Engedelmeskedj bátran Istennek!

Tizenkét és fél éves.

Már nem kisfiú, de még közel sem férfi. Az életének egy olyan szakaszát éli, amikor ingaszerűen előre-hátra mozog, miközben várja – nem túl türelmesen –, hogy az elméje és a teste érjen még.

A maga módján független és kíváncsi, sosem pihennek a gondolatai. Mindent elolvas, ami a kezébe kerül, egyre többet és többet tanul az őt körülvevő világról. És ezzel együtt jár az, hogy felfigyel olyan dolgokra is, amikről még nem biztos, hogy szeretném, hogy tudjon.

Olyan erősen húzza, csábítja a kultúra egy bizonyos irányba. Ó, Atyám, vezesd őt a Te Utadra. Csak benned fogja megtalálni az igazi békét…

Védelmet.

Tisztaságot.

Célt.

Segítsd, hogy megtaníthassam neki, hogyan védje a szívét és a gondolatait. Taníts engem, hogy irányítani tudjam az enyéimet.

Még mielőtt a nap beragyogna egy új hajnalt, a gondolataimat már kísérti, hogy elkalandozzanak és megmártózzon azokban a figyelemelterelésekben, amiket a világ kínál. A szívem hűségéért folytatott harc már azelőtt tombol, hogy kiteszem a lábamat az ágyból. Az, ahol a harc véget ér – aminek megengedem, hogy belépjen – fogja meghatározni a választásaimat, a hozzáállásomat, a másokkal való interakcióimat, az engedelmességemet és végsősoron azt, hogy mennyire vagyok hasznos a Királyság számára.

Ezért mielőtt a figyelemelterelések elkezdhetnének bombázni engem, mielőtt túl hangos lenne a körülöttem lévő világ, ahhoz a Forráshoz fordulok, ami biztosan felkészít a harcra. Az Ő szavai töltik meg igazsággal a gondolataimat. Az Ő Szelleme ad olyan magabiztosságot és erőt, amit magamtól sosem tudnék produkálni.

És ott, Ő készít fel arra, hogy győztes legyek…

Ő adja a bátorságot ahhoz, hogy engedelmeskedjek.

„Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.” – Filippi 4:8

Ez a hozzáállást át kell ültetnünk a gyakorlatba is. Ahhoz, hogy megszabaduljunk valamitől, követnünk kell valamit.

’Nem’-et mondtam a fiamnak egy népszerű könyvre, amit „mindenki” olvas. Először nehéz volt a szíve, újra arra emlékeztették, hogy idegen ebben a világban. Ó, drága gyermek, milyen jól ismerem én is ezt az érzést. Az, hogy teljes szívvel Istent követjük, biztosan nem fog népszerűvé tenni minket ebben a világban.

De idővel, lassacskán, egyre inkább Rá fogunk hasonlítani.

És ahogy Isten erejéből a bátorság elkezdte elárasztani, kimondta a szavakat, amik miatt megérte a küzdelem…

„Köszönöm.”

Még a küzdelemben is, köszönöm Atyám, azt, ahogyan békét és életet adsz.

Köszönöm az örömöt, ami a nehézségek közepette is megmarad.

Köszönöm, hogy a Te Igazságod előhozza valódi énemet és megelégedést nyújt.

Köszönöm Istenem, hogy olyan állandóságot és szabadságot adsz, amilyet ez a világ sosem tudna kínálni.

Köszönöm, hogy amikor a gondolataimat a Te Szavaddal töltöm meg, ráébredek, hogy mi az igaz, dicséretre méltó, igazságos, tisztességes, szép, tiszteletre méltó, kiváló és dicséretes.

Megtalálok mindent, amire a szívem vágyik.

Megtalállak Téged.

Jézus, őrizd meg a szívünket! Védd a gondolatainkat már azelőtt, hogy elkezdődne a nap. Segíts, hogy bátran engedelmeskedjünk. Bármi áron…

 „Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, és minden időben 
engedelmesen tartsátok meg mindazt, amit parancsolt: 
törvényeit, tanításait, rendelkezéseit és határozatait!” 
- 5 Mózes 11:1

Az Ő lábainál,
Whitney

Fordította: Szabó Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/brave-to-obey-god/

Válaszd a bátorságot! – 2. hét / 3. nap

Bátran engedelmeskedj Istennek

Olvasd el: 5 Mózes 11:1; János 15:9-14

IMÁK: 5 Mózes 11:1

Az 5 Mózes 11. részének az én Bibliámban ez a címe: “A szeretet és engedelmesség jutalma”. Ez a rész a szeretet és a folyamatos engedelmesség parancsával kezdődik, majd tovább folytatódik az áldásokkal, amit azok kapnak, akik engedelmeskednek Isten parancsainak. De hogy jön ide a bátorság? Vajon az engedelmesség bátrakká tesz minket? Azt hiszem a 16. versben találjuk meg erre a pontos választ, ahol Mózes figyelmeztet bennünket: „De jól vigyázzatok! Nehogy a szívetek becsapjon benneteket, hogy elforduljatok tőlem, és más isteneket imádjatok és szolgáljatok!” Isten tudja, milyen könnyen elfordulunk, megtéveszthetőek, akaratlanul gondatlanok és feledékenyek vagyunk. Bátorságra és merészségre van szükségünk ahhoz, hogy engedelmeskedjünk Istennek, amikor a világ kísértése el akar fordítani Istentől. Meg tudunk állni erősen hitben, amikor a világ üres ígéretekkel akar magához téríteni. Semmi jó nem következik az engedetlenségből. Ha viszont engedelmesek vagyunk, ezzel mutathatjuk meg Istennek szeretetünket (22. vers). Isten kegyelme engedelmességre hív és Ő kész arra, hogy elárasszon áldásaival, amikor az Ő útjain járunk. Ígéreteinek fényében valóban bátran élhetünk és engedelmeskedhetünk Istennek.

Atyám, köszönöm, hogy bátorrá teszel, hogy engedelmeskedhessek parancsaidnak. Uram, erősítsd meg szívemet és óvj meg attól, hogy eltévedjek. Te vagy az én Istenem és én szeretlek téged. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Pfaff Mária

A kegyelem szemén keresztül látni

„De te megbocsáthatsz nekünk!” – Zsoltárok 

Mostanság a szülőségnek egy olyan szakaszában vagyok, amikor a dolgok némileg már kezdenek egyszerűsödni. A gyerekeim egyre idősebbek, és a mindennapi élet leckéi túlmutatnak a játszótéren.  Együtt fedezzük fel azt az ókori kultúrát, mely a mélyebb bibliai ismeretek kialakulását eredményezi. A „Miért?” kérdések már nem felszínes érdeklődések egy türelmetlen háromévestől (bár a válaszaink ezekre a „miértekre” igenis elkezdhetnek lefektetni egy fontos szellemi alapot). Ezek indokolt kérdések a világról és Isten tökéletes jelleméről, amely megérdemli, hogy időt fordítsunk rá, és tanulmányozzuk.

A Biblia tele van megtörtek és megváltottak történeteivel. Olyan sok gyönyörűség és remény van a számunkra ezeken az oldalakon. Minél jobban tanulmányozzuk Istent az Ő igéjében, annál inkább az Ő lencséjén keresztül szemléljük saját életünket. 

Kegyelem: együttérzés vagy megbocsátás tanúsítása valaki felé, aki felett valakinek hatalma van, hogy megbüntesse vagy ártson neki.

Ahogy friss szemekkel tanulmányozom Jónás könyvét ebben az időszakban, néhány új dolgot tanulok meg Jónásról, néhány leleplező dolgot magamról, de még többet tanulok a hűséges Istenről, aki több áldást ad, mint azt bárki közülünk megérdemelné.

Isten gyermeke, ismerd fel a lenyűgöző megbocsátást és kegyelmet, amit Isten kiterjesztett rád!

Volt nap, amikor néztem ezt a nagy halat, ami lenyelte Jónást, és csak büntetést láttam. Első pillantásra meglehetősen világos csapásnak néz ki, igaz? A lázadó próféta elfutott Istentől, így Isten küldött egy természetfeletti vihart és egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást és állítsa őt irányba. Választhatott volna Isten egy másik, engedelmesebb és eredményesebb prófétát, hogy végrehajtsa az Ő tervét? Abszolút. Azonban Isten ezt az egészet az Ő dicsőségének teljességéért és az Ő gyermekei javára teszi, és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy valaha zavarta volna, hogy mi mit tekintünk hatékonynak.

Az Ő hatalmas szeretetének rejtélyei közé tartozik az is, ahogy Isten az Ő gyermekeit megfegyelmezi (Zsidókhoz 12:7-11). Ő helyreigazít minket, és szentségre, békességre és becsületességre tanít (Zsidókhoz 12:10-11). De ennek az igaz törődésnek van egy egyedülálló és nemesítő gyönyörűsége – ezt egy együttérző Megváltó nyújtja, aki telve van kegyelemmel. A hal gyomrában Jónás emlékezik… „a víz bezárult felettem, hogy elvegye az életem.” Hínárba keveredett a hegyek gyökereinél, élete „elmosódott”.

„Az Örökkévalóhoz kiáltottam szorult helyzetemben, és ő meghallgatott engem…

Érted ezt?

Mielőtt elnyelte a víz, Jónás fulladozott, Jónás imájára pedig egy hatalmas hal volt Isten válasza. Ennek a halnak a megszégyenítő gyomra volt Isten kegyelmének gyengéd keze, amely körülvette Jónást és kiemelte ebből a gödörből.

 

Mi lenne, ha ahelyett, hogy elutasítánk Isten fegyelmezését, elkezdenénk úgy tekinteni rá, mint egy ajtóra a szabadulásunk felé?

Válaszul Isten kegyelmére, engedd, hogy az életedet a hála és az imádat határozza meg!

 

Bár ez még távol van a tökéletes átalakulástól (ahogy később látni fogjuk a könyvben), a második fejezet akkor is egy fordulópont Jónás számára:

Jónást megalázták.

Jónás felismerte Isten tekintélyét:

Jónás felismerte, hogy mennyire Istentől távoli és züllött.

Jónás felismerte, hogy változtatnia és engedelmeskednie kell.

Jónás dicsérte Istent, aki megmentette őt.

Ha megkérdeznénk másokat, vajon meg tudnák-e mondani engedelmességünk, hálánk és imádatunk alapján, hogy volt egy személyes, életünket megváltoztató találkozásunk Jézussal?

 

Mivel Isten irgalma új életet adott neked, bőkezűen áraszd a kegyelmet másokra!

Jónás elutasította a gondolatot, hogy hirdesse a remény üzenetét az ellenségeinek, Ninive lakosainak. Ehelyett azt akarta, hogy Isten zúdítsa rájuk az Ő haragját. De amikor szemtől szemben álltál nagy szükségleteddel és megtapasztaltad a te könyörületes Atyád átformáló szeretetét és megbocsátását, a cél az, hogy te is elkezdj a kegyelem lencséin át nézni a másik oldalra.

 

Ahogy kimegyünk a világba, vajpn megosztjuk-e az Ő szeretetét nagylelkűen és tudatosan másokkal – akár még az ellenségeinkkel is?

Isten a szívek vizsgálója, és a történelem során kiválasztott néhányat a legvalószínűtlenebb emberek közül, hogy az Ő Nevét ismertté tegyék. Miért? Mert így egyedül a kegyelmen keresztül az elveszett világ megismerheti az Ő megbocsátását és új életet kezdhet hit által.

„De te megbocsáthatsz nekünk! Ezért félnek és tisztelnek téged. Én az Örökkévaló segítségét várom! Rá várok, hogy megsegítsen, és ígéretében bízom!” – Zsoltárok 130:4-5

 

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/seeing-through-the-eyes-of-mercy/

Fordította: Herczeg Nóra

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 2. hét / 4. nap

Szabadulás engedelmesség által

Olvasd el: Jónás 2:8-10

IMÁK: Zsoltárok 50:23

A szabadulás akkor jött el Jónás életében, amikor megértette, hogy a megpróbáltatás az engedelmességről szólt. Az engedelmesség olyan könnyű és mégis nehéz! Nem kell, hogy megértsük Isten terveit. Nem is kell, hogy tetsszen nekünk. Csak engedelmeskednünk kell, hogy megtegyünk mindent, amit Isten kér tőlünk.

Néha úgy képzelem el az életünket, mintha egy élő sakkjátszma lenne. Ezekben a játékokban, sakkfigurák helyett emberek állnak egy nagy sakktáblára a földön és csapatonként egy ember mozgatja a játékosokat, megmondva nekik, hogy hogyan mozduljanak, hova lépjenek. Ez a játékos egy magas széken ül, ami lehetővé teszi, hogy átlássa a sakktáblát, míg a táblán lévő játékosok csak néhány kockát láthatnak maguk körül.

A “sakkfiguráknak” korlátozott a látószögük, és csak az alapján hozhatnak döntéseket, amit maguk körül látnak. És ezek nem biztos, hogy hosszútávon a legjobb döntések lennének. Olyan ember kell, hogy irányítsa őket, aki az egész képet átlátja, engedelmeskedniük kell az útmutatásainak ahhoz, hogy megnyerjék a játszmát.

Csak arra alapozod a döntéseidet, amit az adott helyzetben, saját korlátozott látószögedből ismersz? Mivel Isten az, aki az apró részleteket együtt és egészében látja, mégha mi nem is veszünk tudomást róla, de a legjobb dolog engedelmeskedni neki és hagyni, hogy Ő vezessen.

 

Drága Istenem, bocsásd meg, ha azt hiszem, hogy jobban tudom nálad. Segíts, hogy mindig bízni tudjak az irányításodban és Neked tökéletesen engedelmeskedve éljem az életemet. Ámen.

 /YouVersion/

 Fordította: dr. Ferenczi Andrea

A lánynak, aki menekül Istentől

„Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében. Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” – 1 János 2: 4-6

A mai kultúra arra sarkall, hogy a saját utunkat járjuk.

Nem számít, hogy tizenöt vagy ötven éves vagy. Minden nap lesz olyan, aki azt fogja mondani neked, hogy élj a világ szerint.

Hidd el ezt.

Kösd meg azt a kompromisszumot.

Menj oda.

Tedd azt.

És a mi kemény szívünk félrevezethet minket.

Még a legerősebb hitűek is áldozatul eshetnek a büszkeségüknek és a rendíthetetlen függetlenségüknek. Sokszor a hitünket a körülményeink határozzák meg.

Mint Jónás, mikor Isten azt mondja „Menj!”, mi makacsul azt válaszoljuk: „Nem!” 

Engedünk a test szerinti kívánságainknak, keressük az egyszerűbb utat, és megpróbálunk elfutni Isten jelenlététől. Fukarkodunk egymással kegyelmesen bánni, mert elfelejtjük, hogy Isten milyen kegyelmes velünk. Még vicces is lehet néha, mennyire nevetséges az, hogy Istentől akarunk elfutni, viszont rettenetesen veszélyes és bűnös engedetlenség ez. Egyik nap lázadóan indulunk a saját utunkra, de a következő napon – mikor kétségbeesetten megmentésre szorulunk – már az Övének mondjuk magunkat: „Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.” (Jónás 1:9)

Ó Istenem, bocsásd meg, mikor a saját utunkat járjuk. 

Bocsásd meg, hogy azt gondoljuk, jobban tudjuk nálad, hogy mit kell tennünk.

 

Ma, éppen most… menekülsz Isten elől?

____________

Lehet, hogy Isten útjának védelme és szabadsága elől menekülsz, ehelyett a lázadás bűnös ösvényén találod magad.

Lehet, hogy megromlott kapcsolatok elől menekülsz, mikor Isten egyértelműen a megbékélés felé vezet téged.

Lehet, hogy egy szolgálat elől menekülsz, ami túl nehéznek, sőt lehetetlennek tűnik, és sokkal több időt töltesz azzal, hogy a gyengeségeidre figyelsz, ahelyett, hogy Isten erejére hagyatkoznál.

Lehet, hogy a kényelmetlenség elől menekülsz – az emberek… a város… a munkahely… az ismeretlen – mert minden oldalról rád nehezedik a nyomás, és el sem tudod képzelni, hogy hogyan rendeződhetne mindez.

Lehet, hogy pont Isten elől menekülsz – ultimátumokat adva az Univerzum Teremtőjének, makacsul kijelentve, hogy nem hiszel, amíg látni nem fogsz. (lásd János 20:29)

____________

Elfuthatunk, de hála Istennek, Ő nem hagyja, hogy messzire menjünk. Ő az az Isten, aki fáradhatatlanul követ; az Isten, aki kegyelmesen megbocsát; az Isten, aki csodálatos kegyelmét annyira kiterjeszti, hogy soha nem lehetünk túl távol Tőle. Lehet, hogy nehéz és alázatra intő lépés lesz, de HIDD EL Neki, mikor azt mondja, hogy elképzelhetetlen szabadság várja azokat, akik a Szent Szellem szerint járnak (Róma 8:1-4).

Lehet, hogy ezt a három mondatot le kell írnod egy kártyára, hogy emlékeztessen. Tedd oda, ahol a legnagyobb szükséged van rá – a Bibliádba, a tükrödre, a táskádba vagy a kocsidba, vagy éppen a párnád alá – mikor békességed elhagy, és a kárhoztatás elkezdődik. Töltsd meg az elmédet Isten Szavával minden egyes nap, és ismételgesd az igazságokat, melyeket ismersz (még akkor is – és főleg akkor – mikor éppen még nem érzed őket át).

 

Isten ura a helyzetednek.

Hagyd abba a menekülést. 

Kezdj el bízni.

Menj, ahova Ő mondja, hogy „Menj!”. Állj meg, mikor Ő azt mondja, hogy „Állj!”. Tedd, amit mond. Bizalommal engedelmeskedhetsz Neki, mert az Ő utjai mindig életet, célt, békességet és bőséget adnak – az Ő idejében, az Ő elképzelése szerint.

Az Ő lábainál,

Whitney

 

Beszéljük meg: Ha ma meghozol egy döntést, hogy abbahagyod az Isten elől való menekülést, kérlek oszd meg velünk hozzászólásban (és találj valakit a környezetedben, hogy bátorítson és elszámoltatható légy). Csapatunk megtisztelve érezné magát, ha imádkozhatnánk érted.

 

Forrás: https://lovegodgreatly.com/to-the-girl-who-is-running-from-god/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

 

Bevezetés a Jónás könyve tanulmányba – Szeresd a szeretetre nem méltókat

Szükségünk van ma is arra, hogy felidézzük Jónás könyvének nagyszerű üzenetét.

Jusson eszünkbe, hogy Isten szabadítása minden ember számára nyitva áll, nem számít, honnan jöttünk és milyen bűnöket követtünk el.

Halljuk meg újra Isten hívását, hogy menjünk el azokhoz, akik távol vannak Istentől, és beszéljünk nekik Róla. Nem kell aggódnunk, hogy válaszolnak-e. Jónás könyve emlékeztet arra, hogy nem az üzenet vivője, hanem maga az üzenet az, ami segíti az embereket megbánásra és a megváltásra eljutni. Nekünk mindössze abban kell engedelmesnek lennünk, hogy elmegyünk, nem pedig az ellenkező irányba szaladunk.

Jónás története nemcsak az engedetlen szökevény prófétáról és egy éhes halról szól.

Sokkal inkább szól a könyörületes Istenről, aki nem akarja, hogy bárki is meghaljon, pláne nem egy egész nép, amely Isten szemében gonosz dolgot követett el. Bűneiktől függetlenül meg akarja menteni őket. Könyörületét nem korlátozza a bűn súlyossága. Arra vágyik, hogy ahelyett, hogy folytatnák gonosz életmódjukat, mellyel ítéletet vívnak ki maguknak, fordítsanak hátat a gonoszságnak, és térjenek meg.

Isten tehát a saját emberei közül küld valakit, egy vonakodó prófétát, hogy figyelmeztesse őket a közelgő ítéletre.

Jónás története arról szól, hogy Isten szeretettel fordul nemcsak a lázadó nép felé, hanem az Ő engedetlen gyermeke felé is. Jónáshoz hasonlóan minket is olyan dolgokra hív el, amikhez talán semmi kedvünk. Némelyek számára ez azt jelenti, hogy megbocsátunk olyasvalakinek, aki megbántott minket. Másoknak olyanok felé kell szeretettel fordulniuk, akik teljesen mások, mint ők. Vagy éppen olyan szokásokat, szenvedélyeket kell feladniuk, amelyek túlontúl lekötik a figyelmünket és a szívünket.

Akár Isten országán kívül állunk még, mint a niniveiek, akár már belül, mint Jónás, ez a történet arra emlékeztet, hogy Isten mennyi mindent megtesz azért, hogy felismerjük kegyelmét és irgalmát mindenki iránt.

Történelmi elbeszélésnek íródott, éppen ezért nem Jónás próféciái állnak a középpontban, hanem Isten elől való menekülése, majd Hozzá való kelletlen visszatérése és engedelmessége. Olyan történetet olvashatunk, amelyben Jónásnak semmi kedve nem volt részt vállalni, mégis Isten mindenhatóságáról zeng minden fejezet.

Talán Jónáshoz hasonlóan Isten téged is arra hív, hogy olyasvalakit szólíts meg, aki messze van Tőle, akit talán nehezedre esik szeretni, de akinek hallania kell Isten feltétel nélküli szeretetéről és a megváltásról. Lehet, hogy szíved mélyén te sem akarsz belevágni. Mégis indulj, és a szíved majd utolér.

Törekedjünk mindannyian szeretni a szeretetre nem méltóakat.

Biztos vagyok benne, hogy ennek hatására életek fognak megváltozni, talán a miénk is.

Senki nem lehetetlen eset.

Ez a történet arról szól, hogy mit tehet Isten, ha az ember bűnbánatra jut. Emlékeztessen ez is arra, hogy Isten Mindenható.

1. és 2. Thesszalonika – 6. hét / 4. nap

Olvasd el!: 2 Thesszalonika 3:13-15

IMÁK: 2 Thesszalonika 3:13

 

Pál arra bíztatja a thesszalonikai hívőket, hogy ne fáradjanak el jót cselekedni. Mint testvérek Krisztusban, arra vagyunk hivatottak, hogy egymás előtt elszámoltathatók legyünk. Ahelyett, hogy az ellenkező irányba néznénk, mikor valaki éppen bűnbe esik, szeretettel fel kell hívnunk a figyelmét az igazságra, bíztassuk őket bűnvallásra és az engedelmességhez való visszatérésre.

 

Az engedelmességben járva lehet, hogy sokszor a közömbösség árjával szemben kell úsznunk.

A jelenlegi, közeli barátságaid segítenek Krisztushoz közelebb kerülni, vagy egyre távolabb sodródsz attól, hogy Megváltódat hűségesen kövesd? Vizsgáld meg jelenlegi kapcsolataidat, és távolodj kicsit el azoktól a barátoktól, akik nem táplálják a hitedet. Ha van olyan barátod, akinek a hite gyengül, imádkozz azért, hogy Isten készítsen el hamarosan egy bensőséges beszélgetést kettőtöknek.

 

Atyám, teljes szívemből követni akarlak. Segíts, hogy bölcsen válasszam meg a közeli barátaimat. Add, hogy az életem arra bíztassa a környezetemben élőket, hogy Téged minden erejükkel kövessenek. Ámen

 

/YouVersion/

 

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

Jakab – 2. hét / 4. nap

Jakab kihívás elé állítja a hívőket azzal a paranccsal, hogy szeresd felebarátodat akár magadat. A hívőknek szeretniük kell Istent egész valójukkal és mindennel, amit birtokolnak. Csak ekkor leszünk képesek felebarátaink szükségét a sajátunk elé helyezni.

Mit árul el Jézusról a környezetednek az áldozat, amit hozol és az adakozásod? Ha áldozatot hozva adunk a pénzünkből, az időnkből, a szeretetünkből, a képességeinkből és ajándékainkból másoknak, azt közvetítjük, hogy bízunk az Úrban, hogy gondoskodik, biztosítja, pótolja az odaszánt dolgokat. Arra mutat, hogy Ő tényleg a szívünk középpontja.

 

Atya Isten, Te bőkezűen gondoskodsz rólam, önzés nélkül teletöltöd életemet javaiddal. Uram, taníts meg nagyvonalúnak lenni, úgy adni, hogy ne számoljam az árát, és hogy áldozatot tudjak hozni anélkül, hogy elismerést vagy jutalmat várnék. Jézus nevében. Ámen

(Youversion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

 

Jakab – 2. hét / 2. nap

Jakab a cselekvő szeretet fontosságáról ír. Akkor hasonlítunk a legjobban Istenre, amikor adunk, megosztunk, vigasztalunk, imádkozunk és támogatunk másokat, akik nem tudják, vagy nem akarják ezeket viszonozni. Ez az önzetlen krisztusi cselekvés a bizonyíték arra, hogy Jézus követői vagyunk. Arra vagyunk elhívva, hogy visszatükrözzük és képviseljük Jézust azáltal, hogy hagyjuk, hogy az Ő önfeláldozó szeretete cselekedeteinken keresztül a környezetünkre áradjon.

A cselekedeteid, szokásaid és viselkedésed mit tanít Jézusról másoknak? Nem abban nyilvánul meg igazán a hitünk, ahogy elmondjuk, amiben hiszünk, hanem ahogy megéljük a hitünket. Ha nem vagyunk óvatosak, összekeverhetjük Isten igazságának ismeretét – Isten igazságának a megélésével.

 

Atya Isten, Te mindennap egyértelműen bizonyítod önzetlen szeretetedet irántam. Uram segíts, hogy szavakkal, cselekedetekkel és tettekkel egyaránt szeressek másokat. Uram, óvj meg attól a tévedéstől, hogy bár ismerem a Te szavadat, de nem engedelmeskedem neki. Add, hogy felismerjem azonnal azokat a tetteimet, viselkedéseimet, melyek hamis színben tüntetnek fel téged. Uram, taníts engem úgy szeretni, ahogy Te szeretsz. Jézus nevében. Ámen 

(Youversion)

Fordította: dr. Ferenczi Andrea