Címke: engedelmesség

Teljes engedelmesség

Leave a comment

„Bizony, még ha a halál árnyékában,
    sötét és mély völgyeken kell is átmennem,
akkor sem félek a gonosztól,
    mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.
    Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.”
Zsoltárok 23:4

Mindent, amit a gyerekeknek szóló bibliai történetekről tudtam, a Zöldségmesékből tanultam. Jó, nyilván nem mindent, de nem jártam vasárnapi iskolába, ezért nincs érzelmi kötődésem vagy dédelgetett emlékeim flanelből kivágott figurákról, bábokról vagy bármi másról, amivel a tanárok elmesélik a történeteket az ötéves vagy annál fiatalabb hallgatóik számára. Érdekes – bár annyira nem idekapcsolódó megjegyzés – egyszer találkoztam Phil Vischerrel, még akkor, amikor bloggereknek tartottak konferenciákat. Nagyon kedves ember és hihetetlenül furcsa volt hallani, hogy a Zöldségmesék paradicsomjának hangja egy felnőtt férfi szájából tör elő.

Noé mostani történetét, amiben ma elmélyedünk, az 1 Mózes 6-8-ban találjuk leírva és bizony nincs benne egyetlen beszélő zöldség sem. Ez egy olyan ember története, aki jóindulatra talált Istennél, és úgy döntött „igent” mond neki, ahelyett, hogy azt követte volna, amit a világ diktált, hogy tennie kéne. Ez a mi emlékeztetőnk is arra, hogy az a munka, amelyet Isten adott nekünk, ahogy szolgálunk, szeretünk és engedelmeskedünk, kiemel minket a körülöttünk lévő kultúrából – és ezt megragadhatjuk.

Noé, ahelyett, hogy alkalmazkodott volna a világhoz, Istent választotta. És Isten Noét.

Ahogy Isten felfedte tervét Noé előtt, két ígéretet tett neki. A világot és mindent, ami benne van özönvíz fogja elpusztítani, de Isten megvédi Noét és a családját, valamint a világon élő állatok két példányát, azon a bárkán, amit Noé épít. Ebben a mózesi igerészben összesen négyszer olvassuk, hogy Noé tökéletesen engedelmeskedett Istennek (6:22; 7:5; 7:9; 7:16). Bár romlottság vette körül, mégis úgy döntött, igent mond a munkára, amit Isten adott neki. Annak ellenére, hogy már 600 éves volt. Annak ellenére, hogy semmi hasonlót nem csinált korábban. Ahelyett, hogy az őt körülvevő világ kiáltozásaira figyelt volna, Noét az érdekelte, amit Isten mond – nem csak az adott pillanatban, hanem egész életében. Mindennapi engedelmessége készítette fel erre a különleges feladatra.

A Layman-féle ószövetségi kommentárban, Dr. Lomgman rámutat arra, hogy az özönvíz lefolyása az 1 Mózes 1-ben olvasható teremtéstörténethez hasonlóan a napok körültekintő számolása szerint történt.

  • 7 napig várták, hogy jöjjenek a vizek
  • 40 napig emelkedett a vízszint
  • 150 napig maradt fent a vízszint
  • 40 napon keresztül apadt egyre lejjebb
  • 7 napon keresztül várták, hogy leapadjon a vízszint
  • még 7 napon keresztül várták, hogy a víz teljesen visszaszoruljon

Bár Istent elszomorította az emberiség bűneinek sokasága, jelleme nem változott meg. Ő a második esélyek Istene, aki vágyakozik a velünk való kapcsolatra. Talált egy embert a Földön, aki nem hallgatott azokra a kiáltásokra, amik valószínűleg őrültnek nevezték, amikor egy hatalmas bárkát kezdett építeni a szárazföldön, aki olyan közel volt hozzá, hogy meghallotta, milyen parancsot adott neki és igent mondott rá, bár nem tudta, miként fog végződni a történet.

A munka, amit Isten számunkra tartogat, arra hív, hogy a mások felé való szolgálatunk által építsük az Ő Királyságát, ez pedig olykor félelmetes lehet. Ha olyan időszakot élsz, amikor Isten kívül helyezett téged a komfortzónádon, bízz benne! Ő tudja, mi fog történni a másik oldalon, hogy fognak alakulni a dolgok, ha engedelmeskedsz neki. A körülötted élők talán nem értik, miért munkálkodsz, pihensz, szolgálsz és szereted az embereket úgy, ahogyan azt teszed. De az engedelmesség mindennapi megnyilvánulásai fognak segíteni abban, hogy igent mondj a kis feladatokra is, hogy készek legyünk teljes engedelmességgel szolgálni Istent, mint Noé, amikor elénk is nagyobb lehetőségeket tár Isten.

Kapaszkodjunk ma a 23. zsoltár verseibe. Ha vihar támad körülöttünk, vigaszt lelhetünk a tudatban, hogy Istennek terve van arra, hova hív minket, hol pihentet meg és miként vezet új helyekre. Bízz abban, hogy Isten az özönvizet frissítő forrássá tudja változtatni, élő vízzé, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Ha viharok vesznek körül, nyugodjunk meg abban, hogy ugyanígy körülvesz bennünket Isten jósága és hűsége is. Még a legfélelmetesebb körülmények között is, amikor minden ismeretlennek és sötétnek tűnik, ráhagyatkozhatunk az ígéretre, miszerint Isten velünk van és ellát mindennel, amire szükségünk van.

Talán olyan helyzetben találod magad, ahol magányos vagy, miközben Isten csendes szavára hallgatva munkálkodsz a téged körülvevő hangzavarban. Úgy érzed, külön lettél választva, de nem azért, mert különleges vagy, hanem mert kirekesztett. Elhatároztad, hogy véghezviszed a feladatot, amit Istentől kaptál, de a körülötted lévők ezt nem értik, nem látják az értékét, nem értik meg a jelentőségét. Menj tovább!

A mai engedelmességed lehet az, ami az új generációknak megmutatja, milyen annak az Istennek a szeretete, aki annyira törődik az övéivel, hogy nemcsak második esélyt ad nekik, de elküldte értük egyetlen Fiát, hogy halála által megmeneküljünk és bocsánatot nyerjünk. Megéri.

Ez a poszt a szemelvényeket tartalmaz A kiáltó „kell” lecsendesítése (Quieting the Shout of Should) című könyvből. Ezt a kedves, segítőszándékú és bátorító könyvet különböző online felületeken megvásárolhatod.

Crystal Stine a Szent sürgölődés: Sajátítsd el a dolgozz keményen, pihenj jól életstílust (Holy Hustle), A kiáltó „kell” lecsendesítése (Quieting the Shout Should) és a Szent sürgölődés Tervező (Holy Hustle Planner) szerzője. Gyülekezetében, mint a kommunikációs és az online felületek vezetője szolgál, a közösségi médiát missziós területként látja, és Krisztusért próbál annyi embert elérni, amennyit csak tud. Felveheted vele a kapcsolatot online a crystalstine.me címen, YouVersion-ös olvasási terveken keresztül belenézhetsz írásaiba [magyar nyelvű olvasóterv is elérhető a fent említett címmel, a szerk.], illetve megtalálhatod őt az Instagramon is. Pennsylvániában él férjével és lányukkal.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/complete-obedience/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

A mögötte lévő szív

Leave a comment

„Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük,
    hanem hűséges szeretetet,
inkább Istenük megismerését,
    mint égőáldozatot!” – Hóseás 6:6

Ismertél valaha olyan embert, aki tényleg nagyon-nagyon ügyesen tudott jelentőségteljes és személyre szabott ajándékot adni? Olyat, aki emlékszik, hogy hónapokkal ezelőtt megemlítetted mennyire szeretsz egy bizonyos kávét vagy hogy láttál egy bizonyos butikban egy mesés smaragdzöld sálat. Amikor eljön a különleges alkalom, akkor már alig várod, hogy mit ad neked ajándékként, mert tudod, hogy az biztos szívből jön.

Amikor az 1 Mózes 4:1-16-ben Káin és Ábel történetét olvassuk, láthatjuk, ahogy mindketten ajándékot visznek az Úrnak, aki eltérő módon reagál rájuk: Ábel felajánlásában örömét leli, Káinéban azonban nem.

Ábel tudta, miben leli kedvét az Isten, és a legjobbakat válogatta ki, hogy azt áldozza az Úrnak. Áldozata rámutatott, hogy tudta, mit akar Isten a leginkább és eszerint választott.

Káin felajánlásában azonban látszott, hogy az ő szívében valami más érzelem van Isten iránt. Nem az számított, mit hozott Káin; nem ezért nem lelte örömét Isten az áldozatban. Nem volt jobban szüksége az állatáldozatra, mint bármi másra, ami megtermett vagy élt ezen a Földön. Végtére is Ő Isten. Ő mindenek Alkotója.

Isten az áldozat mögött lévő szívben csalódott, az nem tetszett neki. A felajánlás csak egy külső jele volt annak, hogy mi zajlott Káin és Ábel szívében legbelül.

A Hóseás 6:6-ban ez áll: „Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük, hanem hűséges szeretetet, inkább Istenük megismerését, mint égőáldozatot!”

Isten nem azt nézi, hogy mennyire kiemelkedő dolgot ajánlunk neki. Szereti az engedelmességet, de ha a tetteink mögött romlott szív áll, akkor azzal csak a vallási indíttatású cselekedeteink száma növekszik, Isten nem leli kedvét benne. Ő a cselekedet mögött lévő szívre vágyik, arra, hogy a szív olyan választ adjon neki, ami megmutatja, hogy szereti Őt és azt szeretné tenni, ami Istennek kedves, ami Őt leginkább dicsőíti.

Ő a hűséges, tiszta szívet keresi, ami alázattal és megbánással járul elé. Azt keresi, ami igaz és hiteles, nem a megszokást, a gépies dolgokat; hűséget, nem pedig a látszatot.

Ha a szívünk alázatos és tiszteli az Urat, akkor azt mondhatjuk neki: „Megtiszteltetés neked tetsző módon cselekedni, mert Te méltó vagy az áldozatra és még annál is többre.”

Akkor beszéljük Isten szeretetnyelvét, ha szép, hűséges, tiszta és alázatos szívvel járulunk elé. Mert Isten ebben leli örömét.

A képhez tartozó alt jellemző üres; andrea.jpg a fájlnév

/Andrea Howey/

Andrea Howey kalligráfus a texasi Dallasban. Kalligráfusi karrierét azzal kezdte, hogy a veszteség idején igeverseket és bátorító szavakat vetett papírra, majd Isten elkezdte felhasználni ezeket arra, hogy a közösségi médián keresztül a szerte e világon élő emberekhez juttassa el bátorítását. Ma is kézzel írt szövegeket és termékeket gyárt, már üzleti szinten, valamint szabadúszóként munkálkodik gyülekezetekben, írók felé és egyéb projektekben is részt vesz, mindig azzal a céllal, hogy bátorítsa az emberek lelkét, megerősítse a hitüket és mindenekelőtt Jézusra mutathasson. Gyönyörű dizájnjait megnézheted az andreahowey.com weboldalon vagy vedd fel vele a kapcsolatot Instagram-on.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-heart-behind-it/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Az igazi szabadság

Leave a comment

„Az Örökkévaló rendelkezései helyesek,
    megörvendeztetik szívünket.
Az Örökkévaló parancsai világosak,
    megvidámítanak bennünket.” – Zsoltárok 19:8

Sokféle munkám volt már, volt amelyik fizetett és olyan is, ami nem. A legfurcsább, de valószinűleg a legélvezetesebb fizetett munkám az volt, hogy kiállított voltam egy „élő történelem” múzeumban. Erre a munkára úgy kellett öltöznöm és beszélnem, mint egy Georgiában lakó hölgynek 1776-ban!

Amikor szembesülünk a munkakörnyezetünk által állított kihívásokkal, eszünkbe juthat, hogy az, hogy dolgoznunk kell (akár bérért, akár a ház körül) annak a következménye, hogy a bűn belépett a világunkba. Mózes első könyvének második fejezete azonban rámutat arra, hogy ez nem igaz! A 7. versben azt olvassuk, hogy Isten életet lehelt Ádámba, majd a 8.-ban, hogy nagylelkűen egy gyümölcsöző helyet teremtett neki, az Édent. Oda helyezte Ádámot, azért, hogy „ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját” (15. vers).

A munka önmagában nem rossz dolog. Ezt érezzük, amikor jól sikerülnek a dolgaink, amikor úgy érezzük, hasznosak vagyunk, hogy az erőfeszítéseinket értékelik. De igaz, ami igaz, a munka sokszor nehéz. A bukás után ez is bonyolultabbá vált és a kapcsolatok is feszültebbek lettek (erről még szó lesz a tanulmány egy későbbi részében). Az 1 Mózes 2 arra emlékeztet, hogy álljunk pozitívan a munkához. Erre bátorít a Kolossé 3:23 is: „Minden munkátokat szívvel-lélekkel végezzétek, mint akik nem embereknek, hanem az Úrnak dolgoztok.”

Azzal egyidőben, hogy munkát adott Ádámnak, Isten egy parancsot is adott neki: szabadon ehetett a kert minden fájáról, egyet kivéve – a Jó és a Rossz Megismerésének Fájáról. Elmondta Ádámnak azt is, hogy ha mégis eszik erről a fáról, akkor meg kell halnia.

Gyakran mi is arra az egy fára fókuszálunk, amiről Ádámnak nem szabadott volna ennie, hiszen ez hordozott olyan következményeket, amivel nekünk is számolnunk kell, és helyes is, hogy figyelünk rá. De vegyük észre az a sok-sok más fát, amiről viszont Ádám teljesen szabadon ehetett. „Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett” (1 Mózes 2:9). Sok esetben figyelünk csak arra, hogy mi az, amit nem tehetünk, ahelyett, hogy észrevennénk, milyen rengeteg jó lehetőséggel élhetünk.

Isten Ádám saját érdekében adta ezt a parancsot, mert azt akarta, hogy éljen. Így van ez a nekünk adott parancsolataival is. Ahogyan azt a 19. zsoltárban olvassuk, ezek a mi javunkra vannak, hogy bölccsé tegyenek, világosak és helyesek, megvidámítják a szívünket!

Szerinted is ilyenek az Úr parancsai? Úgy érezhetjük, hogy akkor vagyunk igazán szabadok, ha a saját szabályainkat állíthatjuk fel, de igazából a szabadság abból jön, ha az Úr rendelései szerint élünk.

Képzeld el, hogy bejelentik, hogy az utakon eddig érvényben lévő szabályok holnaptól nem érvényesek. Többé nem állsz a sok törvény és szabály hatálya alatt, amik szabályozták, hogy mit tehetsz és mit nem a járműveddel, amíg A pontból B-be utazol. Szabadon megválaszthatod az utazási sebességet és azt is, melyik oldalon szeretnél vezetni. Eldöntheted, hogy a közlekedési lámpa melyik színe jelzi, hogy állj meg és melyik, hogy mehetsz. Oda parkolsz, ahová kedved tartja. Jól hangzik, nem? Nincsenek jegyek, nincsenek bírságok, az egyirányú utcák ezentúl mindig felőled nyílnak.

A probléma az, hogy mindenki más is kitalálhatja a saját szabályait. Hamar ráébrednél, hogy nem is olyan könnyű eljutni valahová, hiszen valahogy el kell igazodnod a többi sofőr és azok „szabályai” között. A vezetés így sokkal veszélyesebbé válna, csakúgy, mint az úthoz közeli gyalogos közlekedés. Kitörne a káosz!

A szabadság a vezetésben abból származik, hogy mind ismerjük és követjük országunk KRESZ szabályait. Így van ez az életünkkel is. Szabaddá válunk, ha hallgatunk és engedelmeskedünk Mennyei Atyánknak, aki tökéletes, szeret bennünket és jobban ismer minket, mint mi magunkat. Arra vágyik, ami használ nekünk és olyan parancsokat ad, amikből javunk származik, amik igazságosak, melyekben örömünket leljük, bölcsebbé tesznek és morálisan is irányt mutatnak nekünk.

Miközben ma azt kutatjuk, hogy élhetnénk Isten rendelései szerint, emlékezzünk Isten mérhetetlen gondviselésére! Csodálatos, hogy azért is áldást kapunk, ha úgy döntünk, bizalomteli engedelmességgel válaszolunk az Ő szeretetére. 

„Aki viszont megnézte magát a szabadság tökéletes törvényében, és kitart a megismert igazság mellett — vagyis nem felejti el, hanem tettekre váltja amit látott, hallott és tanult — az mindenben áldott és boldog lesz!” – Jakab 1:25

Julie McIlhatton a gyönyörű Észak-Írországban él szerető férjével és két csodálatos fiával. Áldásnak tekinti, hogy teljes idejű anyuka lehet és a gyülekezetében számos szolgálatból kiveszi a részét. Szabadidejében filmet néz, társasjátékozik vagy sétálni indul (már ha éppen nem esik!). Szeret mindenféle zenét hallgatni, és lenyűgözi, hogy a megfelelő zene milyen könnyűvé teszi az olyan hétköznapi feladatokat is, mint a takarítás. Égetően tudatában van annak, hogy Isten érdemtelenül árasztja rá szeretetét és kegyelmét. Ezért is keresi a lehetőséget, hogy megdicsőítse Őt és örökké vele legyen.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/true-freedom/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Vasadi Dubován Judith

Üldöznek, de Isten nem hagy el

Leave a comment

„Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.” – Márk 13:10-11

Márk evangéliuma 13. fejezetében Jézus egy sor próféciát mondott. Megjövendölte, hogy le fogják rombolni a templomot, hamis tanítók és próféták tévesztik meg az embereket, világszerte katasztrófák történnek és a hívőkre szenvedés vár.

Elmondta a tanítványainak, hogy a Benne hívőkre a történelem során szüntelen nehézségek várnak. Egyre szaporodni fognak és agresszívabbak lesznek a hívőket érő zaklatások, mindaddig, míg Jézus visszatér népéért a Második Eljövetelekor.

A hívőket üldözni fogják, és esetleg mártírok is lesznek. Jézus nem kertelt, nem fedte el a valóságot. Az üldözés ellenére a hívők elhivatása mégis az, hogy szeretettel hirdessék az örömhírt az elveszetteknek.

Jézus menyasszonya, a gyülekezet arra hívatott, hogy hirdesse az evangéliumot minden népnek, és Krisztus visszatérését felkészülten várva éljen.

Szolgálata során Jézus mindig kihangsúlyozta, hogy a bűnösöknek szüksége van az Ő önként vállalt keresztáldozatára. Ez volt a betetőzése az Ő Atyja iránti végtelen engedelmességének – megbékéltetni Istennel a bűnösöket. Jézus sosem engedett egy jottányit sem ebből az üzenetből, vagy a vállalt szolgálatából.

Nem volt könnyű Jézusnak feláldoznia magát a kereszten. Habár minden téren tökéletes volt, gyötrődve könyörgött a Getsemáné kertben, hogy szabadítsa meg Isten a kínzástól, a haláltusától, a bekövetkező keresztre feszítés terhétől. (Mt 26:36-46; Mk 14:32-42; Lk 22:39-46). Mégis önként ment a halálba.

Azért tudott győzni Jézus a kereszten, mert nem a rettenetes kínzásra és fájdalomra tekintett, hanem szemét a rá váró örömre függesztette (Zsid 12:2).

„Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket! Ha közéjük tartoznátok, akkor ez a világ kedvelne titeket, mint a saját embereit. De ti nem tartoztok ehhez a világhoz, hiszen én kiválasztottalak titeket — ezért gyűlölnek benneteket. Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják. Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött.” (Jn 15:18-21)

Isten dicsőségébe egyedül azon az úton juthatnak el a hívők, amelyen Jézus járt.

Hívőkként akkor járunk Jézus nyomdokán, ha megtagadjuk önmagunkat, naponta felvesszük az Ő keresztjét és engedelmeskedünk Neki (Lk 9:23-24; Mt 16:24-25).

A Jézussal való azonosulás azt jelenti, hogy szenvedés, gyűlölet, nevetség tárgyai leszünk, elutasítanak, kiközösítenek, kigúnyolnak, sőt esetleg meg is ölnek.

Nem. Ez nem könnyű.

Azonban Jézushoz hasonlóan a jelenlegi üldözésen túlra tekintünk, arra az örömre, hogy az örökkévalóságot az Atya Istennel, a Fiú Istennel és a Szentlélek Istennel tölthetjük a mennyben.

Isten ígéretei és örökkévalóságra szóló jutalmai igazak, akár világosan értjük őket, akár nem.

Jézus akkor is Király, ha világosan látjuk a munkáját az életünkben, és akkor is, ha rejtetten és titokzatosan működik.

Ha engedelmeskedünk Istennek, nehézségekkel szembesülünk.

Ha Istent szolgáljuk, ellenállásba ütközünk.

Isten iránti hűségünk miatt üldözni fognak.

A hívők élete folytonos küzdelem az ellenségeskedés, gyűlölet és üldözés miatt.

Azonban biztosak lehetnek abban, hogy bármi is történik velük itt a földön, ez lehet a legrosszabb, ami valaha is érheti azokat, akik Jézust követik.

„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.” – 2Kor 4:8-10

Ahogyan Jézus a kereszten túlra tekintett az örök dicsőségre, nekünk is így kell tennünk.

A hívő ember életének középpontjában az Istentől kapott küldetésnek kell állnia: megosztani az örömhírt az elveszettekkel, tekintet nélkül az ezzel járó szenvedésre és áldozatra.

Bárcsak olyan istenfélő emberek lennénk mi, hívők, akik nem engednek a meggyőződésükből, nem ingadoznak, és állhatatosan teljesítve küldetésüket szeretetteljesen megismertetik a világgal Jézust.

Amikor üldöznek, leterítenek, elnyomnak és minden oldalról szorongatnak, bárcsak ne áradna ki a szívünkből, ne jönne ki a szánkon, ne látszana a cselekedeteinkből más, mint Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának jó híre!

Békesség és kegyelem nektek,

Terria Moore a Szeresd Nagyon Istent bátorító csoportjában szolgál. Georgiában született, de jelenleg Virginiában él a férjével. Szeret szundikálni, kedvence az Oreo – de mindenek fölött Jézust szereti. Szenvedélyesen törekszik arra, hogy a millenniumi női generációhoz eljuttassa Isten igazságát, és szorosan ragaszkodjanak Hozzá. Napközben fáradhatatlanul szolgálja a betegeket a helyi katonai kórházakban. Esténként olvasni szeret, és leírni mindazt, amit Isten szeretetének kiáradása nyomán megtanul. Terria életének viharos körülményei között Isten mindig megmutatja erejét és szeretetét.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/persecuted-but-not-abandoned/
Fordította: Kormosné Debreceni Zsuzsa
Kép: Vasadi Dubován Judith

Őt hallgasd!

Leave a comment

El tudod képzelni, milyen lenne, ha barátaiddal felmennétek egy hegyre és hirtelen az egyikük elkezdene fényesen ragyogni? Aztán megjelenne két ember a semmiből és az égből hangot hallanál, ahogy elkezd beszélni? Úgy hangzik, mintha egy sci-fi film lenne, nem?

Ezt tapasztalta meg Péter, Jakab és János azon a napon, amikor felmentek a hegyre Jézussal. Hirtelen Jézus ruhája elképesztően fehérré vált, „a ruhája ragyogott, és olyan fehér lett, amilyet a földön senki sem tud készíteni” (Márk 9:3). Ezután Mózes és Illés jelent meg és beszélgetni kezdtek Jézussal. Nem vágytál volna arra, bárcsak tudnánk, miről beszélgettek?

Az a legcsodálatosabb, hogy megszólalt egy hang a mennyből, Isten, az Atya kezdett el beszélni a Fiáról. Sok mindent mondhatott volna az Atya a Fiáról, azonban amit Ő mondott, az nagyon egyszerű és mégis nagyon fontos volt.

„Ő az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok, és engedelmeskedjetek neki!” – Márk 9:7

Ő az én egyetlen, drága Fiam!

Isten, az Atya azonnal kijelentette, hogy Jézus az Ő Fia. Már nem kellett azon tűnődni és azt találgatni többé, hogy kicsoda Jézus. Ha Péter, Jakab és Jánosnak voltak is valaha kétségek a fejükben, akkor azok abban a pillanatban kitörlődtek. Jézus Isten Fia, a nagy „VAGYOK”, a Teremtője és Uralkodója mindannak, amit létrehozott.

Isten kijelentette Őt, ezért nekünk is ezt kell tennünk. Imádkoznunk kell azért, hogy Isten radírozzon ki minden kétséget belőlünk azzal kapcsolatban, hogy kicsoda Jézus. Sziklaszilárd alapon kell állnunk azzal kapcsolatban, hogy Jézus Krisztus a nemzetek Megmentője, bátran és merészen hirdethetjük mindenkinek, akiket Isten az életünkbe helyezett, hitünk nem fog megrendülni.

Hallgassatok rá

A második dolog, amit az Atya Jézusról mondott az, hogy hallgassunk rá és engedelmeskedjünk Neki. Nagyon kell figyelnünk arra, hogy Jézus mit tanít. Biztosak kell lennünk abban, hogy nem adunk hozzá és nem veszünk el semmit az Igéből, ahogy azt a farizeusok tették. Óvatosan bánjunk az emberek hozta törvényekkel, amit úgy hirdetnek ki, mintha Isten adta volna. Mit tanított Jézus? Mit mond a Biblia? Ez és csakis ez legyen életünk törvénye. A Jézusra figyelés nemcsak azt jelenti, hogy meghalljuk, amit mond, hanem azt is jelenti, hogy meg is tesszük, amit mond. Az engedelmesség a Jézusra figyelés része. Olyan szívre utal ez, ami szeret és odafigyel az Ő tanítására, mert tudja, hogy amit Jézus mond és tanít, az jó.

Ez lehet, hogy nagyon egyszerűen hangzik, de ez valójában nehéz. Annyira nehéz, hogy ezt magunktól nem is tudjuk megvalósítani. Az életünkben lévő bűnök erősebbek az akaratunknál, ami engedelmeskedni akar Jézusnak. Szükségünk van az Ő segítségére és erejére. Milyen csodálatos Istenünk van, nemcsak megmutatja, hogy kell élnünk és gondoskodik Megváltóról, hogy megszabadítson a bűneinkből, hanem az erőt is megadja, hogy megtegyük azt, amire elhívott.

Jézusra nézve, 

Jen Thorn Németországban nőtt fel, majd tizenévesként Afrikában élt, ahol szülei misszionáriusok voltak. Az Egyesült Államokba az egyetem miatt költözött, a chicago-i Moody Bibliaiskolába járt, ahol férjét is megismerte. Huszonkét éve házasok és négy gyermekük van. Jen Chicago kertvárosában él, ahol férje a Redeemer Fellowship pásztora. Jen rajong a teológia és a mindennapi élet összefüggései iránt.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/listen-to-him/
Fordította: Pfaff Mária
Kép: Vasadi Dubován Judith

Szeretet: a tanítványság útja

Leave a comment

Néhány évvel ezelőtt az egyik főiskolai mentorom felvette velem a kapcsolatot, miután hosszú ideig nem is hallottunk egymásról. Egyetemistaként nagyon közel álltunk egymáshoz, de aztán az élet közbeszólt. Elköltöztem, férjhez mentem, családot alapítottam, majd mivel közel egy évtizedig másik államban éltem – a karácsonyi üdvözlőlapokon és alkalmankénti email váltáson kívül – nem tartottuk egymással a kapcsolatot. Néhány évenként megbeszéltük életünk nagy történéseit és ilyenkor mindig úgy éreztem, elmerülök a bölcsességében.

Egy nap, az egyik ilyen beszélgetésünk után, emailt kaptam tőle, amiben ezek az életet adó szavak álltak: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.” A szememet elöntötték a könnyek, majd végigcsorogtak az arcomon, mert ezek a szavak magukban hordozták mentorom szeretetét és életet leheltek belém.

Iránymutatására, tanítására és mind időbeli, mint anyagi áldozatára úgy tekintett egykori tanárom, mint a szeretetteljes befektetésre az életembe. Az Úr iránt és irántam érzett szeretete miatt ennyi év elteltével is az Úrral járok (bár tökéletlenül) és arra vágyom, hogy az életemet az igazság szerint éljem.

Szeretem, Jézus szavait a Nagy Parancsolatban, hogy menjünk el az egész világra és tegyünk tanítványokká másokat: „Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek!” (Máté 28:19-20).

János harmadik levelének negyedik verse rámutat a szépségre, ami a nagy parancsolatnak való engedelmesség következtében vár minket: „Semmi sem szerezhet nagyobb örömöt nekem, mint ha azt hallom, hogy gyermekeim az igazság útját követik.” Micsoda boldogság tudni, hogy a királyságért folytatott munkád jó gyümölcsöt terem! Mély megelégedést ad, ha a ma elvégzett munka és a szeretet, amit megosztunk másokkal, egy nap gyökeret ereszt és hűséggé, igazsággá növekszik.

Hát nem ez a tanítványság útja?

Megismerni Isten szeretetének gazdagságát, tanulni róla és látni „akcióban”, már életünk hajnalán, majd engedni, hogy az életünket valami csodálatossá formálja – aztán egy nap azzá válni, aki megfogja egy hitben fiatalabb társának a kezét és segíti őt eligazodni az élet örömeinek és nehézségeinek tengerében?

Jézus tanítványaiként nekünk is tanítókká kell válnunk – ez egy áldott, életadó elhívás, érdemes arra, hogy teljesen neki szenteljük a figyelmünket.

Évekkel később újra gyakorlom a kapcsolatot, amit egykor a mentorommal folytattam. Egy csésze kávé és nyitott Biblia felett találkozom gyülekezetünk főiskolás lányaival. Beszélgetünk az életről, a bűnről, kapcsolatokról, karrierdöntésekről – mindenféléről! Időnként specifikusan az Írásról elmélkedünk, máskor pedig megosztjuk egymással életünk történéseit. Gyakran úgy jövök el ezekről az alkalmakról, hogy így imádkozom: „Atyám, tartsd őt közel magadhoz! Add, hogy ez az együtt töltött idő ne vesszen kárba! Segítsd őt, hogy meglássa irántad érzett szereteted nagyságát és engedd, hogy örökre megváltoztassa az életét!”

Még nem tekinthetek megelégedéssel Isten gyümölcseinek növekedésére az életükben, de azt tudom, hogy Isten arra hív, hogy ne tartsam meg szeretetét magamnak. „Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.” (Filippi 1:6). Már nagyon várom, hogy egy nap majd elküldhessem az emailt, amiben ez áll: „Nagyon büszke vagyok arra, ahogy az életedet éled.”

Eredeti: https://lovegodgreatly.com/love-the-way-of-the-disciple/

Fordította: Szabó Eszter

Korlátlan szeretet

Leave a comment

Olvastál már bármit a szeretetnyelvekről vagy próbáltad már kitalálni, milyen módon szeretsz szeretetet kapni? Amikor a férjemmel jegyesoktatáson vettünk részt, tesztet töltöttünk ki, hogy megtudjuk, mi a szeretetnyelvünk. A házasság elmúlt tizennégy éve alapján biztosíthatlak titeket arról, hogy az eredmények nagyon helytállóak voltak, még ha szöges ellentétben álltak is egymással.

Az én szeretetnyelveim az ajándékozás és a dicsérő szavak, míg neki a testi érintés és szívességek. Ő csodálattal figyeli, ahogy életet lehelek a születésnapokba és az ajándékozós ünnepekbe, én pedig álmélkodva dőlök hátra, miközben ő és lányunk állandóan egymást ölelgetik. Számomra egy olyan teendő, mint a mosogatógép kiürítése, egyszerűen egy elvégzendő feladat. A szemét kidobása vagy a konyha kitakarítása munka után számára a szeretet megnyilvánulása.

Úgy tűnik, nyolcéves lányunk fő szeretetnyelve a minőségi idő: folyton elismétli, mennyire szuper, amikor hárman csinálunk valami újat vagy szórakoztatót. Más embereket jól szeretni azt jelenti, hogy nemcsak a szavainkat vetjük latba, hanem a tetteinket is, és csodálatos Istenünk szeretetét utánozzuk, aki tudja, hogyan kell tökéletesen szeretni minket.

Mai verseink János első levelében arra emlékeztetnek, hogy nemcsak a kimondott szavakkal szeretünk, hanem cselekedeteinkkel és az általunk elhitt igazsággal is. János levelének célja, hogy visszavezesse a hívőket a hit alapjaihoz. Számára a középpontban az igazság áll, nem pedig a vélemény, és olvasói figyelmét visszairányítja Jézus legfontosabb parancsolatára: szeressétek Istent és szeressetek másokat.

János „kedves gyermekeiként” szólítja meg hallgatóságát és ezt a kifejezést hét alkalommal használja levelében. Az apostol ezáltal nem lekicsinyelni szeretné őket, hanem szeretetteljesen eleveníti fel Isten országát, ahol az utolsókból lesznek az elsők. A Lukács 10:21-ben Jézus magasztalja a Szent Szellemet, aki elrejti a dolgokat a bölcsek elől és kinyilatkoztatja azokat a kisgyermekek számára. A Márk 10:14-ben Jézus arra ösztönzi tanítványait, hogy engedjék Hozzá a kisgyermekeket, mert övék az Isten országa. János olyan gyengédséggel és igazan ír, akárcsak egy apa a gyermekeinek vagy egy lelkész a gyülekezetének.

Ha átadtuk életünket Krisztusnak, és hisszük, hogy egyedül Ő a világ Megváltója, képesek vagyunk engedelmeskedni Neki. Ahogy hitünkben megerősödünk, az iránta való szeretetünkből fakad a vágyunk, hogy kedvére tegyünk és kövessük parancsait. Amikor felismerjük az irántunk érzett szeretetét, képesek vagyunk törődni hívőtársainkkal és a minket körülvevő világgal és szeretettel viszonyulni feléjük. A Krisztusba vetett hit, a parancsolatai iránti engedelmesség és a mások iránti szeretet mind központi elemei a Krisztussal járásunknak. Ebben akkor nyerünk majd bizonyosságot, ha egyre közelebb kerülünk Hozzá, és folyamatosan átadjuk Neki életünket és szívünket.

Abból tudják, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretünk. Olyan szeretettel szeretünk, amelyet nem korlátoznak a szeretetnyelvek vagy a személyiségtesztek, hanem a Jézussal szorosan kapcsolatban álló szív túlcsordulásából fakad. Amikor hitünket Isten iránti engedelmességünk révén gyakoroljuk, az eredmény a szeretet. Szeretünk, mert Ő szeretett minket először, és amikor Isten példáját követjük, akkor másokat is jól tudunk szeretni, ezáltal mélyebb kapcsolatra hívva őket azzal, Aki már akkor szeretett minket, amikor még nem voltunk mások, mint szeretetlen roncsok.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/unlimited-love/

Fordította: Szaniszló Tünde

Engedelmes szeretet

Leave a comment

Egyszer régen lázadó voltam.

Keményfejű.

Engedetlen.

Miután Isten megajándékozott a megváltással, az első dolog, amit elkezdett átalakítani bennem a lázadó természetem volt. Ez volt aztán az Istennek való feladat! Többévnyi szándékos engedetlenség után Isten kegyelméből elköteleztem magam arra, hogy engedelmes leszek Neki, és Őt fogom szolgálni.

A megváltás után a hívő ember élete új irányt vesz és Isten felé tart. Az Istennek való engedelmesség a megújult, szent élet ismertetőjele.

Az engedelmességünk megmutatja az embereknek, hogy kihez ragaszkodunk. Amikor Istent választjuk saját, önző kívánságaink helyett, megmutatjuk, hogy Őt mindennél – még önmagunknál is – jobban szeretjük.

„Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt. Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében.” (1 János 2:3–4)

Új hívőként komolyan elköteleztem magam, hogy engedelmeskedni fogok Istennek; szenvedélyemmé, sőt, küldetésemmé vált. Ugyanakkor lassan kezdtem úgy kezelni az engedelmességet, mint olyasvalamit, amivel elnyerhetem Isten jóváhagyását és tetszését.

Ha rosszul bántam egy munkatársammal vagy rosszallóan beszéltem valakiről, rettenetes bűntudat kezdett gyötörni. Azonnal arra gondoltam, hogy el fogom veszíteni Isten szeretetét. A szeretetből történő engedelmesség átadta helyét a félelemből és a törvényeskedő kötelességtudatból fakadó szolgálatnak.

„Mert Istent szeretni annyi, mint engedelmeskedni neki – ez pedig egyáltalán nem nehéz!” (1 János 5:3)

Fontos, hogy odafigyeljünk a szavak sorrendjére az 5. részben. Először Isten szeretete jelenik meg, a mi engedelmességünk csak utána következik. 

A hit és a szeretet nem a mi engedelmességünk eredménye. Az Efézus 2:8–9 szerint a hitünk ajándék Istentől, az 1 János 4:19 szerint pedig az egyetlen oka annak, hogy mi szeretjük Istent az, hogy Ő előbb szeretett minket.

Éppen ezért a mi engedelmességünk elvileg minden esetben a következménye Isten irántunk való szeretetének, nem pedig egy ügylet, melynek során elnyerhetjük azt.

Ne értsetek félre. Az Isten Igéje és parancsai iránti engedelmesség elképesztően fontos. Hívőkkénk arra kaptunk elhívást, hogy az életünknek Isten Igéje legyen a biztos alapja. Bölcsességért, tudásért és békességért a Bibliára támaszkodunk. Az Ige a mi biztonságunk forrása és identitásunk záloga.

Ha igazán szeretjük Istent, keressük a lehetőséget, hogy megismerjük Őt és az Ő Igéjét, és hogy megtartsuk parancsait. Ha a hitünk őszinte, akkor engedelmesség lesz a gyümölcse.

De mi történik, ha csalódást okozunk Istennek?

Szerencsére Isten az első perctől kezdve tudja, hogy lesznek mulasztásaink, ezért küldte el nekünk a fiát, Jézust. Jézus megtette azt, amire mi képtelenek voltunk: tökéletesen és teljesen engedelmeskedett Istennek, még a kereszten is.

Mivel Jézus a hívőkben él, ezért Isten úgy lát minket, ahogy Jézust: tökéletesen igaznak, szentnek, szeretett gyermekének. Emiatt szabadon szolgálhatjuk Őt, és teljes szívünkből önfeledten engedelmeskedhetünk Istennek, tudva, hogy Ő mindig szeret minket, bármi történjen is.

„Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” (1 János 2:5-6)

Amikor engedetlenek vagyunk Istennel és az Ő Igéjével szemben, vakmerően, szégyenérzet nélkül futhatunk Istenhez, és kegyelmi trónja elé vethetjük magunkat őszintén megvallva, hogy mennyit küzdünk az engedetlenséggel. Őszintén és alázattal kiönthetjük neki a szívünket, majd megbánásunk és bűnvallásunk után bízhatunk Benne. Ezután ismét elkezdhetjük Őt követni, tudva, hogy szeret minket, tudva, hogy már elárasztott bennünket kegyelmével és bocsánatával, és tudva, hogy megbocsátott, megújított és helyreállított.

Ahogy egyre érettebb kereszténnyé váltam és felismertem, hogy Isten szeretete felmérhetetlen és kimeríthetetlen, hogy ugyanúgy szeret még akkor is, ha nem engedelmeskedek Neki, az egész gondolkodásom megváltozott. Ez a könyörületes szeretet arra késztet, hogy újra úgy döntsek, Őt követem, Őt szolgálom és Neki engedelmeskedem, akkor is, ha tudom, nem muszáj így tennem. Az Isten iránti engedelmességem az, amivel dicsőítem Őt az Ő hatalmas szeretetéért.

Amikor elbukunk, ne felejtsük el, hogy a megváltásunknak sosem a viselkedésünk vagy az engedelmességünk az alapja, hogy kivételes pozíciónk Istennél stabil és változhatatlan, és hogy Isten szeretetének teljessége a miénk, és Ő gyönyörködik bennünk.

Nem szabad megfeledkeznünk az Ő szeretetéről. Kövessük Őt engedelmesen újra, meg újra, meg újra!

Életed melyik területén kellene együttműködnöd a Szent Szellemmel, hogy fegyelmezettebb és engedelmesebb legyél Istennek? Hogyan imádkozhatunk érted?

Kegyelem és békesség nektek,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/obedient-love/

Fordította: Pfaff Mária

Bevezetés a János 1, 2, 3 levele – Ismerd meg a szeretetet tanulmányba

Leave a comment

„Szeressétek egymást!”

János apostol leveleiben tizenháromszor szólítja fel olvasóit arra, hogy szeressék egymást. Kifejti, hogy ez miért is olyan fontos: ez jelzi a világ számára Jézusba vetett hitünket, így tudunk engedelmeskedni Istennek és ez hoz örömet másoknak és nekünk is.

Ezt a három levelet csaknem kétezer évvel ezelőtt írta valaki, aki együtt járt, beszélt, nevetett és sírt Jézussal. János üzenete ma is időszerű, mert arra tanít, hogy úgy éljünk, ahogyan Jézus élt, úgy szeressünk, ahogyan Jézus szeretett és arra, hogyan válhat teljessé az örömünk Őbenne.

Széles körben elfogadott a nézet, miszerint János 1., 2. és 3. levelét János apostol, a szeretett tanítvány írta, aki egyben János evangéliumának és a Jelenések könyvének is a szerzője. Pál és Péter mártírhalála után, körülbelül Kr.u. 67-ben, János Efézusba költözött, és ott írta meg a leveleit. A tudósok az evangélium és a levelek születését Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történő lerombolása utánra és Kr.u. 95. előttre datálják, amikor is János száműzetésbe vonult Pátmosz szigetére.

Bár más szándékkal, más közönségnek íródtak, János három rövid levele ugyanazt a témát dolgozza fel: egymás szeretetét. János először Jézus Krisztus egyszerre teljesen isteni és teljesen emberi mivoltát elemzi, valamint azt az egységet, amelyet a hívők élvezhetnek, ha osztoznak Krisztus szeretetében. Másodszor arra bátorít, hogy maradjunk hűségesek a Krisztus személyéről szóló igazsághoz és ahhoz, amit értünk tett. Harmadszor arra emlékeztet, hogy Krisztust tartsuk a szívünk, az elménk és a küldetésünk középpontjában.

Ez a három levél arra bátorít minket, hogy kövessük Isten parancsolatait és maradjunk meg Benne. János beavat minket abba, hogy milyen mély kapcsolat van a szeretet és az engedelmesség között, hiszen a mi Isten iránt érzett szeretetünk semmit sem ér az Ő irántunk érzett szeretete nélkül. „Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni” (1 János 4:19). Miközben azt kutatjuk, hogy életünkkel hogyan szerethetnénk nagyon Istent, tanulmányozzuk János szavait, melyek éppen ebben nyújtanak iránymutatást és bátorítást.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/know-love-introduction/