Mikeás könyve – 4. hét / 4. nap

Olvasd el: Mikeás 7:8-13

IMÁK: Mikeás 7:8-9

Mikeás tudta, hogy ellenségeik nem fognak örökké uralkodni. Bízott Istenben és tudta, hogy a feléjük közelgő sötétség ellenére, a jövőben újra világosságot látnak majd. Isten lesz az ő világosságuk. Júda felveszi a harcot hatalmas ellenségével. De ki lenne hatalmasabb Istennél?

Ezek az Igék a Zsoltárok 27:1-3-ra emlékeztetnek: „Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló, ugyan kitől féljek? Erős váram az Örökkévaló, miért félnék bárkitől? Ha rám támadnak a gonoszok, hogy elevenen felfaljanak, ők fognak megbotlani és elesni. Ha ellenség tábora vesz körül, akkor sem félek, ha háborút indítanak ellenem, akkor is bízom én!”

Kitől kellene félnünk? Van egy hatalmas ellenségünk, aki folyamatosan azon gondolkozik, hogyan árthatna nekünk. Rengeteg terve van, amiket különböző módokon használ fel ellenünk. De a Sátán egy legyőzött ellenség. Fegyverei nem uralkodhatnak felettünk. Az Úr a mi világosságunk és Szabadítónk, nem kell félnünk!


Ó, Uram, legyőzted földi ellenségeimet, akik rosszat tettek ellenem és legyőzted  szellemi ellenségemet is. Köszönöm, hogy világosságot hoztál a sötétségbe. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/ Fordította: Szabó Eszter

Hazugság helyett igazság – 1. hét / 2. nap

Sátán gyűlöli Istent és az Ő népét

Olvasd el!: ApCsel 13:10; Jelenések 12:10; 2 Thesszalonika 3:3

IMÁK: Jelenések 12:10; 2 Thesszalonika 3:3

Tudtad, hogy van egy ellenséged? Hatalmasabb, mint bármilyen hadsereg vagy politikai ellenfél, Sátán háborúzik Isten és az Ő követői ellen. Tele van csalással és ezt a jellemvonását fogja felhasználni, hogy másokat elhúzzon Jézus követésétől.

Habár van egy ellenségünk aki ellenünk dolgozik, Isten a mi oldalunkon van. A 2 Thesszalonika 3:3 szerint hűséges az Úr, aki megőriz minket a gonosztól. Krisztus legyőzte Sátánt halála, feltámadása és mennybemenetele által, mert nem adott jogot Sátánnak, hogy megvádolja a hívőket. Ennek következtében nem kell félnünk.

Békéd lehet, tudván, hogy Krisztus legyőzte a vádló terveit.

 

Mennyei Atyám, tudom, hogy van egy ellenségem ebben a világban. Segíts, hogy emlékezzek, hogy Krisztus által már győztem. Köszönöm a megbocsátást Benne. Könyörgöm, hogy segíts inkább győzelemben járni, mint félelemben. Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/

 Fordította: Herceg Nóra

A megbocsátástól való félelem

Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!” – Róma 12:21

Csendes lány vagyok, aki mindig csendes életre vágyott. Szeretem a bizonyosságot, az állandóságot. Az életet, ami mentes a drámáktól, konfliktusoktól és a káosztól. A szabályok egyszerűek voltak. Ne piszkálj és én sem foglak piszkálni téged.

Azonban az, hogy újjászülettem Isten családjába, mindent megváltoztatott. Mivel a világ utálja mennyei Atyámat, így engem is utál. Most már én is részese vagyok a belső lelki háborúnak, ami a világ összes lelkéért hevesen folyik. Attól függetlenül, hogy akarok-e harcolni vagy sem, a csata végül engem is elér.

Ez a lelki háború, melynek mindnyájan a részesei vagyunk, van, hogy árulás, elutasítás, szívfájdalom vagy fizikai fájdalom formájában jelenik meg. Számos barátomat elveszítettem és sok ellenséget szereztem. De az Ő szeretete miatt kitartok.

Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!” – Róma 12:21

A Biblia egyik legkeményebb tanítása a Római levél 12. fejezetében van. Ez a fejezet egy mesterkurzus a kereszténység gyakorlatáról és bemutatja azokat az igazi jeleket, melyek a Jézust követőket jellemzik. A mai szakasz azt mondja: “győzd le a jóval a rosszat.” Mit jelent legyőzni a rosszat?

Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket!” – Róma 12:14

Ha valaki rosszul bánik veletek, ne álljatok bosszút rajta! Arra törekedjetek, amit mindenki jónak és nemesnek tart! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek! Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.” Sőt, ha éhezik ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert olyan ez, mintha izzó parazsat tennél a fejére.” – Róma 12:17-20

Még aközben is, hogy ezeket az Igéket olvasom, össze kell szorítanom a számat. Érzem, ahogy elnehezedik a szívem és a körülötte lévő falak elkezdenek növekedni. Azokra gondolok, akik bántották a testemet, akik manipulálták a gondolataimat, akik szándékosan összetörték a lelkemet. Megbocsátani az ellenségeimnek. Imádkozni értük. Áldani őket. Ez túl nehéznek tűnik. Bonyolultnak. Ijesztőnek.

Hogy teljesen őszinte legyek, ezekről a versekről csak a számat jártattam. Az én verziómban az ellenségek áldása azt jelentette, hogy teljesen kizárom őket a gondolataimból, közönyös vagyok arra, hogy léteznek és kerülöm őket, mint a pestist. De Istennel a közömbösség nem opció. Vagy úgy szereted, ahogy Isten szereti, vagy nem is szeretet az.

„Nektek mondom, akik hallgattok rám: szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket! Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket! Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is!” – Lukács 6:27-29

El kell, hogy áruljak nektek valamit hölgyek. Ezek az Igék megrémisztenek engem. A megbocsátás rémiszt meg. Tudom, hogy igaz. Tudom, hogy Isten rendelte el. Tudom, hogy a megbocsátás Isten áldását hordozza, az Ő békéjét, az Ő örömét. És nekem igazán szükségem van ezekre. Tényleg, komolyan meg akarok bocsátani. És mégis küszködök vele.

Valójában a megbocsátással való küzdelmem olyan félelmekben jelenik meg, melyekről eddig nem is tudtam:

  • Félek teljesen kitárni a szívemet az új fájdalom, a szívfájdalom és csalódás fenyegetése miatt.
  • Félek, hogy ha megbocsátok, akkor gyengének fogok tűnni és emiatt még kevésbé fognak tisztelni és becsülni.
  • Félek, hogy ha túl sokat adok önzetlenül, akkor kevés szeretet jut nekem.
  • Félek, hogy nem vagyok kész a megbocsátás feladatára… hogy nem vagyok elég “lelkileg”, nem vagyok elég fegyelmezett vagy elég jó ahhoz, hogy Isten használjon.

De Isten annyira hűséges. Beáll a félelmeim középpontjába és leleplezi ezeket a hazugságokat a fényével, és ennél a fénylő sugárnál csak az Ő igazsága állhat meg.

Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik.” – Lukács 6:32-33

Isten igazsága ez: téged és engem nem az határoz meg, ami velünk történt; nem a fájdalom, amit átéltünk, nem a nehézségek, melyeket kiálltunk, nem a félelmek, melyekkel szembenézünk. Minket egy dolog azonosít: hogy a világmindenség Királyának bocsánatot nyert leányai vagyunk!

És mivel az Ő leányai vagyunk, Isten akarata az az életünkre nézve, hogy szeressünk, még akkor is, ha fáj.

Azt szeretném, ha a testem “bűnmentes” terület lenne. Nem csak a saját bűneimtől mentes, hanem az ellenem elkövetett bűnöktől is. Nem vettem észre, hogy azzal, hogy elutasítom a megbocsátást, mások bűnét őrzöm a szívemben és az elmémben.

A bűneik (melyekhez a haragtartással makacsul ragaszkodtam) romlott gyümölcsöket teremtek az életembe, amik nem csak engem romboltak, de a férjemnek és a gyerekeimnek is ártottak. Az egyetlen választásom az volt, hogy Isten felfedje és kivágja ezeket, azonban minden műtét fájdalmas.

Amikor a megbocsátással küszködök, Isten arra tanít, hogy álljak bele abba a feladatkörbe, amibe Ő helyezett… álljak szilárdan, büszkén és merészen. Hogy szeressek kitartóan és ragyogjak, mint senki más. Istent sérteném meg azzal, ha meghátrálnék a bőséges szeretet elől, amit Ő ígér nekem és rajtam keresztül.

Nehéz, de Istenért megéri.

Isten arra vágyik, hogy leányait erőteljesen használhassa a világi gonosz ellen folytatott harcban a szeretete által. Mi vagyunk napjaink természetfeletti szuperhősei! És mivel a mi Istenünk minden gonosznál hatalmasabb, a szeretetünk hangosabban fog beszélni minden gonosznál.

Erre emlékszem, amikor olyan szeretetre vagyok elhívva, ami fáj. Erre emlékszem és Jézusba kapaszkodok. Bár csendes lány vagyok, hangosan szeretek!

Bezélgessünk: Vannak félelmeid vagy aggodalmaid az ellenségeid szeretetével, nekik való megbocsátással kapcsolatban? Hogyan tudunk imádkozni érted, hogy legyőzd jóval a rosszat?

 

Béke és kegyelem neked,

Terria

 

Terria az amerikai SZNI bátorító és közösségi média csoportjaiban szolgál. Férjével együtt Virginia államban élnek, és két egyetemista lány büszke szülei. Élete célja, hogy az ezredfordulón született nők szívében felélessze a vágyat, hogy megragadják Isten igazságát, és ragaszkodjanak is hozzá. Leggyakrabban zsúfolt kórházakban bukkan fel, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és ő is elmondja nekik, mit végzett Isten az ő életében. Ugyan néha elég összevisszának tűnik az élete, Terria mégis látja Isten erejét és szeretetét, amivel körülveszi őket.

 

Fordította: Virág Eszter

Forrás: https://lovegodgreatly.com/fear-of-forgiveness/

3. hét / 5. nap – Bölcsesség a kapcsolatokban: …hogy szeressük ellenségeinket

„Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet.” Példabeszédek 25:21

A Példabeszédek 25:21-ben Salamon, akit úgy ismerünk, mint „a valaha élt legbölcsebb ember”, első kézből mutatja meg azt, hogy hogyan lehet jól szeretni az embereket, és hogyan néz ki, amikor ezt a gyakorlatba is átültetjük. Minden egyes hívőt egy kihívás elé állít, amikor azt mondja, hogy nem csupán a barátainkat kell szeretnünk, hanem az ellenségeinket is. Mélyen, legbelül ennek még a gondolatától is mindannyian felsóhajtunk, és megpróbáljuk megmagyarázni, hogy miért is olyan nehéz azt a bizonyos személyt szeretni. Salamon szavai itt arra hívják fel a figyelmet, hogy cselekvő módon szeressünk, vagy ahogy én szeretem mondani, két lábbal a földön járva.  21. versben azt mondja: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet.” Vagyis ne csak mondd, hogy szereted, hanem töltsd meg a szavakat értelemmel, és szereteted nyilvánítsd ki tettekben!

A társadalmat manapság elárasztják az egymásnak ellentmondó vélemények és az ellenséges viselkedés. Ezt látjuk magunk körül: a kapcsolatainkban, szellemi és politikai értelemben… bárhol. A kihívás, hogy szeressünk másokat más és más formában jelenik meg. Olyan emberek formájában, akik lekezelnek, vagy nem kedvelnek minket, akik nem hisznek abban, amiben mi hiszünk, akik nem úgy beszélnek, mint mi, akiket nem úgy „neveltek”, mint minket, vagy akik csak egyszerűen nem jól bánnak velünk. Talán rengeteg óriási különbség van a kereszténység és más vallások között, de a kereszténység páratlansága abban áll, hogy ez a vallás bátran felemeli a szavát amellett, hogy szeressük ellenségeinket. Egy olyan világban élünk, amely folyamatosan azzal traktál minket, hogy kit és hogyan szeressünk, egy adok-kapok alapú evangéliumot hirdetve. A környezetünk arra ösztökél minket, hogy csak azokat szeressük, aki azt viszonozzák, hogy csak a saját barátainkhoz legyünk hűségesek, hogy csak azokhoz forduljunk szeretettel, akik egyetértenek velünk, vagy akik kedvesen viselkednek velünk. De a Biblia egy másfajta megközelítésről beszél, és arra kér minket, hogy mindenkit szeressünk, még az ellenségeinket is.

„Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet. Mert parazsat gyűjtesz fejére, és az Úr megfizet neked.” Példabeszédek 25:21-22

A szeretetnek megvan az a tulajdonsága, hogy úgy átjárhatja egy ember szívét, ahogyan semmilyen más erő nem képes, kiváltképp akkor, ha az meg nem érdemelt szeretet. A Biblia itt egy metaforával él: ahogyan a fémeket parázs alá temetik, hogy megolvasszák, úgy a szívet is meglágyíthatja egy kis kedvesség. Az ellenség fejére gyűjtött parázs arra a kínzó bűntudatra utal, melyet ellenségünk érez majd akkor, amikor ebben a ki nem érdemelt eljárásban részesítjük. Semmi sem képes úgy megváltoztatni egy ember szívét, mint ha olyan szeretetet kap, amelyért nem dolgozott meg. Ez a téma többször előfordul az Újszövetségben is:

„Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek? Nem ugyanazt teszik a vámszedők is? (Máté 5:46)

„És ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.” (Lukács 6:33)

„Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket, áldjátok, ne pedig átkozzátok!” (Róma 12:14)

 „Ne örülj, amikor ellenséged elesik, és ne vigadjon szíved, amikor megbotlik!” (Példabeszédek 24: 17)

 Megkísértett-e már valaha a gondolat, hogy magadban örülj annak, ha egy általad kevéssé kedvelt személy megbukott, vagy valamilyen kalamajkába keveredett? Amikor a nehézségeiről hallottál, talán eszedbe jutott, hogy „Ezt aztán megérdemelte!” vagy „Na, most jól megkapta!”. De Isten szeretete nem így reagál. A vágyunk, hogy örüljünk az ellenségeink kárának egyszerűen nem tükrözi Isten természetét. A Korinthusiakhoz írt első levélben azt olvassuk, hogy a szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. A nyugalom és az erő akkor árad majd szét a szívedben, ha elkezdesz áldásokért imádkozni az ellenségeid életében. Ahelyett, hogy örülnél a bukásaiknak, imádkozz azért, hogy sikeresek legyenek abban, amit csinálnak! Ez két dologról árulkodik: az egyik, hogy az Isten szerinti döntést hozod meg akkor is, ha ez teljesen ésszerűtlen; a másik pedig, hogy azt mondod: Uram, a Te kezedbe helyezem őket, és hiszem, hogy Te igazságos és hűséges vagy mindenkihez.” Az, hogy miként reagálunk más emberek nehézségeire és áldásaira rengeteget elmond a mi saját szellemi érettségünkről.

De joggal kérdezed, hogy hogyan lehet szeretni az ellenségeinket?

„Az egyetlen esélyünk arra, hogy szeressük ellenségeinket az, ha új teremtések vagyunk Krisztusban. Az egyetlen esélyünk arra, hogy Krisztusban új teremtéssé váljuk az, ha az Ő Fiának halála által megbékélünk Istennel.” – John Piper

Leegyszerűsítve: azért szeretünk másokat, mert Ő hamarabb szeretett minket. Azt a parancsot kaptuk, hogy szeressünk minden logika és ésszerűség ellenére, ez pedig azt jelenti, hogy nincs kifogás! Persze ezt sokkal könnyebb mondani, mint csinálni, de én hiszem, hogy az engedelmes szív, és a Szent Szellem megerősítése által ez egy magasabb rendű elhívás része lehet, amelyet lehetőségünk van megélni. Ha így szeretjük az embereket, akkor az néha meghaladja majd az értelmünket. Nem mindig arra vagyunk elhívva, hogy valamiért szeressünk, hanem néha azért, hogy valami ellenére. Végtére is erről szól mindannyiunk megváltásának története. Krisztus először szeretett minket még akkor is, amikor a szívünk ellene lázadt; amikor az ellenségei voltunk. Ő sosem fog minket olyasmire kérni, amit Ő maga nem tudott megcselekedni, és vajon tudnánk-e Jézusnál jobb példaképet találni? Az ő szerelme az, ami igazán bűnbánatra vezethet minket. A Róma 5:10 így szól: „Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az Ő Fiának halála által, mennyivel inkább megtartatunk az Ő élete által, miután megbékéltünk vele!”

Ő akkor is szeretett minket, amikor a legsötétebb időket éltük, és cserébe annyit kér, hogy mi is szeressünk.

Szeress nagyon. Szeress mélyen. Szeress jól… szóban és tettekkel egyaránt.

Örökké hálás szívvel az Ő felfoghatatlan kegyelméért,

Meshali

Meshali Mitchell egy jelenleg a texasi Dallasban élő fényképész, aki bármikor kapható egy kis világkörüli utazásra. Legjobban a Krisztusért égő szíve, és az emberek iránti szenvedélye az, ami jellemzi. Úgy hiszi, hogy az életet az olyan apró dolgok teszik csodálatossá, mint egy jó könyv, egy hinta, esetleg egy kis rágcsálnivaló. Meshali képeit, és a képek mögött rejlő szívet megtalálhatjátok az Instagramon (@meshali) és az oldalán (www.meshalimitchellphoto.com)

 

Fordította: Szabó Anna

Forrás: http://lovegodgreatly.com/call-love-enemies/