Az Apostolok cselekedeteinek egyik célja, hogy a keresztény hit terjedésének védelmére keljen, miközben bizonyságként szolgál Isten munkájáról. Ez a könyv, a Biblia többi könyvéhez hasonlóan arra hívja olvasóit, hogy térjenek meg és higgyenek Jézusban.
A 3. fejezetben arról a csodálatos történetről olvashatunk, amikor Péter és János meggyógyítja a sántát. Az emberek, akik tanúi voltak, elámultak, hogy Péter és János mire volt képes.
Miért kapott Péter és János hatalmat a gyógyításra? Azért, hogy megmutathassák, hogy az embereknek szükségük van egy sokkal mélyebb, lelki gyógyulásra, amelyhez elengedhetetlen a hit és a megbánás. Vizsgáljuk csak meg az evangélium elhívását és ajándékát, amikor Péter így szól: „Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket, eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra…” (Ap. Csel. 3:19–20a)
A hitre hívás
A hit megelőzi és életre kelti a megbánást, de ennek a hitnek a megfelelő ember felé kell irányulnia. Az önmagunkba vetett hit nem fogja megváltoztatni a szívünket. A másokba vetett hit nem fogja meggyógyítani mélyen gyökerező összetörtségünket. Az egy rendszerbe, filozófiába, világnézetbe vagy a munkába vetett hit nem fogja megoldani a bűn problémáját, ami elválaszt minket Istentől.
A hitünknek Jézusban, és csakis Jézusban, Isten Fiában kell gyökereznie. Ő az Egyetlen, aki helyre tud állítani, meg tud javítani, meg tud változtatni és meg tud gyógyítani minket a lehető legmélyebb és legjelentősebb módon.
A sántának volt hite. Amikor Péter és János meggyógyította őt az azonnali szükségéből, Jézus meggyógyította őt egy sokkal mélyebb szükségből.
„Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.” (Ap. Csel. 3:16)
Megtérésre hívás
Péter kihasználta a körülötte lévők figyelmét, és megtérésre, Jézusba vetett hitre hívta őket (19. vers). Nagyon hasznosnak tartom James P. Boyce (1886) egyszerű meghatározását. Szerinte „a megbánás a bűn felett érzett szomorúság, mely együtt jár azzal az elhatározással, hogy Isten segítségével többé nem vétkezünk.” A megbánás annak az elismerése, hogy vétkeztünk, és szükségünk van Isten segítségére, hogy az Ő útján járjunk, fokozva elhatározásunkat, hogy az Ő dicsőségére éljünk. A megtérésre hívás összekapcsolódik az evangélium ajándékaival.
A megbocsátás ajándéka
A megbánás egy gyönyörű ajándékhoz vezet, ez pedig a megbocsátásé. A Pétert körülvevő embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy bűnük milyen mélyen gyökerező probléma volt. Még most, kétezer évvel később sem értjük egyértelműen a bűneinket. Mindenkinek szüksége van a megbocsátás ajándékára, és a megbocsátás szépsége az, hogy ez egy folyamatosan megújuló ajándék. Isten nem csak egyszer bocsát meg, majd elvárja, hogy tökéletesek legyünk. Nap mint nap, akár óráról órára megbocsát nekünk.
Ez a megbocsátás a megbánáson keresztül kapjuk, amely a hitből fakad.
A felüdülés ajándéka
Ahogy Péter arra hívja az embereket, hogy térjenek meg és higgyenek, elmondja nekik, hogy a hit és megváltozott szív felüdüléshez vezet (20. vers). Mindannyiunknak erre van szüksége és erre vágyunk, nem?
Mi a felüdülés ajándéka? Jézus áldozata egyre több és több ajándékkal halmoz el minket, és az egyik ezek közül a felüdülés ajándéka, amely örömmel, vigasztalással és békességgel jár. Ezért van az, hogy a keresztények képesek átvészelni nehéz időszakokat könnyes szemmel és mégis örvendező szívvel. Elszigeteltek, mégis nyugodtak. Az életük egyszerre viharos, és mégis békés a megváltás ajándékának köszönhetően.
Ne tartsd természetesnek a megváltást! Tanúsíts megbánást minden nap, és dicsőítsd az Urat azokért az ajándékokért, amelyekkel ellátott.
Jézusra nézve,
Forrás: https://lovegodgreatly.com/the-calling-and-gifts-of-the-gospel/
Fordította: Pfaff Mária
