Miért fontos emlékezni Isten munkálkodására?

Miután Pál köszöntötte őket, részletesen elbeszélte mi mindent tett az Isten a pogányok között az ő szolgálata által. Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: „Látod, testvér, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan rajonganak a törvényért.” (Ap. Csel. 21:19-20)

Pál sokat utazott és egyik útja során eljutott Jeruzsálembe, ahol Jakabbal töltött el egy kis időt. Amíg Jakabbal és a vénekkel időzött, Pál tanúvallomást tett mindazokról a dolgokról, amiket Isten a cselekedett az ő pogányok felé történt szolgálata által. Biztos vagyok benne, hogy beszámolt a megváltásról, aminek szemtanúja volt, épp úgy, mint az Úrtól való védelemről és gondoskodásról, mialatt utazott és szolgálatokat tett az embereknek. Ne feledjétek, Pál útjai nem mindig voltak biztonságosak (2. Korintus 11:25-27).

Az ötlet, hogy megemlékezzünk mindarról, amit az Úr tett, olyasmi, aminek elvégzésére Isten gyermekei a kezdetektől elhívást kaptak.

Az emlékezésre való elhívás

Az Úr azt mondta az izraelitáknak, mikor az Egyiptomból való szabadulás után a sivatagban vándoroltak, hogy legyenek körültekintőek és emlékezzenek meg mindarról, amit értük tett az Úr. Az izraeliták az ígéret földjére készültek belépni, és Isten tudta, hogy könnyen el fogják felejteni az Istent, aki kimentette őket a rabszolgaságból, megóvta őket a vadonban, és aki elvezette őket az ígéret földjére.

Vigyázz és ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! (5. Mózes 6:12)

A Zsoltárok 77:11 versében Dávid az „Úr tetteiről” való megemlékezésről beszél, Lukács evangéliumának 22. fejezetében Jézus végrehajtja az úrvacsorát, mellyel megmutatta tanítványainak, miképpen emlékezzenek meg a haláláról. Jézus azt mondta: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19).

Miért fontos a megemlékezés?

Fontos, hogy rendszeresen megemlékezzünk arról, amit az Úr tett értünk és az ő gyermekeiért. Feledékenyek vagyunk. És amikor felejtünk, akkor elkezdünk panaszkodni. Elkezdjük vizsgálni az életünket és azt érezzük, hogy Isten nem igazságos velünk szemben, vagy éppen nem hallgatja meg az imáinkat. Ez pedig gyakran vezet önsajnálkozáshoz és Isten iránt dühhöz.

Isten életünkben végrehajtott csodálatos tetteinek elfelejtése egyfajta jogosultság érzethez vezethet, azt hisszük, hogy Isten kegyelme és megbocsátása jár nekünk, holott igazából nem is érdemeljük meg azt. Minden kegyelem.

A feledékenység azt is okozhatja, hogy féltékenyen tekintsünk Isten azon tetteire, melyeket más embertársaink életében fedezünk fel, míg inkább együtt kellene örvendeznünk velük.

Emlékezésünk Istennek a Szentírásban megőrzött vagy akár saját életünkben megtapasztalt tetteire megerősíti hitünket. Az erős hit könnyen fakadó dicsőítést szül és olyan imádságot, mely természetesen árad az ember ajkáról. Végső soron felkészültebbek leszünk arra, hogy mások hitét erősítsük, és magasztaljuk az Istent saját emlékezésünkön keresztül.

Egy napló vezetése jó módszer lehet arra, hogy megemlékezz mindazokról a tettekről, melyeket Isten a te életedben vitt végbe. Időről időre írd le az összes apró mozzanatot, mellyel az Úr munkálta és alakította szívedet, valamint saját és családod életét. Olykor-olykor olvasd újra ezeket a bejegyzéseket és emlékeztesd magad arra, hogy Isten sosem felejti el az Ő gyermekeit, hisz oly sok minden van, amiért dicsőítheted Őt.

Jézusra tekintve,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-importance-of-remembering-gods-works/

Fordította: Deézsi Kata

Reggeli emlékeztetők

A Róma 8:1-11 versei nagyon különösen kedvesek nekem. Naponként szükségem van az emlékeztetőre, hogy „már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek”, illetve „annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik”.

Többször van szükségem ezekre az emlékeztetőkre, mint azt elismerném. Akkor, amikor gyengének, megtörtnek és erőtlennek érzem magam. Sokszor érzem úgy, hogy nem tudom elvégezni a feladatomat, mert folyamatosan eszembe jutnak múltbeli bukásaim és azon gondolkozom, ez alkalommal vajon miért is történne bármi másképp. Vannak olyan napok, amikor emlékeztetnem kell magam arra, hogy az az erő, ami segített Jézusnak felkelni a sírjából, segít nekem is felkelni az ágyból. Olykor az is kész csodának tűnik, ha a lábam már azelőtt a földre ér, hogy elöntené az agyamat a stressz és a napi teendők rohama. A múltbeli bukások és a kihagyott lehetőségek helyet követelnek maguknak a gondolataimban és a szívemben is. Ezeket a negatív gondolatokat a Róma 8:1 segítségével le tudom győzni, szavai enyhülést hoznak a szívembe, hálát adva Istennek Szavaiért amint lányaimmal kilépek az ajtón.

Ezek az Igék arra emlékeztetnek, hogy milyen kétségbeejtően szükségem van arra, hogy a Szent Szellem ereje munkálkodjon az életemben, ha arra vágyok, hogy életemet ne magamért, hanem az Ő Nevéért éljem. Szükségem van az életemben Jézus jelenlétére, mert sokszor kísért a világi vágy anélkül, hogy egyáltalán észrevenném. Könnyen kísértésbe hoz, hogy azt akarjam, amire nincs szükségem, hogy olyan dolog után sóvárogjak, amik nem az enyémek, hogy más akarjak lenni, mint a nő, akinek Isten teremtett. A szívem csapong és nekem naponként vissza kell vezetnem az igazsághoz, Jézushoz, az otthonába.

Jobb és rosszabb napjaimon is visszatérek ezekhez az Igékhez, mert meglátom bennük, hogy Isten mennyire szeret engem. Ahelyett, hogy azt az ítéletet hozná, amit érdemlek, Isten kegyelmet ad nekem. Nem kell félnem, amikor Mennyei Atyámhoz járulok, mert tudom, hogy szeretettel és nem kárhoztatással tekint rám. Jézus kereszten elvégzett csodálatos munkája miatt sosem kell szembenéznem a bűneim miatti ítélettel. A következményekkel igen, de nem az ítélettel. Jézus kifizette múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneim árát is. Emiatt az igazság miatt Istenhez futhatok segítségért és megbocsátásért, nem kell elbujdosnom tőle szégyenemben és bűntudatomban.

A Róma 8:10-11 arra emlékeztet, hogy nem kell a saját erőmre támaszkodnom. Krisztus ereje bennem él. Bennem és benned is. Milyen fantasztikus gondolat!

Ugyanaz az erő, amely feltámasztotta Krisztust a halálból, képessé tesz elvégezni az Ő akaratát. Megerősít, ha emlékeztetőt kapok ebből az igazságból. Jobb és rosszabb napjaimon sem vagyok egyedül, Jézus mindig velem van. Bármi álljon is az utamba, Ő előttem megy.

„Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült bennünket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Ez pedig élő reménységet jelent a számunkra.”1 Péter 1:3

Szeresd nagyon Istent,

Forrás: https://lovegodgreatly.com/morning-reminders/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Hogyan emlékezzünk

Ó Isten, hallottuk a történeteket.
    Szüleink elmondták,
    mi tettél őseinkkel a régi időkben.”
– Zsoltárok 44:1

Szívesen emlékezünk vissza azokra az eseményekre, amelyeket a szeretteinkkel éltünk át, és ezért nagy becsben is tartunk mindent, ami ezekkel kapcsolatos: fényképeket készítünk, naplót írunk, felvesszük videóra, mert nem akarjuk, hogy feledésbe merüljön bármi vagy bárki.  

Néhány éve a férjemmel imanaplót kezdtünk vezetni. Felírtuk a sokféle imakérésünket, majd dátummal együtt, amire valamilyen választ kaptunk. Ez a napló segít visszaemlékeznünk mindarra, amit Isten tett, mégha a válaszok nem is azok lettek, mint szerettük volna.

Izráel története is Isten hatalmas tettei közé tartozik. Csodás módon óvta meg népét és gondoskodott róla. Isten tudta, hogy népe elég feledékeny, ezért valami kézzelfoghatót akart adni nekik (a 12 követ), ami segít nekik visszaemlékezni Isten hűségére, hatalmára, gondoskodására. Ez nemcsak azoknak szólt, akik átélték mindezt, hanem Isten azt akarta, hogy tisztán emlékezzenek vissza Isten csodás tetteire, és tovább is tudják adni gyermekeiknek és unokáiknak.

Mindannyiunknak nehezünkre esik észben tartanunk, hogy mit tett értünk Isten, és ez a lelki emlékezetkiesés gyakran panaszkodásban mutatkozik meg. A panaszkodás olyan szívről árulkodik, amelyik elfelejtette, hogy Isten miből mentett ki és merre vezet.

Fontos, hogy emlékezzünk.

Emlékezzünk, hogy honnan jöttünk.

Amikor panaszkodunk, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy nincs ínyünkre, amit Isten az életünkre vagy az adott napunkra szánt. Azt mondjuk ezzel, hogy jobbat érdemlünk, ami viszont azt jelenti, hogy elfelejtettük, valójában mit is érdemelnénk. Bűneink miatt csak ítélet járna, de Isten lenyúlt értünk a mocsokba, és kihúzott. Jézus nemcsak a bűn hatalmából mentett ki, de Isten haragja elől is. De Isten nem áll meg itt. Napról napra munkálkodik az életünkben. Gyógyít, meglágyítja a szívünket, mindent összhangba hoz, hogy a javunkat munkálja. Mi viszont sajnos édeskeveset foglalkozunk vele, és megfeledkezünk róla.

Tudatosan kell odafigyelnünk, mi mindent tesz értünk Isten, és hogyan gondoskodik rólunk. Ennek egyik módja a naplóírás. Írjuk le, milyenek voltunk korábban, és hogy milyenek vagyunk most. Írjuk le, miben növekedtünk, milyen imameghallgatásaink voltak, még ha nem is arra számítottunk, amit Isten válaszolt. Írjuk le, hogyan vészeltük át a nehéz helyzeteket. Az évek múltával lesz mire visszatekintenünk, ami segít meglátnunk Isten gondoskodását, és ami olyan bizonyság lesz, amit megoszthatunk a gyermekeinkkel is.

Emlékezzünk, hogy merre tartunk.

Akár könnyű és nyugalmas életünk volt, akár nehéz és összevissza, tartsuk észben, merre vezet Isten. Az örökkévaló Királyság felé tartunk. És bár néha nehéz eligazodnunk ezen az úton, nehézségek és bizonytalanságok szegélyezhetik, abban biztosak lehetünk, hogy végül minden nehézség és szomorúság véget ér, és az örök életben igazi örömünk lesz, soha véget nem érő békességgel és megelégedéssel, elképzelhetetlenül jól fogjuk magunkat érezni, és végre helyreáll mindenkivel a kapcsolatunk, de legfőképp a Megváltónkkal.

Ezért is utal Pál a nehézségekre úgy, hogy „könnyen elviselhető szenvedés”. Hogy is mondhat ilyet? Mert távolabb lát, mint ami az itt és most. Naponta visszaemlékezik, hova vezeti Isten őt és a többi hívőt. Nekünk is tudatosan kell emlékeznünk, hogy „ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, örökké megmarad”. (2 Korinthus 4:17-18)

A naplóvezetés tehát nagyszerű segédeszköz lehet abban, hogy ne tévesszük szem elől, merre akar Isten vezetni. Mi vár ránk az örökkévalóságban? Hogyan ad reményt ez a tudás, és hogyan tűnhetnek a megpróbáltatásaink kicsit könnyebbnek ennek fényében?

Találjuk meg a módját, hogyan tudjuk észben tartani, mennyire szeret Isten, és miben nyilvánul meg ez a szeretet. Nagy megerősítést jelent majd a hitünkben!

Jézusra nézve:

Jen

Forrás: http://lovegodgreatly.com/learn-to-remember/

Fordította: Greizer Zsófia

Járj győztesen! – Józsué könyve – 1. hét / 5. nap

Emlékezz, mit tett érted Isten

Olvasd el:  Józsué 4:1-7; Zsoltárok 78:2-4; Zsoltárok 44:1

IMÁK:  Józsué 4:6-7; Zsoltárok 44:1

További olvasmány – Józsué 4:8-14

Három gyermek édesanyja vagyok. Ezért amikor hallom, hogy „valakinek olyan az emlékezőtehetsége, mint egy aranyhalnak”, rögtön a „Némó nyomában” című mesére asszociálok. Némó barátja, Szenilla rögtön elfelejti, amit mondott. Rövidtávú memóriakiesésben szenved. Ahogyan mi is.

Mi három másodpercnél lényegesen hosszabb időre tudunk visszaemlékezni. De legyünk őszinték! Feledékenyek vagyunk és könnyen kimegy a fejünkből mi mindent tett értünk Isten.

Józsué nem akarta, hogy a nép elfeledje, mit tett értük Isten. Kettéválasztotta a Jordánt, ahogy negyven évvel azelőtt kettéválasztotta a Vörös-tengert is! Miközben olvasom, felötlik bennem, hogy is lehetne ilyesmit elfelejteni? De Isten az én életemben is tett hatalmas dolgokat. És mégis, a kétség és a küzdelem idején elfelejtkezem erről, ahelyett, hogy abba kapaszkodnék, hogy eddig is mi mindent vitt véghez értem Isten.  

A kövek, amiket ez a tizenkét férfi hordozott, emlékeztetőül szolgált nekik és gyermekeiknek is. Hagysz hátra emlékeket a következő nemzedéknek? Figyelsz Isten csodáira és emlékezel rájuk, megosztod őket gyermekeiddel és unokáiddal, hogy ők is tudják, milyen nagy a mi Istenünk? Sosem túl késő elkezdeni beszélni arról, hogy mit tett az életünkben Isten.

Mennyei Atyám, dicsérlek Téged azért a sok dologért, amit eddig elvégeztél az életemben. Köszönöm azokat az alkalmakat, amikor megsegítettél, és hogy törődsz velem. El akarom raktározni ezeket és nem csupán észben tartani őket, hanem megosztani is a következő generációval. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Mindenért adjatok hálát – 1. hét / 2. nap

Emlékezni és hálásnak maradni

Hajlamosak vagyunk felejteni. A holnap miatt aggódunk, és közben elfelejtjük, hogy Isten mindig bőségesen gondoskodott rólunk. Ismeri a szükségeinket és hallja a kiáltásunkat. Azok, akik Benne bíznak semmi jót nem fognak nélkülözni.

Ha éppen a pusztaságon mész keresztül, tudd, hogy nem vagy egyedül. Isten megy előtted. Át fog segíteni ezen az időszakon. Utazásod minden egyes lépését Ő egyengette, és továbbra is mutatja majd az utat neked. Ő a Gondoskodó és a Védelmező.

Tekints ma vissza, és emlékezz, hogy milyen messzire jutottál már az Úrral! Köszönd meg, hogy nem ugyanaz az ember vagy, aki egykor voltál. Dicsőítsd Őt azért, mert felfedte előtted az Ő jóságát és kegyelmét miközben hívő szíveddel előrefelé haladtál. Határozd el, hogy megmaradsz a hitnek ezen a kalandos útján Istennel!

Istenem, köszönöm, hogy hűségesen vezetsz minket, és erőt adsz nekünk az élethez! Annyira meg vagyunk áldva, hogy Társunk vagy a mindennapokban! Segíts, hogy életünk minden egyes napján követhessünk Téged! Ámen.

(YouVersion)

Fordította: Szabó Anna