Bűnös

Sosem felejtem el mikor először éreztem igazán bűntudatot. Általános iskolás voltam és egyik barátommal piszkáltuk az egyik osztálytársunkat, elvettük a kulacsát és elrejtettük az osztályteremben. Egy idő után a kisfiú megunta buta játékunkat és elmondta a tanárnak, hogy valaki ellopta a kulacsát. A barátom és én szenvedélyesen esküdöztünk, hogy semmi közünk a kulacs eltűnésének rejtélyes esetéhez. Tanárunk hitt nekünk és mi úgy gondoltuk, sikeresen megúsztuk a büntetést. Aznap éjjel az ágyamban fekve elöntött a bűntudat. A gyötrődésem olyan terhessé vált, hogy nem volt mit tenni, be kellett vallani az igazat. Könnyek között mentem le a lépcsőn és elmondtam a szüleimnek, hogy bűnös vagyok.

Gyakran mesélem el ezt a történet, mint vicces példáját annak, hogy a gyerekek milyen mély bűntudatot érezhetnek „kis” bűnök miatt. De akkor valami nagyon komoly történt a szívemben: mélyen belül rájöttem, hogy van bennem valami, ami hajlik a rosszra.

Valami velünk született dolog sugallja, hogy a világ nem olyan, amilyennek lennie kéne: benne van a sötétség, a gonosz, a bántalmazás és az igazságtalanság. Érezzük azt is, hogy mi sem olyanok vagyunk, amilyennek lennünk kéne: gonosz dolgokra vágyunk, szándékosan hozunk rossz döntéseket és olyan dolgokat teszünk, amivel megbántunk másokat. Bár eltérő körülmények között nőttünk fel, mindannyian tudjuk, milyen bűnösnek érezni magunkat.

Az evangélium Jézus Krisztusról szóló ígérete nélkül a Jelenések könyve 20:12-13 rettentő prófécia lenne a bűnös embereknek. Azonban, ha a Jelenések könyvének 20 és 21 fejezetében lezajlódó eseményeket azon az igazságon keresztül szemléljük, miszerint Isten megítéli és legyőzi a gonoszt a világban – ezek a versek azt mondják, hogy a hitetlenek fognak tetteik alapján ítélet alá esni. Még a „legjobbak” is joggal félnek Isten ítéletétől, hiszen az Írás egyértelműen kijelentette, hogy egyikünk sem tett annyi jót, hogy pozitív ítéletben reménykedhessen.

Azonban ez a félelmetes ígéret teljesen másképp hangzik azok számára, akik bizalmukat Krisztusba helyezik: Ő önmagát helyezte ítélet alá és adta át magát a mi bűneinkért.

Jézus a valaha élt egyetlen ember, aki valóban igaz volt a tettei alapján és mégis átvállalta a büntetést, amit mi érdemeltünk ki. Mivel Jézus olyasmiért esett ítélet alá, amit nem követett el, mi megmenekültünk tetteink ítélete elől.

Ahogy azt Máté evangéliumában olvastuk, nagy hangsúly van Barabbás emberi természetén és bűnein. Azt olvashatjuk, hogy „hírhedt bűnöző” (27:16) volt. Átlagos ember volt, neve azt jelenti, hogy az „apa fia”, általános leírás, bárkire alkalmazható. Jézust helyette büntették: azt, aki olyan ártatlan volt, hogy azt Pilátus felesége is felismerte (27:19), azt, aki nem csak egy valamilyen „apa fia” volt, hanem a Mennyei Atya Fia. Barabbás egy történelmi alak, aki megúszta a büntetést, mert a tömeg Jézust akarta. Emellett azt is kiábrázolja, amilyen helyzetben vagyunk mi is mind: büntetésünk átvállalva, mert Jézus átvette a helyünket.  

Sokan érzünk letaglózó bűntudatot vétkeink miatt, melyek sokban különbözhetnek az elcsent kulacs esetétől. Éjszaka ébren forgolódunk, mert megbántottunk másokat vagy magunknak ártottunk olyan módon, hogy nem is tudjuk elképzelni, milyen lehet megbocsátást nyerni.

Vannak köztünk olyanok, akik a mások által nekik okozott fájdalom miatt gyötrődnek: hogy tud Jézus annak is megbocsátani, aki őket bántotta? Az evangélium nem tűnik annyira jó hírnek, ha feloldozza az ellenünk elkövetett borzalmas bűnöket is.

Az ezen nézőpontok közötti feszültség teszi a Jelenések könyve 20:12-13-t olyan meglepően jó hírré: megszabadultunk tetteink méltó ítéletétől, mert Jézus átvette a büntetést. Istenünk nem veszi félvállról a gonoszt. Nem úgy érte el a megváltásunkat, hogy nem vesz tudomást a vétkeinkről, hanem, hogy magára vette fájdalmunkat és büntetésünket.

A mai olvasmányunk Máté evangéliumából ezekkel a szavakkal zárul: „elvezették, hogy keresztre feszítsék” (27:31). Nem olyan Istent imádunk, aki figyelmen kívül hagyja a gonoszt és a szenvedést; olyan Istent imádunk, aki olyannyira meg akart bennünket váltani, hogy bűneink következményét magára vette.

Forrás: https://lovegodgreatly.com/guilty/
Fordította: Szabó Eszter
Kép: Gergely Csilla

Mikeás könyve – 4. hét / 2. nap

Olvasd el: Mikeás 6:9-15, Jób 40:1-9

IMÁK: Jób 40:8-9    

Mikeás újra rámutat a nép bűneire. Ma arról számol be, hogy a kereskedők és az árusok hamis súlyokat és pontatlan mérlegeket használtak. Kirabolták a szegényeket és a szűkölködőket azért, hogy még nagyobb vagyonhoz jussanak. 

Talán mi nem vesszük észre az ilyen csalásokat, de Isten igen. Láttuk, hogyan visel gondot a szegényekre, így tudhatjuk, hogy nem hagyja figyelmen kívül ezt a bűnt sem. A kereskedők kihasználták a népet, amikor túlzó árakat szabtak, de azt aratják, amit vetettek. Ez egy alapvető igazság, amivel Isten Szavában (Galata 6:7-8) találkozhatunk. Istennel nem lehet a bolondját járatni.

Amit vetsz, azt aratod. Mit vetsz? Mi lesz a gyümölcsöd? A gazda, aki búzát vet, búzát és nem almát akar aratni. A cselekedeteik miatt ezek a gazdag emberek nem lesznek elégedettek, amikor aratnak. Nem lesz olajuk, sem boruk, hiába vannak olajfáik és szőlőik. Rosszat tettek másokkal, ezért velük is rossz dolgok fognak történni.

Drága Istenem, segíts, hogy óvatosabb legyek a dolgokkal, amiket vetek. Segíts, hogy mindennel, amim van a Szent Szellem dolgait mozdítsam előre, hogy bőségesen arathassak a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen. 

/YouVersion/

Fordította: Szabó Eszter

Mikeás könyve – 2. hét / 4. nap

Olvasd el: Mikeás 3:9-12, Zsoltárok 82

IMÁK: Zsoltárok 82:2         

Jeruzsálemre ítélet várt, mert egy olyan hellyé vált, ahol az igazságot elferdítették. A vezetők, a papok és a próféták mind különféle bűnöket követtek el, mégis úgy tettek, mintha Isten akaratát követnék. Mindent a haszonért és a saját érdekeikért tettek, mégis olyan színben tüntették fel magukat, mintha az Úrnak szolgálnának.

Engedetlenségük eredménye az lett, hogy Jeruzsálem, a Szent Város, elpusztult. A templomot lerombolták, az embereket pedig fogságba vitték. A Jeremiás Siralmai 4:13 tanúsága szerint ez „prófétáinak bűne miatt, papjainak vétke miatt történt.” Képtelenek voltak elhinni, hogy az ellenség át tud törni Jeruzsálem kapuin. Nem akarták elhinni, hogy Isten Szent és az Ő népével kötött szövetségének feltétele az engedelmesség.

Ha valami elromlott, akkor azt gyökeresen kell elpusztítanunk. Lehet, hogy ez fájdalmas, de ez az egyetlen módja, hogy jól csináljuk. Ha üszkösödés üti fel a fejét a testben, akkor a fertőzött területet el kell távolítani annak érdekében, hogy megmentsük az egész testet. Ugyanezt kell tennünk a bűnnel is. Gyökerestül kell kitépnünk azért, hogy olyan életet éljünk, amely tetszik Istennek.

Mennyei Atyám, segíts meglátnom a bűneimet, megvallani őket, és kiszakítani őket az életemből. Nem akarok úgy tenni, mintha szent életet élnék, hanem szent akarok lenni, mint ahogy Te is Szent vagy. Segíts, hogy olyan életet éljek, amely a tetszésedre van! Jézus nevében, Ámen.

/YouVersion/ Fordította: Szabó Anna

Jónás könyve – Szeresd a szeretetre nem méltókat – 3. hét / 2. nap

Isten nem akarja, hogy bárki elvesszen

Olvasd el: Jónás 3:4-6

IMÁK: 2 Péter 3:9

Elképzelem Jónást, mennyire csodálkozott, mikor látta, hogy Ninive népe hogyan reagált Isten üzenetére. Ninive emberei böjtöltek, úgy gyászoltak, mintha valaki meghalt volna. Nagy bizalommal tértek meg Istenhez, komolyan vették bűneiket és tudták, hogy az Ő kegyelmére és megbocsátására van szükségük.

Bevallom, voltak gondjaim Isten időzítésével. 16 évig imádkoztam a családom megtéréséért, de egyikük sem fogadta el Krisztust megváltójaként. Édesapám másfél éve halt meg, és bár tudom, hogy hallotta az evangéliumot, fogalmam sincs, hogy megtért-e. A világ legkedvesebb embere volt, és mikor láttam, hogy nála kevésbé kedves emberek átadják az életüket Jézusnak, elszorult a szívem.

Ez történt Jónással is. Nem gondolta, hogy a niniveiek megérdemlik, hogy megtérjenek. De arra vagyunk elhívva, hogy megosszuk Jézust mindenkivel. Elfelejtjük, hogy a mi feladatunk megosztani a jó hírt (Máté 28:19), de a Szent Szellem munkája meggyőzni a világot a bűnről (János 16:8). Elfelejtettem – Jónáshoz hasonlóan -, hogy édesapámnak és a világ legkegyetlenebb gyilkosának egyformán szüksége van Jézusra, és Isten megváltásra szoruló bűnösökként tekint az emberekre, függetlenül attól, hogy emberi mérték szerint mennyire jók vagy rosszak.

Nehezedre esik megosztani az evangéliumot bizonyos emberekkel? Úgy gondolod, hogy egyes emberek inkább „megérdemlik” a megváltást, mint mások? Kedves barátnőm, mindannyian bűnösök vagyunk és mindannyiunknak Jézusra van szükségünk. Dicsérjük Istent azért, mert az Ő akarata az, hogy senki se vesszen el!

 

Uram, segíts emlékeznem, hogy a megváltás Tőled van, az én felelősségem az, hogy beszéljek Rólad másoknak, megosszam az örök élet ajándékának hírét mindenkivel. Ámen.

/YouVersion/

Fordította: dr. Ferenczi Andrea

1. és 2. Timóteus – 1. hét / 4. nap

Annyiszor előfordul, hogy megvetjük azt, akik azelőtt voltunk, mielőtt Krisztus megmentett minket, de az igazság az, hogy Isten az „előtteket és utánokat” is az ő dicsőségére tudja használni. Az átformáló munka, amit Isten Pál életében végzett, teszi a bizonyságát erőteljessé. Ez másokat bátoríthat és reményt adhat. Ha Krisztus képes volt egy olyan embert, mint Pál, aki egyszer a keresztények üldözője volt, prédikátorrá tenni, – egy olyan embert, aki egykor keresztényeket üldözött, misszionáriussá tenni, – akkor ott van remény arra, hogy Isten ezt a mi életünkben is meg tudja tenni.

Barátom, ne vesd meg azt, aki Krisztus előtt voltál. Mint Pál, oszd meg az „előtte és utána” bizonyságot. Ha ezt teszed, másokat is bátorítani fog arra, hogy azt a csodás munkát, amit Isten benned elvégzett, elvégezheti bennük is.

Drága, Jézus!

Köszönöm a türelmet az életemre nézve. Köszönöm, hogy nem aszerint nézel, amilyen vagyok, hanem helyette a szereteten, kegyelmen keresztül. Köszönöm a türelmedet, amivel folytatod bennem a munkát. Ámen.  (YouVersion)

 

Fordította: Gönczy Anna