Kölcsön vett bátorság

Volt már valaha olyan alkalom, vagy időszak az életedben, amikor úgy érezted, kölcsönvett bátorságból vagy hitből élsz? Kaptad már azon magad, hogy kevés hittel indulsz neki egy baráti beszélgetésnek és aztán megújult lélekkel mész tovább? Vagy talán, az erőd végére értél, amikor egy barát segítő kezet nyújtva megjelent.

Egy kedves barátommal üldögéltem, kezemben egy bögre kávéval és bevallottam: „Én nem látom, hogy az ÚR hogyan tudna ebből bármiféle jót kihozni.” Tudtam, hogy Isten minden körülmények között jó, és hogy Ő helyre tud állítani bármilyen megtört szívet, és mégis, az én emberi szememmel, nem voltam képes látni, hogyan fogja ezt megtenni.

A barátom átnyúlt az asztal fölött, kezét a karomra tette és így szólt: „Nekem elég hitem van mindkettőnk számára.” 

Az Apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetét olvasva ez a pillanat jutott eszembe. Pál hajótörést szenvedett, bebörtönözték, és még meg is verték mire Rómába érkezett, és mit mond a Szentírás?

„A római testvérek már hallottak rólunk, és elénk jöttek egészen az Appiusz piacáig és a Három Vendégfogadóig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és felbátorodott.” – Apostolok 28:15

Amint meglátta a fivéreit és nővéreit, Pál felbátorodott és hálát adott Istennek. Pál „felbátorodott”. Szeretem ezt. A közösség puszta jelenléte – a fivéreié és nővéreié – bátorságot adott Pálnak, hogy folytassa. Ez késztette őt, hogy hálát adjon az Alkotójának. Ezután láthatjuk ennek a bátorításnak a gyümölcsét: Pál rögtön visszatért a Jézusról szóló Örömhír terjesztésének ügyéhez.

Ezután Pál még két éven keresztül ott maradt abban a lakásban, amelynek bérét ő fizette, és szívesen látta mindazokat, akik meglátogatták. Bátran és akadályoztatás nélkül beszélt nekik Isten Királyságáról, és tanított az Úr Jézusról, a Messiásról..” – Apostolok 28:30-31

Pálnak az Isten Királyságáról szóló merész kinyilatkoztatását a drága keresztény közösség táplálta.

Nővéreim, ne tévelyegjetek! Az istenfélő közösség ajándéka nagyon erőteljes ajándék, amivel számolnunk kell. Amikor a legrosszabb állapotodban vagy, nehézségektől kimerülve, akkor kell a társainkhoz szaladni, akik testvéreink Krisztusban. Amikor nem látod, hogyan fogja Isten elegyengetni azt a rögös utat, amelyen éppen jársz, ne szigetelődj el – kölcsönözz bátorságot és hitet a testvéreidtől Krisztusban. Lehet, hogy nem látod vagy érzed azonnal a különbséget, de az igaz keresztény közösség nem csak hordozni fog téged, de felszabadít arra is, hogy Isten jóságát hirdesd még a vihar kellős közepén is.

Nem a magas lóról írom ezt, hanem a legnagyobb mélységből. Az igazság az, hogy én nem tudtam megérteni, hogy Isten hogyan munkálkodhatna az életem törmelékein. De a barátomnak igaza volt. Ő átnyúlt az asztal fölött, megragadta a karom és hagyta, hogy bátorságot és hitet kölcsönözzek tőle. A remény egy magját ültette el aznap, ami egy csodálatos megváltási történetté cseperedett. Isten nem úgy munkálkodott, ahogy én gondoltam, de valami csodálatosat szerkesztett egybe, amely az Ő jóságát és örömhírének történetét tükrözte vissza. Az életem egy tanúságtétel arról a jóságról, amit a keresztény közösség tud az élet viharai között hozni. Mikor az én hitem megtépázott volt, egy kedves testvér hite tartott engem.

Ahogy az Apostolok cselekedeteinek végére érünk, láthatjuk, hogy Isten nem csak Pált, hanem Isten embereit használta, hogy az Örömhírét megossza. Láthatjuk, mit cselekedett az Úr emberei által és késztetést érezhetünk, hogy mi is tartozzunk egy keresztény közösséghez. Lehetünk hűséges testvérek, akik az asztal fölött átnyúlva kijelentik: „Vegyél az én hitemből, nekem van elég hitem mindkettőnk számára”, amikor ránk kerül a sor, hogy bátorítsunk.

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/borrowed-courage/

Fordította: Barabás Mónika

A mi erőteljes bizonyságunk

Legutóbb, amikor megkíséreltem megosztani valakivel az evangéliumot, a dolog nem ment túl fényesen. Sőt, mondhatnánk úgy, hogy kész katasztrófa volt.

Miközben épp egy könyvesboltban kerestem magamnak olyan Bibliát, amelybe jegyzetelni is lehet, két fiatal hölgy szólított meg. Talán azért érezték úgy, hogy egyszerűbb lesz velem beszélgetni, mert pont abban a szekcióban keresgéltem.

Megkérdezték, hogy hallottam-e már „Istenről, az anyáról”, majd elkezdték megosztani velem hitük alapelveit. Én türelmetlenül közbevágtam, hogy rácáfoljak az érveikre, és hogy megosszam velük Jézus Krisztus evangéliumát, innentől kezdve pedig elfajultak a dolgok. A végén egy könyvesbolt kellős közepén próbáltuk túlkiabálni egymást.

Rendkívül kínos és megalázó volt. Az eset után bűntudatot éreztem.

Miért támadtam rögtön vissza és miért viselkedtem ennyire idegesen?  Miért nem éreztettem velük Krisztus szeretetét? Miért nem hallgattam meg őket készségesen, és miért nem gondoltam meg, mit beszélek? Miért nem tettem bizonyságot? Egyáltalán eszembe jutott, hogy megkérdezzem, vágynak-e igazi megváltásra Jézuson keresztül?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy ennek az élménynek a hatására jóval félénkebbé váltam a „jóhír” megosztásával kapcsolatban. Az élmény hatására, csak az lebegett a szemem előtt, hogy mi lesz, ha valaki úgy viselkedik velem, amikor megosztom az evangéliumot, ahogy én viselkedtem ezekkel a lányokkal.

Isten arra hív minket, hívőket, hogy megosszuk az örömhírt. Egy hívő életének célja és küldetése, hogy menjen, és beszéljen a megváltás üzenetértől, Isten azonban sosem küld ki minket egyedül. A Szent Szellem jár előttünk, hogy egyengesse előttünk az utat, és bennünk él, hogy felbátorítson bennünket a bátor, hatékony és alázatos beszédre (Apostolok cselekedetei 4:29,31; Apostolok cselekedetei 14:1Máté 10:20).

Isten, a maga mindenhatóságában pont a megfelelő helyen és időben helyezett el bennünket, hogy beszéljünk róla azoknak, akiknek szükségük van rá (5 Mózes 31:8Zsoltárok 139:5). Nekem csak annyi a dolgom, hogy alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt felkészült legyek arra, hogy beszéljek a bennünk élő reménység forrásáról.

Amikor az örömhírt osztjuk meg, követhetjük Pál apostol példáját az Apostolok cselekedetei 26-ban. Pál bátor volt, mégis alázatos maradt, amikor az evangéliumról beszélt. Elmondta Jézus Krisztus evangéliumát, azonban megosztotta a saját történetét is. Ha engedjük a Szent Szellemnek, hogy irányítsa a beszélgetéseinket, akkor ő meg fogja teremteni a lehetőséget nekünk arra, hogy megosszuk a hitünket (Jelenések könyve 3:8).

Az Apostolok cselekedetei 26-ban az Úr mennyei módon olyan helyzetbe hozza Pált, hogy az beszélhessen a hitéről, és megoszthassa a bizonyságtételét Agrippa királlyal. Ahelyett, hogy a félelmet engedte volna eluralkodni, Pál szerencsésnek tartotta magát, hogy védekezhet és azért is, mert így lehetősége nyílt az evangéliumról beszélni a kor legmagasabb rangú hivatalnokainak.

Gyakran nem látjuk meg, hogy Isten mennyei módon helyezett minket pont oda, ahol vagyunk, hogy gyümölcsöt teremjünk a minket körülvevő embereknek (János 15:4–5, 16).

Te és én tápláljuk a családtagjainkat, szomszédainkat, munkatársainkat, és még azokat is, akik a közösségi média oldalain követnek bennünket. Így muszáj feltennünk magunknak a kérdést: mivel tápláljuk őket?

A 1–23. versekben Pál kijelenti, hogy Jézus Krisztus evangéliumának igazsága az egyetlen út a megváltáshoz és az Istennel való megbékéléshez. Emellett láthatjuk, hogy Pál elmesélte a saját megtérésének történetét is.

A személyes bizonyságtételünk nagyon fontos, mert ez annak az egyedülálló története, hogy Isten miként formálta a mi életünket. A személyes bizonyságtételünk egyszerűen az, hogy milyen volt az életünk Krisztus előtt, és mennyit változott a megváltásunk óta. Az emberek ugyan beleköthetnek a Biblia egyes részeibe, az Isten életünkben elvégzett csodálatos munkáját senki sem vitathatja.

A 24–29. versekben azt látjuk, hogy Pált kicsúfolták és kigúnyolták. Nem a mi feladatunk bárkit meggyőzni, belekényszeríteni vagy érzelmileg zsarolni azért, hogy elfogadja Jézust megváltójaként. A mi feladatunk csupán annyi, hogy bátran és alázatosan beszéljünk róla, a munka többi részét pedig a Szent Szellemre bízzuk.

Gyakran imádkozom azért, hogy Isten adjon nekem újabb alkalmat találkozni azokkal a lányokkal. Ha megtenné, bocsánatot kérnék tőlük az arrogáns és feszült viselkedésemért, majd alázatosan és szeretettel beszélnék velük.

Isten annyira szeretett engem, hogy a fiát, Jézus Krisztust adta halálra, hogy megfizesse az árat a bűneimért. Kamaszkoromban elszöktem otthonról, majd az alkohol és a drogok segítségével a szexuális bűnök, a prostitúció és a pornográfia csapdájába estem. Meggondolatlanul éltem a reménytelen, dühös és elkeseredett életemet. Amikor a dolgok a legrosszabbra fordultak, és már a halállal néztem szembe, öntudatra ébredtem és felismertem, hogy minden, amit teszek, rossz. Könyörögtem Istennek, hogy segítsen, javítson meg, mentsen meg. Teljes szívemből hittem, hogy képes rá. Habár ezt akkor még nem értettem, Jézus Isten jobb oldalán ült, és értem imádkozott.  Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának hála Isten kinyújtotta hatalmas karját, belenyúlt az életembe, és megmentett. Újjá tett. Bár a körülményeim nem változtak meg azonnal, egyvalami mégis rögvest más lett: volt reménységem. Annyira szeretve éreztem magam, mint még soha. Alávetettem magam Istennek, aki módszeresen megtisztított, helyreállította az összetört szívemet, meggyógyította a régi sebeket, eltávolított embereket az életemből és megmutatta, hogyan éljek Érte és szeressek úgy, mint Ő.

Megosztani az evangéliumot néha ijesztő. Lehet, hogy kinevetnek, kicsúfolnak, elküldenek vagy elhagynak. De mi azért vállaljuk a kockázatot, mert szeretjük Istent. Istent szeretni azt jelenti, hogy szeretnünk kell az embereket, még akkor is, ha szerethetetlen, kellemetlen, udvariatlan emberekről van szó (Máté 22:37–39). Isten megígérte, hogy megadja nekünk az erőt, szánkba adja a szavakat és kegyelemmel tesz teljessé, hogy mindezt Érte vigyük véghez, méghozzá kiválóan (Máté 7:7–8).

Hogyan imádkozhatunk érted, amikor elindulsz a világba, hogy megoszd az örömhírt és a bizonyságtételedet?

  Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/our-powerful-witness/

Fordította: Szabó Anna

Mindent átadni a Megváltónak

Szeretem az Isten csodáiról szóló történeteket. Te nem? Az Apostolok cselekedetei 9 bepillantást ad a történelem legerőteljesebb megváltásába: egy kemény szívű, a kereszténység lerombolására törekvő férfi találkozik Jézussal, és az élete örökre megváltozik.

Pál elfordult a büszkeségétől és teljességgel átadta magát a Megváltónak. Libabőrös leszek, ha arra gondolok, hogyan állította meg őt Jézus az úton és fordította meg az életét örökre.

Az otthoni gyülekezetemben a pásztorom szereti mondogatni, hogy kapcsolatunk Jézussal mindent megváltoztat. Ez igaz volt Pálra. Soha többé nem volt ugyanaz az ember.

És te, barátom? Megvolt már a magad damaszkuszi pillanata Jézussal? Megnyitotta-e már a szemeid, hogy lásd, megbocsátásra van szükséged? Meghallottad-e már az Örömhírt, hogy többé már nem kell küzdened, hogy megmentsd magad, mert Jézus meghalt helyetted a kereszten? Pálhoz hasonlóan, mindent átadhatunk Jézusnak és megtapasztalhatjuk az Ő bámulatos kegyelmét.

Emlékezz, Pál erős ellenállások között állt helyt miközben hitben haladt előre. Igent kellett mondjon Jézusnak az élete minden egyes napján. Még amikor nehéz volt, és nem látta az Ő kezét, akkor is Krisztust választotta. “Megtartotta a hitét” és sikeresen célba ért.

Krisztus teljes követéséhez egy másfajta szemléletmódot kell elsajátítanunk, mint amit a körülöttünk levő világias véleményvezérek. Hajlandónak kell lennünk, hogy akár a környezetünk számára érthetetlen módon járjunk Vele, egyre jobban megismerve Őt, és nemet mondjunk a test kívánságaira. Ahogy a Cselekedetekben a korai hívők, akik felé Pál szolgált, nekünk is el kell döntenünk, hogy a teljes életünket odaszánjuk Neki.

Az óriási üldöztetés ellenére, amellyel szembe kellett nézniük, ezek a Krisztus-követők az istenfélelmet választották, nem az emberek elismerését.

“Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.” – Cselekedetek 9:31

Nővéreim, soha nem fogjátok megbánni, ha bemutatjátok az életeteket élő áldozatként. Meghalni az énnek, és mindent átadni Jézusnak a legédesebb gyümölcsöt termi majd.

  • Még a számos gond kellős közepén is megtapasztalod Isten békességét.
  • Amikor a terhek túl nehezek, hogy elhordozd, az Úr maga adja majd neked az Ő erejét.
  • Nyomasztó napokon, a Szent Szellem fog megvigasztalni és ad majd bölcs tanácsot.

Ma határozzuk el, hogy naponta elmondjuk: „Jézus, mindent átadok neked.” Bízz benne, hogy a Szent Szellem természetfeletti békességgel, erővel és bátorítással fog felruházni. A megváltozott életed tanúskodik majd a világnak, hogy a Megmentőd az út, az igazság és az élet.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/surrendering-all-to-the-savior/

Fordította: Barabás Mónika

Tanúk

Az Apostolok cselekedeteinek első fejezete beszámol Jézus utolsó, mennybemenetele előtti szavairól és cselekedeteiről. Feltámadása után Jézus negyven napot töltött a tanítványaival. A tanítványok hitték, hogy Jézus valóban feltámadt, hogy Ő Isten Fia, hogy Ő a megígért Messiás. Látták a csodáit, és Jézus újra és újra elmagyarázta nekik miért nem érkezett még el az ideje annak, hogy eljöjjön az Ő királysága, és ehelyett miért kellett szolgálnia és meghalnia a világ bűneiért.

A tanítványok, csakúgy, mint a többi zsidó, évszázadok óta várták a Messiás eljövetelét és reménykedtek benne. Sokan hitték, hogy Jézus a Messiás, de nem értették, hogy miért nem állította még helyre Izráel királyságát. A velük töltött utolsó napjaiban Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben. Ekkor rákérdeztek, hogy most fog-e elkövetkezni az Ő királysága, most teljesedik-e be, amire vártak.

„Ő így válaszolt: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek.” – Apostolok cselekedetei 1:7

Az idő még nem érkezett el. Jézus nem szidta le a tanítványait azért, mert megkérdezték, mit hoz a jövő, de emlékeztette őket arra, ki az, aki irányít. Izrael királyságának nem kellett még helyreállnia. Valami másnak érkezett el az ideje.

„Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.” – Apostolok cselekedetei 1:8

Tanúk. Annak jött el az ideje, hogy a tanítványok tanúkká váljanak a világ számára, és elmondják ki volt Jézus. Annak jött el az ideje, hogy elmondják, mit tett. Annak jött el az ideje, hogy elvigyék a hírt a világ legtávolabbi sarkáig: Krisztusban van a bűnökből való megváltás.

Ez nem az volt, amire a tanítványok számítottak. Ez annál sokkal jobb volt. Ha ugyanis Isten királysága akkor jön el, akkor az evangéliumot nem hirdetik évszázadokon keresztül, és világszerte százezrek nem találkoznak Krisztus szabadító erejével.

És ez még nem minden. A tanítványoknak nem a saját erejükből kellett elindulniuk. Bár Jézus eltávozott tőlük, a Szent Szellem erőt és bátorságot adott nekik. A Szent Szellem segítségével a tanítványok képessé váltak arra, hogy megosszák Krisztus üzenetét a világgal. A megváltás híre ugyanis nem csak a zsidóké, hanem mindenkié! Ők voltak a kiválasztottak, akik eljuttathatták a legdrágább, a legreménykeltőbb igazságot a világ legtávolabbi sarkába.

A görög nyelv szava a „tanúra” a martys. Görögül ez a szó olyasvalakire utal, „aki, megerősít vagy hitelesít”. Ebben az esetben, az Apostolok cselekedetei 1:8-ban a szó a „közvetített üzenet tanúi”-ra utal. A „mártír” szavunk is a görög martys szóból származik. Ezeket a tanítványokat Jézus személyesen választotta ki arra, hogy továbbítsák az üzenetét. Ők voltak Isten választottjai arra, hogy elmondják a világnak a jó hírt Jézus Krisztusról. Milyen csodálatos feladat!

Jézus az evangélium tanúivá nevezte ki őket. A tanítványoknak fogalmuk sem volt arról, mi vár rájuk. Nem tudták, hogy közülük a legtöbben a hitük miatt fognak meghalni. Nem látták előre az üldöztetést, a küzdelmeket; sem azokat, amelyek rájuk vártak, sem azokat, amelyekkel az őket követők szembesültek. Csak azt tudták, hogy üzenetüket bármi áron meg kell osztaniuk a világgal, hogy a fogadtatástól függetlenül el kell vinniük az emberekhez a Jézus Krisztusról szóló örömhírt; a saját városukban (Jeruzsálem), a saját nemzetükben (Júdea), a megvetett területeken át (Samária), egészen a világ legtávolabbi csücskéig.

A Krisztus üzenetére adott válasz nem állította meg a tanítványokat. Ők voltak Isten tanúi.

Miközben az Apostolok cselekedeteit tanulmányozzuk az elkövetkező hetekben, látni fogjuk, hogy hogyan terjesztették a tanítványok az evangéliumot Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, és szerte a világon. A Szent Szellem betöltötte és megerősítette őket abban, hogy folyamatosan Krisztus tanúi legyenek.

Ahogy egyre teljesebben megismerjük a történeteiket, remélhetőleg mi is felbátorodunk majd, hogy a nyomdokaikba lépjünk. Krisztusban miénk az az erő, amely bennük is munkálkodott. A Szent Szellem minket is ugyanúgy megerősít, hogy elvihessük a Jézus Krisztusról szóló örömhírt a városainkba, a nemzetünkhöz, és azokhoz, akiket megvetünk; el, egészen a világ végéig. Miénk ugyanaz az elhívás, ugyanaz a kiváltság, amely a tanítványoké volt. Legyünk hát az Ő tanúi ma és mindenkor!

* Arndt, William, Frederick W. Danker, Walter Bauer, and F. Wilbur Gingrich. A Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature. Chicago: University of Chicago Press, 2000.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/witnesses/

Fordította: Szabó Eszter

Új élet mostantól

„Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt.” János 11:25

Mai olvasmányunk két asszonyt jellemez két különböző sírnál: Mária Magdolnát Jézus üres sírhelyénél és Mártát, Lázár gyászoló testvérét a bátyja sírjánál.

E két sír mellett ott van a feltámadás. Emellett bizonyítják azt is, hogy az emberek nem értik meg a feltámadás valódi erejét.

Simon Péter és János megvizsgálták Jézus üres sírját, de nem értették meg azt, amit az Írás világosan kijelentett: Jézus fel fog támadni a halottak közül. Márta azt mondta Jézusnak, hogy tudja, a bátyja az utolsó napon feltámad majd, de nem vette észre, hogy Jézus annál a napnál sokkal korábban akarja feltámasztani.

Mi is félreértjük a feltámadást. Sokat beszélgetünk arról, hogy „halálunk után a mennybe kerülünk”, de teljesen szem elől tévesztjük a feltámadás ígéretét. Van élet a menny után is abban a feltámasztott és megváltott testben, amit Jézus ígért nekünk. Nem vesztegetjük az időnket itt a Földön, nem haszontalan dolgokkal foglaljuk el magunkat addig, amíg végre elmenekülhetünk a Mennybe. Arra várunk, amibe Jézus bepillantást engedett – a feltámadott testre, megváltott teremtményként Isten korlátlan jelenlétének megtapasztalására.

A János 11:25-26 előtti versekben Márta visszautasítja Jézus vigasztalását azzal, hogy ragaszkodik saját elméletéhez. Tudja, hogy egy napon, a távoli jövőben, testvére visszatér az élők közé és minden rendbe jön. Amikor Jézus azt mondja, „Fel fog támadni a testvéred” (11:23), Márta arra gondol, hogy majd valamikor a jövőben. Jézus azonban kijelenti, hogy Ő a feltámadás és az élet, az élő és lélegző ember, aki kitört a halálból és a romlásból és életet hozott!

Márta az absztrakt teológiai igazságra gondolt és nem vette észre, hogy Jézus ezt a messzi reménységet aznapi realitássá változtatja. Mintha azt mondta volna: „Nem, mostantól van ígéreted az új életre!”

Nem kaptunk ígéretet arra, hogy most azonnal feltámadnánk, de mégis vágyakozunk a napra, amikor minden helyreáll. Nem szűnünk meg várni. Mégis Jézus életének, halálának és feltámadásának ígérete még mindig ez: itt egy gazdag élet, amit meg kell élnünk.

Jézus bepillantást engedett Isten eljövendő királyságába: ételt adott az éhezőknek, meggyógyította a betegeket, vigasztalta a gyászolókat, együtt játszott a gyermekekkel, figyelt arra, hogy az esküvőt annak rendje és módja szerint ünnepeljék. A feltámadás ígéretének egy része erről szól: arról, hogy megtapasztalhatjuk és részesei lehetünk Isten Királyságának hasonló pillanatainak. A Szent Szellem által erőt kapunk arra, hogy szolgáljuk közösségünket, vigasztaljuk egymást és együtt ünnepeljük győzelmeinket.

Abban a kiváltságban van részem, hogy az elmúlt években a gyülekezetemből egy csoportnyi nőtestvéremmel együtt tanulmányozhatom a Bibliát és ebben a csoportban megpillanthatom Isten eljövendő Királyságát. Megtartjuk egymást, amikor szüleink meghalnak, segítünk egymásnak dobozolni költözéskor, együtt főzőcskézünk, hogy ünnepeljünk egy-egy diplomát vagy könyv megírását. Együtt tapasztaljuk meg az élet gazdagságát – az életet, ami bizonyságot tesz a feltámadás igazságáról azáltal, hogy igazán megéljük. 

Úgy is megoszthatjuk az evangéliumot a nem hívő emberekkel, ha bővelkedő életet élünk. Ez alatt nem pénzügyi jólétet, karriert és anyagi javakat értek, hanem, hogy annak a fényében élünk, hogy a feltámadás tényleg igaz és Jézus ígéreteiben bízhatunk, hisz Ő képes megcselekedni azokat. Ha igazán elhisszük, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül, és hogy Ő örök életet ígért a követőinek, akkor másmilyen életet élünk. Közösségben, másokért munkálkodva, örvendezve feltámadásunk ígéretében. Reménységünk örökkévaló: egy bővekedő élet most és egy megváltott, feltámasztott élet a jövőben.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/new-life-now/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Reggeli emlékeztetők

A Róma 8:1-11 versei nagyon különösen kedvesek nekem. Naponként szükségem van az emlékeztetőre, hogy „már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek”, illetve „annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik”.

Többször van szükségem ezekre az emlékeztetőkre, mint azt elismerném. Akkor, amikor gyengének, megtörtnek és erőtlennek érzem magam. Sokszor érzem úgy, hogy nem tudom elvégezni a feladatomat, mert folyamatosan eszembe jutnak múltbeli bukásaim és azon gondolkozom, ez alkalommal vajon miért is történne bármi másképp. Vannak olyan napok, amikor emlékeztetnem kell magam arra, hogy az az erő, ami segített Jézusnak felkelni a sírjából, segít nekem is felkelni az ágyból. Olykor az is kész csodának tűnik, ha a lábam már azelőtt a földre ér, hogy elöntené az agyamat a stressz és a napi teendők rohama. A múltbeli bukások és a kihagyott lehetőségek helyet követelnek maguknak a gondolataimban és a szívemben is. Ezeket a negatív gondolatokat a Róma 8:1 segítségével le tudom győzni, szavai enyhülést hoznak a szívembe, hálát adva Istennek Szavaiért amint lányaimmal kilépek az ajtón.

Ezek az Igék arra emlékeztetnek, hogy milyen kétségbeejtően szükségem van arra, hogy a Szent Szellem ereje munkálkodjon az életemben, ha arra vágyok, hogy életemet ne magamért, hanem az Ő Nevéért éljem. Szükségem van az életemben Jézus jelenlétére, mert sokszor kísért a világi vágy anélkül, hogy egyáltalán észrevenném. Könnyen kísértésbe hoz, hogy azt akarjam, amire nincs szükségem, hogy olyan dolog után sóvárogjak, amik nem az enyémek, hogy más akarjak lenni, mint a nő, akinek Isten teremtett. A szívem csapong és nekem naponként vissza kell vezetnem az igazsághoz, Jézushoz, az otthonába.

Jobb és rosszabb napjaimon is visszatérek ezekhez az Igékhez, mert meglátom bennük, hogy Isten mennyire szeret engem. Ahelyett, hogy azt az ítéletet hozná, amit érdemlek, Isten kegyelmet ad nekem. Nem kell félnem, amikor Mennyei Atyámhoz járulok, mert tudom, hogy szeretettel és nem kárhoztatással tekint rám. Jézus kereszten elvégzett csodálatos munkája miatt sosem kell szembenéznem a bűneim miatti ítélettel. A következményekkel igen, de nem az ítélettel. Jézus kifizette múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneim árát is. Emiatt az igazság miatt Istenhez futhatok segítségért és megbocsátásért, nem kell elbujdosnom tőle szégyenemben és bűntudatomban.

A Róma 8:10-11 arra emlékeztet, hogy nem kell a saját erőmre támaszkodnom. Krisztus ereje bennem él. Bennem és benned is. Milyen fantasztikus gondolat!

Ugyanaz az erő, amely feltámasztotta Krisztust a halálból, képessé tesz elvégezni az Ő akaratát. Megerősít, ha emlékeztetőt kapok ebből az igazságból. Jobb és rosszabb napjaimon sem vagyok egyedül, Jézus mindig velem van. Bármi álljon is az utamba, Ő előttem megy.

„Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült bennünket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Ez pedig élő reménységet jelent a számunkra.”1 Péter 1:3

Szeresd nagyon Istent,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/morning-reminders/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

A mindenekfelett álló áldozat

„Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk..” Róma 4:25

Mindeddig az egész emberiség a sötétben tapogatózott és kárhozatra volt ítélve bűnei miatt. A világ minden kultúrájának és a nemzetek primitív vallásainak tömeges áldozatai sem voltak képesek kellő vezeklést biztosítani vagy szabadulást nyújtani az emberiség bűneiért. Minél több lett az áldozat, annál inkább reményvesztetté váltak az emberek és egyre mélyebb gyötrődésbe, fájdalomba és bánatba süllyedtek.

Az Ő mennyei bölcsességében és tervében Isten készített egy megoldást, mely minden kultúra határát átlépte; a primitív Afrikától a legcivilizáltabb Amerikán át, a Közép-Kelet fényűző királyi otthonaiig Isten megoldást nyújtott. Ez a megoldás a Mennyben született és a Földön teljesedett ki. Soha nem bontakozott ki egyetlen ember szívében sem. A megoldás Jézus volt; a mindenekfelett álló áldozat, minden áldozatok áldozata.

Az ötlet Istentől származott, nem az embertől. Nem vallási vagy politikai tanács szülte. Egyedüli volt természetében és megtestesülésében. Ez volt az egyedüli megoldás bűneink ellenében, mely megbékíthette Istent. Ez volt a legmagasabb ár, minden áldozatok áldozata. Egyszer s mindenkorra ki lett fizetve üdvösségünkért. Jézus halálának célja a mi üdvösségünk.

A végső eredmény az, hogy nem kell tovább fuldokolnunk bűneink béklyójában és kilátástalanul küzdenünk velük többé. Mostmár örök üdvösség vár reánk. Egyetlen kormányrendelet vagy ENSZ program sem képes elérni ezt: csak Isten volt képes Jézus Krisztusban megfizetni azt a mindenekfelett álló árat az emberiség örök érvényű megszabadításáért, mely az eredendő bűn bilincsét letörte egyszer s mindenkorra.

Nem maradt halott, hogy nekünk ne kelljen a bűnben megmaradnunk. Feltámadt. Ugyanez az erő áll rendelkezésre a leghitványabb bűnös feltámasztására is. Van remény a feltámadásra. Az erő, mely feltámasztotta Jézust még mindig él és munkálkodik bennünk, hogy életre keltsen minden bűnöst. Meg kell említenünk, hogy férfiak és nők már Jézust megelőzően is próbálkoztak Isten előtt kedvesnek tetszeni. Sokan ma is ezt teszik, de ez mind hiábavaló. Reményünk nem emberi erőfeszítésekben, hanem Isten áldozatában, Jézus Krisztusban van. Ezért hozzátok fordulok most, hogy ha még nem tettétek volna meg, fogadjátok be Jézust életetekbe.

Ezért ma bátran mondhatjuk, hogy ez az erő, melyet Isten Jézus halálból való feltámasztásában kinyilvánított, mindannyiunk számára elérhető, akik ezeket a szavakat mondván Hozzá fordulunk: Istenem, Hozzád járulok, bocsásd meg bűneimet, költözz be a szívembe és légy az én Uram és Szabadítóm.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-supreme-sacrifice/
Fordította: Deézsi Kata
Kép: Gergely Csilla

Boldogok a szelídek

Nem használjuk gyakran a szelíd jelzőt. Sokan hiszik, hogy a szelídség gyengeség. De nem az! Nem jelent gerinctelenséget és határozatlanságot sem. Nem azt jelenti, hogy valaki udvarias vagy félénk, esetleg természetéből adódóan kedves és halk szavú.

Tehát mi a szelídség? Matthew Henry azt mondta, hogy a szelídség a „lélek csendessége, ami lecsillapítja dühünket és elmélyíti emberségünket. Egyfajta gyengédség és önfegyelem, még akkor is, amikor a szívünk ég és ehhez bizony erő kell.” A gyenge ember nem lehet szelíd.

A szelídségnek két alapvető megjelenési formája van, amit tanulmányoznunk kell:

1. ISTEN FELÉ

Ha szelídek vagyunk, vágyunk arra, hogy Isten Szaváról tanulhassunk. Elfogadjuk a nehéz és a könnyű üzeneteit is. Alá tudjuk rendelni magunkat Isten gondviselésének, tehát félre tudjuk tenni az érzéseinket és bízni abban, hogy Isten útjai jobbak számunkra. A közbelépéseire úgy tekintünk, hogy valami jobbat tervezett nekünk. Gyermekeink civakodásában meglátjuk a lehetőséget, amit Istentől kaptunk arra, hogy szeretetre és türelemre tanítsuk őket. Összefoglalva, a szelídség eredményeképp inkább akarunk engedelmeskedni Istennek, mint saját önző vágyainknak. A szelídség megtanít Isten békességében pihenni és feltétlen bizalommal követni Őt.

2. MÁSOK FELÉ

A szelídség nagymértékben befolyásolja a többi emberrel való kapcsolatunkat. Megtanít arra, hogy szóljunk magunkhoz, hogyan cselekedjünk olyan emberként, aki gondolkozik, mielőtt beszél és reagál. A szelíd ember először másokra gondol. A szelíd ember uralkodni tud a beszédén (Jakab 3:2), még akkor is, ha „ég a szíve”. „Kétszer is átgondolja, mielőtt megszólalna” (Matthew Henry). A szelídség nagy része önfegyelem.

Azt mondják, a szelídség ellenőrzés alatt tartott erő. De szerintem helyesebb úgy mondani, hogy a szelídség erő, ami lehetőséget ad, hogy tűrjünk a vétkezés helyett.

Ahelyett, hogy megsértődnénk egy barátunk kommentjén és engednénk a kételkedésnek, hagyhatjuk, hogy leperegjen rólunk. A szelídség segít észben tartani, hogy előfordult már olyan, hogy mi sértettünk meg másokat és Krisztus nélkül folyamatosan azt tennénk.

„A szelídség dolga, hogy lecsendesítse szellemünket, hogy a belső békét ne zavarhassák meg a külső provokációk”  –Matthew Henry

Eljön a nap, amikor ez a világ elvettetik és Isten új Földet teremt. Ennek örökösei a szelídek lesznek. A szelídség a lélek gyümölcse és azok, akik szelídek bizonyságot tesznek életükben az erőről és megváltozott szívükről. Nem lehetünk szelídek Isten segítsége nélkül. Túl nehéz, éppen ezért, ha szelídséget tanulunk, biztosak lehetünk benne, hogy Isten munkálkodik bennünk.

Jézusra tekintve,

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/blessed-are-the-meek/

Isten Szavának hatalma

Isten Szava hatalommal bír! Tudjuk ezt az igazságot, ugye? De megértjük-e igazán mekkora ez a hatalom? Úgy gondolom, ha megértenénk ezt az igazságot, jobban értékelnénk az Ő Igéjében eltöltött időt, és többet forgatnánk a szívünkben. Úgy értem, ha időt szánunk arra, hogy megálljunk, és elmélkedjünk Isten Igéjének valódi erején, hogyan kételkedhetnénk Benne? Hogyan kételkedhetnénk ígéreteiben?A Biblia azt mondja, Isten beszédével hozta létre a világot. BESZÉDÉVEL. Mindazon módszerek közül, ahogy megteremthette volna a világot, Isten a beszédet választotta. A semmiből életet teremtett a Szavaival, és a sötétségből világosságot.

„Parancsolt Isten: „Legyen világosság!” — és fölragyogott a világosság.”1 Mózes 1:3

Újra és újra olvashatjuk ezt a Teremtés könyvében: „És mondta Isten…” és Szavai által teremtette meg a csillagokat, csillagrendszereket, állatokat és embereket. Szavaival választotta el a vizeket a szárazföldtől és teremtett lélegzetelállító szépséget és csodát az üres semmiből. Megteremtette a Földet és minden teremtményét és azt mondta, hogy mindez jó.

A Teremtés könyvét olvasva megtanulhatjuk, hogy Isten Szavai erőteljesek és jelentősek. Hát nem csodálatos, hogy ugyanaz az Isten, aki Szavával létrehoz egy egész világegyetemet, szeretne hozzánk is szólni?!!!

És tudjátok, mit? Isten Szavai nemcsak erőteljesek, de fontosak is. Annyira fontosak, hogy soha el nem múlnak.

„Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad.” Máté 24:35

Isten Szavai állandóak; megmaradnak örökké; kiállják az idő próbáját.

„Minden ember olyan, mint a fű,
    és minden emberi dicsőség,
    mint a mező virága.
Elszárad a fű, lehull a virág,
   de az Örökkévaló beszéde
    mindig érvényes marad.”
1 Péter 1:24-25

Az egyetlen dolog, ami örökké tart, az Isten beszéde és a Vele töltött örök élet. Napjainkban, abban a korban, amikor egyre inkább figyelmen kívül hagyják Isten Igéjének szentségét, a mi feladatunk, hogy méltó helyére tegyük a Bibliát az életünkben. Segíteni másokon, kutakat ásni, etetni a szegényeket, ápolni a betegeket…ezek mind jó cselekedetek, melyeket Isten arra használ, hogy kinyilatkoztassa magát, helyreállítsa és megváltsa népét, de ezek nem helyettesítik azt az időt, amit Isten Igéjében töltünk, és semmiképpen sem jelentőségteljesebbek annál. Isten Igéjének ereje által alakulnak át életek, nem pedig a jótékonysági cselekedeteink által.

Ahogy elkezdjük ezt az erőteljes tanulmányt, először fel kell ismernünk azoknak a szavaknak a hatalmát, amiket olvasni fogunk, és azt is, Ki van mögöttük. A mai versek nemcsak Isten beszédének fontosságát hivatottak kiemelni, hanem a bennük rejlő erőt is.

Isten beszéde ajándék… és fontos.

Amikor Jézust megkísértette Sátán a pusztában, hogyan vágott vissza neki? (Máté 4:1-11) Nem természetfölötti erejével, hanem Isten Igéjének hatalmával. Nekünk is hasonlóan kell cselekednünk.

Isten beszéde fontos, hatalma van, és igen, nagyon is számít.

Beszéljük meg: hogyan volt hatással Isten Szava a te életedre?

Szeresd nagyon Istent,

Angela

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-power-of-gods-word/

Fordította: Richter Dominika

Megkapni az erőt, amire szükséged van

De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.” – Ézsaiás 40:31

Emlékszel Popeye-re? Ő egy mese hőse volt, aki egy Oliva Oyl nevű lányba volt szerelmes. Természetesen akadt a történetben egy rosszfiú is, Bluto. Bluto nagy volt, erős, gonosz, és mindig kereste az alkalmat, hogy elrabolja a lányt. Mivel Popeye kisebb volt és gyengébb, ezért egészen tehetetlen volt addig, amíg spenótot nem evett. A spenót erőt adott neki, hatalmas izmokat növesztett, illetve segített neki legyőzni ellenségeit és megmenteni szíve hölgyét.

Nem lenne jó, ha egyszerűen csak ennénk valamit, és azonnal megkapnánk mindazt az erőt, amire szükségünk van ahhoz, hogy minden feladatunkat elvégezzük?! Jó lenne, de nem reális. Van azonban egy sokkal jobb módszerünk arra, hogy erőt nyerjünk; ehhez pedig még spenót sem kell.

Az erő, amire szükséged van

Mindannyiunknak szüksége van erőre. Fizikálisan elengedhetetlen ahhoz, hogy éljünk. Szükségünk van az izmainkra ahhoz, hogy sétáljunk, felemeljük a gyerekeinket, hogy el tudjuk végezni a fizikai munkánkat. Emellett mentális erőre is szükségünk van, hogy át tudjuk rágni magunkat a problémákon, hogy értelmes beszélgetéseket folytassunk, és hogy képesek legyünk másoknak is segíteni a problémáik megoldásában. Végül pedig szükségünk van szellemi erőre azért, mert a kétség folyton a szívünkbe férkőzik és Sátán folyamatos támadás alatt tartja Isten népét.

Az erő, ami hiányzik

Mindannyian elfáradunk, elcsüggedünk és időről-időre kimerülünk. Néha hamarabb, mint vártuk, máskor pedig tovább tart a fáradtság, mint azt gondoltuk volna. Az ok, ami miatt gyengeséget tapasztalunk, hogy megvannak a korlátaink. Akár fizikális, akár mentális, akár szellemi teherbírásról van szó, korlátokba ütközünk. És nem csak mi vagyunk gyengék, hanem a környezetünk is. Olyan erőre van szükségünk, ami sokkal erősebb, mint bármelyik ember.

Az erő, amit kaphatsz

Annyira aranyos, amikor a kisgyerekek megpróbálnak segíteni a szüleiknek cipelni a nehéz tárgyakat. Megfeszítik erejüket, miközben azt gondolják, hogy ők cipelik a súlyt, holott a szülő az, aki valójában a munkát végzi. A gyerek részt vesz, még kínlódik is, mindent latba vet, de igazából rengeteg segítség áll rendelkezésére.

A mai igevers arra mutat rá, hogy ha Istenre figyelünk, akkor erőnk megújul, de ez hogy működik a gyakorlatban?

Ahhoz, hogy megújulhasson az erőnk, meg kell tanulnunk várni az Úrra, hogy betöltse szükségeinket. Ez egy aktív várakozás, melynek során tovább tesszük azokat a dolgokat, melyekre el vagyunk hívva. Amikor tovább tesszük egyik lábunkat a másik elé, közben mégis várunk arra, hogy Isten cselekedjen, gyógyítson, megváltson, bölcsességet adjon és gondoskodjon rólunk. Ez az aktív várakozás hiten alapszik.

És akkor az erőnk megújul. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindent megad, amiről azt hisszük, hogy szükségünk van rá, hanem azt, hogy megadja majd mindazt a kegyelmet, mely ahhoz kell, hogy megmaradjunk a reménységben.

Ismerd meg azt az Istent, akiről azt vallod, hogy szereted! És tanulj meg megnyugodni ebben a tudatban Istenre várva, hogy munkálkodjon az életedben és az életeden keresztül. És akkor majd képes leszel felülemelkedni a viharokon és békére lelni. Miért? Mert Isten benned való munkája az, ami a nyugalom és az öröm helyére juttat el téged.

Jézusra nézve,

Jen

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: https://lovegodgreatly.com/receiving-the-strength-you-need/