és az a munka is jó, amelyet az életünkben végez.

Két héttel ezelőtt a hotelszobában voltam a családommal, és miközben éppen mindenkit a napi kirándulásra készítettem fel, vetettem egy pillantást a szolgálatunk Instagram-oldalára. Azon a reggelen azt láttam, hogy egy gyülekezet bejelölt minket egy képen és az egyik régebbi Szeresd Nagyon Istent tanulmányunkat használták. Legnagyobb meglepetésemre, és biztos vagyok benne, hogy Isten legnagyobb örömére, észrevettem, hogy ez a gyülekezet pontosan abban a városban volt, ahol régen laktam… abban a városban, ahová épp aznap terveztünk menni, hogy megmutassam a lányoknak az otthonomat és a középiskolámat!

(Ó, és itt muszáj megjegyeznem valamit. Látjátok azt a téglautat a hátam mögött? Bizony, azt a nevelőapám, a bátyám és én tettük oda akkor, amikor még mi éltünk a házban. El sem tudtam hinni, hogy annyi év után még mindig a helyén volt!)

Az időzítés tökéletes volt.

Ahogy tovább kutattam a gyülekezet után, feltűnt, hogy aznap este női alkalmat tartottak… pont aznap este!

Egyedül Isten tud megtervezni egy ennyire extravagáns dolgot! Csak Ő megy el ennyire messzire, hogy megmutassa szabadító karjának erejét és szeretetét. Ő ott rejtőzik az életünk részleteiben. Semmi sem véletlen.

A kaliforniai Vacaville város gyülekezetében szolgáló csodálatos nők eseményére váratlanul csöppentem be… igaz, csak pár percre a kezdés előtt. Muszáj volt megköszönni nekik, hogy a mi tanulmányukat csinálják és el kellett mondanom nekik, hogy milyen hihetetlen áldás volt számomra azt látni, hogy Isten abban a városban használta a Szeresd Nagyon Istent missziót, amelyet én annyira szerettem. Abban a városban, amelyet arra használt, hogy tiszta lappal kezdhessek.

Drága barátom, nem tudom, hogy Isten hova helyezett most téged, de engedd meg, hogy a következő szavakkal bátorítsalak: Ő lát téged és szeret téged. És ahogy azt az Ézsaiás 43:2-ben mondja „mikor vízen kelsz át, én veled vagyok.”

Ne félj attól, ami előtted áll; Isten veled van! Isten az írója a szabadítás elképesztő történetének, és te, drágaságom, része vagy ennek a történetnek. Talán most még nem látod, ahogy én se láttam, de bízz az Úrban! Ő a te javadra munkálkodik; meg fog szabadítani a szívfájdalomtól, az összetörtségtől és a fájdalomtól.

„Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, enyém vagy!” – Ézsaiás 43:1

Beszéljük meg!: Neked hogyan segített Isten felülkerekedni a félelmeiden és hogyan szabadított meg?

Szeressétek nagyon Istent!

Angela

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/god-will-redeem/

1. hét / 4. nap – Megtörve és megváltva

„Az új égen és az új földön Isten a népével lakik majd. Isten örömének, szeretetének és békéjének ebben az új földi jelenlétében, a dolgoknak az evilág szerinti rendjének el kell múlnia. Így ennek a világnak a fájdalma, a bánata és a szomorúsága sem lesz többé. Ez egy bepillantás a jövőbe, a hívőknek reményt és erőt ad ahhoz, hogy ma is bátran éljenek Istenért.

Ma az élet bizonytalanságával, reménytelenségével küzdesz? A hívőknek ragaszkodniuk kell a Biblia igazságához, hogy ellen tudjunk állni annak a kísértésnek, hogy elveszítsük a reményt. A mi  jövőnk Istennel valós, ugyanakkor rendkívüli módon és bőven több, mint amiről álmodni tudunk, vagy amit el tudunk képzelni.

Mennyei Atyám, köszönöm Neked a Veled eltöltött élet ígéretét. Uram, kérlek, erősíts meg engem, amikor valamilyen szívfájdalom, amin éppen keresztülmegyek, felülkerekedik rajtam. Segíts nekem a Te Igéd igazságaira összpontosítani, hogy ne veszítsem el a reményt. Jézus Nevében, Ámen.” (You version)

Fordította: Megáll Nikolett

 

Save