Minden, amit keresztyénként hiszünk, egy igazságon alapszik: azon, hogy Jézus feltámadt a halottak közül.
Engedd, hogy egy pillanatra eltöltsön téged is ez az igazság! A mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül! Mohamed még mindig a sírjában nyugszik, ahogy Buddha és Joseph Smith is, csakúgy, mint annyian mások, akik tévtanokat hirdettek. Egyikük sem volt hatalmasabb a halálnál.
Jézus az egyetlen, aki nemcsak meghalt azért, hogy kifizesse népe bűneit, hanem fel is támadt értük a halálból.
A feltámadás biztosítja a végső győzelmet egyszer s mindenkorra. Krisztus csodálatos diadala örökre megváltoztatta az életünket és a jövőnket. A sír többé már nem tart fogva minket. Mivel Krisztus feltámadt, mi is feltámadhatunk a bűn sírboltjából egy életre, mely tele van ígérettel, reménnyel és csodálatos jövővel. A holnap sosem tűnt szebbnek. A feltámadás miatt már nem kell félelemmel tekintenünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy ki vár ránk. A feltámadás lencséjén keresztül tisztábban láthatjuk az életünket. A földi halálunk nem a végállomás, csupán a kezdet.
Mit jelent számunkra a feltámadás? Pál három sorsfordító pontot emel ki az 1 Korinthus 15:3-4-ben.
Krisztus meghalt a bűneinkért.
Nincs olyan bűn, amiről Isten ne tudna, sem olyan, amit ne bocsátana meg. Krisztus letette az életét érted és értem is. Ő maga lett az örökkévaló áldozat. Miatta lehet örök életünk. Mivel Jézus kifizette bűneink árát, bűntudattól, bűntől, félelemtől és szégyentől szabad életet élhetünk.
Krisztust eltemették.
Megváltónkat eltemették (Máté 12:40), de a halál nem tarthatta őt fogva. Minket sem tud. A bűn megpróbál eltemetni. A szégyen megpróbál szögeket verni a megbánásunk koporsójába. A félelem megpróbálja megakadályozni, hogy valóban éljünk, élve eltemetne minket. De Krisztus feltámadása miatt mi is feltámadhatunk!
Krisztus harmadnapon feltámadt.
Nem a halálé, hanem Jézusé az utolsó szó. Keresztyénként a halál számunkra nem végállomás: a Menny az, és ezt a mennyei reményt hordozzuk a szívünkben. Ugyanaz az erő él bennünk, ami feltámasztotta Jézust a halálból. A feltámadt Megváltót szolgáljuk.
„Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.” – 2 Korinthus 5:15
A feltámadás belülről változtat meg minket. Krisztus mindnyájunkért ontotta vérét. Meghalt az út mellett álló nő bűneiért és az otthonod bűneiért is. Meghalt a drogfüggőkért és az önfejű fiúkért. Meghalt a büszkékért és a börtönviseltekért. Meghalt e csodálatos bolygó minden országának lakóiért. Mindnyájunknak szüksége van egy Megváltóra, akit nem tart magában a halál. Krisztus feltámadása miatt nem kell többé félnünk a haláltól, mert többé nem magunkért élünk. Nem a magunk dicsőségéért, kívánságaiért, nem a saját nevünkért.
Érte élünk.
A feltámadás a lehető legcsodálatosabb módon változtatott meg minket, hiszen szeretettel tesszük le az életünket, hogy feltámadt Megváltónkat kövessük.
Amikor arra gondolunk, hogy igazat mondunk
egymásnak, sokszor olyan szavak jutnak az eszünkbe, amelyektől jól érezzük
magunkat, amelyek megmosolyogtatnak és amelyek feldobják a napunkat. Arra
gondolunk, hogy hogyan emlékeztethetjük egymást bátorításképpen Isten Igéjének
igazságaira, és ez valóban fontos.
Van azonban egy másfajta igazság, amelyet
szintén ilyen lelkesen kell megosztanunk, ez pedig olyasvalami, ami az adott
pillanatban nem esik jól; valami, amit nehéz meghallani és még nehezebb
elmondani: ezek pedig a helyreigazítás szavai.
„A
barátban akkor is bízhatsz, ha fáj,
amit mond…” – Példabeszédek 27:6
Hát, ez nem hangzik túl kellemesnek. De mégis
mit mondhat egy barát, ami fájhat?
Amiről a Példabeszédek könyve beszél, az a
feddés és a helyreigazítás.
Az a fájó igazság, amelyről néha beszélnünk kell egymásnak, a bűn. Előfordul, hogy letérünk a jó útról; amikor rossz a hozzáállásunk, amikor önzőn viselkedünk, vagy felfuvalkodottak vagyunk. Néha rosszul mutatjuk be Istent és olyan dolgokat hiszünk el, amelyek nem állnak összhangban az Igével. Ezekben az esetekben szükségünk van valakire, aki odalép hozzánk és megosztja velünk azokat a fájó szavakat, amelyek megváltoztathatják az életünket és segíthetnek fejlődni.
Olyan nőknek kell lennünk, akik hajlandóak megbántani
a barátaikat az ő érdekükben, és olyan nőknek kell lennünk, akik elfogadják egy
barát sebző szavait.
„Az igazi barát nem egy huligán, aki szavaival a földbe döngöl minket, hogy bebizonyítsa az igazát vagy kiegyenlítse a számlát. A mennyei barát sokkal inkább egy szakképzett mentőápoló, aki letépi rólunk a kifogások nagy műgonddal szőtt álcáját, és visszasokkol bennünket az életbe. A mi érdekünkben sebez meg.” – Greg Morse
Szükségünk van olyanokra, akik hajlandóak azt
mondani: mindez a panaszkodás méltatlan ahhoz, aki egy királyságot örököl majd.
Szükségünk van olyanokra, akik azt mondják: a
szellemi lustaság nem elfogadható.
A Példabeszédek 27:17 szerint „az acélpengét acéllal élesítik, csakúgy,
mint a barátok egymást csiszolják.”
Ahhoz, hogy az acélpenge éles legyen, egy másik acélpengével való kölcsönhatásra van szükség. Vassal élesítik a vasat. Valamiféle súrlódásnak kell létrejönnie. Kell, hogy legyen olyan barátod, aki hajlandó összecsapni veled – ez az összecsapás azonban épít, nem pedig rombol. Ez a fajta súrlódás élesebbé és használhatóbbá teszi az embereket. Akárhogy is, az összecsapás mélyíti a barátságot, mivel a fájó igazság kimondása őszintén szerető szívről árulkodik.
De hogyan fogjunk egy ilyesfajta igazság
megosztásához?
Mindig szeretetben. Mindig kedves
szavakkal.
A meztelen igazság mindig építő,
sosem kegyetlen.
Jézus ennek a tökéletes példája. Ő volt maga a
megtestesült kedvesség, a testet öltött szeretet, mégsem félt a bűnt bűnnek
nevezni. Nem ódzkodott attól, hogy kimondja az igazságot, de ezt mindig
szeretetben és gondosan tette, és sosem a pillanatnyi frusztrációját levezetve
vagy kegyetlenül.
Mindig alázattal, és sohasem a
magas lóról beszélve, egyfajta én-szentebb-vagyok-mint-te hangnemben.
Ne keressünk a kákán is csomót!
Egyáltalán nem fontos barátunk minden egyes apró hibáját szóvá tennünk, mert
nem erre lettünk elhívva.
Legyen ebben az 1 Thesszalonika 5:14 a vezérfonalunk: „nagyon kérünk benneteket, testvéreim, hogy figyelmeztessétek azokat, akik nem akarnak dolgozni és rendesen élni! Viszont biztassátok azokat, akik bátortalanok, és segítsétek a gyengéket! Mindenkivel szemben legyetek türelmesek!”
És mi történik akkor, ha egy barát lép oda
hozzánk, hogy kemény szavakat osszon meg velünk? Mi a helyes reakció?
Először is le kell nyelnünk a
büszkeségünket és nem szabad védelmi állásba helyezkednünk.
Meg kell hallgatnunk – kifogások
nélkül!
Imádkoznunk kell az elhangzottak
felett, és arra kell kérnünk Istent, hogy mutassa meg nekünk, hogy mi az
igazság.
Meg kell vallanunk a bűneinket és
arra kell kérnünk Istent, hogy segítsen felülkerekedni rajtuk.
Ritka az olyan barát, aki nem fél kimondani a fájó igazságot, azonban ha ilyen emberre leltél, akkor légy érte hálás, mert olyasvalaki áll melletted, aki nagyon szeret és arra vágyik, hogy keresztény életutad gyümölcsöző legyen.
„Ti viszont tartsátok magatokat a következőkhöz: Mondjatok igazat egymásnak!” – Zakariás 8:16
Ahogy
azt tegnap láthattuk, a gibeoniták távolról érkezett vendégeknek kiadva magukat
érkeztek az izraeliták táborába. Az izraeliták anélkül kötöttek velük
szövetséget, hogy előtte megkérdezték volna Istent, és a ma kijelölt szakaszban
láthatjuk, ahogy ráeszméltek a hibára. Amikor Gibeonba értek, a zsidók nem
hódíthatták meg a várost, mivel nem szeghették meg az ígéretüket.
Végül
Józsué a meggondolatlanságból előnyt kovácsolt. A gibeonitákat a templom
szolgálatába állították. Az volt a dolguk, hogy fát és vizet hordjanak, és nem
volt más választásuk, mint hogy alávessék magukat a feladatnak, amelyet rájuk
osztottak.
Amikor a
Zsoltárok 19-et olvasom, az egyik angol fordítás szerint a 13. vers így szól: „Tarts
távol az ostoba bűnöktől.” Mennyi mindent elkerülhettem volna az életben,
ha ezt imádkoztam volna! Izrael népének is hasznára vált volna ez az imádság a
gibeonitákkal történő megbeszélésük közben. Besorozni az ellenséget soha nem jó
ötlet – még akkor sem, ha neked dolgoznak.
Drága Istenem, ahogyan a 19. Zsoltár mondja, tarts távol bennünket
az ostoba bűnöktől! Segíts, hogy észrevegyem a hibáimat és a Te bölcsességedre
támaszkodjak minden esetben. Jézus nevében, Ámen.
„…Isten
kegyelmének ingyen ajándéka ellenben az örök élet — Urunkban, Krisztus Jézusban.”
– Róma 6:23
Akár kis, akár nagy döntéseket kell meghoznunk,
mindnek van következménye. Egyetlen apró, átgondolatlan döntés is tönkretehet
egy családot, vagy épp menthet életet. Bár maga a döntés lehet, hogy apró, de a
következmények óriásiak lehetnek. Ugyanez a helyzet a bűnnel is. A kis bűnnek
éppúgy, mint a nagynak, olyan következményei lehetnek, amelyek sokáig éreztetik
hatásukat, néha élethosszig, de akár az örökkévalóságba nyúlóan is.
A bűn következménye
Előszeretettel szoktuk a bűnt osztályozni kis és nagy
bűnök szerint. Felejthető bűnöcskék, amelyek miatt mégcsak nem is szégyelljük
magunkat, vagy kényes és veszélyes bűnök, amikről reméljük, hogy soha senki nem
szerez tudomást.
Úgy gondoljuk, a kis bűnöknek a következményei is
kisebbek. Ilyenek a féligazságok, a gonosz gondolatok, a cinikus megjegyzések.
Lehet, hogy kis bűnnek tartjuk a dühös vezetést, a mások kritizálását, vagy ha
mérgesek vagyunk egy gyerekre, mert nem is törődünk az ilyesmivel, azzal meg
pláne, hogy minket vagy másokat hogyan fognak ezek érinteni. De ezek az „apró”
kihágások is ugyanolyan bűnök, mint a nagyok, csak jóval kifinomultabbak.
Izráel népe számára nem volt olyan nagy ügy, ha
megtartanak néhány holmit a hadizsákmányból. Milyen baj lehetne belőle? Az
Istennel szembeni engedetlenség azonban igenis nagy ügy.
Minden bűn árt. Árt az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunknak.
Minden bűn rombolja az örömünket, és veszélybe sodorja a lelki békénket.
De mégha nem is érezzük ezeket a hatásokat, az tény,
hogy minden bűn, kicsik-nagyok egyaránt, lázadás Isten ellen, és annak a
harcnak a jele, hogy ki legyen az életünk Ura.
Isten szent életre hívott el minket, hogy kövessük az
Ő törvényét, gyönyörködjünk Igéjében, és mindent az Ő dicsőségére tegyünk. Emiatt
viszont a bűn a szentséget, a tökéletességet, és magát Istent támadja. És mivel
Isten szent és igazságos, egyszerűen nem tudja nem észrevenni a bűnt, mert ez
nem lenne igazságos. A bűnért büntetés jár. (Róma
6:23). Két lehetőségünk van tehát. Vagy kifizetjük a bűneinkért
járó büntetést, vagy valaki másnak kell elszenvednie helyettünk a büntetést.
A bűn feletti győztes
Bár a bűnnek vannak következményei, és Istennek
mindenképpen büntetéssel kell sújtania a bűnt, hogy szent és igazságos
maradjon, mégis utat készített ebből a zűrzavarból. Jézus Krisztus, Isten Fia
eljött, hogy legyőzze a bűnt és a halált. Kereszthalálával önként magára vette
annak a bűnnek a büntetését, amit mi követtünk el. Feltámadásával pedig
legyőzte a halált, és örök életet hozott azoknak, akik hisznek Benne.
Ha Jézusra tekintünk, nemcsak megmenekülünk a
lázadásunkért járó büntetéstől, hanem Ő magára veszi a bűnünket annak minden
következményével együtt, és a javunkra fordítja.
És ha mindez nem lenne elég, a Jézusban való hit által
mi is erőt kapunk, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, és hátat fordítsunk
a bűnnek.
Isten valóban mindent odaadott, amire a megváltáshoz
és a szentséghez szükségünk van, nekünk mindössze bíznunk kell Benne,
harcolnunk kell a bűnnel, és biztosak lehetünk benne, hogy idővel győzelem vár
ránk.
Néha összezavarhatja az embert az, ha egy
kisebb prófétát tanulmányoz, mert nem úgy beszélnek, ahogy azt mi megszoktuk.
Mikeás könyve három prédikációból áll és
mindhárom a „halljátok meg” vagy az „ezt mondtam” kifejezésekkel kezdődik (1:2,
3:1, 6:1). Az első prédikáció mindazokról a bűnökről szól, melyeket Isten népe
követett el. És hogy mik voltak ezek a bűnök? Egyik közülünk a bálványimádás.
Az emberek elkezdték az alkotást – legfőképpen pedig a saját alkotásukat –
imádni az Alkotó helyett. Ez arra vezette őket, hogy megkívánják azt, ami a
másé (2:1-2), a helyzet pedig egészen odáig fajult, hogy ágyban fekve
tervezgették azt, hogyan is tehetnének szert több mindenre, akár csalás és
erőszak árán is.
Látva ezeket az embereket – akiket Isten különleges célra választott ki magának -, ahogy gond, megbánás és bűntudat nélkül ugranak fejest a bűnökbe, Mikeás szíve majd’ megszakadt (1:8-9). Látta, hogy micsoda pusztítást okoznak tetteik a saját életükben és másokéban, ezért felszólalt ellenük, figyelmeztetve a népet, hogy cselekedeteikkel az Örökkévaló ítéletét vonják magukra.
Tudod hogyan reagáltak az emberek? Arra kérték
Mikeást, hogy ne prédikáljon tovább. Nem akarták hallani az igazságot, nem
akarták elhinni, hogy tetteiknek valódi következménye lehet, és semmiképpen sem
akartak változni (2:6).
Mindig fel kell tennünk magunkban a kérdést: mit tanulhatunk ma Istenről? És itt most egyértelműen látszik, hogy Isten féltékeny az Ő dicsőségére és nem engedi, hogy az Ő népe valaki vagy valami mást dicsőítsen.
Ő pontosan tudja, hogy a bálványimádás mindig más bűnökhöz vezet, és hogy megfosztja az embereket az örömüktől, a méltóságuktól és az elégedettségüktől.
Felismered magad?
A bálványimádás nem merül ki abban, hogy kőből
vagy fából istent készítünk magunknak és előtte hajbókolunk. Ezt mi nem
csináljuk. Ehelyett gondolatokból és elképzelésekből faragunk magunknak
bálványt. Talán az időnket istenítjük, talán az eszünket, az erkölcseinket vagy
éppenséggel az anyagi javainkat.
A bálványimádás során letaszítjuk Istent az Őt megillető trónról, és gyakran magunk ülünk a helyére. Minden egyes alkalommal, amikor bűnt követünk el, magunkat és vágyainkat Isten, az Ő szava és az Ő útja elé helyezzük. Ez bálványimádás és ítéletért kiált.
Azonban Mikeás kortársaihoz hasonlóan mi sem
akarjuk meghallgatni ezt az üzenetet, nemdebár?
Mik a te bálványaid? A diplomák vagy titulusok
gyűjtése, hogy megszerezd az emberek elismerését? Az, hogy megtöltsd a fejed
tudással, így felsőbbrendűnek érezhesd magad másokkal szemben? Mi veszi át a
dicséret helyét? Mi az, ami megakadályoz abban, hogy rendszeresen olvasd a
Bibliát és imádkozz? Mire költöd a pénzed, és miért?
Ha brutálisan őszinte akarsz lenni magaddal,
mi az, amit Istennél is jobban szeretsz? Nem
sokban különbözünk Mikeás kortásaitól, azonban nekünk van egy Megváltónk, aki
már kifizette az árat a bűneinkért, így nem kell megtapasztalnunk Isten
ítéletét.
Igenis dolgoznunk kell azon, hogy kigyomláljuk
azokat a bizonyos bálványokat. Kérd Istent, hogy mutassa meg, melyek a tieid. Némelyeket
ezek közül utálsz, így amikor Isten kéri, akkor nem lesz nehéz összezúzni őket.
Azonban akadnak majd köztük olyanok is, melyeket szeretsz. Kérd Istent, hogy
mutassa meg, mennyire ocsmányak is valójában, és hogy segítsen megtanulni
gyűlölni őket, mert sértik Istent, mert sokba kerültek Jézusnak és mert a te
életedre is ártalmasak.
Amikor Isten látta Izráel
népének bűnős mivoltát, akkor azt is látta, hogy ezt az okozza, hogy a vezetők
nem istenfélő módon vezetik az embereket. A papok számára talán csábító volt a
népre hárítani a felelősséget, azonban igazából a szellemi vezetők (papok) és a
politikai kormányzás (Izráel
háza) volt felelős a nép irányításáért.
Ahogy a Filippi levél írja,
ha az eszünk a földi dolgokon jár, akkor Krisztus keresztjének az ellenségei
vagyunk. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy habár ebben a világban élünk, nem
ebből a világból valók vagyunk. Nekünk mennyei polgárjogunk van, és ebben az
igazságban kell járnunk életünk minden napján.
„Bizony, nagy nyomorúságukban
buzgón keresnek majd engem!” És pont ez volt Isten ítéletének a célja Izráel
népével kapcsolatban. A cél nem a pusztítás volt, hanem a helyreállítás. Sajnos
gyakran csak akkor keressük őszintén az Urat, ha nehézségekkel küzdünk. De
miért ne keresnéd Őt még azelőtt, hogy a nyomorúság az ajtódon kopogtatna? Nem
jobb Istent keresni a jó időkben és nem várni ezzel addig, amíg nehéz időszakon
megyünk keresztül?
Mennyei Atyám, segíts, hogy
Rajtad járjon az eszem. Segíts emlékeznem arra, hogy mennyei állampolgár vagyok
és ennek az igazságnak a fényében kell élnem az életemet. Nem akarom földi dolgokba fektetni az
életemet, hanem sokkal inkább Beléd. Ámen.
Az életem során gyakran estem gyorsan bűnbe.
Még keresztényként is nehezemre esik elhinni, hogy van erőm ellenállni a
kísértésnek. És mivel nem hiszem el, ezért újra és újra és újra bűnbe esek.
Olyan vagyok, amilyennek a Sátán akar…
erőtlen, szégyenkező, elítélt és félek.
Amíg nem kezdtem el tanulmányozni és nem
töltöttek el Isten szavai a kísértésekről, nem tudtam megnyugodni az
ígéreteiben. Amit elfogyasztunk, az táplál minket, ezért fontos, hogy Isten
Igazságának fogyasztása és megemésztése naponkénti részévé váljon az
életünknek.
Azokért, akik közületek is ugyanezzel
küzdenek, imádkozok, hogy ezen versek mélyebb tanulmányozása erősítsen meg
titeket is, ahogyan engem is megerősítenek.
Legyetek józanok, kiegyensúlyozottak, és vigyázzatok, mert ellenségetek, a Sátán, kerülget benneteket. Úgy járkál körbe-körbe, mint az ordító, éhes oroszlán, keresve, kit nyelhet el. Szilárd hittel álljatok meg vele szemben, hiszen tudjátok, hogy ehhez hasonló szenvedést állnak ki testvéreitek is mindenhol az egész világon. – 1 Péter 5:8-9
A kísértés körülvesz. Mindegy, hogy ki vagy és miben hiszel, a bűn csábításával mindennap szembe kell nézned. Senki sem kivétel.
Habár a kísértés egészen addig nem bűn, amíg
nem engedsz neki. Van választásod.
A Sátán alaptermészete, hogy kísértse és
csábítsa az embereket arra, hogy gonosz, Isten ellen lázadó dolgokat tegyenek.
Az a célja, hogy meggyőzze a hitetleneket,
hogy vakon tagadják Isten jelenlétét, miközben a hívőkben kételyt ébreszt Isten
ígéreteivel és erejével kapcsolatban. Habár az ellenfél rendkívüli, az Istenünk
hatalmasabb.
Ezek
azok a dolgok, amelyek a világban vannak: a régi emberi természet vágyai, a
szem kívánságai és az élet kérkedése. Mindezek nem az Atya-Istentől, hanem a
világból származnak. – 1 János 2:16
Minden bűn, amit elkövetünk besorolható
legalább egybe a kísértés három kategóriájából:
Emberi természet vágyai: kísértés,
hogy megtapasztaljuk bizonyos bűnös tevékenységek fizikai örömeit, testünk és
érzékeink kielégítésére. (Ide sorolhatjuk
például a falánkságot, a szexuális bűnöket, a halogatást, a pletykálkodást, a
fizikai erőszakot, haragot, lustaságot, drog vagy alkohol függőséget.)
A szem kívánságai: a kísértés,
hogy olyan dolgokra tekintsünk, amikre nem kéne, vagy a bűnös vágy olyan dolgok
iránt, amiket Isten eredetileg nem nekünk rendelt. (Erre lehet példa a mohóság, kapzsiság, féltékenység, pornográfia,
irigység és a bujaság.)
Az élet kérkedése: a kísértés,
hogy korlátlan hozzáférésre, nagyságra vagy hatalomra vágyakozzunk. (Ide tartozik például a büszkeség, az
önigazolás, a haragtartás, a dicsőség hajszolása, a hazugság, az emberek
kegyének keresése és a bűnös ambíciók.)
A Sátán a bűnök széles választékával kísért,
miközben manipulálja az embereket, a körülményeket és a minket körülvevő
sötétséget. De mindig a kísértésnek ezt a három pontját használja.
A Sátán célja, hogy mindenhová nézzünk, csak Isten
kegyelmes és könyörületes trónjára ne.
Ha szükségünk van valamikor egy stratégiára,
tervre, hogy fölé kerekedhessünk, nézzünk Jézusra!
Jézus véghez
tudta vinni Isten akaratát, mert ismerte
azt. Ezért, ismerjük meg mi is Isten csodálatos ígéreteit az 1 Korinthus
10:13-ból.
Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely
minden más embert is előbb-utóbb elér…
Mindenki elszenvedi a kísértéseknek ezen három
pontját. Habár a konkrét bűn különbözhet, a kategóriák ugyanazok. Nem vagyunk
egyedül ezzel. Ezért meg kell törnünk a szégyen és a bukás erejét és bízni
Jézusban, a mi igazságunkban és bűnöktől való megváltásunkban.
Isten azonban hűséges…
Isten hűséges. Vedd észre, hogy nem azt
mondja, hogy mi vagyunk hűségesek. Isten hűséges népéhez a jó és a rossz
időkben is. Ha minden más elbukik is, Isten szeretete és hűsége soha.
…ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz
megpróbáltatásnak legyetek kitéve…
Isten ismeri a korlátainkat. Nem enged olyan terhet az életünkbe, amit nem tudunk elhordozni. Ha túl sokká válnak, akkor az Írásban lévő ígéretek szerint megment bennünket.
Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat
nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle.
Isten kiutat ígér. Gyakran nehezemre esik
felismerni ezt. A próbák, problémák, kísértések közepette olyan nehéz meglátni
Istent, nemhogy a kivezető utat. De gyakorolnunk kell, megtapasztalnunk Isten
jelenlétét mindennapjainkban, átlagos, világi körülmények között is. Így
meghallhatjuk az Ő hangját és megláthatjuk az akaratát még a kísértés
zavarában, zajában is.
Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.
Isten behatóan ismer minket. Tisztában van
azzal, hogy egyen egyenként mennyire vagyunk képesek elviselni a kísértést,
hiszen Ő helyezte közénk. Isten csodálatos alkotásai vagyunk, akiket úgy
alkotott, hogy ellenállhassunk az ösvénynek, melyen az életünk halad és
elviseljük a nehézségeket, amikkel szembe kell néznünk.
Nem tudná mindenki elviselni, amit te
elviselsz. Nem tudna mindenki szembenézni azzal, amivel neked kell.
Ha most is harcban állsz, tudd, hogy Isten
mindent neked adott, ami a győzelmedhez kell.
Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben. – Zsidók 4:15-16
A reménységünk abból az ígéretből ered, hogy
nem vagyunk egyedül. Jézusnak is ugyanúgy el kellett tűrnie a kísértés
pontjait, mint nekünk. Ő képes volt arra, hogy tökéletesen ellenálljon és bűntelenül
legyőzze azt Atyja Igéjével és erejével.
Mi nem vagyunk tökéletesek. Elbukunk. De Jézus
tudja, hogy igazán küzdünk, ezért hozzá futhatunk, hogy elvegye tőlünk a
szégyent és a terhet és tudhatjuk, hogy benne mindig végtelen könyörületre,
kegyelemre és megbocsátásra lelhetünk.
Ha kísértéssel kell szembenéznünk, válasszuk
újra és újra és újra Jézust!
Kegyelem nektek és békesség,
Terria az SZNI bátorító és közösségi médiát kezelő csapataiban szolgál. Virginia államban él a férjével, és két gyönyörű egyetemista lány büszke édesanyja. Szenvedélyes célja, hogy lángra lobbantsa és bátorítsa a századfordulón élő nők generációit, hogy azok megragadják Isten igazságát és ragaszkodjanak is hozzá. A hétköznapokban szorgalmasan dolgozik; többnyire kórházakban láthatjuk ilyenkor, ahol meghallgatja a betegek történeteit, és megosztja a történeteit, és azt a szeretetet, mellyel Isten elárasztotta az életét. Bár Terria életének körülményei néha zűrzavarosak, Isten mindig megmutatja neki erejét és szeretetét.
Szeretem, hogy Isten megmutatja mi a hosszútűrés azon keresztül, ahogy Jónással és Jónás haragjával bánik. Ahelyett, hogy kioktatná őt, egy példázaton keresztül segít Jónásnak megérteni, mi is történt.
Másodszor hagyta el Jónás a szolgálati helyét és kérdőjelezte meg Isten akaratát. Olyan sok mindent taníthatott volna a Niniveieknek Izráel igaz Istenéről, de ő inkább a saját útját választotta. Elmulasztotta az áldásokat!
Íme, itt van a mi Jónásunk a városon kívül, és csak arra vár, hogy meglássa, Ninive lakóinak bűnbánata nem volt elegendő, hogy a megsemmisítést elkerüljék. Arra vár, hogy valami történjen. És mialatt ott van a napon, Isten készített egy növényt, hogy beárnyékolja Jónást, ahogy ott várt, remélve, hogy a város megsemmisül.
Jónás egy „kétlelkű, és minden útjában állhatatlan ember” volt (Jakab 1:8). „Egyik pillanatban Isten szavát prédikálja, a következőben pedig nem engedelmeskedik annak, és otthagyja a feladatát. Mialatt a nagy halban volt, szabadulásért imádkozott, most pedig arra kéri Istent, hogy ölje meg őt. A várost megtérésre hívta, de ő maga nem térne meg! Jobban érdekelte a teremtmények kényelme, mint az elveszettek megnyerése.” – Wiersbe, Warren Be Amazed.
Elgondolkoztál valaha azon, mi tesz téged boldoggá? Mi tesz haragossá? Jól érzed magad, amikor Isten jó dolgokkal áld meg téged? Jónás problémája az volt, hogy a saját módján próbálkozott a dolgokat megoldani, nem Isten akarata szerint. Amikor figyelmen kívül hagyjuk Isten akaratát, soha nem lehetünk boldogok.
Atyám, segíts emlékeznem arra, hogy nem a bűneim szerint bánsz velem és nem a hamisságaim szerint fizetsz meg. Még amikor nélküled akarok élni, akkor is megtalálod a szerető és könyörületes módját annak, hogy visszavezess. Dicsérlek Téged kegyelmedért. Ámen.
Tegnap egy nagyon bosszús Jónással találkoztunk. Haragudott, hogy Ninive lakói elfogadták Isten kegyelmét, ami nemcsak rájuk áradt ki, hanem éppúgy Jónásra is.
Elképzelem, amint Isten a legnagyobb szeretettel kérdi Jónástól: „Jónás, valóban? Megharagszol azért, mert ugyanazt teszem a Niniveiekkel, amit veled tettem és teszek még mindig? Tényleg azt gondolod, jogod van haragudni? Én vagyok az, aki csalódott lehetne!”
Jól teszed, hogy haragszol? Ez az Ige gyakran eszembe jut, amikor hallom magamat hangosan és keményen beszélni. Vagy amikor túlreagálok valamit, ami nem az elvárásaim szerint alakul.
Isten az egyetlen, aki fenntartja magának a jogot arra, hogy haragudjon. Ő az egyetlen, aki látja az összes bukásomat, a bűneimet, a törvényszegéseimet. És mégis, önmagát adja, hogy szeressen engem. De én úgy vélem, jogom van haragudni másokra, amikor rosszat tesznek, vagy nem felelnek meg az elvárásaimnak.
A Róma 3:23 kijelenti, hogy mindannyian vétkeztünk és nélkülözzük Isten dicsőségét. Mindannyian. És Ő még mindig, minden egyes nap megbocsát nekünk. Odafigyeltél Isten kegyelmére mostanában? Láttad milyen sokféleképpen jóságos hozzád? Kezdjük el a kegyelmet másokra is kiárasztani.
Mennyei Atyám, segíts hogy mindig igazságos legyek, szeressem az irgalmasságot és alázatosan járjak veled. Nem akarok ítélkező vagy mérges lenni másokra, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzeltem őket. Segíts szeretetet és irgalmasságot tanúsítanom azok felé, akiket az életembe helyeztél. Ámen.
„Örökkévaló Isten, te mégis kiemelted lelkem a pusztulásból!” – Jónás 2:6
Jónás könyvének második fejezete a történetnek azon híres pontja, amikor főhősünket elnyeli egy óriási cethal, és ebben a bűzös gyomorban érkezünk el ahhoz a részhez, amikor Jónás az Úrhoz kiált. Egy percig képzeljük magunkat a helyébe! Nemrég dobták le egy hajóról, ami már önmagában elég rémisztő lehetett, most pedig azon kapja magát, hogy bár még mindig él, elnyeli egy hatalmas tengeri lény. Én biztosan bepánikoltam volna.
Egyszerűen lehetetlen, hogy bárki egymaga ki tudjon szabadulni egy ilyen helyzetből, így teljesen érthető, hogy Jónás az Urat kéri arra, hogy mentse meg.
Isten meglehetősen kíméletlenül bánik Jónással, azonban néha ez az egyetlen módja annak, hogy elérje a szívünket és magára vonja a figyelmünket. A bűn nem csupán ocsmány, de gyökerei mélyre hatolnak.
Nem vagyok nagy kertész és szégyenkezve vallom be, hogy olyan gyomok is akadnak a kertünkben, melyek annyira nagyra nőttek, hogy már nem tudtuk csak úgy kihúzni vagy kiásni őket. Némely bűnünk is hasonló. Aljas karmaikat szívünk puha húsába vájják, így időbe telik és némi fájdalommal jár megszabadulni tőlük.
Lássuk, hogy milyen okai lehetnek annak, ha Isten drasztikusan bánik velünk azért, hogy magára irányítsa a figyelmünket és segítsen kiírtani azokat a bűnöket!
Makacsok vagyunk
Előfordul, hogy megmakacsolva magunkat megtagadjuk, hogy megtérjük a bűneinkből, mert hajthatatlanok vagyunk. Egyszerűen csak nem akarjuk, ezért nem tesszük meg.
Dédelgetjük a bűnt
Máskor szeretjük a bűnt, még akkor is, ha a lelkiismeretünk nem hagy nyugodni. Úgy gondoljuk, hogy ezek a bűnök valamiképpen megelégedést és boldogságot hoznak majd az életünkbe, ezért tápláljuk és gondozzuk őket arra számítva, hogy egy napon majd egy csodálatos rózsabokorrá nőnek, miközben nem nevelünk mást, csak egy termetes gyomot; egy gyomot, ami egy nap majd megfojt bennünket, ha Isten nem lép közbe.
Nem foglalkozunk a bűneinkkel.
Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy vannak bűnök az életünkben, de ahelyett, hogy Istent a felfedésükre kérnénk, majd elvégeznénk a piszkos munkát, hogy megbánjuk és kigyomláljuk őket az életünkből, inkább úgy teszünk, mintha nem is léteznének, vagy nem is lennének olyan vészesek. Idővel azonban a bűn megnő, vagy mi válunk érzéketlenné a vele járó veszélyekkel szemben.
Ennek oka igazából az, hogy nem is fogjuk fel igazán, milyen visszataszító, veszélyes és káros dolgok a bűneink. Ha felfognánk, akkor gyűlölnénk őket. Akkor megtörten kérnénk Isten bocsánatát és minden tőlünk telhetőt megtennénk annak érdekében, hogy megszabaduljunk tőlük. Akkor megértenénk, hogy a bűneink nem csupán a szellemi egészségünkre vannak hatással, de mások életét is befolyásolják.
Vegyük például Jónás esetét! Imájában egyszer sem vallja meg bűneit és nem kér bocsánatot. Továbbra is hajthatatlan marad és egy kicsit álszent is (ahogy azt majd a későbbiekben látjuk). Vak a saját bűneit illetően és az, hogy visszautasítja az Istennek való engedelmességet nem csak őrá van hatással, hanem azokra a tengerészekre is, akik vele utaztak, sőt, Ninive lakóira is, akiket pont őneki kellene bűnbánatra hívnia.
Ironikus módon Jónás sokkal nyitottabb Isten kegyelmének elfogadására akkor, amikor a cethal gyomrában van, azonban nem hajlandó ezt a kegyelmet a niniveiekre is kiterjeszteni.
A bűn komoly dolog, akár megértjük ezt, akár nem. Istennek néha kemény kézzel kell közbeavatkoznia és magára irányítania a figyelmünket, hogy felfeszíthesse összeszorított markunkat, így el tudjuk engedni azokat a bűnöket, melyekhez olyannyira ragaszkodunk – és amelyek lassan megölnek minket. Légy hálás ezért a kegyelemért az életedben!
A weboldal cookie-t használ, ami segít a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.Ok
