Tizenkét és fél éves.
Már nem kisfiú, de még közel sem férfi. Az életének egy olyan szakaszát éli, amikor ingaszerűen előre-hátra mozog, miközben várja – nem túl türelmesen –, hogy az elméje és a teste érjen még.
A maga módján független és kíváncsi, sosem pihennek a gondolatai. Mindent elolvas, ami a kezébe kerül, egyre többet és többet tanul az őt körülvevő világról. És ezzel együtt jár az, hogy felfigyel olyan dolgokra is, amikről még nem biztos, hogy szeretném, hogy tudjon.
Olyan erősen húzza, csábítja a kultúra egy bizonyos irányba. Ó, Atyám, vezesd őt a Te Utadra. Csak benned fogja megtalálni az igazi békét…
Védelmet.
Tisztaságot.
Célt.
Segítsd, hogy megtaníthassam neki, hogyan védje a szívét és a gondolatait. Taníts engem, hogy irányítani tudjam az enyéimet.
Még mielőtt a nap beragyogna egy új hajnalt, a gondolataimat már kísérti, hogy elkalandozzanak és megmártózzon azokban a figyelemelterelésekben, amiket a világ kínál. A szívem hűségéért folytatott harc már azelőtt tombol, hogy kiteszem a lábamat az ágyból. Az, ahol a harc véget ér – aminek megengedem, hogy belépjen – fogja meghatározni a választásaimat, a hozzáállásomat, a másokkal való interakcióimat, az engedelmességemet és végsősoron azt, hogy mennyire vagyok hasznos a Királyság számára.
Ezért mielőtt a figyelemelterelések elkezdhetnének bombázni engem, mielőtt túl hangos lenne a körülöttem lévő világ, ahhoz a Forráshoz fordulok, ami biztosan felkészít a harcra. Az Ő szavai töltik meg igazsággal a gondolataimat. Az Ő Szelleme ad olyan magabiztosságot és erőt, amit magamtól sosem tudnék produkálni.
És ott, Ő készít fel arra, hogy győztes legyek…
Ő adja a bátorságot ahhoz, hogy engedelmeskedjek.
„Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.” – Filippi 4:8
Ez a hozzáállást át kell ültetnünk a gyakorlatba is. Ahhoz, hogy megszabaduljunk valamitől, követnünk kell valamit.
’Nem’-et mondtam a fiamnak egy népszerű könyvre, amit „mindenki” olvas. Először nehéz volt a szíve, újra arra emlékeztették, hogy idegen ebben a világban. Ó, drága gyermek, milyen jól ismerem én is ezt az érzést. Az, hogy teljes szívvel Istent követjük, biztosan nem fog népszerűvé tenni minket ebben a világban.
De idővel, lassacskán, egyre inkább Rá fogunk hasonlítani.
És ahogy Isten erejéből a bátorság elkezdte elárasztani, kimondta a szavakat, amik miatt megérte a küzdelem…
„Köszönöm.”
Még a küzdelemben is, köszönöm Atyám, azt, ahogyan békét és életet adsz.
Köszönöm az örömöt, ami a nehézségek közepette is megmarad.
Köszönöm, hogy a Te Igazságod előhozza valódi énemet és megelégedést nyújt.
Köszönöm Istenem, hogy olyan állandóságot és szabadságot adsz, amilyet ez a világ sosem tudna kínálni.
Köszönöm, hogy amikor a gondolataimat a Te Szavaddal töltöm meg, ráébredek, hogy mi az igaz, dicséretre méltó, igazságos, tisztességes, szép, tiszteletre méltó, kiváló és dicséretes.
Megtalálok mindent, amire a szívem vágyik.
Megtalállak Téged.
Jézus, őrizd meg a szívünket! Védd a gondolatainkat már azelőtt, hogy elkezdődne a nap. Segíts, hogy bátran engedelmeskedjünk. Bármi áron…
„Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, és minden időben
engedelmesen tartsátok meg mindazt, amit parancsolt:
törvényeit, tanításait, rendelkezéseit és határozatait!”
- 5 Mózes 11:1Az Ő lábainál,
Whitney
Fordította: Szabó Eszter
